Felszólalás adatai

DR. VARGA ISTVÁN (MDF): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Országgyűlés! A hitel nemzetgazdasági fontosságára Széchenyi István munkásságának eredményeként, azt hiszem, ma már nem kell felhívni a figyelmet, hiszen ennek a kormány is tudatában van. A hitelnek nemcsak gazdaságstratégiai jelentősége van, hiszen az ma már közismert, hogy szociálpolitikai, családtámogatási, otthonteremtési aspektusból sem elhanyagolható a szerepe. A hitelhez jutás lehetőségeinek növelése tehát egyaránt szolgálhatja gazdaságstratégiai elképzeléseink megvalósítását és a családi otthonok megteremtésének előmozdítását. Miképpen lehet a hitelezés szerepét, súlyát, a hitelhez jutás lehetőségét növelni a jog eszközeivel, ha nem a hitelezés biztonságának erősítése által?

Az előttünk lévő törvényjavaslat természetesen nem növeli a hitelezésre fordítható tőkét, legalábbis abban az értelemben, hogy nem pumpál pénzt a gazdaságba, ennek ugyanis nem ez a célja, de csökkentheti a hitelezés jogi kockázatát azáltal, hogy a zálogjog intézményének megújításával az eddiginél kiszámíthatóbb, áttekinthetőbb és biztonságosabb biztosítási rendszert nyújt a hitelezők és az adósok számára egyaránt.

(13.50)

Az összefüggés - azt hiszem - világos, a hitelezés biztonsága nemcsak a hitelezők érdeke, de éppúgy az adósoké is, hiszen a kockázati tényezők csökkentése növeli a hitelezési készséget, a hitelkihelyezési kedvet és ezáltal a hitelezésre fordított, illetve fordítandó tőkét is.

Határozottan kijelenthetem, hogy egyetértünk a törvényjavaslatnak azzal fő célkitűzésével, amely a zálogjogi szabályozás fogyatékosságainak kiküszöbölésére egy áttekinthető, biztonságos zálogjogi rendszer kialakítására irányul. A törvényjavaslat módosító rendelkezései megőrzik, sőt bizonyos értelemben továbbfejlesztik azokat az 1996-ban bevezetett új zálogjogi intézményeket, amelyek beváltak, hasznosnak bizonyultak, mind például az ingó jelzálogjog és a vagyonterhelő zálogjog intézményét, de nem dobják sutba azokat sem, amelyekről a szabályozás hiányosságai vagy a szabályok megfogalmazásának pontatlansága folytán ez még nem mondható el. Ilyen például egyebek között az önálló zálogjog.

Ezzel és néhány más intézménnyel - ranghellyel való rendelkezés, ranghely fenntartása - kapcsolatosan ugyancsak felismerhető az a határozott törvény-előkészítői cél, amely a jogi természetük megértése, hatályosulásuk növekedése érdekében tisztázza a biztonságos alkalmazásukhoz szükséges jogi alapkérdéseket, és precízebb, ha úgy tetszik, szabadosabb megfogalmazással villantja fel azok lényegét, kellőképpen orientálva ezzel a jogalkalmazót. A szabályozás ennél sokkal többre, legalábbis a Ptk. szintjén aligha vállalkozhat, bár példának okáért az önálló zálogjog tekintetében nem vettem volna rossz néven, ha a szabályozás kiegészül még néhány olyan rendelkezéssel, mint például a német Grundschuld, vagyis az önálló zálogjog német megfelelőjének alkalmazását is hatékonyabbá teszi a német jogban. Ez az igény azonban, úgy vélem, egy jól irányzott módosító indítvánnyal megvalósítható.

Paradox módon, a korábbi zálogjogi rendszer egységességét hangoztató szabályozással szemben a zálogjogi rendszerünk e mostani módosítása által válik valóban egységessé, dogmatikai szempontból is egységes egésszé. Ebben a régi-új szerkezetben ugyanis világossá válik, hogy melyek azok a közös szabályok, amelyek minden zálogjog esetében irányadóak, és melyek azok a speciális, eltérő rendelkezések, amelyek csak meghatározott körben, bizonyos típusú vagyontárgyak elzálogosításánál alkalmazandók és alkalmazhatók.

A törvényjavaslat számos olyan új elemet tartalmaz, amely még nem került szóba, de a magam részéről is feltétlenül fontosnak tartok. E körben mindenekelőtt hadd utaljak a vagyonterhelő zálogjog lényegi vonásainak újrafogalmazására, arra a törekvésre, hogy egyértelművé váljon, miben is különbözik ez az intézmény az egyedileg nem azonosítható ingóságok, dologösszességek, csupán körülírással meghatározott vagyontárgyak, dologcsoportok, fajta és mennyiség szerint meghatározott dolgok elzálogosításától, jogász nyelven szólva: mi a vagyonterhelő zálogjog differenciaspecifikája, hogyan érvényesül ez a specifikum az ilyen típusú zálogjog-alapításoknál.

Tisztelt Országgyűlés! Figyelmet érdemel a módosító törvényjavaslat mindazon rendelkezése is, amely a zálogjog bírósági végrehajtáson kívüli érvényesítésének lehetőségét az eddiginél részletesebb, mind a hitelező, mind pedig az adós számára nagyobb garanciát biztosító szabályozással teszi biztonságossá, a jogalkalmazás számára is követhetőbbé.

Az a körülmény, hogy a zálogkötelezettel való megállapodásban a zálogtárgy legalacsonyabb eladási ára, illetve ennek számítási módja tekintetében is meg kell állapodni, elsősorban a zálogadós irányában, az pedig, hogy az értékesítésre feljogosított hitelező a zálogtárgy kvázi tulajdonosaként, pontosabban a valódi tulajdonos törvényes képviselőjeként jogosult az értékesítésre, illetve az erre vonatkozó szerződések megkötésére, a zálogjogosult irányába jelent garanciát a zálogtárgy bírósági végrehajtáson kívüli értékesítése során. Végül az a tény, hogy az értékesítés módjának meghatározása tekintetében a polgári törvénykönyv felhatalmazást ad alacsonyabb, de legalább kormányszintű további szabályok megállapítására, ugyancsak mindkét szerződő fél érdekét szolgálja, hiszen az továbbcsökkenti az e körben nyitva hagyott, szabályozatlan kérdések számát.

Tisztelt Képviselőtársaim! Végül, de nem utolsósorban igen merésznek tartom a törvényjavaslatnak a csődtörvény módosítására irányuló rendelkezéseit, ezek között is elsősorban azt a lehetőséget, hogy meghatározott feltételek mellett ugyan, de közvetlenül és kizárólag a zálogjog-, illetve az óvadékjogosult tarthasson igényt a zálogjogával terhelt, illetve az általa óvadékként kapott vagyontárgy értékesítése során befolyt vételár 50 százalékára. Ez a lehetőség nyilvánvalóan a hitelintézetek számára nyújt további biztonságot, bár igénybevételének feltételei elég szigorúak, gondoljunk csak arra, hogy a felszámolás kezdő időpontját megelőzően legalább egy éve fennálló, tehát például az ingatlan-nyilvántartásba bejegyzett zálogjog esetén alkalmazható, mégis - mint arra felszólalásom elején is utaltam - ennek hatása a hitelező igénylők számára is pozitív lehet, hiszen a hitelezési biztonság csökkenti a hitelezési kockázatot. A hitelezési kockázat csökkentése ugyanakkor ösztönzően hat a hitelnyújtásra, és természetesen csökkenti annak fajlagos költségeit, ezek az előnyök pedig végső soron megint a hiteladósok oldalán jelentkeznek.

Mindent összevetve egy igen alaposan előkészített törvényjavaslat fekszik előttünk, amely feltétlenül támogatásra érdemes, sőt arra is, hogy némely vonatkozásban a szükséges módosító indítvánnyal tegyük azt még jobbá, még alkalmasabbá céljainak elérésére. Ha az általa, vagyis legalábbis segítségével a hitelezés Magyarországon valóban szárnyra kap, talán Széchenyi beteljesületlen álmai is megvalósulhatnak egyszer.

Tisztelt Képviselőtársaim! A Magyar Demokrata Fórum a törvényjavaslatot támogatja. (Taps.)