Felszólalás adatai

DR. TÍMÁR GYÖRGY (FKGP): Elnök Úr! Mélyen tisztelt Miniszter Asszony! Igen tisztelt Képviselőtársaim! Úgy gondolom, hogy mindenekelőtt egy tényt kell leszögeznem. Nem egy kegy gyakorlásáról van ma itt szó, hanem egy olyan erkölcsi kötelezettségéről a magyar államiságnak, amely elől nem lehet kitérni. Bűn az, hogy csak 2000 novemberében jutott el a magyar államiság oda, hogy ezt a jogszabályt megalkotja.

Nézzünk szembe a tényekkel! A Magyar Köztársaságnak morálisan el kell határolódnia azoktól a barbár cselekedetektől, amelyeket a mindannyiunk által tanult... - mert belénk verték a különböző oktatási intézetekben - lenini, Visinszkij-szellemiség azt hirdette, hogy az igazságszolgáltatás éles fegyver az eszme kezében. Akkor, amikor ennek a gyakorlati alkalmazásával kell szembenéznünk, a magyarságnak ezt el kellett szenvednie, akkor a mai magyarság csak úgy nézhet szembe a polgári demokratikus jogbiztonságban élő nemzetekkel, emberekkel, csak úgy igényelheti, hogy partnernak fogadják el, ha elhatárolja magát a korábbi időszakban külhatalmi segédlettel reánk kényszerített szörnyűségektől.

Itt már szó került a koncepciós perekre, erre a fogalomra. Én ezt egy kicsit másképp próbálnám egyszerűen meghatározni, egy ismert aforizmával: a cél szentesítette az eszközt. Itt most arról volt szó, mint ahogy az előttem szólók részben már ismertették, hogy az akkori hatalmi célokat, ha másképp nem, egy jogszolgáltatás felhasználásával érjék el. Ennek emberek tömegei lettek az áldozatai. Persze, nem volt ismeretlen a történelemben az ilyen, hogy úgy mondjam, igazságtétel, elég utalnom az úgynevezett boszorkányperekre. Hát miben különbözött ez attól?

Amit az általam igen tisztelt, kiváló jogász miniszter asszony említett, hogy a gyorsan fellépés érdekében hozták meg azokat az eljárásjogi rendelkezéseket, tvr.-eket, én azt hiszem, hogy ez is csak egy ürügy volt az akkori hatalmak kezében, mert itt nem a gyorsaság volt az eminens szempont, hanem, azt hiszem, az, hogy ennek ürügyével az alapvető emberi jogok félresöpörhetők legyenek. Itt természetesen a büntetőeljárás során érvényesülő alapvető emberi jogokra gondolok. Úgyhogy én ezt az egész folyamatot, amiről itt most ez a törvényjavaslat tárgyal, egy bűnöző jogszolgáltatói vagy jogalkalmazói tevékenységnek minősítem. Igaz, hogy akkor ők tekintették bűnözőknek az áldozataikat, de éppen abból, hogy a magyar államiság semmisnek tekinti az akkori úgynevezett ítéleteket, automatikusan és logikusan következik, hogy bűnöző volt ez az ítélkezési rendszer és mindazok, akik ennek a végrehajtásában önként közreműködtek.

(10.10)

Ezt egyszer már ki kellene mondanunk, mert nem volt kényszer, hogy valaki ávós legyen, nem volt kényszer, hogy duplanullás ügyben bíróként eljárjon, és nem volt kényszer az sem, hogy börtönőr legyen, ahol emlékszem, az volt kiírva - nyilván, Imre, te is emlékszel -, hogy "Ne csak őrizd, hanem gyűlöld is a rabot!" Ez nem igazságszolgáltatás volt, ez egy durva, aljas terror, és nem öncélú terror volt, hanem hogy egy külhatalom érdeke itt képviselve legyen, itt érvényre jusson, és a magyar nép úgy, ahogy volt, akkor áldozat volt, mert nemcsak a börtöntöltelékek voltak az áldozatok, hanem a lakosságnak azok a megnyomorított rétegei is, akiket leállamosítottak, kitelepítettek, rabszolgapénzen dolgoztattak, ref alatt álltak vagy csak egyszerűen olyan életkörülményeket kényszerítettek rájuk, ami a XX. századhoz méltatlan és indokolatlan volt. Emlékszünk, már aki emlékszik, hogy "vaj helyett tankot", mert megfordították ezt a régi mondást - ezek voltak a szlogenek.

Ami az előttünk lévő törvényjavaslat - hogy úgy mondjam - jogi elemeit illeti, azt hiszem, nincs arra szükség az általam igen tisztelt Csákabonyi kollégám előadása után, hogy én az ő szavait megismételjem, jogdogmatikailag azt hiszem, tökéletes képet festett azokról a jogszabálynak nevezett ukázokról, amelyeket akkor rákényszerítettek a rabszolgákra, a magyarságra.

Ezzel szemben szeretném kiegészíteni az elmondottakat egy-két elemmel. Nem lehet eltekinteni attól, hogy tetszőleges módon születtek az egyes törvényi tényállási elemek a büntetőítéletekben. Igenis, az akkori nyomozóhatóság hasra ütés szerint határozta meg, hogy egy bekerült ártatlan ember most izgatásért, lopásért vagy miért legyen felelősségre vonva. Nem volt pontos összefüggés a cselekvőség, a tényleges cselekvőség és a felelősségre vonás ürügye között; de hogy tovább menjek, teljesen logikus volt, hogy az úgynevezett rögtönítélő bírósági eljárások jegyzőkönyvei, sőt ítéletei - amelyeket utólag nem is mindig a bíró fogalmazott - nem azt a tényállást tartalmazták vagy nem pontosan azt tartalmazták, amiért felelősségre lett vonva formálisan az áldozat. Hogy úgy mondjam, nem lehet fenntartás nélkül elfogadni egy géppel írt papírt, amikor majd ennek a törvénynek a végrehajtásáról intézkednek az illetékes fórumok, illetőleg gyakorolják majd a törvény végrehajtását. Nem arról volt szó, hogy azt követte el vagy az volt a tényállás; sok-sok kérdőjel van minden egyes betű után, mert a külső, igenis politikai szándék, amely vezette az akkori jogalkalmazó kezét, kihatott annak a papírnak a gépelése során is, tehát nem lehet eleve elfogadni.

Szeretnék rámutatni arra, hogy tulajdonképpen a jelenlegi Btk. eszközrendszerével is megoldható lenne nagyon sok probléma ebben a kérdéskörben. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) Tudjuk azt, hogy a társadalomra veszélyesség mint olyan kizárja vagy megalapozza a bűnösséget. Azt hiszem, azoknál a polgártársainknál, azoknál az áldozatoknál, akik akkor és ott ki lettek szolgáltatva egy külhatalmi erőszaknak, egy durva, barbár megtorlásnak vagy csak hatalomfitogtatásnak, elrettentésnek, fel sem merülhet, hogy valóban veszélyesek voltak-e a magyar államra, a magyar társadalomra. (Az elnök csenget.) Ezek rendes, becsületes emberek voltak, polgárok voltak, legtöbbjük tetszőlegesen lett kiemelve a polgárok tömegéből, és titkos vagy nem titkos eljárás során megnyomorítva egy életre vagy megszüntetve az életét. (Az elnök ismét csenget.)

Igenis, elnök úr, igyekszem lerövidíteni.

ELNÖK: Képviselő Úr! Csak az a gond, hogy az ajánlásban tíz perc szerepel, és most már 11 perc 44 másodpercnél tart. Tessék!

DR. TÍMÁR GYÖRGY (FKGP): Képviselőtársaim és Elnök Úr! Befejezésül, elnézést, ha engem itt a személyes érintettség indulata elragadott. Nézzünk szembe azokkal a bajtársainkkal, akik még otthon vannak, Szlama Árpáddal és a többivel, és gondolatban emlékezzünk Kálmán Bélára és a többi Kálmán Bélára! Ez egy olyan súlyos erkölcsi kérdés ma itt előttünk, ebben a Házban, hogy tekintsük megtiszteltetésnek a sorstól, hogy megszavazhatjuk majd az igazságügy-miniszter asszony által előterjesztett törvényjavaslatot.

Köszönöm szépen. (Taps.)