Felszólalás adatai

BALCZÓ ZOLTÁN (MIÉP): Elnök úr, köszönöm a szót. Tisztelt Országgyűlés! A felszólalásom előtt szükségesnek tartom tisztázni az elhangzott figyelmeztetések miatt, nevezetesen a tárgynál maradás tekintetében, hogy a beszámoló három részből áll, annak harmadik része, "A hivatal jövőbeni szerepe az energiapiac nyitásában" részletesen foglalkozik az energetika üzleti modelljével, a csatlakozásra való felkészüléssel, ennek elvi kérdéseivel. Tehát nyilvánvalóan ez nemcsak lehetővé, hanem szükségessé teszi, hogy ezekről a kérdésekről is kifejtsem a MIÉP álláspontját.

Sajnálatos gyakorlattá vált, hogy az energiapolitikáról csak az Energia Hivatal éves beszámolójának vitája kapcsán lehet beszélni a parlament ülésén. Kormányaink rendre elmulasztják a magyar energiapolitikáról szóló 21/1993. számú országgyűlési határozat teljesítését, amelyben az áll: "Az Országgyűlés felkéri a kormányt, hogy legalább kétévenként készítsen tájékoztatót az energiapolitika megvalósulásáról az Országgyűlés részére." 1999 decemberében a gazdasági miniszter által beterjesztett jelentést sem tűzte napirendjére a tisztelt Ház, pedig a kormányjelentés alkalmasabb az érdemi vitára, az Országgyűlés ellenőrzési jogának gyakorlására, mint a rendszeresen elkészített energia hivatali jelentés.

1993 óta alapvető változások mentek végbe az energetikában, ennek ellenére a parlament a '95-ös vitanap óta nem foglalkozott összefüggéseiben ezzel a kérdéssel. Ez annál is inkább fontos lenne, mert a kormány 1999 júliusában új energiapolitikai alapelveket, az energetika üzleti modelljét fogadta el, amely nem került a parlament elé. Félő, hogy a témára vonatkozó, illetve azzal szorosan összefüggő törvények esetenkénti és nem összehangolt módosításaival nem tárulnak fel az energetika összefüggései, különösen a lakosságra gyakorolt kedvezőtlen hatása.

Ez a beszámoló egy hivatali jelentés, amelyből nem csupán a hivatal működésére, hanem a magyar energetika helyzetére lehet következtetni. Sajátos tükröt tartunk tehát a kezünkben, amely azt mutatja, hogy nincs magyar nemzeti érdekű energiapolitika, csak koncepció nélküli sodródás a liberális áramlatokban, pedig az energiapiacok liberalizálásnak egyre nyilvánvalóbb nemzetközi tapasztalatai bizonyítják, hogy hova vezet az energetikában a felelőtlen liberalizáció.

(10.30)

Kaliforniában a villamos piac liberalizálásának az a modellje bukott meg, amelyet a kormány által még '99-ben megalkotott, elfogadott piaci modell tartalmaz. E modellre alapozott, a múlt évben beterjesztett villamosenergia-törvényt ugyan a kormány egyelőre levette a napirendről, de ismét elő akarják terjeszteni - egyelőre nem világos, hogy milyen módosításokkal.

Óvatosan kellene bánni az uniós irányelvekre való hivatkozással is. Brüsszelben folyamatban van az irányelvek felülvizsgálata. Az alapvető véleménykülönbség a közszolgáltatások megítélésében, illetve azok kedvezményes elbírálásának az uniós versenyjoggal való összebékítésében van. Miközben a propaganda versenyről beszél, minden eddiginél nagyobb tőkekoncentráció, a nagy szolgáltató cégek nemzetközi integrációja zajlik. A franciák például gyakorlatilag szaboltálják a piacnyitást, miközben más országok piacait szerzik meg; a brit kormány azt tervezi, hogy ezentúl maga is megakadályozza vagy legalábbis Brüsszellel felfüggeszteti a helyi energiaipari vállalatok külföldi tulajdonba adását. Egy olyan országnak, amely még több évnyi távolságra van a tényleges csatlakozástól, célszerű tehát megvárnia ezeknek a vitáknak a végét.

Az említett koncentrációs és integrációs folyamat tapasztalható a nálunk tulajdont szerzett befektetőknél is. A legnagyobb befektetők a villamosenergia- és a gáziparban egyaránt tulajdont szereztek. A villamos és a gázpiacot együttesen, szinte régiónként felosztották maguk között, országrésznyi energiaszolgáltatási piacokat vásároltak. Magyarországon is fennállnak már a mindenes közműszolgáltatók létrejöttének feltételei, így teljesült hazánkban az energetikai privatizáció sokat hangoztatott fő célkitűzése, a monopólium felszámolása. A szépséghiba csupán annyi, hogy az állami, nemzeti monopóliumok helyébe sokkal nagyobb, komplexebb, extraprofitra törő nemzetközi monopóliumok léptek. Most a MEH beszámolójának csak azokat a főbb megállapításait érintem, amelyek alátámasztják ezeket az aggodalmakat.

A privatizált energiaszolgáltatási ágazatokban, különösen a villamosenergia-szolgáltatásban az árak drasztikus emelésével egyidejűleg romlott a szolgáltatás színvonala. Például a fogyasztók áramkimaradásának átlagos ideje 1999-ben az előző öt év átlagához képest 38 százalékkal nőtt, és a helyzet a jelentés szerint az elmúlt évben sem javult.

A jelentés is bizonyítja annak az érvnek a hamisságát, mely szerint az állam nem jó tulajdonos, és a privatizációval érkező úgynevezett szakértelem következtében mindenképpen javul a szolgáltatások minősége.

A jelentés szerint: “Az energiaipar tulajdonosi szerkezetében végbemenő változásokból, vállalat-összevonásokból, a fúziókból következik, hogy a fogyasztók érdekében nem elég a piac megnyitása, hanem a hivatalnak a törvény erejével fel kell lépnie a versenyt kizáró vagy korlátozó tevékenységekkel szemben, és a továbbra is természetes monopóliumok felügyeletét szigorítani kell." Ebben a megfogalmazásban figyelemre méltó annak elismerése, hogy e szolgáltatások továbbra is monopóliumok, csak a tulajdonosok személye változott; a versenykorlátozás elleni fellépéssel pedig az a baj, hogy nincsenek meg a hatékony törvényi feltételei. E törvényi feltétek hiányát a jelentés is elismeri, amikor a következőket írja: "Megítélésünk szerint törvényekben foglalt szabályoknak kell biztosítaniuk, hogy ne jöjjenek létre a verseny torzulását eredményező, a hivatal munkáját lehetetlenné tevő tulajdonosi koncentrációk."

A kormány 2000-ben olyan liberális villamosenergia-törvényt terjesztett a parlament elé, amelynek elfogadásával éppen e külföldi tulajdonú társaságok erőfölénye szinte korlátlanul érvényesíthető lenne. A tervezet gyakorlatilag nem korlátozná a nagy, regionális is integrált szolgáltatási monopóliumok kialakulását.

Helyesen mutat rá a jelentés a távhőellátás és a villamosenergia-törvény fontos összefüggéseire - erre többen is kitértek. Ha a kapcsoltan termelt villamos energia kötelező átvétele megszűnne, akkor a piacnyitás során fennáll a lehetősége annak, hogy a távhőellátás helyzete romlik.

Az energiapolitika fő kérdései csak nemzeti konszenzussal rendezhetők, és ebben a parlamentnek kell meghatározó szerepet vállalnia. Nemzeti érdekű energiastratégiát kell kidolgozni, amely az európai uniós csatlakozás figyelembevételével a valódi versenyegyenlőség elvére épül. Sem a majdani uniós tagság, sem az energiapiac liberalizálása nem változtat azon, hogy az energiapolitika állami feladat marad. Hazánk energiaellátása földrajzi okokból nagyon sérülékeny, az energetikával összefüggő feladatok jelentős része, az energiaágazatok kölcsönhatásainak alakítása sem bízható csupán a piacra.

A liberalizált energiaágazatokban a piaci verseny közepette a kormányzati és a közigazgatási szerveknek erős törvényi felhatalmazásra van szükségük, hogy az állam energiapolitikai érdekeit hatékonyan tudják képviselni. Ezért - az Energiapolitika 2000 Társulat felhívásával egyetértve - szükségesnek tartjuk egy új, a parlament által elfogadott energiapolitikai koncepcióra alapozott általános energiatörvény megalkotását.

Az uniós jogharmonizáció következtében az ágazati energiatörvények egyre inkább ágazati versenytörvényekké válnak. Ennek megfelelően ezen ágazati: villamosenergia-, gáz- és távhőtörvények felülvizsgálatára és módosítására csak az általános energiatörvény elfogadása után kerüljön sor. Az új villamosenergia-törvény fontos alapelvének kell lennie, hogy az állami és a magántulajdon, a közszolgáltató és a liberalizált energiapiac egyenrangú.

A Magyar Energia Hivatal szerepe piacgazdasági viszonyok között felértékelődik: egyértelműen az össztársadalmi érdeket kell megjelenítenie és képviselnie. Ebből következik, hogy nem szabad egy ágazati, jelenleg a Gazdasági Minisztérium alá tartoznia. A Magyar Energia Hivatalt függetlenné kell tenni és az Országgyűlés felügyelete alá kell rendelni. Meg kell adni neki azokat a törvényi eszközöket, amelyekkel ténylegesen eleget tud tenni a feladatának. Mindaddig, ameddig erre nem kerül sor - főleg tekintettel a várható versenypiacra -, nem fogja tudni ellátni azt a feladatot, amelyre e fontos nemzetgazdasági területen feltétlenül szükség van.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Szórványos taps a kormánypártok soraiban.)