Felszólalás adatai

DR. SÁRINGER GYULA (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Glatz Ferenc Elnök Úr! Tisztelt Képviselőház! Az 1994. évi XL. törvény 3. § (3) bekezdése alapján a Magyar Tudományos Akadémia elnöke elkészítette a magyar tudományról szóló jelentést, amelyet az illetékes minisztériumokkal és különböző autonóm szervezetekkel egyeztetve állított össze. Az 1997-98. éveket átfogó beszámolót Glatz Ferenc elnök úr az Akadémia alapszabályában előírtak szerint, az 1998. december 7-én összehívott akadémiai közgyűlésen vitára bocsátotta, majd jóváhagyatta a közgyűlés résztvevőivel.

Az előttünk fekvő 1997-98. évi beszámoló felépítése a következő. A bevezetés az összefoglaló megjegyzéseket tartalmazza. Ezt követi a Beszámoló című fejezet, amely az említett két évben a magyar tudományban bekövetkezett eseményeket elemzi, más szóval diagnózist tartalmaz a tudomány helyzetéről, és egyben megfogalmazza a terápiát is. A beszámolón belül két nagy fejezet található, amely foglalkozik a tudománypolitikával, és értékeli a magyar tudomány teljesítőképességét az ezredfordulóhoz közeli két évben.

Ezután következik a Függelék című fejezet, amely a hazai kutatások feladatait és eredményeit foglalja össze. Itt részletesen kitér a beszámoló a természettudományi alap- és alkalmazott kutatásokra. Diszciplínánként ismerteti a feladatokat és eredményeket. Szintén a Függelék című fejezetben tárgyalja a társadalomtudományi kutatásokat, amelyek a magyar kultúrával foglalkoznak, és ismerteti a magyar társadalomtudományok Kelet- és Közép-Európában játszott szerepét. Végül a beszámoló határozati javaslatokat fogalmaz meg.

A 67 oldal terjedelmű anyag részletes tájékoztatást nyújt az egész magyar tudományosságról, a szóban forgó két évet illetően. Nagyon helyesen hangsúlyozza a beszámoló mindjárt az első oldalon: "A magyar nemzet csak akkor lesz versenyképes az újabb ipari, technikai és kulturális forradalom korában, ha a hazai tudományt erősítjük, és bevonjuk az állam és a nemzet előtt nyíló alternatívák feltárásába."

(10.40)

A tudományos kutatások eredményei a gazdasági, a társadalmi és politikai konszolidáció egyik motorja lehet, ha a kormányzat megfelelő támogatásban részesíti. A jelen pillanatban még megállapítható, hogy a magyar kutatók teljesítőképessége rendkívül nagy, és rendelkeznek azzal a képességgel, hogy lépést tudnak tartani a nemzetközileg egyre gyorsuló kutatás-fejlesztéssel.

A kutatók teljesítményét tudománymetriai mutatóval, szaknyelven Science Citation Indexszel szokták mérni. Eszerint 1988 és 1997 között a magyar kutatók a világ természettudományos közleményeinek 0,4-0,5 százalékát produkálták. Ezzel a kutatók a világranglista 31. helyén állnak. Az átlagosnál sokkal többet publikálnak az élettelen tudományokat művelők, mint például a matematikusok és a kémikusok. Ők a ranglistán a 21. és a 22. helyet foglalták el. Egy másik minőségi mutató, az egy közleményre kapott idézetek száma alapján Magyarország a világ országai sorában a 22. helyen áll, ami előkelő helynek számít.

A magyar tudomány teljesítőképességét és elismertségét mindennél jobban bizonyítja, hogy az UNESCO közgyűlése 1997 novemberében rendezett 29. ülésén, valamint a Tudományos Uniók Nemzetközi Tanácsa, röviden az ICSU, hazánkat kérte fel először a tudományos világkonferencia megrendezésére. Ez a konferencia 1999. június 26-a és július 1-je között került megrendezésre, és soha nem látott sikert hozott a magyar tudomány számára. Ennek ellenére sajnálattal kell szólni arról, hogy a kutatók rendelkezésére álló műszerpark elöregedett, s ha sürgősen nem lesz mód a frissítésre - amelyhez nem kis pénzösszegek szükségesek -, akkor a magyar kutatók a nemzetközileg kiharcolt helyezésüket rövid időn belül el fogják veszíteni. Ennek pedig hazánk vallja kárát, mert tisztában kell lennünk azzal, hogy nincs gazdasági felemelkedés erős tudományos háttér nélkül. Erre nagyon jó példák akadnak a hazánkhoz hasonló kis országok között.

Ilyen például Finnország, ahol a nemzeti jövedelemnek 3,9 százalékát fordítják kutatásra és fejlesztésre, szemben a nálunk jelenleg 0,9 százalékkal. De nem hagyható figyelmen kívül az a körülmény sem, hogy az MTA intézeteiben dolgozó kutatók bérezése jelenleg 40 százalékkal elmarad az egyetemi szférában dolgozó oktatókétól. Ha ehhez hozzávesszük azt, hogy a magyar kutatók 10 százaléka dolgozik az MTA intézeteiben, és a hazai tudományos eredményeknek ez a 10 százaléknyi kutató produkálja a 30-38 százalékát, akkor itt sürgős beavatkozásra van szükség, ha nem akarjuk azt, hogy a tehetséges kutatók végleg elhagyják az országot.

Ahogy az egyik kiváló kollégám megjegyezte, az agykonszolidációra is gondot kell fordítani, vagyis olyan körülményeket kellene teremtenünk, hogy a külföldi országokban befutott kutatóink minél előbb hazatérhessenek, és a magyar tudomány eredményeit gazdagíthassák. Egy 1997-ből származó adat szerint az MTA intézeteiben dolgozó, 35 évnél fiatalabb kutatók 40 százaléka dolgozik külföldön. Az akkori adatok szerint 17 százalékuk jelentette be, hogy nem kíván hazatérni. Ez már szomorú dolog. Természetesen az is jó, ha külföldi tudományos iskolákat is megismernek a magyar kutatók, de az még jobb lenne, ha az új ismeretekkel felvértezve hazatérnének, és itthon folytatnák a magas szintű munkájukat.

Hogy ezt elősegítsük, ahhoz a megfelelő itthoni miliőt is meg kell teremteni. Itt a tisztességes kutatói bérekre és a megfelelő infrastruktúrával rendelkező intézetekre gondolok. Többször elhangzott már különböző fórumokon, hogy sok a kutató Magyarországon. Összehasonlításképpen közlöm, hogy a 10 ezer lakosra jutó kutatói létszám hazánkban mindössze 10 fő; Finnországban 33, Németországban 28 és Japánban 49. Egy fontos tényt tudomásul kell vennünk: a kísérletes tudományok művelése hazánkban is ugyanannyiba kerül, mint a gazdag államokban, ugyanis a kutatáshoz szükséges műszerek, vegyszerek és nem utolsósorban a könyvek és folyóiratok ugyanannyiba kerülnek, mint külföldön - és hol van a hazai intézetek anyagi ellátottsága a fejlett államokbeli intézetekéhez képest!

Az említett hátrányok leküzdésére 1997-ben tudománypolitikai reform kezdődött hazánkban. Ennek a konszolidációnak nevezett folyamatnak az eredménye lett, hogy a 42 MTA-intézetből 35 maradt, s közel ezer kutatóval csökkent az MTA-intézetekben dolgozó kutatói létszám. A távozott kutatók egy része a versenyszférában helyezkedett el, vagy nyugdíjba vonult. Ennek a reformnak a célja a hazai kutatóbázis versenyképességének növelése, a tudományszervezet hatékonyabbá tétele és a tudomány társadalmi befogadottságának és hasznosulásának elősegítése.

Ezen a téren 1997-1998-ban megkezdődött - az 1996-os országgyűlési határozatnak megfelelően -, a tudománypolitikai helyzetelemzés. Ennek a munkának az első terméke Glatz Ferenc elnök úr tollából 1998-ban megjelent Tudománypolitika az ezredforduló Magyarországán című 123 oldalas tudományos esszé. (Felmutatja.) Itt szeretném bemutatni ezt az anyagot. De sorolhatnám tovább azokat a kiadványokat, amelyek a stratégiai kutatások a Magyar Tudományos Akadémián program keretében már megjelentek a legjobb magyar kutatók tollából, és számuk ma már meghaladja az egy tucatot. Úgy tudom, hogy nemcsak az oktatási és tudományos bizottság tagjai kaptak ezekből a kötetekből, hanem a kultúrával, környezetvédelemmel, népegészségüggyel és mezőgazdasággal foglalkozó bizottságok tagjai is.

A nemzeti stratégiai kutatások keretében 1997-től a magyar kutatók köztestülete, az MTA felvállalta az állam és a nemzet előtt álló, hosszú távú alternatívák feltárását is. Az elkészült kötetek és a készülőfélben lévők a döntéshozó politikai elitnek is rendelkezésére állnak. Az MTA ezzel a tudományos és politikai elit egy egészen új típusú szövetségét kívánja előkészíteni. Az agrárium, a környezetvédelem, a biotechnológia, a privatizáció, az államrendszer, a várospolitika, a területfejlesztés, a Duna, az Alföld, az egészségügy, az életminőség, az infrastruktúra, az informatika, a tudománypolitika, a NATO, a mezőgazdasági tudomány különböző területei és a magyar nyelv témakörében máris széles körben elfogadott és tárgyalt eredmények születtek.

A fentiekből kitűnik, hogy az MTA-n a magyar tudománypolitikai reform megindult, amelyet nagyban segíteni fog a nemrég megalakult Tudományos Tanácsadó Testület és az efelett álló Tudomány- és Technológiapolitikai Kollégium. Mi más lehet ezeknek az előbb említett grémiumoknak a feladata, mint a megfogalmazott célok közül kijelölni azokat, amelyek nemzetközi viszonylatban is kiemelkedő eredménnyel kecsegtetnek. Nem szabad azonban megfeledkezni azon tudományos diszciplínákról sem, amelyek az úgynevezett nemzeti tudományok körébe tartoznak, például a magyar nyelv, a magyar irodalom, a történelem, a szociológia, a közgazdaság; természettudományi vonalon a talajtan, a földrajz, de (Az elnök csengője megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) sorolhatnám tovább.

Tisztelt Országgyűlés! Egy fél perc... Szólni szeretnék néhány szóban még az MTA költségvetési finanszírozásáról is. 1999-hez képest nagyobb összeg szerepel 2000-ben a költségvetésben az MTA rovatán. (Az elnök csengője megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) Nem szabad elfelejteni - még egy fél mondat...