Felszólalás adatai

DR. VARGA LÁSZLÓ (Fidesz): Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Történelmünkben a XX. század az egyetlen, ahol hazánk három elnyomás alól szabadult fel. A hosszan tartó Habsburg-megszállásnak az első világháború, a másodiknak, a rövid, de kegyetlen náci megszállásnak a második világháború vetett véget, míg a negyven évig tartó volt szovjet uralomnak és a Magyar Kommunista Párt diktatúrájának az 1956-os, történelmi jelentőségű magyar forradalom és szabadságharc adott olyan halálos sebet, amibe 34 év után kimúltak.

A megszállás alatt sem pártoknak, sem csoportoknak érvényes politikai ideológiájuk nem lehet, csupán a megszálló hatalom erőszakja érvényesül.

A felszabadulás után a politikai helyzetnek megfelelően érvényesülnek a pártok, így az első világháború után lassan indult meg a demokratikus fejlődés, osztályuralom volt bizonyos fokig, a második, a nácizmus után jött a kommunizmus, tehát lényegében sem a Kisgazdapárt győzelme, sem 1947-ben a kereszténydemokrata Demokrata Néppárt győzelme nem tudta megváltoztatni a belső helyzetet az elnyomás miatt.

Magyarországon több ízben felszólalnak, sőt elhangzik, a parlamentben is elhangzott, hogy egyáltalán van-e szükség ideológiára. Ha az Európai Unó felé nézünk, akkor azt mondjuk, hogy két jelentős politikai ideológia uralkodik: a kereszténydemokrácia és a szociáldemokrácia, van szerepe a nemzeti liberalizmusnak, a konzervatívoknak; de ez a két politikai irány, amely az Európai Unióban ma látható. A legutóbbi parlamenti választásoknál a kereszténydemokrácia a vele gondolkozókkal 230 mandátumot szerzett, szemben a szociáldemokraták 130-ával.

Magyarországi vonatkozásban, úgy érzem, ez a kérdés elhangzott, ezt csak azok mondják, akik egyrészt már kiábrándultak vagy nincs politikai ideológiájuk, elmosta az idő, por és hamu lett, gondolok a szocializmusra, vagy pedig olyan pártok vagy szövetségek, amelyek nem is tudnak ideológiában gondolkozni.

Úgy érzem, nem akarok pártpropagandát csinálni, de a mai időben, az 1998-as választások lényegében bizonyították, hogy a nemzeti liberalizmus, a kereszténydemokrácia, s a konzervatív erők azok, amelyek élő erők, s amelyek bizonyítják munkájukkal is a létfontosságukat.

Nem óhajtok beleavatkozni - mert nem szeretem - az MSZP szerepébe, de mindenesetre kissé meglep, hogy tíz év után még mindig nem szociáldemokrata párt, nem szociáldemokraták, legalábbis nem az, amit Kéthly Anna vezetett, akit személyesen jól ismertem, bátorságával kitűnt előttem az 1947-es és 1948-as parlamentben, s aki hűen bizonyította, szolgálta külföldön is az 1956-os forradalom szellemét.

Azt hiszem nem lehet semmiféle baloldali párt haladó vagy a nemzeti gondolattal megegyező párt, amelyik nem hajlik meg és nem ismeri el együttesen és egységesen 1956 történelmi érdemeit.

Azok pedig, akik úgy gondolják, hogy világnézetileg semlegesek, sajnálatosan erősen a nemzeti és a keresztény erőket semlegesítik, s náluk inkább a nihilizmus és a cinizmus uralkodik.

Ideológiákból nem lehet megélni, vallom én is, s ha valaki éhezik, annak nem azt mondom, hogy kereszténydemokrata vagyok, hanem azt mondom, hogy itt egy falat kenyér, gondoskodom az élelméről, a hajléktalanokról vagy egyéb nélkülözőkről. De ugyanakkor tudomásul kell venni, hogy a parlamentben néha elhangzik az a semlegesség, amely legyengíti azt az irányzatot, amely Európában, ismétlem, irányadó, s amely a jövő évezredben is, meggyőződésem szerint, uralkodni fog. A kereszténydemokrácia bárhol a világon, beleértve Chilét vagy kis részben Argentínát, még kisebb részben Venezuelát, de Európát, ahol kormányon volt vagy koalíció volt, békét, gazdasági, kulturális fejlődést, az ember méltóságának a megbecsülését és a szociális igazságosságot igyekezett megvalósítani. Ezek nem elmúló, ezek élő eszmék (Az elnök a csengőt megkocogtatva jelzi az idő leteltét.) - befejezem -, amelyek uralkodni fognak a következő évezredben is, s azt hiszem, hogy ezek azok az irányadó eszmék, amelyeket követnünk kell, s amelyek irányadók, uralkodók lesznek a következő évezredben.

Köszönöm.