Felszólalás adatai

DR. SZENTGYÖRGYVÖLGYI PÉTER (FKGP): Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! Nem vitás, hogy az 1997. évi CLIV. törvény 34. §-a alkotja meg azt a fogalmat, amit úgy nevez, hogy közvetítői tanács, és kötelezi ugyanakkor az Országgyűlést, hogy majd egy későbbi törvényben határozza meg ennek a közvetítői tanácsnak az eljárási rendjét. Az előttünk lévő előterjesztés erről szól.

Én azt nem mondanám, hogy késedelemben van az Országgyűlés ennek az elfogadásával, határidő nem volt. Ez egy viszonylag elfogadható határidő, mert valóban egy teljesen sajátos és Magyarországon eddig még nem ismert jogintézményről van szó. Ismerünk külföldi példákat. Nem vitás, Amerikában, Nyugat-Európában nem feltétlenül az egészségügyi szolgáltató és a beteg között bonyolódnak ezek a tárgyalások, illetve a közvetítő nem azok között közvetít, hanem inkább a biztosító; tehát inkább az egészségügyi szolgáltató biztosítója és a beteg között folynak a tárgyalások, mert hisz végső soron úgyis a biztosító fog fizetni.

(22.30)

Valóban itt is ismert a választottbírósági eljárás, amely egy picit hasonló ehhez, mert hisz a felek maguk választják a bírósági eljárás lehetőségét, tehát nem a rendes bíróság, hanem a választottbíróság előtt dől majd el az ügyük.

Itt viszont a rendes bíróság ki van zárva, ha egyszer már valaki a választottbíróságot választotta, illetőleg abban állapodott meg megállapodásában a másik féllel. Nem is teljesen ismeretlen azért ez a magyar jogban, nem teljesen előzmény nélkül való, hiszen a közvetítő fogalma ismert volt a régi magyar szokásjogban is, sőt még a két háború között is a közvetítő, legalábbis a házasságközvetítő intézménye ismert volt, ami nem azonos azzal, hogy a menyasszonyt és a vőlegényt hozza össze, azok összejöttek már, hanem éppen anyagi természetű volt ez a közvetítés, amikor a két család között a hozományban, illetőleg a régi középkori fogalom szerint a kalim összegében állapodtak meg, és azt célozta, hogy a majdan rokonságba kerülő családok ne kényszerüljenek esetleges anyagi vitákra, ami majd később megnehezíti a rokoni kapcsolattartást, ezt ezek a közvetítők magukra vállalták, tehát ez nem teljesen példa nélkül való a mi korábbi jogrendszerünkben.

Világosan megfogalmazza ez az előterjesztés, hogy mit is céloz maga a közvetítői rendszer, erről itt már szóltak a képviselőtársaim. A lényege az, hogy az egészségügyi szolgáltató és a beteg, illetőleg a beteg és az egészségügyi szolgáltató közötti viták - amelyek nem biztos, hogy maguktól eldőlnek, hanem a bíróságra kényszerülnek menni aztán a felek vitájuk eldöntésére - ne húzódjanak el, ne kerüljenek nagy költségbe, hanem egy gyorsabb eljárás során mindkét fél megfelelő módon vélt kártérítéshez jusson. Ez a közvetítői rendszer ezt hozná össze. Tehát a célja teljesen világos, praktikus, gyors, és talán olcsó is, ezt az olcsóságot én ugyan még nem láttam át teljesen, de lehet, hogy így van.

Ami a személyi hatályát illeti, azt az 1. § pontosan meghatározza, tehát az egészségügyi szolgáltató és a beteg, illetve a beteg és a szolgáltató közötti jogvitákra vonatkozik, vagyis mindkét félnek lehet követelése a másikkal szemben. És amikor a 2. §-ban arról szól az előterjesztés, hogy ki terjeszthet elő ilyen irányú kérelmet, akkor ott is mind az egészségügyi szolgáltató, mind a beteg meg van említve. Vagyis ez azt jelenti, hogy nemcsak a betegnek lehet kára, amit az egészségügyi szolgálat okozott számára, hanem fordítva is, az egészségügyi intézménynek, szolgáltatónak is lehet kára, amit a beteg okozott, akár úgy, hogy valamiféle operációs költséget nem fizetett ki, vagy benn az egészségügyi intézményben kárt okozott, vagy akármi, tehát számtalan olyan ok vezethet oda, hogy a beteg is a károkozó helyében van. Az első két paragrafus a hatályát kiterjeszti így mindkét félre, ám azt követően erről mintha megfeledkezne az előterjesztés, és csak arról beszél, mintha csak a beteget érhetné kár. Ezt, gondolom, valahogy ki lehetne egészíteni, nem is biztos, hogy módosítással, de biztos, hogy az 1. és 2. § szerint a felek alatt mind a kettőt kell érteni, tehát úgy az egészségügyi intézményt, mint a beteget.

Határidőkről is szó van itt, ami nagyon helyes, hiszen eljárási törvényről van szó. Először is kimondja a jogszabály, hogy az előterjesztést, tehát az ilyen irányú igényt, a közvetítői eljárás iránti igényt az illetékes igazságügyi kamaránál kell előterjeszteni, amely 15 napon belül erről értesíti a másik felet, és ha az is aláveti magát ennek az eljárásnak, akkor felhívja a kamara, hogy az általános illetéket fizessék be, és ha ez is megtörtént, akkor hívja össze őket, hogy állapodjanak meg a közvetítő személyében. Én úgy érzem, hogy itt a határidők sorában egy hézag keletkezett, mert 15 nap, amíg az egyik felet értesíti a kamara, hogy belemegy-e ebbe az eljárásba, majd a másik fél ugyancsak 15 napon belül válaszol erre, eddig rendben van, de utána nincs határidő sem arra, hogy mennyi idő alatt kell felszólítani őket a fizetésre, sem arra, hogy mennyi idő alatt kell ezt kifizetni, és ha egyszer eljárási törvényről van szó, akkor annak zártnak kell lenni, és minden egyes határidő pontosan meg kell hogy legyen határozva.

Beszél aztán még itt arról a határidőről, ha megállapodtak már a személyben vagy személyekben... - és nagyon helyesen és diplomatikusan azt mondja, hogy ha nem tudnak megállapodni, akkor mindkét fél delegálja a tanácsba a saját emberét, és akkor négy személy vagy akár hat személy, de lehetőség van csak egy személyre is, ez egy nagyon jó rendelkezés. Amikor ez megvan, akkor értesítik erről a kijelölt vagy kiválasztott közvetítőt is, aki nyilatkozik, hogy elfogadja vagy nem fogadja el. Nyilatkozhat nyolc napon belül, hogy nem fogadja el, vagy közli azokat az összeférhetetlenségi okokat, amelyek miatt ő ezt nem tudja vállalni. Még arról is rendelkezik a jogszabály vagy az előterjesztés, nagyon helyesen, hogy amennyiben nem vállalja, akkor haladéktalanul megint össze kell hívni a feleket, és akkor új személyekben vagy személyben kell megjelölni. A "haladéktalan" kifejezés megint egy kicsit meghatározhatatlannak tűnik, olyan, mint amikor itt hosszan beszélgettünk a helyettesítésről, hogy időleges, azaz meddig terjedhet, a haladéktalan is egy kicsit ilyen. Ismerős a polgári jogban azért ez a fogalom, amikor a szerződést megtámadjuk, felhívjuk a felet, egy éven belül kell határidő, és akkor ha azt elutasítják, vagy nem válaszolnak rá, akkor haladéktalanul. Ez mindenesetre rövid időt jelent.

Szó van a költségekről, már szó volt akkor a költségekről, amikor arról volt szó, hogy be kell fizetni az általános illetéket a kamarának, és aztán itt a költségek közt részletezi, hogy mit tartalmaznak a költségek. A költségek egy része ez az általános költség is, és ugyanakkor ebben a 3. §-ban azt mondják, hogy fele-fele arányban viseli, a 12. §-ban pedig részletezi, hogy tulajdonképpen hogyan is kell ezt viselni. Tehát igazából nekem úgy tűnik, hogy ez az általános költség hiába költség, arról már itt nem kellene beszélni, hiszen azt egyszer már legalábbis előlegeztük. Más kérdés aztán, hogy miképpen vagy hogyan fogjuk tulajdonképpen viselni. Nagyon jó a 11. §-nak az a határideje, amely kimondja, hogy négy hónapon belül, ha sikertelen, akkor az eljárást meg kell szüntetni, és változatlanul ott a bírói út.

Végezetül, a legszerencsésebbnek tartom ebben az egész eljárási törvényben azt, amikor kimondja, hogy az egészségügyi közvetítő tanács által létrejött egyezséget a bíróság végrehajtási záradékkal látja el. Ez a leglényegesebb paragrafusa szerintem az egész eljárási törvénynek, mert pontosan ez eredményezi azt, amit az 1. §-ban célként meghatároztak, vagy legalábbis egyik célként, hogy gyors legyen az eljárás.

A Független Kisgazdapárt általános vitára alkalmasnak tartja az előterjesztést, néhány módosítással. Köszönöm szépen. (Szórványos taps a Fidesz és az MDF soraiban.)