Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

HEGEDŰS LORÁNTNÉ, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Miniszter Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Ott szeretném kezdeni, hogy mit is értünk mi valójában bürokráciacsökkentés alatt. Mert e tekintetben, úgy gondolom, a kormánypártok és a Jobbik között éles határvonal van. Hiszen a kormánypártok e tekintetben, különösen amit most, a jelenlegi törvénycsomagban látunk, illetve a törvénycsomag azon részében, ami a bürokráciacsökkentésre vonatkozik, jellemzően csak technikai akadályokat kívánnak elhárítani és bizonyosfajta észszerűsítést próbálnak végrehajtani. Valljuk be, ennek már réges-régen itt lett volna az ideje.

Mi azonban ennél jóval szélesebb körben gondolkodunk koncepcionálisan a bürokráciacsökkentés fogalmáról. Ezért is van az, hogy a leghatározottabban elutasítjuk a kormányzat részéről azokat a megnyilvánulásokat, amelyekben a bürokráciacsökkentésről úgy beszél, mint egy eszköz arra, hogy sokakat az államigazgatásból el lehessen bocsátani. E tekintetben miniszter úr egyik államtitkára több alkalommal is megnyilvánult, és számokkal is elhalmozta a nagy nyilvánosságot. Úgy fogalmazott, hogy több mint egymillióan élnek a magyar államból, ez rettentő sok, és ezt a terhet meg kell szüntetni. Amikor azt mondta, hogy több mint egymillióan élnek a magyar államból, akkor arra gondolt, hogy vannak köztisztviselők, állami tisztviselők, kormánytisztviselők, közalkalmazottak, az állami vállalatoknál foglalkoztatott munkavállalók és egyéb olyan munkavállalók, akik így vagy úgy, de az államtól kapják a fizetésüket.

Ezek az emberek, kérem tisztelettel, nem a magyar államból élnek, hanem a magyar államért élnek, a közért élnek. Azért is hívjuk őket, például az első csoportot, amit az előbb elmondtam, közszolgáknak, mert a köz szolgálatára szánták az egész életüket. Semmiképpen nem gondoljuk, hogy ezek az emberek túl sokan lennének. Ma Magyarországon egyébként, csak azért is, hogy államtitkár urat utólag kijavítsam ‑ már nem először, hanem többedjére ‑, 860 ezren vannak alkalmazásban állók az állami szférában. Tehát messze nem egymilliónál többről beszélhetünk. Valószínűleg ebbe a számba azokat is belevette, akik az állami vállalatoknál foglalkoztatott munkavállalók.

Mindenesetre, ha megnézzük, hogy kit nevezünk közalkalmazottnak, lásd orvosok, tanárok, mentősök, ápolók, tűzoltók, nem tudom, könyvtárosok és így tovább, semmiképpen nem mondhatjuk róluk, hogy túl sokan lennének Magyarországon.

(11.10)

Sőt, egyfolytában az a probléma a közellátásban, a közszolgáltatás biztosításában, hogy ezek az emberek túl kevesen vannak. Ugyanez a helyzet a köztisztviselők, állami tisztviselők, kormánytisztviselők esetén is, hogy túl nagy a munkateher egy csomó hivatalban. Egy-egy ember úgynevezett kapcsolt munkakörben dolgozván jó pár közszolgát helyettesít a munkájával, és ez a hihetetlen leterhelés messze nem jár azzal az anyagi megbecsüléssel, amire nekik egyébként szükségük lenne. Lásd így például azon korábbi kormánytisztviselőket, akik megyei kormányhivatalokban dolgoznak, január 1-jétől őket már állami tisztviselőknek hívjuk, ugyanakkor nem kaphatják meg azt a bér, ami egyébként az állami tisztviselőket megilleti. Ez egy rendkívül méltánytalan helyzet.

Tehát ha bürokráciacsökkentésről beszélünk, akkor mi azt gondoljuk, hogy elsősorban azokat kellene megbecsülni, akik a bürokráciát, az államigazgatást viszik nap mint nap, és olyan módon fizetni, olyan fizetést adni nekik, ami miatt ők motiváltak is lesznek, és lelkesen és egyébként hozzáértéssel, hiszen szakértelemmel rendelkeznek, látják el a feladatukat. És már ez a hozzáállás segíteni fogja az állampolgárok napi ügyintézését.

A másik pedig az, most az állampolgárok oldaláról nézve a kérdést, bürokráciacsökkentés az, ha a feladatellátást minél közelebb visszük az állampolgárokhoz. Ma Magyarországon a 2000 fő alatti települések száma körülbelül 70 százaléka az összes településnek, és Magyarország teljes területének is körülbelül a 65-70 százalékát fedik le. Ezeken a településeken elvileg csak közös önkormányzati hivatalban lehet ügyet intézni, tehát nagyon sok esetben nem az adott településen, hanem valahova el kell utazni, hogy az ember egyáltalában találkozzon egy közhivatalnokkal, hogy a bürokráciában, hogy úgy mondjam, valamilyen módon részt vegyen, tehát elkezdhesse intézni a saját ügyeit.

Talán az lenne a legelső lépés a bürokráciacsökkentés tekintetében, ha minden településen megadnánk ma Magyarországon azt az életképességi lehetőséget, szolgáltatást, hogy mindenhol lehessen érdemben ügyeket intézni. Én tudom, hogy ez rendkívül sok pénzbe kerül, és a bürokráciacsökkentés első és legfontosabb eszmei megalapozottsága a kormányzat részéről az, hogy olcsóbbá kell tenni a magyar államot, de én úgy gondolom, hogy hosszú távon a társadalmi haszna egyébként az, ha minél tovább próbáljuk a közszolgáltatás rendszerét bővíteni, tehát minél közelebb visszük az állampolgárokhoz az ügyintézést. Igenis a társadalmi haszna ennek jelentősen mérhető lesz, és egyébként pedig a társadalmi költsége annak, hogy próbálunk durván központosítani, jóval jelentősebb lesz, és ez közelebbi távon már rendkívüli károkat fog összességében okozni.

Tehát ez a mi hozzáállásunk alapvetően a bürokráciacsökkentéshez. Ezért tehát úgy általában az olyan jellegű javaslatokat, mint amit most a kormányzat is benyújtott, nem tudjuk támogatni, mindamellett, hogy azt elismerjük, hogy rendkívül fontos olyan lépések, intézkedések vannak benne, mint például az adatnyilvántartáshoz való hozzáférések egységesítése, összevonása. Valóban egy gogoli szatíra és bulgakovi abszurd néha az, amikor az ember próbál ügyet intézni.

Most éppen az egyik képviselőtársamnak mondtam itt el, mennyire furcsa dolog, hogy egy többgyermekes édesanyának, akinek háromnál több gyermeke van, minden évben igazolnia kell az iskola számára, hogy ez a három vagy háromnál több gyer­meke még mindig megvan, ezért a közétkeztetésben és a tankönyvellátásban ő azt a bizonyos engedményt megkaphatja, valamint külön hallgatói­jogviszony-igazolást kell kérni folyamatosan az oktatási intézményektől azért, hogy a családtámogatások rendszerében a családtámogatást megkaphassa. És mindamellett, hogy ezt a dékáni hivatalokban külön el kell intézni, utána még el kell menni külön a központi családtámogatási hivatalba, és még külön el kell ezt intézni. Olyan dologról beszélünk, ami egyébként valós, mindenhol elektronikusan rögzített adatoknak egyébként csak az összefésülése, tehát ezeket a felesleges és bosszantó köröket nyugodtan ki lehet iktatni. Erről is szó van a törvényjavaslatban. Ezt a részt mi teljes egészében nyilván támogatni tudjuk.

Van még egy olyan dolog, amire külön részletesen szeretnék kitérni, és amiről egyébként a miniszteri expozéban sem volt szó, pedig egy nagyon fontos új elem, ez pedig a vízgazdálkodási törvény bővítése a tekintetben, hogy a kormányhivataloknak is lesz ezentúl hatósági ellenőrzési jogköre a víziközmű-társulatok felett. Egyébként a víziközmű-társulatokat eddig is mind a cégbíróság a törvényességi felügyeleti jogkörében, mind pedig a vízügyi igazgatási szervek szakmai ellenőrzés szintjén ellenőrizhették. Tehát bizonyos értelemben ez a lehetőség biztosítva volt, már két oldalról is lefedve, ugyanakkor azt kellett hogy lássuk, hogy a 2007-2013-as programozási ciklusban megvalósított KEOP-beruházásokból létrejövő víziközmű-fejlesztések esetében hiába volt több oldalról bebiztosítva az ellenőrzés, a felügyelet, ez valami miatt mégsem működött. Hiába voltak egyértelmű kormányzati megnyilvánulások például a miniszter úr részéről is, hogy milyen módon kell ezeket a KEOP-beruházásokat tisztességgel végigvinni, és a lakosság felé is nyilvánvalóan transzparensen eljárni, ennek ellenére ezek a hatóságok egymásra mutogattak, és a teljesen nyilvánvalóan törvénytelen helyzetek előtt, noha látták, hogy mi a helyzet, inkább elfordították a fejüket, becsukták a szemüket, csakhogy nehogy véletlenül valamit intézkedni kelljen. Reméljük, hogy ez az újabb hatósági ellenőrzési jogkör, amit most éppen a kormányhivatalok fognak megkapni, most már érdemi változást fog eredményezni. Engedjék meg nekem, hogy egypár települést csak a közelmúltból felolvassak, ahol ilyen jellegű problémákkal találkoztunk, úgymint Nagybajom, Tamási, Iregszemcse, Simontornya, Kistelek, Baks, Karácsond, Bükkösd, az egész Tápiómente, és így tovább, ezt még hosszan lehetne sorolni.

A döbbenetes és elképesztő mindegyik helyzetben gyakorlatilag egy sorozat-bűncselekmény, nevezetesen az, hogy hiába nyújtotta a magyar állam a KEOP operatív programon keresztül ezen víziközmű-fejlesztésekhez 100 százalékban a támogatást, ennek ellenére az önkormányzatok, illetve a társberuházói szerepben lévő víziközmű-társulatok a tagoktól, akinek a víziközmű-fejlesztés az ingatlanát érintette, további hozzájárulást szedtek be. Ez esetenként több százezer forintos hozzájárulást is jelentett, és ezekkel a tagi befizetésekkel bizony nem nagyon akartak elszámolni, mind a mai napig nem akarnak elszámolni.

A legutolsó eset kapcsán, tegnap kaptam meg a levelet, ez tényleg egy népi abszurd, hadd osszam meg önökkel ezt a kis színes beszámolót. Ez Nagybajom településen volt, ahol a polgármester asszony látja el egyben a víziközmű-társulat vezetőjének a szerepét is. Amikor a víziközmű-társulat felszámolásához kapcsolódó érdekeltségi hozzájárulások összesítését, az iratjegyzéket és egy csomó minden olyasmit, ami egyébként a kormányrendelet szerint a víziközmű-társulat felszámolásához szükséges, elkértük volna tőle mint közérdekű adatot, akkor ő, bizonyos értelemben tudathasadásban szenvedve, azt mondta, hogy ezeket az iratokat nem tudja kiadni mint polgármester. Az, hogy mint a víziközmű-társulat elnöke, egyébként ki tudná adni, a tisztánlátását nem zavarta meg a polgármester asszonynak. Természetesen és nyilvánvalóan újra írunk neki, meg újra írunk neki, ha kell, bírósági úton fogunk érvényt szerezni a közérdekűadat-igénylésünknek.

Mindenesetre ebből csak az következik, hogy teljesen egyértelműen nem szándékoznak ezek a települések tisztességgel elszámolni, noha eléggé vitatható módon használták fel ezeket a lakossági hozzájárulásokat. Én nagyon remélem, tisztelt miniszter úr, hogy ez a lépés érdemi segítséget fog nyújtani a lakosság számára.

Képzelje el, hogy Seszták miniszter úr beszámolója volt múlt héten a Költségvetési bizottság előtt, és azt mondta, amikor ezzel a problémával úgy általában szembesítettem őt, hogy: nahát, tényleg van ilyen probléma? A KEOP-beruházásoknál tényleg voltak ilyen jellegű visszaélések? Na már most, hogy így mondtam neki, most már utána fog nézni.

(11.20)

Tehát tisztelettel jelentem a Háznak, hogy a KEOP irányító hatósága jelenleg az NFM. Tehát ha valahol, akkor az NFM-nél össze kellett volna érjenek a szálak, és mint irányító hatóságnak nyilvánvalóan utánkövetési jogosultsága is van, tehát egy projekt zárása után a következő öt évben legalábbis kell tudnia folyamatosan ellenőrzések során érvényt szerezni a jognak meg az igazságnak, ennek ellenére miniszter urat ez meglepte, hogy vannak ilyen problémák. Én ezt a hozzáállást egészen elképesztőnek tartom, de nemcsak e tekintetben volt nyilván elképesztő a hozzáállása, más tekintetben is, de most ez nem ide tartozik. Mindenesetre, ha már ő a saját irányító hatóságát vezetve nem képes ezt a feladatot ellátni, én nagyon remélem, hogy akkor most íme, itt lesz a kormányhivatalok szerepe, és ezt meg fogják oldani.

Egy dolgot még hadd tegyek hozzá az idő rövidsége miatt, a többi kérdésről pedig Gyüre Csaba képviselőtársam fog beszámolni önnek. Nagyon nagy kérdés, hogy ezen víziközmű-társulatok felszámolási eljárása mennyi idő alatt zárul le. Mert amit önök ide beletettek mint a vízgazdálkodási törvény bővítése, az arról szól, hogy milyen új hatósági jogköre lesz. De egy dolog még mindig nincsen tisztázva, hogy mennyi idő alatt kell lezárulnia. Vitán felül áll, önök beleírták, hogy 15 napon belül, ha korábban nem alakították meg, akkor a cégbíróságnak ki kell jelölnie az elszámoló bizottság tagjait, de azt már nem írták oda, hogy ennek az elszámoló bizottságnak mennyi időn belül kell érdemi döntéseket hoznia, és mennyi időn belül kell lezárnia az elszámolás eljárását. Köszönöm szépen, lejárt az időm. (Taps a Jobbik soraiban.)