Felszólalás adatai

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Az általános vitát lezárom. Mivel az előterjesztéshez módosító javaslat érkezett, részletes vitára bocsátásra és részletes vitára későbbi ülésünkön kerül majd sor.

Tisztelt Országgyűlés! Soron következik a Hungária Televízió Közalapítvány működésének 2004. január 1-től 2004. december 31-ig, valamint 2005. január 1-től 2005. december 31-ig terjedő időszakáról szóló beszámolók és ezek elfogadását kezdeményező, a kulturális és sajtóbizottság által előterjesztett országgyűlési határozati javaslatok együttes általános vitája a lezárásig.

Engedjék meg, hogy a tárgyalás megkezdése előtt tisztelettel köszöntsem a Hungária Televízió Közalapítvány elnökét, Bíró Sándor urat, a megjelent testületi tagokat és az ellenőrző testület tisztségviselőit és tagjait, akik a helyszínen kísérik figyelemmel napirendünk tárgyalását.

(18.40)

Az előterjesztéseket J/43., H/2568., J/1003., H/2567. számokon kapták kézhez a képviselők. A kijelölt bizottságok szintén benyújtották ajánlásaikat, amelyeket J/43/1., valamint J/1003/1. és 2. számokon kaptak kézhez.

Tisztelt Országgyűlés! Most az előterjesztői expozék következnek. Legelőször megadom a szót Bíró Sándor úrnak, a Hungária Televízió Közalapítvány kuratóriuma elnökének, a beszámolók előterjesztőjének, 15 perces időkeretben.

Elnök Úr! Parancsoljon, öné a szó.

DR. BÍRÓ SÁNDOR, a Hungária Televízió Közalapítvány kuratóriumának elnöke, a napirendi pont előadója: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! A Hungária Televízió Közalapítvány mint a Duna Televízió tulajdonosi jogait gyakorló testületnek, közalapítványnak a 2004. és 2005. évi beszámolójáról szeretnék röviden szólni, tekintettel arra, hogy az írásbeli beszámolót már korábban elkészítettük, azt megvitatta a Hungária Televízió Közalapítvány elnöksége, továbbá a társadalmi kurátorokkal kiegészített kuratórium, mind a kettő fórum elfogadta, és az Országgyűlés számára időben be is nyújtottuk. Következésképpen úgy gondolom, hogy nagyon hosszan részletezni talán nem szükséges az előttünk fekvő beszámolókat, tekintettel arra, hogy írásban ezektől eltérni módomban nem áll, illetve pontosabban legfeljebb kiegészítést tudok tenni ezekhez a beszámolókhoz.

Tisztelt Országgyűlés! A Hungária Televízió Közalapítvány két beszámolója, a 2004-es és a 2005-ös a legszorosabban összefügg egymással. Engedtessék meg, hogy talán azokról a Szküllákról és Karübdiszekről beszéljek, amelyeket itt ebben a két évben kerülgetnie kellett a közalapítványnak, és amelyek, őszintén mondom, megkeserítették az életünket, nagyon megnehezítették a munkánkat, illetve adott esetben némi kis örömöt is jelentettek azért számunkra.

Közelebbről. A 2004-es esztendő a nehézségek esztendeje volt, a 2005-ös esztendő a várakozás esztendeje, és az eredmények belső megjelenésének esztendejévé vált. Miért volt nehéz a 2004-es esztendő? Miért keserítette meg az életünket? Nagyon egyszerűen: azért, mert abban az évben lejárt az elnök mandátuma, továbbá lejárt a kuratórium mandátuma, és új elnököt kellett választani egy új kuratórium, pontosabban egy új elnökség élén, jelölni kellett valakit a törvény által előírt kétharmados arányban.

Már most jelzem, hogy az egyik alapvető problémát éppen a jelölés nehézsége, az elnök megválasztása, a menedzsment megválasztása jelentette, tekintettel arra, hogy a közalapítvány nem tudta meghosszabbítani a korábbi elnök mandátumát újabb négy évre, mivel a kétharmados arányt nem sikerült előállítania. Noha az elnök korábban mindent megtett annak érdekében, hogy valamilyen módon továbbra is irányíthassa a Duna Televíziót, a helyzet azonban az, hogy bármennyire is új műsorszerkezetet és igen költséges műsorszerkezetet, új műsorstruktúrát kívánt megvalósítani és jó részben meg is valósított, azért ennek ellenére a közalapítvány elnöksége nem támogatta az elnök mandátumának a minden további nélküli meghosszabbítását, hanem helyette új pályázat kiírását és a pályázatok elbírálását tartotta célszerűnek.

Igen ám, csak ez 2004-ben jelentős költségvetési hiánnyal is együtt járt. Tekintettel arra, hogy a menedzsment egy új műsorstruktúrát, amelyet maga a közalapítvány is szívesen látott volna, egy nézettebb, egy hasznosabb vagy talán érdekesebb és a közönség igényét jobban kielégítő műsorstruktúrát akart megvalósítani, rendkívül költséges eszközökkel, ennek az eredménye az lett, hogy a 2004-es üzleti tervet a Duna Televízió 460 millió negatívummal, passzívummal fogadta el, azzal, hogy félévben természetesen meg fogja vizsgálni, hogy ez a hiány ne legyen nagyobb, utána fog nézni, és meg fogja állítani, ha esetlegesen romlás következik be.

Őszintén meg kell mondanom, nem volt alaptalan az a remény, hogy a 460 millió forintos hiányt sikerül majd kigazdálkodni, és az új műsorokban majd csillogóan visszaköszön számunkra mindaz, amit a korábbi elnök elképzelt, hiszen ígéretet kapott a közalapítvány is, illetve a menedzsment is arra, hogy az Országgyűlés rendkívüli támogatás címén bizonyos összeget, 800 millió forintot meg fog ítélni és át fog adni. A 800 millió forint meg is érkezett 2004 folyamán, azonban struktúraátalakítás címen érkezett meg. Szeretném hozzátenni, hogy az utolsó fillérig pontosan elszámoltunk már 2005-ben erről a 800 millió forintról, de mégis említést érdemel, hogy struktúraátalakításra, műszaki fejlesztésre, két tudósítói pont kiépítésére, tehát brüsszeli és marosvásárhelyi tudósítói pont kiépítésére, valamint 100 millió forintot pedig a létszámcsökkentésre, jelentős létszámstruktúra-átalakításra használt el a Duna Televízió. Tehát a műsorok által felemésztett összeget pótolni ebből nem lehetett.

Ennek eredménye lett az, hogy a 2004-es évet a Duna Televízió nem is 460 millió, hanem 518 millió forintos hiánnyal zárta, figyelembe véve azt is - és ennek okát is rögtön mondom -, hogy nem sikerült elnököt választanunk sem szeptemberben, sem októberben, és csak 2005. február végén sikerült a menedzsmentnek egyértelmű, a jogosítványaival felruházott elnököt adnunk. Ennek eredményeképpen egy triót nevezett ki az elnökség, hogy egy ügyvezető alelnök és két másik alelnök közösen irányítsák addig a Duna Televízió feladatait, és segítsenek megoldani a problémákat. Ennek az eredménye az lett, hogy liberum vetót biztosítottunk számukra, tehát ez azt jelentette, hogy bármelyik vétót emelhetett bármelyik döntése ellen. Tessék elképzelni, nem akarok rossz hasonlatot mondani, de kicsit úgy működtünk, mint a lengyel parlament, annak idején, nem most - nem akarom bántani -, évszázadokkal korábban. Igazában véve döntést elérni annak érdekében, hogy a hiány lefaragódjon, nem lehetett.

2005 februárjában sikerült elnököt választani. Az elnök elsőrendű feladata volt a hiány lefaragása és megszüntetése, továbbá egy új műsorpolitika kialakítása. Szeretném előrebocsátani, hogy a 2005. év ebből a tekintetből sikeresen zárult, tekintettel arra, hogy az 518 millió forintos hiányt 2005. december 31-éig 16 millió forintos pluszszaldóval tudtuk zárni, ez gyakorlatilag nullszaldós, hiszen 16 millió ebben a tekintetben nem volt jelentős, de felszámolta a menedzsment a hiányt, a Duna Televízió azóta is nullszaldóval működik. Már most szeretném azt mondani, és minden okom megvan rá a 2006-os mérlegeink főösszegeinek ismeretében, hogy a Duna Televízió gazdálkodása megint nullszaldós lesz. Tehát gyakorlatilag és elméletileg sem keletkezik hiánya.

Miből származott ez a pénzügyi pozíciójavulás? Elsősorban 350 millió forinttal a saját műsor gyártására fordított költségeket sikerült csökkenteni, így műsorszerkezet-átalakítással, a gyártási költségek racionalizálásával - rendkívül sok filmet sugároz a Duna Televízió, ezek szinkronizálási költsége óriási -, a szinkronizálási költségek szinten tartásával, pontosabban tervezett mértékének betartásával és nem utolsósorban a csoportos létszámcsökkentéssel. Nevezetesen azzal, hogy 92 főtől a Duna Televízió megvált, pontosabban 10 főnek minőségi cserével, 82 főnek pedig felmondással megszüntette munkaviszonyát. Ily módon a fel nem osztható központi bérköltségek jelentősen csökkentek.

Szeretném hangsúlyozni, hogy a nehéz évben, 2004-ben is és 2005-ben is a Duna Televízió pénzügyi helyzetét a stabilitás jellemezte. Soha nem hozta a magyar állam költségvetését olyan helyzetbe, hogy tőkeinjekcióval, utólagosan átadott valamilyen pénzeszközzel lehessen vagy kelljen életben tartani. Minden egyes alkalommal időben kifizette az adóját és az összes állami járulékot, ami ezzel együtt járt. Tehát az állam számára sem tartozott semmivel sem.

(18.50)

Végül is ebből az egészből a tanulság kettős. Egyrészt a saját számunkra és a tisztelt Országgyűlés számára is azért mondom, mert törvényalkotás következhet, médiatörvény-módosítás, sok minden egyéb bekövetkezhet, de nagyon szeretném hangsúlyozni azt, hogy a médiatörvényt végre lehet hajtani, csak a végrehajtáshoz konszenzus kell, közös megegyezés és jóindulat. Elég hosszú időt vett igénybe a Duna Televízióban mindez, amíg meg nem találtuk a közös hangot, és nem sikerült valamilyen módon megoldani ezt a vezetési válságot. Még annyit, hogy a szabályozatlan elnökválasztás eljárási tekintetben teljesen lehetetlen helyzeteket hoz létre. Nem mondja meg a törvény, hogy mi történjen akkor, ha valakit nem hosszabbítanak meg, de ugyanakkor újat se tudnak helyette választani, hány alkalommal lehet újabb és újabb pályázatokat kiírni, hány alkalommal lehet még húzni az időt arra való tekintettel, hogy majdcsak lesz valami megoldás. Sajnos ezeknek a szabályai a jelenleg hatályos médiatörvényben kidolgozatlanok.

Szeretném végül megjegyezni azt is, hogy a másik nagy probléma pedig a médiafinanszírozás zavara. Nagyon jól tudjuk, hogyan történik a médiafinanszírozás: az állam átvállalta a médiafinanszírozást, most már nincsenek ezek a korábbi készülékhasználati díjak, de a korábbi, úgynevezett készülékhasználati díjakat - hadd mondjam régi nevén, előfizetési díjakat -konzerválja a jelenlegi megoldás. Nevezetesen, amikor bevezetésre került az átvállalás, akkor a Magyar Posta saját bevallása szerint 65 százalékát tudta beszedni az előfizetési díjaknak vagy készülékhasználati díjaknak, teljesen mindegy, és ez a 65 százalék megy azóta is tovább.

Tisztelt Országgyűlés! A 2004-es nehézségekből - amelyek a mi hibáinkból is vagy pontosabban abból adódtak, hogy nem tudtunk elnököt választani, nem tudtunk stabilitást nyújtani - elég nehezen, de 2005-re a Duna Televízió azért fényesen kiszabadult ezzel a pozitív szaldójával együtt.

Szeretnék néhány szót szólni arról, hogy az alapító okirat célkitűzéseinek mennyiben felelt meg a Duna Televízió ezekben az években, ebben az időben milyen módon valósította meg a médiatörvényben előírt szabályokat a közszolgálatiság helyzetét illetően.

Alapvetően a célkitűzés a Duna Televízió esetében az, hogy az összmagyarság egészét szolgáló, értékorientált, tájékoztató, szolgáltató és kulturális televízió legyen és ilyen műsorokat sugározzon. Mind 2004-ben, de még inkább 2005-ben, úgy gondoljuk, a magyarság múltját, jelenét és jövőjét alakítva készültek a műsorok, a tudásjellegű társadalom és az európai integrációs célkitűzések megvalósításáról szóltak döntő módon.

Ami a közszolgálati műsorszolgáltatás helyzetét illeti, rendkívül hosszan és régóta vitatott, hogy mit kell közszolgálatiságon érteni, ezen el lehetne meditálni, de nem kívánok ezzel foglalkozni. A Duna Televízió alapító okirata egyértelműen kimondja, hogy a sokoldalúság, hitelesség, tárgyilagosság, vélemények, nézetek sokféleségének biztosítása, személyiségi jogok tiszteletben tartása, a pártatlan tájékoztatás és az anyanyelv ápolása az alapvető feladat. Ennyi feladatnak egyszerre megfelelni nagyon nehéz, azt hiszem, ezt senki nem is vitathatja, mert ami valakinek pártatlan, azt lehet, hogy más, akivel szemben valamilyen híradást közvetítenek, már nem pártatlannak fogja érezni. Önmagában véve eldönteni, hogy mennyire volt valami pártatlan és mennyire nem, rettenetesen nehéz.

Annyit szeretnék itt megemlíteni, hogy 2005-ben az ORTT-hez kettő, azaz kettő darab panasz érkezett a Duna Televízió ellen. Ebből a két panaszból egyet visszavont a panaszoló, egyet pedig az Országos Rádió és Televízió Testület nem tudott elfogadni. Úgy gondolom, hogy ezzel sok minden tekintetben előbbre léptünk.

A közszolgálati előírásokat is a Duna Televízió nagyjából-egészében, inkább egészében megvalósította. A médiatörvény pontosan meghatározza azt, hogy milyen előírásoknak kell érvényesülniük ahhoz, hogy közszolgálatiságot lehessen megállapítani. Így például a teljes műsoridő 50 százaléka legyen európai, a Duna Televízió esetében ez 91 százalék; a teljes műsoridő 34 százaléka legyen magyar, a Duna Televízióban ez 66 százalékos volt 2005-ben; 10 százaléka a műsoroknak öt évnél nem régebbi, ez 20 százalék fölött volt a Duna Televízió esetében.

Amit nem sikerült megvalósítani: a médiatörvény egyértelműen előírja a fő műsoridősávokat, de ezeket a fő műsoridősávokat betartani a Duna Televízió nem tudta, ma se tudja, tekintettel arra, hogy a határon túl, tehát a Kárpát-medencében és a diaszpórában élő magyarság számára kell alapvetően vagy döntő módon elsősorban műsorokat készíteni. Ami Magyarországon 6 óra vagy 7 óra, az Erdélyben már egy órával több, és ha még keletebbre megyünk, akkor még több, tehát úgy kiválasztani a fő műsoridőt, hogy a fő nézettség tekintetében az mindenütt megfelelő legyen, nagyon nehéz.

Tisztelt Országgyűlés! 2005-ben árvíz volt Erdélyben, Székelyudvarhelyen, és a Duna Televízió pár hét alatt 100 millió forintot gyűjtött össze az árvízkárosultak megsegítésére. Beszél a nézettségről a két írásbeli anyagunk, továbbá újabb felméréseink is beszélnek a nézettségről. Szeretném azt kérdezni, hogy nézett-e az a televízió, amelyik 100 millió forintot tud egy-két hét alatt összeszedni árvízkárosultak számára. Ha nem lenne eléggé nézett vagy nem lenne nézett, akkor ez a 100 millió forint sose jött volna össze.

Örök probléma egyébként az érték és a nézettség kérdése, egymáshoz való viszonya. Ezt eldönteni, hogy most az érték fontosabb-e vagy a nézettség... - persze, hogy az érték, de mindent el kell követnünk, hogy az értéket nézzék és kövessék is a nézők. Ezt olyanformán és olyan módon kell előadnunk, hogy a nézettség azáltal ne csökkenjen, hogy igényesebb művészeti tevékenység, művészeti műsorok kerülnek előadásra.

Tisztelt Országgyűlés! Még sok mindenről kellene beszélni, a műszaki fejlesztés állapotáról, ami a Duna Televízió esetében 70-80 százalékos avultságot jelent, hiszen a médiafinanszírozásban nincs kiemelve a fejlesztésre fordítható összeg, következésképpen abból az összegből, amit kapunk, elkülönít a menedzsment, illetve az elnökség műszaki fejlesztésre, amennyit tud, de ez rettenetesen kevés.

Továbbá szeretném elmondani azt is, ami a közalapítvány működését, gazdálkodását illeti: a HTVK az összes bevételének - tehát amennyit a Hungária Televízió Közalapítvány bevételként az államtól kapott, bárhonnan kapott - 98 százalékát fordította 2004-ben és 2005-ben is a Duna Televízió finanszírozására. Ez azt jelenti, hogy a 151 millió forintból 143 milliót a saját működésére és 8 milliót pedig annak rendje és módja szerint átadott a Duna Televíziónak - a médiatörvénybe foglaltak szerint - műsorgyártásra, illetve szabad felhasználásra.

Tisztelt Országgyűlés! Nyilvánvaló, hogy lesznek hozzászólások, ha majd lehetőséget kapok, hogy válaszoljak, akkor azt előre is megköszönöm, és akkor még szeretném elmondani a továbbiakat is.

Köszönöm szépen, az időm letelt, most abba kell hagynom. (Taps.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, elnök úr. Az idő valóban letelt egy pici rátartással, mert két év beszámolója volt, és igazság szerint kétszer tizenöt perc az időkeret, úgyhogy ezért is engedtem tovább szólni az elnök urat, hiszen benne van, hogy tovább beszélhetett, mint tizenöt perc.

Megadom a szót Schiffer Jánosnak, a kulturális és sajtóbizottság előadójának, a beszámolókhoz kapcsolódó határozati javaslatok előterjesztésére, tízperces időkeretben. Parancsoljon!

DR. SCHIFFER JÁNOS, a kulturális és sajtóbizottság előadója, a napirendi pont előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! A kulturális és sajtóbizottság megtárgyalta a két éves beszámolót, egyhangúlag általános vitára alkalmasnak találta, ugyanakkor a határozati javaslatokat 10 igen és 8 tartózkodással fogadta el.

Indokolás fűződik ehhez, hogy miért ilyen arányban. Kifogásolta a bizottság - azt lehet mondani - mindkét oldala azt, hogy a 2004-es és 2005-ös beszámoló csak most kerül a bizottság elé. Ugyanakkor a kormánypárti többség ezt a csúszást nem az alapítványnak rótta fel, hanem a médiatörvénynek és a parlamentnek, tehát nem lehet azt mondani, hogy emiatt a szakmai beszámolót nem tartja elfogadhatónak.

(19.00)

Mint ahogy a másik oldal is megfogalmazta egyértelműen azt, hogy az alapítványnak, illetve a Duna Televíziónak a szakmai munkáját kimagaslónak, illetve jónak tartja, megfelelőnek a médiatörvényben, illetve az alapító okiratban megfogalmazott elvárásoknak. A kétéves csúszás miatt volt a tartózkodás, de erről majd a kisebbségi előadó részletesen be fog számolni.

Ugyanakkor azt mondom, hogy a bizottság többsége a beszámolókat elfogadásra javasolta, és az alapítvány és a televízió munkáját kimagaslónak tartja.

Köszönöm.

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Tájékoztatom a tisztelt Országgyűlést, hogy a kulturális bizottságban a beszámolókkal kapcsolatban kisebbségi vélemény is megfogalmazódott, ennek ismertetésére tíz percben megadom a szót Tellér Gyula képviselő úrnak. Parancsoljon!

TELLÉR GYULA, a kulturális és sajtóbizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Ahogyan azt Schiffer képviselő úr az előbb elmondta, március 21-én a kulturális és sajtóbizottságban lezajlott a Hungária Televízió Közalapítvány 2004-es és 2005-ös beszámolója feletti vita, ő ismertette az eredményt is. Az általános vitára való alkalmasságra a bizottság egyhangúlag igennel szavazott, ami az elfogadásra való javaslatot illeti, ott pedig a kormányoldallal szemben az ellenzék tartózkodik, és ilyen módon nem fogadja el a két éves beszámolót. Ennek az indoklását röviden, a bizottsági ülésen elhangzottaknak megfelelően igyekszem elmondani.

Minden kétséget kizáróan a Hungária Televízió Közalapítvány, illetve az általa tulajdonolt Duna Televízió Zárt Részvénytársaság a magyar médiarendszernek az egyik legfontosabb intézménye, tekintettel arra a történelmi helyzetre, amelyik egyrészt a trianoni békekötés következtében, másrészt pedig az első világháború utáni, majd a második világháború utáni, illetve az 1956-os forradalom utáni emigráció következtében igen jelentős számú, a magyar nemzethez tartozó személyt juttatott abba a helyzetbe, hogy a határon kívül helyezkednek el. A Duna Televíziónak az a célja, hogy ezeket a nemzetrészeket, illetve személyeket és csoportokat megtartsa a magyar nemzethez tartozásban, és a magyar nemzethez, a magyar kultúrához kapcsolódó öntudatukat, tudatukat, ismereteiket folyamatosan táplálja, ez adja ezt a fontosságot.

Abban is jól interpretálta Schiffer képviselő úr a bizottságban elhangzott véleményt, hogy úgy gondoljuk, hogy nagyjában-egészében a Duna Televízió ezeknek a feladatoknak eleget tesz, a tevékenységükben azonban és magában a szituációban merültek fel olyan dolgok, amelyek lerontják vagy meggyengítik ennek az állításnak vagy véleménynek az erejét.

Schiffer képviselő úr is említette, mindenki említi, én sem tudom megállni, hogy ne említsem, hiszen a bizottságban elhangzott, hogy a 2004-es és 2005-ös esztendőkről tárgyalunk. Magában a 2004-es beszámolóban, a 2004-es beszámoló 14. oldalán is olvasható, hogy azok a viszonyok vagy azoknak a viszonyoknak egy része, amelyekről a 2004-es beszámoló ír, már nem állnak fenn, ennek következtében olyan iratokról vitatkozunk - ez a 2005-ösre is igaz -, amelyek mögül a valóság vagy a valóságnak egy része - ezt egészen pontosan nem is tudjuk megállapítani, hogy mekkora része - kimozdult, és már nincs ott az iratok mögött.

Ami a 2004-es és a 2005-ös tevékenységét illeti a Duna Televíziónak, illetve a Hungária Televízió Közalapítványnak, mindkét esztendőben sikerek és ugyanakkor bizonytalanságok, viszontagságok jellemzik ezt a tevékenységet. A 2004-es esztendőre vonatkozólag hallottuk Bíró Sándor elnök úrtól, hogy itt az elnökválasztás körüli viszontagságokról van szó.

Azt kell mondani azonban, hogy bár a látszat az, mintha kizárólag a médiatörvény volna a ludas abban a nehéz helyzetben, ami kialakult, én úgy gondolom - és itt nemcsak az elnökválasztás körüli nehéz helyzetről, hanem a Duna Televízió tevékenységében megjelenő nehéz helyzetről beszélek -, hogy erről bizonyos mértékig a kuratórium, a kuratórium elnöksége és a még hivatalban lévő vezetői vagy vezetője a Duna Televíziónak egyaránt tehet. De természetesen a médiatörvény is ludas annyiban, amennyiben nem egyértelmű szabályokat állapít meg, vagy éppen nem is állapít meg szabályokat arra a bizonytalan helyzetre, amikor az elnök, mandátuma lejárván, leköszön, és az új elnököt még nem sikerült megválasztani.

Ebből a helyzetből is folyik az a hatalmas hiány, amelyet a 2004-es esztendő produkált, és ugyanakkor jelentős az a struktúraváltás is, amely a műsorokban bekövetkezett. Ez a beszámolókból kitűnően kétirányú legalábbis: az egyik, hogy olyan új műsorstruktúra lépett életbe, amely költségesebb a korábbinál, ugyanakkor igen jelentős mennyiségű kulturális, tudományos, művészeti és vallási műsor megszűnt, és ezzel - hogy úgy mondjam - színtelenebbé vált a műsorstruktúra.

2004-ről 2005-re a nézettségben sajátos változás következett be: miközben a beszámolók egyértelműen a nézettség növekedéséről számolnak be, ugyanakkor az Országos Rádió és Televízió Testület 2004-es és 2005-ös beszámolójában a Duna Televízió hírműsoraival, illetve a Duna Televízió politikai jellegű magazinműsoraival kapcsolatban a nézettség jelentős csökkenését konstatálhatjuk. Ez megint egy olyan tényező, amelyik a Duna Televízió tevékenységével kapcsolatban kételyeket ébreszt.

A 2005-ös tevékenységben két igen jelentős eredmény tűnik fel: az egyik jelentős eredmény, hogy az előző évi hiány megszűnt, és egy kismértékű nyereséggel zárták az évet; a másik jelentős eredmény, hogy a Duna Televízió nézettsége jelentős mértékben megnövekedett. Mind a két eredménnyel kapcsolatban azonban, ha tüzetesen tanulmányozzuk a beszámolókat, akkor bizonyos értelmezések merülnek fel.

Az egyik a költségvetési hiány lefaragásával kapcsolatos, ahol kiderül, hogy egyrészt pályázati elmaradások, másrészt pedig műsormegszüntetések állnak, részben ezek állnak a költségvetési hiány lefaragása mögött, a másik irányban pedig egy olyan műsorstruktúra-változás eredményezte a nézettségnek a növekedését, amelyik a Duna Televízió egész műsorszolgáltatásának a jellegét némileg a bulvárosodás irányába tolta el, és ennek következtében nem a Duna Televízió eredeti feladata irányában való változás hozta a döntő nézettségnövekedést, hanem sorozatműsorok, déltájban vetített olasz szappanopera és így tovább.

Ez mindenesetre azt mutatja, hogy a Duna Televízió gazdaságilag talpra állt, a nézettségét növelte, de azt a bizonyos problémát, amit az elnök úr felvet, és amit mind a két beszámoló tartalmaz, hogy tudniillik a nézettség és az érték konfliktusát hogyan kell megoldani, mintha a 2005-ös esztendőben a nézettség javára dőlt volna el ez a konfliktus, és gyengült volna a Duna Televíziónak az eredeti tevékenységre vonatkozó ráirányulása és tevékenysége.

(19.10)

Voltaképpen ezek voltak a bizottsági ülésen elhangzott legfontosabb érvek.

Még egy fontos dolgot szeretnék ehhez hozzátenni azonkívül, hogy mind a két beszámoló a médiatörvény erőteljes kritikáját tartalmazza, úgy gondolom, hogy jogosan, és ebben egyetértek az előterjesztővel. Egy másik megjegyzésem is van; ez a bizottsági ülésen nem hangzott el, de most kimondom: egyik beszámolóban sincsenek olyan közönségmérési adatok, amelyek a határon túli nézettségre vonatkoznának, ezért tulajdonképpen az eredeti feladat teljesülésének ez a legfontosabb ellenőrzési eszköze hiányzik.

Köszönöm a figyelmet. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! A kormány nem kíván felszólalni a médiatestület beszámolója kapcsán.

Tisztelt Országgyűlés! Most a bizottsági állásfoglalások ismertetése következik 5-5 perces időkeretben. Először megadom a szót Tukacs Istvánnak, a költségvetési bizottság előadójának. Öné a szó, képviselő úr.

TUKACS ISTVÁN, a költségvetési, pénzügyi és számvevőszéki bizottság előadója: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A költségvetési bizottság a beszámolót megtárgyalta, a határozati javaslatot megtárgyalta, és arról állást foglalt. A költségvetési bizottság természetesen leginkább az alapítvány, közalapítvány és televízió gazdálkodási kérdéseivel foglalkozott.

Tiszteletre méltónak tartottuk azt, hogy a 2004. év után 2005-re - ha szerény mértékben is, de - nyereséget tudott bemutatni a gazdálkodás. Ugyanakkor megvizsgáltunk néhány olyan kérdést is, amely jellemző nemcsak a Duna Televízió működtetésére és az alapítvány munkájára, hanem általában az elektronikus médiumok helyzetére. Nem tudtunk mit kezdeni azzal a megállapítással - bár igaznak tartottuk -, hogy a gazdálkodás tekintetében jelentős problémát okoz az, hogy ezt az egyébként gyorsan avuló technikát üzemeltető társaságot az értékcsökkenés nem hozza olyan helyzetbe, hogy ezt a gyorsan avuló technikát pótolni tudja, sőt ezt gátolja.

Megfogalmaztuk azt a véleményünket közösen, hogy a 2004. év után a költségek és ráfordítások csökkentése azt eredményezte, hogy a gazdálkodás stabillá vált, ugyanakkor az alapító okiratban megjelölt feladatokat a televízió teljesíteni tudta. Mi is vitát folytattunk abban a kérdésben, hogy vajon a nézettség és érték ügyében mi a követendő álláspont, és mit gondol erről a költségvetési bizottság többsége. Az a vélemény alakult ki, hogy az értékközvetítést alapvető szempontnak kell tekinteni határokon innen és túl, és ebben a tekintetben a nézettségért tett gesztusokat nem tartjuk nagyon fontosnak. Különösen Herényi Károly képviselő úr fogalmazott ebben igen karakteresen.

Eredménynek tartotta a bizottság azt, hogy a gazdálkodásban az alapítvány és a televízió működtetésére fordított pénzek aránya nagyon figyelemre méltó, hiszen 2 százalék az alapítványi működés, 98 a televízióé. Akkor is ezt mondtuk, ha tudjuk, hogy természetesen itt egy nagyon pénzigényes, ráfordításigényes munkáról, egy elektronikus médium működtetéséről van szó. A bizottság nem kívánt állást foglalni sem a műsorpolitikában, a műsor kialakításának tartalmi kérdéseiben - hiszen ezt nem tartotta feladatának -, sem abban a kérdésben, amelyet a beszámoló nagyon markánsan megfogalmaz, mármint hogy az úgynevezett üzembentartói díjak helyzetének, kérdésének rendezése pluszforrásokhoz segítené a közalapítványt és természetesen a Duna Televíziót is.

Elnök Úr! Tisztelt Ház! A bizottság abba a helyzetbe hozott, hogy a tartózkodó vélemények képviseletével is megbízott, ami egy nem mindennapi helyzet, de megpróbálom ezt megtenni. A tartózkodó véleményeket és ezek okát abban lehetne körvonalazni, hogy mindazon képviselőtársaink, akik a bizottságban nem támogatták a beszámolók és a határozati javaslat elfogadását, az állami támogatások emelésében, a költségtakarékosság... - az alapító okiratban megjelent célok rovására történő elmozdulásban jelölték meg ezt az okot. Ennek ellenére a költségvetési bizottság többsége a beszámolókat elfogadta, a határozati javaslatokat pedig támogatja.

Köszönöm szépen a figyelmet.

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Most megadom a szót Fogarasiné Deák Valériának, az emberi jogi, kisebbségi, civil- és vallásügyi bizottság előadójának. Parancsoljon!

FOGARASINÉ DEÁK VALÉRIA, az emberi jogi, kisebbségi, civil- és vallásügyi bizottság előadója: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Kedves Képviselőtársaim! Tisztelt kuratóriumi Elnök Úr! A Hungária Televízió Közalapítvány beszámolóját, valamint az ezzel kapcsolatos országgyűlési határozati javaslatot, amelyet a kulturális és sajtóbizottság önálló indítványként nyújtott be, az Országgyűlés emberi jogi, kisebbségi, civil- és vallásügyi bizottsága is megtárgyalta március 27-én. Mind a beszámolót, mind a határozati javaslatot a mi bizottságunk többségi döntéssel általános vitára alkalmasnak tartotta.

A beszámoló tartalmáról érdemi vita nem folyt a bizottságban, tartalmi kifogás a beszámolóval kapcsolatban nem hangzott el, viszont ugyanúgy, mint az eddig ismertetett bizottsági véleményekből kitűnt, az emberi jogi bizottságban is kifogásolta egy képviselőtársunk - amivel természetesen egyetértettünk -, hogy ilyen jelentős időcsúszással került a parlament elé ez a beszámoló, de tisztáztuk azt is, hogy ez nem a kuratórium, illetőleg a kuratórium elnökének a mulasztása.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő asszony. Tisztelt Országgyűlés! Most a vezérszónoki felszólalásokra kerül sor, a napirendi ajánlás szerint 15-15 perces időkeretben. Ezek közben kétperces felszólalásokra természetesen nem kerül sor.

Legelőször megadom a szót Schiffer Jánosnak, az MSZP-képviselőcsoport vezérszónokának. Parancsoljon, képviselő úr!

DR. SCHIFFER JÁNOS, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót. Tisztelt Ház! A Duna Televízió nagyon speciális helyzetben van, és ebben a speciális helyzetben kíván eleget tenni a nem könnyű feladatának, és azt mondhatom, hogy ennek a nem könnyű feladatának eleget tud tenni.

Egyik oldalról - ahogy elhangzott képviselőtársamtól is - nagyon fontos küldetése van a határon túli magyarság informálásában, a határon túli magyarság szórakoztatásában és értékek közvetítésében. Ennek - ahogy az elnök úr is elmondta -, azt gondolom, a számok tükrében rendkívül pozitívan tesz eleget, mert azt gondolom, hogy bármelyik közszolgálati televíziónál is - de nem csak közszolgálatinál - büszkén és örömmel vennénk tudomásul, hogy az európai műsorok aránya ilyen magas.

Ugyancsak büszkén és örömmel vennénk tudomásul, hogy 34 százalék a magyar gyártású műsor, és azt, hogy ezek 20 százaléka öt évnél fiatalabb műsor. Ha kilépünk a Duna Televízióból, és általában a magyar filmgyártást és televíziós filmgyártást nézzük, akkor állandóan felmerül az a probléma, hogy nem készülnek adaptációk, nem készülnek irodalmi műsorok a televíziókban, nem készülnek a magyar kortárs művészetet bemutató műsorok. Ennek a Duna Televízió - nem véletlenül kapott UNESCO-díjat is - magas fokon tesz eleget, és azt gondolom, hogy ezért elismerést kell kifejezni.

Elismerést kell kifejezni azért is - nemcsak a magunk részéről, hanem a Számvevőszék is ezt fogalmazta meg -, hogy példaszerű a Duna Televízió gazdálkodása, mint a beszámoló két évében is látszik az - bár a hiánya 2004-ben jelentős volt -, de maga a gazdálkodás minősége, annak, a jogszabálynak való megfelelése nem okozott problémát; a Számvevőszék elismerőleg vette tudomásul.

Ami itt kérdésként merült föl, és az elnök úr beszámolójában is felmerült, ez az a speciális helyzet, amivel egyik oldalról különleges szerepet kell ellátnia a Duna Televíziónak, a Hungária Közalapítványnak, ugyanakkor versenyben kell lennie nemcsak a magyar médiával, hanem a környező országok televízióival. Illetve nem szabad elfeledkezni: nemcsak a környező országokban, azokban az országokban, ahol magyar kisebbségek élnek és nézik a televíziót - így lehet mondani az Egyesült Államokat vagy Kanadát -, de ahol a felmérés szerint a legnagyobb számban nézik - például Izraelben -, ennek a nagyon sokfajta kulturális igénynek időben is eleget kell tennie. Ez egy nehéz feladat, amit, azt gondolom, megfelelően látott el a televízió.

(19.20)

Felmerült, hogy a vizsgálatok nem szólnak a határon túlra. Elnök úr is beszámolt arról - hadd mondjam az ő adatait -, hogy tavaly Romániában készült egy felmérés, ahol vizsgálták a Duna Televízió nézettségét, és elnök úr nem azt mondta, hogy radikális volt az emelkedés, de tendenciájában az elmúlt három évben emelkedés volt tapasztalható a romániai nézőközönség, a romániai magyarok között a Duna TV nézettségében. Ez nagyon fontos azért, mert ugyanakkor robbanásszerű információáramlás van a világban, a környező országokban, nagyok a kihívások, és komoly versenyben kell helytállnia a televíziónak. Azok alapján a számok alapján, amelyek a 2005. év kiegyensúlyozott gazdálkodását, illetve a nézettséget mutatják, azt lehet mondani, hogy jól látja el a feladatát. Azt mondja a felmérés, hogy átlagban mintegy másfél millióan nézik a Duna Televíziót egy-egy nap. Ez lehet sok is meg lehet kevés is. Ahhoz képest, hogy mennyien nézik a különböző kereskedelmi adókat, azt lehet mondani, hogy kevés, de ahhoz képest, amilyen kulturális töltetet, értéket közvetít a Duna TV, ez szép szám. Ezt nem azzal a hangsúllyal mondom, hogy ezzel meg kell elégedni. S ahogy elnök úr is mondta a beszámolójában, az érték és a nézettség kérdésében meg kell találni a megfelelő egyensúlyt, nem lehet letudni azt, hogy kevés a nézőnk, azzal, merthogy értéket közvetítünk, hanem az értéket el kell juttatni a nézőkhöz, hiszen akkor dolgozik jól a média, ha az értékeket minél szélesebb körhöz tudja eljuttatni. Ebből a beszámolóból pedig az látszik, hogy ezen az úton halad a Duna Televízió.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. A vezérszónokok sorában a Fidesz képviselőcsoportjának vezérszónoka következik, Cser-Palkovics András képviselő úr. Parancsoljon!

DR. CSER-PALKOVICS ANDRÁS, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Elnök Úr! Jelezni szeretném, hogy amikor Tellér Gyula képviselőtársam a bizottságban kialakult kisebbségi véleményt ismertette, akkor nagy részben természetesen a Fidesz-frakció véleményét is ismertette, így az elkövetkező néhány percben csak kiegészíteni szeretném őt néhány gondolattal.

Amikor a Duna Televíziót felügyelő alapítvány 2004-es, 2005-ös beszámolóját áttekintjük, akkor abból kell kiindulnunk, hogy a televízió valóban az alapító okirat szerint meghatározott pályán halad-e, azaz teljesíti-e a Kárpát-medence és a világ magyarságát összefogó küldetését mind a kultúra, mind a hír és tájékoztatás tekintetében. Ezt vizsgáltuk meg az elmúlt hetekben, amikor a beszámolókat kézbe tudtuk venni. Az értékátadás tekintetében megállapítható, hogy még mindig kiemelkedő munkát végez a Duna Televízió más közszolgálati csatornákhoz képest, de azt is el kell mondanunk - amit Tellér képviselőtársam már meg is tett -, hogy látunk negatív folyamatokat a műsorstruktúra egészében, amelyek láthatólag a nézettség növelését tűzték ki célul, de szerintünk ez sok tekintetben egy kicsit az értékek átadásának rovására történt meg. Erre a szerintünk negatív folyamatra mindenképpen szerettük volna felhívni a figyelmet.

Amikor a beszámolóra tekintünk, és azt a megállapítást tesszük, hogy az értékátadás tekintetében bár még mindig kiemelkedő a Duna Televízió, azért vannak negatív folyamatok, akkor a nézettségi adatokat megvizsgálva megállapíthatjuk, hogy a nézettség azokban a társadalmi csoportokban, rétegekben nőtt, amelyek esetében megkérdőjelezhető, hogy biztosan az alapító okiratban meghatározott célok tekintetében lépett-e előre a Duna TV, vagy olyan műsorstruktúra-átalakításokat hajtott végre, amelyek ezeknek a céloknak kicsit ellentmondanak vagy azoknak a teljesítését megkérdőjelezik.

Problémát jelent - ahogy azt szinte mindegyik képviselőtársam oldaltól függetlenül elmondta - és megkérdőjelezi az országgyűlési vita komolyságát, hogy a 2004-es beszámolóról 2007-ben tárgyal az Országgyűlés, és függetlenül attól meg kell ezt jegyezni, hogy ki visel ezért felelősséget és ki nem, ez a mai vita komolyságát azért sajnos meghatározza. Ebben a tekintetben mindannyiunknak fontos célja kell legyen, hogy a 2006-os beszámolót jó lenne 2007-ben megtárgyalni, és arra mindenképpen sort keríteni.

A gazdálkodást tekintve éles szakadék húzódik a 2004. és a 2005. év gazdálkodása között. Megállapítható, hogy 2004-ben 518 millió forintos veszteséggel zárt a Duna Televízió, egyre kezelhetetlenebb mértékűvé vált a veszteség, és ez igen komoly feszültségeket is eredményezett. Ebben a tekintetben 2005-ben szerencsére komoly változás figyelhető meg, hiszen bár az üzleti terv 265,5 millió forint veszteséggel számolt, de végül - ahogy az a beszámolóban is szerepel - 15,6 millió forintos nyereséggel zárta a 2005. évet a Duna Televízió Részvénytársaság, ami - ebben egyetértek Schiffer Jánossal - mindenképpen komoly előrelépésnek tekinthető.

Összességében megállapítható, hogy évek óta, ha újabb pénzügyi támogatás nélkül, igen szűkös gazdasági keretek között is, de sikerült fennmaradnia a Duna Televíziónak, és szemben a másik közszolgálati televízióval, nagy veszteség helyett kis nyereséggel zárta az évet. A vitatható műsorváltozások mellett ez a nyereség persze egy kicsit megkérdőjelezhetővé válik, de ha önmagában csak a gazdálkodást tekintjük, akkor ezt mindenképpen előrelépésként lehet és kell is meghatározni.

Mit érzünk mi problémának? Problémának érezzük azt - és erre szeretném felhívni a figyelmet, amellett, hogy a Duna Televízió minden munkatársának, vezetőjének megköszönjük azt a munkát, amit ezekben az esztendőkben végzett -, hogy a televízió elnöke és a vezetése alatt álló menedzsment nem mindenben tette meg az elnöki pályázatban foglalt és a megválasztás alapjául szolgáló program megvalósításához szükséges intézkedéseket. Ezt fontos elmondani, mert amikor az elnöki pályázatról döntöttek az arra hivatottak, akkor arra a programra mondtak igent, amivel az akkori elnökjelölt pályázott, abban a hitben, hogy amikor majd elnökké válik, akkor ezt a programot fogja végrehajtani. Sajnos tudjuk, hogy ez nem mindenben valósult meg.

Az elnöki pályázattal ellentétben a hír és tájékoztatás területén a televízió nem valósította meg a stabil, következetes vezetési-irányítási technikát, ami az elnöki pályázat része volt. Nem tudjuk, mi volt az oka annak, hogy nem alakult ki 2005-re olyan műsorrács, amely stabil, értékes műsorokat hagyott volna meg, szemben azzal a tendenciával, hogy ilyenek sajnos megszűntek; és nem sikerült következetes koncepciót kidolgozni a hír és kultúra egyensúlyára, különösen a késő délutáni és az esti műsorok területén. Mi ezzel a probléma? Az, hogy az új elnök a pályázatáról a Heti Válasznak egyszer úgy nyilatkozott, hogy az elnöki pályázat nem egy operettlibrettó, attól el lehet térni, azt semmibe lehet venni. Mi nem értünk egyet ezzel az elnöki ars poeticával, hiszen a helyzet jogilag úgy néz ki, hogy a médiaelnök és az őt megválasztó médiaalapítvány között egy megbízási szerződés jött létre, amely szerződésnek természetesen a médiaelnök mint elnökjelölt pályázata részét képezi. Ez a pályázat tulajdonképpen egy szerződéskötési ajánlat, amelyet a médiaalapítvány mint megbízó elfogad, és ez alapján megbízza az ajánlattevőt a médiaintézmény vezetésével. Tehát jogilag és erkölcsileg is elfogadhatatlan, ha a médiaelnökre nem vonatkozik az ajánlati kötöttség elve, azaz ha nem tartja tiszteletben a saját pályázatát. Ezt mindenképpen el kívántuk mondani, mert sajnos vannak olyan elemek - természetesen olyan elemek mellett, amelyek megvalósultak -, amelyek az elnöki pályázat részét képezték, de az új elnök megválasztása után ezeket nem vagy nem a pályázatban meghatározottak szerint hajtotta végre.

Ezt követően még egyszer szeretném megköszönni a Duna Televízió minden munkatársának azt a munkát, amit az értékátadás tekintetében végez, mert úgy gondoljuk, ez még mindig példaértékű. A negatív tendenciákra nem azért hívtuk fel a figyelmet, merthogy más közszolgálati televíziókhoz képest itt olyan óriási baj lenne, hanem azért, mert azt szerettük volna jelezni, hogy látunk egy-két olyan döntést, amivel nem tudunk egyetérteni és azonosulni, de például a gazdálkodás tekintetében elért eredményeket elismerjük. Ezért mondjuk azt, hogy a beszámolók általános vitára alkalmasak, viszont a szavazásnál a Fidesz-frakció tartózkodni fog.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Bejelentem, hogy az SZDSZ képviselőcsoportja nem kíván vezérszónokot állítani; így most megadom a szót Lukács Tamásnak, a KDNP képviselőcsoportja vezérszónokának. Öné a szó, képviselő úr.

(19.30)

DR. LUKÁCS TAMÁS, a KDNP képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Úr!

ELNÖK: Kérem, csatolja fel a mikrofont, mert nagyon torzít. Köszönöm.

DR. LUKÁCS TAMÁS, a KDNP képviselőcsoportja részéről: Így esik le, ezért tartom. Köszönöm. Tisztelt Elnök Úr! Azt gondolom, sokan elmondták már, azt a kérdést kell mindenekelőtt magunknak feltenni, hogy mi értelme van, mi jelentősége van a tisztelt Ház előtt, a plenáris ülés előtt tárgyalni egy 2004-es és 2005-ös beszámolót. Az első válaszom, hogy tulajdonképpen az értelmetlennek látszó tárgyalásnak is van jelentősége abból a szempontból, hogy a jövőre nézve következtetéseket vonunk le. Az első ilyen következtetés, hogy ha a tisztelt Ház a tekintélyét vissza akarja szerezni, ez nem fordulhatna elő.

A második, hogy természetesen jó szívvel, ha a tényeknek megfelel a beszámoló, az ember azt mondhatná, hogy miért ne fogadnám el. Ha a könyvvizsgáló ellenjegyezte a pénzügyi beszámolót, miért ne fogadhatnám el? Itt az igazi kérdés a képviselőház, az Országgyűlés számára az, hogy az egész tekintetében, az egész médiapiac tekintetében milyen tendenciák érvényesülnek, fel lehet-e vázolni egy olyan képet, hogy bizony törvényalkotói kötelezettségünknek kell hogy eleget tegyünk, ha a jelenlegi helyzeten, a jelenlegi médiapiaci helyzeten változtatni kívánunk.

Egyetértek azokkal a felszólalókkal, akik értékesnek, értékállónak és értékközvetítőnek minősítették a Duna Televízió tevékenységét. Itt van az első komoly kérdésem, hogy mi az, amit tehetünk annak érdekében, hogy ami értékes, az egyben nézett is legyen. Lehet-e a törvényalkotással ezt valamilyen módon befolyásolni, vagy azt kell mondani, hogy ez is az elbulvárosodási folyamat része, és tudomásul kell vennünk, nekünk ebben semmi felelősségünk nincs?

Azt gondolom, a jövőre nézve, a jövőre vonatkoztatva a Kereszténydemokrata Néppártnak más az álláspontja. Az új szabályozásban és különösképpen a digitalizálás kérdésében ezt az egyensúlyhelyzetet meg kell teremteni, mégpedig olyan módon, hogy a közszolgálat valóban megkapja a saját értékének megfelelő tisztséget. Az új szabályozásban figyelemmel kell lennünk arra, hogy vannak olyan kérdések, vannak olyan szegmensek a médiapiacban, amelyek nem piacosíthatók. Különösképpen egy olyan televízió esetében kell ezt a kérdést felvetni, amely televízió bizonyos értelemben - ki merem mondani - valamifajta küldetéstudatot kell hogy teljesítsen, hiszen a határon kívüli magyarok ezen a televízión keresztül kaphatnak képet Magyarországról, számolhatnak be, és a kulturális egységét, a magyar nemzet kulturális egységét is kell szolgálnia ennek a televíziónak.

Ugyanakkor a két évnek érdekes módon bizonyos értelemben - nem visszafelé akarok mutogatni - vannak más tanulságai is. Az egyik: a média, a televízió elnökválasztási procedúrája nem megfelelően szabályozott, és ez megint csak ránk nézve ró kötelezettséget. Ugyanakkor meg kell jegyeznem azt is, engedjék meg, hogy kicsit tamáskodva fogadjam a gazdasági eredményeket is. Nincs jogom innen olyan kritikát gyakorolni, amikor a teljes képet, a teljes gazdálkodást nem ismerem, csak bizonyos sarokszámokat, azt is csak nagyon vázlatosan. Azonban az a kérdés, hogy dicsekedhetünk-e, jó-e az, ha egy veszteséges gazdálkodás egyik évről a másikra ilyen javulást mutat. Vajon ezen folyamatok között mi áll? Csak az elnökválasztási procedúra áll, vagy más kérdések is? Hiszen úgy is lehet pozitív eredményt produkálni, hogy például a technikai fejlesztésekre semmit nem költök, és előbb-utóbb meg kell mondanom, hogy ha ez így megy vagy így működik, akkor nemcsak a kereskedelmi televíziókon, hanem az egész médiapiacon belül a Duna Televízió hátrányt szenved, mégpedig olyan hátrányt, amely versenyképességét nagy részben csökkenteni fogja.

(Az elnöki széket Harrach Péter, az Országgyűlés
alelnöke foglalja el.)

Vissza kell térni arra a kérdésre is, és azt gondolom, ebben, a közszolgálatiság teljesítése kérdésében jobb teljesítményt nyújtott a Duna Televízió, mint más köztelevízió ebben a hazában. Nemcsak a panaszok számát tekintve, hanem a kiegyensúlyozottság tekintetében azt gondolom, megnyugtatóbb a helyzet, de nem lehet azt mondani, hogy minden irányban és mindennek megfelelne, hiszen ezen a területen, a közszolgálatiság területén nem csak a panaszok számával lehet mérni a közszolgálatiság megvalósítását.

Azt gondolom, amit a fideszes képviselőtársam is kifejtett, hogy ebben a kérdésben, ha a részleteit tekintenénk, akkor ez a beszámoló nyugodtan elfogadható lenne; azon aggályok miatt, amelyek felvetődnek, azt gondolom, a tartózkodás egy helyes álláspont. Helyes álláspont azért, mert jelezni szeretnénk azokat az aggályainkat, amelyeket itt a vitában, a bizottsági vitában is felvetettünk. Ugyanakkor nem mentjük fel önmagunkat. Nem mentjük fel önmagunkat azon kötelezettségünk alól, ahogy ebből a beszámolóból is kitűnik, hogy nem lehet ilyen helyzetet előállítani, mint 2004-ben volt a Duna Televíziónál az elnökválasztás kapcsán. Hozzáteszem, zárójelben megjegyzem, hogy nemcsak a Duna Televíziónál, hanem az összes közszolgálati médiumnál lassan végigmehetünk, mindenütt ez a helyzet valamikor bekövetkezett. Ez pedig nyilvánvalóan a törvény hibája.

Meg kell jegyezni azt is, hogy azt gondolom, függetlenül attól, hogy mi a törvényalkotók, az Országgyűlés felelőssége ebben a kérdésben, a saját területén, különösképpen az elnökválasztási kérdésben, abban egyébként vitatkoznék az előttem szólóval, hogy igenis van jogi relevanciája az elnöki pályázatnak. (Dr. Cser-Palkovics András bólint.) Igen, akkor egyetértünk ebben. A képviselőtársam úgy fogalmazott, hogy a jog szerint igenis van jogi relevanciája az elnöki pályázatnak, a kuratóriumnak és az elnökségnek egy nagyon komoly jogosítványa számon kérni az elnöki pályázatban. Ebből a beszámolóból ez ilyen módon nyilván, miután 2005-ös beszámolót tárgyalunk, ez még hiányzik. Kíváncsi leszek a 2006-os beszámolóra, hogy abban szerepelni fog-e az elnöki pályázatban megfogalmazott dolgok beszámoltatása és az arról való tájékoztatás az Országgyűlésnek. Tehát a beszámoló szerves részének kell lennie annak, hogy az elnöki pályázatban ígért és vállalt kötelezettségek, szerződéssel megerősített kötelezettségek milyen módon teljesültek az adott évben. Persze nyilvánvaló, hogy időszakos, az elnököt több évre választják, ennek következtében az elnök mondhatja azt, hogy ebben az évben még ezeket nem teljesítettem, ennek ellenére a kuratóriumnak nemcsak lehetősége, hanem kötelezettsége az elnököt beszámoltatni, és minden olyan intézkedést, amely az elnöki pályázattal ellentétes, számon kérni az adott fungáló elnöktől.

Azt gondolom, hogy mindezeket figyelembe véve vitára alkalmasnak, a számadatokat tekintve elfogadhatónak tartom a beszámolót, magunkra nézve bizonyos kérdéseket a jogalkotás területén tanulságosnak érzek és megfontolandónak gondolok. Azt gondolom, ennek a 2004-es és 2005-ös beszámolónak ez az üzenete, hiszen az egész felszólalást azzal a kérdéssel kezdtem, hogy mi értelme van a 2004-es és 2005-ös beszámolót tárgyalni.

(19.40)

Ha ezeket a tanulságokat közösen levonjuk, akkor azt gondolom, hogy volt értelme ezen beszámoló megtárgyalásának, és a jövőre nézve nemcsak az Országgyűlésnek, hanem a regnáló és működő kuratórium, és különösképpen a regnáló és működő elnök számára is van üzenete ennek a beszámolónak és ennek a vitának. Tehát azért mondom, hogy ebben a vitában számunkra az egész médiapiacot kell tekinteni, számunkra a Duna Televízió és az alapítványa beszámolójának az egyik legfőbb üzenete, hogy ellen tudunk-e állni, tudunk-e valamifajta megálljt parancsolni annak az elbulvárosodási folyamatnak, ami ma Magyarországon zajlik, lehetséges-e az, hogy az értékrendi gondolkodás valamilyen módon ebben az országban teret nyerjen.

Ez a mi közös felelősségünk, nem pártpolitikai kérdés, ez értékrendi kérdés, és ha ebben valamit tudunk tenni, akkor tudjuk segíteni a Duna Televízió munkáját, és akkor számon kérhetjük a Duna Televíziótól, hogyha ebben a munkában tudtuk őket segíteni.

Köszönöm.

ELNÖK: Megadom a szót Hock Zoltán képviselő úrnak, az MDF vezérszónokának.

HOCK ZOLTÁN, az MDF képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Igen tisztelt Ház! Azzal szeretném kezdeni, hogy ebben az esztendőben lesz 15 éves a Duna Televízió, hiszen '92-ben alapíttatott, és meglehetősen szívbe markoló körülmények között, hiszen '92 augusztusában volt Budapesten a sok évtizedig, addig meg nem tartott magyarok világkongresszusa, ahol is megfogalmazódott az az elemi igény, hogy a határon túl élő magyaroknak, a diaszpórának eljuttassuk a magyar kultúrát, a magyar üzeneteket. És ha közösen visszaemlékszünk rá, akkor a Székelyföldön, amely sok-sok évtizeden keresztül teljes egészében el volt zárva a magyar televíziózástól, ahogy az akkori beszámolók szóltak, vigyázzállásban, könnyeiket morzsolgatva nézték a magyarul megszólaló televíziókészüléket; azt gondolom, hogy mindenképpen nagyon fontos.

Azért tartottam lényegesnek erre a körülményre is kitérni, mert mi a Duna Televíziót nemcsak egyszerűen a médiaszolgáltató piac egyfajta bővítésének tekintjük, hanem a XX. század végének egy fontos kulturális eseményének is tekintjük, egy olyan hídnak, egy olyan eszköznek, amely a szétszórt magyarságot valamilyen szinten összetartja. És azt gondoljuk, hogy a Duna Televízió az elmúlt 15 esztendőben ennek a kívánalomnak megfelelt.

2004 és 2005 - ennek a két gazdálkodási évnek a beszámolóját tárgyaljuk, és többen megfogalmazták azt, hogy miért most, mi ez a késés, és mintegy szemrehányást tettünk a Hungária Közalapítványnak, hogy miért most került a Ház elé. Valamennyien tudjuk, hogy nem most küldték meg ezt a beszámolót, ezt már két évvel ezelőtt meg egy évvel ezelőtt küldték el, a Ház elé egyáltalán most tudott csak kerülni, és azt gondolom, hogy a saját sorainkban, a saját házunk falai között kell az okokat keresni, hogy ez miért történt meg. Ugyanakkor mégis jó, hogy itt van ez a beszámoló, mert az embernek hiányérzete van, hiszen ha a magyar közszolgálati médiáról beszélünk, akkor okszerű és célszerű lett volna, ha egyúttal tárgyaljuk a Magyar Televízió Közalapítvány beszámolóját, tárgyaljuk a Magyar Rádió Közalapítvány elnökségi beszámolóját, mert azt gondolom, objektívebb és adekvátabb képet tudnánk alkotni a magyar közmédiumnak a helyzetéről, ha a másik két intézmény is itt lenne. Nemrégen itt járt az ORTT beszámolója, de a Magyar Televízióé, illetve a Magyar Rádióé nem, ezért önmagában mindenképpen dicséretesnek tartom, hogy legalább a Hungária Közalapítvány beszámolója eljutott idáig.

Nagyon fontos körülmény az, hogy 2005-ben a közalapítvány, illetve a televízió gazdálkodása pozitív lett. Becsülettel bevallom, én nem vagyok ettől egyáltalán boldog. Úgy gondolom, hogy egy közszolgálati médiának, amelynek olyan kulturális küldetése van, amelyet az alapításkor az akkori kormány, illetve parlament megfogalmazott, nem az volt a legkitüntetettebb célja, hogy a gazdálkodása pozitív legyen, egymillió, ötmillió, tízmillió forintos megtakarítást érjen el, hanem sokkal-sokkal inkább az, hogy kulturális küldetését az a televízió be tudja tölteni.

És az a körülmény, ami itt elhangzott, hogy a televízió a könnyedebb műfaj irányába mozdult el, hogy a nézőszámát növelje, hogy ezáltal a szponzori bevételeit, a reklámidejét vagy a reklámbevételeit tudja növelni, és ezért a gazdálkodását pozitívvá tegye, kicsit úgy érzem, a részünkről, tisztelt képviselőtársaim, kicsit képmutató ez a politika. Hiszen a parlament nem tudott túllépni a médiatörvény megcsontosodott rendszerén, nem tudta megalkotni a finanszírozás sokkal kiszámíthatóbb, korszerűbb és a kor igényeit is tükröző szabályait, hanem gyakorlatilag a nagy nehezen, közösen kicsikart tízéves törvény alapján működnek ezek a televíziók, működik a Magyar Rádió, és ennek az összes torzulását, az összes következményét adott esetben ezeken az intézményeken akarjuk ellátni. Ha a tulajdonosnak - és esetünkben a tulajdonos alatt most a magyar parlamentet értem, vagy ha úgy tetszik, a megrendelőt, a magyar nemzetet - elvárásai vannak a televízióval szemben, akkor azt gondolom, hogy a feltételeit is hozzá kell rendelni, mert önmagában csak az elvárások megfogalmazása kevés, ha mi magunk is tudjuk, hogy a feltételrendszer, amelyet mi nem biztosítunk az intézmény számára, nem teszi lehetővé teljes körűen, teljes mértékben, teljes egészében annak a szolgálatnak a teljesítését, amelyet egyébként teljesen joggal elvárunk tőle. Gondoljuk végig, 2004-ben, amikor kitört a Duna Televízióban az elnökválasztás, a kuratórium mandátuma körüli válság, ez az intézmény kis híján csődbe jutott, amikor a jogászok, a politika kicsit beletapicskolt ebbe az egész folyamatba, és az utolsó pillanatban sikerült úrrá lenni a káoszon, és nem indultak el olyan irreverzibilis folyamatok, amelyek adott esetben a Duna Televízió végét jelenthették volna. Ilyen tekintetben azt gondolom, hogy teljesítmény az, hogy 2005-ben a gazdálkodását sikerült konszolidálnia, és vélhetően 2006-ban sem történik ez másképpen.

Úgy gondolom, hogy a politikának és a parlamentnek a saját felelősségét is vizsgálnia kell ebben a kérdésben. Világosan, egyértelműen kell tudnia megfogalmaznia azt, hogy mit vár el a televíziótól, milyen eszközöket rendel hozzá, milyen garanciákkal bástyázza azt körül, és akkor jogosan vethető fel az a kérdés, hogy egy elnöki pályázatban megfogalmazott célok végigvihetők-e, tarthatók-e, avagy korrekcióra van szükség.

Igen tisztelt Képviselőtársaim! Minden vezetői pályázatban, minden választási programban, amellyel általában a közönség elé vagy éppen a bírálók elé lép az ember fia, mindig az a hit van benne, hogy amennyiben az ő pályázatában megfogalmazott célok, megfogalmazott törekvések meghallgatásra találnak, akkor utána támogatni fogják a feltételrendszerrel is. De ha önmagában a célokkal értünk csak egyet, majd azt követően elfelejtjük, hogy miket ígértünk feltételrendszerként, és azokat nem teljesítjük, akkor legalábbis azt gondolom, megalapozatlan ilyen mértékben követelni annak végrehajtását, mert adott esetben egyszerűen csak a lehetőségei nem állnak rendelkezésre.

Mindenképpen a Duna Televíziót tekintjük a magyar közmédia egyik legkiegyensúlyozottabb, valóban legpártsemlegesebb és az alapításának, az alapító okiratának, az alapító célnak leginkább megfelelni képes közmédiumnak. Ezért mindenképpen köszönet a kuratóriumnak is, meg persze annak az alkotógárdának, amely ezt a munkát végzi. És úgy gondolom, hogy ebben a tekintetben nem releváns körülmény a Duna Televíziónak a nézettsége, hiszen nem kereskedelmi televízióról van szó, nem a tömegigények kielégítésére hozatott létre, hanem a magyar egyetemes kultúrának a megőrzésére és annak közvetítésére hozták létre eleink, és ezért mindenképpen ebben a szegmensben kell tartani a mi meggyőződésünk szerint, és itt is kell ővele foglalkozni.

Ugyanakkor engedjék meg, hogy azért hiányérzeteimet is megfogalmazzam a beszámolóval kapcsolatban, noha itt most előrebocsátva mondom, hogy a Magyar Demokrata Fórum képviselőcsoportja támogatni fogja a beszámoló elfogadását, de ettől függetlenül úgy gondolom, hogy a jövőben, akár a 2006. évi beszámoló kapcsán a kuratórium kitérhet adott esetben a médiatörvény módosításán túlmenően olyan kérdésekre is, amelyek adott esetben a saját hatáskörében is rendezhetők.

Nem pozicionálja magát ebben a beszámolóban teljes egészében a Duna Televízió sem 2004-ben, sem 2005-ben. Jó lenne pontosan tudni, hogy azzal az eszközrendszerrel milyen céljai vannak. Izgalmas lett volna számomra például, ha maga a beszámoló kitér akár csak a közgondolkodásnak a frissítése vagy éppen a tudásnak a szélesítése tárgyában, hogy az M2-essel milyen a viszonya, van-e verseny a két csatorna között, hogyan látják, hogy a közmédiumban két műholdas adás, amelynek tulajdonképpen a hozzáférhetősége nagyon hasonló, nagyon azonos, hogy ebben adott esetben a jogalkotónak, a tulajdonosnak van-e feladata, kell-e valamilyen irányban ezeket a kérdéseket mozgatni; vélhetően jó lett volna, ha erre a dologra kitér.

(19.50)

Amikor azt mondtam, hogy én nem voltam különösen boldog azon fordulattól, hogy a 2005-ös gazdálkodás már egy szerény eredményt mutatott, az azért van, mert az árát is ismerjük: elbocsátások voltak a Duna Televízióban. Nyilván a műsorstruktúra átalakítása a gazdálkodási kényszer hatása is volt. Hogyan látta a kuratórium, hogy ezen gazdálkodási eredmények a tartalmi kérdésekben milyen torzulásokat vagy igazából milyen visszalépéseket eredményeztek? Hiszen ezzel is lehet üzenni, ezzel is lehet terelni, ezzel is lehet befolyásolni a döntéshozót annak érdekében, hogy esetleg újragondolja a közmédium, adott esetben a Duna Televízió finanszírozását, mert azt gondolom, mindenképpen közös érdekünk, oldalaktól függetlenül közös érdekünk, hogy ez a televízió a továbbiakban és a későbbiekben is betöltse azt a küldetését, amire létrehozták.

Nem tért ki a beszámoló, sőt a televízióban sem lehet érzékelni, hogy terelgetik-e a menedzsmentet abba az irányba, hogy a televízió interaktivitását erősítsék. Az internet világában a világ különböző részein élő magyaroknak milyenek a visszajelzései? Hogyan tudnak ők maguk is adott esetben részt venni a televízió szerkesztésében, műsorai alakításában? Ezek azok az eszközök, amelyek talán valamelyest a színvonal, a kulturális értékek sérülése nélkül is növelhetik vagy éppen emelhetik a nézettséget, amely ilyen tekintetben nem káros, hiszen nem sérül közben a televízió kulturális színvonala.

Mindent egybevéve én úgy gondolom, hogy a televízió, illetve az annak tulajdonosi jogait gyakorló Hungária Közalapítvány teljesítette a feladatát 2004-ben és 2005-ben is, úgy tűnik, hogy 2006-ban is, ezt mindenképpen elismeréssel kell megállapítani, és ezt köszönettel kell venni. Ugyanakkor azt gondolom, hogy nekünk, jogalkotóknak van feladatunk a közmédiumokkal kapcsolatban. Vélhetően nagyon sokáig már nem halasztható az a körülmény, hogy ezeknek a médiumoknak a finanszírozása, annak a stabilitása nincs megoldva, gyakorlatilag a politikának vannak teljes egészében kiszolgáltatva, hiszen maga a finanszírozás közismerten alulkonszolidálja a televíziókat, illetve a rádiót, majd ezt követően éves alkuk eredményeként csurran-cseppen valamilyen támogatás.

Nem szerencsés az az eljárás sem, hogy egy jól gazdálkodó televízió - ez a Duna TV - lényegesen kevesebb többlettámogatást kap az év közben előkerülő különböző pénzcsatornákon keresztül, a nagyobb deficitet felhalmozó közmédiumok meg lényegesen nagyobb támogatást kapnak, hiszen ez pazarló gazdálkodásra sarkallja vagy éppen serkenti a közmédiumokat. Nem szerencsés ez.

Mint ahogy mondottam, nekem hiányérzetem volt. Amikor a magyar parlament plenáris ülése - bár nincs tüntetően nagy érdeklődés a téma iránt - tárgyalja ezt a kérdést, azt gondolom, egyszerre, a teljes kontextusában lehetett volna a parlament, illetve az egyes bizottságok elé tárni a három közmédiumnak, egészen pontosan a négynek a beszámolóját.

Azt gondolom, sokkal objektívebb és sokkal adekvátabb képet kaptunk volna. Én mindenképpen azon leszek, hogy szorgalmazni fogom, hogy a 2007-es beszámolónál mind a Magyar Rádió, mind a Magyar Televízió, mind a Hungária Közalapítvány beszámolója egy időben, egyszerre kerüljön a parlament elé, mert azt gondolom, sokkal objektívebb döntéseket tudunk hozni.

A magam részéről mindenképpen elismerésemet szeretném tolmácsolni az MDF-frakció nevében a televíziónak. A magunk részére le kell vonnom azt a konzekvenciát, ami ebben a beszámolóban megvan, és bízom benne, hogyha egyszer túl tudunk lépni a saját ellentmondásainkon és ellentéteinken, akkor hosszú távra tudjuk stabilizálni, garantálni ennek a televíziónak és a többi közmédiumnak a működését az egész magyarság, illetve az egész nemzet érdekében.

Köszönöm. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)

ELNÖK: Ezzel a vezérszónoki felszólalások végére értünk. Tisztelt Országgyűlés! Most képviselői felszólalások következnek. Egy jelentkező nevét látom a monitoron. Bókay Endréé a szó.

BÓKAY ENDRE (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Köszönöm a szót. Tisztelt Képviselőtársaim! A beszámolóra, amely előttünk áll, szeretnénk néhány megjegyzést tenni. Az elnökválasztással különösen sokat foglalkozik a 2004-es időszakban. Ez az állapot már a Duna TV létét is veszélyeztette, ahogy olvassuk az elnökségi beszámolóból, és felhívja arra külön a figyelmet, hogy a 2002. és a 2003. év tulajdonképpen nyereséges volt a televízió működése esetében, és a 2004. évre egy olyan műsorváltozást készítettek elő, amely megterhelte a költségvetést, és úgy fogadták el ezt, hogy a régi-új elnök már nem tudott felelősséget vállalni ezekért a dolgokért.

Maga a saját tőke is jelentős mértékben csökkent ebben az időszakban, hiszen 1,8 milliárd forintról 1,3 milliárdra csökkent, mintegy 75 százalékos volt. Ugyanakkor 2004-ben 800 millió forintot kapott a televízió azzal a céllal, hogy korszerűsítse a technikáját, ebből 650 millió forintos értékben ezt a korszerűsítést végre is hajtották. Az egyik kérdésem ehhez kapcsolódna, hiszen a beszámolóból számomra nem volt egyértelmű, hogy az Amerikára és Ausztráliára kiterjedt sugárzás hogyan érintette a televízió működését. Számomra nem volt kiolvasható ebből a beszámolóból, hogy kik és hogyan végezték el ezt a fejlesztést, hiszen az Illyés Közalapítványt is megemlítették, miszerint a jogot vagy a lehetőséget, illetve a finanszírozást ők kapták volna. Elnézést, ha én ezt félreértettem, természetesen szívesen veszem, ha kiigazítanak ebben a dologban.

Az alapító okirat célkitűzését is számba veszik. Ez lényegében úgy foglalható össze, hogy az összmagyarság egészét szolgáló, értékorientált, tájékoztató, szolgáltató és kulturális televízió létrehozása a feladata. Véleményem szerint ennek a feladatának meg is felelt a televízió, nyilván egy egészen más képet és egy egészen más image-et épített fel, mint például a kereskedelmi televíziók, de ez várható is volt a televízió működésétől.

Magát a költségvetést - hogy érzékeljük, mit jelentenek ezek a számok, ez a körülbelül 492-500 millió forintos hiány - akkor értjük meg igazán, ha látjuk a televízió működésének éves kiadását és bevételét is, hiszen 6,5 milliárdos bevétellel és 7 milliárdos kiadással számolt. Ebben az esetben mintegy 8 százalékos hiányról beszélünk, és én is úgy ítélem meg, hogy ez nem egy túlzottan nagy összeg.

Nem ejtettünk szót róla, illetve talán egy picit elsiklottunk az ellenőrző testület véleménye felett, amelyet pontokba szedett össze, és a beszámoló végén zárja a sort. Néhány, azt hiszem, megszívlelendő megjegyzést tartalmaznak ezek a pontok. Néhányat felsorolnék belőlük. Az egyik az, hogy a kuratórium működését kifogásolja a beszámoló, pontosabban azt, hogy egy más összetételű kuratórium fogadja el a költségvetést, és megint egy más összetételű kuratórium számol be erről a munkáról.

A másik ilyen megjegyzés a felelősség kérdése. Szó szerint idézek: a műsorköltségek megalapozatlan növelésével kapcsolatban igazából azt kifogásolja az ellenőrző testület, hogy ezeknek a megállapításoknak nem mentek utána, nem derítették fel kellő mértékben és kellő mélységben, hogy kik a felelősek ezért, és igazából mi volt a veszteség, illetve a megalapozatlan költségek kifizetésének az oka.

A műsorértékeléssel kapcsolatban megállapítja az ellenőrző testület egy-egy műsorról - szó szerint idézi ezt -, hogy a nézők szerették, és hiba volt megszüntetni ezt a műsorszámot - most nem említem meg, hogy melyikről van szó -, és arra hivatkoznak, hogy a közalapítvány nem jogosult a részvénytársaság műsorai, műsorszámai tartalmának meghatározására, illetve értékelésére, és itt hivatkozik a médiatörvény 65. §-ának d) pontjára. Ez valóban többször előfordul a beszámolóban, hogy úgy értékelik az egyes műsorszámokat, hogy kritikusan nem veszik ezt szemügyre, bár több helyen megjegyzik, hogy bizonyos műsorszámok nem feleltek meg az elvárásoknak, ezért meg is szüntették ezeket. Talán erre a jövőben nagyobb figyelmet kellene fordítani.

A Magyar Televízióval van egy kölcsönös és ingyenes archívumhasználat, amelyet - mint ahogy a beszámoló is idézi - közel tíz éve nem tartanak be. Picit itt elbújik a kuratórium a felelősségtől, hiszen azt mondják, hogy elsősorban a parlament a felelős ezért, tehát a parlamentnek kellene intézkednie, hogy ezt az egyezséget végrehajtsák.

(20.00)

Maga az ellenőrző testület azt javasolja, hogy vannak bizonyos lehetőségek, bíróságon is lehet érvényesíteni, és ehhez nem kell külön törvényt alkotni. Tehát ezen a módon is el lehetne járni, és úgy véli, hogy nem kifogás az, ha a jó együttműködést esetleg ez valamilyen értelemben megsérti, és esetleg más úton próbálnak, talán úgy is mondhatjuk, revansot venni a Magyar Televízió részéről, ha a Duna Televízió bírósági útra tereli ezt a kérdést, tehát az archívum ingyenes használatát.

Kifogásolták, és előttem képviselőtársaim többen is megemlítették a nézettséget, hogy amíg a magyarországi nézettségre vannak adatok, úgy a határon túli nézettségről, illetve ezekről a fogadtatásokról nincsenek. Maga a beszámoló a 29-től a 36. oldalig számba veszi ezeket a nézettségi dolgokat, és ezt próbálja bemutatni. Valóban hiányzik ez az értékelés, és jó lenne, ha ezek a következő beszámolóba bekerülnének, hiszen akkor tudjuk, mert a tévé küldetése is így szól elsősorban, amit a beszámolóban is olvashatunk, hogy egy hidat kívánnak építeni a magyarországi és a határon túli magyarság közé, és ezt a kulturális együttes identitást szeretnék kialakítani, ami természetesen számunkra is elfogadható és rendkívül tiszteletteljes tevékenység.

A tulajdonosi ellenőrzést kifogásolja még a testület, itt azt, hogy a felügyelőbizottság ellenőrzéseit a gazdasági ügyekkel kapcsolatban nem szerepeltetik a beszámolóban, illetve nem kellő súllyal, és fölemlítik az ÁSZ megjegyzéseit is. Itt az archívum felértékeléséről van szó, hogy nem történt meg, és mivel a beszámolóból, illetve ebből a megjegyzésből úgy olvastam ki, hogy mind a mai napig, a magam részéről is zavarban vagyok, mert nem tudom, hogy mit jelent ez a mind a mai napig. 2004-es beszámolóról van szó, és valóban 2007-ben nem történt-e meg még mindig ez az értékelés, ezt nem tudom, de biztos, hogy elnök úr erről tájékoztat.

Végezetül az utolsó pontban az elnökválasztást említik meg, amiben sok esetben pontatlanságokra hivatkoznak, és egy nagyon pontos kronológiai sorrendet sorolnak fel magára az elnökválasztás menetére. Ez valóban így fair és így korrekt, ha ezeket a problémákat ilyen súlyosan kezeljük a televízió működésében, illetve gazdálkodásában, és akkor valóban ezt így kell megtennünk, úgyhogy érdemes ezzel az utolsó 10. ponttal is úgy foglalkoznunk, mert sok tanulságot tartalmaz a mi számunkra.

Elnök úr, köszönöm szépen.

ELNÖK: Kiss Attiláé a szó.

KISS ATTILA (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! A Duna Televízió Zrt. közszolgálati műsorszolgáltatási szabályzatában négy alapelvet fogalmazott meg annak idején, amelyre Bíró elnök úr is és néhány képviselőtársam is utalt. A sokoldalúság, hitelesség, kiegyensúlyozottság, a nézetek sokféleségének biztosítása; a második a személyiségi jogok tiszteletben tartása; a harmadik a pártatlan tájékoztatás, a pártoktól, politikai mozgalmaktól, a kormánytól való függetlenség; illetve negyedik pontban, nyilván nem utolsósorban, de valahogy sorszámozni kell az alapelveket, az anyanyelv és a hagyományok ápolása.

Ezen alapelvek természetesen, gondolom, e ház falai között vitán felüliek, vagyis ezen alapelvek érvényesítése, legalábbis azoknak szükségessége vitán felüli, azonban azon már lehet vitatkozni, hogy ezek az alapelvek hogyan érvényesültek a Duna Televízió elmúlt éveinek műsorszerkezetében.

A 29. oldalon olvashatjuk, hogy a leginkább látványos, igazán jelentős nézői érdeklődést kiváltó változást az eddig szinte nézetlen, hazai mérések szerint nézetlen déli órákban jelentkező, zenés üzeneteket közvetítő Kívánságkosár és a hét több estéjén is látható olasz televíziós sorozat hozta. Néhány mondat után folytatódik, hogy "Némi aggodalommal szemléltük ezeknek az új műsoroknak a megjelenését a magát kulturális televízióként meghatározó Duna képernyőjén. Elemzés helyett összegzésképpen bizonyos, hogy jelentős nézőszám-növekedést ért el az adó úgy, hogy nem lépte át azt az elvárható színvonalbeli határt, amelyet sok más csatorna feláldoz a nézőszám növelése érdekében. A Dunának sikerült a könnyedebb műfajokat is minőségi formában képernyőre állítania."

Nagyon óvom a tisztelt televíziót és annak vezetőségét, hogy kísérletezgessen. Természetesen nyilvánvaló, hogy itt a parlamentben is sokféle, de alapvető kétféle nagy elvárása van a mindenkori parlamenti képviselőknek és a bizottságoknak. Itt is azért elsősorban a költségvetési bizottság és a kulturális bizottság részéről egy pénzügyi és egy tartalmi értékelést hallhattunk a bizottság szószólóitól, vezérszónokaitól, illetve a pártok képviselőitől. Én elsősorban a kulturális területről, a kultúra részéről elemezném a kérdéseket. A pénzügyesek a költségvetési szakértők, ők pedig nyilván a pénzügyi adatokat nézik.

Nagyon óvnám a televíziót attól, hogy beálljon a sorba az egyoldalú és talán jelen pillanatban, jelen helyzetben fölösleges nézőszám-említgetésektől, hiszen ha a Duna Televízió valóban egy kulturális csatornának, kulturális adónak tartja magát, akkor természetesen nagyon fontos, hogy nézett legyen. Hiszen egy televíziót nem azért alapítanak, és nem azért támogat az állam vagy bárki más, egy magánvállalkozó sem, hogy az ne legyen nézett. Természetesen nagy nézettséggel kell rendelkeznie egy televíziónak, mint ahogy minden más média a közönségből, a lakosságból él, hogy úgy mondjam. De azért nagyon-nagyon óvatosan kell ahhoz közelítenünk, hogy föláldozzuk-e a kultúrát. Néhány évvel ezelőtt a világ legelismertebb, legjobb kulturális televíziójának minősítették a Duna Televíziót. Egy ilyen helyzetben ennek a televíziónak missziója van, küldetése van, ezt meg kell őrizni. Nem mondom, és nem kérem azt, hogy ne próbáljanak a mai kor igényének megfelelő műsorstruktúrát vagy szerkezetet kialakítani, de nagyon óvatosan kísérletezgessenek, hiszen nehogy a Duna Televízió is elvesszen a nézőszám és az egyéb ilyen-olyan kimutatások oltárán.

Minőség és hagyomány. Két nagyon fontos kifejezés és nagyon lényeges a Duna Televízióról való beszélgetések során, hiszen ez az egyetlen olyan magyar televízió lassan már, ahol még azért tényleg lehet időnként színvonalas, jó műsorokat, kulturális programokat vagy bármiféle más műsort nézni. Azt gondolom, hogy ezt a Duna Televíziónak meg is kell tartania, hiszen nem azért hozta létre annak idején az alapító, hogy a többi televízióval együtt a kommersz vagy éppen a populista műsorok területén versengjen, hanem az előbb elhangzott szép, hangzatos és valóban egyébként nemes gondolatokat, a Kárpát-medencei magyarság vagy épp a világ magyarságának összetartozását, egybetartozását, határok nélküli gondolkodását hivatott elősegíteni a televízió.

Én ehhez sok sikert kívánok, és egyben óvom még egyszer a televízió vezetőit, az rt. vezetőit, hogy a kommersz, populista műsoroknak ne engedjenek határt.

Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)

ELNÖK: Mivel több jelentkezőt nem látok, megkérdezem az előterjesztőket, kívánnak-e szólni. Elnök úr, öné a szó.

DR. BÍRÓ SÁNDOR, a Hungária Televízió Közalapítvány kuratóriumának elnöke: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Elöljáróban szeretném megköszönni mindenkinek a véleménynyilvánítását. Számomra rendkívül tanulságos, hasznos, és mindent el fogok követni a hátralévő elnöki időmben, hogy ezeket hasznosítsam.

Nem is szeretnék én mindenkinek külön-külön válaszolni, mert hiszen itt nem személyekről van szó, hanem problémákról, gondokról, amelyeket közös erővel talán sikerülne megoldanunk. Biztos vagyok benne, hogy ez így alakul.

Itt is előfordult, itt is megtörtént az a bizonytalanság, pontosabban az az ellentmondás, amire utaltam a bevezetőmben, nevezetesen arra, hogy nézettség és színvonal, nézettség és érték. Hiszen számon kértek olyat, hogy csökkent a nézettség itt-ott-amott, ez nem jó. Na de azt mondom, hogy akkor most nyúljunk bele, valamit javítsunk a nézettségen. Azzal nem tudok javítani, higgyék el, számomra a legcsodálatosabb muzsika Bartók Concertója, éjjel-nappal szívem szerint ezt hallgatnám, adnám én a Duna Televízióban - csak akkor megnézhetjük a nézettségünket!

(20.10)

Nem akartam elmondani, de most kénytelen vagyok, mert nagyon bánt. A Szegedi Nemzeti Színház évekkel ezelőtt - már akkor is elnöke voltam a kuratóriumnak - Wagnernek A bolygó hollandiját adta elő. Óriási dolog! Megmondom miért: mert hányan merik ezt előadni nem fővárosban, hanem vidéki városban, másutt, Bayreuth-on kívül? Akkor én elutaztam, megnéztem az előadást, és azt mondtam az akkori elnöknek, hogy ez nagyon szép, ez egy színvonal, ezt adjuk, nagyon fontos lenne, hogy igenis lássák a magyar nézők, de a határon túli nézők és a külföldiek is, hiszen nemcsak magyarok nézik a Duna Televíziót, hogy az öttömösi puszták mellett, ahol a betyárok talpa alatt fütyült a szél, ott Wagner bolygó hollandiját adják. Annyira kétségbeesett ettől az elnök, pedig megsértettem a médiatörvényt ezzel, beleavatkoztam a műsorba, rá akartam erőszakolni a műsort, amihez nincs jogom, senkinek nincs joga a kuratóriumban, mégis elkövettem ezt a bűnt. Vállalom, de az elnöknek is igaza volt, azt mondta, hogy akkor megnézhetjük aznap a nézettségünket.

Óriási ellentét, óriási probléma. Egy kicsit, ne haragudjanak, úgy érzem magam, mint a Nebántsvirág című tinglitangli operett főhőse, aki orgonista, és napközben a Sacré Cœurben orgonál, éjszaka pedig a Moulin Rouge-ban muzsikál. Napközben úgy hívják, hogy Célestin, éjszaka úgy, hogy Floridor. A belépője így szól: ha megtudják, hogy Célestin, kirúgják a Floridort, ha megtudják, hogy Floridor, kirúgják a Célestint.

Nagyon nehéz, és szeretném érzékeltetni, hogy rettenetesen nehéz a középarányt megtalálni, azt megtalálni, hogy melyik az a pont, ameddig még elmehetünk. Ez egy külön művészet. Hogy ez a menedzsmentnek mennyire sikerül és mikor sikerül, és a kuratórium mennyiben fogadja el a nézőszám növelésének illúzióját, ez nagyon sok mindentől is függ. Ez függ attól is, hogy tessék megnézni, a 2005-ös beszámolónk azzal kezdődik, a preambulumban egy mondat van: abban a reményben fogadta el a Hungária Televízió Közalapítvány kuratóriuma, hogy a Duna Televízió megtarthatja önállóságát.

Felvetődik itt a kérdés, hogy a Magyar Televízió 2-es csatornájával párhuzamosan miért nem végzünk összevetéseket. Valóban nagyon tanulságos lenne, de még soha nem történt az meg, hogy a Duna Televízió akarta volna beolvasztani a Magyar Televízió 2-es csatornáját, sajnos sokkal rosszabb, kellemetlenebb és szomorúbb elveket vagy kívánságokat volt szerencsénk hallgatni, amikor azt mondják, hogy a Duna Televízió ilyen-olyan, amolyan. Időszakosan, visszatérően mindig megkísértik a Duna Televíziót, hogy de jó lenne valahol másutt látni. Akkor most ezek után tegyük meg azt, hogy összehasonlítgatjuk magunkat azzal a másikkal? Hallatlanul kellemetlen dolog, nehéz dolog. Mi még egyszer sem léptünk fel olyan igénnyel, hogy szeretnénk a másikat bekebelezni, onnan már léptek fel ilyen igénnyel többször is.

Felvetődött itt az ellenőrző testületnek mindenféle igénye. A Duna Televízió ellenőrző testületének elnöke egy rendkívül aktív elnök, aki nagyon sok mindenben kinyilvánítja a véleményét, abban is, amiben a médiatörvény szerint tényleg semmi hatásköre nincs. Sok kérdés felvetődött, amit itt leír, de én csak úgy tájékoztatásul szeretném a tisztelt Háznak elmondani, hogy számolódásom szerint körülbelül az elnökválasztási periódusban 26 helyen jelentett fel bennünket, és 26 helyen utasították vissza a feljelentését. Ezek igények, fontos dolgok, amiket ő leír, na de kérem, ilyen igényekkel álltak elő, hogy szeptember 22-én az előző elnök elnöki mandátuma lejárt - szeptember 22-én éjfélkor járt le -, délután három órakor kijelölte, hogy ki helyettesítse őt, és ki legyen addig, amíg nem tudunk elnököt választani. Hallott már ilyet valaki? És ezt az ellenőrző testület elnöke célszerű és jó megoldási javaslatnak találta. Ha én valakinek útilaput kötök a talpa alá, és azt mondom, hogy köszönöm szépen, a viszontlátásra, de még mielőtt elment volna, megmondja, hogy helyette ki legyen, és a kuratóriumnak, az elnökségnek ehhez semmi joga ne legyen, már úgy értem, hogy tiltakozni - tiltakozni lehet persze minden ellen, de tudomásul kell-e ezt venni -, ez jogilag, elnézést, jogászprofesszor vagyok, ad absurdum.

Hány hiba történt az elnökválasztás folyamán? Alapvetően nem történt hiba, ugyanis a médiatörvény nem tilt ilyen megoldásokat, hogy ügyvezető elnököt nevezzen ki az elnökség. Nem jószántunkból tettük, egyet tudtunk, azt tudta az elnökség, és ebben egyet is értettünk, hogy a Duna Televíziót vezető nélkül nem lehet otthagyni, valaki kell addig is, amíg sikerül valami konszenzust létrehozni. Megint más probléma az, hogy a konszenzus létrehozása sajnos hosszú időt vett igénybe. Mégis sikerült.

Nem akarok én az ellenőrző testülettel foglalkozni, hiszen nem az ő beszámolója ez, hanem a Hungária Televízió Közalapítvány beszámolója. Egyébként felhívnám a figyelmet, az ellenőrző testület mind a két, a 2004-es és 2005-ös beszámolót is azzal kezdi, hogy alapos, körültekintő és figyelemreméltó munka. Persze ettől még hibája lehet. Nem az ellenőrző testületnek, hanem a beszámolónak.

Tisztelt Ház! Tudom, hogy a műszaki fejlesztésre sok pénz már nem juthatott, azonban óriási segítséget nyújtott számunkra, amit a Magyar Országgyűlés költségvetésén keresztül kaptunk 2004-ben, amiről nem győzöm eleget hangsúlyozni, hogy az utolsó fillérig elszámoltunk vele. De azután is még lefaragva, a saját pénzeinkből is 2005-ben új szerverrendszert vezetett be a Duna Televízió, 2006-ban virtuális stúdiót létesített saját megtakarított pénzéből, nem kapott rá egy büdös fillért sem senkitől sem.

Ne haragudjanak, kicsit úgy éreztem magam ott ülve, mintha én most kikapnék azért, mert már elmúltam 60 éves. Tényleg elmúltam, na de voltam valamikor 55, és azóta se változtam. A 2004-es és a 2005-ös beszámoló 2007-ben is igaz, ha igaz. Ha meg nem igaz, akkor meg nem igaz. Nem szeretném, ha a port elvernék azért rajtunk, amiért a 2004-2005-ös beszámoló most került terítékre. Hozzá szeretném tenni természetesen azt is, a törvény nem határozza meg, hogy mikor kell benyújtani, hogyan kell benyújtani. A Hungária Televízió Közalapítványnál rendszeressé váló gyakorlat - tavaly nem nagyon tudtunk megfelelni ennek, sok okból kifolyólag -, hogy úgy tesszük ezt, hogy amikor az auditált mérlegét a Duna Televíziónak meg a saját auditált mérlegünket is megtudjuk, akkor készítjük el az éves beszámolót. Előbb nem tudjuk, ez a gazdasági társasági törvény szerint május 31. Utána lehet szó arról, hogy valóban foglalkozzunk vele.

Nem akarok számokat mondani a nézettség alakulásának tekintetében. Igazában véve a 2006-os felmérés... - ezzel megint csak bajban vagyunk. 2006-ban a Duna Televízió nézettségét a nemzetközi hírű, német érdekeltségű közvélemény-kutató, a GfK Hungária elvégezte külföldön. Ennek alapján megállapította, hogy Erdélyben minden más csatornát megelőz, közönségaránya 22 százalékos. Most megint bajban vagyok, hogy más televíziókra hivatkozzak, hogy azok hány százalékot kaptak e mellett a felmérés mellett, de ez az első a magyar televíziók közül, beleértve a kereskedelmieket is.

A Duna Televízió hazai nézettségét egyébként 2005-2006-ban az AGB Nielsen elektronikus nézőmérő cég úgy állapította meg, hogy 10 százalékos nézettségnövekedést tudott elérni, akkor, amikor a magyar televíziózás 6 százalékos nézőszámcsökkenéssel számolhatott. Tehát ez lecsökkent.

Tisztelt Ház! Most már tényleg be akarnám fejezni, de annyi minden van, és olyan örömmel mondanám még tovább reggelig is. Nem akarom az idejüket igénybe venni a továbbiakban.

(20.20)

Nagyon szépen köszönöm mindenkinek, aki bírálatot mondott, és aki elismerő szavakat mondott. Arra kérem a tisztelt Házat, hogy a beszámolóinkat fogadja el, továbbá engedjék meg, hogy befejezésül két idézetet olvassak fel, rendkívül összecsengenek. Rendkívüli mértékben hasonló gondolatok, az egyiket egy erdélyi író egyik dolgozatából vettem ki, ami így szól. "Titkos és nyílt vágyunk, óhajunk, hogy látva lássanak, és nyílt lélekkel, értő szívvel halljanak is bennünket, magyarokat. Vágyunk és óhajunk egyik reményét úgy hívják: Duna Televízió." - szerzője Sütő András, 1995-ből.

És most érkezett nemrégen egy levél Révkomárom polgármesterétől, Cselényi László elnök számára, ami így szól, és azt hiszem, hogy világossá válik, hogy miért rakom egymás mellé a kettőt: "Révkomárom város önkormányzata és lakossága nevében szeretném megköszönni személyes részvételét a 2007. március 15-ei ünnepségen. Egyúttal kihasználom az alkalmat, hogy megköszönjem a Duna Televízió révkomáromi közvetítést lebonyolító stábjának pontos és minőségi munkáját, amelynek köszönhetően nemcsak szűkebb régiónk, hanem a világ széles közvéleménye is méltó módon tájékozódhatott a révkomáromi történésekről. A Duna Televízió minden munkatársának a jövőben is kívánok sok sikert, valamint - és ez nagyon fontos - további inspirációkat."

Tisztelt Országgyűlés! Köszönöm szépen. Azt hiszem, hogy nem szorul a Duna Televízió arra, hogy a létét különösebben indokoljuk, de ha ezt a két gondolatsort összevetjük, azt hiszem, egyértelművé válik.

Köszönöm szépen. (Taps.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Az együttes általános vitát lezárom. Mivel a határozati javaslatokhoz nem érkezett módosító javaslat, részletes vitára nem kerül sor. A következő ülésünkön az előterjesztések elfogadásáról döntünk.

Tisztelt Országgyűlés! A mai napirendi pontjaink tárgyalásának végére értünk.

Napirend utáni felszólalások következnek. Lengyel Zoltán képviselő úrnak adom meg a szót öt percben, felszólalásának címe: "Miért nincs szükség sikeres két tannyelvű gimnáziumra?" címmel. Öné a szó.