Felszólalás adatai

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! A napirend előtti felszólalások végére értünk.

Most soron következik a mozgóképről szóló 2004. évi II. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája a lezárásig. A törvényjavaslatot T/5770. számon, a bizottsági ajánlást pedig T/5770/1. számon a honlapon megismerhetik.

Most megadom a szót Csák Ferenc oktatási és kulturális minisztériumi államtitkár úrnak, a törvényjavaslat előterjesztőjének, 20 perces időkeretben. Államtitkár urat illeti a szó.

CSÁK FERENC oktatási és kulturális minisztériumi államtitkár, a napirendi pont előadója: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A magyar filmművészet idei cannes-i rendkívül sikeres szereplése miatt talán nem is szükséges túlhangsúlyoznom, mennyire fontos az, amiről ma itt önök előtt beszélhetek és amihez a támogatásukat kérem. Az előbb Herényi Károly frakcióvezető úr a motivációról beszélt. Most én is megpróbálnám önöket motiválni, hogy szavazzuk meg a törvényjavaslatot.

Az Országgyűlés 2003 decemberében egyhangú szavazati aránnyal fogadta el a mozgóképről szóló 2004. évi II. törvényt, amely 2004. április 1-jén lépett hatályba. Rendkívül fontosnak tartom, hogy a jogszabály példaértékű, teljes szakmai és politikai konszenzussal szabályozza a mozgóképkultúra és a mozgóképipar támogatásának rendszerét. Nagyobb horderejű módosításra 2006-ban került sor. Ennek célja az európai uniós szabályokkal való összehangolás, a támogató szervezetek összeférhetetlenségi szabályainak pontosítása és a jogalkalmazás során felmerülő problémák orvoslása volt. Tavaly, 2007. december 31-én a létező magyar filmtámogatási program lejárt. Az ezt követő periódusban uniós jóváhagyás híján nem érvényesülhet a hatályos magyar szabályozás állami támogatási rendszere.

A magyar hatóságok 2007 tavasza óta a hazai filmszakma aktív együttműködésével mindent megtettek, hogy megtalálják a kompromisszumos megoldást, és azt jóváhagyja az Európai Bizottság. Az egyeztetési folyamat csak mostanra érett be. Mi mindvégig következetesen képviseltük a magyar érdekeket. Az oktatási és kulturális tárca, a Pénzügyminisztérium és a tágabb értelemben vett filmszakma segítségével és támogatása mellett az Európai Bizottság versenypolitikai főigazgatóságával több mint egy éven át tartó egyeztetést folytatott a törvény és a vonatkozó jogi környezet kialakításának és szabályozásának feltételeiről. A tárca a támogatási program meghosszabbítását kérte 2013. december 31-ig. Az Európai Bizottság hivatalos álláspontja optimális esetben 2008 júniusában várható.

A törvényjavaslatban foglalt módosítások hatálybalépésével remélhetőleg nem lesz akadálya a filmtámogatási program jóváhagyásának. Az Európai Bizottság versenypolitikai főigazgatóságával történt egyeztetések eredményeként a módosítás alapvetően három kérdéskörben javasol változtatásokat a hatályos rendszerhez képest. Elsősorban a közvetlen állami támogatásra vonatkozó intenzitási szabályok feltételeit pontosítja mind az alacsonyabb költségvetésű, mind pedig az úgynevezett nehéz filmek esetében. Másodsorban, a filmterjesztési és filmgyártási tevékenység kapcsán a jelenleginél hangsúlyosabban írja elő az állami támogatásra váró jogosultság szempontjából a kulturális tartalmi követelmények érvényesülését, illetve ösztönzi a minél magasabb arányú magyarországi filmgyártást. Harmadsorban, módosítja az európai gazdasági térség tagállamában székhellyel rendelkező jogi személy vagy jogi személyiséggel nem rendelkező társaság állami támogatásra való jogosultságát.

Tisztelt Képviselők! A kulturális és sajtóbizottság mint az első helyen kijelölt bizottság, 2008. május 20-án tárgyalta az indítvány általános vitára való alkalmasságát. Ezen az ülésen inkább csak kérdések merültek fel a módosítással kapcsolatban. Például többen is felvetették: a javaslat miért csak most, a tavaszi ülésszak végén kerül a tisztelt Ház elé? Ahogy már az imént is említettem, a jelenlegi tervezetet csaknem másfél éves egyeztetés előzte meg. Mi mindenképpen olyan kérelmet szerettünk volna a brüsszeli bizottság elé vinni, amely a magyar félnek megfelel, ugyanakkor az uniós direktívákkal is összhangban van. Mindez ennyi időt vett igénybe.

Javaslatunkat április 21-én sikerült benyújtani az Európai Bizottsághoz. A tervezet ezzel párhuzamosan került államigazgatási egyeztetésre, a kormány, majd most önök elé. Ahogy mondtam, a brüsszeli döntés optimális esetben június végéig várható, és reményeink szerint kedvező lesz számunkra. Ezért szeretnénk, ha a tervezetet addig önök is elfogadnák. Itt emelném ki, hogy munkánkat segítette a kulturális és sajtóbizottság hatáskörébe tartozó, a törvények végrehajtását, társadalmi és gazdasági hatását figyelemmel kísérő albizottság, amely Halász János elnök úr vezetésével több ülésen is vizsgálta a filmtörvény hatályosulását. Ezeken az üléseken a kollégáim részletesen beszámoltak a brüsszeli egyeztetésekről is.

Tisztelt Országgyűlés! A teljes körű szakmai és politikai konszenzuson alapuló filmtörvény vívmányai nem kerülhetnek veszélybe a törvényjavaslat elfogadásával. A magyar mozgóképkultúra értékeinek megőrzése és közkinccsé tétele változatlanul biztosított, ami egyúttal garanciát is jelent az új értékek létrehozására, a szakmai infrastruktúra színvonalának és az azt működtető humánerőforrás-tevékenységek megőrzésére.

Az indítvány elfogadása nélkül Magyarországnak nem lenne jóváhagyott filmtámogatási programja, ami pedig kizárná valamennyi állami támogatási forma alkalmazását a magyar filmszakma és filmipar számára. Ez szakmai szempontból tekintve beláthatatlan következményekkel járna. Nem véletlenül támogatja az előterjesztés elfogadását a magyar filmszakma és annak legreprezentatívabb szervezete, a Magyar Mozgókép Közalapítvány.

Összességében tehát úgy gondolom, a filmtörvénnyel elért vívmányok nem kerülhetnek veszélybe, sőt, pontosan ez az előterjesztés a garancia arra, hogy ezeket a vívmányokat megőrizzük a jövőben is. Arra kérem önöket, segítsék ennek a módosításnak az elfogadását. A filmtörvényt 2004-ben pártállásra való tekintet nélkül fogadtuk el közösen. Mindannyian éreztük akkor, hogy fontos jogszabály mellett állunk ki.

Tisztelt Országgyűlés! Most először beszélhettem önök előtt. Bízom benne, hogy egyetértésre és konszenzusra jutunk ebben a kérdésben, akárcsak a filmszakma, ebben a kérdésben már megtette konszenzusos javaslatát. Ezzel elérhetjük, hogy megszilárdíthatjuk a magyar filmipar, a teljes mozgóképipar közösen megteremtett alapjait.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps az MSZP soraiból.)

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Most a kijelölt kulturális és sajtóbizottság állásfoglalásának, valamint az ülésen megfogalmazódott kisebbségi vélemény ismertetése következik 5-5 perces időkeretben. Elsőként megadom a szót Schiffer János képviselő úrnak, a bizottság előadójának.

DR. SCHIFFER JÁNOS, a kulturális és sajtóbizottság előadója: Köszönöm a szót. Elnök Úr! Tisztelt Ház! A kulturális bizottság 10 igen, 5 nem és 2 tartózkodás mellett tartotta általános vitára alkalmasnak a törvénytervezetet. Mondhatnék ennyit is, és ezzel tájékoztatnám a tisztelt Házat, a jelenlévőket a bizottság álláspontjáról.

Ugyanakkor nem szabad elmenni amellett, amit az államtitkár úr is mondott, hogy a 2003 decemberében elfogadott törvény tényleg teljes konszenzussal lett elfogadva nemcsak a parlamentben, hanem a szakma részéről is.

(10.00)

És nem csak el lett fogadva ez a törvény: ennek a törvénynek a hatását, pozitív hatását az egész filmipar, filmművészet tudta értékelni az elmúlt években. Ha csak számokra fordítjuk le a dolgot, többszörös lett a Magyarországon gyártott filmek száma, nemcsak száma, hanem értéke is, több milliárd forint jelent meg a költségvetésben a filmgyártásból mint bevétel, és emelkedett az a támogatási lehetőség, amely a magyar filmek támogatására, illetve az adókedvezménnyel az itt forgatott filmek támogatására lett biztosítva.

Ha ilyen pozitív a dolog, akkor felmerül a kérdés, hogy miért voltak tartózkodók, miért voltak ellenszavazatok, milyen vita alakult ki a bizottságban. A bizottságban természetesen az elfogadott törvény és annak pozitív hatása miatt felmerült a kérdés, hogy miért van szükség a módosításra. Az államtitkár úr is elmondta a bevezetőjében, hogy nem a kormány szándéka volt az, hogy módosítsa ezt a törvényt, hanem 2003-ban, amikor elfogadtuk, akkor még az Unión kívül voltunk, 2004-ben Magyarország az Unió tagja lett, meg kell felelni azoknak az uniós elvárásoknak, szabályoknak, amelyek az állami támogatásról szólnak.

Két útja van a magyar kormánynak, illetve Magyarországnak, hogy változatlanul hagyja a törvényt, tehát a támogatási rendszert elzárja a filmektől, vagy pedig megkeresi azt a kompromisszumos megoldást, ami az állami támogatások bővebb lehetőségét adja meg a filmek támogatására az uniós szabályok figyelembevételével. Szerencsés helyzetben vagyunk, mert ha ez csupán gazdasági terület lenne, tehát csak a filmiparról beszélhetnénk mint iparról, akkor sokkal nehezebb helyzetben lenne az ország, illetve a minisztérium, illetve a filmszakma is, de mivel itt a művészetről, a kultúráról is szó van - és ez elhangzott a bizottsági vitában is -, a kultúránál könnyebb szabályozási lehetőség áll rendelkezésre. Ezt a kompromisszumot kereste a kormányzat az elmúlt évben, és jött egy javaslattal, amely nem egyedülálló javaslat, mert Európában több helyen is használnak hasonló szabályozásokat, és ezt terjesztette a parlament elé a kormányzat.

Három terület az, ami ebben lényeges: a magyar filmek támogatása, az úgynevezett alacsony költségvetésű filmek, illetve az úgynevezett nehéz filmek lehetőségének támogatása, ahol 50 százaléknál magasabb lehetőség legyen arra, hogy támogassa az állam a filmgyártást. Itt egy értékcsökkenést kell elfogadni; a korábbi 500 millió forint helyett 237 millió az, ami az alacsony költségvetésű film keretét határozza meg, illetve a koprodukcióban készült filmekre 467 millió forintot jelent, valamint ennél a támogatásnál viszont nem az 50 százalékos, hanem a 90 százalékos határ jelenik meg.

A másik nagyon fontos része nem a magyar filmgyártást, illetve filmművészetet érinti, hanem az itt zajló jelentős befektetésekkel megalapozott filmgyártás egyéb területeit is. Nyilvánvalóan a bérmunkákról, külföldi filmek Magyarországon való forgatásáról van szó, ahol ugyancsak mutatják a számok azt, hogy a 20 százalékos adókedvezmény nagyon sok befektetőt hozott Magyarországra, és ettől megugrott a filmgyártás száma Magyarországon. És ez nemcsak azt jelenti, hogy itt bérmunkákat végeznek, hanem ez nagyon fontos lehetőséget jelent a magyar filmművészetben, filmiparban dolgozók számára, és ezt is meg kell őrizni.

Tehát amikor itt ennek a törvénynek az elfogadásáról van szó, az azt jelenti, hogy lesz-e mód jövőre továbbra is támogatást adni mind a magyar filmek létrejöttéhez, mind az itt folyó bérmunkákhoz. Remélem, hogy a vita ugyanazt a konszenzust fogja majd a végén eredményezni, hogy jövőre ugyanúgy támogatható legyen a Magyarországon sorra kerülő filmek forgatása, mint az elmúlt években is.

Köszönöm a figyelmet. (Taps az MSZP padsoraiban.)

ELNÖK: Most megadom a szót Halász János képviselő úrnak, a bizottság alelnökének, a kisebbségi vélemény előterjesztőjének.

HALÁSZ JÁNOS, a kulturális és sajtóbizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A kulturális és sajtóbizottságban - mert ez a bizottság tárgyalta ezt a törvénytervezetet, ezt a módosítástervezetet - megfogalmazódott kisebbségi vélemény is. Önmagában már az érdekes megnyilatkozása volt a kisebbségi kormánynak, ahogyan ennek az ügynek az elfogadását kezelte, ahogy a bizottsági vita bevezetőjében próbáltak érvelni amellett, hogy ugyan későn nyújtották be, de csak akkor lehet végszavazás a parlament mostani időszakában erről a törvényről, ha módosító indítványokat nem nyújtunk be, hát ezért azt kérik, hogy módosító indítványok inkább ne kerüljenek az asztalra.

Megfogalmazódott a bizottsági ülésen az, hogy ha van egy kormánynak ilyen bátorsága ezeket mondani és így hozzáállni egy törvényalkotáshoz, akkor nyilván ezt akkor tehetné meg, ha a kialakított módosító javaslatot legalábbis előzetesen egyeztette volna a parlamenti pártokkal. De ez nem történt meg. Senkit meg nem kérdeztek közülünk, az ellenzék közül, talán még az SZDSZ-t sem, hogy mi is a helyzet ebben az ügyben. De itt azt kérik, hogy ne nyújtsunk be módosító indítványt. Hát az a minimum lenne, hogy ha ezt kérik, akkor előzetesen konzultáljunk erről, és akkor persze, meg lehet fontolni, ha ez egy szakma által támogatott, helyes, jó javaslat. De ez meg sem történt.

Úgy hiszem, hogy ez már önmagában is fölvet kérdéseket, és érthető, hogy a bizottságban igenis komoly kisebbségi vagy legalábbis akkor kisebbségben maradt véleményt fogalmaztunk meg.

A törvénnyel kapcsolatosan, a támogatási programmal kapcsolatosan nagyon sok bizonytalanság van már régóta, hiszen tudtuk régen, és ezt a bizottsági ülésen a kormány képviselője is elmondta, hogy 2007. december 31-én lejár a magyarországi filmtámogatási program, tehát ez egy régen tudott dolog volt, a kormány által is tudott dolog volt, hogy kellene kezdeni valamit.

Ahogy itt hallottuk, az úgynevezett ellenőrző albizottságban is foglalkoztunk ezzel a kérdéssel. Igen, már 2005-ben, hiszen mindnyájan tudjuk, hogy a filmtörvény elfogadásakor lehetett látni azt, hogy bizonyos akkor meglevő európai gyakorlatok... - amikor elfogadtuk, még nem voltunk az Unió tagjai, 2003 decemberében fogadtuk el, 2004. április 1-től lett hatályos a törvény, tehát tudni lehetett, hogy valamilyen módosításra biztosan sor kell hogy kerüljön majd, valamilyen jogharmonizációs típusú módosításra.

2006-ban volt is egy nagyobb lélegzetű módosítás, és érdekes módon ez akkor elmaradt, pedig beszéltünk róla. Azt hiszem, ez a kormány felelőssége, hogy akkor már nem foglalkozott ezzel. De nézzük meg, mit mondtak 2007 novemberében, amikor egy ellenőrző albizottsági ülésen erről beszéltünk. Akkor azt mondták, és azzal nyugtattak bennünket, hogy már 2007. október 16-án elküldték azt a hivatalos levelet, amely az Európai Bizottság kérdéseire, minden kérdésére választ adott, és ők várják, hogy 60 napon belül majd dönt a bizottság. Ez 2007 novemberében hangzott el. Nem döntött a bizottság, elmúlt a 60 nap, telt az idő.

Most 2008 májusa van. Most megint azt mondják, hogy a bizottság előtt van, majd döntenek, mi fogadjunk el törvényt. Most miért is kellene elhinnünk, államtitkár úr, azt, hogy időben most tényleg ott tartunk, ahol önök mondják? Tavaly októberben is ugyanezt mondták, hogy most már ott tartunk, 60 napon belül rendben lesz. Mégsem nyújtották be a törvényt, mégsem lett rendben, hiszen itt van egy brüsszeli bürokrácia is, és még most sem tudjuk, hogy mikor és mit fog mondani Brüsszel. Ez azért - hogy is mondjam - megkerülhetetlen dolog. Nem értem, hogy miért biztat minket a törvény elfogadására ebben a helyzetben, vagy hogy így fogalmazzunk, miért próbál motiválni bennünket, hogy fogadjuk el ezt a törvényt. Szerintem ez helytelen magatartás, sokkal inkább meg kellene nézni, hogy mi az, ami a törvény egyéb pontjaiban is probléma, melyek azok a gondok, amelyek már láthatóak a törvény hatályosulása kapcsán, és ezekről is kellene beszélnünk.

Remélem, ma egyébként majd erre is lesz alkalmunk. Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Most az írásban előre jelentkezett képviselőknek adom meg a szót, a Házszabály szerint 15 perces időkeretben; elsőként Jánosi György képviselő úrnak, MSZP.

DR. JÁNOSI GYÖRGY (MSZP): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! Elhangzott már, de érdemes megismételni: 2003 decemberében teljes politikai, és hozzáteszem, szakmai konszenzussal fogadta el a Ház a mozgóképről szóló törvényt, egyszerűsített nevén a filmtörvényt. Ez a 2004. évi II. törvény.

(10.10)

Azok az okok, amik akkor ezt a konszenzust megteremtették, teljesültek a rá következő években. Hiszen a filmtörvény alapvető célja és szándéka az volt, hogy erősítse a magyar filmkultúrát, erősítse a magyarországi filmgyártást, segítse elő, hogy a magyar filmek hagyományos európai elismertsége megőrződjék vagy tovább erősödjék, és hogy igyekezzünk megőrizni a magyar filmgyártás ipari hátterét, minél több koprodukcióban készülő film jöjjön Magyarországra, aminek foglalkoztatási, adóbevételi és egyéb kihatásai is voltak. Valóban, a rá következő évek bebizonyították, hogy ezek a célok teljesültek. Mutatták ezt az idejövő, ideáramló filmek, mutatták azok az elismerések, amelyeket különböző nívós fesztiválokon magyar filmalkotók hoztak el Magyarország számára.

Várható volt azonban, hogy az Európai Unió alaposan megvizsgálja majd ezt a törvényt; alaposan megvizsgálja, elsősorban versenyjogi szempontból. Megvizsgálja, mert várható volt, hogy más országokból bejelentések fognak érkezni, hiszen komoly előnyöket teremtett ez a filmtörvény a magyar gyártókapacitás, a magyar filmipar számára, és adott esetben bizony más országok érdekeit ez sértette, amelyek ugyancsak igyekeztek megerősíteni ezt a fajta hátterüket. Meg is indult az Unió vizsgálódása hamarosan, és 2006-ban már az első jogharmonizációs módosítás be is következett a filmtörvénynél. Az Európai Unió azonban jelezte, hogy csak egy egyszerűsített eljárásban letett javaslat volt, hogy ezek az alapmódosítások történjenek meg, de jelezte, hogy tovább vizsgálódik majd. 2007. december 31-ig fenntartható ugyan a filmtörvényben előírt támogatási rendszer, de azt követően jogharmonizációs célú módosítások után lehet már csak magyar filmeket, illetve koprodukciós filmeket támogatni.

Több mint egy éve zajlottak a tárgyalások, ahogy ezt államtitkár úr elmondta, és ezeknek a tárgyalásoknak az eredményeit látjuk most az asztalon módosító csomag formájában. Jelezte azt is az Unió, hogy június első harmadában hozza meg a végleges döntést, és ha most jól dolgozunk a parlamentben, és átesünk a törvény vitáján, június 9-én elfogadhatjuk ezt a jogszabályt, és nagyjából össze fog érni az európai uniós döntés a magyar döntéssel. Azért rendkívül fontos ez, mert január 1-je óta nem adhatunk a korábbi uniós döntés nyomán támogatást magyar filmeseknek, koprodukcióknak, a magyar filmgyártó ipar egészének. Január elseje óta áll a támogatás; nagyon is indokolt tehát, hogy közös erőfeszítéssel essünk túl ennek a módosító csomagnak az elfogadásán, hogy megindulhasson, illetve folytatódhasson a filmek támogatása.

Miről szól ez a módosító csomag? Én három területet szeretnék kiemelni, ami talán érthetővé teszi a szélesebb közvélemény számára is ezt a csomagot. Az első lényeges terület, utalt rá államtitkár úr, az volt, hogy az Európai Unióban általános elvárás, hogy közvetlen vagy közvetett támogatást csak abban az esetben lehet adni filmek készítéséhez, ha azok bizonyos kulturális tartalmi követelményeknek megfelelnek. Ennek nagyon sokféle módja van az Európai Unióban. Vannak országok, ahol pontszámítási rendszert dolgoztak ki, vannak olyan országok, például Hollandia, ahol 7-8 kritériumot megfogalmaznak, és ha ebből hármat vagy négyet teljesít egy filmalkotás, akkor részesülhet ilyenfajta támogatásban.

A módosító javaslat azt a modellt próbálja beemelni a filmtörvénybe, amely Németországból vagy Angliából ismert. Pontszámítási rendszert vezet be, amely megnézi azt, hogy történelmi eseményhez kapcsolódik-e, az európai kultúra vagy a magyar kultúra történetében jelentős eseményhez, történésekhez kapcsolódik-e, a karakterek, szereplők körében megjelennek-e európai vagy magyar történelmi alakok, mennyire tartja szem előtt egy filmalkotás a kiemelten fontos kulturális értékeket, a sokszínűséget, a toleranciát. És egyéb ilyen szempontok jelennek meg.

Ugyanakkor a gyártás területén is pontozási rendszert vezet be, mert itt előnyben részesíti nyilván azokat az alkotásokat, amelyek döntő részben magyarországi helyszínen forgatódnak, itt van a gyártás-előkészítés vagy az utómunkák rendszere, de előnyben részesíti azokat a filmalkotásokat is, amiket olyan alkotók készítenek, akik nemzetközi filmfesztiválokon díjakat nyertek, és így egyfajta garanciát jelentenek a minőség szempontjából. Kérdés persze az, hogy mennyire tágan vagy mennyire szűken húzza meg ezt a kulturális tartalmi követelményrendszert a törvény, mennyire teszi korlátozottá az eddigi filmtámogatási rendszereket. Az elemzések, adatok azt mutatják, hogy lényegesen nem változtat a filmek támogatásán.

A kiesés, azoknak a filmeknek az aránya, amelyek ily módon az eddigiek tükrében nem részesülhetnek támogatásban, nem érik el a 15-20 százalékos arányt. Nyilvánvalóan ez egyfajta kiadáscsökkenést jelent, ha az arányokat nézzük, a közvetett támogatások területén az elmúlt években 2-3 milliárd volt az, amit adókedvezmények révén támogatásként hozzátett az állam a filmek készítéséhez. Ez azt jelenti, hogy a kiadáscsökkenés, ha ezt a 15-20 százalékot veszem alapul, 300 millió forint környékén jelenik meg. Ez azonban nem jelent komoly költségvetési kihatást, mert óhatatlanul ennek a kiadáscsökkenésnek a következtében a gyártás során a foglalkoztatás, az ennek nyomán beáramló adók is ilyen volumenben csökkennek, tehát a költségvetés módosítását semmiképpen sem kell emlegetnünk, vagy erre gondolnunk. Nem hoz tehát lényeges csökkenést a támogatásban, bár egyfajta tendenciát nyilvánvalóan magával fog mindez húzni.

A másik komoly terület, amit érdemes itt kiemelni, utalt már rá Schiffer képviselő úr, az alacsony költségvetésű, illetve az úgynevezett nehéz filmek támogatása. Itt a korábbi szabály szerint egységesen 500 millió forintos gyártási költség volt a felső határ, ami után lehetett közvetlen vagy közvetett támogatásokat adni. Ezen a területen az Unió csökkentést javasolt. A magyarországi magyar filmek esetében ezt az 500 milliót javasolta 237 millió forintra csökkenteni, illetve a koprodukcióban készülő filmek esetében ez a felső határ 467 millió forint, ami nem hoz lényeges eltérést az 500 milliós határhoz képest. De ha megnézzük az eddigi magyar filmek vagy koprodukcióban készülő filmek gyártási költségeit, kiderül, hogy az átlag ezeknek a számoknak a környékén található meg. A magyar filmek átlagos gyártási költsége az elmúlt években 230 millió forint körül mozgott, de ha a mediánt vesszük alapul, amely nemcsak a számtani átlagot vetíti ki, hanem azt is nézi, hogy az átlag környékén milyen a szóródás, mennyire sűrűsödnek a filmgyártási költségek, illetve hány olyan alkotás van, ami kiugróan eltér ettől, akkor ez az összeg már 210 millió forint. Tehát bőven belefér az Unió által javasolt határba a magyar filmek gyártási költsége is.

Sőt, bizonyos szempontból itt még nyerhet is a magyar filmipar. Nyerhet, mert bizonyos speciális esetekben megengedi az Európai Unió, hogy térjünk el attól az általános szabálytól, hogy csak 50 százalékban támogatható a filmgyártási költséget alapul véve a filmek készítése, az egész filmgyártás. Ezen a két területen ugyanis az Unió engedi az egyes nemzeteknek, hogy eltérjenek ettől a szabálytól, és a törvény él is ezzel az eséllyel, él is ezzel a lehetőséggel, mert az alacsony költségvetésű filmek vagy az úgynevezett nehéz filmek esetében ez a támogatási arány 90 vagy akár 100 százalékig is elmehet. Tehát itt sincs jelentős és lényeges módosulás, sőt, ahogy mondtam, itt inkább egy pici tendenciajavulás várható.

Végül szót kell ejtenünk néhány olyan módosításról, amely nem nagyon lényeges, de az európai jogharmonizáció szempontjából mégiscsak kiemelten fontos lehet.

(10.20)

Ilyen például az a szabály, hogy az Unió javasolta, hogy ne csak a filmgyártást támogassa a magyar állam, hanem általában a filmipar egészére is terjessze ki a támogatási lehetőségeket. Ez nagyon lényeges elem, mert ettől a pillanattól kezdve a film terjesztése, illetve a filmmel kapcsolatos, a filmszakma egészével kapcsolatos egyéb tevékenységek is támogathatóvá válnak. Ezen a ponton hadd említsem meg, hogy példaértékű volt a törvénymódosítás előkészítése. Ritka ugyanis az a jelenség a magyar törvényalkotásban a rendszerváltás óta - pedig jogszabályok írják elő -, hogy egy törvény benyújtását háttérelemzéseknek, háttértanulmányoknak kell kísérniük, ez megtalálható az OKM honlapján attól a pillanattól kezdve, hogy a kormányülésre előkészítette a tárca a javaslatot. De az is igaz, hogy emellé már oda tudta tenni azt a miniszteri rendeletet, amely például az egyéb filmszakmai tevékenységek támogatásának lehetőségét és feltételeit teremti meg. Azt javaslom én is a tisztelt Háznak, hogy próbáljuk meg ezt a törvényt ebben az ülésszakban elfogadni.

A módosító indítványok kapcsán azt javaslom mindenkinek, fontolja meg, hogy mit nyújt be, hiszen alapvetően ez az egész csomag jogharmonizációs célokat szolgál. Több mint egyéves egyeztetés után állt össze szinte minden eleme, amit, ha megpróbálunk felborítani, akkor újra szembemegyünk az Európai Unió követelményeivel, újrakezdődnek a tárgyalások, és addig, amíg mi ezt le nem zárjuk, vagy az Európai Unió le nem zárja, addig nem tudunk támogatást adni a magyar film számára, illetve a koprodukciós filmek számára.

Ezért lenne nagyon lényeges, hogy minél előbb fogadjuk el ezt a törvényt, hogy folytatható legyen az a támogatási rendszer, amely tényleg eddig is elősegítette, és a jövőben is erősíteni fogja a magyar film európai elismertségét és a magyar filmgyártó bázis megőrzését.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps az MSZP és az MDF padsoraiban.)

ELNÖK: Most megadom a szót Halász János képviselő úrnak, Fidesz.

HALÁSZ JÁNOS (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Hogyan is kezdődik a kormány részére készített előterjesztés? Ezt írják a tartalmi összefoglalóban: "Az Országgyűlés 2003 decemberében egyhangú szavazati aránnyal fogadta el a mozgóképről szóló törvényt, amely 2004. április 1-jén lépett hatályba. A törvény teljes szakmai és politikai konszenzuson alapulva szabályozta a mozgóképkultúra és a mozgóképipar támogatásának rendszerét, rögzítette a mozgóképszakmai, hatósági eljárások alapjait, és rendelkezett a nemzeti filmvagyon védelméről." Így kezdődik a vezetői összefoglaló, és ez így is igaz.

Sokat dolgoztak, sokat dolgoztunk azon, hogy ez a törvény így kerüljön elfogadásra, azonban az még valamikor 2003-ban volt. A törvény azóta létezik, szabályozza ezt a területet, és rengeteg tapasztalatunk van arra vonatkozóan, hogy hogyan hatályosul. Ezen tapasztalat alapján nyugodtan megállapíthatjuk, hogy kiderült erről a törvényről, hogy a hatályosulása problémás. Nagyon-nagyon sok pontja a törvénynek nem érvényesül, nem úgy érvényesül, ahogy kellene.

Nézzünk egy-két véleményt, ami a törvény, az itt sokat dicsért törvény elfogadása óta a filmszakmai szereplők által fogalmazódott meg! Mit mondanak a magyar dokumentumfilmesek? Azt mondják a Magyar Dokumentumfilmes Műhelyek és Gyártók Szövetsége által leírtak szerint, hogy ők megállapították, hogy a törvényben foglaltak a Magyar Mozgókép Közalapítvány elosztási gyakorlatában nem valósultak meg, az alapítvány tevékenységében diszkrimináció érvényesült, és ezért javasolták, hogy a Magyar Mozgókép Közalapítvány szüntesse meg törvénysértő pályáztatási gyakorlatát. Ezt a filmszakma egyik jeles képviselő szervezete mondta erről a törvényről, írták le, tették közzé.

Mit mondott például a Magyar Producerek Szövetsége? Azt mondták: "A közalapítvány tevékenysége legalább három pontban bizonyítottan ellentétes a közhasznú szervezetekről szóló törvény előírásaival." Tudni kell, hogy a filmtörvényben a Magyar Mozgókép Közalapítvány egy nagyon központi helyen szerepel, és nagyon fontosnak tartja mindenki ennek a szervezetnek a szerepét. Még az hagyján, hogy fontosnak tartja, de szerintem nagyon tévesen azt is mondják, hogy milyen példaértékűen működik, pedig egyáltalán nem. Mert például mit mond róluk a Producerek Szövetsége egy másik pontban? Azt mondják, hogy "A közalapítvány közvetlenül és közvetve nagy összegekkel támogatja saját alapítóit." Mit mondanak még szintén a producerek? "Tarthatatlan a közalapítványnak az a gyakorlata, hogy a közhasznú szervezetekről szóló jogszabály szellemével ellentétes profitszerző tevékenységet folytat." Ezt is ők írták. Vagy: "A közalapítvány rendszeresen és számos vonatkozásában megszegi, és figyelmen kívül hagyja a mozgóképről szóló törvény rendelkezéseit és előírásait."

Na, így hatályosul ez a törvény. A filmszakma szereplői mondják azt, hogy nagyon nagy problémák vannak a törvénnyel. Az animációs filmesek, a természetfilmesek, szövetségeik mind-mind tiltakoztak az elmúlt években a filmtámogatások elosztási módja miatt. Mindez odáig jutott, hogy a parlamentben is foglalkoztunk az üggyel sokszor, és a parlament illetékes szakbizottságában is. Államtitkár úr volt oly kedves, már megemlítette ezt a bizottságot és az ott folyó munkát. Ez tulajdonképpen úgy zárult, hogy készült a parlamenti albizottságban egy jelentés, és a parlament kulturális és sajtóbizottsága ezt a jelentést elfogadta. Ebben a jelentésben is nagyon sok kritikai pont illette az illetékeseket, elsősorban a kormányt és a Magyar Mozgókép Közalapítványt is a törvény hatályosulásával kapcsolatosan.

Nézzünk egy példát! Volt egy nagyon érdekes és nagyon láttató dolog, azért is hozom ezt elő most, mert ez is a határidőkről szól. Most is, amikor beszélünk a mostani törvénymódosításról, arról beszélünk, hogy vajon Brüsszel mikor mond valamit, mert jó lenne, hogyha minél előbb mondaná, hiszen akkor a támogatási rendszerünk újra működhetne. De azért, hogy a dolgok megvalósuljanak, a kormánynak is tennie kellene valamit. Legutóbb, amikor például egy ilyen határidős munkája volt a filmtörvénnyel kapcsolatosan a kulturális tárcának, akkor nagyon rosszul sikerült ez a dolog.

Mit mond a filmtörvény 35. § (4) bekezdése a nemzeti filmvagyonról? "A nemzeti filmvagyonba tartozó filmalkotások többcsatornás és hatékony terjesztésének részletes szabályait, valamint a terjesztésből befolyt bevétel felosztásának módját a miniszter rendeletben állapítja meg." A miniszter rendeletét meg kellett volna hozni 90 napon belül. A törvény 2004 áprilisában lépett hatályba, valamikor 2004 nyarára illett volna elkészíteni ezt a rendeletet. Nem fontatlan dologról van szó, sokmilliárdos, a nemzeti filmvagyon kérdéskörébe tartozó olyan alkotások sorsáról, amelyek kapcsán ez a késlekedés szerintem nagyon sok kárt okozott Magyarországnak és a magyar film ügyének.

Szóval, 2004 nyarára el kellett volna készíteni, amikor először kérdeztük, mondták, hogy készül. 2005 tavaszán volt egy albizottsági ülés, megkérdeztük az illetékes államtitkárt, azt mondta, hogy őszre elkészül 2005-ben. Tényleg elkészült 2006 őszére. Ilyenkor áll az ember, és gondolja azt, hogy az a baj, hogy azt nem kérdezte meg az államtitkár úrtól, hogy de melyik őszre. Most is úgy látom, hogy itt határidőben nagy problémái vannak a kormánynak, mert már tavaly novemberben azt mondták az albizottsági ülésen, hogy már csak 60 nap, meglesz a brüsszeli válasz, és minden rendben lesz, és ahogy az imént is említettem, most itt vagyunk 2008 májusában, és még most is ki azt mondja, hogy június első felére lesz brüsszeli vélemény, ki azt mondja, hogy június végére. De akkor én még azt is megkérdezném, és melyik év júniusára tetszenek gondolni?

Én úgy hiszem, hogy a filmtörvény hatályosulásával kapcsolatos tapasztalataink kellően óvatossá kell hogy tegyenek bennünket ebben az ügyben, én épp ezért használnám föl a lehetőséget, hogy ezt a törvényt megnyitottuk, hogy beszéljünk a törvény általánosabb tapasztalatairól is, és ne csak a jogharmonizációs kérdésekről. Időnk is van, nem sietünk sehová, nyugodtak lehetünk ebben az ügyben, mert nagyon sok pozitívum történt, de az, ami rossz ebben, mert a filmszakma képviselői elég súlyos véleményt is mondtak, azokat a kérdéseket próbáljuk meg orvosolni.

(10.30)

Úgy hiszem, hogy a filmtörvény nem változtatta meg a hazai filmgyártás strukturális működését, holott a szakmai konszenzus elsősorban annak volt köszönhető annak idején, hogy a nemzeti filmgyártás is meg tud újulni majd a filmtörvény által kialakított új rendszerben. Szerintem ez nem történt meg. Továbbra is igaz az, hogy nem rendelkezik a törvény a nemzeti film védelméről, így a magyar film hátrányos helyzetbe kerül hazánkban. Annak idején is szóba került ez a kérdés, és most sem megnyugtató a helyzet, mivel ehhez az ügyhöz nem nyúltunk hozzá a filmtörvényben. A törvény például előírta, hogy normatív támogatási rendszer is legyen, hogy ezt be kell vezetni. Ezt be is vezették, de azáltal, ami történt, hogy évente ennek a normatív támogatásnak az összegét csökkentették, tulajdonképpen oda jutottak, hogy hiába van most már normatív támogatási rendszer, az oly alacsony, hogy a támogatás struktúrája ugyanazon a rossz kiindulóponton van, ahol a törvény hatálybalépése előtt volt. Azt hiszem, erről is beszélni kellene, nem elég kipipálni egy feladatot, hanem meg kell nézni, hogy a hatályosuláskor tényleg segíti-e az a magyar film ügyét. Én úgy látom, hogy ez ügyben is teendőnk lenne.

Azt hiszem, ezek alapján nyugodtan mondhatjuk, erről a törvényről kiderült, hogy a hatályosulása problémás. Pedig a kezdet tényleg nagyon szép volt. Olyan dolgokat mondtunk itt a parlamentben, amelyekről úgy gondoltuk, ha ez a törvény tényleg úgy működik, úgy hatályosul, ahogy szerettük volna, az nagyon sokat segít a magyar film ügyének. Ezért is támogatta minden politikai erő itt a parlamentben. De én úgy látom, hogy van egy olyan kérdés, amit azóta nem mertünk vizsgálni, és nem is vizsgáltunk igazán, pedig már akkor is mondtuk, támogatjuk, hogy az állami támogatási rendszer működtetése során a közpénzek felhasználása hatékony és eredményes, átlátható és ellenőrizhető legyen úgy, hogy közben folyamatosan nőjön a magyar filmek nézettsége. És akkor azt mondtuk - én legalábbis ezt mondtam, de többen egyetértettünk azzal -, hogy ezek a gondolatok is, s nyilván mások is, a filmtörvény tervezetének sarokpontjai.

S mit látunk ma a nézőszámnál? Egy induló emelkedés után az utóbbi években folyamatos csökkenése van a magyar filmek nézettségének. Ha ez a filmtörvény sarokpontja, akkor nem járunk most jó úton, ha ilyen folyamatok zajlanak. Sajnos, zajlanak ilyen folyamatok is. És az átlátható, ellenőrizhető támogatás a Magyar Mozgókép Közalapítványon keresztül szerintem nem biztosított. Nem biztosított, ezért gondolom azt, hogy fontos lenne visszatérnünk oda, amit már egy korábbi módosításkor is hangsúlyoztunk, hogy a közalapítvány működését legalább kétévente vizsgáljuk felül, vizsgálja felül a parlament kulturális és sajtóbizottsága is. De hát ezt nem engedték, nem engedik, nincs igazán lehetőség ennek a munkának az elvégzésére. Pedig én úgy látom, elkerülhetetlen a Magyar Mozgókép Közalapítvány szerepének átgondolása a magyar filmtörvényben és általában a magyar filmügyek kapcsán.

Azt hiszem, most olyan késlekedést látunk, ahol persze a magyar kormány és a Magyar Mozgókép Közalapítvány egymásra talál. Arról van szó, hogy kellene módosítani ezt a törvényt, a szakma teljes mértékben a kormány mögött áll, mert hát mégiscsak, ha ez a mostani módosítás, ami inkább csak jogharmonizációs célú, nem születik meg, akkor nincs támogatás. Elhiszem, hogy a szakma a mostani javaslat mögött áll, hiszen fontos, hogy egyébként a kormányzat lassúsága miatt veszélybe került támogatások ügyét megoldják. De ha igaz, hogy a kormány folyamatosan egyeztetett a Magyar Mozgókép Közalapítvány vezetőivel, akkor úgy hiszem, hogy a Magyar Mozgókép Közalapítvány vezetőit is hasonló felelősség terheli, mint a kormányt, mindketten alkalmatlannak bizonyultak a feladat időben való végrehajtására; és hangsúlyoznám az időben való végrehajtást. Mert ha most is egy olyan törvényt fogadunk el még a brüsszeli állásfoglalás előtt, akkor miért ne fogadhattuk volna el ugyanígy a brüsszeli állásfoglalás előtt ezt a törvényt korábban? - úgy, hogy megfelelően megbeszéljük, úgy, hogy mi is tudunk róla, úgy, hogy nem kényszerítenek bele bennünket abba, hogy még módosító indítványt se adhatunk be, mert akkor nem lesz meg időre ez a törvény. Ez az eljárás azt mutatja, hogy a kormány ennek az ügynek a vitelére is alkalmatlan.

Azt szeretném, ha tényleg lenne alkalmunk a problémákat megbeszélni, mert a magyar film ügyét támogatnunk kell. A magyar parlamentnek továbbra is támogatnia kell a magyar film ügyét, viszont a kormány felelősségében nem kívánunk osztozni. A kormány a hibájáért viselje a felelősséget! Azt remélem, ahogy 2008 januárja óta is még működik a magyar filmszakma, ezután is, függetlenül attól, hogy ilyen problémákat tud okozni a jelenlegi kormány, sikeres alkotások születhetnek, és nem törik meg az a jó folyamat, amit itt közös munkával, és elsősorban nyilván a filmesek munkájával megvalósított Magyarország.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a Fidesz soraiban.)

ELNÖK: Most kétperces felszólalás következik. Megadom a szót Jánosi György képviselő úrnak, MSZP.

DR. JÁNOSI GYÖRGY (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Röviden reagálni szeretnék Halász képviselő úr, alelnök úr mondataira, két szempontból. Azok a problémák, amiket említett a filmtörvény végrehajtásával kapcsolatban, létező problémák. Ismerjük az ezzel kapcsolatos nyilatkozatokat, véleményeket. De ez nem biztos, hogy a törvény problémája. Mert egy törvény betűjével lehet élni és lehet visszaélni. Az, hogy hogyan hatályosul egy törvény, nem a törvény betűjén múlik, hanem azokon, akik működtetik a törvényt. Tehát nem a törvény módosításával lehet igazából ezeknek a problémáknak elébe menni, hanem a végrehajtás ellenőrzésével. És ez kettős feladat. Egyrészt nyilvánvalóan a kormányzat és a minisztérium feladata, de feladata a parlamenti bizottság ellenőrző albizottságának is, hiszen minden parlamenti bizottság mellett működik egy olyan ellenőrző albizottság, amely a törvények végrehajtását kontrollálja. Tehát én azt hiszem, hogy ezek a problémák nem a törvényre vezethetők vissza, hanem a végrehajtásban jelentkező problémákra vagy adott esetben visszaélésekre, amit, azt hiszem, alaposan ki kell vizsgálni.

A másik dolog, amire röviden reagálnék: alelnök úr azt mondta, a parlamenti bizottságban javaslatként megfogalmazódott, hogy kétévente nézzük meg a filmtörvény végrehajtását. Szeretném határozottan állítani valamennyiünk számára és a nyilvánosság számára is, hogy a kulturális és sajtóbizottság eddigi működése során - legalábbis amióta én a bizottság alelnöke, tagja vagyok - nem volt még arra példa, hogy az ellenzék vagy akár egy kormánypárti képviselő által javasolt napirendet ne fogadtunk volna el, és ne építettük volna a bizottság munkarendjébe. Nem tudom, ki volt az, aki megakadályozta, hogy kétévenként nézzük át bizottsági szinten is a filmtörvény végrehajtását.

Köszönöm a szót, elnök úr.

ELNÖK: Szintén két percre megadom a szót Halász János képviselő úrnak, Fidesz.

HALÁSZ JÁNOS (Fidesz): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Kedves Jánosi Képviselő Úr! Félreértette a szavaimat. Természetes az is, hát dolgozunk együtt azon, hogy a filmtörvény hatályosulását folyamatosan vizsgáljuk, és e munka kapcsán nyilvánvalóan a Magyar Mozgókép Közalapítvány tevékenysége is terítékre kerül, napirenden van. De hát ez nem kétévente, hanem folyamatosan zajlik. Amire én utaltam, az az, hogy a Magyar Mozgókép Közalapítvány munkája kapcsán, a tevékenység szabályozása kapcsán a törvényben mondjunk olyan dolgokat, amelyek garanciák lehetnek. Azt hiszem, a kétévente a Magyar Mozgókép Közalapítvány testületeinek megújítására, a parlamenti bizottság előtti kötelező beszámolójára s a többi vonatkozik. Ez nincs benne a törvényben, és szerintem mégiscsak jobb lenne, a törvény szelleme ezt kívánja, hisz más területen ilyen dolgokat enged. Erre gondoltam a "kétévente" alatt.

Egyetértek önnel abban, hogy nem a törvény betűje a felelős - én így mondanám - elsősorban vagy kizárólagosan a törvény hatályosulásának problémáiért. De én úgy látom, már vannak tapasztalataink a problémák kapcsán, olyan tapasztalataink, amelyek alapján mondhatjuk, hogy a törvény betűjén is kell változtatni, hogy ezek a problémák megoldódhassanak.

(10.40)

Egyetértek azzal is, hogy igen, a szereplők sok tekintetben, és ezzel kapcsolatban idéztem is, nem végzik jól a munkájukat. De meg kell jegyeznem, nem látom a következményeit. Tehát annak, hogy a Magyar Mozgókép Közalapítvány évekig sokak szerint szabálytalanul vagy törvényellenesen osztott támogatást, problémák voltak ezen a területen, nem látom a személyi következményeit. Mindenkit megerősítettek újabb évekre. Persze, ilyenkor azt szokták mondani, hogy az alapítók döntése ez. De akkor is, ha a filmtörvényben ilyen kiemelt szerepet kap ez a szervezet, akkor legyen következménye a problémáknak. Egyelőre következmények nélkül (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) múltak el ezek az idők.

Köszönöm szépen a figyelmüket.

ELNÖK: Szintén két percre megadom a szót Schiffer János képviselő úrnak, MSZP.

DR. SCHIFFER JÁNOS (MSZP): Köszönöm a szót. Tisztelt Ház! Halász János képviselő úr itt aggodalmát fejezte ki a magyar filmgyártás és a magyar filmgyártás támogatása ügyében. Ha ez valós aggodalom, akkor szét kell választani a jelen törvény tárgyalását azoktól a problémáktól, amelyeket felvetett. Akár a kisebbségi véleményében elhangzottak nem a konkrét törvényjavaslat kritikáját és avval kapcsolatos módosításokat fogalmazták meg, hanem a kormányt csepülte, ami egy ellenzéki képviselőnek természetesen joga. Bár, ha figyelmesen hallgatta volna már, mondjuk, a bizottsági vitát is, pontosan tudhatta, hogy 2007 márciusában a kormány benyújtotta Brüsszelnek a módosítással kapcsolatos igényét, és 2007 márciusától 2008 márciusáig tartott az ide-oda utazgatás, mint ahogy jól mondta, hogy a brüsszeli bürokrácia igen bonyolult, de ezt vagy tudomásul kell venni, vagy ki kell lépni az Európai Unióból. Mi nem akarunk kilépni az Európai Unióból, tehát ezt a bürokráciát kezelnünk kell. Ez tartott egy évig.

A kormány is biztos felelős, de azt gondolom, nem erről kell beszélni, hogy a kormány felelős-e vagy nem, hanem van egy megoldási lehetőség, amely pontot tesz arra a kérdésre, ami megakadályozhatja a magyar filmek támogatását. Itt a kérdés az, hogy ezt támogatjuk-e vagy nem. Az összes többi, a Magyar Mozgókép Alapítvány, amelyik 1990 előtt jött létre, és azt mondom, hogy civil szerződésként alakult meg, nagyon sok problémát rejtett az elmúlt több mint 20 év alatti működésében, de ez egy külön tétel. Az nem a mostani törvénymódosításnak a tétele, főleg azért is, mert az ön által felolvasott idézetek is azt mondják, hogy a törvénnyel szemben működik a közalapítvány. Tehát akkor azt kell megnézni, hogy tényleg a törvénnyel szemben működik-e, és ha ez így igaz, akkor azokat az eljárásokat kell elindítani, amelyek a törvény érvényesítését teszik lehetővé, és nem a törvényt kell módosítani, hogy esetleg úgy működjenek, ahogy az ön által kritizált alapítvány szeretné.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Folytatva a kétperces hozzászólásokat, megadom a szót Bókay Endre képviselő úrnak, MSZP.

BÓKAY ENDRE (MSZP): Elnök úr, köszönöm szépen a szót. Schiffer képviselőtársam mondanivalójához csatlakoznék, hiszen tényleg szét kell választani. Egyrészt beszélhetünk a törvényről, másrészt beszéljünk arról, hogy esetleg kinek milyen felelőssége van a filmtámogatási rendszer kialakításában. Ezért arra szeretném fölhívni a figyelmet, hogy a filmtámogatási program egész egyszerűen 2007 végén lejárt, és a törvény megújítására elsősorban azért kerül sor ennek megújítása során, mert az OKM beadott egy levelet az Európai Bizottság versenypolitikai főigazgatóságához, és ebben kérte a törvény meghosszabbítását 2013-ig.

Van még egy csavar ebben a rendszerben, mert a versenypolitikai főigazgatóság jelezte, hogy ezt a meghosszabbítást elfogadják júniusban, ez egy informális visszajelzés, ezt kaptuk tájékoztatóként. És ha ez meg is történik, akkor sem nyugodhatunk meg teljesen, hiszen itt még nem zárul le, mert a következő évben, 2009 végén tulajdonképpen az Európai Bizottság filmművészeti és támogatási közleményének hatálya fog lejárni. Ez azt jelenti, hogy 2009 végén nekünk ezzel újra kell foglalkoznunk, és újra módosítanunk kell a magyar jogszabályokat, hogy ehhez illeszkedően megfeleljünk.

Tehát itt két dologról is beszélhetünk, egyrészt, hogy az uniós elvárásoknak, követelményeknek hogyan tudjunk megfelelni, másrészt beszélhetünk arról, hogy itt, Magyarországon ezeknek a követelményeknek, ha eleget teszünk, ez milyen következményekkel járna. Mert azt tudjuk, hogy tulajdonképpen a támogatás, amiről most a második kérdésben igazán szó van, kétféle formában létezik, egy közvetlen és egy közvetett támogatás.

Gyakorlatilag a közvetlen támogatást, ami a költségvetésből kerül tulajdonképpen a filmgyártásra fordítható összegként, a Mozgókép Alapítvány osztja el, és van egy közvetett támogatás, amikor például egy cég leírhatja az adójából azt, ha valamelyik filmet támogatja. Gyakorlatilag annak megfelelő összeget leírhat, amiről végső soron újra azt mondhatjuk (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.), hogy költségvetési támogatás, hiszen valahol a magyar állam bevételeit csökkentik.

Elnök úr, köszönöm szépen.

ELNÖK: Szintén két percre megadom a szót Halász János képviselő úrnak, Fidesz.

HALÁSZ JÁNOS (Fidesz): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Örülök Schiffer János legutóbbi megjegyzésének, amely a törvény és a közalapítvány viszonyára vonatkozik. Szeretném fölhívni a figyelmét arra a képviselő úrnak, hogy egy ilyen vizsgálatkor ehhez nem feltétlenül úgy kell hozzáállni, hogy a törvény jó, nem változtatható, és nézzük meg, a közalapítványnak és mindenkinek ezt be kell tartani. Azt hiszem, hogy tényleg van olyan többéves tapasztalat a birtokunkban, hogy nyugodtan, ha szükséges, a törvényen is változtassunk.

Én biztatom, és remélem, partnerre találok önben is, hogy akár a kulturális bizottságban vagy ottani albizottságokban ezt a munkát végezzük el, mert meggyőződésem, hogy több ponton hozzá kell nyúlni a törvényhez. És én a mostani alkalmat igenis fölhasználom arra, hogy ezt a véleményemet elmondjam. Igaz, hogy most nem azok a pontok vannak előttünk, amire én gondolok, de szerintem nagyon fontos és helyes, ha ezt is el tudjuk mondani a mostani tárgyalás kapcsán.

A mostani ügyhöz pedig annyit szeretnék hozzátenni, ahogy hallottuk a közvetlen, közvetett támogatások kérdését, hogy persze néha azt gondoljuk, hogy nem is olyan nagy a baj, de higgyék el, hogy van terület, ahol nagyon nagy problémát okoz ez a mostani késlekedés. Én ezért szembesítem a kormányt mindig azzal, hogy késlekedett, és meg kellett volna hoznia hamarabb ezt a törvényt, mert egy bizonytalanság alakult ki ezen a területen, és a bérmunkák már 2007-ben is és most 2008-ra sokkal kisebb arányban jöttek Magyarországra, mint korábban, pontosan a bizonytalanság miatt. Ez nagyon sok befektetőnek egyébként, akik itt új gyárakat, filmgyárakat hoztak létre, nagyon sok magyar munkavállalónak, aki itt dolgozott, problémát okoz ebben az évben. És ha ez így marad, ez ugyanígy problémát fog okozni jövőre.

Azt hiszem, hogy ezt elkerülhettük volna, ha a kormány ez ügyben felelősségteljesebb, és nagyobb figyelemmel tekint a területre (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.), ezt elkerülhettük volna, és ez a kormány felelőssége.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Folytatva az előre jelentkezett képviselői felszólalásokat, megadom a szót Lukács Tamás képviselő úrnak, KDNP.

DR. LUKÁCS TAMÁS (KDNP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Azt gondolom, hogy a filmtörvény kapcsán az első gondolatnak mindenképpen politikai gondolatnak kell lenni, amely úgy hangzik, hogy nem elég egy konszenzust megteremteni, a konszenzust meg kell tudni őrizni is. Akkor, amikor ez a törvény született, gondolom, hogy nagyon példaértékű volt; zárójel: a mai viszonyok között azt gondolom, még inkább példaértékű lehetne, ha nemcsak valamikor konszenzust teremtettünk, hanem abban, ami alapvető nemzeti érdek és nemzeti kérdés, a konszenzust meg is tudjuk őrizni. Törekedtünk erre, törekedtünk a médiatörvény kapcsán is, sajnálatos, hogy kormányzati erők megakadályozták, hogy adott esetben a médiatörvény ötpárti aláírással megtörténjen a múlt hét szerdán.

Törekednénk a filmtörvény kapcsán is, ha nem kellene átélnünk azt a parlamenti demokráciát megszégyenítő eljárást, amikor a filmtörvény módosítását előre nem jelezve a bizottsági ülésen vesszük napirendre azzal a kéréssel, amely elhangzott a bizottsági ülésen, hogy lehetőleg módosító indítványt ne adjunk be hozzá. Bocsánatot kérek, ez túlmutat egy törvényalkotási technikán, ez túlmutat egy jogalkotási technikán, ez már olyan kérdéseket vet fel, amelyek a demokrácia alapkérdései.

Nem viselkedhet úgy egy kormány, és nem tehet ilyen kérést a parlamenti képviselők irányába, a választott képviselők irányába, kivéve akkor, ha ebben az egyeztetési eljárásban az ellenzéki képviselők nem voltak kiszorított helyzetben, kivéve akkor, ha a minisztérium a törvényalkotás folyamatában az ellenzéki pártokkal is egyeztetett volna. Ha ebben egyezség született, akkor bizonyos nemzeti érdekekre való hivatkozással és a gyorsaságra való hivatkozással, azt gondolom, hogy lehetséges ilyen kérést a képviselők felé indítványozni.

(10.50)

Ha teljes a konszenzus ebben a kérdésben, akkor azt gondolom, hogy korrekt és demokratikus államban is megengedhető az ilyen kérés. Ennek hiányában, amikor parlamenti bizottsági ülésen találkozunk először ezzel a törvénnyel, azt gondolom, hogy az ilyen kérést vissza kell utasítani.

Persze, megmondom azonnal, hogy ez egy csapdahelyzet. Csapdahelyzet, mert ha a normaszöveget nézem, akkor a filmtörvény végéből kellene kiindulnom, illetőleg a módosítás végéből, ami a hatályba léptető rendelkezéseket jelenti. Melyik az a képviselő, aki magára vállalja annak a felelősségét, hogy adott esetben az ő módosító indítványa kapcsán a 2008. január 1-je után indult eljárásokban azért nem jut valaki állami támogatáshoz vagy pénzhez, vagy nem készülhet el egy műalkotás, mert módosító indítványokkal nem értett egyet az előterjesztéssel? Azt gondolom, hogy ez az igazi csapdahelyzet. Nem lehet ilyen helyzetbe hozni képviselőket, akár ellenzéki, akár kormánypárti képviselők.

Ennek ellenére engedjék meg, hogy kifejezzem a tamáskodásomat ezzel kapcsolatban is. Hiszen milyen biztosíték van arra, hogy a brüsszeli bürokrácia vajon még ebben az évben ezt a törvényt bármilyen formában jóváhagyja? Akkor itt van egy olyan helyzet, amit úgy tettünk, mintha megoldanánk, tettünk egy látszatcselekvést, és a valóságos megoldás pedig hiányzik.

Ha igaz, hogy 2007. márciusban terjesztettük először Brüsszel elé ezt a kérésünket, hogy a filmtörvénnyel kapcsolatban milyen eljárások lehetségesek, és 2008 márciusáig nem született válasz, vajon a parlamenti képviselőnek milyen biztosítéka van arra, vagy ennyire gyenge a magyar kulturális diplomácia Brüsszelben? Akkor ezt a kérdést kell komolyan felvetni.

Van persze egy másik tartalmi kérdés is, és éppen a csapdahelyzet miatt. Megmondom őszintén, sokat gondolkoztam, ennek ellenére azt gondolom, hogy a magunk részéről, tehát a KDNP részéről nem fogunk módosító indítványt benyújtani, függetlenül attól, hogy magát az eljárást nem tartjuk korrektnek, függetlenül attól, hogy nagyon sok kérdést föl kell tennünk most és itt ezen a helyen. Remélem, hogy egyszer majd választ kapunk rá.

Minden olyan rendszernek, amely valamifajta pontozási rendszert vezet be, tehát a kulturális tartalom meghatározása tárgyában, ha az ember figyelmesen megpróbálja végigolvasni, akkor ki kell hogy derüljön, hogy melyek azok az értékek, amelyek prioritást kapnak az adott kulturális kormányzat szempontjából, illetőleg az értékelés szempontjából. A kérdésem a következő: vajon ez a pontozási rendszer, amit itt a törvényben találunk, megfelel-e a magyar filmiparban kialakult jelenlegi struktúráknak és állapotnak? Ezek a súlyozások milyen érdekeket szolgálnak, megfelelnek-e annak az érdeknek, amely a magyar nemzeti érdekeknek az érdekérvényesítését viseli?

A másik ilyen kérdés, ami alapvető normakérdés, hogy amikor egy jogász vagy egy jogalkalmazó azt olvassa egy törvényben, hogy majd felhatalmazást kap a miniszter a részletes szabályoknak a megalkotására, akkor a magyar nyelv szabályai szerint azt feltételezné, hogy a törvény az alapszabályokat rendezi, és annak a részleteinek a kifejtésére van a rendeleti jogalkotás. De úgy tűnik, mintha a kisebbségi kormányzásra készülvén ez a törvény akként született, hogy olyan széles körben ad rendeleti szabályozásra lehetőséget, anélkül, hogy az alapkérdéseket magában a törvényben rendezné, ami bizony fölvet kérdéseket. Ez visszavezet az előbbi kérdésre, merthogy a filmtörvény hatályosulása során, ahogy Jánosi képviselő úr fogalmazott, a törvény betűjével lehet élni és lehet visszaélni, ha ebben valamifajta, úgy tűnik, a vita során nem volt olyan, aki vitatta volna, hogy lehetségesek visszaélések a filmtörvény betűjével, akkor az a kérdés, hogy jó-e az a törvény, amely a kontrollálás lehetőségét nem biztosítja.

Nem Petition of Rights, alázatos kérelemmel bizottsági ülésen talán napirendre tűzhetnénk, nem ez az igazi biztosíték, hanem törvényi biztosítékok vannak-e arra nézve, hogy a filmtörvény hatályosulása során valóban azok az alapvető célok, amiért a konszenzus létrejött, és amiért a filmtörvény létrejött, valóban érvényesülnek a gyakorlat során. Erre magának a törvénynek kellene a kontrollrendszert kiépíteni, és a törvénynek kellene biztosítani azt a rendszert, ami biztosítja, hogy a törvény hatályosulása után a lehető legkisebb visszaélés lehetősége legyen meg. De olyan törvénynél, ahol ilyen széles körű rendeletalkotást ad anélkül, hogy az alapelveket megfogalmazná a törvényben, ha nincsenek meg ezek a törvényes garanciák, akkor azt gondolom, hogy továbbra is egy olyan törvénnyel kell együtt élni, amely törvény alkalmat fog adni a jövőben is az ilyen típusú visszaélésekre.

Ezért azt gondolom, hogy a hatályba léptető rendelkezések miatt közös érdekünk az, hogy az itt elhangzottakat továbbgondoljuk, közös érdekünk az, hogy a konszenzusteremtés mellett a békesség megtartására törekedjünk, azonban mindenkinek saját területén és saját illetékességében le kell vonni a következtetéseket. Nevezetesen, azt gondolom, ha egy ilyen nemzeti érdekről van szó, amely nemzeti érdekeket a brüsszeli bürokráciával és a brüsszeli szabályokkal szemben és mellett kívánjuk érvényesíteni, akkor elvárható magatartás, hogy ebből a folyamatból, ebből a törvényalkotási folyamatból ne rekesszék ki az ellenzéket, ne zárják ki az ellenzéket, tudniillik ez feltétele annak, hogy akkor ezt a vitát a törvényalkotás folyamatában tudtuk volna, tudnánk bonyolítani.

Természetesen akkor, amikor ezeket a kételyeimet hangoztatom, azt gondolom, hogy a jövőre nézve ajánlottam föl az együttes gondolkodást a magyar filmipar érdekében, ugyanakkor nem feltétel nélkül, hiszen úgy vélem, hogy közös érdekünk, hogy a törvény betűjével élni lehessen, és ne visszaélni.

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz soraiból.)

ELNÖK: Most kétperces felszólalás következik. Megadom a szót Szabó Zoltán képviselő úrnak, MSZP.

DR. SZABÓ ZOLTÁN (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Lukács Tamás képviselőtársunk nemrégen ül itt velünk a parlamenti patkóban, talán nem tudja, ezért szívesen elárulom neki, hogy jogharmonizációs és kizárólag jogharmonizációs célú törvényjavaslatoknál eddig is bevett szokás volt, hogy a kormány, amikor benyújtotta a törvényjavaslatot, megkérte a tisztelt Házat, hogy ne nyújtson be hozzá módosító indítványt. Nem is elsősorban a sürgősség miatt, hanem azért, mert olyan módosító indítványokat nyújthat be és esetleg fogadhat el a tisztelt Ház vagy valamelyik képviselő, amely keresztbeveri azokat az uniós előírásokat, amelyek miatt a jogharmonizációs célú törvénymódosítást benyújtották.

Ez tehát nem egy új gyakorlat, és ehhez nem is szükséges a parlamenti pártok konszenzusa, tudniillik a jogharmonizációs célú törvényjavaslatok esetében nem a pártoknak egymással kell konszenzusra jutniuk, hanem Magyarországnak, a magyar kormánynak és a magyar parlamentnek a brüsszeli hatóságokkal, az Unió Bizottságával, az Európai Parlamenttel, illetőleg az Unió Tanácsával.

A brüsszeli bürokráciát lehet kárhoztatni, de a dolog mégiscsak a "take it or leave it" elve alapján működik, senki nem köteles európai uniós tag lenni, de aki tagja az Európai Uniónak, annak el kell fogadnia azokat a szabályokat, amelyeket bizony Brüsszelben határoznak meg, egyébként közösen.

Hasonló okból teljesen felesleges arra várni, hogy Brüsszel jóváhagyja-e ezt a törvényjavaslatot vagy sem, Brüsszelnek nincs olyan joga, hogy magyar törvényjavaslatot jóváhagyjon vagy elutasítson. Ezt a törvénymódosítást nyújtotta be a kormány azzal, hogy megfeleljen az uniós célú előírásoknak.

(11.00)

Az uniós előírásoknak, az előzetes egyeztetések szerint Brüsszelnek ez megfelel. Ha mégsem, akkor Brüsszel ismét kifogást fog emelni, és akkor ismét keletkezik egy hasonló eljárás. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) Nem mondom, hogy ez kényelmes, de sajnos, így működik.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Szintén két percre megadom a szót Halász János képviselő úrnak, Fidesz.

HALÁSZ JÁNOS (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Kedves Szabó Zoltán! Velünk ellentétben, mármint önnel és velem, aki matematikus, Lukács képviselő úr jogász, higgye el, hogy tisztában van a jogharmonizációs célú módosításokkal. Velünk ellentétben ő egyébként már az első ciklusban is parlamenti képviselő volt, tehát van némi tapasztalata annak kapcsán, hogy hogyan is történik a jogalkotás.

A személyes részen túl, merthogy ön kezdte ezzel, mégse feledjük már el, hogy miről van szó. Arról van szó, hogy van egy brüsszeli vizsgálat, amely nem zárult le, nem tudjuk az eredményét. Még azt sem tudják megmondani pontosan, hogy mikor kapunk választ onnan. Egy le nem zárult vizsgálat nem tudott eredményéhez akarunk igazítani egy jogharmonizációs célú törvénymódosítást. Ez valahogy nem normális. Előbb meg kellene várni a brüsszeli végleges választ - ahogy most mondják, az itt lesz június végén -, és utána kellene lezárni a törvénymódosítást, hátha abban a válaszban vannak olyan dolgok, amelyek fontosak, és igazodni kellene azokhoz. Én is azt mondom, hogy igazodjunk ehhez, csak itt valami időbeli probléma van, képviselő urak. Nem értem ezt a dolgot, hogy miért is ilyen ez az eljárás.

Ha pedig tényleg el kell fogadni a törvényt, ahogy most mondják, akkor pedig - ezt is mondtam már - sokkal korábban meg kellett volna hozni, hogy még megnyugtatóbb legyen a helyzet. Valami nincs rendben az önök munkájával, úgy látom. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiból.)

ELNÖK: Szintén két percre megadom a szót Lukács Tamás képviselő úrnak, KDNP.

DR. LUKÁCS TAMÁS (KDNP): Köszönöm, elnök úr. A személyeskedést kerülni szeretném, tehát nem kívánok válaszolni arra a részre. De ha párbeszédet kívánunk folytatni, akkor jó, ha definiálni próbáljuk a fogalmakat, megfogalmazni, hogy mi alatt mit értünk. Fel kell tennem a kérdést, hogy Szabó Zoltán képviselő úr mit ért jogharmonizáció alatt. Jogharmonizáció alatt azt értjük, hogy ugyebár vannak olyan európai uniós előírások, amelyek a tagállamokra nézve kötelezők, és ha a jogrendjük ezzel ellentétes, kötelesek a jogrendjükbe beépíteni. Vannak olyan szabályok - tessék figyelni, képviselő úr -, ahol a nemzeti jogalkotásnak van saját mozgástere, tehát a saját mozgásterén belül választhat különböző lehetőségeket annak érdekében, hogy megfeleljen az európai uniós előírásoknak.

Azt gondolom, abban egyetérthetünk, hogy itt az utóbbiról van szó. Ha pedig az utóbbiról van szó, akkor azt gondolom, valamelyest a parlament felelőssége, a törvényalkotás felelőssége, hogy a nemzeti érdekeinknek megfelelő legjobb megoldást találjuk meg, ahol az Unió engedi a nemzeti jogalkotásban az eltérést a szabályoktól, úgy, hogy az európai uniós előírásoknak megfeleljen, akkor igenis azt gondolom, értelmes vita lehet például arról, hogy ha pontozásos rendszert alkalmazunk, akkor ez a pontozásos rendszer megfelel-e azoknak az értékeknek és azoknak az érdekeknek, amelyeket képviselni kívánunk.

(Az elnöki széket Lezsák Sándor, az Országgyűlés
alelnöke foglalja el.)

Azt gondolom, ha ön a jogharmonizációra hivatkozik, akkor ezt a két különböző dolgot szükséges megkülönböztetni, legalább logikailag annak érdekében, hogy a magyar nyelv szabályai szerint, ha még idegen kifejezéseket is használunk, legalább ugyanazt értsük, vagy megközelítőleg hasonló dolgot értsünk alatta.

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiból.)

ELNÖK: Köszönöm, Lukács képviselő úr. Kettő percre Schiffer János képviselő urat illeti a szó.

DR. SCHIFFER JÁNOS (MSZP): Köszönöm szépen. Két kérdést szeretnék röviden érinteni, az egyik a határidő kérdése. Ahogy a bizottságban is elhangzott, a kormányzat áprilisban benyújtotta azokat a kéréseit, amelyek különböző szabályok módosítására vonatkoztak. Ennek volt a melléklete e törvénytervezet is. A bizottsági bevezetőben is elhangzott, hogy körülbelül két hónap az a határidő, amíg Brüsszel dönteni szokott, tehát elvileg összefuthat a két határidő. Ha nem, akkor természetesen halasztani kell a végszavazást, ha valamiben nem felel meg. Azt gondolom, hogy az az aggodalom, amit Halász képviselő úr is mondott - hogy leállnak megrendelések -, ezért ilyen az ütemterv, hogy ha minden jól alakul, akkor minél hamarabb jusson el a megrendelőkhöz az a jó hír, hogy a filmtörvény e szabályozása tovább is működőképes.

A pontrendszer kérdése tekintetében tényleg el lehet vitatkozni, és fontos kérdés is. De én azt vettem ki a pontrendszerből, hogy nem minősít, hanem azt mondja, hogy magyar nyelv, magyar irodalmi mű, magyar történelmi helyszín, illetve európai nyelv, európai irodalmi mű, nem azt mondja, hogy milyen mű legyen, hanem hogy ezeken alapuljon, és ez pozitív diszkriminációt jelent a támogatás lehetőségénél. Tehát nem súlyoz, hogy most kik lehetnek á-tól z-ig az írók, akiknek a művét feldolgozzák, hanem a származást, az országot, a nemzetet, illetve Európát veszi előtérbe, támogatva ezzel az amerikai filmgyártással szemben az európai, illetve a magyar filmgyártást. Lehet, hogy ezen később majd módosítani kell vagy lehet, de azt gondolom, kiindulópontnak - ezt a szakma is elismerte, és a szakmával végig volt egyeztetve - nem fogja korlátozni a lehetőségeket ez a pontrendszer ahhoz, hogy minél több film támogatásra kerülhessen Magyarországon.

Köszönöm.

ELNÖK: Köszönöm, Schiffer képviselő úr. Kettő percre megadom a szót Halász János képviselő úrnak, Fidesz.

HALÁSZ JÁNOS (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A pontrendszer kérdéséhez jutottunk el. Polemizáltunk azon, hogy milyen előkészítési fázisokkal került ide hozzánk ez a törvény, és beszéltünk arról, hogy van egy konszenzussal, mindnyájunk által elfogadott alaptörvény, amelynek létrehozásában nagyon sokan részt vettünk.

Most képzeljék el azt a helyzetet, hogy tényleg van egy törvény, amelyet elfogadtunk együtt, közös sikernek értékeljük. Azóta a magyar filmszakmában is történtek pozitív folyamatok is, és ahogy beszéltünk róla, sok probléma is van. Szeretnénk - azt mondják önök is - megőrizni ezt a konszenzust. Lukács képviselő úr utalt arra, hogy nemcsak megteremteni, hanem megőrizni is kellene. Önök is azt mondják, hogy szeretnék. Na de hát most, amikor beterjesztenek ehhez a filmtörvényhez egy módosító javaslatot, a törvényt módosítják, és tartalmi értelemben például ezzel a szempontrendszerrel egy nagyon érdekes, izgalmas, fontos, szakmailag új részt helyeznek el a törvényben, egy ilyen munka előkészítése során már elfelejtik az ellenzéket megkérdezni. Pedig számtalan alkalmunk lett volna erre a bizottságban, az albizottságban.

Remélem, megértik, hogy hibáztak ebben legalább, mert higgyék el, nagyon nagyfokú önmérséklet kell ilyenkor ahhoz, hogy az ember ne nyújtson be módosító javaslatokat például a szempontrendszerhez, mert lehet, hogy itt vagyunk többen, akik ezzel az üggyel nagyon régóta foglalkozunk, és van gondolatunk a dologról, lehet, hogy éppen olyan, amelyben egyet is tudnánk érteni, csak kifelejtettek bennünket ebből, és most szeretnék, ha nem is tennénk ilyet, merthogy az akkor nehezíti az elfogadás ütemtervét. Na, hát ez nagyon nagy probléma.

Szeretném, ha egy kicsit átéreznék önök is, hogy ez mivel jár. Szeretném, ha később, ha kiderül erről a törvényről, hogy a szempontrendszeren mégis kicsit finomítani kell, akkor ne ragaszkodjunk, ne ragaszkodjanak majd mereven ehhez, hanem adott esetben legyünk partnerek akár később ennek a módosításában. Ha én ezt itt hallom, ez is megnyugtató lenne.

Köszönöm szépen a figyelmüket.

ELNÖK: Köszönöm, Halász képviselő úr. 15 perces időkeretben felszólal Csapody Miklós képviselő úr, Magyar Demokrata Fórum.

DR. CSAPODY MIKLÓS (MDF): Köszönöm a szót. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Államtitkár Úr! Mindenekelőtt szeretnék a Magyar Demokrata Fórum nevében gratulálni Mundruczó Kornélnak, Fliegauf Benedeknek, azoknak a színészeknek és azoknak a filmkészítőknek, akik Cannes-ban a magyar filmnek dicsőséget és újabb ragyogó nevet szereztek. (Pettkó András tapsol.)

Most heroikus erőfeszítésbe fogok, mert megpróbálok visszatérni a törvényjavaslat lényegéhez, hiszen 18 éves parlamenti tapasztalatból látom, hogy vannak képviselők, akik felolvasnak részleteket a törvény általános indoklásából, majd kijelentik, hogy a helyzet tarthatatlan. Nos, a filmtörvény megszületése óta eltelt négy esztendőben valóban számos olyan negatív tapasztalat is felhalmozódott, előbukkant, amelynek az orvoslására óhatatlanul szükség van.

(11.10)

Ezeket a kérdéseket azonban nem lehet elverni ezen a mostani törvényjavaslaton, éppen úgy nem, mint a kormány mulasztásait tekintve, amelyek létezőek. Ezeket a dolgokat előhozva az MDF-nek az az álláspontja, hogy a kultúra és a nemzeti filmkultúra nem lehet a mostani aktuális ellenzéki és kormánypárti összecsapások alkalma és terepe - ellenkezőleg.

Itt többen beszéltek már arról, és ez így is volt, hogy ezt a bizonyos 2004. évi II. törvényt ellenszavazat és tartózkodás nélkül fogadta el az Országgyűlés. Ebből a számunkra, a Magyar Demokrata Fórum számára egy olyan erkölcsi következtetés adódik, hogy ha közösen fogadtuk el, valószínűleg néhány ponton túlzott reményeket is fűzve hozzá, ha közösen fogadtuk el, akkor a most szétválasztandó két kérdéscsoportban, tehát a mostani jogharmonizációban, illetve az összes egyéb, négy év alatt fölhalmozott teendő elvégzésében, a problémák kiküszöbölésében is vegyünk részt, hiszen ez nemcsak olyan értelemben közös törvény, hogy ez a parlament fogadta el, és nem egy másik, hanem olyan értelemben is, hogy ezt akkor a parlament minden politikai ereje támogatta.

Számunkra tehát itt most nem az a kérdés, hogy ó, a helyzet tarthatatlan, ami van, az rettenetes, és különben is, hanem az, hogy jogharmonizációs kérdésről lévén szó, melyek azok a tartalmi kérdések, amelyek előttünk állnak. Nos, az előttünk fekvő módosítás oka, formális oka valóban az Európai Bizottság közleménye által jelentett kényszer. De a másik ok, és ezt se hallgassuk el, erre az előbb utaltam, az elmúlt négy esztendő vegyes tapasztalatai, akár a filmszemlén és más szakmai fórumokon a törvény elfogadása után megfogalmazott súlyos aggályok, akár a dokumentumfilmesek álláspontja, amely szerint a saját munkásságuk méltánytalan leértékeléséről beszéltek, akár a forgalmazók álláspontja, akik a mozihálózatok irányítói részéről a számukra lyukas törvényt kritizálták. Nos, tehát számos olyan kérdés van, amivel foglalkozni kell, de most itt ez az Európai Bizottság általi kényszer az, ami fontos.

A módosítások lényege ennek megfelelően a kulturális tartalom meghatározása, illetve az állami támogatások kulturális célú felhasználásának a rögzítése, tehát a 12 módosítás, túl a hatályba léptetési kérdéseken, az időkeret kérdésein, elsősorban definíciók és a támogatási rendszer kérdése. És ennek a lényegnek is a legveleje talán az, hogy támogatni csak kulturális értékeket szabad.

Utólag - visszatekintve egykori önmagunkra - kérdezhetjük, hogy hát ezt az Európai Uniónak kellett nekünk mondania, arra, hogy nem európai vagy magyar értékeket, hanem európai és magyar kulturális értékeket; éppen a nemzeti protekcionizmus jegyében éppen nekünk, a magyar parlament törvényhozóinak kellett volna még hangsúlyosabban belefogalmazni, szigorúbban rögzíteni ebben a törvényben, és nem egy olyan helyzetet hagyni előállni, hogy most az Európai Unió figyelmeztet minket a nemzeti protekcionizmus fontosságára, és ennek a kényszernek engedve kell nekünk egy formálisan valóban pusztán jogharmonizációs eljárást végrehajtani.

Nos, amikor Jánosi György képviselőtársam elsősorban a tól-ig keretek százmilliós, illetve tízmilliós nagyságrendű behatárolásával, majd pedig átlagok hozzávetőleges közlésével azt jelezte, hogy igazából nincs jelentős módosulás a támogatási rendszer tekintetében, akkor az a jól ismert eset jutott eszembe, amikor egy hatalmas fán, aminek sok száz ága van, több ezer madár ül, odamegy alája valaki, összecsapja a tenyerét, a madarak fölszállnak, majd ugyanaz az egységnyi számú több ezer madár leül ugyanannak a fának más ágaira. Most az Európai Unió összecsapta a tenyerét, és a mi madaraink fölszállnak, természetesen nem a szabad demokratákra gondolok, akik nincsenek jelen, hanem általában azokra az alkotóműhelyekre, filmesekre és a többi, akik most más elrendeződésben, más összerázás után fognak tudni a számukra támogatást jelentő gallyazatba, ágakba visszaszállni. Persze, az Európai Unió iránti illő tisztelettel azt is mondhatjuk, hogy az Európai Unió számunkra, magyar törvényhozók és magyar filmesek, alkotóművészek számára azért néhány szabad ágat is kijelölt, hogy oda viszont azért szabadon, uniós kényszerek nélkül lehet le- vagy visszaszállni. De ez már a támogatási rendszer kérdése.

A Magyar Demokrata Fórum álláspontja tehát az, hogy ha ezt a törvényt közösen alkottuk olyanná, amilyen, közös a dicsőség, vagy közösen rontottuk el, akkor ezt közösen kell legalább az európai uniós jogharmonizációnak ezen a szakaszán áttolni, mert a lényeg, még egyszer: támogatni csak kulturális értéket szabad. Hogy aztán ez milyen pontos, tételes felsorolásban, a maszkmester, a súgó, az operatőr és a többi fogalmának a kifejtésével szükséges-e, ez már azoknak a részletkérdéseknek a körébe tartozik, amelyeket ez a módosítás, uniós jogharmonizációs módosítás, kiegészítés természetesen táblázatban tár elénk.

Amit a Magyar Demokrata Fórum hiányol ebből a javaslatból, arra is részint már utaltam, ez pedig az, hogy egy, a magyar filmművészetet, a magyar filmalkotást, filmgyártást, filmtámogatást szabályozó, egy, a Magyar Országgyűlés által - hát hiszen ki más által - meghozandó törvényjavaslatban sokkal erőteljesebb védelem a magyar nemzeti kultúra, mondjuk így, hogy termékei, szívesebben használom azt a szót, hogy műalkotásai iránti protekcionizmus, ezek életre születését, megszületését jobban támogató, másfajta felfogásnak kellene érvényesülnie a szövegben, a törvényben, amivel élni kell valóban és nem visszaélni. De még visszaélni se lehet vele, hiszen nincsen benne.

Az MDF tehát azt javasolja, hogy miután ezen a, mondjuk ki, musz-feladaton most az Országgyűlés túljut, akkor akár van kormányválság Magyarországon, akár egypárti kormány van, akárkik és mik esnek a csillagos égből, akár van tornádó, akár nincs, egyszerűen önérzetből is vegyük magunknak a felelősséget, a bátorságot, tisztességből nyúljunk vissza ehhez a filmtörvényhez, amelyről korábban nagy dicséreteket mondtunk, mivel akkor is közös volt az öröm, a kormány akkor elmondta, hogy ennél jobb még nem volt, az ellenzék pedig büszke volt arra, hogy igen, hát ehhez akkor hozzájárult.

Sajnos, most nem volt ötpárti egyeztetés ezt megelőzően. Persze, jogharmonizációról van szó, és a jogharmonizációs folyamat esetében, tudjuk a 18 esztendős parlamenti gyakorlatból, az idő szorítása, illetve a voltaképpeni tartalmi kérdések háttérbe szorulása a gyerekbetegsége, sőt, most már tartós betegsége, maradandó betegsége ennek a jogharmonizációnak. És ha ezen az Országgyűlés tagjai, pártjai túl vannak, akkor utána nagy kő esik le mindenkinek a szívéről. A kormánynak a szívéről azért, mert ezt ki lehet pipálni, az összes többi képviselő pedig elvégezte törvényalkotói munkáját, a filmtörvény kipipálva, kész, vége, ezentúl csak örülhetünk a filmtörvény által is életre segített műalkotásoknak, ha azok olyanok.

Itt a helyzet most már nem ilyen. Nemcsak a támogatási rendszer lejártának meghosszabbítása, az új összegek megállapítása és a kulturális tartalom rögzítése a feladatunk, hanem egyszer vissza kell térni ahhoz a filmtörvényhez valóban tartalmi módosításokkal, amely filmtörvényt egyszer, emlékszem, nem is olyan régen, olyan etalonnak tekintettünk, ellenzékiek és kormánypártiak egyaránt, amely filmtörvény esetleg kiindulópontja, alapja lehet majd egy színházi törvénynek. És itt nemcsak a tartalmiakra gondolok, vagy gondoltunk akkor, hanem elsősorban arra, hogy a nemzeti művészetek egyik területéről van szó, és arra, hogy ez a 2004. évi törvény milyen egyetértéssel született.

Természetesen, ha nem akarnám kímélni nemcsak a képviselőtársakat és az érdeklődőket, de magát a lényeget nem összekeverni, összemosni mindennel, ami az embernek éppen eszébe jut ezzel kapcsolatban, akkor még lelkes bőbeszédűséggel kitölthetném a vezérszónokok számára rendelkezésre álló időt. Itt azonban egy törvényről van szó, egy törvénymódosításról van szó, a nemzeti filmkultúrát érintő alapszerkezet - olyan-amilyen alapszerkezet - módosításáról. Ez pedig egy olyan-amilyen európai bürokráciának készülő jogharmonizációs törvény, ezért az MDF vezérszónokaként csak szeretném rögzíteni azt a politikai és erkölcsi alapállást, hogy ezt együtt hoztuk létre, ilyenkor tehát esetleges és létező jogos nemtetszéseink ellenére a jogharmonizációt támogatni fogjuk.

(11.20)

Másrészt pedig szeretném hangsúlyozni annak fontosságát, hogy egyszer, melyik évben, mikor, ki tudja, kik alatt, de mivel a nemzeti filmkultúrát keretek közé szorító vagy a filmkultúra számára lehetőségeket, életlehetőségeket biztosító törvényről van szó, ezért ehhez a törvényhez, most már a kényszerből nem félresöpört, csupán egy másik asztallapra áttolt tartalmi kérdésekre valóban térjünk vissza.

Köszönöm szépen. (Pettkó András tapsol.)

ELNÖK: Köszönöm, Csapody képviselő úr. Két percre Jánosi György képviselő urat illeti a szó.

DR. JÁNOSI GYÖRGY (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Mindazzal egyetértek, amit Csapody képviselő úr elmondott. Egy kérdésben szeretnék pontosítani, a fák, a madarak és annak az állításnak kapcsán, hogy lényegében a filmtámogatás volumene nem változik. Itt pontosítani kell, mert ne csapjuk be saját magunkat, és a nyilvánosság előtt is, azt hiszem, őszintén kell beszélni. Bizonyos pontokon visz ez a törvénymódosítási csomag, bizonyos pontokon hoz. Hoz a szabad ágak tekintetében, amikor megengedi az Unió, hogy a magyar sajátosságok szempontjából külön kiemelten támogathassunk filmeket, például az alacsony költségvetésűeknél vagy az úgynevezett nehéz filmeknél, amit magyarázzunk már el magunknak. Azok a nehéz filmek, amelyek kitüntetetten fontos társadalmi problémákat hoznak felszínre, feszegetnek, és emiatt a nézettségük olyan nagy mértékben nem várható - tehát itt hozhat.

De ahogy mondtam, például a kulturális tartalomhoz kötött támogatási rendszerben azért 15-20 százalékos csökkenéssel mindenképpen kalkulálni kell a filmtámogatások ügyében. És azt sem tudjuk még egészen pontosan, hogy mit hoz majd nekünk az a 80 és 20 százalékos szabály, amit az Európai Unió kért, hogy építsünk be a törvénybe, és ami arról szól, hogy koprodukcióban készülő filmek esetén meg kell engedni, hogy a támogatások 20 százalékát - nem többet, de legalább 20 százalékát - külföldön költhessék el a filmalkotók. Tehát ennek hatását sem tudjuk.

Mindent összevetve azt látom, hogy a filmalkotások elkészítésében nem fog jelentősen változni a támogatási volumen, inkább a filmgyártás területén várható egy pici csökkenés a támogatás rendszerében. Abban pedig egyetértek, hogy vegyük külön majd azokat a problémákat, amelyek a törvény végrehajtásához garanciális elemet jelentenek, és szeretném jelezni, hogy ebben nyitott vagyok. Gondoljuk végig közösen egy későbbi ilyen értelmű módosítását a törvénynek.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm, Jánosi képviselő úr. Két percre megadom a szót Halász János képviselő úrnak, Fidesz.

HALÁSZ JÁNOS (Fidesz): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! 10-15 százalék - mondta Jánosi képviselő úr, ilyen arányú visszalépés lehet a területen az ezután elinduló új rendszer kapcsán. De azt nem tudjuk pontosan, hogy mit jelent ez a 10-15 százalék. Például koprodukciós területen 10-15 százalékkal kevesebb ilyen bérmunka érkezik, vagy az eddig beérkezett bérmunka volumenének 10-15 százaléka nem érkezik ezután be - egyáltalán nem mindegy. Van, aki azt mondja, hogy ilyen pontrendszer, ilyen mostani módosítás után félő az, hogy több olyan, egyébként nem értéktelen munka nem jön Magyarországra, amely korábban itt dollármilliókat költött el, és lehet, hogy ez az eddig megvalósult koprodukciók 10 százaléka, de összegszerűségében lehet, hogy magyar forintban több tíz milliárd forintos kieséshez vezethet. Ez az, ami aggályos ebben a pontrendszerben. Ne higgye azt senki, hogy értéktelen filmek Magyarországon készüléséért aggódunk, vagy annak elvesztéséért; nem, hanem olyan nagy produkciókért, amelyek viszik Magyarország hírét, a magyar filmesek jó hírét is.

Már az idén a visszaesés miatt nem érjük el ez ügyben sem azokat az eredményeket, amelyeket tavaly, és én nem látom megnyugtatónak ebben a szempontrendszerben, hogy jól fog működni. Ezért is köszönöm, hogy mondták, hogy ezen tudunk módosítani, ha kell, mert a tapasztalatok birtokában ez egyáltalán nem elképzelhetetlen, hogy majd hozzá kell nyúlnunk. De akkor tegyük is ezt meg.

Köszönöm szépen. (Szórványos taps az ellenzéki oldalon.)

ELNÖK: Köszönöm, Halász képviselő úr. Két percre megadom a szót Bókay Endre képviselő úrnak, MSZP.

BÓKAY ENDRE (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Köszönöm a szót. Jelzem, hogy az előző kétperces hozzászólásomban említettem már, hogy 2009 végén lejár a filmművészeti támogatási közlemények hatálya, és újra sor kerül egy vitára. Tehát akkor nekünk ezt a filmtörvényt át kell alakítanunk. Hogy mindenki, a kívülállók is értsék, egészen pontosan miről van szó, ha most ezt a törvényt nem fogadjuk el, és a módosítást nem hajtjuk végre, akkor semmiféle támogatás nincs, nem 15 százalékkal csökken, hanem egyszerűen minden támogatás csökken. És ez nem az átkos brüsszeli gondolkodás következménye, nem azért visszük ki ezeket a párbeszédeket, mert mondjuk, Brüsszel mindenbe beavatkozik, ami ma Magyarországon néha divat, hogy mint egy szent tehenet, tőlünk független entitást emlegetjük.

Ez annak a következménye, hogy a környező országok bizony Magyarországot, mondhatom talán ezt a szót, hiszen nem mondtam ki országnevet, feljelentették. Eljárást kezdeményeztek ellenünk, mert bizonyos értelemben a filmgyártás és az itt lévő gyártókapacitások kihasználása, fejlesztése, fejlődése komoly jövedelmet jelent az ország számára, viszont a környező országok számára hiányt jelent. Ők nem tudják, nem adtak ekkora kedvezményt, nem tudnak élni ezekkel a kedvezménylehetőségekkel, és gyakorlatilag nem tudják kihasználni. Nyilván ők a saját jogaik vagy piacaik visszaszerzése érdekében, nyugodtan használhatom ezt a szót, Magyarországot úgymond Brüsszelbe citálták, és megpróbálják ezeket a kedvezményeket, ezeket a lehetőségeket az országtól megvonni. Brüsszel pedig folyamatos párbeszédet folytat Magyarországgal.

Brüsszel nem dönt, nem ajánlásokat tesz, hanem állandóan kérdéseket fogalmaz meg a magyar kormányzatnak, pontosan az Oktatási és Kulturális Minisztérium részére, és Brüsszel ezekből a válaszokból építkezik. Ezért nincs lezárva még ez az eljárás, ezért feltételezzük, hogy a főigazgatóság most júniussal le fogja zárni ezeket az eljárásokat, és akkor egyértelmű lesz számunkra, és reméljük, hogy ugyanúgy folytathatjuk a támogatásokat, ahogy eddig megtehettük.

Köszönöm, elnök úr.

ELNÖK: Köszönöm, Bókay képviselő úr. Négy kétperces hozzászólónk: Schiffer János, Pettkó András, Lukács Tamás és Jánosi György. Megadom a szót Pettkó András képviselő úrnak, MDF.

PETTKÓ ANDRÁS (MDF): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Államtitkár Úr! A Magyar Demokrata Fórum képviselőjeként nem állhatom meg azt, hogy ne szóljak hozzá. Csapody Miklós képviselőtársam a vitában egyértelműen elmondta az MDF álláspontját, ezt mondanám Bókay Endre képviselőtársamnak is, hogy a Magyar Demokrata Fórum képviselőcsoportja támogatja a benyújtott törvénymódosítási javaslatot. Csapody képviselőtársam, azt gondolom, elmondta a vezérszónoklatban, hogy miért támogatjuk a benyújtott módosítási javaslatot.

Viszont azt is gondolom, hogy itt, a tisztelt Ház falai között el kell hangzania annak a gondolatnak, annak az észrevételnek is, hogy a kormánypárti képviselők a médiában és például a házbizottság ülésén is erőteljesen használták azt, hogy ez a benyújtott törvénymódosítási javaslat ötpárti konszenzuson alapszik. Képviselőtársaim azt is kérték, hogy ne nyújtsunk be hozzá ellenzéki képviselőként módosítási javaslatot, hiszen akkor a Ház normális menetében nem lehet elfogadni ezt a fontos törvényt. Az MDF képviselőcsoportja nem fog hozzá benyújtani módosítási javaslatot, a többi képviselőcsoport esetében ezt nem tudom pontosan megmondani, de ha jól érzékeltem, mind a KDNP vezérszónoka, mind a Fidesz vezérszónoka mintha úgy jelezte volna, ők sem fognak, pontosan azért, hogy ez a törvény elfogadásra kerüljön. Hiszen mind a három ellenzéki frakció érzékeli, hogy egy fontos törvény elfogadásáról van szó.

Csak arra kérem kormánypárti képviselőtársaimat, főleg az MSZP-s képviselőket, ne használják azt sehol, hogy ez a törvény a benyújtása előtt bármiféle egyeztetésen keresztülment volna, hiszen az ellenzék valamennyi képviselője azt mondta, hogy nem tud ilyen egyeztetésről, nem vett részt ilyen egyeztetésen. Sőt, volt olyan képviselő, aki a bizottsági ülésen találkozott először ezzel a benyújtott törvénymódosítási javaslattal. Köszönöm megtisztelő figyelmüket.

ELNÖK: Köszönöm, Pettkó képviselő úr. A következő kétperces hozzászóló Schiffer János képviselő úr, MSZP.

DR. SCHIFFER JÁNOS (MSZP): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Ház! Két kérdést szeretnék felvetni; az egyik, amit Pettkó képviselő úr felvetett, hogy ötpárti egyeztetés.

(11.30)

Ahogy én visszaemlékszem, akár a bizottságban vagy az itt elhangzottak alapján a törvény volt ötpárti egyeztetés alapján és tisztán egyhangúlag megszavazva 2003 decemberében, erről beszéltünk. Ez a törvényjavaslat nem volt ötpárti, ezt nem is mondta senki, sem a bizottsági üléseken, sem itt a parlamentben. Csak arra hívtuk föl a figyelmet, hogy annak a törvénynek a továbbélése érdekében szükséges ez a módosító javaslat, és ezért feltételezte a bizottsági előadó, a bizottság előtt mondta, hogy ha nem terjesztenek módosító javaslatot, akkor 9-éig el tudjuk fogadni. Itt van nálam a jegyzőkönyv, ezért néztem ennek utána, senki nem mondta azt, hogy ne nyújtsanak be.

Lukács képviselő úr is mondta, hogy nem egyeztettek. Meg kell mondanom, hogy én, aki sokat foglalkoztam filmmel, családilag is közel vagyok a filmművészethez, én sem egyeztettem, velem sem egyeztetett a kormányzat arról, hogy ez a táblázat, ez a szempontrendszer hogy alakuljon. Én ezt úgy értelmeztem, hogy ez egy tényleg csúnya szakmai megegyezési eljárás, ami Brüsszelben folyik, meg kell találni a legkisebb közös többszöröst, hogy a dolog működjön. Tehát nem egy filmművészeti kérdésről, hanem inkább egy jogi processzusról van szó, és lehet, hogy hiba volt, hogy nem kezdtük, mondjuk, a szempontrendszert korábban elővenni; bár nem mi találtuk ki a szempontrendszert, hanem Európában ez több országban, különböző formában, hasonlóan működik, és mi átvettünk egy rendszert annak érdekében, hogy ez a törvény működjön.

Ugyanakkor, megerősítve Jánosi képviselőtársam ajánlását, én szívesen állok annak érdekében mindenki előtt, hogy tárgyaljuk végig mind az alapítvány működésével kapcsolatos problémákat, illetve, ha látjuk a szempontrendszer működésének problémáit, akkor azt is nézzük át és vitassuk meg, hasonlóan, mint a könyves vagy mint a színházas ügyeket is.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm, Schiffer képviselő úr. Kettő percre Lukács Tamás képviselő urat illeti a szót, Kereszténydemokrata Néppárt.

DR. LUKÁCS TAMÁS (KDNP): Tisztelt Elnök Úr! Bókay képviselőtársam azzal próbál nyugtatni minket, hogy 2009-ben úgyis felül kell vizsgálni a törvényt, vagy ez a parlament, vagy nem ez a parlament fogja felülvizsgálni.

Második megjegyzésem: amit Schiffer János képviselőtársam mondott, azt gondolom, hogy pontosan ezért sajnálom az egyeztetés elmaradását, mert pontosan a kulturális bizottság és az abban részt vevők alkalmasak arra, hogy egymással tárgyaljanak és megegyezésre is jussanak, akár a médiatörvényben, akár más törvényben; ezért sajnálatos, hogy ilyen egyeztetés nincs.

Még egy dolgot hadd tegyek föl most a minisztérium képviselőjének vagy az előterjesztőnek. Lehet átvenni pontrendszereket, különböző szempontok alapján, különböző országokból, de elmehetünk-e azon tény mellett szótlanul, hogy a magyar nyelv izoláltsága, illetőleg azon törvényi szabályozás között, hogy a koprodukcióban gyártott filmeknek egy részét, 20 százalékát más európai uniós országban szükséges elkölteni? Fölteszem a kérdést: nincs Magyarországnak ebben lelkiismeret-furdalása? Vagy nem kellene ezt a kérdést újragondolni, a magyar nyelv izoláltsága és ezen szabály közötti összefüggést? Át tudunk mi más országból venni?

Mindez annak a következménye, hogy, hölgyeim és uraim, nincs nemzetstratégiánk. Ha volna nemzetstratégiánk, akkor ennek a kérdésnek a megoldását, azt hiszem, hogy közösen tudnánk keresni, és közösen tudnánk úgy megtalálni, hogy ezt a szabályt a magunk javára kihasználva, a magyar nyelv védelme érdekében mindazokban az országokban elkölthetjük azokat a pénzeket, ahol a magyar nyelvet még értik. És ezzel többet tennénk, mint egy technikai jellegű módosítással. Ezért fölteszem a kérdést (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi a felszólalási idő leteltét.), hogy ha a brüsszeli jóváhagyás nem oly sürgős, akkor a végszavazás elhalasztását javaslom a szeptemberi időpontra, hogy mindezeket a kérdéseket végiggondoljuk.

ELNÖK: Köszönöm, Lukács képviselő úr. Kettő percre megadom a szót Jánosi György képviselő úrnak, MSZP.

DR. JÁNOSI GYÖRGY (MSZP): Köszönöm, elnök úr. Halász képviselő úr mondataira szerettem volna akkor reagálni, de megteszem most. Ő beszélt milliárdos vagy esetleg tízmilliárdos bevételkiesésről; csak hogy ne tévedjünk el a számokban, ezért szeretném még egyszer elmondani, amit az első hozzászólásomban elmondtam. Ez a 10-15 százalékos csökkenés a közvetett támogatások területén várható, amit adókedvezményben adunk. Hogyha az adókedvezmények révén nézzük az eddigi kiadásokat, akkor ez az elmúlt egy-két évben 2-3 milliárd forint körül mozgott. Itt tehát, ami csökkenés várható, az a 300-400 millió forint, de még egyszer mondom, ez költségvetési kihatással nem jár, mert körülbelül ennyi bevételkiesés lesz az államnál a foglalkoztatásból és az egyéb úton-módon befolyó adókból. Tehát nem milliárdos nagyságrendről, néhány száz millió forintról van szó.

A 80:20 százalékos szabály, ezt Lukács képviselő úrnak mondom, ez csak azt jelenti, hogy a közvetett és közvetlen támogatásoknak minimum 80 százalékát kötelező itthon felhasználni, itthon hasznosítani, a 20 százalék nem előírás, az csak egyfajta lehetőség. Egyébként pedig, mivel ez a kérdés nem volt szabályozott eddig a filmtörvényben, eddig sem volt semmilyen garancia arra, hogy a támogatás mind itt hasznosuljon Magyarországon, ennek egy részét eddig is kivitték, más országokban költötték el. Ez viszont egy egyenes és egyértelmű szabály, amit minden európai országra nézve érvényesít vagy érvényesíteni kíván az Európai Unió.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm, Jánosi képviselő úr. Kettő percre megadom a szót Halász János képviselő úrnak, Fidesz.

HALÁSZ JÁNOS (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Bókay képviselő úr már kétszer is kísérletet tett arra, hogy fölhívja a figyelmünket, hogy 2009-ben úgyis tárgyalnunk kell erről a törvényről, de ha megengedik, én most nem is az ügyben polemizálnék, hogy majd milyen összetételű parlament teszi ezt meg, nyilván a Magyar Országgyűlés megteszi, de szerintem nem kell addig várnunk. Én nagyon örültem az itt kibontakozott vitának, mert mind Schiffer János, mind Jánosi György, ha jól értettem, arról beszélt, és Csapody képviselő úr is elmondta ennek kapcsán az állásfoglalását, hogy a törvényhez hozzá lehet nyúlni, hozzá is kellene, akár már ősszel, hiszen megérett a helyzet rá. Nem kell várnunk, Bókay képviselő úr, 2009-ig. Tudom, hogy vannak ilyen nézetek meg magatartásminták, hogy ej, ráérünk arra még, de szerintem nem.

Azért hozom ezt szóba, mert az MSZP-frakció ez ügyben nem tűnik túl egységesnek, de remélem, hogy a szakpolitikusok véleménye lesz majd ebben a döntő, és nem odázzuk el ezt az egyébként elodázhatatlan feladatot 2009-re.

Köszönöm a figyelmüket.

ELNÖK: Köszönöm, Halász képviselő úr. Kettő percre megadom a szót Bókay Endre képviselő úrnak, MSZP.

BÓKAY ENDRE (MSZP): Elnök úr, köszönöm a szót. Nem azért mondtam ezt, hogy 2009-ben úgyis tárgyalunk róla, minthogyha azt mondanám, hogy ej, ráérünk arra még, sőt, inkább azt sürgetném, hogy ezt a törvényt most fogadjuk el. Itt van előttem a jegyzőkönyv is, amire önök hivatkoztak, hogy a kormány kérte, hogy módosító javaslatokat ne adjanak be, és ez mintha különösen sértette volna a képviselők jogait. Nem ez hangzott el. A jegyzőkönyv szerint az hangzott el, hogy amennyiben nem lesznek módosító javaslatok, és június 9-én lehetséges a törvény elfogadása, végszavazásra szeretnénk vinni a kérdést, abban az esetben a források újra megnyílnak, tehát a támogatás folytatódik. Tehát hangsúlyozni szeretném, hogy a magam részéről nem azt kívántam hangsúlyozni, hogy majd egyszer tárgyalunk, meg 2009 körül újra tárgyalunk ezekről a dolgokról.

Az ötpárti egyeztetésről: nincs, nem hivatkoztunk a magunk részéről arra, hogy ötpárti egyeztetés volt vagy elmaradt volna, vagy bármi, ezt önök hozták elő. Ebben nem volt ilyen típusú kezdeményezés, viszont volt a szakmával egy nagyon széles körű kezdeményezés, és ez a bizottsági ülésen tájékoztatóként el is hangzott. Itt mondták, hogy egyeztetés volt a Magyar Mozgókép Közalapítvánnyal, a filmstúdiókkal, az adószakértőkkel, a Pénzügyminisztériummal, tehát egy nagyon széles körű egyeztetés volt, amelynek keretében áttekintettük, hogy a filmtámogatás jelenlegi rendszerét hogy lehet fenntartani, illetve hogy lehet a brüsszeli elvárásoknak megfelelően átigazítani.

A kultúrához, a pontrendszerek tartalmához, amit szintén vitattak képviselőtársaim: ez végül is egy európai gyakorlat, tehát nekünk mindenképp át kell vennünk. Én a magam részéről ezt megnyugtatónak tartom, hiszen a magyar kultúra értékeit részesíti előnyben ez a pontrendszer, és azt biztosítja, hogy a film támogatását igenis olyan dolgokra fordítjuk, ami a magyar kulturális örökséget fogja gazdagítani, és ami számunkra hasznot jelent majd.

Elnök úr, köszönöm szépen.

(11.40)

ELNÖK: Köszönöm, Bókay képviselő úr. Két percre megadom a szót Halász János képviselő úrnak, Fidesz.

HALÁSZ JÁNOS (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Már sokadjára halljuk azt, hogy a szakmával milyen nagy egyeztetés zajlott, s ez ügyben megnevezik a Magyar Mozgókép Közalapítványt, és másról nem is nagyon beszélnek a szocialista képviselők. Szögezzük le, hogy a filmszakma nem a Magyar Mozgókép Közalapítvány, hanem egy sokkal bővebb, tágabb, sokkal több szervezettel rendelkező ágazat. A Magyar Mozgókép Közalapítványt a filmszakma - hogy is mondjam - egyedüli szakmai letéteményesének tekinteni véleményem szerint nagyon nagy hiba, pontosan azért, mert óriási problémák vannak a közalapítvány működésében, lenne is mit ott rendbe tenni. Remélem, hamarosan el is jön az az idő, amikor az a közalapítvány a törvény betűje és szelleme szerint fog működni. S ahogy Jánosi képviselő úrtól is hallottuk, ha nem működik jól, akkor meg kell nézni, hogy milyen személyes konzekvenciákat kell levonni egy-egy szervezetnél.

A másik kérdés pedig, amit Bókay képviselő úr mondott, hogy önök nem mondták sosem, hogy ötpárti egyeztetést folytattak ezen törvénymódosítás előkészítése kapcsán. Ilyet én sem hallottam önöktől. De az igazi probléma nem az, hogy mondták vagy nem mondták, hanem az a probléma, hogy ezt nem művelték, hogy nem történt ilyen egyeztetés. Jó lenne, ha legalább ennek a mostani folyamatnak lehetne az a tapasztalata, hogy legközelebb ilyen típusú módosításkor sem fordul ez a hiba elő.

Köszönöm szépen a figyelmüket.

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Két percre megadom a szót Schiffer János képviselő úrnak, MSZP.

DR. SCHIFFER JÁNOS (MSZP). Köszönöm szépen. Tisztelt Ház! Csak azt szeretném pontosítani, hogy itt ugyan a Magyar Mozgókép Közalapítvány hangzott el, de emellett a Magyar Filmművészek Szövetsége kerekasztala is egyeztetett Szomjas György révén, és ott volt a bizottsági ülésen a Független Magyar Producerek Szövetsége, valamint a Magyar Producerek Szövetsége is egyeztetett a törvényben, ezenkívül a Történelmi Filmalapítvány is. Tehát nemcsak a Magyar Mozgókép Alapítvánnyal volt egyeztetés. Ezzel szeretném mutatni azt, hogy itt egy szélesebb körű szakmai egyeztetésre is sor került.

S ha már emiatt szót kértem, szeretnék még egy dolgot elmondani a 15-20 százalékos csökkenés kérdésében. A felmérések szerint a korábbi szabályozás alapján esne ki ennyi bérmunka-megrendelés a szabályozás alapján, de mivel nyilvánvalóan érdeke - és azt gondolom, mind az adókedvezmény, mind a nagyon magas szintű magyar filmszakmai tudás miatt érdeke - az itteni munkák megrendelésének, a bérmunkák bonyolításának, akkor keresni fogják a szempontrendszer alapján is a megfelelést. Tehát én azt prognosztizálom, hogy nem 15-20 százalékos csökkenés, hanem nagyon minimális csökkenés lesz. Legyen nekem igazam, természetesen ez csak egy feltételezés.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm, Schiffer képviselő úr. Megkérdezem, kíván-e még valaki szólni. (Nincs jelentkező.) Jelentkezőt nem látok. Megkérdezem a törvényjavaslatot előterjesztő tárca képviselőjét, hogy kíván-e válaszolni a vitában elhangzottakra. (Arató Gergely: Nem.) Jelzi, hogy nem.

Az általános vitát lezárom.

Tisztelt Országgyűlés! Mivel az előterjesztéshez nem érkezett módosító javaslat, részletes vitára nem kerül sor. A következő ülésünkön a törvényjavaslat elfogadásáról döntünk.

Tisztelt Országgyűlés! Soron következik a Nemzeti Tehetség Programról szóló országgyűlési határozati javaslat részletes vitája. Kormos Dénes, MSZP; Hoffmann Rózsa, KDNP; Almássy Kornél, MDF; Sándor Klára, SZDSZ képviselők önálló indítványát H/5626. számon, a bizottsági ajánlást pedig H/5626/10. számon a honlapon megismerhetik.

Tisztelt Országgyűlés! A vita megnyitása előtt tájékoztatom önöket, hogy az ajánlás 3., 4., 5., 6., 7. és 9. pontjai nem felelnek meg a Házszabály 94. § (3) bekezdésében foglaltaknak, ezért ezekre nem nyílik meg a vita.

Kezdeményezem, hogy az oktatási és tudományos bizottság által benyújtott és az előterjesztő által is támogatott további három ajánlási pontra egy szakaszban nyíljon meg a vita. Aki ezzel egyetért, kérem, kézfelemeléssel szavazzon! (Szavazás.) Köszönöm szépen.

Megállapítom, hogy az Országgyűlés látható többsége az összevont tárgyalást elfogadta.

Megnyitom a részletes vitát az ajánlás 1., 2. és 8. pontjaira. Megkérdezem, kíván-e valaki felszólalni. Megadom a szót Tóth Tiborné képviselő asszonynak, Magyar Szocialista Párt.