Felszólalás adatai

TUKACS ISTVÁN (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt türelmes Képviselőtársaim! A mai vita végéhez közeledvén engedjék meg, hogy három dologról beszéljek: részben kifejtsem azokat a vélekedéseket, illetve világossá tegyem azoknak a vélekedéseknek a hátterét, amelyek azt mondják, hogy egy soha nem látott, bonyolult helyzetben zajlik a költségvetés vitája; kitérjek arra, hogy melyek a reagálásai a benyújtott tervezetnek és a módosító indítványoknak erre a különleges helyzetre; kritikával illessem azokat, akik ettől eltérő koncepciót fogalmaztak meg, és ezt a kritikámat igyekszem majd lehetőség szerint mindegyik politikai párt vagy tábor felé megfogalmazni; végül szeretnék egy kicsit beszélni arról, hogy melyek a 2009-es év kilátásai a költségvetés és a gazdaság szempontjából.

Tisztelt Képviselőtársaim! Nem haszontalan szemügyre venni, hogy valójában mi is ez a válság, ami szükségessé tette, hogy a költségvetés benyújtott változataihoz képest is módosító indítványokat és más célokat fogalmazzunk meg, mint amelyeket megtettünk talán egy hónappal ezelőtt. Azt mindannyian látjuk, hogy kialakult egy hitelfedezet-válság, amelynek a központja az Amerikai Egyesült Államok volt. Ettől el kell válasszuk azt a finanszírozási válságot, amely hazánkat és a magyar államháztartást fenyegette. Végül meg kell említeni azt a spekulációs válságot, amelynek eredményeit részben a forint elleni támadásokban, részben pedig a tőzsde hektikus mozgásán keresztül követtük. És sajnos mindezekből következően is, nemcsak hazánkban, hanem Európában és a világban is kialakul egy reálgazdasági válság. Magyarul, az előbbi okok függvényében és következményeként a gazdaságban megszaporodnak azok a válságjelenségek, amelyek a teljesítmények csökkenéséhez vezetnek.

Mi volt a kormány célja, amikor a költségvetés első változatát tervezte? A célja az volt, hogy versenyképességre és munkahelyteremtésre keressen költségvetési megoldásokat és válaszokat. Ennek volt az eredménye az a forrásoknak megfelelő adó- és járulékcsökkentési terv, amelyet az első változatban megfogalmaztunk. Ezután óvatosabb tervezés következett, egészen odáig, amíg a konkrét pénzügyi válságjelenségek és azok mindhárom okaként hazánkban is megjelentek az óvatosságra intő fejlemények.

A kormány benyújtott tervezete és a módosító indítványok megváltoztatták a költségvetés célját. Egy források függvényében teremtett versenyképesség helyett a cél úgy fogalmazódott meg, hogy csökkentsük a függésünket a nemzetközi pénzpiacoktól és pénzvilágtól, legyen tehát kisebb a költségvetés hiánya.

Ennek a célnak akar megfelelni akkor a tervezet és a benyújtott módosító indítványok, amikor azt mondja, hogy a kisebb költségvetési hiány úgy érhető el, ha takarékoskodunk. Ennek a célnak rendelte alá a kormány a költségvetés első, illetve második változatában megfogalmazottakat, ezt a célt emelte elsődlegessé. Ennek következménye aztán az, hogy mind a közszférában foglalkoztatottaknál, mind pedig a nyugdíjasoknál kényszerű intézkedésekre kell hogy elszánjuk magunkat, ugyanakkor az is látszik ezekben az intézkedésekben, hogy kiket vagy milyen célokat akarunk megvédeni.

Erről egy kicsit később szeretnék részletesen beszélni, szeretnék azonban a másfajta válaszokról néhány szót ejteni; kik és milyen válaszokat fogalmaztak meg erre a kettős válságra, amely részben pénzügyi és most már reálgazdasági is.

A legnagyobb ellenzéki párt, a Fidesz azt mondta, hogy erre a válságra hármas választ ad. Azt mondja, hogy a belső kereslet élénkítésének a válaszát adja - növekedjük ki magunkat, szokták mondani -, azt a választ adja, hogy legyen drasztikus adócsökkentés, és azt a választ adja, hogy egyébként minden téren őrizzük meg a szociális biztonságot.

Tisztelt Képviselőtársaim! Ezek a válaszok nem alkalmasak a pénzügyi és most már reálgazdasági válság kezelésére, illetve a költségvetés helyzetének stabilizálására, a költségvetési hiány csökkentésére és a függés csökkentésére sem.

Kezdeném talán az elsővel. Az első válasz úgy szól, hogy legyen belső keresletélénkítés. Ennek eredményét egyszer már láttuk, tapasztaltuk hazánkban, az eredmény eredménytelenség volt. Ennek a politikának volt a következménye akkor is - és lehetne most is, ha ezt az utat követnénk -, hogy növekvő import, csökkenő export, felboruló külgazdasági egyensúly az eredmény. Ez az út tehát nem követhető.

A másik az adócsökkentés igénye és vágya. Nemcsak a tervezetet támogató szocialisták, hanem meghatározó gazdasági szereplők is azt mondják, hogy a költségvetés bevételeit egy adócsökkentés tervével most nem lehet támadni. Nem lehet akkor csökkenteni a költségvetés bevételeit, amikor világosan látszik, hogy óvatosságra kell törekedni, hiszen nem tudjuk, hogy 2009-ben milyen intézkedésekre kell kényszerülnünk. Ezért tehát a bevételek csökkentésének vágya tévút, jelen pillanatban a költségvetésnek a bevételek stabilitásával kellene törődnie, sőt azzal, hogy ezek a bevételek valóságosan be is folyjanak.

És végül a szociális biztonság vágya. Nos, én azt mondom, hogy persze célként helyes, ugyanakkor nem tudom nem szembesíteni mindazokkal a politikai deklarációkkal, amelyek a javaslattevők szájából elhangzottak ezelőtt néhány hónappal, amelyekben bátrabb politikát, a közkiadásokhoz való hozzányúlást és persze a szociális kiadások és jóléti kiadások megnyirbálását követelték a szerintük bátortalan kormánytól.

Nos, ennyi kritika után engedjék meg, hogy egy kicsit szóljak a költségvetés bevételeiről, azért, mert általában egy költségvetési vitában a kiadásokról beszélünk szívesebben, a kiadásokat vesszük szemügyre, a kiadásokhoz kapcsolódó célokért akarunk még több és több kiadást a költségvetés kiadási oldalán. Sokszor felejtjük el azonban, hogy a költségvetés bevételi oldala legalább ennyire fontos.

A kérdés tehát most úgy szól, hogy ezek a bevételek nagy biztonsággal befolynak-e, illetve a tervezésük mennyiben reális és mennyiben józan. Úgy gondolom, hogy a tervezés józansága volt itt egy alapkövetelmény, hiszen látszik, hogy az óvatosság azt eredményezte, hogy a gazdasági növekedést egy mínusz tartományban kell elképzelnünk és prognosztizálnunk a következő évben, csökkenés lesz tehát. Ha ez a csökkenés van, nyilvánvalóan a gazdaság teljesítőképességével, a jövedelmekkel és a fogyasztással kapcsolatban is óvatos tervezésre késztet bennünket a költségvetés társasági nyereségadóban, személyi jövedelemadóban, áfában, illetékekben, illetve különféle egyéb költségvetési bevételekben. Óvatosságra készteti a tervezőket, hiszen számolni kell mindazokkal a hatásokkal, amelyek ezt a bevételt csökkenteni fogják. Úgy érzem, hogy a módosító indítványok kapcsán ez az óvatos tervezés megtörtént.

És végül, hogy be fognak-e folyni ezek a bevételek. Nem tudunk nagy biztonsággal jósolni egy kialakult pénzügyi és egy kialakulófélben levő reálgazdasági válság esetén. Ezért tehát a 2009-es évben a bevételi oldalt is nagyon árgus szemmel kell figyelnünk, nem csak a kiadásit, és folyamatosan értékelnünk azt.

Úgy gondolom, hogy a védettség nagyon fontos a takarékosság okán is. Éppen ezért a magam részéről két dolgot mindenképpen helyeslek. Egyrészt azt, hogy a kormányzati cél a 2009-es évben a munkában tartás, illetve a munkahelyek lehetőség szerinti őrzése. Ez látszik a közszférában a közalkalmazottaknál is, hiszen a bérek szinten tartása és a 13. havi bér eltörlése, időleges eltörlése arra utal, hogy jobb, ha a közszférában az emberek a munkában maradnak, és arra utalnak azok az intézkedések is, amelyek a vállalkozásokat segítő különféle lépésekkel munkahelyeket akarnak őrizni. Azért nagyon fontos ez, mert a 2009-es évben fenyeget a veszélye annak, hogy tömeges munkanélküliség megjelenésével nemcsak a munkanélküliség kezeléséhez kellenének pénzek, hanem természetesen csökkennének a költségvetés bevételei, és különféle járulékokban lenne ez igazán nyomon követhető.

És azt a fajta védettséget is méltányosnak tartom, amely a nyugdíjasoknál azt mondja, hogy a legkisebb keresetű nyugdíjasoknál a 62 éves életkoron túl meg kell tartani a 13. havi nyugdíj összegét, hiszen a 80 ezer forint alatti nyugdíjjal rendelkezők megkapják azt változatlanul, és a felette nyugdíjat kapók pedig a 80 ezres határig kapnak 13. havi nyugdíjat.

(18.40)

Mondandóm utolsó fázisában szeretnék reagálni azokra a véleményekre, amelyek azt vetették fel, hogy no jó, a költségvetés takarékos tervezése, a közkiadások takarékosabbá tétele, a csökkenés a költségvetési hiány esetében mint fő cél, az megtörténhet, de mi van a reformértékű lépésekkel 2009-ben. Mi utal arra a költségvetésben, hogy reformértékű lépések történnek majd meg, amelyek nemcsak a pénzügyi stabilitást fokozzák majd, hanem átalakítanak nagy rendszereket?

Tisztelt Képviselőtársaim! Azt gondolom, szlogenszinten nagyon sok mindenről beszéltünk ma. Hadd mondjak egy példát! Miközben nagyon sokan említettük fel, hogy Magyarország sebezhető, nem gondoltunk mögéje annak, hogy miről beszélünk a sebezhetőség kapcsán, mert igaz ez a finanszírozási, pénzügyi válságra, de nem feltétlenül csak és kizárólag igaz Magyarországra akkor, amikor a reálgazdaság különféle gondjai meg fognak jelenni nemcsak a régióban, egész Európában. Ezért tehát nem tudjuk még megítélni, hogy hazánk mellett mennyire sebezhető Szlovákia, Csehország, mennyire sebezhetőek az egyébként igen stabilnak tartott nyugati piacgazdaságok. Úgy gondolom, ezt is mindenképpen mellé kell tenni annak a gondolatnak, amikor erről beszélünk. De ezt csak példaként említettem, mint egy olyan mondatot, ami sokszor elhangzott, és minden részletében nem került kifejtésre a mai vitában.

Ilyen az elhangzó vágy vagy utalás mindazokra a reformértékű lépésekre, amelyeket sokan sürgettek a következő évben. Tisztelt képviselőtársaim, nem tudok mást mondani ennek kapcsán, mint egy, mondjuk, a nálam fiatalabbak körében népszerű, kedves zenekar egyik dalának kezdősorát, hogy van-e szándék. Mert ha mindannyian akarjuk, de mindannyian másra gondolunk ezeknél a lépéseknél, akkor szándék nincs, mert ez a szándék rossz szándék, nem lesznek egybeeső, egybehangzó céljaink. Azt gondolom, a költségvetés mostani állapotában beépíteni ilyenfajta nagy és reformértékű ügyekre való utalást nem lehet, hiszen a költségvetés nem ennek a módja. Végrehajtani pedig akkor lehet a 2009-es év során néhány ilyen típusú lépést önkormányzatoknál vagy más területeken, ha megvan a szándék.

Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Mondandóm ennyi lett volna a költségvetés kapcsán. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak, köszönöm a szót, elnök úr. (Taps az MSZP soraiban.)