Felszólalás adatai

DR. FAZAKAS SZABOLCS (Európai Szocialisták Pártja): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Köszönöm a megtisztelő lehetőséget, hogy az Európai Unió, az Európai Parlament szemszögéből nézve szólhatok hozzá a magyar költségvetés vitájához.

Mindenki előtt ismert, hogy az Európai Unió hosszas vívódás, sajnos nem egységes, de végül is legalább egyeztetett, de országonkénti egyedi megoldással, hatalmas pénzügyi áldozatokkal úrrá lett a globális pénzügyi válságon.

(14.40)

Aláhúznám: hatalmas pénzügyi áldozatokat kellett ezért hoznia, és ennek kapcsán rögtön két megjegyzést tennék. Az egyik a pozitív megjegyzés, hogy ezek a kiadások nem érintik az Európai Unió költségvetését, abból kívül álló forrásból kerül többek között akár a magyarországi hitelkeret is biztosításra. Ez azt jelenti, hogy így továbbra is rendelkezésre állnak hazánk számára azok a fejlesztési források, amelyek a 2007-2013-as költségvetési perspektívában hazánk felzárkózását szolgálják.

A másik: látnunk kell, minden közgazdász tudja, hogy ezek a hatalmas kiadások tulajdonképpen a pénzügyi szektor stabilitását szolgálták. Ezek az összegek már most és a jövőben is nagyon fognak hiányozni a reálgazdaság számára. Ezért az Európai Unió az utóbbi hetekben már minden erőfeszítését a reálgazdaság megsegítésére, az előttünk álló recesszió elkerülésére fordítja. Ezek az erőfeszítések - és újra azt kell mondanom, hogy sajnos - országonként egyediek, és csak a legkisebb mértékben egyeztetettek az Európai Unióval. Talán ilyen egyeztetett dolog az, hogy a jövő évi költségvetésben komoly összeget, 5 milliárd eurót irányoztunk elő az autóipari európai közös kutatás fejlesztésére, hogy ezzel is segítsük az autóipart. De látni kell, hogy az egyes országok, Franciaország egy hatalmas állami alap létrehozásával, Németország is egy ilyen felvásárlási alappal, vagy akár az autóvásárlásokra adott adókedvezményekkel próbálja egyedileg megoldani a problémát.

Figyelem! Sajnos, ez az egyedi megoldás azt jelenti, hogy a nagy, gazdag országok könnyebben tudnak mozogni, mint a válság által egyébként is súlyosabban érintett, különben is szegény országok, mint Magyarország. Ezért is kértem szót, hogy elmondjam, hogy most nekünk is mindent a reálgazdaság megmentésére, a reálgazdaság talpon maradására kell tennünk.

A recept mindenki előtt ismert. Az első és legfontosabb dolog, hogy biztosítani kell a Magyarországon működő, Magyarországon termelő cégek számára a piacot. Ez a piacbiztosítás belföldön a kereslet generálásával történik, ez is a 1929-33-as sajnálatos gazdasági válság kapcsán már mindenki előtt ismert, hogy akár az állami kiadások, az állami beruházások szinten tartásával vagy céltudatos irányításával is a magyar gazdálkodók, vállalkozók számára lehet piacot biztosítani. De ezen túlmegyek: igenis feladatunk, hogy valahogy EU-konform - de amikor EU-konformról beszélek, akkor aláhúzom, hogy most Európában is ezek a szabályok nagyon rugalmasan kerülnek megállapításra, legyen ez akár a maastrichti kritériumok betartása, vagy legyenek ezek egyéb versenyszabályok -, úgynevezett belső piaci védelmet kellene a magyar gazdálkodóknak biztosítani. Ezen azt értem, hogy nem azt mondom, hogy protekcionista rendszereket kell akár a tendereknél, az állami kiadásoknál bevezetni, mert ez biztosan különféle helyeken, például a WTO-ban támadás alá kerülne. De vagyunk olyan kreatívak, hogy ha a nemzeti patriotizmust tényleg működtetjük, most azzal is átmenetileg sokat segíthetünk a magyar vállalkozókon.

Ehhez még az is kell, hogy a külföldi piacon végre ne csak szóban beszéljünk exportorientált gazdasági fejlődésről, mint ahogy azt a '90-es évek közepén eredményesen meg tudtuk valósítani, hanem támogatást adjunk a vállalatainknak az exportpiaci fellépéshez, pont most, amikor ezek a piacok úgyis beszűkültek. Állítsuk újra helyre azokat az exportpiacot támogató intézményeket, amelyek az utóbbi években sajnos visszafejlesztésre kerültek.

Emellett főleg a kis- és középvállalatok számára nagyon fontos, hogy ne csak általános programokkal jelentkezzünk, hanem testre szabott, konkrét programokkal, konjunktúraprogramokkal segítsük az ő életben maradásukat, továbblépésüket.

Itt is arról beszélek, hogy ha egyszer világosan látjuk, hogy elsősorban a gépjárműiparban, az elektromos iparban vagy akár az építőiparban vár ránk egy recesszió, amely később akár százezres nagyságrendű munkahely-leépítéssel járhat, akkor meg kell előznünk ezeket a problémákat, eléjük kell menni, akár olyan programokkal, mint amiről az előbb szóltam Franciaország és Németország példáján, amikor mi megkeressük ezeket a kis- és középvállalkozókat, és nemcsak azt mondjuk, hogy meghallgatjuk a problémáitokat, hanem a szűk költségvetés keretében is találunk forrásokat a konkrét megsegítésükre. Ha más nem, ehhez például itt vannak az európai források. Az európai források, amelyek 2007-13 között összesen 22,6 milliárd euró összegben állnak Magyarország rendelkezésére. Ezeket a forrásokat kell a jövőben meggyorsítva lehívni. A bürokráciát le kell tudni építeni ennek kapcsán, és el kell érni, hogy ezek a források mielőbb gazdaságorientáltan jussanak el a vállalkozóinkhoz.

Engedjék meg, hogy beszámoljak arról, hogy épp tegnapelőtt egy európai parlamenti bizottsági ülésen tudtuk Edmund Stoiber bajor miniszterelnökkel - aki különben a dereguláció európai megbízottja - megbeszélni, hogy most ebben a krízishelyzetben, amikor a gazdaság felé kell fordulnunk, milyen fontos volna pont az új, kedvezményezett országok számára, ha az Európai Unió is változtatna az eddig bizony bürokratikus, és csak a szabályszerűséget és csak az ellenőrizhetőséget szem előtt tartó rendszerén, amikor ő azt mondta, hogy igen, ez lesz a legfontosabb feladata, ezt próbáljuk a közeljövőben közösen áttekinteni, és ahol csak lehet, kihúzni minden adminisztratív akadályt. De rögtön azt is elmondta, hogy tudomása szerint sajnos egyes országokban - igaz, ő nagy magyarbarát, de bízom abban, hogy nem magyar ismeretek alapján mondta ezt - néha még rátesznek ezekre az adminisztratív korlátokra, hiszen egy kicsit félnek az ellenőrzéstől. És mindannyian abban maradtunk, hogy most már ne csak a szabályszerűség, hanem a gazdasági hatékonyság, eredményesség legyen az, ami megmozdítja ezeknek az alapoknak, ezeknek a rendelkezésre álló forrásoknak a felhasználását.

Emellett, és engedjék meg, hogy ezt mondjam, egyetértek mindazokkal, akik azt mondják, hogy a mostani hitelszűkében, a mostani megdrágult hitelek mellett legfontosabb feladatunk az is, hogy a vállalkozókat elfogadható költségek mellett hozzuk olyan helyzetbe, hogy beruházásaikat megvalósíthassák, forgóeszköz- és beruházási hiteleket vehessenek fel. Ennek kapcsán aláhúznám, hogy minden szakember értetlenül fogadta a Magyar Nemzeti Bank drasztikus kamatemelését, hiszen ez gyökeresen ellentétes azzal, ami Európában történt. Mindenki tudja, hogy Európában folyamatosan csökkennek a kamatok, ha igaz, ma jelenti be az angol nemzeti bank, hogy mennyivel csökkent, és holnap az Európai Központi Bank is, hogy tovább csökkenti a kamatát. Amerika nullaszázalékos kamatot irányoz elő a jövő évre. Ilyen feltételek mellett 11,5 százalékos kamattal a magyar vállalatok nem fognak tudni talpon maradni.

Bebizonyosodott, hogy ez a kamatemelés nagyon is kétélű fegyver. Bebizonyosodott, hogy a forint árfolyamára szinte nem volt hatással, az a hatalmas mentőcsomag eredményeként most már úgy tűnik, megnyugodott, és egy versenyképes szinten stabilizálódott. Viszont ez a kamatemelés éles fegyver, nagyon fájdalmas fegyver a magyar vállalkozók számára. Ezért azt mondanám, hogy nagyon nagy siker volna, ha elérnénk, hogy ezeket a kamatokat mielőbb drasztikusan csökkentsék, mert ezzel nemcsak a vállalkozóink versenyképességét javítanánk, hanem megjegyezném, hogy a magyar költségvetés egy komoly kiadását is csökkenteni tudnánk.

Köszönöm, hogy ezt elmondhattam, további jó vitát és egy költségvetést kívánok az országnak. (Taps az MSZP soraiban.)