Felszólalás adatai

Államtitkár Úr! Itt két törvénytervezetről beszélünk. Az egyes közteher-viselési kérdéseket, adózási kérdéseket felölelőről, a másik pedig egyszerűen a 2013-as költségvetési törvény módosítása. Nézze! Akárhonnan is közelítünk a dolgokhoz, nagyon egyszerűen, nagyon lecsupaszítottan, egy mondattal úgy lehet megfogalmazni, hogy az emberekre többletsarcokat rónak ki. Többet kell fizetniük a telefonadóra. Nézzük egyszerűen ezt a kérdést. Telefonadó tekintetében ez a 2 forint/perces kategória, ami érvényes volt, érvényes jelen pillanatban is, minden megkezdett perc után. Figyelem, hogy a környező országokban mi zajlik, mondjuk, a telekommunikációs rendszerek és költségek vonatkozásában. Ott nem adóemelések zajlanak, nem kivetett többletterhek zajlanak, hanem folyamatosan a visszafelé fordulás, mármint olyan értelemben, hogy a költségek minimalizálása következzen be.

Magyarország e tekintetben is unortodoxiát folytat, Matolcsyval nem ért véget, Vargával és jelesül Orbán Gáborral, aki most képviseli ezt a törvényt, folytatódik ez a folyamat. Az, amikor az SMS-ek 2 forintos fix díját most 3 forintra emelik, az egy 50 százalékos mértékű emelést jelent. Nem kevesebbet, nem többet, egy 50 százalékos mértékű emelést. És a nem magánszemélyeknél, ugye, államtitkár úr, biztos jól ismeri a törvénytervezetet, eddig volt egy havi 2500 forintos felső limit, most ezt megemelik 5 ezer forintra. Tehát egy 100 százalékos mértékű emelést eszközölnek.

(21.00)

Mese nincs, többet fizetünk, sarcolnak. De nemcsak a telefonadó tekintetében találkozunk szembe ezzel, hanem több lesz a tranzakciós illeték is. Ugye, államtitkár úr, azzal is tisztában van, hogy a korábbi 0,2 százalékos, tehát 2 ezrelékes mértékről 50 százalékos emelés következik be szintúgy, 0,3 százalékos, azaz 3 ezrelékes szintre, a számlák közötti átutalások vonatkozásában is 50 százalékos mértékű emelés következik be, ami nyilván kihatással van a gazdasági élet történéseire is. Ez az emelés bizonyos értelemben piaci pozícióromlásokat is hoz.

Na, de ettől még tragikusabb az, ami a készpénzzel kapcsolatos kérdéskör kapcsán mutatkozik meg, a 0,3 százalékról 0,6 százalékra történő emelés, ami 100 százalékos mértékű emelést jelent, és még a készpénzforgalom tekintetében az eddig meglévő hatezer forintos felső limitértéket, korlátot is eltörlik, ezt a felső plafont is megszüntetik.

Egy szó, mint száz, nem lehet mást mondani, ugyanazt lehet csak mondani, mint amit a telefonadók tekintetében mondtunk, hogy a tranzakciós illetékek vonatkozásában is újabb és emelt szintű sarcok kivetését teszik meg. Nem csoda ez persze, ha belegondolunk abba, hogyan is végezték önök az elmúlt három esztendőben a kormányzati munkájukat. Amikor elkezdtek kormányozni, nem oly hosszú idő telt el, és rögtön azzal kellett szembenézni, hogy különadók sokaságát vetették ki. Ha jól emlékszem, akkor az indulási pozícióban négyfajta különadó kivetésére kerítettek sort: energiaadó, sok minden, kereskedelmi, kiskereskedelmi és egyéb más különadókat, és az első állításuk akkor az volt, hogy ezek a különadók semmifajta többletterhet, semmifajta átruházott terhet nem fognak jelenteni az embereknek, a lakosságnak. Ma már mindenki tudja ebben az országban, hogy ez a mondat alapjaiban az igazságot nélkülözte, azaz hazugsággal párosult.

Azt is tudják az emberek, hogy ezen áthárítások mellett önök és az önök filozófiája alapjaiban arról szólt, hogy vagy megszorítani, vagy elkobozni. Hiszen gondoljunk csak bele abba, amit megtettek a magán-nyugdíjpénztári megtakarításokkal, azzal a 12-13 évnyi megtakarítással, amelyet az emberek hónapról hónapra raktak össze. Ez a közel 3 millió embert érintő, 3000 milliárd forintos nagyságrendű megtakarítás gyakorlatilag elveszett, ez már nincs, ez már nem lesz a későbbiekben, mert nincs az a kormány, amely ezt újra elő tudja állítani egyik pillanatról a másikra, az emberek későbbi nyugdíjbiztonságát, nyugdíj-folyósítási biztonságát minimalizálta. Önöknek ezért valahol valamikor mindenképpen helyt kell majd állniuk, morálisan, erkölcsileg mindenképpen, aztán az élet majd eldönti, hogy egyéb más tekintetben igen-e vagy nem.

Azt szeretném önnek jelezni és mondani, és képviselőtársaimnak is, hogy ez a fajta elkobzási magatartási forma minden egyes cselekedetükben visszaköszön, jelesül ennek a törvénytervezetnek az előkészítése kapcsán is. Ugye tudja azt is, hogy az elmúlt időszakban hány adónem bővülése történt? Tudja azt is, hogy az adókoncentráció mértéke tekintetében milyen mértékű növekedés következett be az elmúlt három esztendőben? Ugye ismeri azt, hogy a kormányváltáskor ez 37 százalék környékén volt, most a 39 százalékos nagyságrendet üti meg? Ugye tudja azt, hogy ez forintálisan mit jelent, ha ezt a megtermelt anyagi javaink összességéhez viszonyítjuk, ahhoz a közel durván 30 ezer milliárd forintos nagyságrendhez, hogy milyen, 500-600 milliárd forinttal nagyobb mértékű adóteher kivetését jelenti ez? Ugye azt is tudja - nem fogok belemenni a mélyébe -, hogy ez az egykulcsos személyi jövedelemadó milyen forintátrendezést jelentett a munkából élő emberek számára - az átlagkereset alatt élő embernek nem adott, a felette lévő embernek jócskán -, míg az adójóváírás-kivezetés meg elvett az átlag alatti emberektől?

Ugye azt is tudja, hogy az a fajta adókedvezmény-rendszer, amelyet akár a családtámogatás, gyermektámogatás kapcsán működtetnek, mennyire igazságtalan, hiszen a tetején a tehetősnek bőven ad, jelesül egy névrokonának - egy másik Orbánnak -, ha három gyermeket még nevel ismereteim szerint a családban, havi 99 ezret, a minimálbéres embernek meg, ha három gyermeket nevel, 15 600 forintot. Hát ez az önök társadalmi igazságossága, ez az önök szolidaritása. Mondhatnám úgy is, ez az orbáni szolidaritás. Jelesül nem önnek mondtam mindezt.

Azt szeretném ezzel érzékeltetni, és mehetnék még tovább a példák sokaságában, hogy az a fajta viseltetés, amely megmutatkozik, az önök törvényeken keresztüli "munkásságában", az ilyen értelemben - még egyszer ismétlem önmagam - abszurdnak nevezhető, és eléggé cinikusnak is. Ha ennél a törvénytervezetnél továbbhaladunk, a kamatjövedelmek utáni 6 százalékos mértékű egészségügyi hozzájárulás kérdésköréhez érve - javítson ki, ha a számokat nem jól használom -, akkor ma ott tartunk már, hogy a tőkejövedelmek utáni kamatok több mint az egynegyedét elveszik. 20 plusz 6, az 26 százalék, ha emlékképeim nem csalnak meg. Ma, akkor, amikor 4, 4,5, nem tudom, hány százalék az, amit az elhelyezett tőke után utol lehet érni, ugye azt is tudja, hogy ha mondjuk, valaki 100 ezer forintot elhelyez, akkor a négyezer forintnyi kamatjából több mint ezer forintot elvesznek tőle. A kicsi pénzből is, az apró forintokból is, a fillérekből is elvesznek. Ez számomra morálisan is elfogadhatatlan.

A másik része az, hogy önök mindig bőszen azt hirdették, hogy az elhelyezett pénzek biztonságát önök garantálják. Hát látni. Látni, most elindult annak a garanciának a felszámolása, hogy az elhelyezett tőke utáni kamatok egy részét - vagy bővülő részét - elveszik az emberektől. Ez az önök garanciája. Mindig attól félek, amikor önök valamit garantálnak, amikor arról beszélnek, hogy mit védenek meg - ugye, a nyugdíj megvédéséről esett az első szó, hát látjuk, mi lett belőle, meg látjuk azt is, hogy a folytatásából mi lett, az egyéni számlákból meg sok minden egyéb másból -, hogy akkor nagyon nagy a baj, mert akkor azon a területen csak veszteséget könyvelhetnek el az emberek.

És hát itt vannak ezek a bányajáradékos kérdések is, amelyek kapcsán azért arra szeretném a figyelmet felhívni, hogy ez messze nem csak a MOL-ról szól. Persze a MOL a legnagyobb ebben a történetben, de mondjuk, az építőipart kiszolgáló agyagbányák, kavicsbányák, sok mindenki más, aki majd alanyává válik ennek a történetnek. Azt gondolják, hogy ez az építőiparra nem lesz kihatással? Arra az építőiparra, amely három éven keresztül folyamatosan szenvedi el a veszteséget, mínuszról mínuszra és még nagyobb mínuszokba kergeti önmagát, és rengeteg mikro-, kis- és középvállalkozás megy tönkre az önök jóvoltából? És akkor hozzák ezeket az intézkedéseket, amelyek gyakorlatilag ezt tovább mélyítik.

Arra vagyok kíváncsi, hogy mikor születnek meg azok a kiadványok, aláírásgyűjtő ívek vagy éppen szociális népszavazás mikor kezdődik, ami arról szól, hogy önök kezdeményezik, hogy a telefonadó meg a tranzakciós illeték tekintetében az emberek egyetértenek-e mindezzel. Nagyon kíváncsi vagyok rá, mert olyan plakátokat meg irományokat már láttam, ahol a miniszterelnök képével arról esik szó, hogy a minimálbér hogyan emelkedik, csak az igazságról soha nem látom a visszaigazolást, ami arról szólna, hogy a munkaadóknak milyen többletterheket kell megfizetni, a munkavállaló meg vásárlóerő-értékben kevesebb pénzhez jut, egyedül a kormány a haszonélvezője.

Egy szó, mint száz, azt akarom mondani, hogy jó lenne, ha ilyen kérdésekben szondáznák meg az embereket, nem egyéb más, olyan típusú kérdésekben, amely alapvetően a feladatuk, hogy bekövetkezzen.

Tudja, a másik törvénytervezet kapcsán csak annyit szeretnék mondani önnek, amit ma már itt többen elmondtunk a ház falai között a 2013-as költségvetés módosításával kapcsolatban, hogy akkor, amikor ebben az esztendőben ötödik alkalommal módosítják a törvényt, akkor, amikor két héten belüli a negyedik módosítás léte, akkor, amikor a köztársasági elnök talán még alá sem írta, vagy ha aláírta, akkor a tinta még szárad, akkor önök idehoznak egy ötödik módosítást teljesen előkészítetlenül, s többünk értékítélete szerint pedig teljesen jogszerűtlenül, az önök által elfogadott stabilizációs törvény passzusai szerint, akkor azt hiszem, nagyon nagy baj van az országban.

(21.10)

Ennek a részleteiről nem is nagyon kívánok beszélni, inkább csak annyit mondanék, hogy eleve rengeteg kockázati tényező volt, van, amit önök nem vettek számításba. Nem akarok itt az e-útdíjról, nem akarok az esetleges recessziós következményekről, a pénztárgépek kérdéséről - talán ön is említette -, a telefonadó perben várható ítéletéről és sok minden egyéb másról beszélni. Csak azt szeretném jelezni, hogy nem megalapozott mindaz, amit önök ennek a törvénytervezetnek a kapcsán csinálnak, nem megalapozott, nem a valódi folyamatokra épülnek, és nem számol a várható gazdasági vagy - nyugodt lelkülettel mondhatom - pénzügyi kockázatok kérdéskörével.

Egy szó, mint száz, mindaz, amit csinálnak e tekintetben, félelmetesen előkészítetlen, és az előkészítetlensége mellett még azt is el kell mondjam, hogy a képviselőket, a képviselői munkát semmibe néző. Semmibe néző, mert a törvényesség alapjait nem kívánják biztosítani. Önök azt gondolják, hogy a parlamenti képviselő arra való és csak arra jó, hogy gombokat nyomogasson. Lehet, hogy a kormányoldalon mások vannak, akik ezt hajlandóak elfogadni és elviselni, és képesek csakis gombokat nyomogatni. Lehet, hogy vannak ilyenek. De államtitkár úr figyelmét arra szeretném felhívni, hogy az ellenzéki politikusok általában nem a gombnyomogatás miatt jönnek a parlamentbe, hanem azért, hogy olyan törvények szülessenek, amely törvények a Magyarországon élő emberek érdekeit szolgálják, és amely törvények születése kapcsán nemcsak az ésszerűséget, nemcsak a szakmaiságot, hanem a jogszerűséget is betartsuk.

Úgyhogy itt az utolsó gondolatok közepette én újra kísérletet teszek arra, hogy a figyelmét felhívjam önnek, hogy a szakmai viták lefolytatása mellett vagy inkább azt megelőzően önnek még mindig van lehetősége arra, hogy a jogszerűség medrében tartsa a folyamatokat, és kérjen halasztást arra vonatkozóan, hogy ezt a törvénytervezetet a Ház tisztességes és jogszerű...

ELNÖK: Képviselő úr, kért egy perc hosszabbítást?

GÚR NÁNDOR (MSZP): Igen, köszönöm szépen, kérek egy perc hosszabbítást. Tehát hogy a jogszerűség medrében haladva tudja ezt a törvénytervezetet végigtárgyalni. Ezt azért teszem, államtitkár úr, mert indifferens a számomra az, hogy a parlament mikor fogja bezárni a kapuit. Én úgy szeretnék akár ezen törvénytervezet tárgyalásának is a végére érni, hogy teljesen nyugodt, tiszta lelkiismerettel azt tudjam mondani önmagamnak is és egymásnak is azt tudjuk mondani, hogy a jogszerűség medrében haladva történt a törvénytervezet végigtárgyalása, majd az elfogadása, és ne korlátozzam azt a szándékát, ami arról szól, hogy augusztus 1-jén törvény legyen. Önnek van módja ebben segíteni. Azt kérem, hogy ezt tegye meg. Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps az MSZP padsoraiból.)