Felszólalás adatai

DR. DÁVID IBOLYA (MDF): Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Miniszterelnök Úr! Sok dologban egyetértünk a nemzeti érdek érvényesítésében és a nemzeti érdek képviseletében, bár hiányoltam, hogy akár a Tony Blairrel való találkozó előtt, akár a találkozó után a miniszterelnök úr méltatta volna a négy parlamenti pártot arra, hogy egy egyébként teljesen zárt ülésről, amelyről igen kevés dolog szivárgott ki, a parlamenti pártokat tájékoztassa. Ennek komoly gyakorlata volt az elmúlt években. Antall miniszterelnök úr soha nem hagyta ki annak a lehetőségét, hogy a sajtó kizárásával, bizalmat kérve a parlamenti pártok elnökeitől és frakcióvezetőitől, ezt megtegye.

Nekem nagyon hiányzott ez a gesztus ahhoz, hogy őszintének tudjam értékelni mindazt, amit a miniszterelnök úr elmondott. Mert hogy mi a nemzet érdeke, azt legalább ebben a körben kellene, kellett volna, de még mindig nem késő az ön levele megírása előtt egyeztetni; és talán a levél nyilvánosságra hozatala előtt tájékozódni arról, hogy mi az az egyeztetett álláspont, amiben mi, parlamenti pártok ugyanúgy egyetértünk, hogy a nemzet érdekérvényesítéséhez hozzátartozik.

Tisztelt Miniszterelnök Úr! Ön a mai napirend előtti felszólalásának egy címet adott: a haza minden előtt. Mint ismeretes, ez az idézet Kölcsey Ferencnek az Emléklapra című gyönyörű kis verséből egy kiemelt félmondat. Én szomorú szívvel emlékszem arra, hogy két évvel ezelőtt, december 1-jén a gyulafehérvári nyilatkozat napján a magyar kormány együtt koccintott a román kormánnyal, Medgyessy Péter miniszterelnök úr Năstase miniszterelnök úrral.

Ma december 5-e van. December 5-e, amikor egy nagyon rossz kezdeményezésnek lett egy nagyon fájó vége. És hátborzongással fogadtam azt az idézetet, amit a miniszterelnök úr a mai napi felszólalásának adott, hiszen tudjuk azt, hogy Kölcsey Ferenc maga is határon túli, partiumi, miközben azt is tudjuk Kölcsey Ferencről, hogy a magyar kultúra szellemiségének atyja, a magyar Himnusz szerzője. Éppen ezért számomra ezen a napon ilyen napirend előtti felszólalási címet adni a napirend előtti felszólalásának annak a miniszterelnöknek, akinek a politikája és a politikustársai politikája ezt a napot a nemzet számára egy keserű nappá tette, ez egy furcsa morbiditás volt számomra, tisztelt miniszterelnök úr. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiból.)

És engedje meg, ha már Kölcseyvel kezdtük, én is Kölcseyvel folytassam: “Bátorság ad erőt, … Bátran lépj, hogy utóbb rény koszorúzza fejed.ö Most ez a bátorság az, amiről a miniszterelnök úr sokat beszél, ugyanakkor hiányzik az MSZP és az SZDSZ kormányából. Mindig egyszerűbb kiszínezni a valóságot, mint szembenézni vele.

A miniszterelnök úr mindig a könnyebb megoldást választja, hiszen nem telik el hét, hogy a miniszterelnök ne fogalmazna meg valamilyen új célt, valami új programot, amelynek az elérésére a kormánya felesküszik a magyar nemzet polgárai előtt. És aztán mire azokat végre kellene hajtani, mire a lépésekről be kellene számolni, jön egy újabb nagy ötlet.

Hadd említsek erre egy példát: a kormány gazdaságpolitikai nyilatkozattervezete, amelyet a Magyar Demokrata Fórum aláírásával látott el, hiszen mi bízunk abban, hogy a közeljövőben eljut oda a magyar politika, hogy felismerje: a nemzet érdeke felette áll mindenféle pártérdeknek. Mi hisszük azt egyébként, hogy a nemzeteken vagy a ciklusokon átívelő gondolkodás és program, ami benne volt ebben a gazdaságpolitikai nyilatkozatban, ez bizony olyan, ami nélkülözhetetlen egy nemzet hosszú távú gondolkodásában.

Azonban mi valósult meg ebből a nyilatkozattervezetből? Miniszterelnök úr, bekerült a javaslatunkra a kutatás-fejlesztés nagyobb arányú támogatása. Mi történt? Kettőezer kutató végső elkeseredésében már petíciót fogalmazott meg, hiszen 37 százalékkal csökkent egyébként a rendelkezésükre bocsátott összeg. S ezek után, ahelyett, hogy azokat az egyébként mindannyiunk által támogatott gazdaságpolitikai alapvetéseket elkezdenénk végrehajtani, jön egy másik tizenkét pontos nyilatkozat, amelyik a “tizenkét pont a köztársaságértö címet viseli. Ennek a célszerűbb neve, jobb lett volna: tizenkét pont a közáltatásról.

S hogy miért, miniszterelnök úr? Sokadszor mondom el: hogy 2008-ra teljesíteni kívánja az Európai Unióhoz való csatlakozáshoz szükséges feltételeket (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret lejártát.), ez ma azt feltételezné, miniszterelnök úr…

ELNÖK: Frakcióvezető-helyettes asszony!

DR. DÁVID IBOLYA (MDF): …hogy önnek ma arról kellene beszélnie, hogy ez hogyan történik meg. Mert célt megfogalmazni egyszerűbb…

ELNÖK: Frakcióvezető-helyettes asszony!

DR. DÁVID IBOLYA (MDF): …mellé kell tenni azt, hogy hogyan…

ELNÖK: Kérem, fejezze be!

DR. DÁVID IBOLYA (MDF): …milyen áldozatok árán. Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiból.)