Felszólalás adatai

BÁRSONY ANDRÁS külügyminisztériumi államtitkár, a napirendi pont előadója: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Azt gondolom, történelmi fontosságú és jelentőségű az a napirend, amelyet most tárgyalunk. A rendszerváltás óta Magyarország, a magyar parlament, a magyar képviselők nagyon sok alkalommal figyeltek oda arra, hogy mi történik nemzetközi szervezetek miniszteri bizottságaiban, egyes parlamentekben, és várták a híreket, hol több, hol kevesebb optimizmussal arról, hogy hogyan dönt az adott ország törvényhozása, vagy hogyan dönt az adott nemzetközi szervezet legfelsőbb testülete Magyarország különböző kéréseiről, arról, hogy befogadnak-e bennünket mint az adott közösség teljes jogú tagját. Most mi kezdünk el egy olyan vitát, amelyet másik 24 ország, az Európai Unió többi tagországa, de mindenekelőtt a szomszédos Románia és Bulgária megkülönböztetett figyelemmel kísér, hiszen arról kell dönteni a Magyar Köztársaság Országgyűlésének, hogy a tavaszi felhatalmazás mentén, amikor is a köztársaság miniszterelnöke aláírta a két ország csatlakozási szerződését, a magyar parlament jóváhagyja-e immár a dokumentumot.

Hölgyeim és Uraim! Románia és Bulgária csatlakozása nemcsak a két ország számára fontos, hanem meggyőződésünk szerint megkoronázza az ötödik bővítési körét az Európai Uniónak. Mi tehát úgy kezeljük e két ország csatlakozását, hogy ennek a csatlakozási körnek a lezárásaképpen kerül erre az aktusra sor, és ezért túl a szakmai érveken, bennünket egyfajta erkölcsi kötelezettség és politikai kötelezettség köt ahhoz, hogy kimondjuk: igen, azoknak is ott a helye ebben a családban, akik velünk együtt indultak erre az útra, de a társadalmi-gazdasági fejlődés számukra egy másfajta menetrendet eredményezett.

Hölgyeim és Uraim! Engedjék meg, hogy néhány szóban összefoglaljam, hogy mit tartalmaz tulajdonképpen ez a szerződés. A szerződés tulajdonképpen több részből áll, az első része a csatlakozási szerződés, amelyben semmi más nem történik, mint a szerződő felek nemzetközi jogi értelemben kimondják: a 25 ország befogadja ezt a két országot. Ehhez csatoltunk egy csatlakozási jegyzőkönyvet, amely tulajdonképpen tartalmazza az alapszerződéseknek, az Európai Unió intézményeire vonatkozó szabályainak módosítását és még számtalan egyéb olyan fontos szabályt, amely a kibővítés után megfogalmazza, hogyan is fog működni az Európai Unió. Nem kívánok a részletekbe belemenni, de például olyan fontos és számunkra annak idején szintén hasonlóképpen fontos dolgokról van itt szó, mint hogy hány képviselői helye lesz az adott országoknak a Európai Parlamentben a különböző ciklusokban, és arra is, hogy az intézményrendszerekben a csatlakozni kívánó két ország milyen lehetőségeket kap a közös munkában való részvételre; meghatározza az Európai Közösségek Bírósága és az elsőfokú bíróság, a törvényszék és a számvevőszék létszámát immáron a kibővítésnek megfelelően. A csatlakozási okmány mellékletben tartalmazza a csatlakozási tárgyalások egyes fejezeteire vonatkozó, a közösségi jogszabályoktól eltérő rendelkezéseket, átmeneti mentességeket és technikai kiegészítéseket. Miért fontosak ezek? Azért, mert az adott két ország tárgyalásait lezárva ugyanúgy bizonyos tekintetben átmeneti mentességeket kért és kapott, és ezeket az átmeneti mentességeket nekünk is tudomásul kell venni, hiszen ezek hatása bennünket is érint. És végül van az úgynevezett záróokmány, amely rögzíti azt, hogy 2005. április 25-én tulajdonképpen az új tagállamok csatlakozásáról szóló szerződést a 25-ök aláírják, és tartalmazzák az erre vonatkozó nyilatkozatokat.

Engedjék meg, hogy az átmeneti mentességekről szóljak néhány szót, hiszen ez az, ami nemcsak a két ország számára, de számunkra is alapvetően fontos.

A munkavállalók szabad mozgása tekintetében a két ország két-három, illetve két évre korlátozhatja az új tagállamok állampolgárainak szabad munkavállalását. Ez részben hasonló a miénkhez, részben eltérő attól, mert valamennyi esetre vonatkozik. A mezőgazdaságra vonatkozó fejezet tartalmazza a piacszabályozás tekintetében a közvetlen támogatások tízéves időtartamon belüli alakulását, és azt a szabályt, hogy a tagállamok nemzeti kiegészítést adhatnak. Bulgária átmeneti mentességet kapott például a tej forgalmazására. Emlékeztetem mindannyiunkat, hasonló átmeneti mentességet kapott Magyarország, ha tartalmában nem is pontosan ugyanazt, de hasonlót. Románia esetében a vágóhídi szabályozás alól történtek átmeneti felmentések. Közlekedési közösségi jogszabályok esetében átmeneti mentességet kapott Bulgária és Románia a közúti és nemzetközi forgalomban megengedett legnagyobb tengelyterhelés tekintetében. Az adózás esetében az általános forgalmi adókra megállapított szabályok alól Bulgária és Románia hozzánk hasonlóan átmeneti mentességet kapott, a kis- és közepes vállalkozások átalányadózása esetén a közösségi szabályoknál magasabb küszöbértéket alkalmazhatnak, illetve a nemzetközi utasforgalom hozzáadottértékadó-mentességét alkalmazhatják mindkét esetben, lejárat nélkül.

(15.10)

A szociálpolitikai fejezet tekintetében - szintén Magyarországhoz hasonlóan - Bulgária mentesül a cigaretták maximális kátránytartalmának alkalmazása alól azzal, hogy ezt a határértéket 2011-ig kell elérni. Az energiafejezetben Bulgária 2012 végéig, Románia 2011 végéig kapott haladékot a stratégiai kőolajkészletek 90 napra történő feltöltésére, illetve felemelésére. Végül, de nem utolsósorban Bulgária esetében az Unió szabta feltételként, hogy a kozloduji atomerőmű 3-as, 4-es blokkját 2006 végéig véglegesen le kell állítani, ezt követően le kell szerelni, ehhez azonban pénzügyi támogatást adunk.

Anélkül, hogy a teljesség igényével áttekintenénk az ilyen típusú derogációkat, különeljárásokat, szeretném fölhívni még néhány dologra a tisztelt Országgyűlés figyelmét. Mindez már nem ezekre a részletekre, hanem sokkal inkább a dolog politikai súlyára emlékeztet. Az egyik kérdés az, hogy mennyiben tér el a két ország csatlakozási megállapodása a mienktől. Mindenekelőtt - és azt gondolom, hogy az előzetes felkészülés során a külügyi bizottságban lefolytatott vita erre már utalást is engedett - mindkét ország esetében olyan védzáradékok alkalmazására van lehetősége az Európai Tanácsnak, amely a mostani szerződésben rögzített 2007-es csatlakozási idő egyéves kitolását eredményezheti abban az esetben, ha az Európai Bizottság jelentése alapján a Tanács ilyen döntést hoz.

Az elkövetkezendő időszakban az Európai Bizottság két alkalommal fog asztalra tenni olyan jelentést, amely eredményeképpen a Tanács a későbbiekben ilyen döntést hozhat. Az első jelentést ez évben publikálja a Bizottság, a másodikat pedig egy év múlva, 2006 októberében. Mind a kettőnek lehet olyan következménye, hogy a Tanács, azaz a 25 tagország úgy dönt, hogy a csatlakozási időpontot kitolja. Milyen feltételek mellett történhet ez? Olyan feltételek mellett, ha az adott ország vagy a két ország, vagy külön-külön valamelyikük - és ez a leglényegesebb benne, hogy természetesen a két ország e tekintetben nincs összekötve - a szerződésben vállalt kötelezettségeinek nem tenne eleget.

Hölgyeim és Uraim! Az a tény, hogy a Bizottság milyen jelentést fog letenni a Tanács asztalára, semmiféle automatizmust nem jelent. Az az érv tehát, hogy miért kellene a magyar parlamentben megvárni a bizottsági jelentést, mert majd annak fényében a magyar parlamentnek másképpen kellene viselkednie; jelzem, hogy a Bizottság jelentése, még ha véletlenül az a helyzet adódna is, hogy tartalmazna olyan utalásokat, amely alapján a Tanácsnak arra a következtetésre kellene jutnia, hogy ezen védzáradékot alkalmazza, akkor sem automatikus, és akkor sem önmagában a Bizottság írásos jelentésétől, hanem azt követően a Tanács tagjainak álláspontjától függ. Azt gondolom, tehát, hogy az a parlament, amely elsöprő többséggel adott megbízást a köztársaság miniszterelnökének a szerződés aláírására, fél év múlva nagyon nehezen tudná azt mondani, hogy az az egyetlen indoka a ratifikációs eljárás későbbre halasztására, hogy az elmúlt fél évben valami földrengető dolog történt, nevezetesen a két ország teljesítése vagy képességei esetében. Nem ez történt, nem ez a helyzet.

Azt gondolom tehát, hogy a hátralévő, a 2007. január 1-jéig hátralévő több mint egy esztendő alatt publikálandó majdani két jelentés és az e mentén kialakítható álláspont elegendő teret és mozgásszabadságot biztosít az ország kormányának ahhoz, hogy a Tanácsban jogait érvényesítse. Csak csendben megjegyzem persze, hogy önmagában a magyar kormány álláspontja e tekintetben csak a 24 többi tagország kormányával együtt értelmezhető. Éppen ezért azt gondolom, hogy a mostani ratifikációs eljárás szempontjából, az időfaktor szempontjából sokkal fontosabb az a dolog, hogy Magyarország, amely azt állította magáról az elmúlt tízegynéhány évben, hogy őszintén és teljes szívvel támogatja szomszédai és tágabb értelemben vett szomszédai integrációs törekvéseit, ne éppen a legfontosabb, vagy ha úgy tetszik, az utolsó pillanatban mondja azt, hogy: hát mégse.

Semmi okunk nincs arra, hogy ma ne azt mondjuk, hogy számunkra felemelő lehetőség hozzájárulni ahhoz, hogy déli vagy délkeleti határaink mentén élő kétmillió magyar honfitársunknak azt mondhatjuk, hogy ez a parlament elkötelezett abba az irányba, hogy megkönnyítse az ő útjukat az Európai Közösségbe, és megkönnyítse az útjukat velünk együtt egy jobb jövő irányába.

Hölgyeim és Uraim! Azt gondolom, hogy persze világos, másképpen érzik e Ház tagjai magukat, amikor Romániáról kell beszélni, és valószínűleg másképpen, amikor Bulgáriáról. De egy dolgot nem felejthetünk el, nevezetesen azt, hogy ezek a népek részben vagy egészben bejárták ugyanazt az utat, mint mi. Ugyanúgy vagy sokszor még nehezebben szabadultak meg a múlt terheitől, és amikor nekünk igazán van módunk hozzájárulásunkat bemutatni, van módunk segíteni nekik, akkor azt gondolom, hogy bár sokszor szokták mondani, hogy a politikában nincs morális kötelezettség, én mégis azt hiszem, hogy ennek a Háznak, a Magyar Köztársaság parlamentjének túlmenően az összes racionális érven igenis morális és politikai kötelezettsége van támogatni e két ország csatlakozását.

Kérem önöket, hogy ezt az előterjesztést ennek fényében támogassák. Köszönöm a szót, elnök úr. (Taps.)