Felszólalás adatai

DR. SZABÓ ZOLTÁN (MSZP): Úgyszólván egyhangú, elnök úr. Köszönöm szépen.

Tisztelt Ház! Mindenekelőtt köszönettel tartozom Pettkó képviselő úr együttérzéséért és aggodalmáért a tekintetben, hogy én a nyaramat pihenés helyett teljes egészében a most tárgyalt törvényjavaslat előkészítésének szenteltem. Azért megnyugtathatom a képviselő urat, egy kis szabadságra is volt időm. Egyébként meg workaholic vagyok, úgyhogy ez számomra kifejezetten pihenés volt.

Ugyancsak meg kell köszönnöm Pettkó képviselő úrnak azt, amit már Tatai-Tóth András képviselőtársam is szóvá tett. A tisztelt Házban a képviselőtársak részéről inkább ellenkező értelmű kritika szokott velem szemben megfogalmazódni; soha nem azt szokták kifogásolni, hogy túlságosan keveset beszélek ebben a Házban, inkább talán azt, hogy túl sokat. Én erre mindig el szoktam mondani, hogy a parlament szó a “parlareö igéből származik, ami azt jelenti, hogy itt megbeszéljük a dolgainkat. (Sági József: Meg is fogjuk beszélni!) Erről van szó itt is és most, képviselő úr.

Ami azt illeti, önnek természetesen igaza van, hogy a Házszabály a legkevésbé sem tiltja azt, hogy az előterjesztő hozzászóljon, mindazonáltal a Házszabályon túlmenően van egy úgynevezett parlamenti szokásjog is, amely általában azt írja elő, hogy az előterjesztő, hacsak lehet, ne szóljon hozzá ahhoz a vitához, hanem hallgassa végig, és a végén válaszoljon a felmerült kérdésekre; ahhoz a vitához ne szóljon hozzá, amelyet ő terjeszt elő. E tekintetben az az eset kivétel, amikor a kormány terjeszt elő, hiszen olyankor a kormány képviselője nemcsak a szóban forgó törvényjavaslatot képviseli, hanem az egész kormányt, amelyet a törvényjavaslat vitája során számos, nem igazán pozitív kitétel szokott illetni az ellenzéki képviselők részéről, és ilyenkor a kormány képviselője nem úgy, mint előterjesztő, hanem úgy, mint a kormány egyik képviselője, indíttatva érzi magát - megjegyzem, nagyon helyesen -, hogy ezekre a fenntartásokra vagy kritikákra válaszoljon. Talán ezért fordulhatott elő az, hogy most Arató államtitkár úr a kormány képviseletében nem előterjesztőként, de meglehetősen sokszor szólalt fel.

(19.30)

Ezért fordulhatott elő, hiszen igazán örvendetes és üdítő volt ezt a vitát hallgatni, amelyben magáról a benyújtott törvényjavaslatról ugyan kevés szó esett, de volt szó Magyar Bálint kegyvesztettségétől kezdve a szégyenletesen lesöpört Fidesz-javaslatokig mindenről, amellyel, úgy tűnik, Sági képviselőtársam egy új házszabályi normát vezetett be, mely szerint a kormánytöbbségnek mindenkor kötelessége elfogadni az ellenzék módosító indítványait, ellenkező esetben szégyellje magát; az emelt szintű érettséginek a felsőoktatási intézménybe való beiratkozáshoz való kötelezővé tételén keresztül egészen a nyári érettségiügyekig, amelyek során elloptak néhány tételt (Pettkó András: A kormány hibája miatt.), és ebből az egész érettségirendszer csődjére méltóztattak képviselőtársaim következtetni. Még aztán a nyelvhelyességi hibákat is szóvá tette a képviselő úr, amelyeket, hogy is mondjam csak, köszönettel fogadok, bár azt kell mondjam, hogy azért a magyar nyelv ismeretében bármikor készséggel fölveszem vele a versenyt.

Akkor tehát a lényegről! Mindenekelőtt Sági képviselő úr néhány személyes megjegyzést is szentelt nekem, az egyik ilyen az volt, hogy nem voltam jelen a bizottsági ülésen, ahol ezt az előterjesztést tárgyaltuk. Ez kétségtelenül igaz, képviselő úr, a Magyar Országgyűlés megbízásából én vagyok a Magyar Országgyűlés Európa tanácsi delegációjának vezetője, és mint ilyen, ebben a minőségemben kedden Párizsban jártam, így aztán legnagyobb sajnálatomra nem lehettem jelen a bizottság ülésén; de amennyire értesültem, elnök úr kielégítően helyettesített, és képviselte ennek az előterjesztésnek az érdekeit.

Azt már Arató államtitkár úr elmondta, hogy amennyiben az Országgyűlés elfogadja az új felsőoktatási törvénynek azokat a passzusait, amelyeket esetleg az Alkotmánybíróság kifogásol, és az új felsőoktatási törvény kihirdetésre kerül, akkor a kihirdetett törvény hatályon kívül helyezi az 1993. évi LXXX. törvényt, ennek következtében okafogyottá válik a jelenleg tárgyalt törvény, hiszen megszűnik az a törvény, amelyet módosítani javasolunk. Ilyen módon tehát semmi szükség arra, hogy visszavonjuk, egész egyszerűen megszűnik ez a tárgy abban a pillanatban, hogy hatályba lép a nyár elején elfogadott törvény, esetleg bizonyos módosításokkal. És az én hátam mögött, legalábbis pillanatnyilag, nem áll senki, úgyhogy ezt is a képviselő úr tudomására hoznám.

Mindenesetre a helyzet az, képviselőtársaim, hogy jelen pillanatban ott vagyunk egy helyzetben, a bevezetés küszöbén áll az a kétszintű lineáris képzés, amelyet mindközönségesen csak bolognai rendszernek szoktunk nevezni, amelyről a vita valamennyi résztvevője elismeri, hogy az jó, hasznos, hasznos az országnak, hasznos a benne részt vevő hallgatónak, hasznos a munkaerőpiacnak, és hasznos bizonyos értelemben a költségvetésnek is, amennyiben a felsőoktatáson belüli erőforrásokat ésszerűbb allokációra tudja késztetni. Van tehát egy jó törekvés, amelyben egyetértünk. Most egy olyan törvényjavaslat van előttünk, amelyik azt mondja, hogy ha egyetértünk abban, hogy ez jó, akkor vezessük be. Ennek megfelelően Pettkó képviselő úrnak azt az észrevételét, hogy ő a Magyar Demokrata Fórum nevében nem tudja támogatni ezt a törvényjavaslatot, noha elismeri, hogy jó, nem igazán tudom értelmezni.

Igen, Sági képviselő úrnak igaza van. Amikor az előző kormány benyújtotta a felsőoktatási integrációról szóló törvényjavaslatot - amely, szeretném megjegyezni, a szakmában, a szférában korántsem volt olyan általánosan támogatott, mint amilyen mértékben támogatott a bolognai folyamat, a kétszintű képzésre való áttérés -, amikor ezt az előző kormány benyújtotta, mi ellenzéki pártként támogattuk, ezért tudott 92 százalékos támogatottságot kapni az a törvényjavaslat, tisztelt képviselő úr. Támogattuk, noha nem volt népszerű a javaslat, de úgy ítéltük meg, hogy helyes, hogy a felsőoktatás és az ország érdekében áll, és ennek megfelelően úgy ítéltük meg, hogy akkor is támogatnunk kell, ha mi ellenzéki párt vagyunk, és akkor is, ha ez nem egy népszerű törekvés. Most önök egy egyébként népszerű és önök által is elismerten az ország érdekében álló javaslatot nem támogatnak, bizonyára azért, mert ezt a kormány, illetőleg kormánypárti képviselők nyújtották be. Nem nagyon értem és nem nagyon látom ebben a magatartásban a felelős ellenzéki magatartást, de természetesen ez az önök felelőssége.

Szeretném leszögezni, lehet, hogy Sági képviselő úrnak igaza lesz. Lehet, hogy ez a törvényjavaslat, amit itt tárgyalunk, felesleges lesz. Ha hatályba lép a nyár elején elfogadott törvényjavaslat, akkor ennek semmi értelme nem volt. Tekintettel azonban mindazon körülményekre, amelyekről beszéltem és amelyekről Arató államtitkár úr is szólt, úgy ítélem meg, célszerűbb, ha mi végzünk felesleges munkát, mint ha mi megtakarítjuk ezt a munkát, és ezzel nehéz helyzetbe hozzuk az egész felsőoktatási szférát és mindazokat, akik jövőre meg kívánják kezdeni tanulmányaikat a felsőoktatási intézményekben.

Arra a kritikára pedig, képviselő úr, hogy miért nem vezettük be korábban, ne haragudjon, tényleg csak azt tudom válaszolni: az, hogy két éven át tartott, amíg eljutottunk a bolognai folyamat bevezetéséhez, lehet, hogy túl sok, de semmi esetre sem túl sok ahhoz képest, hogy önök három év alatt még a megkezdéséhez sem jutottak el.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiból.)