Felszólalás adatai

PÁSZTOHY ANDRÁS (MSZP): Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Képviselőtársaim! Látszólag a kormány a mezőgazdasági szövetkezeti üzletrészről szóló törvényhez valóban jelentéktelennek is mondható módosítást nyújtott be, nem véletlen azonban, hogy - még egyszer ismétlem - a mezőgazdasági bizottság ülésén a kormánypártok mélyen hallgattak, és tényleg csak az ellenzéki oldalról voltak konstruktív észrevételek és megfontolásra ajánlott javaslatok.

Azt, hogy a mezőgazdasági szövetkezeti üzletrészről szóló törvény rossz, eddig is tudtuk. Nem véletlen, hogy az elmúlt év őszén, amikor ezt benyújtotta a parlamentnek, javasoltuk ennek visszavonását - mint ahogy Orosz Sándor képviselőtársam is említette az imént -, és javasoltuk, hogy az érintettek érdekeit vegye figyelembe a tisztelt kormány. A szocialista párti képviselők, kihasználva minden lehetőséget, több alkalommal kifogásolták, hogy az üzletrésztörvény jelenleg előttünk lévő módosításánál nem vették figyelembe javaslataikat annak ellenére, hogy Boros Imre Phare-miniszter úr tájékoztatóján, beszámolóján is felhívtuk erre a miniszter úr figyelmét, valamint Vonza András jelölt úrnak is felhívtuk a figyelmét, éljen a lehetőséggel, és ha már egyszer módosítják az üzletrészről szóló törvényt, akkor vegyék figyelembe a véleményeket.

Több alkalommal kezdeményeztük, hogy a kormány az üzletrészproblémát komplexen kezelje, ne lehetetlenítse el a működő szövetkezeteket, ne tegyen különbséget üzletrész-tulajdonos és üzletrész-tulajdonos között, ne állítsa egymással szembe a falun, vidéken élő embereket. Ne törekedjen tőkekivonásra a mezőgazdaságból és vissza nem térítendő állami támogatással segítse az üzletrészprogram megvalósítását, mert az üzletrészek ellenértéke valószínűleg nem a mezőgazdaságba kerül vissza, hanem a fogyasztást fogja erősíteni. Egyébként is javítani kell a gazdaságok tőkeellátottságát, hiszen a gazdasági szervezetek integrálják a gazdákat, az őstermelőket és a gazdálkodókat is.

Kétségtelen, hogy az elmúlt évben, tavaly tavasszal, nyáron a kormánykörökből kiszüremkedett hírek hallatán - nevezetesen, hogy a kormány, a Kisgazdapárt nyomására, fel kívánja számolni a még működő mezőgazdasági szövetkezeteket, vagyonukat a klientúrának szánva - több szövetkezet az előremenekülést választotta, és gazdasági társasággá alakult át. Falun, vidéken ez a főként a kistulajdonosok érdekeit is figyelembe vevő döntés helyes volt, mert sok munkahely megmaradt, az önkormányzatok támaszát is szolgáló, még magyar tőkével és tulajdonosokkal működő gazdasági szervezet működhet továbbra is. De jól szolgálta ez a döntés - mármint több gazdaság ilyen döntése - a térségi és a szakmai szempontokat is, hiszen abban a környezetben, ahol jól szervezett, magas szakmai színvonalon működő gazdasági szervezetek nincsenek, a családi gazdaságok, a kis- és őstermelők sem tudnak eredményesek lenni, fennmaradni és fejlődni. Az uniós csatlakozáshoz való felkészülés követelményeinek a fontosságát már nem is említem.

A fent elmondottakra nemcsak a képviselők, hanem az érdekképviseletek, a Bankszövetség is nyomatékkal felhívta a kormány figyelmét, sőt igen sokan az Alkotmánybírósághoz is fordultak, melynek döntését - ismétlem - hasznos lenne megvárni, annál is inkább, mert a beadvány tárgyalása folyamatban van, és bármilyen döntés is születik, visszahathat a törvény végrehajtására. Felmerül a kérdés, hogy a kormány vajon mely költségvetési szervre gondol - ezt több képviselőtársam is említette -, és miből biztosítja ezt a kölcsönt.

Az is izgalmas kérdés, hogy az államháztartási törvény lehetőséget biztosíthat-e a költségvetésnek ilyen helyzetekben, hogy a kifizetésre állami felhatalmazás alapján kerüljön sor. Az sem utolsó szempont, hogy az FM-hivatalok a törvény végrehajtása területén tapasztalható káoszban miként tudnak helytállni, hiszen részben szűkek a határidők, másrészt az üzletrész-tulajdonosokat a politika kellően felheccelte, és senki nincs tisztában azzal, hogy kinek és mi jár. Egyébként óriási a csalódottság.

Tudják rólam, hogy mezőgazdasági részvénytársaságban dolgozom, annak tisztségviselője vagyok, azt is tudják, hogy közöm van a szövetkezetekhez, de a legtöbb kérdés a már régen felszámolt szövetkezeti volt tagoktól és a mostani szövetkezetek nyugdíjasaitól jön, hogy ő miért nem kap. Egy érdekes példát mondtak el, hogy egy szövetkezetben 15 évi rendetlen munkája után elbocsátottak egy személyt. Neki ki kell fizetni az 500 ezer forintot, annak ellenére, hogy nem gyarapította a vagyont, hanem fogyasztotta, sőt lopott. Ő megkapja az 500 ezer forintot készpénzben, míg az a nyugdíjas, akinek ott van hosszú évtizedek munkája után a 800 ezer forint üzletrésze, annak a 800 ezer forintja leértékelődik 10 százalékra vagy maximum 100 ezer forintra, mert azáltal, hogy a szövetkezet ugyan kölcsönnel, de kifizeti az üzletrészt, a működő vagyon leértékelődik, és kevesebbet ér a bent lévők vagyona. Ezt lehet politikailag csűrni-csavarni, magyarázni, azonban de facto, de jure így áll a helyzet, és nem hiszem, hogy ez szerencsés dolog.

A csalódottság pedig azért nagy, mert tudják, hogy milyen a magyar. A kárpótlási törvénynél is az volt a baj, hogy hiába mondta szegény Boross volt miniszterelnök úr, hogy legyen boldog, mert általa kapott ennyi földet. Az első kérdés az volt, miért csak ennyit, a második: annak a szemét Jóskának több jutott, a harmadik: miért nem ott, ahol elvették. Tehát nem csoda, hogy nagy a csalódottság.

Valóban érdekes megvizsgálni a törvénymódosítás hátterét, meg azt, hogy mennyibe kerül, mennyi az annyi, 12 milliárd, 20 milliárd, mennyiben terheli a költségvetést, mert a költségvetés végrehajtásáért ugyan a kormány és a kormányoldal felel, de azért a parlamentben valamennyi képviselőnek felelőssége van.

A 12 állami gazdaság dobra verése szintén izgalmas dolog. Kemény politikai felhangú képviselőtársaim azt mondták, hogy összerendezett vagy összeegyeztetett rablás folyik. Emögött vélhetően valóban van ilyen szándék, ugyanis az utolsó pillanatban úgy terjesztette be a költségvetés kapcsolódó módosításaként valamikor éjszaka az egyik kormánypárti képviselő úr, hogy a bizottság nem tudta megtárgyalni. Azt is furcsálltuk, a bizottsági ülésen elhangzott, hogy a szakbizottság, a magyar parlament mezőgazdasági bizottsága ilyen fajsúlyos kérdést - hogy 12 patinás állami gazdaságnak mi lesz a sorsa - eddig még nem tárgyalt.

Meggyőződésem, tisztelt Ház, hogy az üzletrész-tulajdonosok problémáját - nem a szövetkezetek védelmében, vagy ellene mondom - teljeskörűen kell megoldani. A Szocialista Párt ezt támogatja. Nevezetesen, valamennyi üzletrész-tulajdonos jogát és érdekeit - tehát nemcsak a külső, hanem a nyugdíjas szövetkezeti tagét, a bent élő, dolgozó üzletrész-tulajdonosok érdekeit is - szem előtt tartó megoldást tudunk elképzelni.

(18.20)

Természetes számomra is, hogy csakis az állam felelősségvállalásával és az állam anyagi tehervállalása mellett és nem más üzletrész-tulajdonosok rovására. Ezért nem támogattuk a törvénymódosítást.

Egyébként hadd mondjam, ha már egyszer az állam adta ezt a helyzetet '92-ben annak idején, akkor szerintem az államnak erkölcsi kötelessége segítenie a megoldásban, mert ha azt mondjuk, hogy az állam okoz valamilyen kárpótlás címén valamilyen zavart a gazdaságban, a szervezetben, a szerkezetekben, akkor úgy érzem, hogy a megoldásban is segíteni kellene.

Még egyszer hangsúlyozom, hogy elég nagy bajban van a magyar mezőgazdaság egyébként is, itt sem agrárstratégiát, sem igazából az uniós felkészüléshez közeli támpontokat nem adott a kormányzat, inkább egyfajta tőkekiáramlásnak, egyfajta osztogatásnak, fosztogatásnak vagyunk a megélői vidéken, és úgy gondolom, hogy ennek a hátulütője szintén a magyar vidéket fogja érinteni, amely nemkívánatos számunkra.

Tisztelt Ház! Én ezek alapján nem tudom elfogadni és támogatni a törvénymódosítást. (Taps az MSZP soraiban.)