Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

ELNÖK: Köszönöm szépen államtitkár úr válaszát. Tisztelt Országgyűlés! Szintén napirend előtti felszólalásra jelentkezett Szakács László képviselő úr, MSZP-képviselőcsoport: „Hét év sikertelenségért ki a felelős?” címmel. Öné a szó, képviselő úr.

DR. SZAKÁCS LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Ház! Hét éve kormányoznak, és úgy gondoltam, eljött az ideje annak, hogy húzzunk egy kasszát, hogy az egészségügyben mit sikerült önöknek elérni az elmúlt időszakban. 2010-ben vették át a kormányrudat. Nagy vehemenciával nekiestek az egészségügy átalakításának, és ezért gyorsan nem is történt semmi nagyjában-egészében fél évig, majd októberben előálltak a Semmelweisről elnevezett programmal, aminek azt a fennhéjázó, innen nézve, hét év távlatából most már inkább nagyképűnek tűnő címet adták, hogy „Újraélesztett egészségügy, gyógyuló Magyarország”.

Nézzük, hogy milyen célokat tűztek ki, és hogy ebből mi sikerült! Az azonnali forrásjuttatás az egészségügybe egy kitűzött cél volt. Megvalósult, de trükkösen.

(9.20)

Először is az első évben önök elköltötték a maradványösszeget. A második évben az összes rokkantsági ellátásból 300 milliárd forintot betoltak az E-kasszába, az egészségügyi kasszába, és ezzel növelték a pénzt, no de a feladatok is nőttek, azt meg már nem tudták rendesen ellátni. Ugyanebben az évben a gyógyszertámogatásokból vettek el 50 milliárd forintot, ezt is betették az E-kasszába, tehát forrásnövekedés volt, no de hát a feladatok is nőttek, természetesen nem tudták megfelelően ellátni. Azonnal átalakítjuk a finanszírozási rendszert, mondták önök, de a mai napon is ugyanaz a teljesítményvolumen-korlát rendszer van, mint volt, a háziorvosokat ugyanúgy kártyapénz alapján finanszírozzák, ahogyan volt, és egyébként azóta minden egyes évben százmilliárdos nagyságrendű hiányt termelnek.

A hiányt is meg akarták állítani, ezért két dolgot terveztek a hiány termelődésének megállításánál. Az egyik az volt, hogy azonnali struktúraátalakítást akartak csinálni. Hét év alatt a 70 ezer magyar betegellátásban részt vevő ágyból önök 1500-at, egyezerötszázat átszerveztek vagy megszüntettek ‑ azért lássuk be, nem egy szemmel látható mérték a 70 ezernél az 1500 az átszervezéssel és a megszüntetéssel együtt ‑, illetve egy burkolt forráskivonás történt, hiszen államosították az összes kórházat, és így most önöknek nagyon hiányzik minden egyes évben az önkormányzatok által az egészségügy finanszírozásához hozzátett 100 milliárd forint.

Minden év végén arról vitatkozunk, hogy ameddig önök azt mondják, hogy Magyarország erősödik, addig kiderül, hogy Magyarország legnagyobb, legfontosabb alrendszerét, az egészségügyet önök valójában a magyar kisvállalkozókkal finanszíroztatják és ezreknek tartoznak. A sürgősségi ellátás fejlesztését is kitűzték célul. A mentőszolgálatnál még a mai napig is csak álom, hogy 15 perc alatt kiérjen a mentő, a sürgősségi betegosztályokon pedig órákat kell várni azért, mert nincs megfelelő számú szakember a mai napon sem.

Azt mondták önök, hogy erősíteni kell az alapellátásban a háziorvosok szerepét, és erre tényleg fordítottak többletforrást. De még ezt is képesek voltak úgy csinálni, hogy még így is romlott a teljesítmény. 287 betöltetlen háziorvosi praxis van ma Magyarországon. A háziorvosaink 42 százaléka elmúlt 60 éves. S önök nem tudták vonzóvá tenni még pénzzel sem ezt a szakmát és ezt a hivatást, mert Magyarországon évente talán 150 orvos az, aki leteszi a háziorvosi szakvizsgát. Úgy gondolom, hogy ezek nem sikerek.

Egyébként pedig azt gondolom, hogy a gyógyszertámogatás terén van az önök legnagyobb adóssága. Ezt a támogatás mértékében ismertetem. Önök mindig elmondják azt, hogy hány gyógyszernek csökkent az ára, de azt sose mondják el, hogy mellette hánynak nőtt, és melyek azok az orvosságok, melyek azok a gyógyszerek, amelyek hozzáférhetők ma Magyarországon. Tisztelt államtitkár urak, ma Magyarországon a törvény szerint, ha egy új gyógyszert, egy új gyógymódot engedélyeztetni kell, arról a kormánynak, illetve a meghatározott szervének 90 napon belül dönteni kell, de a rákot gyógyító és az életkilátásokat javító gyógyszerek esetében a 90 nap helyett önöknek erre 45 hónap kellett. 45 hónapot vettek el azoknak az embereknek az életéből, az idejéből, akiknek hetek, hónapok sokat számítanak.

Persze, adjanak több pénzt az egészségügyre, növeljék meg az orvosok bérét, a nővérek bérét, a gazdasági dolgozók és a műszakiak bérét is, de a legfontosabb ‑ és ez még pénzbe sem kerül, államtitkár urak ‑, hogy tartsák be a saját maguk által hozott törvényeket, és keressék meg ezeknek a sikertelenségeknek a felelőseit. Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! A kormány nevében Rétvári Bence államtitkár úr kíván válaszolni az elhangzottakra. Öné a szó, államtitkár úr.

DR. RÉTVÁRI BENCE, az Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselő Úr! Tisztelt Ház! Megtudhattuk az MSZP-től, hogy az MSZP két dolgot ellenez az egészségügyben: ha valami úgy van, mint 2010 előtt, vagy ha valami megváltozott 2010 után. Ez a két dolog történhet, amit az MSZP ellenez.

Voltak bizonyos dolgok, amiket semmiképpen nem szerettünk volna folytatni, tisztelt képviselő úr, 2010 után. Nem szerettük volna azt folytatni, amikor önök elvették egyhavi bérét az egészségügyben dolgozóknak. Nem szerettük volna azt folytatni, amikor önök 16 ezer ágyat szüntettek meg a magyar egészségügyi ellátásban. Nem szerettük volna azt folytatni, amit önök tettek, hogy a 16 ezer ágy megszüntetésével együtt 6 ezer egészségügyi dolgozót is elbocsátottak, most pedig arról beszélnek, hogy van-e elég orvos, miközben önök 6 ezer egészségügyi dolgozót bocsátottak el. Nem szerettünk volna arra az útra lépni, amely felrúgja a társadalmi szolidaritást, a társadalmi közös teherviselést. Az önök javaslata volt erre a vizitdíjnak és a kórházi napidíjnak a bevezetése. Mi ezeket elleneztük, népszavazással sikerült mindezeket megakadályozni. Az MSZP akkor aktívan kampányolt amellett, hogy legyen fizetős a magyar egészségügy, ne feledjük, egy egész népszavazási kampányt vittek végig, hogy minden beteg ‑ fiatal, idős egyaránt ‑, ha elmegy egy orvoshoz, fizessen, ha bent fekszik egy napot a kórházban, fizessen. Ez volt a szocialisták egészségügyi modellje.

Ehhez képest mi felállítottunk egy várólista­rend­szert, amelyen a felállítása pillanatában 70 ezer beteg volt, most pedig alig 30 ezer beteg van rajta. Sikerült kevesebb mint a felére csökkenteni, nyilván nem véletlenül, hanem többletforrásokból, sok-sok milliárd forintból, amit a várólista-csökkentésre for­dí­tottunk.

Önök azt mondták, hogy össze fog omlani az egészségügyi rendszer akkor, amikor állami fenntartásba kerültek a kórházak. Állami fenntartásba kerültek, és nem omlottak össze. Hanem mi történt a kórházakban? Fejlesztések történtek a kórházakban, az egészségügyben összességében 500 milliárd forint értékben, a kórházak épületeiben több mint 300 milliárd forint értékben, 322 milliárd forint értékben, de a kórházi eszközparkban és a műszerekben is 104 milliárd forintos fejlesztések történtek. Tisztelt képviselő úr, erről az önök időszakából sajnos nem nagyon lehet beszámolni. Pedig milyen jó lenne, ha abban versenyeznénk, hogy mennyivel növelte az egészségügyben dolgozók bérét az MSZP, és ahhoz tudnánk mérni a Fidesz-KDNP-t. Csak hát önök csökkentették az egészségügyben dolgozók bérét, és mi indítottunk életpályát. Mennyire jó lenne, ha abban lehetne versenyezni, hogy önök hány kórházban építettek ki újabb és újabb tömböket, újítottak föl vagy építettek ki egy heliportot, és mennyit a Fidesz-KDNP. De nem erről lehet beszélni, hanem arról lehet beszélni, hogy 2010 után történt ez az 500 milliárdos egészségügyi fejlesztési csomag.

Arról is elfelejtett beszélni, tisztelt képviselő úr, a sürgősségi ellátás kapcsán, hogy január 1-jétől mégiscsak kétszeres finanszírozása van a sürgősségi osztályoknak. S arról is elfelejtett beszélni, tisztelt képviselő úr, hogy a mentőszolgálat számára önök a kormányzásuk utolsó éveiben nem igazán vettek mentőautókat, hanem a privát betegszállítás felé próbálták átterelni a mentést és a betegszállítást, mint ahogy tették volna ezt az egészségügyi kassza tekintetében. Önök a privatizáció és a fizetős egészségügy irányába mentek, ezzel egyrészt pénzt spóroltak, hiszen nem vettek mentőautókat, másrészt pedig piacot teremtettek a piaci fizetős betegszállítás számára. Ehhez képest mi mostanra már a mentőautók felét sikeresen le tudtuk cserélni, és ez folytatódni fog a következőkben is.

Ön beszélt arról, hogy a háziorvosi ellátásban sok helyen hiányok vannak. Ezek a hiányok nyilván meg voltak évekkel ezelőtt is, csak önök sem rezidenstámogatási programot nem indítottak, sem praxispályázatot nem indítottak, sem letelepedési pályázatot nem indítottak. Nem indítottak rezidenstámogatást azoknak a fiatal orvosoknak, akik a külföldre vándorláson gondolkoznak. Mi ezzel 3500 fiatalt tudtunk a közfinanszírozott egészségügyi rendszerben ösztöndíjjal itthoni jövőképre ösztönözni. Én úgy gondolom, hogy ez egy nagyon nagy siker. Ha ez az önök idejében elindult volna, több ezer orvossal lenne most több. Persze lehet, hogy azt a 6 ezer egészségügyi dolgozót sem kellett volna elbocsátani. A praxispályázat révén az idei költségvetésben már kétszer akkora összeget tudunk biztosítani arra, hogy ha valaki egy üres praxisban letelepedik, akkor akár 10 millió forintos letelepedési és több millió forintos praxisvásárlási támogatást is kapjon, hogy ott vállaljon az alapellátásban szerepet.

Ami pedig a gyógyszerkasszát illeti, tisztelt képviselő úr: tudja, azzal, hogy a vaklicit rendszerét bevezettük és a hatóanyag-tartalomra versenyeztetjük a különböző szállítókat, és ők nem látják egymás ajánlatait, ezzel több mint 12 milliárd forintot spóroltunk meg az államkasszának és a betegeknek. S ezáltal vannak olyan vérnyomáscsökkentő és más gyógyszerek, amelyeknek az ára a töredékére csökkent. Arról pedig, azt hiszem, már nem is kell beszéljek, hogy az orvosok és az ápolók számára olyan béremelési programot indítottunk ‑ az orvosoknál a 200 ezer forintos, az ápolóknál a 65 százalékos béremelés tekintetében ‑, amiről az MSZP álmodni sem tudott. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Felszólalások:   1-4   5-8   9-14      Ülésnap adatai