Felszólalás adatai
202. ülésnap (2017.02.27.), 5-8. felszólalás | |
---|---|
Felszólalás oka | Napirend előtti felszólalások |
Felszólalás ideje | 10:55
|
Felszólalások: 1-4 5-8 9-12 Ülésnap adatai
A felszólalás szövege:
ELNÖK: Köszönöm szépen, államtitkár úr. Tisztelt Országgyűlés! A Jobbik képviselőcsoportja részéről szintén napirend előtti felszólalásra jelentkezett Lukács László képviselő úr: „Mielőtt szétlopják a maradék pénzt is…” címmel. Öné a szó, képviselő úr.
DR. LUKÁCS LÁSZLÓ GYÖRGY (Jobbik): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Az utóbbi napokban elég sok keserű élménnyel kellett megbarátkoznia a kormánypártoknak. Ezek közül a legkeserűbb talán az olimpiai pályázat elbukása volt.
Ez a keserűség ihlette talán Lázár Jánost arra a kirohanására a múlt hét végén, miszerint ő területi alapon szeretné elosztani valakiknek a kárára és valakiknek az előnyére az olimpiai pályázat pénzeit. Lázár Jánosnak és a hozzá hasonlóan gondolkodó embereknek üzenjük, hogy ahol bezárul egy ajtó, ott bizony nyílik is egy új. Gondolják végig, ha bezárult az olimpiai pályázat ajtaja, ha felszabadulnak azok a források, amelyek rendelkezésre állnak, hova lehet költeni. Úgy gondolom, hogy ez nyit egy olyan lehetőséget, amellyel ezt a pénzt nem területi alapon, nem valakiknek a kárára és valakiknek a javára, hanem valamennyi ember javára fordítandóan lehet felhasználni, például az oktatásügyre vagy akár az egészségügyre. Hiszen fontos az a kérdés, hogy miként áll a mai magyar egészségügy.
Tehát leszögezhetjük, az olimpiai pénzek elköltésének a lényege nem a területiség, hanem az ügyek fontosságának a sorrendje, amelyben világos a sorrend: az emberek nagy többsége az egészségügyre szeretne többet költeni. Mondhatjuk nyugodtan: azért, mert rekordkeveset költött a magyar állam eddig az egészségügyre. Az elmúlt 27 év vesszőfutásai az egészségügyben voltak a legnagyobb károkkal. Mondhatjuk nyugodtan, hogy csökkent az ágyak száma, ahol Magyarországon gyógyulni lehet. Sőt, egyre kevesebben lépnek be a gyógyítópályára, egyre kevesebben választják azt a hivatást, amely az elkövetkezendő időszakban egyébként csak Európa-szerte egymillió új munkahelyet fog teremteni. Sőt, mondhatjuk azt is, európai uniós összehasonlítások mutatják, Magyarország uniós rangsorban az egészségügy minőségében az egyik legrosszabb helyen áll.
Világos tehát a sorrend, és ehhez nem kell szakértőnek lenni, hogy valaki lássa, hogy az egészségüggyel komoly gondok vannak. Az emberek is így látják, sőt az emberek erről tanúbizonyságot is adtak. A Jobbik által elindított valódi nemzeti konzultációban, amely talán az elmúlt nyolc évnek a legnagyobb közvélemény-kutatása egészségügyi téren, tehát a valódi nemzeti konzultációban félmillió ember mondta el véleményét négy, az egészségügy szempontjából igen fontos kérdésben. Nyolc ember mindabból a tízre vetített válaszadóból azt mondja, hogy inkább romlott a magyar egészségügy helyzete. Sőt, azt mondja 10-ből 9 ember, hogy büntethetővé kellene tenni a hálapénz minden formáját, annak kikényszerítésével együtt. Sőt, Magyarország legnagyobb egészségügyi közvélemény-kutatásában, a valódi nemzeti konzultációban 10-ből 9 ember úgy érzi, hogy egyáltalán nem csökkentek a várólisták hosszai.
Mindebből látszik, hogy az emberek nagy része, elsöprő többsége, félmillió ember úgy gondolja, hogy Magyarországon az egészségügyre kellene az olimpiai forrásokat költeni. A források pedig, tisztelt államtitkár úr, elegendőnek mutatkoznak. Ha nem úgy gondolkozunk, ahogy Lázár János gondolkozott, hogy vidék vagy Budapest, nyugodtan mondhatjuk azt, hogy ebből bőségesen juthat a vidéknek, bőségesen juthat Budapestnek. Rendelkezésre áll ugyanis a lista, amely a kórházi fejlesztések, a szándékozni, a megvalósítani kívánt fejlesztések listáját tartalmazza. Ha csak ebből csemegézgetünk, akkor a budapesti fejlesztési igényeket a budapesti pályázatot menedzselő cég költségvetése bőségesen fedi, és például juthat olyanra is pénz, mint a Szent Margit Kórházban az egynapos sebészet fejlesztése vagy például a Nyírő Gyula Kórházban egy új röntgengépnek, röntgeneszköznek a beszerzése.
Önmagában tehát az is látszik és jól lekövethető, hogy Magyarországon nemcsak Budapesten, hanem vidéken is szüksége van a fejlesztésekre a magyar egészségügynek. Ahogy az elmúlt időszakban vidéknek jutottak források, most Pestnek kell forrásokat juttatni, mindazok mellett a vidéknek is meg kell őrizni a lehetőségét, hogy fejlődjenek.
Összegzésként nyugodtan elmondhatjuk, hogy Lázár Jánossal szemben a Jobbik úgy gondolja, hogy az olimpia forrásait nem területi alapon kell elosztani, nem valakiknek az előnyére, hanem mindannyiunk előnyére kell elosztani. Az olimpia felszabaduló forrásait nem földesuraknak, hanem az embereknek, a népnek az igénye szerint kell elosztani. Az emberek nyilvánvalóvá tették, hogy a valódi nemzeti konzultációban megfogalmazott négy kérdésben, ami a várólistákat, a hálapénzt, a dolgozók helyzetét és összességében az egészségügy színvonalát érinti, nyilvánvalóvá tették, hogy az egészségügyre kell fordítani a pénzt. Az emberek hangja világos, az egészségügyre, azaz a kormány mostohagyermekére kell fordítani az olimpiából felszabaduló forrásokat. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.)
Ha itt egy lehetőség bezárult, az olimpiai pályázattal egy lehetőség bezárult (Az elnök ismét csenget.), tisztelt képviselőtársaim, egy újabb ajtó nyílott. Ez az ajtó az egészségügy segítése. (Az elnök ismét csenget.) Ebbe az irányba haladjunk! Köszönöm szépen a türelmet, elnök úr. (Taps a kormánypártok soraiban.)
ELNÖK: Köszönöm szépen, Lukács képviselő úr. A válaszadásra a kormány nevében megszólaló Rétvári Bence államtitkár úrnak lesz lehetősége.
DR. RÉTVÁRI BENCE, az Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselő Úr! Tisztelt Ház! Nagy számban hozott ön itt európai uniós összehasonlításokat, és bizony tudjuk, hogy önnek európai uniós összehasonlításban elég régi tapasztalata van. Messze képviselői munkája előttre nyúlik vissza az az időszak, amikor ön magyar orvosoknak mutogatta családi vállalkozásukban más európai uniós vagy arab országban kereső orvosok bérlistáját, és győzködte őket arról, hogy menjenek külföldre és dolgozzanak külföldön. Ugyanígy kiállt, az öltönyét felvette, megkötötte a nyakkendőjét, és egészségügyi dolgozókat győzködött arról, hogy máshol mennyivel többet keresnek, és menjenek oda.
Én gondolom azt, nem ismerem pontosan ennek az üzletágnak a belső rejtelmeit, de nem hiszem, hogy altruizmusból tennék önkéntesként, akik ilyennel foglalkoznak, ezt a tevékenységüket, hanem bizonyára ők is anyagilag jól jártak abból, hogy a magyar egészségügy rosszul járjon. Azon nyerészkedett az a vállalkozás, amelynek ön is tagja volt, tisztelt képviselő úr, abból teremtette meg a bevételét, hogy a magyar egészségügy helyzetén azzal rontott, hogy magyar orvosokat, egészségügyi dolgozókat külföldre vitt, és mint az itt a parlament tagjai előtt szerintem már közismert, büszkén újságolta is egy újságban, hogy 62 orvost, egészségügyi dolgozót csak Írországba sikerült kijuttatniuk. Ön tehát ezért ilyen profi az európai uniós összehasonlításban (Dr. Lukács László György közbeszólása.), mert korábbi életében szívesen foglalkozott azzal, hogy külföldre juttassa az orvosokat, és kicsit hasonlított ebben az SZDSZ-re, hiszen abból akart jól élni, ami a magyar egészségügynek rosszat tett. Ők a privatizációval akarták megtenni ezt, önök pedig a magyar orvosok külföldre juttatásával.
És bizony azt sem nagyon látni, hogy ott, ahol a Jobbiknak lehetősége van arra, hogy tegyen valamit az egészségügyért, mert az önkormányzatokban erre lehetősége nyílik, ott mit tenne, ott mi a „volna”, ott mi működne jobban. Tudja, mennyivel kellett kisegítenünk év végén Ózdon is az egészségügyi ellátást, mint ahogy mindenhol máshol is megtettük az országban? 297 millió pluszforrást adtunk az ózdi kórháznak. (Dr. Lukács László György: Államtitkár úr, állami fenntartású kórházakról van szó!)
(11.20)
Bízom benne, hogy valamiféle eredményeket azért föl tudnak mutatni önök is Ózdon. Mi ezeket a pénzeket mindenhol, minden esetben, minden kórház számára biztosítottuk, így az ózdi kórháznak is ezt a 297 millió forintot. És szerencsére nagyon nagy az a többlet, amiből az egészségügy gazdálkodhat.
De engedje meg, hogy egy dolgot előtte még megemlítsek. A mai felszólalásával ön és a Jobbik is beállt az olimpiaelleneseknek abba a táborába, akik láthatólag nem is ismerik az olimpiai fejlesztési terveket, mert ha ismerné, akkor ön is tudná, hogy hány kollégiumi férőhely jött volna létre, mennyi egészségügyi kapacitás, híd és más épült volna, ami minden budapesti és minden magyar számára egyfajta előrelépést, nagyobb biztonságot, nagyobb fejlettséget jelentett volna. Ön úgy beszél erről, mintha ezek létre se jöttek volna, márpedig az olimpiai terveknek nagyon fontos részei voltak az oktatási fejlesztések, az egészségügyi fejlesztések és az infrastrukturális fejlesztések, amelyek itt maradtak volna Magyarországon mindenki javára.
Az egészségügyi forrásokról ön is tudhatja, tisztelt képviselő úr, mert ellene szavazott a költségvetés vitájában ‑ tehát bizonyára ismeri és azért szavazott ellene ‑, hogy az egészségügyi költségvetés tavalyról idénre a GDP fél százalékával bővül. A GDP fél százalékával költünk többet az idén egészségügyre, mint amennyit költöttünk tavaly. Lehet, hogy a számokkal kicsit hadilábon áll a Jobbik-frakció, hiszen ön például a saját kérdőíves, azaz nem a saját, hanem egy civil szervezet által indított, de a jobbikosok által részleteiben is jól ismert felmérés alapján, amiről nem tudjuk, hogy milyen nagylelkű magyar nagyvállalkozók adományaiból tudtak végrehajtani, de egyszer talán majd elmondják, nos, ennek a felmérésnek az adatairól ön azt mondja, hogy félmillió, az ön előtt ülő frakcióvezető néha azt mondja, hogy 200 ezer fő küldte vissza. Tehát a számokkal hadilábon állnak, de én azért elmondanám önnek, hogy az Egészségbiztosítási Alap 1500 milliárdja már 2000 milliárd fölött van, ebben az esztendőben tehát jóval nagyobb forrásból tud gazdálkodni. Minden évben az infláció fölötti mértékben nőtt az egészségkassza költségkerete, és ezt így kívánjuk a következő években is továbbvinni.
Ön is nagyon jól tudja, és a felszólalásában is utalt rá, hogy a vidéki kórházak az 500 milliárd forintos nagy egészségügyi fejlesztésből jól meg tudtak újulni alapellátásban is és a kórházakban is. Amit ön mond, tisztelt képviselő úr ‑ látom, hogy a számokkal továbbra is hadilábon áll ‑, az konkrétan a kórházakra, az infrastruktúrára fordítódott, arra jön még 100 milliárd forintnyi eszközbeszerzés, valamint további alapellátási, mentőállomási és hasonló fejlesztések. Ezek összességében 500 milliárdot tesznek ki, főleg a vidéki fejlesztések kapcsán.
És ha ön megemlíti a várólistákat, akkor azt miért nem említi meg a várólisták kapcsán, hogy az idei költségvetésben 5 milliárd forintot fordítunk a várólisták csökkentésére, amit a teljes Jobbik-frakció leszavazott? Azt miért nem említi meg, hogy a béremelésekre olyan mértékű keret van, mint a rendszerváltás óta szinte soha, hiszen az orvosoknak 100 plusz 107 ezer forinttal, azaz 207 ezer forinttal nő a fizetésük, ami a hálapénz elleni küzdelem egyik legfontosabb lépése. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)
Felszólalások: 1-4 5-8 9-12 Ülésnap adatai