Felszólalás adatai

ELNÖK: Szintén napirend előtti felszólalásra jelentkezett Balczó Zoltán frakcióvezető-helyettes úr, Magyar Igazság és Élet Pártja.

BALCZÓ ZOLTÁN (MIÉP): Elnök úr, köszönöm a szót. Tisztelt Országgyűlés! A június 7-én megtartott népszavazáson Írország lakossága elutasította az Európai Unió nizzai szerződésének ratifikálását, és ezzel kétségessé tette a bővítés tervezett ütemének betartását. A majdani bővítést is az egyes tagállamok parlamentjeinek, illetve Írországban népszavazásnak kell elfogadnia. Az euro-barométer legújabb kutatási eredményei szerint az EU polgárainak 44 százaléka támogatja az új tagok felvételét, az Egyesült Királyságban, Franciaországban és Németországban ez az arány csupán 31 és 36 százalék közötti.

(15.00)

Ha ehhez hozzávesszük az Unió számos megoldatlan belső kérdését, akkor a 2004-es Európa parlamenti választásokon való részvételünket tekinthetjük illúziónak, biztató ígéretnek, de semmiképpen sem megalapozottnak.

Néhány aktuális hír a megoldatlan kérdésekkel kapcsolatban. Pierre Moscovici, Franciaország európai ügyekért felelős minisztere egy párizsi konferencián felszólalva kifogásolta az Unió jövőjét felvázoló Schröder-tervezetnek azt a pontját, ami a Miniszterek Tanácsának szerepét második törvényhozó kamarává csökkentené, és az Európai Bizottságot az Európai Parlament által választott kormánnyá alakítaná át. Emellett az európai alkotmány elfogadásának lehetőségét is szkeptikusan ítélte meg, európai nép, európai állam, európai nemzet és európai választókerületek nélkül.

Egy ide tartozó másik hír. Kosztasz Szimitisz görög kormányfő nem támogatja az Unió jövőjéről szóló tervezetek erős föderalista elemeit. Tehát a leglényegesebb kérdés sem dőlt még el: európai szuperállam létrehozása a cél, avagy a nemzetek Európája?

Május 6-án a Külügyminiszterek Tanácsának svédországi informális ülésén Spanyolország megismételte a strukturális politika bővítés utáni változatlanságára vonatkozó igényét, megkapva Olaszország, Portugália és Görögország támogatását is. A francia külügyminiszter kijelentette, hogy várja a megfelelő pillanatot a mezőgazdasági politikával kapcsolatos álláspontjának ismertetésére.

Május 21-22-én Brüsszelben másodszor került megrendezésre az "Európai fórum a kohézióról" elnevezésű rendezvény. A konferencián heves támadások érték a regionális támogatások mértékét meghatározó küszöbértéket, mely szerint az EU GDP-jének maximum 0,45 százalékát, tehát 4,5 ezrelékét lehet regionális támogatásra fordítani a szükségesnek tartott 5 százalék helyett. A régió bizottságának elnöke szerint a jelenlegi költségvetési keretek között nem valósítható meg a kohéziós politika.

Az MTA Világgazdasági Kutató Intézetének egy korábbi kiadványa a következőket írja e témáról: "Franciaország a hagyományoknak megfelelően körömszakadtáig ragaszkodik az agrártámogatások minél magasabb szinten tartásához, miközben az Unió strukturális politikájának legnagyobb haszonélvezői: Spanyolország, Portugália és Görögország sem kívánnak engedni kiváltságaikból. Ugyanakkor a közös költségvetés legnagyobb finanszírozója, Németország is jelezte, hogy nem kíván a korábbihoz hasonló mértékben hozzájárulni az EU költségvetéséhez."

Számíthatnak-e a majdan belépő országok az utoljára taggá lett dél-európai országokhoz hasonló mértékű támogatásra? A válasz nyilvánvalóan: nem.

Az előzőek alapján a MIÉP igazoltnak látja eddigi álláspontját. Elsődleges célnak nem a minél hamarabbi csatlakozási időpont elérését tartjuk, hanem az ország számára kedvező feltételek biztosítását. A minél több tárgyalási fejezet lezárásáért versenyfutásba kezdeni önmagában nem célravezető.

Ezt erősíti meg közvetve az EU Külügyminiszterek Tanácsán is felemlegetett aranyszabály, mely szerint semmilyen kérdést sem lehet véglegesen lezárni, amíg minden kérdés nincs lezárva. A nemzeti érdekeinkkel egybeeső szabályozásokat vegyük át, a jelenleg hátrányosakkal pedig indokolt várnunk. A belépni szándékozó országok közül nem az lesz a nyertes, amelyik elsőként jut el a 31 tárgyalási fejezet végéig, hanem az, amelyik kemény tárgyalásokkal, egyértelműen kedvezőbb feltételeket tud a maga számára biztosítani.

A legújabb események üzenete számunkra: senki sem tudhatja még, hogy mihez csatlakozhatunk, mikor és milyen feltételekkel. A döntéseket ezért annak tudatában kell meghozni, hogy az Európai Unión kívül is van élet.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a MIÉP soraiban.)

ELNÖK: Megkérdezem, hogy a kormány nevében ki kíván válaszolni az elhangzottakra.

Megadom a szót Orbán Viktor miniszterelnök úrnak.

ORBÁN VIKTOR miniszterelnök: Mélyen tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársam! Hölgyeim és Uraim! Először is engedje meg, hogy megköszönjem a hozzászólását, amelyben olyan kérdésekre irányította rá a szokásosnál, a parlamenti ülés révén, remélem, szélesebb közvélemény figyelmét, melyek mindannyiunk közös jövőjét erősen befolyásolják.

Ha megengedi, én nem tulajdonítanék nagyobb jelentőséget annak, hogy az írországi választások milyen hatással lesznek a kibővítés menetrendjére; alacsony volt a részvétel, sok minden probléma merült ott fel. Engedje meg, hogy csak annyit mondjak, nem hiszem, hogy az írországi, számunkra egyébként valóban kedvezőtlen formája a népakaratnak - hiszen mégiscsak egy népszavazásról volt szó -, akadályozna bennünket abban, hogy továbbra is megpróbáljunk a saját érdekeink szerinti menetrendben haladni. Tehát szerintem az írországi népszavazás nem ok arra, hogy a magyar kormány a tárgyalási menetrendjén, a stratégiáján módosítson.

Azt hiszem, hogy hasonlóképpen nem kell a mi közvetlen napi kormányzati munkánkat befolyásolja az a valóban most már nagy erővel folyó vita, mely az Európai Unió jövőjéről szól, és amelyből ön talán épp a legérdekesebb részeket idézte itt fel: a német álláspontot, a francia álláspontot és így tovább. Valóban egymásnak feszülő álláspontok vannak, és mindannyiunk közös jövőjét határozza majd meg az, hogy ez a vita miképpen dől el. Én annyit szeretnék talán megnyugtatásképpen mondani mindenkinek, hogy ez a vita nem holnap dől el. Sőt, minden valószínűség szerint ez a vita, hogy az Unió merre haladjon majd tovább, ezek a döntések akkor születnek meg, ez a jövő akkor dől el, amikor mi reményeink szerint - ha jól tárgyalunk, és a csillagok kedvező állása sem változik meg - már belül leszünk az Unión, tehát szavazhatunk is arról, hogy merre haladjon az Unió.

Magyarországon is megindult ez a vita, szeretném erre felhívni mindannyiuk figyelmét. Néhány nappal ezelőtt, éppen itt, a Parlament épületében egy konferenciával megkezdődött az Unió jövőjéről szóló vita; ennek az írásos dokumentumai interneten is elérhetők. Arra szeretnék kérni mindenkit, akinek mondanivalója van, hogy azon a fórumon is kapcsolódjon be ebbe a társadalmi vitába.

Önnek abban is igaza van, tisztelt képviselőtársunk, hogy most aztán szépen benne vagyunk a közepében - de azt hiszem, hogy ezt akartuk. Most csak úgy csapdosnak a villámok: földhöz, termőföldhöz tapadó érdekek megvédése, a munkaerő szabad áramlásának kérdése, a mezőgazdasági kérdés, most már a finanszírozás, hogy milyen támogatásokat kaphatnak az újonnan csatlakozó országok; az ekörül folyó viták most már kezdenek érdemi vitákká alakulni. De ezt akartuk; azt gondolom, ettől nem megijednünk kell, hanem úgy kell ügyesen mozogni, hogy ezek a villámcsapások ne tegyenek bennünk kárt, és olyan utat találjunk, hogy jobb állapotban jussunk ki ezekből a vitákból, mint amilyen állapotban hozzákezdtünk ezekhez a vitákhoz.

Erre jó esély van. Tehát nem szeretném, ha azok az ön által itt jelzett, kétségtelenül létező viták és problémák elfednék a lényeget. Vagyis hogyha a magyar kormány az önök támogatásával - és ebbe az ellenzék támogatását is beleértem, az egész ország támogatását beleértem - felvértezve, jól és ügyesen tárgyal, akkor ki tudunk alkudni egy olyan csatlakozási szerződést, amely minden magyar ember számára, minden magyar család számára jobb életlehetőségeket teremt, mint amilyenekkel most rendelkezünk. Ez a tétel persze nem cáfolja azt az ön által is idézett antropológiai megállapítást, miszerint az Európai Unión kívül is van élet, hiszen mint látható, nem mondom, hogy hibátlan állapotban, de mégiscsak mindannyian, itt, az Unión kívül is életben vagyunk. (Derültség.)

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Azonban engedjenek meg még egy gondolatot. A kormány azt a tanácsot fogadja meg és azt az utat követi, amit ön is adott itt most a számunkra: csak azokat az uniós normákat kell most azonnal átvennünk, amelyek egyébként is szolgálják hazánk érdekét. Azokat a normákat, amelyek nem szolgálják az érdekeinket, nem kell azonnal átvenni; vagy átmeneti könnyítést kell kérni - van egy ilyen csoportja a kérdéseknek -, vagy be kell írni a jogharmonizációs döntéseinkről szóló jogszabályokba, mindig be is írjuk, gondolom, önök is szokták ezt látni, hogy egyébként ez a norma akkor lép hatályba, ha Magyarország csatlakozott az Európai Unióhoz. Tehát a kedvezőtlen hatású jogszabályoknak a hatálybalépését időben kijjebb kell tolni, én ezzel egyetértek.

Szeretném azt is elmondani önnek, hogy a magyar kormány nevében meg kell köszönjem, hogy a mögöttünk hagyott hét második felében, mind a holnap tartandó külügyminiszteri tárgyalási fordulót megelőző hatpárti tárgyaláson, mind az Európai Integrációs Tanács teljes ülésén önök a magyar kormány álláspontját elfogadták és támogatásban részesítették. Köszönöm szépen, hogy továbbra is teljes támogatást élvezve folytathatjuk a tárgyalásokat. (Taps a Fidesz, az MDF, az FKGP és a MIÉP soraiban.)

(15.10)