Felszólalás adatai

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! A Házszabály 143. § (3) bekezdése alapján az elnöki ismertetéstől számított 15 napon belül bármely képviselőcsoport kérheti az Országgyűlés döntését az állásfoglalás fenntartásáról vagy elutasításáról.

Tisztelt Országgyűlés! Bejelentem, hogy az MSZP képviselőcsoportja a 2001. március 26-i és 27-i ülésnapokra Kiss Gábor képviselő urat frakcióvezető-helyettessé megválasztotta. (Szórványos taps.)

Tisztelt Országgyűlés! A mai napon napirend előtti felszólalásra jelentkezett Orbán Viktor miniszterelnök úr. Megadom a szót.

ORBÁN VIKTOR miniszterelnök: Mélyen tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Tisztelt Ház! Azért kértem az elnök urat, hogy napirend előtt adjon szót, mert szeretném önöket tájékoztatni az árvíz során kialakult helyzetről. Először is, bizonyára emlékeznek arra, hogy sajnálatos módon nem első ízben kell ezzel a kérdéssel foglalkoznia a tisztelt Háznak, mert minden esztendőben - bár nem mindig ugyanannak a folyónak ugyanazon szakaszán, de rendszeresen - alakultak ki olyan veszélyhelyzetek, amelyek súlyos következményekkel jártak.

Tavaly ugyan reménykedtünk abban, hogy miután vége az évezrednek, és az évezred legnagyobb árvizét már elszenvedte az ország, abban bíztunk, hogy a mi életünk során már nem kell a Magyar Országgyűlésnek többet ilyen kérdésekkel foglalkoznia.

(14.20)

Másképp alakult; a következő évezred talán legnagyobb árvizét rögtön az évezred első évében kapta meg az ország.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Az a baj, amely most ért el bennünket, és persze különösképpen azokat, akiknek a személyes sorsát is érintette a Tisza felső szakaszán, nagyban különbözött a korábbiaktól. Az történt, amint három héttel ezelőtt erről a vízügyekért felelős miniszter már tájékoztatta önöket, hogy egyik napról a másikra hét métert emelkedett a Tisza vízszintje. Ahogyan ottjártamkor egy vízügyi szakember fogalmazott, egyik napról a másikra egy hétméteres vízfallal találták magukat szembe az ott élők. Egy ilyen hirtelen és ilyen hatalmas erővel felduzzadó víztömeg esetében természetesen reménykedhettünk, reménykedtünk is, dolgozhattunk, dolgoztunk is, minden erőnket megfeszítve megpróbáltuk a bajt elhárítani, de a reményeinkben csalatkozni kellett, és azt kell mondanom, nincs mit csodálkozni azon, hogy egy ilyen hatalmas víztömeg végül is két helyen megroppantotta, megcsúsztatta, majd végül átszakította a gátat, aminek következtében több mint százmillió köbméter víz folyt ki olyan területekre, ahol emberek élnek és dolgoznak.

Hogy érzékeljék a képviselőtársaim az ügy súlyát, hadd mondjam el még azt is, hogy tavaly mintegy ezer embert kellett kitelepítenünk a saját személyes biztonságuk megóvása érdekében, idén azonban már 11 ezer embert kellett arra kérnünk, és ahhoz segítséget nyújtani a számukra, hogy hagyják el veszélyessé vált lakhelyüket.

Mint bizonyára önök is tudják, a helyreállítási és újjáépítési tárcaközi bizottság megalakult, és befejezte a károk elsődleges felmérését. Szeretném a tisztelt Házat tájékoztatni arról, hogy milyen forintban kifejezhető károkat szenvedtünk el.

Az eddig lefolytatott védekezési munkálatok, amelyek most már három hete tartanak, ennek a háromhetes védekezésnek a kiadásai meghaladják a 3,5 milliárd forintot, és a számlának még nincs vége, hiszen továbbra is védekeznünk kell. A közösségi, tehát önkormányzati, egyházi, műemléki építményekben és létesítményekben keletkezett károk mértéke 531 millió forint, a mi elsődleges becslésünk szerinti újjáépítési költségük pedig 1,8 milliárd forint lesz majd. A személyi tulajdonban lévő, lakás célját szolgáló épületeknél, azt tudom önöknek mondani, 215 ház megsemmisült, és több mint 2100 megkárosodott, ennek egy tekintélyes része oly mértékben, hogy nincs értelme a helyreállításán gondolkodnunk, hanem valóban és valószínűleg új épületeket kell a megkárosodott házak egy része helyén is felépítenünk.

Úgy becsüljük, hogy a károk mértéke 2,8 milliárd forint, és a helyreállításuké pedig 5,9 milliárd forint lesz majd. Önök is hallhatják, hogy a két szám között nagy a különbség, mintegy 3 milliárd forint a különbség a bekövetkezett, személyi tulajdonban keletkezett lakókár, a lakás célját szolgáló épületekben keletkezett kár és az újjáépítésre szánt összeg között. Ennek az az oka, tisztelt hölgyeim és uraim, aki járt arra, láthatta, saját szemével is meggyőződhetett afelől, hogy nagyon sok esetben nincs értelme olyan minőségben és formában újjáépíteni a leromlott házakat, mint amilyen formában azok az árvíz előtt voltak; mert - nem mondom önöknek, hogy törvényszerű az összefüggés, de - van összefüggés aközött, hogy milyen minőségű házakat roggyant meg a víz, és bizony a leggyengébb minőségben épült házakban, a legszegényebb és leginkább segítségre, támogatásra szorult emberek házaiban esett a legtöbb kár.

A terve a kormánynak az, hogy nem azokat a - sok kívánnivalót maguk után hagyó minőségű - házakat építjük újjá, amelyekben addig laktak a tulajdonosaik, hanem szeretnénk a harmadik évezred Magyarországának színvonalához méltó, mértéktartó, de méltó épületeket újjáépíteni és felépíteni a leromlottak helyére. Hogy pontosan milyeneket, hogyan s miképpen, ezt persze a kormány Budapestről eldönteni nem tudja; ebben az ügyben, annak érdekében, hogy igazságtalanságokat helyben ne okozzunk, természetesen a megyei vezetésre és a helyi önkormányzatokra számítunk. Minden újjáépítési mozdulata a kormánynak természetesen csak akkor történhet meg, ha az találkozik a helyben élők támogatásával.

Ha megengedik, folytatnám a károk ismertetését. A nem lakás céljára szolgáló gazdasági épületek kára 500 millió forint, a helyreállításuk az elmondott szempontot követve egymilliárd forint lesz. Az árvíz okozta mezőgazdasági károk összege - itt a legbizonytalanabb a becslés a dolgok természetéből fakadóan - az elsődleges felmérések szerint mintegy 6-6,1 milliárd forint. Az árvízvédelmi létesítményekben, közutakban, vasúthálózatban keletkezett károk helyreállításának költsége 3,5 milliárd forint lesz, az önkormányzat által tulajdonolt utakban, hidakban keletkezett károk helyreállításának költsége pedig 1,5 milliárd forint lesz. Ha ezt önök összeadják, akkor azt láthatjuk, hogy az elszenvedett károk mértéke usque 15 milliárd, azaz tizenöt milliárd forint, és a kár elhárítása és az újjáépítés együttes költsége pedig együtt mintegy 25, azaz huszonöt milliárd forintjába kerül majd mindannyiunknak.

Érdemes összevetni ezt talán az előző esztendő egyik adatával, annak érdekében, hogy ne érezzük úgy, hogy egy ilyen nagy munkát nem sikerül a nyár végére befejezni, mert a szándékunk az, nem akarok ebből titkot csinálni, hogy szeretnénk, ha a nyár végére mindenkinek saját háza tetője lenne a feje felett. Hogy ne érezzük ezt egy reménytelen feladatnak, hadd mondjam el önöknek azt, hogy tavaly mindösszesen 32 ezer, azaz harminckettőezer lakóházat és 1300 középületet kellett újjáépíteni, és mindegyiket sikeresen újjá is építettük. Tehát a mostaninál nagyobb mértékű helyreállítási és kárenyhítési munkákat is sikerült sikeresen megoldanunk. Én abban bízom, hogy most a beregiek számára is teljesíteni tudjuk azt, amit vállaltunk, amit vállalnunk kellett. A mostani helyzet az, tisztelt hölgyeim és uraim, hogy minden katasztrófát szenvedett községbe visszaköltöztek már az ottlakók, és mindegyik faluban folyik az iskolai oktatás. Hét helyen még nem iható a vezetékes víz a fertőzésveszély miatt, az illetékes szervek ma 2500 ember napi ellátásáról gondoskodnak.

Szeretném önöket arról is tájékoztatni, hogy ugyan ezt a hatalmas víztömeg okozta kárt a tavaly az ukrán állammal közösen üzembe helyezett megfigyelőrendszer nem háríthatta el, de értékes időt nyertünk vele. Abban az esetben, ha ez az előrejelző rendszer nem működött volna, nagyságrendekkel nagyobb kárt kellett volna mindannyiunknak elszenvedni. A mai nap során beszéltem az ukrán miniszterelnökkel is, folynak a tárgyalások a két ország érintett minisztereinek a megbízottai között, és abban állapodtam meg az ukrán miniszterelnökkel, hogy három héten belül egy kárpátaljai helyszínen, egyetlen napirendi pont megtárgyalása érdekében, vagyis a jövendőbeli árvízveszély elhárításának kérdésében tanácskozni fogunk Kárpátalján.

Tisztelt Ház! Összefoglalásként hadd mondjam önöknek azt, hogy először is, hála a jó istennek, Magyarországon nem esett emberélet áldozatául az elszenvedett vízözönnek. Éppen ezért talán ez az a pont, ahol mindannyiunk nevében, a magyar kormány nevében, de talán a magyar parlament nevében is, talán minden parlamenti képviselő nevében is, köszönetet mondhatok azoknak, akik önzetlen munkával igyekeztek a kárt elhárítani. (Taps.)

Köszönöm, köszönjük az ott élő embereknek a munkáját, külön köszönöm azoknak az embereknek a munkáját, akiknek sem rokonaik, sem ismerőseik nem éltek azon a tájon, mégis az ország távoli vidékeiről is önkéntesként a bajba jutottak segítségére siettek. Köszönöm a munkát a sorkatonáknak és parancsnokaiknak. Szeretném, ha tudnák, hogy 2300 fő teljesített szolgálatot a hadsereg kötelékéből a veszélyes időpontban.

(14.30)

Köszönetet szeretnék mondani a tűzoltók munkatársainak, 400 tűzoltó dolgozott erejét megfeszítve a gátakon. Szeretném megköszönni a rendőrök munkáját, 430 rendőr segítette a bajba jutottakat; és a határőrség katonáinak, munkatársainak is köszönetet szeretnék mondani mindannyiunk nevében, ők 500 fővel járultak hozzá a védelmi és kárenyhítési munkákhoz.

Végezetül hadd mondjak köszönetet minden magyar polgárnak, azoknak, akik szállást, járművet, gépet adtak, pénzbeli vagy természetbeli adományt juttattak el a katasztrófahelyzet enyhítése érdekében. Készítettünk is egy felmérést arról, hogy ki mennyire hajlandó a bajba jutottak segítségére sietni. Azt tudom mondani önöknek, az összes megkérdezett úgy nyilatkozott, hogy mintegy 55 százalékban már eddig is valamilyen formában segítségére volt a beregieknek, és további 22 százalék gondolja úgy, hogy valamilyen adománnyal vagy természetbeni segítséggel maga is közreműködik a baj enyhítésében. Az ellenzéki képviselőtársaimnak mondom, hogy ebből a szempontból a magyar választópolgárok között semmifajta különbség nem mutatkozik, ebben az 55 százalékban, amelyik már segített, kormánypárti és ellenzéki szavazók a felmérés szerint ugyanolyan arányban vannak. Ha baj van, úgy látszik, hogy a nemzeti egység mégiscsak létrejön. Még egyszer köszönöm mindenkinek, aki személyes segítséget nyújtott a beregieknek.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Végezetül szeretném önöknek elmondani azt is, hogy ebben a pillanatban is folyik a védekezés a gátakon, 1200 ember dolgozik a védvonalakon, ugyanis a baj nem múlt el. Mindannyian tudjuk, hogy amikor a nagy víz levonul, ezzel még a veszély nem múlik el a fejünk fölül, mert gyakran ilyenkor szoktak különböző balesetek megesni a gátak mentén, ilyenkor fordulhat elő, hogy további árvízkárokat kell elszenvedni az érintett területeknek. Hogy ez ne következzen be, ezért mind a mai napig megfeszített erővel folyik a további védekezés; mint említettem 1200 ember dolgozik a gátakon.

Önök is láthatják, az előttünk álló napok, hetek, hónapok nem lesznek könnyűek, egyszerre kell védekeznünk, elhárítanunk a bekövetkezett kárt, újjáépíteni a lerombolt falvakat, erősíteni a gátakat, és mindenekelőtt a lehető legkitartóbb diplomáciai erőfeszítéseket tenni annak érdekében, hogy a következő időszakban minél kisebb valószínűséggel fenyegessen bennünket ilyen árvíz.

Mint önök is tudják, Magyarország az árvízveszélyes folyóknak az alsó szakaszán helyezkedik el, így mindannyian tudjuk, amit a felmérések szerint az emberek is tudnak, hogy Magyarország persze építheti a gátakat, magasra is emelheti őket - építenünk is kell őket és magasra is kell őket emelnünk -, de önerőből csak és kizárólag Magyarország az ehhez hasonló váratlan események bekövetkeztét nem tudja megakadályozni, ha nem lesz ebben az ügyben az érintett országok között összefogás. Ha nem lesz ilyen összefogás, akkor persze mindannyian, de elsősorban mindig azok, így mi, akik a folyó alsó szakaszán élnek, szenvedik majd el a károk zömét. Annak érdekében, hogy ez ne így legyen, megpróbálunk négy ország között, de mindenesetre elsősorban az ukránokkal egy olyan megállapodást kötni, amely valamilyen reményt, talán valamilyen garanciát is jelent a jövőre nézve.

Azt szeretném kérni a tisztelt Háztól, kormánypárti és ellenzéki képviselőktől, hogy legyenek kedvesek és a kormányt ebbéli erőfeszítéseiben a jövőben is támogassák.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps.)

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Most az egyes képviselőcsoportok hozzászólásaira kerül sor, frakciónként 5-5 perces időkeretben. Többen is jelentkeztek már.

Elsőként megadom a szót Szent-Iványi István frakcióvezető úrnak, Szabad Demokraták Szövetsége.

DR. SZENT-IVÁNYI ISTVÁN (SZDSZ): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Miniszterelnök Úr! Az első szó, amit a szabad demokraták nevében mondani szeretnék, az együttérzés; együttérzés és szolidaritás a bajba jutottakkal, azokkal, akiknek élete eredményét, egzisztenciáját, lakását, házát vitte el a víz. Együtt érzünk velük.

A második szó, amit mondani szeretnék, az elismerés; elismerés mindazoknak, akik álltak a gátakon vagy akik segítették a gáton védekezőket azért, hogy a még nagyobb bajt elkerülhessük. Tudjuk, hogy még ma is nagyon sokan vannak ott, feléjük is szeretnénk kifejezni együttérzésünket.

Az SZDSZ, mint valamennyi jóérzésű magyar állampolgár és mint valamennyi képviselőtársam, az első pillanattól kezdve erkölcsi kötelességének érezte és érzi, hogy segítségére legyen a bajba jutottaknak. Az SZDSZ parlamenti frakciójának képviselői tiszteletdíjuk egy részét ajánlották fel, és már el is juttatták a bajba jutott önkormányzatok közül kettőnek. Közvetlenül azoknak akartunk segíteni, akik ma fedél nélkül vannak vagy akik nagy bajban és nehéz helyzetben vannak. Az SZDSZ-es önkormányzatok is hatékony segítséget igyekeztek nyújtani a bajba jutottaknak, sokféle támogatásban részesítették őket; a főváros rögtön tízmilliós gyorssegélyt utalt ki, ebből szivattyúk, aggregátorok kerültek az árvíz sújtotta területre; más önkormányzatok is támogatták, nem csak SZDSZ-esek, de nekem az a tisztem, hogy most róluk beszéljek.

Úgy gondolom, hogy itt valóban nemzeti összefogás született és nemzeti összefogásra van szükség, és üdvözlöm a miniszterelnök úrnak azokat a szavait, amelyek erre vonatkoznak, helyeslem is. Mint ahogy helyeslem azt is, amit a miniszterelnök úr már több alkalommal mondott, hogy minden háznak újjá kell épülnie, méghozzá ha lehet, akkor jobb minőségben, mint amilyen eddig volt. Ezzel nagyon is egyet tudunk érteni, támogatjuk ezeket a törekvéseket, hiszen úgy gondoljuk, hogy azok az emberek, akik az elmúlt néhány évben, de mondhatnám, néhány évtizedben annyit szenvedtek a folyó szeszélyétől és áradásától, most megérdemlik, hogy jobb körülmények között élhessenek.

Annak is nagyon örülök, ami itt hangzott el a miniszterelnök úrtól, és ez ellentmond annak, amit korábban hallottunk, hiszen voltak aggodalomra okot adó hangok is, hogy az újjáépítést valamiféle konzorcium fogja végezni, hogy az újjáépítést külső megbízók és külső kivitelezők fogják vállalni, és nem azoknak jut elsősorban a segítség, akiket megillet, nem azoknak, akik szenvedtek és akik ott élnek. Örülök, hogy most ennek a cáfolata elhangzott itt. Mi azt szorgalmazzuk, hogy elsősorban azok vehessenek részt az újjáépítés munkálataiban, akik a károkat elszenvedték, a térség vállalkozóinak juttassunk munkát és lehetőséget, és az érintett lakóknak tegyük lehetővé, hogy maguk döntsék el, milyen otthonokban kívánnak élni, milyen módon kívánják kihasználni a társadalom támogatását.

Tisztelt Ház! Az elmúlt években sajnos megszokottá vált a Tisza áradása, menetrendszerűen, szinte évről évre érkezik a nagy ár. Ez a legutóbbi nyilvánvalóvá teszi számunkra, hogy a védekezés hagyományos eszközei, hagyományos módszerei nem elégségesek. Nagyon helyes, hogy a hiányzó gátakat kiépítik, hogy ahol lehet, megmagasítják, ahol lehet, megerősítik, de ma már jól tudjuk, hogy ez nem elég, ilyen módon nem tudunk felkészülni az évről évre egyre magasabb árhullámra és áradásra.

Egyetértünk azzal, hogy itt a Tisza vízgyűjtő területének komplex rendezésére van szükség, és ezt mi magunk, egymagunk nem tudjuk megoldani. Ezért üdvözöljük azt, sőt kezdeményezzük is a szabad demokraták részéről, hogy egy négyes együttműködés alakuljon ki, egy magyar-ukrán-szlovák-román kezdeményezés a Tisza vízgyűjtő területének komplex rendezésére; keressük meg az európai uniós forrásokat, hiszen van ilyen forrás az Interreg keretében, amely támogatja ezeket az erőfeszítéseket; és vegyük fel a küzdelmet ott, ahol keletkezik a baj, a Tisza vízgyűjtő területein, épüljenek hegyi víztározók, és történjen meg a vízelvezetésnek más, komplex, modern módszere is, tehát nem elégséges csak a hagyományos módszer, hanem új módon is fel kell vennünk a harcot az évről évre egyre nagyobb áradással. Ígérhetjük ezt az országnak, de ha kell, akár a miniszterelnöknek is, hogy az ebbéli törekvésekben és az ebbéli erőfeszítésekben partnerek leszünk mi, szabad demokraták mindannyian.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypártok, az MSZP, az SZDSZ és a függetlenek soraiból.)

ELNÖK: Megadom a szót Kiss Gábor képviselő úrnak, Magyar Szocialista Párt.

DR. KISS GÁBOR (MSZP): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Miniszterelnök Úr! Amint azt mondani szokták, a Bereget az utóbbi években az Isten sűrűn látogatja; az emberek elcsigázottak, elkeseredettek, erejüket a végsőkig próbára teszi az évről évre ismétlődő megpróbáltatások és a folytonos újrakezdés terhe.

(14.40)

A magukra hagyottság érzésével küszködnek, a kimenekítés éjszakáján drámai körülmények között adtak kifejezést keserűségüknek, a tehetetlenség okozta kétségbeesésnek és a haragnak is. Így a bajban nyújtott segítségnek lélekerősítő hatása is volt. Köszönet ezért mindenkinek, aki segítségükre sietett: a katasztrófavédelem, a honvédség, a határőrség, a rendőrség, a tűzoltóság, a különleges mentőalakulatok szervezetének és tagjainak, a befogadó települések önkormányzatainak és áldozatkész lakosságának. Köszönöm a gátszakadás következményeit elhárítani törekvő kormányzati intézkedéseket, és személyében is szeretnék köszönetet mondani Pintér Sándor belügyminiszter úrnak.

Az átélt események és némely esetben sajnos ismétlődő tapasztalatok alapján azonban hangsúlyoznom kell, hogy a történtek tanulsága elkerülhetetlen. Mert az ismételt figyelmeztetések ellenére az 1998-as veszélyhelyzetben mutatkozó problémák megismétlődtek; késett a rendkívüli készültség elrendelése, a veszélyhelyzet kihirdetése; ismét kiderült, hogy a vízügyi igazgatóság személyi állománya vészhelyzetben megengedhetetlenül kicsiny, technikailag még mindig megoldatlan a települések riasztása, térerő híján használhatatlan a mobiltelefon-rendszer, s a katasztrófavédelem vásárosnaményi bázisa - tekintve a térség kiemelten veszélyeztetett jellegét - korszerűtlen. A központi technikák odatelepítése költséges és időigényes. Fejlesztést igényelne a tájékoztatásban kulcsszerepet játszó Nyíregyházi Rádió is.

A tapasztalatok arra figyelmeztetnek, hogy a gátmagasítás, -erősítés - különösképpen időben elhúzódó, szakaszolt formájában - felülvizsgálatra szorul. Meg kellene vizsgálni, nem lenne-e célszerű intenzív gátépítésre szakosodott kivitelező létrehozása az ebben a munkában teljességgel járatlan cégek alkalomszerű megbízása helyett. Felvetődik a szélesebb árterek kialakításának kényszere, a gazdálkodás jellegének a lakossággal egyetértésben történő megváltoztatása és a nemzetközi együttműködés.

A szatmár-beregi térség lakossága nevében köszönöm a helyreállításra vonatkozó gyors kormányzati döntést és a 100 százalékos állami kötelezettségvállalást.

Minthogy a miniszterelnök úr az egyenes beszéd elkötelezettje, ezért úgy fogalmazom meg a kérdésemet én is: hogyan értelmezendő, hogy a kormány a megrongálódott lakásokat a veszélyhelyzet bekövetkeztét megelőző minőségi és komfortfokozat szerinti építi újjá? Ki fog a különbségre fedezetet vállalni? Szeretném, ha a kormányzat világossá tenné: nem az érintett lakosságra kívánja ráhárítani a fejlesztésből adódó többletterheket.

Nem hallgathatok arról a visszatetszést szült hírről sem, hogy egy kormányzati tényezőnek aligha nevezhető politikus máris megnevezte azokat a konzorciumokat, amelyek a helyreállítás fővállalkozói lesznek. Egyfelől azért, mert természetesnek és méltányosnak tartanánk, hogy az építkezések szolid hasznából a helyi cégek is részeljenek, másfelől azért - és erről sem hallgathatok -, mert az utóbbi időben szokásszerűvé vált nálunk, hogy bizonyos típusú beruházási pénzek odaítélésével egy időben azt is közlik az önkormányzatokkal, hogy kit kell kivitelezőként fogadniuk.

Miniszterelnök Úr! Tiszaszalkán járva sokan visszaidézték nekem az ön biztató szavait, a nem víz miatt károsodott templom rekonstrukciójára tett ígéretét is. A Beregben várakozásteli a hangulat, és csak remélhetem, hogy nem fognak csalódni.

Szeretném még elmondani, hogy rosszul gondolja, aki úgy vélekedik, hogy a szegény embernek nincs önérzete. Sokan elmondták - számomra a legmegrendítőbben egy vámosatyai pedagógus -, hogy még a bajban is feltűnt és sértette őket egy hetyke vagy egy alkalmatlan pillanatban megkockáztatott, megvillant társasági mosoly és némely hivatalosságnak az árvízi helyzetben gyakran látványosságot érzékelő fontoskodása. Ezért mindenkit arra kérek, hogy a szegény emberek bajával senki ne politizáljon, segítsen inkább, ahogy ezt eddig is tette. Mindenkinek köszönöm az erre irányuló jó szándékát és tevékenységét.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP, az SZDSZ és a Fidesz padsoraiban.)

ELNÖK: Megadom a szót Mádi László képviselő úrnak, Fidesz-Magyar Polgári Párt.

MÁDI LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Miniszterelnök Úr! Tisztelt Ház!

Csatlakozom azon képviselőkhöz, frakciókhoz, akik együttérzésükről adtak tanúbizonyságot. Azt gondolom, hogy az ország egyik legszegényebb szegletének, vidékének lakói joggal és okkal igényelhetik együttérzésünket, támogatásunkat, segítőkészségünket. Köszönöm azt a segítséget is, amely a kormány hatékony lépéseinek következtében úrrá lett a bajokon; mindazt a személyi felajánlást, azoknak az embereknek a munkáját, akik ott, a helyszínen bizonyították, hogy van a magyarokban szolidaritás, van a magyarokban gondoskodás és hajlam az együttmunkálkodásra.

Harmadik szavunk mindenképp a felhívásé kell hogy legyen, hiszen nekünk, parlamenti képviselőknek és a kormánynak is mindent el kell követni, hogy ezen kistérség, ezen sokat szenvedett régió az elkövetkezendőkben olyan helyzetbe kerüljön, amely az európai uniós államok szintjén is becsületes helytállást és összehasonlítást jelent számukra; olyan esélyt, olyan lehetőségeket, ami az ott élő emberek számára a kibontakozás, a felzárkózás, a hosszú távú boldogulás esélyeit jelenti ott helyben, a beregi térségben.

A feladatunk kettős: egyrészt az újjáépítés, másrészt pedig a megelőzés; olyan biztonságos környezet, olyan feltételek megteremtése, amelyek ha nem is zárhatják ki teljes egészében, de igen nagy eséllyel garantálják azt, hogy ez a katasztrófa többet ne következzen be.

A kormány a korábbi időszakhoz képest rohamléptekkel kezdte el a Felső-Tisza-vidékén, de az egész országban is a gátak megerősítését, továbbépítését. Ha számmal kell példálózni, akkor bizony négyszeres-nyolcszoros az a ráfordított pénzösszeg, amely a korábbi hasonló ciklushoz képest ráfordításként kimutatható és bizonyítható. Ugyanakkor be kell látnunk azt is, hogy azon bevett eszközök, amelyeknek jó része eddig csak a gátak magasításában gondolkodott, egyedül ma már nem alkalmazhatók. Komplex módon kell megközelíteni a helyzetet: szükségtározók, zöldfolyosók és egyéb megoldások előtérbe kerülésére, erdősítési programok beindítására és más egyéb lépések megtételére is szükség van.

A Fidesz-Magyar Polgári Párt frakciójában munkacsoport alakult, amely segíteni kívánja a kormány munkáját abban, hogy a helyreállítás, az újjáépítés mellett ezen régió felzárkózásához esélyt kaphasson, ezen régió kormányzati segítése révén az ottani emberek életkörülményei a jövőben kedvezőbbé válhassanak.

Üdvözöljük a kormánynak azt a szándékát, hogy a lakóépületekben esett károkat 100 százalékban kívánja orvosolni, finanszírozni. Fontosnak tartjuk mi, Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében megválasztott országgyűlési képviselők, hogy az újjáépítés munkálatai minél nagyobb mértékben a megyében működő vállalkozások közreműködésével történjenek meg, hiszen az itt élő dolgozók, az itt élő emberek számára ez is a felemelkedés lehetőségét jelenti.

Örömmel kell beszámolnom arról, hogy a munkaügyi központokon keresztül elindult egy óriási nagy program, amelynek keretében nyolc hónap alatt 800 millió forintot fordítanak arra, hogy 1300 fő foglalkoztatása révén a helyreállítási munkák kellő emberi támogatást kapjanak. Azt gondolom, hogy ebben a térségben ez egy óriási szám és óriási eredmény.

Tudomásom szerint több olyan elképzelés van a kormányon belül, amelyet támogatni szeretnénk: mind az úgynevezett Vásárhelyi-programhoz kapcsolódó komplex árvízvédelmi lépések, mind a zöldfolyosó-program, mind pedig általában a Magyarország árvízvédelmi fejlesztéséről szóló kormányzati elképzelések.

Egyszerre három dologra kell figyelnünk. Arra, hogy az újjáépítés a lehető leggyorsabban és leghatékonyabban megvalósuljon az ott élő emberek számára, méltányosan és a lehető legkedvezőbb módon; másik terület az, hogy a komplex védelmi rendszer keretében a jövőt alapozzuk meg azzal, hogy védjük az embereket és az ő értékeiket; harmadsorban pedig egy olyan régiófejlesztési program kialakítására van szükség, amely ennek a térségnek a jövője szempontjából kitörési pontot, új lehetőségeket, új hitet, új eligazodást jelenthet. Ehhez kérjük a kormányzat hatékony munkáját, és a Fidesz-Magyar Polgári Párt támogatni fogja azt.

Köszönjük szépen. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)

(14.50)

ELNÖK: Megadom a szót Csurka István frakcióvezető úrnak, Magyar Igazság és Élet Pártja.

CSURKA ISTVÁN (MIÉP): Elnök úr, köszönöm a szót. Miniszterelnök Úr! Tisztelt Ház! Az árvíz elleni védekezés ösztöne már akkor kialakult a magyarságban és magasrendűvé fejlődött ki, amikor még a Tisza Magyarországon eredt és Magyarország területén ömlött bele a Dunába. Ennélfogva semmi különös nincs abban, hogy most ezek az árvizek ekkora társadalmi megrendülést, segítőkészséget, együttérzést hívnak elő a magyarságból, és abban sem - hála istennek -, hogy a lehető legeredményesebben tudunk védekezni.

Mi örülünk annak, hogy a kormány nemcsak helyreállítani akar, hanem újjáépíteni akar, örülünk annak, hogy pénzt és áldozatot nem kímélve segítségére akar sietni a beregi társadalomnak; annak is, hogy a gátak megerősítésére törekszik, és annak is, hogy lehetőség szerint új rendszerben gondolkozik, már ami az árvizek kivédését illeti.

Itt azonban meg kell állnunk egy pillanatra. Mint ahogy ezt az árvizet már '98-ban is előre lehetett jelezni, és ezt mi meg is tettük, most is teljes bizonyossággal ki lehet jelenteni, hogy nem ez volt az évszázad legnagyobb árvize, csak az első volt. Addig, amíg a vízgyűjtő területen a jelenlegi állapotok állnak fenn - és ez nem Magyarországon van sajnos most -, addig hasonló árvizekre, sőt ennél nagyobbakra, mindig nagyobbakra és nagyobbakra lehet számítani. Ugyanis minden egyes ilyen lezúduló víztömeg lemossa maga előtt a hegyek talaját, amelyeken már nincs erdő, és így pillanatok alatt eljut a kivédhetetlenül nagy víztömeg a Tiszába. Ezért tehát az a kötelességünk, kormánynak, nemzetnek együtt, hogy egy olyan védekezési rendszert alakítsunk ki - erre már többen céloztak itt az előttem szólók -, amely nemcsak a gátak magasításával, hanem egy új rendszer kiépítésével védekezik mind a Tisza magyarországi partjain, mind pedig a túlnani partokon az árvíz ellen. Ha ezt nem tudjuk megtenni, akkor mindig el fogunk jutni ebbe az állapotba, hogy az árvíz kártétele ellen kell védekeznünk.

De van sajnos egy másik feladatunk is. Ez az árvíz olyan időben következett be, amikor az országot tulajdonképpen, ha jól megnézzük, aszály sújtotta, egy téli aszály. Az a kérdés, hogy megvalósíthatóak-e olyan tervek, amelyek ezeket a kora tavaszi vagy tél végi árvizeket úgy vezetik el, hogy később ezek a vizek az ország területén maradnak, és öntözésre, egyéb célú felhasználásra is alkalmasak. Erre kellene felkészülnünk, egy egész másfajta gazdálkodásra, különösen ezeken a beregi és tiszaháti vidékeken, ahol úgyszólván az életben maradásnak egyetlen lehetősége ez. Tudom, hogy ez nagyszabású, jelen gazdasági erőnket szinte meghaladó terv, mégis csak erről szabad beszélni, csak egy ilyen terv szakemberek által való elkészíttetését és fokozatos nemzeti összefogással való megvalósítását érdemes célul kitűzni, mert különben mindig árvíz ellen kell védekeznünk, és soha nem tudjuk, hogy mit hoz a következő árvíz. A magyarságnak kell hogy erre is ereje legyen, mégpedig úgy, hogy a szomszédos államokkal összefogva, a Kárpátalja és Erdély ezen vidékén élő magyarokat is megsegíti, mert ez is éppen olyan kötelességünk, mint a beregi nép megsegítése.

Mikor tehát üdvözöljük a kormány ezen törekvéseit, fel kell hogy hívjuk ezeknek a további hatalmas lépéseknek a megkezdésére, megtervezésére és a nemzet számára való előterjesztésére. Ebben mi minden segítséget a magunk részéről megadunk. Köszönöm a szót. (Taps.)

ELNÖK: Megadom a szót Balsai István frakcióvezető úrnak, Magyar Demokrata Fórum.

DR. BALSAI ISTVÁN (MDF): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Miniszterelnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Engedjék meg, hogy mindenekelőtt a magam és a Magyar Demokrata Fórum nevében is kifejezzem együttérzésemet az árvíz valamennyi károsultjával, és kijelentsem azt, hogy képviselőcsoportunk mindent megtesz azért, hogy a miniszterelnök úr által felvázolt újjáépítési és helyreállítási tervek minél előbb megvalósulhassanak. Ezért tehát támogatjuk a kormányt, a kormánynak arra irányuló törekvéseit, hogy senki ne maradjon fedél nélkül, és a lehető leggyorsabban megérkezhessen a segítség az árvíz sújtotta településekre. Ennek elsődlegessége megkérdőjelezhetetlen még akkor is, ha egyéb tervezett fejlesztéseknek kellene halasztást szenvedniük emiatt.

Az újjáépítés nemzeti ügy. Messzemenően támogatjuk a célt, hogy minden település jobb állapotba kerüljön, mint amilyenben az árvíz előtt volt. A Magyar Demokrata Fórum programjának egyébként egyik legfontosabb célja mindig is az volt, hogy csökkentse a keleti és a nyugati országrészben élők életminősége, életszínvonala közötti különbséget; ha ilyen tragikus esemény idézi ezt elő, az eredmény akkor sem lehet kétséges.

Tisztelt Ház! Most - ahogy miniszterelnök úr is mondta - újra megmutatkozik, hogy a bajban mindig képes az összefogásra az ország népe. Sajnos az is bebizonyosodott ismét - nem ebben a Házban és nem ma -, hogy erre a magaslatra nem mindenki emelkedett még föl. Tisztelt Képviselőtársaim! Nem lehet elégszer hangsúlyozni: a gátak nem az 1998-as választások napján indultak romlásnak. Hadd hívjam föl a figyelmüket arra, hogy ha nincs az előző két év árvízvédelmi beruházása és nincs a magyar kormány pénzén az Ukrajnában és a Kárpátokban kiépített jelzőrendszer, akkor a jelenleginél sokkal súlyosabb katasztrófa következett volna be.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Fél évszázad elmaradásait kettő vagy három év alatt nem lehet pótolni. Ismerjük a tényeket: a Tisza-gátak fele nem felel meg az előírásoknak, az árvízvédelem terén Magyarországra még óriási tennivalók várnak. Mint azt tudjuk, a folyók mentén 1300 kilométernyi védvonal szorul megerősítésre, és a beruházások mintegy 200 milliárd forintot igényelnének. Ezt az összeget egyébként nyugodtan besorolhatjuk az előző rendszer ránk hagyott rendezetlen számlái közé.

Tisztelt Országgyűlés! Az idő sürget, az ökológiai változások, úgy látszik, tartósak, ezért a lehető legnagyobb erővel a lehető leggyorsabban folytatni kell a gátak helyreállítását, megerősítését, de ez - mint ez itt elhangzott - a végső megoldáshoz kevés. Olyan összetett problémával állunk ugyanis szemben, amely csak a vízügyi szakma, a politika és az érintettek érdemi együttműködésével oldható meg, hiszen a Kárpát-medence vízgyűjtő viszonyai mára végletesen megváltoztak, következménye - ez már itt elhangzott - a Kárpátokban végzett erdőirtások miatt felgyorsult vízfolyásnak, a klímaváltozásra utaló jeleknek, hőhullámoknak, intenzív esőknek s a többi. Az árvízi védekezés hatékonysága tehát sokféle szakterület és szándék összehangolásán múlik, természetesen ideértve a szomszédos országokkal kialakítandó érdekegyesítést és a nemzetközi források megteremtését is. Az árvízvédelem tehát olyan kérdés, amely nem a parlamenti naptárhoz igazodva oldható meg, de azt elmondhatjuk, hogy hosszú évtizedek után a polgári koalíció kormányzása alatt jól érzékelhető elmozdulás történt a megnyugtató rendezés érdekében, és a körvonalazódó Vásárhelyi-terv megvalósításához minden józan erő összefogására szükség van vagy szükség lenne.

Tisztelt Ház! Végezetül engedjék meg, hogy a Magyar Demokrata Fórum nevében magam is megköszönjem azokat a hősies erőfeszítéseket, azokat az önfeláldozásokat, amelyeket hivatásos és önkéntes alapon sok ezer ember tanúsított, aki részt vett a mentésben vagy adományával mutatta ki együttérzését bajba jutott honfitársainknak.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps.)

ELNÖK: Megadom a szót Szentgyörgyvölgyi Péter frakcióvezető úrnak, Független Kisgazdapárt.

(15.00)

DR. SZENTGYÖRGYVÖLGYI PÉTER (FKGP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Miniszter Úr! Tisztelt Országgyűlés! Az árvíz sújtotta területen lévő Tákosról, Csarodáról mind ez idáig csodálatos faharanglábaik jutottak az eszünkbe, a református templomok, amelyeket vályogból építettek, vagy vert falai vannak, népi ihletésű, csodálatos fafaragásokkal, festett famennyezetekkel, amelyekről az egykori püspök, Baltazár Dezső úgy emlékezett meg, mint a magyar nép lelkéből épült katedrálisokról.

Ez a vidék tengerré vált három hete, mert rázúdult mintegy 110 millió köbméter víz, miután már elöntötte a Kárpátalját, főleg annak magyarlakta területeit. A beregszászi járásban, a nagyszőlősi járásban mintegy 20 ezer ház állt víz alatt, 36 ezer embert kellett ott kitelepíteni - magyar embereket -, és itt és szűkebb határainkon belül is, mint hallottuk, 11 ezer embert kellett - ideiglenesen legalábbis - kitelepíteni, áttelepíteni.

Ez a tragédia tavaly is bekövetkezett már, tavalyelőtt is, és az előrejelzések szerint feltehetően hasonló eset előfordulhat jövőre is, ami azt jelenti, azt kell hogy jelentse, hogy a természet önszabályozó képessége korlátozódott vagy megszűnt a környezetet befolyásoló emberi káros behatások miatt. Bárhogy is nem akarunk róla beszélni, de mégis ki kell jelenteni, hogy nyolcvan évvel ezelőtt történt az a nagy tragédia, ahova ez visszavezethető, a természetnek ez a felfordulása, amikor is a versailles-i park egyik kis kastélyában - szándékosan ki sem mondom a nevét, olyan sötét foltja a magyar történelemnek - bekövetkezett egy ezek szerint bennünket ma is sújtó esemény.

Ez azt is jelenti, hogy ezek a tragédiák, amelyek feltehetően a jövőben is meg fognak történni, nem háríthatók el, nem korlátozhatóak, csak nagyon szoros nemzetközi összefogással, nemzetközi szerződésekkel, aminek jelei egyébként már e kormány működése alatt észlelhetők, hiszen már korábban megkötődött egy figyelőrendszer kiépítésére szolgáló szerződés, amely miatt a kár nyilvánvalóan most enyhébb volt, mint ahogy lehetett volna, és tegnap is hallottuk, hogy ismételten létrejött egy ilyen nemzetközi szerződés. Ezeket kell forszírozni, ezek mentén lehet csak a majdani károkat elkerülni vagy korlátozni, és egy olyan hosszú távú stratégiával, amely valóban erdőtelepítésekben, tározóépítésekben és egyéb, nagy költségeket magában foglaló tervekben valósulhat meg.

Most az elsődleges feladat a károk valamikénti pótlása. Nagy örömmel üdvözöljük, hogy itt valóban újjáépítésről van szó, hogy az építés száz százalékát magára vállalja a kormány, de szólnunk kell arról is, hogy a károk sokkal nagyobbak lehettek volna, ha azok az emberek ott már az első napokban nincsenek a gátakon. Név szerint kell megemlítenem a beregi terület kisgazda országgyűlési képviselőjét, Lengyel Jánost, Balogh Gyulát, Csaroda, Tákos, Vásárosnamény, Gulács és az összes térség polgármesterét, akik valóban oroszlánként küzdöttek az elmúlt három hétben a gátakon, és minden egyszerű embert, embereket, asszonyokat, akik ott mentették a kis vagyonkájukat.

Tehát a károk felszámolása most az elsődleges, ehhez a Független Kisgazdapárt, bár szerény formában, de a téglajegyek folyamatos vásárlása mellett 3 millió forint értékű természetbeni juttatást ajánl fel e célokra.

Összegezve, én az emberi akaratot, az emberi erőt, az emberi élni akarást emelném ki e szörnyű tragédiából. Dicsérnivaló az, amit a különböző karitatív szervezetek, a honvédség és az egyéb szervezetek végeztek e területen, és rávilágítottak kétségtelenül egy régi titokra, hogy hogyan is maradhattunk mi itt 1100 évig így, hittel, munkával.

Köszönöm. (Taps az FKGP soraiban. - Szórványos taps a Fidesz soraiban.)

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Válaszadásra megadom a szót Orbán Viktor miniszterelnök úrnak.

ORBÁN VIKTOR miniszterelnök: Mélyen tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Talán három vagy négy olyan megjegyzés hangzott el, amely egy-egy gondolatnyi választ vagy inkább továbbgondolást igényel.

Dr. Kiss Gábor úr mondotta azt, hogy meg kellene fontolni, hogy a gátépítést inkább valami e célra szakosodott nagyvállalkozásnak kellene folytatnia, és kevésbé ilyen célra kevésbé szakosodott, specializálódott kisebb vállalkozásoknak. Ez az a probléma, amellyel majd küzdeni fogunk egyébként a házak újjáépítésénél is, hogy mi a jó megoldás.

Az elmúlt időszakban éppen az volt a törekvése a kormányzatnak, hogy helyes volt-e vagy sem, ezt majd az idő meg önök el fogják dönteni, hogy ha egy építkezés történik valahol, mint például a gátépítések időszakában ez így volt, akkor teremtsünk lehetőséget minél több helyi vállalkozónak; hát a helyi vállalkozók meg nem arról híresek. Ön is tudja, hogy milyen volt az elmúlt tíz év tőkefelhalmozódása, hol volt az, s hol nem - a magyar vállalkozóknál leginkább hol nem, arrafelé meg különösen. Tehát nem arról híresek, hogy hatalmas gátépítési kapacitással rendelkeztek volna, és ezért bizony lehet, hogy önnek igaza van; tán egy nagy országos konzorcium bölcsebben vagy gyorsabban járt volna el, de ez ütötte azt a szempontot, hogy inkább a helyieknek próbáljunk lehetőséget teremteni.

A házaknál is így leszünk majd, amikor az újjáépítések jönnek, hogy mit csináljunk; egy nagy országos konzorcium gyorsan építsen föl mindent, vagy vonjunk be helyi vállalkozókat, s ha igen, hogy s miképpen. Nehéz kérdések ezek, engedje meg, hogy én most erre itt hadd ne válaszoljak az ön számára, csak annyit hadd jelezzek, hogy értjük a problémát, meg ami az ön lelkét nyomja, az nekünk sem könnyű, mi is keressük azt a jó megoldást, ötvözetet, mixtúrát, amely végül is gyorsaságot, hatékonyságot és egyúttal a helyiek számára való lehetőséget próbálja összeegyeztetni.

Ezért mondtam én a bevezetőmben azt, hogy minden egyes fontosabb mozdulatnál fontos, hogy az önkormányzat maga jóváhagyja, egyetértsen vele. Tehát nehéz innen eldönteni, hogy mi a jó megoldás, valamilyen módon partnerként kell kezelnünk az önkormányzatokat, és akkor majd - nem mondom, hogy könnyen, meg alkudozások nélkül, ön is tudja, hogy milyen egy ilyen folyamat - a végén csak kialakul az a megoldás, amelynek eredményeképpen időre állnak a házak, beköltözhetnek azok, akiknek most nincs hol lakniuk, és a helyi vállalkozók is úgy fogják érezni, hogy megtalálták a maguk számítását. Remélem, hogy önnek mint a környékért felelősséget viselő országgyűlési képviselőnek, majd számíthatunk a meglátásaira e mixtúra kitalálásában.

Volt még egy fontos kérdés, amelyet a képviselőtársam felvetett, ez pedig, hogy a száz százalék fölött ki fog fizetni. Annak érdekében, nehogy véletlenül félreértések legyenek közöttünk, a vita ma nem arról szól, korábban sem arról szólt, hogy száz százalékig építjük-e újjá a magánvagyonokban keletkezett károkat vagy sem; az a kérdés, hogy mennyivel a száz fölött. Tehát amikor arról van szó, hogy állt, mondjuk, egy elnéptelenedett és legkevésbé sem virágzónak mondható faluban egy sor vályogház, azokat összedöntötte a víz, és azokat újjá akarjuk építeni, és nem akarunk olyan házakat építeni oda, mint amilyenek voltak, ugyanakkor a tulajdonosok számára akarunk házat építeni, tehát azoknak, akik ott laktak - most tegyük föl, hogy nagyobb alapterületű, jobb minőségű, magasabb komfortfokozatú házakat fognak kapni, oda beköltöznek, és azt az állam teljes egészében fizetni fogja, mint ahogy a mi elgondolásunk az, hogy ezt teljes egészében fizetni fogja -, akkor hogyan lehet megoldani azt, hogy ebből helyben ne legyenek örök életre szóló haragot eredményező konfliktusok.

Tehát nagyon nehéz ügy ez az újjáépítés. Nem csupán arról van szó - mert az egy tollvonás -, hogy ennyi milliárd forintot a kormány az újjáépítés céljára majd kiutal és fordít. Az igazi, nagy emberi konfliktusokkal járó nehézségek ezután kezdődnek. Ki építi újjá, hogyan, mennyit és így tovább. Egy faluban, minél kisebb egy település, annál könnyebb élethosszig tartó sérelmeket meg igazságtalanságokat okozni. Ezért szeretném újra és újra hangsúlyozni, hogy nagyon számítunk az önkormányzatok bölcsességére. Nem lehetséges igazságos megoldást találni akkor, ha a megoldáson nincsen rajta vagy a polgármester, vagy a képviselő-testület kézjegye.

Tehát miközben minden vágyunk az, hogy minél gyorsabban újjáépítsük ezeket a házakat, ezek jobb állapotú házak legyenek, következésképpen értékesebbek is legyenek, mint korábban voltak, és ezt teljes egészében az állam fogja fizetni - ésszerű határokon belül. Nyilván nem akarunk négy komfortfokozatot emelni, gondolom, ezt a helyben lakók is be fogják majd látni, de ott is a józan ész az úr reményeim szerint; tehát majd meg fogunk egymással állapodni.

(15.10)

A dolog lényege az - még egyszer szeretném mondani -, hogy a helyi az önkormányzatokkal való együttműködés nélkül nem akarunk olyan lépéseket tenni, amelyek felforgathatnák egy falu életét, még a legnagyobb jó szándék mellett sem.

A válaszom röviden az ön kérdésére az, hogy ami a száz százalék fölött van, azt is úgy kell érteni, hogy a kormányzati újjáépítési tervben szereplő, kormányzat által vállalt kiadás.

Volt még egy megjegyzés, amit tett, és erre is szeretnék röviden utalni. Híve vagyok annak, hogy az önkormányzati gazdálkodás is a lehető legnagyobb rendben legyen, ezért ha olyan információja van bárkinek ebben a Házban - különösen, ha az elmaradottabb térségeken, ahol ez nyilván még igazságtalanabb, így van -, hogy bármilyen beruházáshoz előre kivitelezőt akarnak megnevezni, akkor ne legyenek restek a képviselőtársaim, hanem tudassák, és amint tudjuk, hogy miről van szó és kikről van szó, abban a pillanatban el tudjuk rendelni a szükséges ellenőrzéseket. Azt is szeretném kérni önöktől, hogy ne mindig higgyék el, amikor a kormányra hivatkoznak - önök is láttak már önkormányzatot, nemcsak én.

Azt szeretném mondani önöknek, nagyon bízom benne, hogy az ön felvetése nyomán is, amikor bejön a tisztelt Ház elé - és ez hamarosan megtörténik - az önkormányzatok gazdálkodásának szorosabb ellenőrzéséről szóló előterjesztés, akkor számítunk az önök megértő véleményére, ne adj' isten, még támogató szavazataira is.

Végezetül szeretném Kiss Gábor úrnak megköszönni azt a megjegyzését, amelyben azt mondta, hogy ne csináljunk pártpolitikát a védekezés és az újjáépítés kérdéséből. Kiss úr, kérem, én is azt mondom, van épp elég bajunk azzal, hogy a víz ellen kell védekeznünk, és az újjáépítés nehézségeivel kell küzdenünk, higgye el, nekünk sincs kedvünk még e mellett a sok nehézség mellett az ellenzék támadásaival is szembenézni. Amennyiben ezt úgy vehetem, amit ön mondott, hogy az ellenzék készen áll arra, hogy ebben a kérdésben inkább a közös megértés és a közös célok mentén a közös megoldásokat keressük, akkor nyitott kapukat dönget, és a kormány szívesen lesz az ellenzéki képviselőknek is partnere. Éppen azért döntött úgy a kormány, hogy a környék parlamenti képviselőit is igyekszünk bevonni ebbe a munkába, helyt adunk az újjáépítési bizottságban számukra, függetlenül attól, hogy egyébként ellenzékiek vagy kormánypártiak. Én is azt gondolom, van éppen elég bajunk az elemekkel, van éppen elég bajunk az újjáépítés terheivel, ne nehezítsük egymás munkáját, különösen úgy, hogy annak végül a levét nem mi személy szerint, hanem a Beregben élők innák meg.

Úgyhogy amennyiben ez őszinte felajánlás és ígéret volt - és ennek az őszinteségében nincs okom kételkedni -, akkor ezt a kinyújtott kezet a kormány örömmel fogadja el.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok és az MSZP soraiból.)