Készült: 2024.09.19.03:13:05 Dinamikus lap

A felszólalás szövege:

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
179 60 2000.12.05. 1:49  23-197

DR. SZENTGYÖRGYVÖLGYI PÉTER (FKGP): Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Hadházy Sándor javaslatához szeretnék hozzászólni támogatólag, amely a Pest Megyei Rendőr-főkapitányság bizonyos pluszfinanszírozását célozta meg. Igaz, hogy Pest megyének egyetlen nagyvárosa nincs, igaz, hogy Pest megyének egyetlen megyei jogú városa sincs, de mégis tudjuk, hogy idegenforgalmi szempontból Budapest és a Balaton után a legfrekventáltabb része Magyarországnak a Dunakanyar. Ez vonzza a bűnözőket. Számtalan olyan ügylet van e frekventált idegenforgalmi területen, amely az ország más részén nem található, és ezt a Pest Megyei Rendőr-főkapitányságon kell megoldani. Ismerjük a Pest Megyei Rendőr-főkapitányság helyzetét, nem kiemelt az országban, holott éppen az idegenforgalmi vonzás miatt kiemelten kellene kezelni.

Ugyanezen szempontból támogatom a Nagymaros helyreállítására irányuló pénzbiztosító módosító javaslatot. Ha valaki felülről, Visegrádról vagy a Prédikálószékről lenéz erre a tájra, ez egy sebzett táj. Ennek a képtelen nagymarosi gátötletnek a maradványa még mindig látszik ezen a csodálatos vidéken, amely pontosan ezt az egyébként rendkívül kedvező dunakanyari idegenforgalmi vonzást rontja. Tehát mindenféleképpen szükség van idegenforgalmi szempontból is, de környezetvédelmi szempontból is ennek a tájnak az eredeti állapotban való vagy legalábbis azt megközelítő helyreállítására.

Köszönöm szépen. (Taps a Független Kisgazdapárt soraiból.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
180 4 2000.12.06. 9:55  1-209

DR. SZENTGYÖRGYVÖLGYI PÉTER (FKGP), a napirendi pont előadója: Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Parlament! Minden magát jogállamnak tartó ország az ókori városállamoktól kezdve különös gondot, különös figyelmet fordított arra, hogy azok a személyek, akik közmegbízatást teljesítenek, illetve köztisztségeket töltenek be, ne végezzenek olyan tevékenységet párhuzamosan e közmegbízatásukkal, amely tevékenység összeegyeztethetetlen, ellentétes lenne ezzel a közmegbízatási tevékenységgel.

Gyűjtőfogalomként ezeket a különböző okokat, külön ellentéteket összeférhetetlenségnek nevezzük. A magyar jogalkotásban is szó van az összeférhetetlenségről, a képviselők összeférhetetlenségéről az 1990. évi LV. törvényben. E törvény III. fejezete foglalkozik az összeférhetetlenségi okokkal, felsorolja tételesen, taxatíve, hogy miket tekint annak, és azt is meghatározza, hogy akinél ilyen összeférhetetlenség felmerül, akkor mi az eljárás, mi a teendő. Vannak olyan esetek, ami eleve kizárja, hogy az illető képviselő legyen, tehát meg kell szüntetni a képviselő mandátumát, ha netán ilyen összeférhetetlenségi ok fennállna. Vannak aztán olyan összeférhetetlenségi okok, amelyek menet közben, tehát a képviselői tevékenység folytatása közben keletkeznek, és ezek is összeférhetetlenek, ezeket be kell vallani, és választás előtt áll a képviselő, hogy most hogy szünteti meg ezt az összeférhetetlenségi okot, lemond-e a mandátumától, vagy pedig megszünteti az illető tevékenységet.

Az összeférhetetlenség, mint mondtam egy gyűjtőfogalom, s ezt önök nagyon jól tudják; számtalan összeférhetetlenségi okot, ellentétet sorol fel az országgyűlési képviselői tevékenységgel, ennek egy része, pontosan a 19. §-a szól a képviselő vagyonáról. Tulajdonképpen úgy fogható fel, hogy magának a vagyonnak bizonyos gyarapodása is, ha nem is összeférhetetlen, de összeférhetetlenségre adhat okot egy képviselőnél, és az oka éppen abból indul ki, amit a legelején mondtam, hogy valóban, az ókori társadalmak óta szükséges, hogy bizonyos közmegbízatást folytató emberek, akik jobban reflektorfényben vannak minden más embernél, tisztább képet adjanak, olyan dolgokat is lehessen tudni egy ilyen közmegbízatást folytató személyiségről, személyről, ami más embernél nem beszéd tárgya. Ez azonban egy igen kényes és sikamlós téma, és az elmúlt hetek, hónapok is bizonyítják, hogy bizony ez egy olyan kérdés, amelyet a sajtó felnagyíthat, kipécézhet egyes embereket, és olyan önmutogatásra kényszerít képviselőket, ami egyébként durván személyiségsértő lenne egy más állampolgárnál, de tulajdonképpen a képviselőnél is.

Ha ez szabályozott rendben történik, és pontosan meg van határozva - mint ahogyan az összeférhetetlenségnél meg van határozva, hogy mi az összeférhetetlenség, és mi az összeférhetetlenség szankciója, eljárási rendje -, tehát ha egy szabályos mederben történik az egész vagyonkérdés, akkor nem adhat okot arra, hogy a sajtó egyes személyeket kipécézve vádoljon különböző, igazán nem igazolható ügyekkel, amelyek az esetleges vagyongyarapodások mögött vannak.

A magyar jogalkotásban ez a bizonyos 1990. évi LV. törvény tesz kísérletet arra, hogy ezeket a kellemetlen és a jogállamban nem feltétlenül megengedett ügyeket valahogy mederbe terelje, és azt mondja, hogy tegyen vagyonnyilatkozatot két alkalommal a képviselő: egyszer, amikor képviselővé válik, s egyszer, amikor megszűnik a képviselősége. Eddig rendben is lenne a dolog, mert nyilvánvalóan az lenne a célja, hogy összehasonlítható legyen a két vagyonnyilatkozat, s abból megállapíthatóvá váljék, hogy netántán a képviselő esetleg összeférhetetlen módon jutott vagyongyarapodáshoz.

Igen ám, csakhogy ennek a törvénynek az eljárási rendje úgy szabályozza ezt a kérdést, hogy igazából nem oldja meg. Kicsit olyan, mint a Mátyás király meséjében, hogy hoztam is meg nem is ajándékot - mindenki ismeri -, leírja, hogy kell két vagyonnyilatkozatot tenni, de a második vagyonnyilatkozat megtétele után az elsőt meg kell semmisíteni, majd aztán a másodikat is, a zárónyilatkozatot is meg kell semmisíteni anélkül, hogy ezt a kettőt összehasonlították volna. Vagyis igazából hiába van leírva a kettős vagyonnyilatkozat-tétel, az egészből nem következik semmi, vagyis nincs olyan szerv, amely valóban ezt a kettőt összehasonlítaná. Csak rendkívüli esetben, ha összeférhetetlenségi okból egy képviselő ellen eljárás indul, akkor valóban a mentelmi bizottság, egy háromtagú vizsgálóbizottságot kiküldve, beletekinthet a vagyonnyilatkozatba is. De, tisztelt Országgyűlés, ilyen összeférhetetlenségi eljárás az elmúlt tíz évben, tehát 1990 óta nem volt.

 

(8.20)

 

A vagyonnyilatkozatra egyébként van egy külön eljárása is a Házszabálynak, amikor is azt mondja, hogy ha felmerül valamiféle gyanú a vagyonnyilatkozattal kapcsolatban, akkor a mentelmi bizottság elnöke felhívja az illető képviselőt, hogy tisztázza ezt az ellentétet, vagyis akár ki is javíthatja a vagyonnyilatkozatát, és ha ezt nem teszi megadott határidőben, akkor indítható valóban ellene ilyen összeférhetetlenségi eljárásszerű eljárás. Ilyen sincs a tisztelt parlament előtt jelen pillanatban sem.

Mindebből következően ez a jelenlegi helyzet nem visz sehová, és pontosan ezt kell megváltoztatni, ismételten két okból. Egyrészt - amit az előterjesztőtársam, Répássy Róbert előadott -, hogy a választópolgárok igenis tisztán lássák azt, hogy egy parlamenti képviselő az adott ciklusban hogy keresett. De ne olyan formában szerezzen erről tudomást, mint ahogy a sajtó ezt szeretné, ne olyan formában szerezzen róla tudomást, mint ahogy a jelenlegi úgynevezett titkos záradék előírja, hogy nyilatkozni kell arról a képviselőnek, hogy hol lakik, részletesen, hogy milyen vagyona van, részletesen nyilatkoznia kell arról, hogy milyen ingóságai vannak, ezáltal mintegy kitéve magát netántán bűnös cselekedetnek is, mert hisz ha köztudott, hogy hol lakik, és van egy Munkácsy-festménye, vagy a kék Mauritius is a birtokában van, akkor ez nem azt szolgálja, hogy a választópolgárok pontosan tudjanak a vagyonáról, hanem intimpistáskodásra, pletykálkodásra ad okot. Ezt meg kell szüntetni, vagyis arról nyilatkozni kell a képviselőnek, hogy ingóságainak értéke mennyi, de csak egy szabályozott rendben köteles arra választ adni, hogy ez alatt pontosan, tárgyszerűen mit kell érteni.

A mi előterjesztésünk ennek a törvénynek a módosítására irányuló előterjesztés, ezt akarja feloldani, megszünteti a kettős vagyonnyilatkozat tételét, amely ezt a bizonyos úgynevezett titkos záradékot - bár igazán nem titkos, mert ez a vagyonnyilatkozat csak azért titkos, mert bent őrzik egy páncélszekrényben és senki nem juthat hozzá - megszünteti, összevonja, és az előterjesztés szerint az egyetlen vagyonnyilatkozatban tünteti fel valamennyi tételes vagyon értékét, az ingatlanoknál magát azt is, hogy hol van az ingatlan, de természetesen címeket nem, csak helységet, és az ingók tételes összegét, amelyről aztán számot kell adni egy esetleges eljárás során. Ez pontosan azt célozza, hogy teljesen nyílt és szabályos eljárással védje a képviselőket az ilyen különböző pletykálkodások ellen. Az egy év a törvénymódosításban ugyanezt célozza, hogy ne négy év után kelljen számot adni, hanem évenként tisztán lásson a választópolgár arra nézve, hogy voltaképpen mi is történt az egy év során. Ez egy teljesen szabályozott, tiszta rendszert adna a jelenlegi hasznavehetetlen és egyszerűen alkalmazhatatlan előírásokkal szemben.

Az a tétel pedig (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) - befejezem máris -, amely visszavonásra került, véleményem szerint az sem ellentétes az alkotmánnyal, de miután visszavonásra került, úgysem érdemes beszélni róla, és kérem, önök se beszéljenek erről.

Köszönöm. (Taps a kormánypártok soraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
180 72 2000.12.06. 2:06  1-209

DR. SZENTGYÖRGYVÖLGYI PÉTER (FKGP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Elég furcsa a helyzet, lassan nem is a parlamentben érzem magam, hanem valamilyen furcsa társaságban, ahol arról beszélgetnek, hogy mennyire szeretnének Norvégiában lakni, mert onnan olyan jól lehet Olaszországba vágyódni. Itt most már mindenféléről szó van, csak a tényekről nem. Ezt a vitát valóban arra használják fel, hogy további személyeskedő botránykeltéssel botránkoztassák meg a közvéleményt.

A mi előterjesztésünk pedig éppen annak a megnyugtatására, a leromlott közbizalom visszaszerzésére irányulna. Azt mondják, hogy ezzel a módosító indítvánnyal nem oldódik meg a kérdés. Ezzel azt is mondják, hogy az alapjogszabállyal végleg nem oldódik meg a kérdés. Tehát ha egy teljesen rossz, hasznavehetetlen jogszabályt, törvényt valamiképpen módosítani szándékoznánk - lehet, hogy nem tökéletes módon, de hisz az általános vita során a részletes vitáig be lehet nyújtani a módosító indítványokat -, akkor ez baj, tisztelt képviselőtársaim. Baj az, hogy egy valóban hasznavehetetlen valamit, a törvényt, amely abszolút nem oldja meg ezt a kérdést - nem oldja meg azt, hogy állandóan vádaskodhassunk, állandóan személyeskedve, kipécézve egyes képviselőt, a szemére hányjunk valamit -, hanem megpróbálja egy rendes, szabályozott mederbe terelni ezt az egész kérdést, amely magát a képviselő személyét is védi, és a közvéleményt is megpróbálja tájékoztatni. Miért baj ez?

Felhoztak itt különböző példákat a pénzek kicsorgatására. Én nem akarok ilyen példákat mondani, bár mondhatnám a zsurki vodkagyárat, a Tocsik-ügyet s a többi, de nem mondom, mert ennek éppen ez a célja, hogy ne is lehessen mondani, hanem egy szabályozott mederbe legyen terelve a képviselők átláthatósága.

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
180 116 2000.12.06. 2:04  1-209

DR. SZENTGYÖRGYVÖLGYI PÉTER (FKGP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Itt szó esett a közbiztonságról, és azt is jelezte ellenzéki oldalon ülő képviselőtársam, hogy ha majd megkapja a szót, és a tízpercesben hosszabb ideig kifejtheti, ugyanezen témáról fog beszélni.

Való igaz, ennek az egész kérdéskörnek van egy ilyen vonzata, amit közbiztonságnak nevezünk, és pontosan az emiatti aggodalom miatt szól úgy a módosító indítványunk, ahogy szól, hogy nevezetesen, az eddigi kétfajta nyilatkozat helyett egy nyilatkozat készüljön. Nem vitás, hogy az a második nyilatkozat, vagyis tulajdonképpen az 1. számú nyilatkozat, amely bővebb, terjedelmesebb, olyan adatokat is tartalmaz, ami egyébként tényleg személyiségi jogokat sért abban az esetben, ha ez a teljes nyilvánosságra kerül. Én magam is szóltam erről, igen, kétségtelenül személyiségi jogokat sért, ha önmutogatóképpen kénytelen vagyok kimondani azt, hogy mit tartok otthon, milyen festményeket, milyen szobrokat, milyen könyveket, mert ezzel felhívhatom a betörő figyelmét arra, hogy majd az én házamba törjön be. Igaz, de ha annak az összegét írom be valahol egy olyan nyilvántartásba, egy olyan nyilatkozatba, amelyet a mi törvénymódosító javaslatunk tervez, akkor már semmilyen személyiségijog-sérelem nem történik, akkor már a közbiztonság védelme is biztosítva van.

Ugyanakkor én azt nem látom be, hogy ez a nyilatkozat miért ne terjedjen ki a közvetlen közeli hozzátartozóra, hiszen együtt élünk, az én vagyonom részesei, következésképpen ennek is tartalmaznia kell a vagyonnyilatkozatot, anélkül nem teljes. Aki ezt nem látja át, nem hiszem, hogy ne értené meg, az direkt nem akarja megérteni. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
180 130 2000.12.06. 2:02  1-209

DR. SZENTGYÖRGYVÖLGYI PÉTER (FKGP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Itt az előbb egy jogtörténeti fejtegetést is hallottunk, és ez bátorít fel engem arra, hogy én is idézzek az összeférhetetlenséggel kapcsolatban egy régi fővárosi szabályrendeletet, talán a 35/17-est. Ez azt mondja ki, hogy a főváros mint testület üzleti ügyekbe hogyan bonyolódhat a törvényhatósági tagokkal, illetőleg bonyolódhat-e egyáltalán. Kimondja azt, hogy a unokaöcs szintjéig nem lehet üzletelni olyan személlyel, akinek a nagybátyja törvényhatósági tag.

Mindezt azért mondom, mert itt felvetődött annak kérdése, hogy meddig lehet ezt szabályozni, meddig lehet elmenni a rokonság fokának a megállapításánál. Tehát egészen eddig is el lehetne menni, ám nem kell, mert a mi módosító indítványunk pontosan meghatározza azt, hogy meddig kell elmenni, és abban a nagyon érhető logikában gondolkozik, hogy a közös háztartásban élőkig kell elmenni, tehát feleség, kiskorú gyermek és élettárs. (Tóth Károly: Testvér?) Az élettárs fogalmát is elismeri a magyar jog, még a lakásbérlet jogutódlásánál is, tehát akkor természetes, hogy ennél is figyelembe kell venni.

Én ebben az égadta világon semmiféle szörnyűséget nem látok. Nem látom azt, hogy ezeknek az igen közeli hozzátartozóknak a személyiségi jogai mennyivel sérülnének jobban, mint magának a képviselőnek, mert nem vitás, hogy valamilyen fokban sérülnek, nade éppen erre hangzott el, hogy a képviselőnek fel kell vállalnia ezt a sérülékenységet, ugyanúgy a vele közös háztartásban élőknek is. Ebben semmi problémát nem látok, elhangzott ilyen felvetés. (Taps a Kisgazdapárt soraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
180 148 2000.12.06. 2:02  1-209

DR. SZENTGYÖRGYVÖLGYI PÉTER (FKGP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Kizárólag magáról a törvénymódosításról szeretnék beszélni, illetőleg annak az eszmeiségéről. Itt mindig felvetik ezt a bizonyos egyedi esetet - nem akarom megnevezni, mert a következő napirendi pontnál majd szó lesz még erről -, egy személyt kipécéznek, és önmutogatásra kényszerítik. Ennek a törvénymódosításnak éppen az a célja, tisztelt képviselőtársaim, hogy senki, se önök, se én, egyik képviselő se kerülhessen olyan helyzetbe soha, amíg parlamenti képviselő, hogy valaki mutogasson rá, és arra kényszerüljön, amire egyébként nem lenne köteles mint halandó személy.

Azt célozza pontosan ez a törvénymódosítás, hogy szabályos rendben legyen minden képviselő és a háztartásában élő hozzátartozója mintegy átvilágítva; tehát olyan nyilatkozattételekre kötelezve - és ismételten, évenként -, ami ezt eleve kizárja. Hogy eleve ne lehessen semmikor, semmilyen körülmények között valakit így kipécézni, mert hisz mindaz a nyilatkozat, amit évenként kitölt, összevethető, és a napnál is világosabbá teszi azt, amit egyébként a közvélemény tudni akar.

Természetesen nem mondom, hogy nem lehet hamis nyilatkozatot tenni; persze hogy lehet. De mégis elemi követelmény egy képviselőtől, hogy ezt ne tegye. Egyébként az is ellenőrizhető. De a jelenlegi formában ez a bizonyos kettős nyilatkozat, hogy majd amikor megszűnik a képviselői mandátuma, akkor tesz egy újabb nyilatkozatot, ez az összevetésre alkalmatlan. Teljesen alkalmatlan pont arra a célra, amit igazán szolgálnia kellene.

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
180 182 2000.12.06. 1:59  1-209

DR. SZENTGYÖRGYVÖLGYI PÉTER (FKGP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! A nyilvánosságnál folytatva és reagálva Wiener György előadására, miszerint a nyilvánosság nincs megfelelő módon biztosítva a módosításban, a 2. § (2) bekezdés azt mondja: "Az e törvény melléklete szerinti vagyonnyilatkozatot az Országgyűlés elnöke nyilvánosságra hozza." Tehát benne van, csak valóban kétséges, hogy mennyit ér. Hisz mindig arra hivatkoznak, hogy az egész kérdéskört - szerintem nem - Torgyán József ügye robbantotta ki.

Kérem szépen, Torgyán József negyven különböző szervezetnek részletes vagyonbevallást tett (Bauer Tamás: Csak nem azt!): a Magyar Távirati Irodának, gazdasági rovat, belpolitikai rovat; a televízióknak: MTV Híradó, Duna TV Dimény Zoltán, Duna TV, TV2 Tények, RTL Klub, ATV, MTV A Hét, Szatellit, Szamos 4; Kossuth Rádió: Krónika, Kossuth Rádió hírszerkesztés, Inforádió, Danubius Rádió, Magyar Nemzet, Népszabadság, Kis Újság, Világgazdaság, Magyar Hírlap, Népszava, Napi Gazdaság, Mai Nap, Blikk, Heti Világgazdaság, Vasárnapi Hírek, Los Angeles-i Újvilág, Újkelet, Axel Springer, Atlantic Sajtószolgálat, Média Flash, Interfax, Index, Diplomata Magazin s a többi.

Ennek ellenére csak nagyon kevés hírközlés hozta le ezt a nyilatkozatot, ami világosan mutatja, hogy nem erről van szó, tisztelt képviselőtársaim. Egyetlenegy képviselőt sem lehet kitenni annak, hogy ilyen magyarázkodásra kényszerüljön, hanem igenis arról van szó, hogy az egész képviselői kar, tehát minden képviselő olyan szabályos mederben tegye meg ezt a vagyonnyilatkozatát, amely a parlament előtt, az illetékes bizottság előtt ellenőrizhető, mindkét vagyonnyilatkozat, a kezdő és a záró. Erről van szó, és ismétlem, nem hiszem, hogy önök ezt nem értik, hanem szándékosan nem akarják érteni.

Köszönöm szépen. (Taps a Független Kisgazdapárt soraiból.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
180 194 2000.12.06. 1:51  1-209

DR. SZENTGYÖRGYVÖLGYI PÉTER (FKGP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! A távozó Keller képviselő úr már körülbelül négyszer-ötször szinte ugyanezekkel a szavakkal elmondta a mondókáját, élő oroszlánként, azzal a különbséggel, hogy most speciel nem mutogatott, mint a pulpituson, amikor még közvetített a televízió.

 

 

(12.30)

 

Kétségtelenül remek színész veszett el benne. Most hogy csak a rádió hallgatja, most bőven elég volt az orgánum, és mutogatni nem kellett. Nade, kérem szépen, végül is mi pontosan azért terjesztettük be ezt a módosítást, hogy soha egyetlen képviselőt se lehessen arra kényszeríteni, hogy önmutogatásra kényszerüljön, hogy önmutogatásként itt felajánlja, ne haragudjék, tisztelt képviselőtársam, az ellenzék padsoraiban, hogy most itt azt mondja, hogy mi vizsgáljuk át. Nem vagyunk rá kíváncsiak. Nem ez a dolog lényege.

Az a dolog lényege, hogy egy tisztességes rend legyen ebben a parlamentben, ahol évenként felül lehet vizsgálni ezeket az adatokat, nem egy képviselőnek, nem két képviselőnek, hanem mindenkinek. És ezt nem akarják megérteni, hanem állandóan mutogatva személyeskedésre használják fel, és politikai hecckampányt csinálnak ebből az egyébként nagyon komoly kérdésből, amely már nem lenne kérdés, hogyha ezt a kétharmados törvényt megszavaznák, mert abban a pillanatban az óhajuk valóra válna, és az illető képviselő kénytelen lenne akkor bemutatni hivatalosan is azt, amit egyébként már 40 sajtóorgánumnak megmutatott. Köszönöm.

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
180 224 2000.12.06. 2:14  209-279

DR. SZENTGYÖRGYVÖLGYI PÉTER (FKGP): Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! Tulajdonképpen nagyon jó, hogy a napirenden együtt szerepel ez a napirendi pont és az előző, mert azért összefügg a kettő. Mégpedig itt több mint hat órában majdnem arról vitatkoztunk, hogy kell-e módosítani a képviselők jogállásáról szóló 1990. évi LV. törvényt, és ha igen, miért nem és hogyan, és ez teljesen világossá teszi, hogy miért is kell: mert ez az előző napirendi pontban módosításra javasolt jogszabály nem teremtett tiszta képet, nem vágott rendet a vagyonbevallások kapcsán, egyszerűen tényleg használhatatlan volt a régmúltra tekintettel.

Ez a mostani országgyűlési határozati javaslat, amely létrehozná ezt a bizottságot, pontosan ezt a kérdést oldja fel, vagyis visszamenőlegesen vizsgálná azt, mi történt a képviselők vagyonával a képviselői időszakukban, függetlenül attól, hogy 1990-től, '94-től vagy '98-tól képviselő-e, mert azt mondja: a képviselői megbízatása időtartamában és mi van most; tehát ez a régmúltat vizsgálja. Majd ha már ezen túl vagyunk, akkor kerül sor - ha jóváhagyják a törvény - a szabályos, egyévenkénti vagyonbevallásokra. Ezért kell külön bizottság.

Egy bizonyos határidő alatt kell ennek a bizottságnak lefolytatnia ezt a visszamenőleges vizsgálatot, és egyszerűen én magam sem tartom technikailag sem helyesnek, de egyébként sem, elvileg sem, hogy ugyanaz a bizottság folytassa a visszamenőleges vizsgálatot, amelynek egyébként más dolga is van, amellett, hogy vagyonnyilatkozatokat vizsgál, de majd úgyis szerepe lesz a rendes menetben (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) ezeknek a vagyonnyilatkozatoknak a felülvizsgálatában. De ennek a bizottságnak csak a régiekben.

Köszönöm.

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
181 126 2000.12.11. 2:06  98-236

DR. SZENTGYÖRGYVÖLGYI PÉTER (FKGP): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! Akceptálok minden olyan megnyilvánulást, amely a személyi jogok védelme érdekében történik, de mi is éppen ennek érdekében tettük azt a javaslatunkat, hogy a jelenlegi 1., 2. számú melléklet helyett egyetlen melléklet legyen a vagyonnyilatkozathoz csatolva.

 

 

(18.30)

 

 

Mégpedig éppen azért, mert az 1. számú mellékletet jelenleg is olyannak tekintjük, amely igenis durván személyiségi jogokat sért. Már bocsánatot kérek, de senkinek semmi köze ahhoz, hogy az én lakásom pontosan hol van, hogy én abban milyen ingóságokat tartok, milyen perzsaszőnyegem van, milyen értékű, ehhez senkinek semmi köze nincs - kivéve, ha bizonyos gyanú esetén egy eljárás folyik ellenem, de akkor sem ezt, hanem akkor bizonyos azonosító adatokat majd a bizottság előtt nekem közölnöm kell, de ezt előre leírnom nem szükséges. Most is le van írva, és mi történt belőle? Hecckampány indult valaki ellen, végig a sajtóban most is állandóan ujjal mutogatnak rá, hogy miért nem mutatja már be a vagyonnyilatkozatát. Ezért nem mutatja be, mert abban olyan adatok vannak, amelyekhez senkinek semmi köze nincs. Ám ha a mi módosításunk alapján van egyetlenegy, valóban mindenre kiterjedő, de nem ennyire nevesített, nem ilyen pontosan, személyiségi jogokat is sértően nevesített kimutatás, amelynek az azonosító adatait azért természetesen be kell mondjam egy eljárás alapján, akkor ez teljesen elfogadható.

Tehát alapvetően ezzel a módosító indítványukkal, tisztelt képviselőtársam, azért nem értünk egyet, mert fenntartja ezt az 1. és 2. mellékletet. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) Amúgy vannak felhasználható elemei.

Köszönöm.

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
181 138 2000.12.11. 1:55  98-236

DR. SZENTGYÖRGYVÖLGYI PÉTER (FKGP): Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! Szóval, van a dolgoknak egy rendes menete, azt is mondhatnám, hogy van egy normális helyzet; tételezzük fel, de csak tételezzük fel, hogy most normális helyzet van! Nincs az, de erre majd később kitérek még. Tehát a normális helyzetben is szükséges, hogy a képviselők és a hozzátartozóik is igenis megfelelő védelemben is részesüljenek mindenféle állandó vádaskodás ellen, és az is szükséges a közbizalom miatt, hogy nyíltak legyenek, tehát minden dolog tudott legyen a képviselők és hozzátartozóik vagyonáról. Ez a normális helyzet. A mi módosításunk a jelenlegi törvényt ez irányba próbálná elvinni, hogy egyszer s mindenkorra egy igazán tisztességes, szabályozott helyzet álljon elő.

Van aztán egy másik, az abnormális helyzet. Most abnormális helyzet van, mert hónapok óta megy ez a téma, és hónapok óta mindig valaki meg van vádolva, hogy mije van, és mit mutasson be és a többi, és a többi. Ez, kérem szépen, elszámoltatás kérdése. Nem vitás, itt el kell számoltatni nem egy képviselőt, hanem valamennyi képviselőt, hogy ez az abnormális helyzet visszaálljon. De ennek a módja nem ezzel a törvényjavaslattal vagy törvénymódosító javaslattal fog megtörténni, hanem egy másik országgyűlési határozati javaslattal, amely azt a bizonyos bizottságot szándékszik felállítani, hogy abban az abnormális helyzetben próbáljon rendet tenni, és 1990-re visszamenőleg összevetéseket, vizsgálatot folytasson. Erről van szó. Ne keverjük össze a kettőt!

Köszönöm. (Taps a kormánypártok soraiban.)

 

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
181 146 2000.12.11. 2:17  98-236

DR. SZENTGYÖRGYVÖLGYI PÉTER (FKGP): Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! Baj van, valóban baj van, és valóban ez a baj adta azt az ötletet, hogy ezt a hasznavehetetlen törvényt vagy ennek ezt a részét módosítani kelljen. Mert arra valóban nem kényszeríthető senki, hogy azt a bizonyos titkosnak mondott mellékletét bárhol is közzétegye, mert igenis az személyiségi jogokat sért.

Van olyan képviselő, aki nem érzi sértettnek magát, és közzéteszi saját elszántából, de akkor is személyiségi jogokat sért, mindenféleképpen azt sért, még ha ő nem is érzi sértve magát. Van olyan képviselő, aki ezt nem teszi meg. Most, pillanatnyilag a parlament nagy többsége - úgy tűnik - úgy véli, hogy az az úgynevezett titkos záradék sérti a személyi jogait, és ezért nem is teszi közzé. Ez nem helyes, ez abnormális.

Ezen kell változtatni, ezen szeretnénk változtatni, hogy ilyen elő ne fordulhasson, hanem igenis kötelező legyen egy bizonyos nyilatkozatot közzétenni, amely így nem sérti a személyiségi jogokat, vannak aztán olyan részei, amelyeket egy bizottsági eljárás során természetesen ott a bizottságnak el kell hogy mondjon.

Hogy mennyire rossz ez a törvény: mindenki arra hivatkozik, hogy Torgyán József... Ha nem mutatja be, nem mutatja be. De kötelezhető rá? Nem kötelezhető. Az eljárás során ezt meg lehetne nézni? Nem lehet. Összeférhetetlenségi eljárás során lenne erre mód, de összeférhetetlenségi eljárás nincs, mert az összeférhetetlenségi eljárás során meg kellene jelölni az összeférhetetlenségi okokat, ilyenek nincsenek, vagyis ki kell terjeszteni; és ezt meg is teszi egyébként ez a módosító javaslat, hogy a vagyonnyilatkozatra is ki kell terjeszteni az összeférhetetlenségi eljárást. De hogy mennyire komolyan vesszük mi az ellenzéki képviselők véleményét is: igenis, SZDSZ-es módosító indítványt is elfogadnak az előterjesztők, és MSZP-s módosító javaslatot is elfogadnak, ami előremutató.

Köszönöm.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
181 156 2000.12.11. 2:04  98-236

DR. SZENTGYÖRGYVÖLGYI PÉTER (FKGP): Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! Keller képviselő úr minden kétpercesét, lehet, hogy majd a fő hozzászólását is arra építi fel, hogy Torgyán Józsefre mondjon bizonyos megjegyzéseket, és ezt körülépíti még valami kis mondandóval. Hát akkor maradjunk ennél, én is erről fogok most beszélni. Ugyanakkor Torgyán József azt is mondta, beterjesztett egy országgyűlési határozati javaslatot, amely azt mondja, hogy álljon fel egy bizottság, és vizsgálja meg, igenis vizsgálja ki minden egyes képviselőnek a '90-94-98-ig, a mostanig fennálló vagyongyarapodását, beleértve természetesen a sajátját is. Azt nem mondja, hogy ezt a bizonyos 2. vagy 1. számú mellékletét bemutatja a közvéleménynek. Ezt akkor mutatja be, ha minden más képviselő is bemutatja, ugyanis nem akar szólózni - ezt úgy hívják a sportban, amikor valaki nem csapatjátékot játszik, hanem szólózik.

Mi képviselők vagyunk, kérem szépen. Miért kell kipécézni valakit, és azt valóban hecckampánnyal, állandó jelleggel sújtani, aminek bármelyikünk ki lehet téve, Keller képviselő úr is ki lehet téve ilyennek, vagy bármely képviselő. Ezt meg lehet akadályozni azzal, hogy egyrészt ezt a módosító javaslatot, másrészt a bizottságot fel kell állítani, és akkor máris meg lehet tudni azokat a bizonyos titkokat, amelyeket meg kívánnak tudni az adott képviselőtől.

Egyébként pedig vissza kell térnem az önök módosító javaslatára, amely változatlanul két mellékletről beszél. A mi gondolatkörünkbe ez valóban nem illik bele. Mi azt mondjuk, hogy egy legyen, az legyen nyilvános, és mindenkire nézve legyen nyilvános, beleértve a házastársakat is, akkor kapunk tiszta képet, akkor lesz mindenkinek tiszta képe a képviselők oldaláról.

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
181 164 2000.12.11. 2:05  98-236

DR. SZENTGYÖRGYVÖLGYI PÉTER (FKGP): Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! Wiener György rám hivatkozva voltaképpen felsorolta a törvény hiányosságait. Mi pontosan e hiányosságok feloldására szeretnénk ezt a módosítást jóváhagyatni az Országgyűléssel.

Azt azonban kihagyta, de én elmondom, hogy a Házszabályban valóban van valamiféle eljárásféle a vagyonnyilatkozatra is, amikor is azt mondja, hogy a mentelmi bizottság elnöke, ha valamiféle eltérést észlel, akkor felszólítja az illető képviselőt ennek a módosítására vagy új nyilatkozattételre, és ha ezt nem teszi meg, akkor valóban indul egy eljárás.

Nos, ebben az esetben, amire Keller képviselő úr mindig nagy szeretettel kitér, ezt sem lehet végigjátszani. Ugyanis '98-ban, amikor a vagyonnyilatkozatokat megtettük, az a bizonyos ingatlan, amit meghurcoltak és mutogattak a televízióban, nyilván nem volt meg. Láttuk a televízióban, épülőfélben van, tehát feltehetően nincs is még használatbavételi engedélye, vagyis telekkönyvi eljárási szinten, földhivatali szinten nem létezik, következésképpen a '98-as vagyonnyilatkozatban nem is lehet természetesen benne.

Ám az a bizottság, amelynek a felállítását szorgalmazta Torgyán József, az igenis a '98-as vagyonnyilatkozatot hasonlítaná össze, meg a '94-est, meg a '90-est azzal, amit most tesznek az igen tisztelt képviselők. És ez a bizottság feladatában végigmenne minden egyes képviselő vagyonnyilatkozatain összehasonlító módszerrel, esetleg más adatokat is kikérve.

Tehát nincs itt semmi titkosság, nincs itt semminek az eldugdosása, csak éppen ezt nem akarják tudomásul venni, és mindig visszatérnek e kedvenc témájukra.

Köszönöm szépen.

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
181 176 2000.12.11. 2:00  98-236

DR. SZENTGYÖRGYVÖLGYI PÉTER (FKGP): Erre kell reagálni, tisztelt elnök asszony, tisztelt Országgyűlés, mert itt nem az egyik fél részéről van csúsztatás, hanem a másik fél részéről van egy teljes paragrafusnak az elhagyása, mert az 5. § után következik a 6. §, és a 6. §-ról volt szó; az 5. § viszont világosan kimondja, hogy az ellenőrzés befejezését követően a bizottság állásfoglalását figyelembe véve az Országgyűlés határozatban dönt a vagyonnyilatkozat tartalmának valódiságáról vagy valótlanságáról. Tehát az Országgyűlés ezt kimondja.

Tisztelt Hallgatóság! Tisztelt Országgyűlés! Legelőször is abból indultunk ki, hogy egy képviselőnek mint közszolgálatot gyakorlónak, erkölcsi felelőssége van. Ennek az erkölcsi felelősségnek már egy kifejezett szankciója, hogy az Országgyűlés nagy nyilvánossága előtt, amit természetesen hallgatnak, néznek a televízióban, kinyilvánítják, hogy esetleg, netán valótlant állított. És ezt követi a még nagyobb szankció, ha nem javítja ki, vagy nem tesz eleget meghatározott határidőre, akkor ugyanaz történik vele, mint aki nem szünteti meg az összeférhetetlenségét, vagyis megszűnik a mandátuma. Tehát erről igazából a korábbiakban soha nem volt szó, de ismétlem, az a bizonyos erkölcsi szankció is az 5. §-ban érvényre jut. Amiről pedig Csákabonyi képviselőtársam beszélt, az csak a 6.-ban, tehát a második fordulatban van benne. Ami pedig az ő módosító indítványaikat illeti, ismétlem, bárhogy is lenne benne néhány felhasználható ötlet, de mindvégig az 1., 2. mellékletről beszélnek, tehát merőben eltérnek a mi nyilvánosságot követő módosító javaslatunktól. (Taps a Fidesz és az FKGP soraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
181 198 2000.12.11. 2:04  98-236

DR. SZENTGYÖRGYVÖLGYI PÉTER (FKGP): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! Igaz, hogy mást akartam a két percben mondani, de ez az ügyrendi javaslat most más mondandóra késztet.

Teljesen világos, megint lehullt a lepel, hogy itt az ellenzék semmi másra nem törekszik, mint időhúzásra, már mindent elmondtunk, körülbelül tizenötször elmondtuk, ők is mindent elmondtak az általános vita során, most a részletes vita során is, igazából semmi új elem nincs; ez az ügyrendi javaslat is arra irányul, hogy nem akarják elősegíteni a parlament munkáját, nem akarják azt, hogy lezárjunk egy részletes vitát, és netalán szavazzunk erről a kérdésről. Erre irányul tulajdonképpen a módosító javaslatuk is, amely oly messzemenően - az 1., 2. melléklet fenntartása -, egész koncepciójában eltér, ott nincs miről egyezkedni. Van persze benne több olyan elem, amely máshol is megjelenik, más elfogadható módosító indítványban, de ez is azt mutatja, hogy igazán nem veszik komolyan ezt a kérdést, egyszerűen arra megy ki a játék, hogy húzzák az időt, és ne szülessék meg a módosítása.

Ezt célozza többek között az is, amikor mindig előjönnek a 4. § elhagyásával, pedig ha megnézzük a beterjesztési időpontokat, akkor a vizsgálóbizottság felállítását célzó országgyűlési határozati javaslat korábbi keletű, abban pedig világosan benne van, hogy úgy a '90-, mint a '94-, mint a '98-as bevallásokat is össze kell hasonlítani az újonnan benyújtottal. Tehát szó sincs arról, hogy ezt valaki el akarná leplezni, ezt csak mondják, hogy beleköthessenek e szinten is ebbe a törvényjavaslatba. (Taps a Fidesz soraiból.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
181 211 2000.12.11. 2:00  98-236

DR. SZENTGYÖRGYVÖLGYI PÉTER (FKGP): Köszönöm szépen. Tehát a végszóra: igen. A személyes adatokat mi úgy kezeljük, hogy egy melléklete legyen ennek a törvénynek, és az legyen teljesen nyilvános. Ez eddig nem így volt. Az igaz, hogy az elmúlt tíz évben ez ellen senki nem szólalt fel, de hát, mint tudjuk, minden törvény valami olyan társadalmi viszonyt rendez, amivel ha baj van, akkor azt módosítani kell. Tíz évig nem merült fel az, hogy ennek a törvénynek valamiféle hibája van. Most felmerült, nyilvánvalóvá vált, hogy ez a törvény így, ahogy van, nem használható, tehát hasznavehetetlen, következésképpen módosítani kell. Ez a módosítás pedig úgy történne, hogy az eddigi 1. és 2. melléklet helyett egy lenne, és az igenis nyilvános lenne.

(20.10)

 

Ez úgy lenne nyilvános, hogy maximálisan figyelembe venné a személyiségi jogokat, nem közölne olyan adatokat, amelyek személyiségi jogokat sértenek, ám adott esetben, ha eljárás folyik, akkor azokat bizonyos formában nem közzé kellene tenni, hanem a bizottság előtt nyilvánosságra kellene hozni. Itt az SZDSZ részéről felmerült már olyan is, hogy talán az ingatlanok értékét se kellene feltüntetni, mert az úgysem biztos, hogy annyi. Kérem szépen, akkor viszont az egésznek semmi értelme, akkor semmi értelme sem a képviselői mandátum megszerzésekor, sem annak a végén vagyonnyilatkozatot tenni, mert ha nincs érték, akkor minden teljességgel összehasonlíthatatlan.

Egy ingatlan eltűnik, ha valami a helyébe lép, nem lehet tudni, hogy az mennyibe kerül, tehát hogyan történtek ezek a cserék. Az egésznek akkor semmi értelme. Mi azt akarjuk, hogy tiszta kép legyen, és ez nyilvános legyen.

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
185 24 2001.02.12. 4:49  23-24

DR. SZENTGYÖRGYVÖLGYI PÉTER (FKGP): Tisztelt Elnök Úr! Miniszterelnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Ez év január 6-án, 2001 vízkeresztjekor Rómában bezárult a Bramante és Michelangelo által tervezett, Szent Péterről elnevezett katedrális csodálatos, hatalmas bronzkapuja, jelezve ezzel, hogy vége a szentévnek, és egyben azt is, hogy néhány nappal korábban elmúlt a második évezred, kezdetét vette a XXI. század. (Folyamatos zaj.) Nálunk, magyaroknál, a magyar történelemben, a szűkebb történelmünkben pedig eltelt ezer év a keresztény államalapítás óta, amelyre mindig emlékeztet bennünket a Parlament kupolacsarnokában a Szent Korona, ahova - minden korábbi heccelődés ellenére - közel egymillió állampolgár látogatott el, tisztelegve államiságunk e jelképe előtt.

Ezekről is szólt a miniszterelnök úr most és a Vigadóban elhangzott beszédében, amelyről egyesek fanyalogva azt mondták, hogy a tények mögött nincsenek számok - most hallhattuk a számokat is. Ezek a számok impozánsak, még akkor is, ha a vágyak szemszögéből nézve nem elégségesek; mindenesetre jelzik, hogy elkezdődik talán egy jobb kor lehetősége; jelzik, hogy a gazdaság, a társadalom, a lakásépítés, az oktatás, a tudomány, a foglalkoztatáspolitika erősödik; jelzik azt, hogy a kisgazda hármas jelszó egyike: a család szentsége, a család társadalommegtartó ereje és pillére is erősödik és nő; jelzik tulajdonképpen azt, hogy az 1998-ban elfogadott kormányprogram jó úton halad, és azt is, hogy most, a nemzetközi érdeklődésre is számot tartó Széchenyi-terv új lehetőségeket nyitott a felemelkedésre.

A beszéd tartalmazott szép és találó hasonlatokat is, mert hisz nem vitás, hogy ha fát ültetünk, azt unokáinknak is ültetjük, de az is igaz, hogy az őseink által ültetett fákra is figyelemmel kell lennünk építkezéseink során. És az is igaz, hogy a hajót mindenképpen vezetni kell, még akkor is, ha időközben ellopták a hajó kasszáját.

Nem nélkülözte ez a beszéd a pátoszt sem, és igaz, hogy a pátoszra időnként feltétlenül szükség van, különösen olyan időkben, amikor évtizedeken át mesterségesen rombolták az emberek lelkét. Szükség van a pátoszra, szükség van a hitre; szükség van a hitre, hogy elhiggyük azt: hétköznapjainkat az örökké léthez kell igazítani. Igen, ezt elfogadjuk, azonban azt is tudnunk kell, hogy egyre csökkenő éveinket mégis a mában éljük, ma is szeretnénk jól élni; ahogy a költő mondja: "Adjátok a köznapok titkát, az egyszerű, vézna csodát, csak egyszer jönne legalább!" Tehát a hit mellé jogot is kell adni az embereknek, hogy ezt a mai napot is meg tudják élni, hogy meg tudják élni a vézna csodát.

A jog, a törvény itt születik, a parlamentben; ezeket a törvényeket mi hozzuk, nekünk, képviselőknek az a munkánk, hogy a társadalmi viszonyokat törvényekkel rendezzük. Hatalmas felelősség ez, és azt hiszem, nem használok nagy szavakat akkor, ha azt mondom: az ország sorsa ezért rajtunk áll.

A tavaszi ülésszak kezdetén erre a felelősségre szeretném felhívni az egész patkó figyelmét, hogy ezen óriási felelősség szellemében cselekedjünk most és az elkövetkezendőkben. (Taps a kormánypártok soraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
191 12 2001.03.06. 4:45  11-12

DR. SZENTGYÖRGYVÖLGYI PÉTER (FKGP): Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! Az elmúlt időben két esemény köré csoportosuló hírek, híresztelések korbácsolták fel a magyar belpolitika egyébként természetétől fogva állandóan fodrozódó vizét, más hírek is voltak természetesen: kivénhedt fővárosi villamosok cseréje s egyebek, de e kettő a legöregebb történelmi párt háza táján robbant ki. Először is akkor, amikor egy magát megnevező csoport a pártelnök leváltását tűzte zászlajára, pedig a történelemből tudniuk kellett volna, hogy királygyilkosságot - és ezt a kifejezést természetesen képletesen mondom, hogy izgalmasabb legyen mondanivalóm - nem lehet úgy elkövetni, hogy először szétkürtöljük az országban, pláne, ha az illető nincs is jelen, sőt nemhogy az Óperencián túl, de még az óceánon is túl van, így aztán ez a hecckampány sokkal többet ártott magának a pártnak, annak jóakaratú tagjainak, mint magának a célba vett személynek.

Ezen első felvonást aztán egy második felvonás is követte, amikor is a megüresedett miniszteri bársonyszékre és más magas miniszteriális állásokra ácsingózók vágyai nem teljesültek, és ezért először az esélyesebb jelölt ellen, majd a pártelnök, annak egész családja, végül a párt ellen kezdtek rendkívül alantas, alpári lejáratást.

A két csoport közös nevezője talán az lehetne, hogy mindkét csoport személyei a pártelnök közvetlen környezetéből kerültek ki, és előmenetelüket szorgos és csillapíthatatlan előszobázásuknak köszönhették, semmint a jóakaratú, jobb sorsra érdemes párt akaratának.

Tragikomédiának lehetne nevezni ezt az egész megtörtént eseményt, és főleg azért tragikus, mert ez is sokkal jobban sújtotta a jóakaratú, dolgozni és nem személyeskedni akaró tagságot, mint magát a célba vett személyt, és ez azt is mutatja, hogy ez az út nem járható. Még akkor sem járható, ha ennek a bizonyos, magát reformkörnek nevező társaságnak az egyik személye a minap hosszan, másfél órán keresztül tanácskozott egy belvárosi szállodában a legnagyobb ellenzéki párt egyik prominens személyével - így különösen nem járható ez az út.

De járható és új útnak tekinthető talán az a demokratikus és titkos választás, amely a múlt csütörtökön zajlott le a frakcióban, és amely talán életre hív, munkára szólít olyan erőket is pártban és párton kívül, frakción belül és frakción kívül, akik valóban dolgozni szeretnének, és akik csak demokratikus és egyenjogú környezetben képesek erre, és amely erőre mindenféleképpen szükség van az elkövetkezendő időkben. Szükség van arra, hogy programunkat végrehajthassuk, amit a választóknak ígértünk, és ez csak és kizárólag a koalícióban képzelhető el. De megvalósításra várnak azok az álmok is, amelyek a kisgazda tömegek szívében élnek régtől fogva, és amelyek a majdnem százéves párt értékrendjében megtalálhatók, és amelyek legszebben a kisgazdák hármas jelszavában nyilvánulnak meg, amely egy értékrend, és amely értékrend véleményem szerint utat mutathat bizonytalan időkben is, sőt visszautat mutathat az eltévelyedetteknek is.

Összegezve: a Kisgazdapárt nem leírható, a szalámizások ideje fél évszázada lejárt, hál' istennek.

Köszönöm. (Taps az FKGP soraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
191 350 2001.03.06. 1:20  277,320-355

DR. SZENTGYÖRGYVÖLGYI PÉTER (FKGP): Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! Voltaképpen már szó volt az árvízről, a sajnálatos árvízről, akkor, amikor az interpellációk után közvetlenül Manninger Jenő államtitkár úr tájékoztatást adott erről a sajnálatos eseményről.

Nagyra értékeljük természetesen az MSZP frakciójának ezt a felajánlását. Nem akarok természetesen egyáltalán ilyen súlyos helyzetben nem feltétlenül idevaló szavakat hangoztatni, mégis azt kell mondanom, hogy ez sokkal jobban hangzott volna, ha a tévében jelentik be, mert valami ilyen szándék vezette a frakcióvezető urat. (Moraj az MSZP soraiban.) De mindenesetre a kormány tudja a dolgát, itt megfelelő pénzek rendelkezésre állnak, hogy ezt a munkát el tudja végezni. Tehát jóval korábban megtörtént már a felkészülés a nem várt eseményre is.

 

 

(18.30)

 

Bízunk abban, hogy ezt a nem várt eseményt a kormány megfelelő módon el tudja hárítani, de természetesen együttérzünk azokkal az emberekkel, akik kénytelenek ebben a szörnyű helyzetben most helytállni a gátakon és amögött.

Köszönöm. (Taps az FKGP padsoraiból.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
195 22 2001.03.26. 5:07  9-24

DR. SZENTGYÖRGYVÖLGYI PÉTER (FKGP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Miniszter Úr! Tisztelt Országgyűlés! Az árvíz sújtotta területen lévő Tákosról, Csarodáról mind ez idáig csodálatos faharanglábaik jutottak az eszünkbe, a református templomok, amelyeket vályogból építettek, vagy vert falai vannak, népi ihletésű, csodálatos fafaragásokkal, festett famennyezetekkel, amelyekről az egykori püspök, Baltazár Dezső úgy emlékezett meg, mint a magyar nép lelkéből épült katedrálisokról.

Ez a vidék tengerré vált három hete, mert rázúdult mintegy 110 millió köbméter víz, miután már elöntötte a Kárpátalját, főleg annak magyarlakta területeit. A beregszászi járásban, a nagyszőlősi járásban mintegy 20 ezer ház állt víz alatt, 36 ezer embert kellett ott kitelepíteni - magyar embereket -, és itt és szűkebb határainkon belül is, mint hallottuk, 11 ezer embert kellett - ideiglenesen legalábbis - kitelepíteni, áttelepíteni.

Ez a tragédia tavaly is bekövetkezett már, tavalyelőtt is, és az előrejelzések szerint feltehetően hasonló eset előfordulhat jövőre is, ami azt jelenti, azt kell hogy jelentse, hogy a természet önszabályozó képessége korlátozódott vagy megszűnt a környezetet befolyásoló emberi káros behatások miatt. Bárhogy is nem akarunk róla beszélni, de mégis ki kell jelenteni, hogy nyolcvan évvel ezelőtt történt az a nagy tragédia, ahova ez visszavezethető, a természetnek ez a felfordulása, amikor is a versailles-i park egyik kis kastélyában - szándékosan ki sem mondom a nevét, olyan sötét foltja a magyar történelemnek - bekövetkezett egy ezek szerint bennünket ma is sújtó esemény.

Ez azt is jelenti, hogy ezek a tragédiák, amelyek feltehetően a jövőben is meg fognak történni, nem háríthatók el, nem korlátozhatóak, csak nagyon szoros nemzetközi összefogással, nemzetközi szerződésekkel, aminek jelei egyébként már e kormány működése alatt észlelhetők, hiszen már korábban megkötődött egy figyelőrendszer kiépítésére szolgáló szerződés, amely miatt a kár nyilvánvalóan most enyhébb volt, mint ahogy lehetett volna, és tegnap is hallottuk, hogy ismételten létrejött egy ilyen nemzetközi szerződés. Ezeket kell forszírozni, ezek mentén lehet csak a majdani károkat elkerülni vagy korlátozni, és egy olyan hosszú távú stratégiával, amely valóban erdőtelepítésekben, tározóépítésekben és egyéb, nagy költségeket magában foglaló tervekben valósulhat meg.

Most az elsődleges feladat a károk valamikénti pótlása. Nagy örömmel üdvözöljük, hogy itt valóban újjáépítésről van szó, hogy az építés száz százalékát magára vállalja a kormány, de szólnunk kell arról is, hogy a károk sokkal nagyobbak lehettek volna, ha azok az emberek ott már az első napokban nincsenek a gátakon. Név szerint kell megemlítenem a beregi terület kisgazda országgyűlési képviselőjét, Lengyel Jánost, Balogh Gyulát, Csaroda, Tákos, Vásárosnamény, Gulács és az összes térség polgármesterét, akik valóban oroszlánként küzdöttek az elmúlt három hétben a gátakon, és minden egyszerű embert, embereket, asszonyokat, akik ott mentették a kis vagyonkájukat.

Tehát a károk felszámolása most az elsődleges, ehhez a Független Kisgazdapárt, bár szerény formában, de a téglajegyek folyamatos vásárlása mellett 3 millió forint értékű természetbeni juttatást ajánl fel e célokra.

Összegezve, én az emberi akaratot, az emberi erőt, az emberi élni akarást emelném ki e szörnyű tragédiából. Dicsérnivaló az, amit a különböző karitatív szervezetek, a honvédség és az egyéb szervezetek végeztek e területen, és rávilágítottak kétségtelenül egy régi titokra, hogy hogyan is maradhattunk mi itt 1100 évig így, hittel, munkával.

Köszönöm. (Taps az FKGP soraiban. - Szórványos taps a Fidesz soraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
197 30 2001.03.28. 17:47  1-37

DR. SZENTGYÖRGYVÖLGYI PÉTER, az FKGP képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! A 3934. számú előterjesztés, a hírközlésről szóló új törvénytervezet magában foglal szinte teljes egészében három korábbi törvényt is - a postáról szólót, a távközlésről szólót és a frekvenciagazdálkodásról szóló törvényeket -, ám emellett mintegy 18 törvény előírásait érinti oly módon, hogy azokat részben hatályon kívül helyezi, részben módosítja. Ilyen címen nem volt korábban törvényünk, de a szó jelentését ismerjük, s amióta társadalomba szerveződött az emberiség, de feltehetően azelőtt is gyakorolta valamilyen formában a hírközlést, vagyis azt, hogy jeleket adva tájékoztatást adjon másoknak eseményekről, történésekről, tényekről.

Ismertek voltak a füstjelek, a hangjelek, a fény- és zászlójelek ősidőktől fogva, híreket vittek a kengyelfutók, lovasfutárok, postagalambok vagy a mesebeli holló, mint Arany János versében: "Ki kopog? / Mi kopog? / Egy fekete holló! / Nála még / A levél, / Vagy ahhoz hasonló." De ezt nem véletlenül mondtam, hanem azért, mert egy ideig, mégpedig az irányítószámok bevezetésének idején ez a mesebeli holló volt a kürt mellett a posta emblémája. A kürt pedig arra az időre emlékeztetett, amikor váltott postakocsik röpítették a híreket az egyes helységekbe, és mielőtt a helységbe értek volna, kürtjellel jelezték érkezésüket, mint később aztán a vonatfüttyök.

Ezzel a postai utalással arra is szeretnék utalni, hogy bár igaz, hogy a posta egy óriási szervezet, nagyon komoly szabályok vonatkoznak rájuk, de mivel szorosan összefügg a hírközléssel, mégiscsak itt kell tárgyalnunk a postáról szóló előírásokat is.

A társadalom adott technikai szintje határozza meg mindig a legkülönbözőbb hírközlési formákat, módokat. Természetesen a technikai fejlődés mindig ki is hatott a hírközlésre. A rohamos fejlődés azonban az utolsó 150 évben történt meg. Itt nem hallgatható el azoknak a magyaroknak a neve, akik örökérvényűen és nagy betűkkel írták be nevüket a magyar hírközlés történetébe: Puskás Tivadarra, a tudós pap-tanárra, Jedlik Ányosra gondolok és még sok másra. De kétségtelen, hogy a legrohamosabb fejlődés mégiscsak az utolsó tíz évben következett be. Gondoljunk arra, hogy tíz vagy akár csak nyolc évvel ezelőtt is egy távoli szabolcsi faluból telefonálni csak kurblis telefonnal lehetett, azt is csak délután 4-ig, mert akkor bezárt a posta. Tehát óriási a változás, ezért nevezzük ezt a kort talán, amiben élünk, az információ társadalmának.

Miután a hírközlés az adott társadalom technikai szintjének megfelelően változott, e változások maguk után vonták mindig a különböző jogi szabályozásokat is, az adott kérdéskör jogi szabályozását. Egy törvénytervezetet több szempontból is lehet vizsgálni, különösen egy ilyen összetett törvénynél vagy tervezetnél, amely a korábbi három törvényt magában foglalja. Én a szerkezet oldaláról közelítem meg az első vizsgálatot, éppen ezért, mivel egy rendkívül bonyolult, három törvényt is magába foglaló egyesítő tervezetről van szó.

A törvénytervezet preambuluma világosan rögzíti a törvény célját, mégpedig négy csoportban határozza meg a szabályozandó területeket. Ezek egészen leegyszerűsítve: az információs társadalom hírközlési infrastruktúrájának továbbfejlesztése, a fogyasztók védelme, a hírközlési piac fejlődése, a verseny bővítése, és a negyedik a hírközlési hálózatok hatékony együttműködése. Emellett, e fő célok mellett a 2. § még a)-tól l)-ig további célokat jelöl meg 12 pontban. De én azt hiszem, a preambulumban foglalt négy cél a leglényegesebb e pillanatban.

Ugyanakkor az a véleményem, ha ilyen szépen tagozódik a preambulumban ez a négy cél, akkor az lett volna a jó, ha e négy fejezet alakítja ki aztán a sorrendiségét magának a törvény tervezetének is, de ez nem így van. A törvénytervezet logikai sorrendje így nehezebben követhető, és ez a megértés rovására megy. A megértésnek a jogszabály olvasásánál és végrehajtásánál pedig különös szerepe van. Erre elmesélek itt egy történetet, amit emlékezetem szerint már két évvel ezelőtt elmondtam, de törvényhozók lévén, nem árt ezt egy évben egyszer elismételni. Ez a történet pedig az átlagszázados esete, amikor is a Monarchia idején a hadügy-minisztériumban alkalmaztak egy ilyen beosztást, az átlagszázados beosztását. Az volt a feladata, hogy a kimenő parancsokat, szabályokat észrevételezze, véleményezze, de csak két szóval teheti ezt: értem, nem értem.

Ennek azért volt különös fontossága, mert ha ő nem értette, az átlagszázados, akkor nem volt elvárható, hogy jól megértik ezeket a szabályokat, parancsokat azok, akiknek ezt végre kell hajtani, ezért azt át kellett fogalmazni. Én úgy gondolom, erre mindig gondolnunk kellene.

A tervezet 111 paragrafusból áll a záró rendelkezésekkel együtt, 6 részből, 13 fejezetből és 2 mellékletből. Ez is mutatja, hogy egy ilyen bonyolult, átfogó törvénytervezetről van szó. A 111. § 83 pontban határozza meg alfabetikus sorrendben a fogalmakat. Így a 26. pont határozza meg magának a hírközlésnek a fogalmát, ami a törvénytervezet címéül is szolgál, és ami eltér a hírközlésnek az általános szóhasználatban használt fogalmától. Ezért a tervezet kicsit nehezen kezelhető, mert az egyes fogalmaknál folyton előre kell lapozni a 111. §-hoz, és nézni, hogy miről is van igazán szó. Persze, még így sem biztos, hogy mindent megértünk. Mert aki egyszeri olvasásra például megérti... - aki korábban nem foglalkozott vele, tehát a törvénytervezetet olvasva találkozik először ezekkel a fogalmakkal, az biztos, hogy nehezen érti meg, vagy legalábbis zseniális rejtvényfejtőnek kell lenni, ha megérti az előfizetői hurok fogalmát vagy a távközlő végberendezés fogalmát, ami szóösszetétel ráadásul olyan szerencsétlen és gusztustalan. Én nem hiszem, hogy a gyönyörű magyar nyelvben erre ne lehetne egy szebb, találóbb fogalmat kitalálni. Ráadásul ezeket is mindig úgy kell értelmezni, hogy vissza kell lapozni a 26. pontra, hogy miről is van igazán szó.

Összegezve tehát: ha a célok szerint lenne szerkesztve, érthetőbb lenne, logikusabb lenne az egész tervezet.

Most nézzük a tartalmi kérdéseket! Maga a törvénytervezet, annak általános indokolása világosan utal rá, hogy keret jellegű. Igenis, keret jellegű, az a jogszabályszerkesztésben ismert. A társadalmi viszonyokat igenis, lehet keretjellegűen szabályozni, mert hisz az irányokat fogja megmutatni. Szükség van, különösen nagy, átfogó törvényeknél ilyen keret jellegre. Számtalan példát lehetne erre felhozni. Ez nemhogy levon az értékéből, hanem igenis, hozzátesz az értékéhez. Ismétlem: egy ilyen rendkívül bonyolult szabályozásnál egy még részletekbe menőbb szabályozás szinte áttekinthetetlenné tenné az egész törvényt. Majd nyilván lesznek olyan részletekbe menő szabályok, amelyek például a postai szabályoknál fognak olyan fogalmakat rendezni, amelyek értelmetlenül kerülnének egy ilyen törvénybe.

A tervezet tehát helyesen irányokat határoz meg. Három irányt lehet élesen megkülönböztetni: a hírközlési piac működési elveit, kereteit és a szervezet rendszerét határozza meg.

Az egyik lényeges rendelkezés az a liberalizáció, amely megkönnyíti a piacra jutást. Ez valóban külön említésre érdemes, ugyanis ez önmagában véve is elősegíti a versenyt, amely a szolgáltatás jobb minőségét eredményezheti, befolyásolja a szolgáltatási díjakat. Ezek így végül is a fogyasztók érdekeit szolgálják.

A piacra jutásnál tehát lényeg, hogy csak bejelentési kötelezettség szükséges a piacra jutáshoz, vagyis tulajdonképpen nincs semmiféle engedélyezési eljárás. Azonban vannak természetesen olyan berendezések, épületek, amelyek használatba vétele külön engedélyhez kötött, és amennyiben a versenyben, a piacban részt vevők ilyen berendezéseket, épületeket kívánnak működtetni, akkor erre természetesen a saját hatósági rendjében külön engedély szükségeltetik. Ezért a szolgáltatás megkezdésének bejelentésekor közölni kell a hatósággal, hogy ilyen külön engedély egyáltalán szükséges-e

 

 

(11.00)

 

Vagyis itt is egy könnyítés van, egy önbevallás, amikor azt mondja az, aki a piacon részt kíván venni, és bejelentési kötelezettségét megejti, hogy ő semmiféle pluszengedély - építési hatósági engedély vagy egyebek - beszerzésére nem köteles. Ezt természetesen a hatóság ellenőrizheti, de ez is a megkönnyítés érdekét szolgálja.

A hírközlés bonyolult szolgáltatás, amelynek hatályossága nagyban függ más közreműködőktől is, s a versenyben való erőfölénnyel könnyen vissza lehet élni, s más, a szolgáltatásban részt vevőket kizárni a versenyből. Ennek megakadályozására külön szabályok vonatkoznak, főleg az árképzésre és az árképzés ellenőrzésére. Amikor a keret jellegnél azt mondtam, hogy szükségtelennek tartom az egészen részletekbe menő szabályozást, itt, pontosan az árképzés mikéntjénél viszont nem ártana egy valóban szigorúbb, részletekbe menő szabályozás, hogy ez már itt feketén-fehéren kiderüljön, éppen azért, hogy az erőfölénnyel ne lehessen visszaélni azáltal, hogy az árakat úgy állapítom meg, hogy másokat kizárok, vagy nehezítem a piacon való részvételét.

A tervezet a szolgáltatók együttműködésből eredő jogvitáit egy önálló szervezetre bízza, a hírközlési döntőbizottságra, ilyen korábban nem létezett. Ennek feladata nemcsak a jogviták rendezése, hanem még ez előtt az egyeztetési eljárások rendezése is, amely szintén rendkívül fontos; éppen azt célozza, hogy majd igazi viták ne is legyenek.

Szólni kell valóban a postáról, mivel ez egy önálló, hatalmas törvény volt. Rengeteg dolgozót foglalkoztat, felöleli az egész ország hálózatát, egy kicsit el is különül itt a tervezetben egyébként a postai szabályozás, de mégis annak szerves részét képezi, helyesen. Utalás történik az üzletszabályzatra, ahol nyilvánvalóan ez a nagy múltú intézmény majd részletesen meg fogja azokat a szabályokat fogalmazni, amelyek itt nem nyernek szabályozást. Üzleti szabályzat jelenleg is van, de mégis olyan fogalmakat is használ ez a törvény, ami az eredeti postatörvényben sokkal bővebb, tehát most igazán nem lehet tudni, hogy vajon ez pótolja majd fogalmi rendszerében azt, amit az üzletszabályzatban kellene, vagy ez csak részben taglalja. Arra gondolok, hogy a postai résznél a fogalmakat nem kellene külön szabályozni. Viszont olyan rendkívül fontos, mégis az egész törvény keret jellegéhez nem illő fogalmak is vannak, hogy mi a postaláda. Ezeket itt nem lenne szükséges megfogalmazni, ezeket kellene majd abban a bizonyos üzletszabályzatban felsorolni, amivel jelenleg is rendelkezik a posta.

Viszont, ha ez így lenne, akkor utalni kellene arra, hogy ezeket a kérdéseket a posta viszonylatában milyen külön szabályok fogják meghatározni, mint ahogy helyesen, a posta kártérítési szabályozásánál szó is van arról, hogy az itt nem szabályozott kérdésekre a polgári törvénykönyv vonatkozó szabályai az irányadók, ami rendkívül lényeges, mert a gyakorló jogászok tudják, hogy a postával, biztosítóval szemben pereskedni rendkívül bonyolult és nehéz dolog. A Ptk. szabályai a kártérítésnél különösen nem elegendőek, itt külön szabályozás is van, és ezeket tartalmazza a törvénytervezet.

Lényeges rendelkezés az egyetemes szolgáltatás mibenlétének meghatározása. Itt egy taxatív felsorolás van, vagyis azoknak a postai, távközlési szolgáltatásoknak a meghatározása tartozik ebbe a fogalomkörbe, amelyek földrajzi elhelyezkedésüktől függetlenül mindenki által elérhetőek, mégpedig szabott áron. Itt felsorolás van, kiemelem ebből, hogy minden 500 lakos alatti helységben legalább egy nyilvános távbeszélőnek kell lenni és ingyenes segélyhívási lehetőségnek.

A Független Kisgazdapárt különösen érdekelt az ilyen kezdeményezésekben, és minden olyan kezdeményezésben, amely azt célozza, hogy a területi elhelyezkedéstől függetlenül bizonyos egyenlőség alakuljon ki a különböző területek között; ez egy ilyen rendelkezés. Ha arra gondolunk, hogy Baranyában, Nógrádban milyen kis helységek, kis települések vannak, ahol valóban rendkívül nehéz bármivel a kapcsolattartás, akkor érezzük át igazán azt, hogy ez a rendelkezés mintegy a vidék felhozatalát segíti elő.

Külön fejezet, a 10. fejezet szól a hírközlési felügyeletről, amelynek szervei a területi hivatal és a már említett döntőbizottság. A felügyelő hatósági eljárásokat szabályozza a 11. fejezet, a hatóság maga a területi hivatal, a helyi hivatal. A döntőbizottsági eljárás pedig a 13. fejezetbe van foglalva, ez egy vadonatúj intézmény. Meghatározza a törvény, hogy 12 tagja lehet ennek a döntőbizottságnak, amely azonban általában három tagból álló tanácsban működik, 12 tagból áll. A teljes ülés akkor működik, ha alapvető kérdésekben dönt, és akkor az elnök maga a hírközlési felügyelet elnöke. Azt is meghatározza, hogy a hírközlési felügyelet elnöke helyettes államtitkári beosztásban van, a döntőbizottsági tagok viszont egységesen főosztályvezetői fizetést kapnak. Kérdés, és ez nem tűnik ki világosan a tervezetből, hogy amennyiben háromtagú bizottságban jár el a döntőbizottság, akkor ki az elnök. Sorsolják, vagy miként lesz ez? Ez azért érdekes, mert egy ilyen döntőbizottság úgy működik, hogy általában az elnök szavazata az utolsó, hogy ne befolyásolja az egyébként szavazóbizottsági tagokat.

A döntőbizottság határozata - és ez garancia - bíróság előtt megtámadható, mint minden államigazgatási határozat. Az is meg van határozva, hogy a döntőbizottsági eljárás miként indul, hogy kezdeményezhető; kérelemre természetesen az, akinek jogát vagy jogos érdekét sérti valamely más versenytárs tevékenysége, ügyködése, fordulhat kérelemmel a döntőbizottsághoz. Illetve fel vannak sorolva azok a szervezetek, amelyek hivatalból is fordulhatnak a döntőbizottsághoz.

Visszakanyarodva a preambulumhoz: igaz, hogy kritika alá vontam olyan szempontból, hogy logikusabbnak tartanám a törvény szerkezetét, ha a preambulum szerinti felosztásban történne a szabályozás. Az azonban kétségtelen és megállapítható, hogy mindaz a négy pont, amely alapvető részét képezi a törvénytervezet céljainak, kiolvasható a törvényből, ezért a Független Kisgazdapárt általános vitára alkalmasnak tekinti. Azt pedig, hogy később módosító indítványokkal próbálja esetleg saját szája íze szerint egyes rendelkezéseit befolyásolni, még meggondoljuk, és akkor be fogjuk terjeszteni a részletes vita során. Köszönöm szépen.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
200 14 2001.04.17. 2:16  5-16

DR. SZENTGYÖRGYVÖLGYI PÉTER (FKGP): Tisztelt Elnök Úr! Miniszter Úr! Tisztelt Országgyűlés! Március 3-án, 4-én kezdődött az a szörnyű eseménysorozat a Tisza térségében, amelyet lélegzet-visszafojtva kísért az egész ország a televízió képernyői előtt, de ugyanígy mi is itt, a parlamentben aggódva figyeltük az eseményeket, és a parlamentben már hatodjára van szó az árvízről és annak következményeiről.

A Független Kisgazdapárt is jelezte, hogy 80 évre vezethető vissza, a 80 évvel ezelőtt történt területcsonkításra, az, ami végül is most az árvíz során is jelentkezik, és nemzetközi összefogással szüntethető csak meg az a sorozatos természeti katasztrófa, amely ebben a térségben észlelhető. Köszönetet mondtunk mi is a polgármestereknek, a kisgazda és más pártok képviselőinek is, akik ott a helyszínen küzdöttek az ár ellen, és próbálták valamilyen formában kivenni a részüket, azokkal az emberekkel együtt, akik a térségben vannak, az elhárító munkákból.

Itt elhangzott korábban már egyszer egy előterjesztés, mely, meg kell mondanom, arcpirító volt, amely politikai fegyvert kívánt kovácsolni a rászorultak sanyarúságából, és már akkor is elhangzott itt a parlamentben, hogy de hiszen ez a kormány dolga. Igen, a kormány dolga, és a kormány teszi is a dolgát, most is hallottuk, most már, hála istennek, túlnyúlva a legnagyobb bajokon, és a helyreállításról beszélvén, hogy mi minden történhet ott, ebben a térségben, és hogy igenis újjáépítés fog itt történni.

Csak azt szeretném jelezni még, hogy az Isten házában, ha adakozás történik, azt szokták mondani, hogy a jókedvű adakozót szereti és megáldja az Isten.

Ehhez hozzáteszem itt, az Országházban (Az elnök jelzi az idő leteltét.), hogy aki gyorsan ad, kétszer ad. Ezt köszönjük. (Taps a kormánypártok soraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
200 323 2001.04.17. 0:53  320-338

DR. SZENTGYÖRGYVÖLGYI PÉTER (FKGP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Nem vonom kétségbe azt, hogy ez a házbizottságon vitára adott okot, ám az is kétségtelen, hogy amikor ez a parlament 1998-ban elkezdődött, erről hatpárti tárgyalás volt, és hatpárti megegyezés történt. Ezt a hatpárti megegyezést lehetséges lenne esetleg módosítani, ám ezen a házbizottsági ülésen nem volt ilyen megegyezés, következésképpen egyáltalán nem látom annak értelmét, és nem is látom igazán tisztán, hogy miért kellene erről külön döntenünk. Egyébként itt a Házban hosszú idő óta ilyen személyi kérdésekről mindig egy csomagban döntött a tisztelt Ház, furcsa lenne, ha most erről külön döntenénk. Ha az ügyrendi kérdésben szavazni fogunk, akkor természetesen majd kérem a nem szavazatokat.

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
202 32 2001.04.19. 19:31  1-39

DR. SZENTGYÖRGYVÖLGYI PÉTER, az FKGP képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt határon kívül élő magyar Testvéreink! Püspök Urak! Elnök Urak! Igen tisztelt Országgyűlés! Ha ránézünk Európa hegy- és vízrajzi térképére, Európa közepén, mondhatni, Európa szívében egy nagyon jól körülhatárolt terület látható, a Kárpátok koszorújában, a Duna, Tisza, Dráva, Száva és mellékfolyóinak vízgyűjtő területe, egyszóval a Kárpát-medence, amely területen legalább 1100 éve él egy nép, legendák népe, amely azonos nyelvet beszél, azonos a kultúrája és az azonosságtudata is.

Ez a földrajzilag nagyon jól körülhatárolt terület 80 éve darabokra hullott, és nagyobbik része, kétharmada más országok területe ma már, ahol nem vitásan más nemzetek is élnek, amelyeknek más a nyelve, más a kultúrája, más az azonosságtudata, és ezt tiszteletben is kell tartani. Az azonban kétségtelen, hogy ezen a területen az elcsatolás idején is több mint hárommillió magyar ember élt, mégpedig úgy számítva, hogy például az Erdélyben élő, magukat magyarnak valló zsidóságot nem tekintették magyarnak, és nem tekintették magyarnak a magyar származású, nemzetiségű, de görög katolikus vallású magyarokat sem.

 

 

(11.20)

 

Ugyanakkor például a Szerbiához csatolt Délvidéken több magyar élt ebben az időben, mint szerb. Az arányok természetesen változtak az évtizedek során, maga a népesség azonban körülbelül most is annyi, több mint 3 millió.

Így e 3 millióval és az úgynevezett nyugati magyarsággal, amelynek lélekszáma körülbelül 2 millió, 15 millió magyar él szerte a világban, amelynek így egyharmada nem a Magyar Köztársaság területén él. Ezzel az aránnyal a vezető helyek egyikén állunk Európában. A vezető helyen az írek állnak, akiknek csak 10 százaléka lakik az anyaországban. A legnagyobb részük az Észak-Amerikai Egyesült Államokban él, ahol egyébként az 1985-ös népszámlálás során 1 millió 800 ezer amerikai állampolgár vallotta magát magyarnak, holott jóllehet, ezek nagy része már nem beszéli nyelvünket, harmadik, negyedik generációs magyarok, de megvan a magyar azonosságtudatuk. Amerikában körülbelül 700 ezer ténylegesen magyar él, Kanadában 140 ezer, Ausztriában, Brazíliában 70 ezer, és 50-20 ezres nagyobb csoportok élnek Ausztráliában és a világ különböző részein.

Ez az úgynevezett nyugati magyarság azonban egészen másként éli meg magyarságát, mint az a 3 millió, akiről beszélünk, akik a szomszéd országokban élnek, mert más körülmények között váltak más ország állampolgáraivá. Még ha kényszer hatására is, de a nyugati magyarság mégis önként került más ország állampolgárává, míg a szomszédos országokban élő magyarok saját akaratukon kívül váltak azzá, amik jelenleg is, tehát idegen országok állampolgáraivá.

Három nagy kivándorlás volt Nyugatra. Az első, tudjuk, kivándorolt Amerikába másfél millió emberünk, a másik a két háború között politikai és gazdasági célokkal, a harmadik pedig '56-ban, több mint 200 ezer magyar ember ment ki. Maga az amerikai közvélemény is elismeri, hogy talán ez volt Amerika történetében a legnagyobb, a legjobb minőségű emigráció, tehát önként mentek oda, míg a szomszédos országokban élő magyaroknál a határ változott. Ismert történet a rahói vasutas története, aki még a monarchia idején - Rahó egy nagy vasúti csomópont, jelenleg Ukrajnához tartozik - Magyarország területén volt, ott született ez a bizonyos vasutas magyar állampolgárnak, magyarnak, majd aztán lett belőle csehszlovák állampolgár '45-től, illetve egy ideig újra magyar, majd szovjet állampolgár, végül ukrán, holott, soha egyetlen pillanatig nem hagyta el Rahó városát.

Tehát ezekről az emberekről, erről a 3 millió emberről szól ez a törvényjavaslat. Ez a 3 millió ember, tulajdonképpen ez a tömeg nyelvükben, kultúrájukban, azonosságtudatukban azonos az anyaországéval, ám ott szeretnének lakni, függetlenül attól, hogy jelenleg azt a területet, ahol apáik, nagyapáik éltek, milyen országnak hívják.

A törvénytervezet hosszú előéletet élt. Az Országgyűlési Könyvtár kiadott egy komoly kétkötetes munkát erről; izgalmas és érdekes olvasmány. Amikor már a törvény szövegének a szövegezése folyt, be voltak vonva a különböző szakmai munkákba a határon túli magyar szervezetek, nélkülük ez a munka igazán el sem lett volna végezhető, köszönet érte nekik.

Maga a cím is vitára adott okot. A legtöbben ezt a bizonyos státustörvény kifejezést használják, nem kifejezetten szerencsés kifejezés, már csak azért sem, mert hisz a magyar nyelv védelméről is szól ez a törvény, és rögtön az első szó nem magyar szó. De valóban ez ment át a legjobban a köztudatba. Volt aztán olyan felvetés, amely a nemzetpolgár fogalmat akarta meghonosítani, nem vitásan ez egy kicsit művi, csinált szó, ráadásul az alanya ennek nemcsak a szomszédos országokban élő magyarság, hanem akik Ausztráliában és Új-Zélandon is élnek, tehát nem igazán kifejező. Szerintem nyugodtan lehetett volna akár "az elcsatolt területen élő magyarok" is a cím, még akkor is, ha túlzott szemérmességből ezt a kifejezést nemigen tudjuk vagy nemigen szeretjük használni. Lehetett volna a cím a Kárpátokon belül élő vagy a Kárpát-medencében élő magyarság helyzetéről szóló törvény is. Ez azonban kicsit túlmutatott volna a törvényen, mert hisz ebbe akkor benne foglaltatott volna az a magyar is, aki Csehországban él, vagy Boszniában él, amely ma nem határos Magyarországgal, de kétségtelenül magyarokról van szó, és a Kárpát-medencében élő magyarokról van szó.

A jelen 4070. számú előterjesztés címe: a szomszéd államokban élő magyarokról szóló törvénytervezet; maga a cím rendkívül találó, mert önmagában véve már utal arra is, hogy ki tekinthető a törvény alanyának, tehát a személyi hatályára is utal. Pontosan meghatározza a törvénytervezet, hogy ki is tekintendő az alanyának, a személyi hatálya alá tartozik mindaz, aki a hét szomszédos országban él, aki nem mondott le önként magyar állampolgárságáról, és aki magyar igazolvánnyal rendelkezik. Ez a harmadik pont egy lényeges pont, ugyanis rámutat arra, hogy senki nem válik automatikusan, nem lesz a személyi hatálya alá tartozó ennek a törvénynek, csak és kizárólag a szabad akaratából.

Itt rögtön ugranunk kell, mert a 20. § határozza meg azt, hogy milyen feltételek között és hogyan lehet ehhez a magyar igazolványhoz jutni. Ennek is három feltétele van; az, hogy itt lakjon, ebben a hét országban, az, hogy a határon túli magyar szervezetek ajánlásával rendelkezzen. Ez egy nagyon lényeges pont, mert a 21. § azt bízza a határon túli magyar szervezetekre, amivel tulajdonképpen kikerüli a törvénytervezet azt, hogy neki kelljen meghatározni, hogy ki is a magyar, ami kétségtelenül egy rendkívül izgalmas téma, ugyancsak túlzott szemérmességből erről nemigen szoktunk beszélni.

Illyés Gyulának van egy megfogalmazása, mely szerint az a magyar, aki annak vallja magát, és itt van is egy kis párhuzam a kettő között, mert ha egyszer valaki folyamodik azért, hogy magyar igazolványa legyen, akkor magyarnak vallja magát. Itt valóban megegyezik Illyés Gyula megfogalmazásával, ám a törvény gyakorlatának egy kicsit mégis ellentmond, mert ugyanakkor azt mondja a törvénytervezet, hogy nem lehet az, nem kérhet magyar igazolványt az, aki lemondott magyar állampolgárságáról. Pedig kétségtelenül ez is magyar, bár megtagadta magyarságát.

Én talán a sorsközösség kifejezést tartanám a legjobbnak, hogy az a magyar, aki vállalja a sorsközösséget. Erre számtalan szép példánk van a történelemből. Talán a legszebb az aradi tizenhárom vértanú esete, akik közül - tudjuk - voltak örmények, szerbek, németek és osztrákok, de vállalták a sorsközösséget. Bár nincs kimondva ebben a törvénytervezetben, de mégis egy paragrafusában nyomon követhető ez a sorsközösség-vállalás, amikor is kiterjeszti a személyi hatályt arra az egyébként nem magyarra, nem magyar házastársra vagy gyermekre, akinek a házastársa vagy szüleje viszont magyar igazolvánnyal rendelkezik és magyarnak tekintendő. Tehát ez igenis önmagában véve egy ilyen vegyes házasság is, egy sorsközösség-vállalás, másrészt pedig rendkívül praktikus oka is van, mert ez is kifejezi az együvé tartozást, együtt tudnak jönni Magyarországra, igénybe venni mindazt a támogatást, kedvezményt, amit maga a törvény biztosít.

Mert mi a célja az egésznek? A célja az, hogy a nyelvben, a kultúrában és az azonosságtudatban tovább fejlődjön a határon túli magyar, és hogy meg tudja őrizni ebbéli jártasságát.

 

 

(11.30)

 

(Az elnöki széket Gyimóthy Géza, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

 

 

Miután meghatároztuk a személyi hatályt, meghatároztuk azt, hogy van ez a bizonyos magyar igazolvány; nem kaphat magyar igazolványt az, aki a 21. § szerinti szervezettől nem tudta ezt beszerezni, vagyis rájuk hárul az a feladat, hogy meghatározzák, ki kap majd ilyet, vagy kinek adnak ilyen ajánlást. Végül is akkor mit ad, milyen kedvezményeket, támogatásokat ez a törvény? Elhangzott a miniszteri expozéban is, hogy különbséget kell eközött tennünk, már csak azért is, mert a kedvezmények itt, a Magyar Köztársaság területén vehetők igénybe, míg a támogatások a határon túl is.

Osztályozhatjuk úgy is ezeket a kedvezményeket, támogatásokat, mint amit maga a törvény is megcéloz, hogy a nyelv, a kultúra és az azonosságtudat fejlesztése. Tehát ha csak a nyelvet vesszük, ennek egy általános és konkrét része is lehetséges. Általános maga tulajdonképpen mindaz, ami azt szolgálja, hogy idejöjjön, kedvezményesen utazhasson, igénybe vehesse a különböző kulturális intézményeket, tehát nyelvbéli jártasságának ezzel is gyakorlatot szerezhessen. De konkrét viszont az, amikor kimondja, hogy azok a kint élő pedagógusok, akik magyar nyelvet tanítanak, utazási kedvezményben, sőt ingyenes utazásban, szállásköltségben részesülhetnek, ha továbbképzésen vesznek részt Magyarországon. Ennek persze külföldi példája is van, a német nyelvterületen. Amikor Ausztria nem volt az Európai Unió tagja, ott erősen alkalmazták ezt Svájcban és Németországban az osztrák német tanárok, úgyhogy ismert példa ez Európában. Konkrét kedvezmény a magyar nyelv tanárait illeti meg: az is, hogy a továbbképzés költségeit is viseli a magyar állam, és e körbe tartozik az is, amikor a hazai akkreditált intézmények szomszédos országokban kihelyezett tagozatainak működését segíti elő a magyar állam. Ez azért is érdekes, mert ilyen már korábban is volt. Tehát működött például a Károly Gáspár Református Egyetem Tanítóképző Karának levelező tagozata Marosvásárhelyen, amelyet természetesen eddig nem tudtak megfelelő módon támogatni. Ez arra is lehetőséget fog adni.

A kultúra támogatása rendkívül széles körű, taxatíve felsorolja a törvény, hogy mi tartozik ide. Én egyet nem értek ugyan teljesen világosan, amikor a könyvtárlátogatással kezdi; nem értem, miért kedvezmény az. Könyvtárat a legjobb tudomásom szerint bárki látogathat, bármilyen külföldi, feltéve, ha be is iratkozott. Külön rendelkezések szólnak a munkavállalásról és az ehhez kapcsolódó társadalmi és egészségbiztosításról. Volt erről már szó. Többen keveslik a három hónapot, ám gondolnunk kell arra, hogy itt főleg idénymunkáról van szó, és véleményünk szerint hosszabb tartózkodási idő egyébként is az otthoni, tehát a határon túli életvitelt megszakítja, megkérdőjelezi, vagyis pontosan egy hosszabb idő eredményezhetné azt a nem létező vádat, hogy ez a törvény pontosan azt segíti elő, hogy áttelepedjenek és ne átjárjanak. Ugyanakkor lehetőség van arra is a törvény szerint, mivel kerettörvényről van szó, hogy majd miniszteri rendelet ezt adott esetben meghosszabbíthassa.

A kedvezmények körébe tartozik a diákigazolvány bevezetése, amely egyrészt a szomszédos országokban a magyar nyelven tanuló alsó tagozatosokat és középiskolásokat illeti meg, másrészt pedig minden tekintetben a felsőfokú tanintézetbe járókat. Külön kell szólni arról az utazási kedvezményről, amely lehetővé teszi a hat évet be nem töltött és a 65 évet betöltött személyek, törvény hatálya alá tartozó személyek jogosultságát a tömegközlekedési eszközök ingyenes igénybevételére. Magam is tagja vagyok egy olyan szervezetnek, amelynek nagy többsége idős ember és határon túl lakik, személyesen tudom, hogy micsoda óriási megterhelést jelentett eddig ezeknek az embereknek annak a kis útiköltségnek is az összeszedése. Ez mentesíteni fogja őket ez alól.

Külön szólni kell arról is, hogy a szomszédos országok területén működő nyereségérdekelt gazdasági szervezetek is kaphatnak támogatást, feltéve, ha ezzel elősegítik a települések népességmegtartó erejét. Tehát ismét egy olyan paragrafus, amely ellene szól azoknak a vádaknak, amelyek az áttelepülésre vonatkoznak. Külön szervezeteket jelöl meg a törvény, amelyek majd a támogatásokra benyújtott pályázatokat elbírálják. Örömmel hallottam miniszter úr expozéjában, hogy ezek esetleg meglévő szervezetek is lehetnek, társadalmi vagy civil szervezetek. Ez nem tűnik ki világosan a törvény tervezetéből, magam ajánlottam volna, hogy esetleg már működő szervezeteket meg lehetne ezzel bízni, nem kellene újakat létrehozni, mert hisz vannak ilyen, főleg karitatív szervezetek, amelyekkel a magyar állam, a magyar kormány jelenleg is kapcsolatot tart fenn, például az árvízkárosultak megsegítésénél.

Szó volt már többször arról, hogy bizonyos vádak illetik ezt a törvényt, és azt célozzák ezek a vádak, miszerint valami olyan burkolt célja lenne, vagy nem tökéletesen szolgálja azt a célt, hogy a határon túl maradjanak a határon túl élők, és hogy ezek a kedvezmények éppen azt szolgálják majd, hogy átjöjjenek. Nem, én ezt a vádat ki nem olvasom a törvény szövegéből, nem is értem, hogy ez honnan származhat. Kétségtelen, hogy maga a törvénytervezet azt a társadalmi viszonyt, amelyet rendezni kíván, vagyis a határon túli magyarság nyelvének, kultúrájának és azonosságtudatának megtartását, ápolását jól szolgálja, ugyanakkor összhangban áll a nemzetközi előírásokkal is, a magyar alkotmánnyal is, így a Független Kisgazdapárt véleménye szerint nemhogy általános vitára alkalmas a törvénytervezet, de majd annak idején a részletes vita után elfogadásra is.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
204 14 2001.05.07. 3:26  13-16

DR. SZENTGYÖRGYVÖLGYI PÉTER (FKGP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tavaly május 5-én egy kormányhatározat eldöntötte, hogy minden év május 6-a a magyar sport ünnepe, és felhatalmazta, megbízta az ifjúsági és sportminisztert, hogy minden évben méltó és megfelelő módon ünnepeljék meg az ifjúság és a sport ünnepét. Ez először a Magyar Köztársaság történetében pénteken történt meg, amikor az ifjúsági és sportminiszter az általa alapított sportdíjakat adta át a királyi vár kupolatermében. Több díj van sportolóknak, sportvezetőknek, edzőknek.

Szép, megható jeleneteknek lehettünk tanúi: Csík Ferenc-díjat kapott Grosics Gyula, a Fekete Párduc és az egykori aranycsapatnak, a verhetetlen tizenegynek még élő tagjai. Papp László is Csík Ferenc-díjat vett át. Papp László háromszoros olimpiai bajnok - 1952, 1948 és 1956, London, Helsinki, Melbourne -, aki nemrégen múlt hetvenöt éves. Egy idős bácsi vette át az ifjúsági és sportminisztertől a Csík Ferenc-díjat, de amikor meghajolt ezt megköszönvén, mi nem egy idős bácsit láttunk benne, hanem egy ifjút, egy háromszoros ökölvívóbajnokot, vagyis magát az ifjúságot, voltaképpen a saját magunk ifjúságát is. Szép, megható ünnep volt ez, érzelmekkel teli.

Nemcsak ez az ünnep volt tegnap, hanem május első vasárnapja lévén anyák napja is. Valamennyi templomban az édesanyákért imádkoztak tegnap, és minden jóravaló, jóakaratú ember biztosan vitt egy szál virágot az édesanyjának, vagy gondolt a távollévőre, vagy az örökre eltávozottakra. Biztosan mindenki végiggondolt egy-két olyan percet, amely az édesanyjához köti, amikor betegágya mellett ült, vagy ahogy végigkísért mindenkit az édesanyja az egész életen. Nekünk az Országgyűlésben még sok dolgunk van e téren, hiszen tudjuk, hogy az anyaság olyan fogalom, amely jogszabályokkal is még tisztesebbé tehető; ezt még itt az Országgyűlésben meg kell majd tennünk.

Végül is szólnom kell egy harmadik eseményről is, önök biztosan azt várják, hogy erről beszéljek a legtöbbet. Én nem szívesen szólok erről az eseményről, csak azt mondom róla, hogy szomorú volt. (Taps a Független Kisgazdapárt és a Fidesz soraiban. - Zaj, moraj.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
206 34 2001.05.09. 15:18  1-41

DR. SZENTGYÖRGYVÖLGYI PÉTER, az FKGP képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! A kulturális örökség védelméről szóló 4027. számú törvényjavaslat 97 paragrafusból áll, négy fejezetből, és teljes egészében felöleli a műemlékvédelmi törvényt, nagyban érinti a kulturális javak védelméről szóló törvényt és a levéltári törvényt is.

Igen nagy formátumú törvénytervezet, amely meghatároz többek között két konkrét célt is: nevezetesen, hogy megfeleljen ez a szabályozás az európai uniós szabályozásnak, és hogy lehetővé tegye a közigazgatás korszerűsítésének kapcsán az úgynevezett egyablakos megoldást, mely kétségtelenül varázsszó - de több is annál. Aki életében csak egyetlenegyszer is megkísérelt egy erdélyi szőnyeget kivinni, mondjuk, Bécsbe az unokatestvérének, amit az a közös nagymamájuktól örökölt, és először elment a vámhivatalba, majd az Iparművészeti Múzeumba, majd az igazságügyi becsüshöz, aztán megint a vámhivatalba, és még egyéb hatóságokhoz ment és Canossát járt, az igenis tudni fogja, hogy nemcsak varázsszóról van szó, hanem kifejezett áldásról: egyetlenegy hivatal intézi el mindezt az állampolgár érdekében.

 

 

(10.40)

 

Maga a törvény a kulturális örökség védelme címet viseli, és emlékszünk rá, hogy 1998-ban, amikor e minisztérium neve került meghatározásra, milyen óriási vita volt önmagában véve ezen a címen, hogy kulturális örökség védelme. Éppen ezért - és mivel az európai uniós megfelelőségről is szó van - szükségesnek tartom, és egyébként érdekesnek is, hogy végignézzük, mit is értenek Európában kulturális örökségen, és egyáltalán ez a fogalom miként alakult ki.

A nemzetépítésben gyakran példának tekintett Franciaországban is csak az 1860-as években indult meg a történeti emlékek szisztematikus feltárása és osztályozása, még a XX. század '60-as éveiben is főleg csak a műemlékek gyűjtésével, osztályozásával, a régiségek osztályozásával, számontartásával foglalkoztak, az örökség fogalmát nem ismerték, nem használták. Az örökség értelmezésének kitágulása a '60-as évek végén kezdődött el a nemzeti európai törvénykezésben, ekkor jelenik meg először az építészeti örökség fogalma, majd a '70-es évek végén jutunk el a kollektív emlékezéstől a kulturális örökséghez, amely a kollektív emlékezet fogalmával párosul. Franciaország esetében például az 1979-es levéltári törvény említi első alkalommal az örökség fogalmát, az Európai Tanács pedig az 1985-ös granadai kongresszusán határozza meg először ezt a fogalmat.

Az Európai Tanács határozatai között már 1949-ben találkozunk e fogalommal, ugyanis akkor határozza meg ez az intézmény, hogy egyik alapvető célja az európai örökség ápolása. Az a tény, hogy a kulturális örökséget mint normát ilyen nagy tekintélyű szervezet elismerte, azt bizonyítja, hogy a kulturális örökség a legkisebb falusi közösségektől az emberiség egészéig szervezőelvvé vált, mely alkalmasnak tűnik arra, hogy reprezentálja e közösségek identitástudatát.

Az örökség kezelése és feldolgozása a közösség nagyságától és szervezettségétől függetlenül, lényegében ugyanolyan elveken alapszik. A kulturális örökség a közösség számára fontos jelentéssel bíró tárgyak, dolgok készlete, ezeket a tárgyakat megfelelő intézmény összegyűjti, leltározza, megvizsgálja, közszemlére teszi, megőrzi, restaurálja, ha szükséges, megfejti és megérti a rejtett kódokat, levonja a következtetéseket. E folyamat során az eredeti tartalom valami egészen újjal, a birtokba vevő értelmezésével is gazdagodik, így az örökség összekapcsolódik az emlékezettel. Mindkettő az identitás része, amit meg kell keresni, elő kell ásni vagy újra fel kell fedezni. Ebben az értelemben az örökség valójában nemcsak arra szolgál, hogy feltérképezze a bírt javakat, hanem arra is, hogy körülírja, meghatározza az örökhagyó, örökös azonosságát, sokszor anélkül, hogy ennek tudatában lenne.

A kulturális örökség fogalom elterjedésének kulcsa, hogy általa bármely közösség számára lehetővé válik egyéni emlékezésből fakadó, épp aktuális identitásának intézményesítése. Nem véletlen tehát, hogy a kulturális örökség kifejezés egyaránt megtalálható a helyi, regionális, a nemzeti, a kontinentális és a szélesebb körű nemzetközi szinten is. E közösségek szerveződési formái azonban igen eltérőek egymástól, és így nem meglepő, hogy az örökség fogalom alkalmazása és értelmezése más és más.

A fogalom univerzális jelentése azonban nem feltétlenül jelenti azt, hogy a társadalmi szereplők ugyanazt értik örökség alatt a különböző szinteken. Különbség van e fogalom nyugat-európai és középkelet-európai értelmezésében. A kelet- és közép-európai országok Magyarországhoz hasonlóan kodifikálni kényszerülnek a kulturális örökséget, ha meg akarnak felelni az Európai Közösség jogi, tudományos, politikai elvárásának. Ez történik most is. Ez ugyanakkor nem jelenti a nyugat-európai gyakorlat átvételét, sőt időnként azzal ellentétes is lehet.

Franciaországban a kulturális örökség fogalma magába foglalja azt a gyakorlatot, mely a másság, a belső különbözőség elismerését nemzeti vagy magasabb szintre emeli. Kérdés, hogy mennyire sikerül majd harmonizálni az ennyire eltérő nemzeti, politikai és tudományos elméleteket, és egyezségre jutni az olyan nemzetek fölötti kulturális örökség meghatározásában és annak alkalmazásában, mint például az európai kulturális örökség.

Az Európai Közösség intézményesülésének hajnalán az Európai Tanács 1949-es alapító okiratában jelenik meg az "örökség" kifejezés először - mint ahogy azt már idéztem -, ez okirat szerint az Európai Tanács többek között azért jött létre, hogy a tagok közötti nagyobb egység előmozdításával a tagok közös örökségét képező eszméket és elveket védje, illetve megvalósítsa, és biztosítsa a tagok gazdasági és társadalmi fejlődését és kiegyenlítését.

Az örökség megőrzésének érdemi munkája azonban csak a '60-as években kezdődött meg az építészeti örökség védelmével, amit a '80-as évektől kezdve egészítettek ki más, a kulturális örökség kategóriájába sorolt tárgyak, emlékhelyek védelmével. Az európai kulturális örökség intézményi hátterét az 1969 óta létező Kulturális Örökségért Felelős Miniszterek Európai Konferenciája és az 1990-ben létrehozott Kulturális Örökség Bizottsága jelenti. Ez utóbbi három kormányzati programot működtet, ezeknek a címe: örökség és társadalom, együttműködési és tanácskozási gyakorlat, valamint európai régészeti terv. E három program lényegében felöleli a kulturális örökség fogalmának alkalmazásával együtt járó összes problémát. A programok célja az, hogy elterjesszék az európai polgárok és mindenekelőtt a fiatalok között a kulturális örökségnek a különbözőség elfogadásán és a kisebbségek szabad megnyilvánulási lehetőségén alapuló európai koncepcióját.

Az európai örökség fogalma tartalmát tekintve hasonlóképpen bővült, mint a nemzeti kulturális örökség. Az 1960-as években csak az épített környezet, s mindenekelőtt Velence városa jelentette a védelemre szoruló örökséget - emlékszünk rá. A '70-es évektől kezdve indult meg a fogalom erőteljes tágulása, előbb a filmművészettel, majd a környezettel, a vallásos emlékhelyekkel, a történeti megemlékezésekkel és a tájjal. Ezzel volt kapcsolatos 1988-ban a romániai falurombolás elítélése.

Az európai kulturális örökség meghatározásához képest részben egyszerű, részben összetettebb a világörökség meghatározása. Az UNESCO általános konferenciája 1972-ben döntötte el a kulturális és természeti világörökségbe tartozó helyszínek meghatározását és védelmét. A világörökség nemzeti szinten folyó megőrzésének kiegészítésére ekkor határozták el a Világörökségi Alap létrehozását. A világörökség intézményes meghatározása részben egyszerűbb, mint az európai örökségé. A világörökség kanonizálása lényegében megmarad a nemzeti örökség logikájánál, egy világörökségi helyszín kiválasztása és elfogadása nemzeti értékként jelenik meg, szinte nemzeti dicsőségként.

A nemzeti dicsőségen túl természetesen itt is szerepet játszik a világörökséggé nyilvánított helyszínre irányuló turizmusból eredő bevétel reménye, illetve a Világörökségi Alapból várható támogatás. Ez korábban igen nagymérvű volt, mivel összesen 20 ilyen volt korábban, ma pedig 690 világörökségi helyszínt tartanak számon: Spanyolországban 36-ot, Németországban 23-at, és így tovább. A nyolc közép-európai országban '89-ben mindössze 19-et tartottak csak számon, és ez az elmúlt évtizedben megnégyszereződött. A dinamikus fejlődés főleg a posztkommunista rezsimek számára volt fontos, hiszen ebből reméltek a '80-as években valami kis pénzpótlást. Magyarország egyik első hivatalos hozzájárulása a világörökséghez Hollókő volt; mindnyájan ismerjük, valóban látványos, és még ezeket a bizonyos turisztikai bevételeket is hozza.

A javaslat egységesen foglalkozik a kulturális örökség védelmével, részletesen, mindenre kiterjedően szabályozza a védelemmel kapcsolatos tennivalókat, elsősorban pótolja azt a hiányt, amely abból származik, hogy a korábbi jogi szabályozás nem határozta meg a kulturális örökség fogalmát.

 

(10.50)

 

Itt, e törvénytervezetben a 7. § kifejezetten fogalommeghatározásokat foglal össze rendkívül részletesen, ami azért is praktikus, mert a jogszabálytervezet elején van, nem kell állandóan visszalapoznunk a fogalommeghatározáshoz, ha utólag van meghatározva a fogalom, hanem az elejétől értjük az egészet - bár volt aztán egy olyan fogalom a szövegben, amit én nem találtam meg, de a bizottsági tájékoztatón erre is választ kaptam.

Ennek megfelelően a javaslat hatálya - az értelmi rendelkezéseknek megfelelően - rendkívül széles, a nemzet számára olyan értékekkel bír és fog bírni, amely indokolja a rájuk nézve fennálló közvédelmet, végül is a közkincs funkcióját fogják gyakorolni. A személyi hatály kibővülése azt jelenti, hogy a javaslat mindazon személyekre kiterjed, akik a kulturális örökség fogalomkörébe tartozó javak piacán szereplőként lépnek fel, illetve folytatják gazdasági tevékenységüket.

Ezen a ponton kapcsolódik a kulturális örökség fogalmába a hazai műkereskedelem, amelynek újjáéledése a rendszerváltáshoz köthető: ekkor szűnt meg a Bizományi Áruház Vállalat és a Képcsarnok Vállalat, ezek - végül is - monopóliuma is ekkor szűnt meg, az addig csendesen működő régiségkereskedők pedig nagy aukciós házakká váltak, jelenleg hét ilyen nagy aukciós ház működik Magyarországon. A nemzeti műkereskedelem egyszerre tekinthető kiviteli és tranzitfeladatot ellátó gazdasági társaságnak is.

A javaslattal szemben bizonyos fenntartások is megfogalmazódtak, amelyek szerint a jelenlegi formában történő elfogadás nem hoz jelentős újdonságot a védett műtárgyak tulajdonosai számára, mivel csak a szankciókat, a korlátozásokat tartja fenn, miközben nem nyújt semmiféle támogatást a műalkotások megőrzéséhez, konzerválásához, restaurálásához.

A szakemberek a törvényjavaslat védett tárgyakra vonatkozó rendelkezéseit kifogásolják, amelyek fenntartják a védett műalkotások kiviteli tilalmát, eladási korlátozásait, ugyanakkor semmilyen támogatást nem nyújtanak a sokszor felbecsülhetetlen értékű műtárgyak tulajdonosainak, pedig az értékek megőrzése, jó állapotban tartása óriási költségekkel jár; vagy gondoljunk arra, ami a ma reggeli hírekben hangzott el, hogy vajon miből lesz pénz a két Munkácsi-képnek - az Ecce homo itt marad -, amely Amerikából letétben van itt, az esetleges megvételére vagy másolására. (Dr. Takács Imre közbeszól.) 300 millió mindössze a vételi ár, 13 millió a másolás összege - miből teremthető ez elő? (Dr. Takács Imre: Országimázs Központ!) Erre is választ kellene kapni e tervezetből; ezek azonban módosító indítványokkal pótolhatók.

Mindezekre tekintettel a Független Kisgazdapárt általános vitára alkalmasnak és nagy formátumúnak, előrevivőnek tartja a törvényjavaslatot, amely az európai szabályozásnak is megfelel.

Köszönöm a figyelmet.(Taps a kormánypártok soraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
209 18 2001.05.28. 5:18  17-18

DR. SZENTGYÖRGYVÖLGYI PÉTER (FKGP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Az elmúlt hetek bírósági eseményeit nagy figyelemmel kísérte a közvélemény. Az állami autó elrablójára kiszabott nyolc évet nem tartották soknak, de az egy fiatal rendőrtiszt halálát okozó popzenész balesetét, gázolását, illetve az arra kiszabott egy évet már kevesellték; különösen, amikor kihirdették a másodfokú bíróságon annak enyhítését is, akkor már valóban felzúdult a közvélemény, különösen az enyhítés indokolására, amely szerint azért történt enyhítés, mert nem volt büntetett előéletű az elkövető, de majd legközelebb már biztos lesújt az igazságügy szigora.

Ugyancsak a múlt héten zajlott az a tárgyalás, amelynek egyik vádlottja részese volt a Nyugati téri sortűznek. Ő volt az egyetlen vádlott, és azzal védekezett, hogy tulajdonképpen csak a földre lőtt, és feltehetően a kőről visszapattanó lövedékek ölték meg ott az embereket. A pufajkásszakasz többi tagja, aki a levegőbe lőtt, tanúként volt csak megidézve. Több tanú el sem jött, írásban mentette ki magát. Egyikük arra hivatkozott írásban, hogy részleteket nem is tud az ügyről, ezért mit is várnak tőle. Az illető csak belügyminiszter volt éppen ebben az időben.

De nemcsak a büntetőbíróság, hanem a polgári bíróság is szolgált meglepetéssel az elmúlt időszakban, amikor is egy rosszhiszemű és valótlan állításairól elhíresült képviselő megjelent a bíróságon, éppen összetalálkozott egy bíróval, és annak nyomban jegyzőkönyvbe mondta keresetét egy olyan eseményről, amelyen részt sem vett. Mit ad isten? Ott volt mellette valaki, aki azt mondta, hogy ő viszont az alperes. Ugyanazt mondta amúgy, mint a felperes, tehát semmiféle érdekellentét közöttük nem volt, és nyomban ítéletet kértek.

Meg is született ez az ítélet. Rögtön le is mondtak a fellebbezés jogáról, így jogerőre emelkedett néhány órán belül ez az ítélet, ami dicséretes lenne, mert hisz' a közvéleményben az van, hogy a bíróságok lassan hoznak ítéleteket, és való igaz, hogy más évekig vár egy ítéletre - nem is az ítéletre, hanem az első tárgyalás kitűzésére is éveket várnak.

Félreértés ne essék, tisztelt Bíróság... (Derültség  - Szórványos taps.) - tisztelt Országgyűlés! Nem kívánom a bíróság munkáját kritizálni. A legtöbben kiválóan végzik a munkájukat, még a látszatát is el akarom kerülni ennek, az azonban kétségtelen, hogy a bírák az alkotmány szerint csak a törvénynek vannak alávetve - nagyon helyesen.

A bíróságokról szóló törvény ennél egy kicsit már többet mond. Azt mondja, hogy a döntésüket meggyőződésük alapján hozzák, és úgy a hazai, mint a külföldi szakirodalom azt mondja, hogy a meggyőződés kialakulásában társadalmi beágyazottság és az értékítélet is sokat számít. A rendszerváltás óta még csak tíz év telt el, és azt megelőzte majdnem fél évszázad, amely kétségtelenül valamennyiünk értékítéletében szerepet játszott; biztos ennek is szerepe van. Az is igaz, hogy erre a sajátos permódra lehetőséget ad a polgári perrendtartás. Még a tankönyvek is azt mondják, hogy nagyon ritkán fordul elő, a gyakorlatban még ritkábban, talán soha, ezért mégis nagyobb körültekintéssel kellett volna eljárni ebben az ügyben.

De a felelősség nem a bíróságé, tisztelt Országgyűlés, hanem a mienk, mert hisz' ha egyszer a törvénynek van alávetve a bíróság, akkor nekünk kell olyan pontos törvényeket hozni, hogy ilyen elő ne fordulhasson, mert például ebben a konkrét ügyben azt mondja a polgári perrendtartás, hogy a bíróság hivatalból köteles észlelni hatáskörének hiányát.

 

 

(14.50)

 

 

De mi van, ha nem észleli? Most éppen erről van szó. Az államigazgatási eljárás kapcsán azt mondja a törvény, hogy az államigazgatási szerv, ha nem a hatáskörében hoz határozatot, az a határozat hatálytalan. A polgári perrendtartásban ez nem így van, tehát hiányos a törvény, tisztelt Országgyűlés, pontatlan; nekünk mint törvényhozóknak kell ezen változtatni, hogy a tisztelt bíróságoknak mindig kellő fogódzót adjon a pontos és félremagyarázhatatlan törvény.

A felvetésemre senkitől nem várok választ. Köszönöm szépen. (Taps a kormányzó pártok padsoraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
213 18 2001.06.01. 10:31  1-65

DR. SZENTGYÖRGYVÖLGYI PÉTER (FKGP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! A Magyar Energia Hivatal 2000. évi tevékenységéről szóló jelentés, beszámoló, amely a J/4148. számot viseli, valóban tartalomjegyzékénél fogva három részből áll. Egy része, az első része valóban a '94-től 2000. évig terjedő idővel foglalkozik, de csaknem fele foglalkozik magával a 2000. évi tevékenységgel, és egy kis része, a harmadik része foglalkozik a jövővel.

Egyáltalán nem tekintem zavarónak, hogy az úgynevezett hősi múlttal foglalkozik a jelentés első része, mert hisz ez világít rá pontosan ennek a hivatalnak a fejlődésére, hogy miként jött az létre a gázszolgáltatásról, illetőleg a villamos energiáról szóló törvény hatálybalépése után, majd hogyan bővült ki a feladata '98-ban, amikor a távhő-szolgáltatási törvény is hatályba lépett. Sőt, ha a legizgalmasabb részét tekintem ennek a jelentésnek, nevezetesen az utolsó részt, hogy miként fog majd viselkedni a hivatal, milyen szerepe lesz a jövőben, amikor az energiapiac nyitása bekövetkezik, akkor én igenis kiegészíteném ezt a hősmúltat, mégpedig a tanulság kedvéért, hogy hogyan alakult ki ez a monopolhelyzet. Hogyan alakult ki a monopolhelyzet már a múlt század végétől, a századforduló idejétől kezdődően, amikor ezek a vezetékes rendszerek létrejöttek, micsoda óriási piac volt, amelyet először részvénytársaságok végeztek; micsoda óriási verseny volt, mikor a gázvilágításról áttértek a villamos világításra, és bizonyossá tették, hogy még vezetékes rendszereknél is igenis óriási verseny alakulhat ki; hogy fejlődött aztán a villamos világítás a gázvilágítással szemben.

Mindez olyan kérdés, amely rávilágíthat a jövő tevékenységére is, hogy mi lesz akkor, ha itt igazán piac lesz, hogyan lehet kordában tartani mégis a monopolhelyzetet, mit lehet csinálni azokkal a már ma is jelentkező, meglehetősen furcsa és képtelen helyzetekkel szemben, amelyek a beruházási kérdéseket meglehetősen kétes helyzetbe hozzák. Ismerjük azokat a tényeket, hogy ha megvásároltak már egy bizonyos - Démászra gondolok például - villamosművet és annak a vezetékes hálózata is átment az illető részvénytársaság tulajdonába, de a vezetékes rendszer mégis önkormányzatok területén megy át, és az önkormányzatok ezekért az oszlopokért bérleti díjat kérnek, de ugyanakkor ha az önkormányzat akar vagy más akar beruházni, az rögtön átmegy a tulajdonos tulajdonába - tehát rendkívül fontos kérdések merülnek itt fel, múltból levezethető kérdések a jövőre nézve.

 

 

(10.00)

 

De kétségtelen, hogy fő témaként - és mondom és ismétlem, nem egyharmad része, hanem közel a fele - a 2000. évi tevékenységgel foglalkozik, világosan és részletesen leírja a hivatal három fő tevékenységét, nevezetesen az árszabályozást, az engedélyezést és a fogyasztóvédelmet, és maga ez a középső rész - a 2000. évi tevékenységről - ennek taglalásáról szól, kiegészítve a nemzetközi kapcsolatokkal és a tájékoztatási kérdésekkel. Tehát én is ehhez mérem mondanivalómat, vagyis ehhez a hármas tagozódáshoz, amely a hivatal alapvető működéséről szól, és amelyből mindegyik fontos, de mivel monopolhelyzetű létesítményekről van szó, a legfontosabbnak én a fogyasztóvédelmet tekintem.

A hivatal tevékenységének fontos része a fogyasztóvédelem, mert ez különösen érzékelhető a lakosság körében. A fogyasztó azt szeretné látni - és talán már részben látja is -, hogy a hatósági jogkörrel felruházott hivatal a panaszait orvosolni is tudja, és az ő érdekeit képviseli a monopolhelyzetben levő szolgáltatókkal szemben. Én azt egyáltalán nem rovom fel hibaként, hogy nem olyan sok a panasz; mitől lenne jobb, ha több lenne a panasz. Ennél az egész fogyasztóvédelemnél az a lényeg, hogy valóban érezze a fogyasztó, még ha kevés panasza is van, hogy azt tisztességesen, rendesen elintézik, és hogy a hivatal a monopolhelyzetben levő kereskedővel - gáz-, villany-, egyéb kereskedővel - szemben védi meg tulajdonképpen a fogyasztót. Természetesen meg kell akadályozni az esetleges visszaéléseket, ezért is hasznosnak tartjuk a fogyasztói elégedettségi vizsgálatokat, a garantált szolgáltatások követelményrendszerét, valamint az üzemzavari statisztikák figyelését.

Az energiapiac liberalizációja, a villamosenergia- és a gázpiac nyitása az energiaszektor szabályozását és a piacfelügyeletet, valamint a fogyasztóvédelmet új megvilágításba, új alapokra helyezi, egy sor eddig nem létező feladatot is el kell látnia. A kérdés számunkra tulajdonképpen az, hogy az említett változó körülményeknek a hivatal a jövőben is meg tud-e felelni a jelenlegi jogállás és hatáskör mellett. Véleményünk szerint a hivatal működését a jelenlegi szabályozás mellett, majd ha a piac teljesen megnyílik, tehát feltehetően 2003 után mindenképpen törvényben kellene szabályozni. Ez adná meg ellenőrző szerepének a nemzetgazdaságban levő súlyát is, és kihangsúlyozom ismét, a fogyasztók védelmének az érdekében.

A fogyasztók jelenleg gyakran mondják - és ebben biztos igazuk van -, hogy az energiaszolgáltatás színvonala nem javult úgy, mint az várható lett volna, sőt esetenként még romlott is. Tehát amikor az energiaszektor privatizálása során azt mondták, hogy majd a befektetők sokkal jobb szolgáltatást nyújtanak, sokkal egyszerűbb lesz az adminisztráció, ezt igazán nem érzékeli, egyáltalán nem érzékeli. Kétségtelen, hogy azok az irodák, ahol a fogyasztó kapcsolatba kerül a különböző szolgáltatókkal, elegánsabbak, jobbak, de nem igazán érzékelhető, hogy maga a szolgáltatás színvonala javult volna, és éppen ezért van fontos szerepe a hivatalnak.

Mire vezethető ez vissza? Pontosan a monopolhelyzettel nincs igazán kényszerítve, a vezetékes hálózaton mintegy a fogyasztó kiszolgáltatását kihasználó monopolhelyzettel, hogy ezeken javítson. Pontosan ezért van szükség a hivatal működésére, hogy árszabályozással, egyéb jogkörével ezt megfelelő módon befolyásolni tudja.

A magyar villamosenergia-rendszer erőművei összetételükben az elkövetkező években továbbra is változni fognak, több erőművet be kell zárni a környezetvédelmi moratórium lejártával, ugyanakkor új erőművi egységek lépnek be, mint a Csepeli Áramtermelő Részvénytársaság, vagy a debreceni kombinált ciklusú erőmű, illetve ilyenek lépnek be, mint a Budapesti Erőmű Részvénytársaság, a kispesti és az újpesti erőművek. Ezért is célszerű a hivatalnak az áralkalmazás területén nagyobb felhatalmazást adni, hogy a privatizálás után a közüzemi fogyasztókat a feljogosított fogyasztókkal szemben ne érhesse hátrány. Talán a jövőben - különösen a piacnyitás után - célszerű lenne, ha a hivatal foglalkozna a fogyasztói igények felmérésével is, hogy ne fordulhasson elő ilyen, ami már előfordult Kaliforniában, és itt hivatkoztak is rá, még ha más, ennél jobb rendszer is van.

Itt az árszabályozásnál azért még érdemes arról is beszélni fővárosi szinten, hogy a fővárosnak is van árszabályozási szerepköre. Ezt rendkívül nehéz összehangolni, tehát feltétlenül ez is a hivatal erősítését igényelné.

Az energiahatékonyság és az energiatakarékosság terén nagy lépést jelentett az intézményi rendszer megteremtése, az Energia Központ Kht. új szervezetének létrehozása, és bár nem tartozik szorosan a témához, de mégis meg kell említenem a Széchenyi-terv energiatakarékossági programját, amely olyan pályázatokat helyez kilátásba, amivel a lakosság, az önkormányzatok, a termelő szféra és a távhő számára vannak bizonyos finanszírozási és pályázati lehetőségek, amelyek a jelenlegi helyzetnél jobb helyzetet teremthetnének. Ugyanakkor az energetikai társaságok energiatakarékosságát a legkisebb költség elve alapján továbbra is szorgalmazni kell, és ez is a hivatal feladata.

A piacnyitás után még hosszú ideig megmarad a fogyasztók jelentős részére, így a lakossági fogyasztók részére a közüzemi szolgáltatás, ezért továbbra is fontos a hivatal fogyasztóvédelmi tevékenysége, sőt, szerintem még fokozottan fontos lesz, ha a piac teljes egészében megnyílik 2003 után. Tehát nem elég az, hogy kimerüljön a panaszok kivizsgálásában ez a fogyasztóvédelmi tevékenység, hanem más eszközökkel is szükséges ezt megfelelő módon befolyásolni. Már az előző parlamenti vitában is kétségtelenül elhangzott, hogy a hivatal függetlenségének növelése szükséges ahhoz, hogy a hatáskörébe tartozó engedélyezési, árszabályozási és fogyasztóvédelemi feladatok terén önálló, a napi politikától mentes döntés legyen hozható (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.), ezt célozná szerintem a törvényi szabályozás.

Összefoglalva megállapítható, hogy a gáz- és villamosenergia-ipar, valamint az erőmű-, távhőtársaságok tevékenységének szabályozása, fogyasztóvédelme ezen intézménynél kellően biztosítva van, ezért a Magyar Energia Hivatal főigazgatójának beszámolóját elfogadásra javasoljuk.

Köszönöm. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
214 20 2001.06.11. 4:32  19-22

DR. SZENTGYÖRGYVÖLGYI PÉTER (FKGP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Ebben az évben, 2001-ben naptárilag egybeesett pünkösd és a magyarság gyásznapja, június 4-e. Mindkettőért zúgtak a harangok, természetesen más-más előjellel.

Pünkösd a Szentlélek eljövetelének a napja. Az Írásban írva vagyon, hogy ekkor, réges-régen mindenki a saját nyelvén értette az üzenetet, hogy szeressék és megértsék egymást. Ama bizonyos 71 évvel (Sic!) ezelőtti június 4-én viszont sem a világ, sem Európa nem értette meg a magyarok jajkiáltását elveszett földjeikért és elveszett lelkeikért. Azóta is nagyon sokat beszélünk arról, micsoda káros hatása van még ma is Trianonnak, de kevesebbet beszélünk arról, mi volt az a folyamat, amely Trianont eredményezte, milyen okok vezettek oda, hogy ez a szörnyű tragédia bekövetkezett.

Természetesen az okok rendkívül összetettek; én egyet szeretnék kiemelni, nevezetesen azt, hogy a magyar termőföld idegen kézbe jutott, idegenek kezébe jutott. Ismerjük ezeket a történéseket ifjúságunk meghatározó olvasmányaiból, az Elnémult harangokból, Az elsodort faluból és Wass Albert számtalan könyvéből. Ismerjük, hogyan kellett a mezőségi magyarnak, a székely embernek hitelt felvennie a kis földjére, hogyan vetettek aztán arra jelzálogjogot, és hogyan húzták ki a talpa alól a földet, hacsak nem kereszteltette meg a gyermekét egy másik templomban, mint ahol őt vagy az őseit megkeresztelték; és hogy lett a Jánosokból Janku, vagy hogyan lett eleve idegen tulajdon a magyar föld.

Persze hallunk most is hasonló híreket, hallunk a zsebszerződésekről, hallunk a dunántúli földvesztésekről, már Borsodból is hallunk ilyenekről. Tudjuk persze ennek az ellenszerét is, tudjuk, hogy a zsebszerződés semmis szerződés, érvénytelen.

Lehetne-e tenni ellene valamit? Nem sokat teszünk. Lehetne tenni ellene például olyat, hogy akár az állam javára marasztalhatnánk - ezzel fel lehetne tölteni a majdani nemzeti földalap földkészletét. De ugyanígy elő lehetne írni az állam elővásárlási jogát, ami szintén a nemzeti földalapba kerülhetne, ha az állam élne ezzel. S még a csatlakozás után is tudjuk ezeknek az ellenszerét, miként lehet diszkrimináció nélkül is korlátozni: szakmai előírásokkal, hosszabb idejű lakhelyhez kötéssel és egyebekkel.

Én azonban nem ebben látom a kérdés megoldását, hanem abban, hogy a magyar parasztot olyan helyzetbe kell hozni, hogy egyáltalán eszébe se jusson eladni a földjét, eszébe se jusson eladni a magyar földet, mert az a számára megfelelő megélhetést és társadalmi elismerést jelent - ezt kellene elérnünk. Ezt el lehet érni hitelkonstrukciókkal, a magyar mezőgazdasági gépipar fellendítésével, különböző termékpályás szövetkezetek létrehozásával, ezek kedvezményezettségének a megteremtésével és egyebekkel; tehát tulajdonképpen azzal, hogy a magyar parasztot olyan helyzetbe hozzuk, hogy versenyképes legyen, s ne csak az osztrák szomszédnak, ne csak a holland telepesnek érje meg Magyarországon mezőgazdasággal foglalkoznia, hanem a magyar földművelőnek, a magyar parasztnak is. Ezeket az intézkedéseket vagy azok nagy részét tulajdonképpen itt kell meghozni, itt, a parlamentben; azok alapjait törvények kell hogy képezzék, például elsődlegesen a nemzeti földalap létrehozása lenne egy ilyen intézkedés.

A magyar paraszt az élni akarásából, a tenni akarásából az évszázadok során már bizonyított - most, tisztelt Országgyűlés, rajtunk lenne a sor; és úgy érzem, a felelősség is a mienk. (Taps a kormányzó pártok, valamint a MIÉP padsoraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
217 40 2001.06.19. 5:12  39-42

DR. SZENTGYÖRGYVÖLGYI PÉTER (FKGP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! A rádiózásról és televíziózásról szóló, igen sokan vitatott 1996. évi I. törvény 4. §-a pontosan felsorolja és meghatározza azokat a tilalmakat, amelyeknek az a célja, hogy a kiskorúak, pontosan személyiségfejlődésük érdekében, ne legyenek kitéve az erőszaknak és a brutalitás látványának. E tilalmak ellenére tudjuk, látjuk, hogy még a délutáni órákban is ömlik a televízióból az erőszak, a brutalitás, és erről már többször szó volt itt a parlamentben. Bár az ORTT működtet egy panaszbizottságot, az működik is tisztességesen, és bírságokat is szab ki, mégis úgy látszik, nincs kellő visszatartó ereje ezeknek a bírságoknak, és a helyzet majdhogynem megállíthatatlan.

 

 

(11.30)

 

Kialakult egy érdekes szituáció, nevezetesen, hogy szinte már-már nem érdekli, vagy kevésbé érdekli a közönséget az az előadás, amelyben nincs kellő izgalom, nincs megfelelő mennyiségű erőszak vagy vérfürdő. Ez aztán a producereket, a rendezőket, a szerkesztőket is arra inspirálja, hogy még több ilyen legyen, és mesterségesen létrejön egy öncsapda: a közönség lassan teljes mértékben ezt igényli, a televízió kiszolgálja ezt a kívánalmat, és így tovább, ami már-már valóban szennyessé teszi az írott és a képi sajtót. S a közönség ezen igényével nagyon sokan vissza is élnek.

Ilyen visszaélés volt nemrég, amikor azt láttuk, hogy egy bolti eladó jelent meg bérgyilkosként, mert úgy látszik, bolti eladóként senki nem lett volna rá kíváncsi, csak bérgyilkosként. Erre egy másik hasonló példa, hogy egy politikus rémregényt kezd írni, egyrészt az általa szerkesztett újságban, de más lapokban és a televízióban is; egy rémregényt, amely egyre ágasabb, bogasabb, egyre több szereplő jelenik meg benne. A történet tulajdonképpen arról szól, hogy őt valaki el akarja tenni láb alól, és megjelennek a különböző szereplők, a bérgyilkosok, a gyilkosok, a tettestársak, a felbujtók, a legkülönbözőbb vádakkal. Az is vádlott, aki a karthauzi szerzetes némaságával hallgatja végig annak a beszédét, aki ott se volt azon a gyűlésen, amelyen elhangzott volna az inkriminált mondat. Szóval, egyre inkább egy század eleji francia kalandregényre emlékeztet a történet. Volt is ilyen, 56 kötetes, Rocambole csipkés kalandjai címen nagy sikerű olvasmány volt. Ilyen kezd ez lenni!

Ez nem is igazán lenne komoly, bohózatszámba menne, ha csak az illető politikus mindezeket a szereplőket nem nevekkel látná el, s nem írna erről a miniszterelnöknek, mert nevesíti azokat a személyeket, akik az ő szemében ennek a rémregénynek a szereplőivé válnak. Tisztelt Országgyűlés! Itt már baj van, mert itt már rágalmazással állunk szemben, de a baj még annál is nagyobb, mert ezeket a sajtótermékeket külföldön is olvassák, és ez igencsak rontja az ország megítélését.

Mi tehát a megoldás? Megoldás természetesen van. Napirend előtt eleve akkor lehet felszólalni, ha a kérdés, amelyet megemlítenek, országos jelentőségű és halaszthatatlan. Azt hiszem, amit elmondtam, az igenis országos jelentőségű, és a megoldást a másik szó tartalmazza, a halaszthatatlanság. Tehát ezt a kérdést úgy lehet megoldani, feloldani, ha az illető politikus, aki országgyűlési képviselő, lemond a képviselői mandátumáról. Amennyiben az Országgyűlés annak idején kellő komolysággal fogadta volna Szabó Lukács képviselőtársam bizonyos indítványát bizonyos vizsgálatokra, akkor lehet, hogy nem is kerülhetett volna sor erre az ügyre. S ez lett volna üdvös az Országgyűlés és a politikai élet méltóságának a megőrzése érdekében.

Köszönöm. (Taps a Független Kisgazdapárt padsoraiból.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
217 73 2001.06.19. 4:51  58-74

DR. SZENTGYÖRGYVÖLGYI PÉTER (FKGP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt határon túli magyar Képviseletek! Püspök Úr! Elnök Urak! Azt hiszem és szinte biztos vagyok benne, hogy a Magyar Köztársaság ezzel a mai zárószavazással egy csaknem háromnegyed évszázados kötelességének, adósságának tesz eleget, amikor megkísérli átfogó módon rendezni a szomszéd országokban élő magyarok itteni helyzetét. Ennek azért van különös jelentősége, mert a szomszéd országokban a magyarok nem maguk választották azt, hogy a szomszéd országok állampolgárai legyenek, hanem a határok kerültek távolabb. Eredendően azokról az országokról van szó, amelyek területén kialakultak azok az új országok, illetve bővültek azokkal a területekkel, amelyek a Trianon előtti Magyarország kétharmadát tették ki, vagyis a kétharmadból kialakult országok területe vált ez országok területévé, a szomszéd országok területévé.

Itt kivételnek tekinthető Ausztria, amely a törvénytervezet első menetében még a területi hatály alá esett, ám ez időközben megváltozott, és én ezt helyesnek is tartom. Az ausztriai terület is Trianon után - mert a burgenlandi terület vált Ausztria területévé - gazdasági helyzeténél fogva nyugati magyarságnak tekintendő, mint az a több millió magyar is, akik nem a szomszéd országokban, hanem a világ másik területein élnek. Ők kétségtelenül magyarok, de magyarságukat másként élik meg, mint a szomszéd országban élő magyarok; bár politikai és gazdasági szükségszerűségből, de mégis önmaguk hagyták el az országot, míg a szomszéd országokban élő magyarok nem, hiszen ott lakott apjuk, nagyapjuk, sírjaik is ott vannak, voltaképpen ugyanazon a területen élnek, mint ősapáik.

Két részre tagolható az a terület, amelyet szabályoz ez a jogszabály, és nem vitásan és nem is burkoltan kedvezményeket és támogatásokat tartalmaz. Erre szokás azt mondani különböző vitákban, hogy ezek így kivételezett helyzetbe hozzák a szomszéd magyarságot, amit én cáfolok és tagadok. Azt mondom, hogy legfeljebb azonos helyzetbe hozza a szomszéd országbeli magyarságot az itthoni magyarsággal bizonyos kérdésekben, és ez a helyes, és ez is a cél: ha a szomszéd országokban élő magyarok itt vannak Magyarországon, itthon érezzék magukat, de otthon is otthon érezzék magukat olyan szempontból, hogy kultúrájukat, nyelvüket megőrizhessék, továbbfejleszthessék, és erre valamiféle támogatást is kapjanak.

Ebből világosan látszik, hogy kétirányú ez a támogatási rendszer: egyrészt itthon a legkülönbözőbb formában nyilvánulnak ezek meg, de mindegyiknek az a célja, hogy az itthoni magyarsággal azonos helyzetbe kerüljenek, ami az utazást, a tanulást illeti. Ez alól talán kivétel a munkavállalás, ami még nem teljes körű.

Az előttem szólók azt mondták, hogy ez a törvényjavaslat kielégítő, de lehetne tágabb terjedelmű is - én is ezt mondom. Most valószínű, hogy különböző nemzetközi szabályokat, helyzeteket figyelembe véve nem lehetett tágabban értelmezni vagy tágabb kedvezményeket adni, de nincs lezárva ez a téma, egyszer talán még erre is sor kerül.

A Független Kisgazdapárt támogatja a törvényjavaslatot, üdvözli, bár nem tartja teljes mértékűnek, de elfogadhatónak igen. Köszönöm. (Taps a Független Kisgazdapárt és a Fidesz soraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
218 6 2001.06.26. 5:02  5-8

DR. SZENTGYÖRGYVÖLGYI PÉTER (FKGP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Erre a hétre, péntekre esik június 29-e, Péter, Pál napja. Itt nálunk, a Kárpát-medencében a néphit azt tartja, hogy ilyenkor megszakad a búza gyökere, ettől az időtől kezdve már nem nő a búza, csak érik - kezdődhet az aratás.

Az aratással kapcsolatban számtalan népszokás van az országban, vidékenként más és más természetesen, de mindenütt kötnek a búza szárából aratási koszorút, mindenütt van aratási menet, mindenütt van aratási pálinka, tánc, szóval ünnepelnek. Ünnepelnek, mert nem vitásan a kenyérgabonáink közül talán a legfontosabb a búza; egyes helyeken életnek is nevezik. A kenyérrel kapcsolatos szólásmondások végigkísérik az életünket, miszerint a szüleink kenyerét esszük, amíg fel nem növünk; majd a felnőtt gyermekünk külön kenyérre megy; majd amikor idősödünk, akkor már megettük kenyerünk javát; de a hívő ember még imádságába is beleveszi, hogy a mi mindennapi kenyerünket add meg nékünk ma. Nem vitás, hogy rendkívül fontos minden ember számára, hogy minél nagyobb szelet kenyeret tehessen családja asztalára.

Ám mégis a legfontosabb ez a kérdés azoknak, akik elvetik a búzát, és várják, hogy milyen lesz majd az aratás, milyen lesz a búza ára, mert kétségtelen, hogy a búza árából tudják megfizetni azokat a költségeket, amelyeket a termelésre fordítottak, azt a számos költséget, ami összetevődik a műtrágyából, a gázolajból és magából a munkából. Tehát a búza árának a változása nagyon befolyásolja a parasztember egész életét, és a nyári gabona eladása az első olyan igazán tekintélyes pénz, amivel az addigi költségeit finanszírozni tudja. Ám azt is tudjuk, hogy éppen ezért rögtön az aratás után nyomott a búza ára, nem érdemes eladni, tárolni kell. És mint tudjuk, a tárolás újabb pénzeket, újabb költségeket jelent, ami már nem biztos, hogy kifizetődik.

Ám erre van egy nagyon jó rendelet, mégpedig ez a közraktárjegy intézménye, amelynek az a lényege, hogy a közraktárban elhelyezett búzáért kapott jogosítvánnyal, kincstárjeggyel hitelt lehet felvenni, ám ez újabb költségeket jelent, mert hisz fizetni kell a tárolásért, fizetni kell a felvett hitel kamatáért. Ezt is megoldja egyébként egy FM-rendelet, mégpedig úgy, hogy támogatja magát a tárolást is, és támogatja magát a kamatot is. Örömül szolgál - így Péter, Pál előtt -, hogy az FVM egy rendelete, amely június 22-én kelt, a kamatot július 15-étől december 31-éig 100 százalékban támogatja.

Ám ez újabb folytatásokat is feltételezhet, még lehet folytatni az egyszerű termelő támogatását, és örömmel hallani, hogy különböző tárgyalások folynak arra nézve is, hogy esetleg nemcsak a közraktárban elhelyezett búzára lehet majd hitelt felvenni, hanem más bértárolásra is. Sőt, olyan hangokat is hallani lehet, és tulajdonképpen ez lenne az igazi, ha maga a kistermelő kaphatna támogatást arra, hogy maga saját magának vagy a hangyaszövetkezeten keresztül termékpályás szövetkezeteknek lehessen tárolókat építeni, és így ne legyen kiszolgáltatva a nagy tárolóknak, ne legyen kiszolgáltatva esetleg a malmoknak; 140 van az országban, tehát területileg az elosztása nem is feltétlenül jó, és az oda való szállítás újabb szállítási költségeket okoz a kistermelőknek.

Merem remélni, hogy ez a június 22-én kiadott FVM-rendelet és azok a tárgyalások, tervek, amelyekről hallunk, hogy ennek a támogatási rendszernek még folytatása lesz, olyan helyzetbe hozhatják az egyszerű termelőt, a magyar parasztot, hogy az aratás számára nemcsak ünneppé, hanem valóban üzletté is tud válni, és így mindenki nagyobb szelet kenyeret tud letenni családja asztalára.

Köszönöm a figyelmet. (Taps az FKGP soraiból.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
219 2 2001.08.13. 4:13  1-4

DR. SZENTGYÖRGYVÖLGYI PÉTER (FKGP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Bár ez a mai rendkívüli ülés értelmetlen és kizárólag politikai botrányokozásból javasolták az összehívását, mégis lehetőséget ad arra, hogy szóljak egy jelenségről, mely jelenség most aktuális, és szeptemberben, tehát ősszel már nem lenne olyan időszerű, mivel a címe: "Nyári környezetszennyezések."

A környezetszennyezéseknek elsősorban a biológiai oldaláról szeretnék beszélni, tehát a biológiai környezetszennyezésről, ott is különösen a parlagfű káros hatásáról. Ez Magyarországon, mivel allergiát okoz, ilyenkor, augusztus táján kétmillió embert érint, az agglomeráción belül pedig 600 ezer embert, a fővárosban 240 ezer embert; növekvő tendenciát mutat, mégpedig évente 15-20 százalékos növekményt, tehát igen jelentős. A növekedés két fő okra vezethető vissza: az egyik a közparkok elhanyagoltsága, a másik pedig a kárpótlási földek, amelyek művelésre alkalmatlanok, kis parcellák (Dr. Kis Zoltán: Egyik remekművetek volt! Gratulálok!), az ott burjánzó gyomtól nő a parlagfű. A köztéri parkok összterülete az elmúlt években 30 százalékkal csökkent a fővárosban, de erre a csökkent területre is nevetségesen kis összeget szán az SZDSZ által vezetett főváros. A kárpótlási földek esetében pedig a helytelen törvény miatt olyan kisbirtokok alakultak ki a főváros területén, amelyek 15 négyzetmétertől 800 négyzetméterig terjednek, tehát mezőgazdaságilag megművelhetetlenek. Nem megoldás ezekkel szemben, hogy a környezetvédelmi bírság alól mentesüljenek azok, akik ilyen kis tulajdonnal rendelkeznek. Sokkal inkább az lenne a feladat, hogy ezek a kis parcellák művelésre alkalmassá válhatnának, különböző módszerekkel, birtokösszevonással, mégpedig ingyenes birtokösszevonással, birtokcserékkel, a nemzeti földalapba való bevonással, az önkormányzatok által történő megvásárlásokkal, de úgy, hogy az így befolyt, egyébként nem túl nagy bevétel mentesüljön az adófizetési kötelezettség alól.

De a biológiai környezetszennyezés mellett szellemi környezetszennyezés is létezik, és ez is igazán veszélyes, mert mérgezi az emberek, a választópolgárok lelkét. Ilyen voltaképpen a politikai botránykeltés is. Ide sorolható minden hazugság, szemfényvesztés, szédelgés és szószegés is, és a szellemi környezetszennyezéshez sorolható, ha a szavak és a tettek szöges ellentétben állnak egymással. Ilyen például, amikor a nagy világutazó, chilei cseresznyeexportőr azt skandáltatja hosszasan, hogy bolsik, haza, bolsik, haza, majd utána összeáll velük, igaz, csak a szavazatok szintjén, egyelőre. (Zaj, közbeszólások az MSZP padsoraiból.) De az is, amikor a dupláját ígéri annak, aminek egyébként a felét sem teljesítette, amikor erre módja és hatalma lett volna.

Igen, kérem, a szellemi környezetszennyezés legalább olyan veszélyes, mint a biológiai, de az is lehet, hogy még veszélyesebb. Ezért a környezetszennyezés ellen minden szükséges intézkedést meg kell tennünk, mégpedig haladéktalanul.

Köszönöm szépen. (Szórványos taps az FKGP és a Fidesz padsoraiból.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
220 8 2001.09.03. 7:48  3-18

DR. SZENTGYÖRGYVÖLGYI PÉTER (FKGP): Tisztelt Köztársasági Elnök Úr! Elnök Úr! Miniszterelnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Szokás és hagyomány a parlamentben, hogy a Magyar Köztársaság miniszterelnöke szól a Ház előtt az egyes ülésszakok kezdetekor, és végigtekinti azokat az intézkedéseket, amelyeket az elmúlt időszakban hozott és tett az Országgyűlés. Mindez levezethető a hatalmi ágak megosztásából, ahol a végrehajtó hatalom feje, a végrehajtás első embere értékeli, hogy vajon azok a társadalmi viszonyok hogyan alakultak, amelyeknek rendezését célozták a törvények. Végül is olyan szempontból is vizsgálja ezeket az intézkedéseket, hogy ezek által, a társadalmi viszonyok ilyenkénti rendezése által mennyit javult az emberek közérzete, egyáltalán mennyiben javult az élete és hogy vajon a kormányprogramban beígértek mennyiben valósultak meg.

Nem hallottuk azt, hogy az ország tejjel-mézzel folyó Kánaán lenne, ilyet csak hamis próféták hirdetnek nagy gonoszan, de azt igenis hallottuk, hogy lépésről lépésre előrehaladunk, szisztematikusan bizonyos terveket, a kormányprogramot valósítjuk meg, és ezek által igenis változik az emberek élete azoknak a törvényeknek és végrehajtási rendeleteknek a hatására, melyeket itt a parlamentben hozunk vagy hoztunk ezekben az elmúlt időkben. Mert igenis kimutatható és a statisztikai adatokból olvasható, hogy igenis, ha nem is nagymértékben, de mégis csökkent a munkanélküliség; igenis nőtt a reálkereset; igenis nőtt az ipari termelés, azon belül különösen nőtt az építőipari termelés, és azon belül különösen nőtt a lakásépítési kedv, és igenis megállapítható, hogy ezekből az intézkedésekből létezünk, vagyunk.

A gyermekvállalás már sokkal jobban alátámasztott anyagilag, a családok fenntartása megalapozottabb, a gyermekek iskoláztatása kedvezőbb. Tehát olyan helyzetbe kerül az egész társadalom, olyan helyzetbe kerülnek a gyermekek, hogy eséllyel indulhatnak abba a nagy kalandba, amit életnek nevezünk. És igenis ez ennek a kormánynak, ennek a parlamentnek és azoknak a törvényeknek köszönhető, amelyeket itt hoztunk az elmúlt időkben. Néhányat szeretnék ebből mégis kiemelni, a törvényekből, amelyek százezrekre, százezrek életkörülményeire hatottak.

Szólnom kell elsősorban a köztisztviselői törvényről. Ugyan éppen hogy megközelíti a százezret a köztisztviselők száma, ám ha figyelembe vesszük a családtagokat is, akkor már legalább háromszázezres nagyságrendről is beszélhetünk. A köztisztviselői kar Magyarországon el volt hanyagolva, holott a két háború között egy rendkívül jól szervezett köztisztviselői kar működött Magyarországon. Ez - a köztisztviselői törvény módosítása során - most már egy biztos életpályát jelent a köztisztviselőknek, ennek a csaknem százezer embernek, múlt héten tették le az esküjüket, és nemcsak erkölcsi megbecsülést jelent számukra ez a biztos életpálya, hanem anyagiakban is: néhány év múlva összességében mintegy 70 százalékos fizetésemelést fognak kapni.

De ide sorolhatom igenis a 2001. évi LXII. törvényt is, amely a szomszédos országok magyarjaival foglalkozik, és amelynek a meghozatalával minden támadás és ellendrukkerség ellenére mégiscsak nyolcvan éves adósságunkat törlesztjük. Igenis adósságot törlesztettünk a gázközművagyonnal kapcsolatos törvény meghozatalával is, annak a kifizetését célozza ez a törvény, amely már hosszú ideje húzódik, és hosszú ideje kénytelenek elviselni az önkormányzatok, hogy ez az összeg, amely egyébként rendkívül jelentős, mert túlmegy a 60 milliárdon összességében, ezt most végre meg fogják kapni, és ez kihatással lesz az önkormányzatok egész életére, ezen keresztül a választópolgárok életére is. Talán mérséklődik az úgynevezett önhiki, és jobban tudnak indulni olyan pályázatokon, ahol eddig nem volt saját erejük.

De ide sorolható az a jogszabály is, amely végre rendezi a külső üzletrészek kérdését, amely szintén több százezer embert érint. Sajnos itt még kétségtelenül egy megoldandó feladat van, ami pillanatnyilag nem átlátható, hogy hogy jutnak azok az alanyi jogosultak ezekhez a külső üzletrészekhez, azok, akik olyan szövetkezetekben dolgoztak vagy voltak tulajdonosok korábban, mely szövetkezetek átalakultak, megszűntek vagy jelenleg csődeljárás alatt vannak. Valószínű, bízom abban, hogy ez is megoldható.

És igenis feltétlenül beszélni kell arról, hogy augusztus 20-án véget ért a millenniumi rendezvénysorozat, amely valóban emelte Magyarországon a lelkeket, tartást adott, hitet adott újabb ezer évre a magyarságnak. De nemcsak szellemiekben és erkölcsiekben volt jelentős, hanem anyagiakban is, mert hisz gazdagította az épített környezetet a legkülönbözőbb módon: kisebb helyeken faszobrokkal és egyéb emléktárgyakkal, akár csak ültetett fákkal is, amelyek ötven év múlva fogják igazán teljes pompájukban bizonyítani vagy hirdetni majd ültetőik emlékét. De valódi, az épített környezetet befolyásoló nagyberuházásokról is beszélhetünk: templomokról, épületekről, csodálatos terekről, nemcsak a Hősök teréről, de dísztérről Debrecenben, Nyíregyházán, Kecskeméten és az ország más területein is, melyek maradandók, melyek itt maradnak, melyek túl fognak élni bennünket és jelezni fogják, hogy igenis mi itt voltunk akkor, itt működtünk abban az időben, amikor ünnepeltük a keresztény államiság ezeréves fennállását. És igenis, ezek a maradandó emlékek a jövőbe mutatnak, egy Európával talán közösen leélendő, egy egységes Európában leélendő jövőre és remélhetőleg egy egészséges magyarságra. Ezt lehetett kiérezni miniszterelnök úr szavaiból.

Köszönöm. (Taps a kormánypártok soraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
220 20 2001.09.03. 5:23  19-22

DR. SZENTGYÖRGYVÖLGYI PÉTER (FKGP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Vége a nagy vakációnak számunkra is. A múlt héten és ma az általános és középiskolákban 1 millió 600 ezer diák, tehát az ország több mint 15 százaléka kezdte meg tanulmányait az iskolákban. A központi évnyitó ünnepséget az oktatási miniszter úr vállalta fel Bonyhádon az evangélikus gimnáziumban, a református iskolák központi évnyitóját pedig a miniszterelnök úr vállalta fel Sárospatakon, és ennek jelzésértéke van, mert azt hiszem, ezzel a kormány elismeri azt az oktatási-nevelési munkát - és most főleg a nevelési munkára helyezem a hangsúlyt -, amely az egyházi iskolákban folyik, jóllehet, arányuk nem magas Magyarországon.

De Sárospataknak önmagában véve is jelzésértéke van, mert itt tanított Comenius, az első nagy pedagógus, Európa-hírű pedagógus, aki meghatározta a tanulás fázisait, és megfogalmazta azt is, hogy koncentrikusan kell egyre többet és többet tanítani a diákoknak, egyre jobban és jobban terhelve őket - bírják -, és párhuzamosan kell tanítani a tantárgyakat, azokat is koncentrikusan egyre többet és többet, míg a végén teljesen világossá válnak az összefüggések, és kialakul a diákban a világnézet, a világszemlélet. De önmagában véve az elméleti tudás mit sem ér megfelelő gyakorlat nélkül, ezért alkotta meg Orbis Pictus című szemléltető könyvét nagyszerű rajzokkal. És valóban, az elméleti tudás fabatkát sem ér, ha azt a gyakorlatban nem lehet megfelelő módon alkalmazni. Isten óvjon egy országot a tanulatlan termelőktől és mesteremberektől, másik oldalon pedig a koplaló féltudósoktól és kabátos lézengőktől - ezt már Vajda Péter mondta, a reformkor nagy pedagógusa. Ennek a reformkorban elhangzott mondásnak ma különös jelentősége van, amikor ennek az 1 millió 600 ezer diáknak, és ha hozzávesszük a felső iskolába járó 300 ezer embert, akkor majdnem 2 millió tanulónak kell majd szembenézni azzal az óriási versennyel, amelyet ránk kényszerít, diktál a globalizálódó világ.

Nos, én azt hiszem, a szervezeti feltételek a közoktatási törvény és a felsőoktatási törvény által adottak. Sőt, az elmúlt időszakban e szervezési alapokhoz támogatási rendszerek és támogatási formák is párosultak a legkülönbözőbb formákban, az utazási kedvezményektől az egyszerű beiskolázási támogatásig vagy egészen a legfrissebb diákhitelig. Lényegében két részre lehet osztani ezeket a támogatásokat. Az egyik részük tulajdonképpen merőben szociális jellegű, és főleg a szülőket, tehát nem az alanyi jogosultat érinti, nem az kapja, csak annak jogán kapja a szülő, és ez nagyon helyes, mert hisz itt még iskolaköteles gyerekekről van szó.

A másik része a támogatásnak azonban már kifejezetten alanyi jogon jár; ilyen nemcsak a felsőoktatásban van, hanem máshol is. Az utazási kedvezmény például ide sorolható, de ide sorolható főleg a diákhitel, amely egy egészen új fejezetet nyit a magyar oktatásügy történetében. De ilyen támogatás az a szintén egészen új rendszer - és ez szociális támogatás -, amely azokat a családokat segíti, akiknél az egy főre jutó kereset nem éri el a legkisebb nyugdíj összegét sem. Ezeknek a támogatási rendszereknek a hatására a felsőoktatásban 300 ezer új tanuló kezdi meg a tanulását. Ilyen nagy arányban Magyarországon ez még soha elő nem fordult, ez már valóban európai mérték. Most már csak az lenne szükséges, hogy a tanári kar is arra a szintre kerüljön, mint az európai pedagógusok. Erre is megvan a lehetőség (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.), hallottunk már róla, és akkor valóban európai szinten kezdhetnek gyermekeink a nagybetűs élethez, amelyhez kívánok nekik szorgalmat.

Köszönöm. (Taps az FKGP padsoraiból.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
221 20 2001.09.04. 5:26  19-22

DR. SZENTGYÖRGYVÖLGYI PÉTER (FKGP): Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! A legnagyobb magyar, Széchenyi István fia, Széchenyi Ödön éppen a kiegyezés évében, 1867-ben Pestről a Hableány nevezetű hajóján megindult fel a Dunán, a Majnán, majd a Rajnán, a Szajnába ért, és kikötött egy hónapi út múlva Párizsban, ahol III. Napóleon nevében a híres író, Jules Verne, a mi Verne Gyulánk fogadta népes kísérettel. Nos, Széchenyi Ödön ezt az egy hónapos vízi utat azért tette meg, mert azt akarta bizonyítani vele, hogy vízi úton a magyar gabona minden további nélkül elszállítható Párizsba és elszállítható Európa bármely országába, mert ebben az időben is volt gabonafeleslege Magyarországnak, és ebben az időben is nehézkes volt annak az értékesítése.

A helyzet azóta nem változott, hál' istennek gabonafölöslegünk most is van, de változatlanul nehézkes vagy nehézkesnek tűnik az értékesítése. Mintegy 14 millió tonna gabona termett vagy terem majd a kukoricával együtt az országban, és az elemzők szerint mintegy 10 millió tonnát lehet itthon felhasználni emberi fogyasztásra, takarmányozásra, így 4 millió tonna értékesíthető, értékesítésre vár. Ám ugyancsak jó termés volt Amerikában és Kanadában, és ezek hatalmas exportőrök, de jó termés volt Ukrajnában és Oroszországban is, így az ő importjukra számítani nem lehet. Így a már betakarított gabonából a búza, amely mintegy 5 milliót meghaladó tonna volt, és amelyből mintegy 2 millió tonna értékesíthető lenne, tehát nem szükséges a hazai felhasználása, ezek most magtárban állnak, tárolókban, és egyesek szerint azért, mert nehézkes az értékesítésük. Fel is sorolják, hogy miért: azt mondják, hogy a forintfelértékelésből származó árveszteség, az igen magas szállítási költségek miatt, kétségtelen, hogy a Duna is lefelé nem hajózható, és nem vitásan abból is, hogy nagyon magas az önköltség, az önköltség miatt az árelvárások is magasak, és ez egyszerűen nem realizálható a világpiacon. Nos, arra gondolnak, hogy ez a nehézség feloldható lenne abban az esetben, ha a termelők és a kereskedők kapnának bizonyos exporttámogatást, tonnánként 1000-1500 forintot, és ezzel beindulna a piac. Más elemzők azt mondják, hogy ebből igazán a termelőnek haszna nem lenne, csak a kereskedőnek, aki kétségtelenül ebből valamelyest finanszírozni tudná a nagy szállítási költségeket.

Az azonban kétségtelen, hogy tele vannak a tározók és a magtárak, és összecsúszik a gabonánál a kukorica betakarítási idejével a búza tárolása, vagyis nem lesz hol tárolni a kukoricát, ha még mindig a tározóban lesz ez a felhalmozott mennyiségű búza. Nos, azt mondják az elemzők, hogy a kukorica értékesítése, mivel kiváló a magyar kukorica, már könnyebb lesz, de azt is be kell valahova addig is tárolni és a tárolási költségeket is viselni, vagyis hogy a majd betakarításra kerülő kukoricánál is kellene 1000-1500 forint körüli exporttámogatásban részesíteni a kereskedőket. Azt is felvetik, hogy viszont feltétlenül kellene bizonyos takarmányvásárlási célokra kamatmentes hitelt adni a kistermelőknek, akik állatokat tartanak, de nincs elég területük arra, hogy ott a szükséges takarmánygabonát megtermeljék. Ezekről lehet olvasni az újságokban, ezekről lehet hallani a rádióban, de vannak ellenvélemények is, és a valóságban nem teljesen tiszta a kép, hogy mi az igazi oka annak, hogy ott áll most is a búza a tározókban, sőt még olyan vélemény is van, hogy most már az exporttámogatás késő, már nem is érne semmit.

Kétségtelenül nagy kérdés, kétségtelen, hogy nemsokára itt a kukorica betakarításának az ideje, és az is kétségtelen, hogy nincs elég tározó Magyarországon, bár van olyan ígéret arra nézve, hogy a tározókra külön támogatás lesz. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.)

Kérdésem tehát kérdés és nem kijelentő módban fogalmazódott, nem az a kijelentés, hogy pang a magyar gabonakereskedelem, hanem az a kérdés, hogy pang-e a gabonakereskedelem.

Köszönöm. (Taps a kormánypártok soraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
224 69 2001.09.24. 6:36  52-94

DR. SZENTGYÖRGYVÖLGYI PÉTER (FKGP): Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! Anatole France 1908-ban írta a "Pingvinek szigete" című regényét, amelyet mai szóhasználattal fantasztikus regénynek nevezhetnénk, bár ebben az időben ezt a kifejezést még nem ismerték. A regény voltaképpen fantasztikus regény, egy paródiája a civilizációnak, a civilizáció kialakulásának, azt is lehetne mondani, mivel Franciaországról szól, bár nincs nevesítve, hogy annak a paródiája, ahogy a történetírók megírták Franciaország és a civilizáció történetét kezdetétől a végéig, mert ebben a regényben a Pingvinek szigetén vége van a civilizációnak, s a civilizáció végén egy terrorista párocska összekapaszkodva röhögve nézi a város pusztulását, a városét, amit ők robbantottak fel, amely egyébként őket is maga alá temeti.

Nekem ez a regény jutott az eszembe akkor, amikor szeptember 11-én a pesti fehér ház folyosóján elterjedt annak a híre, hogy terrortámadás van Amerika ellen, és rögtön bekapcsoltuk a televíziót, és néztük a szörnyű filmeket. Valóban hirtelenjében az az érzése volt az embernek, mintha egy katasztrófafilmet nézne, ami egyébként számtalan van a televízióban, ömlik a televízióból, de aztán mégis látszott, hogy ez annál sokkal komolyabb, ez maga a valóság, és láttuk a repülők becsapódását a hatalmas toronyba, láttuk annak az összeomlását, a füst- és a portengert, és napokig láttuk ezt. Azt is hallottuk az elemzőktől, hogy azért omlott úgy össze ez az épület, mert a belső falai nem voltak olyan erősek, mint a külsők, mert a külső még arra is tervezve volt, hogy akár egy repülőbecsapódást is ki tudjon védeni, mert a tervezők nyilván látták már katasztrófafilmben, hogy ilyen elképzelhető. Csakhogy a valóság ennél sokkal szörnyűbb, a repülő sokkal nagyobb volt, mintsem azt a tervezők elképzelték. És mi maradt ez után a szörnyű pusztítás után? 1,2 millió tonna törmelék, nagyrészt csak összehajlott betonelemek, fém és por, és ebben a hatalmas mennyiségű porban, portengerben több mint 6 ezer embernek a hamvai maradtak ott. Ezt okozta ez az esztelen, öngyilkos merénylet, mint a "Pingvinek szigeté"-ben - csakhogy ott vége volt a civilizációnak a regény végén.

Most akkor fel kell tegyük a kérdést: megengedhetjük-e azt, hogy ilyen terrortámadások, sorozatos terrortámadások véget vessenek a civilizációnak? Természetesen rögtön válaszolhatunk rá, hogy nem. De ha kimondjuk a nemet, akkor rögtön igent is kell mondani arra, hogy akkor a terror megfékezésére valamit tennünk kell. Ez ma már csak nemzetközi összefogással lehetséges. Ezt célozza ez az 5155. számú országgyűlési határozati javaslat, amelyet a külügyminiszter úr terjesztett be a parlament elé.

 

(18.30)

 

Ez tulajdonképpen már egy második változat, mert hatpárti egyezség útján a szövegben változás történt az első előterjesztéshez képest, és ez az előterjesztés egy preambulumból és hét nagyon fontos pontból áll. A preambulumból, bár mindenki ismeri, mégis szükségesnek tartok egy sort felolvasni: "Nekünk mint szabadságszerető, a demokrácia mellett elkötelezett nemzetnek, állást kell foglalnunk a történtekről, ezért az alábbiakat határozzuk." - ez lesz a határozat.

Az 1. pont tulajdonképpen olyan intézkedéseket taglal, amelyek már megtörténtek, és amelyeket minden jóérzésű - ahogy mondani szokták -, művelt nemzet már megtett, vagy amit akár magánemberek megteszünk a saját hozzátartozóinkkal vagy a ismerősök között bekövetkezett sajnálatos halálesetekkel kapcsolatban, tehát kondoleálunk - ezek a már megtörtént intézkedések. A továbbiak pedig pontosan azt célozzák, amire az igenünknek kell szólnia, a nemzetközi összefogásra, egészen addig menően, ami az együttműködést a nem katonai képességeket igénylő területen is előírja. Ez a lényege a határozat rendelkező részének. Az indokolásból egyetlen sort szeretnék felolvasni, amely kimondja, hogy "az esztelen terrort semmilyen politikai, vallási vagy egyéb meggyőződés nem igazolhatja".

Ezek a konkrétumok, ám általánosságban is szeretnék szólni egy momentumról, mivel itt szó volt már katasztrófafilmről, és általánosságban szeretnék utalni arra, hogy azért a terror nem magától születik. A terror kialakulásában többek között része van annak is, hogy hosszú generációk óta a filmekben és különösen a televízióban az értékrendet lerontják ezek a bizonyos katasztrófafilmek és erőszakfilmek, már az óvodáskorú gyermekek olyan filmeket néznek, amelyekben mit sem ér az emberélet, holott tudjuk, hogy életünk csak egy van, azt ajándékba kapjuk, és nagyon meg kell becsülnünk nemcsak a magunk, hanem a más életét is. El kell érnünk, mindenképpen el kell érni, hogy ilyenek ne következhessenek be, ilyenek ki se alakulhassanak, és hiszek abban, hogy ez el is érhető a jövőben.

Addig azonban meg kell tennünk a konkrét esetben a konkrét intézkedéseket, ezt irányozza elő ez a határozati javaslat, ezért ennek elfogadását javasolom.

Köszönöm. (Taps.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
225 8 2001.09.25. 5:06  7-10

DR. SZENTGYÖRGYVÖLGYI PÉTER (FKGP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Miniszter Úr! Tisztelt Országgyűlés! A szőlőkultúra, a szőlőtermelés, a szőlőművelés története egybeesik a világ kultúrtörténetével. Az ókori mitológiában se szeri, se száma a szőlővel, szőlőműveléssel kapcsolatos történeteknek, nem beszélve a szőlőből nyert borral kapcsolatos történeteknek. A Bibliából is ismerjük Noé esetét a kicsit több alkoholfogyasztással, Dávid királyról nem is beszélve.

Nálunk itthon, Magyarországon, a Kárpát-medencében is a szőlőműveléssel, szőlőtermeléssel kapcsolatban számtalan szokás és hagyomány alakult ki, amely hagyományok legtöbbje magához a szürethez, a terménybetakarításhoz fűződik, amit mindig nagy várakozás előzött meg, hogy milyen lesz a termés, milyen lesz a belőle nyert bor cukorfoka, egyáltalán hogy lehet majd azt eladni. A Kárpát-medencében a szüret mindig attól függött, hogy hogyan érik be a szőlő, ezért más és más volt vidékenként. Általában ilyenkor kezdődik a szüret, Szent Mihály napján, szeptember 29-én, de Észak-Magyarországon később, október 15-e körül, Tokaj-Hegyalján pedig október 28-án, Simon napján, és az aszúszemeket - mint tudjuk - sokszor már akkor szedik, amikor a hó már leesett. Társas, társadalmi vonatkozása is van ennek, mert általában kalákában végzik, és nagyon sok ember megélhetése függ a szőlőtől.

Magyarországon nagyon érdekesen alakult a szőlőterületek beültetése. A történelmi borvidékek mellett a XIX. században az Alföldön - főleg a talajmegkötés miatt - hatalmas szőlőterületek keletkeztek. Ennek hatására ma Dél-Alföldön a legnagyobb a szőlőterület, ebből is 23 188 hektár Bács-Kiskun megyében van. Ennek következtében a szőlő várható mennyisége 245 546 tonna, amely duplája az azt követő legnagyobb mennyiségnek, ami Hevesben várható, itt 122 754 tonna várható, összességében az egész országban pedig 812 238 tonna. Természetesen nem biztos, hogy ennyi lesz, de ez legalább 20 százalékkal több, mint ami tavaly volt.

Itt keletkeznek a gondok a szőlőtermelők és a borkészítők körében, ugyanis még a tavalyi borból is sok van a hordókban. A tavalyi bor - mint tudjuk - kiváló minőségű volt, nagyon jó bor volt, mégis nehéz volt az értékesítése. Most mintegy 20 százalékkal több szőlő terem, és sokan kérdezik, mi lesz ezzel az óriási mennyiséggel. Vannak olyan elemzések is, hogy talán nem kellene ennyi szőlőt termelni, főleg a Dél-Alföldön, mert például a villányi és tokaji területeken - tehát a régi történelmi borvidékeken - az eladási gondok nem jelentkeznek oly mértékben, mint a később betelepített hatalmas szőlőskertekben. Azt vetik fel, hogy ez végül is egy vállalkozás, ha pedig valaki vállalkozik, akkor számolnia kell azzal is, hogy nem jön be a vállalkozása, vagy két lábon kell állni, a szőlő mellett mást is kell termelni, és akkor az egyik évben sikeresebb a szüret és az eladás, a másik évben kevésbé, de egy másik kultúra termelése ugyanakkor ezt kompenzálhatja. Van is egy olyan régi mondás, hogy a szőlőből, a borból időnként meg lehet gazdagodni, de megélni nem. Azt kellene elérni, hogy két lábon álljanak a szőlőtermelők.

Ha ezeket az elemzéseket figyelembe is vesszük, akkor is számolnunk kell azzal, hogy most megterem ez a hatalmas mennyiségű szőlő, és ebből bor lesz. Az a kérdés, hogy mit lehet vele csinálni, el lehet-e adni. Emberek élnek ebből pillanatnyilag, és valahogy csak meg kell oldani ezeknek az embereknek a jelen helyzetét is, attól függetlenül, hogy perspektívában más megoldás is lehetséges.

Köszönöm. (Taps az FKGP soraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
225 364 2001.09.25. 5:02  345-367

DR. SZENTGYÖRGYVÖLGYI PÉTER (FKGP): Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! A mai napirendi pont szerint ennek a témának a részletes vitája folyik, mégis mindenki, minden hozzászóló túlnyúlik a részletes vita keretén, mert hisz ehhez a témához 14 módosító javaslat érkezett. Tehát ha csak és kizárólag a Házszabály szerint akarnánk végigmenni, akkor ehhez a 14 módosító javaslathoz lehetne hozzászólni.

Nem vonom azonban kétségbe, hogy az egész eset és maga az esemény oly mértékű volt, ami ellen vagy amiről szól ez az országgyűlési határozati javaslat, amely talán egy kicsit valóban túlterjeszkedhet azon a körön, amely csak és kizárólag szigorúan a 14 módosító javaslatra vagy annak a megbeszélésére korlátozná a hozzászólók mondanivalóját.

Én magam is szeretnék szólni bizonyos előzményekről, amelyek előtt egy kicsit értetlenül állok. Az első előterjesztés, amit a külügyminiszter úr terjesztett az Országgyűlés elé, az 5125. számot viselte, és az is állt egy preambulumból és néhány pontból, amelyet a házbizottságban részt vevő pártok képviselői megvitattak. Arra az álláspontra jutottak, hogy ezen az előterjesztésen némi, főleg nyelvtani változtatás szükséges, amiért is még aznap ugyancsak egy hatpárti egyeztetés jött létre, és annak eredményeként született ez a bizonyos 5155. számú előterjesztés.

Én akkor azt hittem, és erről tegnap szó is volt, hogy ezt követően már mindenki az eredeti elképzeléseknek megfelelően, egy kicsit emelkedettebben kíván szólni erről a kérdésről, olyannyira, hogy még a napirend előtti felszólalásokról is lemondtunk, mert arra gondoltunk, hogy éppen ezen esemény kapcsán vagy erről beszélt volna amúgy is mindenki napirend előtt, tehát akkor ne kelljen ismételgetni, hanem ez lesz majd a pártok és a parlamentben részt vevők napirend előtti felszólalása. Nem így történt, mert valakik valahogy félremagyarázták, félreértelmezték ezt a hatpárti megegyezést, majd még módosító javaslatok is előkerültek. Igaz, a házbizottsági ülésen egy párt jelezte, hogy nem tartja kizártnak, hogy módosító indítványa is lesz. Mégis ilyen körűnek ezt akkor nem lehetett gondolni.

Úgy vélem, hogy a téma sokkal emelkedettebb annál, hogy erre sort kellett volna kerítsünk. De ha már mégis megtörtént, akkor én magam sem fogok élni a 10 perc lehetőségével, hanem hamarabb befejezem, és majd mindenféleképpen szavazást kérnék az ügyben. De mégis szeretnék egy dologra emlékeztetni, amit tegnap elmondtam az általános vita során is. Kétségtelen, hogy itt egy konkrét ügy konkrét megoldásáról van szó. Azonban az is igaz, hogy magának a terrorizmusnak vannak általános okai is, amelyekről való igaz, hogy beszélni kell, és való igaz, hogy az ellen is tenni kell valamit.

Én magam e sokszínű és nagyon sok ok miatt, amely a terrorizmus kialakulásához vezethet, egyet emeltem ki, nevezetesen azt, hogy a képi médiában az óvodáskorúaknak rossz értékrend elindításával, rossz értékrend megteremtésével indul ez a folyamat, amely aztán felnőtt korban tömegesen ide, ilyen cselekmények elkövetéséhez vezethet. Nem használtam azt a kifejezést, de most mondom, hogy meggyőződésem, hogy a világ filmiparában és a televízió képernyőjén generációk óta, hosszú idő óta terroristakiképzés folyik. Igenis, ez ellen kell valamit tenni, de nem most, mert most egy konkrét ügyben való konkrét cselekedeteket kell végrehajtanunk, amely nemzetközi összefogást céloz ezen előterjesztés hét pontjában. Egy olyan módosító javaslat lesz, amit támogatni fogunk, de magát az egész határozati javaslatot természetesen meg fogjuk szavazni.

Köszönöm. (Taps a Független Kisgazdapárt soraiból.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
225 385 2001.09.25. 0:13  382-389

DR. SZENTGYÖRGYVÖLGYI PÉTER (FKGP): Igen szeretnék, mert példátlan a parlament történetében ez, ami most itt folyik. Ilyen még nem volt személyi kérdésben! (Zaj az MSZP és az SZDSZ padsoraiból. - Szalay Gábor: Az sem, amivel előálltatok!) Ma már másodjára fordul elő! (Szórványos taps a Fidesz és az FKGP padsoraiból.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
227 212 2001.09.27. 7:30  199-245

DR. SZENTGYÖRGYVÖLGYI PÉTER (FKGP): Tisztelt Elnök Úr! Miniszter Úr! Tisztelt Országgyűlés! A világ millió problémája közül az elemzők főleg kettőt szoktak kiemelni mostanság általában, a túlnépesedést és a környezetszennyezést. A kettő között azért mégis van egy nagy különbség. A túlnépesedés, még ha mi magyarok sokszor panaszkodunk is, hogy ez nálunk nem észlelhető, de a világ más tájain igen, ez mégiscsak egy természetes folyamat. A környezetszennyezés viszont nem természetes folyamat. Mind a kettő lehet, hogy káros, de nem természetes.

 

 

(19.50)

 

Az egyik ellen is lehet valamit tenni, a másik ellen viszont tenni kell, mindenféleképpen tenni kell.

A régi háztartásokban, főleg a paraszti gazdaságban egyszerűen nem dobtak ki semmit, mert minden felhasználható volt. Volt is erre egy mondás, hogy majd kijön a sora, és ki is jött mindennek a sora, valóban mindent lehetett valamire használni, de azért lehetett mindent valamire használni, mert minden természetes anyagból volt; ami persze nem jelenti azt, hogy esetleg a természetes anyag nem szennyezi a környezetet, mert ha, mondjuk, a hígtrágyát a szántóföldre juttatom, akkor biztos, hogy két-három évig ott nem kell műtrágyát használni, ám ha ugyanezt a Balatonba juttatom, akkor már mégiscsak nagy baj van, és igenis a környezetet szennyezem.

A környezetszennyezésre vonatkozó termékdíj-elképzelés 1992-ben jelent meg először, először csak az üzemagyagokra, de akkor is már a most is említett és minden előterjesztésben szereplő két okból, nevezetesen: egyrészt, hogy valamilyen formában visszatartson a túlzott fogyasztástól, másrészt pedig, hogy az árba beépített bizonyos termékdíj aztán a környezet védelmét szolgálhassa. Ezt aztán '95-ben a most módosuló törvény váltotta fel, ahol már négy kört fogalmaztak meg az üzemanyagon kívül, amely e környezetvédelmi termékdíj alá tartozott, de ott is megmaradt ez a kettősség, sőt ott már jobban nevesítésre került, első okként megemlítve, hogy ez a beépített ár, amely nyilván drágábbá teszi a terméket, visszatartó erővel hasson a fogyasztásra, vagyis lehetőleg kevesebbet használjanak, és ha kevesebbet használnak, nem fogy annyira, a gyártó kevesebbet is forgalmaz; és ezzel mintegy ösztönözzön vagy az újrafelhasználásra, vagy hogy egyáltalán ilyen terméket ne is vásároljanak, hanem természetes terméket vásároljanak helyette.

A másik pedig, hogy létrejött ez a bizonyos Környezetvédelmi Alap, amely alapból aztán a környezetet megfelelő meghatározott módon védeni lehetett. Ezt most három okból kellett módosítani, egyrészt olyan jogszabályok jelentek meg időközben, amelyek ezt szükségessé tették, másrészt pedig a gyakorlat hatására is - ez minden jogszabálynál így van - bizonyos módosításokat kell eszközölni, mert a gyakorlat aztán kialakítja ezen jogszabályok működését. Itt történt e módosításnál is ez, és egyben kiterjesztette még két körre a termékdíj-fizetési kötelezettséget, a hígítókra és az oldószerekre. Egyébként, ha kezünkbe vesszük ezeket a hígítókat és oldószereket, rá is van írva, hogy mit nem szabad vele csinálni. Tehát nyilvánvalóan környezetszennyezők, nyilvánvalóan ezek egy részét mással is lehet helyettesíteni, tehát mindenféleképpen indokolt, hogy ezeket ilyen termékdíj plusszal... - azt is lehetne mondani, hogy büntetéspénzt fizettetnek azzal, aki ilyet gyárt és ilyet használ.

Ha az ember végigolvassa ezt a jogszabály-módosítást, kétségtelen, hogy bennem is felmerült, ahogy elolvastam, hogy az indokolás egy kicsit rövidnek tűnik, de csak akkor tűnik rövidnek, ha a lapszámokat nézem. Ha magát a rendelkező részt olvasom, a rendelkező részben olyan konkrét megfogalmazások vannak, ami teljességgel érthető. Tehát egy törvénynek vagy akárminek az általános indokolását és a részletes indokolását azért szokták levezetni, hogy egy kívülálló is tökéletesen értse azt, hogy miről is szól igazán az a jogszabály.

Ha itt például az 5. §-t veszem, azt mondja ez az 5. §, hogy a kötelezettnek a termékdíj 75 százalékát kell megfizetnie az olyan termékdíjköteles termék esetén, amely a külön jogszabályban meghatározottak szerint környezetbarát, környezetkímélő, megkülönböztető jelzés használatára jogosult. Tehát én el sem tudom képzelni, ha például erre nekem kellene egy indokolást írnom, mit írnék. Legfeljebb ugyanezt tudnám megismételni, mert olyan fogalmak szerepelnek benne, hogy környezetbarát.

Világos, hogy ha egyszer már olyan termékeket használunk, amelyek nem természetesek, de mégsem szennyezik oly mértékben a környezetet, mint mondjuk más, akkor ezt szokták környezetbarátnak nevezni. Furcsa kifejezés, én egy időben dühös is voltam rá, mert ha egyszer káros a környezetre, akkor mi az, hogy környezetbarát. Azt jelenti a környezetbarát, hogy nem annyira káros, mint más. De hát annyira világosan érthető, hogy ezt külön, akár az általános, akár a paragrafus szerinti részletes indokolásba bevenni, elképzelhetetlen számomra.

Kétségtelenül megváltozott a két fő ok sorrendje. Azt írja az indokolás, hogy a prioritást meg kellett változtatni. Valóban nem fejti ki, hogy miért történik ez, de erre az élet ad választ - sajnos igen. Nagyon jó lenne, ha ez a termékdíj visszatartaná a társadalmat, hogy ilyen anyagokat használjon, ilyen anyagokat gyártson, de nincs ilyen visszatartó ereje. Ha pedig nincs ilyen visszatartó ereje, akkor igenis inkább a pénzre kell rámenni, arra kell rámenni, hogy minél több környezetvédelmi termékdíj folyjon be, hogy aztán ezzel a környezetet valahogy vissza lehessen pótolni, már azt az ártalmat, amit ez vagy más keletkeztetett benne.

Összességében, az általános vitára alkalmasnak tartjuk a törvénymódosítást, és a részletes vita után én igennel fogok szavazni mindenféleképpen, és a frakció is. Nem is látom, hogy mivel módosítanánk, de a részletes vita során ez úgyis ki fog derülni.

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz és az FKGP padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
227 216 2001.09.27. 0:36  199-245

DR. SZENTGYÖRGYVÖLGYI PÉTER (FKGP): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Képviselőtársamnak ezt az aggályát megértem, hiszen én is azzal kezdtem, hogy valóban, amikor kézbe vettem ezt a törvénymódosítást, nekem is kevésnek tűnt ez az indokolás így ránézésre. Ám amikor elolvastam, és azért idéztem direkt belőle, ehhez nem kell jogásznak lenni, olyan fogalmakat használ, hogy valóban, ha rákényszerítenének, akkor se nagyon tudnék kicsikarni magamból egy indokolást ezeknek a paragrafusoknak a megmagyarázására, mert annyira egyértelmű. (Taps a Fidesz és az FKGP padsoraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
227 224 2001.09.27. 1:17  199-245

DR. SZENTGYÖRGYVÖLGYI PÉTER (FKGP): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársam! Kétségtelenül rendkívül érdekes problémát vetett fel. Én természetesen nem tudom ilyen vegyész szemmel nézni, de hatósági oldalról meg tudom közelíteni a kérdést. Amikor valamit termékké nyilvánítanak, akkor nyilván annak megvan teljesen levezetve minden létező kémiai képlete, mindaz, amit tartalmazni kell annak a bizonyos terméknek; de egyébként nem lenne termék. Ha nem így lenne, akkor nem kapja meg a hatósági jóváhagyást, hogy azt mint terméket egyáltalán forgalomba hozza. Ha ez így van, akkor ki fogja ezt először is ellenőrizni? A versenytárs fogja ellenőrizni. Ha megjelenik a piacon egy ilyen termék, akkor a versenytársnak - piacgazdaságban élünk - lesz a legnagyobb érdeke, hogy akármilyen drágán is beméresse, és ha nem felel meg a termék az előírásnak, akkor a versenyhivatalnál feljelentést tegyen, hogy kivonassa a forgalomból, és ne adj' isten, egyedül maradjon a piacon az ő jó termékével. Tehát ezt az élet, a piac megoldja. Lehet, hogy más módszer is van erre, de ez biztos, hogy így működhet - működik is.

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
227 252 2001.09.27. 0:13  245-255

DR. SZENTGYÖRGYVÖLGYI PÉTER (FKGP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! A törvényjavaslatban szereplő novemberi határidő két évvel történő meghosszabbítása szükségszerű és indokolt, ezért messzemenően támogatjuk. Köszönöm.

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
228 247 2001.09.28. 0:38  1-254

DR. SZENTGYÖRGYVÖLGYI PÉTER (FKGP): Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! Ahogy hallgattam az igen tisztelt ellenzéki képviselők mondandóját ma és a tegnapi nap - bár rövid időt töltöttem tegnap bent a teremben -, egy Karinthy-idézet jutott az eszembe, hallgatván őket, ami úgy szól: mondja, maga mindent kétszer mond, kétszer mond, kétszer mond, kétszer mond?

Én nem hiszem, hogy még egyszer ugyanezt el kellene mondani, úgyhogy teljesen értelmetlen lenne lemondani az időkeretünkről, amivel egyébként élni nem kívánunk. (Keller László: Meg sem próbáltátok.)

Köszönöm.

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
229 12 2001.10.05. 6:31  1-33

DR. SZENTGYÖRGYVÖLGYI PÉTER (FKGP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Az előttünk lévő 5220. számú országgyűlési határozati javaslatot, melyet a mai napon rendkívüli országgyűlési ülésen tárgyalunk, két oldalról is meg lehet közelíteni, egyrészt morális oldalról, másrészt pedig a hatályos jogszabályokból levezethetően.

Ám morális oldalról megközelítve is van már egy jogszabályi eredője, mégpedig amit szeptember 24-én itt hoztunk a parlamentben, a 62. számú országgyűlési határozati javaslat, amely szeptember 25-én lett kihirdetve, és amelynek preambuluma világosan és egyértelműen leszögezi, hogy a Magyar Köztársaság mint szabadságszerető, demokratikus jogállam állást foglal, állást kell hogy foglaljon a terrorizmus ellen, amely szörnyűképpen nyilvánult meg szeptember 11-én az Észak-amerikai Egyesült Államokban, annak két városában, New Yorkban és Washingtonban. Ám földrajzilag ez a két város hiába nem a mi kontinensünkön van, mégis ez a támadás nemcsak Amerikát érte, hanem az egész emberiséget; soha még terrorcselekmény ilyen nagy hatóerejű nem volt, soha még terrorcselekmény ennyi embert nem szedett áldozatul. A világon még nem volt ilyen jellegű terrorcselekmény, és éppen ezért szükséges, hogy az egész világ jó érzésű, szabadságszerető, demokratikusan gondolkodó emberei felvegyék a harcot az ilyen jellegű terrorcselekmények ellen.

Ezt célozta ez a már jóváhagyott 62/2001. számú országgyűlési határozati javaslat, amely már konkrét feladatokat is meghatározott a kormány számára, hogy milyen intézkedéseket kell végezni annak érdekében, hogy a terrorcselekmények ellen nemzeti összefogás jöhessen létre.

Azóta azonban október 4-én az észak-atlanti tanács hozott egy határozatot, amely kimondta, hogy ez a támadás - amely bár földrajzilag teljességgel körülhatárolt volt, mégis - mindenki támadásának minősül. Mivel ezt a határozatát meghozta az észak-atlanti tanács, akkor rögtön figyelembe kell vennünk a NATO szabályzatát, az úgynevezett washingtoni szerződés 5. cikkelyét, amely kifejezetten kimondja, hogy azok a szerződő felek, akik részt vettek ebben a szerződésben, aláírták ezt a szerződést, azok kollektív felelősséggel is tartoznak minden más országot vagy más tagállamot ért támadással szemben is, és ez a közös fellépés nincs ellentétben az ENSZ-alapokmány 51. cikkelyével, amely felmentést ad erre, és azt mondja, hogy kollektíven fel lehet lépni az ilyen jellegű támadásokkal szemben.

Annak a bizonyos washingtoni szerződésnek az 5. cikkelye azonnali fellépést igényel. Itt van egy sajátosság a magyar jogban, mert a Magyar Köztársaság Alkotmányának 19. § j) pontja kimondja, hogy ilyen esetben az Országgyűlés határozata szükségeltetik.

 

 

(13.50)

 

 

Vagyis tegnap 15 órától azonnal életbe kellett volna lépnie ennek az rendelkezésnek, és azonnal életbe is lépett volna, ha nincs ez a jogszabályi megkötés. Nálunk azért kellett összehívni ezt a rendkívüli országgyűlési ülésnapot, hogy eleget tegyünk az alkotmányban foglaltaknak, amely több mindenre kiterjed; kiterjed többek között arra is, amikor esetleg külföldön kell magyar katonát bevetni. Erről itt nincs szó. Itt mindössze arról van szó, hogy a légteret és esetleg a kiszolgáló területeket - a repülőtereket - kell a NATO-gépeknek használatba venniük.

Ugyanakkor - a házbizottságban szó is volt erről - felvetődik annak a gondolata, ha bennünket nemzetközi szerződés, ráadásul még az ENSZ-alapokmányból is levezethető nemzetközi szerződés kötelez arra, hogy bizonyos esetekben azonnal cselekednünk kell, akkor vajon az alkotmány ezen alpontjának ezt a sorát szükséges-e hatályban tartani. Természetesen most e rendkívüli ülés alatt ennek a megvitatására biztos nem fog sor kerülni, különösen nem lehet dönteni róla, de - mint ahogyan erről a házbizottságban is szó esett - feltétlenül érdemes ezen elgondolkozni. Remélhetőleg ritkán fog ilyen eset előfordulni, de 1999 márciusa óta, amióta aláírtuk ezt a szerződést, már másodjára fordul ilyen elő. Lehetséges olyan szituáció, amikor nem lehet összehívni a parlamentet, határozatképtelenné válhat, és akkor egy nemzetközi szerződésnek ilyen unpraktikussági okokból esetleg nem tudunk eleget tenni.

Ezt szíves figyelmébe ajánlom a tisztelt Háznak, ugyanakkor javasolom és szinte természetesnek is tartom - mivel nemzetközi szerződés kötelez bennünket -, hogy ezt az 5220. számú határozati javaslatot a tisztelt Országgyűlés hagyja jóvá.

Köszönöm. (Taps a kormánypártok soraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
230 20 2001.10.15. 5:21  19-22

DR. SZENTGYÖRGYVÖLGYI PÉTER (FKGP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Mondandóm címének az első fele "Itt a piros, hol a piros...", ami egy közismert játék, amit úgy játszanak, hogy három gyufaskatulya alatt vándoroltatnak három golyót, amely közül az egyik piros; persze csak addig játsszák, amíg nem jön a rendőr, mert tiltott szerencsejátékról van szó. És az a lényege, hogy valakit a játék közben gyalázatosan becsapnak, elveszik, elnyerik a kis pénzét, mert azt kell kitalálnia, hogy hol van a piros golyó, de hiába kíséri feszült figyelemmel, ezt nem találja meg, és kis vagyonkája, kis pénze elvész, míg valaki más, a játékmester röhög a markába, és bezsebeli ezt a nyereményt.

Körülbelül ugyanez a helyzet a téeszvagyonnal, ugyanígy tűnt el, szinte a semmibe veszett, és egy-kétezer ember vagyonosodott, gazdagodott meg több százezer kisember vagyonkáján. Ezzel is igazolták azt a régi tételt, hogy a nagy vagyonok tulajdonképpen más megtévesztésével, megrövidítése útján jön létre. De mielőtt a megrövidítés módszereit elmondanám, azt is el kell mondjam, hogy a megrövidítések száma olyan sok, hogy nem fér bele öt percbe, ezért majd holnap folytatni fogom.

Most elöljáróban csak annyit, hogy történelmi előzménye is van a dolognak; itt is elöljáróban csak a '92. évi I. és II. törvényre szeretnék utalni, ugyanis '92-ben még 1621 termelőszövetkezet volt, ezeknek a vagyonáról van szó, ezekre vonatkozott a szövetkezeti törvény, illetőleg a vagyonnevesítés. Itt jött az első trükk: a vagyonnevesítést úgy lehetett megoldani, hogy három irányelvet kellett figyelembe venni, először is a bevitt vagyont 20 százalék erejéig vették figyelembe, de ha az örökösök, tehát a jogosultak száma több volt, mint ahányan a vagyont bevitték, akkor már ezt a 20 százalékot is arányosan csökkenteni kellett; ezt követően még 40 százalékért lehetett felszámolni a személyes közreműködést, 40 százalékért pedig a tagsági viszony idejét.

A második tétel, a személyes közreműködés újabb szubjektív elemet, egy újabb becsapási lehetőséget kevert az egész elszámolásba. Minden termelőszövetkezet közgyűlése maga határozta meg az üzletrészek összegét, arányát az előterjesztések alapján, amit természetesen az előterjesztők, elnök elvtársék - fogalmazzunk így gyűjtőfogalommal - terjesztettek be, és itt már mód volt arra, hogy több legyen az üzletrésze, mint a kis tehenésznek, és annak csak azt kellett mondani, hogy úgyse megy ez a téesz, szabaduljon meg tőle; meg is vették elnök elvtársék 10 százalékért, esetleg 15-ért. Annak a kisembernek persze ez a pénz is jól jött, de ezalatt vagyonok gyűltek össze.

Ez főleg a külső üzletrészeseket sértette, akiknek még csak szavazati joga sem volt a téeszben, míg a többi tagnak ugyanúgy egy szavazata volt, mint elnök elvtárséknak, mindaddig, amíg hozzá nem lehetett jutni a vagyon nagy többségéhez, a több mint 50 százalékhoz; abban a pillanatban már át lehetett alakítani ezt a termelőszövetkezetet részvénytársasággá vagy más gazdasági társasággá. S akkor már nem az volt a helyzet, hogy egy szavazat-egy szavazat, hanem a társasági törvény előírásai szerint a vagyon arányában lehetett szavazni, vagyis a kisember alig-alig kapott szót ennek a részvénytársaságnak a vezetésében, szemben azokkal - nevezzük újra csak elnök elvtárséknak -, akik összevásárolták ezeket az üzletrészeket. És erre '94-97 között még olyan lehetőséget is kaptak, hogy az erre fordított összeget 30 százalék erejéig leszámíthatták az adójukból, és nekik természetesen magas adójuk volt, míg a kistagnak meg a nyugdíjasnak nem volt, tehát nem is volt lehetősége és pénze sem megvásárolni ezeket az üzletrészeket.

Nos, csak eddig kellett eljutni, hogy a termelőszövetkezet vagyona ilyen formában átvándoroljon, átváltozzon részvénytársasági, társasági tulajdonná, és akkor máris itt a piros, hol a piros, hova lett a téeszvagyon (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) - eltűnt a téeszvagyon. Azaz dehogy tűnt el: ott van elnök elvtársék zsebében! (Az elnök ismét csenget.)

A további trükkökről holnap fogok szólni, úgyhogy még folytatom. (Taps a kormánypárti padsorokból.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
231 10 2001.10.16. 5:17  9-12

DR. SZENTGYÖRGYVÖLGYI PÉTER (FKGP): Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! Tegnap arról kezdtem beszélni, hogy hogyan tűnt el a téeszvagyon vagy legalábbis nagy része - hogy úgy tűnt el, mint a piros golyó az "itt a piros, hol a piros?" játékban. És ez a vagyon több százezer embert rövidített meg egy-kétezer ember javára, akiket gyűjtőfogalommal elnök elvtárséknak neveztem.

De ha arról beszélünk, hogy egy vagyon, vagyonrész eltűnik, akkor beszélnünk kell arról is, hogyan keletkezett ez a vagyon. Emlékszünk arra a történelemkönyvekből, hogy '49-ben szovjet mintára kezdődött meg a téeszesítés Magyarországon. Már a földosztás után sok tízezer embert hajtottak be a téeszbe, családi és emberi tragédiák kezdődtek meg ekkor - filmek, regények szólnak erről.

 

(8.50)

 

Akkor kezdődött meg a régi falu társadalmának a felbomlása, ezrek váltak földönfutóvá, majd ez folytatódott az 1960-as évek elején a második nagy téeszesítésnél, amikor nyíltan és erőszakkal hajtották az embereket a termelőszövetkezetekbe, bezárták a gazdákat a tyúkólakba, disznóólakba mindaddig, amíg alá nem írták a belépési nyilatkozatot. 300 ezer családot érintett ez a téeszesítés, 1 millió 800 ezer embert Magyarországon. Így jött létre ennek a vagyonnak egy része, kisemberek, 300 ezer család vérével, verítékével létrejött kis vagyonkákból tevődött össze az a vagyon, ami most eltűnik vagy eltűnni látszik.

Más is hozzájárult ennek a vagyonnak a létrejöttéhez, mert az akkori politikának érdeke fűződött ahhoz, hogy úgy tegyenek, mintha ezek a termelőszövetkezetek jól mennének. 4 ezer termelőszövetkezet jött létre a hatvanas évek elején, és hatalmas állami beruházások is történtek kétségtelenül a termelőszövetkezetek érdekében, például 1970-ben a teljes állami beruházásnak 20 százaléka a mezőgazdaságban valósult meg, ami azt is jelenti, hogy akkor a termelőszövetkezetekbe már nemcsak a kisparasztság vagyonkája volt összehordva, hanem a Magyarországon dolgozó minden ember pénze, jövedelme, a nemzeti jövedelemnek 20 százaléka került így a mezőgazdaságba, ami helyes. De ettől függetlenül volt olyan termelőszövetkezet, amelyik jól ment, volt, amelyik kevésbé ment, mindenesetre 1992-ben a 4 ezer termelőszövetkezetből már csak 1621 maradt, a többi tönkrement, összevonták. A tönkremenetelnek persze számos oka volt: volt a hozzá nem értés, volt a rossz természeti adottság és a többi, és a többi. De mindenesetre '92-ben még 1621 termelőszövetkezet volt, amikor is elkezdődött a nevesítés, aminek a visszásságairól már szóltam tegnap, és amelynek hatására létre tudtak jönni a részvénytársaságok, oda vitték be elnök elvtársék a vagyonkát, és így végül is eltűnt ez a termelőszövetkezeti vagyon.

Volt azonban olyan termelőszövetkezet, amelyik megmaradt, és ebben még ott voltak az üzletrészek, különösen a külső üzletrészek. Amikor híre ment annak, hogy a külső üzletrészeket majd az állam felvásárolja vagy valamilyen formában mindenesetre pénzhez juttatja a külső üzletrész-tulajdonosokat, akkor újabb trükkök kezdődtek el. Ilyen trükk volt példának okáért, hogy úgy tettek, mintha fel kellene számolni az illető termelőszövetkezetet, ugyanis a külső üzletrészeket az állam csak az alanyi jogosulttól vásárolná meg, és nem azoktól, elnök elvtárséktól, akik összevásárolták a kis téesztagoktól, illetve azok örököseitől a külső üzletrészeket. Nos, ilyen látszatfelszámolásokat rendeznek; van olyan példa, hogy 160 ezer forint adósságra kértek felszámolási eljárást, holott a termelőszövetkezetnek több milliója, több tízmilliós vagyona van, de így a felszámolás során elnök elvtársék is hozzájutnak természetesen a pénzükhöz.

A másik nagy trükk, hogy a '92-es névértéket veszik figyelembe, de azóta eltelt kilenc év, minden, különösen az ingatlan, mindenféle eszköznek az értéke változott azóta, tehát nyugodtan lehet mondani, hogy ötszöröse, hatszorosa ma már (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) a névérték, és ez valahol megkeresendő. Kétségtelenül a jelenlegi kormányzat feladata, hogy ezt a különbözetet valamilyen formában ki tudja fizetni a külső üzletrészeseknek.

Köszönöm. (Taps a kormánypártok soraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
231 314 2001.10.16. 1:12  309-317

DR. SZENTGYÖRGYVÖLGYI PÉTER (FKGP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Már három héttel ezelőtt ugyanilyen botrányos bejelentése volt egyébként az SZDSZ igen tisztelt frakcióvezetőjének. Én akkor, bevallom, kicsit indulatosabban, bár rövidebben szóltam hozzá a kérdéshez - most már nincsenek bennem indulatok. Akkor az indulatot az szülte, hogy ez teljesen képtelen helyzet, még soha nem volt olyan itt a parlamentben, mint három héttel ezelőtt, hogy ilyen kérdésben és ilyen ügyrendi kérdést terjesszenek elő. De olyan sem, hogy bizottsági ügyekben, személyi kérdésekben egy hatpárti megegyezést felrúgjanak!

Most már azért nincsenek indulataim e kérdésben, mert teljesen világos előttem a kép, mégpedig az, hogy teljesen mindegy lenne, mit terjesztenénk a tisztelt Országgyűlés elé, a két ellenzéki párt semmiképpen el nem fogadná, politikai ügyet akarnak csinálni ebből az egész kérdésből, tehát a kérdésnek a bizottsági helyekhez az égadta világon semmi köze. Mi az előterjesztést kérjük megszavazni. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
233 224 2001.10.18. 2:03  1-275

DR. SZENTGYÖRGYVÖLGYI PÉTER (FKGP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Mondandóm tulajdonképpen ügyrendi jellegű, de nem ügyrendinek szánom, a kétpercesben mondom el. Azért ügyrendi - nem kérek benne szavazást, pedig ügyrendiben azt kellene kérni -, mert teljesen félrecsúsztunk. A tisztelt ellenzék képviselői előre felkészülve a legváratlanabb pillanatokban olvassák fel mondókájukat. Olyan mondókákat (Tompa Sándor: Előre felkészültünk! - Közbeszólások az MSZP padsoraiból: Készültünk, igen! - Dr. Vojnik Mária közbeszól.), amelyeknek semmi közük nincs az elhangzottakhoz. Emellett még időalagútba is kerülnek, és úgy tesznek, mintha nem is ebben a világban élnének.

Hegyi Gyula képviselő úr mintha az ötvenes évekről számolna be, amikor is pártjának elődje uralkodott egyedül Magyarországon, és valóban fordultak elő ilyenek, hogy nem volt a gyerekeknek cipője (Dr. Wiener György: És '45 előtt!) és sorba kellett volna állni a cipőkért. Én magam is mondhatnám azt, hármunknak egy bakancsunk volt, egy Durabel bakancs. Nos, egyébként Németországban is bevett szokás: Nyugat-Németországban, hogy úgy mondjam, amely gazdag ország, de mivel puritánok, igenis nem herdálják a pénzt, és a gyerekek cipőit - mivel csak rövid ideig hordanak egy cipőt -, ezt az alig használt cipőt egy bizonyos vásáron odaadják ajándékba vagy kevés pénzért az egyébként tehetős gyerekeknek, akik Max Weber szerint protestáns puritanizmusban nevelkedtek. Továbbadják a cipőjüket. Ennek semmi köze a szegénységhez, csak egy normális és jó életfelfogás.

De ha már ilyen ügyrendi ügyben is szóltam, én is fenntartom magamnak a jogot, mivel már hosszú ideje be van nyomva a gombom, hogy több, már rég elhangzott kérdésre a következőkben reagáljak.

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
233 234 2001.10.18. 1:54  1-275

DR. SZENTGYÖRGYVÖLGYI PÉTER (FKGP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Megmondom őszintén, rémálmaimban - hála istennek, ritkán vannak álmaim - Bokros Lajos jelenik meg, amint felhúzott vállal vonul le arról az emelvényről, amit saját magának emelt, amikor bejelentette, hogy most már majd az egyetemistáknak tandíjat kell fizetni. Hol vagyunk ettől, kérem szépen?! (Közbeszólások az MSZP soraiból.)

Mindenki az első diplomájához ingyen juthat hozzá. Azóta, 1998 óta az oktatást, a tanulást számtalan támogatás illeti meg, amely kétféle módon illeti meg vagy a szülőket, vagy a gyerekeket. Amikor a támogatás nem alanyi jogon illeti meg a tanulókat, hanem a tanulók révén a felnőtteket, ez lényegében családtámogatás, és ennek se szeri, se száma. Amikor nem alanyi jogon illeti meg a gyerekeket, az általában akkor van, amikor még iskolaköteles tanulóról van szó, de már őket is megilletik alanyi jogon is például az utazási kedvezmények. De amikor arról van szó, hogy ebben az évben már beindult a diákhitel - biztosan az ellenzék padsoraiban is ülnek olyanok, akiknek felsőoktatási intézménybe jár a gyermeke, és tudják, hogy micsoda örömmel és micsoda tervezgetéssel töltötték ki azokat az űrlapokat, amikor ezeket az év elején igényelni lehetett -, világosan láthatják, hogy micsoda ég és föld közötti különbség van Bokros Lajos levonulása óta és e kormány működése óta. (Közbeszólások az MSZP soraiból. - Ne bántsd a Lajost! - Taps a kormánypártok soraiból.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
233 270 2001.10.18. 0:29  1-275

DR. SZENTGYÖRGYVÖLGYI PÉTER (FKGP): Tisztelt Országgyűlés! A polgári kormány esélyegyenlőséget teremtett az elmúlt három évben a polgárok részére, amely alapját jelentheti egy kiegyensúlyozott és megelégedett életnek, egy olyan életnek, amit a polgári kormány 1998-ban felvállalt, mintegy magára vállalt, mivel az előző négyéves ciklusban minden ennek ellenére történt. (Taps a kormánypártok soraiból.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
236 18 2001.11.06. 5:22  17-18

DR. SZENTGYÖRGYVÖLGYI PÉTER (FKGP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! A képviselők feladatairól, jogállásáról alapvetően három jogszabály rendelkezik: első maga az alkotmány, aztán az 1990. évi LV. törvény a képviselők jogállásáról, és szól a képviselők jogállásáról maga a Házszabály is. Az alkotmány egyértelműen és világosan leszögezi, hogy az Országgyűlés a népszuverenitásból eredő jogok gyakorlása során biztosítja a társadalomban érvényesülő jogállamiságot, és ezt az országgyűlési képviselők, képviselőcsoportok és az Országgyűlés bizottságai útján gyakorolja. Az alkotmány biztosítja azt is, hogy egy képviselőnek munkája végzése érdekében mentelmi joga lehessen, amely - mint tudjuk - azt jelenti, hogy a tettenérés kivételével nem lehet képviselőt letartóztatni, és egyáltalán büntetőeljárást vele szemben csak akkor lehet kezdeményezni, ha ehhez előzetesen az Országgyűlés hozzájárult.

Magáról erről a mentelmi jogról az alkotmány aztán több rendelkezést nem tartalmaz, hanem az 1990. évi LV. törvény rendezi részleteiben a mentelmi jog mikéntjét, hogyan kell a mentelmi bizottságnak előzetesen tárgyalni a kérdést, hogy tesz javaslatot az Országgyűlésnek, és a többi. Tehát ennek az egész eljárási rendjét ez a jogszabály tartalmazza. Ennek a jogszabálynak az indokolása azt is leírja, mintegy megmagyarázza, hogy miért szükséges ez a mentelmi jog. Azért szükséges a mentelmi jog, hogy a képviselő, aki az alkotmány szerint az Országgyűlés feladatait látja el személyében, zavartalanul tudjon működni, tehát semmi olyan akadály ne lehessen vele szemben felállítható, amely az Országgyűlésben betöltött munkáját akadályozza, és akadályozhatja, mondjuk, egy ellene lefolytatandó vagy lefolytatott büntetőeljárás. Ezért a többi képviselő feladata és hatásköre felülvizsgálni, dönteni abban a kérdésben, hogy vajon egy adott büntetőeljárás ténylegesen zavarja-e a képviselő Országgyűlésben betöltött munkáját. Nyilvánvaló, hogy egy olyan képviselővel szemben, aki amúgy sem végez munkát az Országgyűlésben, ezt a jogszabályt eleve elég nehéz alkalmazni, de ettől függetlenül szükségszerű.

Többről nem rendelkeznek ezek a jogszabályok, de kialakult mégis a mentelmi bizottságban egy gyakorlat az elmúlt tíz év során, nevezetesen, hogy azért mégis különválaszt bizonyos cselekményeket, és közbűntény alapos gyanúja előtt mindig a mentelmi jog felfüggesztését javasolja, és ezt általában az Országgyűlés mindig jóvá is szokta hagyni. Miért? Kettős okból; erre a mentelmi bizottság hozott is egy határozatot. A kettős ok pedig az, hogy egyrészt maga a képviselő tudja tisztázni magát mielőbb az alapos gyanú alól, másrészt pedig hogy az Országgyűlés tekintélye megköveteli ezt, megkívánja ezt, mert hiszen ha az Országgyűlés feladata egyrészt az alkotmányos rend biztosítása az országban, akkor nyilvánvaló, hogy az ezt végző képviselőkkel szemben és egyáltalán a közszereplőkkel szemben fokozottan fennállnak mindazok a követelmények, amelyek minden más emberrel szemben is. Tehát ezeket a fokozott követelményeket érvényesíteni kell itt nekünk is akkor, ha egy más társunk mentelmi jogának a felfüggesztéséről van szó. Még akkor is így van ez, ha esetleg az ismert adatokban az összegek a korábbi ügyekhez képest csekélyek, tehát mondjuk, a Tocsik-ügyben szereplő százmilliókhoz képest adott ügyben potom összegekről van szó. Mégis ezek a potom összegek a közpénzekből vannak elvéve, az állampolgárok befizetéseiből, adóiból, tehát nem mindegy az mégsem - bármekkora összegről is legyen szó -, hogy ebben a képviselők hogyan döntenek.

Ugyanis önmagában véve elég nagy baj az, ha egy képviselő olyan helyzetbe kerül, hogy vele szemben büntetőeljárást kelljen kezdeményezni. De ha az országgyűlési képviselők nem járulnak ahhoz hozzá, nem segítik elő ennek a büntetőeljárásnak a lefolytatását, tehát hogy tisztázza magát a képviselő, akkor maguk is bűnösök. Ezért alkalmaztam Illyés Gyulának ezt a mondatát, hogy "mert növeli, ki elfedi a bajt". De lehet ezt (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) durvábban is fogalmazni, úgy is lehet fogalmazni, hogy falazás történik, amit, a szó értelmét nem kell bővebben megmagyaráznom (Az elnök ismét csenget.), de kétségtelen, hogy a falazást végző az falazó. Ettől óvom a tisztelt Házat. (Dr. Hegedűs Mihály tapsol.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
237 342 2001.11.07. 10:23  325-357

DR. SZENTGYÖRGYVÖLGYI PÉTER (FKGP): Elnök Úr! Miniszter Úr! Tisztelt Országgyűlés! Három törvényt szándékozik módosítani ez az előterjesztés, mégpedig alapvetően két okból. Először is az első ok a dolgok természetéből fakad, minden jogszabállyal előfordul. Az első jogszabály a közúti közlekedésről 1988-ban született, tehát ha az égadta világon semmivel nem törődnénk, akkor is ennyi idő alatt maga a közlekedés és a társadalmi viszonyok is oly mértékben változnak, hogy ott valamiféle módosítás már szükségeltetik, és ez elmondható a másik két jogszabályra is.

Alapvetően mégis az európai jogharmonizáció miatt módosulnak ezek a jogszabályok, és véleményem szerint ezt a kitűzött célt ez tökéletesen meg is oldja. Ezért helyes az, hogy ez a három, egészen másról szóló, de mégis a közlekedést érintő törvény egyazon jogszabályban nyer módosítást. Maga egyébként ez a három téma - a közúti közlekedés, a vasút és a légi közlekedés is - tipikusan olyan terület, amelyben szükséges is a jogharmonizáció, hiszen a pályák miatt, az utak miatt, a légtér miatt nem lehet ezeket leállítani, átmennek a gépjárművek is, a vonat is, a repülő is a határokon túlra, ahol már más szabályok érvényesülnek, nemzetközi szerződések vannak hatályban, tehát ezeknek a változását is mindenféleképpen figyelembe kell venni.

Véleményünk szerint a törvény azért is jó, mert nyitva hagy még sok kérdést, hiszen amíg véglegesen az Európai Unió tagországa leszünk, addig majd még sok minden mást is meg kell változtatnunk. Ez a törvény lehetőséget ad arra, hogy akár kormányrendeletek, akár majd miniszteri rendeletek még tovább finomítsák ezeket a kérdéseket, amelyekre esetleg pontosan még most nem is gondolunk.

 

 

(22.00)

 

Ebből fogok majd néhányat mondani, hogy mit lehetne még finomítani, főleg későbbi rendeletek formájában.

Végigszaladva a három törvényen, a közúti közlekedésről szóló törvény módosításánál a leglényegesebbnek én is azt tartom - mint ahogy azt már képviselőtársaim elmondták -, amikor is kimondja egyértelműen, hogy az országos közúthálózathoz tartozó autópályák bevételét a műtárgyak üzemeltetésére és karbantartására kell fordítani, tehát vissza kell forgatni az autópályákra. Kétségem van, ha szó szerint értelmezzük ezt a jogszabályt, tehát a műtárgyak üzemeltetésére és karbantartására, vagyis pénz, minden bevétel visszapörög erre, akkor igazából mivel üzemeltetik magát az autópályát, hiszen ott is nyilvánvalóan vannak valamiféle költségek. De mivel aztán meghatározza itt a törvénymódosítás, hogy erre majd még feltehetően miniszteri rendelet fog születni több minisztérium közreműködésével a kormány javaslatára, nyilván ezek a kérdések a későbbiek során megoldódnak.

A vasútra áttérve általánosságban el kell mondani, hogy a vasúti szállítás környezetkímélő, költséghatékony, területigénye kisebb, mint a közúté, kevésbé balesetveszélyes - már közepes távolságon -, és gyorsabb, mint a közúti közlekedés, támogatása, fejlesztése ezért célszerű és szükséges. Nyilván erre is vonatkoznak a különböző módosítások.

A tervezetből egy holdingszerűség bontakozik ki. Felvázolja, hogy van vállalkozó és pályavasút, és a vállalkozó vasúton belül van személyszállítás és áruszállítás. Mindez az EU-direktívákból le is vezethető, mégis úgy kívánja szétválasztani ezeknek a működését a tervezet, hogy valamiféle számviteli elkülönítést határoz meg, és ez helyes is. De ha ez a veszteség és a nyereség kimutatására nem ad megfelelő számokat, akkor mégsem lehet ezeket megfelelő módon elkülöníteni, és a holdingon belül ezek összemosódnak. De valószínű, hogy a későbbiek során még ez is megoldható.

Nem teljesen értem, ha már egyszer ezt a fogalmat, hogy vállalkozói vasút és pályavasút szerepeltetjük, akkor miért tér vissza időnként a tervezet szövege a személyszállító és áruszállító vasútra.

Néhány konkrétum, amire nem jöttem rá az elolvasás során: a koncessziós szerződések alól kiveszi a siklót és a síliftet. A síliftet nem kell megmagyarázni, hogy mi, mindenki tudja, de végiggondoltam és végignéztem, hogy a sikló fogalmát mi határozta meg, nem találtam ennek a nyomát. Az én legjobb tudomásom szerint egyetlenegy ilyen van Magyarországon, a Várba felmenő sikló, amely biztos városi közlekedés, de lehet, hogy más is van; ha csak ez az egy, akkor nem feltétlenül fontos egy ilyen nagy horderejű jogszabályban szerepeltetni.

A légi közlekedésnél - ugyancsak általánosságban - el kell mondani, hogy rendkívüli fontosságú a légi közlekedés. Minden termék árában a szállítás mintegy egyharmadát a közlekedés teszi ki, ezen belül pedig a légi közlekedés 12-14 százalékot. A légi közlekedés és a légi közlekedési infrastruktúra jelentős honvédelmi potenciált alkot, sajátos csúcstechnológiai, szakmai kultúrát jelent, és rajta keresztül az ország általános műszaki-gazdasági színvonalát közvetlenül befolyásoló technológiai transzfer érhető el.

A légi közlekedésnek mint alágazatnak kiemelt stratégiai jelentősége van. A légi közlekedés a világ legdinamikusabban fejlődő alágazata, éves szinten a szállítási teljesítmény 6-8 százalékkal nőtt az elmúlt években. Ezért minden országban megkülönböztetett figyelemmel kell kezelni, nálunk is, bár nálunk - mint ismert - a légi közlekedésnek sanyarú helyzete van, és ez sok okra vezethető vissza, leginkább talán magára a második világháborúra, az azt követő időkre és '56-ra is, amikor a belföldi forgalom is leállt, leálltak azok a kutatói hátterek, amelyek a műszaki tevékenységet fejleszthették volna. Tehát voltaképpen szinte újra kell kezdeni az ezekkel foglalkozó tudomány és technika felfejlesztését, de lemondani semmiképpen nem lehet róla.

Konkrétabban: a tervezet megfogalmazza a légi szabadságjogot. Ez egyszeri elolvasásra szűknek tűnik, maga a fogalom talán tágabb.

Gondot okozhat esetleg az, hogy a 18. § a nemzetközi repülőtérrel kapcsolatban határoz meg bizonyos előírásokat. Ha ezt vesszük figyelembe, akkor nem biztos, hogy a balatoni vagy debreceni, vagy az ország más területén lévő kisebb repülőterek ennek tekinthetők, hiszen ezek alkalmasak lehetnek nemzetközi közlekedésre is, akkor itt érvényesíteni kell azt a határőrizetet, mindazokat a vámelőírásokat s a többi, amit egyébként egy nemzetközi repülőtérnél érvényesíteni kell. Tehát ezért szerintem külön kellene beszélni kiemelt nemzetközi repülőtérről, mint Budapest Ferihegy, és külön kellene beszélni azokról a nemzetközi repülőterekről, amelyek belföldi repülőterek is, de alkalmasak ilyen nemzetközi forgalomra is. Külön kellene beszélni a regionális repülőterekről is, esetleg az ideiglenes repülőterekről is. A regionális repülőtereknek különösen nagy jelentősége lehet a magánforgalomban, és biztos, hogy az EU-csatlakozás után a magánforgalomban sokkal nagyobb jelentőségük is lesz, mint ma.

A 19. §: különösen szeptember 11-e után a terrorizmus elleni fellépés megkövetelné, hogy a nemzetközi nyilvános repülőtereken a repülésvédelemért az állam feleljen. Ha itt koncesszióba van adva, akkor hogyan érvényesül végül is az állam felelőssége? Ezt talán át kellene gondolni.

Utaltam arra, hogy milyen fontossággal bír maga a repülés, talán gondolni kellene arra is, hogy ezt az óriási lemaradást, ami itt évtizedek óta felhalmozódott oktatásban, műszaki dolgokban... - erre akár egy külön kutatóintézeti (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) hátteret lehet biztosítani.

Összességében a frakció, a képviselőcsoport általános vitára alkalmasnak tartja az előterjesztést. Köszönöm.

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
237 352 2001.11.07. 1:04  325-357

DR. SZENTGYÖRGYVÖLGYI PÉTER (FKGP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Én is utaltam arra, hogy a légi közlekedés jelenlegi állapotának számtalan oka van, és nem feltétlenül az, hogy kis ország vagyunk, mert hiszen Svájc és Hollandia is kis ország. Nagyon egyszerűen úgy lehetne összefoglalni, hogy a hidegháború következménye az a helyzet, ami ma Magyarországon van a repülés terén. Ezen biztosan lehet javítani, de szerves fejlődés és pénz kell hozzá.

Amit azonban szeretnék kiemelni az előterjesztés indokolásából, az úgy szól, hogy "megteremtse az alapokat és a kereteket a közösségi joggal összeegyeztethető - és itt jön a lényeg - további hazai jogalkotás számára". Tehát nyitott az út, nyitott is kell hogy legyen még hosszabb ideig, mindaddig, amíg az Európai Unióhoz nem csatlakozunk. Sőt azt követően is, mert hiszen számtalan részletkérdést a jövőben kell még szabályoznunk, de ez az előterjesztés adja meg az alapot, illetve ez a törvénymódosítás, ha elfogadja a parlament.

Köszönöm.

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
237 362 2001.11.07. 0:48  357-367

DR. SZENTGYÖRGYVÖLGYI PÉTER (FKGP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Nem a vita kedvéért, inkább az érdekesség kedvéért jegyzem meg, hogy a törvényes mértékegység nem azt jelenti, hogy törvénynek kell szabályoznia, hanem valamiféle általános megegyezés van egy mértékegység használatára. Így a rőf volt bécsi, budai és debreceni is, sőt Sankt Pölten-i is. A nagyobb vásártereken jelezték is ezeket, hogy hozzá lehessen mérni a különböző mértékegységeket, de egyébként a városi statútumok határozták ezeket meg.

A bécsi Stephanskirche falában most is lehet látni ezeket a Sankt Pölten-i és egyéb különböző mértékegységeket. Akkor a kereskedő odamérte hozzá, és ez volt a törvényes mértékegység; törvény abban az időben nem is volt, a statútumok is természetesen jogszabálynak minősültek. Köszönöm.

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
238 62 2001.11.08. 8:33  29-117

DR. SZENTGYÖRGYVÖLGYI PÉTER (FKGP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Gyakran használjuk sokszor patetikusan azt a mondatot, hogy minden állam alapja és talpköve a tiszta erkölcs, és annyiszor mondjuk ezt, hogy már közhelyszámba megy.

 

 

(10.50)

 

Azt is nagyon jól tudjuk és nyilvánvaló, hogy minden közhely mögött valódi és mély igazság van, mint e mondás szerint is, azonban az erkölcsi szabályok még nem jogszabályok. Az erkölcsi szabályoknak is van természetesen szabályrendszere, sőt szankciórendszere is van, mert a társadalom szankcionálja azokat, akik az erkölcsi szabályokat nem tartják be, mégis ettől függetlenül minden olyan állam, amely valamit ad magára, és jogállamnak tekinti magát, igyekszik a jog eszközével is befolyásolni ezeknek az erkölcsi szabályoknak az érvényesülését, és nagyon sok erkölcsi szabályt jogerőre emel, hogy esetlegesen az állam is szankcionálni tudja ezeknek a be nem tartását.

Itt pontosan ilyen sorozatról van szó; azért mondom, hogy sorozatról, mert 13 jogszabály módosul e jogszabály kapcsán, és ez a 13 jogszabály valamilyen formában mind foglalkozik ezekkel a kérdésekkel. Itt egy hosszabb folyamatnak vagyunk a tanúi, amely először is az országgyűlési képviselők összeférhetetlenségére vonatkozó szabályokkal, vagyonnyilatkozataival kezdődött, aztán folytatódott az önkormányzati képviselők összeférhetetlenségének a megállapításával, majd kiszélesítésével. Emlékezzünk rá, micsoda óriási vitákat vetett fel, amikor az önkormányzati képviselők összeférhetetlenségének a szabályait módosítottuk, amikor az kitért a különböző önkormányzati tulajdonban lévő társaságok igazgatósági helyeire, felügyelőbizottságaira, de rendkívül fontosak ezek a jogszabályok. Ez azt mutatja és bizonyítja, hogy egy hosszabb, szerves fejlődéssorozatnak vagyunk a tanúi.

Éppen ezért most azt mondani, amikor ezt a jogszabálymódosítás-sorozatot tárgyaljuk, egy már elkezdett sorozaton belül, hogy ez kampányfogás, tisztelt Országgyűlés, erre csak azt lehet mondani, hogy itt az akció egy reakciót vált ki; az a kampányfogás, hogy eleve azt mondják, hogy kampányfogás, mert a köz érdekében születne egy jogszabály, és ezt überolni már csak úgy lehet, hogy jó lenne, de nem így, hanem valahogy egészen másként, vissza kell vonni ezt. Tehát ez a kampányfogás, de kétségtelen az is, hogy valóban van több kétharmados törvény ebben a kérdéskörben, és jó lenne, ha az ellenzék, akinek a szavazataira szükség van ezeknek a megszavazásához, megfontolná majd ezeket a gondolatokat.

Néhány pozíciót kiemelve, hiszen 12 pozícióra vonatkozik ez a jogszabálysorozat, először is: a köztársasági elnök. Felmerült a bizottsági vitákban is, hogy miért pont a köztársasági elnök. Az általános indokolás első mondata így kezdődik: alapvető jogállami követelmény, hogy a közmegbízatást teljesítők feladataik ellátása során fokozott elvárásnak feleljenek meg. Ha ezt jogszabály nem rögzítené, ez akkor is így lenne, tehát erkölcsi szabály akkor is van erre.

A magyar társadalom megkívánja minden közszereplőtől, jogszabálytól függetlenül, hogy ezeknek a feltételeknek megfeleljen. Ha nem így lenne, tehát ha nem lenne jogszabályi erőre emelve, akkor is megkívánná a közvélemény, de mivel minden másnál is bevezetésre kerülnek ezek a jogszabályok, természetes, hogy ez az államfőnél is indokolt, és szükséges is.

A jogászok biztos emlékeznek rá, hogy a két háború között volt egy külön bíróság, a főudvarnagyi bíróság, amely arra volt hivatva, hogy a Habsburg-ház ügyeit külön tárgyalja. Most köztársaságban élünk, következésképpen a köztársaság első embere, az államfő ugyanolyan megítélés alá esik, mint minden más ember.

Szó esett arról is, hogy az önkormányzatoknál, főleg a kis önkormányzatoknál talán szükségtelen, nem is kell ilyen megkötés, hisz olyan kis összegek fölött rendelkeznek, ami ezt nem teszi szükségessé. Aki élt falun vagy egyáltalán kistelepülésen, és valóban kis összegek felett rendelkeznek ezek az önkormányzatok, annál inkább tudja, hogy a közfigyelem hogyan irányul arra, hogy vajon ezt a pénzt miként költik el. Akkor hogyne lenne fontos az, hogy egy kisközösség előtt teljesen világos és nyilvánvaló legyen, hogy annak az embernek, annak a képviselőnek, aki az ő közügyeit intézi, aki az ő pénze fölött rendelkezik, mert az ő döntése alapján lesz csatornázás, lesz út és a többi, netán a vagyongyarapodása miként történik. Ez rendkívül fontos rendelkezés, nem lehet az önkormányzatok között különbséget tenni abban, hogy nagyobb önkormányzat vagy kisebb önkormányzat; sőt, mondom, a társadalmi megítélés véleményem szerint még erősebb egy kistelepülésen, mint a nagynál, hiszen ez sokkal közvetlenebbül érinti az állampolgárokat.

A házastárs vagyonnyilatkozatára szeretnék még kitérni. A házastársak vagyonnyilatkozata benne van a jogszabályban. Tehát én egyszerűen elképzelhetetlennek tartom ezt a felvetést, hogy a házastárs ezt ne teljesítse - ez nem az önkormányzati képviselőnek, nem az országgyűlési képviselőnek a kötelessége, hanem a házastársnak is. Ha egy jogszabály ezt előírja, akkor világos, hogy teljesíteni kell. Ezt azért veti fel az ellenzék - nem akarok most rosszmájúskodni -, mert ő magára nézve sem tartja feltétlenül kötelezőnek az ilyen jogszabályi előírásokat, mert azt az országgyűlési határozatot, amely igenis ebben az évben... (Dr. Avarkeszi Dezső: A határozat nem jogszabály!) Jó, szabály, országgyűlési szabály, és ezt sem tartotta be az igen tisztelt ellenzék nagy része. (Bauer Tamás: Mindenki beadta a vagyonnyilatkozatot!)

A szankciók: a bizottsági vitában erről is szó volt, hogy igazából itt állásvesztés is felmerül, ami igen súlyos, de mi van azzal, aki végül is tücsköt-bogarat összehord a vagyonnyilatkozatában? Ilyen elhangzott, és valóban el lehet rajta gondolkozni, mert az elég nehezen tűnik fel, ha valaki valótlant állít. De amikor kiderül, az mégiscsak úgy tekintendő, mint aki nem teljesítette a vagyonnyilatkozat-adási kötelezettségét, és azzal szemben igenis mindenféle szankció alkalmazható.

Összefoglalva, nem kívánom felsorolni, ez 12 pozíciót érint. Ezekből már szó volt az ombudsmanok vagyonnyilatkozatáról, hogy az miért nem nyilvános, erre külön nem kívánnék már kitérni, de összességében csak megismételni tudom azt, amit már elmondtam, hogy ez egy folyamat része, ez egy szerves folyamat; nem is biztos, hogy vége van ezzel ennek a folyamatnak, lehet hogy tovább kell gondolni, esetleg kiterjeszteni más pozíciókra is, ez nem lehetetlen. Azonban erre való hivatkozással ezt az előterjesztést támadni és nem elfogadni úgy gondolom, hogy nem jó és nem szerencsés.

Az általános vitára mi alkalmasnak tekintjük. Köszönöm.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
238 70 2001.11.08. 1:16  29-117

DR. SZENTGYÖRGYVÖLGYI PÉTER (FKGP): Köszönöm szépen. A házastárs felelősségére szeretnék reagálni. Tehát mint valami olyannak címezte ezt igen tisztelt képviselő úr, mint aki az élet dolgaival nincs tisztában, hogy hogy is jön ide ez a házastárs. Kérem szépen, a magyar jog tele van ilyennel, tele van olyan szabályokkal, amelyeknél - kártérítési felelősségnél például - másnak a cselekményéért valaki más felelős: épületről lehulló tárgy - épülettulajdonos, munkajogban a gépkocsi tulajdonosa, illetőleg a munkáltató felelős. Ugyanaz a kérdés, pontosan ugyanarról van szó. Arról van szó, hogy van egy jogszabály, amely valamit előír. Ki a felelős érte? Hát igen, itt a felelősség valóban nem mindig azt terheli, hanem mást terhel. Itt valóban a képviselőt vagy az önkormányzati képviselőt terheli, de ez nem egy életidegen, nem egy jogidegen dolog. A kártérítés szabályai a magyar polgári jogban, azt hiszem, a kezdet kezdetén az osztrák polgári törvénykönyvből lettek átvéve a XIX. század végén, nem lehet ezekre a szabályokra azt mondani, hogy életidegenek. Meg kell szokni, kérem, a jogkövetést, ez kétségtelen.

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
238 76 2001.11.08. 1:47  29-117

DR. SZENTGYÖRGYVÖLGYI PÉTER (FKGP): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Én nem véletlenül kezdtem az erkölcsi szabályokkal. Valóban, ez egy olyan téma, ahol erkölcs és jog meglehetősen keveredik, de ez természetes, és a dolgok természetéből fakad. Én azt is nagyon jól tudom, hogy annak idején, amikor az országgyűlési képviselők vagyonnyilatkozatáról volt szó, akkor micsoda óriási ellenállás volt annak irányában, hogy a házastársnak ne kelljen vagyonnyilatkozatot tenni. Persze, kérem szépen, itt az erkölcs, itt a közélet tisztasága... - nyilvános, mindegy. Az is hozzátartozik a közélet tisztaságához, természetesen hozzátartozik. De nagyon keverednek a vagyonok. Biztos, hogy mindenki, minden egyes képviselő, minden ember úgy tekinti a vagyonközösségét, hogy az valóban vagyonközösség, mindent beír abba? Be kell írni, kérem szépen! Felezheti természetesen, és akkor a fele lesz nyilvános, és akkor a másikból ki lehet deríteni, ha nem nyilvános, hogy azért mi van a másik oldalon.

 

(11.10)

 

Tehát itt az erkölcs és a jog valóban erősen keveredik. Még arra szeretnék egy másik mondatban reagálni, hogy az összeférhetetlenség és a vagyonnyilatkozatok halmozódhatnak. Igen, halmozódhatnak. Én annak idején nem is tekintettem jó megoldásnak az állás- és tisztséghalmozást, például azt, hogy egy országgyűlési képviselő polgármester is lehet s a többi. Ha ez nem lenne, akkor nem lenne ilyen vagyonnyilatkozat-halmozódás se, de ha már egyszer van, akkor azokat ki kell tölteni. Nincs ebben semmi különös.

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
240 2 2001.11.12. 5:11  1-4

DR. SZENTGYÖRGYVÖLGYI PÉTER (FKGP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Parlament! Az elmúlt hetekben a külső üzletrészekkel kapcsolatban már szó volt itt a parlamentben azokról a fondorlatokról és huncutságokról, hogy a mezőgazdasági szövetkezetek menedzsmentje - akkor itt az egyszerűség kedvéért elnök elvtárséknak neveztem őket - milyen fondorlatokkal tudta megrövidíteni több százezer termelőszövetkezeti tag kis vagyonkáját. E módszerekből elmondtam néhányat, ami kezdődött a nevesítésekkel kapcsolatos trükkökkel, folytatódott aztán azzal, hogy hogyan vitték át a vagyont társaságokba, hogyan szerezték meg minimális összegekért - mondjuk úgy, bagóért - a részaránytulajdonokat, és miután elég volt már belőlük, meghaladta a rendelkezésükre álló 50 százalékot, akkor hogyan vitték be a gazdasági társaságokba, és tüntették el végül is így a mezőgazdasági termelőszövetkezetek földjét.

Ez egy újabb adalék és konkrét ügy, amit meg is fogok majd nevezni, meg fogom nevezni azt a mezőgazdasági szövetkezetet, amelyről szó van. Ez még jelenleg is mezőgazdasági szövetkezet, Budapest határában van, és itt a következő játszódott le. Az 1992. évi II. törvény szerint kellett meghatározni a földalapokat, mégpedig a törvény szerint négyféle címen kellett meghatározni. Ebből egy rész a kárpótlásra jogosultaké, másik rész a részarány-tulajdonosoké lett volna, azoknak kellett volna elkülöníteni. Azt is meghatározza ez a jogszabály, hogy pontosan megjelölt helyrajzi szám szerint minden olyan földet be kell vinni a földalapokba, amely az adott mezőgazdasági szövetkezet használatában van, illetőleg bármilyen címen a tulajdonába került volna.

A törvény hatálybalépése óta kilenc év telt el, és ennek a mezőgazdasági termelőszövetkezetnek mind a mai napig nincs jogerős földalapképzése. Ezt úgy tudta elérni, hogy egyszerűen elfelejtett több helyrajzi számon szereplő ingatlant felvenni a földalapokba - mintegy negyvenhetet, csekélység. Az is csekélység, hogy ez majdnem megközelíti a száz hektárt, és nem akárhol, hanem Budapest környékén, ahol tudvalevő, hogy a mezőgazdasági földterületeket sem szántóföldértékben, hanem telekértékben számolják. Ezeket teljes egészében elfelejtették, több bírói ítélet is született már erre, mindenkor megállapítva azt, hogy a kárpótoltak és a részarány-tulajdonosok érdekeit ez rendkívüli módon sérti. Ráadásul hat alapot ügyeskedett össze a négy helyett ez a mezőgazdasági termelőszövetkezet, az egyik alapnak az volt a címe, hogy "Értékesítésre váró ingatlanok". El is adták azóta ezeket az ingatlanokat; természetesen nem mezőgazdasági ingatlanként használják, építési teleknek adták el, nagy területeket Budapest határában, ahol azóta nem mezőgazdasági termelés folyik, hanem már épületeket építettek rá, és mindezzel csökkent a mezőgazdasági szövetkezet teljes földalapja, amiből lehetett volna juttatni a 2., illetve 3. címen, vagyis a kárpótoltaknak és a részarány-tulajdonosoknak.

Igaz, hogy az is megtörtént, hogy bizonyos járadékot és földbírságot fizettek ezek után a földek után, de abban az esetben, ha ezek az emberek földhöz szeretnének hozzájutni, mert mezőgazdasági tevékenységgel szeretnének foglalkozni, akkor mit ér ez a földjáradék, amit egyébként nem is ők kapnak, hanem a termelőszövetkezet nagy kalapjában valószínűleg az elnök elvtársék prémiumát képezi és nem a tagság bevételét.

Így értik tulajdonképpen a társas gazdálkodást azok, akik mostanság itt a parlamentben is olyan hevesen tiltakoznak a családi gazdálkodás ellen és a nemzeti földalap létrehozása ellen, mert úgy képzelik el a társas gazdálkodást - mint ahogy ez a példa mutatja -, hogy övék a pénz, a paripa, a fegyver, a tagságnak meg semmi, a kárpótoltaknak, a részarány-tulajdonosoknak még annyi se. Úgyhogy éppen időszerű meghozni azokat a törvényeket itt a parlamentben, amelyek teljes egészében véget vetnek ezeknek a huncutságoknak (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.), amelyek sok százezer ember érdekét sértik. (Taps a kormánypártok soraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
240 66 2001.11.12. 1:56  65-72

DR. SZENTGYÖRGYVÖLGYI PÉTER (FKGP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! A szövetkezetekről szóló 1992. évi II. törvény meghatározza, hogy a mezőgazdasági termelőszövetkezetek négyféle címen földalapot kell hogy létrehozzanak, s konkrétan meghatározza ezeket a címeket. Ezek közül az egyik a kárpótlási földeket célozza, a kárpótlási jogosultak kielégítését, a másik pedig a részarány-tulajdonosokat. Helyrajzi számmal pontosan kell ezt meghatározni, és minden olyan területet be kell vinni, amely az adott időben a mezőgazdasági szövetkezet használatában van, illetőleg amely bármilyen jogcímen a tulajdonába, a használatába került.

Budapest határában van az Óbuda Szövetkezet, amely mind a mai napig nem rendelkezik jogerős földalappal, amit úgy értek el, hogy nem tüntettek fel több helyrajzi számú ingatlant; 47 ilyen ingatlanról van szó Szentendre, Csobánka, Pomáz és Budakalász határában, tehát közvetlenül Budapest határában, amely területekről köztudott, hogy ezen területek értéke nem szántóföldértéket képez, hanem telekértéket. Ezzel élt is az adott szövetkezet, és ezeknek a földeknek egy részét már el is adta, nem mezőgazdasági ingatlannak, és ezeken nem is mezőgazdasági termelés folyik.

Földalap jelenleg sincs. Kilenc év telt el a jelzett törvény hatálybalépése óta, és mind a mai napig nincs földalap. A bíróság is már többször megállapította, hogy súlyosan sérül ezáltal a kárpótoltak és a részarány-tulajdonosok érdeke. Tehát kérdezem: a szövetkezet vezetősége meddig élhet még vissza több ezer ember jóhiszeműségével és kiszolgáltatottságával? (Taps a kormányzó pártok padsoraiban.)

 

 

(13.40)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
240 70 2001.11.12. 0:59  65-72

DR. SZENTGYÖRGYVÖLGYI PÉTER (FKGP): Tisztelt Elnök Úr! Miniszter Úr! Tisztelt Országgyűlés! Valóban, ezek a legnehezebb ügyletek, amelyek a jogszerűség látszatát keltik, de valójában mégis gyalázatos fondorlattal jöttek létre ezek az ügyek a korábbi években, amelyeknek orvoslása valóban rendkívül nehéz, mert hiszen már kész helyzet következett be. Valószínű, hogy jogi úton a semmisség sem megállapítható ma már, de mégis a mezőgazdasági termelés megszűnt ezen a területen, és azok az emberek, akiket illetett volna ez a terület, nem jutottak hozzá.

Éppen ezért sürgetőként jelentkezik olyan jogszabályok elfogadása a parlamentben, amelyek az ilyen ügyeket teljességgel kizárják. A földtörvénycsomag, benne a nemzeti földalapról szóló törvény valószínűleg meg fogja oldani ezeket a kérdéseket, ezért várjuk ezeket a törvényeket itt a parlamentben.

Köszönöm szépen.

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
241 8 2001.11.26. 4:43  7-8

DR. SZENTGYÖRGYVÖLGYI PÉTER (FKGP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Az elmúlt hónapokban a terror iszonyatától, a terrorizmus elítélésétől volt hangos a világ, és én ezt nem is akarom kisebbíteni, mégis szólnom kell a terrornak egy más megnyilvánulási formájáról, amely itt zajlott le Magyarországon néhány évtizeddel ezelőtt.

A földről kell szólnom, a föld népéről, a föld népének egy rendkívül szorgalmas, értékes rétegéről, mintegy 400 ezer emberről, akit akkor egy képtelen kor, egy képtelen rendszer földönfutóvá tett saját hazájában, elvette földjét, házát, gépét és sokaknak az életét is.

A kulákságról kell szólnom, a kitelepítésekről kell szólnom, az osztályidegenekről kell szólnom. (Dr. Géczy József Alajos közbeszólása.) A "kulák" szó önmagában véve nem is magyar szó, ez is jelzi annak a hatalmon lévő társaságnak az idegenszerűségét. Orosz szó, három értelemben használták itt: volt földkulák, volt ipari és kereskedelmi kulák és volt politikai kulák. Gyűjtőfogalmon: osztályidegen. Ezek ellen indult meg a hajsza, és már '48-ban kezdték összeállítani a kuláklistákat, ide számítottak mindenkit, akinek 25 holdnál több földje volt, vagy akinek a jövedelme a 360 aranykoronát meghaladta, de már '49-ben a 15 holdas gazdára is kivetették a kulákadót, amit finomkodva mezőgazdasági fejlesztési járuléknak neveztek, de egyértelmű célja volt, hogy tönkretegyék a kis- és középgazdaságokat.

Ez sikerült is olyannyira, hogy '49-től '52-re a kulák gazdaságok 71 százaléka teljességgel megszűnt. De ez nem volt elég, mert az akkori nagy, bölcs vezér korlátlan harcot hirdetett az osztályellenség ellen, és azt mondta, hogy el kell venni a földjüket, gépüket; hogy aztán még mit csinálunk velük, azon még gondolkozom, de a legvalószínűbb, hogy külön falvakba telepítjük őket, mint a Szovjetunióban - és így is tettek. Előbányásztak egy régi jogszabályt, az 1939-es II. törvénycikket, amely kimondta, hogy bizonyos háborús események során a határszélről embereket telepíthetnek az ország másik részére. Ez volt az alap, és beindult a gépezet; tízezreket, százezreket raktak marhavagonokba, és vittek az erre kijelölt alföldi falvakba vagy a hortobágyi munkatáborokba, csirkeólakba, nyári konyhákba, aklokba.

És ezektől az emberektől, ettől az értékes rétegtől mind a mai napig senki nem kért még bocsánatot. Nem emlékszem arra, hogy a magát magyar szellemi elitnek kikiáltók bármilyen szervezethez is fordultak volna, hogy ugyan határolódjanak már el a felelősöktől. Vagy felszólították volna a felelősöket, hogy ugyan kérjenek már bocsánatot. Bocsánatot, igen, az elvett életekért, az elrabolt ifjúságért, az elvett földért, gépért, házért, az ellopott gyerekkorért, az ellopott álmokért - ezekért még mindig nincs bocsánatkérés! Pedig itt már mindenkitől mindenért bocsánatot kértünk, többször bocsánatot kértünk - de tőlük, tőlünk még senki nem kért bocsánatot. Pedig elvárjuk ezt a bocsánatkérést. Tudjuk, a keresztényi megbocsátásra csak akkor van lehetőség, hogyha valóban van bocsánatkérés is. Ezt várjuk el.

Ez a rémtörténet, amit próbáltam itt néhány percben összeszedni, nem fér bele öt percbe, ezért egy következő alkalommal folytatni fogom. Folytatni fogom, mert beszélni kell erről a mintegy 400 ezer emberről, akiknek egy része még itt él közöttünk, de itt élnek azok is még, akik felelősek ezért a terrorcselekményért, pontosan ilyen időkben, amikor messzemenően elhatárolódunk mindig minden terrorcselekménytől.

Ezért kell szólnom róla, úgyhogy egy következő alkalommal folytatni fogom. (Taps a Fidesz és az FKGP soraiban.)

 

 

(14.30)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
242 10 2001.11.27. 5:01  9-12

DR. SZENTGYÖRGYVÖLGYI PÉTER (FKGP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! A magyar nyelv csodálatos sokszínűségéből eredően egy fogalmat több szóval is ki tudunk fejezni, így a mondandóm címéül szolgáló két szó közül az első, a "tengernyi" kifejezhető lenne úgy is, hogy tengernyi sok, nagyon sok, óriási, rengeteg, szóval nagyon sokféleképpen; de mindegyik ugyanazt a fogalmat jelölné, nevezetesen, hogy adott időben igen sok volt a termés, nagy volt a termés, feltehetően valamely más évhez viszonyítva.

 

 

(8.50)

 

Ez önmagában véve örvendetes esemény lenne, mert hisz élelmiszerről van szó, élelmiszer-alapanyagról, gabonáról van szó, és olyan időkben, amikor milliók éheznek és halnak éhen a világon, igenis örvendetes az, ha valahol nagy mennyiségű élelmiszer terem. Ám a sajtó, a balliberális sajtó nem így tálalja, hanem nyafognak és számokat jelölnek meg, hogy 8,5 millió tonna kukorica fog teremni Magyarországon - jaj, mi lesz vele, jaj, mi lesz vele!? Besegít aztán ebbe a kórusba a nagy búzaégető, megjelenik a televízióban stüszivadásznak öltözve, és elmondja, micsoda óriási gondok annak, kénytelen az állatkert állataival megetetni a kukoricát. Ami szintén dicséretes, sokkal jobb, semmint hogy égesse a búzát, az életet, ami egy magyar ember számára egyszerűen elképzelhetetlen.

Lehet, hogy sok az a 8,5 millió, lehet, hogy nem. A végén, ahogy lehetett látni, hogy milyen lesz a termés, egyre csökkent ez a szám, előbb lett belőle 8 millió, aztán 7 millió. Végül is körülbelül ennyi lett, 7 millió, tehát mintegy 20 százalékkal tévedett az előrejelzés. De ez a mennyiség is úgy alakult ki, hogy az ország különböző részein más-más termés van, ami adódik az éghajlatból, a föld állapotából és még sok mindenből. A Dél-Alföldön van olyan hektár, ahol száz mázsa búza is termett, Vasban, ahol 20 alatti aranykoronás földek vannak, sőt 10 alattiak is, még a negyede se, tehát ez egy egészen változó dolog, és nem tudjuk, hogy ez igazából sok-e vagy kevés, de mindenesetre 20 százalékkal kevesebb, mint amit szinte rémhírként jeleztek.

Aztán jöttek az újabb hírek, hogy 4 milliárd tonna felesleges kukorica lesz az országban. (Dr. Szent-Iványi István: 4 millió!) Igen, a számokkal bajban vagyok, mindegy, az arányok a lényegek. (Zaj.) Tehát a 7 millióhoz arányosítjuk a 4 milliót, amit belföldön nem lehet értékesíteni. Valós szám-e ez, kérem? Hát lehetséges, hogy a megtermelt mennyiség felét nem lehet Magyarországon értékesíteni? Biztos, hogy nem így van. Bár kétségtelenül tudunk olyan híreket is, hogy óriási átfedések vannak egyes nagy húsipari vállalatok és nagy kukorica-gabona termelők között. Az helyes, ha az állattal etetik fel, és így termelnek tulajdonképpen élelmiszert, csak az nem helyes, hogy így a kistermelő kiszorul ebből a kereskedelmi körből, sőt a kereskedők is bizonyos blokkokat végeznek egy-egy megyében, és így szorítják le az árakat, tehát bizonyos ügyeskedések észlelhetők a gabona kereskedelme, értékesítése során. De ebből még mindig nem tudjuk, hogy ez valóban óriási nagy baj, vagy nem akkora baj, mert nem tudjuk, hogy valójában mekkora összeget költhet erre az állam, és mekkora az a mennyiség, amihez viszonyítani kell.

Nos, gondok kétségtelenül vannak. A gondokat meg kell oldani. Azt is lehet mondani, hogy tengernyi gond van, amit meg kell oldani. De nem megoldás az, ha a balliberális sajtóban rémhíreket terjesztenek! Ez mindenképpen nemtelen eszköz, nemtelen a szerencsétlen paraszttal szemben is, aki valóban kiszorul ebből az értékesítési körből, mert egyszerűen kihagyják ebből. Magam is gabonatermelő vagyok, tehát tudom, hogy miről beszélek.

Ha ilyen szempontból nézzük ezt a témát, akkor az ő gondjaikat mindenképpen meg kell oldani, és ismétlem: nem nemtelen eszközökkel. (Taps az FKGP soraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
245 94 2001.11.30. 5:16  87-111

DR. SZENTGYÖRGYVÖLGYI PÉTER (FKGP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Nem vitás, és jelszóként is szokták mondani, hogy Európa a régiók Európája. 1990-94 között a régiók szerves fejlődésének egy nagyon helyes, kezdődő állomása volt a köztársasági megbízotti intézmény, amely e szerves fejlődés során elvezethetett volna bennünket ahhoz a régióhoz, amely egyébként a magyar közigazgatásban ismeretlen volt, de a Horn-Kuncze-kormány - mint tudjuk - ezt a szerves fejlődést 1994-ben megszüntette.

Függetlenül attól, hogy ez Európában mégis szükséges lesz, és az Európai Unióhoz csatlakozván valamilyen formában nekünk is fel kell majd fejlődnünk a régiónk szintjére - és ennek ma is megvan már az alapja a területi statisztikai régióknál -, mégis Magyarországon a Szent István-i megyerendszer alapjai még léteznek (Dr. Kis Zoltán: De ez nem az! Ez a kommunista megyerendszer.); ugyanúgy léteznek, mint ahogy az egyházszervezet is létezik.

Igaz, hogy annak idején eredendően a megye gazdasági, földrajzi és közigazgatási egység volt, és Trianon után ebből sem a földrajzi, sem a gazdasági igazán nem maradt meg, de a közigazgatási kétségtelenül fennáll, ez tagadhatatlan, és véleményem szerint fenn is fog még maradni jó ideig, még akkor is, ha a régiók majd egy szerves fejlődés folytán ki fognak alakulni. Éppen ezért, mivel megyék léteznek, létezik olyan igény is a különböző községek részéről, hogy esetlegesen megyét változtatna.

Egyébként ha megnézzük a régi, Trianon előtti megyeszerkezetet, akkor azt látjuk, hogy minden egyes megye megváltozott, csonka megyék vannak ma Magyarországon. Még Somogy is változott, amely földrajzilag leginkább az ország belsejében van. Tehát ez is egy meglehetősen természetes dolog, mivel már nem földrajzi egység a megye, csak közigazgatási. Viszont ha ilyen igények felmerülnek a különböző községek részről, ezt kezelni kell. Eddig is megfelelőképpen kezeltük. Az eljárási rendje az volt, hogy a képviselő-testületek döntöttek e kérdésben, felterjesztették a Belügyminisztériumba, a Belügyminisztérium megnézte ennek a különböző vonzatait, hogyan lehet az egészségügyi intézményekbe, a tűzoltósághoz csatlakozni, tehát egyéb szükséges háttérvizsgálatokat megnézett, és ezután terjesztette az Országgyűlés elé.

Már akkor is felmerült több esetben, hogy ha a községeket megilleti az a jog, hogy mindig a szélső község kérje egy másik megyéhez való csatlakozását, akkor lehetséges, hogy előbb-utóbb elfogy egy megye, mert valamelyik mindig szélső község lesz, és az kérheti a csatlakozását egy másik megyéhez, különösen akkor, ha emögött nem egy valódi népképviseleti döntés van, hanem egy szűk képviselő-testületi döntés, amely elképzelések lehet, hogy szöges ellentétben állnak azon kisközség vagy akár nagyobb terület, város, nagyközség lakosainak a valódi akaratával - ezért szerintem elengedhetetlen.

Ha a népszavazásnak valamiféle terepét keressük, akkor igenis ez egy kiváló terepe a népszavazásnak, nem is lehet más. Én azt csodálom, hogy eddig nem így volt. Tehát itt nem arról van most szó, hogy ez a módosító indítvány valamiféle új elemet visz ebbe az eljárásba, hanem azt az elemet viszi bele, amely eredetileg kellett volna, hogy legyen. Vagyis helyére teszi az egész kérdést, amely kérdés eddig nem volt megfelelő módon rendezve.

Ismerünk arra példákat, hogy milyen községátcsatolások voltak. Voltak olyanok - szándékosan nem nevezek meg községeket, nehogy ezzel valakit is megbántsak -, hogy a Tisza egyik partján volt a község nagy része, és egy egészen kicsi része volt a másik részén. Mi volt az igény? Hogy ahhoz a megyéhez tartozzon, amely a kis részt foglalta magában. Ha itt népszavazás lett volna, én biztos vagyok benne, hogy ez nem kerül az Országgyűlés elé, mert a nép, a nagyobb része a községnek úgy döntött volna, hogy ne kerüljön át. Ez elvonatkoztatható vagy vonatkoztatható más, előttünk lévő példákra.

Éppen ezért hangsúlyozni kívánom: nagy szükség van e módosításra, nagyon jó, hogy ezt a módosítást a parlament tárgyalja. Azt kívánom ismételten megerősíteni, hogy népszavazással kerülne ez az egész eljárási rendszer a normális medrébe, ezért mi javasoljuk a módosítást.

Köszönöm. (Taps a kormánypártok soraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
245 104 2001.11.30. 4:42  87-111

DR. SZENTGYÖRGYVÖLGYI PÉTER (FKGP): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Wiener György képviselőtársam a tőle megszokott precizitással és jogszabályokra, valamint dátumokra való hivatkozással mintegy jogtörténeti fejtegetésbe kezdett. Én nem akarok ebbe teljes egészében belemenni, bár ez rendkívül érdekes, de azt hiszem, nem tartozik szorosan a tárgyhoz, bár oda való kitekintésre mégis alkalmas.

Én természetesen nem azt mondtam, hogy a köztársasági megbízotti intézménnyel mintegy befejezést nyert volna a régiók megszervezése vagy akár a közigazgatási középszint megszervezése, én pusztán arra emlékeztettem az igen tisztelt képviselőket, hogy akkor igenis megindult egy szerves fejlődés, amely során végül is európai szinten megkívánható régiókká fejlődhettek volna a régiók. Akkor, abban a történelmi helyzetben, amikor kétségtelenül a megyéből és a főispánból kiindulva keveredtek erre az elképzelésre, valóban volt valamiféle kis, főleg belemagyarázott politikai színezete a köztársasági megbízottnak, de valóban volt a főispánnak is annak idején. De hát a magyar közigazgatás fejlődéséhez ez is hozzátartozott, de a valóságban politikai szerepe nem igazán volt, hanem az a szerepe volt, amit a jogszabályok előírtak, és ebben még csak igazi utasítási jelleg sem volt, hanem felhívások voltak. Mintegy 39 pontban lehetne összefoglalni a köztársasági megbízott feladat- és hatáskörét, amely régiós szintű volt, és itt ez a lényeg, ezért utaltam rá.

A régióknak, amit majd valóban el kell érnünk, ha az Európai Unió tagállamaihoz csatlakozunk, ma nemcsak közigazgatási egységnek kell lenniük, hanem olyan egységnek, amely valóban választott testülettel is rendelkezik, és az adott területre nézve rendeleteket, vagyis jogszabályokat alkothat - ez nem vitás. Ez a nyugati példákból levezethetően azért alakult így, főleg német példára, mert kis államok összetételéből jött létre Németország, ma is tartományok vannak Németországban, tehát ott könnyű volt arra az átállás. Nálunk a helyzet más volt, nálunk a megyerendszer ugyanezt jelentette, csak sokkal kisebb területen, hiszen a megyékben is hoztak az adott területre nézve kötelező érvényű rendeleteket - és ez helyes is -, csakhogy maga a megye, mint gazdasági, földrajzi és közigazgatási egység szűnt meg. Erre utaltam Trianon kapcsán, tehát igazán csak közigazgatási egységként maradtak meg, és olyan kicsi és zavaros területekké váltak, amelyek nem is alkalmasak erre a feladatra.

Mindennek az érdekes fejtegetésnek nincs igazán közvetlen köze ennek a területszervezési módosításnak a tárgyalásához - mert itt miről van szó? Eddig is volt egy eljárás, amit vázoltam, hogy ez az eljárás úgy kezdődik, hogy hoz a képviselő-testület egy határozatot, amelyben azt mondja, hogy kérjük ettől a megyétől egy más megyéhez történő csatolásunkat. Ezt a Belügyminisztérium felülvizsgálja; ma is felülvizsgálja, ma is pontosan meghatározza, megnézi a szükséges kapcsolódási pontokat az egészségügyi intézményekhez, a legkülönbözőbb szervezetekhez, hogy vajon hogyan lesznek a jövőben kielégítve az ott élő embereknek az ilyen jellegű igényei.

Erre utaltam az előző hozzászólásomban, hogy a képviselő-testület egy szűkebb társaság, s ez éppen tipikus népszavazási kérdés, hogy most egy község ide tartozzon vagy oda tartozzon. Az előttünk fekvő módosítás semmi másról nem szól, csak erről. (Dr. Kis Zoltán: Senki nem vitatja.) Az igaz, hogy ezzel az egész nagy téma, a magyar közigazgatás szervezése nincs megoldva, de ez nem is arra törekszik, hanem egyetlenegy eljárási kérdésnek a jobb formában történő megoldását javasolja, és ez a megoldás teljes mértékben elfogadható.

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
245 321 2001.11.30. 1:10  280-332

DR. SZENTGYÖRGYVÖLGYI PÉTER (FKGP): Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! Pusztán egy félreértést szeretnék itt eloszlatni, ami a közös tulajdont illeti. Dehogynem, a közös tulajdont a polgári törvénykönyv szerint is bármikor meg lehet szüntetni (Simon József: Csak nem olyan egyszerű!) - nem mondom, elég bonyolult módon -, akár a bíróságtól is lehet kérni. (Simon József: Igen!) Először is, mit fog nézni a bíróság: megosztható-e a közös tulajdon? Ha megosztható a közös tulajdon, akkor meg fogja osztani a közös tulajdont; ha nem osztható meg a közös tulajdon, akkor fel fogja hívni a feleket, hogy állapodjanak meg a közös értékesítésben, és majd a pénzt fogják megosztani. Ha ez sem megy, akár maga a bíróság is elrendelheti a közös tulajdon értékesítését.

Tehát van mód a polgári törvénykönyv szerint a közös tulajdon mindenféleképpen történő megszüntetésére, itt persze másról van szó. Itt egy sajátos tulajdonról, földtulajdonról van szó, amin termelni akarnak, és ez éppen azt célozná, hogy ne kelljen pereskedni, ne kelljen a bíróságtól kérni a közös tulajdon megszüntetését, hanem a törvény erejénél fogva szűnjön ez meg, és ráadásul ingyen történjen. Ez a lényege a dolognak.

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
247 28 2001.12.11. 4:39  27-37

DR. SZENTGYÖRGYVÖLGYI PÉTER (FKGP): Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! Az igazságügyi orvostan nagy talánya, hogy vajon a piromániás, vagyis az az ember, aki különös élvezetet talál valamilyen tárgynak a felgyújtásában, egy szálloda vagy szalmakazal felgyújtásában vagy a búzaégetésben, szerencsétlen beteg ember-e vagy pedig bűnöző.

A büntetőjog ismeri erre a választ, hiszen a szándékosság mellett ismeri a gondatlanság két formáját. Az egyik, amikor az elkövető, bár felismeri cselekményének a társadalomra való veszélyességét, de könnyelműen bízik annak elmaradásában; a másik az enyhébb forma, amikor nem ismeri fel, de azért nem ismeri fel, mert a tőle elvárható körültekintést elmulasztotta. Nos, ez a szabály, de változatlanul talány, mert nagyon nehéz meghatározni, hogy hol a határ.

Más a helyzet a politikai piromániásoknál, hiszen ott egyértelműbb a helyzet: politikai petárdát csak szándékosan lehet felrobbantani. Tehát itt egyszerűbb a helyzet, aztán ezek a politikai petárdák vagy felgyulladnak, vagy csak füstölögnek és csütörtököt mondanak.

Nemrégen egy ilyen politikai petárdát robbantottak fel, amely csütörtököt mondott: a nagy búzaégető robbantotta ezt fel, aki előszeretettel öltözködik stüszivadásznak; mióta nyilvánvalóvá vált, hogy miniszterelnök-jelöltje nagy vadász, azóta divatos ez az adjusztírung. Ebben a társaságban persze a vattakabát is volt már divatos, de változnak az idők, kevésbé az emberek. Szóval az ismert búzaégető néhány megtévesztett embert összecsődített, és ezekkel akkor kezdte követelni, hogy a kukoricáért az állam adjon 18 ezer forintot, amikor az illetékes minisztérium ezt már napokkal korábban bevezette, sőt be is indult a vásárlás. Igaz, nem olyan mértékben, ahogy arra az állam lehetőséget adott - egyszerűen nem volt ennyi felesleges kukorica.

Tehát csődöt mondott ez a politikai petárda, de ettől függetlenül ráerősített a balliberális sajtó is az ismert búzaégetőre. Már a nyár folyamán kezdte híresztelni, hogy bajok lesznek itt, mert túltermelés van kukoricából, aztán kiderült, hogy egyes nyugat-magyarországi megyékben a takarmány-kukoricából nemhogy felesleg, hanem kifejezetten hiány van az aszályos idők miatt. Mindenesetre ez a balliberális sajtóban megjelent rémhír sem valósult meg.

Aztán amikor kiderült, hogy nincs itt igazán semmi baj, teszi a dolgát az illetékes minisztérium, akkor rögtön kitaláltak egy újabb lejáratást, amikor is azt mondták, hogy azért nincs itt igazán baj, mert szerencséje van az illetékes minisztériumnak: azért van szerencséje, mert külföldön is felment a kukorica ára. Nos, az ismert búzaégető és a balliberális sajtó is úgy járt ezzel a 18 ezer forinttal, amit akkor követelt, amikor ezt már rég bevezették, mint az egyszeri ember, aki akkor kezdte mondogatni, hogy neki két énje van, amikor másnak már régen három volt.

Tehát itt szakértelemmel működik az illetékes minisztérium, előrelátással; nyilván nem akkor hirdeti meg a felvásárlási árat, amikor arra még nincs szükség, hanem amikor szükség van rá. És hogy az előrelátását mennyire bizonyítják a tények: 500 ezer tonnára hirdette meg ezt a felvásárlási árat, és csak 400 ezer tonna ilyen felesleg akadt.

Úgyhogy nem jött be sem a búzaégetőnek, sem a balliberális sajtónak ez a politikai petárdája, amely, mondom: csak szándékosan követhető el, de időnként csütörtököt mond és csak füstölög.

Éppen ezért nem is nagyon érdemes ilyen politikai petárdákat felgyújtogatni, és jó is, ha vigyáznak a gyújtogatók, hiszen ahogy kezdtem az elején, az igazságügyi orvostan nagy talánya a pirománia, úgyhogy az ilyen gyújtogatókra lesnek már az elmeorvosok. (Taps a kormánypártok soraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
248 72 2001.12.12. 1:54  1-138

DR. SZENTGYÖRGYVÖLGYI PÉTER (FKGP): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Egyébként az országimázs-építésre fordított összegek részben megtérülnek, minden ellenkező híresztelés ellenére. (Keller László közbeszól. - Bauer Tamás: A Fidesznek!) Erre jó példa a franciaországi magyar napok, amiről nemrég hallottunk híradást, forintosítva hallottuk ezt a híradást. Egy éven keresztül mutatkozott be Magyarország Franciaországban, az volt ennek a műsornak, műsoregyüttesnek a neve, amely az ország különböző részein bonyolódott, hogy MAGY-art, amit többféleképpen lehet értelmezni, de franciául olvasva még az is benne van, hogy "mágia" - titokzatos szó; jellegzetes, titokzatos szó, hogy él valahol a Kárpát-medencében egy nép, legendák népe, és jó lesz odafigyelni.

Be is mutatkozott ez a nép csodálatos kiállításokkal. A párizsi városháza egyik dísztermében lehetett látni azokat a magyar festőket, akik ismertek Franciaországban is. Álomvilágot festettek egyébként, egy csodálatos álomvilágot, de hosszú sorok álltak, hogy lássák ezt az álomvilágot. (Sasvári Szilárd: Bizony-bizony!)

Egyéb rendezvények olyan kedvet adtak a franciáknak a Magyarországra való utazásra, hogy már bebizonyosodott, kimutatták, hogy annyi francia jött azóta Magyarországra, hogy az ő idegenforgalmi bevételei már meghaladták azokat a kiadásokat, amelyeket erre a kiállítássorozatra kellett költeni Franciaországban. (Szórványos taps a Fidesz soraiban.)

Tehát fényes példája, hogy igenis az országimázs-építés... - ez az országimázs-építés, és ha ezt jó helyre adják, akkor vissza is térül. (Taps a Fidesz soraiban. - Kovács Tibor közbeszól.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
249 20 2001.12.18. 5:11  19-20

DR. SZENTGYÖRGYVÖLGYI PÉTER (FKGP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Dél-Afrikában a közelmúltban apartheid múzeumot létesítettek abból a célból, hogy a felnövekvő nemzedék és a következő generációk is mindig emlékezzenek a terror szörnyűségeire.

Egy sajátos magyarországi terrorcselekmény-sorozatról már én is szóltam itt a parlamentben, a halottak napjával is kapcsolatban, amely ugyan fél évszázada történt itt, Magyarországon, de a túlélők nagy része azért még él. A kommunizmus üldözöttjeiről van szó, amely akkor itt, Magyarországon idegen szuronyok árnyékában valósulhatott meg. A magyar föld népének egy csoportjáról szóltam, akiknek elvették a földjét, házát, gépét, állatát, sokuk életét is elvették. A kulákságról szóltam, a kitelepítettekről szóltam, és már akkor jeleztem, nem lehet öt perc alatt befejezni ezt a témát, ezért folytatom most.

A 15/1950. számú BM-határozat alapján kezdődtek meg először a kitelepítések a jugoszláv határszélen, majd az ország más területein is, Budapesten is. Ezek a határozatok előre ki voltak töltve, csak a név és a foglalkozás hiányzott, ezeket töltötték ki utólag. A járási rendőrkapitányok voltak ezért felelősek, így nagy teret engedve a szubjektív megítélésnek. A levéltári anyagok szerint ilyenek szerepelnek a foglalkozások között: zsíros paraszt - mások munkájából él, vagy katonatiszt özvegye - kispolgári életmódot folytat, vagy felvidékről áttelepült - nem jegyzett békekölcsönt. És ilyen okokra való hivatkozással vált valaki osztályidegenné, ilyen okokra való hivatkozással 1950 forró nyarán megállt a lakása előtt a gépkocsi, kis motyójával felpakolták, vitték az állomásra, ahol marhavagonba zsúfolva vitték őket az ország különböző kijelölt helyeire, főleg munkatáborokba, ideiglenes lakásokba, csirkeólakba, nyári konyhákba, juhakolokba.

A kitelepítésnek az úgynevezett átnevelés ürügyén lényegében a fizikai megsemmisítés volt a célja, másodsorban pedig az ingyenes munkaerő, robotmunka a gyapotföldeken, rizsföldeken. Az ideiglenesen kijelölt lakásokban, helyeken semmiféle orvosi ellátás nem volt. A gyerekek iskoláztatása is megoldatlan volt. Csak a hortobágyi Borzas- és Kónya-tanyán 360 kiskorú gyerek volt összezsúfolva. Ezeknek még csak-csak megoldotta a debreceni klinika néhány jólelkű professzora az orvosi ellátását. Erről külön jelentés készült, úgy, hogy "a debreceni klinika igazi búvóhelye az ellenséges gyerekeknek" - így szólt a megfogalmazás. Ezért megrovásban részesítették Kulin, Löffel és Fornett professzorokat, Sántha professzort el is bocsátották az állásából.

 

 

(12.00)

 

 

Amikor 1953-ban feloldották a kitelepítést, ők akkor sem térhettek vissza eredeti otthonukba. Szétszóródtak az országban, szétestek a családok, igazán soha nem is tudtak új életet kezdeni, csak a második, harmadik generáció. És mint említettem, ezektől az emberektől még soha senki nem kért bocsánatot, különösen nem kértek bocsánatot az elkövetők, akik azért még itt élnek közöttünk. Ezekért a bűnökért valamiféle anyagi kárpótlás történt 1990-ben, a kárpótlási törvény folytán, de erkölcsileg a szétesett családokért, az elvett életekért, elrabolt ifjúságért, elvett gyermekkorért - és persze a gyermekkori álmokért sem - soha semmiféle kárpótlás nem történt.

Ezért legalább most, karácsony, a szeretet ünnepe előtt gondoljunk a túlélőkre, az egykori kitelepített gyerekekre, nem feladva annak az igényét, hogy egyszer még lesz bocsánatkérés, addig is, míg Magyarországon is el nem készül, vagy meg nem nyílik a kommunizmus bűntetteinek múzeuma, amely stílszerűen talán az Andrássy út 60. szám alatt lesz.

Addig is gondoljunk ezekre az emberekre! (Taps a kormánypárti padsorokban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
250 10 2002.02.04. 5:16  1-16

DR. SZENTGYÖRGYVÖLGYI PÉTER (FKGP): Tisztelt Elnök Úr! Miniszterelnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Régi hagyomány és szokás, hogy az egyes parlamenti ülésszakok kezdetén a miniszterelnök napirend előtt szót kér, és mintegy felvázolja az adott ülésszak előtt álló feladatokat. Ennek már a hagyomány szerint forgatókönyve is van, egészen addig visszavezetve, amikor is ismerteti a kormányprogramot, és attól kezdve az egyes ülésszakok azt a rendet követik, hogy a kormányprogramban megjelenő társadalmi viszonyokat törvényekkel kell rendezni, és az egyes ülésszakokban felsorolják, hogy mely törvények megalkotására, módosítására kell majd sort keríteni a következő időszakban.

Most egy speciális ülésszakot nyitunk meg, egy olyan ülésszakot, amely az utolsó ebben a parlamenti ciklusban, és a 2001. évi őszi ülésszak végén tulajdonképpen az a törvényalkotási program, amelyet annak idején a kormány meghirdetett, befejeződött, tehát tulajdonképpen azon társadalmi viszonyok, amelyek módosítását megcélozta a kormányprogram, télen, decemberben, az őszi ülésszak végén bekövetkeztek. Így most nincs lehetőség felsorolni olyan törvényeket, amelyeket majd most kell megalkotni, mert ilyenek már nincsenek, már idő sem lenne rá, így ezért választotta, gondolom, a miniszterelnök úr azt, hogy beszámolt azon törvények, szinte utolsó pillanatban hozott törvények végrehajtásáról, amelyek egyikét például tényleg a legutolsó napon, december 18-án fogadott el a parlament.

Négy ilyen törvény végrehajtásáról történt tulajdonképpen beszámolás a makrogazdasági mutatók ismertetése mellett, amelyek valóban rendkívül fontos törvények voltak. Ezek között elsődlegesen említeni kell a határon túli magyarok jogállásáról szóló törvényt, amely kétségtelenül és cáfolhatatlanul nyolcvanéves adósságunkat törlesztette azokkal a magyarokkal szemben, akik a Kárpát-medencében magyarként élnek, de a határon túl élnek; és ennek a végrehajtását láttuk a televízióban, itt a parlamentben is volt magyarigazolvány-átadás, és ha magunk elé idézzük azokat a felemelő, de egyben szívszorító pillanatokat, amikor átvették a magyar igazolványokat, akkor igenis érezzük, hogy értelme volt meghozni ezt a törvényt.

Majd szó volt arról, hogy a diákhitel során 70 ezer fiatal kapott lehetőséget arra, hogy ne a szülei zsebére tanulhasson tovább, hanem egy olyan szisztéma szerint, amelyet valóban az állam biztosít számára, és esélyt teremt a szegények részére is a továbbtanulásra. Ez cáfolhatatlan. Egy kisgazda számára talán a legfontosabb törvény, amelyet december 18-án fogadott el a parlament, a földtörvény módosítása és a Nemzeti Földalap kérdése, amely igenis hosszú időkre nézve - bár a végrehajtási rendeletek kellenek hozzá, de nagyrészt már azok is megvannak - rendezi a magyar gazda sorsát. Mind a két törvény... - annak ellenére, hogy időközben, különösen a földtörvény módosítására a legképtelenebb álhírek jelennek meg, félre kívánják vezetni a szerencsétlen mezőgazdászokat, és olyanokat közölnek, hogy mondatok felét közlik, a másik felét nem közlik; például hogy családi gazdaságban a hatvanéves is kénytelen lesz majd elvégezni valamiféle mezőgazdasági iskolát, mert nem olvassák már el a mondat másik részét, hogy "vagy három éve megfelelő mezőgazdasági tevékenységet folytat". Tehát kifejezetten szisztematikus félrevezetés történik e törvény végrehajtásával kapcsolatban is.

Való igaz, hogy az Európai Bizottságnak ez a bejelentése bizonyos aggodalomra okot adhat. De, kérem szépen, ez nem most fog bekövetkezni, ez a jövőről beszél, tárgyalni kell, és természetesen a tárgyalások során el kell érnünk azt, hogy az Európai Unió jelenlegi tagállamaihoz hasonló elbírálás alá kerüljenek a magyarok. Egyszóval, lehet ezeket a törvényeket vagy ezeknek a végrehajtását kritizálni, de kétségbe vonni nem, mert ezek tények.

Köszönöm. (Taps a kormánypártok soraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
250 36 2002.02.04. 4:52  35-38

DR. SZENTGYÖRGYVÖLGYI PÉTER (FKGP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Deák Ferenc, amikor már nagyon öreg volt, és az ifjúság bárhogy szóba került, akkor mindig azt mondta, hogy neki ehhez feltétlenül hozzá kell szólnia, mert ez egy olyan rendkívül fontos téma, és egyébként is ő közvetlenül érintve van így ebben a kérdésben.

Mi, kisgazdák így vagyunk a földdel; minden alkalmat megragadunk arra, hogy a földről beszéljünk, a földről és a föld népéről beszéljünk, különösen így a tavaszi ülésszak idején, amikor már minden gazdaember minden idegszálával azon van, hogy mit kell tenni a határban, és már a kertészek arra készülődnek, hogy mennek metszeni. A készülődés, a felkészülés mindig jó arra is, hogy számot vessen az ember, mi is történt, mi is volt a mezőgazdaságban az elmúlt időszakban. Kétségtelenül fontos a téma, hiszen a legutolsó számvetések, statisztikák szerint is mintegy kétmillió ember van valamilyen formában érintve a mezőgazdaságban, akár fő-, akár kiegészítő tevékenységként. Ez a lakosság 20 százaléka, tehát minden ötödik ember valahogy érdekelve van ebben a kérdésben.

A sajtó is éppen ezért sokat beszél róla, sok álhírt, mondhatnám, rémhírt közöl a mezőgazdaság állásáról; persze a balliberális ellenzéknek a mondókáját közlik, és még a legjobb hírből is rémhíreket faragnak. Erre volt jó példa, hogy amikor szép termés volt várható - az örvendetes dolog, ha jó a termés -, még ebből is rémhírt faragtak, hogy úristen, tele lesznek a magtárak, ott fog rohadni, nem fognak tudni vele mit kezdeni. Majd aztán amikor nem következett be a tragédia, és igenis tudtak vele mit kezdeni, akkor azt mondták, hogy most momentán, véletlenül szerencséje van a kormánynak, ezért nem következett be a tragédia.

Nos, ezek a hírek - de mik a tények? A tények természetesen egészen mások. Ha a mezőgazdaság értékét, a termelés értékét nézzük, akkor az feltétlenül növekvő tendenciát mutat. Ha a két nagy termelési ágat vesszük, a törvénytermelést és az állattenyésztést, a bruttó termelési érték kétségtelenül növekvő tendenciát mutat. Ha a beruházásokat nézzük, hatalmas mérvű beruházások következtek be a mezőgazdaságban, soha ilyen az elmúlt tíz évben nem következett be, ami természetesen - és ez a valóság - a támogatási rendszernek is a következménye. 2000-ről 2001-re több mint 50 százalékkal nőtt a támogatás összege, 50 milliárd forinttal, és ez így van ebben az évben is. Ebből igazán lehet szépen beruházni, és meg is történnek ezek a beruházások - ez a valóság.

Az is valóság, hogy a mezőgazdaság külkereskedelmi mérlege pozitív (Felzúdulás az MSZP soraiban.), vagyis a behozatal kevesebb, mint a kivitel. Ez az egyetlen egyébként a népgazdaságban, ahol a külkereskedelmi mérleg ilyen pozitív. Ha azt nézzük, hogy mennyit keresnek a mezőgazdaságban dolgozók, akkor minden ellenkező híresztelés ellenére itt is azt lehet mondani, hogy a bruttó kereset növekvési indexe nő az iparhoz és mindenhez képest (Derültség az MSZP soraiban.), ami persze nem jelenti azt, hogy eléri az iparban dolgozók keresetét, de igenis azt mutatja, hogy ez az index nő. Tehát nem lehet azt mondani, amit híresztelnek - és itt a miniszterelnök úr napirend előttijére is reakcióként jött -, hogy soha ilyen mélyen nem volt a mezőgazdaság. Amiket itt elmondunk, ezt cáfolják, a számok cáfolják az önök állításait.

Nem vitás, hogy ez az új hír, amely az Európai Bizottság e bizonyos megállapításáról szól, nem hangzik jól, de pillanatnyilag ez is csak hír, hír és nem tény. Ténnyé akkor válhatna, ha már az Európai Unió tagja lennénk, de nem azok vagyunk, így mindaddig ez csak hír, és remélhetőleg, mire azok leszünk, majd a tárgyalások úgy fognak folyni, hogy ez a hír ne is váljon ténnyé.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps az FKGP és a Fidesz soraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
251 10 2002.02.05. 5:08  5-12

DR. SZENTGYÖRGYVÖLGYI PÉTER (FKGP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tegnap azokról az álhírekről és rémhírekről szóltam, amelyeket a balliberális sajtó az ellenzék sugallatára közöl a sajtóban a mezőgazdaságról (Dr. Géczi József Alajos: Kinn vannak a parasztok a földeken, nem nézik a tévét!), és ma ezt akartam folytatni, kiélezve személyre és személyekre. Ám elmenvén innen a parlamentből, tegnap bementem egy könyvesboltba, és a dalai láma könyve jutott a kezembe, amelynek címe: Hétköznapi tűnődések. (Dr. Takács Imre: A Viktor!) Ennek az első oldalán január 3-ánál az volt írva, hogy ha valaki örömét leli más becsmérlésében, az olyan, mintha rohadt gyümölcsbe harapna. (Derültség. - Keller László: Narancsba! Rohadt narancsba! - Közbeszólás: Hozunk még nektek!) Tehát a tartalmát elmondom mondandómnak, ám egészen visszafogottan.

Tehát mondjuk úgy finoman: egy politikai nagyotmondó a saját dicsőségére és tiszteletére saját maga által szervezett nagygyűlésen azt mondta, majd le is írta, hogy a Fidesz úgy módosította a földtörvényt, hogy most már minden további nélkül külföldiek is vehetnek termőföldet Magyarországon. Nos, amennyiben más mondta volna ezt, akkor az illető politikai nagyotmondó a tőle megszokott finom stílusban biztosan azt mondta volna, hogy aki ilyeneket mond, az az elemi iskolát sem végezte el, mert hisz egy párt nem módosíthat törvényt, csak a parlament, következésképpen az ilyen híresztelő forduljon elmeorvoshoz.

Nos, való igaz, hogy csak törvény módosíthat egy másik törvényt és parlament hozhat ilyen döntést, és valóban a parlament tavaly december 18-án módosította a földtörvényt, amelynek van egy kitétele, miszerint elővásárlási jog illet meg bizonyos sorrendben többeket, negyedik sorban a helyben lakót; megelőzi a családi gazdaság, a közeli rokon, a helyben lakó szomszéd és a többi, és a többi, de kétségtelen, hogy a helyben lakót is megilleti ez az elővásárlási jog. Most azt híresztelik, hogy ez az a kiskapu, ami alapján megvásárolhatják a külföldiek a magyar termőföldet, amennyiben helyben laknak. Csak arról feledkeznek meg, és itt a hazugság (Dr. Takács Imre a túlsó oldalra mutatva: Ott a hazugság!), nyilvánvaló hazugság, hogy maga az 1994. évi LV. törvény 7. § (1) bekezdése nem módosult, amely kifejezetten kimondja, hogy külföldi magánszemély és jogi személy nem vásárolhat termőföldet Magyarországon. (Dr. Géczi József Alajos: Sajnos veszik!) Ez jelenleg is hatályban van. Sőt, mivel ez a módosított törvény nemcsak az elővásárlási jogot határozza meg, hanem az előbérleti jogot, így még szigorodott az eredeti törvényi rendelkezés. Hiszen tudjuk, hogy a haszonbérlet és a haszonélvezet igénybevételével jöttek létre ezek a zsebszerződések, és annál is felállít egy sorrendet, ott is a negyedik sorban említi a helyben lakót, tehát szinte kizárja, hogy külföldi zsebszerződéssel megszerezze akár a bérletét is ezeknek a termőföldeknek.

Híresztelnek azután más butaságokat, szamárságokat is a földtörvény módosítása kapcsán, például azzal ijesztgetik a szegény nyugdíjasokat, hogy nyugdíjas nem lehet a családi gazdaság vezetője, mivel azt csak főfoglalkozásban lehet végezni. Teljesen képtelenség, nincs is már nyugdíjkorhatár Magyarországon (Derültség az MSZP soraiban.), egy nyugdíjas bármilyen munkát végezhet minden további nélkül. Ugyanezt mondják arra, amit már a tegnapi napirend előttimben is elmondtam, azt a szédelgést, amikor azzal ijesztgetik a magyar gazdákat, hogy aki nem végzett valamiféle szakiskolát, az nem lehet egy családi gazdaság vezetője, illetve majd most, hatvan-hetvenéves korában iratkozzon be ilyen iskolába, mert nem mondják el a módosítás további részét, a másik részét a mondatnak, tehát hogy vagy ilyen iskolát végzett, vagy három éve mezőgazdasági tevékenységet folytat, és ebből adóbevétele is van. Tehát ilyenekkel szédítik a szegény állampolgárokat (Dr. Géczi József Alajos: A rémhírterjesztők!), azokat, akik boldogan foglalkoznának mezőgazdasági termeléssel, és valóban megalapozza ez a módosítás az ő további életüket.

Mindebből azt kell kiemelni és rögzíteni: nem igaz, hogy Magyarországon lenne ma olyan hatályos törvény, ami alapján külföldi vásárolhat termőföldet Magyarországon. Nem igaz, ez az egyik tanulság. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) A másik pedig, hogy a politikai szédelgőket le kell leplezni, mert szennyezik a közéletet.

Köszönöm. (Taps a kormánypártok soraiban.- Dr. Géczi József Alajos: Ez így van, ahogy mondta.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
252 16 2002.02.26. 4:46  15-16

DR. SZENTGYÖRGYVÖLGYI PÉTER (FKGP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! A Dunánál merengő József Attila szobrának szomszédságában ma egy új szobrot avattunk néhány órával ezelőtt: az egykori kisgazda politikus, Kovács Béla szobrát, aki rendíthetetlen, sziklaszilárd jelleméért, hazaszeretetéért, a magyar földhöz, a magyar néphez fűződő hűségéért ma is példaképünkül szolgálhat.

A Magyar Országgyűlés helyes történelmi érzékkel február 25-ét jelölte a kommunista diktatúra áldozatainak emléknapjául, mert 1947. február 25-én hurcolták el Kovács Bélát Váci utca 54. szám alatti háza elől szovjet szuronyos katonák, miután az Országgyűlés mentelmi bizottsága nem adta ki.

Kovács Bélát ismerősei, barátai már korábban biztatták, rá akarták beszélni, hogy hagyja el az országot, mert az ÁVH célkeresztjébe került, de ő azt mondta, hogy nem hagyom el az országot, ha kell, bíróság elé állok, de a napnál is világosabban lássa a világ, hogy a kommunisták nem demokráciát akarnak, hanem diktatúrát. De nem állították bíróság elé, hanem szovjet szuronyos katonák vitték el február 25-én, a megemlékezés napján, amely időpont, 1947. február 25-e sorsfordító időpont az úgynevezett szovjet zónához tartozó államok életében, mert ekkor vált a szovjet uralom nyílt, terrorisztikus diktatúrává.

Ettől kezdve hozták létre az internálótáborokat, százakat vittek internálótáborba és börtönbe csak azért, mert magyarok voltak vagy mert az adott ország hazafiai voltak. Ekkor indultak meg a különböző koncepciós perek, kivégzések, százakat, ezreket köteleztek arra, hogy hagyják el lakóhelyüket, költözzenek az ország más részébe vagy hagyják el az országot, és még a gyerekeket is megbélyegezték, a szó szoros értelmében, X-szel jelölve nevüket az osztálynaplóban, elzárva őket a továbbtanulás lehetőségétől.

Ezekre a szörnyű időkre is emlékeztünk az Andrássy út 60. előtt, a Terror Háza előtt, ahol lenéztek ránk a falakról, a tablókról az áldozatok, láttuk a pincebörtönöket, szinte hallottuk a sikolyokat, a gumibotok puffanását, láthatatlanul is, de ott volt velünk Mindszenty bíboros és a sok megkínzott hazafi lelke és szelleme. Emlékeztünk - szó bennszakadt, hang fennakadt. Ugyanezen a napon a Hősök terén az egyik ellenzéki párt luftballon-eregetéses bulit rendezett - röhögve. A másiknak még a választási kampányfőnöke is külföldi - de hát nincsenek már itt a tankok, és nincsenek itt a szuronyok.

A napokban közzétett bocsánatkérést elfogadjuk, mert az egyik legszebb keresztényi erény a megbocsátás, de a megbocsátás nem adja vissza az elveszett életeket, az elrabolt ifjúságot, a meglopott gyerekkort. A múltat nem lehet megváltani se pénzzel, se ígéretekkel, a múltra igenis emlékezni kell. A múltra emlékezni kell; jobb, ha a vattakabátok ki se kerülnek a naftalinból, vagy ha valamit tenni kell, a naftalint kell kidobni, a molyok hadd tegyék meg a magukét. (Taps a kormánypárti padsorokból.)