Felszólalás adatai

KELLER LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm szépen elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársak! Igazából ehhez a módosító javaslathoz nem kívántam hozzászólni, hiszen Bauer Tamás képviselőtársam azt gondolom, hogy kellő alapossággal megindokolta azt a módosító javaslatot, amit ő és szocialista képviselőtársak jegyeznek. Viszont Tállai képviselőtársam megszólalása egyszerűen nem teszi lehetővé, hogy ne szóljak, hiszen olyan állításai vannak, vagy voltak, amelyek egyszerűen nem fogadhatók el és nem bizonyíthatók.

Azt mondja, hogy hálátlan örökséget hagyott a kormány azzal, hogy a nyugdíjreformot megalkotta. Én megértem azt, hogy ilyen indulatok és ilyen minősítések fogalmazódnak meg a Fidesz padsoraiban, hiszen amikor a nyugdíjreformról tárgyaltunk, akkor vajmi kevés érdeklődést mutattak a nyugdíjreformnak a megértése ügyében.

Most hogyha egyoldalúan nézik ezt az egész nyugdíjreformot, akkor juthatnak olyan megállapításra, hogy hálátlan ez az örökség, bár még ez is erőteljesen megkérdőjelezhető. Hiszen itt Tállai képviselőtársam mindenféle számokat elmondott, ami úgy érzem, hogy köszönőviszonyban nincs azzal, mint amit a kormány beterjesztett 2000-es költségvetési kötetében. Ugye, az 1998-as zárszámadást már a héten tárgyaltuk, és már akkor is elmondtuk azt, hogy a kormány 20 milliárd forinttal tervezte meg azt a társadalombiztosítási költségvetést, amelynek a bevételi oldalán szerepel a központi költségvetésnek a magánnyugdíjpénztárba lépők miatti megtérítése, még egyszer mondom, 20 milliárd forint összegben, de a '98. évi társadalombiztosítási költségvetések beterjesztésekor, és nem a tárgyalás során, már a beterjesztéskor számolt a kormányzat azzal, hogy itt elképzelhető, hogy többen fognak belépni a magánpénztárba, és bár nem számszerűsítette a többletbelépők miatt felmerülő költségvetési támogatást, de mindenesetre lehetővé tette azt a költségvetési törvényben, hogy a központi költségvetés megtérítse a társadalombiztosításnak azt az összeget, ami a többlet magánpénztárba lépők miatt jelentkezik.

Most ez, én azt gondolom, hogy '98-ban ez a 8 milliárd forintos összeg nem egy akkora tétel egyébként, ami miatt itt különösebben aggódni kellene a társadalombiztosítási költségvetés miatt. Főleg nem, hogyha a 90 milliárd forinthoz viszonyítom. Én azt gondolom, hogy annak csak örülni lehet, hogy az állampolgárok úgy gondolták, hogy a magánpénztárba lépéssel az öngondoskodásukat fokozzák, és ezért a költségvetésnek persze ez a többletkiadása összességében nem veszik el, mert az, amit a magánpénztártagok fizetnek a pénztárakba, nyilván nem egy folyó kiadássá megy, hanem megtakarításba megy, és állampapírok vásárlására, döntően állampapírok vásárlására fordítja a pénztár.

De hát hogy mi lesz a következő években a helyzet, ezt szeretném tisztelt képviselőtársamnak számszerűsíteni. Ugye azt mondta, hogy hát itt 1999-ben már tragikus a helyzet. Szeretném elmondani, hogy ugye az előirányzat 69 milliárd forint volt, s a várható teljesítés 60 milliárd forint, tisztelt képviselőtársam. Tehát nemhogy több, hanem kevesebb amit meg kell téríteni.

Most ugye a bölcs kormányunk itt kitekint 2000-től a 2002. évre is, ugye, a 2000. évi várható megtérítés magánnyugdíjpénztárba átlépők miatti járulékkiesés pótlására a központi költségvetésből 69 milliárd forint. Tehát ugyanazon a szinten van, mint ahogy azt megtervezték '99-re. (Tállai András: De a 6 százalékkal, nem a 8-cal.) 2001-ben 73, és azért mondom el, hogy mit tervezett a kormányzat, és nyilvánvaló, hogy a 8 százalékkal lehet arányosítani, hogy azok a számok, amelyeket ön mondott, mennyire állnak meg. Tehát az a lényeg, hogy 70 milliárd forint körül megállnak ezek a megtérítések.

Tehát azt gondolom, hogyha az eredeti nyugdíjreform-elgondolás marad, akkor sem rendülne meg a költségvetés, és nem igaz az az állítás, amit önök mondanak, hogy akkor teljesen megrendülne a felosztó-kirovó rendszer.

Azt se hiszem, hogy amiatt, mert többen választották a magán-nyugdíjpénztárat, azért a hatástanulmány lett volna rossz. Hát azt gondolom, hogy az egy pozitív dolog, hogy többen lépnek be, de ezért visszafelé minősíteni a hatástanulmányt egyszerűen nem helyénvaló. És ha többen lépnek át, akkor nem az a válasz, mint amit önök megtaláltak, tisztelt képviselőtársak. Szóval, itt valami óriási tévedés van. Érzékelik azt, hogy egy kedvező irányba mozdul a folyamat, és akkor behúzzák a féket, és akkor nem akarják engedni, és akkor olyan törvénytelenségre ragadtatják magukat, amit Bauer képviselőtársam itt ecsetelt.

És azért, hogy elnök úr is jól érezze magát az elnöki emelvényen, nem húzom tovább az időt, befejezem a mondanivalómat, és nagyon kérem fideszes képviselőtársaimat, hogy ne pusztán a költségvetési oldalról nézzék a módosító indítványt, és ne aszerint minősítsenek, hanem többoldalúan vizsgálják meg ezt a kérdést, és jussanak arra az elhatározásra, hogy ezt a módosító indítványt támogatják. Köszönöm szépen.