Felszólalás adatai

DR. SÁNDOR KLÁRA (SZDSZ): Köszönöm szépen, elnök asszony. Tisztelt Ház! Tisztelt Miniszter Úr! A híradások szerint ön azt tervezi, hogy az iskolák egy részét valamiféle tárgyalásos úton átvéve az önkormányzatoktól állami fenntartásúként kezelnék tovább (Az elnök ismét csenget.), hogy a közoktatásban csökkenjenek az esélykülönbségek. Az oktatás az állami iskolákban ennek érdekében egységes tanrend és egységes tananyag alapján történne.

Őszintén szólva, nem értem ezt a javaslatot. Az valóban sokszor elhangzik, hogy a közoktatás finanszírozási rendszerét meg kellene változtatni, de erre más megoldásokat javasolnak. Az állami fenntartású iskolák létrehozása önmagában is meglehetősen problematikus. Honnan veszi az állam a jelenleg az önkormányzatok által fizetett fenntartói hányad fedezetét? Ki lesz az országban elszórt állami iskolák munkáltatója? Honnan tudja jobban a miniszter, ki alkalmas az iskola vezetésére, mint az a közösség, amelynek gyerekeit az adott iskolában tanítják? Miért és miből fedez az állam párhuzamos bürokráciát, államit és önkormányzatit?

Még súlyosabb problémák merülnek föl az iskolaállamosítás céljával kapcsolatban. Ha az állami iskolák az esélyegyenlőséget szolgálják az egységes tanrendjük által, akkor az önkormányzati, alapítványi, egyházi iskolákba járó diákok ezek szerint eleve hátrányba kerülnek velük szemben? Nagy a veszélye, miniszter úr, hogy a részleges államosítás sokkal inkább erősíti, mintsem fölszámolná az esélyegyenlőséget. Az önkormányzatok vélhetően a legrosszabbul fölszerelt, legtöbb hátrányos helyzetű diákot fogadó iskoláiktól szabadulnak majd meg elsőként, így az állami iskolák könnyen válhatnak szegény iskolává. Az egységes tananyaghoz egységes tankönyvek kellenek. Ki választja ki a privilegizált tankönyveket és kiadókat? Hogyan választja ezeket ki az állam?

Évtizedek óta minden oktatási szakember azt mondja, hogy az egységes tananyagnál, egységes tantervnél, egységes tankönyvnél nincs rosszabb, ha a diákok érdekeit nézzük. Nincs egységes diák, és nincs egységes tanár sem, szerencsére. Az a pedagógiai eszköz, módszer, oktatási struktúra, amely nem veszi figyelembe a tanulók kognitív és kulturális sokféleségét, egész egyszerűen csődöt mond, mert mindenkinek rossz; ebben valóban egységes. Az ilyen oktatás következménye az iskolarendszer szegregációs hajlamának a növekedése.

Tisztelt Miniszter Úr! Nem vonom kétségbe, hogy ön a diákok esélyegyenlőségének a biztosítása érdekében alakítja a tárca programját. Kérem azonban, nyugtasson meg, az államosításra és egységesítésre vonatkozó javaslatot alaposabban átgondolva letesz arról, hogy évtizedekkel vesse vissza az egyébként is éppen csak döcögve modernizálódó magyar közoktatást. Várom megtisztelő válaszát. (Taps az SZDSZ soraiban.)