Felszólalás adatai

SZABÓ LUKÁCS (független): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! Szegény ember mindig volt, és vélhetőleg mindig is lesz. Magyarország sem kivétel. De az nem törvényszerű, hogy aki szegény, annak éhezni is kell.

Van-e Magyarországon ma éhező ember? Ki kell jelenteni, hogy van. Sőt, ami ettől sokkal szomorúbb, még éhező gyermek is van. Ezzel együtt viszont azt is meg kell jegyezni, hogy aki a mai Magyarországon éhezik, az önmagának bizonyára felróható; tekintettel arra, hogy akik munkanélküliek, azok kapnak állami, önkormányzati segítséget, sőt közmunkát vagy alkalmi munkát, tehát a lényeg az, hogy mindenképpen neki magának is felróható. Van-e a mai Magyarországon hajléktalan? Igen van, de aki a mai Magyarországon hajléktalan, vagy nem rendelkezik a legszerényebb hajlékkal sem, az bizony önmagának is felróható. Azok, akik ma Magyarországon éheznek és hajléktalanok, azok zömében önpusztító életmódot folytatnak. Ennek a legmarkánsabb példája a zámolyi cigányok esete, akik bár önpusztító életmódot folytattak, az önkormányzat is, a magyar állam is, sőt még a cigányszervezetek is akartak nekik segíteni, de ők minden segítő szándékot eltaszítva önmaguktól elhagyták az országot, és Magyarországnak külföldön a rossz hírét keltik.

Kérdés az, hogy mit tett és mit tesz a kormány, meg mit tettek az eddigi kormányok annak érdekében, hogy a társadalom szerves, integrált tagjai legyenek a cigány honfitársaink is. El kell dönteni minden hatalomnak azt, hogy mit tesz, börtönöket épít vagy iskolákat és munkahelyeket teremt. Azt hiszem, hogy a jelen kormány helyesen fogta meg ezt a kérdést akkor, amikor a családi pótlék helyett az iskolalátogatás támogatását tűzte a zászlajára, tehát az kap családi pótlékot, aki iskolába is jár. Nagyon helyesen látta azt is, hogy a cigányokat különösen kell még a magyarokkal szemben is támogatni, amennyiben felsőfokú tanintézetekbe kívánnak járni, tekintettel a hátrányos helyzetükre. Helyes az a hozzáállás is, hogy közmunkák esetén a cigányokat előnyben kell részesíteni. De azt hiszem, hogy nem helyes általában a cigányokat támogatni, akár a munkák vagy akár az iskoláztatás terén. Inkább a szegényeket kellene támogatni, tekintettel arra, hogy magyar szegények is vannak és cigány gazdagok is, akiket nem feltétlenül muszáj támogatni, mert ők nagyon jól elboldogulnak támogatás nélkül is.

De nemcsak egy útja van az integrációnak és a felemelkedésnek. Az a kérdés, hogy ki a boldogabb ember, például az Egyesült Államokban az a jenki, aki ugyanúgy önpusztító életet él, és az istennek a pénzt nevezte ki, vagy az-e a boldogabb ember, aki esetleg most egy rezervátumban indiánként él akár az Egyesült Államokban, de tekinthetnénk a rezervátumban élő ausztrál őslakosságot is. Tehát úgy gondolom, hogy minden cigánynak biztosítani kell az integráció lehetőségét, amennyiben ő a fehér ember civilizációját választja. De meglehet, hogy egy más kultúrához, a cigány kultúrához ragaszkodik, és meg kell teremteni azt a lehetőséget is, hogy ő a saját kultúrájában, a saját szokásaiban integrálódjon, és abban a környezetben legyen boldog. Úgy gondolom, hogy e vonatkozásban még elég kevés történt, bár nem igaz az, hogy a cigány kultúra egyenlő lenne a tolvajlással meg a rablással. Igenis van a cigányságnak is követésre, általuk is követésre méltó szokása, mint ahogy ez megvolt, amikor még integráns részei voltak a társadalomnak.

(22.50)

De nyilvánvalóan nem követhető az a példa, és az a hosszú idő óta, évtizedek óta gyakorolt kormányzati állásfoglalás, hogy akkor tud megélni csak egy cigányember, ha minél több gyermeket segít a világra, és a családi pótlékból így megélhet. (Az elnök csengője megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.)

Tehát még egyszer összefoglalva: biztosítani célszerű (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) a cigányságnak...

ELNÖK: Képviselő úr, lejárt a rendelkezésére álló időkeret!

SZABÓ LUKÁCS (független): ...a kétutas felemelkedését, illetve szegénypolitikát cigánypolitika helyett.

Köszönöm szépen.