Felszólalás adatai

HORN GÁBOR (SZDSZ): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Szomorúan látom, hogy nem Torgyán József fog reagálni, és nem hülyéz le engem is már az első néhány másodpercben, remélem, az államtitkár úr ennél színvonalasabb választ tud majd produkálni. Sajnos, ott kell folytatnom a dolgokat, ahol Kovács László abbahagyta. Látszólag csepp a tengerben, akár lényegtelen kérdésnek is minősíthető esemény az, amely alapján sajnálatos módon kiállítható az úgynevezett polgári kormányról a semmittevés kormánya nyilatkozat.

1998-ban Magyarországon 443 millió forintot költöttek azok, akiknek ez a dolga volt, a gyerekek táborozásának, iskolai táborozásának támogatására. Ez az összeg lehetővé tette körülbelül 500 ezer diák, tanuló táborozásának támogatását, és ehhez járult hozzá az akkor még egyébként a jelenleginél jobb helyzetben lévő önkormányzatok pénzügyi támogatása. Zárójelben jegyezném meg, hogy miközben önök úgy kapták meg ezt az országot, hogy ténylegesen 4-5 százalékos növekedéssel kalkulálhattak 1998-ban, és ígérték ezzel szemben 1999-re a 7 százalékos növekedést, most örülünk, ha 4 százalék lesz, de növekedés azért még az idén is lesz; ezzel együtt kerültek reálértékében jóval rosszabb helyzetbe az önkormányzatok, az önök politikája a helyi társadalmon keményen szorított azért, hogy ezt a felső középréteget, amelyről Kovács László is beszélt, picit jobb helyzetbe hozzák.

Munkája eredményeképpen, az egyébként a sportban jeleskedő, a profi labdarúgásért harcot folytató Ifjúsági és Sportminisztérium úgy tűnik, időnként elfelejti nevének első felét, az ifjúsági jelleget, valamint a profi labdarúgásról folytatott, a két kormányzó párt közötti kíméletben harcban az ember nem is érti, hogy egyébként mi keresnivalója van kormánypárti erőknek. Ugyan a magyar labdarúgás nem túl magas színvonalú, a profi jelző nyilván nem a színvonalat minősíti, de az én értelmezésemben, csekély értelmű közgazdász fejemmel azt gondolom, hogy a profi jelleg azt jelenti, hogy az államnak nincs ott keresnivalója. Ha ez a sportág, a profi labdarúgás meg tud élni a bevételeiből, akkor éljen meg, de úgy tűnik, hogy nem erről szól a történet. A történet arról szól, hogy kié a Ferencváros, ki használja ki azt a PR-lehetőséget, amely egy ilyen csapat támogatása mögött van, hogyan, milyen módon használható a kommunikációban ez az egyébként szerintem minősíthetetlenül alacsony színvonalú harc az egyesületekért.

Ezzel szemben azonban 1999-ben az ifjúsági táborozások támogatására az 1998. évi 443 millióhoz képest 50, azaz ötvenmillió forint jutott, alig egytizede az összegnek. Ez természetesen megint azt jelenti, hogy azok a társadalmi csoportok, azok a gyerekek, azoknak a társadalmi csoportoknak a gyerekei, akik a legrosszabb pozícióban vannak - például a szabolcsi srácokra, a szabolcsi családokra oly gyakran hivatkozik az agrártárca jeles vezetője és mások is ebben az országban -, 1999-ben egy percet sem fognak tudni elmenni nyaralni. Azt tudni kell, hogy Magyarországon a családok 74 százaléka a nyár folyamán az adatok szerint nem tudja egy napra sem elvinni a gyerekeket nyaralni. Az elmúlt időszakban, 1994-től fokozatosan növekvő ütemben teremtődött feltétel arra, hogy végre az iskolák szervezésében ezeknek a gyerekeknek, tanulóknak 6 éves kortól 18 éves korig lehessen menni különböző táborokba, időnként környezetvédő táborokba, időnként az Oktatási Minisztériumhoz tartozó pénzekből.

Ez a két tárca egyébként idén egy fillért sem ad a nyári táborozásokra. Marad az 50 millió forint, az ISM forrása, amelynek eredményeképpen a pályázók között átlagosan - itt nem gyerekekről, hanem iskolákról van szó - 17 ezer forintot sikerült kiosztani. Ez a hatalmas összeg lehetővé tette azt, hogy tömegesen jelezzék az iskolák, hogy nem tudják megszervezni ezzel a fantasztikus támogatással, 17 ezer forinttal a nyári táborozásokat, így le kell mondaniuk a táborok megszervezéséről. Történik ez azzal együtt, hogy ez a kormány és ennek a kormánynak a vezető ereje, a Fidesz-Magyar Polgári Párt a választási kampányában a 7 százalék növekedés mellett még két dolgot ígért kiemelten: az egyik a fiatalok támogatása, erre jutott most 50 millió, a másik pedig az esélyegyenlőség ügyében történő jelentős cselekedetek. Ebben sikerült most egytizedére korlátozni a fiatalok, a gyerekek táborozási lehetőségeit.

Csak gratulálni tudok, és szeretném még zárójelben megjegyezni, hogy időként érdemes lenne odafigyelni az ellenzék szavára. Tudom, hogy mi alacsony képességűek vagyunk, és igazából önök azok, akik igazán fantasztikusak, előremutatók és zseniálisak, de ezt a problémát egyébiránt mi február óta folyamatosan jelezzük. Azt gondolom, hogy egy pici jó szándékkal, egy pici szakmai hitelességgel ezt az ügyet meg lehetett volna oldani, csak oda kellett volna erre figyelni. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) Arra kérem önöket függetlenül mindentől, hogy jövőre ne kövessék el ezt a hibát, még akkor sem, ha egyébként a táborok támogatásában nincs olyan nagy PR-lehetőség, mint, mondjuk, a Ferencváros támogatásában.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiból.)