Felszólalás adatai

DR. NAGY GÁBOR TAMÁS (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! A most folyó vitában sokszor és sokan elmondtuk, hogy a 2009. évi költségvetési tervezet következménye és mélypontja az elmúlt évek elhibázott kormánypolitikájának. S most, amikor a világon végigsöpör a válság szele, a megtett intézkedésekből, a bejelentett elképzelésekből és a beterjesztett költségvetésből egyre világosabban látszik, a kormány alkalmatlan arra, hogy Magyarországot a nemzetközi pénzügyi és gazdasági válság drámai hatásai ellen hatékonyan felkészítse és megvédje. A helyzet súlyos, az általunk meghúzható mérleg pedig szégyenletes.

Nézzük meg, hogy ha az önkormányzatiságon belül a főváros, Budapest helyzetéről szeretnénk beszélni, akkor hogyan állunk ezen a területen, ami az állami költségvetést illeti. Ahogy a kormány tönkretette az országot, úgy tette tönkre Demszky Gábor vezetésével a fővárosi SZDSZ-MSZP-koalíció az ország fővárosát. Eladósodás, koncepciótlanság, PR-politizálás jellemzi a fővárosi döntéseket. Nem azt nézik, hogy mi jó a budapestieknek, hanem azt, hogy mit lehet jól eladni a sajtóban. Mindig egy-egy újabb ötlet, mindig egy-egy újabb bejelentés, de sajnálatos módon semmi nem valósult meg az eddig elhangzott ígéretekből.

Mégiscsak végig kéne egyszer gondolni, hogy mi minden ígéret hangzott el a korábban. 2006-ban az MSZP választási programja megfogalmazta, hogy a főváros maga az ország kicsiben. Így fogalmaztak: gyorsítanunk kell tehát a fővárosi fejlesztések ütemén, hogy ne maradjunk le az európai versenytársaink mögött, hogy mielőbb jobb közlekedést, tisztább utcákat, új metróvonalakat, emberségesebb ügyintézést, vagyis élhetőbb várost teremtsünk. Aztán ugyanennek a nemes és nagyon jó célkitűzésnek a jegyében 2006 márciusában még szerződést is kötött a kormány és a főváros vezetése: végigvisszük és határidőre befejezzük a 4-es metró építését, továbbfejlesztjük a Budapesti Közlekedési Szövetséget.

(16.10)

Elkötelezzük magunkat az 1+1 forint közös útfelújítási programot nyújtó támogatás mellett.

Utána ezt a szerződést még bővített szerződésként 2007 novemberében bejelentették, és azt is hozzátették, hogy minden ütemterv szerint tartható, végigvihetők azok a tervek, amiket elgondoltak. Minden szerződés, minden bejelentés annyit ér, amennyi abból megvalósult. Nos, tisztelt képviselőtársaim, szomorúan látjuk a beterjesztett költségvetési tervezetből, hogy mindebből nem vagy alig valósul meg valami. A metró finanszírozására a kormány lényegesen kevesebbet fordít most, mint korábban, és azok a további célok - a Margit híd felújításától kezdve az útfelújításokig -, amelyek kiemelt beruházásokként még nevesítve szerepeltek a korábbi ígéretek között, mára már elpárologtak, semmilyen kiemelt felújításról egyébként a költségvetési tervezet nem ad hírt. Sőt! Odáig jutott a helyzet, hogy a fővárosi önkormányzat mára arra az elhatározásra jutott, hogy kénytelen lesz eladni az utolsó nagyobb vagyontömegét, a gázközművagyon részvénytöbbségét, tekintettel arra, hogy már lassan finanszírozhatatlanná válnak azok az európai uniós projektek, amelyekhez az önrészt sem biztosítja még részben sem az állami költségvetés.

Persze felmerül a kérdés: ha az állam alulfinanszírozza az önkormányzatokat, akkor milyen felelősség terheli az önkormányzati vezetést? Meg kell mondanom, hogy ebből a szempontból a főváros vezetése sem áll a helyzet csúcsán, nem áll a helyzet magaslatán, vastagon hozzájátszik ahhoz, hogy ez a helyzet ilyen szégyenletesen alakult. Arról már nem is beszélve, hogy ha a főváros megrendül, akkor nemcsak a kerületi önkormányzatok látják ennek hátrányát, hanem az egész társadalom, az egész ország gazdasági növekedése rendül meg. Márpedig úgy tűnik a jelenlegi költségvetésből, ebből a válságköltségvetésből, hogy tulajdonképpen a kormánynak semmiféle elképzelése nincs arra, hogy mit is kéne tenni Budapest csődtömegével, mit kéne tenni a BKV-val, mit kéne tenni a metrófinanszírozással, hogyan kéne valahogy dinamizálni és valóban versenyképessé tenni a fővárost egy nemzetközi versenyben.

Mindezen okok miatt azt gondoljuk, hogy miután ez a kulcsszerep nem tükröződik az állami költségvetésben, és nem látjuk a válság megoldására tett lépések koncepcióját, a jövőt felélő, hosszú távon pedig romboló hatású költségvetést nem tudja támogatni a Fidesz-frakció.

Köszönöm a szót, elnök úr. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)