Készült: 2024.09.20.21:19:16 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

217. ülésnap (2012.09.11.), 40. felszólalás
Felszólaló Lázár János (Fidesz)
Beosztás  
Bizottsági előadó  
Felszólalás oka Előadói válasz
Videó/Felszólalás ideje 9:15


Felszólalások:  Előző  40  Következő    Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

LÁZÁR JÁNOS (Fidesz): Igen tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Először is szeretném megköszönni a törvényhozás minden tagjának, hogy az úgynevezett trafiktörvény előkészítésében támogató vagy éppenséggel kritikus álláspontot képviselve, de részt vett. Azt gondolom, hogy azok a képviselőtársaim, akik a törvényjavaslat mögé álltak a kezdet kezdetén, jó ügyet szolgálnak, tekintettel arra, hogy Magyarországon a 2010-ben alakult polgári kormánynak kiemelten fontos célja az, hogy a dohányzást csökkentse. Ennek érdekében számos lépést tett az egészségügyi kormányzat. Önök előtt ismert az, hogy adópolitikai eszközökkel megtriplázta a dohánykereskedelem és a dohánygyártás adótartalmát. Érdemes meghallgatni a Magyarországon dohányterméket gyártókat és a dohánnyal kereskedőket, hogy milyen mértékű adóemelésekre került sor az elmúlt esztendőkben.

Teljesen természetes, hogy a dohányfogyasztást a kormány jelentős mértékben korlátozni akarja. Ha megnézzük, a közkiadások között az egészségügyön belül a nyilvánvalóan a dohányzás következményeképpen beállt egészségkárosodásra fordított megelőző vagy gyógyító költségek arányát, horribilis százmilliárdokkal találjuk magunkat szemben. Minden országban arra törekszenek, hogy csökkentsék a dohányzás lehetőségét és csökkentsék a káros hatásokat. Magyarországon - más európai vagy nemzetközi összehasonlítással is - viszonylag könnyen jutottak akár a 18 év alattiak, akár a 18 év fölöttiek a dohányzás lehetőségéhez, könnyen tudtak cigarettához jutni.

Köztudomású az, hogy a kormány az elmúlt két esztendőben nagyon jelentős lépéseket tett annak érdekében, hogy a nemdohányzók védelmében munkahelyeken, nyilvános területeken, különböző közösségi területeken lényegében megszüntesse a dohányzás lehetőségét, jó nagy vitát és fölháborodást kiváltva azoknak, akik ennek a szenvedélynek hódolnak. Köztudomású az is, hogy ennek hatására igenis csökkent a dohányzás mértéke és aránya, ez nyomon követhető. A nemdohányzók védelmében komoly és érdemi lépéseket tett a kormány húsz év után először. Most pedig egy olyan célt próbálunk megvalósítani, ami a fiatalkorúak védelmét jelenti. Az Amerikai Egyesült Államokban készült kutatások pontosan bizonyítják, hogy míg az aktív korúak körében jelentős mértékben csökken 35 év fölött a dohányzás, és vannak, akik tudatosan kezdenek gondolkodni, addig a 14-16 éves korosztályban robbanásszerűen növekszik a dohányfogyasztás aránya.

(10.20)

Köztudomású tény az is, és vizsgálatok bizonyítják, hogy a teljes dohánypiac, -ipar átalakult, és a célközönség ma már nem a 40-esek, 50-esek, hanem sokkal inkább a tizenéves fiatalok "elkábítása" és megnyerése annak, hogy dohányozzanak, magyarul: rászokjanak a középiskolában, netán már az általános iskola végén, az egyetemi éveikben pedig függővé váljanak. Ez a dohányipar célja, ezért a legfontosabb ennek a célnak a megvalósulását megakadályozni, korlátozni és elnehezíteni.

Azt is pontosan tudják képviselőtársaim, és mindenki ebben az országban, hogy ha valaki tegnap este elmegy Budapest mellett a bevásárlóközpontokba, amelyek mellesleg kivétel nélkül mind multinacionális bevásárlóközpontok, akkor lényegében a 18 év alattiak mindenféle törvényi korlátozás és tiltás ellenére korlátlanul juthatnak alkoholhoz, és korlátlanul juthatnak cigarettához. Ezekben a multinacionális bevásárlóközpontokban, nagyvárosokban és kisebb városokban is, az esti órákban rendszeresen szolgálnak ki 18 év alattiakat, és Magyarországon van egy olyan kultúra, amiről természetesen sokan nem akarnak tudni, hogy nagyon sok fiatal a hétvégi szórakozását ezekben a bevásárlóközpontokban alapozza meg azzal, hogy alkoholt vásárol, cigarettát vásárol, mert sokkal olcsóbb egyébként, mint a szórakozóhelyen, elfogyasztja az alkoholt és elszívja a cigarettát.

Ennek a korlátozása, megtiltása és megakadályozása a kormányzatnak elsődleges célja. Azt gondolom, azzal, hogy szűkítjük a dohányárusítási helyek számát, nagy lépést teszünk előre. Ma Magyarországon 44 ezer helyen lehet cigarettát kapni. Ennek a törvénynek az életbelépése után maximum 7 ezer olyan hely lesz, ahol cigarettát lehet vásárolni. Nézetem szerint a kínálat lehetősége, a kínálat földrajzi helyének korlátozása segíteni fog abban, hogy csökkenjen a fogyasztás. Ezt javasoljuk képviselőtársaimnak, ez a legfontosabb rendező elv, hogy szűkítsük, korlátozzuk, ellenőrizzük, szigorú feltételekhez és szankcióhoz kössünk Magyarországon a dohány-kiskereskedelmet.

A szabályozás nem vonatkozik a gyártásra, és nem vonatkozik a nagykereskedelemre. Az Európai Unió szigorú szabályait itt betartotta a jogalkotó, és betartja a szavazás pillanatában is. A kiskereskedelem újraszabályozásáról van szó, kifejezetten annak érdekében, hogy megvédjük azokat, akik a legsérülékenyebbek és a legjobban ki vannak téve ennek a veszélynek.

A szankciórendszer is rendkívül erős, tehát akik kereskedelmi jogot kapnak, a dohány-kiskereskedelemre jogot kapnak és abból egzisztenciát teremtenek, elveszítik ezt a jogukat és lehetőségüket, ha és amennyiben visszaélnek a törvénnyel és kiskorúakat szolgálnak ki.

Nagy vita folyt ebben a Házban, hogy van-e értelme ennek a szabályozásnak, eltekintenék a személyes vádaskodástól, bár annak a megválaszolására is szakíthatunk időt. Nagy vita folyt, hogy mit szólnak ehhez majd Brüsszelben. És milyen érdekes, képviselőtársaim, hogy azon ritka ügyek egyike ez a kérdés, amelyhez Brüsszelnek lényegében érdemi kommentárja nem is volt. Látható tehát, hogy a parlamentben Brüsszel mögé bújó képviselőtársaimat kifejezetten gazdaságpolitikai, üzletpolitikai szándékok vezérelték. (Zaj, közbeszólások az ellenzéki pártok soraiban.)

Tegnap miniszterelnök úr külföldiekről és labancokról beszélt, tessék hozzágondolni a dohánytörténetet is, és mindjárt megértenek mindent, képviselőtársaim. Brüsszel lényegében érdemi kritikát nem fogalmazott meg ezzel a törvényjavaslattal kapcsolatban, nehéz is lett volna megfogalmaznia, mert ha érvényesül az egyenlő mérce és nincs diszkrimináció, akkor tudomásul kell vennünk azt, hogy ami Ausztriában lehetséges, az Magyarországon is lehetséges. Az Európai Unió jó néhány tagállamában jelentős mértékben korlátozva van a dohányzás, Ausztriában nagy áruházakban nem lehet dohányt vásárolni, csak kiskereskedelmi viszonyok között, lényegében a törvény nagyon sok ponton az Ausztriában hatályban lévő törvény időnként szó szerinti átvétele. Nagy csoda lett volna, ha Brüsszel ezt megakadályozza, vagy olyan észrevételeket tesz, amely egyébként érdemben befolyásolná a jogalkotást.

Szögezzük le, hogy Brüsszel érdemben észrevételt ehhez az előterjesztéshez nem tett, lényegét, tartalmát elfogadta, sőt támogatandónak ítélte. Ehhez képest képviselőtársaim közül jó néhányan egyébként Brüsszelre hivatkoztak, Brüsszel mögé bújtak, holott azt a kérdést kellene tisztázni, hogy akkor kinek az érdekeit szolgálják, mert a fiatalkorúakat védeni nem akarták, az elmúlt két évben semmilyen javaslat nem jött egyik politikai párttól sem - a Fidesz-KDNP-t leszámítva -, hogy a fiatalok érdekeit megvédje, semmilyen javaslatot nem kaptunk erre vonatkozóan, hogy a dohányzás csökkenjen a körükben. Ha pedig kereskedelmi szabályokról beszélünk, ennek az előterjesztésnek nem ez a lényege, de érinti nyilván a magyar kereskedelmi viszonyokat is.

Azt gondolom, hogy ma Magyarországon egy 500 milliárd forintra becsült piac esetében az újraszabályozás, hogy ez körülbelül 6-7 ezer magyar kisvállalkozáshoz, családi vállalkozáshoz, netán mozgásukban korlátozott munkavállalók körébe kerüljön, csökkent munkaképességűeknek a munkavállalási lehetőséget megteremtve ezzel, a munkanélküliek számára munkalehetőséget biztosítva ezzel, ez mindenki által tisztességesen támogatható cél.

Miért jó az, hogy Magyarországon 44 ezer olyan elárusítóhely van, amely döntően külföldiek befolyása alatt van, és miért lenne rossz az, hogy ha lenne 7 ezer magyar elárusítóhely, amely 7 ezer magyar kisvállalkozásnak vagy családnak ad megélhetést? Kérdezem, miért nem támogatható cél ez az önök számára. Miért nem támogatható cél az, hogy 7 ezer magyar család számára munkát teremt az Országgyűlés, és versenyszerűen felosztja ezeket a koncessziós jogokat?

Természetesen majd a gyakorlat fogja eldönteni, Brüsszel világos jelzést adott, és erről államtitkár úr tájékoztatta a különböző bizottságokat és az érdeklődő közvéleményt is, hogy nemcsak a törvény elfogadását, hanem annak bevezetését is élénken fogja majd figyelemmel kísérni. Azt gondolom, ki fog derülni az, hogy az ország, illetve a kormány képes-e olyan szervezeti formát felállítani, amely áttekinthetővé és tisztává teszi a piaci viszonyokat és a versenyt.

Azt gondolom, hogy nagyon helyes törekvés az, hogy a Magyar Országgyűlés - reményeim szerint ellenzéki képviselők által is támogatva - a fiatalok védelme érdekében újabb lépést tesz a dohányzás visszaszorítása, kontrollálása, kordában tartása, ellenőrzése és összességében csökkentése érdekében, és ha ezzel még ráadásul magyar családokat is segít abban, hogy munkahelyhez jussanak, azt gondolom, hogy egy társadalompolitikai célunk is megvalósul.

Ehhez kérem az Országgyűlés támogatását a zárószavazás és a benyújtott módosítók vonatkozásában is. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)




Felszólalások:  Előző  40  Következő    Ülésnap adatai