Felszólalás adatai
| 29. ülésnap (1998.11.17.), 214-316. felszólalás | |
|---|---|
| Felszólalás oka | Általános vita folytatása |
| Felszólalás ideje | 5:10:29
|
Felszólalások: 210-214 214-316 316-322 Ülésnap adatai
A felszólalás szövege:
ELNÖK: Nem kíván. Köszönöm szépen, képviselő úr.
Tisztelt Képviselőtársaim! A határozathozatal következik. Felhívom figyelmüket, hogy a mentelmi jog felfüggesztéséhez a Házszabály rendelkezése értelmében a jelen lévő országgyűlési képviselők kétharmadának igen szavazata szükséges. Emlékeztetem önöket, a bizottság úgy foglalt állást, hogy a képviselő úr mentelmi jogát az Országgyűlés függessze fel.
Kérdezem a tisztelt Országgyűlést, hogy felfüggeszti-e Szinyei András országgyűlési képviselő mentelmi jogát. Kérem, szavazzanak! (Szavazás.)
Az Országgyűlés 262 igen, 12 nem szavazat és 32 tartózkodás mellett Szinyei András képviselő úr mentelmi jogát felfüggesztette.
Tisztelt Képviselőtársaim! A határozathozatal végére értünk.
Soron következik a Magyar Köztársaság 1999. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat, valamint az ehhez kapcsolódó állami számvevőszéki vélemény általános vitájának folytatása. Két perc technikai szünetet rendelek el, és utána folytatjuk munkánkat. (Rövid szünet.)
Megkérem tisztelt képviselőtársaimat, hogy akik halaszthatatlan közfeladataik ellátása miatt nem tudják figyelemmel kísérni a továbbiakban a Ház munkáját, úgy támogassák, hogy folytathassuk munkánkat. (Zaj. - Számos képviselő távozik az ülésteremből.)
Tisztelt Országgyűlés! Az előterjesztést T/325., az Állami Számvevőszék véleményét T/325/1., a bizottságok ajánlásait pedig T/325/2-19. számokon kapták kézhez.
Tisztelt Országgyűlés! Mielőtt a képviselői felszólalásokkal folytatnánk munkánkat, ülésvezetési kérdésben kérem az Országgyűlés döntését. A törvényjavaslat tárgyalása során az Országgyűlés alelnökei jelezték felszólalási szándékukat. Ugyanakkor az országgyűlés elnöke az alelnököket az ülés vezetésére kérte fel. Ezt azonban csak akkor tehetik meg, ha az Országgyűlés a Házszabály 19. § (3) bekezdése alapján hozzájárul ahhoz, hogy az alelnökök képviselői felszólalásuk esetén a tárgysorozaton lévő ugyanazon ügy további tárgyalása során a vita és szavazás lezárásáig vezethessék az ülést.
Tisztelt Országgyűlés! Figyelemmel arra, hogy az Országgyűlés mindhárom alelnöke részt kíván venni a költségvetési törvényjavaslat tárgyalásában, kérdezem a tisztelt Országgyűlést, hozzájárul-e ahhoz, hogy az alelnökök a szavazás lezárásáig vezethessék az ülést. Kérem, kézfelemeléssel szavazzanak! (Szavazás.) Köszönöm.
Megállapítom, hogy az Országgyűlés látható többsége úgy határozott, hogy az alelnökök a vita és a szavazás lezárásáig vezethetik az ülést. Megköszönöm.
(17.10)
Tisztelt Képviselőtársaim! Most tehát az írásban előre jelentkezett képviselőknek adom meg a szót; először Rogán Antal képviselő úrnak, a Fidesz képviselőcsoportjából, őt követi Jauernik István képviselő úr, a Szocialista Párt frakciójából. Öné a szó, képviselő úr.
ROGÁN ANTAL (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Az 1999. évi költségvetés parlamenti vitája még el sem kezdődött, amikor számtalan ellenzéki politikus kritizálta a Magyar Köztársaság kormányát, amiért a költségvetés előkészítése során számtalan, az előző négy évben vállalt politikai és jogi kötelezettség felülvizsgálatát is kezdeményezte. Jogszerűtlennek, a jogállami működéssel összeegyeztethetetlennek nevezték ezt a magatartást.
1923-ban jelent meg Magyari Zoltán jogászprofesszor tollából a máig egyetlen, a költségvetési szakemberek által is nagyra becsült, a költségvetés elméleti kérdéseit is magas szinten taglaló tanulmány. Ebből idézek a következőkben:
"Az állami költségvetés közigazgatási és jogi jelentőségén kívül parlamentáris államban egyúttal nagy fontosságú politikai intézmény is. A parlament, amely az állami kiadások és bevételek megállapításának jogát gyakorolja, a megszavazás alkalmából kénytelen a közigazgatás minden részét beható vizsgálat alá venni, mert csak így alkothat magának véleményt arról, hogy valamely kiadás szükséges-e. A költségvetés megállapítása tehát az egész közigazgatás kritikáját jelenti. Mégpedig jelenti minden vonatkozásban, mert a parlament a maga felfogását érvényesíteni kívánja a közigazgatás egész szellemére, a költségvetési hitelek felhasználásának mikéntjére és szellemére is. Ez a kritika tehát nemcsak gazdasági, nemcsak közigazgatási, nemcsak organizációs és nemcsak alkotmányjogi szempontból vizsgálja a költségvetési előterjesztést, hanem a saját politikai felfogásának érvényesülését is biztosítani kívánja abban a szellemben, amelyben az állam kormányzása folyni fog.
A költségvetés politikai szempontból való vizsgálata magával hozza azt a törekvést, hogy a parlament a többség soraiból alkotott kormány iránt van csak bizalommal. Ez a parlamentarizmus íratlan törvénye, amely nem jogilag, hanem ténylegesen biztosítja azt, hogy az ország kormányzása csak a választók többsége által képviselt felfogásnak megfelelő szellemben történjék.
Ennek szellemében a költségvetési vita végződhet valamely költségvetési tételnek lényegtelen, jóformán csak névleges megváltoztatásával, de a parlament jelentékeny módosításokat eszközölhet a költségvetési előirányzati tételeken, sőt egész címeket vagy fejezeteket törölhet vagy újakat állíthat be, ami által organikus reformokat kényszeríthet ki, vagy legalábbis súlyos nyomást gyakorolhat a kormányra avégből, hogy az a parlamentnek tetsző magatartást vagy irányt kövessen."
Tisztelt Országgyűlés! Az elkövetkező egy-másfél hónapban itt a Házban a gyakorlatban végrehajtódik mindaz, amit Magyari professzor úr a könyvében elméletben taglalt.
Az 1998. évi választások során a polgári koalíció kapott bizalmat a választópolgárok akaratából, és ez a polgári koalíció, illetve annak pártjai a polgári jövő programjában foglalt célkitűzések megvalósítása mellett törtek lándzsát. E programnak a megvalósítása már az előző hónapokban is megkezdődött, s ez a program az, amely kijelölte azokat a főbb irányokat, amelyeket az új költségvetésben érvényesíteni kell.
A költségvetés végleges formája így nem a tárcák egymás közötti marakodásának eredménye, hanem a koalíciós pártok és a választópolgárok többsége által közösen vallott politikai elveken, elképzeléseken alapul.
Új filozófia jelenik meg ebben a költségvetésben. Az 1999. évi költségvetés nem az általános megszorításokat követő - "mindenkinek adjunk többet, törlesszük az előző kormányzat adósságait"; megjegyzem, lenne mit -, azaz a nagy osztogatás költségvetése. Ebben a költségvetésben a cél a prioritásként megjelölt területeken a koncentrált rendbehozatal. Ennek jegyében a következőkre jóval nagyobb összegek állnak rendelkezésre az 1999. évi költségvetésben: a szervezett bűnözés elleni harcra, a kis- és középvállalkozások támogatására, a mezőgazdasági struktúra átalakítására, azon belül is a családi gazdaságok és a kistermelők fokozott támogatására, a családi támogatások növelésére, oktatásra és kultúrára.
Tisztelt Országgyűlés! A Magyar Szocialista Párt frakcióvezetőjétől ma azt hallottuk, hogy az 1999. évi költségvetés nem a demokrácia kiteljesítésének, hanem a politikai diktatúra megalapozásának költségvetése.
Mit sérelmez a legnagyobb ellenzéki párt politikusa? Talán azt, hogy a társadalombiztosítási önkormányzatok megszüntetésével megszűnik a felelőtlen és gondtalan gazdálkodás említett alapoknál folytatott gyakorlata? Vagy azt, hogy a Postabank állami kézbe vételével és a menedzsment lecserélésével az utolsó pillanatban kisbefektetők millióinak pénze került megmentésre?
És mi az a diktatúra? Talán az, ha az adófizetők pénze felett a választópolgárok képviseletében megválasztott parlament és a parlamenti többség támogatását bíró kormány diszponál?
Minek nevezné a frakcióvezető úr akkor azt az állapotot, amikor az adófizetők pénzének egyharmada felett minden felelősség nélkül a Szocialista Párt országos listáján szereplő szakszervezeti vezetők rendelkeznek.
Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Ház! Nem a frakcióvezető úr által elmondottak jelentik az 1999. évi költségvetés igazi politikai üzenetét. Sokkal inkább azok a törekvések, amelyek a társadalombiztosítási alapok gazdálkodásának átláthatósága érdekében változtatásokat eszközölnek, a családoknak juttatott többlettámogatások és minden olyan törekvés, amely ezt a költségvetést a jövő költségvetésévé teszi. Én ennek jegyében bízom abban, hogy ebben a Házban meg fogja kapni a kormány költségvetése azt a felhatalmazást, amely lehetővé teszi ennek a költségvetésnek 1999. január elsejétől történő végrehajtását. Ha ez megtörténik, bízom abban, hogy 1999. december 31-én vagy 1999 decemberében a 2000. évi költségvetés megvitatásakor egy sokkal kedvezőbb helyzetű országban, sokkal kedvezőbb lehetőségek között kerülhet sor annak megvitatására, hogy milyen lehetőségek állnak rendelkezésére a polgári koalíció kormányának az elképzeléseit immár teljes egészében tükröző 2000. évi költségvetés megalkotására és elfogadására.
Köszönöm szépen a szót. (Közbeszólások a Fidesz padsoraiból: Megadjuk! - Taps.)
ELNÖK: Megköszönöm képviselő úr hozzászólását. Hozzászólásra következik Jauernik István képviselő úr, a Magyar Szocialista Párt frakciójából; őt követi Szentgyörgyvölgyi Péter képviselő úr, a Független Kisgazdapárt képviselőcsoportjából. Képviselő úr, önt illeti a szó.
JAUERNIK ISTVÁN (MSZP): Elnök Asszony! Köszönöm a szót. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! A délelőtt folyamán a Szocialista Párt vezérszónoka, Nagy Sándor úr, részletesen kifejtette a frakció álláspontját a költségvetés egészével kapcsolatban.
Bemutatta és bizonyította, hogy ez a költségvetési javaslat megalapozatlan, aránytalan, kedvezőtlen társadalmi folyamatokat fog elindítani a következő évben, a szegények tovább szegényednek a következő évben, a gazdagok tovább gazdagodnak.
Én ezekkel a kérdésekkel nem kívánok általánosságban foglalkozni, két témakört szeretnék részletesebben érinteni. Az egyik a rendőrséggel kapcsolatos kérdéskör, a másik az önkormányzatokat érintő kérdéskör. A rendőrséggel kapcsolatos dolgok rövidebben elintézhetők, mert összességében örömmel láttuk a javaslatban a rendőrség igen jelentősen növekvő költségvetési előirányzatát, és több olyan dolog van, amit a szocialista frakció is támogatni tud a rendőrséggel, a közbiztonsággal kapcsolatos elképzelésekből.
Két dolgot azért ki kell emelni, amit, úgy gondolom, nem lehet szó nélkül hagyni. Az egyik: a rendőrségi és a rendvédelmi szerveknél a hivatásos állományúak és a közalkalmazotti, köztisztviselői állományúak közötti óriási feszültség.
Akkor, amikor nagyon lehet támogatni a hivatásos állományúak 100 százalékos bérbeállását, ugyanakkor nem lehet támogatni, elfogadhatatlan a köztisztviselői 26 000 forintos illetményalap változatlanul hagyása és a közalkalmazotti bértábla változatlanul hagyása.
A másik ilyen kérdéskör, ami a rendőrséget illeti: a létszámkérdés.
Tisztelt Képviselőtársaim! Nem tudom, hogy volt-e már idejük áttanulmányozni a fejezeti indoklás egyes kötetét. Nagyon furcsa dolgok vannak benne.
(17.20)
A létszám kapcsán én igen megdöbbentem sok számot átnézve. Nem volt arról szó, hogy a rendőrség létszámát csökkenteni kell! Nem volt erről szó, ennek ellenére ez a költségvetési javaslat azt tartalmazza, nem is kis mértékben. Először csak a megyém létszámát néztem, s megdöbbenve láttam, hogy 15 fővel csökken a rendőrség állományának létszáma. Aztán megnéztem, a többi megyénél hogyan áll ez a kérdés. Több mint tíz megyében jelentősen csökken a megyei rendőr-főkapitányságok állománya, hét megyében növekszik. De bizony a hét megye növekvése alig éri el összesen a Pest megyében lévő csökkenést! Attól függően, hogy mihez viszonyítjuk, a '98. évi előirányzathoz vagy a ténylegeshez, de az összes csökkenés megközelíti az 1500 főt.
Tisztelt Kormány! Soha nem hallottam ilyen ígéretet! A kormányprogramban nincs ilyen, ott a közbiztonság a prioritások között első helyen szerepel. Nem tudom, hogyan lehet megvalósítani ezt, ha a megyei főkapitányságoknál, a városi kapitányságoknál csökkenteni kell a létszámot - ezzel nem tudok egyetérteni. Tudom, hogy a megyék között van különbség, aránytalanság, de épp Pintér belügyminiszter úr győzött meg több alkalommal is arról az elmúlt négy év alatt, hogy a megyék közötti aránytalanságot nem úgy kell megszüntetni, hogy az egyiktől elveszek, a másikhoz adok, hanem úgy kell megszüntetni, hogy a rendelkezésre álló növekményt oda kell adni, ahol most is gond van. Úgy gondolom, Pintér Sándor belügyminiszter úrnak akkor volt igaza, amikor ezt az álláspontot képviselte. Nagyon szeretném, ha a költségvetés ezen része a továbbiakban még változna.
Tisztelt Ház! Az önkormányzati költségvetéssel kapcsolatosan néhány kérdést hadd vessek fel.
Már eddig is nagyon kemény számháború folyt a különböző normatívákkal. Nem sok értelme van ennek a számháborúnak, mert természetesen a '98. évi költségvetésben szereplő normatívák nem teljesen hasonlíthatóak össze az előttünk lévő javaslatban szereplő normatívákkal. A kormánypárti képviselők, de a kormány tagjai is tudnak találni nagyon szép normatívákat, hogy mennyivel emelkednek. Ellenkező normatívák is vannak persze, ahol nem emelkednek a normatívák. Hadd emeljek ki egy elképesztő normatívaváltozást: a bölcsődei normatíva majd 20 százalékkal csökken a következő évben - nem kimondottan családbarát ez a lépés sem, és úgy gondolom, azért erre is fel kell hívni a figyelmet.
Alapvetően persze nem ez a gond! Higgyék el nekem, ez egy felesleges számháború. Az önkormányzatokat az érdekli, hogy a költségvetési kapcsolatokból összességében milyen összeg jut el az önkormányzatokhoz, mennyit kapnak ők. Ha ezt nézzük, akkor nagyon egyértelmű a költségvetési javaslat, pontosan le vannak írva a számok: ez a következő évben 10 százalékkal fog növekedni, pontosan az ez évi 589 milliárd 45 millió forintról 648,2 milliárdra - ez 10 százalék. Nem tudom, a délelőtt a miniszter úr rossz számot nézett-e vagy eltévesztette, mert ő 14 százalékról beszélt; ha ezt a két számot összevetjük, ez csak 10 százalék.
Ehhez lehet még csatlakoztatni bizonyos elmaradt feladatot, ha úgy vesszük, konkrétan a járadékbefizetésből adódó kisebb terhet. Ez a költségvetési javaslat szerint 2,7 százalék - és nem 14! De ez a 2,7 százalék is, tisztelt képviselőtársaim, nagyon problémás. Itt is tetten érhető az a dolog, hogy a szegény önkormányzat tovább fog szegényedni, a gazdag pedig tovább fog gazdagodni. Miért mondom ezt?
Nem tudom, kiszámolták-e a Pénzügyminisztériumban, mit jelent ez például egy olyan községnél, mint Tiszabő. A közalkalmazottak, köztisztviselők létszáma, amit az önkormányzat fizet, sokkal kisebb, mint az önkormányzat által fizetett jövedelempótlósok meg közhasznú munkások száma. A jövedelempótlósok, közhasznú munkások után nincs járulékcsökkenés, s az egészségügyi hozzájárulás növekedése a minimálbér körül növekedést jelent. Tehát ha így nézzük, ezeknél a szegény önkormányzatoknál nincs 2,7 százalék, s számításaim szerint az 1 százalékot sem éri el a járulékteher csökkenése. Így ezeknél az önkormányzatoknál sehogyan se jön ki az, hogy a következő évben megőrizné a reálértékét a központi forrásból kapott támogatás. Ha 11 százalékos inflációval számolunk, akkor ez a 10 százalék kevesebb, mint az infláció.
Csak emlékeztetésképpen hadd mondjam el: az elmúlt évben, amikor a gazdaság még nem volt ilyen dinamikus, amikor azért még nem voltak ilyen jók a kilátások, az önkormányzatok a '97. évhez képest 18,7 százalékkal több támogatást kaptak. Ha figyelembe vesszük az inflációt... (Varga Mihály: Más az infláció...) Az államtitkár úrnak igaza van: az infláció akkor 13,5-14-gyel volt számolva, és a 18,7 százalékhoz viszonyítva azért 4-5 százalék közötti reálérték-növekedés volt. Most nincs reálérték-növekedés az önkormányzatoknál! Ez nagyon fog hiányozni az önkormányzatoknál, ez nagyon nagy feszültséget jelent - ez nagyon nagy baj, így ezt a költségvetést nem szabad elfogadni!
Az önkormányzati bizottsági ülésen a kormánypárti képviselők is egyértelműen támogatták, hogy az önkormányzati részbe több pénz kell, ezt valahogy meg kell oldani. Két terület volt az, amit úgy éreztünk, hogy mindenképpen módosítani kell: az egyik az 1,9 százalékos zárolás, a másik pedig a fejlesztési támogatások növelése.
Tisztelt Képviselőtársaim! Nagyon kérem önöket, hogy mindezeket fontolják meg, és ennek megfelelően hozzák majd meg a döntésüket.
Köszönöm szépen. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.)
ELNÖK: Megköszönöm képviselő úr hozzászólását. Hozzászólásra következik Szentgyörgyvölgyi Péter képviselő úr, a Független Kisgazdapárt képviselőcsoportjából; őt követi Bauer Tamás képviselő úr, a Szabad Demokraták Szövetségéből. (Keller László: Kétperces!) Elnézését kérem, képviselő úr!
Kétpercesre megadom a szót Keller László képviselő úrnak. Öné a szó, képviselő úr.
KELLER LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm szépen, elnök asszony. Tisztelt Ház! Az az igazság, hogy Rogán képviselő úr hozzászólásához kívántam véleményt fűzni, de amilyen gyorsan elmondta a hozzászólását, olyan gyorsan el is tűnt a teremből.
Meg kell mondjam őszintén, egy olyan képviselőtől, aki a miniszterelnök úr közvetlen gazdaságpolitikai tanácsadója, szakmailag sokkal felkészültebb és mélyebb gondolatokat hordozó hozzászólást vártam - ennyit a hozzászólásról.
Nagyon sajnálom, hogy a képviselő úr leragadt az 1930-as éveknél. Ha nem ragadt volna le, akkor valószínűleg mélyebben elmerülhetett volna abban a döntési mechanizmusban, amit a társadalombiztosítási önkormányzatok annak idején produkáltak. Nagy valószínűséggel, ha ezek az önkormányzatok ma működnének, nem fordulhatna elő olyan döntési mechanizmus, hogy megjelenik a társadalombiztosítás egyszámláján 1 milliárd forint egész véletlenül, mert általában bejár a központi költségvetés számlájára, s akkor a politikai államtitkár asszony gondol egyet, és részvényeket vásárol. Közben senkit nem tájékoztat erről a dologról, majd később, amikor már kikényszerítik belőle, elmondja a sajtó előtt.
Az a döntési mechanizmus, amely az önkormányzatokon alapult, kötelezővé tette, hogy mind a munkavállalók, mind a munkaadók képviselőjének megküldjék az anyagot, és ezt követően persze a tb-költségvetésről - csakúgy, mint most - a parlament döntött. Szeretném elmondani, az elmúlt napokban világos képet kaphattunk arról, hogy a társadalombiztosítást irányító kormányzatnak semmiféle vagyonkezelési koncepciója nincs, nem is akar most ilyet elfogadni. Azt gondolom, aki megismerkedett a jelenlegi gyakorlattal, világosan láthatta, hogy ez egy világos centralizáció. Ahogy a Szocialista Párt vezérszónoka mondta: teljes mértékben megalapozott, hogy itt erről van szó.
Sajnálom, hogy Rogán képviselő úr nincs jelen a teremben, így lehetőség sincs arra, hogy vitát folytassak vele.
Köszönöm szépen. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.)
ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Akkor most adom meg a szót Szentgyörgyvölgyi Péter képviselő úrnak a Független Kisgazdapárt képviselőcsoportjából. Képviselő úr, most már öné a szó.
DR. SZENTGYÖRGYVÖLGYI PÉTER (FKGP): Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! Az állami költségvetés megállapítása minden évben, bár az ide vonatkozó előterjesztések kötetei számok halmazából állnak, mégis kristálytisztán politikai döntés, mivel ilyenkor dől el, hogy a következő évben az ország mire mennyi pénzt ad.
(17.30)
És e megállapításával, tehát a költségvetéssel területeket lendíthet fel az országban vagy vethet vissza évekre.
A Független Kisgazdapárt szónoka az 1999. évi költségvetés-tervezet egészéről, annak arányairól, prioritásairól elmondta véleményét, ami röviden azzal foglalható össze, hogy az egyes támogatások 1999-ben rendkívüliek az előző éviekhez képest, és ez azért van így, mert e területeket a kormányprogram is az ország felemelkedésének stratégiai területeiként kezeli. Ilyenek: a kultúra, a humán tőke, a vidékfejlesztés, az európai csatlakozás elősegítése és az ezek gyakorlását elősegítő közbiztonság. E területek az elmúlt évekhez viszonyítva kimagasló támogatást kapnak.
Nem vonható e területek közé az önkormányzatok állami támogatása, mivel az önkormányzatok a költségvetésből az 1998. évi várhatóhoz képest az infláció tervezett összegével megegyező forrástöbbletet kapnak, ami nagy várakozásra nem jogosít.
A költségvetési törvényjavaslat rendkívül szerteágazó és áttételes rendszere miatt leegyszerűsítem vizsgálódásomat a normatív támogatás, a személyi jövedelemadó-megosztás, a címzett és céltámogatások néhány kérdésére.
Az önkormányzatok finanszírozási rendszerében alapvető változás nem történt, legnagyobb bevételük a normatív támogatásból képződik, melyet, mint ismert, rendkívül sokrétű ismérv alapján, a lakosság létszámára vetítetten állapítanak meg, mely megoldás több okból is kifogásolható. Egyrészt az alapfeladatok intézményi ellátásának költsége nagy szórást mutat, mivel az intézmény vonzáskörzete túlmutat a normatív támogatás alapjául szolgáló lakóterületen, másrészt kistelepüléseken eleve kisebb a létszám, de marad az ellátandó feladat. Ezért felfogásom szerint a normatív támogatást feladatorientáltabban, az egyes települési típusok sajátosságainak figyelembevételével kell meghatározni.
A költségvetési javaslatban vannak erre irányuló kiindulási pontok. Ilyen például a társulásokat is ösztönző körjegyzőségek alap- és kiegészítő támogatása. Itt azonban meg kell jegyezni, hogy a város és a megyei jogú város kategóriába sorolt nagyközség nem jogi kategória, sem az alkotmány, sem az önkormányzati törvény ezt a fogalmat nem ismeri.
Kimozdulás, profiltisztítás valósul meg a közoktatás területén is, ahol a normatív támogatás összegébe épül be a pedagógusok minőségi munkavégzéséért járó keresetkiegészítés fedezete, majd szeptember 1-jétől az azt felváltó kiemelt munkavégzésért járó keresetkiegészítés fedezete, amely az intézményvezető részére jelent nagyobb mozgásteret, szabadságot a munkateljesítmények anyagi értékelésére. Lényegében ilyennek tekinthető az az 1000 millió forint központi előirányzat is, amely az 1100 főnél kisebb lakosságú területeken az óvodai és az 1-4 évfolyamokon az általános iskolai helyi ellátás kiemelt támogatására szolgál.
Ugyancsak profiltisztításra kerül sor a helyi önkormányzatok szociális ellátásánál. A gyermekvédelmi szakellátási intézményben elhelyezett, bölcsődei, óvodai, kollégiumi ellátásban részesülő gyermekek után az intézményfenntartói önkormányzat közvetlenül jogosult a normatív állami támogatás igénybevételére. E normatíva új tartalommal is bővül, ez fedezi az ellátottak kötelező zsebpénzjuttatását és az alkalmazottak munkaruha-ellátását.
Kimozdulás tehát észlelhető, vannak olyan elmozdulási pontok az önkormányzatok finanszírozási rendszerében, melyek biztató jelei lehetnek egy későbbi reformnak, az egész finanszírozási rendszer reformjának, melyre az elmúlt fél év során nyilván nem volt elég idő.
A normatív támogatás mellett az önkormányzatok másik nagy forrása az átengedett személyi jövedelemadó. Ennek százalékos mértéke 40 százalék, összesen 198 840 millió forint, 19 750 millióval több, mint 1998-ban volt. E juttatás egy része, 15 százaléka - 70 565 millió forint - annál az önkormányzatnál marad, amelynek területén kimutatták ezt az adót. A fennmaradó összeg egy része a törvénytervezet mellékletében meghatározott jogcímek szerint illeti meg az önkormányzatokat, másik része, 38 000 millió forint a bevételek meglévő aránytalanságának mérséklésére szolgál, és ezek elosztása az iparűzési adóból beszedhető összegeknek megfelelően, az úgynevezett adóképesség figyelembevételével, rendkívül bonyolult számítási módszer szerint történik, úgy, hogy az iparűzési adó kivetésére és beszedésére az önkormányzati érdek azért megmaradjon.
Nem vitás, hogy az iparűzési adó kivetése több ellentmondást is hordoz magában. Már korábban is felvetődött annak lehetősége, hogy az egyes önkormányzatoknál beszedett iparűzési adó megosztva illesse meg a kivető önkormányzatot bizonyos hányadban, míg egy kisebb hányada más, ilyen lehetőségekkel nem rendelkező önkormányzatok fejlesztési céljait szolgálná. Ezen elképzelés kiindulópontja, hogy az iparűzési adó alapját képező bevételt más, az adott önkormányzat vonzáskörzetéhez tartozó településekről átjáró munkaerő termeli meg részben, mely település nem részesül a saját lakossága által megtermelt bevétel adóhozadékából.
Ezt az elképzelést támasztja alá az Állami Számvevőszék által is megállapított tény, hogy az iparűzési adó teljes körének 84 százaléka a fővárosban és a nagyvárosokban koncentrálódik. Vagyis az önkormányzatok nagy része nincs abban a helyzetben, hogy odavonzza, megtelepítse azokat a vállalkozásokat, amelyek az iparűzési adó alanyául szolgálnak. Az iparűzési adó tehát kétségtelenül jövedelemdifferenciákat keletkeztet az önkormányzatok között, s ezek valamiféle mérséklése össztársadalmi érdek, anélkül, hogy az abszolút nivellálást, kiegyenlítést szorgalmaznánk, mely már visszahúzó erővel hathat az önkormányzatok önálló kezdeményezési készségére.
Az önkormányzati törvényben, de az alkotmányban is biztosított önkormányzatiság elvének csorbulása, az anyagi önállóság hiánya miatt főképpen a kis létszámú önkormányzatok vannak veszélyben. Ezek működőképességének biztosítását szolgálja a működésképtelenné vált önkormányzatok kiegészítő támogatása, melynek előirányzata 2,2 milliárd forint, mely két jogcímen vehető igénybe: az önhibájukon kívül hátrányos helyzetű önkormányzatok, illetve a tartósan fizetésképtelen önkormányzatok jogcímén. Ezen önkormányzatok finanszírozásában kisebb módosítást jelent, hogy az előző évben felvett forráshiány 60 százaléka erejéig, vagy ha ilyen nem volt, saját számított forráshiányának 60 százaléka erejéig előleg vehető fel a támogatás terhére.
Véleményem szerint az önhikit évek hosszú során át igénybe vevő önkormányzatok tényleges helyzetén perspektívában ez nem segít. Fontosabb lenne annak elérése, hogy az önkormányzatok kikerüljenek ebből a kategóriából. Egyrészt ösztönzéssel, másrészt a normatív támogatás felülvizsgálatának esetleg egyedi meghatározásával lehetne ezt elérni, mint ahogy arra már a feladatorientáltság fontosságának hangoztatásával utaltam.
A címzett és céltámogatásokról röviden:
Magával a rendszerrel szemben vannak fenntartásaink, bár mint kiegyenlítő mechanizmusnak a szükségességét a regionális fejlettségi színvonal mielőbbi felzárkóztatása érdekében elismerjük. Csak azt vonjuk kétségbe, hogy a jelenlegi rendszer erre maradéktalanul alkalmas lenne. Mivel a legrászorultabbak, tehát azok, akiknek a felzárkóztatás leginkább fontos lenne, nem tudják előteremteni még a kiegészítő források igénybevételével sem azt az önrészt, amely szükségeltetik beruházási pályázatuk benyújtásához, ezzel tehát a fejlesztéstől, a beruházásoktól teljességgel el vannak zárva. Márpedig az egyes területek, a régiók felzárkóztatása az Európai Unióhoz való csatlakozási terveink miatt elengedhetetlenül szükséges. Ugyanakkor ez az önkormányzatokra is újabb feladatokat hárít, s nemhogy létszámcsökkenést, de létszámnövekedést, ráadásul jobban megfizetett, minőségi munkát kell hogy eredményezzen, ezért a betervezett 3,7 százalékos létszámleépítés hordoz magában igen sok ellentmondást.
(17.40)
Az Európai Unióról szólván hallottuk, olvastuk, tudjuk, hogy Európa a régiók Európája.
Ebben részt venni a Trianon örökségeként magunkkal hurcolt csonka megyékből összetákolt megyerendszerrel, nem lehet. A közigazgatás reformjának előbb-utóbb vállalni kell a frontsebész feladatát, aki az üszkös sebet eltávolítja az egész test épsége, egészséges működése érdekében.
Köszönöm a figyelmet. (Taps.)
ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Hozzászólásra következik Bauer Tamás képviselő úr, a Szabad Demokraták Szövetsége képviselőcsoportjából; őt követi Zilahi József képviselő úr, a Magyar Demokrata Fórum képviselőcsoportjából.
Képviselő úr, önt illeti a szó.
BAUER TAMÁS (SZDSZ): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Országgyűlés! Államtitkár Urak! Miniszter Úr! Azt a feladatot kaptam mint második szabaddemokrata hozzászóló, hogy térjek vissza a vezérszónoklatokban hallottakra. Ennek igyekszem úgy-ahogy eleget tenni.
Azt hallottuk itt ma a kormánypárti vezérszónokoktól, hogy ez egy átmeneti költségvetése az új kormánynak. Átmeneti költségvetés, hiszen nehéz örökséggel kell szembenézniük; állandóan, mind a három kormánypárti vezérszónoklatban hallottunk Postabankról, privatizációs kötelezettségekről és így tovább. Itt 600 milliárdos fehér könyv lebeg valahol a fejünk fölött. Azt gondolom, annyiban természetesen egyet kell értenünk, hogy amikor egy költségvetést, egy éves gazdaságpolitikát vitatunk, akkor kétségtelen: az a helyes, ha abból indulunk ki, hogy milyen állapotban volt az ország, a gazdaság a kormányváltás idején.
Azt javaslom, forduljunk ebben a kérdésben az arra leginkább hivatotthoz, a pénzügyminiszter úrhoz. Az ő tegnapi expozéjában úgy dicsérték meg a szocialista-szabaddemokrata kormányt, hogy még nekem is - aki igazán sokat beszélek az Országgyűlésben, és igazán sokat tettem ezt - dicsőségemre vált volna.
Hadd idézzek a pénzügyminiszter úr tegnapi expozéjából: "A jövő évi költségvetés abból az alapvető feltételezésből indul ki, hogy a közösen megteremtett gazdasági növekedés gazdaságpolitikánk stabilitásának alapja. 1999-ben a bruttó hazai termék 5 százalékkal történő növekedését irányozzuk elő. Ezzel a várható teljesítménnyel Magyarország a leggyorsabban növekvő térségek egyike lesz a világban." Igaza van! Csak vegyük észre: azt, hogy harmadik éve ilyen stabil, kiegyensúlyozott növekedés van az országban, ezt ez a kormány örökölte az előző időszakból.
Azt mondta a pénzügyminiszter úr: "A magyar gazdaság különösen szoros szálakkal kötődik az Európai Unió fejlett országainak gazdaságához. 1999-ben is az export növekedése lesz a gazdaság motorja, bár a '98-ban kiugró évi 20 százalék fölötti exportnövekedésnél lassúbb, 12-14 százalékos növekedési ütemre számítunk." Igaz! Ilyen képet mutat a magyar gazdaság, a szocialista-szabaddemokrata koalíció négyéves gazdaságpolitikai tevékenysége után.
Tisztelt Országgyűlés! Ez része az örökségnek. (Varga Mihály: A Postabank is!) Az export mellett gyors, évi 11-12 százalékos beruházás-növekedés is várható, ami nagymértékben hozzájárul a versenyképesség és az egyensúly javításához. Így van; "további javításához", kellene hozzátennünk. Hiszen az a gazdaságpolitika, aminek oszlopa volt a kegyetlen stabilizáció, ami versenyképessé és kiegyensúlyozottá tette a magyar gazdaságot, aminek oszlopa volt az a privatizáció, ami külföldi tőkét hozott az országba, enélkül sem ezt a növekedést, sem ezt a külkereskedelmi teljesítményt, sem ezt a beruházás-növekedést nem tudná fölmutatni Magyarország.
De ami talán a legfontosabb, ismét a pénzügyminiszter urat idézem: "Októberi amerikai utunk során egyértelművé vált, hogy Magyarország kikerült a külföldi adósság csapdájából és partnereink is belátják, hogy megálljuk helyünket a világgazdasági versenyben."
Tisztelt Országgyűlés! Hogyan is kerültünk ki a külföldi adósság csapdájából? Úgy kerültünk ki a külföldi adósság csapdájából, hogy a szocialista-szabaddemokrata koalíció felgyorsította a privatizációt, ahogy önök szokták mondani - a miniszterelnök urat idézem -, "önök jószerivel mindent eladtak". Talán emlékeznek még az Aktuális című műsorban erre az interjúra. Ennek következtében nem elkótyavetyéltük a nemzet vagyonát, hanem adósságcsökkentésre fordítottuk. Ismételten köszönetet mondok a jelenlegi kormánykoalíció pártjainak, hogy a Gál-Keller módosító indítványra igennel szavaztak (Taps az MSZP padsoraiban.), és így módunkban volt adósságcsökkentésre fordítani a privatizációs bevételeket. Annak is örülök, hogy a mostani költségvetési előirányzat ennek a politikának a folytatását irányozza elő.
El kell tehát mondanunk, hogy a jelenlegi kormánykoalíció egy egészen más örökséget kapott, egy növekvő, kiegyensúlyozott, javuló versenyképességű gazdaságot kapott. Ezen a talajon persze lehet gazdaságpolitizálni.
Nem mondanánk igazat, tisztelt Országgyűlés, ha csak ezt látnánk az örökségből, mert természetesen az örökség nemcsak ebből áll; áll az örökség másból is. Áll olyan dolgokból is, mint a Postabank adóssága, ezt valamennyien tudjuk, ami persze nem annyi, mint annak a bankkonszolidációnak a terhei, amit az MDF-kormány produkált annak idején, de ez is egy jelentős teher. Áll olyan dolgokból, mint különféle kötelezettségek, áll olyan dolgokból, mint egy csomó megkezdett infrastrukturális beruházás, amelyet önöknek módjukban áll félbeszakítani, és kétségtelenül áll olyan dolgokból is, mint például az agrártörvény, amelyik az agrártámogatások növelésére kötelezi a mindenkori kormányt. Én ezt egy terhes örökségnek tekintem, de tekinthetem is, mert én voltam az egyetlen az Országgyűlésben, aki ellenezte, hogy ilyen kötelezettséget vállaljon az Országgyűlés. Egyetlen akkori ellenzéki képviselőnek sem volt ez ellen kifogása. Kétségkívül kötelezettség a katonai kiadásoknak a NATO-csatlakozással kapcsolatos növelése, amit valamennyien tudomásul vettünk. Nem emlékszem arra, hogy bárki a jelenlegi kormánykoalícióból az előző ciklusban ezt kifogásolta volna. Ezek kötelezettségek, kétségkívül terhes kötelezettségek.
Van még örökség, és én ezt tartom a legsúlyosabbnak: azok a szociális feszültségek, amelyek az elmúlt tíz év - hangsúlyozom: az elmúlt tíz év - gazdasági válsága és a válságból való keserves kilábalás árát jelentik Magyarországon. Kétségtelen tény, tisztelt Országgyűlés, hogy az a 3-3,5-szeres különbség a legmagasabb és legalacsonyabb jövedelmű tized között, 7-8-szorosára növekedett a rendszerváltás óta. Ennek a növekedésnek is körülbelül a fele esett az MDF kormány ciklusára, fele az MSZP-SZDSZ-koalíció ciklusára. Ezt az árat fizettük meg, nem a rendszerváltásért, nehogy azt higgyék, hanem a gazdasági válságért és a válságból való kilábalásért.
Mi is tudjuk, ismerjük ezt a súlyos örökséget, amivel a magyar társadalomnak szembe kell néznie. Kétségtelen azonban, hogy egy ilyen helyzetben, amikor az ország gazdaságilag kedvező helyzetben van - mint ezt a pénzügyminiszter úr helyesen elmondta -, egy új kormány előtt döntési lehetőségek állnak, és tőle függ, hogy ezek közül a döntési lehetőségek közül miképpen választ. Vannak merőben gazdaságpolitikai szempontból is különböző lehetőségek. Fennáll az a lehetőség, hogy azokat a pénzeket, amelyek az ország rendelkezésére állnak, mire fordítja. Mindenekelőtt gazdaságfejlesztésre koncentrál-e - most magában a gazdaságban maradva -, ehhez csökkenti-e az állami kiadásokat, és ehhez csökkenti-e az állami jövedelem-elvonást, ez is egy lehetőség, vagy pedig fönntartja és növeli az állami kiadásokat?
Azt is hadd jegyezzem meg, hogy az előző kormány mérlege sem kifogásolhatatlan ebből a szempontból. Az előző kormány, a szocialista-szabaddemokrata koalíció a '95 és '97 közötti, nagyon kemény, fájdalmas, ugyanakkor az ország jövője szempontjából igen kívánatos állami kiadáscsökkentés után az utolsó, '98-as költségvetésben már nagyon lelassította ezt a pozitív folyamatot, és ezért önök is kritizálták az előző kormányt, és mi is kritizáltuk az előző kormányt, én személyesen is itt, ugyanezen a helyen. A kérdés csak az volt ezek után, hogy önök hol folytatják. Önök azt folytatják-e, hogy határozottan és keményen menjünk tovább az állami kiadások csökkentésében, ami az egész előző ciklust jellemezte, vagy a '98-as utolsó év választások előtti megtorpanását folytatják-e az állami költekezés csökkentésében.
(17.50)
Ha megnézzük ezt a költségvetést, és megnézzük azt a hároméves kitekintést, amit a költségvetés tartalmaz, akkor azt kell mondanunk, hogy önök a választások után azt folytatják, amit az előző kormány a választások előtt - a választásokra való tekintettel - csinált, vagyis az állami kiadások relatív csökkentésének a lelassítását, miközben növekszik az állami kiadások összege. Növekszik bizony! Lassabban, mint a tervezett GDP-növekedés, de növekszik, és ezzel tovább lassul a GDP állam által újraelosztott hányadának a csökkenése. Ez egy bonyolult mondat, de azt hiszem, a jelenlévők értik, miről van szó. Nem azt folytatják önök, ami az előző ciklus gazdaságpolitikájának az erőssége volt, hanem azt, ahol meggyengült az előző ciklus gazdaságpolitikája.
Ezenkívül az állami kiadásokat átcsoportosítják, hiszen - mint annyiszor hallottuk - más értékeket képviselnek. Átcsoportosítják valóban, mégpedig a fejlesztésről a folyó államapparátusi költekezésre, mert az, hogy a költségvetésen belül a legdinamikusabban a központi államapparátus és a titkosszolgálatok kiadásai növekednek, míg leglassabban az infrastrukturális beruházások, kétségtelenül kedvezőtlen, a gazdaság jövője szempontjából hátrányos átcsoportosítás.
A munkajövedelmek és az állami forrásból származó személyes jövedelmek közül az állami forrásból származó személyes jövedelmek növekednek gyorsabban, ami még elfogadható is lenne, ha ez a leginkább rászorulók, a legalacsonyabb jövedelműek megsegítését szolgálná, ami egy ilyen súlyos gazdasági válság és annak szociális következményei után indokolt lenne. Önök azonban a jövedelemátcsoportosítást a leginkább rászorultak rovására és a legjobb, a legígéretesebb helyzetben levők javára valósítják meg azokkal a családtámogatásinak nevezett és egyéb támogatási formákkal, amelyekre oly büszkék.
Tisztelt Kormánypárti, egy évvel ezelőtt még Ellenzéki Képviselőtársaim! Önök azt mondták nagyon nagy hangsúllyal az előző ciklusban, hogy az a kormány kettészakítja a magyar társadalmat, az a kormány növeli 14-szeresére - ez nem volt igaz, de mondjuk nyolcszorosára - a különbséget a legfelső és legalsó rétegek között. Ha igaz az, amit önök akkor mondtak, akkor a mostani költségvetésben a legalsó tizednek kellene elsősorban segítséget nyújtaniuk. Önök azonban a mostani költségvetésükben a legalsó tized, illetve a legalsó ötöd számára teremtik a leghátrányosabb helyzetet - erről beszélünk már körülbelül két hónapja, amióta megismertük az önök terveit az adótörvényről és a társadalmi juttatásokról. Tehát mindaz, amit önök most jövedelempolitikában csinálnak, a szöges ellentéte annak, amit ellenzéki korukban mondtak.
Tisztelt Országgyűlés! Miniszterelnök úr többször elmondta, hogy ne a saját politikánkat kérjük önökön számon, mert hiszen önök nem arra kaptak felhatalmazást a választóktól. Rendben van.
Mik voltak a Fidesz programjának fő gazdasági céljai, amelyeket a választások előtt hirdetett? Az első a növekedés. Talán még emlékeznek rá, bár július 8. óta nem emlegetik, hogy 7 százalékos növekedést ígértek, amiben nem a szám a lényeg, hanem az, hogy a növekedés gyorsítását nevezték központi céljuknak. Aki előveszi ezt a kötetet, azt látja, hogy gyorsításról nincs szó. Azt a 4-5 százalék közötti növekedést, amit a szocialista-szabaddemokrata kormány elért, ígérik önök fenntartani. Nemcsak az idén vagy jövőre, hanem az egész időszakban. Ez rendben van, mi is ezt ígértük fenntartani, csak úgy látszik, más választást önök sem találtak.
Másodszor: azt állították, hogy az alapvető dolog, amit ajánlanak a választóknak, az egyszeri nagyszabású adócsökkentés. Hogy a miniszterelnök urat idézzem, ahelyett, hogy száz forintból hatvanat az állam elvenne és csak negyven maradna a polgároknál, önök ezt megfordítják, és csak negyvenet vesznek el és hatvan marad a polgároknál. Ez 20 százalékpontos tehercsökkentést jelent. Ehelyett a négy év egészére - ami ebben a költségvetési kötetben szerepel - önök 3-4-5 százalékos tehercsökkentést ígérnek, azt is csak a járulékoknál, az adók maradnak a jelenlegi szinten. A járuléknál többet, csak azt visszaveszik egészségügyi járulékban, illetékben meg másutt, tehát a terhek egészénél annak a csökkentésnek, amit önök a választások során ígértek, nyoma sincs. Tehát az önök második ígérete már nem létezik.
Az önök harmadik fontos ígérete a munkahelyteremtés volt. Már az adóvitában módom volt elmondani, csak ennél szűkebb körben, hogy Magyarországon a munkahelyteremtés elsősorban az alacsony jövedelmű munkavállalók munkahelyei szempontjából érdekes, a magas jövedelmű munkavállalók a növekvő gazdaságban megtalálják maguknak a munkahelyet. A járulék- és adóváltozások - az adójóváírás megfelezése és a fix járulék növelése - éppen a legalacsonyabb jövedelmű munkavállalók foglalkoztatásának a terheit növelik meg drasztikusan, ezért ellenérdekeltség mutatkozik a munkahelyteremtéssel szemben - a munkahely-teremtési ígéret elfelejtve.
Végül, amiről már beszéltem, a társadalom kettészakadásának a megakadályozása volt az önök gazdasági és társadalompolitikájának negyedik fő ígérete. Két hónap óta másról sem beszélünk - szabaddemokraták és szocialisták -, mint hogy az az adó- és jövedelempolitika, amit folytatnak, éppen a társadalom kettészakítását fokozza.
Tisztelt Képviselőtársaim! Az ígéreteiktől önök már ebben a költségvetésben elbúcsúztak. Ezért én csak azt ismételhetem meg a végén - amit már elmondtam a költségvetési bizottságban is tegnap, a bizottsági vélemény ismertetésekor, amit Szekeres Imre úr is idézett -, ha önök, tisztelt képviselőtársaim komolyan veszik azt, amit a választások előtt ígértek, akkor önök sem szavazhatják meg ezt a költségvetést - mi sem fogjuk.
Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki oldalon.)
ELNÖK: Köszönöm szépen. Kétperces hozzászólásra megadom a lehetőséget Danka Lajos képviselő úrnak, a Független Kisgazdapárt képviselőcsoportjából. Képviselő úr!
DANKA LAJOS (FKGP): Köszönöm, elnök asszony. Bauer képviselőtársamnak a következőket kell elmondanom: a Kisgazdapárt mindig is a gazdasági növekedést tartotta szem előtt, és ha jól emlékszem, akkor, amikor szó volt az államháztartás megtakarításainak felhasználásáról, a Kisgazdapárt akkor éppen a beruházások növelése mellett állt ki.
Mindenesetre egy biztos, mi soha nem mondtuk, hogy egy növekedés rossz, amit az előző kormány gazdasági szakemberei kijelentettek mindjárt a hatalomátvétel után. Amikor arról volt szó, hogy a gazdasági növekedés eléri a közép-európai államok színvonalát, akkor az MSZP szakértőgárdája kijelentette, hogy ez a gazdasági növekedés rossz. Én még nem hallottam rossz gazdasági növekedésről, csak rossz gazdasági értékelésről hallottam. Ezt az MSZP gazdasági szakemberei fél év múlva elismerték. Itt tulajdonképpen a gazdasági növekedés visszavágásáról volt szó. Ebből kifolyólag a Kisgazdapárt álláspontja a gazdasági növekedéssel kapcsolatban egyértelmű.
Felhívom tisztelt képviselőtársaim figyelmét arra, amikor a lakásépítések beemeléséről, tehát az első lakáshoz jutás állampolgári jogáról volt szó, akkor pont a Kisgazdapárt vállalta ezt fel. Valóban a beruházások növelését kellene szorgalmazni - ebben teljes mértékben egyetértünk Bauer képviselőtársammal -, csakhogy a kassza üres.
Köszönöm szépen, ennyit szerettem volna elmondani. (Taps az FKGP soraiban.)
ELNÖK: Köszönöm szépen. Hozzászólásra következik Zilahi József képviselő úr, a Magyar Demokrata Fórum képviselőcsoportjából; őt követi Gidai Erzsébet képviselő asszony, a MIÉP képviselőcsoportjából. Képviselő úr, öné a szó.
DR. ZILAHI LAJOS (MDF): Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Képviselőtársaim! Az új kormány első igazi megmérettetése az általa elkészített költségvetés vitájakor történik.
(18.00)
Az 1999. évi költségvetésről szóló törvényjavaslat elkészítésére igen szűkös idő állt rendelkezésre. A kormány mozgásterét korlátozták a korábbi gazdaságpolitikájából adódó determinizmusok, de a törvényjavaslat előkészítése és a vitára bocsátása között eltelt időszakban is történtek olyan előre nem látható rendkívüli események, amelyek szükségszerűvé teszik az előterjesztés részbeni korrekcióját.
A Magyar Köztársaság 1999. évi költségvetése, úgy érzem, már tartalmazza mindazokat az első lépéseket, amelyeket a kormány a hatalomra kerülés időszakában célként tűzött ki. Különösen támogathatónak érzem azokat a javaslatokat, amelyek elindítják a kedvezőtlen gazdasági adottságokkal rendelkező térségek felzárkóztatását. A központi költségvetés beruházási támogatásai hangsúlyosan kezelik a területi kiegyenlítési program felgyorsítását, a gazdasági növekedés egyik alapfeltételét jelentő, a nemzetközi paraméterekhez igazodó, az állami feladatkörbe tartozó termelő-infrastrukturális területek beruházásait, a transzeurópai infrastruktúra-hálózatok fejlesztését. A központi költségvetési szerv fejezeti kezelésű előirányzatai funkciójukhoz igazodóan tartalmazzák az esélyegyenlőség megteremtését elindító fejlesztési kiadásokat.
(A jegyzői székben Vidoven Árpád helyét Németh Zsolt, Kocsi László helyét Világosi Gábor foglalja el.)
A törvénytervezet 62. §-át, annak is a b) pontját szeretném kiemelni, amely szerint az Országgyűlés felhatalmazza a kormányt, hogy az ország leghátrányosabb helyzetű megyéi felzárkóztatása érdekében komplexen kezelje ezen térségek fejlesztéseit. Nagy felelősség hárul a tárcák vezetőire abban, hogyan tudják összehangolni saját munkájukat más tárcák munkájával úgy, hogy az végül szolgálja a kormány és a költségvetés célkitűzéseit. Különösen komoly odafigyelést igényel a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztériumtól a fejlesztési stratégiák komplex kidolgozása.
A területfejlesztést szolgáló regionális intézményrendszer kialakítása jelenti az alapját további gondolkodásunknak. A tervezési-statisztikai régiók és a regionális fejlesztési tanácsok létrehozása felelős gondolkodást kíván. Átgondolásra javaslom a döntéssorozatban a résztvevőknek továbbra is azt, hogy a hasonló társadalmi-gazdasági adottságú megyék alkossanak egy-egy régiót, figyelemmel a történelem során kialakult kapcsolatokra is. Engedtessék meg, hogy ennek kapcsán szóljak arról, hogy például sem gazdasági, sem földrajzi kapcsolata nincs Szabolcs-Szatmár-Bereg megyének Jász-Nagykun-Szolnok megyével, így elhibázottnak tartanám ezen két megye egy régióba való illesztését.
Reményeink szerint mind a támogatási célprogramok felhasználása, mind területi megoszlása az Európai Unióhoz való csatlakozás szellemében fogant. A törvénytervezet nyomdakész állapota óta eltelt napokban az ország több területén katasztrofális állapotokkal kellett szembenéznünk. A Felső-Tisza-vidéken a szerencse is mellénk szegődött, és így az ember legyőzte a folyót. A jövő évi költségvetés a felső-Tisza-vidéki árvízvédelmi rendszerek fejlesztésére 850 millió forintot irányoz elő. Átgondolásra javaslom a kormányzatnak és a felelős tárcának, hogy 3 milliárd forinttal emelje meg az eredetileg előirányzott összeget. Fel kell gyorsítani a program végrehajtását a közmunkaprogram eszközrendszereinek igénybevételével is. Közmunkavégzés támogatása címén a jövő évi költségvetésben 2 milliárd forint van előirányozva.
Ahhoz, hogy az ár- és belvízgondjaink megoldódjanak, 1999-ben Szabolcs-Szatmár megyének mintegy 2,7 milliárd forintra lenne szüksége, amiből mintegy 3-3,5 ezer főt tudnánk foglalkoztatni. Ez enyhítené a térség tartósan 20 százalék fölötti munkanélküliségét: 40 ezer ember megélhetési gondjait enyhítené. Ezzel összefüggésben felül kell vizsgálnia a tárcának az érintett vízügyi igazgatóság védelmi rendszere üzemeltetési és fenntartási költségeinek nagyságrendjét is.
Az árhullám okozta károk felmérése beindult. Választókörzetemben ötvenhat szatmári település és közel negyven beregi falu lakossága nézhet most szembe azzal, mit is pusztított el a víztömeg. Őszi munkájukat, a vetésterület 90 százalékát tönkretette a víz, de beszélhetünk az amúgy is rossz állapotban lévő utak fokozott igénybevételével járó nagyfokú romlásáról. A víz - ha győztünk is felette - itthagyta nyomát, figyelmeztetve: a természet ereje ma még nagyobb az emberénél.
A szatmári térség az Európai Unió keleti kapujává válik, de ma még csak rozzant kis ajtó. Ahhoz, hogy az itt élő, tisztaszívű, tisztalelkű emberek meg tudjanak birkózni fennmaradásukért, a kormánynak, a tárcáknak segédkezet kell nyújtaniuk az élet megindításához. A károk számbavétele után figyeljünk oda: van-e elég vetőmag az újravetéshez, van-e elég eszköz a magvak földbekerüléséhez, az eszközök el tudnak-e jutni a szántóföldekre. Az elkövetkezendő nyugalmasabb napok, a vészhelyzet elmúlása nem feledtetik-e közös gondjainkat?
A Magyar Köztársaság költségvetésének kiemelt jelentőségű alrendszeréhez tartoznak a helyi önkormányzatok gazdálkodását meghatározó bevételi előirányzatok, hiszen ezek felhasználását közvetlenül érzi hazánk minden polgára. A helyi önkormányzatok költségvetési mérlege szerint a jövő évben 9,7 százalékkal több bevétellel gazdálkodhat az önkormányzati szféra. Az egyes támogatások jogcímei, az önkormányzati feladatellátások különbségei, a kialakult ellátási színvonal eltérően hatnak az egyes önkormányzatokra.
Úgy gondolom, minden önkormányzat vizsgálja azokat az elemeket, amelyek kedvezőek, illetve kedvezőtlenek számára. A költségvetés bevételi lehetőségeit meghatározó szabályozási rendszeren belül azok fontosságát emelném ki, amelyek valamennyi önkormányzatot érintik, hiszen ettől függ az önkormányzatok és intézményeik gazdálkodásának biztonsága, likviditási helyzete, a települések fejlesztési lehetőségei, a szociális juttatások lehetséges mértéke. A normatív állami támogatás és az szja-növekedés céljait tekintve az önkormányzati feladatellátást biztosító, működési jellegű előirányzatok fedezetét adja.
Megítélésem szerint a tervezet az előző évekhez képest a források igazságosabb allokációját biztosítja. E területen a "sok vagy kevés" megítélésén túl nehéz meghatározni az 1999. évi feladatok tükrében, hogy a növekmény mire elég. Ehhez át kell alakítani az állami és önkormányzati feladatok körét és munkamegosztását.
Szeretném ráirányítani a figyelmet arra, hogy az önkormányzatok szempontjából a költségvetési javaslat egyik fontos szabályozási eleme a létszám több mint 2 százalékos átlagos csökkentése. A létszámcsökkentés differenciált kezelése önkormányzati szinteken eltérő hatású lehet. Saját területemből hozott példa szerint Szabolcs-Szatmár-Bereg megye önkormányzatának intézményhálózatában az elmúlt évek alatt közel 20 százalékos létszámcsökkentésre került sor annak érdekében, hogy működőképességük fennmaradjon. További létszámcsökkentéssel a feladat ellátása kerülhet veszélybe. Ezen túlmenően ellentmondásba kerülünk azokkal a szakmai előírásokkal, amelyek bizonyos területeken minimumlétszám elérését határozták meg.
(18.10)
Az ellentmondás feloldása érdekében javaslom, hogy a tárcák mélyebb területi koordinációt végezzenek. Úgy gondolom, hogy a létszámcsökkentést ajánlásként kell kezelni, s nem lenne szerencsés a későbbiek során hátrányként számon tartani olyanok elmaradását, mint például az "önhibájukon kívüli"-pályázatoknál. Üdvözölni tudom az önkormányzatok központi támogatásán túl az elmaradt térségek normatív szja-jának növekedését, mivel az adóerő-képesség tekintetében eltérő viszonyokból adódó különbségeket mérsékelheti.
Tisztelt Ház! A Magyar Köztársaság 1999. évi költségvetési törvényjavaslatának vitáját a közvélemény élénk érdeklődéssel figyeli. Biztos vagyok abban, hogy képviselőtársaim a vitában sok hasznos javaslatot fognak tenni. Tegyék ezt abban a szellemben, hogy az az ország boldogulását, polgárainak jobb létét és a kormány célkitűzéseinek megvalósítását segítse elő.
Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)
ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Kétperces hozzászólásra megadom a lehetőséget Veres János képviselő úrnak, a Szocialista Párt képviselőcsoportjából. Képviselő úr!
DR. VERES JÁNOS (MSZP): Köszönöm a szót, tisztelt elnök asszony. Tisztelt Ház! Hasonlóképpen Szabolcs megyei képviselőként, három dologra szeretnék reflektálni, részben abból a nézőpontból, mely szerint a pohárban félig lévő folyadékkal a pohár félig üres avagy félig tele van.
Elsőként a közmunkaprogramokat említette Zilahi József. Azt gondolom, hogy kellő kritikával nem is lehet talán illetni a költségvetésnek ezt a részét, hiszen rendkívül durva csökkentés van a költségvetésben a '99. évre a közmunkaprogramra tervezett összegekben. Nyugodtan fogalmazhatok úgy, hogy az az összeg, ami szerepel a költségvetésben, a mi megyénkben minden különösebb megterhelés nélkül felhasználható lenne jó célokra olyan személyek foglalkoztatásával, akik örülnek, ha ilyen programokban részt vehetnek. Éppen ezért ajánlom a kormány jelen lévő képviselőjének figyelmébe is, államtitkár úr, hogy ha lehetőség van, akkor ez egy olyan cél, amelyet megítélésem szerint célszerű lenne magasabb anyagiakkal is elismerni a költségvetésben.
A másik dolog ez a bizonyos gátépítési ügy. Sajnálatos módon az elmúlt napok eseményei bizonyították, hogy a költségvetésben beterjesztett 850 millió forint nagyon-nagyon kevés arra a célra, amely célt meg kell valósítani az ott élők biztonsága érdekében. Azt hiszem, e tétel növelésében szintén kialakulhat egy többpárti egyetértés, csak kérném szépen, hogy ha lehet, akkor mindenki kerülje azt a fajta összevetést, hogy márpedig ki-ki gondolt arra, hogy mennyi pénz lesz az 1999. évben erre a célra, hiszen 850 millió forint van a költségvetésben beterjesztve, és nem több, mint ahogy a korábbiakban elhangzott a Házban.
Az utolsó kérdés - ami a legproblémásabb - ez a bizonyos 62. §. Ugyan Zilahi úr örült annak, hogy bent van három megye kiemelt támogatása, én pedig nem örülök annak, hogy úgy van bent, ahogy bent van, azaz a korábbi garanciát jelentő minimális mérték meghatározása kikerült a mostani költségvetés-tervezetből. Szeretném kérni a kormány képviselőjét, hogy akceptálják azt a szándékot, amely a '98. és '97. évi költségvetések mintájára e források minimális mértékét legalább meghatározta e megyék számára, ugyanis így semmi garancia nincs arra, hogy a megyék hozzájutnak a forrásaikhoz.
Köszönöm a figyelmüket. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)
ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Hozzászólásra következik Gidai Erzsébet képviselő asszony, a MIÉP képviselőcsoportjából; őt követi majd Hargitai János képviselő úr, a Fidesz-képviselőcsoportból. Képviselő asszony, önt illeti a szó.
DR. GIDAI ERZSÉBET (MIÉP): Köszönöm szépen, elnök asszony. Tisztelt Képviselőtársaim! A délelőtti hozzászólásomhoz szeretnék néhány sarokpontot vagy kritikus kérdést hozzátenni, illetve azt kiegészíteni.
Az első, ami a költségvetési vitában kibukkant és lényeges kérdésnek tartjuk, az úgynevezett garancia-, illetve kezességvállalások köre. Itt több helyen jelenik meg, hiszen a garancia- és kezességvállalás mindenekelőtt a bankok területén jelenik meg, a pénzszférában. Különösen kritikus területnek tartom - legalábbis nagyon érzékenynek - a Postabank kezességvállalási ügyét. Most nem szeretnék kitérni a Postabank-vitára, de a költségvetési előterjesztésben az szerepel, hogy mintegy 75 milliárd forintnyi kezességvállalást vállalna fel a kormányzat a 110 milliárdos veszteséggel szemben. Az államháztartási törvény azonban kimondja, hogy a kiadások 1 százalékánál nagyobb kezességvállalást nem vállalhatna - ezt egyébként az Állami Számvevőszék jelentése is megállapítja -, és ez az 1 százaléknak több mint kétszerese. Az tehát a véleményünk, hogy ezt a kezességvállalást nem szabad felvállalnia a kormánynak.
Egyébként más módon is el lehetne érni, hogy a Postabank ügyét rendezzék: a bírósági felelősségre vonás mellett természetesen mindazokról a forrásokról szó lehet, amelyek a Postabanknál azzal jelentek meg, hogy a korábbi kormányzat működése idején hoztak egy olyan rendelkezést, hogy a kötelező tartalékrátát egyedi esetként megszüntették a Postabanknál, ezért valójában a pénzszaporítás korlátlan határát biztosították a Postabank mint kereskedelmi bank számára. Ebből adódott, hogy szinte számolatlanul szórták szét a forrásokat - gondolok azokra a bizonyos 300 milliós "egységcsomagok"-ra, de gondolom, a képviselőtársaim jelentős része is fel tudna hozni konkrét adatokat. Ezért az a javaslatunk, hogy valójában ezeket a forrásokat azoktól kellene visszahajtani, akik ezt megkapták, s ezzel a konszolidáció helyett egy más típusú vagyonelkobzás vagy egyéb úton történő forrásvisszaszerzés lenne lehetséges. Ezt a forrást természetesen más területen nagyon jól lehetne hasznosítani, akár az oktatás-kutatás területén, akár pedig az egészségügyben.
A másik ugyanilyen kritikus területe a költségvetésnek a Phare és az európai uniós programokra írt összegek, amelyek szétszórva szerepelnek a költségvetés különböző ágazati fejezeteiben, bár a Pénzügyminisztérium készített egy ilyen összefoglalót, amelyet önök is megkaptak, és a végén van egy táblázat. A táblázat nem minden esetben egyezik meg a költségvetés köteteiben lévő adatokkal, mert valószínűleg gyorsan készítették, és kimaradt néhány tétel. Mindenesetre arra szeretném felhívni a figyelmet, jóllehet, hogy a Magyar Igazság és Élet Pártja sem a NATO-t nem szavazta meg, sem az Európai Unióhoz való csatlakozást - tehát rendkívül sok a fenntartás, mindenekelőtt egy ilyen hatástanulmány készítése szükséges ahhoz, hogy itt előbbre lehessen jutni -, de ennek a költségvetülete ezért tartozik ide, Szalay képviselő úr, mert a költségvetési tükröződése megjelenik '99-ben.
Tehát ezt a kiadást, ami akár a Phare-programoknál, akár az EU-s kiadásoknál megjelenik, soknak tartjuk, hiszen ezek ilyen ad hoc, szerény számítások nélkül kerültek be a költségvetésbe, és a Phare-program igénybevételének is csak akkor van értelme, ha ez nem valami haveri alapú elosztás vagy valamiféle zárt körű kiosztás, ahogy ez nemegyszer történt az elmúlt időszakban, hanem ennek komoly pályázat alapján történő elosztása jelenik meg. Ha valóban olyanok a pályázatok, hogy megéri, és nem kell visszajuttatni külföldi résztvevőknek a jelentős részét, akkor meggondolandó, hogy mérsékelten mennyivel lehet támogatni ezeket a Phare-programokat.
A harmadik ilyen terület, amely az egyes minisztériumi költségvetésekben jelenik meg, az úgynevezett céltámogatások vagy másképpen, pontosan fogalmazva a fejezetkezelési előirányzatok. Ez igen sok, több tízmilliárdot kitevő rész az egyes minisztériumoknál. Elég elködösített részek vannak benne, mint fejlesztési program, és nem lehet tudni, hogy mi van a hátterében. Itt felmerül az a kérdés, hogy az ilyen céltámogatások mennyire kötik le megfelelő programokkal, vagy mire fordítják ezeket. Miután a céltámogatások nagy összegeket fognak át, ezért az a javaslat, hogy ezt a céltámogatást is csak szigorú, nyilvános pályázatok útján lehessen elnyerni.
Ehhez szervesen kapcsolódik a következő kritikus terület: az elszakított területeken élő magyarság sorsát felvállaló támogatások nagyon szerények. Ha összehasonlítom akár az európai uniós támogatásokkal, amelyeket innen forrásként kiszivattyúznak az országból, a kulturális-oktatási támogatások nagyon kevésnek tűnnek, és kevésnek is tartjuk. Ezért azt javasoljuk, hogy ezekből a forrásokból támogatni szükséges - hiszen az összmagyarság sorsát vállalta fel a kormányzat és annak a támogatását - ezekre a célokra. Kiemelném jómagam is - ahogy az MDF-es képviselőtársaim - a Magyarok Világszövetségének magasabb összeggel történő támogatását, hiszen a világ magyarságának egy összekötő szerepét tölti be egyes-egyedül Magyarországon.
Ide sorolom végül kiemelt kritikus területként a nemzeti örökség védelmét. A Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumának ilyen célú tevékenységét igen szerény forrásokkal támogatja a jelenlegi költségvetés. Rendkívül fontos a szerepe, hiszen értékmentő funkciót tölt be.
(18.20)
Ezért nagyon fontos - a 2000-es évfordulóra is készülve -, hogy olyan értékeket, mint például a rendkívüli mértékben elhanyagolt fertődi kastélynak a renoválását végre vállalja föl a kormányzat. Vagy ide sorolom akár Szombathelyen a műemlék értékű huszárlaktanyának a teljes romokban hagyását, és senki de senki nem figyel oda, hogy ezek az értékek magyar tulajdonban maradjanak, és ezek felújítása, renoválása lényegesen kisebb forintösszeget kívánna, mint amennyi pénz elhagyja az országot, mégpedig akár a multinacionális cégeken keresztül, akár az európai uniós támogatáson keresztül. Ezért mérlegelni kell, és lényegesen fontosabbnak tartjuk a hazai értékek védelmét, mint esetleg ilyen laza, számítások nélküli külföldi támogatások beépítését a magyar költségvetésbe.
Végezetül a hiányról szeretnék szólni, hiszen kétségtelen, hogy a költségvetés deficitje nagyobb '99-ben, mint '98-ban volt, bár '97-96-ban lényegesen magasabbak voltak a költségvetési hiánynagyságok. Viszont fölmerül az, hogy miből fogják finanszírozni a hiányt. Erre a kérdésre választ a költségvetési előirányzatból nem kapunk, sőt a Pénzügyminisztérium mostani leiratában az jelentkezik, hogy a költségvetési hiány finanszírozása üzleti titok, hogy miből fogják fedezni. Márpedig én úgy tudom, hogy a kormányzat felelősséggel tartozik és beszámolási kötelezettsége is van a parlamentnek, felelősséggel tartozik a tevékenységéért, és a parlament a legfőbb szervezet, amely ezt a felelősséget ellenőrzi. Ezért nagyon kérjük, hogy ez ne legyen üzleti titok; tehát minden képviselőnek, hogy dönteni tudjon arról, hogy mit hagy jóvá, ezeket az úgynevezett üzleti titoknak tartott adatokat, elképzeléseket tudnia kell, sőt meg kell vitatni, és jóvá kell hagyatni.
Ha ez nem történik meg, akkor bizony a költségvetéssel szemben csak bizalmatlanság jelenik meg, mint ahogyan ez a bizalmatlanság megjelenik a Magyar Nemzeti Bank tevékenységével kapcsolatban, amely nem választható le a költségvetésről. Hiszen ha megnézzük az adatokat, akkor gyakorlatilag a költségvetés finanszírozza a Magyar Nemzeti Bankot és nem fordítva. Ezért minden olyan adatot, amely a tevékenységükkel kapcsolatos, nem titkosítani kell - sőt ez visszaélés -, hanem nyilvánosságra kell hozni, és el kell juttatni a képviselőkhöz. Gondolom, hogy ez az újságok egyes oldalaiból most kiolvasható. Ezért tisztelettel kérem ennek pótlását, mert ahhoz, hogy megszavazzunk nyugodt lelkiismerettel egy költségvetést... - az függ azoktól is, hogy milyen háttér-információk, milyen machinációk zajlanak le, és mi az, ami titkosított adatként eltűnik a szemünk elől.
Köszönöm szépen. (Taps a MIÉP padsoraiban.)
ELNÖK: Megköszönöm a képviselő asszony hozzászólását. Karl Imre képviselő úr kért kétperces hozzászólásra lehetőséget.
Képviselő úr, öné a szó.
DR. KARL IMRE (MSZP): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Azért kértem egy rövid hozzászólásra szót, mert úgy gondolom, hogy ez a kérdés, az Európai Unióhoz való csatlakozás kérdése olyan fontos kérdés, hogy érdemes erre reagálni. A vezérszónoklatokban is hangzott el ebben a témában komoly kritika, több kormánypárti képviselő, vezérszónok megemlítette ezt a kérdést - mint egy különösen jó helyzetben lévő ügyet. Azt gondolom, el kell hogy mondjuk, itt, ebben a Házban újra, hogy az Európai Unióhoz való csatlakozás kérdései most, november 10-e után, amikor minőségileg megváltozott a helyzet, és a csatlakozásnak egy olyan időszaka következik el, ami az ország számára meghatározóan fontos, jelenleg sem és az 1999-es évben sincs megfelelő módon finanszírozva.
Balsai István képviselő úr is azt mondta, hogy lám-lám, milyen sok pénzt fordítunk mi erre most, amikor korábban a Horn-kormány csak a két ezrelékét, 19 milliárdot adott erre a célra. Meg kell, hogy mondjam, hogy most ebben a költségvetésben a konkrét acquis-elv átvételére és a nemzeti program megvalósítására 6,4 milliárd forint van a költségvetésben. Ez egyébként 0,18 százaléka a költségvetés kiadási főösszegének, és most sajnos a képviselő úr nincs itt, de ez matematikailag egy picivel kevesebb, mint a két ezrelék; tehát most, jelen pillanatban még ennyi sem fordítódik.
El kell, hogy mondjam, hogy a Szocialista Pártnak az a véleménye, hogy az euro-atlanti csatlakozásra nemhogy sok ez a pénz, hanem igenis nagyon kevés, és ezeknek az összegeknek a társfinanszírozásokban sokkal jobban meg kellene jelenniük a költségvetés megfelelő fejezeteiben. Úgy gondoljuk, hogy a költségvetés ebből a szempontból mindenképpen módosításra kell hogy szoruljon, különösen azért, mert jelen pillanatban van ennek a témának felelős minisztere is, még ha tárca nélküli is. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. (Taps az MSZP padsoraiban.) Hozzászólásra következik Hargitai János képviselő úr a Fidesz képviselőcsoportjából; őt követi majd Kupa Mihály független képviselő úr. Képviselő úr, öné a szó.
DR. HARGITAI JÁNOS (Fidesz): Köszönöm a szót. Elnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! Képviselőtársaim! "A kormány költségvetése sajnos ismét nem lett az ország költségvetése. Ez kár, nagy kár, sőt hiba." Mielőtt azt gondolnák ellenzéki képviselőtársaim, hogy eltévesztettem, hogy miért jöttem föl ide a pulpitusra, közlöm önökkel, hogy egy idézetet olvastam föl az elmúlt évi költségvetés vitájából, és Kádár professzort idéztem. A Kádár professzor úr által mondottakhoz még többször hozzá szeretnék nyúlni. A tízpercesre tervezett mondandóm után arról szeretném meggyőzni önöket, hogy ma ennél a vitánál egy ilyen tartalmú mondatot megfogalmazni, mint amit Kádár professzor úr az elmúlt évi költségvetés kapcsán megtett, azt gondolom, csak demagógiával lehetne megfogalmazni.
Mondandómat három kérdéskör köré csoportosítom. Először a költségvetést általánosságaiban kívánom elemezni, elsősorban a költségvetés újszerűségeire szeretnék rámutatni. Egy második gondolatkörben az Állami Számvevőszék által tett megállapítások közül néhányat - amit izgalmasnak vélek - szeretnék szóba hozni és az álláspontomat kifejteni. Egy harmadik gondolatkörben a költségvetés politikai üzenetéről, a prioritásokról szeretnék szólni.
Általánosságban a költségvetésről:
Azt gondolom, abban mindannyian egyetértünk, hogy tökéletes költségvetés nincs, a tökéletességet úgy értve, hogy egy olyan költségvetés, amely a társadalom minden rétege, minden érdekcsoportja számára azonos módon biztosítana minden lehetőséget. Ugyanakkor sokszor tapasztaltuk azt az elmúlt tíz évben, hogy volt törekvés ilyen költségvetések készítésére, hogy kicsit adni mindenkinek, vagy azonos módon elvenni mindenkitől valamit. Ez a gondolkodás az elmúlt tíz évben jellemző volt a költségvetés készítésére. Ez az első olyan év, amikor ezzel a gondolkodással a kormányzat radikálisan szakít. Egy olyan költségvetés van előttünk, ami természetes módon az előző kormány költségvetési irányelveire is épít, és ez nem baj, ezt teljesen normálisnak tekintem. Ugyanakkor már megfogalmazza ennek az új kormánynak azokat a prioritásait, amelyeket a kormányprogramban már lefektetett.
Más megközelítésben azt gondolom, hogy ez a költségvetés az első olyan költségvetés tíz éve, ami már nem az átmenet költségvetése. Szakít azzal a rövid távú gondolkodással, ami az elmúlt tíz év költségvetését jellemezte, elismerve azt, hogy az elmúlt tíz évben persze a kényszerek olyan nagyok voltak, hogy igazán szárnyaló költségvetéseket csinálni se lehetett. Ma a lehetőség más, elfogadom Bauer képviselő úrnak azt az állítását, hogy ez is az örökség része, csak azt tenném hozzá, hogy nem feltétlenül csak az elmúlt három év örökségének része, hanem az elmúlt tíz év örökségének része; mert azt gondolom, hogy így teljesebb ez az állítás.
Azt gondolom, hogy erre a költségvetésre az is jellemző, hogy nem sok kicsi költségvetés fekszik itt most előttünk. Először találkozunk azzal, hogy a költségvetést, az államháztartás teljes rendszerét egyszerre tárgyalhatjuk, és ez se fordulhatott elő az elmúlt tíz évben. Hisz itt van előttünk az ország költségvetése, a tb-alapok költségvetése, az elkülönített állami pénzalapok jó része be lett emelve a költségvetésbe, és láthatjuk az államháztartás egyik alrendszerének, az önkormányzatoknak a költségvetési mozgáslehetőségeit is. Úgy is megfogalmazhatnám ezt a gondolatsort, hogy először van arra lehetőség, hogy az államháztartás preambulumában megfogalmazott számviteli alapelvek érvényesüljenek, amit az államháztartási törvény megkíván a teljesség, az áttekinthetőség és így tovább, nem sorolom, hisz képviselőtársaim tudják, hogy mi van ott a preambulumban megfogalmazva.
(18.30)
Még mindig az általánosok között egy megjegyzés: azt gondolom, a politika most először következetes. Akkor, amikor számunkra felemelő módon megválasztottuk a miniszterelnököt - másoknak ez esetleg nem volt ilyen felemelő pillanat -, akkor a kormányprogram elfogadásáról is döntöttünk. Akkor a személy volt reflektorfényben, és akkor még nem gondoltuk volna, hogy a kormányprogram is hangsúlyossá válik.
Ebben a költségvetésben a kormányprogram aprópénzre váltása megkezdődik, de ez csak az első lépés. Ebben lesz még négy év és talán több időnk arra, hogy ezt a kormányprogramot megvalósítsuk.
Az ÁSZ-véleményeire néhány mondatos reagálás: Nyikos László ÁSZ-alelnök úr a költségvetési bizottság ülésén úgy fogalmazott, hogy valamifajta magyar szabadalomról van szó, amikor az ÁSZ a költségvetést véleményezi. Arra utalt, hogy ez Európa országaiban általában nem gyakorlat. Azt gondolom - és egy új képviselő számára biztosan gondolom, hogy így is van -, az ÁSZ véleménye sokat segít abban, hogy a költségvetést az ember reálisan értékelje. Tehát ha magyar szabadalom is, én ezt hasznos szabadalomnak tekintem.
Az ÁSZ megemlíti azt, hogy a központi költségvetésben kell jóváhagyni a hiány finanszírozásának módját. Utal az Áht. 8. §-ára, 27. és 28. §-ára. Kétségtelen, ez van megfogalmazva az Áht.-ban, és úgy tűnik, hogy a költségvetési tervezet 4. §-a ezt nem teljesen elégíti ki, mert csak annyit mond ez a 4. §, hogy a pénzügyminiszterre bízza a hiány finanszírozásának módját, és azt az Áht. keretei között teheti.
Én a Pénzügyminisztérium álláspontját osztom e tekintetben. Ha ennél többet tennénk be a költségvetésbe, akkor már költségvetési titkokat fecsegnénk ki, és ez lehetőséget biztosítana a pénzpiac manipulálására. Ugyanakkor azt is elismerem, hogy az Áht. az én olvasatomban is ennél többet kívánna meg, csak életidegennek tűnik az Áht.-nek ez a megfogalmazása.
Az államháztartási törvény 36. §-a a kormány feladatává teszi, hogy terjessze be azokat a törvénymódosításokat is, amelyek megalapozzák a költségvetést. Harminckilenc ilyet sikerült beterjeszteni. Amikor felszólalásomra készültem, megnéztem, hogy a tavalyi költségvetésnél mennyi ilyen volt. Ott csak húsz-egynéhány volt. Tehát mi ezt sajnos - de más szempontból érthető módon - jelentősen túlteljesítettük. Tardos Mártont idézem, aki a költségvetési bizottsági vitában azt mondta, hogy sok dologba belekap ez a költségvetés. Nyilvánvalóan ennek is eredménye az, hogy sok helyen kellett törvényeket módosítani.
Nem osztom az ÁSZ azon véleményét, hogy ez önmagában jogbizonytalanságot eredményezne, vagy a törvények tekintélyét rontaná. Ez az állítás akkor lenne igaz, ha itt olyan módosítások történnének, amelyek a költségvetésnek csak a pillanatnyi érdekeit szolgálnák. Azt gondolom, ezek a törvénymódosítások nem ilyenek.
A költségvetés általános tartalékát az államháztartási törvény szerint a kiadási főösszeg 0,5 és 2 százalékában kell meghatározni. Ugye 19 milliárdot terveztünk, ez 0,54 százalék, és akkor itt a sokat vitatott 1,9-es zárolás kerül szóba, az ÁSZ véleménye kapcsán. Itt az ÁSZ úgy fogalmaz, hogy mivel az Országgyűlés rendeli el ezt a zárolást, a zárolás feloldásánál, ha úgy alakulnak majd a költségvetési elvárások, ahogy a kormány tervezte, akkor ezt az Országgyűlésnek kellene megtennie.
Óvatosan fogalmaz az ÁSZ, mert nem hivatkozik államháztartási törvényi helyre, hanem csak azt mondja, hogy így illene eljárni. A pontosság kedvéért itt azt azért el kell mondanunk, hogy az államháztartási törvény 38. §-a egyértelműen fogalmaz, amikor azt mondja, hogy az általános tartalék felett a kormány rendelkezik. Tehát az államháztartási törvénynek megfelelően járunk el akkor, ha ezt a feladatot a kormányra bízzuk, és nem vonjuk az Országgyűlés kompetenciájába.
A központi beruházások kapcsán egyről szeretnék csak szólni. Itt viszont az Állami Számvevőszék véleményét osztom. Egy olyan beruházásról van szó, konkrétan a 6-os út fejlesztése - baranyai képviselőként érthető, hogy ezt említem. Az Állami Számvevőszék úgy fogalmaz, hogy a tavalyi évi költségvetés áthúzódó beruházásként, illetve egy majdani beruházás megalapozásaként tervezett erre forrásokat. Most ebben a költségvetésben ezt nem említi meg a törvénytervezet, az indokolásban nem szól róla, sőt még a zárszámadási törvénytervezet sem említette.
Nem lehet azzal elintézni a kérdést, hogy bizonyos célelőirányzatokban majd lesznek erre források. Azt gondolom, ha a költségvetés egy politikai dokumentum, politikai üzenete is van - és van -, akkor fontos, hogy ezeket a pici gesztusokat megtegyük azoknak, akik ezt nagyon várják. Mivel nem pluszforrásokat szeretnénk erre a 6-os útra fordítani, realisták vagyunk, és tudjuk azt, hogy csak a beruházás megalapozásának van lehetősége, de nagyon fontosnak tartanánk, ha ez megfogalmazva meg is jelenne a költségvetésben; ezért ilyen tartalmú módosító indítványokat tenni fogunk.
Elismerve egyébként elsősorban a kelet-magyarországi képviselők óhaját, hogy ezeket a kelet-európai régiókat, megyéket célszerű és kell fejleszteni - mindig is támogatni fogom dél-dunántúli képviselőként is -, azonban azt kérem képviselőtársaimtól, és kérem a kormány képviselőitől, hogy azért minden második mondatunkban utaljunk arra is, hogy Dél-Dunántúl azért nem olyan, mint a Dunántúl. Dél-Dunántúlra került a legkevesebb működő tőke, még kevesebb, mint Kelet-Magyarországra. Tehát ha a külföldi tőke bizalmát néhány mondatos fogalmazással, a költségvetésben tett néhány mondattal erősíthetjük, akkor ezt tegyük meg a dél-dunántúli régió fejlesztése érdekében is.
A harmadik gondolatkörre térve: a költségvetési bizottsági ülésen azt mondtam, hogy sok mindent lehet állítani erről a költségvetésről. Egy biztos, hogy ennek a költségvetésnek van arca: ha a költségvetés vázát nézzük, és a váza alatt nyilvánvalóan azt értem, hogy 5 százalék gazdasági növekedéssel kalkulál a kormány, más számítások szerint egy kicsit óvatosabban, 4 százalék növekedéssel is kalkulál; ha az államháztartási hiány mértékét 3,95 százalékra kalkulálja - megjegyzem, az idei költségvetés még 4,9 százalékkal kalkulált - akkor, amikor tudtuk azt, hogy az idei évben is jelentősen nő a gazdaság dinamikája. Választások évében voltunk, önök nem akartak a 4,9-nél lejjebb menni. Mi is választhattuk volna ezt a kényelmes megoldást. A jövő érdekében nem ezt tettük, hanem radikálisan igyekszünk leszorítani ezt a hiányt. Akkor amikor 10-11 százalék inflációval kalkulálunk, amikor a reálbérek növekedésének 2-3 százalékával kalkulálunk, nagy eltérésekkel, amikor a költségvetési elvonást 47 százalékról 45 százalékra kívánjuk csökkenteni, ezeket a tételeket értem én a költségvetés váza alatt.
Azt gondolom, ezen a vázon - kormánypártiak vagy ellenzékiek - még összeveszni sem tudunk. Amikor már azt mérlegeljük, hogy teljesülni tudnak-e ezek a számok, akkor már lehet vita köztünk. Mi azt gondoljuk, feszített ugyan a költségvetés bevételi oldala, de az teljesíthető, és a kiadások is reálisan vannak megtervezve. Itt már lehet persze vita köztünk, volt is vita köztünk a költségvetési bizottsági ülésen.
Mondandóm elején mondtam azt, hogy Kádár Béla terminológiájához, fogalmaihoz szeretnék visszatérni, bár megjegyzem, más mértékadó képviselőtársaim tavalyi megszólalásait is áttanulmányoztam. Az SZDSZ soraiban Tardos Márton, Bauer képviselő úr, Burány Sándor, Varga Mihály - most államtitkár, akkor még képviselő - elmondott szavait is.
Tehát visszatérve Kádár Bélához: Kádár Béla úgy fogalmazott tavaly, és ma is azt gondolom, hogy egy általános érvényű igazság, ami történt, nem feltétlenül csak a Horn-kormány hibájából, tehát én nem ezt állítom, hanem azt mondom, az elmúlt tíz év örökségeként a pénzügyi egyensúly megteremtése érdekében egy bizonyos társadalmi deficitet, ahogy ő fogalmaz, vagy nemzeti deficitet halmoztunk fel.
Mit értett ő ez alatt, és mit értünk mi ez alatt? Ez miben jelenik meg? Abban a tömeges elszegényedésben, térségek leszakadásában, soha nem látott népességfogyásban, a kultúra, az oktatás és az egészségügy drámai helyzetében; és az önök által is említett közbiztonság hiányát állapította meg a volt miniszter, tehát a közbiztonság nem létében mérhető ez a társadalmi deficit.
Mi az, amit csinálhat ez a kormány? Nyilvánvalóan ebben a szituációban, ha hosszú távon gondolkodik, ezt a deficitet, ezt a társadalmi deficitet megpróbálja oldani. Más módon fogalmazva, a jövő felélésének folyamatát kívánja megállítani akkor, amikor családokban gondolkodva alanyi jogúvá teszi a családi pótlékot, visszaállítja a gyest, gyermekek utáni adókedvezményt vezet be, a tandíjat eltörli, a tankönyvek áfáját csökkenti, a lakásépítés esetén bizonyos szituációban áfa-visszaigénylésre ad lehetőséget, illetékdolgok, és még sorolhatnám. De ebbe a körbe tartozik az is, amikor jelentősen növekednek az oktatás és a kultúra forrásai, s jelentősen növekednek a közbiztonság forrásai is.
Nincs idő itt részletekbe belemenni, ezért azt gondolom, ezek azok az állítások, és ezek azok a jelzések, ezek azok a konkrét tettek a költségvetésben, amelyekkel ezt a felhalmozott társadalmi deficitet akarjuk oldani és csökkenteni.
A nemzeti deficitről - megint Kádár Béla gondolkodásában maradva, és itt Tardos képviselő úr felszólalásához is visszanyúlok -: a költségvetési bizottsági ülésen azt mondtam, az elvitathatatlan, hogy a vállalati szektor jövedelmének növeléséről gondoskodik ez a költségvetés. Akkor, amikor a nemzeti deficitet oldani akarjuk, akkor ezt a módját választjuk. Mi hiszünk abban, hogy a vállalkozói szektorban, elsősorban a kis- és középvállalkozói szektorban ott hagyott több mint 100 milliárd forint beruházásokra fog fordítódni, tehát amit nem vontunk el a vállalatoktól. Itt a tb-járulék jelentős csökkentésére gondolok.
(18.40)
Vitatható persze, hogy ez beruházásokra fordítódik-e és ez szerkezetváltozást is eredményez. Mi hiszünk abban, hogy ez így fog történni, s ha ez így történik, akkor az a felhalmozott nemzeti deficit is csökkenni fog, ami szintén az elmúlt tíz év öröksége.
Tisztelt Képviselőtársaim! Én azt gondolom, hogy egy hosszú távon gondolkodó kormány első költségvetését tárgyaljuk. Ez az első költségvetés megalapozza a következő évek gazdaságpolitikai mozgáslehetőségeit. A társadalom egészének érdekeit képviseli ez a költségvetés, és ugyanakkor a társadalom mikrorégióiban ott lévő családok érdekeit is maximálisan szolgálja.
Azt gondolom, amikor elkövetkezik a költségvetési végszavazás pillanata, akkor ellenzéki képviselőtársaim is csak remegő kézzel fogják megtalálni a "nem" gombot, kormánypárti képviselőtársaim pedig biztos, hogy jó szívvel szavaznak a költségvetésre.
Köszönöm a figyelmüket. (Taps.)
ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Kétperces hozzászólásra megadom a lehetőséget Hegyi Gyula képviselő úrnak, a Szocialista Párt frakciójából.
HEGYI GYULA (MSZP): Köszönöm szépen, elnök asszony. Én inkább attól tartok, hogy jó néhány kormánypárti képviselő fogja remegő kézzel megnyomni természetesen az "igen" gombot, hiszen azokra gondol, akik vesztesei lesznek ennek a költségvetésnek.
Én is arról szeretnék röviden beszélni, amivel kapcsolatosan ön Kádár Bélát idézte, a társadalmi deficitről. Igen, az elmúlt tíz év változásainak, fejlődéseinek sajnálatos eredménye volt egy társadalmi deficit. Most arról van szó, hogy lehetőség lenne arra, hogy ez a költségvetés azoknak fizesse vissza az árat, akik a legnagyobb költségeket fizették a stabilizációért; mindarról, amiről többen, többek között Bauer Tamás képviselőtársaim is beszélt.
A társadalmi deficitet, képviselő úr, a nyugdíjasoknak, a kiskeresetűeknek, a munkavállalóknak, mindazoknak kellene visszafizetniük, akik vesztesei lesznek ennek a költségvetésnek. Lesznek persze nyertesek is, például igazgatótanácsi tagok - hallottunk ma ilyenekről. Attól tartok azonban, hogy a társadalmi deficitet lényegében és egészében növelni fogja ez a költségvetés - feleslegesen, hiszen már lehetne csökkenteni.
Köszönöm figyelmüket. (Taps az MSZP padsoraiban.)
ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Tájékoztatom tisztelt képviselőtársaimat, hogy jelenleg a Fidesz képviselőcsoportjának 70 perc 30 másodperce van, a Magyar Szocialista Párt képviselőcsoportjának 77 perc 50 másodperce, a Független Kisgazdapárt képviselőcsoportjának 24 perc 20 másodperce, a Szabad Demokraták Szövetsége képviselőcsoportjának 9 perc 40 másodperce, a Magyar Demokrata Fórum képviselőcsoportjának 8 perc 10 másodperce, a MIÉP képviselőcsoportjának 11 perc 10 másodperce, és a most következő Kupa Mihály független képviselő úrnak 12 perce.
Képviselő úr, önt illeti a szó.
DR. KUPA MIHÁLY (független): Köszönöm, elnök asszony. Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Utoljára 1990. december 31-én álltam ezen a pulpituson, amikor elfogadták a tíz évvel ezelőtti deficites - s a többi - költségvetést, aminek következtében azért ez az ország itt van, ahol van.
Az első, amiről beszélni szeretnék: egy költségvetés tervezésénél, pláne egy új kormánynál négyféle, nagyon biztos bizonytalansággal kell számolni. Az első maga a makrogazdasági, tehát a nemzetgazdasági helyzet és annak értékelése; a második a bevételek, a harmadik a kiadások, és sajnos a negyedik bizonytalan, kényes kérdés Magyarországon az adósság finanszírozása.
Itt már nyilván elhangzott minden a nemzetgazdaságról. Magyarországon három kérdés érzékeny. Az egyik a külgazdaság, a másik az infláció, a harmadik - ebből következően - a növekedés. A kormány által előterjesztett költségvetés a gazdasági intézmények, kutatók előrejelzéseinek a kedvezőbb változatait mazsolázta ki - ha szabad így fogalmaznom. Tehát egy picit magasabb növekedést, mint amit mondanak, s ez rendjén van, kicsit alacsonyabb inflációt; a külgazdasági egyensúlynál nincs semmilyen eltérés. Azt gondolom, ez a pálya benne van ebben a gazdaságban. Ha nagyon rossz lesz a nemzetközi helyzetünk, főleg Nyugat-Európával az export-import, vagy a bérkiáramlás erősebb lesz, akkor a pálya nyilvánvalóan módosulni fog. Már most előre mondom, valószínű, hogy ez a kis tartalék akkor nem lesz elég, s valószínű, hogy a hiány, ha az ember nagyon megszámolja, már most a GDP 4,5 százaléka körül van, körülbelül 5 alatt lesz, még mindig elviselhető szinten, de ez nem egy olyan kockázatos dolog, lehet jobb is, lehet rosszabb is.
A bevételek:
Én elfogadom az ÁSZ állításait, hogy voltak olyan bevételek, ahol biztonságra törekedtek, de volt egy sor olyan, ahol túlfeszítés van. Elég csak annyit mondani, hogy a folyóáras hazai termék 15 százalékkal nő, és egyetlenegy olyan komoly bevételt nem találnak a költségvetésben, amelyik messze nem efelett lenne tervezve. Jó, hogy különböző jövedelemelemekről van szó, de a folyóáras jövedelemből származó többleteket még megfeszítették a kitűnő adóhivatal többletbehajtási előirányzataival. Én elég hosszú ideje ismerem az adóhivatali munkákat, mindig el lehet érni valami többletet, de hirtelen nagyon látványosat nehéz.
Van egy külső veszély, ez pedig a tb-behajtás átpakolása az APEH-hoz. Legyenek szívesek, komolyan számoljanak azzal, hogy ott nehézségek lesznek, és ez a költségvetésre, a költségvetés egyensúlyára vissza fog hatni! A kiadások:
Azt hiszem, hogy eléggé megalapozottak a különböző előirányzatok, elsősorban ott - és itt megint az ÁSZ-ra hivatkoznék -, ahol a saját bevételek biztonságosan tervezhetők. Ott, ahol az állami támogatás a fő bevételi forrás és ahol a feladatok és a normatívák nem eléggé tisztázottak - és itt sok területet lehetne mondani -, lehet, hogy több lesz a szükséges kiadás, mint amennyi most éppen elő van irányozva, és ez egy feszültséget eredményezhet a mérlegben, illetve a pénzügyi helyzetben.
Az adósságszolgálat finanszírozása:
1200 milliárd forint finanszírozási igény van, amely az állami költségvetés egyharmada, ami hihetetlen pénzmennyiséget jelent, s azt is jelenti, hogy a Pénzügyminisztérium vagy a kormány a pénzpiaci folyamatokat - ha nem kellő körültekintéssel jár el - befolyásolhatja ide is meg oda is, mert ez egy hatalmas mennyiség. A pénztömeg-növekedés, ha jól emlékszem, 100 milliárd a következő évre. Ezért az én számomra nem kérdés az, hogy ezt törvénybe kell foglalni, és miért titok az, hogy hosszú lejáratú kötvény, kincstárjegy, három- vagy ötéves... Azt nem kell, hogy mikor bocsátja ki, de azt, hogy fűből vagy fából lesz, azt azért egy kultúrállamban nem ártana megmondani.
Megtévesztőnek tartom, bár jóllehet, a statisztikák és adatok gazdagok és áttekinthetőek, fejlődtek. Ezt a külső-belső adósság helyetti deviza- és forintadósságot azért ki kell mutatni legalább egy soron, hogy mi az, ami kifelé van. A forint konvertibilis, úgyhogy deviza ide, deviza oda, van belső deviza és van külső.
Ezzel az egésszel, a tervezéssel, az adatkezeléssel kapcsolatban melegen ajánlom az ÁSZ ajánlásainak a megfogadását. Nem feltétlenül most, mert nem biztos, hogy lesz annyi idő, hogy mindent meg lehessen fogadni, de a jövőben feltétlenül megfogadásra ajánlom.
Ami a prioritásokat illeti: józan, épeszű ember azt mondja, hogy a család, a közbiztonság, a felsőoktatás, kultúra, hitélet, sport, vidék, kis- és középvállalkozások, EU-csatlakozás... - valószínűleg nem mondtam el mindent. Persze, hogy ezzel mindenki egyetért, mert ez szükséges, ez jó és kell. De először is ez túl sokféle prioritás, szeretném mondani, de lehetséges, mert nagy a társadalmi feszültség, szükség van rá.
(18.50)
Egy baj van, hogy ezeket a nagy pénzeket: 32-27-32, a sport 67 százalékkal nő - remélem, nem a labdarúgásra fogják költeni (Derültség.) -, a kultúra 40, szóval ezek nagy dinamikák és tisztítottak, tehát összehasonlíthatóak. Úgy mennek a területre ezek a pénzek, hogy nincsenek ott érdemi reformok, a feladatok nem teljesen tisztázottak, hogy így fogalmazzak, s a források eléggé szétszórtak a különböző ágazatoknál.
(Az elnöki széket Gyimóthy Géza, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)
Elhangzott már, én is csak érdeklődve olvastam, mert nem tudtam elmerülni benne, hogy ezek a fedezeti vagy fejezeti kezelésű célelőirányzatok szédületes mennyiségűek, és szépen átfedik egymást: gyerekekre van 25 itt, 15 ott - szóval rendben van, hogy a családot támogatjuk, de akkor próbáljuk meg összeszedni! Hogy mi lesz ennek az eredménye? Én mint magas jövedelmű, aki visszakapom a két gyerekemre a családi pótlékot, nagyon csúnyán nézne ki, ha én itt most kárognék, hogy szegény szegények. De a szegény szegények rosszabbul fognak járni, mert elhangzott - és nem személyes megtámadtatásból mondom, hogy erre választ kérek -, hogy az átlagos adóterhelés 20 százalékos, 40 százalék a felső kulcs. Szeretném mondani, hogy ahol az átlagos adóterhelés 20 százalék, ott valami istenverte nagy baj lehet, mert ez azt jelenti, hogy a szegények vagy azok, akik eggyel vannak a szegények fölött, adóznak - és nem eléggé... Az eloszlást lehet látni, meg kell nézni! De meglátjuk, ezeken még lehet javítani; az irányok józan ésszel elfogadhatóak.
Amit nagyon hiányolok ebből a költségvetésből: az egyik az önkormányzatok. Ez a 9,5 százalék növekedés le van terhelve, a pályázati lehetőségek nem ismertek, mert az alapok beolvadtak, és most óriási finanszírozási lyuk van. Az új forrásmegosztás hiányzik, szellemes ez a kiegyenlítés, iparűzési, személyi jövedelemadó, de nézem a 2001-ig terjedő dinamikát: ha az adóreform olyan lesz, hogy a központi és a helyi források közötti megosztás nem változik meg a helyi javára, akkor nem tudom, miért beszélünk az EU-ról, ahol a régiónak saját forrással kell rendelkeznie? Ezt nem helyettesíti, bár nagyon helyes a régiós területfejlesztési tanácsok megalakítása.
Mezőgazdaság: sok pénz van, nagyon örülök neki. De nem látom sehol, hogy a '98-as év most már egyre súlyosabb problémáira, amelyek végig '99-ben fognak jelentkezni - vetésterület visszaesése s a többi, s a többi -, van-e valamilyen elképzelés és stratégia.
Egészségügy, távirati stílusban: itt csak azt mondom, hogy hol vannak a bérek - mert azt nem látom, hogyan fognak nőni. (Közbeszólás az MSZP padsoraiból: 400 százalék!) Nem tudom! Nem szeretek ilyen nagy számokkal dobálózni.
Honvédelem: nem vagyok militarista, de a magyar légierő, ha jól tudom, most azzal a problémával küszködik, hogy nem tudja a szolgálati őrjáratokat - ha jól mondom - lerepülni, és el kell bocsátania pilótákat, miközben mi vidáman azt mondjuk, hogy részt tudunk venni Koszovóban, mert a magyar légteret biztosítják. Kérem, a magyar légteret elsősorban a magyaroknak kell majd biztosítani! Itt a 175 milliárd helyett csak 164 milliárd forintot kaptak, s 2001-re ki kellene írni a légierőtendert, aminek nyoma sincs ebben a görgetegben. Tudom, hogy ez mechanikus, de akkor is!
Amit nem helyeslek: a miniszterek és a képviselők illetménye emelkedik, inkluzíve a polgármestereké is, hiszen hozzá vannak kötve. A köztisztviselőké és a közalkalmazottaké nem emelkedik, akik a szolgálatot teljesítő jogállam legfontosabb bázisai. Tudom, hogy lehet machinálni, ismerem, hogy létszám-megtakarítás, ez-az, de a normális előmenetelhez ez tartozik.
A 2000. év kezelése: eléggé elnagyolt, nagyon súlyos probléma. Van-e ezekhez forrás? Én egy egyenletesebb elosztást tartottam volna helyesnek, nem ennyire túlzottan kiemelni a prioritásokat, de nem teljesen egyenletest.
Végül, távirati stílusban. Törvénymódosítás: a 73 oldalas törvényből 41 oldal törvénymódosítás. Azt pedig nem tartom helyesnek, hogy az államháztartási törvény zömét, nagy részét, negyvenkét helyen az a költségvetési törvény módosítsa, amelyet egyébként az államháztartási törvény szabályoz.
Köszönöm szépen a kölcsönadott időt, egypercenként vissza fogom adni. (Derültség és taps.)
ELNÖK: Köszönöm. Szólásra következik Zakó László képviselő úr, Független Kisgazdapárt.
ZAKÓ LÁSZLÓ (FKGP): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A Magyar Köztársaság 1999. évi költségvetési törvényjavaslatának Belügyminisztériumra vonatkozó fejezetéhez, azon belül is főleg a közbiztonsággal kapcsolatos területhez kívánok néhány észrevételt tenni.
Kezdeném azzal az elismeréssel, amely elismerés azt a kormányzati szándékot illeti, amely a költségvetés ide vonatkozó fejezetében megjelenített összeg növekedésének mértékében jut kifejezésre. Ugyanakkor nem csupán a rendelkezésre álló pénzeszközök mennyiségi változásán múlik egy társadalmi probléma leküzdése. A költségvetési törvényjavaslat elfogadása esetén - haladéktalanul - számtalan más, kapcsolódó törvény módosításával követni szükséges ezt a majdnem össznemzeti, hangsúlyozom: nem mindenkinek érdekében álló akaratot, valamint rövid határidőn belül a rendőrségi fejekben is megkívántatik a szemléletváltozás.
Tisztelt Ház! Miről is van szó tulajdonképpen? 1998-ban az ismertté vált bűncselekmények száma sajnos el fogja érni a 650 ezret. Nem akarván elveszni a számok kínálta, akár tévútra is vezető statisztikákban, csupán annyit engedjenek meg, hogy megállapítsam: ez a szám roppant nagy. Ebben a számban benne van a piti zsebestől kezdve, a fehér galléros szoftverfeltörőn át a fegyver- és kábítószercsempészig, a bérgyilkosig mindenki. E nagy szám oka elsősorban gazdasági helyzetünk kialakulásának körülményeiben keresendő. De most ne nézzünk hátra, vizsgáljuk inkább azt, miképpen lehet a felhasználható keretből, esetleg azok átcsoportosításával, biztosítani a leghatékonyabb működést!
El kellene végre dönteni, mi élvezzen prioritást a rendőrségen belül: az általános nyomozóhatósági, a szabálysértési, az idegenrendészeti vagy a közlekedési feladatok? A felsorolt feladatok között meg kell találni a helyes arányokat, lehetőség szerint stratégiai időtávlatokban gondolkodva, nehogy a politikai széljárás, amely eddig négyévente megfordult, legyen a rendező erő. Kinek az élete legyen fontosabb? Az évi 400 gyilkosság áldozataié vagy az évi 2500 halálos közlekedési baleset áldozataié vagy a 30 ezer súlyos sebesülté? Mondják, hogy ostoba kérdésre ostoba választ lehet adni; ez igaz, de akkor ne a rendőrségre bízzuk a válaszadást azzal, hogy a rendőrkapitányságokra leosztott keretből nekik kelljen mérlegelni, hogy mire költsenek: üzemanyagra a járőröző gépkocsiba, gyors- és gépíróra a tanúvallomásokhoz, tolmácsra egy külföldi pénzváltó kihallgatásához, esetleg a nyomozókutya kiképzésére, mert ennek kapkodó eldöntése esetenként jóvátehetetlen szakmai hibákat okozhat.
A magyar rendőrség, illetve szervei - legalábbis eddig - nem folytattak tervszerű gazdálkodást, hanem a túlélésre törekedtek. Történt mindez amiatt, mert az éves költségvetésük nem az igényekből kiindulva, hanem az előző évi bázison lett megállapítva. A rendőrségen ugyanakkor együtt él a szűkösség a pazarlással. Miközben a szolgálati gépkocsik jelentős része negyedmillió kilométer futásteljesítménnyel igyekszik a bűnözők 200-300 lóerős autócsodái után, vagy a vizsgálótisztek sajátkezűleg, harmincéves írógépen pötyögik a jelentéseiket, addig a nem kellően szabályozott előírások nyomán egy határmenti településen egymástól, mondjuk, ezer méterre lévő határőr- és rendőrőrs között kapcsolatot tartani csak hat különböző illetékességi körű, közbülső, közöttük természetesen budapesti hatóságon keresztül lehetséges. Másik példaként említhetném a magas rangú tisztek külföldi családi kéjutazását, melynek fedőneve: szakmai út, melyre alkalmanként sok százezer forint megy el.
Ha már a nem kellően szabályozott területek jöttek szóba, nem mehetünk el szó nélkül az idegenrendészet égető problémái mellett, annál is inkább, mivel a bűnügyi krónikákban egyre többször a hazánkba legváltozatosabb módon érkezett, többnyire nincstelen külföldi személyek által elkövetett bűncselekményekkel találkozunk. Senki nem tagadhatja le, hogy 1989-ben Magyarország akkori vezetői az általuk tévesen értelmezett európai normáknak való megfelelni akarás közben olyan nyitottá tették országunkat az egész világ számára, hogy ezt a határnyitással járó biztatást komolyan vették Bangladestől Etiópiáig, Törökországtól Angoláig.
Lakóhelyemen, egyben választókörzetemben, Nagykanizsán a közelmúltban a határőr-igazgatóságon tettem látogatást, ahol ijesztő dolgokat láttam, illetve hallottam. Csupán néhány számadat: a szállás befogadóképességének folyamatosan 4-6-szorosát teszik ki a bentlakók, ottjártamkor kétszázan voltak, akiknek az itt eltöltött mindennapja akár 5000 adóforintunkba is kerülhet, miután állandó orvosi ügyelet, esetenként pszichiáter, féregirtó, tolmács teszi elviselhetővé itt-tartózkodásuk mindennapjait.
(19.00)
A tolmácsnál maradva tájékoztatom tisztelt képviselőtársaimat, hogy például szingaléz nyelv esetén óránként 15 000 forintért, Budapesttől Budapestig szállítva, s az utazást is fizetve, ismeretlen tájszólás hallatán elnézést kérve és távozva, természetesen ekkor is fizetve, lehet fordítót találni. Arról nem is beszélve, hogy például kínai kitoloncoltak esetén, pénzük nem lévén, Kínáig fizetjük hazautazásukat, miközben akár két hét múltán régi ismerősként üdvözölve ugyanők ismét a szállás lakóivá válnak.
Tudnunk kell ugyanakkor, hogy ezek az emberek pénz híján a zöldhatáron történő lebukásukig vagy sorozatosan követnek el bűncselekményeket létfenntartásuk érdekében, vagy magukat embercsempészeknek kiszolgáltatva várják sorsuk jobbra fordulását. Kérdésem: mi az olcsóbb és egyben veszélytelenebb számunkra? A jelenlegi helyzet fenntartása, vagy szigorítani a határőrizetet, módosítani vonatkozó törvényeinken, gyorsítani az eljárásokat, visszavenni tévesen alkalmazott liberalizmusunkból? A politikai támadásokat megelőzendő mindenképpen megjegyezni kívánom ugyanakkor, hogy számtalan ártatlan koszovói albán menekült család is a szállás lakója volt, akiktől a bűnözés gondolata állt a legtávolabb.
Tisztelt Képviselőtársaim! Térjünk vissza a rendőrkapitányságokra, melyekből hazánkban körülbelül 150-160 van, főkapitányságból pedig 20. A bűnügyi fertőzöttség mértéke, annak eloszlása nem ismer megyehatárokat, nincs tekintettel a kapitányságok közötti személyi és tárgyi feltételek különbözőségére. Ha a megyék mint földrajzi egységek helyett egyre inkább régiókban gondolkodunk, tegyük meg ezt a kapitányságok esetében is. A 20 tábornok, valamint 60 ezredesi rangú helyetteseik által meglehetősen kiegyenlítetlenül vezetett megyei rendőr-főkapitányságok helyett szigorúan szakmai alapon felállított, csökkentett számú kiemelt kapitánysággal, ugyanakkor hasonló módon kiegyenlített felszereltségű városi kapitányságokkal mindenképpen hatékonyabban és egységesebben lehetne a bűnözés elleni harcot felvenni.
A jelenlegi helyzet visszásságának illusztrálására csak egy példa. A négy megyei jogú város, amely nem megyeszékhely, tehát Nagykanizsa, Sopron, Dunaújváros és Hódmezővásárhely, többé-kevésbé alárendelt szerepet játszik saját megyéjében megyeszékhelyével szemben, mind létszám, mind eszközellátottság, mind szakmai presztízs vonatkozásában, holott bűnügyi fertőzöttség tekintetében például Nagykanizsa és Zalaegerszeg között nincs különbség.
Tisztelt Ház! Ha most a költségvetés vitája során nem tennénk említést a mindennapjainkat sűrűn behálózó korrupcióról, némaságunkkal cinkosak lennénk a vétkesek között. Nemcsak az a baj, hogy a megvesztegetés minden durva és finom válfaját lassan már génjeinkben hordjuk, szinte már örökítjük, hanem az igazi probléma az, hogy a költségvetésben nem szerepeltethető ez a tétel egyik fejezetben sem, ezzel leginkább magunkat megtévesztve.
Természetesen felvetésemet én is viccnek nevezném, ha ennek az önámításnak következményei nem lennének véresen komolyak. Tudom, elég érdekes lenne, hogy például a dologi kiadások között, annak 20 százaléka mértékéig megjelenítenénk a csúszópénzt, pedig az igazság az, hogy átlagosan ez az a nagyság, amit csak azért számítanak fel bizonyos szállítók, hogy a megbízás reményében legyen miből visszacsorgatni a megrendelőnek. Így gerjesztjük mi magunk is az inflációt, így tesszük magunknak drágábbá mindennapjainkat. Így fogy el a pénz már az év vége előtt, pótlására ezért szükséges újabb adókat kitalálni vagy a régieket megemelni. De már így ismer minket a fél világ. Nem egy külföldi folyóirat nevezte meg hazánkat a legkorruptabb európai országnak.
Hogy mindennek mi köze a közbiztonsághoz? Ezer szállal kötődik hozzá. Ezek a korrupciós pénzek követhetetlen forgásba kezdenek, melynek állomásai drogelosztókban, bordélyházakban, autókereskedésekben, magán-fogadóirodákban, különböző alapítványokban találhatók. Sok pénznél jobb a több, mondják, ezzel minden folytatódik tovább, hiszen az igények is nőnek: az Opelnél jobb az Audi, az ópiumnál többet lehet kaszálni a kokainnal, fegyverrel kereskedni jobb, mint Amo-szappannal, kiskocsmánál menőbb a night club, piramisjáték csúcsán állni kellemesebb, mint kártyacsatát nyerni. Legutóbb Turi-Kovács Béla képviselőtársam azt fejtegette, hogy a bűn elleni védekezés pénzbe kerül, hozzátéve azt is, hogy a támadás is. Kérdés: ki bírja tovább? Véleményem szerint akinél erősebb az akarat, az erkölcsi tartás, akinél több a bevethető eszköz a cél érdekében, és akik többen vannak. Nos, én a magam részéről legalább ez utóbbi meglétében, mármint létszámfölényünkben bízom.
Jövő évi költségvetésünk a Belügyminisztériumnak juttatott emelt összegekkel veszi ki részét a csatából. Ami az akaratot és az erkölcsi tartást illeti, megjegyezném, hogy ha csak profi bűnöző él meg, legyen így ez rendőreink esetében is, akiknek viszont ne kelljen elmaradt jogszerű pótlékaik miatt, helytelen illetménymegállapításuk miatt vagy méltatlan lakáskörülményeik miatt figyelmüket megosztani.
Itt hívnám fel a figyelmet annak veszélyére, amit bizonyos esetekben a rendőr-főkapitányságok tervezett bevételei rejtenek magukban. Tudniillik itt szerepelnek azok a pénzért teljesített rendőrségi szolgáltatások, oktatások, tanfolyamok, kiképzések, amelyek teljesítése közben az üldözők és üldözöttek között elvárt éles kontúr nagyon hamar elmosódhat.
Tisztelt Ház! Nagyon sok területet érintetlenül hagytam felszólalásomban, remélem, mások majd saját időkeretükben pótolják a hiányt. Összefoglalva mondandóm lényegét kívánatosnak tartanám a főkapitányságok, kapitányságok szervezeti korszerűsítését, a Belügyminisztérium, az ORFK központi fejlesztési tervének fokozottabb egyeztetését a helyi elképzelésekkel, a különböző szintű, rendű-rangú együttműködési megállapodások, szerződések felülvizsgálatát. Az 1993. évi LXXXVI. törvényt a külföldiek beutazásáról, magyarországi tartózkodásáról és bevándorlásáról mindenképpen módosítani szükséges. Végül a legfontosabb: tűzzel-vassal küzdeni a korrupció ellen, mert ha jelenlegi szintjén marad édestestvérével, a feketegazdasággal együtt, akkor az bennünket törölni fog még Európa előszobájából is.
Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps az FKGP padsoraiban.)
ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Szólásra következik Kósáné Kovács Magda képviselő asszony, MSZP.
KÓSÁNÉ DR. KOVÁCS MAGDA (MSZP): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Ház! Képviselőtársaim! A mai vitában több ízben szó volt már arról, hogy a költségvetési törvény 39 más törvényt módosít. Eltérően Hargitai János képviselőtársamtól, én messzemenően osztom az Állami Számvevőszék véleményében megfogalmazott aggodalmat, azt tudniillik, hogy az ilyen nagy számú törvénymódosítás fenyegeti a jogbiztonságot, és nehezebbé teszi az állampolgárok önkéntes jogkövetését. Mondom ezt különösen azért, mert a költségvetési törvényben nem csupán a költségvetéshez, az államháztartás költségeihez és bevételeihez szorosan kapcsolódó törvényekhez nyúl hozzá a beterjesztő, hanem olyan törvényi kört is érint, amelyik már nem a költségvetéshez, hanem a hatalom működésének logikájához kapcsolódik.
A költségvetési törvény hozzányúl egy törvénysorhoz. Ez a törvényi csoport a munkavállalók különleges munkajogviszonnyal rendelkező részét, csoportját érinti. Szeretném emlékeztetni képviselőtársaimat, hogy '91-ben, '92-ben, amikor a munkajogviszonyt szabályozó törvényeket fogadtuk el, vita volt arról, hogy vajon szükséges-e a munkajogviszonyban bizonyos különleges státuszok rögzítése. És akkor konszenzus alakult ki abban, hogy az állam alkalmazottai, az állam szolgái sajátos helyzettel bírnak a munka világában, ők ugyanis olyan munkajogviszonyban élnek, dolgoznak, ahol az egyik szerződő fél maga az állam. Ha tehát ők mint munkavállalók szembekerülnek a munkáltatójukkal, akkor a munkáltatójuk mögött ott van a konfliktus másik szereplőjeként maga a politikai állam.
Ez a költségvetési törvény éppen a hatalom működési logikájából kiindulva durván belenyúl a munka világa viszonyaiba. Én magam is egyetértek Kádár Bélával, akinek a szellemét Hargitai János idézte ide az ülésterembe. Én magam is úgy gondolom, hogy felhalmozódott egy jelentős, szomorú, társadalmi szociális deficit. Nem véletlen, hogy szocialista képviselők nemcsak kétpercesekben, hanem a költségvetési törvénnyel egy időben benyújtott törvények egész sorának tárgyalása során szóltak és szólnak erről a szociális társadalmi deficitről.
De ebben a költségvetési törvényben megjelenik egy másik árnyék, a demokratikus deficit halmozódásának árnyéka, és magam annak a törvényi sornak a módosításában, amelyről szólni kívánok, a halmozódó demokratikus deficit egy fontos jelét látom.
Három konkrét kérdésről szeretnék a továbbiakban szólni.
Az első: a munkaviszonyra vonatkozó, munkatörvénykönyvön kívüli körben a köztisztviselői jogállásról, a közalkalmazotti jogállásról, az ügyészek jogállásáról, az igazságszolgáltatási dolgozók jogállásáról és a fegyveres szolgálatot teljesítő hivatásos állomány jogállásáról szóló törvényekben a munkajogviszony megszűnését csak különleges feltételek teljesítése esetén rendelheti el a munkáltató.
(19.10)
Hogy miért a különleges feltétel előírása? Azért, mert az államhatalmi gépezet alkalmazottja merevebb rendben és erősebb függőségben dolgozik, áldozata lehet a politikai kurzusváltásoknak, mint ahogy ezt az elmúlt hetek, hónapok példája igen széles körben bizonyította, és néhány esetben a státusába is bele van kódolva a bizonytalanság; a köztisztviselő vezető állásúak vezetői munkakörét indokolás nélkül is meg lehet szüntetni.
Gyenge ellensúly, de mégis csak ellensúly az a tény, hogy az előbb felsorolt alkalmazotti körben, ha a munkajogviszony megszűnik, akkor a munkatörvénykönyvi mértéknél a dolgozóknak, a köz szolgáinak magasabb végkielégítés jár.
Még mielőtt egyetlen jelen lévő fideszes képviselőtársam felhördülne, szeretném hangsúlyozni (Közbeszólás az MSZP soraiból: Nincs, aki felhördüljön! - Közbeszólás a kormánypárti oldalon: Többen vannak!) - .három jelen lévő fideszes képviselőtársam felhördülne, szeretném hangsúlyozni, hogy azok a politikai indíttatású káder- és személycserék, amelyekről a Fidesz vezérszónoka szólt, a mesék birodalmába tartoznak. A milliós végkielégítésekkel persze lehet a közvéleményt borzolni, a tény azonban az, hogy a kádercseréket valójában az új kormány kezdte el, és ahogy bizonyítani szeretném, úgy tűnik, hogy igazándiból csak most kapcsol rá, és most kívánja nagyobb mértékben folytatni.
A végkielégítési mérték ugyanis az állam szolgáinak körében jelentősen csökken. A közalkalmazottak, a köztisztviselők, az ügyészek, az ügyészségi alkalmazottak, a fegyveres szervezetek hivatásos állományú dolgozói és az igazságügyi alkalmazottak a költségvetési törvény hatálybalépése után átlagosan 1-4 hónapi végkielégítéssel alacsonyabb mértékű végkielégítést fognak kapni. És, ez már csak ráadás: miután a közalkalmazottak kivételével a törvények eddig a végkielégítés mértékét úgy szabták meg, hogy a felső határ alatt volt érvényes a törvényben meghatározott hónapok száma, az egészen fiatalokat el lehet küldeni egyetlen fillér végkielégítés nélkül is. A legtöbbet pedig a legidősebbek veszítik; ők azok, aki 12 hónap helyett 8 hónap végkielégítésre lesznek jogosultak. Én nem hiszem, hogy a rosszindulat, rosszhiszeműség mondatná velem, de a végkielégítési mértékek ily jelentős mérvű csökkentése arra utal, hogy ezután olcsóbban lehet majd személycseréket végrehajtani az állami alkalmazottak körében.
A második dolog, amiről röviden szólni szeretnék, a köztisztviselői bérrendszer alakulása. Képviselőtársaim tudják, hiszen ez a bérrendszer a képviselőkre is vonatkozik, hogy a köztisztviselői bértábla úgynevezett kötött tarifahatáros bértábla, eltérően a közalkalmazotti törvénytől, amelyben csak az alsó határokat rögzíti a törvény, és az önkormányzatok vagy a fenntartók pénzügyi pozíciójuktól függően ettől az alsó határtól fölfelé eltérhetnek.
1995-ben a köztisztviselői törvénynek ettől a merev határától a jogalkotó eltért, és lehetővé tette, hogy a köztisztviselők kiválóan végzett munka jutalmául 20 százalékkal többet kapjanak, mint a tarifahatár, illetve - és nagy nyomatékkal mondom a következő mondatomat - akkor, ha a minősítésükben csak "kevéssé alkalmas" minősítést kaptak, a törvényhozó eltekintett attól, hogy a köztisztviselő elérje a tarifa határát, ez alatt 20 százalékkal maradhatott.
A '95-ös keserves helyzetben kialakított szabály most úgy tűnik, távlatos törvényi koncepcióvá válik, és távolodnak egymástól a szélső mértékek, hiszen ezentúl 40 százalékkal lehet fölfelé eltérni a tarifahatártól, 20 százalékkal lefelé, de a jogalkotó tudatosan megszünteti azt a kritériumot, hogy ez csak a minősítéshez kötve valósulhat meg. A döntés politikai indítékát, azt hiszem, nem kell különösebben hangsúlyoznom, és bármennyire is furcsa, egyben igazat kell adjak Járai pénzügyminiszter úrnak, aki azt mondta miniszteri expozéjában, hogy az állam szolgái ne higgyenek a rémhíreknek, mindenki kapni fog ebben a költségvetésben. Valóban mindenki kapni fog, csak a köztisztviselők - bocsássanak meg a kifejezésért, remélem, nem méltatlan a Házhoz, közkeletű szóval élve - pofára fognak fizetésemelést kapni, a szolgálati jogviszonyban lévők pedig azért kapnak fizetésemelést, mert az előző parlament által hozott törvény szerint a következő naptári évben el kell érniük a köztisztviselői törvény illetményhatárával felszorzott alsó illetményeket - azt a 26 ezer forintot, amelyet egyébként a törvény nem emel meg.
Harmadik megjegyzésem a közalkalmazotti törvényre vonatkozik. A pénzügyminiszter úr beismerte, hogy az illetmény- és pótlékalap nem változik. Minden olyan közalkalmazottnál, akinek az illetmény- és pótlékalapja nem változik, a fizetésemelés bizonytalan, mint - az egyszeri szólás szerint - a kutya vacsorája. Elterjedt azonban a hír a parlament folyosóin, hogy három kormánypárti frakcióvezető módosító indítványt fog benyújtani, hogy a pedagógusok bértáblája váljon el a közalkalmazotti általános táblától, és egy szorzóval a pedagógusok kapjanak januártól 16 százalékot, majd szeptemberben egy kisebb kiegészítést, és így elérik az évi 17 százalékos átlagos emelést. Ennek a forrását a költségvetési törvényben nem látjuk, és maga a megoldási mód felrobbantja a közalkalmazottak eddigi bérrendszerét: szembeállítja a közalkalmazottat a másik közalkalmazottal, az egy általános művelődési központban dolgozó pedagógust az ugyanott dolgozó, közművelődésben alkalmazott munkaerővel vagy az általános művelődési központ könyvtárosával.
Tisztelt Képviselőtársaim! Azt hiszem, összefoglalóul nyugodtan kimondhatom, hogy a munka világát szabályozó joganyag rendkívül érzékeny és kényes terület. Meghatározza az egyes területeken dolgozók biztonságérzetét és rendelkezik a bérezés rendjéről, mértékéről, tehát alakítja az élet minőségét is. Ezért olyan tartalommal, olyan preferenciákkal, oly mértékben átgondolás nélkül, ahogy ez a költségvetési törvény a munkajogszabályokba belenyúlt, az a dolgozó emberek iránti vétség. Ezt még egy olyan kormánynak sem lenne szabad megtennie, amelyiknek egyik tárcája sem viseli a nevében a "munka" szót.
Köszönöm a figyelmüket. (Taps az ellenzéki képviselők padsoraiban.)
ELNÖK: Kétperces felszólalásra megadom a szót Szentgyörgyvölgyi Péter képviselő úrnak, Független Kisgazdapárt. (Dr. Nagy Sándor: Ügyrend!) Elnézést, képviselő úr. Ügyrendi kérdésben Nagy Sándor képviselő úr!
DR. NAGY SÁNDOR (MSZP): Köszönöm szépen. Elnök Úr! Tisztelettel arra kérem, ismét tegyen lépéseket annak érdekében - ma már többször is kértük önt erre -, hogy a kormány képviselői vegyenek részt a költségvetés vitájában. Igazán nem gondolom, hogy nekem kellene őrködnöm az ülést vezető alelnök tekintélyén és presztízsén, mégis engem mint képviselőt is sért az a körülmény, hogy az ülést vezető elnök szava ezek szerint semmiféle következménnyel nem jár.
Nincs okom kételkedni abban, hogy ön délelőtt megtette a szükséges lépéseket. Ennek azonban láthatóan az a hatása, hogy nagyon baráti, családi körben, úgy is mondhatnám, régi ismerősökkel - mindenekelőtt Varga Mihály államtitkár úrra gondolok, aki az állandó képviselője a magyar kormánynak - ülünk itt néhányan, és beszélgetünk klubszerű keretek között a Magyar Köztársaság '99. évi költségvetéséről.
Mindazonáltal én nem kívánom most az esti órákban fölsorolni az összes tárca lehetséges képviselője nevét. Még csak azt sem kívánom, hogy mindenki itt üljön, de azért kérem, gondolkodjanak el azon: ha igaz az, amit a pénzügyminiszter úr mondott, hogy ennek a költségvetésnek a legfőbb hangsúlya a gyermeknevelés, a családok ügye, ennek a támogatása, akkor a Szociális és Családügyi Minisztérium egyetlen képviselője nem vesz részt a vitában.
(19.20)
Ezt kétféle módon lehet érteni: vagy úgy gondolják, hogy élő ember nem képes olyan mondatot, szempontot, javaslatot mondani, ami bármiféle figyelemre - hogy is mondjam? - igényt tarthat, vagy úgy gondolják, hogy teljesen érdektelen ez az egész, leírtuk, beterjesztettük, és el fogjuk fogadni. Kérem, elnök úr, fontolja meg ezt, hiszen az ön személyes presztízséről is szó van! Nagyon kérem, hogy intézkedjen, és legyenek méltó körülmények a költségvetés vitájához!
Befejezem azzal, hogy Göndör István képviselőtársunk az elmúlt héten a szavazás idején kérte, könnyítse meg a kormány a költségvetés vitáját azzal, hogy a most már napok óta elfogadott adótörvények következményeit foglalja össze, nézzünk szembe azzal, hogy mi a változások következménye. Ezt tegnap Keller László képviselő úr szintén szorgalmazta. Ma kedd este van, nem gondolom, hogy ennyire bonyolult lenne ez a művelet. Úgy beszélünk a költségvetésről, hogy milliárdos nagyságrendekről fogalma nincs senkinek. Ezek szerint önöknek sem, mert ha lenne, akkor nyilván megosztanák velünk, ha pedig nem így van, akkor nem tudom az okát. Úgy beszélünk a költségvetésről, hogy nem tudjuk, az elfogadott adótörvényeknek mi a következménye. Nagyon szépen kérem, ha nem is segítik, de legalább ne lehetetlenítsék el a költségvetés vitáját!
Köszönöm szépen. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.)
ELNÖK: Tisztelt Képviselő Úr! Én nem akarok önnel párbeszédet folytatni, hiszen már délelőtt is felvetette ezt a dolgot. Csak annyit tudok mondani, hogy az elmúlt négy évben én voltam az egyik legszorgalmasabb képviselő, és magam tapasztaltam akkor, hogy mind a négy évben nagyon gyakran csak egy-kettő-három államtitkár úr vett részt a költségvetési vitában. Most is két államtitkárt látok, az előterjesztő is itt van, az ülést pedig házszabályszerűen vezetjük.
Azért tartom furcsának az ön megnyilatkozását, mert én most jöttem föl az elnöki pulpitusra, míg az eddig elnöklő frakciótársának - aki nekem alelnöktársam - ugyanezt az eszmefuttatást nem tette meg. Elnézést kérek, de nála is jelezhette volna a problémáját. A teremőrt az előbb azért hívtam - mivel nincs itt sem a főtitkár úr, sem a főtitkárhelyettes úr -, hogy telefonáljanak a minisztériumokba, és ha valamelyik minisztert vagy államtitkárt el tudják érni, hívják ide az ülésre. Egyébként egyetértek önnel, higgye el, én lennék a legboldogabb, ha a tárcák képviselői is hallanák azokat a magvas és hasznos gondolatokat, amelyek itt elhangzanak.
Még egyszer elmondom, házszabályszerűen vezetem az ülést - délelőtt is úgy vezettem -, a Házszabály pedig kimondja, hogy köteles részt venni, de ha nem vesz részt, az nem akadálya a plenáris ülés menetének. Ön is ismeri a Házszabályt, én is ismerem. Az előterjesztő most is itt van, elég jó kiállású ember az államtitkár úr, aki jó ülőképességgel is rendelkezik (Taps az MSZP soraiban.), bízom benne, hogy jegyzetel, és a többi tárca felé is közvetíteni tudja az itt elhangzottakat. Mást nem tudok mondani.
Most pedig az érdemi dolgokra térek rá. Szentgyörgyvölgyi úr kétperces hozzászólásra kért lehetőséget. (Zaj.) Mindenkit arra kérek, hogy koncentráljon a költségvetésre.
Két percre megadom a szót Szentgyörgyvölgyi Péter képviselő úrnak.
DR. SZENTGYÖRGYVÖLGYI PÉTER (FKGP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Ez a kis intermezzo megzavarta hozzászólásom lényegét, mert kétperces hozzászólásomban természetesen reagálni szerettem volna az előttem szóló néhány felvetésére. Bár tisztában vagyok azzal, hogy költségvetési vita van, az előbb mégis a személycserékről és végkielégítésekről volt szó. Ismétlem, tudom, hogy költségvetésről beszélünk, mégse tudom megállni, hogy erre pár szóban ne reagáljak.
Természetesen 1994-ben is voltak személycserék. Ha összehasonlítjuk azokat az 1998-as személycserékkel, 1994-ben számszerűen sokkal több volt. De nem erről akarok beszélni, hanem a végkielégítésekről.
Most valamiféle aggodalmakat hallottunk a végkielégítések összegét illetően. Ezt 1994-ben az akkor felmentett vagy elbocsátott köztisztviselők egy részénél nagyon egyszerűen megoldották, ugyanis nem fizették ki a végkielégítéseket. A felmentett, elbocsátott köztisztviselőknek polgári pert kellett indítani, végigvitték a polgári pereket, az akkori kormány, illetve a minisztériumok sorra veszítették el azokat, mégis fellebbeztek, és elmentek egészen a Legfelsőbb Bíróságig, de ott is elveszítették a pereket, így az akkor elbocsátott, felmentett köztisztviselők végül mégis hozzájutottak végkielégítéseikhez. Ezt el kellett mondanom. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm. Kétperces felszólalásra megadom a szót az előterjesztőnek, Varga Mihály államtitkár úrnak.
VARGA MIHÁLY pénzügyminisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Az ügyrendi észrevételre nem kívánok reagálni. Az előterjesztők nevében itt lévő Igazságügyi Minisztérium és Pénzügyminisztérium képviselője teljes jogkörben el tud járni abban az ügyben, hogy az esetleges észrevételekre reagáljon, és képviselni tudja a beterjesztett javaslatot is.
Ami azonban felszólalásom okát illeti: frakcióvezető-helyettes úr említette, hogy a frakció képviselői közül korábban többen is hiányolták azt, hogy az adóról nincs előterjesztés. Szeretném tájékoztatni az Országgyűlést arról, hogy az elfogadott adótörvények után milyen módon kell a bevételi részt módosítani.
A kormányzat áttekintette az adótörvények elfogadása utáni helyzetet. Egy adótörvénynél szükséges korrekció, a többi adótörvénynél úgy ítéljük meg, hogy nem. Az adókorrekció az általános forgalmi adóról szóló törvénynél szükséges, mégpedig a következők miatt:
Az Országgyűlés az elfogadott módosítások hatására az áfa tervezett bevételi összegét csökkentő eredményt "produkált". A következő tételek kerültek elfogadásra: a közoktatásban felhasznált tankönyvek áfája, a csecsemőpelenka áfája és a vakok által használt egyes speciális termékek áfáját csökkentette az Országgyűlés. Ezek átsorolása a 12 százalékos kulcsból a 0 százalékos kulcsba történt meg, ami a Pénzügyminisztérium számítása szerint körülbelül 2,5 milliárd forintos bevételkiesést jelent az általános forgalmi adóról szóló törvényben. Ez azt jelenti, hogy a bevételi előirányzatot ebben az esetben módosítani kell, 987,5 milliárd forintról - javaslatunk szerint - csökkenteni kell majd a költségvetési törvényjavaslatban 985 milliárd forintra.
Ezeken túl érdemi módosítás nem történt az adótörvények elfogadása után. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Megadom a szót felszólalásra Várkonyi András képviselő úrnak. Elnézést, kétpercesek következnek. Kósáné dr. Kovács Magda képviselő asszony visszalépett. Göndör István képviselő úr él a kétperces lehetőséggel.
GÖNDÖR ISTVÁN (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Két dologra hadd reagáljak, előbb Szentgyörgyvölgyi Péternek mindössze egy bővített mondatban. Tisztelt Képviselő Úr! 1994-ben a kormány megszüntette a köztársasági megbízotti hivatalokat, és ha ezeknek a létszámát kiemeljük az egészből és így hasonlítjuk össze, rögtön másképp fest a személycserék beállítottsága, illetve más véleményt lehet erről kialakítani.
Államtitkár úrnak pedig a következőket mondom. Ugyanabban a parlamentben ülünk, így mind a ketten tudjuk, hogy nem teljes körű ez a változás, mert ide tartozik a közműfejlesztési hozzájárulások áfája is, amit a kormány terjesztett be. Nagy valószínűséggel feltételezhetjük, hogy ez után áfabevételre számítottak. De ennek van egy másik lába is, mégpedig a szennyvízrendszerekre való kiterjesztés, ami viszont új javaslat volt. Feltehetően ennek is van áfavonzata.
Befejezésül hadd mondjam, hogy az költségvetésnek a közösen módosított államháztartási törvény szerint a tb is része, valamint a nyugdíjakra is kitértünk, kedves államtitkár úr. Annak az ominózus 2 százaléknak is csak van valami kihatása, amit az utolsó pillanatban nagy váratlanul megszavaztunk!
Köszönöm szépen elnök úr. (Taps az MSZP soraiban.)
ELNÖK: Köszönöm. Egyperces felszólalásra kért lehetőséget Szentgyörgyvölgyi Péter képviselő úr.
(19.30)
DR. SZENTGYÖRGYVÖLGYI PÉTER (FKGP): Igen tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Végtelenül sajnálom, hogy a költségvetési vitában ilyenekről kell hogy vitatkozzunk, de ismét reagálnom kell az elhangzottakra. Az igaz, hogy az új kormány 1994. december 11-ei hatállyal megszüntette annak idején a köztársasági megbízottak intézményét, de a köztársasági megbízottakat 1994. október 31-én mentették fel; ezek szerint minden jogszabályi háttér és törvényi felhatalmazás nélkül.
Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm. Kétpercesek nincsenek, tehát Várkonyi András képviselő úr következik; Fidesz; őt követi T. Asztalos Ildikó.
VÁRKONYI ANDRÁS (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Az elmúlt évek nemcsak az ország lakosságában, hanem az épülő új lakások számában is csökkenést hoztak. A két jelenség nyilván nem független egymástól. Egy fogyó lélekszámú közösségnek nyilván kevesebb új otthonra van szüksége, és ahol a fiatal családok számára nem jut elég lakás, ott kevés gyerek születik.
A Fidesz-Magyar Polgári Párt választási programjában kiemelt helyet kapott ennek a káros, önmagát egyre erősítő folyamatnak a megfordítása. E program azóta a kormányprogram rangjára emelkedett. Az 1999. év költségvetése az első lépésnek tekintendő ennek megvalósításában. Ami az első pillanatban szembetűnő, az az, hogy a lakásépítésre fordított összes támogatás igen nagy mértékben - az előző évihez képest harmadával - növekszik, az 1998. év 45 milliárdjához képest '99-ben 60 milliárd forintot kapnak vissza az államtól a polgárok otthonteremtés céljára. Ha ehhez hozzávesszük az önkormányzati hozzájárulást, a fegyveres testületek lakásépítésének finanszírozását, a lakáskötvények kamatának fedezetét és az illetékkedvezményt, akkor az összes lakáscélú kiadás 1999-ben eléri a 97,5 milliárd forintot. Ez már tekintélyes summa. Terveink szerint így az új költségvetési évben körülbelül 33 ezer új lakás épül majd az országban - szemben az ez évben várhatóan elkészülő mintegy 15 ezerrel.
Milyen új elemeket tartalmaz ez a költségvetés? Elsőként egyik fontos választási ígéretünket, az új lakások áfa-visszatérítését kell említenem. Az ország gazdaságának jelenlegi helyzete nem teszi lehetővé a teljes áfa-visszatérítést, ezért a határt egyelőre a 400 ezer forintos összegnél kell meghúznunk. Remélhetőleg ez az elkövetkezendő években a gazdaság teljesítményével arányosan növekedhet, hiszen az építtetők támogatásán túl a feketegazdaság visszaszorításában is jelentős szerepe lehet.
A másik új elem a lakásvásárlási illeték felére csökkentése. Ebben a kedvezményben a 35 évnél fiatalabb családosok részesülhetnek. Jelentősen, a duplájára növekszik a lakástakarékok támogatása is. A polgári kormány az 1999. évben folytatja és terveink szerint befejezi annak az átfogó lakáshitelrendszernek a megalkotását, amely megteremti a hosszú futamú, jelzálogkölcsön-alapú lakásépítés finanszírozását. Ma Magyarországon a családi házak építési költségének közel 80 százalékát az építtetők saját zsebből állják, és csupán 20 százalékát fedezik kölcsönből vagy támogatásból. Ezt az arányt hosszú távon szeretnénk megfordítani.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Választókerületemben, Érden, Százhalombattán és Diósdon, de a budapesti agglomeráció más településein is az az egyik legfőbb cél, hogy a fiatal családok korszerű, egészséges, új otthont építve kezdhessék el önálló életüket és nevelhessék föl az új nemzedéket. Az ott lakókkal együtt bízom abban, hogy az 1999. költségvetési év új fejezetet nyit a magyarországi lakásépítés történetében. Ezért kérem támogatásukat.
Köszönöm figyelmüket. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)
ELNÖK: Köszönöm. Szólásra következik T. Asztalos Ildikó, SZDSZ; felkészül Tóth Imre, Független Kisgazdapárt.
T. ASZTALOS ILDIKÓ (SZDSZ): Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Sajnálatos vagy felháborító tény - ki-ki vérmérséklete, szimpátiája alapján interpretálhatja -, hogy a Fidesz nem tudta beváltani választási ígéretét: nem lesz 7 százalékos gazdasági növekedés. Már ezt a költségvetést is 5 százalékos növekedés mellett tervezi, és ez bizonyos bizonytalanságokat okoz a költségvetésben.
Nagy Sándor képviselőtársamhoz hasonlóan sajnálattal veszem tudomásul, hogy a Gazdasági Minisztérium államtitkára nem tartózkodik a teremben, pedig én egy sikerágazatról vagy sikertörténetről szeretnék beszélni, mert hiszen a Fidesz azt mondta, hogy a vállalkozók, a vállalkozások kiemelt támogatást élveznek majd a költségvetésben, az adótörvényekben, a tb-járulék csökkentésében.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Ma, amikor már tudjuk, hogy az adótörvények milyen hatásúak lesznek az elkövetkezendő évben, akkor azt mondhatjuk, hogy a Fidesz választási ígérete nem valósult meg, azaz nem volt lehetséges jelentős tb-járulékcsökkentés és adócsökkentés együttesen, mert ami a tb-járulék csökkentésével körülbelül 115 milliárdnyi pénzforrást hoz létre, azt az egészségügyi hozzájárulás növelésével, százalékos kiterjesztésével elveszi a vállalkozásoktól.
Mindazonáltal a befektetők, a vállalkozók, a lakosság legfontosabb érdeke az, hogy a gazdasági növekedés tovább folytatódjon, az az egyensúlyi pozíció, amelyet Magyarország az elmúlt években megszerzett, megmaradjon, azaz a makrogazdasági helyzet továbbra is stabil legyen. Ez azt jelenti, hogy a gazdaság felhalmozóképességét erősíteni kellene, a beruházásokat lehetőleg támogatni kellene, de azok bővülését mindenképpen. A modernizáció, a versenyképesség javulása mindenképpen előtérbe kell hogy kerüljön a továbbiakban is az elmúlt évekhez hasonlóan, hiszen ez tudja igazából megalapozni a gazdasági növekedést.
A Fidesz, illetve a kormány adótörvényei mellett nem valósult meg a Fidesz azon ígérete sem, hogy a kis- és középvállalkozások számára egy bankot fog létrehozni. Erről - legalábbis a költségvetési törvényben - nem olvashatunk. Ígérték a családi vállalkozások bizonyos törvényi támogatását. Erről sem hallunk, de reméljük, hogy majd az elkövetkezendő időkben erre lesz mód.
Azt mondhatjuk tehát, hogy az adótörvényekben nem jelentek meg olyan változások, amelyek jelentősen csökkentették volna a vállalkozók terheit, és ezek a jelenős mennyiségű összegek megmaradtak volna a vállalkozóknál, amelyek a beruházást preferálták volna, azaz a vállalkozások hatékonyságát, versenyképességét javították volna. Pedig a vállalkozások szempontjából sokkal kedvezőbb, biztonságosabb támogatási mód lenne az, ha a vállalkozások az adóból és a járulékcsökkentésből származó, ott maradó pénzösszegeket beruházásra tudnák fordítani, vagy - ne adj' isten! - a beruházásaikat magasabb összeghatárig tudnák leírni egy tételben.
Mert hiszen, kedves képviselőtársam, azt mindnyájan tudjuk, hogy a pályázatok, a mai pályázati rendszer egy kicsit drága, egy kicsit bonyolult, és nagyon szűk az a vállalkozói réteg, amelyhez így el tud jutni a támogatás. Pedig azt lehet mondani - és ezt a pénzügyminiszter úr is mondta a költségvetés expozéjában -, hogy a mezőgazdaság és a vállalkozásfejlesztés nagyarányú támogatást élvez, hiszen több mint 7 milliárd forint támogatást kapott az a gazdaságfejlesztési célelőirányzat, amelyet a Gazdasági Minisztérium kezel, illetve a Vidékfejlesztési Minisztériumban is jelentős vállalkozási támogatási lehetőségek vannak.
Ezek összhangjáról azonban keveset tudunk, és azt is el kell mondanom, hogy a gazdasági célelőirányzat egyik sorában jelenik meg külön a kis- és középvállalkozások támogatása 3 milliárdnyi összegben, de erről tudni kell, hogy ebben az összegben benne van az elmúlt évek által meghatározott támogatás is, azaz a következő évre körülbelül 4-500 millió forint jut majd a kamattámogatásra, amelyet a kis- és középvállalkozások tekintetében általában 400 vállalkozás tud majd igénybe venni. Többet nem is tudunk meg a költségvetésből a kis- és középvállalkozások támogatásáról, pedig fontos lenne, hogy az a stratégia, amely az Gazdasági Minisztériumban készül, hogyan is illeszkedik ahhoz a benyújtott költségvetéshez, amiről most beszélünk.
(19.40)
Tulajdonképpen bizonyos sajtóbeli híresztelésekre kell támaszkodnunk, amikor azt halljuk, hogy 3 millióra szeretnék felemelni a Phare-hitel összegét. Egymás között szólva tudhatjuk, hogy a mikrohitel felemelése a Phare-ral egyeztetendő; ha nem, akkor a költségvetési támogatásban vagy a költségvetési összegben kellene megjelennie, hogy ezt a pénzösszeget honnan is szeretnék előteremteni. Ugyanígy járunk azzal a tőketámogatással is, amit szintén az újságban lehet olvasni, amely a kis- és középvállalkozások támogatására lett kitalálva, de ennek a nyomát sem találjuk a költségvetésben. Csak zárójelben jegyzem meg, hogy az európai uniós körökből folyamatosan a Phare-források szűküléséről lehet hallani. Azt hiszem, ezt komolyan kell vennünk.
A költségvetésben nem jelenik meg az innovációt ösztönző erőteljes preferencia sem, pedig ez nagyon fontos lenne a hazai vállalkozók szempontjából. Köztudott, hogy a Magyarországon megtelepedett tőkeerős multinacionális cégek ki akarják építeni beszállítói hálózataikat. Ehhez viszont szükség van arra, hogy a magyar vállalkozások megfelelő támogatásban részesüljenek, hiszen az a középvállalkozói kör, amely az EU-ban is a gazdasági növekedés húzóereje, nálunk is megtalálható, az a magyar tulajdonú középvállalkozás, amely a támogatások ilyen jellegű körét fel tudná szívni.
A költségvetésben a fizikai és a kommunikációs infrastruktúra fejlesztésével tulajdonképpen az egyik részben találkozunk, hiszen a közúti beruházásokról, a jövő évi fejlesztésekről beszámol a költségvetés, habár itt a növekedés mértéke nem olyan, mint amilyen a gazdasági növekedéssel összhangban lehetséges volna. Szeretném, ha a kormány képviselői, illetve a kormányzó párt képviselői megkérdeznék az M3-as vagy a 6-os út mellett lakó vállalkozókat, hogy vajon szeretnék-e ezeket az utakat továbbépíttetni, mert bizony sajnálatos, hogy ezek kimaradnak a jövő évi költségvetésből. Reményeim szerint azért módosító indítványokkal - hiszen a fideszes képviselő úr is elmondta a 6-os úttal való kapcsolatát - reményeink vannak, hogy ezek az utak majdcsak megépülnek.
De tulajdonképpen a menedzsment tudásával és alkalmazkodási képességével, a piaci helyzet elemzésével kapcsolatban sem kapunk sok információt a költségvetésből. Ugyanígy vagyunk az EU-csatlakozásra való felkészüléssel, holott az EU már megfogalmazta elvárásait a kis- és középvállalkozások fejlesztésével kapcsolatban, és az EU-csatlakozásunk esetén a versenyképesség előtérbe kerül. Az is köztudott, a szakértők megegyeznek abban, hogy ha nem leszünk felkészültek az EU-csatlakozásra, nagyon nagy károk érhetik a magyar kis- és középvállalkozói kört. Erről sem olvashatunk sokat a költségvetésben, de reménykedhetünk, képviselőtársaim, hogy a gazdaságfejlesztési célelőirányzat 7 milliárdos nagyságrenddel bővülő köre a magyar tulajdonú cégek fejlődését fogja elősegíteni, aminek eredménye lehet az, hogy a nemzetközi munkamegosztásba lehetőleg egyre többen és növekvő mértékben tudnak majd bekapcsolódni, azaz a beszállítói kör bővülése jelentősen integrálja azt a külföldi tőkét, amely Magyarország modernizálásában szerepet játszott. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi a felszólalási idő leteltét.) Ezek a középvállalkozások magukkal hozhatják azokat a kisvállalkozásokat is (Az elnök a csengő megkocogtatásával ismét jelzi a felszólalási idő leteltét.), amelyek Magyarországon számosan vannak.
Köszönöm a megtisztelő figyelmüket. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)
ELNÖK: Az SZDSZ ideje lejárt. Szólásra következik Tóth Imre, a Független Kisgazdapárt részéről; őt követi Lentner Csaba képviselő úr, a MIÉP részéről.
TÓTH IMRE (FKGP): Tisztelt Ház! Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A magam részéről a költségvetési törvénytervezet azon részéhez kívánok hozzászólni, amely az önkormányzatokkal foglalkozik.
A költségvetés készítését az önkormányzatok életében is igen komoly várakozás előzi meg, hiszen ilyenkor veszik számba azokat a feladatokat, amelyeket egy-egy településen a lakosság elvár megoldani. Különösen ebben az évben nagy várakozás előzte meg a költségvetés készítését jelen időszakban is, hiszen egy új összetételű parlamenti ciklus munkájának kezdetét is jelentette ez az év. Ebből az aspektusból kiindulva minden önkormányzati vezető számba veszi, hogy azokból a választási időszakban meghirdetett szándékokból helyben - egy településen, egy községben, egy városban - mi is lesz megvalósítható.
A parlamenti költségvetési vita mit mutat kifelé a közel 3200 önkormányzatnak és azok polgármesterének? Azt mutatja, hogy az ellenzék mindent tagad, a kormánypártok pedig mindent igenelnek, holott valójában az ellenzék részéről is van igenlés, és a kormányzati oldalon is vannak fenntartások, vagylagosságok, esetleges aggályok, hiszen mondjuk meg őszintén, igazán ki tudja pontosan kiszámolni, hogy a külső nemzetközi gazdasági hatások ebben az évben vagy a következő évben összességében hogyan érintik az ország költségvetését. Az igenlés és a tagadások szélsőségeivel szemben talán a két pólus kiegyensúlyozott bemutatására is igényünk kell hogy legyen.
A jelenlegi kormányzat egyik legfontosabb partnerei az önkormányzatok mint a helyi hatalom letéteményesei. Ezért fontos az önkormányzati érdekszövetségekkel való költségvetési egyeztetés, vagyis párbeszéd. Most azonban önkritikusan elismerendő a kormányzati oldalról, hogy ezúton ez időben kissé megkésett, és azt gondolom, hogy ez csak a választások évében fogadható el.
Az önkormányzatok és azok érdekszövetségei költségvetési tervezettel szembeni álláspontjából néhány kiemelést teszek.
Az önkormányzatok aggályosnak tartják, hogy a gazdaság élénkülésére, a GDP növekedésére vonatkozó prognózis két alternatívát készíttetett, és ennek okán a költségvetés általános tartalékát 33 milliárd forinttal meg kellett növelni. Nézetük szerint ez az elvonás kiszámíthatatlan helyzetbe hozza az önkormányzatokat, hátráltatja a költségvetésük elkészítését, és bizonytalanná teheti az év eleji finanszírozásukat.
Kívánatosnak tartanák továbbá, hogy a GDP-ből az ágazat 1999. évi részesedése ne csökkenjen az előző, azaz az 1998. évihez képest. Kívánatosnak tartanák, hogy az állami támogatások és hozzájárulások, ezen belül a normatív hozzájárulások a feladatokhoz igazodóan minimálisan a jövő évi infláció mértékében növekedjenek, továbbá hogy az átengedett személyi jövedelemadó 40 százalékos átengedési mértéke ne változzon, és ezen belül a helyben maradó személyi jövedelemadó 20 százalék maradjon. Kérik továbbá, hogy a településekre nem lebontható szja-bevétel szolgálja a megyei önkormányzatok finanszírozását azzal, hogy forráscsökkenés ne következzen be ezen önkormányzati típus esetén.
Több önkormányzat a helyi adóbevétel további növekedési ütemét irreálisnak tartja. Megjegyzem, hogy a helyi adó kivethetőségét illetően bizony az önkormányzatok igen erősen különböznek egymástól. Az szja és a számított iparűzési adó összefüggésére vonatkozóan az önkormányzatok problematikusnak tartják, hogy a törvényjavaslat nem tartalmaz olyan hatásvizsgálatot, amely az szja és a normatív állami hozzájárulások, valamint a két forrástényező együttes településtípusonkénti megoszlását mutatná. Ezért nehezen kiszámítható az, hogy a javasolt szabályozás milyen jövedelempozíció-változásokat eredményez az egyes településtípusoknál.
A jövő évi keresetnövekedés csak létszámleépítés mellett lenne megoldható a törvényjavaslat szerint. Az önkormányzatok ezt a megoldást már nem látják egészen járhatónak, miután az elmúlt években az ide kerülő feladatok egyre szaporodtak, s a dolgozók leterheltsége nőtt. Ugyanakkor meg kell jegyezni, hogy egyrészt az önkormányzatok között igen nagy különbségek mutatkoznak a létszámokat illetően, másrészt ez a helyzet azért jöhetett létre, mert az állam és az önkormányzatok közötti feladat- és hatáskör végső rendezése vagy aktualizálása már több év óta várat magára, és a közeli jövőben sem megkerülhető.
(19.50)
Tisztelt Parlament! Tisztelt Képviselőtársaim! Akarjuk vagy sem, önkormányzati oldalról is szembesülnünk kell, és szembesülünk is - az iménti fölsorolásom is ezt példázza - az önkormányzatok és azok érdekszövetségeinek álláspontjával, s a közelítést - lehetőség szerint - meg kell, hogy tegyük. Tehát a kormányzati oldalnak van mersze szembenézni az önkormányzatok problémáival, és ismeri azok tevékenységét és gondjait. A törvénytervezet változtatását indukáló önkormányzati vélemények mellett az elismerések és az elfogadások is megfogalmazódnak. Így tételesen talán ezekből néhányat lássunk, vagyis a kontra mellett a pro is hangozzék el!
Örömmel olvasható a törvénytervezetből, hogy a forrásszabályozás alapkövetelményei hangsúlyozottabban jelennek meg a korábbinál, még úgy is, hogy az önkormányzati feladat- és hatáskörrendszer 1999-re kitekintve lényegében nem változik. Üdvözölhető a törvénytervezetben ehhez kapcsolódva megjelenően az, hogy a normativitás erősödő jellege mellett foglalt állást a törvénytervezet. Ez tetten érhető többek között például a közoktatáshoz korábban központosított előirányzatként kapcsolódó pénzeszközök esetében is, amelyeket a jövőben a kiegészítő támogatásként normatív módon - feladati kötöttség terhe mellett - igényelhetnek az önkormányzatok.
A forrásszabályozáshoz kapcsolódóan ugyancsak támogatólag emelem ki az adóerő-képesség fogalmának megjelenését. A helyi adók és különösen az iparűzési adó jelentős bővülése következtében az önkormányzati bevételekben elviselhetetlen mértékű differenciálódás következett be az elmúlt években, ami tendenciáját tekintve fokozódott volna; az 1999. évi szabályozásban már nemcsak a személyi jövedelemadóhoz, hanem az iparűzési adóhoz kapcsolódva, a két bevételt összekapcsolva fog kialakulni a kiegészítés.
Mint hátrányos helyzetű, viszonylag elmaradt fejlettségi fokú, kelet-magyarországi régióban élő polgármester, üdvözlöm a szabályozás azon részét is, hogy jövőre már nemcsak kiegészítést kapnak a rászorulók, hanem a kiugró jövedelemmel rendelkező önkormányzatok arányosan kisebb mértékű állami támogatásban részesülnek. Vagyis tudjuk, a hétköznapokban az önhibájukon kívül hátrányos helyzetű települési kör mellett megjelent egy másik településcsoport is, melyet nevezhetnénk úgy is, hogy az önhibájukon kívül előnyös helyzetű önkormányzatok. Ez - mindannyian tudjuk - nem a személyi feltételeken múlik, hiszen ha játékból megcserélnénk a két önkormányzati típus vezetőit, nem történne lényegében semmilyen változás a gazdálkodást illetően. Ezzel a megoldással tulajdonképpen a kormányzat megteszi az első jelentős lépést a gazdasági és a földrajzi helyzetből adódó eltérő fejlettségi szintű önkormányzatok forráslehetőségének közelítése irányába.
Ugyancsak kiemelendően fontos szabályozási cél a területi kiegyenlítés rendszerének erősítése. Azzal, hogy a területi kiegyenlítést szolgáló fejlesztési célú támogatás nagyságrendje az inflációt követően került előirányzásra, továbbá hogy a cél jellegű, decentralizált támogatás mértéke közel másfélszeresére nő, a jövő évre vonatkozóan ugyancsak garanciát jelent a területi kiegyenlítés feltételeinek megteremtéséhez. Nagyon lényeges lesz azonban, hogy ennek az összességében elfogadható nagyságrendű fejlesztési eszköznek milyen lesz a megyénkénti megoszlása. Itt lehet majd konkrétan tetten érni, hogy a területi kiegyenlítés feltételei megyénként hogyan mozdulnak el. A felosztás paramétereit tehát úgy kell módosítani, hogy valóban a legelmaradottabb részekre jusson a nagyobb arányú központi támogatás.
A kistelepülések, főként a hátrányos helyzetűek esetében pozitívnak értékelhető az a változás is, hogy az óvodai ellátás és az általános iskolai oktatás területén az 1-4 osztályok helyi működését külön támogatással segíti a költségvetés. Az ott élő állampolgárok életkörülményei szempontjából lényeges változásnak minősíthető ez, még akkor is, ha tudjuk, hogy hosszabb távon a jövő generációjának tanítása, nevelése a szakosított, jobb feltételekkel bíró oktatási intézményekben nyilván eredményesebben oldható meg.
Mindezekkel együtt a törvénytervezet érzékelhető módon fekteti a hangsúlyt a legrosszabb jövedelmi helyzetben lévő önkormányzatok támogatására, az esélyegyenlőség javítására.
Mindannyiunknak el kell ismernünk, hogy a helyi önkormányzati bevételek növekedését alapozzák meg az önkormányzatokra vonatkozóan a miniszteri expozéban elhangzottak közül a következők például:
Először is a vállalkozói övezeti támogatások 1999. évi folytatása durván 8,3 milliárd; a 12 milliárdos vállalkozásberuházási támogatás, az ipari parkprogram folytatása, a kiegyenlítő támogatás 10 milliárdja és a cél jellegű decentralizált alap 6 milliárdja.
Mindezen önkormányzatokat érintő pozitív lehetőségekre a megörökölt terheink cipelése és megoldása mellett nyílik csak lehetőség. Hiszen senki nem számolt azzal, hogy a Postabank terhe, hiánya körülbelül 70 milliárd, hogy a tb hiánya a 100 milliárdot közelíti, s hogy a tiszai árvíz több mint 10 milliárdos fejlesztéseket követel, s hogy a gázvagyon 100 milliárdos nagyságrendű terhét - miután az előző kormány 1996-ban elmulasztotta kifizetni - azt most a jelenlegi kormányzatnak kell megtennie. S ugye, az önkormányzatok meg akarják ezt kapni - itt egy pici kitérőt teszek.
A települési önkormányzatok pályázati önerőalapjához mi nyújtotta a forrást az első önkormányzati ciklusban, 1990 és '94 között? (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi a hozzászólási idő leteltét.) A megyei vagyonátadó bizottságoktól átvett forintok, a következő ciklusban a privatizációs bevételek, és most a harmadik ciklusban vagyunk, és nem kormányzatfüggő a pénzügyi problematika (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi a hozzászólási idő leteltét.), vajh' mi lesz most a forrás?
Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Ház! Megörökölt terheink közös vitele és a költségvetési törvény kereteinek korlátozott volta okán tisztelettel javaslom a költségvetési törvény támogatását. Köszönöm a figyelmet. (Taps.)
ELNÖK: A Független Kisgazdapárt ideje is elfogyott. Szólásra következik Lentner Csaba képviselő úr, MIÉP; felkészül Rigler Zoltán.
DR. LENTNER CSABA (MIÉP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A privatizációs bevételeket a törvényjavaslat 11. melléklete tartalmazza, amely szerint 102,5 milliárd forint kiadásra kell fedezetet nyújtani a privatizációs bevételekből.
A tisztelt Ház falai között a privatizációról a vita eddigi szakaszában elismerően szóltak, ugyanakkor olyan körülményekre szeretném a figyelmet felhívni, amely az eddig lezajlott privatizációnak bizonyos garanciális, kezességvállalási elemeit felveti, és az a költségvetést fogja terhelni az elkövetkezendő időszakban.
A privatizációból származó készpénzbevételt az ÁPV Rt. 104 milliárd forintra becsüli. Ez csaknem 150 százalékos átlagos értékesítési árfolyamnak felel meg, a saját tőkére vetítve. Az Állami Számvevőszék is ellenőrizte az ÁPV Rt. számításait, azonban a korábbi évek költségvetési gyakorlatával szemben egy pozitív eredmény, hogy az ÁSZ-t, az Állami Számvevőszéket nem utasította el a Privatizációs Vagyonkezelő üzleti titoksértés végett, tehát a vizsgálatot el tudták végezni. Az ÁPV Rt.-nek a tervezési bizonytalanságot csak részben sikerült - véleményünk szerint - csökkentenie, ugyanis a privatizálható vagyon kevés. Annyira kevés, hogy nem ad mozgásteret a bevételek jelentősebb növelésére. A bevételek elmaradása esetén pedig egyes fontos kifizetések, kötelezettségek így nehézségekbe ütközhetnek a kifizetés vonatkozásában. Tehát a privatizációból, ami a jövő évi költségvetést illeti, 22,4 milliárd forinttal szerepel az állami vagyon hasznosításából folyó érték - költségvetési bevétel gyanánt, hangsúlyozom -, a privatizációval és a vagyonkezeléssel összefüggő kiadásoké pedig 80,1 milliárd forint. Együttesen a privatizációs bevételeket terheli 102,5 milliárd. Ez az összeg, hogy sok vagy kevés, így nem érthető. Megítéléséhez tisztázni kellene, látni kellene azt, hogy milyen bevételek lesznek ezen kiadási tételek fedezetei. Másként feltéve a kérdést: Lesz-e annyi privatizálás, és milyen áron, hogy ezen kiadások ne a költségvetés egyéb bevételeit terheljék meg?
(20.00)
A privatizáció kapcsán szükséges tisztázni azt - amelyet a Magyar Igazság és Élet Pártjától mi már különböző parlamenti megszólalásaink során többször is sürgettünk -, hogy azok az adásvételi leltárak, amelyek vélhetően a kormányváltáskor elkészültek, az átvett privatizációs szerződésekből még fennálló kötelezettségeket, illetve ezekből milyen költségvetést terhelő kiadási tételek várhatók az 1999. év folyamán. (Sic!)
Legfőképpen tisztázandó terület az, hogy a privatizált vállalatok mekkora hányadának volt jelentős volumenű lejárt hiteltartozása, amelytől a bankokat privatizációjuk előtt az állam alárendelt kölcsöntőke-nyújtás vagy kötvény formájában felvállalt kötelezettségként megtisztította, és hosszú időre a költségvetést terheli ennek a terhe.
Tehát ha ezen privatizációs lépések nem történnek meg, tisztelt kormányzat, tisztelt kormánypárti képviselők, akkor legalább a nagyobb értékű cégek esetében, addig a költségvetési anyagban szerepeltetett privatizációs bevételeket és a jóváhagyásra kerülő kiadásokat szavazni egy olyan képtelenség, egy olyan mélyrepülés, amelynek már nem évek múlva, hanem sokkal előbb lesznek meg a káros, negatív következményei.
A költségvetési törvényjavaslatot vizsgálva, elemezve további aggályos pontnak látjuk azt, hogy az államháztartás rendjéről szóló 1992. évi XXXVIII. törvény 116. §-ában rögzíti azt, hogy az Országgyűlés részére milyen államháztartási mérlegeket kell bemutatni. Ezek közül az előterjesztésből hiányzik a költségvetési hiány finanszírozásának mérlege.
Az önkormányzati bizottságban, lévén, hogy ott is tagja vagyok ezen bizottságnak, a Pénzügyminisztérium képviselőjének szögeztem azt a kérdést, hogy miért nem mutatták be, illetve ha már nem mutatták be, akkor legalább mondja meg, hogy az állampapírpiac finanszírozása hogyan történne 1999-ben, milyen szerkezetben, milyen kötvény-, állampapírtípusokkal. Azt a választ kaptam, tisztelt képviselőtársaim, hogy ez üzleti titok.
Való igaz, az üzleti titok elég tág kategória, azonban ki nem tudja azt - tekintve, hogy a tisztelt Ház falai között ez ügyben már kétszer is kérdést intéztem Varga Mihály államtitkár úrhoz az állampapírpiac kapcsán -, hogy ott bizony mélyrepülés van. Néhány hónap alatt a külföldi befektetők az állampapír-állományuk több mint 60 százalékát kivonták a magyar állampapírpiacról.
Reménykedni tudunk csak, hogy az államháztartás hiányának finanszírozása új alapokra helyeződik majd 1999-ben. De ehhez markáns paradigmaváltásra van szükség a magyar állampapírpiacon. Hiányról, államadósságról szólva: tisztán látható az, hogy a központi költségvetés, de akár az államháztartás egyenlege tartósan hiányt jelent, sőt tartósan növekedő hiányt jelent. Ha azt a kérdést tesszük fel, hogy új kormány lépett be, új-e ez a költségvetés, mennyiben új. Tisztelt Képviselőtársaim! Szerkezetében, pénzügyi, monetáris, restriktív szemléletében ez a költségvetés ugyanaz, mint 1997-ben, vagy 1996-ban, tehát az előző években volt. Az látható, hogy ebben a költségvetésben is megemelkedik a hiány. Megemelkedik a központi költségvetés, és az összes államháztartási alrendszer hiánya.
Az az illúzió, hogy az úgynevezett 5 százalékos maastrichti kritériumon belül van az államháztartás/GDP arányszáma, tulajdonképpen egy illúzió, mert ezek a számok azt mutatják, hogy tulajdonképpen egy elvárásnak jóllehet papíron kimutatva megfelel az ország, de tudjuk azt, hogy a most prognosztizált hiány nem annyi lesz, mint amennyire azt a pénzügyi kormányzat taksálja. Azt mondjuk, ha olyan vetületben szemléljük az államháztartás hiányát, illetve a költségvetés deficitjét, hogy csak a folyó bevételek és kiadások viszonyát mutatja, a tőkejellegű mozgásokat pedig nem, akkor azt kell mondanunk, hogy a bruttó hazai termék több mint 60 százaléka a költségvetés hiteltartozását kellene hogy finanszírozza.
Tehát azért állítunk elő terméket, hogy az adósságot törlesszük, illetve ha ez az adósságállomány nem nőne a következő években, ami szinte kizárt, akkor is ennek az adósságtömegnek a kamatait kell évekig törleszteni. Erre a költségvetési bevételeket pedig biztosítani kell.
Tisztelt Képviselőtársaim! A pénzügyi egyensúlytalanság minden bizonnyal a '99. évi költségvetés végrehajtását kísérni fogja. Az államháztartási mérlegeken túl további probléma rejlik a fizetési mérleg vonatkozásában, ahol tulajdonképpen nem az áruk export-, illetve importegyenlege okozza a fő problémát, hanem a tőkebefektetések egyenlege. Az a fő probléma, hogy a pénzügyi kormányzat a mai napig sem és ebben a költségvetésben sem fogalmazott meg olyan egyértelmű jelzéseket a külföldi tőke felé, amely azt jelezhetné, azt mutathatná a külföldi befektetőknek, hogy a megtermelt profitot ne vigyék ki az országból. Tehát a profit repatriálásának a foka nagyon alacsony szintű. Ha megnézzük a '98 augusztusi adatokat, összevetjük a '97-essel, tehát az egy évvel korábbival, azt látjuk, hogy több mint 300 millió dolláros tőkeprofit-, értéktöbblet-kiáramlás van az országból. Tehát itt a külföldi befektetők irányában egyértelmű jelzést kell adni. A folyó fizetésimérleg-prognózis - amelyet a tisztelt pénzügyi kormányzat bemutat - nagyon lehangoló. '97-ben sikerült az 1 milliárdos folyó fizetésimérleg-hiányt elérni, ez '98-ban 2 milliárd, aztán 2,5, aztán 2-2,5, tehát állandósulni látszik egy 2 milliárd dollár fölötti fizetési hiány.
Tisztelt Képviselőtársaim! Mindannyian tudhatjuk azt, hogy az államháztartás vitelének, az állami pénzügyeknek van egy úgynevezett lincolni kritériuma. Ez annyit jelent, hogy a köz érdekében, közhatalmi alapon és eszközökkel az állam ellátja azokat a feladatokat, amelyekre a magánszemélyek, illetve önkéntes alapon működő szervezetek, vállalkozások nem lennének képesek.
Ugyanakkor az '99. évi költségvetés kapcsán felmerül bennem az a kérdés - összefoglalva az elmondottakat -, hogyan tudja a kormányzat '99-ben ellátni ezen feladatokat, ha a privatizált nemzeti vagyon sorsa nem tisztázott. Tehát garanciális kezességi dolgok, körülmények felmerülhetnek, továbbá az állampapír helyzete labilis; a harmadik dolog pedig a nyomasztó költségvetési hiány, és fizetésimérleg-hiány jelentkezik, állandósul, mértékében pedig nő.
Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a MIÉP és a kormánypártok padsoraiban.)
ELNÖK: Köszönöm. A MIÉP-nek egy perce maradt további felszólalásra. Megadom a szót Rigler Zoltán képviselő úrnak, Fidesz. Őt követi Karakas János.
RIGLER ZOLTÁN (Fidesz): Elnök Úr! Tisztelt Ház! A májusi választásokon a polgárok akarata megmutatta számunkra, hogy milyen változtatásoknak kell megtörténnie a gazdaság területén. Kijelölte azokat a pontok, ahol új gondolkodásmódra, változtatásra van szükség. A Fidesz-Magyar Polgári Párt választási programja kormányprogrammá emelkedve meghatározta azokat a főbb irányokat, amelyeket a költségvetésben érvényesíteni kell. Bár a most tárgyalt költségvetés nem lehet teljes egészében az új kormány költségvetése, hiszen a kormányváltás csak a nyáron történt meg, a jelenlegi kormányprogram hangsúlyeltolódásai már érvényesülnek benne.
A költségvetési kiadások tervezésénél határozott szándékunk volt, hogy a kormányprogram céljaihoz tudjuk biztosítani a megfelelő pénzösszeget. A jövő évi költségvetés csak az első lépcsőfoka egy hosszabb folyamatnak. Gyökeres változtatást azért nem lehet rögtön elérni, mert figyelembe kellett venni azt a helyzetet, amit örököltünk, amelynek valóságos állapotáról csak a kormányváltás után kaptunk teljes képet.
Ezzel együtt elmondhatjuk, hogy a Fidesz-Magyar Polgári Párt alapvető céljaiból a következő értékek támogatása kiemelt figyelmet kapott a költségvetés összeállítása során. Ezen területek a következők: a családok támogatásának növelése, az oktatás ügye, a szervezett bűnözés elleni harc, a kis- és középvállalkozások támogatása.
Tisztelt Országgyűlés! Ezen fontos területek közül felszólalásomban a kis- és középvállalkozások támogatásáról kívánok szólni. A polgári koalíció kormánya és a Fidesz-Magyar Polgári Párt képviselőcsoportja is a gazdasági növekedés motorjának és a jólét növekedésének első számú feltételének a munkahely-teremtést és a gazdaság megújulási képességének fejlesztését tekinti. A foglalkoztatottak számának növelése és a munkáltatók ösztönzése kiemelt fontosságú, mert arra van szükség, hogy jelentősen csökkenjen azon polgárok száma, akik munkahely-lehetőség hiányában kénytelenek élni. Más szóval, fontos a munkanélküliség csökkentése.
(20.10)
Az előző kormány idején számos multinacionális cég települt Magyarországra, melynek örülünk. Tőkét hoztak gazdaságunkba, korszerű technikát és technológiát valósítottak meg, és természetesen munkahelyeket teremtettek. Korszerű technológiájuk miatt ugyanakkor a munkanélküliség problémáján alapvetően nem tudtak változtatni, hiszen nemritkán több tízezer négyzetméter alapterületű üzemek pár száz fő munkavállalót foglalkoztatnak.
A Horn-kormány hibája, hogy miközben a multiknak adókedvezményeket adott, aközben elfelejtkezett a magyar kis- és középvállalkozókról. Ennek a gyenge lábakon álló rétegnek nem volt lehetősége védekezni a külföldi tőke ellen, az előző kormány magára hagyta őket.
A Fidesz-Magyar Polgári Párt képviselőcsoportja által támogatott jelenlegi költségvetés-tervezet összhangban van a hosszú távú gazdaságélénkítő stratégiánkkal. A kis- és középvállalkozóknak az eddigieknél nagyobb életteret biztosít. Míg a nagy- és multinacionális vállalatok kevésbé, addig a kicsik komoly bővítői a munkahelyeknek. A munkahelyek növekvő száma a belső fogyasztás bővítését idézi elő. A növekvő belső fogyasztás pedig részben ellensúlyozhatja a kelet felé bezáruló kereskedelmi kapuk okozta exportvisszaesést. Ha a körülbelül 700 ezer vállalkozásnak csak a harmada meg tud erősíteni annyira, hogy legalább egy fővel bővítse alkalmazottainak számát, máris 150-200 ezer új álláshellyel számolhatunk.
A vállalkozások fejlesztése a gazdasági tárca legfontosabb feladata, hiszen a gazdaság növekedése, illetve a foglalkoztatási helyzet javulása egyaránt a vállalkozásokon múlik. A Gazdasági Minisztériumban elkészült a kis- és középvállalkozások támogatásának programja, amely rövidesen nyilvánosságra kerül. A program részletesen foglalkozik a vállalkozások hitelfelvételi lehetőségén túl a garanciális lehetőségekkel és számos, a vállalkozásokat alapvetően érintő kérdéssel.
A programkészítésen kívül előkészítés alatt van a kis- és középvállalkozásokat segítő törvény is, amelynek elfogadása után reményeink szerint méltóan rendeződik ezen fontos réteg helyzete.
A program, illetve a törvény elfogadásáig is kedvezni kívánunk azonban a vállalkozásoknak, ezért a Fidesz-Magyar Polgári Párt képviselőcsoportjának kezdeményezésére csökkenteni kívánjuk a tb-járulék mértékét 39 százalékról 33 százalékra. Számításaink szerint minden egyes százalék 25 milliárd forint költségcsökkentést eredményez. Az így nyert 150 milliárd forintot közvetlenül a vállalkozók használhatják, munkahelyeket teremthetnek, bővíthetik beruházásaikat, ezzel élénkítve a gazdaságot. A tb-járulék csökkentése várhatóan kedvező hatással lesz a vállalkozók gazdálkodására.
Tisztelt Országgyűlés! Úgy gondolom, nem kell győzködnöm önöket, de talán megemlíteni mégis fontos, hogy országunk működéséhez szükséges tőke a gazdaságban képződik, ezért véleményünk szerint a multinacionális cégek megbecsülésén, elismerésén túl ugyanilyen fontos a gazdaság egyéb szereplőinek támogatása is, hisz reményeink szerint a kis- és középvállalkozások egyre nagyobb arányban fognak részt venni a nemzeti jövedelem előállításában. Így közvetve és közvetlenül is hatással vannak mindennapjainkra, megteremtik a társadalom fontos területének költségfedezetét. Ezáltal tudjuk támogatni a kultúrát, az oktatást, az egészségügyet, a családokat, hogy csak néhány példát említsek.
Tisztelt Ház! Ezen gondolatok mellett ajánlom figyelmükbe és elfogadásra a benyújtott költségvetés tervezetét. Köszönöm figyelmüket. (Taps.)
ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Kétperces felszólalásra megadom a szót Keller László képviselő úrnak, MSZP.
KELLER LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Rigler képviselő úr és Lentner képviselőtársam hozzászólása miatt nyomtam meg a gombot.
Rigler képviselő úr elmondta, hogy nem lehet az új kormány költségvetésének tekinteni ezt a költségvetést. Ez sokszor elhangzott a költségvetési vitában. De tudomásul kellene már venni, hogy soha nem lehet az origóból elindulni. Egy kormány, amelyik végzi a tevékenységét, kötelezettségeket vállal, azt a következő kormánynak illik vagy illene továbbvinni. Azt látjuk, hogy most elég nagy bizonytalanság van e területen. De egyszer jó lenne már megmondani, hogy mi az amiben radikálisan eltér... - persze ezt elmondjuk, csak a kormánypártok nem nagyon mutatnak erre rá.
Lentner képviselőtársam elég sokat beszélt a hiányról. Ennek kapcsán szeretném államtitkár urat megszólítani. Ő az adótörvények költségvetési hatásáról beszélt nekünk. A bizottsági vitában, akkor, amikor a közmű áfája módosításáról esett szó, akkor a kormány mindig azt mondta, hogy azért nem támogatja, mert jelentős a költségvetési kihatása. Most államtitkár úr nem tett említést erről. Nem véletlenül hozom ezt szóba akkor, amikor a hiányról beszélünk, mert elég nagy bizonytalanságot hordoz magában az az államháztartási hiány, amit a költségvetés tartalmaz.
Nem tudom, hogy miért említette államtitkár úr a közmű áfakövetkezményét. Vagy olyan intézkedést terveznek, amiről nem akar beszélni, vagy pedig úgy tűnik, hogy a hiányt akarják növelni. Kérem államtitkár urat, tegye világossá a kormány álláspontját, hogy látja a kormány a közműáfák költségvetési hatását.
Köszönöm szépen. (Taps.)
ELNÖK: Szólásra következik Karakas János képviselő úr, MSZP; őt követi Takács Imre, szintén MSZP.
KARAKAS JÁNOS (MSZP): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Jó két órával ezelőtt Zilahi József MDF-es képviselőtársam említette, hogy az ország lakossága nagy érdeklődéssel figyeli a parlamenti vitát. Akkor feltettem magamnak a kérdést, vajon hány parlamenti képviselő vesz részt. Akkor körülbelül ötvenen voltunk, mostanra jó ha harminc körülire fogyatkoztunk, s meg kell állapítanom, hogy még mindig enyhe ellenzéki többség tapasztalható.
Hargitai János fideszes képviselő magyarázta a jövő évi költségvetést, s azt mondta, hogy megkezdődött a kormányprogram aprópénzre váltása. Ehhez hozzátehetjük, hogy sokaknak még ebből az aprópénzből sem nagyon jut. Tehát osztom azok véleményét, akik ezekre felhívják a figyelmet. Egyet kell értenem azokkal, akik röviden úgy fogalmaznak, hogy megalapozatlan, aránytalan a költségvetés, nem kedvez a kisjövedelműeknek, s túlságosan eltúlozza a bevételeket.
Kissé szűkebb területtel szeretnék inkább foglalkozni: ez az agrár büdzsé. Először is vizsgáltam, hogy megfelel-e a szaktárca előzetes koncepciójának ez a költségvetés-tervezet. Azt kell mondanom, hogy nem. Valószínű, hogy a Kisgazdapárt, amikor vitát kezdeményezett az agrárkoncepcióról, akkor még 160-valahány milliárddal számolt, s mivel látta, hogy a költségvetés sokkal kevesebbet akar adni, talán ezért is vonták vissza a kezdeményezésüket. Persze már akkor is vita volt arról, hogy milyenek ezek az elosztási arányok.
Másik kérdés, ami felvetődött bennem, hogy ez a költségvetés megfelel-e a termelői érdekeknek. Hozzá kell tenni, ha létszámarányosan nézzük, akkor egy nagy többségnek megfelel, de ha gazdasági oldalról nézzük, akkor azt kell mondanom, hogy az árutermelők ötven százalékának nem felel meg, hiszen olyan megkülönböztetéseket tesz ebbe az amúgy is költségigényes és elmaradott - legalább ezer milliárdról beszélnek - beruházási igényű ágazatban, ahol politikai érdekek mentén a nem termelő vagy kevésbé piacos termelői kört akarják támogatni. Számomra ezt mutatja az, hogy az agrártermelési támogatások növekedtek látványosan ebben a költségvetésben.
(20.20)
Néztem azt is, egyáltalán megfelel-e az agrárgazdaságról szóló törvény feltételeinek. (Varga Mihály közbeszólása.) Itt aztán igazából nagy a "mennyi az annyi?"-játék, hisz különböző vetítési alapok léteznek! Össze lehet vetni például a támogatások tekintetében a '99. évi tervezettet a '98. évi tervezettel, ekkor lehet mondani, hogy 114 százalékos növekedés van. Ha a módosítotthoz viszonyítjuk, akkor ez gyenge, 13 százalék; ha a kiadási oldalról nézzük az eredeti kiadásokhoz képest, tehát a '99. évi tervet a '98. évi tervhez viszonyítjuk, akkor látványos 22 százalék van, ha a módosítotthoz viszonyítjuk, akkor itt is csak 14 százalékos többlet van. Arról nem is beszélve, hogy a kiadások kapcsán igazából olyan tételek is szerepelnek, amelyek megítélésem szerint irreálisak.
Melyek ezek? Szerepel a szigorúan agrár - a területfejlesztési részt nem számolva - bevételek között egy 11 milliárdos tétel, amely a gabonaértékesítés jövő évi bevétele. Nem tudom, hányan ismerik a statisztikai adatot képviselőtársaim közül: idáig 260 ezer tonna búzát vásároltak fel, amiből ezt a 11 milliárdot teljesíteni kellene. Ha az ember oszt és szoroz, ez olyan 60 ezer forint/tonnás értékesítési árnak felel meg, ami háromszorosa a jelenlegi árnak, tehát ezért is irreális ez az egész.
Ha már ezekkel lecsupaszítjuk a költségvetést, s összehasonlítjuk, mondjuk, az 5 százalékos GDP és 11 százalékos infláció által szükséges törvényi feltételekkel, akkor azt mondom, hogy az agrártámogatás növekedési ütemének kellene, mondjuk, 16,6 százaléknak lennie - ehelyett 14,3 százalék van. Sőt, Kupa Mihály úr említette, nem hisz abban, hogy a zárótételekből egyáltalán vissza lehet majd osztani. Ha ezt a korrigációt is figyelembe vesszük, akkor már csak 12 százalék ez a támogatási növekedés, így akkor azt kell mondjam, hogy ez a költségvetés igazából nem felel meg az agrártörvény előírásainak.
Aztán van még egy rendkívül érdekes része ennek a költségvetési törvénynek, ez pedig: a záró rendelkezések. Nagyon sok képviselőtársam beszélt a törvénymódosítások álságáról, én is szeretnék ebből néhányat felhozni. Örülök annak, hogy Varga Mihály úr itt van. Annak még jobban örültem volna, ha jegyzetel, de szerencsére azért olvasta a zöld újságot, amelyben most szerepel a mezőőri szolgálat kérdése. (Varga Mihály: Pontosan.) "Polgár" Viktor miniszterelnök úr említette, hogy nem engedhető meg a megélhetési lopás, s ez ellen fel kell lépni a polgárok érdekében. Nem tudom, hogyan kívánja ezt megoldani a kormány, hisz az FVM részben nem szerepel a mezőőrök támogatása? Ezt egész egyszerűen át akarták tenni, mondjuk, a Belügyminisztériumhoz, viszont ott is azt mondták, hogy erre nincs pénz, oldják meg maguk az önkormányzatok.
Nekem három héttel ezelőtt volt egy beadott törvénymódosításom, amely szerette volna kibővíteni azt a kört, amely egyáltalán foglalkoztathat mezőőrt. Az előterjesztő akkor azt mondta, hogy ez, kérem, nem az igazi, s igazából a BM-fejezetben kellene szerepelnie. Hol van? Pofonegyszerűen oldotta meg a kormány ezt a kérdést: hozott egy olyan törvénymódosító rendelkezést, hogy kiveszi azt a passzust, hogy az önkormányzatok létrehozhatnak egyáltalán ilyet, illetve a támogatási részét is. Létrehozhatja, de nagyon sok önkormányzatnak amúgy sincs pénze, tehát inkább vissza fogják fejleszteni, és az a több milliárdos kár, ami a termelőt éri, csak tovább növekedhet.
Aztán van még egy másik, amit úgy fogalmaztam meg, hogy ez a hatalmi arroganciából adódik: számomra ez a kamarai törvény módosítása, amikor a kamarai törvény általános elveiről a vitát még le sem zártuk, és máris olyan passzusokat lopnak be a költségvetési törvénybe, ami feltételezi azt, hogy úgyis át fog menni ez az egész, mi a fenének dumálunk erről...
Aztán van még egy nagyon érdekes dolog, és szeretném, ha erről előbb vagy utóbb Varga úr is nyilatkozna: ez pedig a privatizációs törvény ominózus módosítása, a Concordia részarányának növelése. Kérdezem, hogy az a 750 milliós tétel, amely megnövelné az FVM hatáskörébe tartozó Concordiánál az állami tulajdon részarányát, miből kerül kifizetésre. Az idei évben módosítottuk már a költségvetési törvényt, s adtunk felhatalmazást arra, hogy egyáltalán ez megtörténjen? Nem! Olyan ismeretanyagaim vannak, hogy erre elígérkezés történt már a banknak, hogy ebben az évben ezt ki is fizetik. A jövő évi büdzsé terhére? Hogyan akarjuk megcsinálni? Nem értem, de gondolom, erre valami magyarázatot csak-csak kapunk majd.
Végül még egy kis kitérő: azt mondotta magáról a kormány, hogy ő a jövő évezred kormánya is. Néhány számítógéppel foglalkozó szakértő hívta fel a figyelmemet arra, nevetségesen kevés pénz van arra szánva, hogy foglalkozzunk a 2000. év számítógépes átállásával. Márpedig ha ez nem történik meg, akkor sok százmilliárdos kiesés érheti az országot, és akkor nem is tudom, hogy mi lesz, hisz nagy áramszolgáltató s egyéb, banki rendszerek eshetnek össze. Tehát erre is szeretném felhívni a kormány figyelmét, hogy azért erre sem ártana pénzt kiadni!
Röviden ennyit, és majd a részletes vitában remélem, jó néhány módosításom kapcsán lesz még lehetőség arra, hogy megpróbáljam az álláspontomat képviselni.
Köszönöm. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.)
ELNÖK: Köszönöm. Megadom a szót Takács Imre képviselő úrnak, MSZP; őt követi Martonosi György.
DR. TAKÁCS IMRE (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Képviselőtársaim! Tisztelt Államtitkár Asszony, Államtitkár Úr! Az 1999. költségvetési törvényjavaslat egyik kulcsszáma a 11 százalékos infláció: ez egyrészt következmény, másrészt építkezési alap az 1999-es költségvetési törvényjavaslatban.
Építkezési alap a jövedelmek várható alakulása szempontjából, de valamennyi réteg jövedelmének alapján is, de nem veszi figyelembe a költségvetési törvényjavaslat azt, hogy a fogyasztási kosár különböző rétegeknél igen eltérő, hogy például a nyugdíjasok elsősorban élelmiszerre, gyógyszerre, lakásfenntartásra költenek. Ezen javak árszínvonala lényegesen jobban nőtt eddig is, és várhatóan a jövő évben is, mint 11 százalék, s ezért enyhén szólva nem értem szakmailag, hogy miért van ez a 11 százalékos alapszám.
Nem akarom a KSH adatait felsorolni, hogy '89-től mostanáig hogyan nőtt az élelmiszerek, a lakásfenntartási javak és a gyógyszerek ára, de egyértelmű, hogy a 11 százalék ilyen szempontból nem megalapozott a nyugdíjasok szempontjából. Tehát ha 14,2 százalékról vagy akárhány százalékról is beszél a kormány, az a nyugdíjasok számára valószínűleg nem Kánaánt jelent!
A költségvetési törvényjavaslat a 11 százalékból indul ki, és helyesen teszi azt, hogy viszonylagos egyensúlyra, a költségvetés viszonylagos egyensúlyára törekszik. Ez megköveteli a bevételi terv teljesítését. Szükség van erre a tervezett 4 vagy 5 százalékos növekedésre - a növekedés alapja azonban a beruházás. A beruházás pénzügyi forrása pedig a háztartások nettó megtakarítása.
Az 1998-ig bekövetkezett megtakarítási határhajlandóság valószínűleg nem alakul olyan kedvezően a következő, vagy azutáni években. Erre van is egy mondat az általános indoklásban, a KSH jelentése szerint ugyanis ebben az évben már igen erősen emelkedett a tartós fogyasztási cikkek forgalma: a gépjármű- és alkatrészeladások az 1998. év elejétől kezdve minden hónapban 60-90 százalékos emelkedést mutattak.
(20.30)
Ezen javak eladásának mennyisége 1998. januártól augusztusig 77 százalékkal volt több, mint az elmúlt év hasonló időszakában. A bútorok és műszaki cikkek eladásában májustól szintén igen jelentős forgalomütem-gyorsulás következett be; fogyasztásvizsgálatok szerint a háztartásban lévő gépek számottevő amortizációja miatt ezen javak kereslete a következő években is emelkedik. Mindezen tények igazolják, hogy a magas árfekvésű tartós fogyasztási cikkek keresletének jelentős növekedése miatt a háztartások jövedelmükből várhatóan egyre kevesebbet takarítanak meg a jövőben, sőt eddigi megtakarításaikat is fogyasztásra használhatják fel, így csökkenhet a nettó megtakarítás, ezáltal mérséklődik a beruházások pénzügyi forrása is.
A megtakarítások növekedését negatívan befolyásolja az is, hogy 1999-ben már nem érvényesíthető az állampapírok utáni adókedvezmény. Jó lett volna, ha a döntéshozók figyelembe veszik azt a tényt, hogy 1998. augusztus végén a nem hitelintézeti értékpapírok 46 százaléka állampapír volt.
Az eddigi növekvő megtakarítási határhajlandóság nemcsak a beruházásokra hatott kedvezően, hanem ahogy Keynes megfogalmazta, a fogyasztási cikkek árát is nyomta, vagyis csökkentette az inflációt. Így a következő évben a megtakarítások mérséklődése, vagy esetleges mérséklődése az inflációra is kedvezőtlen hatással lehet, ami a költségvetés kulcsszámát, a 11 százalékos tervezett inflációt is esetleg növelheti.
A vállalkozók beruházási motivációját a kamatláb- és a profitvárakozások befolyásolják. Azonban a vállalkozók jól tudják azt is, hogy a tőzsdei folyamatok egyre jelentősebb hatással vannak a beruházásokra. Keynes így fogalmazza meg az 1930-as években is: "A tőzsde nap mint nap újraértékel sok beruházást. A beruházásokat nem annyira a hivatásszerű vállalkozók valódi várakozásai szabályozzák, mint inkább azoknak az embereknek az átlagos, a részvények árában megmutatkozó várakozásai, akik az értéktőzsdén kereskednek." A tőzsdei folyamatok egyértelműen figyelmeztethetik a kormányt, hogy ezt a keynesi gondolatot a beruházásoknál feltétlenül figyelembe kell venni az 1999-es évben is.
Az is közismert, hogy a tőke nemzetközi mozgása jóval szabadabb, mint az áruké, és ez is sok bizonytalanságot jelent a beruházási javak piacán. Mindezek alapján egyértelmű, hogy a tervezett 12 százalékos beruházás helyett helyesebb lett volna mintegy 8 vagy 9 százalékos beruházással számolni, és a GDP növekedését a nemzetközi bizonytalansági tényezőket is figyelembe véve alacsonyabb szinten meghatározni.
A tartós fogyasztási cikkek forgalmának jelentős növekedése szükségszerűen növeli az importot, aminek következtében a külkereskedelmi mérleg egyenlege is romlik. Emiatt a folyó fizetési mérleg is kedvezőtlenül alakulhat. Ugyanakkor nincs semmi biztosíték arra, hogy a külföldi tőkeerő-beáramlás fedezni fogja a folyó fizetési mérleg romlását. Ezt a kedvezőtlen tendenciát a turizmus fejlesztésével ellensúlyozhatja a kormány. Ehhez azonban szükség van a turizmus kínálatának nagyobb mértékű fejlesztésére.
Az idegenforgalom vagy helyesebben a vendégforgalom jelentősebb növekedése elképzelhetetlen a közlekedés fejlesztése nélkül. Lakóhelyemen, Hajdúszoboszlón hiába korszerűsödnek, fejlődnek a gyógyfürdők, ha a várost átszelő 4-es számú főút elviselhetetlen zajszintet eredményez az ott eldübörgő bádogcsordák következtében.
Megköszönöm, hogy az 1999-es költségvetési törvényjavaslat az ez évi költségvetési törvényhez hasonlóan kiemelt jelentőségű beruházásként szerepelteti a 4. számú főút Hajdúszoboszlót elkerülő szakaszának megépítését, de a Közlekedési Minisztérium terveivel ellentétben 2002-ben, hanem 2000-ben már be kellene fejezni az útépítést. Úgy gondolom, elégséges módon bizonyítottam, hogy ez nemcsak Szoboszlónak, hanem a nemzetgazdaságnak is érdeke.
Az 1999. évi költségvetési törvényjavaslat legnagyobb feszültségét abban látom, hogy az elosztási feladatokat nem jól oldja meg. Miniszterelnök úr 1998. szeptember 8-án a kormány munkáját értékelő beszédében kijelentette: "A dagály mindenkinek a hajóját felemeli. A polgári koalíció kormánya ezzel a szemlélettel fogott hozzá gazdaságpolitikájának kialakításához." Ezzel miniszterelnök úr azt állítja, hogy a gazdasági növekedés önmagában megoldja a szegények gondját. Sajnos az 1999. évi költségvetési törvényjavaslat ebben a szellemben készült el. Pedig a Rómában 1990-ben megtartott tanácskozáson 15 neves tudós bizonyította, hogy a dagály, illetve a növekedés nem emel fel minden hajót, mert apály idején sok hajó a sárba ragad.
Nem csupán a keresztény etika, de a szociáldemokrácia is ezt az álláspontot képviseli. Sok szaktekintély bizonyítja, hogy a piac nem képes az igazságosság megvalósítására, az államnak az egyének jogainak védelmében elsősorban az alsóbb osztályokra és a szegény sorsúakra kell tekintettel lenni, a gazdagok amúgy is körül vannak véve saját védőbástyáikkal, s így kevésbé szorulnak rá állami védelemre, míg a szegények tömegei, akik semmilyen saját eszközzel nem rendelkeznek érdekeik megvédésére, kizárólag az államra támaszkodnak - mondta XIII. Leó pápa 1891-ben.
Sajnos az 1999. évi költségvetési törvényjavaslat sem az adórendszer, sem a költségvetési kiadások szempontjából nem támogatja kellően a szegényeket. Nem a szegények szavazathatalma miatt kell választás előtt nagyokat ígérni, hanem a költségvetési törvényjavaslatban cselekedni. Michael Törster és Tóth István szegénységgel és egyenlőtlenséggel foglalkozó tanulmánya rámutat, hogy a jövedelemegyenlőtlenségek meghatározója a munkaerő- és a tőkepiac mellett a szociálpolitika.
Hazánkban az elsődleges jövedelmekből származó jelentős egyenlőtlenségeket az 1999. évi költségvetési törvényjavaslat nem tervezi szociális jövedelmekkel mérsékelni. A lakóhely és a szakképzettség is jelentősen befolyásolja a szegénységet, bizonyítja ezt választókörzetem háztartásainak jövedelmi helyzete. A jövedelemegyenlőtlenségek alapján hazánk a 90-es évek elején az OECD-országok körében az elsők között foglalt helyet a legalacsonyabb és legmagasabb jövedelemmel rendelkező társadalmi csoportok közötti távolság alapján. Ez a tény is a költségvetési törvényjavaslat újragondolását igényli egyrészt az adórendszer, másrészt a költségvetési kiadások szerint.
Ennek kapcsán az áfa-vitában részletesen szóltam több olyan kérdésről, ami eredményes lehet a szegénység enyhítése érdekében. Jó lenne, ha a költségvetési törvényjavaslat beterjesztői figyelembe vennék Rogers megállapítását, amely szerint az egyéni jólétek nem függetlenek egymástól, a szegények jövedelme a gazdagok jólétét is befolyásolja. Hosszú távon feltétlenül igaz ez a megállapítás. A szegények felkarolása azonban elképzelhetetlen jól kidolgozott, megalapozott költségvetési eszközök nélkül.
Köszönöm szépen. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.)
ELNÖK: Megadom a szót Martonosi György képviselő úrnak, Fidesz; őt követi Pusztai Csaba.
(20.40)
DR. MARTONOSI GYÖRGY (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Először állok itt, ezen az emelvényen, és nagy megtiszteltetés számomra, hogy innen szólhatok önökhöz. Engedjék meg, hogy a költségvetés és a területfejlesztés összefüggéseiről mondjak el néhány gondolatot.
Az elmúlt években megindult gazdasági növekedés tovább növelte az ország egyes régiói, kistérségei közötti, már addig is meglévő különbségeket. Ezek az aránytalanságok a gazdasági teljesítmények eltérő mértékében, az ipari beruházások különbözőségében, a külföldi befektetések irányultságában és a foglalkoztatás területi különbségeiben mutatkoznak meg. A gazdaság makroszintű mutatói országosan kedvező képet mutatnak, de emögött az egyes régiók nagyon eltérő mutatói húzódnak meg. A fentiekből adódóan a következő évek költségvetéseinek az alábbi területfejlesztési prioritásokat kell megfogalmaznia:
Az elmaradott gazdasági régiók versenyképességének a fokozása, a munkahelyteremtő beruházások révén a hátrányos helyzetű térségek foglalkoztatottságának a növelése, a közlekedési, környezetvédelmi és informatikai infrastruktúra fejlesztése, a vállalkozói övezetek és az ipari parkok fokozottabb támogatásával a külföldi befektetések vonzása, az agrártámogatások rendszerén keresztül a mezőgazdasági termelés feltételeinek a javítása és a fentiek által az európai uniós csatlakozás regionális feltételeinek a megteremtése.
A kormány érzékelte e fenti szükségszerűségeket, és már a jövő évi költségvetésben kiemelten jelenik meg a területi felzárkóztatást segítő szándék, javulnak az elmaradott régiók felzárkózási esélyei. A területi aránytalanságok felszámolása érdekében a költségvetésben kiemelt szerepet kap a területfejlesztés, ezen belül a kormányprogramnak megfelelően a vidékfejlesztés. A gazdasági fejlődés növelése érdekében a vállalkozásélénkítés keretében növekszenek a kis- és középvállalkozások támogatásai. Javulnak ezen vállalkozások hitelhez jutási lehetőségei. Itt emelendő ki a tb-járulék 6 százalékos csökkentése, melyből fakadó megtakarítás a vállalkozások fejlesztésére fordítható.
A foglalkoztatottság bővítése érdekében növekszenek a beruházást segítő, hátrányos helyzetű térségekben, megyékben igénybe vehető adókedvezmények, valamint a vállalkozási övezetek adókedvezményei, amelyek költségvetési kihatása jövőre 8,3 milliárd forintra tehető. Megőrzik reálértéküket a területfejlesztési célú cél- és címzett támogatások. Fokozott támogatási lehetőséget élveznek az ipari parkok, valamint elindul a vállalkozási övezetek fejlesztésére irányuló program, melyekhez költségvetési társfinanszírozás kapcsolódik. Növekszik a kedvezőtlen adottságú agrártérségek támogatása.
A jövő évi költségvetés kiemelten kezeli a mezőgazdasági családi vállalkozásokat. Erősödik a területi kiegyenlítés támogatási rendszere. Ezen belül a helyi adókból fakadó eltérő bevételek kiegyenlítése irányában mozdul el a javaslat akkor, amikor figyelembe veszi a támogatásoknál a helyi adókból származó eltérő bevételeket. Itt hadd jegyezzem meg, hogy szűkebb pátriámban, Csongrád megyében van olyan kistelepülés, ahol az iparűzési adóból származó bevétel az e nélkül a bevétel nélkül meglévő költségvetést lényegesen meghaladja, és például a Makó térségéhez tartozó 16 községben az éves iparűzésiadó-bevétel nem éri el a 20 millió forintot. A helyben maradó személyi jövedelemadó 20 százalékról 15 százalékra csökken, de megmarad az önkormányzatok 40 százalékos részesedése ebből az adónemből. Az önkormányzatok eltérő jövedelmi pozíciójából fakadó különbségek mérséklésére 38 milliárd forint áll rendelkezésre szja-kiegészítés címén.
Az önhibájukon kívül hátrányos helyzetbe került önkormányzatok támogatására növekvő előirányzatok szerepelnek a költségvetésben.
A jövő évben főként a tanyás térségek önkormányzatainak támogatására külterületi normatíva került megállapításra. Az önkormányzati szabályozás keretében a költségvetés mérsékli az önkormányzat jövedelmi pozícióiban meglévő különbségeket, növekszik a térségi fejlesztést szolgáló decentralizált pénzeszközök összege. Ezen belül a területi kiegyenlítést segítő fejlesztési támogatás 10 milliárd forint, míg a cél jellegű támogatás 6 milliárd forintos összeggel jelenik meg a költségvetésben.
Az önkormányzatok kiemelt fejlesztéseinek támogatására 48 milliárd forint áll rendelkezésre. Közvetett módon a vidékfejlesztést, a vidék népességmegtartó erejének növelését szolgálja az oktatási ágazatban a kistelepülések oktatási intézményeinek 100 százalékos költségvetési finanszírozása. Az európai uniós csatlakozás előkészítésének elősegítésére ki kell alakítani az EU-konform regionális intézményrendszert. Megjelenik a költségvetésben a régiók és az ezen belüli intézményrendszer kialakítására szánt összeg.
Jövőre tovább bővül a Phare-segélyprogram igénybevételének lehetősége. Megfelelő társfinanszírozással mintegy 9 milliárd forintos európai uniós támogatást tudunk az ismertetett célok megvalósítására igénybe venni. Az Európai Unióban működő strukturális alapok felhasználására, az arra történő felkészülésre, amely elsősorban a képzésben és az intézményi háttér kialakításában nyilvánul meg, 720 millió forint áll a költségvetésben rendelkezésre.
Tisztelt Képviselőtársaim! A kormány által előterjesztett költségvetés megfelel a kormányprogramban szereplő céloknak, elvárásoknak, kiemelten támogatja a vidékfejlesztés céljait, már rövid távon is növeli az esélyt a hátrányos helyzetű térségek, régiók felzárkóztatására. A gazdaság teherbíró képességéhez mérten segíti, támogatja az önkormányzatok fejlesztési elképzeléseit, és megfelelően előkészíti hazánk európai uniós csatlakozását.
A fentiekre tekintettel kérem önöktől a kormányprogram támogatását, illetve a költségvetés elfogadását. Köszönöm a figyelmüket. (Taps.)
ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Szólásra következik Pusztai Csaba képviselő úr, MSZP; felkészül Czerván György.
PUSZTAI CSABA (MSZP): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Úgy látszik, ez a választási évi költségvetési javaslat is követi elődei gyakorlatát: a jelenlegi vezetés sem tudott elődei hibáiból tanulni. Ennek okai egyrészt objektív, másrészt politikai tényekre vezethetők vissza. Objektív tény, hogy még meg sem alakult az új kormány, amikor első olvastában már tárgyalni kellett volna a jövő évi költségvetést.
Itt szeretném megjegyezni, hogy elismerés illeti meg a költségvetést kidolgozó szakapparátust, valamint az Állami Számvevőszék szakértőit, akik a rendelkezésre álló szűk időkeret ellenére, amit egyébként tovább rövidített a kormány önkormányzati választások miatti halogató magatartása, elvégezték feladatukat. A politikai ok pedig, hogy ez a kormány sem tudja, vagy nem meri a társadalmat és a gazdasági realitásokat szembeállítani választási ígéreteivel.
Őszinte reményemet szeretném kifejezni, hogy a most tárgyalt költségvetési javaslatnak nem lesz egyenes következménye egy '99. évi Bokros-csomag. Ez ugyanis további súlyos terheket róna a szegényebb rétegekre, pedig a kormány jelenlegi adóztatási és jövedelemelosztási koncepciója az alacsonyabb jövedelműek pozícióit rontja a gazdagabbak javára.
A jövő évi költségvetéssel kapcsolatos kétségeimet megalapozandó néhány adat:
A tervezet az államháztartás 4 százalékos hiányával számol. A kiadási oldalt azonban olyan mértékben megnövelték a választási ígéretek, majd a választások után egymást túllicitáló minisztériumok, hogy a bevételi oldalt irreálisnak tetsző módon növelni kellett. Ennek érdekében például 20 százalékkal emelkednének az áfabevételek, ami elég nehezen hihető a tervezett 3 százalékos fogyasztásnövekedés és a 11 százalékos infláció mellett. Megjegyzem, a ma esti vitából is kiderült, és az államtitkár úr is beismerte, hogy az áfában az a nagyságrend, amit terveztek, nem tartható. A miniszteri ígéretek utólagos megalapozása érdekében reálértékben 10 százalékot meghaladóan növekszenek a miniszterek döntése alapján elkölthető pénzeszközök, tovább emelve a nehezen ellenőrizhető módon szétfolyó állami pénzek mennyiségét.
Az egyes minisztériumok rendelkezésére álló költségvetési pénzforrások eltúlzott növekedését az előterjesztő úgy szándékozik ellensúlyozni, hogy befagyasztja a közalkalmazotti, köztisztviselői bértáblát, reálértékben nem növeli az önkormányzatok támogatását, miközben az önkormányzat által ellátandó feladatok száma tovább növekszik. A hatályos törvényeknél alacsonyabb szinten, 11 százalékban szabja meg a nyugdíjak emelését, vagy például nem emeli a gyógyszerár-támogatást, a családi pótlék jelenlegi összegét.
A közpénzek költségvetési tervezet szerinti osztogatása veszélyezteti az ország jövőjét és az európai uniós csatlakozás szempontjából alapvető fontosságú beruházások, fejlesztések kivitelezhetőségét.
(20.50)
A jövő évben nem nő a beruházások reálértéke, és megszűnnek, illetve több tárca között szétosztogatásra kerülnek azok a pénzügyi alapok, amelyekre ezek a fejlesztések épültek. A kormányzat hosszú távú fejlesztési koncepciójának hiányát mutatja az a tény, hogy az 1999. évi törvényjavaslat kiemelt jelentőségű beruházási célprogramot nem tartalmaz - vagy csak keveset -, valamint az egyéb központi beruházások későbbi ellenőrizhetőségét megalapozó részletezést sem tudott az Országgyűlés rendelkezésére bocsátani. Ennek egyenes következménye, hogy az előző kormányzat által elhatározott, illetve megkezdett fejlesztések sorsa teljesen bizonytalanná vált. Rövid távú politikai érdekekkel talán magyarázható, de az ország fejlődése szempontjából megengedhetetlen a kormányzat azon törekvése, hogy az előző kormány döntéseinek megkérdőjelezése érdekében az országot és annak jelentős régióit érintő nagyberuházásokat állítson vagy lassítson le, illetve belátható időn belül el se indítson.
Ennek a hatalmi harcnak kétes eredménye csak Pest megyében az új 2-es főút és az M0-ás körgyűrű építésének lelassítása; Budapest vízbázisa védelmében a Csepel-szigeten történő környezetvédelmi beruházások, vagy a ráckeve-soroksári Duna-ág rehabilitációjának elmaradása, amely több százezer ott élő és nyaraló életlehetőségeit rontja. Az M0-ás körgyűrű továbbépítésének lelassulása miatt Pest megye déli és keleti régióinak gazdasági hátránya tovább növekszik a nyugati területekhez viszonyítva. Az 5-ös, a 4-es és a 31-es út budapesti bevezető szakaszán tovább romlik az amúgy is katasztrofális közlekedési helyzet. A ráckeve-soroksári Duna-ág rehabilitációjának elmaradása azon túl, hogy Csepel-sziget vízbázisminőségét veszélyezteti, a talajvizek szennyezésén keresztül azzal a veszéllyel fenyeget, hogy Magyarország közepén egy hatalmas és gyönyörű üdülőövezet környezetvédelmi okokból használhatatlanná válik. Ez is megnehezíti az amúgy is megélhetési gondokkal küzdő helyi lakosság hosszú távú, turizmusra, falusi turizmusra és idegenforgalomra építő fejlesztési elképzeléseit.
A Duna-ág természeti környezetének helyreállításakor figyelembe kell venni a hozzá kapcsolódó holtágak katasztrofális helyzetét is. Ezek a holtágak - mint például a dömsödi is - megfelelő állapotban biztosítják a belvizek elvezetését, a mezőgazdasági öntözést, valamint lehetőséget adnak kisebb turisztikai célú víziparadicsomok kialakítására. Az a 100 millió forint, amely az FVM kiadási oldalán szerepel, meggyőződésem szerint nagyon kevés ahhoz, hogy ezen a helyzeten érdemben változtatni tudjunk.
A környezetvédelem és az infrastrukturális fejlesztések területén hazánknak jelentős lemaradása van, amely megnehezíti, hogy mielőbb az Európai Unió teljes jogú tagjává váljunk. Ennek érdekében szükséges, hogy a kormány mielőbb a parlament elé terjessze konkrét hosszú távú fejlesztési elképzeléseit, a megvalósításhoz szükséges pénzforrások megjelölésével.
A Magyar Szocialista Párt képviselői módosító javaslatokkal kívánják elősegíteni, hogy a költségvetési pénzek - a kormányzati tervezés hiányosságai ellenére is - a társadalom számára kiemelt jelentőségű, fontos fejlesztések megvalósítását szolgálják. Ehhez kérem képviselőtársaim és a kormányzat segítségét.
Köszönöm. (Taps az MSZP soraiban.)
ELNÖK: Szólásra következik Czerván György képviselő úr, Fidesz; őt követi Avarkeszi Dezső.
CZERVÁN GYÖRGY (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Mint az Országgyűlés mezőgazdasági bizottságának tagja, a Magyar Köztársaság 1999. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat általános vitájában az agrárágazatot érintő tervekről kívánok szólni. Mielőtt azonban az agrárgazdasághoz kapcsolódó konkrét lehetőségekről beszélnék, engedjenek meg néhány, a költségvetés egészével kapcsolatos gondolatot, amelyek az 1999. évi költségvetési politika alapjául szolgáltak.
Az 1999. évi gazdaságpolitika épített azokra a kedvező folyamatokra, amelyek 1998-ban elindultak, és az egyensúlyjavítás terén a hatékonyságnövekedés tekintetében, valamint a növekedés nagyságrendjében megjelentek. Ezeket a tendenciákat új célokkal, prioritásokkal egészítette ki az 1999. évi költségvetési javaslat. A kormányprogramban - és így a javaslatban is - kiemelt súllyal szerepel a közbiztonság megerősítése, a bűnözés visszaszorítása, a kis- és középvállalkozások segítése, az oktatás esélyegyenlőségének megteremtése - hogy csak néhány tételt emeljek ki.
Ami az agráriumot illeti, a kormányprogram abból indult ki, hogy Magyarország ökológiai adottságai a mezőgazdasági termelésben nemzetközi, illetve EU-összehasonlításban is igen kedvezőek. Kedvező adottságaink ellenére az agrárgazdaság nemzetgazdaságon belüli súlya, szerepe az elmúlt években fokozatosan csökkent. Jóllehet ez a visszaesés részben szükségszerű volt, mégis az agrárszférát gyakran sújtották elhibázott vagy elmulasztott intézkedések. A mezőgazdaság aránya a GDP-ből az 1980. évi 18,6 százalékról 1997-re 5,7 százalékra, a beruházásokból az 1980. évi 12,1 százalékról 2,2 százalékra, az exportból - az élelmiszeriparral együtt - 23,3 százalékról 13 százalékra, míg az aktív keresőkből ugyanezen időszak alatt 19,5 százalékról 7,7 százalékra csökkent. A mezőgazdasági termelés az 1988. évi szint körülbelül 60 százalékát éri el.
A restrikciós gazdaságpolitika miatt visszaesett a lakosság élelmiszer-fogyasztása, erősen csökkent a mezőgazdasági és az élelmiszeripari termékek iránti belföldi kereslet, amit az export növekedése nem tudott kiegyenlíteni. E tendenciák megállítása és megfordítása, valamint annak érdekében, hogy az agrárium és a vidék ne legyen a közelgő EU-csatlakozás kárvallottja, vesztese, a kormányzat már a következő évi költségvetésben is kiemelten kívánja kezelni e területet.
Tisztelt Ház! A költségvetési tervezet agrárágazatot érintő tételeinek kiindulópontja az 1997. évi, az agrárgazdaság fejlesztéséről szóló törvényjavaslatban foglalt úgynevezett reálérték-tartási kötelezettség teljesítése. A reálértéktartás a tervezett 10-11 százalékos inflációs ráta és az 5 százalékos tervezett gazdasági növekedés mellett 115,5-116 százalékos támogatásnövekményt igényel. 1998-ban a támogatások 110,3 milliárd forintot tettek, tesznek ki, ezzel szemben jövőre 130,2 milliárd forinttal számol a költségvetés. Ez 118 százalékos növekmény, tehát meghaladja a reálérték-tartási követelményt. Ami a saját bevételekkel növelt teljes kiadási, pontosabban felhasználhatósági tételeket illeti, itt 1999-re 161 milliárd forintos összeg jelenik meg az előző évi 134,4 milliárddal szemben, ami 119,7 százalékos növekedést jelent.
Arra a kérdésre, hogy ez a támogatási összeg az agrárgazdaság részvevői számára sok vagy kevés, nagyon összetett a válasz. A bizottsági ülésen - amikor a szóban forgó témát tárgyaltuk - nagyon sok jó és főleg szakszerű javaslat hangzott el, amelyek költségvetési hatása több tíz milliárd forintban mérhető. Ugyanakkor valamennyi képviselőtársam jól tudja, hogy a mindenkori költségvetés lehetőségei sajnos korlátozottak.
Azért egy fontos dolgot szeretnék hangsúlyozni: 1997-ben a GDP volumenindexének változása az előző évhez képest 104,4 százalék volt, míg ebből a mező-, vad-, erdő- és halgazdálkodásé csak 98,1 százalék. Ugyanezen indexek 1998. évi várható számai: 105, illetve 97,3 százalék. Tehát amíg a nemzetgazdaság egészére nézve kedvező folyamatok indultak be, addig az agrárium területén visszaesés tapasztalható. Az 1999. évi költségvetési javaslat ugyanakkor 105 százalékos GDP-növekedéssel, és ebből 103 százalékos mezőgazdasági növekedéssel számol.
Tisztelt Ház! A költségvetési mozgástér rögzítése után - ahogy mondani szokás - a lényeg már a részletekben van. Ennek kapcsán fontosnak tartom kiemelni, hogy a támogatások nagy részét a termelési és piaci támogatások teszik ki, és ezen belül 1999-re hangsúlyeltolódás történik a termelési támogatások javára.
Néhány gondolatot szeretnék mondani az úgynevezett intézményi garanciákról. Új lehetőségként jelenik meg egy 16 milliárdos összeg - amely az agrárhitelek 1999. évi lehetőségeihez kötődik - mint központi, a kiadási főösszeg 1 százalékán kívül, azon felüli állami garancia vállalását teszi lehetővé. Szintén új momentum az a biztosítékrendszer, amely intézményesen felülgarantálja az agrárágazatok területén megjelenő hitelgarancia alapítványi forrásokat is. Ugyancsak fontosnak, sőt szakmai szempontból rendkívül fontosnak tartom, hogy megmarad az úgynevezett tőkepótló hitelkonstrukció, illetve annak biztosítékrendszere, hiszen az ágazat talán legnagyobb gondja a krónikus tőkehiány.
(21.00)
Az intézményes biztosítékok közé sorolhatóak az átcsoportosítási lehetőségek, illetve az előirányzott maradványok egyik évről a másikra történő átvihetősége.
Tisztelt Képviselőtársaim! Végezetül fontosnak tartom kiemelni azt, hogy a költségvetési előirányzat keretein belül biztosítható forrásokat az ágazat azon szereplőihez, termékeihez kell eljuttatnunk, ahol a hatékony és versenyképes termelés, produktum teljesíthető. A szociális problémákat nem elsősorban a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztériumnak kell megoldani, mert az más tárcák kompetenciája.
Tisztelettel kérem a kormány illetékeseit, hogy a támogatási rendszer részleteinek kidolgozásánál a fentieket vegyék figyelembe.
Köszönöm figyelmüket, és kérem a költségvetési törvény elfogadását. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)
ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Szólásra következik Avarkeszi Dezső képviselő úr, MSZP; felkészül Bebes István.
DR. AVARKESZI DEZSŐ (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Urak! Nagy örömömre szolgál, hogy az Igazságügyi Minisztérium politikai államtitkára is részt vesz a vita e szakaszában; részben azért, mert számomra nagyon fontos ez a minisztérium, másrészt pedig azért, mert néhány olyan kérdésről szeretnék beszélni, amelyekről eddig nem nagyon volt szó, és amelyeknek egy része érinti a minisztérium feladatkörébe tartozó kérdéseket. Így beszélnék a bíróságok, az ügyészségek, az Alkotmánybíróság, illetve az Igazságügyi Minisztériumon belül a büntetés-végrehajtás költségvetési terveiről, elképzeléseiről, illetve a velük kapcsolatos kormányzati elképzelésekről.
Természetesen nem akarom megismételni a tegnapi, meglehetősen hosszú vitát a táblabíróságok felállításának elhalasztásáról, mégis kénytelen vagyok érinteni ezt a kérdést, hiszen tegnap is elhangzott, hogy idén augusztus hónapban a Legfelsőbb Bíróság elnöke - aki egyben az OIT elnöke - tárgyalt a Pénzügyminisztérium illetékeseivel, aláírtak egy jegyzőkönyvet, amelyben szerepelt 1 milliárd 143 millió forint a táblabíróságok felállítására.
Ma már tudjuk, hogy ez az összeg nem szerepel a költségvetésben. Tulajdonképpen az első hírek ezzel kapcsolatban érkeztek az Országos Igazságszolgáltatási Tanácshoz a kormány megváltozott szándékával kapcsolatban.
Amit szeretnék kiemelni - és egyébként ez is elhangzott a tegnapi vitában -, hogy amennyiben mégis megváltozik a jelenleg hatályos törvény - amit persze ellenzünk, és elsősorban komoly alkotmányos aggályaink miatt ellenezzük -, akkor is szükség lesz bizonyos kiadásokra a következő évben. Ez az OIT számításai szerint mintegy 665 millió forint, hiszen a már kinevezett bírák és alkalmazottak illetményét ki kell fizetni, illetve az ítélőtáblák elhelyezésével kapcsolatos kötelezettségeket teljesíteni kell.
Annyit szeretnék még elmondani a bírósági fejezetről, hogy a kormány az Országos Igazságszolgáltatási Tanács elképzeléseihez képest nemcsak ezt az összeget kívánja elvenni, hanem elvenne mintegy 450 millió forintot egyéb területekről is, mely összeg az OIT költségvetési tervezetében még szerepelt.
Hasonló a helyzet az ügyészségeknél is. A legfőbb ügyész úr elmondta, hogy ő is az egyik költségvetési megbeszélésen abból tudta meg, hogy a kormány nem kívánja létrehozni a fellebbviteli főügyészségeket, hogy mintegy 600 millió forintot az ő költségvetésükből is el kívánnak venni. Ehhez képest az Alkotmánybíróság viszonylag jól járt, hiszen az ő igényükből, a dologiból mindössze 2,3 milliót kíván a kormány elvenni, az egyéb központi beruházásból pedig 11,8 milliót. Ennél a kis összegnél viszont nem értem, hogy miért kell összeveszni egy másik nagyon fontos hatalmi ág képviselőjével. Ez az összeg nyilván beleférne még a tervezésbe.
Ennél azonban sokkal súlyosabbnak látom azt, hogy az I-VIII. - tehát a bírósági és az ügyészségi - fejezetre is vonatkozik az a kormányzati elképzelés, hogy jövőre 3 százalékkal csökkenteni kell e területek létszámát. Ez részben példátlan a bírósági területen, harminc-negyven éve nem került ilyesmire sor, és az utóbbi években folyamatosan növekedett a bírák létszáma. Nem igazán van összefüggésben azzal a kormányzat által hangoztatott érvvel, hogy meg akarják támogatni a legalsóbb szintű bíróságokat, hiszen ez a 3 százalékos elvétel nem ezt mutatja, ráadásul ha nem valósulnak meg, nem jönnek létre az ítélőtáblák, akkor ez náluk nem 3, hanem közel 6 százalék. Emellett jogszabályi aggályai is vannak. Nagyon nehéz bírákat elküldeni, bizonyos feltételeknek teljesülniük kell, az meg nyilván nem megoldás, hogy akkor majd a bírósági alkalmazottakat küldik el. De az ügyészségeknél is ugyanilyen gondot jelent ez a csökkentés.
(Az elnöki széket dr. Áder János, az Országgyűlés elnöke foglalja el.)
A kormány egyébként bejelentette, hogy olyan módosító indítványt kíván beterjeszteni, mely szerint a bíróságokra ez nem vonatkozna. Ugyanakkor az ügyészségeknél nem hallottam ilyen bejelentést, és nagyon jónak tartanám, ha az ügyészségekre sem vonatkozna, hiszen ők is nagyon nehéz helyzetben vannak.
Minden költségvetési szervet érint a költségvetési törvény azon javaslata, amely a 47. § (3) bekezdésébe foglaltatott, mely szerint 1999 januárjában 1,9 százalékos mértékű csökkentésre kerül sor az előirányzataikban. Úgy gondolom, hogy ezen a területen, a bíróságok, az ügyészségek területén - és az első nyolc fejezetre is vonatkozik ez az elképzelés - még egy ilyen kis mértékű zárolás, csökkentés is nagyon súlyos gondokat okozhat. Ezt egyébként a Legfelsőbb Bíróság elnöke le is írta abban az álláspontjában, amit a költségvetés részeként megkaptunk.
Végül az Igazságügyi Minisztérium egy területével szeretnék nagyon röviden foglalkozni: a büntetés-végrehajtás szervezetével. Az alkotmányügyi bizottság ülésén megnyugodva hallottuk azt, amit Füredi Károly helyettes államtitkár úr elmondott, hogy bár nagyon feszített, szoros gazdálkodás mellett, de jövőre a működés biztosított. Ez azért is fontos, mert el kell ismerni, hogy az eddigi szabadon választott kormányok idején bizony nem a legjobb helyzetben lévő terület volt. Ez igaz volt az Antall- és Boross-kormányra, illetve a mi kormányunkra is, bár megpróbáltunk a lehetőségekhez képest nagy összegeket odatenni, de tudjuk, hogy mind a javadalmazásban, mind a dologi kiadásoknál voltak problémák.
Ami viszont gondot jelent számunkra, hogy olyan jogszabálytervezetek kerültek az Országgyűlés elé, melyek egyértelműen a büntetések szigorítása felé hatnak, méghozzá a szabadságvesztés büntetések szigorítása felé. Itt most nem is említve azt a nehezen minősíthető elképzelést, mely szerint a csupán drogfogyasztó fiatalokat, fiatalok ezreit, tízezreit is börtönbüntetés fenyegetné. Nagyon remélem, hogy a józan belátás győzedelmeskedni fog, és a parlament nem fogja elfogadni ezeket az elképzeléseket, de mindenképpen a szigorítás felé akarnak menni. Ehhez képest legközelebb 2000-ben növekedne csak a büntetés-végrehajtási férőhelyek száma. Annyira túlfeszített a jelenlegi helyzet is, hogy ezzel az elképzeléssel ez nem biztosítható. Valamelyiket meg kéne gondolniuk: vagy új férőhelyeket teremteni, vagy esetleg a szigorítás egyébként nem túl szerencsés gondolatától némileg visszalépni.
Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban. - Lendvai Ildikó: Ügyrend!)
ELNÖK: Lendvai Ildikó képviselő asszony ügyrendi kérdésben kért szót. Megadom a szót.
LENDVAI ILDIKÓ (MSZP): Nagyon szépen köszönöm, elnök úr. A következő ügyrendi javaslatunk volna. A javaslat keretében szeretném megköszönni mindnyájunk nevében Gyimóthy alelnök úr fáradozását, aki a nap folyamán két ízben tett komoly erőfeszítéseket ama szándék megvalósítása érdekében, hogy a kormánytagok a fontos költségvetési vitán nagyobb létszámban legyenek jelen.
(21.10)
Tudjuk, hogy ez nem akadálya a vita lefolytatásának, alelnök úr mégis úgy ítélte meg, hogy ez hasznos volna. Örömmel látjuk, hogy felhívása eredményeképpen a kormány tagjai egyharmaddal nagyobb létszámban vannak jelen. Ha ilyen arányban történik a tagok részvételének a növekedése, akkor talán péntekig sem jutunk el egy megfelelő létszámig.
Ezért az ügyrendi javaslatunk annyi volna, hogy ha elnök úr megtenné, hogy esetleg írásban is folytatja azt, amit megtett, és megkéri a kormány tagjait, hogy ha egy mód van rá - mivel a vita minden reszortot, minden tárcát érint -, legyenek jelen.
És ezúton szeretném megköszönni elnök úr fáradozását is, hogy elintézte - itt volt egy kisebb incidens ebben az ügyben -, hogy fűtés viszont van. Mivel elnök úr ilyen szép eredményt ért el a fűtőknél (Derültség.), nagyon remélem, hogy a kérésünkre sikerülni fog a kormánytagok jelenlétét is egy picit nagyobb számban biztosítani.
Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)
ELNÖK: Képviselő Asszony! Nagy örömmel tölt el, hogy röviddel az elnöklés átvétele után ilyen elismerő szavakat kapok öntől, úgyhogy ez nyilván további kitartó munkára fog ösztönözni, és arra, hogy a kérését is teljesítsem. Nos, én természetesen meg fogom ezt tenni, és a kormány irányába közvetítem a javaslatát (Közbeszólások az MSZP részéről: Köszönjük szépen.), ennek semmilyen akadálya nincsen.
Miután ez megint csak nem az ügyrendi javaslatok sorába tartozik, amiről vitát kellene folytatnunk - hasonlóan a tegnapihoz -, ezért megadom a szót Bebes István képviselő úrnak, Fidesz-Magyar Polgári Párt; őt követi majd... (Hende Csaba jelentkezik.) Bocsánat! Előtte kíván szólni két percben Hende Csaba államtitkár úr? (Dr. Hende Csaba: Utána is jó!) Jó, köszönöm szépen. Államtitkár úr, elnézést, nem figyeltem a kétperces jelentkezést.
A kétperces hozzászólás után következik majd Bazsa György képviselő úr, a Szocialista Párt képviselője.
BEBES ISTVÁN (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! "Az új évezred küszöbén", az Országgyűlés által elfogadott, a Fidesz-Magyar Polgári Párt frakciója által támogatott kormányprogram célul tűzte ki, hogy az ország lakóinak életkörülményei megváltozzanak. Ennek megfelelően a program többek között segíteni szeretné, hogy falvaink, vidéki térségeink fokozatosan fejlődjenek. Ez a fejlődés elképzelhetetlen akkor, amikor a mezőgazdasági üzemekben különböző családi alapon működő mezőgazdasági vállalkozásban dolgozók, valamint az egyéni gazdák és családjaik életkörülményei változatlanul maradnak.
A kormánykoalíció által beterjesztett 1999. évi költségvetés tartalmazza azokat a prioritásokat, amelyeket a kormányprogram megjelenít. Ezek közé tartozik az agrárágazat is, mely megjelenik a Földművelési és Vidékfejlesztési Minisztérium költségvetésében.
Az agrárágazat fejlődése nemcsak a vidék, hanem az egész ország ügye. Sajnálatos, hogy az előző években ez az ágazat sohasem tartozott a favorizált ágazatok közé. Eljutottunk addig, hogy az agrárágazat szereplői sorában súlyos feszültségek alakultak ki. A több éve felhalmozódott problémák kezelése nem fog menni egyik napról a másikra, de következetes agrárpolitikával elérhetjük azt, hogy az ágazat megkezdje a felzárkózást az Európai Unió országaihoz. A kialakított 1999. évi költségvetés-tervezetet a kormányzat az agrárgazdaság fejlesztésére szóló 1997. évi CXIV. törvény és a kormányprogramban foglalt elvek, valamint a jelenleg működő rendszer tapasztalatainak figyelembevételével alakította ki.
Az 1998. évi támogatások szabályozórendszere túl sok támogatási konstrukciót tartalmazott. A támogatásokhoz való hozzájutás bonyolultnak bizonyult, valamint a pályázati elbírálások nagy száma miatt a termelők későn juthattak hozzá. Elsősorban a kicsi gazdaságok nem tudtak támogatáshoz jutni a rendszer bonyolultsága miatt. Ennek figyelembevételével a támogatási rendszer alapfeltételeként a kormányzat be fogja vezetni a termelők regisztrálásának rendszerét. A támogatások rendszerét az agrártárca a regisztráció folyamatával fokozatosan kívánja összekapcsolni.
Tisztelt Ház! A Fidesz-Magyar Polgári Párt fontosnak tartja, hogy az agrártámogatások esetében megvalósuljon az a cél, hogy a támogatások bonyolult útvesztők nélkül jussanak el a termelőkhöz. Ennek megfelelően biztosak vagyunk abban, hogy a három legfőbb támogatási forma hatékony lesz. A beruházási és fejlesztési támogatásokra támogatási összegként 32,4 milliárd forint van a költségvetésben. A mezőgazdaság versenyképességének javítása szempontjából fontos kérdés a korszerű termelési kapacitások létrehozása, valamint a meglévők korszerűsítése. Ezen előirányzaton belül fontos cél a gépbeszerzések támogatása, a korszerű géppark és az épületekben lévő technológiák korszerűsítése. Itt a támogatási rendszer segíti a különböző termelési társulások létrejöttét. Ezek a társulások segíthetik az egyéni gazdaságok piacra jutását. Itt jelenik meg a szőlő- és gyümölcsültetvények telepítésének támogatása is.
Jelentősen megnövekedik az agrártermelési támogatásokra fordítandó összeg, melynek nagysága 48 milliárd forint. Az 1999. évben ezek a támogatási források elsősorban termelést szabályozó, valamint jövedelemkiegészítő célt szolgálnak. A támogatási rendszer új eleme a jövedelemkiegészítő normatív termelési támogatás. Ezt a támogatási formát a termelők a minisztérium által meghatározott mérték és feltétel alapján vehetik igénybe. Ez a forma megfelelő termelésszerkezet kialakításának irányába ösztönöz. Az ilyen támogatások igénylése a termelői regisztrációval összekötve csökkentik az igénylési eljárás időigényét. A termelés alacsony jövedelemszínvonala miatt nagy szerep jut ezen a fejezeten belül az agrárfinanszírozás támogatásának. Az agrártermelők hitelterheinek mérséklését szolgáló, adott éven belüli, illetve a tőkepótló hitelekhez kapcsolódó kamattámogatás is idetartozik. A termelői támogatások körébe tartozik még a szaktanácsadói munka bővítése, a fiatal agrárvállalkozók tevékenységének indítása, a magántermelők által létrehozott beszerző, értékesítő, feldolgozó, szolgáltató szövetkezetek alapításának, működésének támogatása.
A piacra jutási támogatások költségvetési kiadási előirányzata 49,8 millió forint. Itt van az az ominózus 11 milliárd forint bevételi előirányzat, amelyet szocialista képviselőtársam is említett. Az előirányzat az agrártermékek exportját az értékesítési lehetőségek figyelembevételével kialakított pályázatos exporttámogatási konstrukcióval kívánja segíteni, valamint a piacra jutást kívánja támogatni, előre nem látható piaci problémákat kíván kezelni. Idetartozik még a különböző források elkülönítése - jövedelemkiegészítő támogatások -, melyek az állat-, növény-, minőségvizsgálati díjakhoz kapcsolódó hozzájárulást tartalmazzák. Az agrárpiaci támogatások biztosítják a legfontosabb mezőgazdasági ágazatban és bizonyos termékek esetében az irányár, valamint az ehhez kapcsolódó támogatási konstrukciók finanszírozását.
Tisztelt Országgyűlés! A Fidesz-Magyar Polgári Párt frakciója úgy véli, az agrártámogatásokat megfigyelve megállapítható, hogy a támogatások döntő részét a termelési és a piaci támogatások teszik ki. A részletes számokból kiderül, hogy a termelői támogatásokra nagyobb nagyságrend kerül elkülönítésre. Ez teljes egészében megegyezik a kormányprogramban elfogadottakkal. A kormányprogram kitér arra is, hogy a támogatások az inflációt meghaladó mértékben bővüljenek. Ezt összehasonlítva a költségvetésben megjelentekkel 18 százalékos támogatási mértéknövekedés állapítható meg az FVM költségvetését figyelve, mely meghaladja a kormányprogramban megfogalmazottakat.
Ugyancsak megállapíthatjuk, hogy a kormány a költségvetés keretein belül lépéseket tesz a mezőgazdaság és a vidék népességmegtartó erejének fejlesztésére is. Ezekkel a támogatási rendszerekkel olyan új típusú együttműködést segít elő, mely megszervezi a termékek előállítását, felvásárlását és a helyben történő színvonalas feldolgozását is. Ezzel a vidék népességmegtartó erejét is növeli.
Mindezek figyelembevételével, tisztelt képviselőtársaim, javaslom, hogy az 1999. évi költségvetést a tisztelt Ház fogadja el.
Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)
ELNÖK: Kétperces hozzászólásra megadom a szót Hende Csaba államtitkár úrnak.
DR. HENDE CSABA igazságügyi minisztériumi államtitkár: Tisztelt elnök úr, köszönöm a szót. Tisztelt Országgyűlés! Nagy örömömre szolgált, amikor Avarkeszi Dezső képviselő úr az igazságügy körébe tartozó fejezetek érdekében emelt szót a költségvetési vita keretei között.
(21.20)
Volt azonban néhány olyan megjegyzés, amellyel feltétlenül vitába kell szállnom, illetve reagálnom kell. Az ítélőtáblák tekintetében felmerülő költségként jelölt meg mintegy 660 millió forintot, mondván, hogy a már kinevezett bírók és alkalmazottak bérét mindenféleképpen ki kell fizetni. A kormány filozófiája ebben a kérdésben gyökeresen eltérő, és a benyújtott országgyűlési határozati javaslat ezt kifejezésre is juttatja. Mert mi úgy gondoljuk, hogy nyilván munka nélkül senki sem vehet fel fizetést, és az igazságszolgáltatás keretében igen sok munkáskézre van szükség. Tehát ezek a már kinevezett személyek meg kell hogy találják maguknak a működési területet.
Nem értek egyet azzal a felvetésével, hogy 14 millió forint körülbelüli összeg tekintetében nem éri meg összeveszni az Alkotmánybírósággal, ugyanis szó sincs összeveszésről. Itt arról van szó, hogy a kormány - alkotmányos kötelezettségét teljesítve - a beérkezett igényeket mérlegelve, felelősségteljesen tette meg a költségvetési törvényjavaslatát. Ez az ő joga és egyben kötelessége is.
Az utolsó mondatom: Természetesen szó sincs arról, amelyet most már unos-untalan hallunk az ellenzéki képviselőktől - nyilván oka van ennek -, hogy a kormány kábítószer-fogyasztó fiatalok ezreit és tízezreit kívánná börtönbe juttatni.
Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Úr! Ön is nagyon jól tudja, hogy a kábítószer-fogyasztás ma is bűncselekmény, ennek ellenére az elmúlt négy évben egyetlenegy fiatalkorú személy került börtönbe, ő sem kábítószer-fogyasztás, hanem kereskedés miatt. Ebben a helyzetben a törvényjavaslat, amelyet a Ház elé terjesztettünk, semmilyen változást nem fog hozni.
Az időből kifutottam, de volt már módunk a Házban ezt részletesen kifejteni. Kérem, hogy mellőzzék az ilyenfajta nem egészen szakszerű és talán nem is egészen jóhiszemű megjegyzéseket. Köszönöm.
ELNÖK: Újabb kétperces hozzászólás következik, Avarkeszi Dezső képviselő úr kért erre lehetőséget.
DR. AVARKESZI DEZSŐ (MSZP): Köszönöm szépen. Sok mindent elmondott most az államtitkár úr, ezek egy részére majd módosító indítvány keretében kívánok válaszolni. Egy dolgot viszont, bár nem ide tartozik igazán, de ha vitába szállt velem, el kell mondanom: egyszerűen tényszerűen nem igaz az, és legnagyobb sajnálatomra kell így mondanom, hogy nem változott semmi a fogyasztókkal kapcsolatban, hiszen eddig megvolt az az úgynevezett elkerülési útvonal. Tehát az első fogyasztónak, aki akár egy darab tablettát beszedett, igenis megvolt a lehetősége arra, hogy elkerülje a büntetőeljárást.
Nagyon érdekes módon a kormány azt javasolja, hogy aki már nagyon sok kábítószert szed, annak meglegyen a lehetősége az elkerülésre, az viszont, aki esetleg tényleg meggondolatlanul csak elkezdi, neki ez a lehetősége nincs meg. Tehát igenis változott, és igenis - legalább is ez a törvényjavaslat - súlyosbítva az eddigi szabályokat, fenyegeti a fogyasztókat, míg a megrögzött kábítószereseknél még azt is hajlandó megbocsátani, ha másnak ad át kábítószert, tehát aki nemcsak fogyasztó, hanem másokat is belevisz a kábítószer-fogyasztásba. Ezzel mi persze nem tudunk egyetérteni, és úgy gondoltam, hogy itt is, egy más összefüggésben ezt el kellett mondani. Köszönöm szépen. (Taps az MSZP padsoraiban.)
ELNÖK: Újra megjelent a név.
DR. AVARKESZI DEZSŐ (MSZP): Véletlenül.
ELNÖK: Jó, köszönöm szépen. Azt hadd kérjem - a vita elejét nem hallottam -, nyilvánvaló, hogy a drogfogyasztásról külön napirend keretében vitatkozik az Országgyűlés, tehát a költségvetési vonatkozásait kérem, hogy a költségvetési vita keretében tárgyaljuk meg, a büntetőjogi vonatkozásait pedig a büntető törvénykönyv módosítása keretében. A további esetleges vita megakasztása érdekében mondottam ezeket.
Visszatérünk az eredeti jelentkezések sorrendjéhez. Megadom a szót Bazsa György képviselő úrnak, a Magyar Szocialista Párt képviselőjének.
DR. BAZSA GYÖRGY (MSZP): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Az oktatási és tudományos bizottság tagjaként elsősorban a felsőoktatás és a tudomány kérdéskörével, költségvetési vetületével, megjelenésével kívánok foglalkozni. Amikor néhány hónappal ezelőtt itt a tandíj kérdésében hozzászóltam, azzal kezdtem, hogy egy egészséges társadalom arra törekszik, hogy fiatal generációjának - elsősorban fiatal generációjának - minél nagyobb hányada számára biztosítson lehetőséget egy jó minőségű, korszerű felsőoktatásban való részvételre. Ez - azt gondolom, ebben legtöbben egyetértünk - hosszú távú beruházás a társadalom, azon belül az intézkedő állam részéről, és nem olyan kiadás, amelyiket a fogunkhoz verve, alkalmasint kis tételenként is végig kell gondolnunk.
A magyar felsőoktatásról, mint aki ebben benne élek, de talán nemzetközi tapasztalatok révén egy picit kívülről, a külső szemlélő szemével is tudom nézni és megítélni, jó lélekkel elmondhatom - mert azt tényszerűen lehet igazolni -, hogy mennyiségében a rendszerváltás óta rendkívül nagyot fejlődött. Ebben a közel tíz évben több mint kétszeresen, majd két és félszeresen megnövelte a hallgatóság létszámát. Ez azt jelenti, hogy az ország 18-22 év közötti lakosságának a korábbi, kevesebb mint 10 százaléka helyett ma több mint 20 százaléka vehet részt a felsőoktatásban, és ez egy rendkívül nagy eredmény és fejlődés.
Ugyanakkor minőségében ez a felsőoktatás - hagyományaihoz híven - olyan nemzetközileg is vállalható, sőt büszkén vállalható színvonalat produkál folyamatosan, amelyik valóban elismerést vált ki, és ezt ugyancsak tényekkel lehet igazolni. Hadd mondjak csak egyet! Akár hallgatóink, akár oktatóink, kutatóink külföldi egyetemeken, kutatóhelyeken szívesen látott, hívott, megbecsült kollegák, olyan helyeken, amelyek e tekintetben a világ abszolút élvonalát jelentik, a Stanford egyetemet, a Princeton-t, az MIT-t a Harvardot vagy a többit. És ez amennyire örvendetes, sajnos más okok miatt alkalmasint azt a veszélyt is magában hordja, hogy azok a kiválóan képzett és dolgozó kollegák kint maradnak, hosszú távra elveszítjük őket, esetleg akár egy életre is. Az aztán már a dolgok bonyodalmából következik, hogy néha belőlük Nobel-díjas lesz, úgymond magyar Nobel-díjas, de természetesen más helyeken elért eredményekkel.
Hozzáteszem azt is, hogy ez a magyar felsőoktatás egy korszerűsödő képzési szerkezettel és intézményi szerkezettel dolgozik. Lassan korszerűsödő, én ezt elismerem, ennek a folyamatnak a felgyorsítására feltétlenül szükség van. Mindez olyan szituációban, hogy az elmúlt, említett szűk évtizedben számottevő forráskivonást szenvedett el - és itt most szándékosan használom a "szenvedett el" kifejezést -, a korábbi reál értékű támogatásának, egy hallgatóra jutó támogatásának ma körülbelül a felénél tart csak, és az eredmények ennek tükrében, azt gondolom, különösen értékelendők.
Ugyanezt tudom elmondani jó lélekkel a magyar tudományról is; most a Magyar Tudomány Napja alkalmából november 3-án egyrészt a Magyar Tudományos Akadémián, a társadalom prominens személyiségeinek jelenlétében hangzott el róla hasonló értékítélet, és amelyik a maga előtt álló, nemzetközileg is figyelembe veendő feladatokkal, tendenciákkal vállalkozik arra, hogy megbirkózzon a globalizációval, az integrációval, az informatika terjedésével, és bízom benne, ezt eredményesen meg fogja tenni.
Mindezek alapján nem csoda, ha a hazánk Európai Unióhoz történő csatalakozása keretében folytatott tárgyalások ezen a területen meglehetősen gyors és pozitív eredménnyel zárultak, mind az értékítélet, mind pedig a megvalósítandó, megoldandó feladatok viszonylag röviden és elég egyértelműen lezárhatók voltak. Amikor tehát ennek alapján azt tudom mondani, hogy a magyar felsőoktatás és a tudomány cél- és feladatrendszere kirajzolódik, megfogalmazódik, vagy még inkább pregnáns formában majd megjelenik - egyrészt a készülő tudománypolitikai alapelvekben, másrészt a felsőoktatási törvény esedékes módosításában -, akkor azt is hozzátehetem, hogy ezt a feladat- és célrendszert ez a szféra tudja, ismeri, megfogalmazza, és egyúttal vállalja is azt, hogy ennek megoldásában, megvalósításában részt vesz.
A dolog másik oldala a feladat- és célrendszer mellett a feltételrendszer. A feltételrendszer az, amelynek számos vonatkozását ez a költségvetési javaslat kell hogy biztosítsa. A feltételrendszer személyi elemei közül a szellemieket tekintve - csak röviden azt mondom ismételten - jól áll. A működési feltételekre azt merem mondani, hogy lényegében egy európai összehasonlításban közepesen, de a dologi és infrastrukturális feltételekről azt kell mondanom, hogy lényegében gyenge.
(21.30)
A költségvetési javaslat, ami előttünk fekszik, az mondhatom, folytatja, támogatja azokat a folyamatokat, amelyek az utóbbi években elkezdődtek. Ezt szó szerint is idézhetem az előterjesztő oktatási bizottság előtt megfogalmazott mondataival: "A törvényjavaslat mindenekelőtt felerősíti azokat a folyamatokat, amelyek az elmúlt években elindultak, és biztosítja ezeknek a folyamatoknak a tartósságát." Ez egyrészt megnyilvánul abban, hogy a központi költségvetési fejezetek általános 25,8, kerekítve 26 százalékos növelésén belül ez a két fejezet többé-kevésbé ilyen fejlesztésnek, támogatásnak nézhet '99-ben elébe.
Ez konkrétan azt jelenti, hogy a felsőoktatásban összességében - és itt azt kell mondanom, hogy maguk a dokumentumok és az előterjesztők is bizonytalanok - 27-29 százalékos növekedésről van szó, aminek reálértéke egyrészt csökken azzal, hogy a tandíj-kompenzáció miatt ezt körülbelül 6 milliárddal csökkenteni kell, tehát valahol 22-23 százalékos. Másrészt természetesen ez nem inflációmentes növekedés, hanem az inflációval együtt értendő növekedés. Erre tudom azt mondani, hogy lényegében a kiemeltség, prioritás mellett is egy átlagos támogatásnövekedést jelent, de azt érzékelem szűkebb és tágabb környezetemben, hogy ezzel ez a szféra ebben a szituációban elégedett és ezt tudomásul veszi.
A kutatásnál is hasonlóan ez a helyzet, a számadatok ugyan nem pontosan ezt mondják. Az oktatási bizottságban az hangzott el, hogy 26,6 százalékos, az előterjesztésben az Akadémia támogatását illetően 16,8 százalékos növekedés, az OTKA támogatásában 18,4 százalékos növekedést ír az előterjesztés, ami - azt merem mondani - e tekintetben kevés, a korábbi tervekhez képest is kevesebb. A költségvetés tervezésének első változatai még a tavasszal többet ígértek a magyar tudomány számára. De ezzel együtt is azt mondom magam is, amit az előterjesztő mondott, hogy ezek tehát folytatásai annak az előző években kialakított felsőoktatás- és tudománybarát politikának, amelyek tételeikben is, összességükben is az előző kormányzat utolsó két évében világosan és egyértelműen megfogalmazódtak és realizálódtak.
A képhez hozzátartozik, hogy ez a támogatásnövekedés, az országgyűlési költségvetési támogatásnövekedés a bevételek, az intézmények saját tevékenységéhez kötődő bevételek tekintetében nagyobb mértékű. Azt kéri tőlünk, azt írja elő számunkra ez a javaslat, hogy a támogatásnál nagyobb mértékben növeljük saját bevételeinket, amivel elvileg egyet lehet érteni, mert ennek az a kétségtelen pozitív hatása van, hogy ilyenkor egészen egyértelmű, valós társadalmi igényeknek felelünk meg, mert csak azért van fizetőképes kereslet, amiért a társadalom úgy gondolja, érdemes fizetni, és természetesen ezzel erősödnek a szféra és a társadalom, a gazdaság, mindenekelőtt a gazdaság kapcsolatai, de megvan az az egyértelmű hátránya, hogy ez egy számottevő, egyre növekvő és lassan már a minőséget is veszélyeztető túlterhelést eredményez. Nem lehet cél, hogy oktatóinkat, kutatóinkat olyan mértékben terheljük túl bevételes tevékenységekkel, amelyek színvonalas oktató-kutató munkájuk eredményességét, kvalitásait kockáztatják. Talán még a javaslat valahol ezt a határt közelíti, de úgy vélem, sokkal tovább ez már nem növelhető.
Néhány konkrét tételt illetően: a bérek strukturáltan növekszenek, 13 százalékos átlagbér-növekedést ígér a költségvetés. Ez tehát, ha a 11 százalékos infláció realizálódik, 2 százalékos reálbér-növekedést jelent átlagban, tudva, hogy ez különböző helyeken, különböző okok miatt nem mindenütt lesz meg, másutt értelemszerűen többnek kell lennie. És azt is tudva, hogy a minőségi és mennyiségi többletmunkáért a korábbi évek gyakorlatának és politikájának megfelelően ösztöndíjakkal, pótlékokkal ezt kiegészíti, és az alkalmasint fölmehet 18-19 százalékig is bizonyos szférákban.
Ez az egyetemeken, elsősorban főiskolákon megvalósulni látszik. Azt azonban látnunk kell, hogy a kutatói bérekben minden bizonnyal az oktatókhoz képest és a társadalmi megbecsültséghez képest is elmaradás van és lesz, és ezt valamilyen formában rövidesen korrigálni kell, hozzátéve azt is, hogy persze az azonos tudományos teljesítmény eléréséhez, tehát mondjuk egy akadémiai doktori cím megszerzéséhez a követelmények mindenkire egyformák, ugyanakkor a kutatóintézeti kollégák ennek elérése érdekében csak kutatnak, az egyetemiek, főiskolaiak emellett természetesen oktatnak is.
A költségvetési javaslatban örvendetes pozitívumokat talál a felsőoktatás és tudomány képviselője, a doktoranduszi támogatás növekedését, amely valamelyest meghaladja az infláció mértékét. Annak lehetne mondani a lakhatási támogatás növekedését a hallgatók számára, de ez csak 10 százalék, ez akkor már azt jelenti, hogy aligha követi a reálisan várható, tényleges albérleti és lakhatási költségeket.
A pozitívumok körébe sorolom az Esély a Tanulásra Közalapítvány 200 millió forintjának további 200 millió forinttal történő emelését, nyilvánvalóan nagy szükség van rá erősen szociálisan széthúzódó társadalmunkban. A kutatói tevékenységek támogatását 50 százalékkal növeli a javaslat. Ez nagyon szép szám, azt jelenti, hogy 1,2 milliárd forintot kapnak az egyetemek, főiskolák erre a célra, de ha az ember a realitásokat nézné, akkor egy példával hadd illusztráljam, hogy ez mit jelent: ha azt nézem, hogy a Kossuth egyetemen mi körülbelül 100 millió forintot izzadunk ki ebben az évben folyóiratokra és könyvekre, és mi összességében 5 százalékát jelentjük a magyar felsőoktatásnak, akkor ez 2 milliárd forintos össz folyóirat- és könyvszámlát jelenthet a magyar felsőoktatásban, és ehhez képest az 1,2 milliárd, ami a kutatás sok minden egyéb feltételét is kellene hogy biztosítsa, már láthatóan és érzékelhetően kevés.
Kis tétel, de gesztusként mindenképpen szeretném megemlíteni és megköszönni, hogy a Felsőoktatási Konferenciák Szövetsége, a Magyar Rektori Konferencia és társkonferenciái 15 millió forintos támogatást kapnak a korábbi nullához képest. Az is megnyugtató, hogy a Nemzeti Informatikai, Infrastrukturális Fejlesztési Program támogatása stabilizálódni látszik 1,75 milliárdos támogatással, ami a működést biztosítja, de a hálózat-korszerűsítéshez feltétlenül többre van szükség.
A negatívumok között, azt gondolom, minden olyan tétel, ami nem éri el a 11 százalékos növekedést, elvileg, gyakorlatilag fölsorolandó. A tandíj-kompenzációt mondanám először. Nem azért, mert elvileg más véleményen vagyunk, mint az akkori javaslat és a törvényt megszavazók, hanem azért, mert ez a tandíj-kompenzáció most még megjelenik ebben a félévben a költségvetésünkben, de a továbbiakban ez beleolvad, eltűnik, és ennek következtében, azt gondolom, végül is a felsőoktatás veszít ezzel. A hallgatói normatíva nem növekedett, ezt a hallgatóság fogja érezni, a tandíj-kompenzáció elmaradása e tekintetben nem igazán megnyugtató megoldás.
A beruházásokat nem számottevően növeli - 11,4-ről 12,9-re - a javaslat. Ez nagyon aránytalanul oszlik el. Lágymányos ebből elvisz 7,5 milliárdot, míg a többi, elsősorban a vidék nagyon bizonytalan, hogy mennyit kap, 1,3 milliárd szerepel csak a világbanki támogatás kiegészítéseként. Mi úgy gondoljuk, ez nem segíti a vidék felzárkózását ezen a területen.
Nagyon sajnálatosnak tartom a Felsőoktatás-fejlesztési Alap, a FEFA redukcióját, és azt is, hogy az OTKA eredeti támogatottsága nem valósult meg, kisebb mértékű, mint amire korábban számított ez a rendkívül fontos, nemzetközileg is elismert kutatásfinanszírozási forma.
(21.40)
Végül is én úgy gondolom, feltétlenül szükséges, hogy a felsőoktatás és a kutatás a későbbiekben a jelenleginél nagyobb költségvetési támogatást kapjon, legalább annyit, amennyit bevételként a költségvetési javaslat ránk kényszerít. Én ennek a lehetőségét részben a most itt beterjesztett javaslat tartalékában látom, részben pedig a következő évek kormányprogramban is megígért és remélhetőleg bekövetkező javaslataiban.
Köszönöm figyelmüket. (Taps.)
ELNÖK: Kétperces hozzászólásra kért szót Balczó Zoltán képviselő úr, a Magyar Igazság és Élet Pártja részéről.
BALCZÓ ZOLTÁN (MIÉP): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársak! Bazsa György képviselőtársam hozzászólása arról győzött meg, hogy igen nehéz dolog egy költségvetési vitában nem a költségvetés egészéről, hanem egy ágazatról véleményt mondani. Mert ha egy párt el kívánja vetni a költségvetést és ennek szellemében kíván minden ágazathoz hozzászólni, akkor ugyanolyan nehéz helyzetbe kerül, mint ő. Jánosi György képviselőtársunk a bizottsági vitában röviden annyit mondott erről a területről, el kell ismerni, hogy a felsőoktatás, kutatás területén egyértelműen pozitív ez a költségvetés, persze részszámokban lehet negatívumot kihozni.
Én egyetlenegy mondatával hadd ne értsek egyet. Azt mondta Bazsa György képviselő úr, hogy lényegében folytatása az előző kormányzat alatt kialakított felsőoktatási és tudománybarát politikának. Ebben a bizonyos elmúlt négy évben azt az 1995-ös évet azért nem hagyhatjuk figyelmen kívül, amikor a felsőoktatásból 30 százalékos forráskivonás és 6500 fős elbocsátás történt. Ilyen tekintetben ez tehát nem folytatása, hanem megteremtése egy tudománybarát politikának.
Köszönöm. (Taps a kormánypártok és a MIÉP padsoraiban.)
ELNÖK: A Magyar Igazság és Élet Pártja ezzel a felszólalással kimerítette a rendelkezésére álló időkeretet. Bazsa György kíván válaszolni, gondolom, szintén kétperces időkeretben.
DR. BAZSA GYÖRGY (MSZP): Igen, köszönöm szépen, elnök úr. Azt gondolom, hogy én világosan mondtam: az utóbbi két-három év felsőoktatás-politikájáról van szó. Számomra is világos a Bokros-csomag jelentése. Azt is hozzá kell tenni, hogy a Bokros-csomag bármennyire is fájt, rákényszerítette ezt a szférát arra, hogy végiggondoljon bizonyos dolgokat. Végiggondolta, s ennek következtében van pozitív hatása a Bokros-csomagnak. Én tehát összességében világosan elkülönítettem, hogy hol van a pozitív fejlődés.
Köszönöm. (Taps az MSZP padsoraiban.)
ELNÖK: Megadom a szót Körömi Attila képviselő úrnak, Fidesz-Magyar Polgári Párt; őt követi majd Tállai András, szintén a Fidesz részéről.
Az írásban egyébként előre bejelentkezett felszólalók sora ezzel elfogy. Úgyhogy majd kérem, akik még idővel rendelkeznek és felszólalni kívánnak, jelezzék felszólalási szándékukat. Köszönöm szépen.
KÖRÖMI ATTILA (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! A Fidesz-Magyar Polgári Párt országgyűlési képviselőcsoportjának mint a parlament és a koalíció legnagyobb frakciójának, kiemelt felelőssége van abban, hogy a kormány által beterjesztett 1999. évi költségvetési törvényjavaslatból elfogadott törvény legyen. Ez a felelősség kormánypárti képviselői felelősségünkön túl abból következik, hogy a "Szabadság és jólét" címet viselő választási programunk kormányprogrammá emelkedve meghatározta azokat a főbb irányokat, amelyeket a költségvetésben érvényesíteni kell.
A költségvetés végleges formája tehát nem a tárcák közötti marakodás eredményén, hanem a közösen vallott politikai elveken, elképzeléseken alapul. Ugyanakkor tudnunk kell, hogy az előttünk fekvő törvényjavaslat az alig több mint négy hónapja dolgozó polgári kormány előterjesztése, így az előző MSZP-SZDSZ-kormánytól öröklött társadalmi-gazdasági állapotot kell kezelnie. Ez a kormányváltás után beterjesztett első költségvetés elfogadásának különös felelőssége, ezt a Fidesz-Magyar Polgári Párt képviselőcsoportja pontosan tudja, de ezt ezekben a napokban a társadalomban is tudatosítanunk kell.
A költségvetés a mi közös pénztárunk, így, mint ahogy időközönként egy család is számba veszi a terveit és eldönti, hogy mire és mennyi jut a sohasem feneketlen családi kasszából, a kormány is azon területeknek adott elsőbbséget, melyek kiemelt támogatása az ország legsúlyosabb problémáira megoldást hozó folyamatokat indít el. Így kap kiemelt pénzügyi támogatást a gyermekvállalás a gyermekek után járó jelentős kedvezmények megadásával; így kap kiemelt támogatást a rendőrség a megörökölt tarthatatlan állapotú közbiztonság helyzetének javítására. Ezért kap kiemelt támogatást az oktatás, valamint ezért kap kiemelt támogatást a kis- és középvállalkozások köre.
Ebből is világosan látszik, hogy azok a területek élveztek elsőbbséget, amelyek közvetlenül javítanak a családok helyzetén. Hiszen mind az oktatás, mind a gyermekkedvezmények, mind elsősorban a családi gazdaságok, mind pedig a családjaink biztonságát szavatoló rendőrség támogatása közvetlenül a családok helyzetén javít. A beterjesztett költségvetés tehát nem egyszerűen számok halmaza, hanem a polgárok akaratán nyugvó határozott célok összessége, gyermekeink jövője számokba átültetve.
Az Állami Számvevőszék elnöke az előző évek költségvetési javaslataihoz képest az előttünk fekvő tervezetet átláthatóbbnak és az ellátandó feladatokhoz jobban igazodónak ítéli, egyben összességében feszítettnek tartja, melyet csak precíz munkával lehet végrehajtani - és szigorú ellenőrzéssel. De ezt már maga a törvényjavaslat mondja, hiszen az Állami Számvevőszék 1999. évi költségvetését az 1998. évihez képest 26,1 százalékkal megnöveli. Ezzel jelzi a kormány és a Fidesz-Magyar Polgári Párt frakciója, hogy a kormányprogramnak megfelelően általános érvényű célunk a közpénzek elfolyásának megakadályozása. A költségvetés legfőbb őre az Állami Számvevőszék, amelyet nem ellenségnek, hanem segítő partnernek tekintünk, hiszen a költségvetés végrehajtásához nem engedhető meg a pazarlás, és nemcsak a központi költségvetés alá tartozó szervezeteknél, hanem az önkormányzatoknál sem.
Ezért mint a számvevőszéki bizottság tagja is, és nemcsak mint a Fidesz-Magyar Polgári Párt képviselőcsoportjának tagja, javaslom a tisztelt Háznak, hogy a költségvetést bátran szavazza meg, hiszen a feszített végrehajtáshoz megfelelő pénzek állnak rendelkezésre a pontos és minden területen kifejthető ellenőrzésre is.
Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps.)
ELNÖK: Megadom a szót Tállai András képviselő úrnak, Fidesz-Magyar Polgári Párt.
TÁLLAI ANDRÁS (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Igazából a vita végén már nem akarok nagyon komoly elméleti levezetéseket elmondani. Néhány egyszerű gondolatot tennék a vitához, ami remélem, hogy nem vált ki komoly vitaszándékot a képviselő urakból, hiszen úgy gondolom, egyet fognak velem érteni.
Az első dolog, hogy nagyon nehéz helyzetben volt az új kormány, amikor elkészítette a kormányprogramját, hiszen nem ismerhette azt az állapotot, amit az előző kormánytól átvett. Már az előző felszólalásomban is elmondtam, s úgy gondolom, hogy a Házban is elhangzott már, jó néhányszor elhangzottak azok a körülmények, azok a nehézségek, amelyek ismerete nélkül készült el a kormányprogram.
Egy olyan kormányprogram készült el, amely koncepciójában teljesen mást jelent a társadalom számára, a polgárok számára.
(21.50)
A kormányprogram leképezése az 1999. évi költségvetés, amelynek elkészítésére még négy hónapja sem volt az új kormányzatnak. Tudjuk, az eredeti törvények szerint még kevesebb ideje lett volna, hogy elkészítse. Úgy gondolom - ahogy ezt önök mondták -, eljött az igazság órája, és ezt fenyegetésnek szánták. Úgy gondolom, valóban eljött az igazság órája. Két szempontból is. Egyrészt abból a szempontból, hogy egyértelműen érezhető, látható az 1999. évi költségvetési törvényjavaslatból, hogy amit a kormány ígért, azt valóra fogja váltani, és úgy, ahogy mondtam, a költségvetésben igazából azt a programot, amelyet a polgárok ez év tavaszán elfogadtak és megszavaztak, azt fogjuk nekik visszaadni, számokban.
Eljött az igazság órája abban az értelemben is, hogy önök is megtudhatják, mi történt az elmúlt négy évben, mert meggyőződésem, hogy nemhogy önök, képviselők nem tudták ezt, hanem a lemondott, leköszönt kormány sem tudta. Nem hiszem, hogy tudott arról, milyen károkat okozott a bankszférában és ezáltal a polgároknak, s folytathatnám újra a sort, aminek a következménye természetesen megjelenik a költségvetésben.
Néhány gondolatot arról, amit a vita során már eddig hallottam. Azt hiszem, az természetes, hogy önök elsősorban azt hangsúlyozzák, mi az, ami nincs benne ebben a költségvetésben, hiszen úgy gondolom, ez a feladatuk. Az is természetes, hogy mi azt mondjuk el, mi az, ami benne van. Azt azonban tudni kell, azt mindig könnyebb elmondani, ami kimaradt, mert az mindig több lesz, az eddig is több volt, és ezután is több lesz, ami kimarad egy költségvetésből, ugyanúgy, mint a családi kasszából. Hiszen gyermekünknek hiába veszünk számítógépet, egy-két hét múlva vagy egy hónap múlva már azért könyörög, miért nincs még internet. Tehát mindig, ami nem történik meg, arról sokkal könnyebb beszélni.
Aztán hallottam olyan megfogalmazásokat, hogy vesztesek és nyertesek vannak a költségvetés szempontjából - érdekes volt a fejtegetés. Az egyik vezérszónok mondta abból a pártból, amely részéről már nincs itt senki. Elkezdte sorolni a társadalmi rétegeket, hogy kik a vesztesek. Igazából, ha valaki odafigyelt, akkor rájött, hogy a végén az egész társadalmat vesztesnek kiáltotta ki.
Én úgy gondolom, a "vesztesek" és "nyertesek" kategória nem a költségvetés kérdése. Vesztesek és nyertesek, mondjuk, a választásoknál vannak - de hát önök ezt nagyon jól tudják. Vagy mondjuk, a sportban lehetnek vesztesek és nyertesek. Meggyőződésem ugyanis, hogy nincs olyan társadalmi réteg, amelynek rosszabb lesz '99-ben, mint volt '98-ban. Azt a kritikát viszont el kell fogadni az önök részéről - de ez csak az önök részéről kritika -, hogy lesznek olyan társadalmi csoportok, amelyek igenis prioritást, előnyt élveznek, és ez a társadalmi csoport, ez a társadalmi réteg az, amelyik családot nevel, gyermeket vállal, hiszen neki van többletköltsége.
A vesztesek között sorolta fel képviselőtársam a pedagógusokat, a közalkalmazottakat, és azon keresztül levezette, hogy az egész önkormányzati szféra, lényegében mindenki vesztese lesz ennek a költségvetésnek. Még egyszer hangsúlyozom, véleményem szerint ez nem így van.
Néhány gondolat a nyugdíjasokkal kapcsolatban... A nyugdíjasokkal kapcsolatban például az hangzott el, hogy ennek a nyugdíjemelésnek az lesz a következménye, hogy a nyugdíjasréteg újra jelentkezik majd az önkormányzatoknál, szociális segélyeket fog majd kérni, s ezáltal az önkormányzatnak több lesz a kiadása, és így még rosszabb helyzetbe kerülnek az önkormányzatok. A frakcióvezető úr valószínűleg nem ismeri igazából a kisnyugdíjasok gondolatvilágát, hiszen nem a nyugdíjasok rétege az, amelyik az önkormányzatnál kopogtat, hogy szociális segélyt kérjen. Az a réteg, amelyik ezért kopog - és nemcsak kopog, hanem szó szerint üvölt -, az még nem érte el a nyugdíjkorhatárt. Ez az egyik része.
A másik része, hogy ez a nyugdíjemelési javaslat, amely a költségvetési törvényben van, pontosan azt a réteget hozza kedvezőbb helyzetbe, amely rászorulna erre a szociális segélyre. Tehát ez a megállapítás sem helyes véleményem szerint.
Ami az önkormányzatokat illeti, a mai napon kaptuk meg az Állami Számvevőszék jelentését, nem sok idő volt vele foglalkozni, néhány dolgot azonban szeretnék belőle kiemelni. Az egyik: megállapítja az Állami Számvevőszék, hogy a finanszírozási rendszer lényegében nem változik, tehát marad a normativitás megfelelő súlya, ami, azt gondolom, az idő rövidsége miatt nem is változhatott meg, hiszen terveink szerint a következő, a 2000. évtől indulna majd el.
A másik pedig, hogy megállapítja az Állami Számvevőszék jelentése, hogy az önkormányzatok pénzügyi kondíciója nem romlik. Úgy gondolom, ezzel a megállapítással egyet kell értenünk, hiszen ebben a helyzetben az önkormányzatok pénzügyi lehetőségeit nem lehetett javítani. Szeretnék azonban hangsúlyozni és kiemelni egy mondatot, amely a következőképpen szól: "A kormány az 1999. évi forrásszabályozás alapkövetelményeként a normativitás erősítését, a társulásos feladatmegoldások ösztönzésének fokozását, a területi kiegyenlítés, illetve az önkormányzatok közötti esélyegyenlőség erősítését, a beruházások támogatásának fokozását tűzte ki célul." Úgy gondolom, ez nagyon karakteres megállapítás, és egyet kell értenünk a Számvevőszék megállapításával.
Szeretnék egy dolgot kiemelni az önkormányzatok esélyegyenlőségének erősítésével kapcsolatosan. Én Mezőkövesden lettem egyéni képviselő; Mezőkövesd város 18 ezer lakosú, ugyanúgy, mint 50 kilométerre mellette Tiszaújváros, amelynek közel 20 ezer lakosa van. Mezőkövesd város önkormányzatának költségvetése 1,6 milliárd forint volt 1998-ban, ebből forráshiány 240 millió forint. Az ugyanolyan lakosú, 50 kilométerre lévő Tiszaújváros költségvetése 9,6 milliárd forint volt, amely aztán milliárdokkal még emelkedik. Úgy gondolom, igazságtalan ez az elosztási rendszer, és ez a költségvetési törvényjavaslat elindult abban az irányban, hogy ezt az esélyegyenlőtlenséget csökkentse, és igazán komoly változás kell hogy történjék az elkövetkezendő években.
Az önkormányzatokkal kapcsolatosan még egy megjegyzésem lenne. Nem igazak azok a kijelentések, amelyek szerint a közalkalmazottak és a köztisztviselők nem kapnak béremelést - tudniillik ez terjed közöttük. Nem tudjuk, miért. (Dr. Nagy Sándor: Mi tudjuk! - Zaj az MSZP padsoraiban.) Megszokták az eddigi béremelési formát, hogy évről évre 10 vagy 12 százalékkal, mikor mennyivel, emelkedik az illetményalap, és hihetetlen az, hogy úgy is növekedhet a bér, ha nem az illetményalap, hanem a szorzó változik. S ez a lehetőség kínálkozik a béremelésre, illetve erre lesz lehetőség az elkövetkezendő évben.
Köszönöm szépen, ennyit szerettem volna mondani. (Taps a Fidesz padsoraiban.)
ELNÖK: Keller László képviselő úr kért szólási lehetőséget a Szocialista Párt részéről.
KELLER LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm szépen. Elnök Úr! Tisztelt Ház! Két dologra szeretnék reagálni.
Egyrészt nem igaz Tállai képviselő úrnak az a kijelentése, hogy nehéz helyzetben volt a kormány, hiszen nem ismerhette azt, hogy mit vesz át '98-ban.
Tisztelt Képviselő Úr! Négy éven keresztül az akkori kormánypártok lényegesen több lehetőséget biztosítottak az akkori ellenzéknek egyrészt, másrészt korán összeálltak a '90-94 között kormányzó pártokkal, amelyeknek éppen elég tapasztalatuk lehetett a kormányzásban - az más kérdés, hogy ez milyen minőségű volt. De ha jobban éltek volna a bizottsági lehetőségekkel, a bizottsági szereplésekkel, jelenlétekkel, és kíváncsibbak lettek volna az akkori kormányzópártok tevékenységére, akkor nem lett volna ilyen nehéz ez a váltás.
Ami pedig a banki szféra következményeit illeti: úgy gondolom, egy kicsit magukba kellene nézni, tisztelt képviselőtársam, és ez nem lesz nehéz, ha ezt megteszik. Ugyanis ismét feltűntek önök körül azok a lebukott bankvezérek, akiknek a '90-94 közötti tevékenységének az eredménye most, a költségvetésben érezhető; azt is elárulom, hogy hol: a kamatkiadásoknál érzékelhető az ő hatásuk.
(22.00)
Én javaslom képviselőtársamnak, beszélgessen egy kicsit az államtitkár úrral, hiszen hosszú ideig együtt vizsgáltuk a bank- és adóskonszolidációs folyamatot, ami '90-94 között zajlott, egy picit átcsúszott a mi időszakunkba is, és azt gondolom, hogy államtitkár úr nagyon komoly tapasztalatokat tud önnek átadni, és úgy vélem, akkor egészen másképp közelíti meg a banki problémákat.
Köszönöm szépen. (Taps az MSZP padsoraiban.)
ELNÖK: Megadom a szót Mádi László képviselő úrnak, Fidesz-Magyar Polgári Párt.
MÁDI LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm, tisztelt elnök úr. Tisztelt Képviselőtársam! Képviselő voltam abban a ciklusban is, tehát van némi fogalmam, mi történt adóskonszolidáció címén az első ciklusban is, a második ciklusban is. Sajnos, a legújabb információk szerint el kell hogy mondjam önnek, hogy a Postabanknak a konszolidációs igénye most már 140 milliárdnál tart, és e tekintetben, azt gondolom, az MSZP-nek kellő önmérsékletet és kellő önkritikát kéne gyakorolnia, hiszen ez az ő időszakuk alatt keletkezett, és igazából nem voltak se felkészülve, se akaratban, se tettekben nem nyilvánult meg, hogy ebben a dologban igazán érdemlegesen kezelték volna ezt a helyzetet. Tehát, tisztelt képviselőtársam, először a magunk szemében a szálkát, hogyha más szemében a gerendát.
Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz padsoraiban.)
ELNÖK: Megadom a szót Veres János képviselő úrnak, Magyar Szocialista Párt.
DR. VERES JÁNOS (MSZP): Köszönöm a szót elnök úr. Csak egy pontosítást szeretnék tenni. Ugye, ez az a vélemény, amire hivatkozott az imént képviselőtársam? Szó szerint: mindezek együttes hatására az önkormányzati alrendszer pénzügyi kondíciója az 1999. évben nem javul. Köszönöm szépen. Nem javul! - ne legyen félreértés, mert más hangzott el az imént; csak azért akarom pontosítani.
Köszönöm. (Taps az MSZP padsoraiban.)
ELNÖK: Megkérdezem, hogy kíván-e még valaki hozzászólni. Igen, Nagy Sándor képviselő úr, Magyar Szocialista Párt.
DR. NAGY SÁNDOR (MSZP): Köszönöm szépen elnök úr. Tisztelt Képviselőtársak! A Szocialista Párt nagyon komolyan készült a költségvetés vitájára. Sajnos, a mai vitanap minden tekintetben az általunk komolyan vett vitát vissza nem igazolta. Nem igazolta vissza azért, mert azokra az érveinkre, amelyeket felvetettünk a költségvetés egyes feszültségpontjaival, bizonytalan megoldásaival, alkalmazott automatizmusaival kapcsolatban, ezekre nézve túlságosan sok érvelő választ nem kaphattunk a nap során; annál többet foglalkoztak valamilyen furcsa pszichés eredetű zavar folytán kormánypárti képviselők az elmúlt négy év különféle ügyeivel. Pedig ha nem csal az érzékem, akkor most a Magyar Köztársaság 1999. évi költségvetése van napirenden.
Ilyen értelemben jó lenne, és talán elvárható lenne, hogy a figyelmünket elsősorban a jövő év és azt követő évek folyamataira fordítsuk, ne pedig egy múltba néző elemzéssé varázsoljuk a költségvetési vitát. Megvan ennek is az ideje, lehet kezdeményezni politikai vitanapot arról, hogy a jelenlegi kormányképviselők hogy értékelik az elmúlt négy évet, mi nem fogunk ettől elzárkózni, félreértés ne essék. De hogy minduntalan abba botlunk bele, hogy a tegnapra, a tegnapelőttre ki hogy emlékszik, és persze rendszerint rosszul emlékszik, ez nem tesz jót a költségvetésnek. És nem nekünk nem tesz jót, nem tesz jót a költségvetésnek, és nem tesz jót a kormányzati felelősségnek. Ez az első megjegyzésem.
A második megjegyzésem az, hogy igyekeztünk, nemcsak politikai érvekkel, hanem szakmai érvekkel is rámutatni, hogy hol vannak ezek a bizonyos feszültségek és sérülékeny pontok. Körüljártuk a növekedés problémáját, körüljártuk az infláció problémáját, körüljártuk azokat a problémákat, amelyek minden kétséget kizáróan a különféle kiadási előirányzatok mögött meghúzódnak. Rámutattunk, nem azért, mert így kívánta úri kedvünk, hanem azért, mert ez van a költségvetésben, hogy bizony nagyon különbözőképpen minősíti, illetőleg preferálja a különféle közalkalmazotti területeket ez a költségvetés.
Hogy miért terjed el vajon a közalkalmazottak körében, hogy nem lesz igazán béremelés, kérdezi Tállai András képviselő úr; hát azért, mert ezt olvassák ki ebből a költségvetésből, és nyilvánvalóan valamilyen alappal. Az meg aztán már tételesen nem felel meg a valóságnak, hogy nem lesz olyan réteg Magyarországon jövőre, amely nem jár rosszabbul. Engedelmet kérek, Tállai képviselő úr, vegyen elő egy A/4-es papírt, ceruzát, és számolja ki a minimálbéren foglalkoztatottak reálbér-pozícióját jövőre, és akkor majd megláthatja! Számolja ki annak a konstrukciónak a következményeit, amikor az öregségi nyugdíjminimumtól elszakított szociális ellátások tekintetében nem növekedő értékekről van szó, könnyen összeadhatja, és azt is összeadhatja, hogy azoknál a rétegeknél, amelyek nem képesek a jövedelmükből levonni, pontosabban érvényesíteni az adókedvezményeket a gyermeknevelésnél, ki hogy jár és milyen mértékben. Százezres tömegeket érint!
Mi ezekre rámutattunk. Szerettünk volna egy érdemi vitát, s készek is voltunk, és készek is vagyunk a jövő napokban is az ilyen érdemi vitára, de ehhez az kellene, hogy érvre érvvel válaszoljanak, tisztelt képviselőtársak. Egyébként az kellene, hogy jelen is legyenek alkalmasint, netán a kormány tagjai is ezen a vitán, és valóban, kíséreljünk meg egy többé-kevésbé politikai indulatoktól mentes szakmai vitát. Ez tudniillik jót tenne a költségvetésnek, nemcsak az itt jelen lévők közérzetének. Mindezt azért mondtam el, egy kicsit összefoglaló jelleggel, hogy azok a kedves rádióhallgatók is, akik e késői órán még hallgatják a rádiót, valami képet kapjanak erről a vitáról, ez úton is megköszönve kitartó figyelmüket. Köszönöm szépen. (Taps az MSZP padsoraiban.)
ELNÖK: Megadom a szót Mádi László képviselő úrnak, Fidesz-Magyar Polgári Párt.
MÁDI LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm a szót elnök úr. Én nagyon bízom abban, hogy nemcsak a rádióhallgatók, hanem általában a polgárok igénylik a sokoldalú tájékoztatást, és nem szabadna egy ilyen egyoldalú felvetést azért ennyiben hagyni. Mindamellett tényleg az lenne a cél, hogy szakmailag minél kimunkáltabb, minél jobb színvonalú költségvetést kapjon ez az ország, hiszen megérdemli. Ez volt a célunk akkor, amikor a költségvetést beterjesztettük, és ez lesz a célunk akkor is, amikor el fogjuk fogadni. Mert itt Nagy Sándor egy kicsit a múlt időben beszélt a Szocialista Párt tevékenységéről is, ezt nem akarom kommentálni. Csak annyit akarok megjegyezni, hogy ez még csak a vita második napja, tehát azért még lesz esetleg mód a későbbi felszólalásokra is.
Ami a kormánytagok jelenlétét illeti, a kormány végig jelen volt a vitán. Én jó néhány olyan esetre emlékszem az elmúlt négy évből, nem kell nagyon messzire menni, amikor a kormánytagok, bizony jegyzőkönyvek által is dokumentálhatóan nem kísérték egyáltalán figyelemmel a vita alakulását. Ez a költségvetési vonatkozásban is így volt.
Ami a minimálbérre vonatkozik, én azt kérem, hogy szakmai igényességgel vizsgáljuk ezt a kérdést, tehát a minimálbér-emeléssel együtt vizsgáljuk ezt a kérdést, amit a kormány javasol, amiről Nagy Sándor lehet, hogy el akar feledkezni, de én nagyon bízom benne, mivel a kormány sem feledkezik meg róla, mi sem feledkezünk meg róla, az ország sem fog erről megfeledkezni.
Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz padsoraiban. - Dr. Nagy Sándor: Megvárjuk a megállapodást.)
ELNÖK: Megadom a szót Tállai András képviselő úrnak, Fidesz-Magyar Polgári Párt.
TÁLLAI ANDRÁS (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Három dologra szeretnék reagálni konkrétan.
Az egyik, hogy vettem a kezembe A/4-es papírt, és kiszámoltam, és most is állítom amit mondtam: tehát aki 1999-ben 22 600 forint összegű minimálbért fog kapni, az nettó összegben többet fog kapni, mint 1998-ban. Azt mondtam, hogy nem lesz olyan réteg, amely rosszabbul jár, mint 1998-ban. És ez igaz! Az is igaz, hogy a minimálbér bruttó értéke 16 százalékkal emelkedik, a nettó kifizetés ettől jóval kevesebb összegben - ez is igaz.
A másik: a nyugdíjak emelése. Ez sem igaz, hogy nem emelkednek azok az ellátások az öregséginyugdíj-alapon... Igenis emelkednek, csak nem olyan mértékben emelkednek, hanem 12 százalékkal, az inflációt meghaladó mértékben emelkednek. Tehát erre a rétegre is igaz az, amit mondtam, hogy nem lesznek rosszabb helyzetben, mint 1998-ban.
(22.10)
És a harmadik dolog: a gyermeknevelés és az alkalmazotti, illetve a gyermekkedvezmény. Önök a személyi jövedelemadó törvény vitája során hangsúlyozták és azt sulykolták, hogy mi az alkalmazotti kedvezményt átalakítjuk gyermekkedvezménnyé. Ez elhangzott, ezt nem lehet letagadni, ezt bizonyára önök is elismerik.
Most visszakérdezek, s megkérdezem önöktől: az alkalmazotti kedvezményből kaptak-e azok a nyugdíjasok, rokkantnyugdíjasok, akik gyermeket neveltek, akik gyermekgondozási segélyt kaptak? Tehát akik ebből éltek, kaptak-e abból, amire önök azt mondják, hogy abból lett a gyermekkedvezmény - akkor ki jár rosszabbul? Egy tény: az, akinek nincsen adója, nem fogja tudni igénybe venni az alkalmazotti kedvezményt.
De ez a kijelentés így nem igaz, hogy ők rosszabbul járnak azért, mert a gyermekkedvezményt nem tudják igénybe venni. És eddig igénybe vették az alkalmazotti kedvezményt? Tehát erre a rétegre is igaz az, amit mondok, hogy igenis ők sem járnak rosszabbul, mint 1998-ban, mert valamelyik ellátásuk emelkedni fog.
Köszönöm szépen. (Varga Mihály: Tudni kell számolni! - Dr. Nagy Sándor: Ez így van! - Taps a kormányzó pártok padsoraiban.)
ELNÖK: Megadom a szót Hargitai János képviselő úrnak, Fidesz-Magyar Polgári Párt.
DR. HARGITAI JÁNOS (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Nagy Sándor képviselőtársam hozzászólása váltotta ki belőlem, hogy most a vitanap végén még egyszer szóljak.
Végigültem ezt a mai vitanapot, s tudom, hogy Nagy Sándor is, mert végig itt láttam a teremben őt. Nem úgy emlékszem a mai vitára, mint ahogy Nagy Sándor ezt a rádióhallgatóknak most, az éjszakában összefoglalta. Megjegyzem: most, az utolsó pillanatokban is van annyi kormánypárti képviselő a teremben, mint ahány ellenzéki képviselő. (Dr. Nagy Sándor: Most már! Egy órával ezelőtt fele sem volt!) Egy órával ezelőtt is volt!
A rádióhallgatók talán azt is tudják, hogy itt viszonylag szűkre szabott, szigorú időkeretekben folytatjuk le ezt a vitát. A kormánypárti képviselők és az ellenzékiek nyilvánvalóan felváltva szólaltak meg, s ez nyilvánvalóan adta azt, hogy kormánypárti képviselők jelen voltak a vitánál.
Nagy Sándor úr úgy fogalmazott, hogy mi elsősorban a múlttal foglalkoztunk. Ez egyszerűen nem igaz! Egy költségvetési vita során - egyébként a gördülő költségvetési tervezésből is adódik - természetesen az ember valamelyest visszanéz a múltba. Nem érzékeltem azt, hogy a kormánypárti képviselők a múlttal foglalkoztak volna, elsősorban a kormányprogrammal és a költségvetéssel foglalkoztak.
Többen annak adtak hangot - többek között én is -, hogy a kormányprogram megvalósításának első üteme az, amit most tárgyalunk.
Hisszük, hogy az elkövetkezendő időszakokban lesz még lehetőségünk arra, hogy a kormányprogram végrehajtásán - több költségvetéssel - érdemi lépéseket is tegyünk. Tehát én másként emlékszem a vitára, mint Nagy Sándor képviselőtársam. Azok a rádióhallgatók, akik végighallgatták ezt a vitát, azt gondolom, az én álláspontomat fogják osztani.
Köszönöm. (Dr. Nagy Sándor: Nem feltétlenül! - Taps a kormányzó pártok padsoraiban.)
ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Kíván-e még valaki a költségvetési vita mai szakaszában hozzászólni? Egy perce van még a Szocialista Pártnak. (Jelzésre:) Keller László!
KELLER LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Akkor lett volna hiteles - bár akkor sem biztos, hogy igaz -, amit Tállai képviselőtársam mondanivalója kifejez, ha nem nyújtott volna be éppen erre a problémára, amiről vitatkoztunk az előbb, módosító indítványt, és éppen nem azért harcolt volna, hogy a kormány támogassa az ő módosító javaslatát, amivel éppen szerette volna korrigálni a kormánynak azt az elkövetett hibáját, amivel éppen a szegény rétegektől vesz el, és nem ad. Nem szabad persze úgy csúsztatni, képviselőtársam, hogy figyelembe veszem a nem létező minimálbér-emelést.
Azt gondolom, mindezen érdemes elgondolkodni a képviselő úrnak akkor, amikor ilyen módon vitába száll az ellenzéki képviselőkkel. Köszönöm szépen. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban. - Dr. Nagy Sándor: Tömeges ellenzéki taps!)
ELNÖK: Megadom a szót Tállai András képviselő úrnak, Fidesz-Magyar Polgári Párt.
TÁLLAI ANDRÁS (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársam! Azt hiszem, a csúsztatást nem én követtem el, hanem ön, képviselőtársam, mert újra azt hangoztatta, hogy elvesz, és nem ad. Ez nem igaz! Itt nem arról van szó, hogy valakitől elvesz, tudniillik többet fog kapni. Vitatkozni azon lehet, hogy mennyivel kap többet. Tessék kiszámolni! Az A/4-es lapot mondta Nagy Sándor képviselő úr - elő kell venni az A/4-es lapot! Igenis többet fog kapni, mint 1998-ban!
Hogy én módosító javaslatot adtam be, az tényszerű. A következők miatt adtam be módosító javaslatot: elfogadom azt az álláspontot, amely szerint az adójóváírás először csökken, aztán az adórendszerben még jobban csökken majd. Azon vitatkoztunk a kormánnyal, hogy ennek az üteme milyen legyen, tudniillik azon, hogy 4200 forintról 3000 forintra csökken a maximális mérték, nem vitatkoztunk, csak azon, hogy a 30 ezer forint alatti jövedelműeknél ez a csökkenés milyen mérvű legyen. Még egyszer hangsúlyozom: nem igaz az, hogy a kormány elvesz! Nem elvesz, hanem ad. Tudniillik ha most melléteszem azt, hogy 6 százalékkal csökken a társadalombiztosítási járulék, 1 százalékkal a munkaadói járulék és igaz, hogy 1500 forinttal az egészségügyi hozzájárulás, akkor az, aki a minimálbér után fizeti a járulékot, az új, emelt minimálbér után is kevesebb járulékot fizet, mint az előző évben. Tehát az alkalmazott is kap, igaz, hogy nem olyan mértékben, mint amilyen mértékben bruttó összegben megemelkedik a bére, de többet kap, és ugyanakkor a vállalkozó is kap.
Gondolkodjon el az a vállalkozó, aki majd nem fizet több járulékot '99-től a minimálbér kapcsán, hogy azt az összeget hová, kire fordítja. Köszönöm. (Taps a kormányzó pártok padsoraiban.)
ELNÖK: Kíván-e még hozzászólni valaki a mai vitában? (Nincs ilyen jelzés.) Nem kíván. Az általános vitát elnapolom, folytatására holnap kerül sor.
Tisztelt Országgyűlés! Soron következik a vad védelméről, a vadgazdálkodásról, valamint a vadászatról szóló 1996. évi LV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása és lezárása. Az előterjesztést T/257. számon, a bizottságok ajánlásait pedig T/257/1-3. számokon kapták kézhez az Országgyűlés tagjai.
Megadom a szót Dán János képviselő úrnak a Független Kisgazdapárt részéről, aki írásban előre jelezte felszólalási szándékát.
Felszólalások: 210-214 214-316 316-322 Ülésnap adatai