Felszólalás adatai

ELNÖK: Köszönöm. Tisztelt Országgyűlés! Az általános vitát elnapolom. Holnap a közvetett adókra vonatkozó rendelkezések tárgyalásával folytatjuk majd munkánkat.

Tisztelt Országgyűlés! Soron következik a személyi jövedelemadó meghatározott részének az adózó rendelkezése szerinti felhasználásáról szóló 1996. évi CXXVI. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája. Az előterjesztést T/2932. számon, a bizottságok ajánlásait pedig T/2932/2-3-4. számokon kapták kézhez.

Tisztelt Országgyűlés! Megadom a szót Varga Mihály államtitkár úrnak, a napirendi pont előadójának, az ajánlás szerint 15 perces időkeretben. Tessék!

VARGA MIHÁLY pénzügyminisztériumi államtitkár, a napirendi pont előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Ennyit sem fog igénybe venni a bevezető. A most beterjesztett törvénymódosítás a törvény megalkotása óta eltelt néhány év során felgyűlt tapasztalatok alapján kezdeményezett változásokat tartalmazza. A javaslat olyan ésszerűsítéseket foglal magában, amelyek mind a civil szférát, mind az egyházakat illető 1 százalékuk tekintetében egyszerűbbé teszi a törvény alkalmazását, a rendelkező állampolgárok, a feldolgozást végző adóhatóságok és a kedvezményezett nonprofit szervezetek, egyházi intézmények számára.

Az úgynevezett civil 1 százalékot illetően némileg szűkebb lesz a rendelkezés címzettjeinek köre, hiszen néhány, az állampolgárok érdeklődési körén kívül eső alapprogram kikerül a kedvezményezetti körből, ugyanakkor a számbavételi lehetőséget elősegítendő, külön csoportban nevesítjük az alapítványokat és az egyesületeket.

Az egyházakat érintő könnyebbséget jelent, hogy nem kell bejelenteni az APEH-nél ezen utalásokhoz a bankszámlaszámokat, továbbá az eddigi kétcsatornás utalás helyett egyszerre, egy összegben kapják meg az egyházfenntartók az őket megillető támogatást a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumától.

A javasolt törvénymódosítás eleget tesz azoknak az elvárásoknak is, amelyeket a magyar kormány és az Apostoli Szentszék által megbízott úgynevezett vatikáni-magyar vegyes bizottság az elmúlt év során fogalmazott meg, áttekintve a katolikus egyház magyarországi közszolgálati és hitéleti tevékenységének finanszírozásáról, valamint néhány vagyoni természetű kérdésről aláírt megállapodás feladatainak teljesítését.

Figyelemreméltó új vonás, hogy az egyházak kérésére a 100 forint alatti állampolgári rendelkezések is feldolgozásra, számbavételre kerülnek. Ez a garantált 0,5 százalékra való állami kiegészítés egyházak közötti megoszlásánál lényeges tényező.

Valamennyi kedvezményezett örömmel fogadja majd azt az adóigazgatási munkát csökkentő törvénymódosító részt, amely az eddigi, feltételezhetően általában nemleges köztartozási igazolás beszerzési kötelezettsége helyett a felelős nyilatkozattételi kötelezettséget tartalmazza. A 100 forint alatti rendelkezések előbb említett számbavétele mindkét 1 százaléknál az adminisztráció növekedését várhatóan nem hozza magával, hiszen ezen adatokat eddig is fel kellett dolgozniuk az adóhivataloknak. Ugyanakkor könnyebbséget jelent, hogy az érintett állampolgárokat nem kell majd egyenként levélben kiértesíteni az alacsonyabb összegű rendelkezés érvénytelenségéről.

Tisztelt Ház! Tájékoztatom a tisztelt Házat arról, hogy a személyi jövedelemadó 1 százalékáról évről évre egyre többen rendelkeznek, és egyre nagyobb összeg kerül ily módon a megnevezett kedvezményezettekhez. 1997-ben a civil szervezetek részére 1 millió állampolgár összesen 2 milliárd forintot ajánlott fel, tavaly pedig már 1 millió 200 ezren rendelkeztek 3 milliárd forintról.

A második 1 százalékkal először 1998-ban támogattak az állampolgárok 73 egyházi szervezetet 1,2 milliárd forinttal, míg az idén 91 egyházi szervezet számára már 1,6 milliárd forintról rendelkezett félmillió arra jogosult adózó.

(16.40)

Kérem, hogy a beterjesztett törvénymódosítást ezen tények figyelembevételével támogassák, és járuljanak hozzá - az esetleg szükséges módosítások után - annak jövőbeni elfogadásához.

Köszönöm a figyelmet. (Szászfalvi László tapsol.)

ELNÖK: Köszönöm, államtitkár úr. Most a bizottsági előadók felszólalásaira kerül sor az ajánlás szerint 5-5 perces időkeretben.

Először megadom a szót Balogh Józsefnek, az emberi jogi bizottság előadójának. Tessék!

BALOGH JÓZSEF, az emberi jogi, kisebbségi és vallásügyi bizottság előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Államtitkár Úr! Az emberi jogi, kisebbségi és vallásügyi bizottság a 2000. augusztus 30-ai ülésén megtárgyalta a személyi jövedelemadó meghatározott részének az adózó rendelkezése szerinti felhasználásáról szóló 1996. évi CXXVI. törvény módosításáról szóló T/2932. számú törvényjavaslatot. Különösebb vita nélkül a bizottság 11 igen szavazattal és 7 tartózkodás mellett általános vitára alkalmasnak tartotta.

Köszönöm a figyelmüket.

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Most megadom a szót Halász Jánosnak, a társadalmi szervezetek bizottsága alelnökének, a bizottság előadójának.

HALÁSZ JÁNOS, a társadalmi szervezetek bizottságának alelnöke: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Bizottságunk az elmúlt bizottsági héten tárgyalta a most napirenden lévő törvénymódosító javaslatot, és azt egyhangúlag támogatta.

Bizottságunkban viszonylag hosszú szakmai vita folyt e törvénymódosításról. Megállapítottuk, hogy több ok miatt is időszerű e törvény módosítása. Most már, '96-97 óta több év tapasztalata áll mögöttünk, és világossá vált, hogy e törvénynek, amely alapvetően egy nagyon jó és annak idején is a Ház nagy többsége által támogatott törvény volt, több olyan technikai hiányossága van, amelyet most már lehet módosítani. Ezért üdvözöljük azt, hogy a mostani törvénymódosító javaslat - ahogy az államtitkár úr is mondta -, tulajdonképpen egyfajta egyszerűsödést, az eljárás egyszerűsödését hozza magával.

Egyrészt - és ezt a bizottság üdvözölte - az egyházak részére átutalandó összegnek a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumán keresztül történő utalása egyszerűsíti a folyamatot, hiszen az eddigi kétcsatornás helyett egy egycsatornás utalás lesz, amiről most már itt hallottunk. Az is nagyon fontos - és ez egy nagy buktatója volt e törvénynek, a gyakorlat bebizonyította -, hogy az adminisztrációja legyen egyszerűbb, a köztartozások igazolása területén ugyanis nagyon nehéz volt - főleg a civil szervezeteknek, egyesületeknek, alapítványoknak - megszerezni ezeket az igazolásokat határidőre. Ráadásul megyénként nem is volt egységes a gyakorlat, nem beszélve arról, hogy volt, ahol ez illetékmentes volt, volt, ahol viszonylag sok pénzbe, több ezer forintba került, és adott esetben egy szervezet többet költött az igazolások beszerzésére, mint amennyi pénzt kapott az adózóktól.

Éppen ezért nagyon jó az, hogy a mostani módosítás a köztartozási igazolás megszerzése helyett általánossá teszi a felelős nyilatkozattételt, ami nagyon helyes, hiszen egy-egy szervezet nagyon jól tudja magáról, hogy van-e köztartozása vagy nincs, és erről nyilatkozik. Természetesen, ha az ellenkezője derül ki, mert utólagos ellenőrzés van, akkor a megfelelő szankciók is rendelkezésre állnak, de ez egyáltalán nem jellemző a civil világban és az 1 százalékos összegek megszerzése tekintetében.

Az is nagyon fontos, hogy még az önkormányzati adóhatósággal kapcsolatos nyilatkozattételt sem írja elő a törvény ezután, hiszen az jellemző Magyarországon - nagyon helyesen -, hogy a települési önkormányzatok majd' mindegyike a területén működő egyesületek, alapítványok részére adómentességet ír elő, biztosít, ezért nem is életszerű, ami a törvényben eddig volt.

Nagyon fontos az - és üdvözölte a bizottságunk -, hogy újabb összegek kerülhetnek a szervezetekhez, hiszen a 100 forint alatti felajánlások összege ezután eljut az egyesületekhez, alapítványokhoz és az egyházakhoz is. Egyébként a tavalyi évben ez több mint 76 ezer adózót érintett volna, tehát azért ez egy nagyon jelentős szám országosan is tekintve. Ha az emberek azt gondolják, hogy fontos az ő felajánlott összegük, bármilyen kicsiny is az, érdemes eljuttatni a szervezetekhez.

Az is fontos, hogy átalakul a kedvezményezetti kör. Van egyfajta szűkülés, itt is a már kipróbált gyakorlat alapján történik ez, hiszen világos, hogy megszűntek olyan alapok, amelyek már idejét múltan szerepelnek ebben a törvényben, illetve átalakult a KSH gondozásában is a szolgáltatások jegyzéke. Főleg a kulturális területen működő szervezetek esetében nagyon fontos, hogy most már a szolgáltatások jegyzékében szereplő tevékenységi körök szerint lehet itt kedvezményezettként megjeleníteni szervezeteket.

Az is felvetődött a bizottsági ülésünkön - ezt is el kell mondanom -, hogy esetleg nem túl nagy teher-e a 100 forint alatti összegek utalása, adminisztrációja. De ahogy az államtitkár úr is mondta - elhangzott a bizottsági ülésünkön is -, eddig is nyilván kellett tartani, eddig is kellett értesíteni az adózót e tényről, tehát nem jelent igazából új adminisztrációs terhet és pluszköltséget ez a dolog.

Talán ezért is, és amiatt is, hogy így a civil szervezetekhez, egyházakhoz nagyobb támogatás jut, bizottságunk egyhangúlag támogatta ezt a törvénymódosítást.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a Fidesz és az FKGP soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Most az írásban előre jelentkezett képviselőknek adom meg a szót az ajánlás szerint 10 perces időkeretben.

Szólásra következik Halász János képviselő úr, Fidesz.

HALÁSZ JÁNOS (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A Fidesz-Magyar Polgári Párt országgyűlési képviselőcsoportja, mint ahogy annak idején, amikor 1996-ban e törvényt elfogadták, most is támogatja ezt a módosítást; nagyon fontosnak tartja ezt a törvényt.

A '96-os alaptörvény tulajdonképpen mit tett lehetővé, mit biztosított? Azt, hogy az emberek maguk mondják meg adójuk egy részéről, hogy mely civil szervezeteket, a '97-es törvénymódosítás után pedig mely egyházakat kívánnak támogatni; azaz megteremtődött a civil finanszírozás elve. Nagyon fontos az, hogy egy háromszektorú társadalomban, ahol az állam és a piac mellett működik - és nálunk is működik -, kialakult a nonprofit világ, a harmadik szektor, ott a harmadik szektornak nyújtott különböző normatív vagy nem normatív, pályázati állami támogatáson túl legyen ilyen támogatási lehetőség. Ezt most is fontosnak tartjuk, és üdvözöljük azt, hogy a törvény egyszerűsödik, a szervezetek tekintetében egy könnyebb hozzáférést biztosít.

Azt gondoljuk - és nagyon örülünk neki -, hogy azok a viták, amelyek '97-ben a törvény módosításakor az egyházi 1 százalék tekintetében felszínre kerültek, mára elültek, és az egész törvényt - ha nevezhetem már így -, az 1 plusz 1 százalékos törvényt mára elfogadottság jellemzi Magyarországon. Egyébként pedig - és ezt is fontos megjegyeznünk - egy példaértékű törvény, hiszen Európában is kevés ilyen törvény van, amely a civil szervezeteket ilyen módon is segíti.

A viták elülését talán az is segítette, hogy folyamatos emelkedés volt jellemző a felajánlott összegek tekintetében. Egyre inkább megismerték az emberek, egyre többen ajánlották fel az 1 százalékukat, illetve a plusz 1 százalékukat, és a szervezetek köre is bővült, egyre több szervezet részére történtek felajánlások. Tavaly már több mint 17 ezer kedvezményezett szervezet volt és több mint 70 egyház. Ez azért jelentős szám.

Azt gondolom, az is érdekes adat ebben a dologban, hogy az 1 százalék nemcsak úgy 1 százalék, hogy az emberek felajánlják az adójuk 1 százalékát, hanem tulajdonképpen ez a civil szervezetek összes bevételének is körülbelül 1 százaléka. Az egyesületi, alapítványi világ Magyarországon ma körülbelül 300 milliárd forinttal gazdálkodik évente. Ennek az összegnek kicsivel több mint 20 százaléka állami bevétel, állami támogatás, kicsivel kevesebb mint 20 százaléka magánadomány, és körülbelül 60 százaléka saját bevétele a szervezeteknek. Ebben a bevételi struktúrában a tavalyi adatok szerint körülbelül 3 milliárd forinttal van jelen az 1 százalékos felajánlás, azaz a 300 milliárd 1 százaléka a 3 milliárd; az összes bevétel 1 százalékát adja ez a felajánlás, ami, ha így tekintjük, nem nagyon jelentős összeg, de a 3 milliárd forint azért nagy összeg.

(16.50)

Ráadásul azt is fontos tudnunk, hogy ez kikhez és hogyan jut el. Ezek az összegek többnyire olyan szervezetekhez jutnak, amelyeket helyben ismernek az emberek. Van ettől néhány eltérő példa, de az összeg nagyobb része helyi szervezetekhez jut, hiszen az egész törvény szellemét tekintve miről van szó? Arról, hogy az emberek ismerik a saját környezetükben működő egyesületet, alapítványt, azt elismerik, elfogadják és ezért ajánlják fel az 1 százalékukat támogatásként a számukra. De amikor erről beszélünk, rögtön gondolnunk kell arra, hogy vannak olyan szervezetek, amelyek a tevékenységüknél fogva nem olyanok, amelyek ebből az 1 százalékból igazán részesülhetnének. Egy megyei, regionális, országos hatáskörű szervezet, hacsak nem olyan a tevékenységének a jellege, nagyon nehezen tud ebből az összegből támogatást kapni. Az adatok ezt is mutatják. Egyébként a magyar nonprofit világra és erre a törvényre jellemzően, ez a törvény már valóban rendelkezik olyan tapasztalati adatokkal is, hogy tanulmányokat írnak, tanulmányköteteket jelentetnek meg róla, nagyon helyesen. Azt gondolom, ebből tájékozódva most, a törvénymódosításkor valóban olyan módosítást tudunk megvalósítani, amely már a tapasztalati tényeket, a kutatók eredményeit is figyelembe veszi.

Épp ezért, ha megengedik, utalnék arra, hogy az 1 százalékos törvény tekintetében vannak még tartalékok az egyesületi, alapítványi és egyházi szervezeteket is tekintve. Mire gondolok? Az adózók körülbelül egyharmada ajánlja fel az 1 százalékot, tehát körülbelül kétharmada még nem él ezzel a lehetőséggel. Folyamatos emelkedésről van szó, de azért vannak tartalékok a dologban. Ha a felajánlható összeget nézzük, akkor a felajánlható összegnek körülbelül a felét ajánlják fel az emberek. Ez mutatja azt, hogy inkább azok ajánlják fel adójuk 1 százalékát, akik nagyobb adóval rendelkeznek, ez sok ok miatt talán érthető is. Az összeget tekintve is csak a lehetőségek fele jut el a szervezetekhez.

Ez azt mondatja velem, s azt gondolom, azt mondhatjuk az egyesületeknek, az alapítványoknak, hogy a törvény itt van, a törvény továbbra is lehetőséget ad erre a dologra, ezért éljenek vele, ismertessék meg magukat az adózókkal, azokkal, akik a környezetükben élnek, mert ha ez az egyharmados arány a felajánlást tekintve nőni fog, akkor nyilván az összeg is nőni fog, és újabb forrásokhoz juthat ez a szféra.

Meg kell mondanom, hogy annak idején, amikor ezt a törvényt elfogadták, a következő évben, '97-ben azonnal csökkentettek egy olyan összeget, amely az egyesületek, alapítványok működési támogatását segítette és segíti ma is Magyarországon - az Országgyűlés fejezetében lévő, a társadalmi szervezetek részére biztosított összegről van szó. Több mint 100 millió forinttal csökkentették annak idején, azért, gondolom én, merthogy az 1 százalékos törvényből részesülhetnek a szervezetek. Ez tévedés volt, és meg kell mondanom, a Fidesz ezt az elemet, azaz a költségvetésben ezt a csökkentést akkor se fogadta el, és azóta se él vele. Hiszen 1998, illetve '99 óta az inflációt meghaladó mértékben növeljük ezt a keretet, mivel nagyon fontos, ahogy korábban említettem, hogy azok a szervezetek, amelyek nem helyi kis szervezetek és kevéssé tudnak ilyen támogatáshoz jutni, kaphassanak állami támogatást.

Ezért azt gondolom, nagyon helyes, hogy a költségvetésben jövőre is emelkedni fog ez az összeg, de úgy vélem, van még egy elem, amelynél lehet segíteni a szervezeteknek, mégpedig azon összegek tekintetében, amelyeket az emberek egyszázalékos felajánlásként megtesznek, de az nem jut el az egyesületekhez, alapítványokhoz, mert nem kérik azt az összeget. Vannak, akik azt mondják, hogy néhány ezer, néhány tízezer forintként ezt nem kérik, erre van példa. Több mint 100 millió forint az az összeg, amely így bentragad. És van olyan, amikor olyan szervezetnek ajánlják fel az 1 százalékot az emberek, amelyik nem jogosult rá, vagy azért, mert olyan a szervezeti formája, vagy azért, mert adótartozása van, ki tudja, ennek több oka van. Ez is több tíz millió forintos nagyságrendű összeg.

Azt gondolom, nagyon üdvös lenne - és erre teszünk egyébként módosító javaslatot is -, ha ez az összeg, amelyet felajánlottak az emberek, de nem jut el a szervezetekhez, eljuthatna valahogy hozzájuk. Ennek jó útja lehet és jó lehetőségként kínálkozik az, hogy az Országgyűlés társadalmi szervezetek bizottsága által - ahogy egyébként pályázati úton a működésre is oszt, ad támogatást - ez az összeg oda kerülhessen; nem ezt az összeget emelve, hanem azt gondolom, új keretként, mintegy fejlesztési célú pályázatként, támogatásként eljuthasson ez a pénz a szervezetekhez. Nem arról az összegről beszélek, amelyet nem ajánlanak fel az emberek, az több milliárd forint, de amire azt mondták, hogy valakihez jusson el, amelyikről úgy gondolták az adózók, hogy kapják meg egyesületek, alapítványok, azt gondolom, érdemes elgondolkodnunk, hogy ez valamilyen formában tényleg jusson el a szervezetekhez.

Egyébként azt gondoljuk, a törvényben még van egy-két elem, amelyet érdemes módosítanunk. Például azt gondoljuk, nem helyes az, hogy a rendelkezéskor az adószám mellett a kedvezményezett nevét is kötelezően fel kell tüntetni. Erre vonatkozóan is lesznek módosító javaslataink, de összességében tekintve üdvözöljük, hogy előttünk van ez a törvénymódosítás és hogy a magyar nonprofit szférát és az egyházi szervezeteket ezen felajánlás tekintetében is nagyobb mértékben és egyszerűbben, könnyebben segíteni tudjuk.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a kormányzó pártok padsoraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Felszólalásra megadom a szót Szászfalvi László képviselő úrnak, MDF.

SZÁSZFALVI LÁSZLÓ (MDF): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Államtitkár Úr! Tisztelt Országgyűlés! A Magyar Köztársaság alkotmánya és törvényei biztosítják az egyházak szabadságát. A polgári konzervatív kormány azonban nemcsak üres jogszabályokban kívánja deklarálni az egyházak és a vallás, a hit gyakorlásának szabadságát, hanem olyan feltételrendszert, olyan környezetet kíván teremteni, amely hosszú történelmi távlatokra kitekintve is biztosítja, biztosíthatja ezt a szabadságot.

Az állam és az egyház szétválasztásának eszméje számunkra, a Magyar Demokrata Fórum számára nem a két fél, nem a két oldal egymás iránti közömbösségét, hanem azt a kiindulási alapot jelenti, amelyre építkezve felelős együttműködést lehet kialakítani a társadalom, a nemzet egészséges jövője érdekében.

Tisztelt Ház! Az egyházak szabadsága biztosításának egyik szükséges feltétele azon anyagi garanciák megteremtése, amelyek biztosíthatják az egyházak kiszámítható, biztonságos működését. E feltételrendszer egyik fontos eleme az 1996. évi CXXVI. törvény módosításáról szóló T/2932. számú törvényjavaslat. Mielőtt azonban rátérnék az előttünk fekvő előterjesztés értékelésére, fontosnak tartom, hogy néhány gondolat erejéig visszatekintsünk a törvény, az úgynevezett 1 százalékos törvény egyházi vonatkozásainak eredetére.

A Horn-kormány 1996-ban első látásra jó szándékú, de utóbb érzékelhetően tudatos megosztó politikai döntésének következtében az egyházakat és a társadalmi szervezeteket egymás riválisaivá tette. Úgy gondolta, így kijátszhatja őket egymással szemben, és megoszthatja, megzavarhatja, skizofrén állapotban hozhatja a magyar társadalmat. Tette ezt az egyházak megkérdezése nélkül, a Vatikánnal való tárgyalás közben. Azt hiszem, ez a rövid történeti kitekintés minősíti az előző kormányzati szándékokat, azt a rossz szándékú orvtámadást a történelmi egyházakkal szemben, amely kifelé, a médiákban támogatólag jelent meg, a háttérben azonban, a törvény előkészítése és bevezetése időszakában hátsó szándékkal meg akarta mérgezni az úgynevezett egyházi 1 százalék szellemi és politikai környezetét.

Miután azonban 1997. június 20-án megszületett a megállapodás az Apostoli Szentszék és a Magyar Köztársaság között, az akkori kormányzat kénytelen volt az úgynevezett egyházi csomagot előterjeszteni, s azt '97. december 2-án az Országgyűlés elfogadta.

(17.00)

Ennek az egyik legfontosabb része az 1997. évi CXXIX. törvény az 1996. évi CXXVI. törvény, az úgynevezett 1 százalékos törvény módosításáról. E törvénymódosítás minden pozitívuma mellett egy félreértett vagy félreértelmezett olasz modellt honosított meg, amely igazságtalan és méltánytalan helyzetet idézett elő, mert az állampolgárok a saját adójuk 1 százalékáról rendelkeznek, nem pedig az összes személyi jövedelemadó 1 százalékáról egyenlő és demokratikus joggal. Igazságtalan és méltánytalan helyzetet idézett elő, mert a rendelkező nyilatkozat rendkívül bonyolult, adminisztratív úton csatolható az adóbevalláshoz, és mert a nem önadózó állampolgárok nyilatkozattétele nehézkes, a nem adózó állampolgárok nyilatkozattétele pedig lehetetlen.

Jellemző 1997-es adatok igazolták az aggodalmakat: 10 millió állampolgár közül csak 4 millióan fizettek jövedelemadót, a személyi jövedelemadó 70 százalékát pedig az adófizetők mintegy 20 százaléka fizeti be. Tehát leginkább ez a szűk réteg, a lakosság körülbelül 8 százaléka határozhatja meg az egyházak, illetve a civil szféra finanszírozását, a befolyó források egy részének belső elosztását.

Tisztelt Országgyűlés! Mindezeket előre bocsátva a Magyar Demokrata Fórum nevében örömmel üdvözlöm a törvényjavaslatot, hiszen ennek az előterjesztésnek alapiránya, szándéka, hogy a jelenleg hatályos, imént néhány gondolattal elemzett törvény anomáliáit oldja, szüntesse, illetve az időközbeni tapasztalatok leszűrésével jobbítsa a törvényi szabályozást. Nagy értéke az előterjesztésnek, hogy bár az egyházak, illetve a vatikáni-magyar vegyes bizottság minden javaslatát nem is elfogadva, de legalább az egyházakkal való folyamatos konzultáció után került a tisztelt Ház elé.

Tartalmi szempontból a legfontosabb módosítást - azt, hogy a 100 forint alatti szja-rendelkezések is eljutnak a kedvezményezett egyházhoz, illetve civil szervezetekhez - örömmel támogatjuk, hiszen az imént értékelt törvényi anomália megszüntetése irányába mutat. Ez a javaslat természetesen egyelőre még nem ad végleges megoldást, ám kiszélesíti, tágítja a rendelkezők lehetséges körét, amelynek nem a konkrét anyagi következményei, sokkal inkább az erkölcsi vonatkozása erősödik, tudniillik igazságosabb, méltányosabb lehetőséget biztosít egy szélesebb körben az egyházak és civil szervezetek támogatására.

Jónak és fontosnak érezzük, hogy egyértelművé teszi az előterjesztés az egyházak vonatkozásában a finanszírozás technikai részleteit, amennyiben az egyházak a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma költségvetésének egyházi alapintézmény támogatási előirányzatán keresztül jutnak hozzá az állampolgárok által rendelkezett, illetve a kiegészítő összeghez a következő év január 20-áig. A törvényjavaslat elfogadásával jelentős párhuzamos közigazgatási munka szűnik meg, csökkenti mind a közigazgatás, mind pedig a rendelkezők adminisztratív terheit és költségeit.

Hiányoljuk viszont a törvényjavaslatból azt a kormányzat által sokszor kinyilvánított elvet, hogy az egyházi 1 százalék rendelkező nyilatkozatainak rendszerét, technikai részleteit, illetve a nyilatkozók, a rendelkezők körének lehetséges kiszélesítését harmonizálja és egységes szabályozással hosszú távon megnyugtatóan rendezze. Ám tekintettel arra, hogy tudomásunk van arról, hogy előkészítés alatt áll egy koncepciózus, az egyházak finanszírozását teljeskörűen felülvizsgáló törvénycsomag, ezért a Magyar Demokrata Fórum ideiglenes átmeneti megoldásként a jelen előterjesztést elfogadja.

Összegezve: a Magyar Demokrata Fórum tehát támogatja a T/2932. számú törvényjavaslatot a személyi jövedelemadó meghatározott részének az adózó rendelkezése szerinti felhasználásáról szóló 1996. évi CXXVI. törvény módosításáról. Támogatjuk, mert a 100 forint alatti szja-rendelkezések is eljuthatnak a kedvezményezettekhez, és ez igazságosabb, demokratikusabb, méltányosabb döntési lehetőséghez juttatja a polgárokat, és igazságosabbá teszi a kiegészítő támogatások rendjét. Támogatjuk, mert a törvényjavaslat csökkenti mind a közigazgatás, mind pedig a rendelkezők adminisztratív terheit, de abban a reményben fogjuk megszavazni a javaslatot, hogy ez egy átmeneti szabályozás lesz, a továbbiakban pedig folytatódik az egyeztetés mind a vatikáni-magyar vegyes bizottságban, mind pedig a többi történelmi egyházzal.

Bízunk abban, hogy a további egyeztetés eredménye rövid időn belül a Ház elé kerülhet egy törvénycsomag formájában, amelynek elfogadása után az egyházak szabadsága anyagi garanciák formájában hosszú, történelmi távon is kiszámíthatóan megvalósulhat.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Kétperces hozzászólásra megadom a szót Keller László képviselő úrnak.

KELLER LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm szépen. Elnök Úr! Tisztelt Ház! Halász János képviselőtársam megszólalására szeretnék reagálni. Képviselőtársam azon túl, hogy elmondta a véleményét a most tárgyalandó törvénymódosító javaslatról, túlterjeszkedett ezen. Én a túlterjeszkedés miatt szólok most.

Örülök, hogy abban egyetértünk, hogy amit nem ajánlottak fel az adózók, azt nem akarja a társadalmi szervezetek bizottságával szétosztani, és nem gondolja, hogy valamilyen bűvös számítás után szét lehetne osztani azt a pénzt. Abban tehát egyetértünk, hogy az a költségvetésé, és a költségvetés kiadásaira fordítódik.

Nem értünk egyet annak a forrásnak az ügyében, amit ő úgy jelzett, hogy felajánlották, de nem jut el a célba az 1 százalék bizonyos része. Azt gondolom, hogy nem lehetséges az, ha elvi alapon közelítjük meg a problémát, hogy akkor ezt a társadalmi szervezetek bizottsága elkezdje osztogatni. Mégpedig azért nem, mert szerintem az kell hogy legyen ebben a rendező elv, hogy azok az adózók, akik valamilyen úton-módon döntöttek arról, hogy kinek irányozzák az 1 százalékot, semmiképpen nem arról döntöttek, hogy azoknak küldik az 1 százalékot, akiknek a társadalmi szervezetek bizottsága oda fogja adni. És végképp nem azoknak a szervezeteknek, akik számára költségvetési forrást biztosít a társadalmi szervezetek bizottsága.

Szerintem tehát el kellene fogadni azt a rendező elvet, amit elmondtam, és nem kellene olyan irányba elvinni ezt a szabályozást, hogy itt a társadalmi szervezetek bizottsága - ez a hosszú nevű parlamenti bizottság - osztogasson. Azon kellene gondolkodni, hogy a meglévő forrásokat milyen más módon lehetne a társadalmi szervezetek felé allokálni. Nem jó az a módszer, amit most folytat a parlament (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.), képviselőtársam! Elnézést, elnök úr.

ELNÖK: Ugyancsak kétperces hozzászólásra jelentkezett Halász János képviselő úr, Fidesz-Magyar Polgári Párt.

HALÁSZ JÁNOS (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Úgy hiszem, nem terjeszkedtem túl a témán, hiszen a téma az 1+1 százalékos törvény módosítása. De ha túlterjeszkedtem volna, az talán reagálási alapot ad, hogy Keller úr beszélt erről a dologról.

Úgy hiszem, hogy az persze elvi kérdés, hogyan jutnak forráshoz civil szervezetek egy országban. Magyarországon nagyon sok formája van ennek. Az 1 százalékos törvény elkészült, az ennek egyik kis eleme; utaltam rá, hogy összegszerűen hogyan s mint. De ha megnézünk más demokratikus berendezkedésű országokat akár Európában is, láthatunk olyan példákat, ahol szintén van ilyen típusú támogatás. Lehetőségük van az adózóknak, hogy megmondják, hogy az adójuk egy bizonyos részét milyen célra látnák szívesen fölhasználva, milyen szervezeteknél. Nem nevesítik a szervezeteket, esetleg bizonyos területeket neveznek meg.

Ez azért érdekes, mert azt hiszem, ezek a példák mutatják azt, hogy van ennek jogosultsága. Nálunk az a változat került elfogadásra, ahol a szervezetek nevesítve kaphatják meg az adózók támogatását.

Azt gondolom, az fontos elv, hogy amiről pedig azt mondták az emberek, hogy kapják meg a szervezetek, mert ők fontosnak tartották, de valami miatt nem kaphatják meg, ott lehetne alkalmazni azt az elvet, amit máshol is alkalmaznak, hogy mégis juttassuk el a szervezetekhez. Nem ragaszkodom én ahhoz, hogy ez a társadalmi szervezetek bizottsága legyen. Nyilván sokféle módosító javaslatot lehet benyújtani ehhez a témához, és ez kerülhet a kormányhoz is, hisz a kormány egyéb forrásokból is - nagyon helyesen - támogatja a civil szervezeteket.

Gondolom, a vita során majd meglátjuk, hogyan zajlik ez a dolog, és mi lesz az eredménye. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)

(17.10)

ELNÖK: Megadom a szót Szentgyörgyvölgyi Péter képviselő úrnak, Független Kisgazdapárt.

DR. SZENTGYÖRGYVÖLGYI PÉTER (FKGP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Az 1995. évi személyi jövedelemadóról szóló törvény 45. §-a teremtette meg annak az elvi lehetőségét, hogy az állampolgárok az összevont adóalapjukból számított adóalap egy bizonyos része fölött maguk rendelkezzenek. De ez a bizonyos személyi jövedelemadóról szóló törvény úgy rendelkezik, hogy ennek a mikéntjét, tehát majdani eljárási szabályait - mennyit, hány százalékot, hogyan - egy külön törvény fogja rendezni.

Ez a törvény az 1996. évi CXXVI. törvény, amelynek másodszori módosítását tárgyalja most a parlament. Az első módosítása 1997-ben történt. Akkor ennek a törvénynek az alapokfejtése, az alapcélja teljesen világos és jó szándékúnak tűnő volt, amely azt mondta ki, hogy igenis az állampolgár a saját maga munkájával megkeresett jövedelme utáni adó egy bizonyos része fölött saját maga rendelkezhessék, vagyis saját maga határozza meg, hogy mi legyen ezzel a pénzzel.

A törvény 1 százalékban határozta meg ezt az összeget, majd felsorolta azokat a szervezeteket - közöttük az egyházakat is -, amelyek kedvezményezettként szóba jöhettek. Itt vált nyilvánvalóvá, hogy a jó szándékúnak látszó törvény voltaképpen egy csalfaságot takar, nevezetesen, hogy így letudja az állam azoknak a támogatását, akik ezt a támogatást megérdemlik, sőt közfeladatokat látnak el, és azokat illő lenne az államnak támogatni.

Ez még inkább nyilvánvalóvá vált, amikor az éves költségvetésben a társadalmi szervezeteknek addig minden évben kifizetett 400 millió forintot a felére csökkentették, tehát a napnál is világosabbá vált, hogy ezt azért teszik, mert arra számítanak, hogy majd az 1 százalékokból fog pótlódni ez a hiányzó összeg.

Azonban - hosszú vita volt erről akkor a parlamentben - nem lehet igazán egyenlőségjelet tenni a társadalmi szervezetek között, és nem lehet az egyházak között, mivel nem mindegyik vállal egyforma mértékben át az államtól közfeladatokat. Az egyház oktatási feladatokat lát el, műemlékeket tart fenn, tehát azt lehetne nagy szavakban mondani, hogy a nemzeti kultúra tárgyi emlékeit őrzi. Ez igenis közfeladat, ezt valahogy támogatni kell; erre az 1 százalék nem elégséges. Tehát óriási felháborodást szült az egyházakon, a közvéleményen belül, ezért aztán '97-ben egy módosításra került sor, s egy újabb 1 százalék vezetődött be, amely valamelyest ezt a kérdést, mondjuk úgy, csillapította.

Igaz - és Halász János képviselőtársam hivatkozott is rá -, hogy ebben még mindig vannak tartalékok. Nade miért vannak benne tartalékok? Szintén egy képviselőtársam, Szászfalvi László hivatkozott rá, hogy azért vannak benne tartalékok, mert tökéletlen a törvény, mert olyan nyilatkozattételi kötelezettség vagy lehetőség van, amellyel egyáltalán nem tudnak élni a nem adózók vagy az egyéni jövedelemadót nem fizetők, ilyen nyilvántartásokat és bevallásokat ki nem töltők. Tehát a lakosság nagy része egyáltalán kiesik abból a körből, hogy olyan helyzetbe kerüljön, hogy ilyen nyilatkozatokat egyáltalán tehessen. És igenis, ez a törvény tökéletlenségéből származik.

A Független Kisgazdapárt annak idején ezt a törvényt nem is szavazta meg. Most azonban természetesen más már a helyzet, és ez a módosítás igazán nem is erre az eszmei részére vonatkozik, hanem inkább technikai jellegű módosításokat vezet be, ami viszont ténylegesen egyszerűsíti, sőt jobbítja a törvény végrehajtását. Ilyen technikai jellegűnek tekintem legalább is azt, hogy a száz forint alatti összegeket a jövőben vagy a törvény elfogadása után igenis szét fogják osztani a kedvezményezetteknek. Ezt adminisztratív nehézségek miatt nem tették meg. Technikai jellegűnek tekintem azt is, amikor az egyházak nem külön-külön fogják majd megkapni az állampolgárok által lemondott összegeket, hanem ezt egybegyűjti majd a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma, és egy összegben fogja megkapni az egyház, ami számtalan okból ugyan a minisztérium részéről egy többletmunkát jelent, de a másik oldalról mégis egyszerűbbé válik - ez technikai.

Nem technikai, sőt kifejezetten tartalmi és elvi jelentőséget tulajdonítok annak, amikor azt mondja az 1. § módosítása, hogy annál is figyelembe lehet venni ezt az 1 százalékot, illetve 2 százalékot, aki még ugyan nem fizette ki az adóját, de már erre valamiféle halasztást, illetőleg részletfizetést kapott.

Gondban vagyok itt, amikor felsorolják és módosítják a kedvezményezettek körét, és fel van tüntetve a Nemzeti Színház. Itt valamelyik nap hallottunk egy interpellációt... Most nem tudom: Nemzeti Színház? Pesti Magyar Színház? Zavarban vagyok, de természetesen örülök, ha bárki kap ebből a pénzből.

Ugyancsak technikai jellegű a 4. § módosítása, ahol egyszerűen korábban törölték az a) pontot, most a b) pontot kettéválasztják a) és b) ponttá; sokkal jobban érthető, jobban kezelhető.

Ugyancsak technikainak mondható, és az is, de még külön szólnom kell róla, amikor arról szól a jogszabály, hogy a vallási felekezetek, egyházak, vallási közösségek (továbbiakban egyház) csak akkor tekinthetők egyháznak, és csak akkor tekinthetők kedvezményezettnek, ha az APEH-től erre nézve külön technikai számot kapnak. Ez helyes, ha technikai számot kap, technikai jellegű, és igazán méltányolandó. De - és talán nem feltétlenül ehhez a módosításhoz tartozik - többszörösen szerepel az, hogy a különböző vallási felekezeteket, vallási közösségeket egyháznak minősíti. Nem az! Az egyház egy teológiai fogalom, meg van határozva, hogy mit tekintünk egyháznak. Nem minden vallásfelekezet, nem minden vallásközösség egyház. Itt teológusok is ülnek, nyilván ezt nálam sokkal jobban tudják.

Az azonban biztos - és ezt én jogászként tudom -, hogy ha egyszer egy jogszabályban leírjuk azt, hogy valaki, aki nem egyház, technikai számot fog kapni, amely az bizonyítja, hogy ő egyház, igenis ez különböző szinteken, különböző helyeken akár még - lehet, hogy túlzok - visszaélésekre is adhat alkalmat, mert igenis lesz egy nem egyháznak egy olyan igazolása, hogy ő egyház. Tehát ezt valamilyen formában - nemcsak ennél a módosításnál, hanem majd az egyházak finanszírozásáról szóló jogszabályban is - módosítani vagy elhagyni kellene.

Összességében a Független Kisgazdapárt ezt a módosítást az általános vitára alkalmasnak tartja, annak reményében, hogy ezzel nincs vége az egyházak finanszírozása megoldásának, mert hisz nincs vége, hisz látjuk, hogy olyan közfeladatokat végez az egyház, de igazából nemcsak az egyház, civil szervezetek is... - tegnap tárgyaltunk itt a kábítószerprogramról, és ott is a prevenció volt a legfontosabb, nevesítve vannak a civil szervezetek is és az egyházak is olyanként, akik a felvilágosító munkában, tehát a prevencióban részt vesznek, részt vehetnek. Ha ez szerepel egy Országgyűlés, egy nemzet programjában, akkor ez igenis állami feladat, közfeladat, s ha valaki ezt átvállalja, akkor azt valahogy finanszírozni kell.

Tehát az általános vitára elfogadhatónak tartjuk, jónak tartjuk, de ilyen fenntartásokkal, amit vagy itt, vagy majd későbbi jogszabályoknál szeretnénk érvényesíteni. (Taps a Fidesz és a Kisgazdapárt soraiban.)

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra jelentkezett Béki Gabriella képviselő asszony, Szabad Demokraták Szövetsége.

(17.20)

BÉKI GABRIELLA (SZDSZ): Köszönöm a szót, elnök úr. Nagyon rövid leszek, csak nem állom meg szó nélkül, hogy rá ne mutassak arra a logikai bukfencre, ami az előbbi felszólalást jellemezte felfogásom szerint.

A kisgazda képviselőtársamnak egyáltalán nem fáj az, hogy abban a helyzetben, amikor az állam ad valamit az adórendszeren keresztül a polgárnak, akkor vannak olyan polgárok, akik nem tudják igénybe venni, mert nem adóznak, gondolok a gyermekek után járó adókedvezményre. Most pedig azt hallottuk, hogy ezt a törvényt súlyosan kifogás tárgyává teszi csak azért, mert vannak olyan polgárok, akik nem tudnak rendelkezni az adójuk 1 százalékáról, hiszen nincs adójuk. Azt gondolom, hogy ez egy nagyon furcsa belső ellentmondás a logikában. Azt hiszem, hogy az utóbbi, hogy nem tud rendelkezni, aki nem adózik, az természetes és logikus, és az előbbit kellene inkább kritika tárgyává tenni.

Köszönöm a figyelmet. (Taps az SZDSZ padsoraiból.)

ELNÖK: Megadom a szót Horváth János képviselő úrnak, Fidesz-Magyar Polgári Párt.

DR. HORVÁTH JÁNOS (Fidesz): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Üdvözlöm a Ház asztalán fekvő törvényjavaslatot. Örülök, hogy olyan kormánya van az országnak, amely ilyen témával is képes foglalkozni és elénk hozni. Ugyanis arról van szó, hogy a társadalom többrétűségét üdvözöljük és bátorítjuk. Nem mindent az ország kormánya és Országgyűlése és a nagy hatalmas intézmények hivatottak megoldani, hanem amikor csak lehet, amikor csak célszerű, részfeladatokat részintézmények tegyenek, és ezt bátorítjuk. Olyan törvény születik ennek nyomán, amely ebbe az irányba segíti, ösztönzi, stimulálja a társadalmat.

Példa értékű ez, hadd jelentsem az Országgyűlésnek. Talán többen tudják, de én is elmondhatom, hogy mennyiben példa értékű ez. 1968-ban alakult egy olyan világszervezet, amelynek én is alapítója voltam, és ez a szervezet ilyen témával foglalkozik; Association for the Study of the Grants Economy, amit magyarul úgy mondanék, hogy egy olyan társaság, amely a transzfer és ilyen juttatások témáját tanulmányozza. Az utóbbi nyolc évben ennek elnöke is vagyok, ez egy világszervezet, amely különböző dolgokat csinál, olyan hosszú könyvespolcokra menő publikációi vannak, hogy ettől a faltól attól a falig elérne. Tehát ilyenfajta gondolkodás a közgazdaság-tudományban és a társadalom dinamikájában történik.

Amit mi, a Magyar Országgyűlés csinálunk, most mégis egyedülálló, egyedülálló az, hogy az adófizető polgár, az adózó polgár által befizetett adójárulék, a Kincstár által beszedett adójövedelem bizonyos hányada a civil szervezetekhez eljusson, vagyis az első század, 1 százalék az egyházakhoz, a második a civil szervezetekhez, illetve hogy jobban mondjam, van egy 1 százalék és egy második 1 százalék, nem akarok technikai fogalmakba bonyolódni. Ez egyedülálló, ilyen nincs a világon! Ha van, kérek jelt adni, de ezt többek között onnan is tudom, mert éppen ezelőtt három héttel vettem részt Varsóban egy világkonferencián, az Interparlamentáris Uniónak körülbelül 70 országából voltak ott képviselők, olyan képviselők, akik cserkészek, cserkészvezetők az országukban. Ez a többnapos konferencia foglalkozott ezzel a témával is, és többen a ghánai parlamentből, a lengyel parlamentből, a Fülöp-szigetekről, a kanadai parlamentből képviselőtársaim, képviselőtársaink hivatkoztak a magyar törvényre. Tehát példa értékű, és ránk figyel a világ e tekintetben. Talán ezért is érdemes jobb törvényt hozni és nemcsak akármilyen törvényt.

Hogy valóban ez egyedülálló és érdemes dolog, ezt azzal is indokolnám, tisztelt Ház, hogy az adófizető polgár, akinek ezen a réven módja van megjelölni a befizetett adója bizonyos hányadának az útját, hogy hova kerüljön, ez az adófizető polgár jobban érzi magát. Adót fizetni - mondhatom én ezt az ország Házában - senki sem szeret. Adót fizetünk, mert polgárok vagyunk, és mert jó, ha a társadalom összeáll, és kell egy kormány, amely rendet tart, az anarchiát nem szeretjük. Van az államigazgatásnak költsége, ezt is az adó fedezi, és van egy jelentős redisztribúciós része is a befizetett adóknak, amikor a kormány vagy az Országgyűlés a maga végtelen bölcsessége révén valakitől valahová újraeloszt.

Nos, ezek meglévő dolgok, de ezen túl valami itt megjelenik, ami hozzájárul ahhoz, hogy a társadalom szövetei erősödjenek, a társadalom jobban összeálljon, és a társadalom tagjai jobban megbízzanak másokban is. Például az adófizető polgárok a kormányban, a Kincstárban, amely beszedi a pénzt, mert legalább 1 százalékát vagy másik százalékát oda fogja továbbítani, amit ez az adófizető maga kedvel, a szívéhez legközelebb áll. Ez egy kicsi összeg, Halász János képviselő úr olyan pontosan, számokkal demonstrálta, hogy mik is arányok. Igen, megvannak az arányérzékeink. Mégis legyen szabad rámutatnom valami olyasmire, amit úgy nevezünk, hogy társadalmi dinamika, amikor kettő meg kettő nem négy, hanem hat vagy nyolc. Vagy amikor 1 százaléknak a vásárlóereje vagy hatása több mint 1 százalék; mint egy - hogy mondjam? - emelő hatás a fizikában, vagy élesztő a kémiában, aminek nyomán több lesz.

Hogy lesz több? Mert a társadalmi szervezet, amelyik megjelöltetni kívánja magát, majd bizonyítja a társadalomnak, hogy igenis ők érdemesek rá. És csupán a képviselő urakkal való lobbizás vagy kijárás nem elegendő ahhoz, hogy eljussanak az optimumhoz, hanem az adófizető polgárok szemében kell, szükséges jól kinézni.

Tehát ez az ösztönző eleme, hogy a civil szervezetek ösztönözve lesznek ezen a réven, hogy jobbak legyenek; legyen az cserkész, legyen az Vöröskereszt, és nem is kezdem sorolni, mert biztos, hogy fontosakat kihagyok. Mindenki gondolja a magához, szívéhez vagy a régiójához legközelebb álló intézményt. Persze, hogy az egyházak nemcsak hogy benne vannak ebben, hanem az élén vannak ennek a listának. De az egy másik 1 százalék. Teljesen egyetértek, legalábbis sok mindenben egyetértek képviselőtársaimmal abban, amit erről mondtak; gondolom, az is újragondolás tárgya lesz majd a következő törvényalkotásnál. De én kifejezetten - megint mondom - ezzel a második 1 százalékkal foglalkozom, és ennek van az a nagy jelentősége, amit próbáltam körülírni.

Még talán annyit, hogy ez hozzájárul az adófegyelemhez is. Az adózó polgár, ahogy az előbb is említettem, nem szeret ugyan adót fizetni, de fizet, mert szokás, különösen mert nem akar börtönbe kerülni az adófizetés elmulasztása miatt, vagy valami más kellemetlenségnek kitenni magát; ez az adófizető most azonosul a rendszerrel, és azt mondja, hogy ez az én rendszerem, ez az én kormányom, ez az én társadalmam, ez az én civil szervezeteimnek az országa. És tessék elhinni - szabad legyen nagy szavakat használni, képviselőtársaim -, a társadalom szövetét erősíti ez, és a társadalom ilyen szövetekből áll össze és lesz gyengébb vagy erősebb. Bízom benne, hogy ez a törvényalkotás is, amely most előttünk van, egy lépéssel vagy még több lépéssel közelebb visz bennünket a kívánt célokhoz.

Köszönöm szépen. (Taps.)

ELNÖK: Megadom a szót Pál Béla képviselő úrnak, Magyar Szocialista Párt.

(17.30)

PÁL BÉLA (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Kedves Képviselőtársaim! A Magyar Szocialista Párt országgyűlési képviselőcsoportja nagyon lényegesnek tartja e törvény módosítását, ugyanúgy mint annak idején, 1996-ban a szabad demokratákkal közösen, akkor is fontosnak tartva kezdeményezte azt, hogy az állampolgároknak lehetőségük legyen arra, hogy a személyi jövedelemadó meghatározott részét a saját akaratuk szerint ajánlják fel civil szervezeteknek vagy egyházaknak.

Fontosnak tartottuk ezt azért is, mert mi is úgy gondoljuk, hogy Bibó István szavaival élve: a szabadság kis körei a társadalomban - amire Horváth János képviselőtársam is utalt - akkor erősödnek, ha abban a sokcsatornás finanszírozási rendszerben, amelynek természetesen ez csak egyik eleme, de hogy ebben a sokcsatornás finanszírozási rendszerben minél több pénzt, több forrást lehessen biztosítani a civil szervezeteknek és az egyházaknak. Már akkor elmondtuk, természetesen szükségesnek tartjuk, hogy az idő során a tapasztalatokat figyelembe véve sor kerüljön a törvény módosítására. A törvény abban a tekintetben kiállta az idő próbáját, hogy ilyen törvényre szükség van, hiszen azt gondolom, mindannyian örömmel hallottuk az államtitkár úr által elmondottakat, aki arról tájékoztatott minket, hogy örvendetesen nő egyrészt a személyi jövedelemadójuk 1 százalékát felajánlók száma, másrészt növekszik az az összeg is, amellyel ilyen módon a civil szervezetek és az egyházak gyarapodhatnak.

Éppen ezért tartjuk szükségesnek ma a törvény módosítását, amely tulajdonképpen két tapasztalati tényezőn, két pilléren nyugszik. Egyrészt figyelembe veszi az állampolgárok, az adóhatóság és a civil szervezetek részéről - ez az egyik kör - azokat a tapasztalatokat, amelyek az elmúlt időszakban felhalmozódtak, másik részről pedig egyetértve ezzel és hangsúlyozva, figyelembe veszi, hogy a magyar kormány és az Apostoli Szentszék által megbízott úgynevezett vatikáni-magyar vegyes bizottság az elmúlt év során, amikor áttekintette a Magyar Köztársaság és az Apostoli Szentszék közötti, a katolikus egyház magyarországi közszolgálati és hitéleti tevékenységének finanszírozásáról, valamint néhány vagyoni természetű kérdésről aláírt megállapodást, egyes további jogszabály-módosítási feladatokat is javasolt.

Ezt azért tartom fontosnak hangsúlyozni, mert a Magyar Demokrata Fórum képviselője olyan szavakat használt, hogy 1997-ben, amikor az Apostoli Szentszék és az MSZP-SZDSZ-kormány által aláírt megállapodás megszületett, akkor utána kénytelen volt a kormány átvezetni ezeket a rendelkezéseket. Nem erről volt szó, kedves képviselőtársam. Mint ahogy a megállapodás szó is sugallja, ez nem diktátum, megállapodás volt, amelyben mind a két fél egyetértett. Ez már a törvény meghozatalakor is természetesen vita tárgyát képezte, voltak, akik az egyik álláspontot képviselték, voltak, akik a másikat; mint ahogy most is lehet látni a különféle megközelítésekből, hogy bár azt gondolom, egy célt szeretnénk mindannyian, de természetesen az ehhez vezető utak különbözőek. Ezzel kapcsolatban továbbra is azt hangsúlyozom, hogy legyen szó egyházról vagy legyen szó civil szervezetekről, ez az egyik, nem nélkülözhetetlen módja a támogatásoknak, s ebben a sokcsatornás finanszírozási rendszerben természetesen össze kell illeszteni a többivel.

A Magyar Szocialista Párt országgyűlési képviselőcsoportja néhány módosítással, amelyek egy részéről már itt is szó esett, azt gondolom, hogy támogatni fogja azt, hogy minél egyszerűbbé váljon a jövőben az adózó állampolgárok számára is a felajánlható összegről szóló rendelkezés. Hiszen mindannyian gyakorlati tapasztalatainkból is tudjuk, hogy gyakran azért nem jelenik meg ez az összeg, mert nagyon sokan nem tudják megfelelőképpen a módját. Ez egyik részről nyilván az adóhatóság ilyen irányú tájékoztató funkcióját kell hogy erősítse, másik részről viszont úgy, ahogy Halász János képviselőtársam is beszélt erről, maguknak a civil szervezeteknek és az egyházaknak az ez irányú tájékoztató tevékenységét, hiszen ez az összeg a továbbiakban csak olyan módon nőhet és juthat el ezekhez a szervezetekhez, ha maguknak az adózó állampolgároknak a száma nőni fog. Ebben - a vitára utalva, mert némi vita is érzékelhető volt az előbbi kérdésben - hadd hangsúlyozzam, mindannyiunknak az az érdeke, amit a Magyar Szocialista Párt országgyűlési képviselőcsoportja is képvisel, hogy az első és legfontosabb szempont az legyen, hogy lehetőleg az adózó közvetlenül rendelkezhessen arról, hogy melyik civil szervezetet vagy egyházat juttatja támogatáshoz. A második pont pedig: ha ez nem következik be vagy tisztázatlan, akkor milyen módon tudjuk megkönnyíteni azt, hogy ez valóban olyan szervezetekhez jusson, akik erre rászorulnak, és nemcsak, hogy rászorulnak, hanem akik egyre fontosabb feladatot látnak el a társadalomban azzal, hogy egyrészt szervezik az állampolgárok hitéletét, másrészt pedig nagyon fontos szociális, kulturális, sport és egyéb közösségi formákban tevékenykednek.

Módosító indítványainkat tehát annak érdekében fogjuk beadni, hogy ez a törvénytervezet továbbra is erősítse és segítse elő a civil szféra működését, hogy minél érthetőbb legyen az adózó állampolgárok számára, minél több civil szervezethez eljuthasson így ez a támogatási forma, és hogy a lehető leghatékonyabb módon segíthesse az egyházakat abban, hogy az állampolgárok hitéletét szervezhessék, hangsúlyozom: az egyik támogatási formaként, legyen bármelyik körről is szó.

Lenne néhány észrevételem azonban azzal kapcsolatban, ami értelemzavaró a jelenlegi törvénytervezetben. Ebből már érintett egyet Szentgyörgyvölgyi Péter képviselőtársam; én csak megerősíteném azt, hogy számunkra is érthetetlen volt a Nemzeti Színház szerepeltetése a kedvezményezetti körben, hiszen már Pesti Magyar Színház az elnevezése, mint ahogy értesültünk róla. Annak tudom be az ilyen jellegű értelemzavaró megjelenítést a törvénytervezetben, hogy gyakran tényleg olyan gyorsan lépnek egy-egy tárca területén, hogy azokat még a másik tárca részéről is nehéz követni, nemhogy állampolgárként és nemhogy egy ellenzéki párt képviselőjeként.

Ugyanide tartozónak tartom azt is, hogy szerepel a kedvezményezetti körben az új Nemzeti Színház építési programja akkor, amikor 2000 augusztusától tudjuk, részvénytársasági formában szervezik ezt az építkezést. Amennyiben viszont részvénytársaság, akkor ellentétes az 1996. évi CXXVI. törvény 4. §-ának (1) bekezdésében foglaltakkal.

Ide tartozónak tartjuk azt is, hogy bővül a kedvezményezetti kör, ami egyik részről örvendetes, másik részről viszont nem támogatjuk azt, hogy a Kortárs Művészeti Múzeum e bővülő körből mégis valami ok miatt - remélem, hogy csak valamilyen véletlen, oda nem figyelés miatt - kimaradt. Annak érdekében, hogy benne legyen, természetesen módosító indítványt fogunk benyújtani.

A kulturális és sajtóbizottság tagjaként hadd mondjam el, örülünk annak, hogy a kedvezményezetti kör bővülése mellett sor kerül a rendelkezéseknél figyelembe vehető országos közgyűjteményi kör, az országos gyűjtőkörű múzeumok és néhány kiemelt jelentőségű kulturális, illetve közgyűjteményi intézmény konkrét megnevezésére is. Annak is örülünk, hogy a lehetséges kedvezményezetti kör azon közgyűjteményi, kulturális és egyéb szórakoztatási tevékenységet végző szervezetek körével is bővül, amelyek kisebbségi önkormányzatoktól kaptak támogatást a megelőző három esztendő egyikében egyedi támogatás formájában. És támogatunk természetesen minden olyan javaslatot, amely a lehetséges kedvezményezettek és a kedvezményezők számára egyszerűbbé, áttekinthetőbbé és biztonságosabban felhasználhatóvá teszi ezt az összeget.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps.)

ELNÖK: Megadom a szót Bauer Tamás képviselő úrnak, Szabad Demokraták Szövetsége.

BAUER TAMÁS (SZDSZ): Köszönöm a szót, elnök úr. Meg kell mondanom, hogy ez egy ritka jóleső napirendi pontja az Országgyűlés munkájának, ugyanis a szokástól eltérően azt kell tapasztalnunk, hogy a jelenlegi kormánykoalíció alapjaiban helyesnek tart egy olyan törvényt, ami az előző kormány idején született - és ez nem nagyon szokott előfordulni. Horváth képviselő úr azt mondta, jó, hogy olyan kormánya van az országnak, amelyik egy ilyen dolgot kezdeményez. Annyit szeretnék mondani: jó, hogy olyan kormánya volt az országnak négy évvel ezelőtt, amelyik egy ilyen dolgot kezdeményezett. És azt kell mondanom, hogy legalábbis verbális szinten, a szavak szintjén ez a törvényjavaslat '96-ban nem kapott támogatást a jelenlegi kormánypártoktól. Ha Halász képviselő úr azt állítja, hogy a Fidesz megszavazta, akkor én ennek örülök, de az érvelés a vitában az volt, hogy miért nem fogja megszavazni - mondta Pokorni Zoltán annak idején. Ha mégis megszavazták, ez nagyon jó. Az MDF és a Kisgazdapárt mai hozzászólásaiból is kiderül, hogy eléggé ambivalens viszonyuk volt és van ehhez a törvényjavaslathoz.

Azért örülök, mert a benyújtott törvényjavaslat ennek a rendszernek, amit '96-ban megalkottunk és '97-től működik, a lényegét megtartja. Ez egy nagyon jó dolog, miközben fölmerültek olyan elképzelések is a vitában, amelyek pont a lényegét vehetnék el.

(17.40)

Úgyhogy ezért mondom, hogy én ennek örülök.

Mi a lényeg? A lényeg, tisztelt Országgyűlés, az, hogy két olyan területen, a civil szférában és az egyházaknál, amelyeknek szükségük van állami pénzekre, de amelyeknél nem kívánatos, hogy az állam döntsön a pénzeikről, ott az állami pénzek elosztásába bekapcsolja a polgárok saját döntését. Hiszen pontatlan volt az a szóhasználat, hogy itt az állampolgárok bármit is felajánlanak; felajánlani az ember a saját pénzét szokta, és az állampolgárok nem a saját pénzüket ajánlják fel, hanem arról a pénzről, amit már befizettek adóba, annak 1 százalékáról rendelkeznek, ezért is használja a törvény szövege mindig a "rendelkezés" és nem a "felajánlás" kifejezést. És ez nemcsak egy szemantikai különbség, ez egy lényegi különbség. Ez a pénz már az állami költségvetés pénze. Az állam lemond a személyi jövedelemadó 1 százalékáról, illetve kétszer 1 százalékáról, és azt mondja a polgároknak: döntsétek el, hogy mely civil szervezet, mely egyház kapja ezt a pénzt. Úgyhogy ha a jelenlegi kormánykoalíció egyetért azzal, hogy ez így maradjon, akkor ez egy nagyon jó dolog.

Ebből viszont az is következik, ennek a törvénynek ebből a filozófiájából, hogy teljesen logikus volt, hogy amikor ezt a törvényt megalkottuk, és azt mondtuk, hogy erről az - akkor még nem tudtuk, mekkora - összegről, erről a néhány milliárdról lemond az állam, akkor kevesebbet osszon el az a bizonyos bizottság, mint korábban. Hiszen ennek a technikának éppen az volt a célja, hogy a civil szervezeteknek ne egy parlamenti bizottság osztogasson pénzt, és sajnos sok év tapasztalata mutatja, hogy ebben az osztogatásban a politikai preferenciáknak és előítéleteknek óhatatlanul nagy szerepe volt, hanem osszák el azt a pénzt maguk a polgárok, amikor rendelkeznek adójuk 1 százalékáról. Amikor kitaláltuk ezt az egész rendszert, bevallom őszintén, abban reménykedtünk, hogy ez az egész bizottságosdi meg is szűnhet. Mi tisztában voltunk azzal, hogy ez csak fokozatosan érhető el, mert oda kell figyelni, hogy azok a szervezetek, amelyek nem kapnak pénzt a polgároktól, miért nem kapnak, és nem kell-e őket továbbra is valahogy segíteni, de a célunk bizony, be kell vallani, ez volt.

Úgy tűnik, hogy a civil szférát érintő első 1 százalékban viszonylag nagyobb volt az egyetértés, ezzel szemben abban a kérdésben, hogy ez a rendszer az egyházak finanszírozásában is szerephez jusson-e, ebben kisebb. Amikor 1996-ban a törvény megszületett, az a törvény még a kedvezményezettek között magukat az egyházakat is az első 1 százalékba besorolta, és legalábbis az egyházak egy része - szám szerint kicsi, súly szerint nagy része, nevezetesen a nagyegyházak - ezt élesen ellenezték, sőt kifejezetten deklarálták, hogy nem kérnek az 1 százalékból; nyilván emlékszik rá a képviselő úr. Aztán 1997 folyamán született egy olyan kompromisszumos megoldás ezeken a bizonyos vatikáni megállapodást előkészítő tárgyalásokon, hogy egy külön 1 százalék születik az egyházak finanszírozására, egy második 1 százalék; vagyis az egyházak nem versenyeznek a civil szervezetekkel, de az egyházak finanszírozásával is szerephez jut az állampolgárok közvetlen akaratnyilvánítása akkor, amikor a második 1 százalékot megkapják; persze nem valóságosan, de legalább képletesen. Hiszen az egyházak számára tíz évre garantálták, hogy a számukra rendelkezhető 1 százalék felét tíz éven keresztül mindenképpen megkapják, függetlenül attól, hogy az állampolgárok mennyit rendelkeznek a javukra, de legalább nyilvánossá válik, hogy az állampolgárok mennyit rendelkeztek a javukra.

A tapasztalat az, hogy körülbelül az adófizető polgárok egyharmada rendelkezett az első 1 százalék, és ennek kevesebb, mint fele, kevesebb, mint egyhatoda a második 1 százalék javára. Ez alatta marad annak, amit legalábbis a nagyegyházak képviselői feltételeztek, de ezt tudomásul kell venni. Most ennek a módosításnak az a célja, hogy ezt a számot oly módon növeljék, hogy a 100 forint alatti rendelkezések is bekerüljenek a rendszerbe; meg fogjuk látni, hogy ez mennyiben fog ezen a képen változtatni. Azt gondolják sokan az egyházak képviselői közül, hogy a ő híveik jellegzetesen szegények, és vagy nem adóznak, vagy nagyon kis összeggel adóznak - majd most meg fogjuk látni, hogy ennek mi volt az eredménye. Mindenesetre azt gondolom, örvendetes az, hogy a rendszer megmarad.

Ezek a módosítások, amelyek itt vannak, mint elhangzott, lényegében technikai módosítások; a többségüket a magunk részéről fenntartás nélkül tudomásul tudjuk venni. Megmondom őszintén, hogy az én - hogy mondjam... - esztétikai érzékemet kicsit sérti az, hogy itt a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma egy ilyen közvetítő állomás szerepét játssza; szerintem az felel meg eme törvény szellemének, ha az egyházak az APEH-tól kapják ezeket a pénzeket. Ennek gyakorlati jelentősége nem nagyon van, de elvi jelentősége annál inkább.

Én ezért azt mondom, hogy módosító javaslatot alighanem mi is be fogunk nyújtani a törvényjavaslathoz. Van olyan kérdés, amelyben egyetértünk, tehát abban például - ez egy fontos apróság -, hogy ha már ahhoz szoktattuk hozzá a polgárokat, hogy csak a számot kell ráírni, mármint az adószámot, akkor most ne térjünk át arra, hogy az elnevezést is rá kell írni, mert ebből baj lesz, sokan azt fogják hinni, hogy nem változott a rendszer, és emiatt nem fog eljutni a pénz a címzetthez; úgy látom, hogy ebben Halász Jánossal egyetértünk.

Én megfontolnám ezen kulturális intézmények szerepeltetésének a végiggondolását, ugyanis a gyakorlatban nem kaptak értékelhető összegeket, de ez egy bizonyos értelemben kényes kérdés.

Az igazi kérdés azonban, tisztelt Országgyűlés, az, hogy valóban van-e törekvés a kormánykoalícióban vagy annak egy részében, hogy az 1997-ben kialakított egyház-finanszírozási rendszert alapjaiban megváltoztassák, vagy nincs. Ha valóban ilyen törekvés van a kormánykoalíció egy részében, akkor az nagyon sajnálatos volna. Annak a rendszernek, amely 1997-ben kialakult Magyarországon, az a lényege, hogy legalábbis elvileg az egyházak úgynevezett közcélú tevékenységéhez az állam masszívan hozzájárul, hiszen ugyanolyan normatívák szerint kapja a támogatást, mint az állami intézmények, ami önmagában sem magától értetődő, de ezt a kérdést most tegyük félre. Viszont a hitéleti tevékenységet ez a finanszírozási rendszer nem tekinti állami feladatnak, és ezért a járadékból és az 1 százalékból, amit persze a garanciával felemel, finanszírozza. Elvileg nem tekinti a hitéleti tevékenységet állami finanszírozású tevékenységnek. A kérdés az, hogy ezen kívánnak-e változtatni, és ha már ilyen bátortalanul elindultunk állam és egyház pénzügyi szétválasztása irányába, akkor vajon ezt vissza akarják-e önök csinálni. Ez egy fontos nyitott kérdés.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.)