Felszólalás adatai

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! A vezérszónoki felszólalások végére értünk. Az általános vitát elnapolom, folytatására a következő ülésünkön kerül sor.

(10.50)

Most soron következik az Állami Számvevőszék 1999. évi tevékenységéről szóló jelentés, valamint az ehhez kapcsolódó országgyűlési határozati javaslat együttes általános vitája. Az előterjesztéseket J/2435. és H/2594. számokon kapták kézhez.

Megadom a szót Kovács Árpád úrnak, az Állami Számvevőszék elnökének, a jelentés előterjesztőjének a napirendi ajánlás szerinti 20 perces időkeretben.

DR. KOVÁCS ÁRPÁD, az Állami Számvevőszék elnöke: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Hölgyeim és Uraim! Az Állami Számvevőszék az elmúlt évben kereken 2500 helyszínen végzett vizsgálatokat, a vizsgálatok tapasztalatait 36 jelentésben foglalta össze, ezeknek a jelentéseknek kereken 70 százaléka szerepelt a parlamenti bizottságok napirendjén.

Ezúton is szeretném kifejezni köszönetemet az Országgyűlésnek a munkánk iránt tanúsított növekvő figyelemért, amelyben az ellenőrzési tapasztalatok hasznosításának határozott szándékát és munkánk elfogadását látjuk, és köszönjük. Reméljük, hogy a parlament ellenőrző és törvényalkotó munkájának mindez az elkövetkező években - mint ez a zárszámadás, a költségvetési törvényalkotás folyamatában ma is így van - közvetlen, szerves része lesz.

Arról is tájékoztatom önöket, hogy az ellenőrzéseinkre kedvező visszajelzéseket kaptunk az ellenőrzöttek egy részétől és felügyeleti szerveiktől is. Az ellenőrzések eredményeként mintegy félezer javaslatot és ajánlást fogalmaztunk meg, ebből közel száz a minisztériumok és az országos hatáskörű szervek munkáját érintette. A felkérésünkre adott tájékoztatás szerint javaslataink mintegy kétharmadát a gyakorlatban is hasznosították - ez javuló tendenciát tükröz, amit kedvező jelnek tartunk.

Szeretnék hangot adni annak is, hogy az ellenőrzött szervezetek működésében és gazdálkodásában, a központi költségvetés fejezeteinek és intézményeinek tervezési, gazdálkodási és beszámolási tevékenységében több területen előrehaladást tapasztaltunk.

A javulás mértéke azonban változatlanul szerénynek mondható, ebben tapasztalataink szerint ma már csak kisebb mértékben játszik közre a szervezetlen vagy gondatlan gazdálkodás. Az anomáliák mögött inkább az egyértelmű célmeghatározás hiánya, a szabályozás problémái, a nem tisztázott teljesítménykövetelmények és a belső ellenőrzés gyengeségei állnak.

Ezért nem véletlen, hogy jelentésünkben önök ismételten találkozhattak az államháztartás nagyobb léptékű átalakítását, reformjának következetes folytatását, a költségvetési szférába tartozó intézményrendszer feladat- és hatáskörének átvilágítását, korszerűsítését, a helyi önkormányzatok gazdálkodási és finanszírozási rendszerének átfogó fejlesztését, a teljesítménykövetelmények szélesebb körű alkalmazását szorgalmazó javaslatainkkal.

E javaslatainkkal összefüggésben köszönettel tapasztaltuk, hogy jelentésünk véglegesítése után egy héttel megjelent a kormány határozata az államháztartás pénzügyi rendszerének továbbfejlesztési irányairól. A határozat tartalma, a problémák megoldásának iránya a számvevőszéki javaslatokat is visszatükrözi, amit - ezt nem tartom hibának, és talán nem szerénytelenség - munkánk érdemi hasznosulásának és elismerésének tekinthetünk megint csak. A határozat azonban ma még csak az előrelépés ígéretét hordozza.

Reméljük, hogy a végrehajtás sokkal alaposabb és következetesebb lesz, mint amit a korábbi években tapasztaltunk, és végül a rendszeresen újratermelődő gazdálkodási hibák és hiányosságok túlnyomó részének a felszámolásához vezet. A szükséges intézkedések előkészítése során lehetőség nyílik a különböző jövedelemtulajdonosok, az államháztartási alrendszerek, az üzleti szektor, a nonprofit szféra és a magángazdaság feladatvállalási és működése feltételei közötti viszony ismételt átgondolására, egyes területeken újraszabályozására.

Tisztelt Képviselő Hölgyek és Urak! Mindezek előrebocsátásával engedjék meg, hogy a jelentésben foglalt ellenőrzési tapasztalatok ismertetése nélkül röviden kitérjek néhány további fontos teendőre, amelyeket a korábbi években és az elmúlt évben végzett ellenőrzésünk tapasztalatai egyaránt előtérbe állítanak.

Az államháztartás általános modernizálásával kölcsönös összefüggésben két koncepcionálisan is újragondolást igénylő feladatot ajánlanék szíves figyelmükbe. Hosszabb távon gondolkodva ezek megoldását a társadalom, a nemzet jövőjéért viselt állami felelősség és az államháztartási egyensúlyi problémák oldása egyaránt igényli.

Ezek közül az egyik a legfontosabb jelentős forrásokat felhasználó szektor, a társadalombiztosítás, és ezen belül elsősorban az egészségügy korszerűsítésére vonatkozó, szakmailag jól előkészített koncepció mielőbbi megalkotása és végrehajtásának jól összehangolt megszervezése.

Az ellenőrzések sokoldalúan mutatják, hogy az egészségügyi rendszer működése ma bizonytalanságokkal és túlzott kockázatvállalással terhelt pénzügyi szempontból is. Az ellátórendszer adott tulajdonosi struktúrája, a sokcsatornás, esetenként egymás ellen dolgozó finanszírozási rendszer súlyosan veszélyezteti a szakmapolitikai irányítás érvényesítését, ami természetesen megint csak visszahat a pénzügyi feltételek alakulására.

Arról sem lehet hallgatni, hogy a fekvő- és járóbetegellátás területén is megkezdődött a magánosítás folyamata, ám nem megfelelően szabályozottan, hanem egyéni és csoportérdekeknek is engedve. Ez az esetleges korrupciós jelenségeken túl - és itt legkevésbé sem a hálapénz intézményére gondolok - figyelmet érdemlő veszélyforrása lehet az egészségügy további működésének; különösen azért, mert széles körben jellemzőek az alapfunkciók ellátásának nehézségei, az intézmények bővülő körének csődközeli állapota.

Sürgető feladat a finanszírozással, az intézmények fenntartásával kapcsolatos feladatkör újragondolása, annak következetes tisztázása, hogy mekkora, de a mainál minden bizonnyal hatékonyabb ellátórendszerre van szükség, és abban milyen szerepet vállal a központi költségvetés, a társadalombiztosítás, illetve a helyi önkormányzatok, a nonprofit szervezetek, valamint a magánszektor. Akkor, amikor az Állami Számvevőszék a források véges voltára is figyelemmel az üzemgazdasági szemlélet erősítésére helyezi a hangsúlyt a kórházakban, arra gondol, hogy a takarékosság az emberi esélyegyenlőséget, a gyógyítás érdekeit szolgálja.

Tudjuk, hogy az egészségügyi rendszer modernizálása, éppúgy, mint az oktatási, képzési rendszer fejlesztése tetemes ráfordításokat igényel. A ráfordítások jelenleginél hatékonyabb felhasználási feltételeinek megteremtése, és ezáltal a humán tőke versenyképességének növelése azonban az egyetlen olyan termelési tényező, amely a felhasználás során nem elfogy, hanem alkotóerejében bővül, erősödik, és a gazdasági fejlődés lendítő erejévé válik.

Tapasztalataink alapján hasonlóan nagy horderejű feladatnak tartjuk a helyi önkormányzatok feladat- és hatáskörének felülvizsgálatát, finanszírozási és gazdálkodási rendszerének átfogó korszerűsítését, a szakmailag és gazdaságilag is hatékonyabb közszolgáltatás mainál kedvezőbb feltételeinek megteremtését. Enélkül az államháztartás egészének átfogó megújítása sem valósítható meg eredményesen.

Ismereteink, tapasztalataink szerint a helyi önkormányzatok pénzügyi pozícióiban, gazdálkodási lehetőségeiben számottevő és évről évre mélyülő különbségek vannak. Ezek a különbségek növekednek: általában a kisebb, a helyi adóbevételekkel nem rendelkező települések helyzete a legnehezebb, fejlődési és felzárkózási esélyeik folyamatosan tovább romlanak. A feladatok ellátásához, az ellátási szint megőrzéséhez szükséges fedezetet az önkormányzatok egy része az elmúlt évben is vagyontárgyai, részvényei és értékpapírjai - ha ilyenekkel rendelkezett - értékesítésével igyekezett biztosítani.

Szeretném azt a reményemet kifejezni, hogy a kormánynak a közigazgatási rendszer felülvizsgálatára és korszerűsítésére hozott korábbi, valamint az államháztartás pénzügyi rendszerének továbbfejlesztési irányairól a közelmúltban hozott határozatai végrehajtásának eredményeként ezen a területen is kedvező irányú változások következhetnek majd be.

A témához kapcsolódva említem meg, hogy az ÁSZ ellenőrzési erőforrásainak mintegy felét a helyi önkormányzatok és intézményeik ellenőrzésére fordítja. Mind nyilvánvalóbb - és szeretném, ha az Országgyűlés egyetértene velem -, hogy a kialakult gondokat az ellenőrzés mennyiségi növelése nem oldhatja fel. Kedvező változást az hozhat, ha a központi költségvetésből származó források utalványozásának rendszerét fejlesztjük; a területi, állami és közigazgatási információs szolgálatok és az Államkincstár bekapcsolódása, ami megtörténik, meggyőződésünk szerint a reformlépések nagyon fontos első eleme, de csak első eleme.

Indokolt a finanszírozás, a forrásmegosztás, a gazdálkodás és ellenőrzés kérdéseinek összefüggő - az Európai Unió követelményeire, szabályozására is figyelmet fordító - koncepcióba foglalása és bevezetése.

(11.00)

Hölgyeim és Uraim! Szeretnék szíves figyelmükbe ajánlani néhány olyan területet is, ahol az ellenőrzési tapasztalataink szerint jelentősebb szabályozási változások, esetenként törvénymódosítás vagy új törvény megalkotása nyithatna utat a szükséges irányú elmozdulásoknak. Ilyennek tartjuk az önálló államszámviteli törvény megalkotását, az állami és kincstári vagyonról szóló törvény elfogadását, a választási eljárásról szóló törvény pontosítását, a pártok gazdálkodására vonatkozó törvény módosítását, valamint a közszolgálati médiára vonatkozó törvény felülvizsgálatát.

Kérem, engedjék meg, hogy ezekkel kapcsolatban önökkel néhány további gondolatot osszak meg. Mind elveit, mind céljait tekintve támogatjuk a számviteli törvénynek az Európai Unió követelményeihez igazodó módosítását. Ugyanakkor - mint ennek kifejtésére tegnap részletesebben is lehetőségem volt - a központi költségvetés által kezelt pénzeszközök áttekinthetőségének, zárt és maradéktalan ellenőrizhetőségének egyik alapfeltétele - s erre uniós tapasztalatokból is következtetünk - az egységes, törvényi szintű államszámviteli rendszer kidolgozása és bevezetése.

A Pénzügyminisztériummal kialakult együttműködés keretében megkezdtük, hogy koncepcióba foglaljuk elképzeléseinket.

A gazdálkodói és a kincstári vagyon felett tulajdonosi jogokat gyakorló állami szervek jogállásában és feladataiban ma indokolatlan átfedések vannak. Az egyre inkább előtérbe kerülő és újszerű feladatokat is jelentő vagyonkezelés, a hatékonyabb vagyonhasznosítás igényelné a vagyongazdálkodás átfogó korszerűsítését és egységes állami vagyontörvény elfogadását.

Az 1998. évi országgyűlési választásokra fordított pénzeszközök elszámolásának ellenőrzése a jelölő szervezeteknél és a független jelölteknél egyértelműen felszínre hozta, hogy a jelenlegi rendszerben az ilyen célokra fordított pénzeszközök nyomon követése gyakorlatilag megoldhatatlan. Ezért a parlamenti demokrácia széles körű elfogadottságát, közéleti hitelességét erősítené a választási eljárásról szóló törvény pénzügyi szempontokat is figyelembe vevő módosítása és pontosítása. Tudjuk, hogy a pártok működési feltételeinek átfogó felülvizsgálata és rendezése az Országgyűlés előtt álló, megoldásra váró feladatok között szerepel.

Az ÁSZ az évek óta összegyűlt ellenőrzési tapasztalatok alapján és különösen a jogot sértő ingatlan- és irodahasználat elterjedése miatt a pártok gazdálkodására vonatkozó törvény módosításának felgyorsítását ajánlja az Országgyűlés figyelmébe. E törvény módosítása keretében lenne megítélésünk szerint eldönthető, hogy a közeljövőben megengedhető-e párt részéről az önkormányzatok által ingyenes vagy kedvezményes használatra felajánlott ingatlan elfogadása, s ha igen, akkor arra milyen szigorú korlátok között kerülhet sor.

Az ÁSZ ellenőrzéseinek egy sajátos köre a közszolgálati média működését tekintette át. A tapasztalatok azt igazolták, hogy ezek a szervezetek közgazdasági értelemben nem valódi részvénytársaságok, haszonelvű működésre, önálló fejlődésüket megalapozó gazdasági eredmények elérésére a jelenlegi formában nincs valós lehetőségük. Gazdálkodásuk hatásfokán természetesen javíthatnak. A tényleges tulajdonosi érdekeltséget biztosító felügyeletet és irányítást is meg lehet teremteni. Ma még azonban ez nincs egészen megoldva. Ezért az ÁSZ javasolja, indokoltnak tartja a rájuk vonatkozó törvény felülvizsgálatát és a gazdasági szempontból jobb eredményeket hozó jogi, pénzügyi megoldások kialakítását.

Hölgyeim és Uraim! Az idő és türelmük kímélése érdekében belső munkánk részleteire bővebben most nem térnék ki. Csak jelzésszerűen említek meg néhány dolgot. Engedjék meg, tisztelt képviselő hölgyek és urak, hogy megköszönjem önöknek, az Országgyűlésnek és a kormánynak is azt a segítséget, amelynek eredményeképpen számottevően javítani tudtuk munkatársaink elhelyezési feltételeit és munkakörülményeit. Ennek köszönhető, hogy sikerült felújítanunk második fővárosi telephelyünket a Lónyay utcában és megnyugtatóan meg tudtuk oldani központi székházunk őrzését és védelmét. Munkánkat jelentősen segíti, hogy további érdemi előrehaladást értünk el az ellenőrzési tevékenység informatikai támogatásában. Eredményesek voltak az Európai Unióhoz való csatlakozás szakmai megalapozását szolgáló törekvéseink is.

Teljesítettük időarányos feladatainkat az Egyesült Királyság nemzeti számvevőszékével folytatott szakmai együttműködés keretében. Ennek részeként megtettük az EU-követelményeket érvényesítő pénzügyi, illetve teljesítményellenőrzés gyakorlatának adaptálásához szükséges intézkedéseket. Kidolgoztuk az ezzel összefüggő tanfolyamok tematikáját és vizsgakövetelményeit. A tanfolyamokat a következő hónapban indítjuk.

Továbbra is bővülnek és gazdagodnak nemzetközi szakmai kapcsolataink, mindenekelőtt a legfőbb állami ellenőrzési intézmények szervezete, az Intosai keretében. Néhány nap múlva e szervezet égisze alatt a belső és külső ellenőrzés harmonizációjáról konferenciát szervezünk, többek között az Európai Unió, a NATO és a Világbank főszámvevője részvételével. Bízunk abban, hogy ez a rendezvény hozzájárul majd a hazai belső ellenőrzési rendszer javításához is. Önök előtt ismert, hogy az ÁSZ - az Országgyűlés és az állami vezetés tájékoztatása után - elfogadta a felkérést a világszervezet 2004. évi kongresszusának megrendezésére. E felkérés, az azt megelőző és követő rendezvények, a személyi megbízatások - a szakmai előnyök és nemzetközi törekvéseink megismertetésének lehetősége mellett - terhekkel is járnak, amelyek önerőből csak részben fedezhetők. Kérem, hogy továbbra is, e törekvéseinkben is számíthassunk az Országgyűlés támogatására.

Tisztelt Országgyűlés! A múlt év októberében ünnepelhettük intézményünk újbóli életre hívásának tizedik évfordulóját. Az elmúlt évtized egyik tanulsága, hogy a hibák feltárása, a jobbítás szándéka, az államháztartás korszerűsítése és a pénzügyi ellenőrzés továbbfejlesztése kölcsönösen feltételezi egymást. Az előbbre lépés nem külső kényszer, hanem önmagunk érdeke. Mindnyájunk érdekében kell tehát gondoskodnunk arról, hogy mielőbb teljesüljön: közpénzt sehol se használjanak fel ellenőrzés nélkül. Óriási a feladat. Mindez intézményi reformokat, a ma több tízezer elemből álló rendszer egyszerűsítését is megköveteli. De ha egy ország pénzügyi rendszeréről, annak ellenőrző alrendszeréről kedvező kép alakul ki, ami a gazdasági folyamatok átláthatóságának és az állami élet demokratizmusának is sajátos tükrözője - és bár jól tudom, ez nem azt jelenti, hogy egy csapásra megszűnnek a hibák, mégis -, az a nemzetközi bizalomteremtés eszközévé válhat, és ezáltal nemzeti érdekeink érvényesítésére is kedvező hatást gyakorolhat.

Mindennek tudatában végezte munkáját és igyekezett teljesíteni kötelezettségeit az elmúlt évben is az Állami Számvevőszék. Kérem, fogadják el az erről szóló beszámolónkat.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps.)

ELNÖK: Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Megadom a szót Dancsó Józsefnek, a számvevőszéki bizottság előadójának, az országgyűlési határozati javaslat előterjesztőjének, a napirendi ajánlás szerint 10 perces időtartamban.

DR. DANCSÓ JÓZSEF, a számvevőszéki bizottság előadója, a napirendi pont előadója: Köszönöm a szót. Tisztelt Ház! Az Országgyűlés számvevőszéki bizottsága 2000. április 25-én megtárgyalta az Állami Számvevőszék 1999. évi tevékenységéről szóló J/2435. számú jelentést, és bizottsági önálló indítványként, H/2594. számon országgyűlési határozatként a tisztelt Ház elé terjesztette elfogadás végett.

Úgy vélem, amikor a bizottságunkban lezajló vitáról kell számot adnom, az egész elmúlt évtized parabolája jelent meg. Van egy kiválóan működő, az állam egyes tevékenységeit jól átlátó és ellenőrző szervezet, az Állami Számvevőszék intézménye, és vannak egyrészt az államháztartásnak különböző alrendszerei és egyéb állami feladatok, amelyek működése finoman szólva is nem hatékony, gyakran a gazdasági racionalitás legalapvetőbb követelményei sem érhetőek tetten benne.

(11.10)

Különösképpen igaz ez akkor, amikor az Állami Számvevőszék azt a feladatot is megkapta, hogy vizsgálja meg azt, hogy az általa tett javaslatok az elmúlt években hogyan realizálódtak. Joggal merül fel a kérdés, hogy a realizálási tervek végrehajtását az elmúlt időszakban valaki egyáltalán számon kérte, mert bizony olyan súlyos megállapítások kerültek az összefoglaló anyagba is, amelyek nem egy esetben vezetői képességbeli hiányosságokra, egyáltalán alkalmasságbeli problémákra utalnak.

Elég itt csak két ilyen példát idézni: egyrészt a társadalombiztosítási alrendszer 1998. évi beszámolóját - a Nyugdíj- és az Egészségbiztosítási Alapnál egyaránt - a könyvvizsgáló korlátozó záradékkal látta el; a járulék- és folyószámla-nyilvántartás helyzete annak ellenére sem oldódott meg, hogy az OEP 500 millió forintot fordított a probléma megoldására. A másik állatorvosi ló a Postabank és Takarékpénztár esete, ahol a lefolytatott vizsgálat után az ÁSZ bűncselekmény alapos gyanúja miatt feljelentéseket tett.

Sajnos, a jelentés csak egyetlenegy esetben tesz olyan megállapítást, ahol határozott javulást észlelt, úgy vélem, ezt is nyilvánosan el kell mondani, ez pedig az MTI Rt.-nél következett be.

A bizottsági vitánknak két nagy csomópontja volt: az egyik az önkormányzatokra tett megállapítások, a másik az államháztartás alrendszereihez kapcsolódóan elsősorban a társadalombiztosítást és az egészségügyet érintő kérdések. Az önkormányzatokat érintő vizsgálatok esetében mindig felmerül az ellenőrzés hatékonyságának kérdése is, hiszen ahogy az elnök úr is kifejtette, a Számvevőszék kapacitásainak gyakorlatilag a fele az önkormányzati ellenőrzésre fordítódik. A magyar államháztartás ezzel szemben úgy épül fel, hogy a durván 3500 milliárd forintjából az önkormányzatok 1500 milliárddal részesülnek, és másik 1500 milliárd felett diszponál a társadalombiztosítás. Ebből az következik, hogy a költségvetés egynegyedére fordítódik az ÁSZ kapacitásainak fele. Ennek feloldására szolgálna a normatív támogatások szabályozott kifizetése a kincstári rendszeren keresztül. Ebből az következne, hogy a kapacitásokat hatékonyabban lehetne felhasználni annál a háromszáz önkormányzatnál, ahol az önkormányzati gazdálkodás ténylegesen zajlik, és nemcsak egy disztribúciós funkciója van az önkormányzatnak. Ebben az esetben minden ilyen önkormányzatnál választási ciklusonként átfogó ellenőrzés végezhető.

A jelentés tanulságaként felmerült továbbá az, hogy hiányoznak az állami támogatásoknál a teljesítménykövetelmények. Ez azt sugallja, hogy szakmailag színvonalasabban kell dolgozni, ajánlásokkal, előírásokkal, követelményekkel kell előállni a minisztériumoknak vagy a törvényhozásnak. Az alrendszert vizsgálva joggal vetődött fel a kérdés, hogy miért nincs beépítve a rendszerbe az amortizáció fedezete. Ennek az a következménye, hogy az úthálózat egy idő után alig használható, vagy az orvosi műszerek és egyes kórházi ingatlanok állaga olyan, amely a XXI. században már nem állja meg a helyét.

Fontos kitétele a beszámolónak az, hogy az önkormányzatok pénzügyi ellenőrző bizottságai jórészt nem töltik be igazán a szerepüket, tehát szakmailag a költségvetési gazdálkodással vagy elnézőek, vagy nem veszik észre a hibákat. Jelentős momentum az, hogy a jelentés alapján is nyilvánvalóvá válik, hogy a korrupció életterének csökkentéséért még többet kell tenni. Sajnos, olyan igények merülnek fel, amelyek ütköznek. Egyrészt a közbeszerzési eljárások egyszerűsítésére és a formai elemek szűkítésére mutatkozik nagy igény, másrészt pedig a folyamatok szigorúbb szabályozását, átláthatóságát kezdeményezik.

Szintén az önkormányzatokhoz kapcsolódik a bizottságunkban felmerült vélemény, hogy a területfejlesztésre szánt összegeket valamilyen módon összefüggésbe kellene hozni a tényleges ellátatlansági mutatókkal, ekkor igazságosabbá válna a területfejlesztés pénzelosztása. Természetesen ezt árnyalja, hogy vannak-e projektek, van-e lebonyolító képesség az adott térségben. A kérdéskörhöz tartozik még az - a jelentés is kitér arra -, hogy a 2000. évi költségvetésben már tetten érhetőek azok az elképzelések, amelyek alapján egy kiegyenlítő mechanizmus indult meg a kis és a nagy önkormányzatok között. Ez nyilvánvalóan a nagyobb és különösen a megyei jogú városok részéről sérelmes, de összhatását tekintve mindenképpen üdvözlik bizottságunk képviselői.

A másik kérdéskör, amelyet részben érintettem már, a társadalombiztosítás alrendszerének működése. A jelentésben két és fél oldalon keresztül nagyon súlyos megállapítások olvashatók e tekintetben. A konklúzió sem hiányzik: amíg komplett egészségügyi stratégia kimunkálása nem történik meg, a jelenlegi katasztrofálisan rossz helyzet csak újratermelődhet. Megdöbbentő az a tény, hogy ma Magyarországon a kórházak jelentős része ideiglenes engedéllyel működik amiatt, hogy a minimumfeltételek sincsenek meg. Erre a tényre vonatkozik az is, hogy a kórházak tulajdonlása és a kórházak finanszírozása tökéletesen elválik egymástól, és nagyon gyakori, hogy kisebbségi tulajdonlás mellett az irányítási jogok olyan szervezethez kapcsolódnak - az önkormányzatokhoz -, amelyeknek a kórház helyzetére ténylegesen semmiféle érdemi ráhatásuk nincs.

Természetesen a fenti két fő elem mellett mind a 36 tavalyi vizsgálat hasznos tapasztalatokkal járt, további témák is kiemelésre érdemesek. Komoly aggodalmat váltott ki bizottságunkból az a tény, hogy a céltámogatások igénybevétele kapcsán az önkormányzatok egy részét kérésükre - az ÁSZ megállapításainak jogosságát nem vitatva - az Országgyűlés mentesítette a visszafizetési kötelezettség alól. Bár a szakmai álláspontot képviselte bizottságunk is, az 1998. évi költségvetés zárszámadási vitájában ennek ellenére a parlament másképp döntött. Természetesen ez a tény nehezíti az ÁSZ ellenőrzési munkáját, és nemkívánatos precedenst teremthet.

A parlamenti pártok felelősségére hívja fel a figyelmet az a megállapítás is, amikor az 1998. évi országgyűlési választásokon való pénzeszközök felhasználásáról, elszámolásáról ír, megállapítja azt, hogy a jelenlegi rendszerben az ilyen célokra fordított források nyomon követése gyakorlatilag megoldhatatlan. A postabanki ügy kapcsán is felmerült az állam szerepvállalásának mértéke, szükségessége, a betétesek védelmének ügye. A jelentés rávilágított arra, hogy értékelni kellene a hazai pénzügyi rendszer privatizációját és annak hatásait, továbbá hangsúlyt kapott az, hogy nagyobb súllyal kellene kezelni az ÁSZ jelentéseit mind bizottsági, mind parlamenti szinten. Egyre jobban hiányzik a Számvevőszékre vonatkozó korszerűbb törvényi szabályozás, már csak azért is, hogy mindenki számára világossá váljék az, hogy mely feladatok tartoznak az ÁSZ kompetenciájába, és eloszlassuk azt a tévhitet, hogy az ÁSZ-nak nem feladata jövőbeli események megtervezése és ezek véleményezése, a szervezet maximum kockázati tényezőkre hívhatja fel a figyelmet.

Mindezeket figyelembe véve elmondható, hogy az Állami Számvevőszék 1999. évi tevékenységéről szóló jelentés kiválóan strukturált, jól összefoglalja az elmúlt években végzett vizsgálatok tapasztalatait. Öregbíti a Számvevőszék hírnevét az is, hogy a jelentések minőségbiztosítási felülvizsgálaton mennek át. Ezek alapján és az egész évben végzett színvonalas munkának köszönhetően is az Országgyűlés számvevőszéki bizottsága a beterjesztett országgyűlési javaslatot egyhangúlag elfogadta, és kéri a parlamentet, hogy hasonlóképpen járjon el.

Köszönöm szépen. (Taps.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Megadom a szót Nógrádi Lászlónak, a gazdasági bizottság előadójának. (Jelzésre:) Nincs jelen.

Most megadom a szót Bernáth Ildikó képviselő asszonynak, az önkormányzati bizottság előadójának.

BERNÁTH ILDIKÓ, az önkormányzati és rendészeti bizottság előadója: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Az önkormányzati bizottság megtárgyalta az Állami Számvevőszék 1999. évi tevékenységéről szóló jelentést, természetesen elsősorban az önkormányzati szférát érintő jelentést és az ezzel kapcsolatos véleményeket vitattuk meg.

A vitában elhangzott, hogy az önkormányzatok körében jelentős differenciálódás indult meg az előző években. Ez elsősorban az önkormányzatok vagyoni helyzetével, hitelfelvevő képességével, az ipar jelenlétével függ össze. A múlt évben ennek kiegyenlítése érdekében a kistelepülések javára bizonyos folyamatok, változások következtek be. Valószínűleg az ország közvéleménye előtt is közismert, hogy egyes nagyvárosok - mint például Budapest, Győr vagy Tiszaújváros - sokszor harmincszor, ötvenszer vagy százszor jobb anyagi helyzetben, jobb anyagi pozícióban voltak, mint a kistelepülések.

(11.20)

Remélhetőleg a kiegyenlítő rendszer működtetésével sikerül a kistelepülések leszakadását megállítani. Az önkormányzatoknál egyre gyakoribb az a jelenség, hogy vagyonhasznosító, vagyonnal gazdálkodó részvénytársaságokat hoznak létre. Ezzel a képviselő-testület hatásköréből elvonják a döntési ellenőrzési hatáskört. Ezzel megszűnik a helyi képviselők felelőssége is, ugyanakkor a részvénytársaság gazdasági veszteségeiért természetesen az önkormányzatnak mint tulajdonosnak helyt kell állnia. A jogi szabályozás hiányának tudható be ez, éppúgy, mint az is, hogy mind a mai napig tisztázatlan az, hogy a leköszönő testületnek milyen leltárt kell készítenie, hogy hogyan kell átadnia az újonnan megválasztott képviselő-testületnek a rábízott vagyont.

A jelentésben foglaltak alapján megállapítható, hogy a jelzett hibák olyan problémákból adódnak, amelyeket már legalább tíz éve hurcolnak magukkal az önkormányzatok. Ilyen témakör például a forrásmegosztás is, amely a főváros és fővárosi kerületek között 1990 óta folyamatosan napirenden van. Ezen nem segített az 1994. évi törvénymódosítás sem. Szintén a törvényi szabályozás ellentmondásaira vezethető vissza az önkormányzatok tulajdonában lévő, a pártok számára ingyenesen biztosított ingatlanok használata is.

Kritikaként hangzott el, hogy a helyi önkormányzatok vagyonáról a költségvetési beszámolók, a mérlegek nem adnak valós, hiteles tájékoztatást, így nem felelnek meg a hatályos számviteli törvény előírásainak sem. Az önkormányzati beruházások jelentős része állami támogatással valósul meg. A kivitelezés költségeiben ugyanakkor jelentős és indokolatlan eltérések vannak, különösen a szennyvíz-csatornázási beruházásoknál. Éppen ezért célszerű lenne egy méterre vagy egy kilométerre vetítetten olyan normatívákat kidolgozni, amelyek forrás oldalról is szabályozzák a költségeket. Ezzel talán a közpénzek felhasználásának ellenőrzése növelhető lenne, és egyúttal csökkenne a korrupció esélye.

A külső ellenőrzés mellett fokozni kellene a belső ellenőrzés szerepét és színvonalát is. Ennek elősegítését központi költségvetési támogatással lehetne megvalósítani, még akkor is, ha tudjuk, hogy a körjegyzőségek működéséhez biztosított központi költségvetési támogatás nem érte el azt a szerepet és azt az eredményt, amelyet szerettünk volna.

Az önkormányzati szféra pénzügyi-gazdasági ellenőrzése rendkívül fontos, hiszen az önkormányzatok aggregált költségvetése 1500 milliárd forint, amelyből 500 milliárd forint az az összeg, amelyet a központi költségvetés biztosít. Az önkormányzati bizottság úgy ítélte meg, hogy a továbblépés legfontosabb feltétele, hogy jelentős törvényi változtatást kell bevezetnünk. Felhívták a képviselőtársaink a figyelmet arra is, hogy az ezzel kapcsolatos kormányprogram alapján szükséges lenne az önkormányzatok pénzügyi-gazdasági ellenőrzéséről szóló törvényjavaslatot benyújtani a tisztelt Háznak.

Az önkormányzati bizottság az Állami Számvevőszék jelentését rendkívül magas színvonalúnak, alaposnak, mindenki számára érthetőnek ítélte meg. Ezúton is megköszönjük az Állami Számvevőszék munkatársainak a végzett munkáját, és a javaslatot általános vitára alkalmasnak találta a bizottság egyhangú szavazásával.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő asszony. Tisztelt Országgyűlés! A bizottsági előadók felszólalásainak végére értünk. Most a képviselői felszólalásokra kerül sor, a napirendi ajánlás szerint tízperces időkeretben. Először megadom a szót Tardos Márton képviselő úrnak, SZDSZ; őt követi Pancza István.

TARDOS MÁRTON (SZDSZ): Köszönöm a szót, elnök úr. A bizottsági beszámolókat meghallgatva az Állami Számvevőszék jelentését illetően a Szabad Demokraták Szövetsége teljesen egyetért azzal, hogy ez egy jó színvonalú, világos, jól szerkesztett jelentés a magyar költségvetés, a magyar pénzügyi helyzet legfontosabb adatairól. A problémát nem a jelentés tartalmával kapcsolatosan szeretném felvetni, hanem a jelentés felhasználására vonatkozó tapasztalatokat szeretném értékelni.

A jelentés - mint a korábbi években is megfogalmazott ÁSZ-jelentések - tipikus problémákat vet fel, amelyeket a számvevőszéki bizottság értékelő anyaga is tartalmazott. Három kérdést emelt ki: az egyik ilyen elégedetlenség az egészségügyi biztosítással kapcsolatos rendszer finanszírozásával függ össze; a másik kérdés az önkormányzati finanszírozás problémáinak áttekinthetetlensége és sok vonatkozásban irracionalitása, amelyet a jelentés tartalmaz; és e két alapvető fontosságú kérdés mellett mellékesen a Postabank-ügy kezelésének áttekinthetetlenségét is megemlítette a jelentés, és ezzel is teljesen egyetértek.

Miért tartom fontosnak ezeknek a kérdéseknek a megemlítését? Mert szép dolog az, hogy az Állami Számvevőszék rendszeresen beszámol arról, hogy a magyar intézmények a közpénzekkel hogyan gazdálkodtak, és hogy mit tart abból racionálisnak, és mit tart kevésbé racionálisnak vagy egyenesen rossznak. A probléma azonban az, hogy az Országgyűlés és a kormány az így meghatározott feladatokból, az így meghatározott elégedetlenségek kifejezéséből milyen következtetést tud levonni. A Számvevőszék elnöke itt egy pozitív folyamatról számolt be, arról, hogy az utolsó évben több kérdésre reagált a kormányzat, mint a korábbi években, és elmondott pozitív példákat.

Én támogatom a számvevőszéki jelentés tartalmát, amely az ezzel kapcsolatos elégedetlenséget fejezte ki. Nincs gyakorlatunk arra nézve, hogy a számvevőszéki jelentés bázisán meghatározzuk azokat a feladatokat, amelyeket a következő időszakban végre kell hajtaniuk a kormányszerveknek, az önkormányzati szerveknek, és amelyekről meghatározott időn belül a parlamentnek be kell számolniuk. Én azt javaslom, hogy az elmúlt évek tapasztalatai alapján ezekre a kérdésekre tegyük most a vita során a hangsúlyt, és próbáljunk egy olyan rendszert bevezetni, ahol a felvetett hiányosságok kezelésének kérdésében egyértelmű határozatokat hozunk.

Megismétlem tehát: a jelentést jónak, tartalmasnak tartom, és a Szabad Demokraták Szövetsége annak elfogadását támogatni fogja. Javaslatunk nem a jelentés tartalmával, hanem a jelentés felhasználásával kapcsolatos, amire vonatkozólag azt kérem a tisztelt Háztól, hogy gyakorlatias, pragmatikus, ésszerű megoldásokat vegyen figyelembe, ami lehetővé teszi, hogy a problémák kezelésére, a nehézségek felszámolására, az irracionális döntések kialakulásának megakadályozására olyan rendszert alakítsunk ki, amelynek segítségével ezeket a kérdéseket az Országgyűlés ellenőrizni tudja; a társadalom nyilvánossága kapjon világos képet arról, hogy hogyan jár el ezekben az ügyekben a magyar állami, önkormányzati rendszer.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps az SZDSZ padsoraiból.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Megadom a szót Pancza István képviselő úrnak, Független Kisgazda-, Földmunkás- és Polgári Párt.

PANCZA ISTVÁN (FKGP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Az előttünk lévő jelentés az Állami Számvevőszék 1999. évi törvényi kötelezettségének teljesítéséről meggyőződésem szerint hű és valós képet ad.

(11.30)

Az ÁSZ éves beszámolója átfogó képet mutat az elmúlt évben végzett ellenőrzéseiről, az azokból levonható tapasztalatokról, az ÁSZ éves munkájáról. Az ÁSZ jelentőségét, munkájuk hatékonyságát bizonyítja, hogy 1999-ben az Állami Számvevőszék jelentéseiben mintegy félezer javaslatot, ajánlást fogalmazott meg, ebből közel száz szólt a minisztériumok, országos hatáskörű szervek, hatóságok részére.

Az Országgyűlés bizottságai az 1999-ben elkészült jelentéseknek mintegy 70 százalékát vitatta meg, értékelte. Vizsgálatai megállapításainak hasznosulására jellemző, hogy javaslatainak megfelelően többször került sor jogszabályváltozásra.

Az ÁSZ mint az Országgyűlés ellenőrző szervezete a közpénzek felhasználására vonatkozó vizsgálatai alapján hiányosságokat, megoldásra váró feladatokat fogalmaz meg. Így van ez az 1999. évi tevékenységét átfogó jelentéssel is. Az ÁSZ a közpénzek felhasználásának ellenőrzése terén kifejtett munkájával 1999-ben is hatékonyan támogatta az Országgyűlést.

A jelentésből különösen a következőket ajánlom a tisztelt Országgyűlés figyelmébe. Az ÁSZ mint az Országgyűlés ellenőrző szervezete 1999-ben is arra törekedett, hogy az államháztartás legfontosabb területeit ellenőrizze. Ennek megfelelően prioritást kaptak a következő területek: központi költségvetés, helyi önkormányzatok, társadalombiztosítási alapok, valamint az ÁPV Rt. működésének ellenőrzése. Ezen túlmenően az ÁSZ-ellenőrzés tárgyát képezte még számos terület, például a nagy társadalmi visszhangot kiváltó Postabank és Takarékpénztár Rt. vizsgálata is.

A jelentés 7. oldalának 6. bekezdésében megfogalmazottakra különös hangsúllyal felhívom a figyelmet. Idézem: "Az államháztartás központi költségvetési alrendszerének működését érintő pénzügyi gazdálkodási ellenőrzések tapasztalataiból kiemelhető, hogy a fejezetek költségvetési szervezetek tervezési, gazdálkodási és beszámolási tevékenysége - az elmúlt évben mutatkozó javuló tendencia ellenére - nem tekinthető kielégítőnek. A költségvetési pénzeszközök felhasználásánál nem érvényesült következetesen a jogszabályok szigorú betartása, a célszerűség és eredményesség."

Ugyancsak a jelentés 7. oldalán lévő 7. bekezdés szerint - idézem ezt is - "a fejezetek és intézményeik zárszámadási adatai, valamint a Kincstár adatai között az előirányzatok, a támogatások s a teljesítési adatok körében egyaránt hiányzott a teljes körű egyezőség."

Tisztelt Ház! Rendkívül fontos, hogy az előző évekhez képest javult a költségvetés fő bevételi előirányzatainak megalapozottsága, de 1999-re is jellemző volt az, hogy a központi költségvetésből nyújtott támogatásokhoz és egyéb bevételekhez kapcsolódó támogatáskövetelmények hiányoztak. A kormányzati struktúraváltáshoz kapcsolódó fejezetek közötti vagyontárgy átadás-átvétele, azok számviteli elszámolása esetenként egyáltalán nem történt meg, más esetekben helytelenül történt meg.

Az ellenőrzések tapasztalatai alapján le kell vonni azt a tanulságot, hogy sürgető feladat a központi költségvetés előirányzatai kimunkálását szolgáló tervezési rendszer megújítása. Ugyancsak szükséges az egységes törvényi szintű államszámviteli rendszer kidolgozása és bevezetése, hiszen ez a közpénzek elköltése áttekinthetőségének, ellenőrizhetőségének egyik alapfeltétele.

Az ÁSZ vizsgálatai alapján levonható általános tapasztalat, hogy nem megfelelő az intézmények szabályozottsága. Ezen a téren nem tapasztalható előrelépés. Az intézmények egy része nem rendelkezik pénzkezelési, házipénztári, leltározási, selejtezési, számviteli politikára s a többire vonatozó szabályzatokkal. Másik részénél a meglévő szabályzat túl általános, nem specifikált, elavult. Harmadrészüknek vannak szabályzatai - ezt már én teszem hozzá -, de nem tartják be. Talán szükséges lenne az, hogy a Pénzügyminisztérium, illetve a költségvetési fejezetek szabályzatai mintákat hozzanak ki az egyes intézménycsoportokra. A szabályzatok betartása természetesen az egyes intézményvezetők feladata.

Az Európai Unióban minden, de különösen a pénzmozgással járó ügyletek, a pénzek felhasználása részletekbe menően leszabályozott. Uniós követelmény a szabályozottság, esetenként bürokratikus jelleggel. Nekünk is alkalmazkodni kell e követelményhez. Szabályzatokat kell kidolgoznunk, és a betartásukat is ellenőriznünk kell, akkor is, ha ez ellenállást, nemtetszést vált ki. Közpénzekről lévén szó, ragaszkodnunk kell a szabályszerűséghez és azok ellenőrzéséhez.

E helyen is fel kívánom hívni a figyelmet arra - mint az közismert -, hogy a társadalombiztosítási alrendszer saját bevételei nem fedezik a nyugdíj- és egészségbiztosítás kiadásait. A társadalombiztosítás finanszírozási gondjai nem csökkentek. A hiány nagyobb része az Egészségbiztosítási Alapnál halmozódott fel, a járulékrendszer azonban a Nyugdíjbiztosítási Alap kiegyensúlyozott működéséhez sem biztosítja a szükséges fedezetet. Az Egészségbiztosítási Alap hiányát fokozza az egészségügyi reform késedelme. Ezzel kapcsolatosan az ÁSZ rámutatott arra, hogy az egészségügyben a magánosítás folyamata részben spontán, nem megfelelően szabályozott módon és ellenőrizetlenül kezdődött meg. Az egészségügyben ma több ok miatt finanszírozási kényszerpálya van, nincs egységes szakmai irányítás; a tulajdonosi megosztottság és a többcsatornás finanszírozási kényszerpályák miatt nem is lehetséges.

A helyi önkormányzatok gazdálkodása, feladatellátása a lakosság egészét érinti. Az Állami Számvevőszék ellenőrzéseiben a helyi önkormányzatok és intézményeik ellenőrzése, a lakossággal való közvetlen kapcsolata, szolgáltatói szerepköre miatt kiemelkedő szerepet játszik. Az önkormányzatok bevételeik egy részét saját vagyon értékesítéséből - ingatlan, részvény s a többi - fedezték, e forrás azonban nem végtelen, így előbb-utóbb nagy ellátási szintcsökkenés vagy eladósodás prognosztizálható a jelenlegi feltételek mellett.

A jelentés is kiemeli, hogy a jelenlegi, túlzottan elaprózott, decentralizált önkormányzati feladat- és hatásköri rendszer nem teremt kedvező feltételeket a közpénzek hatékony felhasználásának. Az önkormányzati mérlegek és költségvetési beszámolók az önkormányzatok vagyonáról nem adnak hiteles képet. Az ingatlanoknak a nyilvántartásokban szereplő értéke csak töredéke a piaci forgalmi értéknek. A földterületek - beépített és beépítetlen - mintegy 80 százalékát érték nélkül tartják nyilván. Ezeket az értékelési problémákat még az előtt meg kellene oldani, mielőtt elkezdődne e vagyonrészek értékesítése. A vagyonértékek megőrzése ellenőrzéséhez az értékesítés tényleges forgalmi értékének meghatározása elengedhetetlen.

Az állami tulajdon lebontása révén az önkormányzatok jelentős vagyonhoz jutottak. Ezen vagyon nyilvántartásba vételének szabályait a számviteli jogszabályok meghatározzák, ennek ellenére az ÁSZ vizsgálatai több hiányosságot tártak fel, elsősorban az üzemeltetésre, kezelésre átadott eszközök területén és a gazdasági társaságokban levő részesedéseknél.

(11.40)

Az ellenőrzött önkormányzatok alig fele (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) támasztotta alá könyvviteli mérlegét, leltárát.

Tisztelt Országgyűlés! Összefoglalóan: a jelentés színvonalasan ad számot az Állami Számvevőszék 1999. évben végzett tevékenységéről. Ellenőrzési tevékenységéről a különböző bizottságokban is többször számot adott. Maga a jelentés valószerűen mutatja be (Az elnök ismét csenget.) az ÁSZ 1999. évi tevékenységét.

Tisztelt Országgyűlés! A Független Kisgazdapárt frakciója mind a jelentést, mind az ÁSZ 1999. évi tevékenységét elfogadásra javasolja.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Megadom a szót Rozgonyi Ernő képviselő úrnak, MIÉP.

ROZGONYI ERNŐ (MIÉP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Hölgyeim és Uraim! Ne tekintsék valamilyen szokványos tiszteletkörnek, de azzal kell kezdenem, hogy az ÁSZ 1999-ben is hatalmas munkát végzett, igen széles körben biztosítva ezzel számunkra az egyes területek kritikai áttekintését. Összességében az elvégzett ellenőrzések, a különféle megállapítások az ÁSZ-tól megszokottan jó minőségűek, vagyis mind a mennyiségileg, mind a minőségileg végzett munkáért elismerés és köszönet illeti az ÁSZ munkatársait és vezetőit. A Magyar Igazság és Élet Pártja képviselőcsoportja nagyra becsüli az Állami Számvevőszék tevékenységét.

Természetesen ezek a vizsgálatok tükröt is tartanak elénk, és az a kép, amivel ilyenkor szembesülünk, nemcsak pozitívumokból áll, már csak azért sem, mert az ellenőrzésnek nem az az általános feladata, nem az az általános célja, hogy dicsérjen, hanem elsősorban az, hogy a problémákat a felszínre hozza, azokkal szembesítsen bennünket, törvényhozókat. A szabályozás hiányosságaitól a végrehajtás rendellenességéig az ok-okozati összefüggések felmutatása a cél, és olyan javaslatok megfogalmazása, amelyekkel megelőzhető a bajok kialakulása, kiküszöbölhetők a szabálytalanságok, és kiegyensúlyozott, hatékony gazdálkodás megszervezésére nyílik lehetőség.

Ebben az anyagban is számos fontos, jelentős súlyú terület gondjai kerülnek tömören elénk, mintegy összefoglalását adva a sok irányú vizsgálatból leszűrhető tanulságoknak. Bár megfogalmazástól függően bizonyos előrelépésnek tekinthető az, hogy az Állami Számvevőszék által ellenőrzöttek részéről minden javaslatra, megállapításra készült valamilyen válasz, a magam részéről ezt azonban csak formai gesztusnak ítélem. Fontosabb volna, ha a javaslatokkal, megállapításokkal kapcsolatban realizálódásról lehetne beszélni. Ez azért lenne fontos, mert számtalan olyan hiányosság merül fel, amelyek évente ismétlődnek, mintha soha senkinek ezzel nem lett volna gondja, és ez bizony nagy baj. Nagyobb erővel, több eréllyel kellene elsősorban nekünk és a kormánynak fellépni az ilyen ismétlődő hibák, vétségek esetében, és természetesen ez akkor is igaz, ha a bírálat nekünk vagy a kormánynak szól. Sőt, elsődlegesen nekünk és a kormányzatnak kell - kellene - példát mutatnia.

Egyre nagyobb hangsúlyt kap - helyesen - azon tények sokasága, amelyek rendszerbeli hibákra utalnak. Bizony, az államháztartás egész rendszerének korszerűsítése, a finanszírozási rendszer megváltoztatása mind szemléletileg, mind gyakorlatilag lassan már elodázhatatlan. A bázisszemlélet kényelmessége és a feladatfinanszírozás feszessége, de egyben lényegesen nagyobb hatékonysága birkózik elvileg egymással. Nem vitás, hogy itt feltétlenül előre kell lépni, mégpedig a feladatfinanszírozás irányába.

Számtalan egyéb fontos kérdést emelhetnék ki az Állami Számvevőszék jelentéséből, de engedjék meg, hogy most olyan dolgokról tegyek említést, amelyekről nem szól ez a jelentés, és nem szóltak a korábbi évek jelentései sem. Elöljáróban hangsúlyoznom kell, hogy erről a hiányról nem az Állami Számvevőszék vezetői, munkatársai tehetnek - ez bizony a mi hibánk.

Nem szól ez a jelentés például a Magyar Nemzeti Bankról, annak gazdálkodásáról, holott évek óta gyakorlatilag nettó fosztogatója a költségvetésnek. A Magyar Igazság és Élet Pártja többször hangsúlyosan felvetette ezt a kérdést, és szomorúan kell megállapítani: egyetlen frakció sem támogatta, hogy a Nemzeti Bankkal kapcsolatos vizsgálatokba valamilyen módon, elsősorban a gazdálkodásával kapcsolatban, de általánosságban is az Állami Számvevőszéket be lehessen vonni. Még a törvény által lehetővé tett vizsgálatok sem történtek meg, mert erre sem volt igénye a parlamentnek.

Egyre inkább szembesülünk azzal a ténnyel, hogy bizony szükséges lett volna ilyen vizsgálat már évek óta, és mulasztásunk következményeivel - ez meggyőződésem - még fogunk találkozni a jövőben is, ha most sem vagyunk hajlandók továbblépni.

Ugyanez vonatkozik az egész adósságkezelési rendszerre, az úgynevezett adósságcserétől az adósság összetételéig és az adósságszolgálat módjának és kérdésének kérdéskörére is. Persze itt is érdemi ellenőrzésre gondolok, hiszen formai ellenőrzésre mindig mód van és volt, ha máskor nem, akkor a költségvetés keretében. De a képviselők egész egyszerűen nem jutnak hozzá olyan alapvető és ugyanakkor rendkívül fontos információkhoz, amelyekre munkájuk során szükség volna, azért, mert az Állami Számvevőszék sem juthat hozzá.

Aztán itt van az Állami Számvevőszékről szóló törvény kérdése. Sem a számvevőszéki bizottság, sem a parlament nem tett meg mindent, sőt mondhatnám, hogy semmit sem tett meg annak érdekében, hogy az ÁSZ szabályozásával összefüggő jogszabályok korszerűsödjenek, hogy egy új vagy újszerű, Számvevőszékről szóló törvény szülessen, születhessen. Elképesztő, hogy ilyen fontos kérdésben napi pártpolitikai célok miatt nem vagyunk képesek előrelépni.

Nyomatékosan kérem képviselőtársaimat, a frakciókat, gondolják végig mulasztásaink következményeit, gondolják végig, hogy óriási tételekről nincs konkrét ismeretük, ismeretünk, és mégis döntenek, döntünk. Vajon milyen alapon?! Ez nem hit- vagy pártpolitikai kérdés, hölgyeim és uraim, ez alapvető képviselői etikai kérdés is! Nagyon kérem, próbáljunk ezen változtatni, és kérem, igénylem a kormánytól is az ilyen irányú kezdeményezést, vagy ha ilyen irányú parlamenti kezdeményezés van, annak a támogatását.

Aztán igény az is, hogy kapjon nagyobb teret, kapjanak nagyobb teret az Állami Számvevőszék jelentései. Fontos ügyekről ugyan születtek jelentések, talán egy-egy bizottság megtárgyalta, ugyanakkor plenáris ülésen nem került megtárgyalásra. Nem apróságokra gondolok; bizony komoly, súlyos, nehéz anyagokról is van itt szó.

A Magyar Igazság és Élet Pártja az eddiginél is nagyobb mértékben kíván támaszkodni az Állami Számvevőszék tevékenységére, és kéri a frakciókat, a képviselőket, pártállástól függetlenül, tegyék lehetővé, hogy az Állami Számvevőszék minden olyan területen végezhessen vizsgálatot, ahol közvetve vagy közvetlenül állami pénzek mozognak. Kötelességünk tudni, hogy mi történik az adózók pénzével, és kötelességünk erről az adózókat is tájékoztatni. Így működik a Magyar Igazság és Élet Pártja szerint a demokrácia.

Köszönöm szíves türelmüket. (Balczó Zoltán tapsol.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Két percre megadom a szót Bernáth Ildikó képviselő asszonynak, Fidesz.

BERNÁTH ILDIKÓ (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Ház! Az előttem szólók szinte kivétel nélkül megemlítették az önkormányzatokat és az önkormányzatok ellenőrzésével kapcsolatos megállapításokat. Meggyőződésem, hogy ez nem véletlen, hiszen az önkormányzat az államháztartás egyik igen fajsúlyos, igen jelentős alrendszere, igen tekintélyes, jelentős összeggel részesedik a mindenkori központi költségvetésből.

(11.50)

Ezen túlmenően természetesen valamennyien, akik e hazában lakunk, polgárai vagyunk egyúttal valamelyik önkormányzatnak is. Az ott élők számára egyáltalán nem lehet az közömbös, hogy az önkormányzat, ahol él, ahol lakik, ahol dolgozik, milyen színvonalon működik. Az önkormányzatok működési színvonalát alapvetően az határozza meg, hogy milyen vagyoni, pénzügyi, gazdasági helyzetben élnek, mi az, amivel gazdálkodni tudnak, de ahhoz, hogy ez a gazdálkodás szabályszerű és törvényes legyen, de mindenekelőtt a polgárok számára átláthatóvá váljon, ahhoz természetesen mindenkor szükség van egyfajta kontrollra. Ez lehet akár belső ellenőrzés, lehet bármelyik külső szerv, természetesen olyan külső szerv, amely erre felhatalmazást kapott, hogy végezze el ezeket a feladatokat.

Az Állami Számvevőszék munkatársai igazán nagyon nagy jelentőségű munkát végeznek, de nekem személy szerint az a meggyőződésem, hogy az Állami Számvevőszék feladat- és hatáskörét talán át kellene tekintenünk, és vannak az ellenőrzési munkának olyan fázisai, amelyek más szervhez kerülhetnének. Gondolok itt például Tákiszokra, amelyek a normatívák és a feladatmutatók ellenőrzését az önkormányzatok által átadott költségvetési beszámolók alapján könnyedén ellenőrizhetnék, és ezzel az Állami Számvevőszék szakmai munkára fektethetné minden eddiginél jobban a hangsúlyt.

Köszönöm. (Szórványos taps a Fidesz soraiból. - Jauernik István tapsol.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő asszony. Felszólalásra megadom a szót Szentgyörgyvölgyi Péter képviselő úrnak, Független Kisgazdapárt.

DR. SZENTGYÖRGYVÖLGYI PÉTER (FKGP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Kovács Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! A vezetéselmélet azt tartja az ellenőrzésről, hogy az irányításnak egy sajátos, rendkívül érdekes eszköze, ugyanis az ellenőrzés mindig már megtörtént cselekményeket, tényeket vizsgál, azokat elemzi, elemzése során mégis, amellett, hogy feltárja az esetleges hiányosságokat, a jövőbe mutat; tehát annak ellenére, hogy múltbeli dolgokkal foglalkozik, a jövőbe mutat.

A vezetéselméletnek az irányításról és az ellenőrzésről alkotott véleménye világosan tükröződik az Állami Számvevőszék előttünk lévő jelentéséből is, amely maga sem titkolja, kifejezetten kijelenti, hogy igenis szándéka az, hogy az esetleges hiányok feltárásával mintegy példát adjon arra, hogyan lehetne a jövőben ezeket a hiányosságokat kiküszöbölni. Ezeket a jelentéseit évek óta, tulajdonképpen tíz éve készíti a Számvevőszék - tavaly volt tízéves -, és jubileumi értékűnek is tekinthető ez az előttünk lévő 1999-es jelentés, hiszen az Állami Számvevőszék tízéves fennállásának idejét vizsgálja.

A jelentés két részre tagolható, egyrészt, amit maga is jelentésnek nevez, ebben általános megállapításokat foglal össze; a másik, a nagyobbik része, amit a jelentés mellékleteknek titulál, ez a nagyobbik rész. Igazán nem is értem, miért viseli ez a "Mellékletek" elnevezést, hiszen tulajdonképpen szerves része az egésznek, csak nem általánosságokat, hanem konkrétumokat, konkrét vizsgálatokat takar. Tehát én a jelentés szerves részének tekintem.

Az általános megállapítások sajátossága - és sajnálatos, hogy így van, nem az Állami Számvevőszék hibája -, hogy évek hosszú sora óta mindig kénytelen azt megállapítani, le is írja, hogy a vizsgálatok mennyiségének a növekedésével ezeket a megállapításokat nem lehet megszüntetni. Tehát akármennyit vizsgál a Számvevőszék, akármilyen megállapításai lesznek, ezek nem befolyásolják azokat a tényeket, amelyeken más kell hogy segítsen, törvénymódosítás, törvényalkotás kell hogy segítsen ezeken a hiányosságokon; ha az meg nem történik, akkor megint csak évek vagy egy évtized fog eltelni újra, hogy ugyanezeket a megállapításokat az Állami Számvevőszék leírja.

A jelentésnek nevezett jelentés azt is meghatározza, hogy az önkormányzatokkal foglalkozott a legtöbbet, hiszen az önkormányzatok feladatai a lakosság teljes egészét érintik, ezért az összes vizsgálatnak közel a felét az önkormányzatok vizsgálatára fordították. 802 önkormányzatot, 1533 önkormányzati intézményt vizsgáltak, és ez - írja a jelentés - majdnem a fele az összes vizsgálatnak. Én magam is inkább ezekkel az önkormányzati megállapításokkal szeretnék foglalkozni.

Tehát a jelentés ismételten leszögezi - mint ahogy minden évben megteszi -, hogy mivel az önkormányzatok feladatai nem kellően meghatározottak, éppen ezért finanszírozásuk sem kellőképpen meghatározott. Kisgazda képviselőtársam már ismertette azt a részt, hogy az önkormányzatok vagyona nincs kellőképpen felmérve, a zárszámadások, a különböző költségvetési kimutatások ezeket nem fedik megfelelő módon, még 1994-es nyilvántartási értéken tartják számon, így aztán nincs is tiszta képünk a önkormányzatok vagyonáról. Ugyanakkor azért lényeges ez, mert az önkormányzatok lassan kénytelenek a működési és fenntartási költségeikhez igénybe venni a saját vagyonukat, mivel a helyi adók kivetése egyre inkább szűkül, csökken. Tehát rákényszerülnek a vagyonfelélésre, ami persze nem jelenti azt, hogy már felélték volna a vagyonukat, de ez a tendencia megindult, sok kisebb településnél, ahol kicsi a vagyon, ez már komoly gondot okoz.

Pozitívumként említi meg a jelentés, hogy csak néhány vagy egészen kevés önkormányzat vált fizetésképtelenné. Én ezt nem pozitívumként fogom fel, hanem ellenkezőleg, negatívumként, hogy az a pár önkormányzat is fizetésképtelenné vált, hiszen végül is a lakosságon csattan az ostor, valamiféle lakosságot szolgáló feladat nem lesz megfelelő módon teljesítve.

Külön foglalkozik a főváros forrásmegosztásával a jelentés, amely valóban egy anomália. Ez az anomália 1994 óta áll fenn, amikor módosították az önkormányzati törvényt, és kivették a kerületek egyetértési jogát a forrásmegosztásból. Ma már csak véleménykérési kötelezettsége van a fővárosnak, amire vagy válaszolnak a kerületek, vagy nem válaszolnak, vagy a zöm azt mondja, hogy nem ért vele egyet, mégis a főváros saját számítása szerint fogja meghatározni a forrásmegosztást. Sajnos megállapítható, hogy a főváros vezetése saját klientúrájának kedvez, míg a zömében más pártok által alkotott képviselő-testületeket pedig háttérbe szorítja, olyannyira, hogy azok a valódi kiadásaikat nem tudják fedezni ezekből az összegekből. Anomália, meg kell szüntetni, csak törvénymódosítással lehet megszüntetni.

A melléklet részletesen, kilenc fő vagy alfejezetben beszél az önkormányzatok különböző feladatairól. Itt kiemelném a csapadékvíz-elvezetéssel kapcsolatos problémákat, amelyek rendkívül súlyosak. Ez voltaképpen oda vezethető vissza, hogy az önkormányzati törvény 8. §-a határozza meg az önkormányzatok feladatait, amikor azt mondja, hogy az önkormányzatok feladatai különösen..., és sok mindent felsorol, többek között a csapadékvíz-elvezetést és a vizek rendezési feladatait is. Ugyanakkor a 9. § pedig azt mondja, hogy az önkormányzatok ezeket a feladatokat anyagi tehetségükhöz mérten és annak megfelelő módon és mélységben végzik el. Ebből sok önkormányzat arra következtet, hogy igazán ezek a feladatok nem feladatai, ezek legfeljebb felvállalt feladatok, ha tehetik. Nem így van, ez teljesen rossz értelmezése a jogszabálynak. Ha egyszer azt mondja, hogy "feladata különösen", akkor nyilvánvaló, hogy az különösen feladata, abban mindenféleképpen kell tenni valamit, legfeljebb az a szabadság és az az anyagi fedezettől függő rész, hogy milyen mértékben és milyen módon tudja ezt megtenni.

(12.00)

Hogy az önkormányzatokat itt súlyos tehertétel terheli, mutatja az is, hogy a vízrendezési szabályzataikat a vizsgált 98 közül mindössze 18 készítette el, ami már bizonyos felelősséget is felvet. Nyilvánvalóan az Állami Számvevőszék nem tudja szankcionálni az önkormányzatokat. De például a közigazgatási hivatalok, az adott közigazgatási hivatalok megfelelő módon, akár fegyelmi felelősségre tett javaslattal is a polgármesterek vagy a jegyzők irányába ezt megtehetnék. Igaz, hogy a képviselő-testületnek nincs fegyelmi felelőssége, ám politikai felelőssége annak is van, és ezek a vizsgált önkormányzatok kifejezetten olyan területen feküdtek, amelyek belvízkároknak ki vannak téve.

Azt is mutatja a jelentés, leírja a jelentés, hogy még ha rendeletben szabályozzák is az önkormányzatok, hogy mit kell tenni a lakosságnak annak érdekében, hogy, mondjuk, az árkokat kitisztítsák, és ennek megfelelően a vízfolyást lehetővé tegyék, ott sem szankcionálnak semmit, tehát a rendeletek nem határoznak meg... - márpedig tehetnék, valamilyen szabálysértési bírság kiszabásával ösztönözhetnék arra a lakosságot, hogy eleget tegyenek ennek a kötelességüknek, de nem tesznek eleget, mert ilyen előírása az önkormányzatoknak nincs. Az elmúlt évben, években világosan láthattuk, hogy ennek igenis súlyos és káros következményei vannak és lehetnek.

Összegezve: az Állami Számvevőszék jelentését rendkívül pozitívnak tartom, előremutatónak tartom, de az lehet a mottója a jelentésnek, hogy az Állami Számvevőszék vizsgálatainak mennyiségi növelésével a hiányosságok nagy része nem elhárítható.

Rajtunk a sor, uraim, hölgyeim, törvényalkotással, törvénymódosítással! Köszönöm. (Taps az FKGP padsoraiban.)

Felszólalások:   1-23   23-51   51-81      Ülésnap adatai