A felszólalás szövege:
POGÁCSÁS TIBOR (Fidesz): Köszönöm a szót. Elnök Úr! Tisztelt Ház! A közúti közlekedés nyilvántartásáról szóló T/1086. számú törvényjavaslat eddigi tárgyalása során már nyilvánvalóvá vált, hogy a frakciók, illetve a bizottságok alapvetően egyetértenek a törvényjavaslatban megfogalmazott célokkal, és egyetértenek alapvetően a törvényjavaslat szándékával.
A benyújtott módosító javaslatok is összhangban vannak az eredeti célkitűzéssel, melyek három fő csoportba foglalhatók össze, és ezek köré épülnek a módosító indítványok is. Ezek elfogadásával lehetővé válik, hogy a közúti közlekedés nyilvántartásáról szóló rendelkezések az alkotmány személyi adatok védelmét biztosító passzusának megfeleljenek. Az indítványok arra irányulnak, hogy az adatok, amelyek az okmánykiadáshoz, a tulajdonjog igazolásához szükségesek, megfelelő kezelés mellett a nyomonkövethetőséget, a tulajdonvédelmet is biztosítsák, mindezeket úgy, hogy közben az adatszolgáltató biztos lehet abban, hogy adatai megfelelő védelemben és kezelésben részesülnek. A közúti közlekedési nyilvántartás kibővítése az állampolgárság rögzítésére, magában hordozza azt a lehetőséget, hogy 2001. január 1-jétől a járművezetésre jogosító engedély új formájában a személyazonosságot igazoló teljes értékű okmánnyá válhasson.
A benyújtott módosító indítványok elfogadása többségében azt eredményezi, hogy a törvényjavaslat illeszkedik, és egybehangzóan abban az irányban mozdul el, hogy a személyi adatok megfelelő védelemben részesüljenek, és a nemzetközi gyakorlattal is összhangba kerüljenek. Köszönöm. (Taps a kormánypártok soraiban.)
POGÁCSÁS TIBOR, a területfejlesztési bizottság előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. Elnök Úr! Tisztelt Ház! A területfejlesztési bizottság szeptember 1-jei soros ülésén tűzte napirendjére és tárgyalta meg az adókról, járulékokról és egyéb költségvetési befizetésekre vonatkozó egyes törvényekről szóló T/1501. számon jelzett törvényjavaslatot. A bizottság hatáskörébe közvetlenül a gépjárműadóról szóló '91. évi LXXXII. törvény, a helyi adókról szóló '90. évi C. törvény módosítása, illetve az általános forgalmi adóról szóló '92. évi LXXIV. törvény az, amely tartozik.
A bizottság többsége úgy ítélte meg, hogy a kiküldött anyag, illetve a kiosztott tájékoztató, valamint a kormány képviselőjének a bizottságban elmondott előterjesztése megfelelő arra, hogy a bizottság tagjai megfelelő felelősséggel dönthessenek az általános vitáról, és megállapíthassák azt, hogy a törvénycsomag az általános vitára alkalmas.
A bizottság profiljába vágó három rész - a gépjárműadóról és a helyi adókról szóló rész is - gyakorlatilag kis módosításokat tartalmaz. A gépjárműadóról szóló rész egy technikainak tekinthető, illetve korszerűsítő pontosítást tartalmaz, amely a törvény alkalmazását segíti elő. Ugyanez elmondható a helyi adókról szóló módosítási javaslatról is, amely vitákat is megelőzhet, amelyek az eddigi alkalmazás során felmerültek.
Az áfatörvény módosításával kapcsolatban is elmondható, hogy az adókulcsok változatlanok maradnak. Az áfatörvény alkalmazása, a bevallás, az áfatörvénnyel kapcsolatos adminisztrációs terhek csökkentése és a visszaélések csökkentése az, ami az előterjesztő célja. A bizottság többsége ezt támogatandó célnak tartotta.
Összességében elmondható, hogy a bizottság többsége az előterjesztett törvénymódosításokat úgy ítélte meg, hogy megalapozzák a kormányprogramban kitűzött célokat, annak megfelelnek. Megfelelnek annak az igénynek, hogy az adminisztrációs terhek csökkenjenek. Megfelelnek annak is, hogy a külső és a belső jogharmonizáció kialakuljon, többek között annak is, hogy az uniós csatlakozásnál szükségszerűvé váló jelentős módosításokat lépésenként, folyamatában előkészítse.
(19.00)
Így tehát összességében a bizottság 12 igen szavazattal, 8 ellenszavazat mellett a törvényjavaslatot általános vitára alkalmasnak tartotta.
Köszönöm a szót. (Taps a Fidesz padsoraiból.)
POGÁCSÁS TIBOR, a területfejlesztési bizottság előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Az előttünk fekvő törvényt a területfejlesztési bizottság október 13-ai ülésén tárgyalta meg.
Elöljáróban meg kell jegyeznem azt, hogy a törvény többek között azért is került a tisztelt Ház elé, mert a '94-es elfogadást követő időszak felülvizsgálatára, a gazdasági kamarák működésére, a törvény hivatásának betöltésére való ellenőrzésre, felülvizsgálatra országgyűlési határozat kötelezi a kormányt. A mi bizottsági ülésünkön is hosszas vita alakult ki, melynek során időként egész részletes elemzésre került a gazdasági kamarák működése, a kamarák körüli polémiák. Szinte az összes probléma felvetődött, és természetesen, szükségszerűen azok a tények is, amelyek a kamarák működésének pozitívumait jelentik.
A kötelező tagság, illetve a tagdíjfizetés az, ami körül ma is és a bizottsági üléseken is alapvetően kicsúcsosodtak a kérdések. A bizottság több tagja elmondta, felvetette azt, hogy a kötelező tagság, a fizetendő tagdíj messze nem áll arányban a kapott szolgáltatással. A kamarai tagságra kötelezett vállalkozók nem értenek egyet azzal, hogy kötelezően bekényszerítsék őket egy úgymond önkéntes szervezetbe. Éppen ezért a vállalkozók ma a kamarához sokkal inkább hatóságként viszonyulnak, mint egy önszerveződő gazdasági önkormányzathoz.
El kell azt is mondani, hogy az előttünk fekvő törvénytervezet keretszabályozásként működik. A további működéshez, a köztestületi jelleghez, a tevékenységhez megfelelő teret biztosíthat. A keretjelleg az önkormányzati autonómiát is biztosítja, hiszen az önkéntes tagság mellett a belépő tagok választhatók és választói a kamarának. A működés szervezeti egyszerűsítése jelenik meg abban a szándékban, hogy a Kézműves Kamara, illetve a Kereskedelmi és Iparkamara integrálódik, és külön meg kell jegyeznünk azt is, hogy lényeges és szükséges kérdés rendezni a gazdasági kamarák gazdálkodásának felülvizsgálatát. Azt hiszem, ebben alapvetően egyetértünk, ha az Állami Számvevőszék feladatköre megjelenik a kamarák gazdálkodásának vizsgálatában, mindenképpen jótékony hatást fejt ki.
Vita alakult ki a bizottság ülésén a miniszterelnök ellenjegyzési joga kapcsán is, melyhez hasonló megoldás a jelenleg érvényben lévő törvényben is megtalálható, és nyilvánvaló, hogy amikor közigazgatási, közfeladatokat lát el egy szervezet, akkor egyfajta kontroll szükségessége is felmerülhet.
Azon kérdés, hogy a gazdasági kamarák a kötelező tagdíj, a kötelező tagság megszüntetése után is működőképesek maradnak-e, felmerült a bizottságunk ülésén. Az elénk terjesztett anyag, illetve a gazdasági kamarák által végeztetett hatástanulmány erre egyébként pozitív választ adott, tehát a működésük ilyen formában a továbbiakban is biztosított lehet.
Mindezeket összegezve és összevetve elmondhatom, hogy a területfejlesztési bizottság 13 igen, 8 ellenszavazat mellett a törvényt általános vitára alkalmasnak tartja. Köszönöm. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)
(10.50)
POGÁCSÁS TIBOR, a területfejlesztési bizottság előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! A tavalyi évben hosszas és szenvedélyes vita után fogadta el a parlament a gazdasági kamarákról szóló törvényt. A törvény a gazdasági kamarák köztestületi működését segíti elő, és az igényeknek megfelelően lehetővé tette, lehetővé teszi, hogy a vállalkozók, a gazdasági társaságok eldöntsék azt, hogy igénylik-e a kamarai tagságot és a kamarai szolgáltatásokat.
Ezen lehetőségek biztosítása érdekében döntés született arról is, hogy a továbbiakban a kamarák ne lássanak el közigazgatási feladatokat, ezért tehát előterjesztésre került a T/2401. számú törvényjavaslat, amely a gazdasági kamarák feladatainak átadásával összefüggő módosításokat tartalmazza.
A javaslat kidolgozása és a törvény elfogadása sürgős, hiszen az új gazdasági kamarákról szóló törvény 51. §-a úgy rendelkezik, hogy a kamarák ez év október 31. napjáig adják át a kormány által kijelölt szerveknek a folyamatban lévő közigazgatási ügyeket. Természetesen ezzel egy időben a feladat ellátásához használt nyilvántartásokat, adatbázisokat is át kell adni.
'98. július 1-jétől működik az úgynevezett egyablakos rendszer, több-kevesebb sikerrel. Ez a szándék és ez a működtetés nyilvánvalóan jó, tehát az új rendszernek azt a célt kell kitűzni, hogy a továbbiakban is biztosítsa az egyablakos rendszert, és az átmeneti időszakban is megfelelő legyen a szolgáltatások színvonala, ott csökkenést ne lehessen tapasztalni. Célszerű biztosítani azt, hogy a feladataikat, ügyeiket intéző állampolgárok gyorsan és könnyedén megközelíthessék az ügyintézés helyét.
Mindezek alapján adódik az igény, hogy a körzetközpontok kialakításával biztosítsuk ezt az ellátást. Viszont ezek a körzetközpontok teljesen nyilvánvalóan már megszülettek, megkezdődött a kialakításuk, felszerelésük, az infrastruktúrájuk kiépítése.
Az okmányirodák ma már elfogadottak, jól működő részét képezik a közigazgatásunknak, segítik a körzetközpontok, a kistérségi kapcsolatok kialakulását, és bár előfordult némi nehézség a meginduláskor, a működésük beindításakor, többségében már jól működik a rendszer, és a hét minden napján biztosítják hosszított ügyfélfogadásukat.
Egyértelmű tehát, hogy az egyablakos rendszer elvét elősegítve ezeket az irodákat kell felhasználni a kamaráktól átveendő feladatok egy részének beiktatására.
Azért, hogy ezeket a többletfeladatokat, amelyek jelentős feladatok, megfelelő módon tudják ellátni, az irodák feltételeit nyilvánvalóan fejleszteni kell. Jelen pillanatban 152 ilyen okmányiroda működik, célszerű és sürgős feladat számuk növelése, ami tervezett is, hiszen 246 ilyen iroda működtetésével számol a kormány.
Az is nyilvánvaló, hogy a kamaráktól nem minden feladat kerül át, alapvetően az egyéni vállalkozásokról szóló '90. évi LV. törvényből eredő közigazgatási nyilvántartási és szolgáltatási feladatok és hatáskörök kerülnek át a körzetközponti jegyzőkhöz.
A most tárgyalt törvénytervezet elfogadását követően várhatóan a Gazdasági Minisztérium engedélyezési és közigazgatási hivatala hatáskörébe kerülnek a gázszerelők nyilvántartása és ellenőrzése, az idegenvezetőkkel, az utazásszervezéssel, közvetítési tevékenységgel, az egyes kereskedelmi tevékenységekkel, az üzletek osztályba sorolásával, az ingatlanok időbeni megosztott használati jogával, értékesítésével összefüggő hatósági feladatok.
A közlekedési felügyeletekhez kerülnek a személyi taxis engedélyek, igazolólapok, igazolványok kiadásai.
Továbbra is a kamarák hatáskörében maradnak az egységes termékazonosító kód alkalmazásáról szóló kormányrendeletből adódó feladatok, valamint a békéltető testületek és az állandó választottbíróságok működési feltételeinek biztosítása.
A tisztelt Ház előtt fekvő törvényjavaslat elfogadását azért is tartotta szükségesnek a területfejlesztési bizottság, hiszen ezek technikai törvénymódosítást jelentenek, amely biztosítja a gazdasági kamarákról szóló törvény által előállított új helyzet megoldását. Ennek megfelelően a területfejlesztési bizottság 2000. április 5-i ülésén 12 igen szavazattal, 2 nem és 1 tartózkodás mellett általános vitára alkalmasnak tartotta a törvényjavaslatot.
Köszönöm a szót. (Taps a kormánypárti padsorokban.)
POGÁCSÁS TIBOR, a területfejlesztési bizottság előadója: Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Ház! A rádiózásról és televíziózásról szóló törvényt '96-ban fogadta el a parlament. Az elfogadást követően nyilvánvalóvá vált, hogy az EU-tagállamokban érvényes rendelkezések miatt szükségessé válik a törvény korszerűsítése.
A területfejlesztési bizottság nem volt automatikusan kijelölt bizottság a tervezet megtárgyalására, mégis szükségét éreztük annak, hogy napirendre vegyük ezt a témát is, hiszen a rádiózásnak, a televíziózásnak, a regionális adásoknak, a műsorszolgáltatásnak vannak térségi, területi vetületei is. A műsortovábbítás, a műsorsugárzás, a helyi adások, a regionális hírközlés része a térség- és területfejlesztésnek. Tudjuk azt, hogy mind szélesebb körben folynak kísérletek helyi, regionális, kistérségi adásokra.
A most tárgyalt törvényjavaslat öt fejezetet érint a '96-ban elfogadott törvényből. Nem érinti a közszolgálati műsorszolgáltatókkal, a műsorszolgáltatás támogatásával, a pályáztatással kapcsolatos rendelkezéseket, az ORTT-vel kapcsolatban viszont módosítja a nyilvántartásba-vételt, a bírság, az államigazgatási eljárás szabályait.
Bizottságunk megállapította, hogy az informatika fejlődése, a technika fejlődése elmosta a határokat a távközlés, a műsorszétosztás és a műsorsugárzás között, azonban a ma még érvényes jogszabályok alapján a műsorszétosztás távközlési szolgáltatásnak minősül, így nem tartozik az ORTT ellenőrzési hatáskörébe. A műsorszétosztás tevékenysége mind több területet ér el, lehetőséget teremt térségi, régiós feladatok ellátásra, a régiós szemlélet erősítésére.
(22.10)
Az előttünk fekvő törvénytervezet elfogadása után e tevékenységre is kiterjed majd a nyilvántartási kötelezettség, és a nemzetközi trendeknek megfelelően lehetőség nyílik az ORTT számára a szétosztott műsorok figyelemmel kísérésére is és az esetleges jogsértések szankcionálására, hiszen az országot egyébként erre kötelezik a szabályok. A tervezet az EU-s jogharmonizációnak tesz eleget, az európai művek arányára vonatkozó kvóta bevezetésére. Itt azonban ki kell hangsúlyoznunk, hogy ez csak a csatlakozást követően lép életbe, és a szabályozásnak az a része is, amely a magyarországi gyártású művek meghatározott arányára kedvezőtlen hatást fejtene ki.
A törvénymódosítás foglalkozik a kiskorúak védelmére vonatkozó szabályokkal is, és ezt is az EU-s követelményeknek megfelelően alakítja át. Mindezeket figyelembe véve a bizottságunk a T/1982. számú, a rádiózásról, televíziózásról szóló '96. évi I. törvény módosításáról szóló törvényjavaslatot 10 igen, 2 nem szavazat és 1 tartózkodás mellett támogatta.
Köszönöm a szót. (Taps a kormánypártok soraiból.)
POGÁCSÁS TIBOR, a területfejlesztési bizottság előadója: Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Miniszter Úr! Tisztelt Országgyűlés! A területfejlesztési bizottság a múlt heti soros ülésén tárgyalta a törvényjavaslatot. A bizottság tagjai alapvetően egyetértettek a javaslattal, és támogatták is azt. Egyetértés volt abban, hogy egy régóta várt törvénytervezet kerül napirendre, és ennek a fő irányaiban a felszólalók véleménye gyakorlatilag nagyon sok hasonlóságot tartalmazott.
Támogatás mutatkozott, méghozzá egyértelmű támogatás mutatkozott az illetmények esetében, az új illetményrendszer kialakításánál. Megállapítottuk, hogy az uniós csatlakozás zökkenőmentes végrehajtásához szükséges egy jól képzett, a pályáján a megfelelő előmenetelt maga előtt látó köztisztviselői kar kialakítása - ez a törvénytervezet ezt segíti.
Felmerült az a kérdés, hogy megvan-e a fedezet mindenre, tehát megvan-e a fedezet az illetményrendszer kialakítására. Megnyugtató választ kaphattunk, hiszen az idei évi költségvetésben 20,5 milliárd forint található erre a célra, és várhatóan ennek az összegnek nem is kell felhasználásra kerülnie, hiszen a számítások szerint mintegy 17,5 milliárdra lesz az idén szükség.
Meg kell állapítanunk, hogy a törvény nemcsak a kormányzati szintű köztisztviselői tevékenységet szabályozza, hanem a decentralizált szervezetek és az önkormányzati szintek köztisztviselőinek az életpályáját is szabályozza. A célja egyértelműen a szakmaiság, a kiszámíthatóság, a stabilitás megteremtése.
A bizottság megállapította, hogy a törvénytervezet megfelel annak a kormányzati célnak, hogy a versenyszférához képest nagyobb stabilitást, előrelátható, tervezhető jövedelemviszonyokat biztosítson, és mindeközben közelítse a köztisztviselők életfeltételeit a versenyszférában találhatókhoz.
Vita bontakozott ki természetesen a köztisztviselők politikai függőségéről, illetve függetlenségéről. Nyilvánvalóan nem lehet célja egyetlen kormányzatnak sem az, hogy a választásoknál a kormányzattal együtt a köztisztviselői kar is váltásra kerüljön. Ez a törvénytervezet ennek a lehetőségeit, feltételeit szolgálja, ugyanakkor el kell azt mondani, hogy önmagában törvényi szabályozással ez nyilvánvalóan nem érhető el. Az elmúlt időszakban tapasztalhattuk, nagyon keserűen és nagyon szomorúan tapasztalhattuk, hogy törvényesen, ugyanakkor hatalmas végkielégítésekkel távoztak helyükről köztisztviselők. Utalhatunk itt akár a 20-30 milliót érő jegyzőcserékre is. Nemcsak kormányzati szinten, hanem önkormányzati szinten is meg kell adni a lehetőséget a stabilitásra, de biztosítanunk kell azt is, hogy az ésszerű változtatási lehetőség is meglegyen.
Mint ahogy ma is, a vagyonbevallással kapcsolatban a bizottsági ülésen is élénk vita bontakozott ki. Nem feltétlenül és nem elsősorban a vagyonnyilatkozat létjogosultságát megkérdőjelezően, sokkal inkább a körül forgott a vita, hogy vajon a vagyonnyilatkozat érdemben a korrupció elleni harcnak eredményes eszköze lehet-e. Nem hisszük, mi sem hisszük azt, hogy önmagában egy vagyonnyilatkozat kitöltése megszüntetheti a korrupciót, de mindannyian tudjuk azt, hogy nemcsak a politika, hanem a köztisztviselői kar is ebbe a korrupciós körbe bevont területen található, és meg kell tennünk az első lépéseket ahhoz, hogy ebből a csapdahelyzetből kikerüljünk. Úgy ítéltük és úgy is ítéljük meg, hogy ehhez egy szükséges megoldás a vagyonnyilatkozat.
Az ügykezelők, fizikai alkalmazottak a törvény életbelépését követően kikerülnek a köztisztviselői karból, a bizottságunk éppen ezért kifejtette azon igényét, hogy az általános munkaviszony bekövetkezte nem okozhat rosszabb helyzetet ezeknek az alkalmazottaknak az alkalmazási feltételeiben.
(10.40)
Ugyanakkor azt elismerjük és elfogadjuk, hogy ez lényegesen könnyebb és tisztább helyzetet teremt mind az összeférhetetlenség, az alkalmazási feltételek, a próbaidő vagy éppen a vagyonnyilatkozat kapcsán.
Az ülésen - mint ahogy ma is - vita alakult ki a főtisztviselői kar kialakításával kapcsolatban. Mi úgy ítéljük meg, hogy ez az intézmény egy megfelelő távlatot biztosító intézmény a köztisztviselők számára, és biztosítja azt, hogy a köztisztviselők az összkormányzati érdekeket képviseljék.
Az ülésen meggyőződhettünk arról, hogy az előkészítés alapos és részletes volt (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.), mindezek figyelembevételével a bizottságunk egyhangúlag, tartózkodás és ellenszavazat nélkül a törvényjavaslatot támogatta. (Taps a Fidesz soraiban.)
POGÁCSÁS TIBOR (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Ház! Nem véletlen, hogy ilyen élénk érdeklődést váltott ki az élelmiszerekről szóló törvény módosítása, hiszen mindannyian látjuk és tapasztaljuk azt, hogy gyakorlatilag pánik alakult ki Nyugat-Európában, pontosan az élelmiszer-előállítás, -termelés kapcsán. Szinte minden évben ismétlődően visszatérnek a keleti szomszédainknál is hasonló jellegű problémák, ha más kórokozókkal is. Az elmúlt napokban Magyarországon is végigszenvedtünk egy jelentős ételmérgezést, amelynek a pontos kórokozója és a pontos lefolyása, kialakulása mind a mai napig nem egészen ismert egyértelműen. Tehát hogy az élelmiszerek ellenőrzése szükségszerű, és minden szinten szükségszerű, azt gondolom, nem igazán képezheti vita tárgyát.
A törvénytervezet alapvetően vizsgálja azt, hogy az élelmiszerek ellenőrzése milyen formában, milyen lépésekben történjék. Mindannyiunk számára ismert, hogy ma az élelmiszerek vizsgálatánál, elsősorban az importélelmiszerek kapcsán a határon való beérkezésnél tényleges vizsgálat nincsen. Előminta-vizsgálat van, amelynek alapján, ha az előminta megfelelő, és az előminta alapján az élelmiszer behozatala előtt nincs akadály, akkor az élelmiszert, a tényleges beutaztatását, behozatalát követően, a határon nem vizsgálják.
Magyarországon mind a nagykereskedők, kiskereskedők, mind pedig a fogyasztó oldaláról a hatósági ellenőrzések ma lényegesen szűkebbek és fejletlenebbek, mint Nyugat-Európában ez megszokott. Tehát önmagában az nem nyújt biztonságot, hogy egy előminta alapján az élelmiszer bekerül; a belső ellenőrzés a jelenlegi formájában erre nem igazán megfelelő.
Célszerű tehát egy olyan ellenőrzési rendszert bevezetni, amely a határon a tényleges élelmiszert, a tényleges állapotot vizsgálja meg. Emellett azt gondolom, nem vitatható, hogy szükségszerű a határon belüli ellenőrzések növelése is, a kereskedőnél - a fogyasztót védve -, közvetlenül a kiskereskedőnél, a különböző fogyasztóvédelmi szervezetek által.
Vita alakult ki az előbbiekben a gyártmánylapok kapcsán, tulajdonképpen a kis előállító, az őstermelő - vagy nem is tudom, az előzetes vita alapján minek nevezzük őt -, tehát a kistermelő és a nagyüzemi előállítók esélyegyenlősége és versenye kapcsán. Arról nem esett szó, hogy a jelenlegi módozatban az állam bizonyos értelemben némileg felelősséget vállal a gyártmánylapokért az előállított élelmiszerrel kapcsolatban. Tehát a hatósági vizsgálat és a gyártmánylapok kötelező bemutatása és minősíttetése ilyen értelemben részbeni állami felelősséget jelent, ugyanakkor, pontosan a belföldi termelőnek egyfajta versenyhátrányt, hiszen ezeket a költségeket neki el kell szenvednie, míg az importélelmiszer, az előbb említett mintavétel elvégeztetése után már nem kerül ennek a hatálya alá.
A törvénytervezet elfogadása után sem szűnik meg a gyártmánylap. Azon lehet esetleg vitatkozni vagy polemizálni, hogy a termelőnél az ott meglévő gyártmánylap ellenőrzése milyen hatásfokú lesz vagy lehet. Nyilvánvalóan arra kell törekednünk, és a piaci verseny is erre szorít mindenkit, hogy a gyártmánylapoknak, magyarul, az előírásoknak megfelelően történjen az élelmiszer előállítása. A gyártmánylapok nem kerülnek ki innen, nem szűnnek meg, tehát ugyanúgy a gyártmánylapok előírása szerint kell az élelmiszereket előállítani.
Az őstermelők körül kialakult vitáról végül is azt gondolom és úgy emlékszem, hogy az előző kormányzati ciklus idejére visszanyúlóan az őstermelők kapcsán volt egy kísérlet, hogy az őstermelők által előállított termékeket is vizsgálni kell. Erről a társadalmi nyomás hatására az előző időszakban az előző kormány végül is lemondott. Jelen pillanatban ez a törvénytervezet sem vállalja fel azt a nehezen végrehajtható, legalábbis a jelenlegi helyzetben nehezen végrehajtható feladatot, hogy az őstermelők vagy a kistermelők esetében is ugyanazokon a vizsgálati sorokon végighaladjunk, mint a nagyobb előállítóknál.
Mindenképpen egyetértek azokkal a képviselőtársaimmal, akik kifejtették, miszerint hosszabb távon mindenképpen törekedni kell arra, hogy minden piacra jutó termék a minőségét, az előállítás szakszerűségét, szabályszerűségét illetően vizsgálat alá kell hogy kerüljön; és az is egyértelmű, hogy a nyugat-európai gyakorlatnak megfelelően erre lehetőséget kell majd biztosítani. Meg is kell találni ennek a lehetőségét, hiszen az EU-s jogharmonizációhoz és egyáltalán ahhoz, hogy a magyar termékek az EU piacain teret kaphassanak, ez szükséges.
(12.00)
De jelen pillanatban, a törvényalkotás jelenlegi szakaszában, s a jelenlegi helyzetben én úgy gondolom, hogy nincs ma meg minden feltétele annak, hogy a kistermelőknél is ugyanazokat az előírásokat egyértelműen alkalmazni lehessen, amelyeket a nagytermelőknél és az előállítóknál.
Köszönöm szépen a szót. (Taps a Fidesz padsoraiban.)
POGÁCSÁS TIBOR (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök asszony. Azzal én is tisztában vagyok, hogy az élelmiszerekre vonatkozó rendelkezések részben és bizonyos esetekben szigorúbbak nálunk, mint az Európai Unióban, és nem is amellett érvelnék, még véletlenül sem, hogy ezeket megszüntessük.
Ugyanakkor arra is fölhívnám a figyelmet, hogy ez a törvénytervezet - és itt sok szó esett a könnyítésről a családi gazdaságok vagy az őstermelők részére - jelenlegi állapothoz képest semmiféle könnyítést nem tartalmaz. Végül is a jelenlegi állapotnak megfelelő vonalat visz tovább az őstermelők vagy a családi gazdaságok részére. Tehát ezt mint tényt, mindenképpen szeretném megjegyezni.
A határon történő ellenőrzés meggyőződésem szerint mindenképpen azt az igényt erősíti, hogy az országba beérkező termék legyen az, amit egészen pontosan és megfelelő szigorral vizsgálni lehet.
Köszönöm szépen.
POGÁCSÁS TIBOR (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök asszony. Dr. Lentner képviselő úr felvetette a hazai termelő védelmét a külföldi termelő védelmével szemben, ugyanakkor beszélt az engedélyeztetés rendszeréről is. A gyártmánylapok hatósági engedélyeztetésének elmaradása pontosan azt a célt szolgálhatja és szolgálja is ebben az esetben, hogy a hazai termelő esélyegyenlősége kialakuljon az importtermékeket behozókkal szemben, hiszen - és ezt még egyszer kiemelném - az import esetében egy előmintával be lehet jönni a piacra, és nem kellett rendszeresen ellenőriztetni, és a költségek sem jelentek meg nyilvánvalóan az importőrnél, míg a hazai termelőnél a gyártmánylapok hatósági vizsgálata, vizsgáltatása kötelező volt. Ugyanakkor ez - még egyszer megemlíteném - nem jelenti azt, hogy a gyártmánylapok kikerülnének a termelés ellenőrzéséből, hiszen az előállító helyen a gyártmánylapoknak ott kell lenniük, tehát a gyártás biztonságát továbbra is elősegítik.
Köszönöm szépen.
POGÁCSÁS TIBOR (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Egymásnak ellentmondó hírek és nyilatkozatok jelentek meg az elmúlt hetekben sajtóban egy, az APEH nyomozó hivatala által feltárt, több milliárdos adócsalás-sorozattal kapcsolatban. Mint megtudtuk, egy, még 1997-ben létrehozott "számlagyár" segítségével milliárdos nagyságrendben jogosulatlan áfaösszegekre tettek szert az elkövetők azáltal, hogy fantomcégeket jegyeztettek be munkanélküliek nevével és adataival, amelyek azután elkezdték ontani a fiktív számlákat pénzért vagy más ellenszolgáltatásokért, a megrendelők által kért összegre, az általuk meghatározott tevékenységre állítottak ki bizonylatokat. Az előbb 5, de ma már 6,5 milliárdra becsült csalási érték mellett az egykori Tocsik-ügy 800 milliós értéke eltörpülni látszik.
Az egyébként akár "szokványosnak" is nevezhető ügy az elkövetési érték miatt kirívó adócsalás, melynek egyik mellékszálaként reflektorfénybe került az egyik parlamenti párt önkormányzati képviselője is, aki a csalássorozat főszereplőjének sógora. Az egyre zavarosabbá váló ügy, annak nagyságrendje megér annyit, hogy a parlament nyilvánossága előtt kapjunk tájékoztatást arról, hogyan is áll ma a nyomozás.
Kérdezem ezért a tisztelt államtitkár urat: ténylegesen kik és hogyan üzemeltették, és egyáltalán hogyan működtethették ilyen hosszú ideig a vecsési "számlagyárat"? Mekkora az elkövetési érték, a költségvetésnek okozott esetleges kár? Miféle cégek számára gyártottak fiktív számlákat, s ezek a cégek milyen büntetésre számíthatnak? Mit lehet tudni az első számú gyanúsított tartózkodási helyéről? És végül, a bűncselekmény felgöngyölítése során felmerült-e politikai összefüggés az üggyel kapcsolatban?
Köszönöm. (Taps a Fidesz padsoraiban.)
POGÁCSÁS TIBOR (Fidesz): Köszönöm a szót. Köszönöm államtitkár úr válaszát, amelyben különösen meglepett, hogy van olyan parlamenti párt, amelynek egy bűnszövetkezet végez legális tevékenységként szórólapkihordást.
A válasza összességében megnyugtató, mert abból egyértelműen kivilágosodott, hogy az APEH nyomozó hivatala a feladatát végzi, méghozzá jól. Mindannyiunkat felháborítanak az ilyen bűncselekmények. Érthetetlen számomra, hogy egyesek pont azt az intézményt támadják, amely ezeknek a bűncselekményeknek a megelőzése és felderítése céljából jött létre.
A válaszát elfogadom. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti oldalon.)
POGÁCSÁS TIBOR, a területfejlesztési bizottság előadója: Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Ház! Az előttünk fekvő törvényeket a területfejlesztési bizottság október 31-én tárgyalta, és abban tulajdonképpen egyetértés volt, hogy ezen törvények létrehozása, megalkotása szükséges; a vita az időpontról, illetve magának a törvénynek a tartalmáról szólt.
Nem volt vita abban sem, hogy a kárpótlást követően - mint ahogy ez ma már elhangzott - jelentősen elaprózódott a termőterület. Nagyon sok olyan földrészlet keletkezett, amelynek sok tulajdonosa van, olyan tulajdonosok, akik egymással érdemben nem állnak kapcsolatban, nem tudnak összedolgozni, ennek következtében a létrejött kényszerközösségek olyan problémákat vetettek fel és hoztak napvilágra, amit az elmúlt tíz-tizenegy év bizonyított, amely szerint megnőtt a megműveletlen területek mérete, lezáratlan örökösödési ügyek jönnek, aminek következtében nem követhető végig a jelenlegi tulajdonos, a földvédelmi intézkedések nem hajthatók végre.
Igaz az - és ez is elhangzott a bizottsági ülésen és itt ma is -, hogy a társtulajdonosi közösségből a jelenlegi rendszerben is ki lehet válni, de azt mindannyian elismerték, elismerhetjük, hogy ez bonyolult, és terheket ró a tulajdonközösség tagjaira. Ez a törvényjavaslat tehát ezen állapot megszüntetésére szolgál.
A kiadott aranykorona-értékkel rendelkező tulajdonosok kérelmet nyújthatnak be, hogy önálló ingatlanként megszerezhessék területüket, illetve eldönthessék, hogy osztatlan közös tulajdonként kívánják-e a továbbiakban a tulajdonukat megtartani. A megoldás jogvesztő határidőt tartalmaz, amit az ellenzéki oldalról több bírálat is ért, azonban úgy gondolom, hogy mindenképpen létre kell hozni egy végső határidőt, amivel a folyamat lezárását és befejezetté tételét elő kell segíteni.
A javaslat a nyilvános sorsolás menetét, a kiosztási sorrend kialakítását rendezi, így az önálló ingatlanok az FM-hivatal és a földhivatal közreműködésével birtokba adhatók. A törvény rendezi a megmaradó osztatlan közös tulajdon tulajdonba adásának feltételeit is, és itt szeretném azt hangsúlyozni, nem jelenti azt ez a törvény, hogy mindenáron, mindenképpen az osztatlan közös tulajdon minden egyes részlete nevesítve tulajdonoshoz kerüljön. Tehát ez az állítás nem állja meg a helyét.
Az állam részéről mindenképpen pozitív és segítő szándékot mutat, hogy a 2002. március 1-jéig benyújtott kérelmek során a megosztás költségeit - mint ahogy erről is volt már szó - az állam magára vállalja. Úgy gondolom, ez mindenképpen előnyös és pozitív eleme a törvénynek. A törvény azt is biztosítja, hogy az összes lehetséges földterület-kiadás után megmaradó igények az eddigiektől magasabb kártérítési összeggel pénzben megválthatók legyenek, tehát a kártalanítás megtörténjen.
Összességében tehát megállapíthatom azt, hogy a földkiadás során esetenként lehetetlen birtokviszonyok alakultak ki, ezeket a birtokviszonyokat olyan tulajdonközösségek jellemzik, amelyek megakadályozzák azt, hogy a tulajdonos a földdel ténylegesen rendelkezhessen. A törvényjavaslat lehetővé teszi ennek megszüntetését, eldöntheti a tulajdonos, hogy maga kívánja-e a földet megművelni, vagy egyáltalán rendelkezni akar-e és tud-e ezzel a tulajdonnal.
Mindezek alapján tehát a területfejlesztési bizottság 13 igen szavazattal, 6 nem ellenében a törvényjavaslatot általános vitára alkalmasnak tartotta.
Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz soraiban.)
POGÁCSÁS TIBOR, a területfejlesztési bizottság előadója: Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Ház! Az előttünk fekvő törvényt a területfejlesztési bizottság október 10-én tárgyalta. A bizottsági vitában elsőként felmerülő kérdés az volt, hogy azt a törvényt, amely gyakorlatilag a három közlekedési alágazattal, tehát a közúti, a vasúti és a légi közlekedéssel foglalkozik, miért egy törvényben és miért nem három különálló, önálló törvényben tárgyalja a Ház. A bizottsági ülésen megállapítást nyert az, hogy az EU-s jogharmonizáció miatt célszerű a törvénytervezetet egyben tárgyalni, hiszen a három törvény együtt-tárgyalása során a három fejezetben világosan elkülöníthetők az egyes szabályok. Egyszerűbb, ha a közlekedési törvényeket egyben, egy időpontban tárgyalják a bizottságok, így könnyen tartható a 2002. január 1-jei hatályba léptetés is.
Felmerült a bizottsági vitában, hogy vajon ez a törvény egységben van-e más törvényekkel, például a privatizációs vagy a koncessziós törvénnyel. Felmerült a kérdés, hogy nincs-e meg annak a veszélye, hogy az állami vállalatok tulajdonrészei kisebbségi állami tulajdonú vállalatokba kicsúszva az ellenőrzés alól kikerüljenek. A kormány képviselője megnyugtató választ adott, s megállapíthattuk, hogy az előbb említett jogszabályokkal az előterjesztés összhangban van. Ugyanakkor rávilágítottak arra is, hogy az EU-ban az idén jelent meg az a három közösségi alapelv, amelynek a pontos kidolgozása és egységes képe nem alakult ki még az Unióban sem, így ennek a követése nem egyszerű feladat, illetve ez elé kell a törvénnyel menni.
A vasúti részről szóló fejezet négy lényeges dolgot tesz lehetővé: az árufuvarozás tarifájának felszabadítását, illetve az árufuvarozás kikerül a koncesszió hatálya alól; a pályára lépés engedélyezési rendszerének kialakítása szükséges; biztosítani kell a szabad pályahasználatot az EU-s szabályok szerint; valamint megjelenik az elvi lehetősége a személyszállítási és az áruszállítási vállalkozói vasút szétválasztásának.
A bizottsági vitában örömmel fogadtuk azt, hogy a bizottság korábbi munkájában megfogalmazott felvetések, igények visszaköszöntek ebben a törvényjavaslatban, egyrészt a bizottság által már korábban megfogalmazott vasút-üzemeltetéssel kapcsolatos témákban, másrészről pedig a bizottságunkban sokszor és többször szorgalmazott közös polgári és katonai repülőtér-használattal kapcsolatos kérdésben. Az elmondottakra figyelemmel tehát a területfejlesztési bizottság 12 igen szavazattal, 6 tartózkodás mellett általános vitára alkalmasnak tartotta a törvénytervezetet.
Köszönöm a szót. (Taps a kormánypártok soraiban.)
POGÁCSÁS TIBOR (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Ház! Elnök Asszony! Tisztelt Miniszter Úr! Nagy ütemben folyik az országban a gyorsforgalmi úthálózat kiépítése, bővítése. Ez segíti a területi kiegyenlítődést, a fejlődésben elmaradott területek bekapcsolódását az ország gazdasági vérkeringésébe.
Mindannyian tudjuk, hogy az autópályák, a gyorsforgalmi utak segítik az ipar megtelepedését, a gazdaság élénkülését, ezzel újabb munkahelyek keletkezését segítik elő. A gyorsforgalmi utak építése a gazdasági növekedésre is kedvezően hat.
Van feladatunk ebben az ügyben bőven, hiszen több évtizedes lemaradás jellemzi a magyar főútvonal-hálózatot. A forgalom évről évre növekszik, hatását helyenként már nehezen lehet elviselni.
(20.40)
Választókerületem, Monor, Vecsés, Gyömrő térsége Budapest mellett terül el. A térképet felületesen szemlélve a szemlélődő első pillantásra könnyedén mondhatná azt, hogy kiváló közlekedési helyzet van, jók az úgynevezett elérési mutatók. A sok-sok ingázó, akik azonban nap mint nap átesnek azon a megrázkódtatáson, amit néhány kilométernyi út megtétele jelent, tudják, hogy a valóság egészen más. Hosszú kilométereken keresztül araszolva, negyedórákat, félórákat ácsorogva türelmetlenkednek, időnként dühöngenek autóikban.
A 4-es út, amelyen az előbb általam vázolt helyzet nap mint nap kialakul, már régen túljutott kapacitásának határán. Autópályányi a forgalom, ami itt zajlik, és ez nemcsak a közlekedést, az átmenő forgalmat akadályozza, hanem az út által kettészelt településen élő polgárok életét is keseríti. Szinte lehetetlen a csúcsforgalom idején a települések egyik feléről a másikra átjutni, és nagy tiszteletet érdemelnek mindazok, akik együtt élnek az állandó zajjal, füsttel, környezeti ártalmakkal és a közlekedési nehézségekkel.
Ma már tudjuk azt, hogy a kormány felismerte ezt a problémát, és cselekvésre szánta el magát. A tervezett elkerülő út meggyorsítja majd a közlekedést a választókerületem és természetesen minden úthasználó számára. Minőségileg is új élethelyzetet teremt Vecsésen, Üllőn, de a jó és gyors közlekedési lehetőség Monor, Péteri, Gyömrő, Maglód, Ecser, valamint a Tápió mente településeinek is nagy segítséget jelent.
Tisztelt Miniszter Úr! A tervezett M0-ás út és a tervezett 4-es elkerülő csomópontjában az ősz folyamán már munkagépek serénykedtek. Remélhetjük-e azt - és reméljük azt -, hogy ez már azt jelenti, ezen a területen előrelépés történik, és megkezdődik az út kiépítése?
Köszönöm a szót. (Taps a Fidesz soraiból.)