Felszólalás adatai

DR. VOJNIK MÁRIA, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Országgyűlés! A társadalombiztosítási alapok 2000. évi zárszámadásának a vitája, a vita körülményei és az elénk hozott törvényjavaslat hűséges tükörképe a társadalombiztosítás helyzetének, többféle szempontból is. Ez az utolsó alkalom, amikor a társadalombiztosítás önálló alapjairól folytat a Ház a zárszámadás keretében vitát, hiszen a kormány javaslata és a kormánytöbbség szavazata értelmében a társadalombiztosítási alapok önállóssága a Fidesz-kormány idején megszűnt. Azonban a 2000. év zárszámadása alkalmat ad arra, hogy tapasztalatokat szerezzünk, hogy ezeket a tapasztalatokat hátralévő idejében a kormány hasznosíthassa a 2001. és a 2002. év folyamán.

A 2000. évi zárszámadás módot ad arra, hogy megvizsgáljuk, hogy a költségvetés, a társadalombiztosítási alapok költségvetésének a készítésekor a kormány milyen munkát végzett, hogyan gondolta végig a makrogazdasági mutatók alakulását, hogyan alapozta meg a társadalombiztosítási alapok költségvetését, milyen gondossággal tervezte meg a bevételeket, milyen gondossággal és körültekintéssel vizsgálta meg a szükségessé váló kiadásokat, hogyan rendelkezett és milyen elképzelései voltak az ellátások biztonságának szavatolásáról, miként gondolkodott a társadalombiztosítás még meglévő vagyonának kezeléséről és annak eladásáról. Arra is alkalmat ad, hogy megvizsgáljuk, hogy a kormány időközben megváltozott elképzelése szerint a jelenlegi vagyonkezelők kezében helyesen helyezte-e el a társadalombiztosítás két alapjának felügyeletét.

(21.20)

Ez utóbbira azért kell külön kitérni, hiszen az egészségbiztosítási alapok felügyelete ma már az Egészségügyi Minisztérium kompetenciájába tartozik, és úgy tűnik, hogy a zárszámadás tanulságait az Egészségügyi Minisztérium nem kívánja megfontolni, hiszen egyetlen képviselője nem tartózkodik a teremben.

Tisztelt Képviselőtársaim! A 2000. évi zárszámadás fényesen igazolja a Magyar Szocialista Párt országgyűlési képviselőcsoportjának a költségvetési vitában hangoztatott észrevételeit, hogy a társadalombiztosítás 2000. évi költségvetése megalapozatlan; méghozzá szándékosan volt megalapozatlan, szándékosan volt hibásan tervezett, szándékosan becsülte alá az ágazat működéséhez, a nyugdíjellátásokhoz, az egészségbiztosítás természetbeni és pénzbeni ellátásaihoz, a kórházak működési biztonságához és a betegek gyógyszerhez való hozzájutásának biztonságához szükséges kiadási szükségleteket. Ebben a Házban csak azt érte meglepetés az ellátás biztonságához szükséges állami többlet-hozzájárulások mértékéről, akinek fogalma sincs arról, hogy miből kell gazdálkodni a társadalombiztosítás kiadásainak, illetve alapjainak, és hogy mit jelentett a biztonságos működés kereteinek a megteremtése.

Anélkül, hogy a részletekbe mennék egy vezérszónoklat rám eső időkeretében, szeretném elmondani, hogy a megalapozatlan költségvetés eredményezte az alultervezettség miatt, hogy az egészségügyi ágazatban 2000-ben folyamatos veszélyben voltak az ellátó intézmények, a végiggondolatlan törvénykezés miatt akut válsághelyzet alakult ki a gyógyszerellátásban, és hogy robbanásközeli helyzet alakult ki a gyógyító ágazat szereplői között.

Továbbgyűrűzött ebben a költségvetésben az előző évi törvénytelen nyugdíjintézkedések minden hatása, hiszen az alultervezett, szándékosan alultervezett infláció miatt többször kellett módosítani az ellátásokat. A kapkodó intézkedések szükségességét csak azok tudják megítélni, akik tudták, hogy az egészségügyi dolgozók bérhelyzete milyen ebben az ágazatban, akik tudták, hogy a 2000. évi gyógyító-megelőző ellátások kiadási tervezete az 1999-es zárolásokkal csökkentett bázisra tervezett 5,9 százalékos emelés volt. Aki ebben az ülésteremben hajlandó nemcsak számokat olvasni, hanem a számok mögé is nézni, az tudja, hogy a 2000. évben az 1999-es csökkentett bázisra épített 5,9 százalékos növekmény nemcsak a dologi kiadások növekedését nem tartalmazta, hanem nem volt elegendő ahhoz a működési biztonsághoz, amelyet minimális követelményként támaszthatnak a biztosítottak az ágazat elé.

A kapkodó intézkedésekre azért is szükség volt, mert amikor a kormány már nem tudta kordában tartani az ágazat lázadni készülő dolgozóit, a Semmelweis-napi ünnepségek előtt rajtaütésszerűen bejelentette a 15 milliárd forintos ágazati béremelést. Jellemző azonban, hogy sem az ágazatban dolgozók létszámát, sem a béremeléshez szükséges kereteket nem sikerült érdemben megsaccolni. A kormány úgy viselkedett, mint céllövöldében az a kétbalkezes céllövő, akinek még a céltábla helyzetéről sincs biztos információja, és vagy fölé, vagy alá lő ennek a céltáblának. Hiszen a 15 milliárd forintot háromszori nekifutásra sem sikerült odaadni az egészségügyi dolgozóknak - ennek köszönhető persze, hogy itt maradvány képződött. És ez az egyik oka, ennek ellenére, hogy az állami költségvetésnek ki kellett egészíteni az Egészségbiztosítási Alap költségvetését, például ezzel a 15 milliárd forinttal.

Mondhatnám, saját dugájukba dőltek a kormánypártok akkor is, amikor megalapozott számítások nélkül tervezték meg a kasszák zártsága mellett a gyógyszerkasszát olyan mértékben, amelyről még a legóvatosabb szakértők is azt mondták - és ilyen óvatos szakértőnek kell tartani az Állami Számvevőszék munkatársait is -, hogy nem lesz elég a gyógyszertámogatásokhoz. Így lett ez aztán a gyógyszertámogatásokkal, hogy már márciusban hozzá kellett nyúlni a többi zárt kasszához, és a kormány megpróbált valamilyen módon egyensúlyozni a gyógyítókassza különféle előirányzatai és a gyógyszerkassza között, hogy melyik az, ahol a legkevésbé tűnik fel, hogy a hiány mértéke egyre jelentősebb.

Így történt, hogy a 135 milliárd forintos zárt gyógyszerkassza nyilvánvalóan nem lett elég. Amikor ellenzéki képviselők javaslatot tettek ennek a kasszának részben a kinyitásra, részben a racionális gyógyszerfelhasználásra szóló kormányzati intézkedésekre, akkor a kormány érzéketlen maradt.

Így volt ez, amikor az egészségügyi bizottságban kértük a gyógyszerkassza kiegészítését. És az a bizonyos hibás céllövöldés működött akkor is, amikor a '99. évi zárszámadás kapcsán a kormány felültervezte a gyógyszerkiadásokra nyújtott támogatást. Ennek eredményeképp alultervezte a fekvőbeteg-ellátásra szükséges kereteket, és alighogy a zárszámadást és a benne rejtőző költségvetés-módosítást a parlament elfogadta, a következő napon már módosította is a gyógyszerkassza és a fekvőbeteg-ellátás közötti előirányzatokat, hiszen nyilvánvaló, hogy nem volt szükség akkor arra a 150 milliárd feletti gyógyszertámogatásra.

Tisztelt Képviselőtársaim! Ennek a zárszámadásnak az a legfontosabb tanulsága, hogy ha egy költségvetés nem megalapozott, akkor sem a bevételi, sem a kiadási oldalai nem fogják követni a kormányzati szándékokat. Egy múlt rendszerbeli viccben mondták, hogy az akkori rezsim intézkedéseit és annak jóváhagyását az eszme diadalaként kell értékelni a józan ész fölött. Én azt gondolom, hogy ha valami, akkor a társadalombiztosítás 2000. évi költségvetésének a tervezése, a kormánypártok általi elfogadása volt az a pillanat, amikor a kormányhoz való lojalitás győzött a józan ész fölött, és ha máskor nem, akkor a zárszámadásban kellene elismerni ezeket a hibákat.

A Nyugdíj-biztosítási Alap zárszámadásáról Kökény Mihály képviselőtársam fogja önöknek a Szocialista Párt álláspontját közvetíteni.

Mi ennek alapján az Egészségbiztosítási Alap zárszámadását általános vitára sem tartjuk alkalmasnak.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.)