Felszólalás adatai

Tisztelt Képviselőtársaim! Volner János képviselőtársam nagyon sok dolgot elmondott a közigazgatás, a közszféra kérdésével kapcsolatosan. De ha mindannyian megvizsgáljuk, hogy ebben a hihetetlen mértékű piaci, pénzügyi, gazdasági válságban melyek azok a lépések, amelyeket a magyar kormány és a magyar parlament megtesz, hellyel-közzel közösen vagy adott esetben kormányzati parlamenti képviselők döntő többségének szavazatával, milyen átalakítások zajlanak jelenleg Magyarországon, általános vélemény, közvélemény, hogy változtatni kell, mert ebben az állapotban, amilyenben jelenleg a folyamatok vannak, ez így nem maradhat. Ugye, tudjuk azt is, hogy a kormány minden területen megpróbál olyan programokat kialakítani, amelyek a jövőbe mutatóak, meg tudják alapozni egy gazdasági fejlődés után tényleg az újszerű társadalmi viszonyok kialakítását akár az oktatási törvénynél, akár az egészségügyi törvénynél, de lehet a szakképzésről beszélni, lehet a felsőfokú oktatás kérdéséről beszélni. De ugyanígy van a közigazgatás területén is, az új önkormányzati törvény, a megyei közigazgatási hivatalok kialakítása, a járási rendszer kialakítása mind olyan lépés, ami egyrészt az átalakítás során egészen biztosan pluszforrásokat igényel.

De amikor maga az átalakítás megtörténik, egészen biztos, hogy társadalmilag is, a költségvetés szempontjából is hihetetlen mértékű hatása lesz, és ha tényleg a rendszereket sikerül úgy átalakítani, hogy valóban a korszerűség irányába, a XXI. századi követelmények irányába tudjon elmozdulni, akkor össztársadalmi szinten is pozitív hatása lesz. Itt nem akarok most visszamutogatni, Gőgös Zoltán képviselőtársam is elég vehemensen mondta, hogy ágazatból kerülnek kivonásra források, de más ágazatban jelennek meg források, de én mindig azt látom, azt tapasztalom, hogy az akut problémát, a legsúlyosabb akut problémát kell azon a szinten kezelni, hogy az ne tudjon súlyosabbá válni.

Abban Volner János képviselőtársamnak maximálisan igaza van, hogy a közszférában hihetetlen az a létszámmennyiség, ami jelenleg forrásigénnyel jelentkezik a magyar pénzügyi-gazdasági viszonyok között. Ha itt valóban el tudnak indulni az átalakítások, az önkormányzatok terheinek csökkentése... Hiszen maga az önkormányzati törvény is, a közigazgatási rendszer kialakítása is azt vonja maga után, hogy számos olyan területen, ahol idáig agyon voltak terhelve az önkormányzatok különböző feladatokkal, és azokhoz megfelelő források nem voltak biztosítva... Ettől nyögtek, fogalmazzunk így, és mentek tönkre az önkormányzatok, és azoktól a felelőtlen pályázati formáktól, amelyekhez még az önerőt is hitelből biztosították annak érdekében, hogy az adott négyéves időszak alatt, mondjuk, a polgármester vagy a képviselő-testület fel tudja mutatni a társadalomnak, az ott élő állampolgároknak, hogy igenis tudtak valamit fejleszteni. Ugye, itt jön be mindig a hasznosság, hogy az a fejlesztés valóban arra lett-e fordítva, hogy az össztársadalmi érdeket, az ott élő emberek érdekeit milyen szinten tudta megjavítani, és annak működési költségeiben jelentkezett-e megtakarítás.

Ugye, nagyon sokszor az a legnagyobb probléma, és ezt látjuk a görög válságból is, hogy hihetetlen mértékű uniós forrásokat használtak fel, emésztettek fel, és betonba öntötték. Nem köszönt vissza az a hihetetlen mértékű beruházásfejlesztés, aminek olyan társadalmi hatásának kellett volna lennie, hogy korszerűbbé válik, rendezettebbé válik, amihez igazodik a helyi közösség is. Ilyenkor jön be az a kérdés, hogy nemcsak kötelezettsége, kötelessége is van, hogyan tudja azt gondozni, fenntartani, ápolni. Ez is egy nagy kérdés. A másik oldalon pedig a pazarlás, a korrupció. Nagyon jól tudjuk, hogy a 2008-2009-es állami számvevőszéki jelentések döntő többségében megtalálható az, hogy Magyarországon 200-300 milliárd forintos korrupciós források tűntek el, mentek el. Tehát valahol ezeket a csapokat is le kell zárni.

Ugyanez a kérdés az agrárterületen is. Számos olyan lépés történt az elmúlt időszakban, ami jobbítani kívánja a későbbiekben a magyar agrárágazatból élők helyzetét, akár a növénytermesztés, állattartás területén, annak a piacra jutatása területén. Ilyen az élelmiszer-biztonság kérdése. Abban is már számos területen próbált meg a kormány lépni. Mert tényleg élelmiszerek kerülnek be tele festékanyaggal, meg nem tudom, milyen hozzáadott egyéb más anyaggal. Ha valaki nagyon olcsón vásárol, mondjuk, virslit, akkor abban húst nem is talál. Megtalálható benne a színezőanyagtól kezdve mindenféle anyag az égadta világon. Tehát ezeken kell úgy módosítani, változtatni, hogy valóban a magyar termék kerüljön elsődlegesen a magyar piacra, ne pedig olyan termék, amelyre már mindannyian azt mondjuk, hogy Európa szemetét próbálják meg Magyarországon értékesíteni, árusítani.

Ehhez jön be az a törvény, ami meg fog jelenni. Tegnap tárgyalta a számvevőszéki és költségvetési bizottság a plazastopok kérdését. Ugye, 300 négyzetméternél nagyobb kereskedelmi építményeket a jövő évtől fogva legalábbis 2014. december 31-ig nem lehet építeni. Tehát valahol kell egy határ szabni annak érdekében, hogy valóban a magyar gazdasági termékstruktúra, a magyar piac, a magyar élelmiszer-gazdaság is meg tudjon erősödni, és lehetőleg Magyarországon a saját termékeinket tudjuk a magyar piacra vinni, és adott esetben abból exportálni is.

(15.30)

Nézzük meg a gazdasági kérdéseket! A Jobbiknak abból a szempontból igaza van, hogy lehetne gyorsítani. Csak amikor nekiállunk gyorsítani, akkor felmerül a kérdés, hogy miért ilyen gyorsan. Mindig - hogyan mondjam? - lehetne csettinteni egyet és azt mondani, igen kérem, ezt holnaptól fogva így csináljuk, csak hát az összes olyan körülményt, ami miatt esetleg nem bevezethető vagy adott esetben nincs meg mögötte az a háttérrendszer, intézmény, ami megfelelően ki tudná szolgálni, ez a gátja annak, hogy valamit hihetetlen gyorsan be lehessen vezetni.

A gazdasági növekedéssel és az államadóssággal kapcsolatban Veres János elmondta és nagyon sok MSZP-s képviselő próbált úgy érvelni, hogy miért mutogatunk visszafelé. De hát elnézést, a rákfenéje annak az, hogy a gazdasági növekedés abban az időszakban, főleg 2006-tól, nyugodtan lehet így fogalmazni, messze alatta teljesített, mint amit Magyarország az elmúlt időszakban kellett volna hogy teljesítsen más országokhoz képest, és ehhez egy hihetetlen mértékű hitelállományt vettek fel. Ez abba a spirálba vitte bele Magyarországot, hogy a hitelállománnyal megnőtt a devizahitelesek száma, hisz nagyon jól tudjuk, ennek az összegkerete megközelíti a 4000 milliárd forintot. Nincs az a költségvetés, és a költségvetés nincs abban a helyzetben, hogy ennél sokkal nagyobb mértékű állami dotációt hozzá lehessen rendelni, mint ami jelen pillanatban rendelkezésre áll, és ebben próbálja meg a magyar kormány, a magyar állam megkeresni azokat a lehetőségeket, amik még a finanszírozhatóság határán, de egyfajta biztonságot is tudnak nyújtani az állampolgároknak.

Nagyon rossz dolog az, ha valaki úgy fogalmaz a maga részéről, számos parlamenti vitában jómagam is mondtam, és visszaemlékezem arra, amikor 2008. október 7-én Varga Mihály képviselőtársam mondta, hogy világválság van, akkor még azt mondták neki, hogy hazaáruló, ne merjen ilyent mondani, mert Magyarországot nem érinti a világválság, és rá öt vagy hat napra az IMF-től megkaptuk azt a hitelmennyiséget, amivel abban az időszakban finanszírozható volt Magyarország.

Egészen biztos, hogy maga a költségvetés és a költségvetés számai fejezetenként is az összes problémára, amit képviselőtársaim felvetettek, nem elég. Biztos, hogy nem elég, de abból kell gazdálkodni, ami jelen pillanatban rendelkezésre áll. És ha azt nézzük, hogy a terhek milyen mértékben tendáltak át erre a kormányra, tehát melyek voltak azok a kifizetetlen számlák, vagy adott esetben olyan mértékű tartozásállomány, mint mondjuk a MÁV kérdése, vagy lehetne sorolni tovább, hogy melyeket kellett a jelenlegi kormánynak az előző kormány hibájából megoldani és mikért kellett helytállnia, akkor ha ezeket összerakjuk, s nemcsak a hitelfelvétel nagyságrendje, ilyen volt a PPP-fejlesztések kérdése is, és lehetne sorolni tovább, hogy melyek voltak azok, amelyek terhelték a kormány költségvetési mozgásterét.

Jelen pillanatban úgy látom és úgy érzem, hogy az a költségvetés, amely most a parlament asztalán van, minden riadalom, riogatás ellenére tartható egy fegyelmezett gazdálkodással, és valóban - ahogy Nyikos elnök úr is szokta mondani - majd meglátjuk, amikor abba a stádiumba jut, hogy a következő évi költségvetés indulásakor, január 1-jétől a lépések hogyan fogják ezt visszaigazolni. De bízzunk abban, hogy tartható lesz a költségvetés, és bízzunk abban is, hogy nem kell olyan mértékű kiigazítást tenni, ami adott esetben a jövő évi költségvetést felborítaná.

A gazdasági növekedéssel kapcsolatban: a harmadik negyedévi mutatók, ha mindannyian jól tudjuk, és bízom benne, hogy mindannyian ugyanazt olvassuk, akkor még pozitívabb eredményt mutatnak, mint amit a különböző tanácsadó cégek felvázoltak. Tehát jobbak az eredmények, mint ahogy ezt maga a rendszer annak idején úgy próbálta definiálni, hogy sokkal rosszabb lesz a gazdasági növekedés, mint amit Magyarország a maga számára kitűzött, annak ellenére, hogy az Európai Unió tagországain belül minden országnak a saját gazdasági növekedését rontania kellett, és ehhez képest én mindig azt mondom, most is azt mondom, hogy Magyarország ebben a válságban még mindig képes arra, hogy pozitívan tudjon teljesíteni.

Tisztelt Képviselőtársaim! Azt szeretném javasolni mindannyiunknak, hogy azok az átalakítások, amelyek a parlament előtt állnak, és a döntő többségük a jövő évtől fogva megindul, abban azt próbáljuk mindannyian vizsgálni, hogy mi az a pozitív irány, ami az átalakítások kapcsán a költségvetésnek azon belső szerkezetében fog megtakarítást jelenteni, amiből adódóan a későbbiek folyamán majd extra pluszt lehet olyan területekre is fordítani, amelyekben most nagymértékű elvonás történik. Hiller István képviselőtársam is felvázolta, hogy a kultúrától micsoda hatalmas elvonás történik, de azt elfelejtette hozzámondani, hogy jövő évtől fogva a kultúra területén mekkora beruházások valósulnak meg, és ez tulajdonképpen a kultúra kiszolgálását próbálja meg eredményesebbé, korszerűbbé és alátámaszthatóbbá tenni.

A kistelepülésekkel kapcsolatban úgy látom, a kormány nagyon sok olyan pályázati formát próbál megvalósítani, ahol a kistelepülési kultúrát próbálja meg korszerűsíteni. Lehetne erre is számos példát mondani. Rengeteg pályázati forma került kiírásra, ott van például az óvodák és a bölcsődék férőhelyszámainak a növelésére kiírt pályázat 12 milliárddal, és ha ehhez hozzávesszük azt a közel 1000 milliárdos uniós forrást, ami elsődlegesen a hazai kis- és középvállalkozások irányába megy, és tapasztalható az, hogy az elmúlt időszakban rengeteg hazai kis- és középvállalkozás nyert már forrást, ezzel is tovább lehet erősíteni a magyar gazdaságot, és stabilabbá lehet tenni a jövő évi költségvetés teljesítését, lehetőségét. Ehhez mindenképpen az kell, hogy külföldön ne rontsuk Magyarország hitelét, tehát ne rohangáljunk ki az Európai Unióba és az Európa Tanácsba panaszkodni, mert azt hiszem, ezzel senki nem tesz jót Magyarország jelenlegi helyzetében, hanem próbáljunk meg egyfajta optimizmust és ne örökösen pesszimizmust sugározni, hogy innentől fogva minden rossz és semmi sem megoldható, hanem tényleg erre lehet nyugodtan azt mondani, hogy egy nagyobb, erőteljesebb összefogással és optimizmus sugárzásával, és ehhez hozzárendelve azokat a korszerűsítési folyamatokat, amelyeket a kormány minden területen meg kíván valósítani, ehhez próbáljuk meg az embereket és a társadalmat úgy meggyőzni, hogy az újságokban ne az jöjjön le, mint amit Kórozs Lajos volt MSZP-s képviselőtársunk sugall rendszeresen az újságokban, hogy elvonják majd a nyugdíjat - az se lett igaz -, elvonják ezt, elvonják azt, és sorra igazolódik be, hogy az a riogatás, amit saját maga is különböző médiákon keresztül sugall, sorra-rendre dől meg.

Azt szeretném javasolni, hogy magát a költségvetést, az adórendeleteket képviselőtársaim próbálják meg módosító javaslatokkal úgy segíteni, hogy az jobbá tudjon válni, és a végszavazásnál lehetőleg minél nagyobb számban támogatni. Köszönöm a figyelmüket. (Taps a Fidesz soraiban.)