Felszólalás adatai

Ha ezeket a feladatokat tűzte volna ki a kormányzat alapelvként, hogy ezen változtatni akar, és célként azt, hogy ezeket az alapelvként elhatározott dolgokat valamilyen módon elérje, és ehhez tervezze az egész ellátó apparátust, az összes feltételt és természetesen az úgynevezett finanszírozási fedezethez szükséges összeget, akkor lehetne vagy lehetett volna ezt a folyamatot elindítani. Sajnos, a költségvetés számait látva ez a folyamat 2012-ben sem fog elindulni, elmarad, és az a több mint 44 milliárdos kivonás - letisztítva a költségvetést mindenféle cafrangjától - az egészségügyben hiányként jelentkezik. Az a szomorú ebben, hogy ebbe még nincs beleszámolva az a hiány, illetve az az adósság, ami gyakorlatilag a kórházak, egészségügyi intézmények működtetésénél már jelen pillanatban fönnáll, és ez körülbelül év végére közel 65 milliárd forintot fog kitenni, tehát ezzel is rontjuk az egészségügy talpra állásának az esélyét.

(13.30)

A másik legnagyobb probléma - azonkívül, hogy tartozásai vannak az egészségügyi intézményeknek - az, hogy a költségvetés értelemszerűen a módosítóink ellenére; mert mi természetesen a Jobbik részéről az úgynevezett humán oldal megerősítésére az egészségügyi bérfejlesztésnek egy úgynevezett első lépcsőjét próbáltuk meghatároztatni vagy elfogadtatni a parlamenttel, sajnos sikertelenül. Ez azért tragikus, mert a jelenlegi tendencia, az orvoselvándorlási tendencia nemhogy csökkenne, hanem látván a költségvetés számait, inkább nőtt.

Jómagam, aki a Magyar Orvosi Kamarában országos hivatalvezetőként aláírom az úgynevezett jó hírnévről szóló igazolásokat - azoknak a képviselőknek mondom, akik nem tudják, hogy ez mit jelent: ez a belépő ahhoz, hogy külföldre elmenjenek dolgozni -, átlagosan hetente körülbelül 40, vannak olyan időszakok, amikor 60-80 ilyen jó hírnévről szóló igazolást írunk alá, ami valójában a külföldi munkavállalási szándék kezdetét jelenti. Ebben az évben az év végéig feltehetően az 1000 főt is meg fogja haladni az elvándorlás.

Sajnos a költségvetésnek az a szándéka, miszerint a rezidensek egy részének - tudniuk kell a képviselőtársaimnak, hogy körülbelül 2800 rezidens van Magyarországon különböző évfolyamokban természetesen, hiszen a szakorvosképzés egy öt-, öt és fél éves folyamat bizonyos szakokon. Az erre szükséges összeg körülbelül 7,9-8 milliárd lenne, hogy minden rezidensnek meg tudjuk adni ezt az úgynevezett 100 ezer forintos ösztöndíjat vagy bérfejlesztést, nevezzük, aminek akarjuk. Ehhez képest a kormányzat a 2012. évre, tessenek jól figyelni, összességében erre a 400 emberre nem egészen 550-560 millió forintot szán csupán, tehát elég nagy az elmaradás, nem is értjük, hogy miért csak ilyen kis mértékben tették ezt meg.

Természetesen a rezidensbéreknek vagy rezidensdíjazásnak ilyen formán és ilyen kis számban történő emelése inkább még kvázi, úgy tapasztaljuk az egészségügyben, hogy olaj a tűzre, és az orvosok elvándorlása ettől nemhogy nem áll meg, hanem inkább fokozódik. Ugyanis többéves szakvizsgával rendelkező szakorvosoknak a bruttó, illetve nettó jövedelme jóval kevesebb, mint az így 100 ezer forint nettóval megemelt rezidensjövedelem, és ez az oktatásban sem túl szerencsés, hiszen egy olyan valakinek kell a szakorvoshallgatót vagy tanuló szakorvost oktatni, akinek kisebb a jövedelme. Mivel emberekről van szó, ne csodálkozzanak azon, hogy nem túl nagy krafttal és kedvvel végzik ezt a tevékenységet a kollégák.

Magyarán szólva: manapság az egészségügyben egy generális bérfejlesztés elindítása lenne indokolt, és természetesen nemcsak az orvosokról beszélek, nemcsak az orvosok számára fontos ez, hanem valamennyi, úgynevezett egészségügyi dolgozó számára, beleértve a nővéreket, szakdolgozókat, valamennyiüket, védőnőket, és a többi.

Tudom jól, hogy az általunk javasolt 118 milliárd, amit módosító javaslatként beadtunk, ezt mi úgy osztottuk meg, hogy jogviszonytól függetlenül minden alapellátónak, az alapellátásban dolgozó asszisztenciának, minden, a járó- és fekvőbeteg-ellátásban dolgozó orvosnak, asszisztenciának, tehát minden egészségügyi dolgozónak szántuk, sőt, az úgynevezett egészségügyben dolgozó technikai személyzet számára is terveztünk egy elsőlépcsős béremelést. Hogy legyen fogalmuk, hogy ez mit jelent ebből az összegből: ez orvosonként bruttó havi 90 ezer forintot jelent - tehát nem azt mondom, hogy hatalmas nagy összeg, de első lépcsőként gondoltuk -, szakdolgozónként 50 ezer forintot, és a technikai személyzetnél egy 40 ezer forintos bruttó növekményt jelentene.

Természetesen ettől nem javulna sokat a helyzetük, de mégis, ha ezt egy folyamat első lépcsőjének tekintené a kormány, és ezt az összeget a bázisba a következő évben beletenné, tehát nem vonná ki, hanem beletenné, és akkor is valamilyen szintű emelést kezdhetne, akkor lehetne elérni 3-5 éven belül, hogy az uniós bérszintek olyan átlagára legalább felhozzuk, hogy az orvosok, illetve szakdolgozók eláramlása az országban megálljon.

Ezért nagyon szeretném, bár bizottsági szinten elutasították, ha a szavazáskor esetleg a tisztelt Ház ennek a módosításnak zöld utat engedne. Tudom, hogy nem így működik a parlament, de mégis ezt kell megtennem, hiszen felelősséget érzek azért, hogy ha Magyarországon az egészségügy ilyen formában és ilyen szinten és ilyen gyorsasággal romlik és omlik össze, nem tehetem meg, hogy parlamenti képviselőként legalább ne hozzam szóba ezt a kérdést, és ne próbáljam ösztönözni képviselőtársaimat, hogy foglalkozzanak ezzel a kérdéssel. Értsék már meg: minden ilyen kimaradt, elmaradt forint nemcsak az orvoslétszám, a szakdolgozói létszám kevesbedését fogja okozni, hanem ellátatlanságot, sőt, esetenként halálozást, haláleseteket fog okozni, és olyan embereket, akik egyébként megmenthetők lettek volna vagy lennének, azokat sem sikerül megmentenünk.

Nagyon fontos, hogy ez a béremelés valamennyi szintre elmenjen, elmenjen az alapellátásba is. Jó, tudom, erre az a válasz, hogy az alapellátó háziorvos vállalkozó. Ha önök tudnák azt, hogy a finanszírozás, amit az alapellátók kapnak, már rég elégtelen. Még egy közalkalmazotti bér sem szedhető ki belőle, vagy ha azt kiveszi, akkor egy fillér nem marad a működtetésre, viszont ha minden működési és fejlesztési költséget kifizet, akkor meg nem marad egy fillér a bérére sem. Nem véletlen, hogy a háziorvosi pályát most már nem választják szívesen a fiatalok. Tegnap éppen az egészségügyi salátatörvényben elfogadott praxisjog-módosítás, amit feltétlenül üdvözöltünk, egyedül nem fogja megmenteni az alapellátást, ha nem próbáljuk emelni.

Azt a 81 milliárdot, amit 2010-re megszavazott a parlament, ugyanazt a 80 milliárdot szavazta meg erre az esztendőre is, tehát még az inflációt sem tudják ezzel a kollégák kivédeni. Erre javasoltunk mi 15 milliárdot úgy, kvázi akár pántlikázott pénzként, hogy ez az összeg valóban bérfejlesztésre kerüljön mind az orvosok, mind pedig a szakdolgozók esetében. Mert - önök valószínűleg tudják, nem tudják - egy olyan háziorvos, aki hetvenegynéhány éves koráig még mindig dolgozik a praxisban, nem azért dolgozik ebben a praxisban, mert annyira munkamániás, hanem jelen pillanatban egy háziorvos, aki buta módon vállalkozónak elment, és a minimálbér után adózott, annak most a nyugdíja alig haladja meg a 60 ezer forintot, természetes, hogy haláláig dolgozik. Éppen a múlt héten - mert nekünk bejelentik a haláleseteket - halt meg két 70 éven felüli háziorvos-kolléga a rendelőjében, tehát még nyugdíjba sem tudott emiatt elmenni.

Nagyon fontos lenne, hogy ez megszülessen, és roppant fontos lenne, hogy a kórházi ellátásban is a személyzetet biztosítsuk, mert ugyan most kezdi a kormány az egészségügy szervezetének a kiépítését, de higgyék el: ebből az orvoslétszámból és ebből a korösszetételből nem igazán marad most már olyan választék, amely minőségi ellátást nyújthatna.

Van egy szörnyű lidérces félelmem ezzel kapcsolatosan, ugyanis ebben az évben éppen a salátatörvényben javasolták önök, hogy gyakorlatilag 2012-től a Magyarországon nem gyógyítható betegségeket ezentúl a magyar beteg külföldön is gyógyíttathassa, és ezt finanszírozni fogja a társadalombiztosítás. Evvel semmi bajom nincsen, főleg, ha Magyarországon nem lehet gyógyítani, de olyan híreket hallunk, hogy 2013-ban minden beteg akár az Unióban is gyógyíttathatja magát, és fogja finanszírozni a társadalombiztosítás. Csak nem ezért engedik lerohadni az egészségügyet? Csak nem ezért engedik el az orvosainkat? Mondván, hogy minek fejlesszük mi, minek áldozzunk egy fillért is, majd a betegeknek, ha nem tetszik, vagy meg akarnak gyógyulni, akkor majd az Unióban fognak gyógyulni. Ez valószínűleg a tehetősebb beteg embereknek megengedhető, de az átlagbeteg, nem gondolják komolyan, hogy Bécsbe fog kimenni az epekövét kivetetni, és milyen ellátást fog ő itthon kapni?

Egyszerűen nagyon kérem a tisztelt Házat, kezdje el végre, ha csak jelképesen is, gesztus szintjén, de kezdje el végre az egészségügy megmentését, ahogy önök, illetve a miniszterelnök úr is jelezte a választások idején és a kormányprogramban is, mert amit mi látunk és tapasztalunk, lásd most a 2012-es költségvetés kapcsán, az gyakorlatilag az egészségügy teljes összeomlását vetíti előre.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a Jobbik soraiban.)