Felszólalás adatai

DR. FARAGÓ PÉTER (MSZP): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Államtitkár Úr! Nagyon kellemetlen helyzetben vagyok, illetve ez a kifejezés nem is nagyon illik erre a helyzetre, ha talán inkább azt mondom, hogy méltatlan helyzetben vagyok, akkor ez jobban fedi a valóságot.

Előttünk van egy olyan törvénycsomag, amely hét különböző törvény módosítását tartalmazza. Az államszervezetre vonatkozó egyes törvényi rendelkezések, továbbá az ingatlan-nyilvántartásról rendelkező törvény, valamint a halászatról és horgászatról szóló törvény módosításáról szól a törvényjavaslat. Én már nem kívánok foglalkozni ezzel a csomaggal, hiszen elég sokat beszéltünk erről, szinte kivétel nélkül talán még a kormánypárti képviselőtársaim is kritizálták, hogy miért vannak együtt.

Rátérnék a törvényjavaslatnak egy teljesen más részére, amit eredendően is el szerettem volna mondani, ez pedig a halászatról és a horgászatról szóló törvény módosítása. Előrebocsátom - lehet, hogy ez egy kicsit meglepő lesz -, hogy ellenzéki képviselőként a törvénycsomagnak ezt a részét alapvetően egy korrekt törvénymódosításnak tartom azon túl, hogy vannak kritikai észrevételeim.

A törvénycsomagon belül, illetve magán a halászati és horgászati törvényen belül elsősorban két témakörrel kívánok foglalkozni. A legtöbb vitát ez váltotta ki. Mondom, illetve megismétlem, hogy talán furcsa, én egyetértek az előterjesztéssel. Rögtön zárójelben megjegyzem, hogy engem annyiban is érint, hogy egy horgászegyesület elnöke vagyok, amely - rögtön hozzáteszem - elég meghatározó egyesület, ez az Észak-magyarországi Horgász Egyesület, amelynek 10 600 tagja van, tehát még azt sem lehet mondani, hogy jelentéktelen egyesület.

Az egyik a tagsági viszony. Az a kritika, hogy a jövőben úgynevezett alanyi jogon lehet horgászni, amely alanyi jog persze nem a klasszikusan vett alanyi jog, mert van bizonyos korlátozása, hiszen állami jegyet kell váltani, az állami jegynek pedig feltétele, hogy vizsgát kell tenni. Ebben nem találok semmi különlegeset, sőt elfogadom, mert ez gyakorlatilag nem jelent problémát. Azért nem jelent problémát, mert hiszen a jövőben pályázati rendszer lesz.

Tegyük fel, hogy a tulajdonos - akár az állam, akár egy magántulajdonos vagy szövetkezet - meghirdeti a pályázatot, közzéteszi, valaki elnyeri a pályázatot - maradjunk amellett, hogy egy egyesület. Az nem jelent problémát, hogy a tagsági viszony nem kötelező, hiszen az egyesület majd annak fogja odaadni a területi jegyet, akinek akarja; ha akarja, az egyesületi tagnak, ha akarja, nem annak. Ugyancsak ha egy magánszemély fog halászati jogot kapni, ő is eldönti, hogy kinek adja oda a saját területi jegyét. Úgy gondolom, hogy ez gyakorlatilag nem jelent problémát.

A másik: a tulajdoni viszonyok és az, hogy a meder tulajdonosa jogosult-e a halászat jogára. Úgy gondolom, hogy a történelem kerekét nem lehet visszaforgatni. Magyarországon 1990-ben beindult egy privatizáció, és alapvetően megváltoztak a tulajdonviszonyok. Ennek a változásnak az lett a következménye, hogy ma Magyarországon dominál a magántulajdon, és gyakorlatilag az élet minden területén magántulajdonnal találkozunk. A halászathoz közel álló úgynevezett vadászati törvény is korábban úgy rendelkezett, hogy igenis a tulajdonosnak van joga vadászni, illetve jelen esetben a halászat joga a tulajdonosé.

Problémát talán ott lehet látni - erre felhívom a figyelmet -, hogy abban az esetben, amikor a tulajdon az államé, előfordulnak nagyon érdekes esetek. A vízjogi törvény melléklete egyértelműen felsorolja, hogy melyek azok a vizek, amelyek az államtól nem kerülhetnek ki. Nagyon érdekes helyzet állhat elő. Konkrét példát tudok mondani: Észak-Magyarországon, Miskolc körzetében a Sajó vonatkozásában - amely jelentős folyó, több száz hektár - van olyan tulajdonos, akinek, mondjuk, 600 négyzetméter földterülete van; ezt tudjuk a gyakorlatból, mert kikértük a tulajdoni lapot. A tulajdoni lapon szerepel a Sajónál a magyar állam, és megjelenik mellette egy tulajdonos 600 négyzetméterrel. Hogy ez hogy lehet, nem tudjuk. Valószínű, hogy a kert végében valamikor volt egy kertje, és annak a vége valahol a mederbe bekerült. Ez azért érdekes, mert a halászatról és horgászatról szóló törvény szerint ilyenkor társult jog van. Kik lesznek a társtulajdonosok? A magyar állam és X. Y. A törvény pedig nem ismer olyat, hogy az egyiknek kisebb joga van, mint a másiknak, mert nem a nagyságtól függ.

Ezért tisztelettel felhívom a figyelmet arra, hogy ezt valahol szabályozni kellene, mert elég fonák helyzet az, hogy, mondjuk, egy 6-8 hektáros folyónak legyen magyar természetes személy társtulajdonosa.

(21.00)

Van még a törvénynek egy része, amely nem tökéletes olyan értelemben, hogy miután a tulajdonosnak adja a halászati jogot, bizonyos szakmai elvárások a tulajdonossal szemben felmerülnek, a szakszerű hasznosítás kérdése felmerül, hiszen a törvény maga is foglalkozik eredendően az úgynevezett halgazdálkodási tervszerűséggel. Abban az esetben, ha nem szankcionálja a törvény következetesen azt a tulajdonost, aki ennek nem tesz eleget, akkor bizony nemzeti érdekek forognak kockán, mert az ország vizeiben lévő halállomány úgy gondolom, nem képezheti vita tárgyát, hogy nemzeti kincs. Ha a tulajdonosnak ennyire szabadon megadjuk a halászati jogot anélkül, hogy kényszerítenénk, mert a törvény nem kényszeríti... - és azt hiszem, most nem azzal kellene foglalkozni, hogy ki hozta a törvényt, ki nem hozta a törvényt, hanem azzal kell foglalkozni, hogy a jövőben, 2000 után hogyan lehet ezeket a gyakorlatban ezt a törvényt, úgymond, használni, és hogyan lehet ennek a törvénynek a rendelkezéseit megvalósítani!

Úgy gondolom, hogy ne a múlttal foglalkozzunk, hanem a jövővel foglalkozzunk, ehhez pedig az kell, hogy a beadott törvényjavaslatokhoz beadásra kerülő törvénymódosításokat, amelyek az ellenzék részéről fognak érkezni - megint csak azt mondom, amit az előző téma kapcsán mondtam -, ne politikai kérdésként kezelje a tisztelt előterjesztő, hanem valóban szakmai kérdésként kezelje, mert azt hiszem, hogy itt közös a célunk. Nem mondtam, de mondom, hogy mintegy 350 ezer embert érint jelenleg ebben az országban. Úgy gondolom, hogy közösen finomítva a törvény rendelkezéseit, talán ma már tudunk egy olyan törvényt az asztalra tenni, amely a jövőben kevesebb bizonytalanságot fog okozni a horgászoknak.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps.)