Felszólalás adatai

ELNÖK: Az előterjesztést T/1658. számon, az Állami Számvevőszék véleményét T/1658/1. számon, a bizottságok ajánlásait pedig T/1658/4-18., 21. és 23. számokon kapták kézhez.

Megadom a szót Járai Zsigmond pénzügyminiszter úrnak, a napirendi pont előadójának, a napirendi ajánlás szerinti 40 perces időkeretben.

DR. JÁRAI ZSIGMOND pénzügyminiszter, a napirendi pont előadója: Tisztelt Ház! Tisztelt Elnök Úr! Hölgyeim és Uraim! A kormány - az államháztartásról szóló törvényben előírt kötelezettségének eleget téve - az előírt szeptember 30-ai határidő előtt, szeptember 24-én tette le a tisztelt Ház asztalára a 2000. évi költségvetési törvényjavaslatot, annak I. kötetét és ezzel egy időben a társadalombiztosítás pénzügyi alapjainak 2000. évi költségvetési javaslatát is.

Az úgynevezett fejezeti köteteket és az államháztartás 3 éves prognózisát is a törvényi határidő előtt, annál 1 héttel korábban terjesztettük be. Nem kis eredménynek tartjuk, hogy így a központi költségvetés, az elkülönített állami pénzalapok, továbbá a társadalombiztosítás jövő évi kereteit és kapcsolatait meghatározó feltételek párhuzamosan és összefüggéseiben tekinthetők át.

A költségvetés közel 100 ezer adatot tartalmaz, több mint 2 500 oldalon. Joggal mondhatjuk, hogy a kormány elé tűzött legfontosabb célok elérését szolgálja a 2000. évi költségvetés: megfelelő keretet teremt az állami és önkormányzati intézmények működéséhez, ezáltal az állami funkciók zavartalan ellátásához.

A most beterjesztett költségvetés nem tartalmaz felesleges és értelmetlen megszorításokat, ugyanakkor egyáltalán nem laza. Kényszerítő erőt jelent valamennyi intézmény számára gazdálkodásuk további racionalizálásához, feladataik jobb ellátásához. Az államháztartás elsődleges kiadásai az 1999. évi 5 869 milliárd forintról 2000-re 6 390 milliárdra nőnek. Ez az inflációt leszámítva reálértékben körülbelül 2,5 százalékos növekedést jelent. Szó sincs tehát reálkiadásokat csökkentő megszorításokról, de felesleges lazaságról sem.

Az átlagos 2,5 százalékos növekedés mellett egyes kiemelt területekre ennél sokkal több pénz fog jutni, másokra ennek megfelelően kevesebb. A költségvetésben egy értékrend tükröződik, amelynek a legfontosabb jellemzője, hogy a gyors gazdasági növekedést munkahelyteremtéssel és a családok helyzetének javításával, valamint a fogyasztás növelésével kívánja összekötni a költségvetés. Azoknak kívánunk többet juttatni, akik lehetőségeikhez és tehetségükhöz mérten hozzájárulnak - vagy a nyugdíjasok esetében hozzájárultak - a jövedelmek megtermeléséhez, a jelenbeli és a jövőbeli gazdaság építéséhez.

Kiemelten támogatja a jövő évi költségvetés a gyermekeket nevelő családokat - adókedvezményekkel és gyermeknevelési támogatás bevezetésével -, az otthonteremtőket - a még véglegesen ki nem alakított otthontámogatási rendszer kereteiben majd támogatással és kamatkedvezményekkel -, a kis- és középvállalkozásokat, ahol a legtöbb új munkahelyet teremtik, a vidék- és az agrárgazdaság fejlesztését támogatásokkal és infrastrukturális beruházásokkal, valamint Magyarország nemzetközi szervezetekhez történő csatlakozását, elsősorban az Európai Unióhoz és a NATO-hoz történő csatlakozásokat.

(15.50)

Tisztelt Országgyűlés! A költségvetés realitását a gazdasági fejlődés jó irányba mutató tendenciái alapozzák meg. A legutóbbi két évben a magyar gazdaság olyan pályán haladt, amire a nemzetközi átlagot jelentősen meghaladó bruttóhazaitermék-növekedés és emellett kedvezően alakuló egyensúlyi helyzet, valamint folyamatosan csökkenő infláció volt jellemző. Nehéz körülmények között értük el ezeket a nemzetközi viszonylatban is kiemelkedő eredményeket. A világgazdaság átrendeződése, az orosz válság, a szomszédunkban lezajlott háború, a belföldi árvizek és belvizek mind-mind rontották lehetőségeinket.

De ezeken a külső nehézségeken kívül meg kellett küzdenünk azokkal az úgynevezett prognózisokkal is, amelyeket ellenzéki politikusok és a hozzájuk kapcsolódó vagy csatlakozó gazdasági és pénzügyi kutatók, elemzők, újságírók készítettek a gazdaság és a költségvetés lejáratására. A múlt év végén és ez év első felében tetőzött kampány során, amelyben a jó szándékú óvatosság a sületlenségekkel és a rossz szándékú, politikai indíttatású lejáratási elemekkel keveredett, sikerült ugyan némi bizonytalanságot kelteni a gazdaság szereplői, a lakosság és a befektetők körében - ami tovább rontotta a gazdasági környezetet -, ennek ellenére lényeges egyensúlytalanság vagy gazdasági visszaesés nem következett be.

Az idei év jó eredményei mögött alapvetően a vállalkozások versenyképességének a javulása, a magyar emberek szorgalma, kitartása és a nehéz helyzetekben megmutatkozott összefogás ereje áll. A nehéz körülmények között elért jó eredményeinket a hazai gazdasági szereplők és a külföldi hitelezők, befektetők egyaránt méltányolják.

A kormány a következő évekre vonatkozóan is olyan gazdaságpolitikai eszköztárt kíván alkalmazni, amely a gazdaság szereplői számára kedvező feltételeket teremt. Az adóterhelés fokozatos csökkentése, az export és a belföldi kereslet óvatos növelése, ösztönzése mellett az egyensúly javításán alapuló gyors növekedés, a területi egyenlőtlenségek enyhítése, a dolgozó állampolgárok megbecsülése és biztonságának növelése, az infrastruktúra fejlesztése a gazdaságpolitika fő jellemzői.

A tények azt mutatják, hogy idén a gazdaság az előző két évinél némileg mérsékeltebb, ám nemzetközi összehasonlításban továbbra is gyors ütemben növekszik. A növekedés fő hajtóereje az export és a beruházások erőteljes bővülése mellett a belső kereslet növekedése. A kedvezőtlen külső konjunktúra ellenére termékexportunk az első hét hónapban volumenben mintegy 12 százalékkal emelkedett, ami többszörösen meghaladja a világkereskedelem bővülésének ütemét. Az import volumene az idén az első hét hónapban már az exportéval megegyező mértékben emelkedett.

Az év eddig eltelt időszakában az ipari termelés 7,7 százalékkal, az építőipar teljesítménye pedig több mint 6 százalékkal nőtt. Az első félévben a beruházások is erőteljesen, 6,6 százalékkal növekedtek, és ami a legjobb: ezen belül a vállalkozói körben a növekedés ennél gyorsabb volt, 9 százalék. A reálkeresetek mintegy 3 százalékkal, a fogyasztás pedig 3,5 százalékkal növekedett. Ezek a kedvező mutatók alapozzák meg a gazdaság év végéig várható 4 százalék körüli növekedését.

Az infláció a múlt év végén és az idei év első felében is gyors ütemben mérséklődött. Július óta az áremelkedések üteme azonban némileg magasabb az előző félévinél. Ennek oka egyrészt a kőolaj és a nyersanyagok világpiaci árának a várakozásokat meghaladó emelkedése, másrészt a gyógyszerek és egyes jóléti cikkek, például a dohányáruk gyorsabb áremelkedése. Ennek ellenére is valószínű, hogy az idei évben az infláció tíz százalék alatt lesz. E kedvező növekedési és inflációs mutatók mellett a gazdaság egyensúlyi helyzete is javul.

Az államháztartás teljes hiánya a tavalyihoz képest csökkent, és az első negyedévi nehéz helyzet ellenére az év egészében a bruttó hazai termék 4 százaléka körül tartható. A folyó fizetési mérleg hiánya várhatóan a terveknek megfelelően kis mértékben, körülbelül 2,5 milliárd dollárra emelkedik.

Az ország nemzetközi pénzpiaci, befektetői megítélése sokat javult. A növekedési, egyensúlyi, árstabilizálódási jellemzők nemzetközi összehasonlításban is figyelemre méltóak.

Mindezek alapján reális az a feltételezés, hogy a magyar gazdaság 2000-ben, illetve a szóban forgó középtávú időszakban tovább haladhat a jelenlegi makrogazdasági pályán, amelyet a viszonylag gyors, ugyanakkor a gazdasági egyensúlyt nem veszélyeztető növekedés jellemez.

Egyre inkább ennek lehetőségét támasztja alá a külső tényezők kedvezőre fordulása is, hiszen egy kétségkívül rossz periódus után ma a világgazdaságban egyre erősödnek a stabilizálódásra és a bővülés ütemének gyorsulására utaló jelek, különösen a számunkra gazdaságilag legfontosabb országokban, az Európai Unió területén.

A kormányzati gazdaságpolitika hatékony végrehajtása, továbbá a külső feltételek megfelelő alakulása mellett a gazdaság 2000-ben is gyorsan, 4-5 százalékos ütemben fog növekedni. Ehhez az export és az import körülbelül azonos ütemű, 9-11 százalékos növekedése, az állóeszköz-felhalmozás 8-10 százalékos bővülése és a lakossági fogyasztás 3-3,5 százalékos emelkedése tartozhat. Ez jelentős reálkereset-, illetve életszínvonal-emelkedést jelent.

Célkitűzéseinknek megfelelően szakítottunk azzal a gazdaságpolitikával, amely a lakossági fogyasztás csökkentésével visszaesésbe taszította a gazdaságot. Úgy gondoljuk, az idei tapasztalatok is azt bizonyítják, hogy helyes egy olyan gazdaságpolitika, amely egyszerre ösztönzi az export és a belső kereslet növekedését, és ez a két motor húzza előre a bruttó hazai termék növekedését.

A belföldi felhasználás, valamint az export és import jelzett dinamikái mellett a külső egyensúly is megfelelően alakulhat 2000-ben. A folyó fizetési mérleg hiányát jövőre is 2,5 milliárd dollár körülire tervezzük, és azzal lehet számolni, hogy a nem adósságképző tőkebeáramlás ellensúlyozza majd ezt a hiányt.

Az egyik legfontosabb gazdasági célkitűzésünk az áremelkedések ütemének visszaszorítása. Az antiinflációs gazdaságpolitika jelentős sikere, hogy a gazdasági növekedés gyors üteme és az egyensúly javítása mellett a '90-es évek közepének rohanó inflációja 1998-ra évi 14,3 százalékra, '99-re 9-10 százalék közöttire, 2000-re pedig évi 6-7 százalékra csökken. Ennek eléréséhez szükség van a kiáramló jövedelmek kordában tartására, átlagosan 8,3 százaléknál nem magasabb béremelésre, az államháztartási hiány arányának a bruttó hazai termékhez viszonyított csökkentésére - 3,5 százalékra tervezzük ezt csökkenteni -, az állami szektorban az indokolatlan áremelések korlátozására, valamint a monetáris és fiskális politika megfelelő összehangolására.

A folyamatok ilyen alakulása - amint azt a költségvetési irányelvek megtárgyalásakor már részletesen is bemutattuk - reálissá teszi azt a feltételezésünket, hogy a 2000. éven túl középtávon a bruttó hazai termék évi öt százalékot meghaladó, az áru- és szolgáltatásexport és -import 9-11 százalékos évi növekedése lehetséges, amit keresleti oldalról a belföldi kereslet 5 százalék körüli éves bővülése támaszt majd alá.

A fizetési mérleg deficitje a bruttó hazai termék arányában csökkenni fog, 2001-ben és 2002-ben is évi 4-5 százalék között alakulhat, míg az infláció, ha az eddigieknél kisebb lépésekben is, de folyamatosan tovább csökkenthető lesz. 2002-ben szeretnénk elérni, hogy az évi áremelkedési ütem a 3,5-4,5 százalékos sávba kerüljön. A legjobb úton haladunk tehát az Európai Unióba való csatlakozás felé gazdasági fejlettségi elmaradásunk fokozatos csökkentésével, és valószínű, hogy az uniós csatlakozás után az infláció csökkentésével megcélozhatjuk az Európai Monetáris Unióhoz történő csatlakozásunkat is, néhány évvel az uniós csatlakozást követően.

(16.00)

Tisztelt Országgyűlés! Rátérnék a 2000. évi költségvetés konkrétabb, tartalmi kérdéseire. A kilátásokat és a feladatokat figyelembe véve, meggyőződéssel gondolom, hogy a 2000. évi költségvetési törvényjavaslatban jó költségvetést, jövőképet adó költségvetést terjesztettünk be, olyat, amely megalapozza az új évezredbe történő belépésünket.

Az elmúlt időszak folyamán gyakran szembesültünk a kormányzati kiadások és az elfogadott állami célok között fennálló kapcsolatrendszer azonosíthatóságának problémáival. E nehézségek enyhítése végett vezettük be a költségvetési törvény előirányzatainak funkcionális, azaz feladatorientált megjelentetését. Ez lehetővé teszi a megalapozottabb politikai döntéshozatalt önöknek is, illetve az Európai Unióhoz való csatlakozási törekvésünkkel összhangban az államháztartás kiadásainak nemzetközileg is elfogadható bemutatását alapozza meg.

A 2000. évben a költségvetési politika az államháztartás hiányának és jövedelemátcsoportosító szerepének folyamatos csökkentésére, az egészséges növekedést segítő kiadási struktúra kialakítására tette a hangsúlyt úgy, hogy semmiféle eseti vagy drasztikus intézkedést nem érvényesít.

Minden bizonnyal több kiemelt területet is meg lehetne jelölni, hiszen bőséges a tennivalók tárháza, 2000-re azonban öt súlyponti terület előnyben részesítését javasolja a kormány, részben forráslehetőség-növelésen, részben más intézkedések életbe léptetésén keresztül.

A családtámogatást, a kis- és középvállalkozások versenyképességének javítását, az agrár- és vidékfejlesztés céljait, az otthonteremtés feltételeinek könnyítését és az Európai Unió- és NATO-integrációval kapcsolatos tennivalók anyagi fedezetének biztosítását javasoljuk kiemelt területekként kezelni.

Természetesen számos olyan terület van az országban, ahová a korábbi években, évtizedekben felhalmozódott lemaradások behozatala érdekében sokkal több pénzt kellene juttatni. E lemaradások, feszültségek megítélésében, a sürgősségek kijelölésében eltérnek a vélemények, mindenki a saját gondját érzi a legsürgetőbbnek. Sajnos, az elosztható pénzek azonban korlátozottak, egyszerre nem tudunk valamennyi gondon segíteni, csak lépésről lépésre, hosszú évek, évtizedek kemény munkájával lehet a lemaradásokat behozni, a feszültségeket csökkenteni.

A kormány javaslata alapján önöknek, képviselőknek kell majd eldönteni, hogy mely területeket, milyen mértékben részesítsük előnyben. Javaslatunk szerint a legjelentősebb növekedés a jóléti funkciók kiadásaiban lesz, amelyben visszaigazolható a család társadalmi szerepének erősítésére, illetve a lakáshoz jutás feltételeinek megteremtésére tett kormányzati erőfeszítések sikeressége.

Családi pótlékra 2000-ben 134 milliárd forintot javasolunk jóváhagyni, amit kiegészít további több mint 50 milliárd forint gyermekek után járó adókedvezmény; ez utóbbi 30 százalékkal haladja meg az 1999. évit.

A családi támogatásoknál, amelyek egyébként szerkezetükben is átalakulnak, többek között belép majd 2000-től a gyed - a gyermekgondozási díj -, jelentős forrásbővülés van. Szemben az 1996. évi közel 139 milliárddal, 2000-ben 250 milliárdot folyósítunk a családok támogatására. Ha ehhez az adókedvezményt is hozzáadjuk - 50 milliárdot -, akkor négy év alatt a növekedés 139-ről 300 milliárd forintra nő.

A korlátozott lakásépítési kedvezményeket 2000-től jelentős támogatástöbbletet biztosító finanszírozási konstrukció fogja majd felváltani amellett, hogy érvényben marad az áfa-visszaigénylési kedvezmény is.

Az önök előtt lévő költségvetési törvényjavaslat előirányzatai szerint az agrár-, vidék- és területfejlesztési célra a kormány által javasolt támogatások mértéke 1999-hez képest 14 százalékkal nő, ez a bruttó hazai termék növekedési ütemét közel 4 százalékponttal haladja meg. Ezzel a költségvetés megfelel az agrárgazdaság fejlesztéséről szóló törvényben megállapított kötelezettségeknek.

A mezőgazdasági és vidékfejlesztési terület kiemelt kezelésére utal az is, hogy az agrárgazdaság céljára a kormány által javasolt kiadási előirányzat mértéke jelentősen meghaladja a 2000. évi költségvetési kiadások átlagos növekedési ütemét. A támogatások lehetőséget teremtenek a mezőgazdasági termelés versenyképességének és piaci feltételeinek javítására, a nemzetgazdaság más ágazataihoz viszonyított esélyegyenlőség megteremtésére, a jövedelemszerzés ösztönzése révén a vidék lakosságmegtartó képességének javítására és a területi aránytalanságok mérséklésére is.

Indokoltnak tartom megemlíteni végül azt is, hogy a költségvetési támogatások mellett közel 40 milliárd forint összegű, a bevételek között számításba vett, az Európai Uniótól érkező Phare-támogatás is segíti a mezőgazdasági feladatok megoldását.

A központi költségvetési szervek többletforrásai jelentős részben az Európai Unió közösségi vívmányainak átvételéről szóló, nemzeti programban megfogalmazott feladatok megvalósításához kapcsolódnak, így kiemelt szerepet kap jövőre az állat- és növényegészségügy fejlesztése, a közösségi agrártámogatások fogadására alkalmas kifizető ügynökségek létrehozása, a korszerűbb és biztonságosabb okmánycsalád fejlesztését szolgáló program, a schengeni követelményeknek megfelelő határregisztrációs rendszer kiépítése, a környezetvédelemhez kapcsolódó jogharmonizáció és intézményfejlesztés, valamint az Európai Unióhoz történő csatlakozás statisztikai feltételrendszerének megteremtése.

A közszférában dolgozó mintegy 800 ezer munkavállaló keresete 2000-ben átlagosan 8,25 százalékkal nő - a jövedelmek növekedése ennél nagyobb lesz -, ez reálértékben 2,5-3,5 százalékos reáljövedelem-növekedést jelent. A 2000-et követő években ennél gyorsabb, 3-4 százalékos évi reáljövedelem-növekedéssel számolunk. Kétségtelen, hogy még ez a növekedés is csak lassan fogja ellentételezni azt a rombolást, amelyet a Bokros-csomag okozott, amelynek nyomán két év alatt 21 százalékkal csökkent a reálkereset.

Tisztelt Ház! Jövőre a mintegy 1500 központi költségvetési szerv működésére és az általuk ellátandó feladatokra fordítható költségvetési kiadás előirányzata 1354,8 milliárd forint, amely összeg 18,7 százalékkal haladja meg az 1999-re jóváhagyott előirányzatot. Ezen növekmény egy részét a költségvetési szervek saját bevételi előirányzatának növekedéséből, másik részét a költségvetési támogatás többletéből fedezik. Ez a gyors növekedés azonban szerkezeti változásokat is takar, és magában foglalja például a honvédelmi kiadások NATO-csatlakozás miatt szükséges rendkívül gyors növekedését és számos olyan kiadásnövekedést, amelyet korábban más fejezeteknél soroltunk fel. Összehasonlítható szerkezetben a központi költségvetés intézményi kiadása 14,9 százalékkal nő.

A központi intézményeknél rendelkezésre álló kiadási előirányzatok növekedésének jó része azért van, hogy lehetőséget teremtsen a foglalkoztatottak számára 8,25 százalékos egy főre jutó keresetnövekedésre, amely a működés hatékonyságának javításával, tudatos létszámgazdálkodással biztosítható.

Az illetményemelés a 2000. évben döntően a köztisztviselői, bírói, ügyészi illetményalap és a közalkalmazotti illetménybértábla és pótlékalap 8,25 százalékos emelésével valósul meg. A költségvetési javaslat kidolgozására az említett paraméterek, illetve a tervezési köriratban is rögzített elvárások keretei között, a tárcák önállóságának érvényesítése mellett kerül sor. Ez is egy újdonsága a 2000. évi költségvetésnek.

Szakítottunk a korábbi bázis alapú szemlélettel és valamennyi minisztérium szabad kezet kapott az egyes feladatok, illetve intézmények közötti átcsoportosításra.

(16.10)

Való igaz, hogy ez az új gyakorlat egyelőre nem eredményezett nagyon lényeges változásokat az intézményi szerkezetben vagy a feladatok között, de a feladat alapú költségvetés-készítés gyakorlatát a jövőben is fenn kívánjuk tartani.

A védelmi kiadások növekménye elsősorban a NATO-tagságból fakadó feladatok megoldását szolgálja, így a békefenntartásban való részvétel, a külföldi kiképzések, a gyakorlatok, a kommunikációs feladatok és a NATO biztonsági beruházásai programjához történő hozzájárulás költségeit.

Az egyéb területeken kiemelt támogatásban részesülnek az ezeréves államiságunk és a kereszténység felvételének ezredfordulós megünneplésével kapcsolatos programok és beruházások. A felsőoktatás területén kiemelkedő feladat az intézményhálózat strukturális átalakítása, a folyamatos működés biztosítása a 190 ezer főre növekvő államilag finanszírozott hallgatólétszám mellett. Az intézményhálózat átalakítása, a felsőoktatás-politikai reformok véghezvitele világbanki fejlesztési program keretében is zajlik. A közoktatás terén új feladat az értékelési és vizsgaközpontok kialakítása, a minőségbiztosítás elemeinek bevezetése.

Az egészségügyi ágazat számára a központi költségvetési szervek területén tervezett támogatásnövekmény lehetővé teszi, hogy folytatódjon az 1999-ben elindított központi gyakornoki rendszer az egészségügyi felsőfokú szakképzés kiegészítéseként, folytatódjon a sürgősségi betegellátás megerősítése, valamint két szakmai fejlesztési program, a hagyományos röntgenpark és az onkológiai sugárterápiás eszközpark fejlesztése. A központi egészségügyi intézmények elmaradt ügyeletidíj-tartozásainak kifizetésére 2 milliárd forintos célelőirányzat szolgál.

Tisztelt Országgyűlés! A helyi önkormányzatok a 2000. évben több mint 1500 milliárd forint felhasználható forrással rendelkeznek majd. 681 milliárd forint származik a központi költségvetési kapcsolatokból, mely szintén összehasonlítható szerkezetben 8,9 százalékkal haladja meg az előző évi előirányzatot, vagyis a támogatásoknál a reálérték hosszú évek óta most először közel 3 százalékkal növekszik. E növekmény az államháztartás egészével azonosan az önkormányzatoknál és intézményeiknél is lehetőséget nyújt az átlagkeresetek 8,25 százalékos emelésére. E területen sem kerülhetők meg azonban a gazdálkodás hatékonyságát javító intézkedések.

Ugyancsak a központi költségvetési kapcsolatokból származó forrásokból növekedhetnek a lakossági szociális juttatások a nyugdíjakéval azonosan 8 százalékkal, míg a beruházási célú támogatások 9 százalékkal. A címzett és céltámogatások feltételeinek javítása révén olyan létesítmények megvalósítására nyílik kedvezőbb lehetőség, mint a szennyvízelvezető csatornák, -tisztítók, valamint a hulladéklerakó helyek.

A központi költségvetési kapcsolatokból származó források szabályozásánál (Kuncze Gábor: Figyelünk! - Derültség.) több hagyományos elv érvényesítése mellett a hangsúlyt a feladatorientáltság, valamint az esélyegyenlőség erősítésére helyeztük. Ezért csökken a lakóhelyen maradó személyi jövedelemadó mértéke 5 százalékra, miközben a normatív támogatások aránya növekszik, a közoktatási normatíváknál például 10 százalékpontra.

Az önkormányzatok rendelkezésére álló források - mint mondtam - összességében majdnem 9 százalékkal nőnek úgy, hogy a finanszírozási rendszer változása a meglévő jövedelemkülönbségek mérséklését szolgálja. Még így is többszörös különbségek maradnak fenn, ezért a jövőben további, önkormányzatok közötti átcsoportosító lépésekre fogunk javaslatot tenni. Lehetetlen és értelmetlen helyzet az, hogy például a helyi iparűzési adóbevételek függvényében néhány városban kiemelkedően magas jövedelmek keletkeznek, míg több mint 3 ezer kisebb önkormányzat alig jut ilyen bevételekhez. A javasolt szabályozási módosításokkal az önkormányzatok kiegyensúlyozottabb pénzellátása valósulhat meg. Erre azért van szükség, hogy a bölcsődések, óvodások, iskolások, a szociális segélyezettek az ország különböző településein legalább hasonló színvonalú ellátáshoz juthassanak.

2000-ben folytatódik az állami folyamatok decentralizációja, hiszen az önkormányzatokra vár majd a "segély helyett munka"-elvű munkanélküli ellátórendszer, valamint az eddigi lakástámogatási finanszírozás helyett a javaslatunk szerint ésszerűbb és hatékonyabb helyi otthonteremtési támogatási rendszer működtetése. Emellett nagy lépést teszünk az egységes okmánycsalád körzetközpontokhoz történő telepítésében is. Ezekre a pótlólagos feladatokra további támogatás fog majd beépülni az önkormányzati források közé.

Tisztelt Ház! Végezetül szeretném megköszönni az Állami Számvevőszéknek az alapos vizsgálatot, a magas szakmai hozzáértést tanúsító jobbító szándékú észrevételeket. Az Állami Számvevőszék részletes vizsgálatai során nagyfokú gondossággal és jó szándékkal, előremutató célzattal megfogalmazott észrevételek többségét a törvényjavaslat véglegesítése során hasznosítani fogjuk. A Számvevőszék kifogásolja, hogy az államháztartási törvény nagy terjedelmű módosítása a költségvetési törvényjavaslatban szerepel, koncepcionális áttekintést, megújítást javasol. Úgy gondolom, ez elfogadható észrevétel. Ennek megvalósítására fogunk törekedni a jövőben. A normaszöveg módosítására vonatkozó pontokat, amelyek többnyire jogtechnikai jellegűek, elfogadjuk.

Tisztelt Országgyűlés! Kérem, hogy a benyújtott törvényjavaslatot mérlegelve módosítási kezdeményezéseikben olyan jobbító szándékú javaslatokat fogalmazzanak meg, amelyek biztosítják az államháztartás egyensúlyának megőrzését a fejezeti főösszegek megszavazása során.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Megadom a szót Kovács Árpádnak, az Állami Számvevőszék elnökének.

DR. KOVÁCS ÁRPÁD, az Állami Számvevőszék elnöke: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Hölgyeim és Uraim! Az Állami Számvevőszék megtisztelő feladatának tartja, hogy véleményével hozzájárulhat az önök felelősségteljes munkájához, a jövő évi költségvetési törvény megalkotásához.

A Számvevőszék nem foglalkozik, nem is foglalkozhat gazdaságpolitikai kérdésekkel, köztük a fejezetek közti arányokkal vagy akár a hiány mértékével. Sommás értékelést sem ad, ilyet a törvényi előírások hiányában nem is adhat, hanem az önök tájékozódásának megkönnyítésére a törvényjavaslat esetleges feszültségpontjaira, bizonytalansági tényezőire irányítja a figyelmet. Törvényi kötelezettsége az egyes előirányzatok számításokkal történő megalapozottságának, a teljesíthetőségi kockázatok figyelembevételének a vizsgálata, emellett értékeli a törvényjavaslat jogszerűségét és összhangját az államháztartási törvénnyel, valamint más kapcsolódó törvényekkel. Vizsgálja a törvényjavaslaton belül a számszaki egyezőségeket, a pontosságokat is.

E véleményét természetesen nem pusztán a normaszöveg tanulmányozása alapján teszi meg. Messzemenően támaszkodik arra a tapasztalatanyagra, amelyet a több hónapos tervezőmunkával párhuzamosan folyó vizsgálatsorozat hoz, és amelynek során a számvevők az előirányzatok kialakítását minden költségvetési fejezetnél részletekbe menően áttekintik. Erről önöknek egy külön kötetet adtunk át.

A pénzügyi kormányzat meghatározott ütemterv alapján alakítja ki a törvényjavaslatot, így volt ez most is. A több hónapos munkával, megfeszített munkával azonban évek óta nehezen megkerülhető, hogy a javaslat benyújtását közvetlenül megelőzően rendkívül összesűrűsödnek a teendők. Ebben a fázisban véglegeződnek még az utolsó pár napban is a nem egy helyen változó információk, számszerű adatok. Az Állami Számvevőszék ebből adódóan nem a végleges - illetve a több kötetes javaslat egyes köteteinek későbbi közreadása folytán nem is a teljes - törvényjavaslatot tudja véleményezni. Az egyidejű benyújtásnak - megjegyzem, még a nyomdatechnika is közös, mert egy helyen, a PM-ben készülnek az ÁSZ-dokumentumok is - az egyeztetési zavarokkal és esetleges félreértésekkel kapcsolatos hátrányok mellett van határozott előnye is. A pénzügyi és a számvevőszéki szakértők mindvégig együttműködnek, így a munkatársaim folyamatában ismerkedhetnek meg a törvényjavaslattal, amely a szakmai viták alapján közben is formálódik.

(16.20)

Lehetőség nyílik arra is, hogy már menet közben a javaslatokat átvegyék, és bizonyos korrekciókra kerüljön sor. Ez azonban nem változtat azon, hogy a számvevőszéki vélemény benyújtásakor nem rendelkeztünk a Pénzügyminisztérium összegzett észrevételével, és gyakran a törvényjavaslat és az ÁSZ-vélemény benyújtását követően is folytatódtak a szakmai egyeztetések. Így történt ebben az évben is, ennek eredményeként a bizottsági viták megkezdésekor kellett további részletkérdéseket tisztázni. Nyilvánvaló, hogy néhány kérdésben fennmaradhat a véleménykülönbség. Ez természetes, különösen azért, mert a zárszámadástól eltérően itt nemcsak a tények és a szabályok betartottsága, hanem a lehetőségek és a várható folyamatok megítélése a kérdés.

Tisztelt Ház! Hölgyeim és Uraim! Az önökhöz eljuttatott, írásba foglalt véleményünket most az államháztartási törvény módosítására vonatkozó észrevétellel kezdtük. Csak helyeselni tudjuk, hogy az előterjesztő a törvény ismételt kiigazításával tudatosan a gazdasági változások követését választja. Nem tartjuk szerencsésnek azonban a megvalósítás módját, nem kerülheti el figyelmünket, hogy az államháztartási törvényt 1992. évi hatálybalépése óta eddig 21 alkalommal módosították, most ezt a törvényt nem kevesebb mint 62 helyen javasolja az előterjesztő ismételten megváltoztatni. Ez még akkor is kifogásolandó, ha két elszámolási rendezést szolgáló korrekcióra éppen az Állami Számvevőszék korábbi észrevételeinek figyelembevételével kerül sor.

Mindez jelzi, megérett az idő az államháztartási törvény egészének átfogó áttekintésére, a koncepcióra is figyelmet fordító megújítására. Célszerűnek tartanánk, ha az Országgyűlés megfelelő előkészítés után önálló témaként foglalkozna, az ellenőrzési rendszer korszerűsítése igényére is figyelemmel az államháztartási törvény áttekintésével és módosításával. Nem tagadom, örülök annak, hogy erre a miniszter úr expozéja szerint a Pénzügyminisztérium lehetőséget lát.

Ezzel összefüggésben szeretnék rávilágítani arra is, hogy a számviteli törvény is számos problémát vet fel a közszféra pénzügyi ellenőrzése szempontjából. Ebben a törvényben ugyanis a társasági jog hatálya alá tartozó gazdálkodó szervezetekre vonatkozó rendelkezések vannak túlsúlyban, amelyek mechanikus alkalmazása a költségvetési szervekre, gondokat vet fel. Ellenőrzési tapasztalataink megerősítik, hogy az államszámvitelről önálló törvényt volna célszerű alkotni, esetleg arra vonatkozó önálló fejezetet lehetne szerepeltetni a számviteli törvényben. Így jelentőségének megfelelően, magas szintű jogszabály tartalmazná a közpénzek felhasználásának előírásait is.

Mindannyian tudjuk: a 2000. évi költségvetés és ahhoz csatlakozóan az államháztartási prognózis meghatározó jelentőségű abban, hogy a gazdaságpolitika korlátozott mozgásterének körülményei között is továbbhaladhassunk a gazdaság fejlesztésének célul kitűzött pályáján. Ezért tartottuk volna szerencsésebbnek, ha az idei teljesítés várható adatainak sorában nem az adótörvényekhez kapcsolódóan hónapokkal korábban készült dokumentumokban, hanem felfrissítve a költségvetési törvényjavaslatban találkoztak volna a képviselők és az előirányzatok kockázatait elemző számvevők is.

Azt is meg kell említenünk, hogy a mindennapi gazdálkodási gyakorlaton túlmutató társadalmi vonzatú következményei is lehetnek annak, ha a jövő évben tovább erősödne az önkormányzati feladatok és a megvalósításukra rendelkezésre álló források közötti különbség. Ez annál is inkább figyelmet érdemel, mert már idén, 1999-ben is a helyi önkormányzatok egyharmada forráshiány miatt támogatásra szorult. A forráskiegyenlítésnek a törvényjavaslatban szereplő módját nem vitatjuk, sőt megítélésünk szerint elmozdulás történt az önkormányzatok közti nemkívánatos különbségek kiegyenlítése irányában. Hasonló ajánlással, mint önök ezt jól ismerik, korábban maga a Számvevőszék is élt.

Összességében azonban úgy ítéljük meg, hogy nem lenne szerencsés halogatni az önkormányzati gazdálkodás feltételeinek, a feladat- és hatásköri rendszerének, a vonatkozó szabályozásnak a teljes körű felülvizsgálatát és megreformálását. Itt is meg kell jegyeznem, örülök annak, hogy javaslatunk a Pénzügyminisztérium részéről kedvező fogadtatásra talált.

Tisztelt Országgyűlés! Ahogyan azt a zárszámadással kapcsolatban már jeleztük, a pénzügyi kormányzat az utóbbi években eredményes erőfeszítéseket tett a zárszámadási, illetve a költségvetési törvényjavaslat belső tartalmának, szerkezetének, bemutatásának a törvényi előírásokhoz igazodó javítására, korszerűsítésére. Ugyanakkor tartalmi eredménynek és nem csak prezentációs kérdésnek tartjuk, hogy a törvényjavaslatban megjelenik a központi költségvetés funkcionális szerkezetű mérlege, amely a nemzetközi elszámolási rendszerek átvételének egyik kezdő lépése, és minden vitatható gyengeségével együtt elősegíti a kormányzati programok és az ellátott feladatok jobb áttekinthetőségét.

Azt is előremutató lépésként ajánljuk szíves figyelmükbe, hogy az államháztartási törvény tervbe vett módosítása felhatalmazza a pénzügyminisztert bizonyos teljesítménykövetelmények kidolgozására és érvényesítésére. Ezek alapján a központi költségvetési szervek munkája az eddigieknél jobban szervezhető és minősíthető lesz. Mindez az ellenőrizhetőség szempontjából is kedvezőbb, és előmozdíthatja a gazdaságpolitika központjában álló versenyképesség-javító célok valóra váltását.

A felelős döntés-előkészítést az is jól segítheti, hogy a központi, valamint a társadalombiztosítási, államháztartási alrendszerek költségvetése egyszerre, egy időben rendelkezésre áll a parlamenti vitához. Ez lehetőséget nyújt a két alrendszer költségvetési kapcsolatának teljesebb megismerésére és megítélésére. A részletes analízis azonban bizonyos prezentációs gondok miatt még nehézségekbe ütközik, például a központi költségvetés fejezeteitől származó, a társadalombiztosítás bevételeit növelő hozzájárulások, elemzések körében. Ennek további tisztázását célszerűnek tartanánk. A társadalombiztosítási költségvetéssel kapcsolatos észrevételeinket majd szerdán Sándor István alelnök úr fogja elmondani a vitában.

A vázolt pozitívumok, a fejlődés ellenére ezúttal is kénytelenek vagyunk jelezni, hogy a 2000. évi költségvetési törvényjavaslat előterjesztésére vonatkozó törvényi előírások érvényesülésében a korábbiakhoz hasonló hiányosságok is tapasztalhatók, magában a törvényjavaslatban, az általános indoklásban és annak mellékleteiben hiányoznak az idősorokat bemutató táblázatok, az előző évre utaló tényadatok. Igaz, hogy az utólag benyújtott pótkötet a hiányosságokat, az október 8-án benyújtott dokumentum a hároméves államháztartási prognózist nagyrészt pótolta.

Javaslatainkkal a törvény elfogadását szeretnénk elősegíteni, az ellenőrzésekkel, elemzésekkel feltárt kisebb-nagyobb hiányosságok kiküszöbölésére néha szükséges kiegészítésekre hívjuk fel a figyelmet. Ennek sorában különösen fontosnak tartjuk a normaszövegek kiegészítését a hiány finanszírozásának konkrét módjával, és nem tagadom, ismét csak azt tudom hangsúlyozni, örülök annak, hogy miniszter úr a normaszöveg pontosítására vonatkozó észrevételeinket elfogadta.

Tisztelt Országgyűlés! Hölgyeim és Uraim! Az ezredforduló kihívásaira választ kereső hároméves stratégiában foglaltak valóra váltása érdekében, a költségvetési törvényjavaslat pontosabbá tételének elősegítésére ajánlom szíves figyelmükbe az Állami Számvevőszék véleményét és javaslatait. Kérem, amennyire lehet, vegyék figyelembe.

Köszönöm a megtisztelő figyelmüket. (Taps.)

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Most a bizottsági vélemények, valamint a megfogalmazódott kisebbségi vélemények ismertetésére kerül sor. Az elfogadott napirendi ajánlás szerint a költségvetési bizottság előadójának és a kisebbségi vélemény ismertetőjének 10-10 perc, a további bizottsági előadók felszólalására 5-5 perc áll rendelkezésre.

Először a költségvetési bizottság felszólalói következnek. Megadom a szót Mádi László úrnak, a bizottság alelnökének, a bizottság előadójának.

MÁDI LÁSZLÓ, a költségvetési és pénzügyi bizottság alelnöke, a bizottság előadója: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Mint ahogy lenni szokott minden év őszén, a költségvetési bizottság és a parlament idén ősszel is a következő év főbb gazdálkodási, gazdasági problémáival, de az élet más területei - önkormányzatok, honvédelem, egészségügyi, szociális szféra - problémáinak legfontosabb kérdéskörével is foglalkozik.

(16.30)

Próbálja meghatározni azokat a szabályokat, lehetőségeket, amelyekkel az emberek, a családok, a gazdasági egységek és az egész társadalom a lehető legkedvezőbb körülmények közé kerül.

A költségvetési bizottságnak feladata és tiszte az, hogy ezeket a kérdéseket alaposan körbejárja, így hát nem csoda, hogy a bizottságban mintegy háromórás vita zajlott le a költségvetési törvényjavaslat általános vitára való alkalmasságáról. Rengeteg érv és ellenérv hangzott el. Mint ahogy lenni szokott, az ellenzék kritizálta a benyújtott törvényjavaslatot, a kormánykoalíció pártjai pedig rámutattak annak értékeire, előremutató voltára. A bizottsági döntés során 18 igen, 12 nem szavazattal a költségvetési és pénzügyi bizottság a törvényjavaslatot általános vitára alkalmasnak tartotta.

Mindannyian láthatjuk a statisztikákban, hallhatjuk a hírekben, hogy a magyar gazdaság ebben a régióban, de az egész világon belüli összehasonlítás próbájaként megállapíthatóan gazdagszik, növekszik, fejlődik. Azok a gazdasági statisztikai mérőszámok, amelyek ezt a növekedést hivatottak felmérni és bemutatni számunkra, imponáló 3,5-4-4,5 százalékos növekedés körüli ütemet jeleznek erre az évre, és jeleznek a jövő évre. Az a mi dolgunk és kötelességünk, a magyar parlament országgyűlési képviselőinek, hogy ezen növekedés, fejlődés gyümölcseit a családok, az egyszerű emberek és természetesen a gazdasági szervezetek számára a lehető legnagyobb mértékben biztosítsuk, elősegítsük. Hiszen így érhető el az, hogy az emberek életkörülményei javuljanak, így érhető el az, hogy a gazdasági növekedés tovább folytatódhasson, és a következő generációknak, gyerekeinek, unokáinak egy erős, a magyar gazdaságban és a társadalmában biztos alapokon álló országot örökítsünk.

Ahhoz, hogy a jövő év legfontosabb problémáit, lehetőségeit feltérképezzük, először szembesülnünk kell az 1999. év legfontosabb adottságaival, lehetőségeivel. Ha ezt megtesszük, azt kell hogy lássuk, hogy bár rengeteg csapás érte ezt az országot és a magyar polgárokat - gondolok itt elsősorban a természeti csapásokra, de gondolhatok itt a háború következményeire, vagy gondolhatok itt a körülöttünk lévő gazdasági válságok következményeire, hiszen én magam, aki Nyíregyházán élek, a megyét jelentős mértékben sújtó orosz gazdasági válságot nem kis mértékben, nem kis kárral láttam begyűrűzni az országba -, az ország mintegy 1-1,5 százalékkal alacsonyabb gazdasági növekedés ellenére is mintegy 3,5-4 százalékos, jó esetben remélhetőleg 4 százalékos gazdasági növekedést produkál ebben az évben. Tehát annak ellenére, hogy ezek a csapások jelentős mértékben sújtottak bennünket, ma már megalapozott az a pénzügyminisztériumi felszólalás, ami azt jelentheti az Országgyűlés tagjai számára, hogy a korábban megadott kereteknek és terveknek megfelelően az ország gyarapszik és fejlődik.

Mik a legfontosabb gazdasági céljai a polgári kormánynak? Azt gondolom, tovább kell folytatni azt a dinamikus gazdasági növekedést, amelyről beszéltem. Ez azt kell hogy jelentse, hogy a családok kedvezőbb helyzetben vannak, ma már, ebben az évben - és említettem, hogy az ez évi folyamatokat bázisként fontos figyelembe vennünk - 2,7 százalékos reálbér-növekedés van, a nyugdíjaknak a statisztikában kimutatott növekedése reálértékben mintegy 4,8 százalékos, ami az előző ciklusban a kampányév kivételével egyetlenegy évben sem fordult elő. Azt gondolom, ezek nagyon komoly előrelépések.

Azt is látnunk kell, hogy az infláció is rendkívül jelentős mértékben csökkent. Még jobban csökkent, mint ahogy erre az évre terveztük, hiszen akkor 10-11 százalékkal számoltunk, ma már komoly eséllyel mondhatjuk azt, hogy ez az arány 10 százalék alatt marad. A jövő évben az infláció további csökkentését tervezzük. A kormány meg fog tenni mindent, minden olyan lépést, ami ebbe az irányba mutat, és azt gondolom, hogy ez több szempontból is rendkívül előnyös, rendkívül hasznos. Hasznos az egyszerű emberek számára, hiszen az infláció leginkább a szegény embereket sújtja, ők azok, akik a legkevésbé tudják továbbhárítani az inflációs árnövekedésből eredő károkat. Ők azok, akik a legnagyobb fogyasztási aránnyal - a kenyér, a fűtés, az élelmiszerek, ruházkodás legnagyobb arányában - kénytelenek elszenvedni a magas inflációt a leginkább. Éppen ezért nagyon dicséretes, és azt gondolom, támogatnunk kell az infláció tervezett csökkentését, amelynek kapcsán azt is látni kell, hogy a magasabb infláció emlegetése egyértelműen az infláció növekedésének irányába hat. Azt gondolom, nem járunk el felelősen, ha itt egy versenyfutást kezdeményezünk, és azt próbáljuk túllicitálni, hogy milyen magas lesz az infláció. Azt gondolom, hogy a 6-7 százalékos mérték egy optimista mérték, de azt gondolom, hogy egyúttal benne van a gazdaságban, és ebben az irányban közös a felelősségünk, hogy lépjünk intézkedéseket.

Az, hogy az állam a jövő évben tovább akar lépni a tekintetben, hogy egyre kevesebb forrást osszon el, egyre kevésbé avatkozzon bele a magyar gazdaság működésébe, ez egyúttal azt is jelenti, hogy több marad a családoknál, és több marad a gazdaságban is. Ez annak az elvnek a beismerése, ami szerintem nagyon fontos, hogy az emberek és a gazdasági szereplők hatékonyabban tudják elkölteni a pénzüket. Az állam igenis adjon elsőbbséget a gazdasági szereplők beruházásainak a saját beruházásaival szemben. Ez nem jelenti azt, hogy az államnak ne lenne felelőssége a régiók felzárkóztatása ügyében, vagy az államnak ne lenne felelőssége az oktatásban és az egészségügyben, és az államnak ne lenne felelőssége az utak karbantartásában és az autópályák építésében. Azt gondolom, mi ezt a felelősséget érezzük, és nemcsak ígérünk, hanem teszünk is annak érdekében, hogy a magyar állampolgárok jobban érezzék magukat, hogy a magyar állampolgárok jövőre abból a gazdasági növekedésből, ami várhatóan mintegy 4-5 százalékban meg fog valósulni, a lehető legkedvezőbb, a lehető legjobb arányban részesedjenek.

Nagyon fontos az az elv, hogy az állam nem gondolja magát minden helyzetben a legjobb gazdának, és például komoly lépéseket szán tenni a tekintetben, hogy az önkormányzatoknak további forrásokat juttasson például a munkahelyek teremtésében azzal, hogy a munkanélküliellátó-rendszert átalakítja. A kormány szintén komoly szándékot fogalmazott meg a tekintetben, hogy a lakásépítések, az otthonteremtés tekintetében az önkormányzatokat és a gazdasági szereplőket jobban bevonja. Nagyon jól tudjuk, hogy az otthonteremtésnek nagyon sok olyan tovagyűrűző hatása van, ami az egész gazdaság növekedésére serkentőleg, élénkítőleg hat. Azt gondolom, nagyon fontos a munkahelyek teremtése és egyáltalán a szegényebb emberek életkörülményei szempontjából az, hogy a minimálbér emelését tervezi a kormány, az előző ciklushoz képest lényegesen nagyobb mértékben, tehát jóval az inflációs mérték fölött.

A Fidesz-Magyar Polgári Párt kezdeményezte, hogy 25 ezer forintos minimálbér érvényesüljön a jövő évben, azok akik dolgoznak, a munkabérükből meg tudjanak élni, minél inkább a munka tudja biztosítani számukra a megélhetést. Hiszen nagyon jól tudjuk, hogy a szociális segélyezés helyett igazán a munka jelenti azt a lehetőséget, ami a társadalomban való aktív szerepvállalást és ami a jövő szempontjából a lehető legkedvezőbb helyzetet jelenti a magyar polgárok szempontjából.

A kormány azt tervezi, és a Fidesz-Magyar Polgári Párt ezt támogatja, hogy a bérek emelkedjenek az inflációnál nagyobb mértékben, azaz 2-3 százalékos, de legalább 2-2,5 százalékos reálbér-növekedés legyen, ami, azt gondolom, mindannyiunk számára egyértelműen nagyon fontos, és a családok számára pedig a gyed újbóli bevezetésével és a gyerekek után járó adókedvezmény (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) mintegy 30 százalékos növekedésével a családok élethelyzetét kívánja javítani.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: A kisebbségi vélemény ismertetésére megadom a szót Szekeres Imrének, a bizottság elnökének.

(16.40)

DR. SZEKERES IMRE, a költségvetési és pénzügyi bizottság elnöke, a bizottság kisebbségi véleményének előadója: Elnök Úr! Képviselőtársaim! Goldwater amerikai politikus egyszer azt mondta: ha egy kormánynak elég hatalma van ahhoz, hogy mindent megadjon, amit kívánunk, akkor elég hatalma van ahhoz is, hogy elvegye. Lefordítva a mi helyzetünkre: ha egy kormánynak lehetősége van arra, hogy jó költségvetést készítsen, akkor lehetősége van arra is, hogy rosszat. Jó példa erre a most benyújtott költségvetés tervezete. Pedig a lehetőség megvolt. Három éven át jelentősen nőtt a gazdaság és csökkent az infláció. Lehetőség volt tehát arra, hogy a közalkalmazottak magasabb bért kapjanak, hogy a családok számára könnyebb legyen a gyermeknevelés, hogy az időseknek tisztességesen emeljék a nyugdíját, és hogy a magyar vállalkozók megerősödjenek.

S erre fel mit készített a kormány? Miről akarja, hogy majd itt szavazzunk? Egy olyan tervezetet, ami nem más, mint a reménytelenség költségvetése! Ahogyan azt a költségvetési bizottság ülésén az ellenzéki képviselők, a szocialisták és a szabaddemokraták kifejtették, és követelték, követeljük itt is, hogy a kormány vonja vissza ezt a tervezetet! Vonja vissza, mert szakmailag megalapozatlan és társadalmi hatásait tekintve katasztrofális! És hogy ez így van, mutatja az is, hogy sem a Magyar Köztársaság miniszterelnöke, sem kormányának egyetlenegy tagja nem hallgatta végig a pénzügyminiszter expozéját, nem vállalt közösséget tehát azzal a tervezettel, amely most itt előttünk van! (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban. - Derültség és közbeszólások a kormánypárti padsorokból.)

Tisztelt Képviselőtársaim! Ez a tervezet, mint ahogy a bizottságban elhangzott, a reménytelenség költségvetése (Dr. Horváth Zsolt: Ez nem bizottsági vélemény!), mert tovább növeli a társadalmi egyenlőtlenségeket a szegények és gazdagok között, és nem nyújt felemelkedési lehetőséget a középrétegeknek. Nem biztosít felzárkózási esélyt a szegényeknek. Ez a költségvetési tervezet egy központosító, a társadalmat, a gazdaságot és a kultúrát maga alá söpörni kívánó kormány politikájának fényképe. Egy olyan fénykép, ami még az államháztartási törvény előírásainak sem felel meg, ahogy azt az Állami Számvevőszék jelentéséből megismerhettük. De kérdezem én: ez tényleg a kormány fényképe? Vagy a Fideszé? Tényleg a kormány fényképe vagy a Fideszé? És a kérdés azért jogos, mert a kisgazda miniszterek nem szavazták meg a kormányülésen ezt az előterjesztést, és remélem, tisztelt kisgazda képviselők, van önökben annyi tartás, hogy itt sem fogják megszavazni! (Folyamatos zaj és közbeszólások a teremben.)

Tisztelt Képviselőtársaim! Ez a tervezet a reménytelenség költségvetése, mint ahogy a bizottságban elhangzott (Dr. Horváth Zsolt: Ez nem hangzott el!), mert tovább növeli a jövedelmi különbségeket. Gondolják végig, az elmúlt három év alatt a magyar gazdaság 13 százalékos növekedést tudott produkálni. Megteremtettük tehát azt a többletet, amelynek ésszerű felhasználásával már az idén is csökkenteni lehetett volna az egyenlőtlenségeket. Tudjuk, hogy nem ez történt. A jövedelmi különbségek ebben az évben a TÁRKI adatai szerint 15 százalékkal nőttek, és ez a tervezet - mint ahogy a számítások mutatják - ezt a különbséget fogja növelni. Ezt akarják a tisztelt Ház tagjai? Vagy a családi pótlék! Nem fogadhatjuk el, hogy a távol levő Harrach úr egyetlen forinttal sem akarja emelni a családi pótlékot! Mert a szegényebb családoknak csak ez a támogatás jut. Adókedvezményt ők, tisztelt pénzügyminiszter úr, nem tudnak igénybe venni. Ez a kormány ezzel a tervezettel képes a csodára is! Képes arra, hogy a családi pótlék reálértékét 20 százalékkal csökkentse, vagyis hogy 20 százalékkal kevesebb tejet és kenyeret lehet majd venni érte.

Vagy a születések száma! Önök tavaly júliusban kerültek kormányra. Ebben az évben már hónapról hónapra csökken az élveszületések száma. Tisztelt MDF-es Képviselők! Ez az önök családi programja? Ezt akarják megszavazni? (Dr. Horváth Zsolt: Bizottsági véleményt!) Meg akarják szavazni, hogy csak azok lesznek jogosultak gyedre, akik aránylag jó módban élnek? A rászorultak, akiknek nincs munkahelyük, a pályakezdők, vagy akik tanulnak, csak a kis összegű gyesre jogosultak! (Közbeszólások a kormánypárti padsorokból: Demagóg! - Dr. Horváth Zsolt: Bizottsági véleményt mondjon, elnök úr, ez nem hangzott el a bizottságban!) Kérem, ne szavazzuk meg, hogy még hátrányosabb helyzetbe kényszerüljenek az amúgy is szegény sorsúak! (Rozgonyi Ernő: Amit ti négy év alatt csináltatok!) És ne szavazzuk meg, hogy a közepes jövedelműeket a lecsúszás veszélye fenyegesse!

Tisztelt Képviselőtársaim! Ez a tervezet a reménytelenség költségvetése a közalkalmazottak, köztük a pedagógusok, az orvosok és a nővérek számára! Nekik mindösszesen 5 százalékos béremelést tudott kiharcolni az egészségügyi és az oktatási miniszter, aki szintén távol van a költségvetés vitájáról. És ahhoz, hogy a bérük legalább annyival nőjön, mint az infláció, majd kénytelenek lesznek elbocsátani pedagógusokat és orvosokat. Mert ez a tervezet erre kényszeríti őket. Eközben a kormányzatnál például Stumpf István - aki szintén távol van - hivatalában 17 százalékos béremelést terveznek. Nem felháborító ez, tisztelt képviselőtársam? (Közbeszólások az ellenzéki padsorokból: De!) Ezt akarják önök megszavazni? (Közbeszólások a kormánypárti padsorokból és az ellenzéki padsorokból: Igen!) Igen, hallom a kormánypárti sorokból, hogy ezt akarják megszavazni! (Balsay István: A hátad mögött mondták!) Jellemző!

Ez a tervezet egyébként, tisztelt képviselőtársaim, a reménytelenség költségvetése a gazdaság szereplői számára is. A pénzügyminiszter a kis- és középvállalkozások zsebéből kivesz százmilliárd forintot azzal, hogy nem adja vissza az áfát. A távol levő gazdasági miniszter viszont mindösszesen 5 milliárd forintot szán a kis- és középvállalkozások támogatására. Tehát ha ezt a törvényt megszavazza a parlament, a kis- és középvállalkozások 95 milliárd forintot veszítenek. Pedig mindnyájan tudjuk, hogy ők már most is milyen kevés pénzt tudnak a vállalkozásukba visszaforgatni. S ha már a beruházásokról van szó, ez a tervezet itt is reménytelenséget jelent, visszafogja ugyanis az állami beruházásokat, mint ahogy ebben az évben nem épült egyetlenegy kilométer autópálya sem. Pedig egészen mást harangoztak be! És a költségvetés tervezete jövőre sem vállal erre garanciát! Így soha nem fogunk megszabadulni az autópályadíjtól! Vajon mit szól ehhez Gémesi György képviselőtársam és azok, akik azért harcoltak? Ezt akarják megszavazni?

Tisztelt Képviselőtársaim! Ez a tervezet a reménytelenség költségvetése a falvak és a városok önkormányzatai számára is. A tervezet ellehetetleníti ugyanis az önkormányzatokat, már gyakorlatilag úgy függnek a költségvetéstől, mint régen a tanácsok. Ha megszavazzuk ezt a költségvetési törvényt, az önkormányzatokból nyugodtan kihúzhatjuk az "ön" szót. Pedig '98-ban a szocialista-liberális kormány (Közbeszólás a Fidesz padsoraiból: Nosztalgiázás?!) 20 százalékkal növelte az önkormányzatok költségvetését! Akkor úgy éreztem, hogy ez nemcsak nekünk, hanem más pártoknak is fontos! (Közbeszólások a Fidesz padsoraiból.) Igen, képviselőtársam, ha elolvasná a '98-ról szóló jelentést, ezt a számot találná benne!

Azt gondoltam, hogy fontos önöknek a helyi önkormányzat, pedig látszik, hogy nem, mert nem terveznek mást, mint azt, hogy csökkentik az önkormányzatok pénzügyi mozgásterét. Tehát nem becsülik sokra az önkormányzatokat. Ezért van az, hogy harmadára akarják csökkenteni a személyi jövedelemadó helyben maradó részét, s mindezt azzal indokolják, hogy a felzárkózást támogatják. Csakhogy ez az elvonás nem erre szolgál! Hiszen a tervezetből kiderül, hogy az így elvont 60 milliárd forintból a kormány csak 5 milliárd forintot kíván a hátrányos helyzetű térségek támogatására fordítani. Kérem, erre nem szabad igennel szavazni!

S igen, ez a tervezet a reménytelenség és a hazugság költségvetése a magyar mezőgazdaság számára! (Közbeszólások a kormánypárti padsorokból: Hol?) Torgyán József 413 milliárd forintot követelt. (Dr. Horváth Zsolt: Ez biztos, hogy nem hangzott el a bizottságban!) Ha a vidékfejlesztési és földművelési miniszter ezt a költségvetést megszavazza, akkor egyértelművé válik, hogy csak propagandafogás volt az akkori követelése. (Közbeszólások a kormánypárti padsorokból.)

Tisztelt Képviselőtársaim! Ez a tervezet nemcsak a reménytelenség költségvetése! Ez polgárellenes! (Közbeszólások a kormánypárti padsorokból: Húhú!) Fejenként 60 ezer forinttal akarja megrövidíteni azt a kétmillió állampolgárt, aki belépett a magánnyugdíjpénztárba, és így körülbelül 120 milliárd forintot vesz ki a polgárok zsebéből. Polgárellenes, mert kevesebb pénzt ad az egyházaknak, a tudománynak és az ombudsmannak is - ha megszavazzuk. De remélem, nem szavazzuk meg. (Zaj a teremben.)

Tisztelt Képviselőtársaim! Mit csinál a miniszterelnök úr? Látható: csendes betlit játszik! (Közbeszólások a kormánypárti padsorokból, köztük dr. Horváth Zsolt: Ha legalább tudnál ultizni!) Elkövetett gazdaságpolitikai hibái miatt megszigorításokat akar. Ezt nyíltan nem vállalja fel, de itt a bizonyíték: ha megszavazzuk a tervezetet, jövőre mindenre, ami fontos, kevesebb pénz jut. Nem építenek utakat, nem lesz csatorna, nem lesz pénz a pedagógusok és az orvosok bérének emelésére. Jövőre megint mindenki egy kicsit rosszabbul érzi magát.

Ne legyen így! Még tőlünk függ! Gondoljanak azokra, akiket képviselnek! Minden egyes képviselő, aki igennel szavaz, felelős mindazokért (Az elnök kikapcsolja a képviselő mikrofonját.) a káros hatásokért, amit a pénzügyminiszter ebben a tervezetben elrendelt. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.)

(16.50)

ELNÖK: Képviselő úr! Lejárt a rendelkezésre álló időkeret. Megadom a szót Csákabonyi Balázs úrnak, az alkotmányügyi bizottság előadójának öt percben. (Derültség a kormánypártok soraiban.)