Felszólalás adatai

SÁGI JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Amikor az ORTT 2003. évi beszámolójáról és az arról készített jelentésről vitázunk, akkor egyidejűleg többféle szempontot kell mérlegre tennünk, hogy pontosan döntsünk.

Mindenekelőtt a törvényességet kell vizsgálnunk. Azt kell látnunk, hogy ebből a szempontból nincs minden rendben. Aztán vizsgálnunk illik azt is, hogy a testület a törvényességet betartva, lelkiismeretesen és tisztességesen végezte-e el a munkáját. Itt valamelyest jobb az eredmény, mint elébb. Végül, szembe kell nézni azokkal az elvi problémákkal, amelyeket a beszámoló hosszasan taglal. Beszélni kell a véleményszabadságról, a politikai kiegyensúlyozottságról, szót kell ejteni a hírműsorok tájékoztatási gyakorlatáról, a panaszbizottság ügyeiről, az erőszak, a tragédia és a brutalitás ábrázolásáról, valamint ezek büntetéseiről.

Képviselőtársaim, közös felelősségünk annak beismerése, hogy a sokáig várva várt, aztán nagy nehezen többpárti konszenzussal megalkotott médiatörvény mára nemcsak elavult, hanem a médiapiac egészséges fejlődésének gátjává is vált. A hatályos törvényben meglévő szemlélet számos helyen káros. Ezt a helytelenséget az ORTT sem tudta, nem tudja és valószínűleg nem is fogja tudni ellensúlyozni.

Amikor tehát mi, a Fidesz-Magyar Polgári Szövetség képviselői nem fogjuk megszavazni a határozatot, akkor elsősorban elvi aggályaink miatt tesszük ezt, nem pedig azért, mert nem tartjuk eléggé alaposnak az ORTT beszámolóját. Ellenkezőleg: éppen erre építve mondjuk ki azt, hogy ez így nem mehet tovább, nem szabad tovább folytatni a példáik alapján folytatott káros gyakorlatot. Lássuk tehát, milyen aggályaink vannak; az előző témában is erről volt szó.

2002 nyarán a szocialisták, engedve a később remélt politikai haszonszerzés csábításának, megszüntették a televízió üzemben tartási díját. Mi már akkoriban is jeleztük, hogy a kormánypárt által elképzelt módszer, hogy az állam magára vállalja ezeket a terheket, nem túl szerencsés, ezt elismerte Pető Iván is, de a kormány semmibe vett bennünket. Azzal az elosztási technikával, amit akkor törvénybe iktattak, hosszú időre konfliktust idéztek elő az ORTT-nél.

Ezek után fel kell tennünk a kérdést: beszélhetünk-e független médiahatóságról, független közszolgálatról, ha a költségvetéséről a kormánytöbbség határoz? A válasz: nem beszélhetünk. A közszolgálati intézmények 2002-től a kormánytöbbség kiszolgáltatottjai lettek; a médiahatóság szintén az lett. Aczél György kísértete itt van közöttünk, baráti, üzleti és családi összefonódásokon keresztül; ezeken keresztül járja át a magyar médiát, amelynek urai jóllakottak. Jóllakottak, ezért érdekeltek abban, hogy fenntartsák a kormányzó baloldali politikai elit uralmát, elhallgatással, rágalmazással, ferdítéssel, ha kell, tisztára mosdatással, ehhez pedig kénytelen-kelletlen asszisztál az ORTT.

(12.50)

Képviselőtársaim! Az már a bizottsági ülésen is elhangzott, hogy a panaszbizottság mint az ORTT egyik frekventált intézménye, nem végzi túl jól a munkáját. Kovács György elnök úr is mondta: elérendő cél a bizottság munkája színvonalának egyenletes biztosítása. De, képviselőtársaim, ezt a mondatot hogyan lehetne másképpen értelmezni, mint úgy, hogy jelen pillanatban nem működik kiegyensúlyozottan ez a bizottság? Ennek pedig súlyos következményei voltak, vannak és lesznek. El kell ismernünk, e tekintetben a beszámoló rendkívül alapos. Kritikus szövegrészleteivel górcső alá veszi úgy a közszolgálati, mint a kereskedelmi médiumok számos botránykövét. Csak az említés szintjén nevezném meg a TV2 rasszista, bugyuta és ízléstelen produkcióit, a Bazi nagy roma lagzit vagy a Micukót.

Utalhatnék a Klubrádió egyik 2003. augusztusi adására, amelyben az egyik kommunikátor Krisztust artistának titulálta, utalhatnék a Tilos Rádió elhíresült botrányos megnyilvánulásaira, és még sorolhatnám ezeket a példákat. Mint cseppben a tenger, sajnos úgy jellemzi e néhány említés a magyarországi médiaipar munkáját. S ami ránk tartozik: mit tett mindezen jelenségek visszaszorítása érdekében az ORTT? Van-e eszköz a kezében, hogy kellő eréllyel odahasson a magukról megfeledkezett “alkotóknakö? Van-e törekvésük arra, hogy megelőzzék a legközelebbi jogsértéseket?

Tisztelt Képviselőtársaim! Önök épp olyan jól tudják, mint én és mindenki, hogy a magyarországi média súlyosan beteg. A beteges viszonyok rendezésében az államot képviselő, a média működéséért felelős médiahatóság, az ORTT kulcsszerepet tölthetne be. Mindeddig mégis inkább az állampolgári és szakmai elvárásokkal ellentétes anomáliák jellemezték a működését.

A napi gyakorlat elemzése azt mutatja, hogy a testület a valamilyen szabálytalanságot elkövető médiumokra jogos büntetést akkor sem volt képes kiszabni, amikor az megtörtént, illetve a kiszabott büntetéseknek nem tudott érvényt szerezni. Ha az ORTT némely esetben mégis eljutott az elítélő határozatig, azt a bíróságok rekord idő alatt felülírták. A médiahatóságnak nincs érdemi hatásköre külső és belső funkcionális problémái miatt. Jelenlegi helyzetében nemcsak a médiahatósági szerepköre értelmezhető nehezen, hanem kérdésessé válik magának az ORTT-nek a létjogosultsága is, és ez az igazi probléma.

Ahhoz, hogy a jelenlegi tarthatatlan helyzet változzon, fontos követelmény a testület médiahatósági szerepének visszaszerzése. Mindehhez öt kritérium együttes megvalósulása szükséges: nyilvánosság, átláthatóság, korrupciómentesség, szakmai alapú működés és társadalmi érdekképviselet. A felsoroltak egyben megfelelnek az új testülettel szemben állított társadalmi elvárásoknak és igényeknek is. Mindehhez azonban komoly szemléletváltásra van szükség.

Szemléletváltásról beszéltem. Ilyen helyzetben fogadta el a tavalyi év végén az ORTT azt a határozatát, amely radikálisan csökkentette a TV2 közszolgálati vállalásait. Pedig a TV2 pont a közszolgálati műsorok magas arányával nyerte el 1997-ben a frekvenciát egy másik pályázóval szemben. Országos frekvenciát, amelyből országosan mindössze kettő állt rendelkezésre. Szűkös erőforrás, tehát nemzeti kincs. Ezen kellene e döntés értelmében, ezen a TV2-n még több és több, jól jövedelmező, nézettség- és szenzációhajhász gagyit néznünk? Ezt kellene elfogadnunk, tisztelt Országgyűlés, tisztelt képviselőtársaim?

És már halljuk a híreket - bizottsági ülésen is hallottuk a hírt -, hogy a két kereskedelmi társaság, legalábbis az egyik már biztosan bejelentkezett, már hosszabbítani szeretné a frekvenciák használati jogát, lehetőség szerint minél alacsonyabb és még alacsonyabb és még alacsonyabb díjfizetés mellett. És ezt meg is fogja szavazni a tisztelt testület? És majd jövőre megmagyarázza, a többség meg cinkosan megszavazza?

Közben a közszolgálatinak mondott Magyar Televízió pénzhiányra hivatkozva leállítja belső műsorgyártását, majd hozzáteszi, hogy új tematikus csatornákat akar indítani. Most akkor van pénz, tisztelt képviselőtársaim, vagy nincs?

Az MTV-t jutalomként, a Magyar Rádiót büntetésként kiéheztetik. Gellért Kis Gábor egyenként kéreti magához a civil kurátorokat, hogy megmérje Kondor Katalin iránti szimpátiájukat.

Az MTI egyre gyorsabb ütemben adósodik el, közben - halljuk a híreket - új kereskedelmi távirati iroda születik. Nem nehéz megjósolni, mi lesz ennek a vége. Bizony, szép és értékes az a naphegyi ingatlan...

Tisztelt Képviselőtársaim! Összefoglalva tehát azt kell látnunk, hogy az ORTT jelentése, beszámolója színvonalas, de magát a jelentést elvi okokból - sok ok miatt - nem tudjuk támogatni.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps az ellenzéki képviselők padsoraiban.)