Felszólalás adatai

BABÁK MIHÁLY (Fidesz): Mélyen tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Miniszter Asszony! Tisztelt Képviselőtársaim! Az imént megszólaló képviselő asszony szereti a karmesterpálcát, és azt mondja, hogy kötelező, mert nem értik a települési önkormányzatok, mi a hasznuk és mi a jó nekik. Én azt mondom, hogy óriási hibát követ el ezzel a vélekedésével.

Én úgy gondolom, hogy a kötelezőség a társulást illetően szóba sem jöhet, képviselő asszony - az ösztönzés, az igen, a helyes ösztönzés. Ugyanis differenciáltak a települések, és úgy gondolom, hogy az ösztönzéssel lehet ezeket a változásokat elérni. Nézze, én úgy gondolom, hogy a mi megyénkben is korszerűen gondolkodik a települések többsége, és aki nem, azt akkor lehet ösztönözni, hogy korszerűsödjön a vélekedése.

A társulás: a társulásról még annyit, tisztelt hölgyek, urak, tisztelt képviselőtársaim, nagyon csínján kell bánni a kötelezőséggel. Elmondok önöknek egy történelmi példát a szövetkezésről. Emlékeznek rá, amikor a szövetkezeteket, ami helyes dolog, nagyon helyes dolog, kolhozzá változtatták és kötelezővé tették, hölgyek, urak, mindenki taszította. Így igaz? Pedig érdeke az agráriumnak a szövetkezés és sokaknak másoknak? Hogyne lenne érdeke!

Szóval, hogyha valamit kötelezővé teszünk, tisztelt hölgyek, urak, abból csak hiba keletkezhet, különösen ilyen dologban, amely az önkormányzatisággal összefüggésben van. Úgyhogy szeretném megóvni a parlamentet attól, hogy kötelezővé tegye a társulásokat, már csak azért is, mert történelmi hibát fognak azzal elkövetni, csorbítják a települések önrendelkezését, a települések önkormányzatiságát.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Ezek után szeretnék rátérni arra, hogy mi nekem ezzel a gondom, a benyújtott törvényjavaslatokkal. Szóval, azért tisztázzunk egy-két dolgot a maga helyén! Mi az önkormányzat? A választópolgárok összessége. A törvény definíciója körülbelül ez. Az önkormányzás annyit jelent, hogy autonómia, önrendelkezés, demokratikus szervezet, és ez az elv '90-ben teret kapott egy törvény kapcsán. Igen, ez egy kicsit drága is, de nem sérülhet, tisztelt hölgyek, urak. Egy településen élőknek, legyen az kétszáz fő, ötszáz, ezer, kétezer, nem sérülhet a demokratikus önrendelkezési joga. Az más kérdés, hogy ehhez hozzákeverik sokszor a települési szolgáltatásokat, hozzákeverik a fejlesztést és a közigazgatás reformját.

Akkor az önkormányzatiság történelmi eredménye után, ami megvalósult 1990-ben, nézzük a közigazgatást! Mi a közigazgatás? A közigazgatás a végrehajtó hatalom. Mi köze az önkormányzatisághoz? Tisztelt Hölgyek, Urak! Ami az elmúlt tizenhat évben is... - miniszter asszony, egyetértek önnel, az önkormányzatok feladatát és hatáskörét át kell tekinteni, korszerűsíteni kell, mert Magyarország akkor lehet igazi európai ország, hogyha korszerű közigazgatása van. De ne keverjük az önkormányzatisághoz! Ugyanis a közigazgatás az államigazgatás, a végrehajtó hatalom része, és annak vannak csápjai a területeken, egészen a településekig.

Tisztelt Hölgyek, Urak! Én személy szerint polgármesterként nem szeretek közigazgatni. Valójában sarkítva, miniszter asszony, el kell fogadni ezt a véleményt, mert valójában így igaz, közigazgat, államigazgat többek között a polgármester is meg a képviselő-testület. Túl sok az a feladat, tisztelt miniszter asszony, amit a korábbi törvények - és most nem egy kormányt hibáztatok, hanem az időt, a tizenhat évet - kötelező feladatokként és államigazgatási, közigazgatási feladatokként testáltak az önkormányzatokra. Az a hatásköri jegyzék egy borzasztó kötet, katasztrofális, és ehhez sokszor nem is társult finanszírozás.

Mondok egy példát; például mit gondolnak, mi közöm nekem a gyámhatósághoz? Érdek, hogy a gyereket megvédjük, a családot is. Nade, könyörgöm, úgy van egy gyámhatósága a jegyzőnek, aki különben a képviselő-testület hivatalát dirigálja, a hivatal vezetője (Dr. Lamperth Mónika: Is!) és mellette közigazgat (Dr. Lamperth Mónika: Államigazgat!), úgy, hogy olyan közigazgatást és államigazgatást hajt végre, amelybe bele se szólhat, de az ő szervezetében van, többek között a gyámhivatal, önálló kiadmányozás és ehhez hasonlók. Igazából semmi köze a jegyzőnek az okmányirodához. Szintén közigazgatás, szépen fejlődött, helyes és jó, az állampolgárok közelébe került, és korszerű is.

De, tisztelt hölgyek, urak, a közigazgatás reformjába, korszerűsítésébe invesztálni kell ahhoz, hogy a közigazgatás korszerű legyen és eurokonform legyen. Most pedig miről beszélünk, tisztelt hölgyek, urak, ebben a ciklusban? Arról beszélünk, hogy hogyan lehet restrikciós és hogyan lehet megszorító intézkedéseket hozni, és pénzt elvonni. És az a bajom ennél a törvényjavaslatnál is, hogy mindenhol átsüt rajta az, hogy hogy lehet valamit olcsóbban megcsinálni. Holott nem olcsóbban kellene, jobban kellene, hatékonyabban, kevesebből többet és jót, amit többször elmondtam önöknek. Nos tehát, ennyit a közigazgatásról.

De még azt is elmondom, hogy a közigazgatás reformjánál, átszervezésénél, korszerűsítésénél valamikor húsz évvel ezelőtt úgy tanultam, hogy cél, feladat, szervezet, feltétel. Szóval, mit akarok elérni? Korszerű közigazgatást. Milyen feladatokat akarok elérni, és mit akarok teljesíteni ezzel a szervezettel vagy a közigazgatással? Akkor meg kell konstruálni úgy, hogy a minisztériumok ne packázzanak lefelé és nyomják lefelé a feladatokat, a megyei közigazgatási hivatal ne passzírozza lefele a települési önkormányzatokra, mert ezek belegebednek, és ráadásul nem is alkalmasak arra, hogy hatékonyan, korszerűen közigazgassanak és államigazgassanak.

Azért tessék elgondolni, hogy ötszáz fős településen is vannak kötelező közigazgatási feladatok, feltétel nélkül! Hogyha létre szeretnénk hozni a kistérségi korszerű közigazgatást, államigazgatást, ahhoz, kérem, szélessávú internet kell, perifériák és sok egyéb más. Elindult ez a folyamat, és ez jó, miniszter asszony, de ehhez megint pénz kell. És ma miről beszélünk? Hogyan lehet olcsóbban és kevesebből egyáltalán működtetni az önkormányzatiságot és a közigazgatást - ez béklyózza. Aztán ki kell alakítani hozzá a szükséges szervezetet.

Most az MDF-es volt miniszterelnök úr azt mondta, hogy a megyerendszer; tisztelt hölgyek, urak, és hogy milyen történelmi múltja van, hogy befejezzem a gondolatkört. Hát igen, a megyerendszer az egy nagyon patinás intézmény, egy közigazgatási intézmény. Mit csinál a megye? Nem közigazgat, intézményt működtet - rosszul. Ugyanis a feladatok, a kötelező feladatok sincsenek szétpallérozva, a megyének kötelessége a szociális otthont fenntartani, fenntartani a középfokú oktatást, a szakképzést és sok egyéb mást. Tisztelt hölgyek, urak, nem teszi, eldönti, hogy akarja-e vagy sem. Én kérek tőle múzeumot, adom hozzá a pénzt, és nem hajlandó, és középiskolát sem működtet. Tehát óriási baj van a feladat- és hatáskörben, a kötelező, nem kötelező feladatokban, kiürült a megyerendszer, és mellette létrejött a közigazgatási hivatal. Mit csinál a közigazgatási hivatal? Szintén lepasszolja, és nekem azt mondja, hogy nem három ember kell a gyámhatósághoz, hanem öt, és tízmillió veszteségünk van rajta a városunkban. Ez katasztrófa!

Nos tehát, azt mondom, hogy az önkormányzatiság helyénvaló és helyes dolog, jó dolog, történelmi vívmány volt 1990-ben, és meg is kell hagyni az emberek önrendelkezési jogát, legyen az bármilyen létszámú település. Az már a település lakosságának bölcsessége lesz, hogy fizet-e tiszteletdíjat, ha a költségvetése esetleg mínuszos, alkalmaz-e főfoglalkozású polgármestert, alkalmaz-e körjegyzőt inkább, mint jegyzőt, és nem egy hivatalt működtet, és elműködteti a kistelepülés pénzét. Ezt lehet ösztönözni.

A közigazgatásról pedig annyit, hogy igen, miniszter asszony, a közigazgatás reformjára szükség van, a jelenlegi közigazgatás minden, csak nem igazi közigazgatás, korszerűtlen, bürokratikus és iszonyú drága.

Nézzük tovább a feladatokat, mert szét kell választani! Vannak települési szolgáltatások, közszolgáltatások. Erre már egy kicsit utaltam a megyénél, utaltam pár mondatban, többek közt arra, hogy azért azt is felül kellene vizsgálni, hogy mit kötelessége egy településnek szolgáltatni. Ha ezt a kérdést taxáljuk, és rendbe tesszük, sőt még némely tekintetben a települések méretéhez is igazítjuk, akkor ösztönözzük a kistérségi települési feladatellátást, nem kényszerítjük, és nem kötelezővé tesszük, hanem ösztönözzük, ha a feladatokat megpallérozzuk, és tudjuk azt, hogy melyiknek mit kell ellátnia. Most ebben is kaotikus állapotok vannak.

Én úgy gondolom, hogy a települési szolgáltatások és közszolgáltatások nagyon fontos szolgáltatások az adott településen élők életében, ez legyen a közvilágítás, a hulladékgazdálkodás, a zöldterület-fenntartás, és sorolhatnám, egészen a perszonális szolgáltatásokig nagyon jelentős szolgáltatás. De ezt tényleg döntsék el ők, hogy a költségvetésből, az állami fejkvótából, apanázsból ezt ők társulati formában oldják meg, vagy maguk oldják meg. Mert vannak olyan települések, ahol jó a bevétel. Ott hadd döntsék el ők, hogy önállóan üzemeltetik a települési szolgáltatásokat, mint ahogy képviselőtársam nagyon okosan mondta, hogy ilyen diszfunkciói vannak például az ösztönző normatíváknak. Nos tehát, a települési szolgáltatásokban is rendet kell csinálni, pallérozni kell, ez lenne igazából komplexen az önkormányzatiság és a közigazgatás reformja.

A fejlesztések tekintetében, úgy gondolom, hogy talán nem beszélünk el egymás mellett, fejleszteni mindenki szeret. Ez a negyedik funkció különben a közigazgatás és az önkormányzatiság mellett, amelyben, úgy gondolom, kiszámíthatóság kellene, és mindenkor partnerek vagyunk abban, hogy ennek a szervezeti formájában részt vegyünk. Szeretnénk mi magunk dönteni a fejlesztésekről, de, bocsássanak meg, most is tele van diszfunkcióval a fejlesztés odaítélése, túl sok helyen döntenek róla, és ebben a kormánynak igaza van, igaza van.

(16.10)

Úgyhogy, miniszter asszony, átgondoltam, és úgy gondolom, a szakmaiság mellett lehet erről a kérdésről értelmesen, jól intézkedni, cselekedni, de előtte tárgyalni.

Köszönöm szépen, hogy szólhattam.