Felszólalás adatai

LEZSÁK SÁNDOR (MDF): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Ebben a közel négyórás vitában valóban több olyan kérdés elhangzott, többször is, amelyekre választ nem kaptunk. Az egyik ilyen kérdést emelem ki, és erről kívánok röviden beszélni, ez pedig a mentességek körének kérdése. Bizonyos mentességet saját versenyképessége fenntartása érdekében szinte valamennyi uniós tagország kiharcolt, kivéve Magyarországot, mert a benyújtott törvénytervezetben nem látni olyan mentességeket, amelyek más uniós tagállamban léteznek.

(15.20)

Például az uniós tagállamok többségében a vasút és a tömegközlekedés mentes az energiaadó megfizetése alól, míg ez a törvénytervezet nem biztosít számukra adó-visszatérítési lehetőséget. Olaszországban a fuvarozók 2004 végéig versenyképességük megőrzése érdekében mentesülnek az energiaadó alól, a magyar fuvarozók nem mentesülnek. Az uniós országok többsége adókedvezményt ad a dízelolajat használó nemzetközi közúti fuvarozóknak, továbbá a légi közlekedésre és a tengeri szállításra, amennyiben az uniós légtérben és az uniós vizeken történik. A mezőgazdaságban, a kertészetben, a haltenyésztésben és az erdészetben használt energia adóját akár nullára is csökkenthetik a tagállamok, míg az előttünk lévő előterjesztés nem tartalmaz ilyen irányú elkötelezettségeket.

Úgy tűnik számomra, hogy a pénzügyi tárca elsősorban az energiaadó révén remélt adóbevétel megnövelését várja, és nem törődik azzal, hogy az adó révén keletkező versenyhátrány miatt más adóbevételek milyen mértékben csökkennek. Míg más országok gazdaságirányítása kiharcolta valamely ágazat időleges vagy teljes adómentességét, a mi gazdaságirányításunk nem tett ilyen irányú erőfeszítéseket, illetve ha tett, akkor sikertelen volt.

A példákat egyébként tovább lehetne sorolni. Franciaország 2009-ig teljes vagy részleges mentességet kap az olyan esetekben, amelyekben az állami, a regionális és a helyi hatóságok használják az energiát. Nálunk köztudottan nehezebb helyzetben vannak az önkormányzatok, mint Franciaországban, mégsem kértünk számukra ilyen mentességet. Görögország régiófejlesztési meggondolásból az üzemanyagokra kevesebb adót róna ki egyes szigeteken és egyes tartományokban. Finnországban a feldolgozóipart, például a fémfeldolgozást és a textilipart féltik, óvják, ezekben az ágazatokban az energiaadó 39 százalékát visszatérítik. Svédországban és Dániában az elkövetkező öt-tíz évre kisebb az adó mértéke, ha a vállalat korszerűsíti fűtési rendszerét és üzemanyag-felhasználását. Vannak olyan országok, például Belgium, Hollandia és Luxemburg, amely országok azért nem tudtak a többiekéhez hasonló kedvezményt kialkudni, mert ezekben az országokban nincs úthasználati díj, azaz amúgy is versenyelőnyük van azon országok fuvarozóival szemben, ahol általánosak az úthasználati díjak. Köztudomású, Magyarországon vannak Európa legdrágább útjai. Mi miért nem kértünk ennek fejében engedményeket az energiaadó alól?

A nemzetközi adatok ismeretében egy példa nélkül állóan differenciálatlan, fűnyíróelv alapján bevezetendő adót fog bevezetni a Magyar Köztársaság parlamentje. Az így keletkező versenyhátrányt elszenvedi a termelőszektor, csökkenhet a foglalkoztatottság, és ugyancsak a lakosság érzi majd ennek a törvénynek a bevezetését a növekvő árak formájában. Bizonyára önök is ismerik azokat a modellszámításokat, amelyek szerint 2-3 százalékos termelői árszintemelkedést okozhat jövőre az energiaadó bevezetése, és hamarosan mindez tovább gyűrűzik a lakossági fogyasztói árak körében.

Ez a közel négyórás vita engem meggyőzött arról, hogy ezt a törvénytervezetet a kormányzat igazán nem gondolta át, és e gondolatok, érvek jegyében a Magyar Demokrata Fórum - az Ékes képviselőtársam által megfogalmazottak alapján is - támogatni nem tudja.

Köszönöm szépen. (Taps az ellenzék padsoraiban.)