Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

Z. KÁRPÁT DÁNIEL (Jobbik): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Bár erős a kísértés, hogy egy ellenzéki, filozófiai alapú vitát lefolytassunk, én nem fogok engedni ennek. Hozzáteszem: bármilyen vita alapja az, hogy egymás vezérszónoki felszólalását meghallgassuk. Én az enyémben alapvetően mikro-, kis- és középvállalkozások helyzetéről beszéltem. Igyekszem ezen a vízen maradni azzal a csónakkal, amit egyébként annyira erős viharba nem lökött a Fidesz-KDNP, hiszen itt érvek, ellenérvek nem csatáznak, és érdemi vita a kkv-k helyzete kapcsán sajnos nem alakult ki. Teszek még egy kísérletet arra, hogy kialakuljon; látjuk ugyanis, hogy egyértelmű a helyzet. A jelenlegi Fidesz-KDNP-kormányok, tehát az utolsó kettőről beszélek, hiszen a mostaniról azért még ne állítsuk ki a bizonyítványt, egyértelműen jobban, erőteljesebben kényeztetik az itt lévő multicégeket a magyar kis- és középvállalkozások kárára, mint tették azt azok a balliberális elődei, akikkel én enyhén szólva nem szimpatizálok gazdaságpolitikai szempontból sem. Furcsa, és mindig kiemelik, államtitkár úr is vélhetően megtenné ezt, ezért meg szeretném előzni, amikor azt mondjuk, hogy valakinek a kárára támogatják a multicégeket, mindig elmondják, hogy külön kell kezelni a multiszegmenst és külön a mikro-, kis- és középvállalkozói szektort. Annyiban vitatkoznék ezzel az állítással, hogy van olyan piaci szegmens, ahol szimbiózis áll fenn ezek között, van olyan, ahol egy pozitív, egymást kiegészítő erősítő szerep, és nyilván találunk olyat is, ahol a multiszegmens gyakorlatilag kiirtja, lepusztítja a piacot, és a magyar mikro-, kis- és középvállalkozásoknak nem marad hely.

A fejrázásokból látom, hogy nem feltétlen értenek egyet velem kormánypárti képviselőtársaim. Beszéljenek a számok, és nagyon örülnék, ha nem lenne igazam, mert azt szeretném, hogy a közteherviselés felé mozdulva önök ne kényeztessék túl az érintett multicégeket. Ha összevetjük a különböző időszakokat, akkor a 2002-2010 között regnáló, szocialistának nevezett kormányok teljesítményét érdemes vizsgálni, és 2011-2017 közötti gazdasági adatok állnak rendelkezésre önökről.

Az a helyzet, hogy a Fidesz-kormányok átlagosan 7,6 millió forinttal támogatták egy munkahely létrejöttét, a szocialistának nevezettek 4,5 millió forinttal támogattak átlagosan egy munkahelyet. Azt is látjuk sajnálatos módon, hogy míg egyedi kormánydöntésekkel a  még egyszer mondom, az én szimpátiámat nem bíró  balliberális kormányok 130,2 milliárd forintot juttattak multicégeknek, az említett Orbán-kormányok 255,6 milliárd forint közpénzt utaltak ezeknek a társaságoknak.

Amiről lehetne vitatkozni amellett, hogy a volumen nyilvánvalóan nagyobb, mint a korábbi kormányok idején, hogy milyen hatékonyságot fejt ki az a dotáció, amiben önök részesítik ezeket a társaságokat. Ha megvizsgáljuk a munkahelyteremtési támogatásokat, azt találjuk, hogy sokszor a vállalt időszakra, itt ugye, jellemzően másfél-két évről beszélünk, a teljes munkaerőtömeget odaadja vissza nem térítendő módon Magyarország Kormánya azoknak a multicégeknek, akik itt létrehozzák azt a munkahelyet. Ez nem feltétlenül támogatható politika, mert eközben egy magyar kisvállalkozó, ha munkahelyet hoz létre, ezen támogatási szint töredékével találkozik csak. Ilyen helyzetben pedig az ő adminisztratív terheinek egyáltalán a könnyítéséről is beszélni érdemes, de semmiképpen sem teszi teljessé a kört. Hiszen azt látjuk, hogy pontosan ezen eltérő számokból adódik az, hogy a magyar kisvállalkozók exportképessége alacsony, a beruházási hajlandósága elképesztően kicsi, és azt is látjuk, hogy fájó szükség lenne egy magyar kkv-bankra, nemcsak pénzintézetre, de olyan pénzpiaci konstrukciókra, amelyek egyértelműen alkalmasak arra, hogy kedvező hitelben részesítsék ezeket a társaságokat.

Itt láttuk a korábbi beruházási programokat, ahol viszont azzal találkoztunk, hogy a kisvállalkozók számára juttatandó forrásokat jellemzően a közepes és nagy méretű cégeknek a leánycégei szerezték meg. Ezek a leányvállalatok, kicsik, szétaprózódva meg tudtak szerezni olyan forrásokat, amelyeket egyébként magyar kis és közepes méretű társaságok számára szánt egyébként a jogalkotó is.

Szeretném elmondani önöknek, hogy a multicégek adóztatása tekintetében a stratégiai szerződések újratárgyalása az, ami álláspontom szerint nem várathat magára. Itt két ponton lenne érdemes beavatkozni az eddigi rendszerbe, amellett, hogy ami titkos, azt szeretném, ha nyilvános módon én is láthatnám, tehát az összes stratégiai szerződés összes fejezetét. Egyrészt ide történelmi, gazdaságpolitikai bűn volt nem kikötni a magyar munkabérek lassú felzárkóztatásának megkezdését a nyugat-európai szinthez történő közelítés jegyében. Itt nyilván nem fogják ezek utolérni vélhetően 30 éven belül azt az emlegetett szintet, de legalább a lassú közelítés szándéka beleférne a magyar makrogazdasági mutatókba is. Hiszen azt látjuk, hogy az amúgy igen alacsony magyar termelékenységi növekménynek egy nagyon kis részét fordítják csak munkabérnövekményre, és ha emellé odatesszük az életérzésbeli hátteret, miszerint a magyar miniszterelnök azzal csábítja ide a működő tőkét, hogy kellőképpen rugalmas a munka törvénykönyve, és alacsonyak a magyarországi bérek, akkor az összkép azt hozza ki, hogy bizony ez a szándék hiányzott Magyarország Kormányából.

Másrészt pedig azt szeretnénk látni, hogy ha bejön egy multicég, kötnek vele egy stratégiai szerződést, esetleg bővíti tevékenységét, itt, ha nem is diktátum, de legalább kikötés jegyében jelenjen már meg a termelési értékláncban a magyar kis- és közepes méretű vállalkozások bekapcsolása a lehető legmagasabb szinten.

(13.40)

Ez pedig nem jelent meg a kormány gazdaságpolitikájában, éppen ezért gondolom azt, hogy történelmi, gazdaságpolitikai bűnt követtek el azzal, hogy a stratégiai szerződések tekintetében túlkényeztették ezt az egész szektort. Ez a bankrendszer tekintetében csúcsosodik ki, hiszen ott egyenesen kényeztető üzemmódról beszélhetünk, és azt látjuk, hogy a magyar kis- és közepes méretű vállalkozások esetében még az alapvető bürokráciacsökkentő csomag sem ment keresztül.

Én erre biztatnám önöket annak érdekében, hogy ezt a nagyon fontos szegmenst, amely egyébként a működő vállalkozások több mint 99 százalékát teszi ki, és amely a munkavállalók több mint kétharmadát foglalkoztatja a hozzáadott érték több mint felének előállítása mellett, kezeljük végre a helyén. Tehát közteherviselés valósuljon meg Magyarországon, ne csak a kis- és közepes méretű vállalkozások feleljenek meg a kívánalmaknak, hanem bizony a nemzetközi hálózatok itt működő egységei is. Köszönöm a figyelmet. (Taps a Jobbik soraiban.)