Felszólalás adatai

DR. HANKÓ FARAGÓ MIKLÓS (SZDSZ): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! A fogyasztóvédelmi eseti bizottság kis híján egy évvel ezelőtt alakult meg, és a nagyjából elmúlt egyéves tevékenysége során igen nagy számú meghallgatást, egyeztetést folytatott le, közel 20 ülést tartottunk. Ahogy összeszámoltam, 16-18 hatóság, hivatal képviselőjét, közel 20 nagyvállalat, nagyszolgáltató képviselőit hallgattuk meg. Ennek az eseti bizottságnak a tevékenységére mindvégig az volt a jellemző, hogy igen nagy egyetértésben tudtunk együttműködni, erre már többen is utaltak az előttem szólók közül. Azt hiszem, hogy ez az egyetértés jó eséllyel megmaradhat mind a határozati javaslat elfogadására vonatkozóan, mind esetleg a későbbi parlamenti munkát tekintve.

Vannak persze kisebb árnyalati eltérések néhányunk megközelítésében, így az enyémben is az előttem szólókéhoz képest, de például amiről Bagi Béla képviselő úr beszélt, hogy három dolgot szeretett volna kiemelni az anyagból, nos, és ugyanezt a három dolgot szintén kiemelkedően fontosnak tartom, teljes mértékben egyetértek.

Egy 67 oldalas jelentés áll az Országgyűlés képviselői előtt, és ez a jelentés részletesen taglalja mind a hazai szabályozás jelenlegi helyzetét, az európai uniós szabályozás, hasonló jellegű témakörben történő szabályozás helyzetét, az állami szerepvállalás jelentőségét. Sorra veszi a fogyasztóvédelemmel foglalkozó állami szervezeteket, ugyanúgy a civil szervezeteket, békéltető testületeket, a piac szereplőit és egyebeket.

Alexa György elnök úrtól részletes tájékoztatót kaphattunk arról, hogy ez a tevékenység hogyan is folyt ez alatt a 16-18 ülés alatt. Szinte mindenki, őt is beleértve, és más felszólalókat, Bagi Bélát, Molnár Bélát egyaránt említhetem, nagyon fontosnak tartották, és én is azt tartom a legfontosabbnak, az egy év tanulságai közül a legjelentősebbként azt emelném ki, hogy ha valamit elérhetünk, és valamit jó lenne hamarosan elérnünk, akkor a legeredményesebbek ezen a téren akkor lehetnénk, ha a tudatos fogyasztói magatartás kialakításában jelentős változásokat tudnánk elérni. Véleményem szerint ez az, ami a leginkább hasznára válhatna a társadalomnak, mert természetesen azt nem tudjuk megtenni, hogy minden egyes ügy mellé, minden egyes jogsérelem mellé valamilyen hatósági eljárást próbáljunk társítani, mert az egyrészt lehetetlen, másrészt rendkívül költséges lenne, éppen ezért nem biztos, hogy feltétlenül azt az irányt kell megpróbálnunk megcélozni.

De akkor igenis nagyon sokat tudnánk elérni, ha a tudatosabb vagy tudatos fogyasztói magatartás kialakításával mindenkit rá tudnánk döbbenteni arra, hogy a saját ügyében soha ne hagyja, hogy ilyen típusú jogsérelmeket el lehessen vele szemben követni. Nem feltétlenül kell rögtön bírósághoz vagy valamilyen hatósághoz fordulni, elég, ha a szerződő partnerrel sikerül megegyeznie az érintett fogyasztónak. Elég, ha egymás között tudják rendezni a vitát, de csak az segíthet, ha minden egyes ilyen ügyben mindenki úgy gondolja, hogy nem hagyja jogainak a sérelmét, és mindenképpen fellép azzal szemben.

Ha fontos dolgokat nekem is ki kellene emelnem, ahogy egyébként azt helyesen tette véleményem szerint minden előttem szóló, akkor én is, azt hiszem, leginkább a fogyasztóvédelmi ismeretek oktatására helyezném a hangsúlyt. Ezen a téren biztosan nagy a lemaradásunk, valamiért ezzel az elmúlt időben kevéssé foglalkoztunk. Azt hiszem, bőven van mit tennünk, és itt nagyon jól megtérülő beruházásokat lehetne végrehajtani, azaz viszonylag kis ráfordítással ki lehetne alakítani, sokkal fejlettebbé lehetne alakítani azt a tudatos fogyasztói magatartást, amire mindannyian utaltunk.

Én is nagyon fontosnak tartom, frakcióm nevében is tudom ezt mondani, hogy a civil szervezetek súlyát minden bizonnyal érdemes növelni. Egyébként is az 1990 utáni Magyarországra jellemző az, hogy a korábban igen kis számban létező civil mozgalom ugrásszerű fejlődésnek indult, és a civil szervezetek súlya folyamatosan emelkedik. Ezt, azt hiszem, tudatosan és határozott intézkedésekkel, ösztönzéssel is érdemes lenne fejleszteni, mert a civil szervezetek nagyon-nagyon sok segítséget adhatnak a fogyasztóknak, és azt gondolom, tevékenységüket nem lehet eléggé magasra értékelni.

A jelentés mellett egy országgyűlési határozati javaslat is előttünk fekszik, amely öt pontban és alpontokba foglalva a legfontosabb intézkedéseket, a kormány számára megfontolandó szempontokat sorolja fel. Úgy, ahogy a jelentés nagy-nagy részével, ennek a határozati javaslatnak is a nagy részével egyet tudunk érteni, és szívesen támogatjuk azt. Talán egyetlenegy momentumra hívnám fel a figyelmet, ha szabad, amivel nem teljes mértékben értek egyet: a határozati javaslat 3. pontjának c) alpontja szerint a rossz minőségű áru forgalomba hozataláért kiszabható büntetési tételeket érdemes lenne szigorítani. Itt arra szeretném felhívni a figyelmet, ha időnként azt tapasztaljuk, hogy törvénysértéseket követnek el, és néhány ilyen típusú, fogyasztóvédelemmel összefüggő törvénysértés az elmúlt időben igen nagy hangsúlyt kapott, önmagában nem feltétlenül az következik a tapasztalatokból, hogy mindenképpen törvényt, mindenképpen büntető törvénykönyvet kell módosítani.

Ebben az esetben is megfontolásra ajánlanám azt, hogy módosítsunk-e, vagy javasoljuk-e a módosítás benyújtását a kormány számára, mert amikor átnéztem az erre vonatkozó büntető törvénykönyvbeli szabályozást, akkor azt tapasztaltam, hogy egy koherens egészet alkotó, egyébként egymással összefüggő, egymást jól kiegészítő törvényhelyekről van szó. Egyrészt a rossz minőségű termék forgalomba hozatalát a büntető törvénykönyv 292. §-a tartalmazza bűntettként, három évig terjedő szabadságvesztés büntetéssel fenyegeti azt, aki ilyen cselekményeket követ el. E törvényhely mellett még három törvényhelyet emelnék ki ugyanebben a fejezetben, ugyanebben a címében a büntető törvénykönyvnek a gazdasági bűncselekmények körében: a minőség hamis tanúsítását, az áru hamis megjelölését és a fogyasztó megtévesztését.

(13.40)

Vannak még tényállások, amelyek a fogyasztóvédelem kapcsán természetesen számításba jöhetnek, de leginkább ezek merülnek föl a fogyasztóvédelmi ügyekben.

Nos, ha ezeket megvizsgáljuk, azt láthatjuk, hogy például a minőség hamis tanúsítása szintén bűntett alapesetben is, 3 évig terjedő szabadságvesztés büntetéssel fenyegetve. Az áru hamis megjelölése úgyszintén bűntett, szintén 3 évig terjedő szabadságvesztéssel. A fogyasztó megtévesztése az, amely vétség, és két évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő alapesetben.

Való igaz, hogy a közvéleményt rendkívüli módon - mindannyiunkat - irritálja az a néhány eset, amelynek kapcsán, gondolom, a javaslat megfogalmazóiban fölmerült, hogy esetleg érdemes lenne módosítani a büntető törvénykönyvet. De mindez a probléma kevéssé kapott volna nagy visszhangot, vagy kisebb problémát jelentett volna abban az esetben, ha hatékony bűnüldözéssel időben sikerült volna felderíteni a cselekményeket - és itt most persze több cselekményről is lehet szó -, gyors és elkerülhetetlen eljárások követnék az ilyen típusú jogsértéseket.

Általában véve igaz az, hogy a bűnmegelőzést leginkább a gyors és elkerülhetetlen eljárások szolgálják, mert óriási visszatartó erővel rendelkezhetnek. A büntetési tétel nagysága mint fenyegetettség... - abban az esetben, ha hosszan elhúzódó, későn elinduló eljárások és esetleg megúszható eljárások, azaz olyan ügyek kerülnek elénk, amikor egyébként a hatósági felderítés, mondjuk, 20-30 százalékos arányt mutat, akkor bizony sokkal kisebb a visszatartó erő, sokkal könnyebb meghozni egy bűncselekményt elkövetni szándékozóban a döntést, hogy igenis elköveti ezt a cselekményt. Tehát önmagában a büntetési tétel nem feltétlenül jelent sokat. Azzal nagyon egyetértek, hogy ezen a téren eredményesebb nyomozást, eredményesebb hatósági tevékenységet kell végezni.

Egyébként azt indokoltnak és szükségesnek látom, hogy ebben a tekintetben a teljes magyar joganyagot érdemes felülvizsgálni, és bizonyos helyeken szigorításokat, változtatásokat érdemes kezdeményeznünk, ha szükséges, itt az Országgyűlésben törvényi formában esetleg elfogadnunk. Mert való igaz, hogy azok a tapasztalatok, amelyeket a bizottság munkája során szereztünk - de ha magánemberként visszagondolunk az elmúlt évekre, akkor is megállapíthatjuk ezt, hogy bizony esetenként a tisztességes piaci magatartás nem mindig követhető nyomon a magyar gazdasági életben. Ezen persze nagyon sokféle módon lehet változtatni.

Itt utalnék még arra az egy mondatra, amellyel kapcsolatban nem értettem teljesen egyet elnök úr expozéjával. Úgy kezdte a jelentés ismertetését, hogy az a társadalmi illúzió, amely azt feltételezte, hogy a gazdasági verseny minden vevői problémát megold, mára szertefoszlott. Ez egyébként az anyagban az 58. oldalon az összefoglaló első mondata is volt. Nyilván ezért is emelte ki elnök úr. Nos, én nem tenném meg ezt a szembeállítást, és itt esetleg Bagi Béla képviselő úrral is vitatkoznék egy kicsit. Nem feltétlenül állítanám szembe a két dolgot egymással. Nem jelenti azt, hogy a verseny minden vevői problémát megold, és fordítva. Tehát ennyire kategorikus kijelentést nem használnék, hiszen itt is a "minden" szó volt az, ami nekem egy kicsit szemet szúrt. De ha azt nézzük, hogy például Nyugaton ez hogy néz ki, ahol alapvetően a piac, a verseny nagyon erősen dominál, ott a tudatos fogyasztói magatartás, a tisztességes piaci magatartás és még több más tényező - nem feltétlenül a hatósági eljárások nagy száma -, sok-sok minden együttes hatására kedvezőbb a helyzet.

Nyilván nekünk is meg kell vizsgálnunk ezeket a szempontokat, és annak érdekében, hogy egy fokkal jobb helyzet alakulhasson ki Magyarországon, nagyon sok intézkedést kell még tennünk. Azt gondolom, hogy ennek az eseti bizottságnak a munkája egyértelműen hasznos volt, szükséges volt. Nagyon remélem, hogy a kormányzat és a parlament számára egyaránt jó tapasztalatokkal tudunk szolgálni, és nagyon egyértelműen mindannyiunknak - úgy gondolom, minden parlamenti frakciónak - az a szándéka, az az akarata, hogy ez a megkezdett munka olyan módon is folytatódhasson, hogy jogszabály-módosításokkal találkozzunk - akár törvénymódosításokkal itt a parlamentben, akár alacsonyabb szintű jogszabályokkal -, és részben segítsük, támogassuk a fogyasztóvédelemmel foglalkozó hatóságok munkáját, ösztönözzük a civil szervezeteket, de leginkább tegyünk meg mindent annak érdekében, hogy a tudatos fogyasztói magatartás kialakulhasson Magyarországon.

Én szívesen vettem részt ennek a bizottságnak a munkájában, mert úgy gondolom, hogy végig konstruktív légkör uralkodott, és nagyon remélem, hogy ez a témát tekintve a továbbiakban is megmarad. Mi elfogadásra javasoljuk a határozati javaslatot.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)