Felszólalás adatai

SZATMÁRY KRISTÓF (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Sok minden elhangzott itt a kétpercesek vitájában, de visszatérve az anyagra engedjenek meg egy kicsit részletesebb elemzést a vállalkozások elmúlt négyéves helyzetéről. Tudjuk, elhangzott, hogy az 1999-es, a kisvállalkozókról szóló törvényben foglaltaknak megfelelően nyújtotta be a kormány ezt a kétszer kétéves beszámolót. A 2003-2004. évi beszámoló megkésettségéről itt azért már ejtettünk szót. Azért is lényeges erről beszélni, mert talán kevés fontosabb és aktuálisabb gazdasági téma akad ma Magyarországon, mint hogy a példa nélkül lelassult gazdasági növekedés helyreállítása érdekében mit lehetne kormányzati eszközök révén tenni a kis- és középvállalkozások helyzetének javítására.

Szó volt itt az előzőekben a romló üzleti-gazdasági környezetről, az emelkedő adó- és járulékterhekről, az átgondolt kormányzati támogatáspolitika hiányáról, a kis- és középvállalkozásokat sújtó kormányzati diszpreferenciáról az adókedvezmények területén. A támogatáspolitika és a közbeszerzések területén mára már a munkahelyek 70 százalékát biztosító kkv-szektor foglalkoztatási és versenyképességét jelentősen rontotta, ahogy az anyagból ki is derül, a kormányzati cselekvőképtelenség. Mind a megszűnő, mind a felszámolás alá kerülő kis- és középvállalkozások számának növekedése benne van ebben az anyagban.

Hibája a jelentésnek, mint említettem, hogy ugyan kitér a kis- és középvállalkozások foglalkoztatásban elfoglalt szerepére, de nem hangsúlyozza, hogy a versenyszféra 72 százalékának munkát adó vállalkozások az előzőekben már említett alacsony jövedelemtermelő képessége, valamint a köztudottan magas bérterhek miatt nem biztosít további foglalkoztatásbővülési lehetőséget, sőt a szinten tartása is kétséges. Itt is elhangzott már egy szám azzal kapcsolatban, hogy két év alatt közel 70 ezerrel csökkent a kkv-k abszolút számbeli foglalkoztatási értéke. A 2007-es kkv-fejlesztési politika ismertetése keretében két programot említ az anyag, az "Üzletre hangolva" című programot, illetve a gazdasági operatív programok tekintetében szól az anyag vállalkozásfejlesztésről. Mind a két tekintetben van elmaradásunk, tehát az elmúlt időszakban a működő vállalkozások adminisztrációs terheinek csökkentéséről beszélni némileg kétes, ha például csak az ingatlanhasznosítás kapcsán tavaly bevezetett fordított adózásra gondolok, ami olyan problémákat vet fel, hogy maga a Pénzügyminisztérium is a korábbi rendeletek visszavonásával foglalkozik.

A ROP-os pályázatok kapcsán pedig ugyancsak azt tudnám elmondani, amit korábban, hogy nem szerencsés összekeverni az uniós források nyújtását egy ország nemzeti alapon működő, vállalkozást ösztönző programjával, már csak azért sem, mert arról is beszélhetnénk, hogy ilyen - tételezzük fel, legjobban sikerült, nagyon pozitív - operatív programok mellett is a vállalkozásoknak csak nagyon kis hányada juthat uniós forráshoz. Tehát ne higgyük azt, hogy itt a vállalkozások tömegét érheti el az uniós forrás. Erre nem lesz lehetőség, ne hitegessük a vállalkozásokat ezzel, mert csalódást fogunk bennük kelteni. A nyugat-európai példák pontosan mutatják - most nem akarok számokat mondani, mert elég különbözőek a nyugati példák -, hogy jóval kevesebb mint a vállalkozások fele juthat egyáltalán egy hétéves periódusban ilyen uniós forrásokhoz. Tehát nem elég hangsúlyozni azt, hogy nem egyenlő az uniós támogatások rendszere egy vállalkozásfejlesztési programmal.

Nézzük tovább a jelentést, amit a kkv-szektorról ír. A jelentés szerint a fejlesztési tartalék kivételével a kedvezmények mind az igénybe vevő vállalkozások számát, mind a kedvezmények összegét tekintve évről évre csökkennek. A folyamatos csökkenésen túl a kedvezmények csekély volumene is figyelemre méltó, az elmúlt évek költségvetéseiben az egész kkv-szektor éves adókedvezménye évente 2-3 milliárd forintot tesz csak ki, miközben a társasági adókedvezményeknek a nagyvállalkozói kör a legnagyobb haszonélvezője.

Erre a legjobb példa az, hogy az elmúlt másfél évtizedben az adókedvezmények 90-95 százalékát a nagyvállalkozói kör tudta igénybe venni, 100 milliárd forint körüli éves nagyságrendben. Ennek elsősorban az a következménye, hogy a kkv-szektor átlagos adóterhelése közel kétszerese a vállalkozókénak. Tehát míg a hazai kis- és középvállalkozások jóval többet fizetnek be különböző járulékokon és egyebeken keresztül a költségvetésbe, a támogatások tekintetében a nagyvállalkozói kör adókedvezményei miatt összességében a kkv-szektor adóterhelése kétszerese a nagyvállalkozókénak.

Az egész kkv-szektor szintjén összesen néhány tíz millió forintos adókedvezményt jelez az anyag, ugyanakkor a 2006-os plusz vállalkozói adóterheket az anyag nem tárgyalja. Pedig itt azért beszélhetnénk arról, hogy az elvárt adó kapcsán közel 55 milliárd forintról van szó, a szolidaritási különadó kapcsán 150 milliárd forintról, az eva megemelése további 53 milliárd forint nagyságrendet jelent, a megnövekedett munkaadói járulékterhekből plusz 150 milliárd forint várható a költségvetésbe. Ez összesen éves szinten 410 milliárd forint többletköltséget jelent a vállalkozásoknak, amiről az anyag, mint említettem, elég szemérmesen hallgat.

Mindez annak tükrében még érdekesebb, hogy egyébként a jelentős adóteher-növekmények legnagyobb része a kkv-szektort sújtja, hiszen az elvárt adót ők fizetik szinte teljes egészében, a kétharmados foglalkoztatási szerkezetük miatt a munkaadói járuléknövekmény nagyobb része is őket terheli, és a szolidaritási adóból is jelentős számot képez a befizetésük. Ehhez képest, most megint csak zárójelben, egy 200 milliárdos adócsökkentési program egy féléves adóelvonásnak felel meg az elmúlt évhez képest. Tehát az arányokat és a bejelentés nagyságát talán ehhez lehet mérni.

A jelentésben részletes beszámolót kapunk a kkv-nak szánt támogatási programokról. Ezek sajátossága, hogy a legtöbb, mint említettem, európai uniós forrásból következik, ennek az egész problémakörére most nem térnék ki, mert akkor nagyon-nagyon hosszú ülés lenne. A jelentés egyik legérdekesebb része a kkv közbeszerzésekben való részvételéről szóló statisztika, amely elég jól tükrözi a kormányzati kisvállalkozási politika egyoldalúságát. Ugyanis miközben a nyertes vállalkozások számát tekintve itt elhangzott, hogy a kkv aránya folyamatosan nő, ezzel szemben a kkv által elnyert összeget tekintve folyamatos csökkenést mutat az elmúlt időszakban. Ha 2001-hez viszonyítom, bár ez meghaladja az itt tárgyalt anyagot, 58 százalékról csökkent ez az arány 34-re; ha most csak a jelentésben lévő részt nézzük, akkor 2005-ről 2006-ra volt csak egy 8 százalékos csökkenés, 40 százalék feletti értékről az elnyert értéket tekintve 34 százalék körülire csökkent ez az arány.

Akik emlékeznek rá, tavaly év végén tárgyaltuk a Közbeszerzések Tanácsának 2005. évi beszámolóját. A vitában elhangzottakon túl még egy nagyon érdekes fejleménye volt a közbeszerzési politikának. Azon túl, hogy ezzel párhuzamosan a kisvállalkozások érték tekintetében hogyan veszítenek súlyukból, a nemzetközi, tehát nem magyarországi székhelyű és nem magyarországi tulajdonú - tehát nem a magyarországi multikról beszélek, hanem -, a külföldi székhelyű és külföldi tulajdonú cégek aránya 20 százalékra emelkedett a közbeszerzési értékek elnyerésében. Ez, írd és mondd, azt jelenti, hogy ma Magyarországon minden közbeszerzéssel elköltött ötödik adóforint nem Magyarországon bejegyzett székhelyű céghez megy. Ez egy nagyon-nagyon rossz tendencia, és európai viszonylatban is egyedülállóan rossz patrióta gazdaságpolitika, egyes képviselőtársaim ezt a szót használták a kormány politikájára, ennek tükrében ezt nehezen tudom értelmezni.

A regionális fejlesztésekről is sokat lehetne beszélni.

(16.40)

Én azt gondolom összességében, mondom, azon túl, hogy egyrészt a jelentés féloldalasra sikeredett, hogy a benne foglaltakat a kormány nem kellően veszi komolyan. Összességében azt tudom mondani, hogy az anyag legnagyobb hibájának azt tartjuk, hogy kvázi ezt elfogadva egy beletörődő, a magyar kis- és középvállalkozások helyzetébe belenyugvó álláspontot foglal el a kormány, ami véleményünk szerint nem egy jó dolog.

Köszönöm szépen. (Szórványos taps az ellenzéki pártok soraiban.)