A felszólalás szövege:

DR. GÁL ZOLTÁN (MSZP): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Egy ilyen döntés előtt, amit ez a törvényjavaslat tartalmaz, természetesen lehet vitatkozni arról, hogy jó, nem jó, milyen hatásokkal fog járni, hogyan reagálnak egy ilyen változtatásra az érintett emberek. Én ezt egy pillanatig nem vitatom. Ez minden ilyen típusú döntésben benne van, mint ahogy benne volt akkor is, amikor ezt a bűnügyi igazgatóságot létrehozták.

De szeretném világosan megmondani, hogy maradjunk a dolog megítélésében a törvény szövegénél. A törvény világossá teszi, hogy az ORFK szervezetén belül egy önálló szervezet marad, létrejön egy olyan nyomozói kategória, hogy pénzügyi nyomozó, és a helyi szervezetei is függetlenek maradnak a főkapitányságoktól.

Ami pedig a jogállást illeti, a törvény azt tartalmazza, hogy köztisztviselők maradnak. Természetesen elmehetnek a munkahelyükről, de semmi más szabály nem lép életbe ebben az esetben, mint akkor, amikor egy köztisztviselő leköszön az állásáról. Tehát itt ilyen milliárdos végkielégítések nincsenek benne a törvényben. A törvény erejénél fogva a szervezet odakerül, ahova kerül, és egyértelműen kimondja a törvény, hogy a köztisztviselői státuszuk megmarad.

Tehát a törvény hatályba lépésével nem nyílik meg a lehetőség arra, hogy valamifajta végkielégítés címén vagy a mellett váljanak meg a szervezettől - egyébként természetesen megválhatnak. Hogy aztán most egymást mennyire fogja szeretni egy pénzügyi nyomozó meg egy bűnügyi nyomozó, az természetesen más kérdés. Bízom benne, hogy egy egységes szervezet... (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) - mint ahogy próbáltam indokolni a hozzászólásomban is, hatékonyabbá tud válni, mint ezek a külön-külön végzett nyomozások.

DR. GÁL ZOLTÁN (MSZP): Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! A rendelkezésemre álló csekély időben azért megpróbáltam indokolni bűnüldözési szempontból, hogy milyen előnyöket várunk ettől a szervezeti változtatástól. Azon természetesen lehet vitatkozni, hogy ezek bekövetkeznek vagy nem következnek be, lehet kételyeket megfogalmazni, ezt nem vitatom; mint ahogy említettem, minden ilyenfajta változásnál ennek a lehetőségei fennállnak. De két dolgot nagyon határozottan szeretnék leszögezni.

Az egyik bűnüldözési érdek, ha úgy tetszik, és arra vonatkozik, hogy a mai világban, különösen a gazdaságvédelem tekintetében eredményes bűnüldözést folytatni csak az erők egyfajta koncentrálásával lehet. Nevezetesen ennek az a technikája, hogy közös nyomozó csoportok mozdulnak rá egyes ügyekre, egyes jelenségekre, egyes személyekre. Nem hiszem, hogy azt vitatni lehet, hogy ha egy szervezeten belül vannak azok, akiknek ez a feladatuk, akkor ez a közös fellépés könnyebben létrejön, mint amikor - és a gyakorlatban ezt nagyon jól tudjuk a bűnüldözés tekintetében - az együttműködés éppen egyfajta szervezeti érdekből adódóan nehezebben megy. Nekünk az a meggyőződésünk, hogy ilyen felállással a sikeresebb bűnüldözés esélye teremtődik meg.

A dolog másik része: abban van némi jogállami íz, ha úgy tetszik, hogy köztisztviselők - és a jelenlegi törvény szerint ez így van - kényszerítő eszközöket alkalmaznak, azon garanciák nélkül, ami viszont a rendőrségen belüli kényszerintézkedéseknél mindig megvan. Az új felállásban a pénzügyi nyomozó kényszerintézkedést nem alkalmazhat. Ez lényeges változás, és többek között ezért is kell változtatni, ha már ezt kérdezte a képviselő úr.

Elnézést, elnök úr.

DR. GÁL ZOLTÁN (MSZP): Tisztelt Országgyűlés! Amit Bőhm képviselőtársunk elmondott, abban sok igazság van, de a Szocialista Pártot nem elsősorban ezek a szempontok vezérlik, hanem azok a szakmai érvek, amelyeket itt megpróbálunk megfogalmazni.

Font Sándor képviselőtársam hozzászólására szeretnék elsősorban reagálni. Szeretném felidézni a törvény 3. §-át, és azt hiszem, legalábbis feltételezésem szerint, ez a képviselő úr minden kételyére választ ad. Közbevetőleg hadd jegyezzem meg, hogy abban, azt hiszem, nem lehet köztünk vita, hogy ebben az országban elég sok közigazgatási szerv vagy közigazgatási szervtípus szűnt meg jogutódlással, anélkül, hogy nem tudom, milyen végkielégítéseket kellett volna fizetni.

A 3. §-t, javaslom a tisztelt képviselőtársamnak, alaposan olvassa el. Mindjárt hozzáteszem a magam mentségére, hogy technikailag nem tartom ezt a törvényt a törvények legszebbikének, ez is hozzátartozik a dologhoz, de tartalmilag azért világos, amikor azt mondja ez a 3. §, hogy az ORFK az APEH jogutódja, az APEH Bűnügyi Igazgatóságát érintő vagyoni jogok és kötelezettségek, továbbá az APEH Bűnügyi Igazgatóságánál alkalmazásban állók feletti munkáltatói jogok gyakorlása és az APEH Bűnügyi Igazgatósága alkalmazottai közszolgálati jogviszonyának fennállása, valamint az APEH Bűnügyi Igazgatósága által folytatott büntetőeljárás és titkos információgyűjtés tekintetében.

Én úgy hiszem, hogy ez a törvényi passzus - mert azt elvitatni nem lehet, hogy az Országgyűlésnek törvényben erre van joga - az önök aggályait megítélésem szerint eliminálja.

DR. GÁL ZOLTÁN (MSZP): Tisztelt Országgyűlés! Azt hiszem, hogy nagyjából kimerítettük itt az érveket, csak a magam mentségére kérek szót. Én nem arról beszéltem - Font Sándor képviselőtársamnak mondom -, hogy koncentrálni kell, hanem arról, hogy koordinálni kell, s ez egy nagyon lényeges különbség. Minden specifikációval szükségképpen együtt jár a koordináció nehézkesebbé válása. Ez egy törvényszerűség. Márpedig a bűnözés... - és itt nem a futballhuliganizmusról van szó, hanem olyan típusú bűnözésről, amelyet csak nagyon-nagyon alapos, hosszan tartó felderítő munkával, titkosszolgálati eszközökkel lehet megközelíteni, hogy egyáltalán egy nyílt nyomozás elinduljon, és a specializáció mellett meg kell teremteni a koordinációt. Nem a koncentrálásról beszéltem.

Az egy szervezeten belül megvalósított specializáció mellett - mint ahogy ez érvényesül a rendőrségnél - a koordináció nyilvánvalóan nagyobb hatásfokkal teremthető meg, kevésbé hatnak azok az elkülönült szervezeti érdekek, amelyek mindig jelen vannak.

A bűnüldöző munkában ezek az elkülönült szervezeti érdekek mindig erősebbek, mint más közigazgatási szerveknél, bár ott is tudjuk, hogy eléggé markánsan kitapinthatóak. Ez a szervezeti megoldás, amit mi javasolunk, hangsúlyozom még egyszer: meggyőződésünk szerint nagyobb valószínűségét teremti meg ennek a koordinációnak és ezen keresztül egy hatékonyabb bűnüldözésnek. Hozzátéve még természetesen azt, hogy ahogyan a miniszter asszony is mondta, az APEH Bűnügyi Igazgatósága tevékenységének nyolcvan százaléka két, azaz két típusú bűncselekményre vonatkozott az elmúlt években.

DR. GÁL ZOLTÁN (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Lezsák Sándor képviselőtársamat láthatóan nem sikerült az előzőkben meggyőznöm. Megint csak a tények kedvéért mondom, és nem akarok senkit megbántani, de ne a levegőbe tessék vitatkozni, tisztelt képviselőtársaim. A jogutódlás kérdését, azt hiszem, világosan elrendezi a törvény. Szeretném a tisztelt figyelmükbe ajánlani a képviselőtársaimnak a tegnap megszavazott költségvetési törvényt, ahol egy módosító indítvány formájában mindaz a probléma, amelyekről önök beszéltek, benne van: a jutalom és így... (Font Sándor: A probléma benne van, ez igaz!) Hát, kevéssé volt szellemes a megjegyzése, képviselő úr! (Font Sándor: Helyénvaló volt!) Az a probléma, amit önök álproblémaként felvetnek, benne van a törvényben megoldásként. Tehát ha önök elolvasták volna a költségvetési törvényt, akkor néhány hozzászólástól megóvhatták volna magukat.

Ami pedig az elit dolgot illeti, tisztelt képviselőtársaim, érzek némi kis morális problémát abban, hogy most önök azzal érvelnek, hogy itt van egy elit gárda, és van máshol egy nem elit gárda. Kétségtelen tény, hogy amíg önök kormányoztak, ezt a bűnügyi igazgatóságot jól ellátták pénzzel. Ez kétségtelen. Bár ekkora erőfeszítést tettek volna a rendőrség felé és más nyomozóhatóságok felé! Talán akkor ők is tudtak volna hasonló eredményességgel dolgozni. De hangsúlyozom, a költségvetési törvényben és külön kormányhatározatban biztosítva van, hogy mindaz, ami a bűnügyi igazgatóságnak, az apparátusnak, mint az APEH részének járt, ez a jövőben is fennmarad. Ezt szeretném hangsúlyozni.

DR. GÁL ZOLTÁN (MSZP): Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Minden igyekezetem ellenére végül belekeveredem egy olyan vitába, amibe nem szeretnék, de Font és Lezsák képviselőtársaim olyan húrokat pengettek, amire valamilyen módon azért választ kell adni. Nem szeretném, ha a levegőben maradna a dolog.

Az egyik: tessék elolvasni az APEH Bűnügyi Igazgatósága létrehozásáról szóló törvény országgyűlési vitáját, ahol az önök visszatérő érve volt, hogy egy kormány úgy alakítja az államigazgatás szervezetét, ahogy azt jónak látja. Tessék elolvasni: sok-sok Fideszes képviselőtársunk ultima ratiója volt a vitában. Mi ezt nem mondtuk. Én sem akarok ezzel érvelni, csak emlékeztetem önöket erre.

Ami pedig a visszaesést illeti: ha már önök láthatóan jól felkészültek a bűnügyi igazgatóság jelentéséből, vagy felkészítették önöket, akkor biztos az is feltűnt önöknek, hogy 1999-ben, amikor a bűnügyi igazgatóság megkezdte a munkáját, minden hatáskörébe tartozó bűncselekménynél jelentősen csökkent az eljárások száma a rendőrséghez képest. Ezt miért nem tetszik akkor mondani? Mert ez is benne volt a dologban.

Ezzel csak azt akarom mondani, tisztelt képviselőtársaim, hogy a helyzet bonyolult, közös a célunk, hogy ezen a területen is hatékonyabb legyen a bűnüldözés, és meggyőződésünk, hogy a megoldásunk korrekt és hatékonyabb lesz. Valószínűleg erről önöket nem tudjuk meggyőzni, de azért maradjunk a (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) dolognál magánál.

DR. GÁL ZOLTÁN (MSZP): Tisztelt Országgyűlés! Elnök Úr! Elnézést, Font Sándor nem mond igazat. Tudniillik azok az adatok, amiket ő itt elmondott, nincsenek benne az APEH Bűnügyi Igazgatósága által készített jelentésben. (Font Sándor: Te ezt máshonnan nem tudhatod, ugye?) Ön persze sok mindent tud, de láthatóan sok mindent nem tud, többek között nem ismeri a rendőrségről szóló törvényt. Hogy aztán honnan tudta ezeket az adatokat, ossza meg velünk, pláne, ha bizonyítékai is vannak. Mindenesetre az ez év májusában készített jelentésben nincs benne. Feltételezem, hogy május óta nyolcmilliárd - és ez egy biztosított összeg, nem megtérült összegről van szó. Úgy is fogalmazhatnánk, hogy az APEH Bűnügyi Igazgatósága többé-kevésbé kitermelte a fenntartására három év alatt fordított összeget. Mindjárt hozzáteszem, ez egy nagy eredmény, de ne tessék úgy beállítani, hogy ezen múlt a magyar gazdaság, vagy a magyar költségvetés, vagy az állami bevételek sorsa. Nem ezen múlott, tisztelt képviselőtársak. Hozzátartozik egy állam működéséhez ez a dolog, de ezt sokfajta módon lehet elvégezni. Mi úgy gondoljuk, hogy sokkal hatékonyabb lesz egy másfajta szervezeti felállásban. Tehát én megint csak azt mondom, maradjunk a dolognál magánál, ami feltételezi, hogy némi tárgyszerű ismereteink vannak az adatokról és a vitatott jogszabályokról. Köszönöm szépen.

DR. GÁL ZOLTÁN (MSZP), a napirendi pont előadója: Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! Ígérem, hogy a rendelkezésemre álló időn jóval belül fogom elmondani a rövid indokolását ennek a rövid törvényjavaslatnak.

Arról szeretnék csak beszélni, hogy milyen motivációk húzódnak meg a Doszpot Péter képviselőtársammal közösen benyújtott törvényjavaslat mögött. Egyrészt egyfajta jogi pontosítás szándéka, gondolok itt mindenekelőtt a Hszt. pótlékrendszerére, amely nem tartalmazza a veszélyes tűzoltói pótlékot, és nem tartalmaz egyéb veszélyességi pótlékot, és a törvény hatálybalépése óta tudjuk, hogy itt a tűzoltók körül komoly vita alakult ki, hogy hogyan, miképpen fizessék a veszélyességi pótlékot.

Fizettek eddig is, de ennek nem volt igazán törvényi háttere, most megteremtődik a törvényi háttere, és javaslatunk szerint a pótlék nagysága is jelentősen növekszik a jelenlegihez képest, fejenként mintegy 500 forinttal, és eldől az a vita, hogy mikor jár ez a pótlék. A javaslat szerint mindig jár ez a pótlék annak, aki olyan munkakörben van, hogy ez a pótlék megilleti, aminek a meghatározását a javaslat az illetékes miniszter hatáskörébe utalja. Ez egyszerűen szólva azt jelenti, hogy az a tűzoltó, aki jogosult a veszélyességi pótlékra, ezt a pótlékot akkor is megkapja, ha egyébként tűzesethez nem vonul.

Tehát a motiváció egyik oka az volt, hogy ezt a helyzetet törvényileg rendezzük, a másik pedig - ha lehet ezt a kifejezést használni - egyfajta jogharmonizáció. Mindjárt hozzáteszem, hogy nem az Európai Unióval kapcsolatos jogharmonizációról van szó, hanem egyszerűen arról, hogy néhány területen, így a honvédség hivatásos állományánál és egyéb fegyveres testületek hivatásos állományánál az úgynevezett felsőfokú végzettségűek minimálbérének a jogi háttere nem volt meg, most a javaslatunk ezt megteremtené.

Ezenkívül néhány apróbb, inkább szociális jellegű módosítást tartalmaz a javaslatunk, ami már régen megérett, és aminek az anyagi fedezete az illetékes tárcáknál a 2003-as költségvetésben rendelkezésre áll. Tulajdonképpen ezek a gondolatok vagy motivációk vezettek bennünket, amikor ezt a törvényjavaslatot benyújtottuk.

Felvetődik, hogy miért nem a kormány nyújtotta be ezt a törvényjavaslatot. Én magam is úgy vagyok vele, hogy az ilyen típusú jogalkotásnak nem vagyok túlságosan nagy híve, de ezt a javaslatot még a költségvetési vitában nyújtottuk be, hiszen ahhoz kapcsolódott, de a költségvetési vita menetében erre már nem került sor, ezért tárgyaljuk most a javaslatot.

Mindezekre figyelemmel kérem a tisztelt Országgyűlést, hogy a Doszpot Péter képviselőtársam által beadott törvényjavaslatot megvitatni és támogatni szíveskedjék.

Köszönöm szépen.

DR. GÁL ZOLTÁN (MSZP): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! Azt hiszem, jobb, ha most röviden válaszolok, és akkor ezzel a téma tárgyalása az Országgyűlésben befejezhető, és csak a szavazás lesz remélhetőleg hátra, hacsak képviselőtársaim módosító indítványokkal nem bombázzák szét a javaslatot, de az elhangzottak szerint ez nem nagyon várható.

(17.00)

Nagyon röviden: a támogató szavakat köszönöm. Van néhány kérdés, amiben, úgy hiszem, félreértés van. Ilyen az, hogy miért nem a kormány nyújtotta be ezt a javaslatot. Tisztelt Körömi képviselőtársam - ugyan elment, de azt hiszem, ő is a második ciklusát tölti a parlamentben - nagyon jól tudja, hogy egy költségvetési vitában sok minden előfordul. Itt most az fordult elő, hogy a költségvetési törvény, amely sok törvényt módosított, nem nyitotta meg a Hszt.-t, tehát ezeket a kérdéseket egy külön törvényjavaslatban kellett előterjeszteni. Ez volt az oka annak, hogy képviselői indítvány formájában jelent meg, nem pedig az, hogy a minimálbér polgári kormány általi emelésének egy ilyen utólagos elismerése fejeződik ki, és ezt a kormány nem akarta megtenni, ezért mi ilyen galád módon, hátulról tesszük meg ezt a javaslatot. Semmi ilyen motiváció nem volt az elgondolásunkban. Mondom, egyszerűen az fordult elő, hogy nem volt megnyitva az itt érintett törvényjavaslat módosítása, ezért csak képviselői indítvány formájában lehetett megtenni.

Ha megnézik az indítványt: december 9-én lett ez benyújtva, tehát szerettük volna ezt a költségvetéssel együtt tárgyalni, de nem került rá sor. Tehát semmi más, elismerés, beismerés vagy manipuláció ilyen értelemben nincs abban, hogy képviselői indítvány formájában kerül ez ide. Bár mindjárt hozzáteszem - ezt említettem a bevezető hozzászólásomban is -: függetlenül attól, hogy milyen oldalon ülök a parlamentben, nem vagyok lelkes híve az ilyen típusú törvényalkotásnak, ezt szeretném hozzátenni. De előfordulhatnak olyan szituációk - mondom még egyszer -, amelyek ezt szükségessé teszik. Ilyennek ítéltem meg most ezt a helyzetet.

Ami pedig a tartalmi kérdéseket illeti - ahogy ezt Jauernik képviselő úr említette -: a leglényegesebb anyagilag is, és az érintett kört tekintve is a tűzoltóság veszélyességi pótlékának a törvénybe való beépítése. Hadd mondjam el, tisztelt Országgyűlés, anélkül, hogy itt most valamifajta különleges vitát szeretnék gerjeszteni, hogy a tűzoltóság veszélyességi pótlékának törvényi alapját a már itt sokat emlegetett polgári kormány szüntette meg, és került át egy kormányrendeletbe, aztán belügyminiszteri rendeletbe, aztán a Tűzoltóság Országos Parancsnoksága című valamibe, vagyis kitették a tűzoltóságot annak, hogy ezt a pótlékot éppen a lehetőségek - azt nem akarom mondani, hogy kényük-kedvük - szerint alakítsák. Ezt a helyzetet szünteti meg most a javaslat, a törvényben meghatározott százalék erejéig biztosítja ezt a pótlékot, és a most fizetett pótlékhoz képest - attól függően, hogy éppen hogyan számolják - 1500 vagy 500 forintos emelkedést fog jelenteni az érintettek számára.

A fegyveres testületeknél, illetőleg a honvédségnél a minimálbér valóban egy kisebb kört, talán néhány embert érint. De elsősorban a jogharmonizáció, vagyis a jogrendszer egyfajta összhangjának a megteremtése húzódik meg elsősorban a javaslatban, mert ha már ilyen a jogi szabályozásunk, hogy különböző törvényekben vannak - és azt hiszem, ez természetes - köztisztviselők, fegyveres testületek, honvédség, akkor ezek között bizonyos összhangot meg kell teremteni. Itt hadd jegyezzem meg Mécs Imre képviselőtársamnak, hogy nekem egy kicsit ellentétes a véleményem azzal, amit ő említett, nevezetesen, hogy egységes törvény keretében kellene szabályozni mindazoknak a jogviszonyát, akik az állam kenyerét eszik. Nekem meg pont az a tapasztalatom vagy meglátásom, hogy még a hivatásos állományra vonatkozó egységes törvény kereteit is szétszedi a gyakorlat, és lehet, hogy még ezt is meg kell bontani, és külön a honvédségre és esetleg külön a rendőrségre egy szolgálati törvényt alkotni.

Ehhez rögtön hozzáteszem, hogy istenigazából én azt szeretném, hogy egy következő törvény ne ilyen hosszan sorolja fel a különböző pótlékokat. Valamifajta olyan bérrendszert talán ki lehet találni, ami kiszámíthatóbb, és nem pótlékok sokaságából jön össze a jövedelme vagy a fizetése a rendőrnek, a tűzoltónak és bárki másnak, hanem a törvény alapján kiszámítható módon és biztosított módon. Ma tényleg előfordul, hogy éppen a pótlékok sokasága miatt egyik hónapról a másikra nem tudják az emberek, hogy mennyi fizetésük lesz, mert vagy beleesnek egy olyan szórásba, amikor túlóra és sok minden összejön, vagy nem. Tehát ez nem biztos, hogy jó rendszer, de ma tulajdonképpen ez van, és ennek hosszú történeti előzménye van ezeknél a testületeknél. Nagyon remélem, hogy egyszer talán egy átláthatóbb és világosabb illetményrendszere lesz a fegyveres testületeknél és a honvédségnél hivatásos vagy más minőségben dolgozóknak. Érdemes lenne ezen gondolkozni.

Egyébként pedig a javaslatot támogató véleményeket ismételten megköszönve kérem, hogy a szavazásnál is ezt a véleményt a tisztelt képviselőtársaim érvényesítsék.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

DR. GÁL ZOLTÁN, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Kénytelen vagyok egy közhelyszerű igazsággal kezdeni, nevezetesen azzal, hogy korunk egyik legnagyobb kihívása a bűnözés. Ilyen kihívássá tette a bűnözést a nagyságrendje, struktúrájának a változása, nemzetköziesedése, valamint az, hogy az elmúlt évtizedekben egy sor országban kormányok buktak meg azért, mert a társadalom értékítélete szerint nem helyes választ adtak a bűnözésre, és politikai pártok kerültek kormányra a bűnözés megszüntetésének csalóka és soha nem teljesített ígéretével.

Ezek után jogos a kérdés, hogy mit is tudunk a XXI. század elején a bűnről és a bűnözésről. Véleményem szerint sokat tudunk és keveset. Sokat tudunk, mert elméletek sokasága próbálja magyarázni a bűn okait, a racionális választás elméletétől a kontrollelméleten át a pszichológia módszerével végzett kutatások alapján felállított teóriákig, de minden józan szakértő - azt hiszem, ezt az élet is igazolja - mindig arra a következtetésre jut, hogy egyetlenegy elmélet sem képes átfogóan és empirikusan is igazolható módon magyarázni a bűn okait.

Sokat tudunk a bűnözésről és a bűnről, de azoknak a szakértőknek van igazuk, akik azt mondják, igazából azt sem tudjuk pontosan megmondani, hogy milyen lesz a jövőben a bűnözés, és milyen lesz annak a nagyságrendje. Természetesen készülnek nagyon megalapozott prognózisok, ezek egy részét a valóság igazolja, de sokszor nem igazolja. Hogy csak egy példát mondjak az előbb elmondottakra: az Amerikai Egyesült Államokból indult viszonylagos sikerútjára például a zéró tolerancia elmélete, amelynek nyomán egyes helyeken csökkent a bűnözés. Mások vitatják, hogy ennek az elvnek az alkalmazása miatt csökkent volna a bűnözés, más szakértők pedig azt mondják, hogy az Amerikai Egyesült Államok egy bűnözési hullám elé néz, mert megnövekszik azoknak a korosztályoknak a száma, amelyek tagjai között a bűnelkövetés - az eddigi tapasztalatok szerint - gyakoribb.

De érdemes Magyarországra is hivatkozni, hiszen itt is készültek prognózisok. Váratlanul érte a társadalmat az 1990-es évek elején bekövetkezett robbanásszerű bűnözésnövekedés, bár bizonyos szakértők már a hetvenes évek végén és a nyolcvanas években a bűnözés növekedéséről beszéltek. S készültek prognózisok nem is olyan régen, amelyek egyelőre igazolódni látszanak, hiszen Magyarországon a bűnözés mértéke elérte az európai átlagot, és úgy tűnik - egyelőre legalábbis -, hogy ezen a viszonylag magas szinten stabilizálódni látszik. De azt hiszem, igazából egyetlenegy komoly szakértő sem teheti a kezét a szívére és esküdhet meg, hogy ez így is lesz és így is marad. Hozzátartozik az előbb elmondottakhoz és igazolja azokat, hogy az elmúlt jó évtized során a bűnözés és az arra adandó válaszok nálunk is politikai viták tárgya volt.

Tudjuk továbbá a bűnözésről azt is, hogy sokba kerül. Sokba kerül az általa okozott kár - Magyarországon tudomásom szerint közel 100 milliárd forint körül van a bűnözés által okozott kár -, és sokba kerül az ellene való küzdelem is. Sokba kerülnek a bűnüldöző szervek, sokba kerül az igazságszolgáltatás, és sokba kerülnek a börtönök. Az is tény, hogy az államok - legalábbis a tapasztalatok szerint - egyre többet próbálnak költeni a bűnözés elleni harc jegyében a bűnözés ellen, és ez alól Magyarország sem kivétel.

(12.40)

Ugyanakkor tudjuk nagyon jól, hogy erre a bűnözés elleni harcra fordított társadalmi és állami eszközök közel sem mutatkoznak elegendőnek, és joggal teszik szóvá mind a bűnüldözők, mind az igazságszolgáltatásban dolgozók az anyagi megbecsülésüket, és egyáltalán azoknak a technikai eszközöknek a minőségét és mennyiségét, amelyekkel a modern kori bűnözés ellen, a siker reményében egyáltalán a harcot fel lehet venni.

Tudjuk továbbá, hogy korunkban a biztonság iránti vágy az emberekben erősebbé vált a korábbi időszakhoz képest, ami talán abból a helyzetből fakad, hogy ez a globálissá váló, modern kori kapitalizmus a természetes mozgásával egyébként is viszonylagossá tesz minden állandóságot és stabilitást. Itt nálunk az átalakulás egyébként is jelentős mértékben megrendítette az emberek szociális biztonságát, s ebben a helyzetben természetesnek kell tekintenünk, hogy az emberek a tényleges helyzetnél is, ha szabad így fogalmazni, érzékenyebben reagálnak a bűnözésre; talán nagyobb félelemben érzik magukat, mint ahogy a bűnözés tényleges nagyságrendje ezt indokolná. A szubjektív biztonságérzet rossz, az emberek félnek.

Tudjuk továbbá a bűnözésről azt is - és erről viták vannak, a miniszter úr az expozéjában is érintette ezt a témát -, hogy ez korunkban bizonyos értelemben áruvá vált, nevezetesen: mivel az emberek tudják és érzik, hogy az állam csak korlátozott mértékben tudja őket a bűnözéstől megvédeni, és a vagyoni különbségek lehetővé teszik egyesek számára, hogy megvegyék a saját biztonságukat, míg mások ezt nem tudják megtenni, ezért kiszolgáltatottabbá válnak, vagy ilyennek érzik magukat, és ez a bizonyos szubjektív biztonságérzetük gyengébb. Márpedig azt hiszem, el kell fogadnunk azt, hogy a biztonsághoz való jog emberi jog, és megillet mindenkit, vagyoni helyzetétől függetlenül. Ebben az értelemben azt kell mondani, hogy a biztonsághoz való jog garantálása és lehetőség szerinti mindenki számára való biztosítása az esélyegyenlőség biztosításának az egyik nagyon lényeges összetevője és feltétele.

Tisztelt Országgyűlés! Azt hiszem, hosszan lehetne még itt sorolni a bűnözéssel kapcsolatos véleményeket, nézeteket, de úgy gondolom, talán az elmondottak is elegendőek voltak ahhoz, hogy meg merjem kockáztatni azt az állítást, hogy ha mindez igaz és elfogadható, amiről én az előbb beszéltem, akkor nem marad más hátra, mint megpróbálni a bűnt megelőzni. Ebben az értelemben azt lehet mondani, hogy a bűnmegelőzés egyszerre kényszer a számunkra és egyszerre lehetőség. És ha elfogadjuk az előbb elmondottakat, azt hiszem, logikus az a következtetés is, hogy eredményesen megelőzni a bűnt csak úgy lehet, hogyha beleavatkozunk a társadalmi folyamatokba, beleavatkozunk, ahogy a stratégia melléklete több helyen is fogalmaz: a társadalom azon szöveteibe, amelyek összességében, sokszor sok áttétel után szülik a bűnt, termelik a bűnt. Tehát sikeres bűnmegelőzés ebből következően csak az esélyegyenlőség és a társadalmi szolidaritás értékeire támaszkodva alakítható ki.

Szó volt az expozéban arról, hogy ez a bűnmegelőzés három területet fog át: a bűnokok csökkentését, a bűnalkalmak csökkentését és egyfajta társadalmi szolidaritást azok iránt, akik a bűncselekmények sértettjeivé vagy áldozataivá válnak. Természetesen ez nem jelenti azt, hogy ne tegyünk az eddiginél is nagyobb erőfeszítéseket a bűnüldözés hatékonyságának javításáért, hiszen a sikeres bűnüldözés kapcsán - bár maga a bűnüldözés mindig a már elkövetett, megtörtént bűncselekményekre való reagálást jelenti - a gyors és jó reagálás maga is egyfajta megelőzés. Tehát kötelességünk mindent megtenni annak érdekében, hogy ez a bűnüldözés hatékonyabb legyen, és a bűnüldöző szervek a maguk eszközeivel a bűnmegelőzésben is részt vegyenek.

Úgy gondolom, hogy az elmúlt időszakban e tekintetben pozitív változások indultak meg; megindult egyfajta gondolkodás a rendőrségnél, amely megpróbál közösségi szolgáltató szervezetté válni. Növekedett a rendőrség létszáma is, augusztus óta mintegy 1500-zal több rendőr van jelen, és ezt a pluszerőt a lakossághoz legközelebb álló rendőri szervezetek mozgatják, vagyis a rendőrség nagyobb mértékben jelen van a közterületeken. Azt hiszem, ez a bűnmegelőzésnek egy rendkívül fontos eszköze, s ezt a fajta törekvést, tendenciát és erőfeszítést a továbbiakban is folytatnunk kell.

Ez azonban természetesen nem jelentheti azt, hogy ne keressük az ehhez képesti direkt, közvetlen bűnmegelőzés eszközeit. Szó volt itt már arról, hogy nem teljesen a nulláról indulunk. A magyar társadalom, ha nem is azonnal, de fokozatosan rámozdult a bűn elleni harcra, egy sor szervezet, mozgalom indult meg. Ebből a szempontból, azt hiszem, mindenki által ismert, és talán az egyik leglátványosabb és leghasznosabb forma a polgárőrségek tevékenysége, de a jogvédő szervezeteken keresztül sokfajta civil mozgalom, egyház próbál azokban a társadalmi szövetekben megjelenni, ahol a bűnözés okait meg lehet találni, és ahol meg lehet előzni. Összességében mégis el kell mondanunk, hogy ez ideig ez nem vált átütő társadalmi mozgalommá. Fontos ebből a szempontból azt is elmondani, hogy az állam próbálkozott a bűnmegelőzés hatékonyságát növelni és jelen lenni, de ez igazándiból nem vált kormányzati politikává, nem vált átfogó rendszerré, sok-sok kis csatornán zajlott, és ebből következően talán nem volt eléggé hatékony.

A nemzeti stratégia mindezeken változtatni kíván, és sikeres végrehajtása esetén biztos vagyok benne, hogy változtatni is fog. Ebben az értelemben azt mondhatjuk, hogy egy olyan társadalompolitikai programról van szó, amely, mint ahogy említettem, az esélyegyenlőség és a szolidaritás jegyében fordulatot irányoz elő a bűnmegelőzésben.

(12.50)

Fordulatot abban az értelemben, hogy másként kezeli a bűnmegelőzésben is az állami felelősséget; átfogóvá és koordinálttá teszi az állami tevékenységet. Fordulat állhat be a végrehajtás esetén abban az értelemben is, hogy a társadalmi felelősség mennyisége és minősége megváltozik, széles körűvé válik. Fordulat következik be abban az értelemben is talán, hogy egy hosszú távú program alakul ki, amely kormányzati ciklusokon átnyúló módon lesz képes ezekhez a folyamatokhoz viszonyulni, bizonyos állandóságot, folyamatosságot mutatva, és ezzel minden bizonnyal a hatékonyságot biztosítani.

Fordulat áll be talán abban az értelemben is - mint ahogy a bizottsági jelentésekből elhangzott, és remélem, hogy a vezérszónokok ezt nem fogják cáfolni -, hogy a dolog lényegét tekintve egyetértés van a magyar politikai erők között, legalábbis addig, hogy nagy társadalmi erőfeszítést, nagy állami koncentrálást kíván, hogy a bűnmegelőzés erőteljesebbé válik, és ez fordulat sok máshoz képest. Remélem, hogy ez fenn fog maradni.

Befejezésül, tisztelt Országgyűlés, felvetődhet, hogy ami önök elé került - ugye, van egy nagyon rövid kis határozati javaslat, és sok oldalon nagyon okos fejtegetések, hogy mi a bűn, meg hogy kell ellene harcolni -, talán nem megfogható ez a program. De úgy hiszem, hogy ha valaki végignézi azt a cselekvési programot, amely az öt prioritás végrehajtásához megfogalmazódott - én 230-nál hagytam abba -, ezeknek a konkrét cselekvési programoknak, amelyekben oktatási szemléletváltozástól kezdve konkrét törvényalkotási feladatok fogalmazódnak meg, tehát, ha ezeknek a konkrét programoknak a végrehajtása megtörténik, akkor úgy hiszem, hogy az a kritika, hogy ez egy elvont okoskodás, igazándiból nem állja meg a helyét.

Nekünk az a feladatunk itt az Országgyűlésben, hogy folyamatosan nyomon kísérjük, és a mindenkori kormányt arra késztessük, hogy ezt a hosszú távú programot, annak egyes elemeit nagyon következetesen végrehajtsa, végrehajtsa a költségvetés előkészítésekor, végrehajtsa a törvényhozás, törvényalkotás, -kezdeményezés során, végrehajtsa az államapparátus irányítása során, és akkor ez, azt hiszem, olyan társadalmi erővé válik, amely ténylegesen hatékonyan befolyásolja Magyarországon az emberek biztonságérzetét, és amelynek következtében remélem, hogy mi is és főleg gyerekeink egy biztonságosabb Magyarországon fognak élni.

A határozati javaslathoz, azt hiszem, majd adunk be módosítást, pontosan azért, hogy ez a végrehajtás egészen világossá és konkréttá váljon, határidőhöz köthető legyen bizonyos tekintetben. Egyébként pedig tisztelettel javaslom az Országgyűlésnek a szocialista frakció nevében, hogy támogassa a stratégiát, mert ahogy említettem, mindnyájunk kötelessége és érdeke, hogy egy biztonságosabb Magyarországot teremtsünk.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)

DR. GÁL ZOLTÁN (MSZP): Elnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! Két módosító javaslatot nyújtottam be, azokat szeretném röviden indokolni. Az egyik a határozati javaslat olyan módosítását célozza, amely szerint a cselekvési programot a kormánynak már ez év végéig el kellene fogadnia. Felvetődik valóban az, hogy elegendő idő-e az Országgyűlés döntése után az a két hónap, amely erre rendelkezésre állna. Ismerve azonban az előkészítő munka állását, úgy hiszem, hogy mindenképpen célszerű konkrét és viszonylag közeli határidőhöz kötni a cselekvési program elfogadását, hiszen ez az, ami igazán biztosítja ennek a stratégiának vagy alapelveknek a megvalósítását.

Mindnyájan tudjuk, hogy az előterjesztés tulajdonképpen egy hosszú távú program, de ahhoz, hogy ez a hosszú távú program ne pusztán óhajok gyűjteménye legyen, konkrét kormányzati döntések szükségesek: példának okáért az egyes tárcák hasonló tevékenységének egy eredményesebb és feszesebb koordinációja; példának okáért - Weszelovszky képviselő úr is említette a költségeket - mindazoknak a költségeknek egy csatornába terelése, amelyek közvetlenül bűnmegelőzési célokat szolgálnak, és lehetne sorolni azokat a konkrét feladatokat, amelyek meghatározása és kormányzati irányítása, számonkérése civil szervezetek bevonásával biztosítja, hogy ez a bűnmegelőzési stratégia a mindennapok szintjén is valósággá váljék. Tehát ez a cselekvési program lelke, ha lehet azt mondani, vagy magja ennek az egész stratégiának, és ennek gyors meghatározása az egész szempontjából is lényeges.

A másik módosító javaslat az elemző rész kiegészítését szolgálja. Tulajdonképpen benne van az anyagban, de társadalmi jelentőségére tekintettel javasolom egyértelműen nevesítve meghatározni. Pontosan az úgynevezett lakásmaffia elleni fellépés kérdéseit tartalmazza ez, azt szorgalmazza, hogy a lakásmaffia elleni fellépés legyen közvetlen része többek között a cselekvési programnak is. Hangsúlyozom, hogy a szerzők számoltak ezzel a problémakörrel, de egy markánsabb, nevesítettebb megfogalmazása - kapcsolódva Devánszkiné képviselő asszony javaslatához -, úgy hiszem, a kormány számára is egyértelművé teszi e területen a cselekvés kényszerét.

(17.20)

Ezt a két javaslatot ajánlom a tisztelt Országgyűlés figyelmébe.

Néhány más javaslat is felvetődött, ennek kapcsán annyit hadd mondjak el, amit Weszelovszky képviselő úr említett: a szervezeti keretek. Példának okáért, azt hiszem, ezen lehet vitatkozni, de nekünk is az az álláspontunk, hogy ez egy kormányzati, a végrehajtó hatalom kompetenciájába tartozó kérdés, és ha a kormány úgy látja, hogy az Igazságügyi Minisztérium, illetőleg a Belügyminisztérium között egyfajta munkamegosztás alakuljon ki, akkor azt hiszem, nem kérdőjelezhető meg. Nyilvánvalóan az Országgyűlésnek a tájékoztatások során és a bizottságok folyamatos ellenőrző tevékenysége során ezt a kérdést is nézni kell majd, és esetleg később vissza lehet térni erre a témára is.

Még egy dolog vetődött fel, bizottsági ülésen is szóba került: képviselőtársnőink, Mátrai Márta és Szabó Erika javasolta a családon belüli erőszakról szóló fejezet címének a megváltoztatását. Számunkra meggyőző volt az előterjesztőnek az az érvelése, hogy már van egy országgyűlési határozat, amely kifejezetten a családon belüli erőszakról szól, ezen a címen, és minden nemzetközi ajánlás így nevezi ezt a jelenségkört. Azt hiszem, erre tekintettel nem célszerű nekünk egy másfajta elnevezést adni, még akkor sem, ha a cél közös, tulajdonképpen a család védelme.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

DR. GÁL ZOLTÁN (MSZP): Tisztelt Elnök Asszony! Elnézését kérem, sikerült végignyomkodnom az egész skálát, mire megtaláltam a megfelelő gombot. Egy kétperces hozzászólásra van csak kérésem.

ELNÖK: Parancsoljon!

DR. GÁL ZOLTÁN (MSZP): Köszönöm. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! Nem hiszem, hogy túlságosan érdemes lenne ebbe a vitába belemenni, hogy most sérti-e a magyar családokat az, hogy arról beszélünk, hogy családon belüli erőszak.

(17.30)

Én azt hiszem, hogy nem sérti, mint ahogy nem sérti a német családot vagy a holland családot, ahogy ugyanúgy beszélnek a családon belüli erőszakról. A családot az sérti, aki a családon belül erőszakot alkalmaz: a gyereke, a felesége vagy viszont. A jelenség pedig tagadhatatlanul jelen van. Ha megpróbálunk valamifajta ködös, misztikus módon közelíteni, akkor, azt hiszem, kevés sikerrel léphetünk fel a családon belüli erőszak ellen, a család védelme érdekében. Úgy hiszem, hogy egy ilyen megközelítés talán eredményesebb az egyébként közösen vallott céljaink megvalósítása érdekében.

Ami pedig a kutatóintézetet illeti: én elvileg rendkívül jó és hasznos ötletnek tartom, de azt hiszem, érdemes megnézni előbb azt, és megítélésem szerint a cselekvési program egyik pontja kell legyen, hogyan lehet a jelenlegi kutatóintézetek munkáját, amelyek közvetlenül vagy közvetve bűnözési kérdésekkel, az azokkal kapcsolatos társadalmi problémákkal foglalkoznak - és sok-sok ilyen intézet van -, egyfajta koordináció alapján, egy kicsit a bűnmegelőzési feladatok kutatása felé terelni.

Azt hiszem, sok tartalék van ilyen szempontból ebben a szervezetrendszerben, és remélem, hogy a kormány ennek megfelelően fogja kezelni a cselekvési programban ezt a kérdést. Azt hiszem, az ellenőrzés során ezt is érdemes lesz majd megvizsgálnunk, hogy elegendő-e az, amiről én beszélek, vagy tényleg kell egy külön intézet.

Köszönöm, elnök asszony - elnézte nekem, hogy túlléptem a két percet. (Taps a kormányzó pártok padsoraiban.)

DR. GÁL ZOLTÁN (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! A szóban forgó törvényjavaslat kapcsán, azt hiszem, némi túlzással megállapíthatjuk, hogy ez a törvényjavaslat annak a folyamatnak a része, amely jó néhány esztendeje jellemzi már az Európai Uniót. Nevezetesen arról van szó, hogy az Európai Unió utóbbi néhány évének története nem más, mint ennek a szabadság, biztonság és jog térségének kialakítására irányuló törekvés.

Ebben a folyamatban természetesen döntő és meghatározó szerepet játszik a bűnözés nemzetközivé válása, amire azt kell mondanunk, hogy ahol az emberek és a pénz szabadon áramlik, ott természetszerűnek kell tekintenünk, hogy a bűnözés is követi ezt az áramlást. Erre a helyzetre válasz az, amit az Európai Unió az elmúlt néhány esztendőben kidolgozott, és aminek alapján azt mondtam, hogy az Európai Unió utóbbi időszakának a története nem más, mint az egységes jogi és biztonsági tér kialakításának története.

Ehhez kapcsolódik az a döntés, amiről a miniszter úr beszélt, az úgynevezett európai elfogatóparancs intézményének megfogalmazása, és ehhez kapcsolódik sok más olyan intézmény, amely az elmúlt időszakban az Európai Unióban létrejött, sokfajta eljárási rend, amihez természetesen az Unió új tagjainak, így nekünk is csatlakoznunk kell.

Hozzáteszem mindjárt, hogy ehhez az egységes biztonsági és jogi térhez való csatlakozásunk akkor is jól felfogott és eminens érdekünk lenne, ha nem csatlakoznánk az Unióhoz, mert minden tapasztalat azt mutatja, hogy a nemzetközi bűnözés elleni harc csak közös összefogással hozhat eredményt.

Érdemes azonban megnéznünk, hogy milyen gondolkodás hatja át az Európai Uniót ennek a közös biztonsági és jogi térnek a kialakításakor. Ez azért érdekes, mert az utóbbi időben, különösen a nemzetközi terrorizmus elleni harc jegyében felszínre kerültek olyan vélemények és nézetek, amelyek megkérdőjelezik azokat az értékeket és jogelveket, amelyeket éppen az európai civilizáció dolgozott ki vagy termelt ki az elmúlt néhány évszázadban, és amely az emberi szabadságjogok maximális biztosítása mellett kíván a bűnözés ellen fellépni. Ezeket a szabadságjogokat itt az utóbbi esztendőben éppen a nemzetközi terrorizmus elleni harc jegyében több országban megkérdőjelezték. Ezért érdekes számunkra, hogy hogyan reagál az Európai Unió erre a helyzetre.

Meg kell állapítanunk - és ezt örömmel üdvözöljük -, hogy olyan szabályok és eljárási módok kidolgozására törekszik az Unió a szervezett nemzetközi bűnözés elleni harc során is, amely összhangban van azokkal a jogelvekkel és értékekkel, amely az európai civilizációkat jellemzi. Úgy fogalmazhatnánk, hogy egyelőre legalábbis az Európai Uniót a nemzetközi bűnözés elleni harcban az jellemzi, hogy nem kíván azokból a szabadságjogokból elvonni, nem kíván kevesebb szabadságot a nagyobb biztonság érdekében.

A Szocialista Párt véleménye szerint ez nagyon üdvözlendő dolog, és azt hiszem, mint európai uniós tagországnak, ezekben a kérdésekben változatlanul ezt az elvet kell majd erősítenünk és érvényesítenünk, nevezetesen még egyszer mondom: nem adhatunk fel szabadságunkból a nagyobb biztonság érdekében. Ezt még akkor is vállalni kell, ha ez sok esetben nem túlságosan népszerű.

(10.50)

Ami pedig a törvényjavaslatot illeti, az előbb elmondottak alapján megállapíthatjuk, hogy ennek szellemében fogant az uniós kerethatározat alapján, amiből az is következik, hogy meglehetősen bonyolult eljárási rendet tartalmaz, még akkor is, ha a korábbi szabályokhoz képest egyszerűsít abban az értelemben, hogy a nemzetközi diplomácia szintjéről a közvetlenül érintett hatóságok együttműködésének szintjére viszi a kapcsolatokat, ennyiben nyilvánvalóan gyorsabbá és hatékonyabbá teszi az eljárásokat. Ugyanakkor azonban maga az eljárás mind az igazságügyi hatóságok, mind a bűnüldöző hatóságok szintjén meglehetősen bonyolult, sok részletszabályt tartalmaz, és az eljáró hatóságok részéről nagyon magas szintű joganyagismeretet kíván meg az érintett országokra nézve is. Ez felveti annak kérdését, hogy az eljáró hatóságok mennyire lesznek felkészülve e szabályok alkalmazására, ami, azt hiszem, hosszas tanulási folyamatot feltételez.

A mi véleményünk szerint tehát ez a törvényjavaslat mindenképpen támogatandó, ugyanakkor azt hiszem, meg kell vizsgálnunk azt, hogy a magyar jogrendszer és a magyar hatóságok rendszeréhez minden tekintetben pontosan illeszkedik-e a javaslat. Ebből a szempontból van némi fenntartásunk, ezért kérem is a tisztelt elnök urat, hogy bár az elfogadott napirend szerint a mai napon az általános vita lezáródik, de kérném, járuljon hozzá ahhoz, hogy az esetleges módosító indítványokat péntekig lehessen beadni. Úgy gondolom, ez nem fogja hátráltatni a törvény időbeni elfogadását.

Végezetül meg kell jegyezni - és egész uniós tagságunk szempontjából azért ez is lényeges -, hogy a törvényjavaslat külön gondoskodik a magyar állampolgárokról. A széles körű együttműködés mellett a magyar állampolgárok feletti nemzeti szuverenitásunkat a törvényjavaslat tartalmazza, ami úgy gondolom, helyes dolog, amellett, hogy természetesen a magyar állampolgárok sem vonhatják ki magukat a közös szabályok alól, ha a szervezett bűnözés vagy egyáltalán a bűnüldöző szervek látókörébe kerülnek, de a magyar állampolgárok tekintetében a magyar állami szuverenitás erőteljesebben érvényesül, mint az eljárás egész keretében más állampolgárok tekintetében, és ez mindenképpen pozitív.

Tisztelt Országgyűlés! Mindezekre tekintettel a Szocialista Párt frakciója támogatja a törvényjavaslatot, és a tisztelt Ház figyelmébe ajánlja hasonló értékelésre, aminek reménye megvan, hiszen ahogy elhangzott, a rendészeti bizottságban egyhangú támogatást kapott a javaslat. Ez azonban nem zárja ki azt, hogy egy alapos szakértői, szakmai szintű kontroll után néhány paragrafusát talán módosítani kell, és ehhez kérnénk az előbb említett időt.

Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormánypárti képviselők padsoraiban.)

DR. GÁL ZOLTÁN, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Úgy gondolom, hogy államtitkár úr expozéja és a bizottsági előadók mindegyike meglehetősen meggyőzően indokolta azt, hogy milyen késztetések, kényszerek indokolják ennek a törvénynek a megalkotását. Ehhez képest három dolgot szeretnék a tisztelt Országgyűlés figyelmébe ajánlani, mint ami - ha úgy tetszik - egyfajta sajátossága a vám- és pénzügyőrségnek, éppen az uniós csatlakozás kapcsán.

Az egyik az, hogy az Unióban a vámszervek egyidejűleg és egyszerre töltenek be nemzeti és uniós szerepkört. Ez az egyidejű, egyszerre nemzeti és uniós szerepkör a tevékenységükben gyakorlatilag nem választható szét. Ez azt a követelményt támasztja velünk szemben, hogy a tevékenységüket, szervezetüket erre az elkerülhetetlen jelenségre tekintettel is próbáljuk alakítani.

A másik kiemelendő sajátosság talán az, hogy a vám- és pénzügyőrségeknek az egyidejű nemzeti és uniós szerepkör betöltésénél egyszerre kell védeniük az Unió és annak egyes tagországainak a gazdaságpolitikáját, közös vámpolitikáját. Egyszerre kell ezt úgy csinálni, hogy közben az Uniónak és egyes tagországainak a versenyképességét ne fékezzék, hanem erősítsék. Ez rendkívül bonyolult feladat, nagyon hatékony munkát kíván, nagyon széles nemzetközi együttműködést, és ehhez kell igazítani azt az eszközrendszert, amelyet a vám- és pénzügyőrségeknek alkalmazniuk kell és lehet e funkciójuk betöltésénél is.

A harmadik tényező, amit érdemes kiemelni, talán az, hogy tudjuk nagyon jól, az uniós csatlakozásunkkal egy sor dolog megváltozik, bizonyos értelemben megváltoznak a viszonyaink egyes szomszédos országokkal, és számolhatunk azzal, hogy bizonyos gazdasági folyamatok megváltoznak, eltorzulnak, egyesek visszaesnek, mások felerősödnek. Mindnyájan tudjuk, már napjaink történéséhez tartozik, hogy például a cigarettacsempészet felerősödő mozgása egyelőre keletről nyugat felé irányul, és sok-sok száz millió, milliárd forint forog ebben az “üzletágbanö. Nyilvánvalóan nagyon komoly uniós és nemzeti érdekek fűződnek ahhoz, hogy példának okáért a csempészetet visszaszorítsuk.

Kevés szó esik viszont arról - de a jövőt nézve erről is érdemes gondolkoznunk -, hogy milyen bűncselekmények jelennek meg az uniós tagságunkkal, példának okáért éppen a pénzügyi transzferek beindulását követően. Mert ne legyenek illúzióink, ha sok-sok milliárd forint vagy millió euró mozog különböző csatornákon keresztül, arra a szervezett bűnözés természetesen rá fog mozdulni. Egyébként közismert, hogy például az Unió jelenlegi gyakorlatában, többek között éppen az agrártámogatások terén rendkívül sok a visszaélés és a csalás, és tudjuk, hogy uniós csatlakozásunk pillanatától a vám- és pénzügyőrségnek az agrártámogatások egész rendszerét is ellenőrizni kell. Azt hiszem, hogy érdemes ezekre a tényezőkre is figyelni, amikor a vám- és pénzügyőrség szervezetét, felügyeletét, irányítását és eszközrendszerét megpróbáljuk meghatározni.

A második téma, amit röviden említenék, maga a törvény. A szocialista frakció úgy látja, hogy alapvetően összességében megfelel ez a szabályozás azoknak a követelményeknek, amelyekről az előbb beszéltem, és azoknak a követelményeknek, amelyekről egyébként itt már szó esett.

(15.00)

Tisztelettel felhívom az Országgyűlés figyelmét, hogy ezekre a követelményekre vagy ezekhez képest ítélje meg, hogy a vám- és pénzügyőrség szervezete és eszközrendszere megfelelő-e vagy nem. Nem hiszem, hogy az lenne a kiindulópont, hogy most akkor összehasonlítgatom más szervekre vonatkozó szabályozással vagy a korábbi szabályozással a mostani szabályt. Azt hiszem, az a helyes magatartás, hogyha a követelményekhez képest magát az ügyet, magát a dolgot, magát a törvénytervezetet értékeljük, és annak alapján bíráljuk el helyességét vagy helytelenségét, hogy milyen célokat akarunk ezzel a törvénnyel szolgálni.

Ebből a szempontból a szocialista frakció úgy véli, hogy egy sor módosító indítványra szorul ez a törvény, a titkosszolgálati eszközökre vonatkozó szabályoktól kezdve a szervezet leírásáig sok minden. Garanciális szabályok beépítésére is, azt hiszem, szükség lesz a következőkben. Tehát ebben a változatlan formában mi sem tudnánk támogatni a törvényt. Azt hiszem, hogy ezeket a módosításokat a szakemberekkel és a szakbizottságon keresztül ki tudjuk alakítani, meg tudjuk úgy fogalmazni, hogy elnyerje a Ház kétharmados többségét.

Végezetül ehhez a kétharmados többséghez annyit, hogy azért a jelenlegi ellenzék... - amely természetszerűleg érzékenyen nézi azt, mint ahogy kiderült Nyitrai képviselő úr szavaiból is, hogy most milyen jogköre van a pénzügyminiszternek, vagy hogy több joga van-e a vám- és pénzügyőrségnek, mint a korábbi szabályokban, ahogy azt Hargitai képviselő úr mondta. Ezeket én indokoltnak tartom, de azért azt vegyék figyelembe, hogy példának okáért a titkosszolgálati eszközök teljes körű alkalmazását éppen az előző kormány, az úgynevezett maffiatörvényben tette lehetővé. Tehát akkor, amikor ezzel kapcsolatos véleményüket megfogalmazzák, tisztelettel javaslom, hogy azért figyeljenek arra is, amit három vagy négy esztendővel ezelőtt e tekintetben mondtak.

Tehát nagyon bízom benne, hogy az általam említett, és csak felsorolásszerűen szóba hozott témákban közös nevezőre tudunk jutni, és a törvényjavaslat meg fogja kapni a Ház kétharmados többségének támogatását. Folytak már egyébként erről négypárti tárgyalások, közben azonban kiderült, hogy a törvényjavaslat szabályanyaga zömmel rendészeti jellegű. Azt hiszem, célszerű lesz majd ezeket az egyeztetéseket a jövőben ilyen körben folytatni. Biztos vagyok benne, hogy meg fogjuk találni a közösen elfogadható megoldást, mert azt hiszem, vitathatatlan, hogy erre a törvényre szükség van, erre a törvényre hazai nemzeti érdekeink és uniós tagságunk közelisége is késztet és kényszerít bennünket, és nem engedhetjük meg magunknak azt, hogy bármilyen területen ne a maximális felkészültséggel és odaadással vegyünk részt a Közösség tevékenységében.

Végezetül még egy mondat: az államtitkár úr is említette, hogy a vám- és pénzügyőrség az a terület, amelyet talán a leginkább érintik az uniós csatlakozások, és ahol a legnagyobb mértékű a változás. Mindnyájan jól tudjuk, hogy ez nem megy könnyen, nem ment könnyen az elmúlt években, és nem megy könnyen most sem, amikor sok-sok ember munkahelyét kell megváltoztatni, más felkészültséget kell biztosítani, és esetenként a munkahely is bizonytalanná válik.

Biztos vagyok benne, hogy a vám- és pénzügyőrség százéves hagyományainak megfelelően képes lesz ezeknek a változásoknak megfelelni, és ez a törvény az ezeknek a változásoknak való megfelelést, módosítások után, megítélésem szerint jól fogja szolgálni.

Köszönöm a figyelmet. (Taps az MSZP soraiban. - Dr. Hargitai János tapsol.)

DR. GÁL ZOLTÁN (MSZP): Köszönöm. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Képviselőtársam hozzászólására szeretnék válaszolni, ha nem is tartalmi kérdésekben, hanem azt az aggályát szeretném eloszlatni, amely arra vonatkozott, hogy ez a törvényjavaslat kétharmados többséget kíván paragrafusainak többségében, és ez így igaz.

(12.20)

Mi készek vagyunk ezt az egyeztetést végrehajtani. Biztos vagyok benne, hogy közös nevezőre tudunk jutni, hiszen, ahogy itt is hallottuk, a törvény megalkotására szükség van. Szükség van rá a magyar érdekek szempontjából is, és - ahogy helyesen mondta képviselőtársam - szükség van az európai uniós, most már, ha úgy tetszik, európai érdekek érvényesítése szempontjából is.

Szeretném tájékoztatni a tisztelt Országgyűlést és képviselőtársamat, hogy már beadtunk egy sor módosító indítványt. Kíváncsian várom, hogy az ellenzék módosító indítványai mit tartalmaznak. A Pénzügyminisztérium pedig tudomásom szerint még ezen a héten egy négypárti egyeztetést hív össze. Szeretném kifejezni a reményemet és készségünket a megegyezésre, arra, hogy megtaláljuk azokat a szabályokat, amelyek lehetővé teszik, hogy ez a törvény kétharmados többséggel minél hamarabb része legyen a magyar törvénytárnak.

Köszönöm.

DR. GÁL ZOLTÁN (MSZP): Köszönöm. Tisztelt Elnök Úr! Az ügyrendi javaslatom az lenne, hogy a részletes vitát - a hozzászólások várható terjedelmére, időtartamára és témájára figyelemmel - egyben szíveskedjék lebonyolítani.

DR. GÁL ZOLTÁN (MSZP): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Az általános vitában a szocialista frakció nevében arról beszéltem, hogy a szocialista frakció módosításokkal támogatja a törvényjavaslat elfogadását. Ezek a módosító indítványok szerepelnek az ajánlásban. Azok közül egyet-kettőt szeretnék csak külön kiemelni. Fontosnak tartom ebből a szempontból azt a javaslatot, amely a törvényjavaslattal szemben világosan meghatározza vagy világosabban határozza meg a vám- és pénzügyőrség szervezeti felépítését. Fontosnak tartom továbbá azt a garanciális szabályt, amely a kényszerítő eszközökkel szembeni jogorvoslati rendszert javasolja beépíteni a törvény szövegébe.

Végezetül felhívnám a tisztelt Országgyűlés figyelmét arra a bizottsági módosító indítványra, amely egy négypárti, pontosabban hárompárti tárgyalás eredményeként született meg. Ismert talán önök előtt, hogy ellenzéki képviselőtársaink kifogásolták a bűnügyi adatokhoz való hozzáférés eredeti javaslatait. Erre vonatkozólag született egy bizottsági módosító indítvány, amely reményeim szerint elnyeri az Országgyűlés minden egyes frakciójának támogatását.

Ez a szabály úgy szólna, hogy a vám- és pénzügyőrség által kezelt bűnüldözési adatokhoz a pénzügyminiszter nem közvetlenül, hanem a rendőrségi törvényben foglalt szabályokkal megegyezően, csak az általa kinevezett köztisztviselő útján tekinthetne be. Ugyanezt a paragrafust javasolja a rendészeti bizottság akként módosítani, hogy a bűnüldözési adatok jogszerű kezelésének rendjét ne csak személy szerint az adatvédelmi biztos, hanem az általa kijelölt személy is ellenőrizhesse, ami fizikailag is lehetővé teszi, hogy az ellenőrzés megfelelő mélységű és terjedelmű legyen.

Ezenkívül néhány más módosító indítvány a törvényjavaslatot az új büntetőeljárási törvénnyel hozza összhangba, ezeket most itt külön nem kívánom felsorolni. Kérem a tisztelt Országgyűlést, hogy támogassa majd ezeket a módosító indítványokat.

Köszönöm. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

DR. GÁL ZOLTÁN (MSZP): Köszönöm. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Sajnálom, hogy az MDF részéről nem vettek részt azon az egyeztetésen, amelyet a Pénzügyminisztérium politikai államtitkára tartott, mert ezen a megbeszélésen szóba került az a kérdés, amit most képviselőtársam, Font Sándor említett. Szeretném figyelmébe ajánlani, hogy alaposan olvassa el a törvényjavaslatot, a törvényjavaslatnak azt a szövegét, amely a pénzügyminiszter feladat- és hatáskörét határozza meg a vám- és pénzügyőrségre nézve, és vesse össze a most hatályos törvénnyel. Ha ezt az összevetést megteszi, akkor talán igazat ad nekem, hogy a mostani javaslat szűkebb feladat- és hatáskört határoz meg a pénzügyminiszternek, mint a '95-ös szabályozás.

Értem azokat az aggályokat, amelyek mögöttesen ott vannak a képviselő úr szavaiban. Meg is értem, ha úgy tetszik, de azért ragaszkodjunk a törvény szövegéhez. Arról beszéljünk, amit a törvényjavaslat tartalmaz, és ne gondoljunk bele olyan dolgokat, amik nincsenek benne. Úgy hiszem, hogy nem megalapozottak Font Sándor képviselőtársam aggályai. Ha egy alapos elemzésnek vetjük alá a törvényjavaslat szövegét a most hatályos szöveggel, azokat a többé-kevésbé jogos aggályokat, amelyeket megfogalmazott, a törvényjavaslat alapos elolvasása után talán el tudja saját magában is oszlatni.

DR. GÁL ZOLTÁN, a rendészeti bizottság előadója: Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Talán mondandóm egyfajta reagálás is lesz Soltész képviselő úr szavaira, amikor beszámolok a rendészeti bizottság többségi véleményéről, arról a többségi véleményről, amely a határozati javaslat és a jelentés általános vitára való alkalmasságát állapította meg, és elfogadásra ajánlotta.

Ez a többségi vélemény a bizottság feladatkörébe tartozó kérdésekkel foglalkozott elsősorban, bár szóba került az ülésen a jelentés egésze. Erről, gondolom, Weszelovszky Zoltán képviselőtársam mint a kisebbségi vélemény előadója, beszélni fog. A többség azonban a bizottság feladatkörébe tartozó kérdésekkel foglalkozott, mint ahogy említettem. Ez, ha nem is az a leghelyesebb kifejezés, amit Soltész képviselő úr használt, a bűnmegelőzés, hanem a bűnüldözés... Ez kábítószerügyben azt jelenti, hogy a kínálati oldal szűkítése, ami természetesen egyfajta bűnmegelőzés is, hiszen sikeres bűnüldözés éppen azáltal hatékony a bűnmegelőzésben is, hogy rizikóssá teszi a bűnözést, és mennyiségét is csökkenti.

Ebben a témában valóban van egy olyan jelentősége is, hogy a kínálati oldal, vagyis a terjesztés szűkítése elősegíti azt is, hogy a fogyasztás is csökkenjen, illetőleg ne kerüljenek a kábítószer hatása alá olyan emberek, főleg fiatalok, akik még kábítószert nem használtak. Ezen van vita egyébként a szakemberek között, hogy a magyar piac telítődött-e már, vagy a telítődés közelében van, vagy pedig még bővülni fog ez a piac. Nyilvánvalóan a kínálati oldal a piacbővülésre játszik, hiszen a haszna ebből van. Ebből következően a bűnüldözés, tehát a kínálati oldal, a terjesztés sikeres visszaszorítása és a bűnelkövetők felelősségre vonása nagyon jelentős a kábítószer terjesztése, terjedése és a társadalomba való beépülése szempontjából is.

(14.00)

Erről az oldalról nézve a bizottság elégedetten állapította meg, hogy a magyar rendőrség elkészítette a maga drogstratégiáját, és a rendőrség most folyó átszervezése kapcsán komoly létszámbővülést hajtanak végre a kábítószer-bűnözés, a bűncselekmények felderítésére és a bűnözők elfogására.

Szóba jött itt már, államtitkár úr is említette, hogy a bűncselekmények száma korábban dinamikusan emelkedett. Most, az utóbbi egy esztendőben ennek a csökkenését állapíthatjuk meg, emögött azonban jórészt éppen az az elterelés húzódik meg, amiről már szintén volt szó. Meg kell mondani, hogy a bűnüldözők is azt mondják, az ő tapasztalataik szerint is bevált a Btk. módosítása, vagyis ez az elterelés. Maguk is nagyobb erőfeszítést tudnak fordítani a legveszélyesebb részére a dolognak: a kínálatra és a terjesztőkre.

Hozzátartozik természetesen a helyzethez - és a bűnüldözők is tisztában vannak vele -, hogy a kábítószer-bűnözés az egyik olyan bűncselekménytípus, ahol a látencia még az átlagosnál is nagyobb, tehát távolról sem fejezik ki tulajdonképpen azok a számok a tényleges helyzetet, amit e tekintetben a statisztikák tükröznek. Annál is inkább, mert a kábítószer-bűnözés szükségképpen szervezett bűnözés, szükségképpen fedett bűnözés és szükségképpen nemzetközi bűnözés. Tehát a felderítés mindezekre tekintettel lehet csak sikeres, vagyis feltétlenül megkíván nagyon szoros nemzetközi együttműködést, korszerű eszközöket és nagyon jól képzett rendőröket. A bizottság úgy látja, hogy e tekintetben - és ide értem a vám- és pénzügyőrséget is mint nyomozó hatóságot - a magyar bűnüldöző szervek értik és érzik ennek a dolognak a jelentőségét, és bízhatunk benne, hogy sikeresen tudnak részt venni a stratégia végrehajtásában a jövőben is.

Köszönöm. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)

DR. GÁL ZOLTÁN, a rendészeti bizottság elnöke: Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tájékoztatom az Országgyűlést, hogy a rendészeti bizottság egyhangúlag javasolta az indítvány tárgysorozatba-vételét, általános vitára való alkalmasságát, és a tisztelt Országgyűlésnek elfogadásra javasolja.

DR. GÁL ZOLTÁN (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! A belügyi együttműködésről szeretnék röviden szólni, mint egy olyan területről, amely viszonylag új az uniós közösségi együttműködésben, részben pedig bizonyos értelemben sajátos is.

Elöljáróban azonban szabad legyen elmondanom, hogy én is azokkal értek egyet, akik azt mondják, hogy itt ma nekünk a felkészülés címén inkább tényleg a jövőről kellene beszélni, annak megkísérléséről, hogy bizonyos folyamatokat, most már mint az Európai Unió tagja, hogyan értékelünk, milyenek lehetnek ezek a folyamatok, milyen hatást gyakorolhatnak a magyar társadalomra. Ennek van, azt hiszem, igazándiból értelme, mert a felkészültség mint olyan május 1-jén eldőlt.

A másik megjegyzés ehhez a vitához kapcsolódik. Teljes mértékben egyetértek azokkal, akik hangsúlyozzák, hogy az uniós tagság előnyei kihasználásainak nagyon lényeges feltétele az állami cselekvés, az állami jelenlét, hogy mit csinál az állam. De ha azt az érzetet erősítjük, ami itt nagyon-nagyon sok felszólalásban nekem legalábbis kicsendült, még kormánypártiban is, hogy minden az államon múlik, akkor, azt hiszem, nagyon rossz úton járunk. Ha nem segítjük azt elő, hogy az állampolgárok, az egyén, azoknak kisebb-nagyobb közössége a maguk aktivitásával, a maguk érdekei mentén maguk is közvetlenül próbáljanak ebben a nagy térségben jelen lenni és kihasználni az előnyeit, akkor, azt hiszem, többen lesznek a vesztesek, mint amennyien kellene hogy legyenek. Nem szabad azt az érzetet keltenünk, hogy kérem szépen, az “állam bácsiö itt megint mindenkit kiszolgál, neked elég, ha megírod a pályázatot, és akkor jön a pénz. Nem így működik a dolog, és nekünk nem szabad ezt az egyébként erős történelmi hagyományokból táplálkozó állampolgári érzetet erősíteni. Ez nem EU-konform dolog, ha szabad ezt a kifejezést használni.

Ami pedig a belügyi együttműködést illeti, annyit csak nagyon röviden, hogy azt hiszem, ez olyan területe az Uniónak, ami kényes téma. Valljuk be őszintén, az uniós állampolgárokat tulajdonképpen a csatlakozás kapcsán két dolog foglalkoztatja, már ami a közvéleményt illeti: az egyik a munkaerő-áramlás, a másik pedig az, hogy mi lesz a bűnözéssel; ugye, az új tagok hozzák a bűnözőket, a bűnözők beáramlanak az Unióba - van egy nagyfokú fenntartás. Ezért érdemes hangsúlyozni, hogy mi, magyarok egy jó közbiztonságot viszünk be az Unióba: az összehasonlítható számok szintjén Magyarországon a százezer lakosra eső bűnözés alacsonyabb a korábbi tagok nagy részénél. S úgy hiszem, hogy az eddigi bűnügyi együttműködésben a magyar bűnüldöző szervek mutatták azt a készségüket és képességüket, amely lehetővé teszi, hogy most már teljes tagként bekapcsolódva az Unió bűnüldöző intézményeibe, tudják szolgáltatni azt a hátteret, ami mind a szervezett bűnözés, mind a terrorizmus, mind az egyéb területeken a magyar bűnüldöző szervek képességeit mutatja. Hozzátartozik ehhez az is, hogy mi is nyerünk közbiztonság terén is az uniós csatlakozással, hiszen olyan információkhoz juthatunk, amelyek segítik az itthoni bűnüldözést is, és azt hiszem, fogalmazhatunk úgy is, hogy viszonylag rövid időn belül Magyarországon már nemcsak a látható rendőrségről beszélhetünk, hanem a látható rendészetről is. Hiszen nem szűnik meg sem a vám-, sem a határőrségi ellenőrzés, csak a határokról beljebb tolódik az ország mélységébe, és ha az illetékes szervek közötti együttműködés és a technikai feltételek kiépülnek, akkor, azt hiszem, ezzel a rendszerrel az egész magyar közbiztonság is nyerni fog.

Végezetül, tisztelt Országgyűlés, úgy hiszem, a belügyi együttműködés terén is optimisták lehetünk, a jelenlegi adottságokhoz képest a felkészültségünk megfelelő, és a további lehetőségeket kihasználva nemcsak az Európai Unió közbiztonságához tudunk hozzájárulni, hanem a magyar közbiztonság erősítéséhez is.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps az MSZP soraiban.)

DR. GÁL ZOLTÁN (MSZP): Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! A kormányprogram rendészettel kapcsolatos gondolataihoz szeretnék néhány megjegyzést fűzni.

A legfontosabbal kezdeném, és gondolom, ez nem jelent meglepetést: a szocialista frakció támogatja a kormányprogramban megfogalmazott, a közrenddel, közbiztonsággal és a bűnüldözéssel kapcsolatos törekvéseket. Min alapszik ez a támogatás? A támogatásunk azon alapszik, hogy a Szocialista Párt azt vallja, hogy a társadalom bajai nem gyógyíthatók lakatokkal és zárakkal. Elvetjük a nyomor bebörtönzésének filozófiáját. Elutasítjuk azokat a véleményeket is, amelyek azt próbálják elhitetni, hogy a nagyobb biztonság pusztán a kormányok elhatározásán vagy a rendészeti szerveken múlik.

Hisszük továbbá, hogy a terrorizmus és a szervezett bűnözés elleni, sokszor sziszifuszinak látszó küzdelem közepette sem engedhetünk a jog uralmának elvéből és gyakorlatából. Kellő eréllyel, de a jogállam szabályai szerint kell fellépnünk a jogsértőkkel szemben. Azaz, összességében, hiszünk abban, hogy megteremthető a szabadság biztonsága és rendje.

Ami a kriminálpolitika gyakorlatibb oldalait illeti, úgy látjuk, hogy túljutottunk a bűnözés robbanásszerű növekedéséből fakadó társadalmi sokkon. Az adatok azt jelzik, hogy a bűnözés mértéke stagnál, sőt némileg csökken, és erősödött a lakosság szubjektív biztonságérzete. Ebben benne van természetesen a rendőrség, a bűnüldöző szervek, az egész rendvédelem eredményes tevékenysége is, amiért köszönet illeti e szervek személyi állományát.

Tisztelt Országgyűlés! Az elmúlt években a rendvédelmi szervek mindegyikében, részben az uniós csatlakozásból fakadó feladatváltozás, részben a munka nagyobb hatékonyságának követelménye miatt, jelentős szervezeti és diszlokációs változások történtek. Mindez nem ment, nem mehetett végbe veszteség, áldozatok nélkül. Ezért a közvetlen jövőre nézve a fő feladat, hogy ezeket a változásokat bejárassuk, kihasználjuk előnyeit, eltakarítsuk hordalékait, stabilizáljuk a szervezeteket, az állomány számára pedig a szerzett jogok megtartása mellett kiszámítható életpályát teremtsünk.

A végbement változások, az uniós követelmények, az új veszélyforrások, köztük az illegális migráció szükségessé teszik, hogy a rendvédelmet egységes rendszerként fogjuk fel, és így is működtessük. Ezért üdvözöljük a kormányprogramnak azt a célkitűzését, hogy a rendőrség, határőrség, a vám- és pénzügyőrség, a katasztrófavédelem, valamint a nemzetbiztonsági szolgálatok összehangolt működését és fejlesztését tűzi célul. Ennek megvalósulása esetén valóban megsokszorozható a rendészeti szervek cselekvőképessége, és nemcsak a látható rendőrségről, de látható, mozgékony és cselekvő rendvédelemről beszélhetünk.

Tisztelt Országgyűlés! A következőkben néhány aktuális teendőt, illetőleg már napirenden lévő ügy gyorsabb végrehajtását szeretnénk a kormány figyelmébe ajánlani.

Az Országgyűlés tavaly elfogadta a bűnmegelőzés nemzeti stratégiáját, a kormány meghatározta a végrehajtás teendőit. Sajnálatos, hogy ezek a dokumentumok nem kaptak jelentőségükkel arányos társadalmi figyelmet. Ezen változtatni kell. Meg kell teremteni a rendőrségen belül továbbá a ténylegesen egységes gazdaságvédelem szervezetét. Ebben történtek már fontos lépések, de hiányzik a jogi alapja e folyamat befejezésének.

Szükséges továbbá a vállalkozási formában végzett személy- és vagyonvédelemre vonatkozó szabályozás felülvizsgálata is. Ebben az iparágban, tisztelt Országgyűlés, több mint 100 ezer ember dolgozik napjainkban. Érdemes lenne elgondolkodni azon is, hogy milyen munkamegosztás és költségviselés alakítható ki a vagyon védelme terén az állam és a tulajdonos között. Végezetül szükségesnek tartjuk, tisztelt Országgyűlés, hogy a büntetőeljárási törvény érvényesülésének eddigi tapasztalatait megvizsgáljuk, és a szükséges változtatásokat hajtsuk végre. Ennek kapcsán nem hallgathatom el, hogy indokoltnak látszik az ügyészség tevékenységére vonatkozó jogi szabályozás felülvizsgálata is.

Tudom, hogy ez a megjegyzés sokakban valami aktuálpolitikai ügyként jelenik meg, pedig nem erről van szó. Az az őrület, ami az ügyészség körül kialakult, senkinek sem jó, biztos vagyok benne, hogy a tisztességes ügyészek maguk is tiltakoznak ez ellen. Itt nem erről van szó. Arról van szó, tisztelt Országgyűlés, hogy ma az ügyészség az egyetlen szervezete a demokratikus államszervezetnek, ahol sem a szervezeten belül, sem kívül nem épült ki azoknak a fékeknek és ellensúlyoknak az a rendszere, amelynek egyébként minden állami szerv tevékenységét jellemeznie kell egy demokratikus jogállamban. Ebből a szempontból kell megvizsgálni az ügyészségre vonatkozó jogi szabályozást, és a szükséges változtatásokat végre kell hajtani. Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)

DR. GÁL ZOLTÁN (MSZP): Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Arnóth képviselőtársam viszonylag hosszasan fejtegette, hogy szeretett szülőföldjét mennyire sújtja ez a költségvetés. Szeretnék kicsit könnyíteni neki, és elmondani azt, hogy egy momentumban ez a költségvetés talán Püspökladány és térségét is segíti, nevezetesen azzal, hogy a rendészetre vonatkozó költségvetési tételek biztosítják azt, hogy a debreceni repülőtér működéséhez szükséges rendészeti fejlesztés megtörténik. Márpedig úgy gondolom, hogy a debreceni repülőtér működése Püspökladány és térségének is hasznára fog válni. De biztos vagyok benne, hogy emellett egyéb tételei is segítik Püspökladány és térségének a fejlesztését. (Közbeszólások a Fidesz soraiból.)

Tisztelt Országgyűlés! Talán már jeleztem azt is, hogy a biztonság, a közbiztonság és a rendészet néhány kérdéséről szeretnék szólni a költségvetés kapcsán. Tudom, hogy a túloldalon sokaknak talán furcsának hangzik, de ki kell jelentenem, hogy ez a költségvetés egy biztonságpárti költségvetés. Biztonságpárti költségvetés, mert azt a fajta felfogást tükrözi, ami mi vallunk a biztonságról, a közbiztonságról és a bűnözés elleni harcról, nevezetesen azt, hogy ez ellen igazán hatékonyan, hatásosan és hosszú távra eredményesen csak társadalmi eszközökkel lehet fellépni.

Ez a költségvetés társadalmi kohéziót erősítő költségvetés. Ez a költségvetés a leszakadó rétegek felzárkózásának költségvetése. Ez a költségvetés biztosítja azt, hogy a társadalomnak eddiginél nagyobb része érezzen egyfajta perspektívát maga előtt, és mindezek együttesen a biztonságunkat is szolgálni fogják. Ebben az értelemben úgy is fogalmazhatnék, hogy ez a költségvetés a bűnmegelőzés nemzeti stratégiájának egyfajta végrehajtását jelenti, annak a stratégiának a végrehajtását, amit egységesen fogadott el az Országgyűlés, hiszen az ott megfogalmazott társadalompolitikai programoknak a finanszírozása található ebben a költségvetésben. Ehhez képest talán inkább csak adalékként jegyezhetem meg, hogy jelentősen magasabb összeget tartalmaz a költségvetés tervezete az ideihez képest a pártfogó-felügyeleti szolgálatra nézve, és jelentősen magasabb támogatást irányoz elő a polgárőr szövetségre.

Ami pedig a közvetlen közbiztonság kérdését és a rendészeti szerveket illeti, a következőket szeretném kiemelni. Elhangzott már többször ebben a Házban, hogy 84 500 forint jut minden magyar állampolgárra havonta ebből a költségvetésből. Ehhez hadd tegyem hozzá, hogy ami a rend- és közbiztonság forrásait illeti: ez a jövőre tervezett vagy számított magyar nemzeti össztermék 0,9 százalékát jelenti, tehát majdnem 1 százalékát fordítjuk jövőre a rend- és közbiztonság megerősítésére vagy fenntartására. Ez természetesen megint olyan szám, amin lehet vitatkozni, hogy sok vagy kevés, mindenesetre biztos vannak a világban országok, ahol ennél kevesebbet fordítanak, és ha nagyon kutakodnánk, biztosan találnánk olyat, ahol többet. De úgy tűnik, hogy a jelenlegi feltételeink között ennél többet nem tudunk áldozni a rend- és közbiztonságra.

A kérdés az, hogy ez mire elég. Azt hiszem, elég arra, hogy a rendészeti szervek a mai feltételek közepette, egy nagyon feszes gazdálkodás közepette - és ezt hangsúlyoznám - alapvető feladataikat ellássák. Nem elég többre, ezt szeretném hangsúlyozni, és éppen ezért a szocialista frakció arra készül, hogy a rendészeti szervek állományára nézve ez az egyébként az államapparátusra valóban terheket rovó költségvetés itt egy fokkal gyengébb legyen. Nem szeretnénk, ha hivatásos rendőrt vagy határőrt költségvetési okok miatt el kellene bocsátani. Ezért a szocialista frakció arra készül, hogy a rendőrség és a határőrség kondícióit módosító indítványokkal javítsa.

Szeretném azonban nagyon határozottan leszögezni, hogy el kell gondolkoznunk, hogy ebben a struktúrában és így finanszírozható-e a rendészet, mint ahogy ezt tettük és tesszük a mai napig. Meggyőződésem, hogy nem lehet beállni arra a rendszerre, amely mindig több rendőrt, mindig több pénzt igényel, mert az ország teherbíró képessége még egy dinamikus fejlődés mellett sem bírja ezt az ütemet. Ezért elengedhetetlenül szükségesnek tartjuk azt - és ennek a folyamata elindult az elmúlt két esztendőben -, hogy végig kell gondolni a rendészet egész struktúráját, működését, finanszírozását, tervezési módját, és el kell érni azt, hogy egy hatékonyabb működést próbáljunk finanszírozni, mert egyébként a dolog egyszerűen nem fog működni.

(16.50)

Ezért a szocialista frakció támogatja a Belügyminisztériumban ez irányban elindult munkálatokat, és ösztönözni szeretnénk további ilyen típusú munkálatok elvégzésére a minisztériumot. Nem arról van szó, hogy folytatni kellene valamifajta átszervezgetéseket, mint amelyek a korábbi esztendőkben történtek, hanem itt egy alapos struktúra-felülvizsgálatról van szó. És amit a kormányprogram - amit önök sokszor emlegettek - tartalmaz, olyan rendészeti igazgatást és működést kell kialakítani, amely a kor követelményének megfelel, és ami azt jelenti, hogy egyszerre kell fejleszteni és működtetni a rendőrséget, határőrséget, vám- és pénzügyőrséget, hiszen ezek a szervezetek maguk is egyre inkább rendészeti típusú szervekké alakultak át az elmúlt időben. Szükségesnek tartjuk továbbá, hogy a rendészeti szervek bérrendszerében is módosítás menjen végbe, hiszen ez az agyonpótlékolt rendszer nem képes igazándiból átláthatóvá és kiszámíthatóvá tenni a rendszert.

Végezetül, mert nagyon megy az idő, tisztelt Országgyűlés, szeretnék önöknek és a kormánynak is egy dolgot figyelmébe ajánlani, és ez a vagyonvédelem ügye. Az közismert, hogy évente több mint százmilliárd forint vagyoni kár keletkezik a bűncselekményekből, és az is közismert, hogy a mellett a bizonyos 0,9 százalék mellett még több mint százezer ember dolgozik a biztonságiparban. Végig kell gondolnunk a jövőben, hogy mi az, amit az állam e területen, a vagyonvédelem területén biztosítani tud - és azt biztosítania kell, és ezt meg kell finanszírozni -, és mi az, ami a tulajdonos feladata, ahol az állam követelményeket támaszt, és a követelmények számon kérésével biztosítja a nemzeti vagyon és az egyes tulajdonosok vagyonának védelmét. Ma nagy az összevisszaság, a piaci verseny sem mindig tisztességes, ebben, azt hiszem, rendet kell teremteni.

Mindezek alapján a rendészeti kérdésekre vonatkozó költségvetési javaslatot azzal a korábban jelzett módosító indítvánnyal, amit említettem, a szocialista frakció elfogadásra ajánlja.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps az MSZP soraiból.)

DR. GÁL ZOLTÁN (MSZP): Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Sisák képviselőtársunk nagyon kedvesen arra szólított fel bennünket, hogy minél többet fogadjunk el, ahogy ő fogalmazott, az ellenzék javaslataiból. Tisztelettel jelentem az Országgyűlésnek, hogy én különös tekintettel Kontrát Károly képviselő úr javaslatait fogadnám el, hiszen ő 40 ezer forintra emelné a köztisztviselői illetményalapot, és ha jól értettem, minden megyei rendőr-főkapitányság személyi és dologi működési kiadását 10 százalékkal emelné. Tehát, ha majd sor kerül Sisák képviselő úr kérésének teljesítésére, én elsősorban ezt támogatom. De felvetődik bennem a dolog, hogy miért ne emelhetnénk föl 42 ezer forintra a köztisztviselői illetményalapot (Dr. Kovács Zoltán: Támogatjuk.), és hogy az én választókerületem megyéjét is emlegessem, ahogy ezt Kontrát képviselő úr tette, miért ne lehetne felemelni a Pest megyei főkapitányság dologi kiadásait 15 százalékkal, hiszen az ország legnépesebb megyéje, nagy az átutazó bűnözés, az összbűnözésnek körülbelül 10 százaléka Pest megyében történik.

Szóval, képviselőtársaim, komolyan kellene venni azért magunkat is meg a helyzetet is. Azt hiszem, mindnyájan tudjuk ebben a parlamentben, hogy a Magyar Köztársaság intézményrendszerét, mindazt, amit egy költségvetés egyáltalán átfog és befolyásolni tud, olyan mértékben megfinanszírozni nem tudjuk és azt hiszem, nem is kell, mint ahogy szívünk mélyén igazán szeretnénk. Nem hiszem, hogy megoldás ma az, hogy abban gondolkozunk, hogy még több rendőr, még több pénz a rendőrségre, még több közalkalmazott, mert ez egyszerűen nem megy. Nem megy! Azt is észrevesszük, hogy a szervezetek működésének a hatékonysága sincs sok tekintetben arányban azzal, amit a társadalom elvárna tőlük és amit a gazdaság elvárna.

Úgy érzem, hogy valahol egyfajta határhoz érkezett az ország mai állapotában, ez a költségvetés megpróbál néhány problémára reagálni, és ez természetesen konfliktusokkal jár.

(12.10)

Tehát úgy hiszem, kormánypárti oldalon mindnyájan nagyon szívesen adnánk több pénzt a rendőrségnek, de nem vagyok benne teljesen biztos, hogy olyan hatékonysággal használná fel, mint amennyi erőfeszítésébe egyébként a társadalomnak ennek az összegnek az előteremtése kerül. Tehát igazándiból a kérdés az, hogyan tudunk olyan rendszereket működtetni, amelyek hatékonyak és amelyek fejleszthetők anélkül, hogy a társadalom olyan erőfeszítésekre kényszerülne, amelyeket nem tud igazándiból teljesíteni, és ami aztán a későbbiekben tulajdonképpen a rendszer összeborulását jelentené.

Én azt mondtam az általános vitában, hogy a rendészeti szervek költségvetése feszített. Ez egy kicsit eufemisztikus kifejezés egy kormánypárti képviselő részéről, hogy feszített. Magyarra lefordítva azt jelenti, hogy nem könnyen fog tudni gazdálkodni a rendőrség ebből a pénzből (Dr. Kontrát Károly: Rossz, azt jelenti!), és a tevékenységét finanszírozni. Ugyanakkor nem lehet elfogadni azt a szemléletet, amelyet Kontrát képviselő úr szavai vagy javaslatai kifejeznek, mert ezt a struktúrát így, ebben a formában egyre több pénzzel és egyre több emberrel működtetni, egyszerűen nem megy. Meg kell találni azokat a formákat, működési módokat, és azokat megfinanszírozni, amelyek összhangban vannak a szervezet társadalmi feladataival, és megfelelnek a lakosság várakozásainak.

Történtek ilyen lépések az elmúlt években, gondolok itt mindenekelőtt a végrehajtó állomány létszámban és forrásokban történő megerősítésére is, ezzel mintegy reagálandó a mindennapi bűnözés gondjaira, ami a lakosságot leginkább foglalkoztatja. Ugyanakkor elemzéseink azt mutatják, hogy zajlanak olyan folyamatok a rendészeti szervek feladatkörét illetően és a szervezetekben is, amelyeket ez a költségvetési tervezet nem tudott kellőképpen figyelembe venni, ezért Gulyás László és Doszpot Péter képviselőtársunkkal benyújtottunk egy 4,5 milliárdos módosító javaslatot, amelyből 3,6 milliárd forint a rendőrség egyéb személyi és működési kiadásait javítaná, 900 millió forint pedig a határőrség hasonló jellegű tevékenységét finanszírozná, illetőleg az erre fordított forrásokat növelné meg.

Itt ugyanis arról van szó - és erről is őszintén kell beszélni, amikor pénzről, költségvetésről vitatkozunk -, hogy sokszor nem nézzük meg egy-egy törvényjavaslat elfogadásánál - és ez mindkét oldalra vonatkozik, vagy a változó szerepektől függetlenül mindenkire vonatkozik -, hogy mi mibe kerül. Nem nagyon számolunk egy törvényjavaslat tárgyalásánál, hogy hogyan tudjuk azt majd a következő költségvetési évben megfinanszírozni. Ezt csak azért említem, hogy itt van a büntetőeljárási törvény, amely tavaly július 1-jén lépett hatályba; kiderült, hogy pluszköltségekkel jár a rendőrség számára az, hogy az ügyészség és a rendőrség nyomozási szerepe bizonyos értelemben változik, többet kell a fogva tartottakat vagy az előzetes letartóztatásban lévőket átkísérni, mondjuk, az ügyészségre. Közismert példák vannak erre. A szakértők kirendelése bővebb, nagyobb mértékű, ez is a költségeket növeli. Tehát mindezekre tekintettel úgy gondoltuk, hogy ez a 3,6 milliárd forint szükséges arra, hogy nyugodt módon tudja a rendőrség a feladatait ellátni.

Ami pedig a határőrséget illeti, közbevetőleg hadd jegyezzem meg, hogy sajnos az Országgyűlés nem fordított elég figyelmet szerintem egy nagyon nagy jelentőségű dologra, amikor módosította az alkotmányt, és a határőrséget kivette a fegyveres erők köréből, és ezzel végső soron egy rendészeti szervezet igazán jogállami alkotmányos alapját teremtette meg. Ez a szervezet is abban a helyzetben van ma, hogy ugyan tagjai vagyunk az Európai Uniónak, és készülünk a schengeni egyezményhez való csatlakozáshoz, ez azonban azt jelenti, hogy egyelőre még a belső határokon is személyzetet kell tartani. Tudjuk, hogy egy idő után, belépvén a schengeni országok közé, ez meg fog szűnni, de jelen pillanatban nem szüntethető meg. Tehát a jelen pillanatban nem lehet azt mondani, hogy kérem szépen, uniós tagok vagyunk, nyilvánvalóan kevesebb határőrrel is el lehet látni a feladatokat. Tehát mindezen gondok áthidalására nyújtottuk be ezt az előbb említett javaslatot, amit a kormánypárti frakciók támogatnak.

Befejezésül ismét el szeretném mondani, hogy tisztában vagyunk azzal, hogy ezt a struktúrát, ezt a működési módot nem lehet valami egyenes vonalként kezelni, és minden évben mindig többet, mindig többet, mert a társadalom ezt nem bírja el. Igenis szükségesek változások, működésbeli változások, szervezeti változások is. A Gyurcsány-kormány programja tartalmazza a rendészeti szervek együttes és közös fejlesztését és működését, és ebben hallatlan nagy tartalékok vannak, nemcsak és nem is elsősorban költségvetési oldalról, hanem a bűnözés és a közbiztonság javítása oldaláról.

Tehát nem egyszerűen látható rendőrségről beszélhetünk a szükséges változások után, hanem látható rendészetről. Úgy hiszem, hogy mindez fontos az ország egészének működése szempontjából. A jövő évi költségvetésben az említett módosító javaslattal ezt a folyamatot szeretnénk elősegíteni, és kérem a tisztelt Országgyűlést, hogy támogatni szíveskedjék. (Taps az MSZP soraiban.)

DR. GÁL ZOLTÁN (MSZP): Ezt a kvázit hagyjuk, képviselő úr, mert ez nem ide való dolog.

Ami pedig a ígéreteinket illeti, azt ígértük, hogy többet fordítunk a rendészetre. Többet fordítunk, lehet hogy nem eleget, többet is szeretnénk, mint amennyire lehetőségünk van, de összességében az ígéreteinket teljesítettük.

Az aztán egy másik kérdés, hogy szakmai szempontból az ígéretek vagy az egyesek szájából elhangzott vélemények a mai világban állják-e a helyüket. Mert azon túl, és ezt Tóth Imre képviselő úrnak mondom, hogy az elmúlt két esztendőben egyértelműen igazolható az, hogy a végrehajtó állomány megerősítésére fordítottuk a fő hangsúlyt létszámban és bérben is, ezt senki nem tagadhatja, a miniszter asszony éppen a napokban oldotta fel a megyei szintek létszámstopját. És a Nemzeti Nyomozó Iroda létrehozásával lényegesen csökkent, radikálisan csökkent az Országos Rendőr-főkapitányság állománya. (Dr. Kovács Zoltán: Nem létszámstopról volt szó, hanem 2400 rendőrről!) Tehát ezek a folyamatok tagadhatatlanok.

De szeretném a figyelmükbe ajánlani, és Kontrát képviselő úrnak is, aki kvázi belügyi államtitkár, hogy nem biztos, hogy azok a megfontolások, amelyek korábban szakmai szempontból, mondjuk, a körzeti megbízotti hálózat szélesítését, vagy a kis kapitányságok, őrsök létszámának a növelését igényelték... - hanem esetleg egy más ügyeleti rendszer, egy mozgékonyabb rendőrség hatékonyabban tudja ellátni a feladatát, mint a körzeti megbízott, akinek vagy nyitva van az ajtaja, vagy be van zárva, mert éppen szabadságon van, iskolában van, vagy elvezényelték, és nincs a faluban senki. (Dr. Kontrát Károly közbeszól.)

Tehát csak példaképpen mondom, hogy ezek azok a kérdések, amelyeket végig kell gondolnunk ahhoz, hogy egy jól megfizetett és hatékonyan működő rendészet legyen a Magyar Köztársaságban.

Köszönöm.

DR. GÁL ZOLTÁN (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Azt hiszem, Mécs Imre utolsó szavai nagyon mély igazságokat tartalmaznak, de ez nem ment föl bennünket az alól, hogy megpróbáljuk ennek a rendkívül összetett és bonyolult kérdésnek minden oldalát végigjárni, mielőtt magabiztosan nemet vagy igent mondunk két hét múlva.

Én egy elemmel szeretném ezt a gondolkodást bővíteni. A Magyar Kisebbség - Nemzetpolitikai Szemle néhány évvel ezelőtt vitát folytatott a kettős vagy többes állampolgárságról. Ez a szemle is hozza ezt a bizonyos európai konvenciót az állampolgárságról. Szeretném idézni ennek a konvenciónak a 15. cikkét: “A többes állampolgárság más lehetséges esetei. E konvenció rendelkezései nem korlátozhatják az aláíró állam jogait, hogy nemzeti jogában meghatározza, hogy: j) azon állampolgárai, akik egy másik állam állampolgárságát megszerzik vagy birtokolják, megtarthassák-e az állampolgárságukat, vagy elveszítsék azt.ö

Tessék nekem megmondani, hogy ha a határon túli magyarok megkapják a magyar állampolgárságot, milyen hatással lesz ez rájuk, ha egyik-másik szomszédos állam a konvenció szabályaival élve megtiltja a kettős állampolgárságot.

Köszönöm. (Taps az MSZP soraiban.)

DR. GÁL ZOLTÁN, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! Tegnap Gyurcsány Ferenc miniszterelnök úr beszédében többek között arról is szólt, hogy a rendszerváltozás után 15 esztendővel vannak olyan társadalmi jelenségek, ügyek, amelyekben a vitáinkat meg kellene próbálni olyan mederben tartani, ahová azok valójában tartoznak. Ő is említette, és én magam is ilyen dolognak tekintem a közbiztonság és általában a bűnözés ügyét.

Úgy veszem észre, mintha az utóbbi időben egy egészséges kijózanodás menne végbe a politikai közbeszédben. Kijózanodás abban az értelemben, hogy a bűnügyi statisztika 1-2 százalékos növekedése vagy csökkenése mintha nem váltana ki már olyan hisztérikus reakciót, mint ahogy ez korábban volt, vagyis nem vált ki melldöngetést sem. Kezdjük úgy tekinteni ezt a világot, ahogy tekinteni kell, nevezetesen, hogy a bűnözés és a közbiztonság egy összetett társadalmi jelenség, és ahol az állam eszközei szükségképpen korlátozottak, és olyan jelenségnek, amellyel szemben eredményesen fellépni csak társadalmi öntevékenység, a társadalom önvédelmének készsége és képessége nélkül nem lehet.

Körülbelül azt hiszem, ez az a kiindulási pont, ahová el kell helyeznünk azt a törvényjavaslatot, amelyet a kormány benyújtott, de főleg azt a világot, amely itt a személy- és vagyonvédelem, magánnyomozás körében kialakult. Tudniillik azt hiszem, tényleg a rendszerváltozás egy termékének tekinthetjük ezt a tevékenységet vagy ezt a szakmát, hiszen kevesen vannak talán, akik 15 esztendővel ezelőtt biztosra vették volna, hogy több tízezernyi ember próbál megélni a személy- és vagyonvédelemből. Felfoghatjuk ezt a tevékenységet a társadalom egyfajta önvédelmi reakciójának is, és kétségtelenül igaz, ahogy az államtitkár úr említette, hogy e szakma és e tevékenység nélkül a közbiztonság, a bűnmegelőzés, a bűnözés elleni harc sokkal nagyobb megrázkódtatásokkal járna. De tény az is - és azt hiszem, ez is egy olyan felismerés, amely kezd általánossá válni -, hogy a biztonságnak ára van az állam részéről is, de ára van az egyén részéről, ára van a tulajdonos részéről is.

(11.30)

S aminek ára van, az a piacgazdaságban megjelenik, és a piacgazdaság szabályai vonatkoznak rá. És ez igaz erre az úgynevezett biztonsági piacra is, ahol tehát egyszerre van együtt egyfajta társadalmi önvédelmi reakció, és egyszerre van egy vállalkozási piaci magatartás.

Ezt azért kell hangsúlyoznunk, mert ugyanakkor ez a piac, ez a szakma sok sajátossággal rendelkezik. Mindenekelőtt sajátossága, hogy a bizalmi elem sokkal erősebb benne, mint más áruviszonyban - ha ezt a kifejezést lehet használni -, hiszen itt arról van szó, hogy a tulajdonos másokat hozzáenged tulajdonához - annak védelme érdekében beengedjük a riasztórendszert beszerelő szerelőt a lakásunkba -, és azt is tudjuk, hogy ebben a szakmában az alapvetően pozitív tevékenység mellett a bűnözés bizonyos elemei is megjelennek.

Ez a bizalmi jellege ennek a tevékenységnek azt hiszem, bizonyos értelemben sajátos megközelítést és sajátos szabályozást igényel. Sajátos ez a szakma vagy piac abban az értelemben is, hogy rendkívül nagy a vállalkozások száma. Olvastam valahol, hogy a korábbi, a tizenötök Európai Uniójában, tehát egy háromszáz-valahány milliós népesség körében 12 ezer vállalkozás mozog, és Magyarországon jelen pillanatban körülbelül 4000 vállalkozás van bejegyezve, mint amelyik biztonságvédelmi ügyekkel foglalkozik.

Ha ezt a két számot - a népességet és a piac nagyságát - összehasonlítjuk, akkor azt hiszem, joggal állapíthatjuk meg, hogy Magyarországon valami sajátos helyzet alakult ki. Arról is őszintén beszélni kell, hogy a piac törvényszerűségei itt is megjelentek abban az értelemben is, hogy megjelentek a nagyvállalkozók, megjelentek a multinacionális cégek is, megindult egyfajta koncentrálódás a piacon, és ez természetesen egy sor érdekkonfliktussal jár, és tapasztalhatjuk, hogy ez az érdekkonfliktus megjelenik bizonyos fajta szervezeti megoldásokban is egészen odáig, hogy a piacon lévő egyes vállalkozások, egyes érdekszövetségek egészen odáig elmennek, hogy nincs szükség szakmai kamarára.

Sajátossága ennek a piacnak az is - és ez is több veszély forrása -, hogy az állam elég markáns megrendelőként van jelen ezen a piacon, hiszen hogy szélsőséges példát mondjak, már bizonyos honvédségi létesítményeket is magánvállalkozások őriznek. (Dr. Kontrát Károly: Meg rendőrségi!) Nem mindet.

Ahol az állam megrendelőként jelenik meg, a szolgáltatás igénybe vevőjeként, ott fennáll esetenként olyan jelenség előfordulása is, ami nem minden tekintetben felel meg a tisztességes piaci szabályoknak. Érdekessége még ennek a piacnak - szerencsére ez ma már kisebb mértékben jelenik meg -, hogy a rendvédelem is megjelent a piacon mint kínáló. Van egy jogszabályunk, amely lehetővé teszi, hogy a rendőrség a szabad kapacitását ezen a piacon megjelenítse. Nagyon remélem, hogy ezt a jogszabályt hamarosan hatályon kívül fogják helyezni.

Sajátossága ennek a piacnak továbbá, hogy az elmúlt időszakban eléggé átszőtte a politika is. Csak hadd utaljak az úgynevezett megfigyelési ügyre, amikor is egy állami tisztviselő megbízásából egy vagyonvédelmi cég egy magánnyomozótól információt vásárolt. Azt is tudjuk, hogy az elmúlt években elég sok vállalkozást soroltak ilyen-olyan politikai táborhoz tartozónak. Manapság is folyik arról a szó, hogy ki irányítja a rendőrséget. Valóban kétségtelen sajátossága ennek a piacnak, hogy nagyon sokan vannak a piacon olyan személyek, akik korábban a rendvédelmi szerveknél dolgoztak, és nyilvánvalóan az emberek gondolkoznak, és ha leszerel valaki a rendőrségtől, azt hiszem, szívesen mutat lojalitást olyan személyek iránt, akik neki később ezen a piacon megélhetést biztosítanak.

Mindezt csak azért említem meg, hogy tisztában legyünk azzal, hogy ez egy nagyon bonyolult piac, bonyolult szakma, és a szakma és a piac minden problémáját, azt hiszem, törvénnyel, törvényekkel és még ezzel a törvénnyel sem lehet igazándiból megoldani. De meg kell próbálni átláthatóvá tenni, és amennyire az állam ezt megteheti, akkor tegye meg. Mindjárt hozzáteszem, hogy az egész tevékenység és piac sajátos abban az értelemben is, hogy a piac más szegmenseihez képest az állam ellenőrző, felügyeleti, hatósági szerepe éppen a piac és a tevékenység sajátosságai miatt sokkal erőteljesebb kell hogy legyen. Itt egyfajta fogyasztóvédelmi szerepet kell betöltenie az államnak, többek között az állampolgár személyiségi jogai védelme érdekében is.

Tehát ez az a viszonyrendszer, amiben ezt a törvényt meg kell ítélnünk, hogy jó vagy nem jó, megfelel-e azoknak a célkitűzéseknek, amelyeket maga elé állított, és egyáltalán milyen célkitűzéseket állíthat ebben a sajátos világban a jogalkotó maga elé.

Az államtitkár úr összefoglalta ennek a törvénynek a sajátosságait. Ezek közül csak azt emelném ki, hogy valóban rendkívül fontos, hogy ezt a láncszerződéses rendszert megpróbálja átláthatóvá tenni, rendkívül fontosnak tartom, hogy megpróbálja a tevékenységet végzők, a lánc végén lévők emberi és munkajogi, vállalkozói kiszolgáltatottságát csökkenteni - és ez egy nagyon fontos dolog -, és megpróbál néhány új jelenségre is reagálni. Ilyen az, hogy ezen a piacon is megjelennek az európai gazdasági térség országai, és erre vonatkozólag is megfelelő szabályokat kell hozni.

Azt hiszem, hozzátartozik még - és ugyancsak említette az államtitkár úr, de érdemes megemlíteni -, hogy a törvényjavaslat egyértelműen erős szakmai kamara léte mellett teszi le a voksot, és ezt messzemenően támogatjuk. Ugyanakkor mi sem állítjuk azt, hogy ez a törvény tökéletes - már abba a keretbe helyezve, amit megpróbáltam fölvázolni -, és módosításra szorul.

Az egyik ilyen, amit ugyancsak említett az államtitkár úr, a hivatásos állományra vonatkozó szabályok. Úgy hiszem, hogy itt valamifajta cizelláltabb szabályozásra van szükség, hangsúlyozva, hogy senki nem támogathatja azt, hogy a rendőr szabadidejében valamifajta kidobóemberként szolgáljon.

(11.40)

De azt hiszem, azt sem lenne célszerű megtiltani, hogy önkormányzatok által létrehozott elektronikus megfigyelőrendszert - amit mondjuk egy, az önkormányzat tulajdonában lévő kht. működtet - a rendőr ne működtethetné, ne figyelhetné. Tehát itt egy cizelláltabb szabályozásra van szükség. Azt hiszem, hogy bizonyos értelemben jogosak azok az észrevételek, amelyek egyes, a szakmában az utóbbi időben megszerveződő szervezetektől érkeztek, ez pedig - mondjuk így, nem egészen pontosan - az európai uniós országokban bejegyzett szervezetek és a magyar piacon bejegyzett szervezetek között van. Szerintem meg kell és meg lehet találni azt a szabályozást, amely nem tesz különbséget a két helyen bejegyzett szervezetek között, és ebben az értelemben egyforma versenyhelyzetbe hozza ezeket a cégeket. Nem hiszem, hogy uniós szabályok megtiltanák azt, hogy Magyarországon csak a magyar törvények szerint bejegyzett, ellenőrzött és működő szervezetek működhetnek, függetlenül attól, hogy melyik országban vannak bejegyezve.

Letettük vagy letesszük a voksunkat az erős szakmai kamara mellett, ugyanakkor azonban úgy vélem, hogy a törvényben alaposan felül kell vizsgálni a kamara tevékenységére vonatkozó szabályokat, különösen abban a tekintetben, hogy ne legyen tere bizonyos vállalkozások közötti versenynek, tehát erősíteni kell azokat a garanciális szabályokat, ahol a kamara valóban a közjó érdekében lép föl, valóban a törvényesség, a szakma tekintélye érdekében lép föl, gondolok itt arra, hogy az etikai szabályoknak talán egy részletesebb skáláját kellene magában a törvényben rögzíteni, és az etikai eljárás bizonyos szabályait, mint ahogy a ma hatályos törvényben volt, magába a törvénybe beépíteni. Gondolok arra is, hogy ezeket az etikai szabályokat esetleg külön jóváhagyásként kellene a belügyminiszter hatáskörébe utalni, mert ez az a pont, ahol valóban megjelenhet az az ellentmondás, ami a szakma tekintélye és a vállalkozók közötti verseny miatt a szereplők között feszül. Tehát úgy gondolom, érdemes azon gondolkozni, hogy ebben a tekintetben a törvényben jelenjenek meg azok a normák, amelyek a törvényes működés és a szakma tekintélyét a kamara munkáján keresztül biztosítják. Azt hiszem, a törvény egyik-másik pontjának megfogalmazásában, bizonyos értelemben a szerkezetén is érdemes lenne változtatni.

Tehát a szocialista frakció összességében támogatja ezt a törvényjavaslatot, szükségesnek tart egy erős szakmai kamarát, szükségesnek tartja, hogy ez a világ a piacgazdaság körülményei, törvényei és szabályai között is azért átlátható és ellenőrizhető legyen, és nyitottak vagyunk - mi magunk is fogunk beadni módosító javaslatot - minden olyan kezdeményezésre és módosításra, amely ebbe a körbe illik, hiszen azt hiszem, valóban egy közös dologról van szó, közel 100 ezer ember tisztességes megélhetéséről és valahol mindnyájunk nagyobb biztonságáról.

Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormánypártok soraiban.)

DR. GÁL ZOLTÁN (MSZP): Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Nagyon sok érdekes gondolat hangzott el e rövid általános vitában. S annak feltételezésével, hogy ezzel le is zárul az általános vita, hadd mondjam el, a szocialista frakció nyitott mindenfajta módosító javaslatra. Nekünk is az a célunk, hogy tiszta viszonyokat teremtsünk ezen a meglehetősen összetett és összekuszálódott társadalmi tevékenységi területen. Bár mindjárt hozzáteszem, hogy éppen ennek a szakmának a sajátosságai miatt - mint ahogy az állami hatóságok tekintetében is nehéz meghatározni egzaktan és pontosan, hogy mondjuk egy rendőr erőszakos cselekménye mikor jogosult, mennyire méltányos, mennyire arányos, mennyire nem - ezen a területen is nehéz megfogalmazni pontosan ezeket a viszonyokat. Ezzel csak azt szeretném érzékeltetni, mindannyiunkban az a szándék, hogy az úgynevezett tiszta viszonyokat - amiket Kontrát Károly képviselő úr említett - kiépítsük.

De nagyon fontosnak tartjuk azt a másik elemet is, ami szóba került, hogy hogyan jelenik meg az állampolgárhoz való viszony és a személyiség védelme. Megint csak azt tudom mondani, hogy ez egy nagyon összetett, nagyon bonyolult kérdés. Ugyanezek a kérdések az állam és az állampolgár kapcsolatában is megjelennek, s itt is megjelennek mint egy üzleti vállalkozás kapcsolatában. Ha ilyen pontatlanságot tapasztalnak a törvényben, és erre vonatkozó módosító javaslatokkal találkozunk, akkor a szocialista frakció nyitott lesz az ilyen módosító javaslatok iránt, mert összességében úgy látom, hogy az alapcélban egyetértés van a pártok között, hogy a sokat emlegetett tiszta viszonyok a lehetőséghez képest létrejöjjenek ezen a területen.

Köszönöm.

DR. GÁL ZOLTÁN (MSZP): Köszönöm szépen. Csak a biztonság kedvéért kértem szót. Az elnök úr volt olyan kedves, hogy Kis Zoltán képviselő úr felvetésére azt válaszolta, hogy ennek nincs akadálya, mármint hogy a módosító indítványok benyújtására az ülésnap végéig lesz mód. Ez hivatalos véleménye az elnök úrnak?

ELNÖK: Igen, ez hivatalos véleményem.

DR. GÁL ZOLTÁN (MSZP): Köszönöm.

DR. GÁL ZOLTÁN (MSZP): Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Ha megengedik, én nem paragrafusonként mennék végig a módosító indítványokon, hanem néhány témát említenék meg.

Elöljáróban azonban hadd jegyezzem meg, hogy a rendészeti bizottság több ellenzéki indítványt is elfogadott, mint ahogy több kormánypárti indítványt is elutasított. Kis Zoltán a maga példáját már említette. Tudok olyan módosító indítványról, amelyen az én nevem szerepel, és azt is elutasította a rendészeti bizottság. Ezzel csak azt szeretném jelezni, hogy a módosító indítványok megítélésénél a rendészeti bizottságban ténylegesen egy szakmai szempont volt az alapvető kritérium. Valamint szeretném jelezni, hogy jó néhány módosító indítvány, amit jelenlegi formájában a rendészeti bizottság elutasított - legyen az ellenzéki vagy kormánypárti javaslat - egy szakmailag megfelelőbb szöveggel megjelenik majd kapcsolódó módosító indítvány formájában.

Amit érdemben mondani szeretnék, egyrészt az, hogy a rendészeti szerveket illetően arra vonatkozólag, hogy e szervek hivatásos tagjai közül ki végezhet őrző-védő tevékenységet, lényeges változáson megy át reményeim szerint a törvényjavaslat az eredeti szövegéhez képest. Több módosító indítványt is felhasználva támogatunk egy olyan módosítást, amely lehetővé teszi a rendészeti szervek mindegyikének, hogy őrző-védő tevékenységet végezzen, azzal a megjegyzéssel, hogy a rendőrség és a határőrség hivatásos tagjai, akik egyébként intézkedési kényszerben vannak akkor is, ha nincsenek szolgálatban, bizonyos megszorítással végezhetnek ilyen tevékenységet, és természetesen nem végezhetnek ilyen tevékenységet a rendőrségnek azok az alkalmazottjai, akik valamilyen kapcsolatban állnak az őrző-védő vállalkozásokkal, engedélyezési vagy ellenőrzési tevékenységet végeznek.

(17.00)

Tehát e tekintetben, úgy hiszem, hogy az érintettek és a közvélemény várakozásának megfelelően fog módosulni a törvény.

A másik, amit említenék, ez az Európai Gazdasági Térség országaira vonatkozó szabályokat érinti. Itt felvetődött az, hogy a törvény eredeti szövege jobb helyzetbe hozná az ezen országokból érkező vállalkozókat, módosító indítványokkal ezt ellensúlyoztuk. Úgy hiszem, hogy ha a kormány támogatni fogja - és reményeink szerint támogatni fogja - ezeket módosító indítványokat, akkor egy ilyen különbségtétel eltűnik a törvény szövegéből.

Harmadrészt említeném - Lezsák képviselő úr is beszélt róla - a rögzített kép- és hangfelvételeket. El kell mondani, több módosító indítvány vonatkozik erre a témára.

Tájékoztatni kell a tisztelt Országgyűlést, hogy nagy viták vannak az adatvédelmi biztossal e tekintetben. Az adatvédelmi biztos nem támogat hosszabb időt, nemhogy tizenöt napot, de még öt napot sem nagyon, tehát jelen pillanatban úgy tűnik, hogy ragaszkodik a törvény eredeti szövegéhez. Itt a személyiségi jogok védelme és a bűnüldözési érdek csap össze.

Én úgy vélem, hogy különösen Kis Zoltán módosító javaslatainak tükrében, amelyek az adatkezelést megszigorítják, talán megengedhető lenne egy hosszabb tárolási idő, ami bűnüldözési szempontból mindenképpen hasznos lenne. Tehát én nagyon bízom benne, hogy az adatvédelmi biztos, már az említett szabályokra tekintettel, ha úgy tetszik, nagyvonalúbb lehet ennek a rögzítési időtartamnak a meghatározásában.

Végezetül megemlíteném, hogy több módosító indítvány vonatkozik magának a kamarának a tevékenységére, és még, azt hiszem, lesznek kapcsolódó módosító indítványok. Ezeknek a tartalma elsősorban arra vonatkozik, hogy a kamara eljárásának garanciális szabályai pontosabbak és kiszámíthatóbbak legyenek, és legyen megfelelő jogorvoslat a kamara intézkedéseivel szemben, ha az szükségesnek mutatkozik.

Úgy hiszem, összességében mind az ellenzéki, mind a kormánypárti módosító javaslatok egy irányba mutatnak különböző megfogalmazásokban, ami reményt ad arra, hogy egy komplett és hasznos törvényt fogad majd el az Országgyűlés, ami ezt a tevékenységet az eddiginél szilárdabb jogi keretek közé helyezi.

Köszönöm szépen, elnök úr.

DR. GÁL ZOLTÁN (MSZP): Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! A belügyi együttműködésről szeretnék néhány gondolatot elmondani, de elöljáróban, részben a vita, részben egyéb tapasztalatok alapján engedjenek meg három általánosabb jellegű kérdést felvetni.

Mindnyájan keressük a mai vitában is meg egyébként is, hogy ebben a hatalmas konglomerátumban, amit az Európai Unió jelent, hogyan lehet megjeleníteni hatásosan és érvényesíteni a magyar érdekeket. A vita alapján is az alakult ki bennem, hogy ha itthon nem tudjuk úgy lefolytatni a vitáinkat, és egymással úgy vitatkozni és meggyőzni, ahogy ez az Európai Unióban szokás, akkor gyengébb lesz a készségünk, a képességünk arra is, hogy az Unión belüli vitákból eredményesen jöjjünk ki. Tehát itt egy olyan egymást feltételező és kölcsönösen összefüggő folyamatról van szó, amelynek nem lehet egyik vagy másik oldalát kiragadni. Ebben az értelemben egyszerre kell tanulnunk Európát, és egyszerre kell tanulnunk azokból a mechanizmusokból, eljárásokból és szemléletből, ami az Európai Unióban ma szerencsére uralkodó.

A másik megjegyzés kicsit összefügg az előzővel: tapasztaljuk, hogy viszonylag nagy létszámú apparátusok utaznak szinte naponta Brüsszelbe, és folytatnak tárgyalásokat 24 másik ország képviselőivel. Nyilvánvaló, azt hiszem, nem nehéz belátni, hogy ha ezek a szakapparátusok nem éreznek maguk mögött egyfajta biztos hátteret politikai és szakmai szempontból, nehezebben tudják érvényesíteni a magyar érdekeket és szempontokat. Erre is érdemes odafigyelni.

A harmadik pedig az, hogy kell egyfajta folyamatosságot is felmutatnunk magatartásunkban, ami megítélésem szerint megint csak feltétele annak, hogy az érdekeinket okosan, a többi 24 országgal összehangoltan érvényesíteni tudjuk. Ennyit elöljáróban.

Ami a belügyi együttműködést illeti, itt is két dolgot szeretnék elöljáróban megjegyezni. Az egyik az, hogy úgy hiszem, a szociálliberális kormánnyal került összhangba igazán a közbiztonsági felfogásunk az Európai Unió biztonságfilozófiájával, amely a bűnmegelőzés és a bűnüldözés egységére épít, és ennek az egységnek a megteremtésével véli csak, szerintem helyesen, megteremthetőnek a biztonságot.

A másik, amit érdemes itt kiemelni, hogy tapasztalatunk szerint itt a belügyi együttműködésben egyfajta egészséges folyamatosság volt tapasztalható az Orbán-kormány és a Medgyessy-kormány, illetőleg a Gyurcsány-kormány között, már ami a konkrét kérdésekben való hozzáállásunkat illeti. Egy sor olyan törvényt fogadott el a mostani ülésszak, amely tulajdonképpen a korábbi időszakban került kidolgozásra, és ami éppen a bűnügyi együttműködésnek a jogi hátterét volt hivatva megteremteni. Azt hiszem, ez előnyös dolog volt, és talán ez is közrejátszik abban, hogy tapasztalataim szerint a magyar bűnüldözést és a bűnüldöző szerveket, a rendészeti, rendvédelmi szerveket az Európai Unió sikeres intézményeknek tekinti, és jó a hírünk ebből a szempontból az Unióban.

Ami pedig a jövőt illeti, itt mindenkinek rendészeti kérdésekről és Európai Unióról szólván a schengeni csatlakozás jut eszébe. Úgy látom, hogy jó úton haladunk. A kormány legutóbbi döntése, amely meghatározta a schengeni rendszerhez való csatlakozás akciótervét, világos útmutatást ad, és tapasztalatom szerint a költségvetési korlátok keretei között a végrehajtás folyamatos. Minden reményünk megvan arra, hogy 2007-ben csatlakozhassunk a schengeni rendszerhez, és ezzel jelentős mértékben javíthatjuk az ország közbiztonságát is.

A másik dolog, ami lényeges változás a korábbiakhoz képest, és megint csak nagyon jó eleme az Unióhoz való csatlakozásunknak, az az integrált vezetési központ, amely megpróbálja összehangolni a rendészeti szervek tevékenységét. Ez egy uniós elvárás, hiszen a határok védelme már nemcsak a határoknál, hanem az ország belsejében is történik. Az uniós érdekeket a vámigazgatás területén nemcsak a határokon kell érvényesíteni, hanem az országon belül is, és ezek az akciók, összekapcsolva a közbiztonsági és más rendészeti szervek tevékenységével, egészségesebben fedik le az ország területét, és ez mindenképpen hatékony az ország belső biztonsága szempontjából, és hatékony a bűnüldözés szempontjából is.

Összességében úgy látom, hogy az illetékes magyar állami szervek eredményesen dolgoznak az Unióban a bűnügyi együttműködés terén, és ezen keresztül egyszerre tudjuk szolgálni az európai térség biztonságát és ezen belül Magyarország biztonságát is.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

DR. GÁL ZOLTÁN, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Szinte közhelyszerű ma már, hogy a biztonság fogalma, összetevői és a biztonság megteremtésének feltételei napjainkban a korábbiakhoz képest gyökeresen megváltoztak. Hosszú lenne sorolni azokat a tényezőket, jelenségeket, amelyek a mai kor emberének biztonságát veszélyeztetik, biztonságérzetét befolyásolják. A civilizációs ártalmaktól kezdve a nemzetközi terrorizmuson és a globális felmelegedésen keresztül, az ismeretlen betegségeken, járványokon át, a gazdasági verseny, a profit előállításának kényszerén túl szinte felsorolhatatlan, hogy mi minden fenyegeti az ember életét, egészségét, javait és a normális társadalmi együttélésének rendjét. És akkor még nem beszéltünk a szociális biztonságot kikezdő folyamatokról. Hozzátartozik mindehhez, hogy az említett káros jelenségek túllépik a nemzetállamok, sőt a földrészek határait, és ennyiben nem fellengzősség, ha a biztonságról nem pusztán nemzetközi, hanem világméretekben beszélünk.

Természetes, hogy ebben a helyzetben a társadalmak újrafogalmazzák a biztonság megteremtése, a veszélyek megelőzése, a károk enyhítése érdekében tehető lépéseiket, újrafogalmazzák a felelősség kérdését, a közbeavatkozás mechanizmusait, hatásköreit, és ami talán a leglátványosabb ebben a folyamatban, az az, hogy a megelőzés és a védelem, de maga a szabályozás is mindinkább nemzetközivé válik. Meg kell jegyezni, hogy az említett folyamatok hatásaként éppen a szabályozásban nemcsak a nemzetköziség, hanem a feszes rend megteremtése és a működési mechanizmusainak kiépítésére vonatkozó trend látszik kibontakozni. Ezzel kapcsolatos az expozéban ismertetett álláspont, hogy Magyarországnak kötelezettsége van ezen törvény kapcsán az Európai Unióval szemben. Elnagyoltan tehát ez az a környezet, amelybe helyezve lehet és kell értékelni a törvényjavaslatot.

A tűzoltásról, a polgári védelemről és a katasztrófavédelemről szóló törvények több kormány működése alatt születtek meg, és véleményünk szerint jelenleg egy általános felülvizsgálatukra egyelőre nincs szükség. Szükség van azonban e törvények pontosítására, és a katasztrófavédelem s -elhárítás szereplői között az előbb elmondottaknak megfelelően a felelősség, az irányítási rendszer és a munkamegosztás pontosabb szabályozására.

(10.20)

Ennek igényét a hatályos törvények végrehajtásának tapasztalatai és az említett nemzetközi kötelezettségeink mellett az ország geostratégiai és fejlesztési koncepciója is felvetik. Ez utóbbiakat illetően gondoljunk például csak arra az általánosan támogatott törekvésre, amely szerint Magyarország a térség logisztikai központja kíván lenni, valamint például arra, hogy az áruszállítás döntő része a jövőben is a közutakon fog történni. Nem kell, azt hiszem, részletesen indokolni, hogy ezekből milyen veszélyforrások következnek. A törvény véleményünk szerint a követelményeket kielégíti, és ezt az államtitkár úr expozéja részletesen igazolta.

Én arról szeretnék beszélni, hogy van néhány elem az utóbbi időben, amely lényegesen érinti a témánkat. Arról van szó, hogy az Állami Számvevőszék a természeti katasztrófák megelőzésére való felkészülés ellenőrzéséről szóló jelentését benyújtotta az Országgyűlésnek. A jelentés, mint címéből is kiderül, a katasztrófák típusainak egyikét, a természeti katasztrófákra, és azon belül is a hidrológiai katasztrófákra való felkészülést vizsgálta. Megítélésem szerint kötelességünk, hogy az ÁSZ jelentésének tükrében is vizsgáljuk a benyújtott törvényjavaslatot.

Véleményünk szerint azt állapíthatjuk meg, hogy az ÁSZ javaslatainak jó része beépült a törvénybe, így mindenekelőtt gondolok a védelmi rendelkezések fogalomhasználatának egységesítésére vonatkozó javaslatára, a védekezés irányítási jogköreinek egyértelműsítésére és az önkormányzatok, a polgármesterek feladatainak világos meghatározására. Úgy gondolom, hogy a törvény megítélése ebből a szempontból is jó, és az ÁSZ javaslatainak végrehajtása érdekében szinte mondhatni, erkölcsi kötelességünk a törvény támogatása.

Fontos továbbá megemlíteni, hogy a kormány határozatot hozott a nemzeti katasztrófavédelmi alap létrehozása feltételeinek megvizsgálásra, és elrendelte a költségvetési fejezetek katasztrófavédelmi célú tervezésének felülvizsgálatát is. Úgy véljük, hogy a törvénymódosítással és az említett intézkedésekkel jobb feltételek jönnek létre a katasztrófák megelőzésére. Természetesen garanciát adni a katasztrófák elkerülésére nem lehet. Felelősen törődni magunkkal és javainkkal azonban lehet és kell.

Hozzátartozik még ehhez a helyzethez, hogy amikor megítéljük a katasztrófavédelemmel kapcsolatos törvényi szabályozást, nem lehet véleményem szerint arra törekedni, hogy valami örök időkre szóló, kőbe vésett szabályok között képzeljük el az életünket. Hiszen éppen az említett, gyorsan változó körülmények teszik szükségessé, hogy szabályaink is alkalmazkodjanak ezekhez a változó körülményekhez, és mindenkor működjék az a feszes rend, világos felelősségi és irányítási mechanizmusok, amelyek képesek megelőzni, és ha bekövetkeztek, a kár elhárítását a leghatékonyabban elvégezni.

Nagyon bízom abban, hogy ezekre tekintettel képviselőtársaim véleményét nem presztízsszempontok fogják meghatározni, hanem részben a nemzetközi kötelezettségeink teljesítésére vonatkozó valamifajta - mondom még egyszer - erkölcsi kötelezettség is, de leginkább jól felfogott saját érdekünk, hogy biztonságosabban éljünk, és ha a baj bekövetkezik, akkor a kár minél kisebb legyen.

Ha erre vonatkozó pontosító módosító javaslatokat nyújtanak be, biztos vagyok benne, hogy a Szocialista Párt országgyűlési frakciója érdemben fogja ezeket megvizsgálni, és nyitottak vagyunk minden olyan változtatásra, amely beleillik az előbb elmondott felfogásunkban a törvény koncepciójába, mert ahogy a bizottsági előadó képviselő úr is hangsúlyozta, meggyőződésünk, hogy itt nem politikai tartalmú törvényről van szó, nem pártpolitikai érdekeknek kell dominálni, hanem az emberek egészsége, élete és javaik iránt érzett felelősségnek. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)

DR. GÁL ZOLTÁN (MSZP): Köszönöm. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Nagyon röviden egy-két témát szeretnék megemlíteni Dorkota és Sisák képviselőtársaim hozzászólására reagálandó. Bár Dorkota képviselő úr aggályait megítélésem szerint Jüttner képviselő úr meggyőzően feloldotta, hiszen megmondta, hogy az, amit kifogásol, nincs benne a törvényben, amit a továbbiakban kifogásolt, az pedig nem úgy van benne a törvényben. Ha most nem katasztrófavédelemről lenne szó mint komoly dologról, akkor még viccelhetnék is ennek kapcsán.

Ami pedig Sisák képviselő úr felszólalását illeti, itt csak két témát szeretnék érinteni. Az egyik ez a katasztrófavédelmi alap. Volt szerencsém képviselő úrnak tegnap is megemlíteni, hogy egy ilyen intézménynek a létrehozása egy normális államban nem úgy történik, hogy most beleírom a törvénybe, hogy van katasztrófavédelmi alap, hanem megpróbálom ennek az egésznek a rendszerét kialakítani.

A másik megjegyzésem, hogy ön szemrehányásokat tesz, hogy a fejlesztés a biztosítók pénzéből és úgymond nem kormánypénzből megy. Szeretném az ön figyelmébe ajánlani, amit már sokszor elmondtunk, hogy a kormánynak nincsen pénze. Természetesen lehet arról vitatkozni, hogy az adófizetők pénzéből mennyit fordítsunk katasztrófavédelemre, de azt tudnunk kell, hogy ez az adófizetők pénze, és ez nem egyszerűen elhatározás kérdése.

(11.00)

Kifogásolta, hogy a törvénynek nagyon nagy része módosul. Szeretném felhívni a tisztelt képviselő úr figyelmét, hogy amiben a katasztrófavédelmi törvény módosul, az tulajdonképpen az Európai Unió irányelvének szó szerinti átvétele (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.), ami pedig kötelező számunkra. Ezt ne tessék elfelejteni!

Elnézést, elnök úr. (Szórványos taps az MSZP soraiból.)

DR. GÁL ZOLTÁN (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Elsősorban Ékes képviselő úr felvetéseire szeretnék néhány mondatban reagálni. Azzal valóban tökéletesen egyetértek - mindjárt hozzáteszem: nem kormányfüggő jelenség -, hogy itt meghozzuk a törvényeket, aztán azok végrehajtási feltételei, az igazgatás egész ráhangolása sokszor fáziskéséssel következik be. Tartok tőle, hogy itt a katasztrófavédelemmel összefüggő törvényekre is elmondható ez, függetlenül attól, hogy különböző kormányok hozták ezt a három törvényt.

De amit még szeretnék megemlíteni: azzal tökéletesen egyetértek, hogy tényleg őszintén szembe kellene néznünk a helyzettel - és a beszédemben próbáltam erre utalni -, azokkal a fenyegetésekkel, amikkel ma meg a jövőben - annak alapján, amit tudunk róla - szembe fogunk kerülni. És én nem vagyok teljesen biztos abban, hogy az a rendszer, ami itt kiépült, minden szempontból tökéletes. Lehet, hogy bizonyos elemeit példának okáért centralizálni kell, mert csak központi erővel tudunk reagálni. Világosan meg kell határozni, hogy mi az, amit az önkormányzat képes ellátni, tehát rugalmasan kellene gondolkoznunk ezekről a dolgokról, és nem bebetonozni magunkat egyik vagy másik szisztéma vagy felfogás mellett.

És ami még hozzátartozik - finn példát említett. Szóval, azért azon is gondolkoznunk kellene, hogy a magyar társadalomnak milyen affinitása van ezekhez a kérdésekhez, és valljuk be őszintén, hogy ez eléggé alacsony (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret lejártát.) szintű, mert a mai újságok írják - egy pillanat, elnök úr -: a környezetszennyező bűnözés…

ELNÖK: Elnök úr!

DR. GÁL ZOLTÁN (MSZP): Ma még sokszor bocsánatos bűn az, hogy…

ELNÖK: 2 perc 15 másodperc!

DR. GÁL ZOLTÁN (MSZP): …ilyesmit csinálnak. Elnézést, befejeztem. Köszönöm szépen.

DR. GÁL ZOLTÁN (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Azért várakoztam, hogy megkérdezi-e, hogy elfogadom-e az államtitkár úr személyét válaszadónak.

ELNÖK: Megkérdezem, képviselő úr: elfogadja?

DR. GÁL ZOLTÁN (MSZP): Meg fog lepődni: igen. (Derültség.)

ELNÖK: Ez valódi meglepetés volt. Öné a szó.

DR. GÁL ZOLTÁN (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Államtitkár Úr! Ahogy az elnök úr ismertette, egy gyömrői és egy általános problémáról van szó. A történet röviden a következő. Gyömrő városában 300 tonna veszélyes hulladék van. Ez a veszélyes hulladék az elmúlt évtizedekben keletkezett, egy állami vállalat tevékenysége következtében. Ez az állami vállalat megszűnt, kft.-vé alakult, átalakult az is, ismételten megszűnt. Jelen pillanatban ott van 300 tonna veszélyes hulladék, veszélyeztetvén a város ivóvízbázisát, és megnehezítve minden további fejlődését a városnak.

Az elmúlt tíz esztendőben minden létező hatósági döntés jogerősen megszületett. Megszülettek a fellebbezések nyomán a jogerős bírósági döntések is. Bírósági döntés van arról, hogy melyik cégnek kellene a 300 tonna veszélyes hulladékot ártalmatlanítani. Ez a cég azonban egy felszámoló cég, és ez a felszámoló cég közölte, hogy nincs elég vagyon az érvényes döntések végrehajtására. Tudom, hogy ez egy csapdahelyzet, de ez a helyzet veszélyezteti Gyömrő vízellátását, és hordoz annyi általános problémát, azt hiszem, mert tudomásom szerint nem az egyedüli eset, már ez az egész procedúra, és tartok tőle, hogy az országban még vannak hasonló helyek és helyzetek.

Kérdésem ezért az, hogy mit tud tenni a minisztérium egyrészt Gyömrő 300 tonna veszélyes hulladékának felszámolására, és hogyan tudja kezelni az ilyen és hasonló helyzeteket. (Taps a kormánypártok soraiban.)

DR. GÁL ZOLTÁN (MSZP): Köszönöm szépen, államtitkár úr. Nagy örömmel hallom, ha jól értettem, hogy novemberben, vagyis ebben a hónapban a még ott lévő, tudomásom szerint, mivel eddig csak 25 tonnát szállítottak el, ha a 300 tonnából levonjuk ezt a 25-öt, akkor a 275 tonnát novemberben elszállítják. Ennek nagyon örülök, és azt hiszem, hogy Gyömrő város lakossága is elégedett lesz ezzel a helyzettel, ezért csak azt tudom mondani, hogy nagyon remélem, hogy ez valóban így történik, ahogy mondta, és remélem azt is, hogy az ilyen és hasonló helyzetek kezelésére máshol is van módja a minisztériumnak.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

DR. GÁL ZOLTÁN (MSZP): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! A közrend és a közbiztonság, a bűnüldözés néhány kérdéséről szeretnék szólni a költségvetési törvény tükrében. Elöljáróban engedjék meg, hogy megítélésem szerint négy, a téma szempontjából fontos, ha úgy tetszik, elvi alapvetést tegyek.

Az egyik az, hogy emlékeztetni szeretném a tisztelt Országgyűlést - közeledvén a választások -, hogy 1998 tavaszán a szervezett bűnözés és az alvilág képes volt befolyásolni a politikai közhangulatot, és ebben az értelemben beleszólni a választás végeredményébe. Ennek káros és megengedhetetlen voltáról, azt hiszem, minden demokratikus parlamenti párt meg van győződve, és kifejezem reményemet, hogy mindent meg fogunk tenni, hogy ez ne ismétlődjék meg.

A másik, amit kiemelnék, hogy a bűnüldözés és a közbiztonság területén - és ezt hangsúlyoznám - kimutatható a kormányzati ciklusokon átívelő folyamatosság.

A harmadik ennek némileg ellentmondó, hogy ugyanakkor 2002 óta végbement egy hangsúlyváltás is, ami - úgy is fogalmazhatok - egy bizonyos politikai és bűnüldözési filozófiát takar, amit Ferge Zsuzsa szavait idézve úgy fogalmazhatnék meg, hogy abból indultunk ki 2002-ben, hogy kényszerekkel és fenyegetésekkel körülvett rend rossz rend, gyöngíti a szabadságot és a demokráciát.

A negyedik pedig, hogy úgy tűnik - most már több év tapasztalata alapján -, hogy a bűnözés nagyságrendje és struktúrája stabilizálódott, mennyiségét tekintve lassú csökkenés mutatható ki, és struktúrája annyiban nem változott, hogy változatlanul a vagyon elleni bűncselekmények vannak túlnyomó nagy többségben.

Mindezek alapján az elmúlt években a következőket tartottuk szem előtt és valósítottuk meg. Az egyik az, hogy a bűnözést mint társadalmi jelenséget fogtuk fel. Tisztában vagyunk azzal, hogy a bűnözésnek társadalmi okai vannak, ebből következően ellene eredményesen fellépni csak társadalmi eszközökkel lehet. Ennek látványos - ha szabad ezt a kifejezést használni - megnyilvánulása volt a bűnmegelőzési nemzeti stratégia elfogadása, és szeretném tájékoztatni a tisztelt Országgyűlést, hogy ennek a folyamatos végrehajtása a 2006-os költségvetésben is biztosítva van. Külön kiemelném ebben az összefüggésben a polgárőrség szerepét és a polgárőrségnek szánt költségvetési támogatásokat.

A következő jellemző az, hogy a szervezett bűnözés és a terrorizmus elleni harc nem feledtetheti el, hogy a mindennapi bűnözés ellen a lakosság közérzetét közvetlenül befolyásoló mindennapi biztonságot is szavatolni tudjuk, és erre tett erőfeszítéseket a kormányzat akkor, amikor megnövelte a végrehajtó állomány létszámát, javított a struktúráján, és bérintézkedéseket is hozott éppen annak érdekében, hogy eredményesebb legyen azoknak a bűncselekményeknek az üldözése, amelyek - mint ahogy említettem - közvetlenül befolyásolják a lakosság hangulatát, mindennapi tevékenységét. Ennek volt megnyilvánulása a látható rendőrség, a lakótelepi rendőrség megteremtése.

Jelentős változás továbbá az, hogy nemcsak a látható rendőrségről, hanem lassan látható rendészetről is beszélhetünk, hiszen a határőrség lassan elvonul a határokról, a vám- és pénzügyőrség, a munkaügyi felügyelőség közös koordinációs irányítási központok létrehozása révén ma már együttesen lép fel bizonyos szabálysértések ellen.

Végezetül, nem lényegtelen talán az sem, hogy sikerült olyan hangulatot kialakítani, amikor a rendőrség és a bűnüldöző szervek tevékenységének megítélése nem pusztán a statisztikán alapul, hanem elsősorban azon, hogy a lakosság hogyan ítéli meg a tevékenységüket, és a lakosság hogyan, milyen mértékben érzi magát biztonságban. Azt hiszem, ez kedvező feltételeket teremtett a bűnüldöző szervek munkájához, és ennek következtében is mondhatjuk azt, hogy sikerült elérnünk, hogy ma Magyarországon a bűnözés valamelyest rizikósabbá vált, mint a korábbi években.

Mindezek alapján a 2006-os költségvetést nézve azt a véleményemet tudom megfogalmazni, hogy mint ahogy minden más állami szervre nézve a bűnüldöző szervek finanszírozása is - ahogy ezt mondani szokták - feszített, de elegendő ahhoz, hogy azokat a folyamatokat, amelyekről az előbb említést tettem, a következő évben is folytatni tudjuk, és fenn tudjuk tartani azt a kedvező bűnüldözési helyzetet és azt a kedvező közhangulatot, ami ma a közbiztonságunkat jellemzi és ami bátran összevethető Európa bármely országával.

(13.20)

Ezen belül külön kiemelném, hogy a költségvetés biztosítja a schengeni csatlakozáshoz való előkészítő munkákhoz szükséges forrásokat. Ezt prioritásnak tekintjük, hogy a jövő évben meginduló monitoringnak eleget téve a 2007-es őszi csatlakozásunk feltételeit biztosítani tudjuk.

Lényeges továbbá az, hogy a költségvetés biztosítja azt, hogy nem pusztán egy látható rendőrség, hanem egy reagáló és mozgékony rendőrség alakuljon ki, amelynek egyik példája éppen a gépkocsiállomány megújítása és az ehhez szükséges források biztosítása. Még ebben az évben a rendőrség körülbelül ezer új gépkocsit kap.

A határőrség szervezeti önállóságának megtartása mellett - mint ahogy említettem - biztosítva van a határrendészet határon végzett és a határon belüli tevékenységének ellátása is.

A leglényegesebb talán a 2006-os költségvetésben, hogy mintegy 15,3 milliárd forintot tartalmaz a rendőrség és a határőrség állományának béremelésére. Hamarosan az Országgyűlés elé fog kerülni a Hszt. módosítási javaslata, amelyben ez a béremelés megfogalmazódik, és ennek iránya továbbra is az lesz, hogy elsősorban a végrehajtó állomány részesedjék arányosan nagyobb mértékben a béremelésből, biztosítva legyen mindenki számára a túlóra kifizetése, és egyben ösztönözzön a rendszer arra, hogy a tapasztalt rendőrök az állományban maradjanak, és ezért bevezetni javasoljuk a szolgálatiidő-pótlékot.

Ez a törvényjavaslat tartalmazni fogja azt a régi problémát, ami a tűzoltóság munkaidejének az EU szabályaihoz való igazítását jelenti. Az erőforrások arra lesznek elegendők, hogy ezt bizonyos fokozatos lépések révén valósítsuk meg.

Tisztelt Országgyűlés! Összességében tehát azt tudom mondani, hogy nem könnyű helyzetben, de biztosítva van a 2006-os költségvetésben Magyarország közbiztonsága, és hogy az ezért felelős szervek feladataikat továbbra is azoknak az elveknek a jegyében és azzal a hatékonysággal lássák el, ami eddig is jellemezte a tevékenységüket.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiból.)

DR. GÁL ZOLTÁN (MSZP): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tudom, hogy nem túlságosan szimpatikus ilyen alkalommal és ebben az időben hosszasan szónokolni, de úgy vélem, hogy ez a téma, amit most vitatunk, túlmutat ezen a konkrét törvényjavaslaton. Túlmutat annyiban, amennyiben már találkoztunk - és azt hiszem, a jövőben is találkozni fogunk - azzal a problémával, hogy mennyit áldozzunk fel a biztonságunk érdekében a szabadságunk rovására. Ennek az ellentmondásnak az áthidalására nehéz konkrét és egzakt számokat, adatokat, akárcsak jogi formulákat is találni. A törvényjavaslat vitájában ellenzéki és kormánypárti oldalról többfajta javaslat érkezett például az adatmegőrzés határidejére, részben leszavaztuk a kormányt, ellenzéki képviselőtársaim is más időpontokat javasoltak, többfajta időpont forgott az Országgyűlésben.

Az Alkotmánybíróság úgy látta, hogy ezek a szabályok nem elég konkrétak, és megsemmisített néhány paragrafust. Szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy én ebben semmi rendkívülit nem találok, hiszen pontosan ezeknek a fogalmaknak a nehezen meghatározható volta, egzaktságának a problémája mindig magával hordja azt, hogy egyfajta megközelítésben az adott szabály nem állja ki az arányosságnak és a méltányosságnak az Alkotmánybíróság által fontosnak vélt kritériumait. Azt hiszem, hogy ez nem feltétlenül baj, itt az alkalom, hogy korrigáljuk.

A lényeg az, tisztelt Országgyűlés - és ezt a szocialista frakció nevében ismételten hangsúlyozni szeretném -, hogy minden esetben, amikor a bűnmegelőzési és a bűnüldözési érdek összeütközik az állampolgári jogok, az emberi jogok védelmének érdekével, akkor mindig az emberi jogok és a személyiségi jogok védelme mellett kell állnunk. Ezért is üdvözöljük az Alkotmánybíróság állásfoglalását.

Hozzáteszem még egyszer, ismételten, hogy ilyen és hasonló problémákkal a következő években is találkozni fogunk. Elég arra a nemzetközi helyzetre, illetve azoknak az országoknak a sorára utalni, ahol hasonló problémákkal küzdenek, és elég utalni az Európai Unió jogszabályalkotó tevékenységére, ahol ugyancsak megjelenik ez a probléma.

Tisztelt Országgyűlés! Összefoglalva azt szeretném még egyszer mondani, hogy ilyen és hasonló dilemmákban a Szocialista Párt mindig az emberi jogok védelme mellett fogja letenni a voksot, és erre tekintettel tisztelettel javaslom az Országgyűlésnek, hogy az alkotmányügyi bizottságnak az Alkotmánybíróság döntése alapján született határozati javaslatát fogadja el.

Köszönöm. (Taps az MSZP soraiban.)

DR. GÁL ZOLTÁN (MSZP): Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! Én is azzal szeretném kezdeni, mert nagyon nagy jelentőséget látok ebben, amit már az államtitkár úr említett, nevezetesen, hogy a polgárőrséget egyfajta társadalmi szükséglet hozta létre.

Miért tartom ezt rendkívül fontosnak? Azért tartom ezt rendkívül fontosnak, mert ha visszaemlékszünk a nyolcvanas évek végére, a kilencvenes évek elejére, amikor is robbanásszerűen érte a magyar társadalmat a bűnözés növekedése, akkor sokakban - és erre időnként a politika is rájátszott - az ilyenkor szokásos reflex erősödött meg, hogy több rendőr és szigorúbb büntetés az, ami erre a helyzetre sikeres választ ad.

Lassan tudatosult a társadalomban az, hogy csak közhatalmi eszközökkel nem lehet ezekre a társadalmi jelenségekre, amelyek a bűnözés kiváltó okai, vagy ami mögötte van, hatásosan reagálni. Ez a felismerés a magyar társadalomban, azt kell mondanom, elég lassan alakult ki. De éppen a polgárőrség létrejöttében volt egyfajta üzenet a társadalomnak arra nézve, hogy a bűnözés elleni harc, a nagyobb közbiztonság mindnyájunk ügye, és ezen időben beláthatatlan és végtelennek mondható folyamat ellen csakis a társadalmi eszközök, a közhatalmi és a társadalmi eszközök egyfajta egészséges harmóniája biztosít sikert.

Tehát a polgárőrség jelentőségét részemről - a konkrét tevékenysége mellett, amely döntően szituációs bűnmegelőzést jelent - abban látom, hogy egyfajta üzenetet hordozott, és hordoz még ma is a társadalom felé, hogy a harcot csak közös erővel lehet a bűnözés ellen sikeresen megvívni, és ennek a közhatalmi eszközök mellett társadalmi eszközei is kell hogy legyenek.

És hangsúlyozom még egyszer, a polgárőrség tevékenysége még ma is hordoz vagy kifejez egy ilyenfajta társadalmi szükségletet, hiszen még manapság is sokszor előjön a politikusoktól, a közvéleményben is, hogy több rendőrrel és nagyobb büntetéssel lehet a közbiztonságot megteremteni.

Tehát itt elhangzott már az is, hogy az elmúlt tizenvalahány évben néhány száz ember spontán mozgalmából egy országos, 70 ezer főt meghaladó társadalmi mozgalom alakult ki, amely nélkül a biztonságunk nem lenne olyan fokú, mint amilyen.

(15.40)

S felvetődik az, felvetődött már korábban is, hogy lehet-e ezt a tevékenységet törvénybe foglalni, nem merevíti-e meg e törvényi szabályozás azt a társadalmi öntevékenységet, társadalmi mozgalmat, amit a polgárőrség hordoz és kifejez. Voltak dilemmák e tekintetben az elmúlt években mind a polgárőrök között, mind a felelős állami szervek között, hogy milyen típusú jogi szabályozással nyúljunk ehhez a kérdéshez. Azt az erkölcsi szükségletet, amit a polgárőrség maga is elég régóta megfogalmazott, hogy szeretné törvényben látni a tevékenységét, hogyan lehet úgy megvalósítani, hogy - ahogyan mondani szokták - ne öntsük ki a fürdővízzel a gyereket. Itt, az Országgyűlés előtt is szerepeltek képviselői kezdeményezések a törvényi szabályozásra, és az állami szervek is elég hosszasan folytattak vitákat arról, mi legyen ennek a szabályozásnak a tartalma és a módja.

Én úgy gondolom, hogy a benyújtott törvényjavaslat az egyedüli helyes megoldást találta meg, nevezetesen megerősíti azt, hogy a polgárőrség továbbra is társadalmi szervezetként, társadalmi mozgalomként végzi a tevékenységet. Megítélésem szerint ezt helyesen teszi, mert a polgárőrség munkájának az utóbbi években tapasztalható nem is irányváltása, hanem inkább kibővülése mutatja, hogy ez a rugalmas egyesületi forma lehetőséget ad új területeken való megjelenésre, lehetőséget ad az öntevékenységre, lehetőséget ad arra a sokarcú kihívásra, a válaszok megadására, ami előtt a polgárőrség mint bűnmegelőző társadalmi szervezet áll. Én tehát támogatom azt, hogy a törvény ebben a koncepcióban fogalmazódott meg.

Többen szóltak már arról, hogy ez a törvény kifejezi a társadalom megbecsülését a polgárőrség iránt, tehát a létében is van egyfajta társadalmi érték. A harmadik legfontosabb vonását pedig abban látom, hogy törvény erejével rögzíti az állami kötelezettségvállalást a tekintetben, hogy az állam most már a törvény erejével köteles lesz támogatni a polgárőrséget.

Megítélésem szerint tehát ez a három elem a legfontosabb a törvényben, és már csak ezért is támogatandó a törvényjavaslat. A szocialista frakció ebből következően támogatja a törvényjavaslatot, néhány helyen azonban szükségesnek tartjuk pontosítani. Mindenekelőtt példának okáért az állami kötelezettségvállalást, az eshetőleges szándékot kifejező fogalmazást világos, egyértelműbb kötelezettségként kell majd megfogalmazni a törvényben. Az erre vonatkozó módosító indítványainkat már beadtuk, mint ahogyan támogatjuk a polgárőröknek azt az elvárását, hogy most már a hagyományosan július hónapban tartott országos polgárőr napok létét maga a törvény is kifejezze.

Tisztelt Országgyűlés! Befejezésként úgy hiszem, egy emberről meg kell emlékeznünk akkor, amikor a polgárőrségről szóló törvényt tárgyaljuk, és ez az ember Kopátsy Sándor. Azt hiszem, mindannyian ismerjük a nevét: 1956 egyik meghatározó személyisége volt, aki hazatérte után az egyik kezdeményezője, vezetője volt a magyar polgárőrségnek és a polgárőrmozgalomnak. Úgy hiszem, amikor ez a mozgalom ezzel a törvénnyel bizonyos fázisba jut, el kell hangoznia az ő nevének is, és a tevékenységét ezúttal is meg kell köszönnie az Országgyűlésnek.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)

DR. GÁL ZOLTÁN (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Némi meglepetéssel hallom, hogy a frakció velem történt egyeztetés nélkül belém helyezte a bizalmát, és felszólalóként bejelentett ennél a törvényjavaslatnál, de…

ELNÖK: Tapasztalt képviselőnek ez nem jelent gondot.

DR. GÁL ZOLTÁN (MSZP): Természetesen sok mindent megélt már az ember ebben az Országgyűlésben - ez lenne a legkisebb gond, azt hiszem.

Tisztelt Országgyűlés! Annál is inkább, mert a mondanivalóm meglehetősen rövid. A szocialista frakció az államtitkár úr előterjesztésében elhangzott érvek alapján támogatja a törvényjavaslatot, mint ahogy - hadd mondjam el, ha már szót kaptam - a rendészeti bizottságban is egy tartózkodás mellett általános támogatást kapott a törvényjavaslat, és nagyon bízom benne, hogy ez megmarad a végső döntésnél is. Mert valóban arról van szó, hogy az elmúlt évek tapasztalatai alapján ezt a korrekciót meg kell tenni, hiszen a szervezett bűnözés, ha lehet azt mondani, a bűnözés egyik legrugalmasabb válfaja, amely alkalmazkodik a változó világhoz, talán gyorsabban alkalmazkodik, mint maguk a bűnüldözők.

Emiatt olyan bűncselekmények is előfordulnak a szervezett bűnözés körében - hogy csak egy példát említsek -, mint a közokirat-hamisítás; az utóbbi esztendőkben nőtt a közokirat-hamisításos bűncselekmények száma. Joggal vetődik fel többekben, hogyan kerül ez a szervezett bűnözés körébe, hiszen a közokirat-hamisítással kapcsolatban az átlagembernek egy adócsalás - ha az egyáltalán közokirat-hamisítás - ugrik be. De hát tudjuk, hogy a határokon túlnyúló szervezett bűnözés vagy az illegális migráció ma egyfajta iparágat termelt ki a tekintetben, hogy az illegális migránsokat megpróbálja okirat-hamisítás révén keresztüljuttatni a határokon, mivel egyébként a zöldhatáron keresztüli embercsempészet éppen az eredményes bűnüldözés miatt nehezebbé válik. Ez csak egy apró példa annak bizonyítására, hogy a szervezett bűnözés körébe besorolhatók olyan bűncselekmények, amelyek korábban talán nem voltak jelentősek a szervezett bűnözés üldözése szempontjából, és a Szervezett Bűnözés Elleni Központnak, amely gyűjti a szervezett bűnözésre vonatkozó adatokat - hiszen ez a fő funkciója, hogy az együttműködő szerveknek aztán ezt elemezve, továbbadva segítse a bűnüldözést -, alkalmazkodnia kell ezekhez a változásokhoz.

(16.40)

Az adatkezelésnek pedig, azt hiszem, elfogadható a törvényben javasolt rendje, hogy az egyezzék meg az adatszolgáltatókra vonatkozó szabályokkal.

Összességében a törvényjavaslat módosítása - reményeink szerint - még eredményesebbé teszi a szervezett bűnözés elleni központ tevékenységét, és ezen keresztül a szervezett bűnözés elleni harcot is. Mindezek alapján a szocialista frakció támogatja a törvényjavaslatot, és azt ajánlja a tisztelt Országgyűlésnek, hogy ugyancsak támogassa a benyújtott javaslatot.

Köszönöm szépen. (Szórványos taps.)

DR. GÁL ZOLTÁN (MSZP): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Engedje meg, hogy felhívjam Kontrát Károly képviselőtársam figyelmét, hogy én vicces formákban is komoly dolgokat szoktam mondani, érdemes odafigyelni.

Köszönöm szépen.

DR. GÁL ZOLTÁN, a rendészeti bizottság előadója: Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Az Országgyűlés rendészeti bizottságának többsége általános vitára alkalmasnak tartotta a törvényjavaslatot.

Köszönöm.

DR. GÁL ZOLTÁN (MSZP): Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! A törvényjavaslat elfogadásához lehetne egyszerűen azt mondani, hogy uniós kötelezettség, és ennek eleget kell tenni. Mögötte azonban az van, amit az államtitkár úr indokolásának első mondataiban megemlített. Nevezetesen az, hogy a határok szabad átjárása az Unión belül egyfajta biztonsági deficitet hordoz magában. A biztonsági deficit felerősödött a nemzetközi terrorizmus megjelenésével, s nem véletlen, hogy a 2000-ben hozott határozatát az Európai Unió 2003-ban megerősítette, és további biztonsági előírásokat fogalmazott meg az úti okmányokat illetően.

Mi magunk is tapasztaljuk itt a magyar határokon, hogy nagyon sokan éppen a szigorúbb határőrzésnek egyfajta reakciójaként hamisítanak különböző úti okmányokat. Ebben az értelemben tehát nem egyszerűen csak arról van szó, hogy egy uniós kötelezettségnek akarunk eleget tenni, hanem arról is, hogy a magunk és ezen keresztül az Unió biztonságát is elősegítjük ennek a rendszernek az átvételével és bevezetésével, hiszen mindnyájan tudjuk, hogy Európában komoly politikai feszültségeket jelent egyes országokban az illegális migráció, nem szólva a nemzetközi terrorizmus fenyegetettségéről. Tehát mindezek alapján egyszerre nemzeti érdek is az, hogy ezt a rendszert életbe léptessük, ami egyben feltétele annak is, hogy kapcsolódni tudjunk majd azokhoz az uniós informatikai rendszerekhez, amelyek ugyancsak a biztonsági deficit leküzdésének eszközei már most, illetőleg azok lesznek a jövőben.

Mindezek alapján tisztelettel javaslom az Országgyűlésnek, arra is tekintettel, hogy kétharmados törvényről van szó, hogy a törvényjavaslatot támogassa.

Köszönöm a figyelmet. (Taps az MSZP padsoraiban.)

DR. GÁL ZOLTÁN (MSZP): Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Gyimesi képviselő úr szavaira szeretnék elsősorban reagálni, nevezetesen arra, hogy a felszólalásában beszélt arról az ellentmondásról, amiről magam is több alkalommal szóltam itt az Országgyűlésben, és ami a bűnüldözés és az alapjogok, illetőleg a személyiségi jogok között van, vagyis arról az ellentmondásról, ami sok esetben felvetődhet a hatékony bűnüldözés és az alapjogok, illetve a személyiségi jogok maradéktalan érvényesítése szempontjából. Ez egy nagyon reális kérdés, és a jövőben is kérdés marad, azt hiszem, éppen a látható és várható társadalmi mozgásokra tekintettel. Tehát ezt a kérdést mindig napirenden kell tartanunk. Én örömmel látom, hogy Európa egyelőre még nem mozdult el abba az irányba, ami esetleg a nagyobb biztonság vagy a vélt nagyobb biztonság érdekében sértené ezeket a jogokat. Tehát erről lehet és kell is úgy általánosságban beszélni.

Én azt örömmel vettem észre, hogy Gyimesi képviselő úr nem tudott a konkrét törvényjavaslatot illetően olyan szabályt idézni, amiben ez az ellentmondás az alapjogok vagy a személyiségi jogok kárára jelenne meg. Ilyet nem hivatkozott. Tehát ennyiben egyetértve a gondolatmenettel és a téma megemlítésével, napirenden tartásával, ehhez képest mégis kicsit meglepett, hogy a törvényjavaslatot nem kívánják támogatni.

A Fidesz véleményét pedig, mivel megítélésem szerint igazán kifogásolható elemet nem tartalmazott, nem tudom másként minősíteni, mint egyfajta politikai állásfoglalásnak.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP padsoraiból.)

DR. GÁL ZOLTÁN (MSZP): Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! A tárgyalt két törvényjavaslat java részéhez, úgy hiszem, nem érdemes hozzászólni, hibáit vagy erényeit taglalni, hiszen az Országgyűlés döntött ezekben az ügyekben. Ahogy Kontrát képviselő úr mondotta, tulajdonképpen arról van szó, hogy az idevonatkozó törvény szerint a kihirdetést törvényben kell megtenni, tehát ebben az értelemben magához a törvényjavaslat 99 százalékához tett kritikai megjegyzések egy kicsit érthetetlenek vagy értelmezhetetlenek számomra.

Ugyanakkor van benne egy nagyon lényeges ügy, és ez a rendőrségi törvénynek a módosítása. Itt arról van szó, tisztelt Országgyűlés, hogy a magyar minősítési rendszer nem felel meg az Europol minősítési rendszerének, ezért bizonyos magyar adatok nem kerülnek bele a rendszerükbe, aminek az a következménye, hogy nincs is ezekre vonatkozólag a magyar bűnüldöző szervek számára visszacsatolás. Tehát itt elesünk adott esetben olyan információktól, amelyek szükségesek lennének a magyar bűnüldöző szervek számára adott ügyekkel vagy személyekkel kapcsolatos bűncselekmények felderítésére vagy megelőzésére.

Szeretném tájékoztatni a tisztelt Országgyűlést, hogy tavaly a rendészeti bizottság egy kétpárti delegációval Hágában járt, ahol többek között találkoztunk az Europol vezetőivel és az ott dolgozó magyar tisztségviselőkkel. Mindenki felvetette ezt a problémát, az Europol vezetői is és az ott dolgozó magyar megbízottak is, illetőleg azok a volt magyar rendőrök, akik különböző tisztségben ma az Europol apparátusában dolgoznak, de az összekötő, a hivatalos magyar összekötő is. Mi akkor ott ígéretet tettünk az Europol vezetőinek is, hogy a magyar törvényhozás megpróbálja ezt a problémát megoldani.

(20.50)

Ennek lett volna egyik módja a minősített adatok védelméről szóló törvényjavaslat, ami rendezte volna ezt a kérdést. De ismert a tisztelt Országgyűlés előtt, hogy ez a törvényjavaslat különböző okok miatt egyelőre, azt lehet mondani, belátható ideig nem tűnik elfogadottnak itt az Országgyűlésben, és tényleg nehéz megmondani, hogy még az új Országgyűlés is hogyan viszonyul majd ehhez a törvényjavaslathoz. Tehát ezt a problémát, amit említettem, mindenképpen meg kellene oldani.

A magyar rendőrségre nézve a benyújtott törvényjavaslat ezt a problémát megoldja, összhangba hozza a minősítési rendszert és a minősítéseket az Europol követelményével. Ez azt jelenti, hogy magyar bűnüldöző szervek számára is gyorsabb, pontosabb lesz az információcsere, ami azt jelenti, hogy a magyar bűnüldöző szervek is eredményesebben és hatékonyabban tudnak dolgozni, és egyben mi, magyarok is eredményesebben és hatékonyabban tudunk hozzájárulni ahhoz az egységes jogi és biztonsági térhez, amiről egyébként az Európai Unió beszél teljes joggal, és aminek tulajdonképpen mi is részesei vagyunk.

Erre tekintettel tisztelettel javasolom az Országgyűlésnek, hogy fogadja el a rendőrségi törvény módosítását. Nem kell hangsúlyoznom, hogy itt is kétharmados szabályról van szó. Úgy érzem, hogy az előbb elmondattak talán mindenkit meggyőznek arról, hogy felelőssége van a tekintetben, hogy a magyar bűnüldözés eredményesebb legyen, és egyben mi is eredményesebben járuljunk hozzá az egységes európai biztonsági térhez.

Köszönöm a figyelmet. (Taps az MSZP soraiban.)

DR. GÁL ZOLTÁN (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Nem akarok ugyan a kevés számú képviselőtársam nevében nyilatkozni, de lehet, hogy én leszek az egyetlen hozzászóló - legalábbis készülök -, és ennyiben nem zavarna a részletes vita szakaszokra bocsátása, de mégis tisztelettel javaslom, hogy mivel egy nagyon rövid törvényről van szó, együtt történjék a részletes vita lefolytatása. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)

DR. GÁL ZOLTÁN (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Zavarban vagyok, hogy most melyik ponthoz szólok hozzá. Szabad legyen elsősorban a saját indítványaimat megemlíteni. Itt három kérdésről van szó; nevezetesen egyrészt arról, hogy a törvényjavaslat az állami támogatást feltételhez kötvén, de mégiscsak feltételes módban fogalmaz.

Úgy hiszem, hogy nem jelent lényeges költségvetési elkötelezettséget, ha a törvényjavaslat vonatkozó szabályát egyértelműen fogalmazzuk meg, vagyis hogy az Országgyűlés kötelezi magát a törvényben, hogy támogatást ad a törvényben meghatározott feltételek esetén a polgárőrségnek. Ezért erre vonatkozik több javaslat, köztük az enyém is. Egyértelművé teszi ezt a kötelezettséget.

A másik javaslat arra vonatkozik, hogy a polgárőrségek gyakorlati tevékenységét nézve nemcsak eltűnt személyek felkutatásában, hanem körözött tárgyak és mindenekelőtt lopott gépkocsik felkutatásában vesznek részt igen eredményesen, különösen Budapesten. Tehát indokolt kiegészíteni a törvényjavaslatot azzal, hogy körözött tárgyak felkutatásában is részt vehetnek.

Végezetül a polgárőrség kívánsága, erre több javaslat is érkezett, hogy a törvény maga rögzítse, hogy július első vasárnapja az országos polgárőrnap. Erre vonatkozólag nyújtottam be módosító indítványt, ezért kérem a tisztelt Országgyűlést, hogy támogassa.

Szeretném ugyanakkor jelezni, hogy a rendészeti bizottság vitája során felvetődött néhány más kérdés is, amit minden bizonnyal a bizottság kapcsolódó módosító indítványként vagy bizottsági indítványként be fog nyújtani a következő ülésén, és a jövő heti szavazáson ezekről a kérdésekről is szavazni lehet. Úgy hiszem, hogy ezek az alapvetően pontosító indítványok teljesebbé teszik a törvényt, és ezen keresztül egyértelműbbé és világosabbá a polgárőrség feladatait és az államhoz való viszonyát.

Kérem, hogy ezeket a módosító indítványokat az Országgyűlés majd támogassa. Köszönöm szépen.