Felszólalás adatai

Azt kell hogy mondjam, ha valaki a költségvetést, az elmúlt időszak jogalkotási rendjét végignézi és mindazt, ami történt az önkormányzatok területén, akkor nem szerkezeti megújulásról lehet beszélni, hanem szerkezeti káoszról. Az, ami 2013-ban az önkormányzati területen lesz, a szerkezeti káosz jelzővel illethető a legjobban.

Valójában miért van káosz? Nézzük végig! Teljesen bizonytalan a feladatellátás. Ma már volt szó arról, hogy ma egész pontosan nem lehet tudni, hogy 2013-tól - sőt már azt sem lehet tudni, hogy az év második felében - milyen feladatot kell majd ellátnia az önkormányzatnak, hol és milyen feladatot, mondjuk, a járásnak, hol, milyen épületben, kik azok, akik mennek ellátni ezt a feladatot, és hogy a kormányhivatal milyen feladatokat lát el. Nem lehet tudni, hogy az oktatás területén mit lát el az önkormányzat, a járás vagy éppen a kormányhivatal. Ha valamelyik önkormányzat jegyzőjét megkérdezik, aki a szakmai munkát végzi, ő el fogja mondani önöknek, hogy teljes a káosz ma az önkormányzatok területén, tehát bizonytalan a feladatellátás.

De ugyanígy el lehet mondani, hogy tervezhetetlen a költségvetés is. Ami ma látszik a most benyújtott országgyűlési költségvetésből, az az, hogy az önkormányzatoktól elvonnak különböző adókat.

Elvonják a gépjárműadó 60 százalékát - ez 44 milliárd forint -, teljes mértékben elvonják az illetéket, ami 101 milliárd forint, és azt a bizonyos 8 százalékos személyi jövedelemadót, amit önök még 2012-ben otthagytak az önkormányzatokkal, hogy azzal önállóan gazdálkodjanak, ezt teljesen elvonják.

(18.00)

Van egy negyedik nagyon rossz hír: azt az idegenforgalmi hozzájárulást, amelynél 1 forinthoz 1,50-et adott a költségvetés, ezt az 1,50-et is elveszik az önkormányzatoktól. Tehát azt kell mondanom, hogy a költségvetésük tervezésénél olyan forrás, amely szabadon felhasználható lesz, valójában egyetlen fillér sem marad az önkormányzatoknál.

A bizonytalan feladatellátás, a tervezhetetlen költségvetés után az állami támogatás teljesen instabil. Azért instabil, mert az önkormányzati fejezetnél, a költségvetés IX. fejezetében, ha megnézik, azok a források, amelyek az önkormányzati feladatok ellátására, a köznevelésre, a szociális feladatokra, a kulturális feladatok támogatására vannak, nincsenek kibontva, mint a korábbi években voltak, és a költségvetési vitán az önkormányzati bizottságban kiderült, hogy ezekre a forrásokra majd az önkormányzatoknak pályázniuk kell; nincs tisztán leírva, hogy hogyan lehet hozzájutni ezekhez a forrásokhoz. Ez azt jelenti, hogy instabil lesz, mert könnyen benne van ebben a rendszerben vagy belekerülhet ebbe a rendszerbe az, hogy a források szétosztása nem valamilyen objektív szempontrendszer vagy paraméter szerint történik, hanem esetleg az adott település vezetőinek a kijárási képessége.

Erre utal egyébként a költségvetésben az a rész, ahol településtípusokat jelöl meg a költségvetés, hogy a finanszírozás majd ez alapján történik, de hogy ez mit jelent egész pontosan, ezt nem lehet tudni. Ezt egyébként a beterjesztő sem tudta, a beterjesztő sem tudott erre választ adni, és azt aztán abszolút nem lehet tudni, hogy ez mit jelent a megyei jogú városnál vagy mondjuk, mit jelent épp a főváros esetében, amit egyetlen településtípushoz sem lehet hasonlítani.

De ugyanígy a káoszt növeli az, hogy teljesen rendezetlen jogszabályi háttér van ma az önkormányzatok körül. Naponta módosulnak a törvények, a végrehajtási rendeletek, és azt kell mondjam, hogy néhány nappal ezelőtt pont itt a parlament előtt volt, hogy a nem is olyan régen elfogadott járásokról szóló törvényt itt kellett újból módosítani úgy, hogy még egyébként életbe se lépett. Ez mondjuk, nem egy ritka gyakorlat, már elég sokszor megtörtént itt a Házban, hogy olyan törvényt módosítottunk, amely még életbe se lépett. Ez mutatja azt, hogy mennyire rendezetlen a háttér az önkormányzatok esetében. Tehát azt kell hogy mondjam, hogy 2013 nem a szerkezeti megújulás, hanem a káosz éve lesz.

Ha ezek a dolgok igazak, márpedig nagyon azt kell hogy mondjam, hogy nem lehet ezeket cáfolni, akkor nyugodtan mondhatjuk, hogy nem történik itt más 2013-ban, mint hogy magát az önkormányzati rendszert verik szét, azt a rendszert, ami húsz éve működik. Természetesen rengeteg hibája van, itt már a Házban sokszor beszéltünk erről, de önmagában a rendszer jó volt. Most önök ezt a rendszert verik szét. 2012-ben csak a költségvetésben volt megszorítás az önkormányzatok tekintetében, de 2013-ra azt kell hogy mondjam, hogy teljesen szétverik az önkormányzati rendszert.

Azért mondom ezt, mert nem árt, ha tisztázzuk, hogy mire gondolunk akkor, amikor azt mondjuk, hogy önkormányzatiság. Hát arra kell hogy gondoljunk, hogy helyi ügyekben helyben számon kérhető személyek döntsenek; hogy helyi ügyekben legyenek saját erőforrások, akár ingatlan, akár pénzügyi forrás, hogy gyorsan tudjanak reagálni, rugalmasan lehessen akár az intézményi ellátást, a feladatellátást biztosítani. Ez az önkormányzatiság lényege: helyben, helyi ügyekben gyorsan, rugalmasan és innovatívan lehessen cselekedni. Nem az a kérdés, hogy most önkormányzati hivatal vagy testület van-e, hanem hogy ezt a fajta szellemiséget, ezt a fajta magatartást tudja-e majd az önkormányzat biztosítani. Azt kell hogy mondjam, hogy azok a változások, amelyeket itt elmondtam, és amelyek a költségvetésből látszanak, sajnos pontosan ezt a típusú szellemiséget teszik tönkre. Épületre ki lehet írni, hogy önkormányzat, de attól az még nem fogja ezt a funkciót ellátni.

És mi történt az elmúlt években, amikor ezt a típusú önkormányzatiságot önök tönkretették? Először is, emlékeznek még, hogy 2010-ben a legnagyobb meglepetésünkre önök behoztak egy törvénymódosítást az önkormányzattal kapcsolatban, ami arról szólt, hogy egy úgynevezett külsős alpolgármestert ültettek be a képviselő-testületbe. Hát nevetséges volt! Egy olyan embert, akit a helyben élők soha nem választottak; egy olyan ember került be a képviselő-testületbe, aki soha nem kerül a választók elé, soha nem kérik számon, soha nem tartozik nekik beszámolni, hogy milyen munkát végzett. Egyébként a tapasztalatok azt mutatják, hogy a legtöbb helyen ez a bizonyos külsős alpolgármester az, aki ellátja a gazdasági feladatokat, pont azért, hogy ne lehessen majd a választott képviselőkön ezt számon kérni.

A következő lépés, amikor az önkormányzatiságot tönkretették, az az, amikor az alaptörvénynél az önkormányzatra ráültettek egy kormányhivatalt olyan jogosítványokkal, ami korábban nem volt. Ez is az önállóság letörését jelenti, nevezetesen: az ellenőrzési jog helyett felügyeleti jogot adtak a kormányhivataloknak. Hogy mindenki értse, mi a különbség a kettő között: az ellenőrzés egy utólagos tevékenység, a felügyeleti jog pedig azt jelenti, hogy már az előkészületbe bele lehet szólni, és nagyon erős jogosítványokat kapott a kormányhivatal - erre majd még a későbbiekben visszatérek.

De ugyanígy az alaptörvényben azt a bizonyos önkormányzatisági szellemet, amiről beszéltem, úgy akadályozták meg, hogy tovább tudjon élni, hogy az önkormányzati ingatlant megszüntették mint önkormányzati tulajdont, és közösségi tulajdont hoztak be. Jelzem, az azóta már elfogadott törvényekben nagyon érdekes szabályok vannak, legutoljára pont az építésügyről szóló törvényben láthattuk, hogy ugyan fontos az építésügyi törvény, fontosak a helyi szabályok, a keretszabályozási tervek, de ha mégis a kormány úgy dönt, hogy az ő számára valami nagyon fontos, akkor mindezt felülírhatja a kormánydöntés, és innentől kezdve az önkormányzatoknak teljesen mindegy, hogy milyen szabályozási terve van az adott területre, ezt meg lehet változtatni.

És persze a helyi adók, amelyekről beszéltem. Itt érdemes egy kicsit kibontani ezt a csomagot, ugyanis az a bizonyos feladatfinanszírozás, amiről önök itt beszélnek, egy nagy lufi. Az egy nagy lufi, amit mi már egyébként az önkormányzati törvénynél elmondtunk, de önök azt mondták, hogy nem, ez nem így van, majd a költségvetési törvényben meglátjuk, hogy ez pontosan hogyan is van. Most látjuk a költségvetési törvényben, hogy hogyan van: úgy van, hogy a törvény előír az önkormányzat számára bizonyos elvárt adóbevételt - hogy ez hogyan alakul ki, azt nem lehet tudni, hogy ez milyen szempontrendszer alapján alakul ki -, majd a törvény vagy valaki meghatározza, hogy egy önkormányzatnak milyen feladatot kell ellátni, és majd meghatározzák, hogy annak az ellátásához mekkora költséget, mekkora kiadást ismernek el. Tehát van egy elvárt adóbevétel, és van egy számított, elismert kiadás.

(Az elnöki széket Lezsák Sándor, az Országgyűlés
alelnöke foglalja el.)

Hogy ennek mi köze van a valósághoz, arról senki nem szól semmit. Bevallom önöknek őszintén, az égvilágon semmi köze nincs a valósághoz, így lehet eltüntetni a hiányt, és így lehet rálőcsölni ezt a hiányt az önkormányzatokra. Ha nem tudják finanszírozni, akkor nagyon egyszerű megoldása van ennek a dolognak: a feladat ellátásának a színvonala az, ami romlani fog. Ez már most látszik, hiszen egyre több önkormányzat azt csinálja, hogy a korábbi színes oktatási rendszerét - ahol volt, mondjuk, művészeti oktatás, számítástechnikai oktatás, két tannyelvű oktatás vagy éppen testnevelés tagozat vagy bármilyen más helyben igényelt szolgáltatás - szépen elkezdik levagdosni, leszeletelni a mostani rendszerről, egy színtelen, szagtalan és teljesen szürke oktatási rendszer fog kialakulni. Nos, ez a lufi teljesen kidurrant. Most világos, hogy az elvárt adó és az elismert kiadások közötti különbség pedig a színvonal rombolását fogja majd okozni.

Ha ezen túl vagyunk, ami azt gondolom, hogy az egész rendszernek a rontását és a tönkretételét jelenti, akkor érdemes néhány szót azért említenem mint fővárosi a nemzet fővárosáról, mert a mai nap egy szót se hallottam, vagy nagyon kevesen említették meg. Azt kell hogy mondjam önöknek egészen őszintén, hogy a nemzeti fővárosát a nemzet kormánya cserbenhagyta, ebben a költségvetésben ez látszik egészen világosan. Az látszik, hogy a nemzet fővárosa elbukott vagy épp az, hogy a főpolgármester úr kezét ez a kormány elengedte. A kerületi polgármesterek talán egy kicsit jobb érdekérvényesítők voltak, mint maga a főpolgármester, és így az látszik, hogy a fővárosban nem egy egységes város alakul ki, nem egy egységes város képét fogjuk majd látni néhány év múlva, hanem egy 23 részre szétszabdalt város arcát fogja mutatni. (Dr. Schiffer András: Így volt eddig is!) Igazán komoly fővárosi fejlesztésről, beruházásról nem olvashatunk a költségvetésben.

A közlekedési támogatást a főváros esetében szinte a nullával egyenlő módon határozza meg a költségvetés. Ebben a legnagyobb probléma az, hogy már korábban is látszott - és épp a mai sajtóban lehetett olvasni -, hogy mivel a közlekedés támogatására a költségvetés nem határoz meg összeget, ezért a fővárosra rákényszerítik azt a bizonyos dugódíjat vagy most már híddíjat, amit az elmúlt napokban lehetett olvasni.

(18.10)

Ennek az összege 10-15 milliárd forintban kerül meghatározásra, ha jól értem.

Szeretném egyébként önöknek elmondani, hogy a dugódíj bevezetését ugyan a metrószerződéssel valóban vállalta a főváros, de arról a szerződésben nincsen szó, hogy ez mekkora területet kell hogy jelentsen, és arról sincs szó ebben a szerződésben, hogy ez mekkora összeget kell hogy jelentsen, hiszen a dugódíj bevezetésének nem az a célja, hogy a kiesett központi költségvetési támogatást pótoljuk, hanem az a célja, hogy a környezetet kíméljük, hogy a közlekedés szabályozását fejlesszük, hogy új eszközöket, tehát új buszokat, járműveket vásároljon a főváros, és nem pedig az, hogy a működésre fordítsa a dugódíjból bejövő összeget.

Ennek az egyik nagyon fontos eleme például a P+R parkolók kialakítása a város szélén. Erre egyetlen fillért sem tartalmaz a költségvetés, pedig enélkül szinte képtelenség bevezetni a dugódíjat Budapesten. Én itt korábban egy interpellációban vagy kérdésben a miniszter asszonyt kérdeztem, akkor nagyon bizakodó volt, most azt kell mondjam önöknek, a költségvetésben nem látom azt, hogy bármilyen támogatás lenne a fővárosban a P+R parkolók kialakítására. Azt kell mondanom önöknek, hogy így a dugódíj az állami támogatás pótlását fogja csak biztosítani. Ebből látszik, hogy cserbenhagyták a fővárost.

Az látszik, hogy az államháztartás azokkal az intézményekkel, iskolai épületekkel, egészségügyi épületekkel, amelyeket átvett vagy elvett az önkormányzatoktól, azokkal nem bír igazából megküzdeni. Nem tudja, hogy mit kezdjen ezekkel az épületekkel. Ha a költségvetést megnézik, ezeknek az épületeknek a felújítására egyetlen fillér sincs beállítva a költségvetésben, pedig mindannyian tudjuk, hogy ezeket folyamatosan használják. Használják a gyerekek, a betegek, elhasználódik. Minden évben egy-egy iskolára több millió forintot kell fordítani, hogy felújítsuk. Ha megnézzük, ez több ezer az országban. Ez több milliárd forintot jelentene. Ebben a költségvetésben, a 2013-asban egyetlen fillér sincs erre a célra beállítva. Ez azt jelenti, hogy elkezdenek ezek az épületek elhasználódni és elkezdenek leromlani, folyamatosan romlik az állaguk.

Tehát azután, hogy tönkretették az önkormányzatokat, azután, hogy káosz van ezen a területen, azután, hogy lemondtak a fővárosról és cserbenhagyták a fővárost, elvették a kórházakat, az iskolákat, a tűzoltóságot is az önkormányzattól, látszik, hogy ezekkel az épületekkel a kormány valójában nem tud mit kezdeni.

Viszont nagyon érdekes, ami a költségvetésből kiolvasható, hogy van néhány olyan tétel, ami ha nem is közvetlenül, de közvetett módon érinti Budapestet, és ott iszonyatosan nagy összegek szerepelnek mint támogatási összegek. A metróra, ami egyébként, azt gondolom, hogy a főváros közlekedésének az egyik meghatározó eleme kellene legyen és a költségvetésnek is, önök csupán 3,5 milliárd forintot terveznek 2013-ra. Nevetséges! És közben azt akarják, hogy jobb legyen a közlekedés. Nem lesz jobb. Ha a 4-es metrót nem lehet elkészíteni, ha nem lehet normális P+R parkolókat kialakítani, akkor ebben a városban nem fog javulni a közlekedés. Vidéki képviselőtársaim is egyébként itt közlekednek a városban, nap mint nap láthatják, hogy milyen állapotok vannak.

És akkor mi az, amire viszont nagyon nagy összeget fordít ez a költségvetés? Míg a metróra 3,5 milliárd forintot, addig a Kossuth tér rekonstrukciójára 10,1 milliárd forintot biztosítanak. (Michl József: Kevés is.) Önök szerint ez párhuzamban van? Ez tisztességes megoldás, hogy több mint egymillió budapesti ember, plusz a beutazó több százezer ember használná a metrót, ezzel szemben a Kossuth térre 10,1 milliárd forintot fordítanak 2013-ban?

De ugyanígy azt tudom mondani, hogy a Terrorelhárítási Központra 13,4 milliárd forintot fordítanak. Ebben benne van a működés, és ami a legérdekesebb, hogy itt 2,1 milliárd forintot beruházásra szánnak. Ez azt mutatja, hogy önöknek fontosabb a terrorelhárítás, mint Budapest közlekedése.

Nos, azt kell mondjam önöknek, a 2013. évi költségvetésből világosan látszik, hogy az önkormányzatiságot és az önkormányzati rendszert önök ellenségnek tekintik, lemondtak erről a területről. Nagyon sajnálom, egy fejlett demokráciának létérdeke, hogy legyen önkormányzati rendszer, abban a szellemben, mint ahogy én ezt elmondtam.

Hogy ez miért is van így, ez látszik, hiszen az elmúlt két napban itt voltam a vitában. Alig van egy-két polgármester, aki be mert jönni, és a vitában szót mert kérni. De ugyanez volt jellemző, amikor az önkormányzati törvényt vagy éppen a járási törvényt tárgyalta a parlament. A polgármesterek nagyon távol tartották magukat ettől a vitától, és egyébként, ha önök egy kicsit beszélnének, ha már minket nem is hallgatnak meg, akkor ők elmondják önöknek ugyanezeket, amiket most önöknek elmondtam.

Azt kérem önöktől, hogy gondolják ezt végig, és eszerint módosítsák a költségvetést, mert ez így a számunkra elfogadhatatlan. Köszönöm szépen. (Taps az MSZP padsoraiban.)