Felszólalás adatai

Nézzük összességében akkor a számokat! Harmadik éve marad el az önök által nagy garral meghirdetett nemzetpolitikai fordulat, amit 2010-ben beharangoztak. Ennek a nemzetpolitikai fordulatnak a mi meglátásunk szerint alapvetően két részének kellene hogy legyen - ezzel kapcsolatban önök sem vitatkoztak túl sok velünk -, ezeket már az előbb említettem. Az egyik az anyagi támogatások növelése, és most ne is beszéljünk arról, hogy ez mennyire kellene hogy átlátható legyen és szakmailag kiosztott, egyelőre beszéljünk csak pusztán a források növeléséről. Ezzel kapcsolatban elmondható, kedves kormánypárti képviselőtársaim, hogy reálértéken számolva az idei költségvetés kevesebb pénzt nyújt a külhoni magyaroknak, mint a Bajnai-kormány nyújtott annak idején, ez a szomorú és szégyenteljes valóság, kedves kormánypárti képviselőtársaim - ez az egyik.

A nemzetpolitikai fordulathoz pedig hozzá kellene tartoznia annak, hogy az elszakított területeinken élő magyarságot ért jogsérelmekben, sérelmes ügyekben önök fellépnek; ezzel kapcsolatban semmi nem történt. Az elmúlt két évben nem tudom, hányszor kellett meghallgatnunk akár Martonyi miniszter úr, Németh Zsolt vagy Győri Enikő szónoklatát a jószomszédi viszonyról, a partnerségről, a stratégiai együttműködésről meg a párbeszéd fontosságáról, miközben minden területen nagy a baj, leginkább a Felvidéken egyébként: magyar embereket fosztanak meg a szlovák állampolgárságuktól, a lakcímüktől, a választójoguktól, az egészségbiztosítási ellátásuktól, és önök ilyenkor Duna-stratégiáról meg közép-európai együttműködésről beszélnek.

A hét végén, illetve pontosabban a tegnapi napon volt a nemzeti összetartozás bizottságának kihelyezett ülése Felvidéken, Szlovákiában - nagyon sérti ez a kifejezés egyébként a szlovák barátainkat, ahogy önök szoktak egyébként szintén gyalázatos módon fogalmazni. Szeretném jelezni, utánanéztem egyébként - egy mellékvágást hadd tegyek - munkatársaimmal, hogy sem a román, sem a szlovák diplomácia soha nem szokta ezt a kifejezést használni, hogy "magyar barátaink", mindig magyar partnerekről beszélnek. Ez a szervilis hozzáállás csak a magyar külügyre jellemző, hogy állandóan szlovák barátainkról kell beszélni.

Nos, ezek a szlovák barátaink annyira értékelik a magyar külügy lakáj hozzáállását és az együttműködés fontosságának a hangsúlyozását, hogy ahogy valami olyan dolog történik, ami nekik nem tetszik, akkor a legélesebben reagálnak rá. Akkor, amikor magyar emberektől állampolgárságot vonnak meg Felvidéken, önök az eddig tapasztalt biztató együttműködés folytatásáról tudnak beszélni; amikor a magyar parlamentnek az illetékes bizottsága ellátogat a felvidéki magyarokhoz, hogy találkozzon a vezetőikkel, akkor a szlovákok eziránti felháborodásukból még véletlenül se ilyen kifejezéseket használnak, hanem határozottan visszautasítják azt, hogy a magyar parlament oda elmenjen, és világosan megfogalmazzák sérelmeiket a mi irányunkba. Ez lehet, hogy elviekben persze nem feltétlenül a költségvetéshez tartozik, de alapvetően a nemzetpolitikai fordulatról beszélve vagy a nemzetpolitikai fordulat hiányáról beszélve ezekről a kérdésekről is szót kell ejtenünk.

Nézzük át a számokat, kedves képviselőtársaim! Összességében elmondható, hogy a különböző költségvetési sorok egyesítését és a nemzetpolitikai feladatoknak az egy helyre rendelését ebben a költségvetésben sem sikerült megoldani, a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztériumban továbbra is százmillió forintok vannak külhoni magyar célokra, például van határon túli oktatási feladatok támogatása, valamint határon túli kulturális feladatok támogatása. A hétfői bizottsági ülésen Gloviczki Zoltán helyettes államtitkár azt mondta, hogy azért, mert ezekből a keretösszegekből olyan célokat támogatnak, mint például a pedagógus-továbbképzés vagy a szakmai szervezetek támogatása.

Na most, van egy Bethlen Gábor Alapunk, amelyben már vannak nemzeti jelentőségű intézmények, amelyekben vannak szakmai szervezetek, ezen kívül ott vannak a Nemzeti Együttműködési Alapnak a pályázati forrásai, amelyekből szintén lehet szakmai szervezeteket támogatni. Ehhez képest a KIM-ben még benne hagynak önök egy 670 millió forintos keretet, aminek az a magyarázata, hogy szakmai szervezeteket lehet belőle támogatni. Na most, amikor a Bethlen Gábor Alapot két évvel ezelőtt létrehozták, akkor többek között azért hozták létre, vagy legalábbis az volt Semjén miniszter úr expozéjában, hogy erre azért van szükség, hogy a nemzetpolitikai célú támogatásokat egy helyen, jól strukturálva, átláthatóan lehessen elkölteni. Tehát az átláthatóság ebből a szempontból sem valósul meg.

Ennél nagyobb baj az átláthatósággal például az, hogy a támogatás nyilvántartási rendszere egyébként a Bethlen Gábor Alap honlapján több hónapja nem érhető el, tehát az a támogatás-nyilvántartási rendszer, ahol nyomon követhetőek lennének a pályázatok. Ma kaptam meg Semjén miniszterelnök-helyettes úrtól a beadott írásbeli kérdésemre a válaszomat, ahol ezt kifogásoltam, hogy ez hónapok óta miért nem elérhető, és a választ azzal nyitja a miniszterelnök-helyettes úr, hogy még ő kéri ki magának, hogy én átláthatatlansággal vádolom a Bethlen Gábor Alapot.

A számokról összességében annyit lehet elmondani - most a Bethlen Gábor Alapon túl lévő olyan költségvetési sorokról beszélek, amelyek nemzetpolitikai célokra fordítódnának -, hogy itt eleve szinte minden soron elvonás van. Tehát a nagy nemzetpolitikai fordulat jegyében a kormány nemhogy nem növeli, nemhogy nem legalább reálértéken tartja, hanem még nominálértéken is csökkenti a nemzetpolitikai célokra fordított támogatások összegét. Ez azt jelenti, képviselőtársaim, hogy reálértéken számolva több száz millió forintos elvonás sújtja azt a területet, amelyet önök szeretnek kiemelni, és pozitív példaként kommunikálni, hogy ez milyen kiemelten fontos az önök számára, és természetesen ezzel a határon túl mindenhol kampányolni.

Nemzetpolitikai tevékenység támogatása mínusz 30 millió, határon átnyúló vidékfejlesztési feladatok támogatása mínusz 5 millió, oktatási feladatok mínusz 24 millió, kulturális feladatok mínusz 2 millió, határon túli magyar felsőoktatási intézmények támogatása mínusz 50 millió, képviselőtársaim, tehát összességében kapásból itt mínusz 111 millió forintról beszélünk.

No, nézzük akkor a nagy kedvencünket, a Bethlen Gábor Alapot! A Bethlen Gábor Alap fillérre pontosan ugyanannyi pénzt fog kapni, mint tavaly; innentől kezdve nyilván inflációval számolt reálérték-csökkenésről kell beszélünk a nagy nemzetpolitikai fordulat harmadik évében.

(16.40)

Répás Zsuzsanna államtitkár asszony benn volt a bizottsági ülésen, meg volt zavarodva, mint Ádám anyák napján, és próbálta kimagyarázni azt, hogy önök miért adnak mégis ugyanannyi pénzt erre a területre, mint tavaly. Hát nem igazán sikerült még a kormánypárti képviselőket sem meggyőzni.

Nos, tehát a Bethlen Gábor Alap, amelyet a működés és az egységesség jegyében hoztak létre annak idején. Ezzel kapcsolatban érdemes elmondani, a Bethlen Gábor Alap a teljes fennállása alatt nagyjából egyetlenegy határidőt sem tudott betartani, egyetlenegy pályázatot nem bírtak időben kiírni, ha kiírták őket, akkor egyetlenegyet nem bírtak időben elbírálni, ha elbírálták őket, akkor egyetlenegyet nem bírtak időben folyósítani. Bürokratikus, fölösleges macerának teszik ki a külhoni magyar pályázókat, olyan igazolásoknak a beszerzését követelve tőlük adott esetben, ami az adott országban nem is létezik. Arra képtelenek voltak, hogy egy nemzetközi jogásszal vagy valakivel megnézessék, hogy ha a pályázatokhoz igazolásokat kérnek, az mondjuk, a környező országokban beszerezhető-e. Az elmúlt hónapokban azt tapasztalta számos külhoni magyar szervezet, hogy fölöslegesen packáztak, kekeckedtek velük, nem fizették ki a támogatásokat, leginkább azért nem, mert nem volt az alapban pénz, úgyhogy kivettek egypár pályázatot, ahonnan vissza lehetett a forrásokat tartani. Ilyen megalázó procedúrának teszik ki a pályázókat.

A tegnapi bizottsági ülésen a Felvidéken egyébként számos civil szervezetnek a vezetője közül volt, aki igen éles hangon fogalmazott meg kritikát a kormány irányába az alap működése kapcsán.

Év elején a Jobbik megígérte azt, hogy át fogja vizsgálni az alap működését. Ezt a vizsgálatot meg is kezdtük, döbbenetes dolgokra derült fény már most egyébként, fölösleges kifizetésekre, pazarlásokra, erkölcsileg megkérdőjelezhető és talán még jogilag is megkérdőjelezhető szerződésekre, és egyéb kifizetésekre. Ezt a vizsgálatot folytatni fogjuk, annál is inkább, mert van rá időnk egyébként, képviselőtársaim... (A képviselő mikrofonja leesik.) Akkora lendületben vagyok itt, hogy a mikrofont is leverem magamról. Annál inkább lesz erre időnk, képviselőtársaim, mert a Bethlen Gábor Alappal kapcsolatban a kormány és Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes úr személyesen is törvényt sértett.

A Bethlen Gábor Alapról szóló törvényben az szerepel, hogy az alap működéséről a nemzetpolitikáért felelős miniszterelnök-helyettes minden év április 30-áig beszámol a kormánynak - Semjén Zsolt ezt nem tette meg -, a kormány pedig május 30-áig ezt a beszámolót benyújtja az Országgyűlésnek. Ez a beszámoló egy héttel ezelőtt, közel egyhónapos késéssel került fel, és mint ahogy hallottam, a legutóbbi házbizottsági ülés döntése alapján be sem fog most kerülni az Országgyűlés elé, hanem ezt októberre vagy őszre fogják halasztani. Felháborítónak és minősíthetetlennek tartom ezt az eljárást, képviselőtársaim.

Az alapról egyébként elmondható az, hogy politikai szempontok domináltak a döntésekben a szakmai szempontok helyett. A működésről és a gazdálkodásról beszéltem. Ehhez képest most is 810 millió forint szerepel, amit az alap el szeretne működni, a 11,5 milliárdos költségvetéséből ez 7 százalék, ezt teljesen indokolatlannak tartjuk.

Ha a konkrét összegeket megnézzük az alapban, idén legalább már ki lett valamennyire bontva, tavaly egy 11,5 milliárdos tétel volt a költségvetésben összesen, semmi továbbit nem lehetett tudni erről, tehát ennyire átlátható, meg ennyire tiltakozzon Semjén Zsolt, amikor átláthatatlannak nevezem a Bethlen Gábor Alapot. Most legalább kibontották 3-4 fejezetre, ez szintén édes kevés. Gyorsan szaladjunk akkor rajta végig!

Itt van az oktatási-nevelési támogatások 4,8 milliárd forintja. Ez már eleve 720 millió forinttal kevesebb, mint amit erre a célra tavaly fordítottak, úgy egyébként, hogy a bizottsági ülésen jelen levő Haág Tibor főosztályvezető-helyettes elismerte azt, hogy a tavalyi évben a Bethlen Gábor Alap működésével kapcsolatban az alap kezelője, illetve a minisztérium már pluszigényekkel állt elő, mert a tavalyi források sem voltak elegendőek. Tehát ha tavaly nem volt elég 5,5 milliárd forint és plusz 340 milliót kellett erre átcsoportosítani, akkor hogyan lesz önök szerint 4,8 milliárd erre a célra idén elég? Nyilvánvalóan sehogy.

A másik nagy kedvencem a Határtalanul-program, a határon túli osztálykirándulások kérdése. Na, ez a másik nagy szimbolika, amivel önök szeretnek jönni, hogy itt aztán mekkora fordulat történt 2010 óta, ugyanis megszületett a határon túli osztálykirándulásokról szóló törvény. Most azt hagyjuk, hogy itt a mi javaslatunkat vették el ezzel kapcsolatban. 2010-ben arról volt szó, hogy ezt a programot 2014-re úgy fogják kifuttatni, hogy minden évfolyam, az egy adott évfolyam évente elmehessen osztálykirándulni. Ehhez képest ezt az összeget se tavaly, se idén nem emelték, most 465 millió forint van ezen a soron. Ez azt jelenti, hogy amit önök mondtak, ahhoz képest továbbra is 13-14 ezer gyermek utazhat, és nem százezer, mint amennyi egy évfolyamon van. Megértem, persze, képviselőtársaim, hogy nincsen pénz, meg válság van, meg konvergencia van, meg IMF van meg mit tudom én, csak akkor nem kellene felelőtlenül ígérgetni. Ha meg felelőtlenül ígérgetnek, akkor meg legalább ne ezt a programot tűzzék a zászlajukra, mint a nemzetpolitikai fordulat egyik nagy szimbólumát.

A Magyarság Háza programjainak támogatása 216 millió forintért. Nos, kiváló programok vannak a Magyarság Házában, ugyanakkor nem vagyok benne biztos, hogy például a csángókról szóló konferenciát 12 millió forintért kellene megcsinálni. Egy darab kettőnapos konferenciáról van szó, ahova egyébként mellesleg nem hívják meg a Moldvai Csángómagyarok Szövetségének az elnökét, csak azért nem, mert nem azt választották meg az egyesület közgyűlésén, akit a Fidesz szeretett volna, hanem mást. Így szerveznek egy konferenciát 12 millióért, ahova az érintett vezetőket pedig nem hívják meg.

A csángókról, a csángóprogramról még egyébként ennyit: a tavalyi évben szétverték a Moldvai Csángómagyarok Szövetsége által működtetett oktatási programot, a 70 millió forintot, ami erre a programra volt, ezt a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetségnek adták oda, ugyanakkor azzal nem számoltak, hogy ennek az oktatási programnak a teljes finanszírozása 140 millió forintba kerül, és a hiányzó 70 millió forintot a szövetség tagjai és munkatársai izzadságos munkával szedték össze. Ezt a pénzt, ezt a 70 milliót a pedagógusszövetség infrastruktúra, szakértelem és hálózat híján nem lesz képes összeszedni, innentől kezdve az egész program veszélybe kerül; ha több ezer moldvai magyar gyermeknek a magyar oktatása meg fog szűnni, az kizárólag az önök felelőtlen nemzetpolitikájának lesz köszönhető. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.)

Nincsen több időm, nagyon sajnálom, egy mondatot legyen szabad még. És emellett egyébként még nemcsak a határon túli, hanem a Magyarországon működő civil szervezetek támogatása is jelentősen csökken, hiszen sem a Wekerle Alap, sem a Nemzeti Együttműködési Alap nemhogy nem kap pluszforrásokat, hanem elvonásokkal sújtják a területet.

ELNÖK: Képviselő úr, van még lehetősége majd a televíziós időn kívül.

SZÁVAY ISTVÁN (Jobbik): Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)