Felszólalás adatai

(11.50)

Ha az IMF-nek és az Európai Uniónak való megfelelés a cél, és az a cél, hogy az a pénzszivattyú, ami több mint húsz éve működik, továbbra is háborítatlanul működhessen, akkor ennek a célnak maradéktalanul megfelel a költségvetés, tehát ezt a célt kipipálhatjuk.

De engedtessék meg, hogy mi egy kicsit más szempontrendszert is behozzunk, és elvonatkoztassunk attól, hogy itt nemcsak a hiánycél és az államadósság azok a fetisizált szent tehenek, amihez mérni kell egy nemzetnek egy erejét, és amit ki lehet tűzni a mellkasunkra. Ettől a két céltól még sokan halhatnak éhen az országban, és demográfiailag is elfogyhatunk.

Tehát a kritikai szempontnak - és csak ezt vagyunk hajlandóak mi, jobbikosok elfogadni - a nemzeti érdekek védelmének kell lennie, és itt elsősorban, ahogy mondtam, a demográfiai adatok és a közjó szolgálata az, amitől nem tudunk eltekinteni; az, hogy az embereknek jobb lesz-e, az, hogy elindulunk-e felfelé azon az úton, ahol nemcsak hogy stagnáltunk az utóbbi időben, hanem sajnos a legújabb gazdasági adatok visszaesést, csökkenést tartalmaznak, és ezek előrevetítik a még baljósabb jövőt.

De nem szabad megkerülni, ha az általános vitáról beszélünk, egy másik fontos szempontot sem, és ez is a legalább húsz év felelősségére vezet vissza. Senki nem feszegeti azt a kérdést, és választ soha nem kaptunk arra, hogy hogyan lehet az - amikor megszorításokról beszélünk, akárkit is érintsen ez a megszorítás -, hogy itt az elmúlt húsz év alatt a nemzetet megfosztották javaitól, a nemzeti vagyontól, és az államadósság majdnem a tízszeresére nőtt. Ez hogy lehet? Hova tűnt ez a pénz? És azt se mondja senki, hogy a magyar emberek többet fogyasztanak, mint amennyit megtermelnek, mert ez hazugság, ez nem igaz. Tehát hová tűntek ezek a vagyonok? Hová tűntek ezek a pénzek? Erre kellene már bármilyen kormánynak választ adnia, mert nem igaz, hogy ez az emberek javának szolgálása végett lett elköltve.

Láthatatlan kezek elszívják a magyarok jövedelmét, a magyarok életterét, energiáit, meggátolják a jövendőbeli magzatok megszületését, és erre akár egy jó példa lehet a devizahitelek kezelése is. El fogom mondani mindjárt, hogy ez miért költségvetési kérdés. Önök azt mondták, hogy tettek valamit, hatékonyan felléptek ezzel a problémával szemben, de valójában csak maszatoltak, hiszen nem voltak képesek addig eljutni, hogy ezek a szerződések semmisek voltak. Ez lett volna a valódi gazdasági és egyébként, hát még azt se mondom, hogy jogi szabadságharc, csak a hatályos törvények betartatása.

Ehelyett elfogadták a bankrendszer játékszabályait, mindenféle félmegoldásokkal próbálkoztak, és egyébként ez nemcsak oda vezetett, hogy sokan tönkrementek, hanem akik tudják fizetni ezeket a devizahiteleket, ők is más egyéb költekezéseiktől veszik el, és ezért nem vezetett eredményre a Matolcsy-rendszernek az a vágya vagy az az elképzelése, hogy itt a megmaradó jövedelmek majd felpörgetik a gazdaságot. Nem voltak megmaradó jövedelmek; akik még tudják fizetni ezeket a hiteleket, azok is nagyon nagy bajban vannak, és visszafogták a fogyasztásukat. Tehát nem tudtunk kitörni ebből a csapdából, és az árfolyamgát is csak részleges megoldás, hiszen a bankok zsebét tömi azzal a résszel is, amit az állam hozzátesz. A valódi megoldás az lett volna, ha a semmisséget kimondják.

Nagy problémája a költségvetésnek a koncepciómentesség. Nem lehet úgy költségvetést tervezni - és ez jogi, gazdasági szakmai kérdés -, hogy tulajdonképpen a 2011. évnek a végső számait se látjuk pontosan. A 2012-es évben még benne vagyunk, tulajdonképpen öt hónap telt el, ezek is tervek, tehát két tervet kell egymáshoz hasonlítani, ami elég érdekes és labilis végeredményre vezethet.

A kormányzati teendők fő szempontja - ahogy mondtam - a növekedés beindítása lenne, ami a munkahelyeken keresztül vezet. A 109. oldalon, a törvénytervezet általános indokolásában találunk ugyan olyat, hogy a kormány munkaerő-bővítésen alapuló és növekedésorientált strukturális reformokat hajtott végre, de azt nem írják oda, hogy melyik kormány, mert én azt nem vettem észre, hogy Magyarország kormánya ezt megtette volna, vagy legalábbis az eredményét sajnos nem látjuk. De ha azt mondanák, hogy ez a válság miatt van, akkor hadd idézzek egy számot: az elmúlt húsz évben, ha megnézzük - és 2007-ig való számokat fogok idézni -, akkor a magyar gazdaság évi növekedése nem érte el a 1,5 százalékot, miközben a világátlag 5 százalék fölött volt. Akkor ki ezért a felelős? Nem a folyamatos, abszolút hozzá nem értő magyar kormányok, egyébként teljesen függetlenül attól, hogy ki kormányzott itt '90 óta? Azért a 1,5 százalék az 5 százalékhoz hasonlítva durva különbség, és megmutatja azt, hogy hogyan lettünk élmezőnyből sereghajtók még a térségben is.

Egy-két konkrét dologra rátérve. Nagyon nehezen összehasonlíthatóak a tavalyi számok; ez a költségvetésnek egyébként egy nagy problémája, hogy a mellékletek nem tartalmazzák azt, hogy tavalyi, a 2011-es vagy a 2012-es évben milyen bázisszámokhoz lehet az ideit hasonlítani. Például annak egyébként örülünk, hogy a bíróságok több pénzt kapnak - tehát hogy ne csak mindig kritizáljunk, egy-két pozitív dolog is álljon itt -, ennek nagyon örülünk, és reméljük, hogy ez az igazságszolgáltatás rendszerét is gyorsabbá és hatékonyabbá teszi.

Ami viszont problematikus - és ezt a rendvédelemnél mindenképpen el kell mondani -, az az, hogy a rendőrség még így se kap, bár több pénzt kap, de nem kap elég pénzt. Úgy látjuk, hogy ez még mindig kevés a hatékonysághoz, főleg annak tükrében, hogy a közmédiumok 68 milliárdot kapnak. Ahhoz képest alig háromszor annyi pénzt szánunk a rendőrségre, ez szerintem nem éppen előremutató. Ráadásul az Alkotmányvédelmi Hivatalnál találunk egy nagyon érdekes mondatot, hiszen itt az Alkotmányvédelmi Hivatal 2013-ban kiemelt hangsúlyt helyez az együttműködő személyi kör bővítésére - ez nincs jobban kifejtve. Tehát ez valamiféle spiclihálózat bővítését jelenti esetleg? Számomra ez jön le, és ez szintén nem a demokráciákban jellemző, hogy ezt eredményként tüntetik fel.

De egyébként - ha már rendvédelem, akkor - a Terrorelhárítási Központnak továbbra sem értjük a megfelelő funkcióját. Hivatkoznak itt arra, hogy ez a terrorveszély elhárítására vonatkozik, de közben már a költségvetési koncepcióban, illetve a költségvetési javaslatban is arról beszélnek, hogy itt bizonyos, egyébként fegyveres elkövetők vagy egyéb személy elleni bűncselekmények esetében is a Terrorelhárítási Központ fog fellépni. Úgy érzem továbbra is, hogy a TEK fontosságát és a rá elköltött több mint 10 milliárd forintot és több mint ezer embernek a hasznosságát és magánhadseregként való fenntartását próbálják legitimálni.

Semmi nem indokolja, hogy a rendőrség keretén belül egy bevetési egységet nem lehet erre fenntartani, ahogy az régen is történt. Az egész Alkotmányvédelmi Hivatalra egyébként 7 milliárdot költünk, a TEK-re meg 10 milliárdot, ez összehasonlításban sem állja meg szerintem a helyét, lévén, hogy azért a titkosszolgálatnak mégis több feladata és több tevékenysége van, mint csak egy bevetési vagy megfoghatatlan funkciókat ellátó Terrorelhárítási Központnak.

A rendőrségnél érdekességként láttam, hogy nagyon fontos a gyűlölet-bűncselekmények, etnikai indíttatású bűnözés elleni fellépés stratégiájának kidolgozása. Nagyon merem remélni, hogy ez a magyarság ellen elkövetett bűncselekményekre is igaz, amikor szánt szándékkal valakinek a magyarsághoz való tartozása miatt történik az ő zaklatása vagy bántalmazása; azt fel se merem tételezni, hogy ezek a sorok másra vonatkoznának. És a rendőrségnél egyébként feltűnhet - és ez megint apró dolog, de a költségvetés összedobálására és tervezetlenségére utal -, hogy a javaslatnál még a 260. oldalon a 2012. évről beszélnek mint javasolt előirányzatról; nyilván itt a táblázatok átírása után a 2013 helyett benne maradt a 2012.

És a végére idő szűke miatt, meg egyrészt összegezve: attól a közbiztonságot nem látjuk sajnos javulni, hogy van Terrorelhárítási Központunk, attól még a falvakban nem fog javulni a közbiztonság, viszont hála istennek - idézőjelben -, a BKV-tól elvonnak újabb pénzeket, a harmadára csökkentik azt a pénzt, amit az állam a BKV-nak nyújt, tehát 30 milliárdról 10 milliárdra, így bebizonyítják újra, hogy a kormánynak nem fontos Budapest, ellenségként tekint a budapestiekre. Az a főváros, amely az adók jó részét megtermeli, annyit se érdemel, hogy egy normális közösségi közlekedésnek a működtetéséhez önök hozzájárulnak. Ez szégyen, és egyébként magában hordozza a teljes összeomlásnak is a rémképét.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a Jobbik soraiban.)