Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

DR. STAUDT GÁBOR, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Először is el kell mondjam, hogy ha a felszólalásom után elmegyek ‑ és nem tudom, mikor térek vissza ‑, az azért lesz, mert az Igazságügyi bizottságnak sikerült most összehívni az ülését, ahol olyan témák vannak, mint például Handó Tünde beszá­molója, és nagyon jó, hogy múlt hétfőn a 10 órai munkakezdés is korainak minősült a Fidesz-KDNP-s képviselőknek, úgy tűnik, mert 8-kor is megtarthattuk volna a bizottsági ülést, illetve hallhattunk arra hivatkozásokat is, hogy ez a parlament ülésével ne csússzon egybe. Most ezt sikerült pont két nagyon fajsúlyos témában megtenni. Ezt csak elöljáróban szerettem volna elmondani.

Az előttünk fekvő javaslattal kapcsolatosan való­ban volt egy egyeztetés, és ezen örömmel részt vettünk. Annyit azért hozzá kell tennem, hogy valóban normaszöveget nem láthattunk az egyeztetésen. Tehát sok mindenről tudtunk beszélni, sok javaslatot meg tudtunk fogalmazni, de nyilvánvalóan a normaszöveget áttekintetni most volt lehetőségünk, és ez sok szempontból még árnyalhatja a képet, amit el tudunk mondani róla.

Az is igaz, itt hallgatva Aradszki képviselőtársunkat, hogy azért olyan távolságokba szerintem, mint mondjuk, a bibliai ószövetségi idézetek, nem biztos, hogy a Ptk. kapcsán vissza kellene tekinteni, hiszen akkor talán még a házasságtörő nőket is megkövezték, ha jól emlékszem, illetőleg Gaudi-Nagy Tamást önök kinevették, amikor a Tripartitumra hivatkozott, Werbőczy Hármaskönyvére, ami évezredekkel vagy legalábbis másfél ezer évvel nyilvánvalóan későbbi, még ha az Újszövetséget nézzük, akkor is.

Ez után a felvezető után szeretnék néhány lényeges kérdésre kitérni. Vannak persze a javaslatnak pozitív oldalai is, az idő hiányában nem ezeket szeretném kiemelni, bár néhányszor utalni fogok rá. Már az általános indokolásban is feltűnt nekem, hogy egyrészt, ami még természetes is, az EU-s rendeletre hivatkoznak, hogy ezért kellett módosítani most a Ptk.-t, viszont az önálló zálogjognál a kamatszint alacsonyan tartása, illetve a lakosság biztonságos megtakarításainak bővítése mint indok, az számomra egy igazságügyi tárca által előterjesztett javaslatnál csak másodlagosan szerepel indokként. Ha mondjuk, ezt valamelyik, gazdasággal foglalkozó tárca terjeszti elő, fontos lehet, de a javaslatban inkább a bankoknak és a pénzintézeteknek az érdekét látom megfogalmazódni, miniszter úr; annál is inkább, mert egyébként alacsonyak a kamatok ma is, tehát a jegybanki alapkamat 1 százalék körüli. Tehát nem tudom, hogy ezt hogy kívánják lejjebb tolni, de attól tartok, hogy ez csak egy magyarázat arra, hogy itt a bankoknak bizonyos könnyítéseket adjanak.

De még mielőtt erre rátérnék, hogy mik ezek a könnyítések, és mik azok a jogi aggályok, amik megfogalmazódtak, előtte engedjék meg, hogy néhány más témára is kitérjek. Az, hogy a magán- és családi élet, otthon védelme bekerül, ez rendben van. Még a kapcsolattartás is az lenne, bár amit Bárándy Gergely mondott, az elgondolkodtatott, megmondom őszintén. Hogy egy államtitkár munkaidőben kivel tartja a kapcsolatot, azt nem feltétlenül kell a magánélet védelméhez sorolni szerintem, de attól tartok, hogy oda fogják. És erre nagyon jó példa volt különben, ami megjelent a sajtóban, amikor Rubovszky és Vas képviselőtársunk egy bizottsági ülés előtt képviselőként és levezető elnökként, amikor a nyilvános ülésre a Hír TV stábja megérkezett, és egyébként készült arra, hogy felvételeket készítsen, ott egymás közt képviselőként beszéltek, és arra a KDNP úgy reagált, hogy az egy magánbeszélgetés, és a Hír TV miért hozta nyilvánosságra azt, hogy Orbán Viktor véleménye az, hogy Áder Jánost nem szabad újraválasztani. Hogy miért, azt nem tudtuk meg, de azt már tudjuk, hogy Rubovszky elnök úrnak erről információja van. Ezt magánvéleménynek vagy kapcsolattartásnak, tehát egy Vas Imre-Rubovszky-kapcsolattartásnak, egy magánjellegű kapcsolattartásnak szerintem egy kicsit perverz lenne minősíteni. De remélem természetesen, hogy önök nem erre gondoltak, és megnyugtat, ha ezt cáfolják.

Aztán a vezető tisztségviselőknél valóban egy hosszú polémia volt az egyeztetésen, és részben meg is fogadták, amit mondtunk. Én itt a második szakasznál még a szándékosság mellett a súlyos gondatlanságot is beemelném szívem szerint, erre be is tud­tunk terjeszteni egy módosító javaslatot a múlt héten, miniszter úr. Hiszen a súlyos gondatlanságnak kidolgozott törvényi kritériumai vannak, tehát ami már túlmutat azon, amit elvárhatunk egy vezető tisztségviselőtől; tehát már-már egyfajta eshetőleges szándék körébe tartozik. Én ebben az esetben is megteremteném a lehetőségét. És itt most nemcsak a nagy cégekre kell gondolni, akik valóban tudnak biztosítást kötni, hanem akár az olyan kis cégekre, amelyek felszívódnak azután ugyanúgy, ha mondjuk, egy komolyabb igény a cég irányába megállna, és ha a vezető tisztségviselőn ezt nem lehet behajtani, aki sok esetben a tulajdonos is, akkor gondok lehetnek.

Aztán továbbhaladva, mert 15 perc nem is olyan hosszú, ha ennyi témát kell érinteni: a gyermektartás intézménye. Ez talán az egyik legvitatottabb… Szülőtartás, bocsánat! A gyermektartás szerepel, de ez kevésbé vitatott. A szülőtartás intézménye viszont, én azt mondtam el önöknek az egyeztetésen, hogy ez egy politikai atombomba, és úgy érzem továbbra is. Természetesen, ha ezt valaki fönt kitalálta, mondjuk, aki Áder János sorsáról is dönthet, mondjuk, egy olyan szinten született meg, akkor ezt önöknek végre kell hajtani. Tehát én ezt meg tudom érteni.

(10.10)

De azért jogilag ez problémákat fog okozni. Annál is inkább, mert nem arról a szolidaritásról van szó, ami természetesen keresztény emberekben is megfogalmazódik, illetve általában megvan, illetve a Ptk.-ban is, önök az indokolásban is elismerik, hogy jelenleg is szerepel a szülőtartás, és pert lehet indítani a szülőnek a gyermeke irányába. Sőt, a járási hivatal segít is, ha a szülő erre alkalmatlan.

Önök azt válaszolták az egyeztetésen, hogy de hát a szülők nem indítanak pert. Ha viszont a szülők nem indítanak pert, akkor egy nagyon érdekes dolog egy magánjogi viszonyba beavatkozni olyan formában, hogy esetleg a szülő nem is akarja vagy nem is akarta, ha adott esetben ő meghal, és akkor utána kerül sor erre a dologra ‑ erre is ki fogok mindjárt térni. És ennélfogva itt valójában már nem a szülőtartásról beszélünk, hanem való igaz, azok az érvek, amelyek elhangzottak, igaznak látszanak, hogy az állam megpróbál kivonulni a szociális szektorból és a gyermekekre hárítani ennek a költségeit. Azt is hallhattuk a sajtóban, hogy a krónikus ágyakat a kórházakból kiszervezik a szociális szektorba, és utána jön egy ilyen javaslat, akkor nem lehet azt mondani, hogy véletlen ‑ a politikában nincsenek véletlenek ‑, és ennélfogva tulajdonképpen az állam a felelősségét fogja átruházni, és akár egy krónikus osztályt is ilyen formában fizetőssé tenni és megpróbálni behajtani.

Ez csak azért problémás vagy azért is problémás, miniszter úr, mert ebben az esetben akkor az adókat és a járulékokat át kellene dolgozni. Tehát akár még legitim is lehet. Azt mondom, hogy akár, tehát ez egy döntés kérdése, nem azt mondom, hogy ez egy jó dolog, de a világban vannak olyan rendszerek, amikor az adók minimálisak, amikor az állam azt mondja, hogy nem szedek vagy minimális nyugdíjjárulékot szedek, mindenki gondoskodjon az időskoráról, vagy úgy, hogy sok gyermeket felnevel, akik ezt el tudják látni, vagy úgy, hogy nagy pénzeket félretesz és vígan kifizeti. De ebben az esetben az állam nem nyújtja a markát azért, hogy beszedje eze­ket a Magyarországon nagyon komoly járulékokat.

Szerintem az sem jó megoldás, ha az állam kivonul, de megint egy speciális helyzet fog Ma­gyar­or­szá­gon megvalósulni, ami egyébként a közbiztonságban is sok esetben megvalósul, tehát hogy az állampol­gár nem védheti meg magát, de az állam sem védi meg. Itt is az lesz, hogy az állam beszedi a járulékokat, de ha fizetni kell, akkor ki fog vonulni. És az, hogy most mi a helyzet, az egy dolog, de egy év múlva, öt év múlva, tíz év múlva, húsz év múlva ezen a meg­nyitott kapun önök hogyan fogják betenni a lá­bukat, vagy egy következő kormányzat hogyan fogja bővíteni a lehetőségeket, az már a jövőnek a zenéje.

Aztán az, hogy beemelik azt a passzust az alkotmányból, hogy nagykorú gyermekek kötelesek rászoruló szüleikről gondoskodni, ez a jogalkotási törvénnyel szembemegy. Módosítási javaslatot is benyújtottunk, a jogalkotási törvény egyértelműen megfogalmazza, hogy a hierarchiában feljebb lévő passzusokat szó szerint megismételni nem lehet. Most pedig bekerül, és az általános indokolásban és a részletesben is el is ismerik, hogy szó szerint átemelik az alkotmányból. Ez így a jogalkotási törvénnyel szembemegy, tehát ezt így egy kicsit pontosabban kellett volna kigondolni kodifikációs szempontból.

És hogy még néhány érvet felhozzak, legalább egy egyéves jogvesztő határidő bekerült az egyeztetésekkel kapcsolatosan. Ez persze jobb, mint ahogy indult a dolog. Jómagam vetettem fel, hogy az alapjavaslat alapján az általános elévülési idő öt év, amíg visszamenőlegesen ezt lehetne érvényesíteni, és a fő gond itt is az ‑ továbbmenve és kifejtve ‑, hogy nem is kell feltétlenül tudnia a gyermeknek arról, hogy mondjuk, a szülő eltartásra kerül. Mert, mondjuk, a gyermek Londonban dolgozik ‑ van ilyen ‑, a szülő esetleg nem is szorul rá a tartásra, de mondjuk, a szomszéd besegít, egy kicsit besegít, néha átmegy, megnézi, hogy van. És akár a szülő tudta nélkül, vagy akár mi van akkor, ha a szülő időközben meghal, akkor ezeket az igényeket ugyanúgy lehet érvényesíteni. Mert hiszen a szülő halálával az az igény ‑ leg­alábbis most egy évre visszamenőleg ‑ nem szűnik meg, tehát egy-két lelkes szomszéd, egy-két trükkös ügyvédi iroda nagyon szépen ráállhat, mint a strasbourgi perekre, hogy az egyedülálló idős ember elhunyt a szomszédban, néha ránézett, akkor be lehet perelni az esetleg külföldön lévő gyermeket.

Tehát a magánjogi viszonyokba ily módon beavatkozni szerintem nem praktikus, és ráadásul általában a tartási perekben is hat hónap az, ameddig visszamenőlegesen lehet érvényesíteni. Ebből csinálnak egy évet. És tudom, hogy itt nem két személy egymás irányába a tartásért benyújtott igényéről van szó, hanem a tartás nyújtója egy összegszerű igényt fog benyújtani a gyermek irányába, de akkor is ez egy megfontolandó dolog, hogy kétszeresére, ebben a formában is, de kétszeresére nő ez az időintervallum. Persze, az öt évnél jobb az egy év, de a fél évnél még így is kétszer nagyobb. És önök az indokolásban le is írják, hogy állami, egyházi intézményekről is beszélhetünk, és ezekben az esetekben attól tartok, ha ez leírásra kerül, akkor ez meg is fog valósulni.

Aztán még egy-két gondolat, hogy miben látom azt, hogy a bankokat azért sokkal jobban védik, mint az állampolgárokat.

Az önálló zálogjogba ‑ kevés idő van ‑ nem szeretnék belemenni. Valóban, garanciákat beépítenek a törvénybe. De egy dolgot nekem nem tudnak megmagyarázni: azt, hogy egy automatikus átalakítást miért tesznek bele a javaslatba. Egy automatikus átalakítást a jelenlegi jelzálogjogokról, tehát ha valakinek van egy ingatlana jelzálogjoggal megterhelve, akkor a bank egyoldalú nyilatkozattal önálló zálogjoggá alakíthatja. Ez így nem korrekt. Mert ha a jövőben megengedjük, lehetne vitatkozni, pró, kontra érveket felhozni, de azt, hogy ezt a bank megtehesse, és csak egy tértivevényt kell becsatolnia, hogy ő értesítette az ügyfelét, én ezt egy kicsit durvának tartom. És az rendben van, hogy beleírják, hogy helyzete nem válhat terhesebbé, hát, tízéves jogi perek szoktak erről szólni, hogy mi az a terhesebb és mi nem, mik azok, amik a mérleg két serpenyőjébe bekerülnek. Tehát ezzel nem vagyunk előrébb.

Ráadásul az túl mechanikus, hogy a jelzálogszerződést ‑ a 29. §-ról beszélek ‑ egyszerűen biztosítéki szerződésnek kell tekinteni. Tehát két jogi konstrukció, egy most bevezetett jogi konstrukció és egy korábbi konstrukció kapcsán egy egyoldalú nyilatkozattal a bank átalakítja, és egy korábbi szerződést, amit nem erre kötöttek, azt önök az új szerződésnek mechanikusan betudják. Ez bizony nagyon sok esetben a fogyasztó kárával fog járni.

És még egy dolgot elmondanék a végén, és higgyék el, nagyon sok vita lesz ebből is, illetve abból is, hogy a 21. §-ban azt találhatjuk: a biztosíték kötelezettje ‑ ami általában, sok esetben a fogyasztó vagy a kiszolgáltatottabb helyzetben lévő ember, persze nem mindig van így, de őt kell védeni ‑, ha a szerződéses viszonyok megváltoznak, új felek lépnek be a szerződésbe, akkor annak, aki a kötelezettség biztosítékát nyújtotta, annak ahhoz, hogy nyilvánvalóan fennmaradjon ez a biztosíték, a hozzájáruló nyilatkozata kell, az ő védelmében.

Igen ám, de erről előzetesen le lehet mondani. Előzetesen le lehet mondani, és ez azt fogja jelenteni a gyakorlatban… ‑ és ha előzetesen lemond valaki arról, mint a biztosítéknak a kötelezettje, hogy ő meghatározhassa azt, hogy az új felet, aki belép a szerződésbe, azt ő elfogadja vagy nem, és csak az értesítéssel már hatályossá válik a félnek a cseréje, akkor ez sok esetben bizony sérelmes lehet rá nézve. És még csak azt sem mondják, hogy ezt visszavonhatja, hanem az eredeti nyilatkozat megtételekor fenntarthatja a jogot arra, hogy később visszavonhassa.

Mit fog ez jelenteni? Blankettaszerződéseket a bankok részéről, amiben természetesen le fogják írni, hogy a visszavonás jogáról lemond az adott fél, aki a kötelezettséget biztosítja, és a jövőben sem kívánja visszavonni. Tehát előre alá tudják íratni vele megint azt, hogy a vágóhídra felkísérik, és tulajdonképpen később az apróbetűs részben majd elmondják neki, hogy hát, kérem, a 21. §-sal módosított Ptk. 6:209. §-a ezt lehetővé teszi. És ezek problémát fognak okozni, miniszter úr és államtitkár úr, és attól tartok, hogy ezekben az esetekben megint a banki igények kerültek befogadásra és nem kellőképpen átgondolásra. Ezért kellett volna egy normaszinten megtervezett egyeztetés.

Még nem késő, miniszter úr, mi megyünk, és szívesen elmondjuk ezeket a javaslatokat egy szűkebb körben is. Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps a Jobbik soraiban.)