A felszólalás szövege:

SZIJJÁRTÓ PÉTER (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Államtitkár Úr! A kérdés nem úgy hangzott, hogy ön adott-e tanácsot a honvédelmi miniszternek. A kérdés úgy szólt: van-e önnek tudomása arról, hogy a honvédelmi miniszter és az oktatási miniszter között lakásvásárlási praktikákról megbeszélés folyt? Vajon miért hivatkozik az ön miniszterére a honvédelmi miniszter? A kérdést így szólt. Államtitkár úr, nem gondolja, hogy kicsit cinikus ezek után az a mondat, amit ön elmondott?

Vajon, államtitkár úr - lehet, hogy csak költői kérdésként fogom feltenni, mert nyilvánvalóan válasz ezek után már nem nagyon jöhet -, hallott-e már ön olyanról, hogy 30 millió forintos magánhitelt csak úgy adnak emberek egy másik embernek egy lakásvásárláshoz? Ön szerint gyakorlat ez? Vajon egy miniszter miért kap 30 millió forintos magánhitelt? (Juhász Ferenc: Mert van lakása, apukám!) Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a Fidesz soraiban.)

(15.50)

SZIJJÁRTÓ PÉTER (Fidesz): Köszönöm a szót, tisztelt elnök asszony. Tisztelt Országgyűlés! Néhány hónappal vagyunk az Európai Unióhoz való csatlakozásunk előtt, ebben az időszakban különös gondossággal kell gazdaságpolitikát alkotni a kormánynak, különös gondossággal kell a parlamentnek megvitatni ezt a gazdaságpolitikát vagy tükröző, vagy nem tükröző költségvetést, és különös gondossággal kell eljárni a kormánytöbbséget adó képviselőknek az ellenzéki módosító indítványok elbírálása kapcsán.

Sajnos, nem ezt tapasztaltuk, több kormánypárti képviselő, tisztségviselő is brahinak minősítette azokat a fideszes módosító indítványokat, amely módosító indítványok alapvetően a társadalom azon rétegeinek érdekeit szolgálták volna, akik különösképpen vesztesei lehetnek a jövő évi költségvetésnek. Jövőre tehát Európai Unióhoz való csatlakozás, ez az az időszak, amikor úgy meg kell erősíteni a magyar gazdaságot és a magyar társadalmat, hogy az valóban felkészülten várhassa az Európai Unióhoz való csatlakozást, és sikerrel feleljen meg az új kihívásoknak, sikerrel tegyen eleget az új kihívásoknak az új környezetben. A módosító indítványaink is ebbe az irányba mutatnak.

Javasoljuk azt, hogy 9 milliárd forinttal több pénzt juttasson a költségvetés a gazdaság lelkét adó kis- és közepes vállalkozások támogatására, mivel az előre erre a célra meghatározott források elégtelennek látszanak. Javasoljuk továbbá azt is, hogy 10 milliárd forinttal többet juttasson a büdzsé a beruházások ösztönzésére, mivel a kormány által benyújtott törvényjavaslat méltánytalanul elhanyagolja ezt a kulcsfontosságú célkitűzést is. Beruházásokat ösztönző gazdaságpolitika az ország jelenlegi helyzetében nélkülözhetetlen.

Abban is egyet kell értenünk, hogy az idegenforgalom, a turizmus egy olyan húzóágazat, amely a jövőbeli gazdasági növekedés forrása lehet. Ezt az ágazatot is a költségvetés teljesen méltánytalanul, teljesen méltatlanul kezeli, ezért azt javasoljuk, hogy erre a területre 16 milliárd forinttal több jusson majd jövőre a kormány elképzeléseihez képest.

Abban is egyet kell értenünk, hogy az ország infrastruktúrája, az ország közlekedési rendszere és közlekedési lehetőségei alapvetően befolyásolják az ország tőkevonzó képességét, alapvetően befolyásolják azt, hogy mennyi tőke érkezik Magyarországra, mennyi külföldi vállalkozó, mennyi nagyvállalat tartja Magyarországot vonzó célpontnak.

Tisztelt Képviselőtársaim! Sajnálatos módon látnunk kell azt is, hogy ebben a helyzetben jelenleg nem állunk jól, hiszen az idei évben több tőke hagyja el Magyarországot, mint ami ideérkezik. Ehhez képest azt látjuk, hogy az infrastruktúra-fejlesztést is mintha csak másodlagos fontosságú kérdésként kezelné a kormány. Ezért, hogy ezt a helyzetet javítsuk, javasoljuk, hogy 18 milliárd forinttal több jusson majd az útfenntartásokra, hiszen ha ebben a tekintetben is elmarad az infrastruktúra, akkor, azt gondolom, továbbra sem bízhatunk abban, hogy a beérkező tőke nagysága meghaladja az országot elhagyó tőke nagyságát. Vasútfejlesztésre is sokkal többet kellene költeni, mint amennyit a kormány tervez, itt egy 16 milliárd forintos növekményt javasolunk.

(9.20)

Abban is, azt gondolom, mindannyian egyetértünk itt a parlamentben, hogy a vasútfejlesztés az európai infrastruktúra-fejlesztés egyik alapvető pillére, és nem engedhetjük meg magunknak azt a luxust, hogy a kelet-nyugati irányú nagy vasúti európai közlekedési folyosó ne Magyarországon, hanem, mondjuk, északi szomszédunkon menjen keresztül.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Tisztelt Államtitkár Úr! A kormány a gyermekbarátságot hirdeti magáról; ezt a költségvetést egy gyermekköltségvetésnek nevezi. Ez alatt valószínűleg nem azt értik, hogy a költségvetés gyermekbarát, hanem azt, hogy gyermeki módon van megtervezve, és bizony számos olyan tétel hiányzik belőle, vagy nincs benne olyan szinten, mint ahogy azt a retorika hirdeti. Azt javasolom, nézzünk meg egy-két olyan ígéretet, amelyet maga Medgyessy Péter vagy az ő kampánycsapata fogalmazott meg a 2002. évi parlamenti választások kampányában. (Göndör István: Miről beszél, képviselő úr?)

Először is: Medgyessy Péter és csapata tízezer új kollégiumi férőhelyet ígért, ehhez képest egyetlenegy új kollégiumi férőhely sem épült. Éppen ezért a módosító javaslatunkban azt javasoljuk a parlamentnek, hogy az időarányos teljesítésnek megfelelően négyezer új kollégiumi férőhely épüljön a jövő évben. Azt gondoljuk, hogy ennek fedezetét az Oktatási Minisztérium fejezetébe kell beállítani. Ez volna az időarányos teljesítés, tisztelt képviselőtársaim.

Medgyessy Péter megígérte azt is, hogy a fiatalok ingyenesen szerezhetik meg a jogosítványaikat. Természetesen nem akartunk már abba az utcába befordulni, amikor önök azt mondják nekünk, hogy mindent 2006-ig terveznek, ezért megkérdeztük a gyermek-, ifjúsági és sportminisztert, hogy mi várható a teljesülés éveként. Ő ekkor azt mondta, hogy 2004. Tisztelt Képviselőtársaim! 2004 jövőre van, ennek az ígéretnek a fedezete mégsem látható a költségvetésben. Éppen ezért a módosító javaslatunkkal azt kívánjuk elérni, hogy a gyermek- és ifjúsági tárca költségvetési keretén belül kerüljön elkülönítésre egy összeg erre a célra is.

Az ígéretek között szerepelt a diákok ingyenes utazása a lakóhely és az iskola között, ehhez képest néhány hónappal ezelőtt néhány forrás azt írta, hogy a Pénzügyminisztériumban tervezik az eddig hatályos 67,5 százalékos kedvezmény csökkentését néhány százalékkal. Természetesen hatalmas felbolydulás keletkezett, mindenki számon kérte az ígéretet, majd a kormány és a pénzügyi tárca visszakozott, és azt mondta, hogy marad a 67,5 százalékos támogatás, és ennek örülni kell. Nem, tisztelt képviselőtársaim, ennek nem kell örülni, mert az ígéret úgy szólt, hogy ingyen lesz az utazás. Éppen ezért azt javasoljuk, hogy a Belügyminisztérium fejezetében hozzunk létre egy új önkormányzati normatívát, amely fejenként négyezer forinttal támogatná a diákok utazását, és így hozzájárulhatnánk ahhoz, hogy ha nem is teljesülne teljes egészében a kormányzati ígéret, de legalább az első lépéseket megtehetnénk ezen az úton is.

Medgyessy Péter azt mondta tavaly a választások kampányában, hogy „ semmit sem veszek el a fiataloktól, ami jóö. Nos, tisztelt képviselőtársaim, úgy gondolom, hogy a fiataloknak jó volt az otthonteremtési program, azonban azt a jelenlegi kormánytöbbség nagyon komolyan megcsorbította. Hogyan lehet kedvezményként értékelni azt, hogy a maximálisan felvehető összeget a felére csökkentették? Hogyan lehet kedvezményként beállítani azt, hogy az adójóváírás lehetséges mértékét a felére csökkentették?

Tisztelt Képviselőtársaim! Ezek nehezen megmagyarázható intézkedések. Éppen ezért, mivel élhetünk a gyanúperrel, hogy annak a több mint kétszázezer családnak, amely élt a kedvezményes otthonteremtési lehetőséggel, nagy része fiatal, ezért azt javasoljuk módosító indítványunkban, hogy kerüljön elkülönítésre a Pénzügyminisztérium keretén belül 5 milliárd forint a fiatalok első lakáshoz való hozzájutására. Ezzel talán egy picit kiköszörülhetünk azon a csorbán, amit a kormány az otthonteremtési rendszeren ejtett.

Medgyessy Péter azt mondta, „ semmit sem veszek el a fiataloktól, ami jóö. Nos, mi úgy gondoljuk, hogy jó az, ha a kormány, a parlament megfelelő szinten támogatja ifjúsági szervezetek programjait. Ehhez képest mit látunk a jövő évi büdzsé tervezetében? A gyermek- és ifjúsági alapprogram keretét 530 millió forintról 210 millió forintra fogják csökkenteni.

Tisztelt Miniszterelnök Úr! Ez nem az, ami jó a fiataloknak; ez a fiataloknak rossz. Éppen ezért módosító indítványunkban azt javasoljuk, hogy 560 millió forintra, vagyis a 2002. évi mértékre térjen vissza az ifjúsági programok támogatása a Gyermek-, Ifjúsági és Sportminisztérium fejezetén belül.

Tisztelt Képviselőtársaim! Nyilvánvalóan nem árulok el újat, amikor azt mondom önöknek, hogy a jövő év az európai uniós csatlakozás mellett a nyári olimpiai játékok éve is lesz. Ehhez képest mit látunk a gyermek-, ifjúsági és sporttárca fejezetében? Amíg 2000-ben összesen 1,5 milliárd forint állt rendelkezésre az olimpiai mozgalomnak az olimpiai felkészülésre, és ez adott lehetőséget egy sikeres olimpiai szereplésre, addig a jövő évre 1,2 milliárd forint áll rendelkezésre erre a célra - jóval kevesebb, mint 2000-ben.

Tisztelt Képviselőtársaim! Az olimpia évében ezt nem engedhetjük meg magunknak, ezért javasoljuk, hogy az ifjúsági és sporttárca fejezetében legalább a 2000-es mértéknek megfelelő nagyságrendű támogatás álljon rendelkezésre az olimpiai felkészüléshez.

Nos, tisztelt képviselőtársaim, ez volna a Fidesz azon csomagjának néhány eleme, amelynek összeállításakor pusztán azt vettük figyelembe, hogy önök mit ígértek, ehhez semmi pluszt nem tettünk hozzá. Ha önök komolyan gondolják az ígéreteiket, ha komolyan veszik a miniszterelnökük személyes garanciáját, akkor önöknek támogatniuk kell ezeket az ellenzéki módosító indítványokat, és nem szabad lebecsülni a társadalom nagyon sok rétegét azáltal, hogy önök brahinak nyilvánítanak minden egyes ilyen módosító indítványt.

Köszönöm a megtisztelő figyelmüket. (Taps az ellenzéki képviselők padsoraiban.)

SZIJJÁRTÓ PÉTER (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Képviselőtársaim! Javítsanak ki, ha rosszul tudom, de én úgy tudom, a mai napon 3 óráig lehetőség van módosító indítványok beadására. Másrészt pedig nem biztos, hogy nincs olyan indítvány, amely Göndör képviselõ úr papírján nem szerepel.

De mindezek mellett Göndör képviselõ úrnak még talán eggyel vagy kettővel ezelőtti hozzászólására szeretnék reagálni, amikor azt mondta, jól hangzó célok érdekében szeretnénk pluszforrásokat átcsoportosítani a költségvetésben. Egyetértünk, tisztelt képviselő úr, egyetértünk, ezek jól hangzó célok.

Jól hangzó cél 10 ezer új kollégiumi férőhely építése. Ki ígérte meg? Medgyessy Péter ígérte meg. Teljesült? Nem teljesült. Valóban jól hangzó cél a jogosítványok ingyenessé tétele a fiatalok számára. Ki ígérte meg? Medgyessy Péter ígérte meg. Teljesül az ígéret? Nem teljesül az ígéret. Valóban egyetértünk abban is, hogy a diákok ingyenes utazására vonatkozó cél jól hangzó cél, jól hangzó cél, melyet Medgyessy Péter ígért meg. Teljesült? Nem teljesült. Jól hangzó cél az is, hogy nem veszünk el semmit a fiataloktól, ami jó, azonban nem ezt mutatja a költségvetési törvény tervezete. Mert bizony, 530 millió forintról 210 millió forintra csökkentik a gyermek- és ifjúsági alapprogram támogatását.

Tisztelt Képviselő Úr! Ezek jó célok, de ezeket a jó célokat Medgyessy Péter ígérte meg. Önök jól hangzó ígéretekkel átverték a fiatalokat, átverték az egész társadalmat, így nyertek választást, de a tavalyi volt az utolsó ezek sorában. (Derültség a kormánypártok padsoraiban.)

Köszönöm a figyelmet. (Taps az ellenzék padsoraiban.)

SZIJJÁRTÓ PÉTER (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Miniszter Asszony! 2003. november 13-án Gyurcsány Ferenc sportminiszter, néhány tucatnyi híve társaságában, előzetesen nem engedélyezett megmozduláson vett részt az Oktogonnál. A rendőrség készenléti egysége nem vonult ki gumibotokkal és védőpajzsokkal felszerelve, és egyetlen lovasrendőr sem bukkant fel, hogy gátat vessen ennek a zsenge demokráciánkban várhatóan páratlan méretű rendzavarásnak. (Zaj, közbeszólások a Fidesz soraiban: Miért nem?) A rendőrség vezetői nem szólították fel megafonon Gyurcsány Ferencet és tüntető társait, hogy azonnali hatállyal oszoljanak szét, és ne próbáljanak ellenállni a rendőri erőknek, különben egytől öt évig terjedő szabadságvesztés fenyegetheti őket. A rendőrség nem oszlatta fel a néhány tucatnyi embert a főváros egyik legforgalmasabb pontján, noha a megmozdulás a közlekedés rendjének aránytalan sérelmét okozta, és számos polgárt akadályozott meg abban, hogy úti céljához zavartalanul eljuthasson.

2003. december 1-jén a Lelkiismeret '88 csoport vezetője, Kocsis Imre, néhány tucatnyi híve társaságában, előzetesen bejelentett, azonban a rendőrség által nem engedélyezett tüntetésen vett részt a Stromfeld Aurél utcában. A rendőrség készenléti egysége ekkor kivonult, gumibotokkal és védőpajzsokkal felszerelve, és a lovasrendőrök egész hadserege bukkant fel a helyszínen. A rendőrség vezetői megafonon szólították fel Kocsis Imrét és néhány tüntető társát, hogy ne próbáljanak ellenállni a rendőri erőknek, különben egytől öt évig tartó szabadságvesztés fenyegeti őket. A rendőrség feloszlatta a néhány tucatnyi embert a főváros egyik legkevésbé forgalmas pontján, a késő esti órákban, arra való hivatkozással, hogy a tüntetés a közlekedés rendjének aránytalan sérelmét okozza.

Tisztelt Miniszter Asszony! Az ön megítélése szerint alkotmányosan járt-e el a rendőrség akkor, amikor politikai alapon diszkriminálta Kocsis Imréék tüntetését, míg Gyurcsány Ferencet kivételezett bánásmódban részesítette, és szemet hunyt az előzetesen nem engedélyezett megmozdulás megtartása felett? Hogyan fordulhat elő az, hogy a Belügyminisztérium által irányított rendőrség visszaél a közlekedés rendjének aránytalan sérelmére vonatkozó jogszabályi passzussal, és politikai alapon kedvez bizonyos erőknek, míg a másik oldalon erőszakot alkalmaz a kormánnyal szemben kritikát megfogalmazó személyekkel szemben? (Zaj, közbeszólások a Fidesz soraiból: Diktatúra!)

Tisztelt Miniszter Asszony! Mit jelent a közlekedés aránytalan sérelme? Ön valóban komolyan gondolja azt, hogy ötven vagy hatvan ember aránytalanul akadályozza a közlekedést a késő esti órákban egy kihalt mellékutcában akkor, ha kritikát fogalmaz meg a kormánnyal szemben? De egyáltalán nem akadályozza a közlekedést a főváros legforgalmasabb közlekedési csomópontján akkor, ha az MSZP-t éltető röplapokat oszt szét a járókelőknek?

Várom megtisztelő válaszát. (Taps a Fidesz soraiban.)

SZIJJÁRTÓ PÉTER (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Sajnos, nem kaptunk választ arra a belügyminiszter asszonytól, hogy miért zavarja aránytalanul a forgalom rendjét egy 50-60 fős csoportosulás az esti órákban, Budapest egyik mellékutcájában. (Közbeszólások az MSZP soraiból. - Dr. Lamperth Mónika: A bíróság így ítélte meg!) Azonban, tisztelt kormánypárti képviselőtársaim, ez a fajta kritika nemcsak az ellenzék és nemcsak a Fidesz részéről fogalmazódott meg.

Engedjék meg, hogy idézzek Gusztos Péter képviselő úrtól. December 3-án, a TV2 “Jó estét, Magyarország!ö című műsorában a képviselő úr a következőket mondta: “Én azokkal értek egyet, akik arra hívták fel a figyelmet, hogy az elmúlt időszakban nem ez az első olyan eset, amikor a rendőrség a közlekedés aránytalan sérelmére hivatkozva megakadályozza állampolgárok egy csoportját abban, hogy a gyülekezési jogokat gyakorolhassák. A mostani, hatályban lévő jogszabályok alapján is úgy gondolom, meg lehetne tartani ezeket. A rendőrségnek nincsen joga ahhoz, hogy általában betiltson egy ilyen rendezvényt.ö (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Úgy van!)

Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt szabad demokrata Képviselőtársaim! Itt a lehetőség, hogy a szavakat tettekre váltsák (Felzúdulás az MSZP soraiban.), és velem együtt ne fogadják el a miniszter válaszát.

Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)

SZIJJÁRTÓ PÉTER (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Tekintettel a kései időpontra, valamint arra, hogy itt több képviselőtársunk még a sportról szóló törvény vitájára vár, én ígérem önnek, elnök úr, hogy csak az első vitaszakaszban fogok hozzászólni, és a továbbiakban nem hátráltatom a Ház mai munkájának menetét.

Az ajánlás 8. pontjával kezdeném, ahol is Papcsák Ferenc képviselőtársammal közösen a közbeszerzési tervre vonatkozóan, annak elkészítési kötelezettségére vonatkozóan javasolunk egy módosítást, aminek indoka abban áll, hogy a törvény értelmében közbeszerzési terv készítését megelőzően, vagyis a közbeszerzési terv léte nélkül is kérhet ajánlatot az ajánlatkérő, másrészt pedig később nem köteles megvalósítani minden egyes olyan közbeszerzési eljárást, amelyet korábban a közbeszerzési tervben rögzített, tehát eltérhet attól. Éppen azért azt javasoljuk, hogy a törvény vonatkozó szakaszában a “kötelesekö szó helyett a “jogosultakö szó szerepeljen majd.

Az ajánlás 9. pontjában szintén Papcsák Ferenc képviselőtársammal egy olyan módosítást javasolunk, amely az ajánlattevők védelmét szolgálja. Ugyanis a beterjesztett törvényjavaslat értelmében az ajánlatkérőknek nem kötelező rendelkezni azzal a fedezettel, amelyből nekik majd fedezniük kell a közbeszerzési eljárást. Mi azt gondoljuk, hogy ha ez a kötelezvény nem szerepel a törvényben, akkor könnyedén csorbulhat az ajánlattevők joga, hiszen előfordulhat, hogy nem kis ráfordítás után egész egyszerűen azért lesz lehetetlen a közbeszerzési eljárás lefolytatása, illetve a beruházás véghezvitele, mert az ajánlatkérő nem rendelkezik megfelelő fedezettel. Ezért tehát azt javasoljuk, hogy a szerződés teljesítését biztosító anyagi fedezettel rendelkeznie kelljen az ajánlatkérőnek, és csak ebben az esetben lehessen a közbeszerzési eljárást kiírni.

A 12. pontban szintén Papcsák Ferenc képviselőtársammal egy olyan módosítást fogalmaztunk meg, amely talán kicsit életszerűbbé teszi a kötelességek megfogalmazását az ajánlatkérők számára. Ugyanis vannak olyan önkormányzatok, amelyek költségvetési főösszegéből az következik, hogy az elkövetkezendő jó néhány évben is életszerűtlen, hogy bármifajta közbeszerzési eljárást kelljen lefolytatniuk, hiszen a forrásaik nem elegendőek arra, hogy bármifajta beszerzésük elérje a vonatkozó értékhatárokat. Ezért mi azt javasoljuk, hogy a közbeszerzés megkezdésének évét megelőző három év átlagában évi 100 millió forintot elérő vagy meghaladó mértékű költségvetési előirányzattal vagy más bevételi forrással rendelkező ajánlatkérő köteles meghatározni a közbeszerzési szabályzatát.

Végezetül, tisztelt elnök úr, tisztelt képviselőtársaim, a 20. ajánlási ponthoz szeretnék néhány szót fűzni. Ebben az esetben azt indítványozzuk Papcsák képviselőtársammal, hogy a bírságolás egyik fajtájának megkönnyítése, illetve lehetővé tétele végett kötelezzük az ajánlatkérőket a Közbeszerzések Tanácsával való együttműködésre annak érdekében, hogy valóban legyen egy teljes körű képünk, egy teljes körű adatbázisunk arról, hogy kik kerülnek annak a kötelezettségnek a hatálya alá, amely szerint statisztikai adatszolgáltatás megtételére kötelezettek az ajánlatkérők, hiszen az egyik bírságolásnak ez az alapja. Ugyanis, ha elmulasztják a statisztikai adatközlést, akkor bírság kiszabását teszi lehetővé a törvény. Mi szeretnénk, ha az erre vonatkozó megfelelő kényszerítő erő és alap is rendelkezésre állna.

Egyébként, elnök úr, csak egy mondatban szeretném rabolni még képviselőtársaim idejét. Általánosságban azt tudom mondani, államtitkár úr, hogy a költségvetési bizottság ülésén az Igazságügyi Minisztérium képviselője jelezte számunkra, hogy bizonyos indítványokkal a kormány egyetértene abban az esetben, ha kapcsolódó módosító indítványokkal ezeket pontosítanánk, és a tartalmukat megfelelőképpen újrafogalmaznánk. Ezeknek a kapcsolódó módosító indítványoknak a benyújtása a mai napon, néhány órával a törvényjavaslat részletes vitájának megkezdése előtt megtörtént, és bízom abban, hogy ezen módosító javaslatok elfogadásával az Igazságügyi Minisztériummal együttműködésben valóban jobbá tehető lesz ez a törvény.

Köszönöm szépen.

SZIJJÁRTÓ PÉTER (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A részletes vita első szakaszához tartozó módosító indítványaink nagy többsége, amit Gyürk András képviselőtársammal együtt nyújtottunk be, azt a célt szolgálja, hogy a törvény valóban fogalmazzon egyértelműen, és zárja le minden lehetőségét a jogi kiskapuzás című össznépi sportjátéknak, hiszen számos olyan pont van a törvényjavaslat első részében, amikor pontosabb megfogalmazásra van szükség.

Fontosnak tartjuk azt, hogy a versenyrendszer mellett a verseny fogalmát is definiáljuk, illetve több helyen tegyük be a törvény szövegébe, hiszen számos olyan sportág van - döntően egyéni sportágak -, amelyeknek nemcsak versenyrendszerei, hanem önálló versenyei vannak, és vannak olyan sportágak, ahol csak külön, önálló versenyek léteznek, ezért fontosnak tartjuk, hogy a versenyrendszer mellett a verseny is bekerüljön a szövegbe. Másrészt pedig a törvény bizonyos helyen használja a játék fogalmát is, más jogszabályi helyeken pedig ez kimarad. Ha koherensek kívánunk lenni, ha az egyik helyen játék- és versenyszabályzat szerepel, akkor ezt érdemes a másik jogszabályi helyen is alkalmazni.

Konkrétan egy módosító indítványra térnék ki, elnök úr, ez pedig az ajánlás 35. pontjában szerepel, szintén Gyürk képviselőtársammal együtt nyújtottuk be. Ez a sportszervezetre kiróható sportfegyelmi büntetésekről szól. Természetesen egyetértünk abban, hogy minden egyes olyan esetet, amely akár az emberek sport tisztaságába vetett hitét, akár a sport iránti szeretetét alááshatja, ezeket az eseményeket bizony komolyan szankcionálni kell. Azonban azt gondoljuk, ez a törvényjavaslat ebben egy kicsit messze megy, ezért azt javasoljuk, hogy a sportrendezvény nézők nélkül, a zárt sportlétesítményben történő megtartásának előírása vagy a szektor lezárásának elrendelése a törvényjavaslat szerinti hat hónap időtartamról tíz alkalomra csökkenjen.

(23.50)

Továbbá javasoljuk, hogy a pályaválasztói jogot a törvényjavaslat által javasolt 6 hónappal szemben 3 hónap megvonásra csökkentsünk. Szeretnénk azt is, hogy ha már a nemzetközi versenyekkel kapcsolatos bojkott és tilalom is bekerül a törvényjavaslatba, akkor mintegy sportfegyelmi büntetésként lehessen alkalmazni a nemzetközi verseny megrendezésének tilalmát, s emellett, ha pontlevonásról van szó, akkor szükségesnek tartjuk itt az arányosság elvét, és szükségesnek tartjuk rögzíteni azt, hogy olyan mértékű pontlevonás ne sújthasson semmilyen sportszervezetet sem, amely adott esetben onnantól kezdve valamely versenyrendszer vagy bajnokság végkimenetelét döntően befolyásolná.

Köszönöm szépen.

SZIJJÁRTÓ PÉTER (Fidesz): Köszönöm a szót. Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Anélkül, hogy tovább indukálnám és fűteném az Arató és Gémesi képviselőtársaim között már kialakult vitát, azért néhány szóban szólni kell a nemzeti sporttanácsról mint intézményről, hiszen a sporttanácsot érintő javaslatok ebben a vitaszakaszban kerülnek megvitatásra.

A kormány, vagyis a sportkormányzat retorikája úgy szól, hogy a decentralizálás és a döntéshozatal társadalmiasítása az alap és az a fő mondanivaló, aminek mentén most egy új sporttörvény elfogadását erőszakolják rá - sürgősséggel, természetesen - a parlamentre. A nemzeti sporttanács valahogy nem illik ebbe a koncepcióba, merthogy a nemzeti sporttanács inkább úgy tűnik, mintha egy vízfejként, egy fölösleges újabb szintként nehezedne rá az egész magyar sporttársadalomra és a döntéshozatali mechanizmusokra.

Nem világos persze az sem minden esetben, hogy hogyan fog zajlani a delegálás a nemzeti sporttanácsba. Például a nemzeti sporttanácsnak tagja a szponzorok egy képviselője. Az persze sehol nincs kifejtve, hogy ki minősül szponzornak. Szponzor a sportba több tíz millió forintot beinvesztáló nagy, állami tulajdonú vállalat, és szponzor az a kisiparos is, aki adott esetben 50 ezer forinttal támogatja a helyi, harmadosztályú kézilabdacsapatot. Van-e ezeknek egy közös érdekegyeztető fórumuk? Van-e ezeknek érdekképviseleti szervük? Vagy akkor most ki fogja delegálni a szponzorok képviselőjét a nemzeti sporttanácsba? És akkor majd ennek a szponzori körnek a képviselője, mondjuk, a Magyar Olimpiai Bizottság delegáltjával egy szinten fog döntéseket hozni, illetve döntésekben részt venni a nemzeti sporttanács munkájában - azt gondolom, hogy ez nem helyes döntés, és nem helyes út, amire rálépett a sportkormányzat.

Másrészt pedig ez a szisztéma kísértetiesen hasonlít, tisztelt képviselőtársaim, egy részvénytársaság működésére. Jelen esetben a részvénytársaságot a magyar sporttársadalom helyettesíti, amelynek élén igazgatótanácsi elnökként ott áll a miniszter, és igazgatótanácsként pedig ott van a nemzeti sporttanács. Mi azt gondoljuk, hogy a sport világát egy részvénytársasággal összehasonlítani és részvénytársaságként működtetni nem lehet. Éppen ezért ezt a fajta irányítási szisztémát sem tartjuk helyesnek.

Másrészt pedig minden esetben arról van szó, hogy itt majd a források valamifajta direkt, közvetlen és egyenes ágú folyósítására fog sor kerülni az egyesületek irányába. Csak ez meg magában hordja azt a veszélyt, tisztelt képviselőtársaim, ha a sporttárcától közvetlenül sportszervezetekhez kerül direkt módon a támogatás, bizony ez odavezethet, hogy kialakul egy klientúrarendszer, ami pedig semmiképpen nem volna kívánatos, hiszen nem jó az, ha mondjuk a támogatás alapját az képezi, hogy valamely sportszervezeti vezető éppen jó viszonyban van-e a miniszterrel vagy konfliktusos helyzetben áll vele.

Két ajánlási pontra konkrétan is szeretnék kitérni a hátralévő időben. Ezek az 50. és a 61. ajánlási pontok. Az 50 ajánlási pontban igazából ahhoz szeretnénk hozzásegíteni a törvényalkotót, hogy ha már új törvényt hoz, következetesen vigye végig benne a megfogalmazásokat és a kategorizálást, hiszen a törvény egy későbbi paragrafusa négy sportszövetségi típusról rendelkezik. Ehhez képest a 19. § (2) bekezdésében hármat definiál, éppen ezért az országos sportági szakszövetség feltüntetését mindenképpen indokoltnak tartanánk.

Másrészt pedig a 61. ajánlási pontban kívánnánk rávilágítani arra, hogy az komoly veszélyeket rejt magában, ha a kis egyesületek elnyomását vagy helyzetük megnehezülését a törvény megkönnyítené, hiszen itt arról beszél a javaslat, hogy az arányosság elvének betartásával egy tagszervezet több képviselőt, illetve küldöttet is küldhet egy közgyűlésre. Senki nem beszél azonban arról - főleg nem a törvényjavaslat -, hogy mit jelent az arányosság elve ebben az esetben. Mi alapján kerül ez megállapításra? Mi alapján delegálhat valaki adott esetben több küldöttet, illetve több képviselőt egy közgyűlésre, mint, mondjuk, egy kis egyesület. Ezt azért elég veszélyesnek tartjuk. Nem szeretnénk, ha a kis egyesületek helyzetének további nehezülését idézné elő ez a törvény.

Köszönöm szépen.

SZIJJÁRTÓ PÉTER (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A 6. számú ajánlási ponthoz szeretnék néhány gondolatot hozzáfűzni, amit Tóth Ferenc és Sági József képviselőtársaink nyújtottak be. Ez a módosító indítvány arról beszél, az állam feladata, hogy hozzájáruljon a sporttal kapcsolatban a teljesítmény fokozásával összefüggő egészségkárosodás megelőzéséhez.

Ezt nagyon fontos tételnek tekintjük, hiszen a parlament az elmúlt másfél évben mind a mai napig egyetlen ellenzéki indítványként tárgyalta Selmeczi Gabriellával és Szakács Imrével közösen benyújtott törvényjavaslatomat, amely arról szólt volna, hogy az állam szankcionálja a doppingszerekkel való visszaélést, és használjon büntető törvénykönyvi eszközöket annak érdekében, hogy visszaszorítsa a doppingpiacot, ezzel megakadályozva sportolók - főleg fiatal sportolók - egészségének a károsodását. Az általános vita után részletes vitára sajnos már nem kerülhetett sor, hiszen a kormánytöbbség nemmel szavazott ebben a kérdésben. Azonban több érdeklődésünkre a sportkormányzat azt válaszolta, hogy készülőben van az Igazságügyi Minisztérium és a Gyermek-, Ifjúsági és Sportminisztérium együttműködésében az a törvényjavaslat, amely komplex módon kezelné a doppingkérdést.

Nagyon remélem, hogy a kormány komolyan gondolta ezt az ígéretét, és valóban elkezdődött már egy ilyen törvényalkotó munka. Mindemellett nem értem, miért nem tudja az előterjesztő, tehát a kormány támogatni, hogy az államnak deklarált feladata legyen, hogy a teljesítmény fokozásával összefüggő egészségkárosodást megelőzzük. Gondolom, nem kell részletezni, hogy a sport teljesítmény-, illetve eredményorientált világ, ahol sajnos vannak olyan emberek, akik adott esetben nem riadnak vissza szélsőséges eszközök használatától sem, amely szélsőséges eszközök - túl azon, hogy a sportszerűség szellemét sértik - komoly tragédiákhoz, egészségkárosodásokhoz vagy adott esetben halálesetekhez is vezethetnek.

Arra kérem a kormányt, gondolja át ezt az elutasítását, és valóban deklaráljuk írásban is a törvény preambulumában, hogy az állam feladata és kötelessége a doppingszerek és az egyéb teljesítményfokozó szerek elleni küzdelem.

Köszönöm szépen.

SZIJJÁRTÓ PÉTER (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! A hét fideszes képviselő által a közelmúltban benyújtott törvényjavaslatnak különös és szomorú aktualitást ad az elmúlt hét. Az elmúlt héten ugyanis a kormány egy drasztikus szigorító intézkedéscsomagot nyújtott be és egyúttal fogadott is el, amelyben drasztikusan csorbították a polgári kormány által bevezetett otthonteremtési program lehetőségeit.

Tavaly az országgyűlési választások kampányában Medgyessy Péter és kampánycsapata hazugságnak nevezte azokat a riogatásnak titulált híreket, amelyek szerint az MSZP kormányra kerülése esetén drasztikusan csorbítani fogja az otthonteremtési program által kínált lehetőségeket. Sőt, mintegy személyes garanciát vállalt arra, ahogy ezeket a lehetőségeket szélesíteni fogják. Másrészt Medgyessy Péter azt is mondta, hogy “semmit nem fogok elvenni a fiataloktól, ami jóö.

Nos, tisztelt miniszterelnök úr, tisztelt képviselőtársaim, a fiataloknak, az új nemzedéknek az otthonteremtési program jó volt. Persze, nemcsak a fiataloknak volt jó, hanem jó volt számos kormánytagnak is, hiszen ők éltek azzal a lehetőséggel, hogy 30 millió forintos hitelt, vagyis a hitelplafon összegét vegyék fel az otthonteremtési program keretében. Később a kormány ezt 15 millió forintban behatárolta, majd múlt heti döntésével 5 millió forintra csökkentette használt lakások megvétele esetén a kedvezményes hitel felvételének a lehetőségét.

Tisztelt Képviselőtársaim! Az Ifjúság 2000 felmérés szerint a 15 és 29 év közötti fiataloknak mindössze 19 százaléka rendelkezik saját lakással. A 25 és 29 év közötti fiataloknak pedig több mint a fele a szüleinél vagy más rokonainál lakik.

Tisztelt Képviselőtársaim! Ha elfogadjuk a kormánynak azt az álságos és hazug érvelését, amely szerint ő a legszegényebb réteget kívánja támogatni, akkor itt a lehetőség: a szavakat tettekre lehet váltani. A hét fideszes képviselő által benyújtott törvényjavaslat ugyanis azt indítványozza, hogy a 29. életévüket be nem töltött fiatalok a lakásbérleti vagy albérleti díjuk 50 százalékát - évente legfeljebb 360 ezer forintot - leírhassanak az összevont adóalap adójából. Ugyanis, tisztelt képviselőtársaim, azok számára, akiktől most a szocialista kormány elvette a lehetőséget, hogy saját lakáshoz jussanak, hogy fedelet tudhassanak a fejük fölött, nem marad más megoldás, mint az albérletbe való költözés. Ha elfogadjuk azt, hogy önök a legszegényebb réteget kívánják támogatni, akkor önöknek ezt a javaslatot meg kell szavazni. Ugyanis, tisztelt képviselőtársaim, a kormány az elmúlt heti döntésével a jövőt vette el a fiataloktól. Önök elvették a jövőbe vetett reményt és a jövőbe vetett hitet. Most egy kis szeletet ebből lehet kompenzálni, tisztelt kormánypárti képviselőtársaim.

Másrészt pedig, néhány hónapon belül az Európai Unióhoz fogunk csatlakozni; erről ma a parlament döntést is hozott. Az Európai Unióba azonban csak úgy szabad mennünk, hogy a fiatalok versenyképes tudással rendelkeznek, és valóban versenytársai lehetnek majd az Európai Unió többi fiatal polgárának. Ennek érdekében a törvényjavaslatban azt indítványozzuk, hogy a fiatalok internet-előfizetési díját kedvezmény illesse meg, magyarul, teremtsük meg a lehetőségét annak, hogy ezen a téren is felzárkózhassunk az európai elithez. Hiszen amíg Dániában a fiatalok és a teljes népesség 60, Hollandiában pedig 57 százaléka rendelkezik internet-hozzáféréssel, Magyarországon ez mindössze 7 százalék.

Másrészről, tisztelt hölgyeim és uraim, a kormány gazdaságpolitikájának egyik kézzelfogható és szomorú eredménye az, hogy mintegy 17-18 százalékosra szökött fel a diplomás munkanélküliség. Élhetünk azzal a gyanúperrel, hogy nagyon nehéz helyzetben vannak azok a fiatalok, akik diplomát szereznek, és utána megpróbálnak elhelyezkedni. Azért, hogy az ő helyzetükön könnyítsünk, azt javasoljuk a törvényjavaslatunkban, hogy azoknak a munkaadóknak, akik néhány hónapon belül a diploma, a szakmunkás-bizonyítvány vagy az érettségi megszerzése után fiatalokat alkalmaznak, az állam nyújtson támogatást, a munkaadói járuléknak és a munkaadót terhelő egészségügyi hozzájárulás mértékének megfelelően.

Tisztelt kormánypárti Képviselőtársaim! Önök elvették a jövőt, a jövőbe vetett reményt és hitet az elmúlt héten a fiataloktól. (Zaj a kormánypárti oldalon.) Egy kis szeletet most kompenzálni lehet, ezért várjuk az önök támogatását.

Köszönöm a megtisztelő figyelmet. (Taps az ellenzéki oldalon.)

SZIJJÁRTÓ PÉTER (Fidesz): Köszönöm, elnök úr, elfogadom.

ELNÖK: A képviselő urat illeti a szó.

SZIJJÁRTÓ PÉTER (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Miniszter Úr! A Fidesz-Magyar Polgári Szövetség örömmel üdvözölte azt a hírt, amely szerint a szocialista-szabad demokrata kormány az M5-ös megvásárlásával igyekszik megoldani egy olyan problémát, amely régóta kérdés a dél-alföldi emberek számára, de az egész ország számára is. Akkor már kicsit elkezdtünk aggódni, amikor a Szocialista Párt ezt a közpénzen, tehát az emberek pénzén megoldandó kérdést mintegy pártigénnyé, pártígéretté silányította. Ugyanis a Szocialista Párt mintegy kongresszusi felajánlásként fogalmazta meg az M5-ös matricásítását, amely így egybe kellett hogy essen március 12-ével. Mi ekkor már figyelmeztettük arra kellő tisztelettel a kormányt és a Szocialista Pártot, hogy gondolják át ezt a mániákus ragaszkodást március 12-éhez, gondolják át azt, hogy megéri-e önmagukat fanfárok és melldöngetés közben ünnepelni egy pártkongresszuson, miközben a kormány kezét kötik meg, a kormány tárgyalási pozícióját rontják jelentősen azáltal, hogy egy meghatározott időpontra kérik és ígérik a matricásítást.

Sajnos, tisztelt képviselőtársaim, tisztelt miniszter úr, úgy tűnik, hogy igazunk lett. Igazunk lett, mert a magyar állam az elkövetkezendő időszakban mintegy 650-670 milliárd forintot kell hogy kifizessen úgy, hogy kisebbségi részt vett az M5-ös autópályából, 40 százalékot, holott, tisztelt miniszter úr, tisztelt képviselőtársaim, ennek feléből, harmadából meg lehetett volna oldani a 100 százalékos tulajdonvásárlást a Szegedig történő továbbépítéssel együtt.

Hol van ilyenkor Keller László? Hol van ilyenkor az az államtitkár, aki a közpénzek feletti éber és pártatlan őrködést ígérte a választópolgároknak? Lesz-e ilyen vizsgálat, miniszter úr? Miért a legpazarlóbb, miért a legdrágább megoldást választotta a kormány ebben az esetben? Miért kellett egy silány pártígéret miatt adófizetők százmilliárdjaival szórakozni?

Várom megtisztelő válaszát. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)

SZIJJÁRTÓ PÉTER (Fidesz): Köszönöm a szót, tisztelt elnök úr. Miniszter úr, én természetesen nagyra értékelem az ön erőfeszítéseit, ahogy informatikai miniszterként ebben a közlekedési témában megpróbálja állni a sarat és megpróbálja védeni a mundér és a kormány becsületét. Érdekes persze a közlekedési államtitkárt a súgó szerepében látni ön mellett, talán egy ésszerűbb leosztást a kormányon belül találhattak volna ezen kérdések megválaszolására.

Tisztelt Miniszter Úr! A TriGránit és a Deutsche Bank jóval olcsóbb, jóval kedvezőbb, a költségvetést meglehetősen kímélő megoldást ajánlott volna. Miniszter úr, önök három év alatt, most három év alatt 74 milliárd forintot tartoznak kifizetni úgy az adófizetők pénzéből, hogy 40 százalékos tulajdonrészt vásárolnak az autópályában; 72 milliárd forint kifizetésével a 100 százalékos tulajdonrészt most meg lehetett volna... Gál J. Zoltán és maga a miniszterelnök azt állította, hogy a 101 milliárd forintos bevételből, amely a Postabank privatizációjából származik, meg fogják oldani ezt a kérdést. Hol van az a 101 milliárd forint? Hol van a Postabank privatizációjából befolyt összeg? (Zaj, közbeszólások az MSZP soraiból.) És még egyszer kérdezem, miniszterként nyilván tudja: hol van Keller László?

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)

SZIJJÁRTÓ PÉTER (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Miniszter Asszony! Tisztelt Országgyűlés! Úgy tűnik, a politikában is megtalálhatók a félelem helytartói, akik, ha nincs félelemre okot adó tényező, akkor gyorsan kreálnak egyet. Ha kell, 23 millió románnal riogatnak, vagy ha kell, szélsőséges elemeket találnak meg annak érdekében, hogy sugallhassák: féljetek, emberek.

Felveti a hatóságok felelősségét, hogy Budapest neonáci rendezvénynek adhatott otthont - mondta Kovács László szocialista pártelnök 1999-ben, a Vér és Becsület elnevezésű szervezet tüntetése után, majd közölte, pártja törvénymódosítást terjeszt be, hogy ez az eset többé ne fordulhasson elő. Nos, tisztelt Országgyűlés, törvénymódosítás nem történt, azonban ez az eset többé valóban nem fordulhatott elő, legalábbis 2003-ig nem.

A polgári kormány ugyanis megtalálta a módját annak, hogy hasonló szervezetek ne zavarhassák meg az emberek nyugalmát, ne sérthessék meg honfitársaink és embertársaink méltóságát. Aztán 2003-ban, már a szocialista-szabad demokrata kormányzás idején újra lehetőséget kapott a Vér és Becsület, és demonstrálhatott a Kossuth téren, néhány napja pedig a Hősök terén vonulhatott fel a szervezet. Tehette mindezt a hatalmon lévő kormány asszisztálása mellett. Pedig mi figyelmeztettük, sőt kértük is a kormányt, tegyen meg mindent a szélsőséges demonstráció megakadályozása érdekében. A szélsőségektől való elhatárolódás, azaz a demonstráció betiltása helyett azonban lehetővé tették, hogy nemzetellenes, kirekesztő jelszavak hangozzanak el a Hősök terén. Mindez, mondhatni, ördögi módon összecseng a pártelnök, Kovács László azon iránymutatásával, amely szerint az MSZP nagy hangsúlyt kíván fektetni a jobboldali radikalizmus bemutatására az európai parlamenti kampány során.

A demonstráció betiltása a nyugalom megőrzésére, míg engedélyezése a félelem keltésére volt alkalmas. Nos, a szocialisták ez utóbbit választották, mindezt az árokbetemetés, az összefogás és a közös lista jegyében.

Tisztelt Miniszter Asszony! Miért nem tett meg mindent a kormány a szélsőséges demonstráció betiltása érdekében? Továbbá nagy tisztelettel kérdezem öntől, egyetért-e ön a párt elnökével. Egyetért-e ön Kovács Lászlóval, miszerint fennáll a hatóságok felelőssége, ha Budapest egy neonáci rendezvénynek adhat otthont?

Várom megtisztelő válaszát. (Taps az ellenzéki padsorokban.)

SZIJJÁRTÓ PÉTER (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Miniszter Asszony! Mindig érdekes hallgatni a szocialista képviselőket, amikor szemforgatásról beszélnek. Miniszter Asszony! Az önök kommunikációjában nagyon erőteljes és nagyon hangsúlyos helyet kap a szélsőségek elleni küzdelem, legalábbis a kommunikációban ez egészen biztos. Itt lett volna a lehetőség, tisztelt miniszter asszony, hogy önök ezen a téren bizonyítsanak. (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Úgy van!) Önök ezt nem tették meg. El lehetett volna határolódni ettől a szélsőséges demonstrációtól, mint ahogy azt a Fidesz meg is tette. (Derültség a kormánypárti padsorokban.)

Valóban, mi még petícióban is fordultunk miniszter asszonyhoz, azonban miniszter asszony ennek ellenére nem cselekedett.

(14.10)

Nos, tisztelt miniszter asszony, azt gondolom, hogy ön meglehetősen nehéz helyzetbe hozta a frakcióját. Hogy is van az a nehéz szó? Azt gondolom, úgy, hogy “útelágazásö. Útelágazáshoz érkeztek (Derültség a Fidesz soraiban.): vagy önnel mennek és megszavazzák a válaszát, vagy nemmel szavaznak, és akkor elhatárolódnak egy ilyen demonstrációtól.

Mi elhatárolódunk, és nemmel szavazunk. (Taps az ellenzéki padsorokban.)

SZIJJÁRTÓ PÉTER (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Azt gondolom, hogy nincsen olyan parlamenti képviselő, de nincs is olyan ember, aki ne értene egyet több olyan céllal is, ami leírásra került a magyar közlekedéspolitikáról szóló koncepcióban. Ki ne értene egyet abban, hogy ennek a koncepciónak a feladata az Európai Unióba való integrálódásunk elősegítése? Ki ne értene egyet azzal, hogy a közlekedésbiztonság javítása elsőrendű kérdés? Ki ne értene egyet a 2006-ig terjedő szakaszban kiemeltként kezelt feladatok fontosságával vagy akár a 2015-ig prioritásként megfogalmazott feladatok fontosságával?

(13.10)

Én azonban azt gondolom, tisztelt képviselőtársaim, ha mögé nézünk azoknak az intézkedéseknek, illetve azoknak a konkrét tevékenységeknek, amelyeket a kormány jelenleg közlekedéspolitika címén folytat, akkor megkérdőjeleződik, hogy az itt leírt célokat valóban komolyan gondolják-e, vagy ha komolyan gondolják, akkor meg tudják-e tenni, illetve ha komolyan gondolják, akkor miért úgy cselekszenek, ahogy cselekszenek manapság.

Hadd idézzek a nem túl hosszú koncepció 2. oldaláról, ami magának a koncepciónak egyébként az utolsó oldala is: “az európai normáknak megfelelő vasúti törzshálózat fejlesztése az egységes európai vasúti hálózat részekéntö. Ezt egy fontos, kiemelten kezelt feladatként, fejlesztésként említi a koncepció: európai normáknak megfelelő vasúthálózat.

Azt gondolom, ha valaki már látott európai vonatokat, európai vasúthálózatot, az tudja, hogy milyen magas szakmai követelményeknek kell megfelelni ahhoz, hogy azt mondhassuk, hazánk vasúti rendszere minimum európai szintű, vagy alkalmas, méltó arra, hogy az európai közlekedési rendszerbe bekapcsolják.

No, ehhez képest az elmúlt hetek nem szóltak másról, mint hogy már maguk a vasutasok és a vasutasok szakszervezete is aláírásgyűjtést indítványozott, kezdett annak érdekében, hogy ne csökkenjen tovább a hazai vasúti szolgáltatás színvonala. Azt kérik a Gazdasági és Közlekedési Minisztériumtól a vasutasok szakszervezetének tagjai, hogy a nemzeti vasúttársaság jövőjét hosszú távon meghatározó, átfogó közlekedéspolitikai koncepció megszületéséig függesszenek fel minden olyan intézkedést, amelyek a vasúti szolgáltatás színvonalának további csökkenéséhez vagy a közlekedésbiztonság romlásához vezetnek. Ez tehát azt mutatja, hogy maguk a vasutasok is látják és így gondolják, hogy azok az intézkedések, illetve az a közlekedéspolitika, amely jelenleg érvényben van, bizony abszolút ellenirányban hatnak azokkal a célokkal, amelyeket itt megfogalmaznak, hiszen itt közlekedésbiztonságról, európai színvonalú vasútról van szó, mint kiemelt feladat. Ehhez képest látszik, hogy a jelenlegi intézkedések nem ebbe az irányba mutatnak.

A 2004. évre nagyarányú létszámcsökkentést terveztek a nemzeti vasúttársaságnál. Kérik a vasutasok, hogy a fenntartási tevékenység kihelyezését függesszék fel; kérik, hogy a gazdasági társaságok privatizációját és a vasúti ingatlanok értékesítésének folyamatát függesszék fel; és kérik - és azt gondolom, ezzel is egyet lehet érteni -, mivel az adófizetők pénzéről és az adófizetők pénzén létrehozandó vagy feljavítandó társaságról van szó, hogy az adófizetők érdekében egy társadalmi konszenzuson alapuló, nemcsak a gazdasági, hanem a környezeti és biztonsági, településfejlesztési szempontokat is előtérbe helyező rendszer jöjjön létre.

Ezek után mit olvashatott az ember az elmúlt hetekben? Kiderül, hogy a vasút már nem is a saját hálózatán szállítja a saját postáját, közútra megy a vasúti postaszállítás, a vasút a saját postáját közúton szállítja. Azt gondolom, ez sem igazából előremutató jelenség, ez sem igazából abba az irányba mutat, hogy európai szintű vasúti törzshálózat jöhetne létre.

Másrészt pedig az elmúlt években a legalacsonyabb az a 9,77 milliárd forint, amit a MÁV a központi költségvetési pénzből fejlesztésre fordíthat. Ha arról beszélünk, hogy a MÁV-ot európai szintű vasúti szolgáltatóvá akarjuk tenni, akkor nagyon komoly fejlesztésekre van szükség, hiszen azt gondolom, mindannyian utazunk vonaton, nagyjából tudjuk, hogy milyen színvonalon teljesít ma a nemzeti vasúttársaság. De még egyszer mondom, a cél természetesen közös, a céllal egyet kell érteni.

Azt gondolom továbbá, tisztelt államtitkár úr, tisztelt képviselőtársaim, hogy ha koncepcióról beszélünk, akkor túl azon, hogy jó lenne, ha a koncepció költségvetési, gazdasági háttere biztosítva lenne, túl azon, hogy jó lenne realitásokat kitűzni, és jó lenne, ha a jelenlegi kormányzati magatartás ezen célokkal egy irányba, párhuzamba mutatna, érdemes a már hatályban lévő törvényekkel is szinkronba hozni a koncepciót és szinkronba hozni a kormányzati intézkedéseket. Merthogy a területfejlesztésről, területrendezésről szóló törvény többek között öt nemzetközi és országos jelentőségű közforgalmi kikötőt nevez meg Magyarországon - és ezeknek a fejlesztése nem csupán helyi érdek. Ezek közül az egyik Győr-Moson-Sopron megyében, a Duna folyón található Győr-Gönyű kikötő, amely jelenleg is a 2000-es fejlettségi színvonalon áll, holott a forgalma azóta folyamatosan nő, és tavaly 300 ezer tonna fölötti áru ki-, illetve berakodását regisztrálták ebben a kikötőben, ami egyébként háromszorosa a 2000-ben regisztrált teljesítménynek. Amikor átadták ezt a kikötőt, amely, még egyszer mondom, azon öt nemzetközi és országos jelentőségű közforgalmi kikötő között szerepel a területfejlesztési törvényben, amelynek fejlesztése nem csupán helyi érdek, már akkor is mindenki látta, hogy a megvalósuló kombinált áruszállítást csak a vasúti csatlakozás kiépítése tudja teljessé tenni, így lesz biztosítható majd a konténerrakodás, a ROLA szállítási módszer bevezetése és így tovább. Azonban ennek a kikötőnek a fejlesztésére most sincsen előirányozva támogatás, azóta sem jutott rá pénz.

Azt gondolom, hogy ennek a kikötőnek a fejlesztése nemcsak megyei érdek, mert összegyűltek a megyei önkormányzat tisztségviselői, a gönyűi önkormányzat tisztségviselői, a térség országgyűlési képviselői, kértük a közlekedési tárcát, kértük a pénzügyi tárcát, hogy legyen segítségére a Győr-Gönyű Kikötő Rt.-nek az európai uniós források megpályázásakor. Hiszen ezen az állami tulajdonban lévő területen eddig mintegy 4,5 millió eurós fejlesztés valósult meg, ebben három hajóállomás, kamionparkoló és kiszolgálóhelyiségek építése jelent meg. Azonban nem lehet a kikötőt tovább fejleszteni anélkül, hogy a Győr-Budapest amúgy is kiemelten kezelt vasúti fővonalról iparvasúti leágazás ne épülne meg. Mintegy 42 millió euróra van szükség ahhoz, hogy ezt a regionális és nemzeti jelentőségű kikötőt is megfelelő szintre tudjuk fejleszteni. Nyilvánvalóan ehhez az európai uniós források igénybevétele elengedhetetlen lesz.

Éppen ezért kérem az államtitkár urat, kérem a Gazdasági és Közlekedési Minisztériumot, hogy amennyiben komolyan gondolják a 2015-ig prioritást élvező fejlesztések között a logisztikai szolgáltató központok hálózatának és a korszerű kombinált fuvarozási terminálok fejlesztésének gondolatát, valamint a magyar Duna-szakaszon megfelelő vízi út infrastruktúrájának fejlesztését, akkor azt kérem, államtitkár úr, hogy ez ügyben legyenek a Győr-Moson-Sopron megyei képviselők segítségére, segítsék azt a nagyon komoly érdeket, hogy ez a kikötő ott a fennálló törvények értelmében is megvalósuljon.

Köszönöm szépen a figyelmet.

SZIJJÁRTÓ PÉTER, az ifjúsági és sportbizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Államtitkár Úr! Tisztelt Országgyűlés! Elnök úr, természetesen tisztában vagyok azzal, hogy a kisebbségi vélemény ismertetésekor a Házszabály szerint csak a bizottsági ülésen elhangzottakról lehet szólni, azonban egy mondatnyi kitekintést engedjen meg nekem. Rendkívül sajnálom, hogy a tavalyi évhez hasonlóan az idén is elhagyja a termet az ifjúsági miniszter, miután megtartja expozéját. Ha ennyire fontos az ifjúság ügye a tárca és a miniszter számára, akkor azt gondolom, hogy komoly bajban van az ifjúság.

Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Az ifjúsági és sportbizottság ülésén az ellenzéki képviselők nemmel szavaztak a jelentés általános vitára való alkalmasságáról. Ugyanis amikor elolvastuk az egész jelentést, akkor nagyjából az fogalmazódott meg bennünk, az az érzés uralkodott el rajtunk, hogy a jelentés készítője nagyjából úgy járt, mint az a vonaton utazó utas, aki elmegy a büfékocsiba, és kicsit többet iszik a kelleténél, majd nem talál vissza fülkéjébe. Amikor megkéri a kalauzt, hogy segítsen neki, a kalauz megkérdezi, hogy valami orientációt mondjon már a tisztelt utas, nem emlékszik-e a kupé számára. Mire mondja, hogy arra sajnos nem, viszont azt tudom, hogy az ablak előtt egy nagy rét volt, és sok tehén legelt rajta.

Azt gondolom, hogy a kormány ezzel a dokumentummal is nagyjából így van, mert adtak elénk egy jelentést a gyermekek és az ifjúság 2002-es helyzetéről, de a saját helyükre már nem találtak vissza, és a problémákkal, gondokkal összefüggésben megtett kormányzati intézkedések helyett csak használhatatlan információk tömkelege található ebben a jelentésben. A jelentést szerkezete szempontjából kritika nyilvánvalóan nem érheti, hiszen a szerkezet rendben van, bemutat egy-egy korosztályt érintő területet, majd az ehhez kapcsolódó kormányzati munkát is megpróbálja felvázolni, és található néhány vélemény is a civilek részéről.

A tartalom azonban, tisztelt képviselőtársaim, meglehetősen hiányos. A feltárt helyzet és a vázolni próbált kormányzati intézkedések még köszönő viszonyban sincsenek egymással. Elhangzott a bizottság ülésén kormánypárti oldalról, hogy a jelentés 2002-ről szól. Ehhez képest az expozéban is arról hallunk, hogy majd milyen programok fognak elindulni, mik a kormányzat elképzelései. Érdekes, hogy a 2002. május előtti időszakról meglehetősen röviden szól a jelentés, így ebből következhet már a tartalmi üresség is. Arról nem is beszélve, hogy 2002, ha már erről az évről beszélünk, a választási ígéretek éve volt. A fiataloknak Kánaánt ígértek, a fiatalok számára számos választási ígéret hangzott el, akár személyesen Medgyessy Pétertől, akár az ő csapatától.

(15.50)

Ehhez képest nem utazhatnak ingyen a fiatalok, ehhez képest nincs ingyen tankönyv minden általános iskolásnak, és a sort lehetne hosszan folytatni.

2002 nyaráig sikeresen működött az ifjúsági párbeszéd rendszere is, amely lehetőséget adott az ifjúsági korosztályt képviselő szervezeteknek, hogy javaslatokat adjanak a kormányzati munkához, hogy érvényesíthessék a korosztály érdekeit. Nos, a 2002 májusában hatalomba lépett kormánynak ez természetesen nem tetszett, és egy szempillantás alatt megszüntette az ifjúsági érdekérvényesítésnek ezt a rendszerét. Ehelyett mind a mai napig jól működő, hatékony rendszer nincs, mi ugyanis nem tekintünk annak egy felülről való presszióval, kormányzati támogatással és ambicionálással létrehozott szervezetet.

Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Államtitkár Úr! 2002-ben számos ifjúsági program épült le, számos választási ígéret nem teljesült. Önök ígértek nemzedéki életpályamodellt, de a mai napig nem tudjuk, hogy ez hol van. A jelentés szól nemzeti gyermek- és ifjúsági stratégiáról. Mondja már el nekünk valamelyik kormányzati tisztségviselő vagy valamelyik kormánypárti képviselő, hogy miben áll a nemzeti gyermek- és ifjúsági stratégia. Ugyanis erről sem hallottunk még, ezért azzal a gyanúperrel kell élnünk, hogy ilyen nincs is. Ígértek gyermekmosoly-programot, ígértek erőszakmentes médiát, száz gyermekmosoly-klubot. Úgy tudjuk, hogy az országban mindössze egy létesült. Hol van a maradék kilencvenkilenc, hol vannak a választási ígéretek?

Azt gondolom, tisztelt képviselőtársaim, hogy ez a néhány kiragadott momentum - amit majd, ha elnök úr lehetőséged ad rá, a vita további szakaszában hosszabban is kifejtenénk - is indokolja azt, hogy az ellenzéki képviselők miért vélekedtek úgy, hogy ez a jelentés itt és most általános vitára alkalmatlan.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps az ellenzéki oldalon.)

SZIJJÁRTÓ PÉTER (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Amikor az Orbán Viktor által vezetett kormány az első jelentést elkészítette, akkor európai uniós mintákat, elsősorban a svéd mintát vette alapul. Természetesen előtte is kellett volna, hogy készüljenek jelentések, de Kiss Péter 1996-ban hat, Magyar Bálint 1997-ben pedig harminchat oldalon mondott el mindent a korosztályról és az értük végzett kormányzati munkáról. Azt gondolom, ezeket nehezen lehet jelentésként minősíteni.

A jelentés szerkezetének az a lényege, hogy bemutatásra kerül egy korosztályt érintő terület, a hozzá kapcsolódó kormányzati munka, valamint a civil szervezeteknek a gyermekek és a fiatalok helyzetéről alkotott véleménye. Mivel a jelentés követi ezt a szerkezetet, ezért ebből a szempontból kritika nem érheti, annál inkább a tartalommal kapcsolatban.

Mi úgy látjuk, hogy a feltárt helyzet és a megtett kormányzati intézkedések sokszor még köszönő viszonyban sincsenek egymással, de hangsúlyoznom kell, hogy ezek már 2003-as kormányzati intézkedések, amelyekről többek között a miniszter úr is beszélt, és amelyekről az előttem felszólaló képviselők is megannyiszor szóltak, a 2004-es intézkedésekről, a tervbe vett intézkedésekről már nem is beszélve.

A jelentés számtalan megállapítást tesz, amiből egyértelmű kormányzati cselekvéseknek kellene következniük, ezzel szemben azonban a kormány számtalanszor hajtott végre olyan intézkedést, amely éppen negatív irányba mutat a fiatalok szemszögéből nézve. Nem tudjuk persze, hogy az ifjúsági kormányzat vezetője, a mindenkori gyermek-, ifjúsági és sportminiszter vajon milyen tevékenységet fejtett ki ezen intézkedések meghozatalával szemben, tény azonban, hogy a kormány mégis meghozta, megtette ezeket az intézkedéseket.

(17.30)

Nos, a jelentés vezetői összefoglalója arra kér minden olvasót, hogy ne csak egy évre koncentráljon, hanem a folyamatokra. Nos, azt gondolom, illő megfogadni ezt a tanácsot és így nézni végig a jelentést.

Nos, a jelentés megállapítja, hogy a fiataloknak tanulmányaik folytatásához támogatásra van szükségük. Így van, egyetértünk. Ezzel szemben azt látjuk, a kormány úgy gondolja ezt a támogatást, hogy közben a jegyáremelkedések következtében a tanulóbérletek ára gyakorlatilag duplájára emelkedik. Adókötelessé váltak a nyelvtanfolyamok, emelkedett a diákhitel kamata, újra napirenden van a tandíjkérdés, hiszen maga az oktatási miniszter vetette fel ezt egy konferencián.

Nos, van egy rózsaszín vízió a jelentésben a fiatalok lakhatási helyzetéről. Ez furcsa akkor, amikor a bérlakásprogramra fordítható 21 milliárd forintos összeg 10 milliárd forintra csökken, az otthonteremtési programmal kapcsolatban meghozott intézkedések pedig kevésbé mondhatók pozitívnak, kevésbé találkoznak - azt gondolom - a fiatalok, de az egész társadalom tetszésével is.

Egy másik helyen a dokumentum a következőképpen fogalmaz: radikálisan csökkent a kollégiumi elhelyezésben részesülők száma, pedig az igénylők évről évre többen lettek. Nos, mindezek után a kormány megszünteti a Nemzeti Kollégiumi Alapot, és a Medgyessy Péter által valamelyik sportcsarnokban valószínűleg piros dzsekiben beígért 10 ezer új kollégiumi férőhelyből még egyetlenegyet sem építettek meg. Nos, ha önök ilyenkor azt mondják nekünk, amikor számon kérünk, hogy kérjük számon időarányosan a történteket, akkor én szeretném megkérdezni, időarányosan az a 4300 kollégiumi férőhely - körülbelül ennyi az időarányos teljesítés - hol van. Egyébként erről a miniszter úr is beszélt itt az expozéjában, és ott is 10 ezret említett.

Nos, a jelentés beszél arról, hogy az Esély a Tanulásra Közalapítvány támogatása nélkül hallgatók nem képesek folytatni a tanulmányaikat. Ugyanakkor a kormányváltáskor még 500 millió forintos támogatással bíró közalapítvány által elosztható ösztöndíjak forrását immár 200 millió forint alá csökkentették.

A jelentés elismerően szól - egyébként a polgári kormány időszaka alatt létrehozott - regionális ifjúsági intézményrendszerről. Természetesen egyetértünk. Azzal már kevésbé, hogy a miniszter rendeletére vagy minisztériumi rendeletre tavaly év végén újra kiírták a regionális ifjúsági irodák vezetői pályázatait. Hiába a szakmai testületek véleménye, hiába az általuk megfogalmazott ajánlás, új pályázat került kiírásra, és természetesen nagyon reménykedünk, hogy a kinevezett irodavezetők személyükben egybe fognak esni a szakmai testületek által javasolt vezetőkkel. Ezzel kapcsolatban egyébként vannak különböző aggályaink, de ne legyen igazunk.

Nos, 2002-ben számos olyan program is leépült, amely addig sikeresen működő ifjúsági programnak számított, helyükbe pedig számtalan ígéret lépett. Ígértek 2002 őszére nemzedéki életpályamodellt. Ha most ilyen lenne vagy létrejött volna, valószínűleg szerepelne a jelentésben. Én nem találtam.

Azután ígértek gyermekmosoly-programot. A mai napig nem létezik. Ígértek száz gyermekmosoly-klubot, Jánosi György maga ígérte meg. Hol van a száz gyermekmosoly-klub? Ígértek erőszakmentes médiát. Ha valaki bekapcsolja a tévét, azt gondolom, megbizonyosodik róla, hogy ez sem igazán sikerült, sőt a programért felelős minisztériumi osztályt is felszámolták, amelyet egyébként 2002 nyarán hoztak létre. Tehát hamar bebizonyosodott, hogy nem igazán sikeres.

Nos, a jelentés beszél a roma gyermekek integrációjáról. Mondhatni, a roma gyermekek kerültek az ifjúságpolitika fókuszába. Ez egyébként akkor érdekes, amikor tudjuk, hogy a Gyermek-, Ifjúsági és Sportminisztérium 6,5 millió forintos soron kívüli, pályázat nélküli támogatást biztosított Rácz Péter szervezetének, aki ellen egyébként a gyermekvagyon furcsa kezelése miatt eljárás folyik. Tehát Rácz Péter szervezetének, az Úttörő Szövetségnek 6,5 millió forintot adtak pályáztatás nélkül, soron kívül, mondván, hogy nincsen lehetőség roma és nem roma gyerekek közös táboroztatására. Akkor hogyan van fókuszban a roma gyerekek integrációja, ha nincsen ilyen pályázati lehetőség?

Nos, megszűnt az ifjúsági párbeszédprogram, a turisztikai munkabizottság, a miniszteri delegáltak száma a duplájára emelkedett a regionális ifjúsági tanácsokban, és úgy tűnik, ha az ember megnézi a költségvetés Gyermek-, Ifjúsági és Sportminisztériumra vonatkozó fejezetét, bizony, a Nemzeti Gyermek- és Ifjúsági Közalapítvány máig tartó kivéreztetése sem túlzó kifejezés.

Nos, a jelentésben komoly eredményként számolnak be a jelentés írói a GYISM által szervezett nyári, valamint téli táborokról. Némi árnyékot persze vet az ügyre, hogy a GYISM körülbelül kétszer annyiból oldotta meg ezeknek a gyermekeknek a táboroztatását, mint amennyit a szervezetektől és az iskoláktól elvár. Azt is tudjuk, hogy a GYISM beszállítói hamar a pénzükhöz tudnak jutni. Mindannyian tudjuk, a tavalyi évben a nyári táborok kifizetése gyakorlatilag az év végére történt meg. Azért furcsa egy balatoni tábort sítáborrá átminősíteni.

Nos, azt gondolom, ez a néhány példa szemléletesen mutatja, hogy bár lehet, hogy a helyzetelemzés remek, az innen vezető kormányzati intézkedések azért nagyon sok kérdőjelet hagynak maguk után. Éppen ezért örülök annak, hogy Arató képviselőtársam valamifajta gyermek- és ifjúsági stratégia körvonalazódásáról beszélt. Nemcsak azért örülök ennek, mert ezt már jóval korábban megígérték, végre teljesül, örülök azért, mert, még egyszer mondom, a helyzetelemzés, a megállapítások és az intézkedések között még a minimális összhangot sem tudjuk felfedezni. Éppen ezért azt gondolom, ez a törekvés dicséretes, hogy végre legyen gyermek- és ifjúsági stratégia. Azt gondolom, mi mindig nyitottak voltunk olyan kezdeményezések előtt - ezt egyébként a polgári kormány tevékenysége is mutatta -, amelyek valóban a gyermekek és az ifjúság érdekét szolgálják.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps az ellenzék padsoraiban.)

SZIJJÁRTÓ PÉTER (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Zuschlag képviselő úrnak szeretném mondani, úgy kezdtem a felszólalásomat, hogy Kiss Péter 1996-ban valóban hat teljes oldalon keresztül bemutatta, hogyan áll az ifjúság helyzete, és a kormányzat mit tett e társadalmi réteg élethelyzetének javítása érdekében. Ha ezt jelentésnek nevezhetjük, akkor legyen igaza.

Arató képviselő úrnak szeretném mondani, hogy nem mi vagyunk, akik tandíjjal riogatunk, nem mi hoztuk fel a tandíjkérdést. Magyar Bálint oktatási miniszter egy konferencián mondta, hogy bizony a tandíj ügyének kérdését nem lehet megkerülni, amikor a magyar felsőoktatás finanszírozásának megújításáról gondolkozunk. Azt, hogy én most ebben az ügyben Magyar Bálintnak vagy Arató Gergelynek higgyek, viszonylag nehezen tudom eldönteni, de kérem, hogy ezt a gyengeséget bocsássák meg nekem.

Nagyon szépen megköszönném azt a listát, amit képviselőtársam ígért a kormányzati pozitív intézkedésekkel kapcsolatban az ifjúság szféráját illetően, ehhez jó munkát kívánnék. Csak annyit szeretnék kérni, hogy a pozitív intézkedések között például az otthonteremtési program átalakulása, ha lehet, akkor ne szerepeljen, mert szerintem az adójóváírás felére csökkentése, a hitelplafon csökkentése, a kamattámogatás csökkentése nem biztos, hogy pozitív intézkedés; mint ahogy nem biztos, hogy pozitív a kormányfő által beígért és az ifjúsági és sportminiszter szerint 2004-ben teljesülő ingyenes jogosítvány elmaradása, ezt se említsék a pozitív intézkedések között; de ha lehet, akkor ne kerüljön ide a közlekedési viteldíjak emelkedése sem, mert emlékezhetünk arra, hogy ezt is ingyenesnek ígérték. Ami ezen kívül volt pozitív intézkedés, arról pedig nagy tisztelettel várom a listát.

Köszönöm szépen.

SZIJJÁRTÓ PÉTER (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök asszony. A kérdés személyes jellege miatt megvárom azt a megtisztelő alkalmat, hogy miniszterelnök úr személyesen részt vesz az azonnali kérdések óráján.

SZIJJÁRTÓ PÉTER (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Miniszter Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Medgyessy Péter 2002 tavaszán ország-világ színe előtt a szavát adta arra vonatkozóan, hogy megválasztása esetén nem lesz gázáremelés (Közbeszólás az MSZP padsoraiból: Jaj!), és igen kemény szavakkal illette a polgári kormány politikusait, akik az önök hatalomra kerülését garanciának tekintették a 40 százalékos gázáremelés végrehajtására.

Nézzük, mi történt ez elmúlt röpke másfél év alatt! A Magyar Energia Hivatal szerint idén januártól a 3000 köbméter felett fogyasztó polgárok gázszámlája 28 százalékkal emelkedik, és ők semmifajta kompenzációra nem tarthatnak igényt. A 28 százalék tehát 28 százalékot jelent. Mennyi is volt tavaly a májusi gázáremelés mértéke? Nos, 12 százalék. Nem nehéz összeadni: 28 százalék plusz 12 százalék éppen 40 százalékot ad ki. Nos, tisztelt országgyűlés, vajon alaptalan riogatásról volt-e szó, vagy csupán a Fidesz adott egy teljesen pontos és hiteles gazdasági előrejelzést? (Közbeszólás az MSZP padsoraiból: Jaj!)

Tisztelt Miniszter Úr! Medgyessy Péter 2002. április 5-én a Közgazdaság-tudományi Egyetemen, Orbán Viktorral folytatott vitája során azon morfondírozott, hogy az emberek a szónoki képességet, vagy az akadozó, ámde szívből jövő, őszinte beszédet tartják-e többre. Nos, a miniszterelnök a február 16-ai beszédében itt, a parlamentben szívből jövően és őszintén azt mondta, idézem: “Kezdjük magunkon a változtatást és a takarékosságot!ö Majd számos fórumon nyilatkozott arról, hogy a Draskovics-csomag intézkedései a lakosságot nem, csupán az államigazgatást érintik. A gazdasági miniszter úr azonban cáfolta ezt egy televízió-műsorban, amikor is arról tájékoztatta a közvéleményt, hogy a tárcáját sújtó elvonások egy részét kénytelen továbbterhelni a lakosságra, mégpedig a gépkocsi-vizsgáztatási díjak emelése által.

Az őszinteség jegyében most kivételesen nyílt és egyenes választ várnék a kormány válaszoló tagjától. A lehető legmélyebb tisztelettel kérdezem: mennyit ér Medgyessy Péter szava? Mit üzen Medgyessy Péter azoknak a polgároknak, akik ez év januárjától pontosan 40 százalékkal fizetnek többet a lakossági gázszolgáltatásért, mint 2002 tavaszán? Mit üzen Medgyessy Péter azoknak a gépkocsi-tulajdonosoknak, akik egy hónappal ezelőtt, minden csalódás dacára, újra csak elhitték a legfrissebb ígéretét, miszerint a Draskovics-csomag 185 milliárd forintját nem a polgárok zsebéből kívánja kivenni? Végül kérdezem a miniszter úrtól, megemeli-e a kormány a gépkocsi-ellenőrzési díjakat, a polgárokra hárítva ezzel a Draskovics-csomag terheit - igen vagy nem?

Őszinte, nyílt és egyenes válaszát előre is tisztelettel köszönöm. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)

SZIJJÁRTÓ PÉTER (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Miniszter Úr! Én nagy tisztelettel hallgattam az ön válaszát, de azért remélem, ön sem gondolja azt, hogy az egy ellenzéki képviselő hibája, ha megkérdezi a miniszterelnököt, hogy mennyit ér az ő szava, akkor elmenekül, és önt kéri meg a válaszadásra. (Dr. Lamperth Mónika: De bizony!) Azt gondolom, nem én vagyok a hibás ebben az esetben.

Nos, miniszter úr, ön hazugságokat említett. Én szeretném megkérdezni, hogy akkor ebben az esetben ki hazudik: Medgyessy Péter, aki azt mondta, hogy nem lesz gázáremelés, vagy a Magyar Energia Hivatal, amelynek a honlapján feketén fehéren az áll, hogy a 3000 köbméter feletti fogyasztók 28 százalékkal fizetnek többet? Vagy az hazudik, aki belátja, hogy önök tavaly májusban 12 százalékkal emelték a gáz árát? Vagy az hazudik, aki azt mondja, hogy 28 százalék plusz 12 százalék az 40 százalék?

Miniszter úr, bevallom őszintén, én most Medgyessy Péter korábbi kijelentését illetően útelágazáshoz érkeztem. Nem tudom, hogy a miniszterelnök úr hazudott-e akkor, amikor megígérte, hogy nem lesz gázáremelés, vagy egyszerűen nem ért a piacgazdasághoz. Nézze, amennyi időt a KGST-piac vezetésében eltöltött, ezt is el tudom képzelni.

A választ nem tudom elfogadni. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)

SZIJJÁRTÓ PÉTER (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Nem azért, mert ma már egyszer szóváltásba kerültünk miniszter úrral, hanem a feltett kérdés személyes jellege miatt megvárom inkább, amíg miniszterelnök úr megtiszteli személyes jelenlétével az azonnali kérdések óráját.

SZIJJÁRTÓ PÉTER (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Miniszterelnök Úr! Azt gondolom, abban hosszú ideje egyetértés van a politikai paletta két oldala között, hogy fel kell, fel kellett oldani azt a méltánytalan helyzetet, amit az eredményezett, hogy egy 1994-ben megkötött, majd '95-ben tovább súlyosbított koncessziós, illetve finanszírozási szerződés miatt hazánkban volt a kontinens, de talán a világ legdrágább autópályája is, amin több ezer forintot kellett fizetnie egy autósnak, ha néhány kilométert meg kívánt tenni.

Az emberek azonban elbizonytalanodtak, amikor is január óta egyre furcsább hírek jelentek meg a kormány és a kezelő társaság között folytatott tárgyalásokról. Elbizonytalanodtak, mert korábban ön, miniszterelnök úr, azt mondta ‑ és egy miniszterelnöki nyilatkozatnak komoly súlya van ‑, hogy a Postabank privatizációjából származó összeg fog a vétel forrásául szolgálni, később pedig több kormány-tisztségviselő szájából megtudhattuk, hogy ez nem igaz.

Aztán elbizonytalanodtak akkor is, amikor az egyik kormánytag elkezdett arról beszélni, hogy a kormány csak kisebbségi tulajdonrészt kíván vásárolni az üzemeltető társaságban, a társaság az autópálya teljes egészében vagy többségében való megvásárlása helyett. Aztán az emberek elbizonytalanodtak akkor is, amikor látták azt, hogy az állampolgárok pénzén megoldandó kérdést a kormány, illetve a nagyobbik kormányzó párt, a Szocialista Párt egy pártígéretté, kongresszusi felajánlássá silányította, és a március 12-i kongresszusi ígérettel a kormányt hozta lehetetlen helyzetbe, a kormány kezét kötötte meg, és a kormány tárgyalási pozícióját rontotta le véglegesen.

Ekkor már az emberek végképp elbizonytalanodtak abban, hogy a kormány a számukra legelőnyösebb, a pénztárcájuk és a költségvetés számára is a legkímélőbb megoldást fogja-e választani.

Miniszterelnök Úr! Miért olyan megoldást választottak, ami rosszabb a nyilvánosságra került más ajánlatoknál? Miniszterelnök Úr! A közpénzügyi államtitkár az ön kormányában miért nem vizsgálja azt, hogy valóban az adófizetők számára kedvező megoldást választottak-e önök?

Köszönöm, és várom megtisztelő válaszát. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)

SZIJJÁRTÓ PÉTER (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Miniszterelnök Úr! Azért én sajnálom, hogy ön a beszéde elején nem említette azt, hogy 1995-ben a szocialista kormány alatt megkötött finanszírozási szerződés miatt nem lehetett hozzányúlni ehhez a szerződéshez. (Kuncze Gábor: Ami javított a korábbi feltételeken.)

Miniszterelnök Úr! Önök valamiért tartanak attól, hogy nyilvánosságra kerüljenek az M5-ös autópályát üzemeltető társaság kisebbségi tulajdonrészével kapcsolatos, állami kivásárlással kapcsolatos iratok. Önök tartanak attól, hogy nyilvánosságra hozzák azokat az ajánlatokat vagy azt az ajánlatot, amelyet a kormány elutasított. A Gazdasági Minisztérium közleményében leszögezi, hogy nem kötelesek nyilvánosságra hozni ezeket az ajánlatokat. Azonban, miniszterelnök úr, itt az adófizető emberek százmilliárd forintjairól van szó. Azt gondolom, hogy egy őszinte miniszterelnöknek, egy felelősséggel gazdálkodó kormánynak nem szabad olyan megoldást választani, aminek az adófizetők százmilliárd forintokkal vesztesei lesznek.

Miniszterelnök Úr! Kérdezem öntől, miért félnek nyilvánosságra hozni az adatokat, miért félnek nyilvánosságra hozni a dokumentumokat, és miért fél a közpénzügyi államtitkár egy esetleges vizsgálattól. (Taps az ellenzéki padsorokban.)

SZIJJÁRTÓ PÉTER, a költségvetési és pénzügyi bizottság előadója: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Államtitkár Úr! A költségvetési és pénzügyi bizottság a ma délelőtti ülésén megtárgyalta a vonatkozó beszámolót és a róla szóló határozati javaslatot, és azt a parlamentnek elfogadásra javasolja.

A bizottsági ülésen megállapítást nyert, hogy a Duna Televízió egy nagy erőfeszítéseket igénylő, ámde sikeres évet tudhatott maga mögött 2002-ben, hiszen 200 millió forintos nyereséggel zárta az említett esztendőt. Főleg nagy erény ez akkor, ha tudjuk, hogy műsorok szűntek meg, műsorok költségvetését kellett drasztikusan csökkenteni.

Szintén megállapítottuk a bizottság ülésén, hogy a Duna Televízió szinte a megalapítása óta alulfinanszírozott. Amióta az Állami Számvevőszék 1995-ben megfogalmazta a másfél milliárd forintos forrást mint szükséget, azóta a megszorító intézkedések mellett további anyagi és finanszírozási problémákkal küzdött a Duna Televízió. Főleg szomorú ez akkor, ha tekintetbe vesszük azt is, hogy a televízió saját gyártású alkotásaival filmszemléken és egyéb televíziós fesztiválokon hatalmas sikerekkel szerepelt, és számos díjat nyert ilyen eseményeken.

(15.30)

Összehasonlításként elhangzott, hogy mindezen szép eredmények ellenére vagy ezek mellett is körülbelül egyötöd része a költségvetési főösszege a Duna Televíziónak, összevetve a másik közszolgálati televízióval.

Magában az alapító okiratban is a Duna Televízió esetében az szerepel, hogy a televíziót az összmagyarság egészét szolgáló, értékorientált, tájékoztató, szolgáltató és kulturális televízióként hozták létre. Mi azt gondoljuk, hogy a Duna Televízió ennek az alapító okiratban megfogalmazott célnak, illetve célegyüttesnek a legmesszebbmenőkig megfelelt. Főleg akkor, ha azt is tekintetbe vesszük, hogy 2002-ben számos új program indult el a Duna Televízióban, olyan új programok, amelyek az európai integráció értékeinek népszerűsítésére szolgálnak. Itt került megemlítésre az a furcsa tény, hogy az idei évben a Duna Televízió mindössze 3 millió forintot kap ilyen célok támogatására, míg az egyik kereskedelmi csatorna valóságshow-ja 9 millió forintos támogatásban részesül. Azt gondolom, kérdés, hogy vajon melyik tudja értékorientáltabban és hatásosabban, hatékonyabban népszerűsíteni az európai integráció gondolatát. De megállapítottuk azt is, hogy a Duna Televízió színvonalasan szólt 2002-ben a magyar gazdaságról, a magyar tudományról, a magyar művészeti ágakról, és általában arról, hogy milyen értéket képvisel a magyarság a világban.

Fontos megjegyezni azt is, hogy az ORTT jelzései kedvezőek a Duna Televízióval kapcsolatban, hiszen mindössze kilenc benyújtott panaszt regisztrálhatunk a vizsgált időszakban, és a Duna Televízió műsoraira, adásaira naponta mintegy másfél millió ember kíváncsi. Örömteli az is, hogy hat országban 21 állomáshelyre került kihelyezésre olyan technika, amely élő adás lebonyolítására alkalmas.

És bár a megszorító intézkedések ellenére a Duna Televízió fenn tudta tartani műsorainak mindenképpen magas színvonalát, szomorúan kell megállapítanunk, hogy a technikai eszközök, berendezések 70 százaléka, tehát döntően nagy része mára már technikailag olyan alacsony szintre jutott, hogy bizony sokszor az adásbiztonságot is veszélyeztetik. Éppen ezért elhangzott a bizottsági ülésen, hogy amellett, hogy általános vitára és elfogadásra is alkalmasnak találjuk a vonatkozó jelentést, illetve a határozati javaslatot, mi azt szeretnénk, hogy a Duna Televízió munkatársai által összeállított beruházási, támogatási kérelem, amely mintegy 1,3 milliárd forintos összegre rúg, minél előbb kerüljön megtárgyalásra a költségvetési bizottság, illetve a parlament előtt is.

Tehát a költségvetési és pénzügyi bizottság a parlament számára elfogadásra ajánlja a vonatkozó napirendi pontot.

Köszönöm a figyelmet. (Taps.)

SZIJJÁRTÓ PÉTER, a költségvetési és pénzügyi bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A költségvetési bizottságban ennél a napirendi pontnál jóval rövidebb és tömörebb vita alakult ki, mint a Duna Televízió, illetve a Hungária Televízió Közalapítvány kapcsán. Ezért azt tudom mondani önöknek, hogy a bizottság ellenzéki tagjai sem javasolják elfogadásra a jelentést, az országgyűlési határozati javaslattal kapcsolatos szavazáskor pedig a szavazatainkkal kívántuk felhívni a figyelmet a jelentéssel kapcsolatos körülményekre, lévén, hogy a kuratórium négy tagja ahhoz különvéleményt nyújtott be; felhívtuk a figyelmet a Televízió óriási veszteségére, felhívtuk a figyelmet arra, hogy az adófizetők pénzével való gazdálkodás mindenképpen körültekintően kell hogy megtörténjen, másrészt pedig az ORTT vonatkozó véleményeire, ezért a bizottság ellenzéki tagjai sem támogatják a jelentés elfogadását.

Köszönöm.

SZIJJÁRTÓ PÉTER (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Szeretném felhívni frakcióvezető-helyettes úr figyelmét a tárgyalt módosító indítványával kapcsolatban néhány vonatkozásra. Jómagam most már hosszú ideje két vizsgálóbizottságnak is a tagja lehetek. Ez a két vizsgálóbizottság azért viszonylag komoly problémákkal és komoly ügyekkel foglalkozik: az egyik az úgynevezett adatmentési, a másik pedig a brókerbotrányt vagy a bankbotrányt vizsgáló bizottság. Mindkét esetben jól láthatjuk azt, hogy egy ilyen vizsgálóbizottság működése nemcsak abból áll, hogy ki milyen gyorsan tud olvasni, hiszen ahhoz, hogy valaki a gyorsolvasási képességét akár két hónap alatt is kamatoztassa, bizony meg kell kapnia azt a dokumentumot, amit később majd el tud vagy el kell olvasnia.

Mindannyian tudjuk nagyon jól, hogy milyen praktikái vannak egy vizsgálóbizottsági munka ellehetetlenítésének, ezt nap mint nap vagy hétről hétre tapasztaljuk a bankbotrányt vizsgáló bizottságban. Ma egyeztetett időpont és előzetes tárgyalások után nem tudtunk meghallgatást tartani az adatmentési vizsgálóbizottságban, mert a volt pénzügyminiszter nem jelent meg, tehát számos olyan metódus van, aminek nyomán adott esetben hetekkel el tud csúszni a vizsgálóbizottság munkája. Ha ezt beszorítjuk egy hatvannapos időkeretbe, akkor egy ilyen egyhetes csúszás, időpont-egyeztetési nehézség vagy előzetes egyezség be nem tartása miatt bizony kútba eshet az egész vizsgálóbizottság munkája, és nem a várt eredményt tudja hozni.

Azt gondolom, hogy a várt eredmény tekintetében, legalábbis remélem, egy dologra gondolunk: mindkét oldalnak abban kell érdekeltnek lennie, hogy teljeskörűen vizsgálja meg az M5-ös autópálya kivásárlásával kapcsolatban megkötött szerződést, valamint azokat a beérkezett ajánlatokat, amelyek a kormány, illetve a Gazdasági és Közlekedési Minisztériumnak rendelkezésére álltak. Ha ezeket a dokumentációkat teljeskörűen meg tudjuk ismerni és vizsgálni, akkor mondhatjuk a végén, hogy a vizsgálóbizottság betöltötte a feladatát, ehhez azonban meglátásom szerint a két hónap nagyon kevés idő.

SZIJJÁRTÓ PÉTER (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Mint előterjesztő, kérem, engedjék meg, hogy néhány szóban megindokoljam a beérkezett négy módosító indítvánnyal kapcsolatos álláspontunkat.

Az 1. és a 2. pontban Göndör István frakcióvezető-helyettes úr javaslatai szerepelnek, amelyeket előterjesztőként nem támogattunk, mégpedig azért, mert támogatjuk a 3. pontban szereplő, Szalay Gábor képviselő úr által beterjesztett módosító indítványt. Azt gondolom, a frakcióvezető-helyettes úrral is egyetérthetünk abban, hogy természetesen értesültünk arról, hogy a szerződés aláírásra került, ezért nyilvánvalóan az aláírásra előkészített szerződéstervezet már ilyeténképpen okafogyottá vált, azonban mi szeretnénk, ha mind a címben, mind pedig az 1. pontban ott szerepelne, hogy a szerződés létrejöttének körülményeit is vizsgálhassa az Állami Számvevőszék. Ezért támogatjuk a Szalay Gábor képviselő úr által benyújtott módosító indítványt, ami ebben az esetben egy kapcsolódó módosító indítvány szükségességét vetette fel, hiszen a címmel korrelálnia kell a módosító javaslatnak; ezt Fónagy képviselő úr a mai napon benyújtotta, kapcsolódva Szalay képviselő úrhoz.

A 4. pontban Göndör képviselő úr a 2. pont elhagyását indítványozza. Ebben az esetben is azt tudom mondani, hogy természetesen tudjuk, hogy a szerződés megköttetett, hiszen március 12-e közben elérkezett, tehát az autópályát be kellett vonni a matricás rendszerbe. Itt ugyan az szerepel, hogy az előterjesztő képviselője nem ért egyet, azonban természetesen tudjuk, hogy ez a 2. pont okafogyottá vált, így annak befogadásának sincsen semmi akadálya.

Tehát az 1. és 2. pont kapcsán azt kérem a képviselő úrtól, hogy értse meg, hogy a 3. számú, Szalay képviselő úr által benyújtott módosító indítvány fedi szerintem az ön által is célzott kérdést, amivel természetesen egyetértünk, így a 3. és a 4. pontot támogatni tudjuk.

Köszönöm szépen.

SZIJJÁRTÓ PÉTER (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Miniszter Úr! Miután megismertük a kormány 2004. évre vonatkozó költségvetési előterjesztését, akkor nagyjából úgy éreztük magunkat, mint az az öreg bácsi, aki megnézte a Csillagok háborúját, majd kijött a moziból, és azt mondta: én ezt nem hiszem el. (Derültség a Fidesz soraiban.)

Hihetetlennek tűnt ugyanis, hogy önök a költségvetéssel hadat üzentek egy teljes nemzedéknek, de néhány hete már meggyőződhettünk arról is, hogy a hibás gazdaságpolitika miatt kényszerűségből életbe léptetett Draskovics-csomag fő vesztesei is bizony a fiatalok lettek. Feltehetjük tehát a kérdést, vajon miért haragszik a fiatalokra a bankárkormány. Feltehetőleg azért - ha keressük a választ -, mert a fiatalok talán túlságosan is örültek, amikor a polgári kormány eltörölte a tandíjat, kiszélesítette az utazási kedvezmények rendszerét, létrehozta a sok ezer fiatalnak lakást adó otthonteremtési támogatást, valamint a tanulás lehetőségét mindenki számára elérhetővé tevő diákhitelt.

Medgyessy Péter bankárkormánya ezek után kemény bosszút állt a magyar fiatalokon, már tavaly év végén elkezdték a fiatalok megregulázását; egyik napról a másikra drasztikusan szétverték az otthonteremtési programot, majd megemelkedtek a diákhitel kamatai, és végül a miniszterelnök által személyesen vállalt ígéretekkel szemben sem épülnek a kollégiumi férőhelyek, és nincsen ingyen még a jogosítvány sem. Szembetűnő persze az is, hogy az áremelések apropóján is döntően a fiatalokat büntetik a leginkább, hiszen míg a vonatjegyek ára 11 százalékkal emelkedett januártól, addig a 26 év alatti fiataloknak 65 százalékkal kell többet fizetniük egy-egy jegyért; ha pedig valaki BKV-bérletet vásárol, a tavalyi árnál 11 százalékkal fizet érte többet, kivéve a diákokat, akiknek 22 százalékkal kerül többe a tömegközlekedés.

Nos, tisztelt Országgyűlés, a fiatalok elleni kormányzati intézkedések sora még sajnos ekkor sem ért véget, mára ugyanis világossá vált, hogy a megszorító csomag további 3,5 milliárd forinttal rövidíti meg a gyermek- és ifjúsági programok támogatására, valamint a kábítószer-fogyasztás megelőzésére szánt összegeket.

Tisztelt Miniszter Úr! Mindezek alapján, azt gondolom, jogosan kérdezik a magyar fiatalok öntől, hogy miért nincsen önnek érdekérvényesítő képessége a kormányon belül, vagy ha van, akkor azt miért nem a fiatalok érdekében használja fel. Kérem, mondja el, hogy mit tett ön annak érdekében, hogy a fiatalokat különösen hátrányosan érintő kormányzati intézkedések ne születhessenek meg.

Kérdés továbbá természetesen az is, hogy mikor húz újra úszósapkát a fejére, és jelenti be nagy fanfárok között (Derültség a Fidesz soraiban.), hogy az úszó Európa-bajnokságra szánt 1,8 milliárd forintból mindössze 400 millió forint áll rendelkezésre. És végül, talán költőinek hat, miniszter úr, de meg kell kérdeznem öntől: hogyan tudja az ön tárcája teljesíteni az eredetileg kirótt feladatokat (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) 3,3 milliárd forinttal kevesebből?

Várom megtisztelő válaszát. (Taps az ellenzéki padsorokból. - Közbeszólások a Fidesz soraiból: Bravó!)

SZIJJÁRTÓ PÉTER (Fidesz): Köszönöm a szót. (Nagy zaj.) Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Miniszter Úr! Én úgy tudtam, hogy a Házszabály értelmében ön előre megkapja írásban az interpellációt. Legközelebb ezt legyen szíves odaadni a beszédíróinak, akik önöknek választ írnak, merthogy választ egyetlenegy kérdésre sem kaptunk. (Közbeszólások a Fidesz soraiból: Így van!)

Persze azt nem mondta el miniszter úr, hogy ez az a kormány, amelyik az egekbe emeli az államadósságot, hogy feléli a fiatalok jövőjét; hogy ez az a kormány, amelyik megemeli a diákhitel kamatait (Taps a Fidesz soraiban. - Felzúdulás a kormánypárti padsorokban.), hogy ez az a kormány, amelyik gázárat emel.

Tisztelt Miniszter Úr! Sajnos az ön válaszából arra kell következtetni... (Pillanatnyi áramszünet. - Derültség. - Taps a kormánypárti padsorokban. - Közbeszólás az MSZP soraiból: A hülyeség kiveri a biztosítékot.), hogy önnek... (Általános, nagy zaj.)

ELNÖK: Csendet kérünk, képviselőtársaim!

SZIJJÁRTÓ PÉTER (Fidesz): …és növekedett a villanyáram áfatartalma is, ezt mindannyian láthattuk. (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Itt is kikapcsolják az áramot.)

Nos, tisztelt miniszter úr, azt gondolom (Folyamatos nagy zaj.), az ön válaszából kitűnt, hogy valóban nincs érdekérvényesítési képessége a kormányon belül. Ezt persze megértjük, hiszen aki a saját politikai karrierjének építésével van elfoglalva, aki megyei pártelnöki pozícióra tör, aki a szocialista felemelkedésről filozofálgat hétvégi rendezvényeken, a magánmilliárdjain ücsörögve, annak bizony nem lehet ideje az ifjúság érdekérvényesítésére. (Felzúdulás.) Eszköznek tekinti ezt…

ELNÖK: Képviselő úr, kérném szépen befejezni, egy perc áll rendelkezésre. Kérdezem, elfogadja-e a választ. (Felzúdulás a Fidesz soraiban. - Közbekiáltás az MSZP soraiból: Lejárt az idő.)

SZIJJÁRTÓ PÉTER (Fidesz): Tisztelt Miniszter Úr! (Újabb pillanatnyi áramszünet.) Amennyiben a szabotázsok után lesz időm és lehetőségem végigmondani, szóval úgy tűnik, miniszter úr, hogy ön ugródeszkának… (Az elnök kikapcsolja a képviselő mikrofonját.)

SZIJJÁRTÓ PÉTER (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Nem mintha tartanék az újabb, nyilván véletlen áramszünettől, de inkább megvárom a miniszterelnököt.

Köszönöm.

SZIJJÁRTÓ PÉTER, a költségvetési és pénzügyi bizottság előadója: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! A költségvetési és pénzügyi bizottság 2004. március 17-én tartott ülésén megtárgyalta és többségi szavazással általános vitára alkalmatlannak tartotta az előttünk fekvő törvényjavaslatot. A bizottság ülésén számos súlyos kérdést vetettünk fel, melyekre sajnos megnyugtató válaszokat az előterjesztő részéről nem kaptunk.

Legfőbb kérdésként először is elhangzott, amikor az Európai Unió tagállamai a szociális rendszereiket egyre inkább szűkítik, és az újonnan csatlakozó államok előtt a szociális rendszereiket egyre keményebben és komolyabban próbálják védeni, akkor vajon indokolt-e az, hogy Magyarország a szociális ellátások és szolgáltatások tekintetében ilyen mértékben nyisson. Vajon indokolt-e és elviselhető-e ez a magyar államháztartás számára? Vannak-e olyan összehasonlító elemzések, amelyek megnyugtatnák a kétkedőket, hogy ez a javasolt bővítés, ami ebben a törvénymódosító javaslatban szerepel, bizony nem jelent komoly és adott esetben elviselhetetlen anyagi terhet? Ezekre a kérdésekre megnyugtató válasz nem érkezett. Sajnos, ráadásul a tárca nem bocsátott rendelkezésünkre komoly összehasonlító elemzéseket a csatlakozó országok ellátórendszereiről, így azt kell feltételeznünk, hogy nem is készülhettek ilyenek.

Komoly aggodalomra adott okot számunkra az, tisztelt képviselőtársaim, hogy a javaslat 2. §-ában, egészen pontosan annak m) pontjában a kiegészítés lehetővé teszi azt, hogy Magyarországon be sem jegyzett szervezetek szociális intézmények fenntartására kapjanak jogot Magyarországon. Ez véleményünk szerint elég komolyan elbizonytalanítja a jogrendszer vonatkozó részét. Nem gondoljuk azt, hogy erre szükség volna, másrészt pedig ebben az esetben akkor meg kellene határozni azt is, hogy kiket kell itt, Magyarországon ellátnia egy ilyen szervezetnek ahhoz, hogy a központi költségvetésből állami támogatást kaphasson.

A törvényjavaslat 25. §-a tárgyalja a Fogyatékosügyi Tanács kérdését. Ezzel kapcsolatban a bizottság ülésén elhangzott, hogy a módosítás szerint a tanács elnökeként egy kormány által kijelölt személy szerepel az eddigi szociális és családügyi miniszter helyett. Ez pedig azt jelenti, illetve jelentheti, hogy a tanács vezetése ezáltal miniszteri szint alá kerülhet. Ez pedig ezzel egy időben együtt jár a fogyatékosok megbecsültségének és ha úgy tetszik, esélyének csökkenésével, hiszen ezentúl még a tanácsban sem kell miniszteri szintű állami vezetőnek meghallgatnia őket.

A bizottság ülésén felvázoltunk egy olyan esetet is, amely a jelen előttünk fekvő módosítás szerint akár be is következhet, és ha bekövetkezik, akkor adófizetők sok-sok forintjába is kerülhet. Ez pedig a következő: ha a parlament ezt a javaslatot elfogadja, akkor előállhat egy olyan helyzet, ha az Európai Unió valamelyik tagállamában, mondjuk, száz személy szociális ellátásáról gondoskodni kell, akkor megtörténhet az, hogy ennek az európai uniós tagállamnak valamely meghatalmazott szervezete vesz ennek a száz személynek Magyarországon valahol egy ingatlant, ráadásul, mondjuk, az ő nevükre, s miután az ingatlanszerzés, a tulajdonszerzés megtörténik, a letelepedési engedély is elérhető közelségbe kerül, utána ezekről a személyekről itt, Magyarországon is megállapítják az illetékes hatóságok, hogy valóban jogosultak szociális ellátásra. Ezután jelentkezhet ez a Magyarországon be nem jegyzett, ám valamelyik európai uniós tagállamban bejegyzéssel rendelkező szervezet, és mondhatja azt, hogy majd akkor ellátja ezeket a személyeket. Ezután pedig a magyar állam kifizeti ennek a Magyarországon be sem jegyzett, valamelyik európai uniós tagállamban bejegyzett intézménynek a szociális ellátásra jogosult személyek ellátása utáni támogatást, olyan személyek után, akik a magyar államháztartás, a magyar központi költségvetés számára soha életükben egyetlenegy fillért be nem fizettek.

Nos, tisztelt képviselőtársaim, elnök úr, államtitkár asszony, ilyen és ehhez hasonló kérdések fogalmazódtak meg a költségvetési és pénzügyi bizottság ellenzéki tagjaiban. Mivel a kérdéseinkre megnyugtató válaszokat nem kaptunk, és a magyar szociális ellátórendszer ilyen szintű megnyitását főleg ilyenképpen nem tartjuk helyesnek, ezért az előttünk fekvő törvényjavaslatot többségi szavazással a költségvetési és pénzügyi bizottság általános vitára alkalmatlannak tartotta.

Köszönöm figyelmüket. (Taps az ellenzék padsoraiban.)

SZIJJÁRTÓ PÉTER, az ifjúsági és sportbizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Miniszter Asszony! Tisztelt Képviselőtársaim! Az ifjúsági és sportbizottság múlt heti, keddi ülésén tárgyalta az előttünk fekvő törvényjavaslatot, és ott többségi szavazással általános vitára alkalmasnak találtatott a javaslat. Az ellenzéki képviselők az általános vitára való alkalmasságról szóló szavazáskor tartózkodtak. Tették ezt amiatt, hogy a rendészeti bizottsághoz hasonlóan az ifjúsági és sportbizottságban is két szegmens mentén alakult ki a vita a törvényjavaslat kapcsán. Az ellenzéki képviselők természetesen nem vitatták azt, hogy az Európai Unióhoz való csatlakozásunk miatt bekövetkező jogharmonizációs kötelezettségből adódóan a törvény módosítására szükség van, éppen ezért nyilvánvalóan a jogharmonizációból fakadó kötelezettséget mi is támogattuk, és természetesen fontosnak és helyénvalónak találtuk.

Azonban a bizottság ülésén részt vettek a testület szakértői is, a Magyar Sportlövők Szövetségének főtitkára és a Magyar Technikai és Tömegsportok Országos Szövetségének képviselője is. Ezek a szakértők arról győztek meg minket, hogy a kormány, illetve az előterjesztő nem járt el teljes körültekintéssel a törvényjavaslat előkészítésekor és benyújtásakor, hiszen számos olyan kérdést nem orvosol a javaslat, vagy helytelenül teszi, amely társadalmilag fontos. Van számos ilyen kérdés, és erről a szakértők minket az ifjúsági és sportbizottság ülésén tájékoztattak is.

Sajnálattal kellett hallgatnunk a Magyar Sportlövők Szövetségének főtitkárát, aki arról számolt be, hogy most már több mint egy esztendeje folyik egy előkészítő munka, olyan munka, amelyben nemcsak a Gyermek-, Ifjúsági és Sportminisztérium, hanem maga a Magyar Sportlövők Szövetsége is részt vesz. Az ezen közös munkában megfogalmazott javaslatok, észrevételek azonban nem kerültek figyelembevételre a törvényjavaslat benyújtásakor, vagyis kimaradt minden egyes olyan javaslat és észrevétel, amelyeket az előkészítés során a Sportlövők Szövetsége és a sportminisztérium közösen megfogalmazott.

Sajnálattal kellett hallgatnunk azt is, hogy ha május 1-jével életbe lép ez a törvény, előfordulhat az, hogy a magyar sportlövők nem tudnak részt venni az olimpián, és nem tudnak részt venni az olimpiai kvalifikációs versenyeken. A Magyar Sportlövők Szövetsége arról tájékoztatott minket, hogy 8 olyan versenyzője van jelenleg a szövetségnek, aki olimpiai kvótával rendelkezik, tehát potenciális athéni ötkarikás résztvevő. Ha az ő részvételük az olimpián ezen törvény miatt sérül, illetve lehetetlenné válik, azért természetesen az előterjesztőnek és az azt megszavazó többségnek kell vállalnia a következményeket. Erre a kérdésre megnyugtató válasz a bizottság ülésén nem született.

A Magyar Technikai és Tömegsportok Országos Szövetségének képviselője arra hívta fel a figyelmet, hogy a hobbilövészek esetében majd néhány olyan végrehajtási rendelkezésre is szükség lesz, amely ezt a javaslatot ezen, meglehetősen sok embert felvonultatni tudó társadalmi réteg számára is elfogadhatóvá teszi. Kérdés maradt tehát számunkra, hogy mi a kormány, mi a Belügyminisztérium célja. Vajon majd néhány hét, néhány hónap leforgása után esetleg újra visszahozzák-e ezt a törvényjavaslatot már olyaténképpen, hogy az előbb említett szakértők és társadalmi csoportok számára is elfogadható legyen? Ennek persze sok értelmét mi magunk nem látjuk főleg úgy, hogy az előterjesztett vélemények szerint és a tájékoztatás szerint az előkészítés már több mint egy esztendeje folyik.

Éppen ezért, merthogy megnyugtató válaszok ezekre a kérdésekre nem születtek, mi azt javasoltuk a bizottság ülésén, hogy az előterjesztő dolgozza át ezt a törvényjavaslatot úgy, hogy az találkozzon a Sportlövők Szövetségének és a Gyermek-, Ifjúsági és Sportminisztérium közös elképzeléseivel. Mivel azonban természetesen tudjuk azt, hogy az európai uniós jogharmonizáció miatt a törvény megváltoztatásának egyes elemeire szükség van, ezért tartózkodással szavaztunk az általános vitára való alkalmasságról történő szavazáskor.

Köszönöm szépen.

(13.30)

SZIJJÁRTÓ PÉTER (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Mivel a kérdésem személyesen Medgyessy Péterhez irányul, ezért megvárom, míg a miniszterelnök személyesen itt lesz. Köszönöm.

SZIJJÁRTÓ PÉTER (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Miniszter Úr! Én tisztában vagyok azzal, hogy a soron következő kérdésnek nem sok köze van a földműveléshez, de kérem, engedje meg, mivel a miniszter úr önt jelölte ki a válaszadásra, önhöz tegyem fel a kérdésemet.

Talán emlékezetes az, hogy 2003 februárjában, amikor napvilágra került, hogy Kiss Elemér volt ügyvédi irodája több tíz millió forintos állami megbízást kapott, akkor a miniszterelnök úr itt a parlamentben súlyos mondatokat mondott. Hadd idézzem őt: “Nem felel meg az erkölcsi mércémnek, ha ma hivatalban lévő politikusok, köztisztviselő vagy más állami vezető az állami vagyonnal erkölcsileg megkérdőjelezhetően bánik, még ha a törvény betűjének meg is felel.ö Azután mondta azt is, hogy “jog és erkölcs közül mindig a szigorúbbat kell választaniö. Mi azt gondoltuk, ezek a miniszterelnöki mondatok komoly fogadtatásra találnak a kormánypárti oldalon, azonban az elmúlt egy év arról győzött meg minket, hogy ez nincs így.

Kérem, engedje meg, hogy a teljesség igénye nélkül hadd válogassak az elmúlt év eseményeiből! Napvilágra került információ szerint Magyar Bálint oktatási miniszter 30 millió forintos otthonteremtési hitelt vett fel az előtt, hogy a kormány az előzetes ígéretekkel szemben szétverte az otthonteremtési támogatást. Azután most már azt gondolom, jogosan nevezhetjük Gyurcsány Ferencet lízingkirálynak, hiszen cégei, illetve cége balatonőszödi villát, MEH-irodaépületben található, azóta már luxusétteremmé fejlesztett romos pincehelyiségeket lízingelt ki magának, néhány privatizációs ügylet pedig az idő szűkössége miatt itt nem is fér bele ebbe az azonnali kérdésbe.

Azután érdekesen szemléltük a honvédelmi miniszter nekifutásait, hogy végre összeszámolja, miből is vette azt a villát, amelyre állítólag 95 millió forintot költöttek. A legjobb próbálkozás esetén is körülbelül 84 millió forintig sikerült eljutni.

És végül ezt az egyéves folyamatot koronázta meg az ön államtitkárának az ügye, tisztelt miniszter úr, hiszen tudjuk, Szanyi Tibor volt cége, amelynek az ügyvezetője ma is az államtitkár testvére, több millió forintos megbízást kapott közpénzből.

Miniszter Úr! Ön szerint megfelelnek-e ezek az ügyletek, különösen az ön államtitkárának az ügylete annak az erkölcsi mércének, melyet maga a miniszterelnök állított fel egy évvel ezelőtt?

Várom megtisztelő válaszát. (Taps az ellenzék padsoraiban.)

SZIJJÁRTÓ PÉTER (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Miniszter Úr! Engedje meg, hogy emlékeztessem: Kiss Elemér ügyében Kiss Elemér volt ügyvédi irodája közpénzből kapott megbízást. Ehhez képest most az ön politikai államtitkárának a volt cége közpénzből kapott megbízást. Mondhatni, a forgatókönyv azonos, csak érdemes folytatni, és látjuk, ez az eset sokkal súlyosabb, hiszen ennek a cégnek az ügyvezetője a mai napig Szanyi Tibor testvére. Ez a cég oktatási CD-ROM-ok gyártására kapott megbízást. Ennek a cégnek a fő tevékenységi köre korábban közétkeztetés, most pedig könyv- és papíráruval újságáru-kiskereskedelem.

Nos, tisztelt miniszter úr, úgy tűnik, Medgyessy Péter tavaly februárban elhelyezett valahol egy erkölcsi mércét, ezt az erkölcsi mércét Kiss Elemér leverte. Ez a mérce azóta is a földön van, és a kormánytagok az elmúlt egy évben simán átgyalogoltak rajta. Kérdés, hogy hol van ilyenkor a közpénzügyi államtitkár.

Köszönöm szépen. (Taps az ellenzék padsoraiban.)