Felszólalás adatai

GÖNDÖR ISTVÁN (MSZP): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Miniszter Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A szocialista frakció támogatja ezt az országgyűlési határozati javaslatot, és támogatta volna a kormány eredeti javaslatát is. Tesszük ezt azért, mert meg vagyunk győződve arról, hogy a terrorizmus elleni küzdelem közös ügyünk. Az előttem szóló képviselők már sok kérdésről beszéltek, úgy érzem, ezeket indokolatlan megismételni, de tényleg igaz az, hogy van ENSZ-döntés és a NATO ebben a döntésben kiemelkedő szerepet vállalt. Itt politikai kérdés, szakmai kérdés és sok minden más együtt van az asztalunkon, amikről beszélnünk kell.

Az első az - amit mindannyiunknak egyszer s mindenkorra tisztázni kell -, hogy tagjai vagyunk egy szövetségi rendszernek, amelynek élvezzük az előnyeit, de ebből ránk kötelezettség is hárul. Ha a védelmi miniszterek megállapodnak az együttműködésben, azt meg lehet kontrázni, azon lehet elég sokat vitatkozni. Ma már több képviselőtársam is találkozott különböző sajtóorgánumokban azzal, hogy a nemzetközi közvélemény nem érti azt a hezitálást, ami az elmúlt egy hétben történt. Ha presztízsről beszélünk, akkor úgy gondolom, egyfajta presztízsveszteség is érte az országot, amikor ezt a változtatást tettük.

Szeretnék rávilágítani arra, amit Simicskó úr elmondott, hogy ebben - azon túl, amit Eörsi képviselő úr mondott - tetten érhető a Fidesz Janus-arcúsága. Tessék elgondolni, mi lenne, ha mindenki egészségügyi alakulatokat akarna küldeni és senki nem küldene más katonákat! De ezt nem folytatom. És tessék végiggondolni: miközben mi azt mondtuk, hogy őrzés-védelmi feladatokra nem adunk negyven-ötven fő katonát, csak egészségügyi kontingenst biztosítunk más katonákkal együtt, aközben valahol a világon egy másik parlamentben vitatkoznak arról, hogy az őrzés-védelmi feladatokat majd ellátja-e valaki.

Az, hogy veszélyes helyzetbe kerülnek akár az egészségügyi kontingens tagjai, akár az őrzés-védelmi feladatra vállalkozók, természetes. Bármennyire is vitatták Eörsi Mátyás gondolatait, de amikor Koszovóba mentek a magyar katonák, akkor sem volt abszolút biztonságos a helyzet, és most sem állította sem a külügyminiszter úr, sem Juhász Ferenc honvédelmi miniszter úr, hogy ez egy veszélytelen vállalkozás volna, amiben részt kellene vennünk.

Váltsunk néhány szót a katonáinkról. Aki hivatásos katonai feladatra vállalkozik, az tudja, hogy az átlagnál nagyobb veszélynek van kitéve, a feladataiból eredően sokkal nagyobb veszély leselkedik rá, még akkor is, ha önként vállalkoznak a feladatra. Az előző indítványban is és a mostaniban is szerepel, hogy csak hivatásos, szerződéses katonák és csak önként vehetnek részt ebben a küldetésben. Ha tagjai vagyunk egy szövetségi rendszernek, akkor előbb-utóbb részt kell vennünk olyan kötelékben, olyan feladatokban, ahol a magyar katonák is bizonyíthatják, hogy hasonlóan jól felkészültek, mint más nemzetek katonái.

Befejezésül arról szólnék, hogy az az egy hét is, ami ezzel a vitával eltelt, hiányozni fog a felkészítés időszakából. A honvédelmi és a külügyi bizottság tagjai látták azt az előterjesztést, hogy milyen eszközökre van szükségük a katonáknak ahhoz, hogy ezen a küldetésen sikerrel túl legyenek, és ebből a felkészülésből ez az idő hiányzik. Ebben nekünk is felelősségünk van. Azt hiszem, a felkészítőknek mindent el kell követniük annak érdekében, hogy a lehetséges veszélyt a minimumra csökkentsék. Ezzel együtt ezt az indítványt - még egyszer hangsúlyozom - a frakciónk támogatja.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypárti oldalon.)