A felszólalás szövege:

A másik a törvény jellege. Egy salátatörvényről van szó, amelynek legfontosabb része a Pedagógus Kar létrehozása. Én is majd erről szeretnék a hozzászólásomban hosszabban beszélni. Ha már önök sokat beszéltek és az államtitkár asszony is itt sokat beszélt a pedagógusok megbecsüléséről, egy apró szimbolikus tett lehetett volna, ha ezt a Pedagógus Kart egy önálló törvényjavaslatként nyújtják be és így fogadják el. Tényleg azokra a korábbi előzetes egyeztetésekre, amelyekre itt már volt utalás, hogy a bizottsági ülésen derült ki, hogy a saját képviselőtársaikkal nem egyeztették ezt a törvényt, illetve néhány hete történt csak egyeztetés, ha jól tudom, a pedagógus-szakszervezetekkel... - tehát ha egy nagyobb előzetes egyeztetés veszi körbe ezt a törvényt, ez úgy gondolom, a javára válhatott volna magának a törvénynek is, és talán néhány olyan dolgot el tudtak volna oszlatni előzetesen, ami a tanárokban, bennünk is és sokakban felmerül.

Akkor térjünk is rá ezekre az aggályokra. Jelenleg mit lát egy pedagógus, egy gyakorló pedagógus, és ezt az államtitkár asszonynak is biztosan tudnia kell, hozzánk is számtalan ilyen visszajelzés érkezik. Van egyfajta létbizonytalansága a pedagógusoknak, ez a több éven keresztül halogatott pedagógus-életpályamodell bevezetése, ami talán most szeptembertől megvalósul. Önmagában már az a tény is, hogy az európai uniós országok közül az utolsók között kullogunk a pedagógusok bérét illetően, ez is a létbizonytalanságot erősíti. Emellett van egyfajta tanításbeli bizonytalanság is, ami például a gyerekekkel való bánásmódot korlátozza az ő esetükben, vagy sok esetben nem tudják ők sem, hogy hol a határ, és sok esetben arról panaszkodnak, hogy egy-egy gyereknek már több joga van, mint nekik. Ez egy nagyon komoly probléma, napi szinten halljuk azokat a híreket, amikor tanárokat vernek meg. A tanárnak már nagyjából lehetősége sincs az olyan, egyre több, nagyobb számú gyerekkel való bánásra, akik igenis rosszul viselkednek és akikkel komolyabban kellene foglalkozni, vagy ne adj' isten, komolyabb szankciókat is be kellene vetni. Tehát láthatjuk, hogy van egyfajta létbizonytalanság, van egyfajta tanításbeli körülményekre való bizonytalanság, és mindezek ellenére ezt tapasztalja ma egy pedagógus, és mit kap ennek ellenére önöktől? Azt kapja, hogy egy kötelező tagságot írnak elő számára a Pedagógus Karban, és rájuk vonatkoztatva egy etikai kódex kialakítását vezetik be.

Önmagában nem vitatom én sem, hogy az etikai kódex és mindaz a szabályozás, ami majd ezt tartalmazni fogja, jogos lehet. De ebben a helyzetben, ahol most a mai pedagógusok vannak és amilyen jelzéseket mi is kapunk, és szerintem önökhöz is eljutnak ezek az észrevételek, nagyon rossz ennek az időzítése. Ahelyett, hogy őket segítenénk, az ő problémájukkal foglalkozna a kormány, ahogy próbál is valamilyen szinten, én ezt sem vitatom, ezt is elismerem, de hogy ennek még érzékelhető hatása nincs a pedagógusok számára, majd szeptemberben kerül bevezetésre a pedagógus-életpályamodell, és a többi változás is még időben várat magára, ehelyett most egyfajta szigorítást és kötelező tagságot kapnak a nyakukba. Ez az, ami komoly aggodalommal tölti el őket és tölti el azt az öt szakszervezetet is, amelyek tudomásul vették, de nem támogatják, úgyhogy ezt is fontos látni, hogy nem volt a pedagógus-szakszervezetek között olyan, aki ezért kiállt volna.

(19.20)

A legsarkalatosabb része ennek a Pedagógus Karnak a már említett etikai kódex és a 63. § l) pontjában található 5-6. cikkely, amely egyértelműen fogalmaz, hogy a kar tagja a tevékenysége során tudomására jutott információkat csak a kar jogos érdekeinek, működésének, a közszolgálat érdekeinek, működésének veszélyeztetése, valamint a személyhez fűződő jogok megsértése nélkül hozhatja nyilvánosságra, amely egy gumiszabály, ezt jelentsük ki. Az, hogy a karnak pontosan mi az érdeke, azt majd a kar illetékes vezetői fogják szubjektív módon eldönteni. Ugyanis erre nem lehet egy objektív szabályt lefektetni. A kar tagjának tevékenysége során - ez pedig a pedagógusok tanítása során minden, amit ezen tevékenység közben tapasztal, tudomására jut. Tulajdonképpen ez jogosan vet fel aggályokat a pedagógusok vagy akár a pedagógus-szakszervezetek részéről, de az ellenzéki pártok, így a Jobbik részéről is, hogy vajon ez nem arra vonatkozó válasz-e a kormány részéről, ami most az elmúlt években bizony gyakori volt, hogy pedagógusok, pedagógus-szakszervezetek kritizálták a kormány munkáját.

Ennek a Pedagógus Karnak a tükrében, ahol mindenki kötelezően tag lesz, és ennek a paragrafusnak a tükrében innentől kezdve megkérdőjeleződik ennek a lehetősége, hiszen könnyen lehet ennek egy szankció a következménye az illetőre, az adott pedagógusra vonatkozólag, és innentől kezdve ez a szájkosártörvény-fogalom valósággá is válhat, ami most még csak egy feltételezés, egy komoly aggodalom.

A kötelező tagság is egy rossz dolog, rossz néven veszik a pedagógusok. Nem véletlen, ahogy az előbb is hallhattuk, leginkább az alulról működő, alulról szerveződő pedagógus-érdekképviseleti szakszervezetek azok, akik hitelesen tudják végezni a munkájukat. És önmagában már az a szituáció is kérdéseket vet fel, hogy a kamara egyik célja az, hogy a kormány által tervezett oktatási változásokat véleményezze, viszont felvet kérdéseket, hogy a kamarát ezzel párhuzamosan az állam finanszírozza. Márpedig azért ez nem egy természetes állapot, hogy amikor, ne adj' isten, kritikát kell megfogalmazni egy kamarának, a kamara tisztségviselőinek, akkor azok felé teszik meg ezt a kritikát, akik ugyanakkor a kenyéradóik. Ez szerintem egy természetellenes szituáció, és azért ez szintén felvethet kérdéseket, hogy mennyire tudja majd vérmesen, határozottan képviselni a pedagógusok érdekét ez a kamara, miközben, akivel konfrontálódnia kellene, az a kamara pénzadója. Ez sem más területen, sem pedig ezen a területen nem szülhet jó vért, tehát ezt is érdemes átgondolni, ez is komoly aggályokat vethet fel.

Leginkább ezzel a pedagóguskamarával szerettem volna foglalkozni, és tolmácsolni mind a Jobbik-frakció, mind pedig a pedagógusok között felmerült aggályokat, kételyeket. És jelen pillanatban, mivel ezekre nem látunk biztosítékot, nehéz is erre biztosítékot adni. Államtitkár asszony is, mint ahogy bizottsági ülésen is próbálták bizonygatni, hogy önök értelemszerűen nem ezért szeretnék ezt a kamarát létrehozni, de hogy valójában így van-e, az csak a gyakorlatban fog kiderülni. Most ön mondhat bármit, államtitkár asszony, meg is fogom hallgatni, el is fogom hinni, hogy önnek ez a szándéka, de hogy a valóságban mi lesz, az teljesen más kérdés. Ezen bizonytalanságok miatt nem tudjuk támogatni ezt a pedagóguskamarának a létrehozására vonatkozó törvényjavaslatot, és mivel egy salátatörvényről van szó, így az egész törvénytervezetet sem tudjuk támogatni.

Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik padsoraiból.)

FARKAS GERGELY (Jobbik): Köszönöm a szót. Tisztelt Ház! Nem szeretnék hosszan beszélni, de azért nem hagyhattam szó nélkül, hogy a Jobbik véleménye ne hangozzon el ennél a törvényjavaslatnál.

A Jobbik frakciója tudja támogatni ezt az LMP-s kezdeményezést. Soha nem azt néztük, honnan jön a kezdeményezés, hanem hogyha úgy ítéltük meg, hogy jó, az ország érdekét szolgálja, mint ahogy ez a törvényjavaslat is számos családon tud segíteni, akkor támogattuk.

Ez egy érdekes szituáció, ami itt kialakult, hogy a kormánypárt támogatja, a kormány pedig nem. Az oktatási bizottságban ez nem szokatlan, elég gyakran előfordul ez a helyzet. Itt csak azt tudjuk mondani, illetve kérni a kormánypárti képviselőktől, próbálják meggyőzni a kormányt, hogy tényleg sok családon tudna segíteni ez a javaslat, és akár ezekkel a módosítókkal még jobbá lehetne tenni ezt.

A Jobbik-frakció támogató szavazatára számíthat az előterjesztő, illetve a többi képviselőtársam, így fogunk szavazni a végszavazásnál is. Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)

(21.10)

FARKAS GERGELY (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! Egy nemrég meghozott döntés értelmében már nem utazhatnak ingyenesen a diákok Budapestre hétvégenként és munkaszüneti napokon múzeumlátogatás céljából. Érdekesség, hogy 2002-ben, a fiatalokban jó emléket nem ébresztő MSZP-kormány egyik intézkedése volt ennek a kedvezménynek a megadása, amit most önök szigorítanak. Önök, akik állítólag kiemelten kezelik az ifjúságot, gyakorlatilag inkább elűzik őket az országból.

A kedvezmény azt tette lehetővé, hogy osztálykirándulások vagy egyéb csoportos kirándulások esetén, amikor például az Országház épületét, a Terror Házát vagy a Szépművészeti Múzeumot látogatják meg a diákok, akkor az ehhez szükséges Budapestre utazás díjmentes legyen az év bármelyik napján. Most azonban pont azokon a napokon nem lesz erre lehetőség - munkaszüneti napokon és hétvégenként -, amikor a legtöbb ilyen jellegű kirándulást szervezik. Pedig ez azért nagy segítség volt egy vidéki fiatalnak, hisz sokaknak önmagában az osztálykirándulás költségeinek a kifizetése is nehézségeket okozott, az utazási költségeken pedig jó néhány ezer forintot lehetett így spórolni Nem véletlenül választották sokan az osztálykirándulások utazásának ilyen formáját.

Pedig az Országház és nagy múzeumaink látogatása, amellett, hogy örök és meghatározó élmény egy fiatal életében, az alapműveltség része, és ami talán még ennél is fontosabb, a nemzeti identitás egyik alapköve. Őseink hagyatéka közös kincsünk, mindenkit büszkeséggel tölt el, ha ezekkel közvetlenül is találkozik. A döntés egyúttal diszkriminatív is, hiszen a vidéken élőket hozza hátrányos helyzetbe.

Tisztelt Államtitkár Úr! Miért sújtják újabb és újabb csapásokkal a fiatalokat? Miért van az, hogy felesleges milliárdokat dobnak ki az ablakon például a gyenge kormányzati teljesítmény fényezésére, látványberuházásokra, közben pedig a fiatalok alapvető nemzeti kulturális értékeinkkel való megismertetésére sajnálják a pénzt?

Várom érdemi válaszát. (Taps a Jobbik soraiban.)

FARKAS GERGELY (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! Ismerjük jól a felsőoktatási intézményekbe jelentkezők számának drasztikus csökkenését bemutató adatokat. Két éve még 141 ezren jelentkeztek a felsőoktatásba, tavaly már csak 110 ezren, az idén pedig 95 147-en. Két év alatt tehát 45 ezer fővel csökkent az egyetemre, főiskolára jelentkezők száma. Az oktatásban látható káosz, bizonytalanság, egyik napról a másikra történő döntéshozatalok miatt szinte mindenki számára nyilvánvaló, hogy ez a drasztikus visszaesés az önök átgondolatlan és kapkodó oktatáspolitikája csődjének a bizonyítéka. Az érettségiző diákok ugyanis azt látják, hogy a felvételi jelentkezési határidő előtt két hónappal is születhetnek olyan kormányzati döntések, amik kettétörhetik a gyermekkorától dédelgetett álmaikat. Azt látják, hogy nem szakmai szempontok, hanem például a miniszterelnök kénye-kedve dönthet arról, hogy milyen szakok indulnak állami támogatásos férőhelyekkel, és hol lesznek szinte csak kizárólag költségtérítéses helyek.

Látván ezeket a folyamatokat, nagyon sokan már nem is jelentkeztek az idén. Sikerült tehát tízezreket elriasztani a minőségi javulást igénylő, de még így is az egyén és a társadalom számára is számos előnnyel járó felsőoktatási tanulmányoktól. De sokakat nem végérvényesen riasztottak el, hanem csak attól, hogy hazánkban folytassák a tanulmányaikat. Ők inkább már rögtön külföldi oktatási intézményekbe adták be a jelentkezésüket. Ráadásul logikus, hogy ezek a fiatalok a legkiemelkedőbb tanulók közül kerülnek ki, ahhoz ugyanis, hogy valaki belevágjon egy más országban folytatott tanulmányba, jó nyelvtudás és jó tanulmányi eredmény szükséges.

Tisztelt Államtitkár Úr! Önök folyamatosan azt hangoztatják, hogy a drasztikus visszaesés oka a demográfiai csökkenés. Ugye, ezt önök sem gondolják komolyan? Ha megnézzük az idén és az elmúlt években érettségizők számát, láthatjuk, hogy az ő születési éveikben csak néhány ezer főnyi különbség volt a születések száma között. Tehát néhány ezer fő az, ami a demográfiával magyarázható, itt pedig 45 ezer főről beszélünk.

A másik bevett kommunikációs paneljük, hogy nem kell aggódni, hisz a 95 ezer fős jelentkezési létszám még mindig több, mint ahányan érettségiznek, és azt a látszatot keltik, hogy nincs itt baj, hisz eleve mind a 85 ezer most érettségiző jelentkezett, illetve még plusz 10 ezer ember is. Csakhogy önök nem fejtik ki az igazság minden részletét, ahogy azt mondani szokás. A 95 ezer fős jelentkezési szám ugyanis nem az alapképzésre jelentkezők száma, hanem ez magában foglalja az idősebbeket is, akik mesterképzésre jelentkeztek. Őket levonva láthatjuk, hogy csak körülbelül 75 ezren jelentkeztek alapképzésre, akik szintén nemcsak a most érettségizők körül kerülnek ki, hanem a régebben érettségizők is idetartoznak. Egyértelmű tehát, hogy önök több tízezer most érettségiző fiatalt riasztottak el.

Tisztelt Államtitkár Úr! Amellett sem mehetek el szó nélkül, hogy nemcsak az elmúlt három év kudarcos oktatáspolitikája okozott nagy gondot, hanem folyamatos zárolások miatt jelenleg is komoly forrásmegvonások vannak, a megítélt pénzek kései kifizetése miatt a hallgatók nem kapják meg az ösztöndíjukat, vagy épp komoly létszámleépítést kell végrehajtani az intézményekben.

Mindezek alapján kérdezem, hogy mikor fejezik be az ámokfutásukat és teremtenek kiszámítható, a fiatalokat nem elűző és az oktatás megfelelő színvonalát garantálni tudó felsőoktatást. Várom érdemi válaszát. (Taps a Jobbik soraiban.)

FARKAS GERGELY (Jobbik): Köszönöm a szót. Tisztelt Államtitkár Úr! Azt szeretném kérdezni, hogy szokott-e ön fiatalokkal beszélgetni. (Felzúdulás a kormánypárti padsorokban.) Mert a stílusából érzékelem, hogy a vizsgák alkalmával szokott, de hogy azonkívül nem, abban biztos vagyok.

Tudja ön, hogy mi zajlik manapság a felsőoktatási intézményekben? Amiatt, hogy önök késve utalják ki az intézményeknek a pénzeket, amiatt, hogy nem kapják meg a megígért költségvetési forrásokat, folyamatosan csökkentik az összegeket, olyan röhejes dolgok történnek, hogy lifteket állítanak le, oktatókat bocsátanak el, hallgatók nem kapják meg az ösztöndíjakat vagy késve kapják meg önök miatt, azért, mert késve utalják ki az ösztöndíjakat, a forrásokat, amiket megítéltek nekik.

Tisztelt Államtitkár Úr! A stílusából érzékeltem, hogy vizsgákon beszélget hallgatókkal, de kérem, a hétköznapokban is szólítsa le őket, kérdezze meg arról, hogy miért érzik bizonytalannak a jövőjüket. (Moraj a kormánypártok padsoraiban.) Mert annak érzik, ezért mennek el külföldre, ezért nem mernek jelentkezni, és ez az önök hibája!

ELNÖK: A válaszát várom, képviselő úr.

FARKAS GERGELY (Jobbik): Emiatt nem tudom elfogadni a válaszát. (Taps a Jobbik padsoraiban. - Moraj a kormánypárti padsorokban.)

FARKAS GERGELY (Jobbik): Köszönöm a szót. Tisztelt Ház! Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Olyan információk jutottak el hozzánk, hogy a Klebelsberg Intézményfenntartó Központ által fenntartásba vett intézményekben bizonyos munkakörökben dolgozók esetében jelentősen csökkentek a fizetések, és létszámleépítés is várható. Értesüléseink szerint a nem pedagógus munkakörben foglalkoztatottak bére csökken az eddigi bérkiegészítések megvonása miatt.

A korábban kialakult gyakorlat az volt, hogy ezen dolgozók a közalkalmazotti bértábla szerint megállapított bérük mellé határozott idejű szerződéssel bérkiegészítést kaptak, így kompenzálva az amúgy alacsony fizetésüket. Információnk szerint azonban erre a pluszpénzre a továbbiakban nem számíthatnak, ami azt jelenti, hogy több tízezer forinttal kevesebbet kapnak majd.

Tisztelt Államtitkár Úr! További aggodalmakra adnak okot azok az információk, miszerint az elvonások nemcsak a béreket érintik majd, de elbocsátásokra is számítani lehet. Ezek a megszorítások pedig egyrészt családok megélhetését sodorják veszélybe, másrészt akár az intézmények üzemeltetésében is gondot okozhatnak. Ez is az iskolák államosításának átgondolatlanságát bizonyítja, hiszen jól látható, hogy az intézményfenntartó nem rendelkezik a megfelelő pénzügyi forrásokkal, amit megszorításokkal próbálnak kompenzálni.

Amennyiben a korábbi béreket és a dolgozói létszám megtartását sem tudja biztosítani a fenntartó, úgy az az egész rendszer alapjait kérdőjelezi meg, hiszen így az intézmények működtetésében az önkormányzatit az állami forráshiány váltja fel.

Tisztelt Államtitkár Úr! Mindezekre tekintettel kérdezem, hogy ezek az elvonások hány intézményt és hány dolgozót érintenek. Tudják-e biztosítani legalább az eddigi béreket a közoktatási intézményekben dolgozók számára?

Várom érdemi válaszát. (Taps a Jobbik padsoraiból.)

FARKAS GERGELY (Jobbik): Tisztelt Elnök Úr! Ügyrendi javaslatom az lenne, hogy a mostani szavazások folyamán tudomásunkra jutott, hogy Pokorni Zoltán a 12. ajánlási pontban szereplő módosító javaslatát visszavonta, a Házszabály adta lehetőségnél fogva ezt saját nevemen szeretném fenntartani, és szeretném kérni előzetes indítványunk alapján, hogy erről név szerint szavazzon a Ház.

Indoklásként annyit szeretnék elmondani, a módosító javaslat azt a garanciát építené bele a törvénybe, hogy a pedagógus-életpályamodell bevezetése után senkinek ne csökkenhessen a bére. Ezt tegnap a bizottság is támogatta, Pokorni Zoltán javaslatával mi is egyetértettünk. Sajnálatos módon itt a Fidesz-frakció vezetésének nyomására Pokorni Zoltán ezt visszavonni kényszerült...

ELNÖK: Tisztelt képviselő úr!

FARKAS GERGELY (Jobbik): ...ezért szeretnénk fenntartani ezt a javaslatot.

Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiból.)

FARKAS GERGELY (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Asszony! Már a napirend előttim címe is - "A tanévkezdés margójára" - azt mutatja, hogy nem sikerült zökkenőmentesen az idei tanévkezdés. Több mindenről lehetne itt beszélni; ezek közül én a tankönyvmizériáról szeretnék itt néhány szót szólni, amelyről itt, a Parlament falai között már váltottunk néhány szót.

Miért is vetjük fel ezt a kérdést? Szeretném leszögezni, hogy nem azért, mert ellendrukkerek lennénk, de nem is azért, mert kárörvendők vagyunk. Nem lehetünk kárörvendők, hisz az a problémahalmaz, ami itt fellépett a tankönyvek kapcsán, nem a kormány helyzetét súlyosbítja, nem a kormány helyzetén okoz csorbát, hanem a szülőknek és a diákoknak okozott a mindennapokban problémát.

Azért vetjük fel ezt a kérdést, mert ez a tankönyvek kapcsán fennálló helyzet nagyon sok olyan jelzőt, olyan problémát bemutat, ami egyébként a Fidesz-kormányzatra is igaz általánosságban. Egyrészt átgondolatlanul, kapkodva és lehet mondani, hogy erőszakkal vezették be ezt a rendszert; nem volt kellőképpen kidolgozva, a határidőket egyetlenegy esetben nem tudták tartani. Gondoljunk csak abba bele, hogy késett a kerettanterv, késett a tankönyvrendelet, a tankönyvjegyzék, és minden-minden határidőt, amit önök írtak maguknak elő, nem tudtak betartani. Nem csoda hát, hogy ez a helyzet alakult ki, amit most láthatunk. De megvan benne szintén az a dolog, ami a Fidesz-kormányzásra nagyon is jellemző, ez pedig a már a trafikoknál vagy épp a földpályázatoknál ismert mutyi, hisz a Kello árrését 12 százalékról 20-ra megemelték, abban a szituációban, amikor monopolizálták a tankönyvpiacot, a tankönyvterjesztést. Ráadásul azt is hozzá kell tennünk, hogy a fideszes hátterű esztergomi Meggyes Tamás emberei kerültek a Kellóhoz, tehát nagyon jó példája ez is annak, hogy a saját hűbéreseiket, a saját embereiket miként próbálják jutalmazni.

Megvan benne a képmutatás is sajnos, államtitkár asszony, ugyanis egyetlenegyszer nem lehetett arról hallani, hogy önök arról beszéltek volna, hogy igen, vannak hibák, ez egy új rendszer, a bevezetéssel kapcsolatban mindig előfordulnak ilyenek. Önök folyamatosan egy sikerpropagandát hangoztatnak, annak ellenére, hogy az emberek - több ezer, több tízezer diák, szülő - az ellenkezőjét tapasztalják az iskolákban, nem beszélve a pedagógusokról, akiknél nagyon sok esetben lecsapódik ez a probléma, tehát úgy gondolom, hogy az önkritika teljes hiánya is megtapasztalható ebben a rendszerben.

Annak idején, februárban is beszélgettünk itt erről a témáról. Ön végig arról beszélt - idézem az interpellációmra adott válaszát -, hogy azzal, hogy a Könyvtárellátót bekapcsoljuk a terjesztésbe, kiszámíthatóbbá, átláthatóbbá fog válni a tankönyvforgalmazás. Egy másik interjúban: "Minden vizsgálat azt mutatja, hogy a rendszer működik, és szeptemberben ott lesznek az iskolákban a kiadványok." Ezeket ön mondta, és most tapasztalhatjuk szeptember elején, hogy nem lett igaza, mert több ezer, több tízezer diáknak, szülőnek, pedagógusnak okoznak problémát azok a dolgok, amik jelentkeznek.

Itt lehetne akár perceken keresztül sorolni a hibákat; engedje meg, hogy néhányat azért felvessek. Nehezen lehet kommunikálni a Kello munkatársaival. Rossz volt a nyilvántartás a tankönyvekről. Aki átutalással fizetett, az sokszor a nemfizetők közé került. Késve érkezett meg a csekk. A szülők egymással ellentétes információkat kaptak a Kellótól. Az informatikai rendszer akadozik. Csúszik a kiszállítás időpontja. A szabadságukról berendelt tanároknak nem volt lehetőségük átvenni a könyveket, mert késve érkezett meg. Van, aki fizetett, de a listán nemfizetőként volt feltüntetve. Aki reklamált, nem tudja, hogy mikor lesz a hiba korrigálva. Lehetne sorolni még perceken keresztül, és el lehetne mondani azokat a példákat, hogy volt olyan osztály, ahol az összes tankönyvcsomag hiányos volt, egyes helyeken átlagosan 30-80 százalékban hibásak a tankönyvcsomagok. Higgye el, államtitkár asszony, hogy ezt nem mi találjuk ki, hanem ezek a panaszok érkeznek hozzánk tanároktól, szülőktől, illetve bőven érdemes olvasgatni azokat a cikkeket, amelyek az elmúlt napokban elárasztották az internetet, mert ott nagyon sok példát lehet találni arról, hogy rossz ez a rendszer, illetve nem olyan módon tudták bevezetni, ahogy önök ezt eltervezték.

Mi annak idején is azt javasoltuk, hogy tolják el egy évvel ennek a bevezetését, annak érdekében, hogy átgondoltan és ilyen hibáktól mentesen tudják bevezetni az új tankönyvterjesztést, illetve javasoltuk azt is, hogy a tankönyvek árának árrését, amit a Kellónak biztosítottak, 20 százalékról 7 százalékra vigyék le. Ez a 13 százalékos csökkenés azért lett volna fontos, hogy ezáltal is a szülők tanévkezdéssel kapcsolatos terheit csökkentsék. Ezt mi májusban benyújtottuk egy határozati javaslat formájában; cinikus módon a bizottság múlt héten vette ezt napirendjére, és tárta szét a kezét, hogy ez már aktualitását vesztette. Ez a cinizmus, ami jellemző önökre. Ezt májusban el lehetett volna fogadni, és akkor segíteni tudtunk volna a szülőknek. Kérem tehát államtitkár asszonyt, hogy fontolják meg a jövőre nézve ezt a javaslatunkat, és teremtsenek olyan rendszert, ami ilyen hibáktól mentes lesz a tankönyvellátásban.

Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik padsoraiban.)

FARKAS GERGELY, az oktatási, tudományos és kutatási bizottság előadója: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! A tegnapi napon az oktatási, tudományos és kutatási bizottság megtárgyalta az előttünk fekvő drogellenes stratégiát, és egyhangúlag támogatta azt. Kritikák felmerültek, részben a stratégiától függetlenül az elmúlt három év kormányzati drogpolitikájára vonatkozóan, részben pedig konkrétan a drogstratégiában meglévő hiányosságra való figyelemfelhívás is elhangzott.

A bizottsági ülésen - annak ellenére, hogy mindösszesen egy és negyedórás ülésről volt szó - az MSZP és az LMP képviselője már nem képviseltette magát, ennek is tudható be, hogy egyhangú lett, támogató lett a bizottság álláspontja. Jómagam is fogalmaztam meg kritikákat, ezeket viszont nem a többségi álláspont ismertetőjeként, hanem normál felszólalóként, a Jobbik-frakció felszólalójaként szeretném elmondani.

Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)

FARKAS GERGELY (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! Vitán felül áll, hogy a drogtéma, a drogkérdés egy nagyon fontos terület, amivel foglalkoznunk kell. Önmagában már az pozitív jelenség, hogy a parlament, az Országgyűlés most erről a témáról tárgyalhat. Már csak azért is kell beszélnünk erről, mert - ahogy a jelentés is nagyon jól bemutatja - az elmúlt években romló tendenciákat láthatunk, egyre fiatalabbak nyúlnak ezekhez a tudatmódosító szerekhez, illetve új és új tudatmódosító szerek jelennek meg a piacon, és sokszor a hatóság, a törvényhozás vagy a bűnüldözés is csak jó néhány lépéssel lemaradva tudja az új szereket követni és megtalálni rá a hatásos válaszokat. Fontos tehát ez a stratégia, ezért még egyszer örömünket kell kifejezni, hogy erről most itt szó lehet.

Ugyanakkor van egy árnyoldala is a stratégia benyújtásának az időpontjával kapcsolatban, de erről államtitkár úr a mai bevezetőjében és tegnap a bizottsági ülésen is nagyvonalúan elfeledkezett, konkrétan arról, hogy 2013-ban nyújtják be, holott 2010 óta már nem létezik működő, hatályban lévő drogstratégia Magyarországon. Ezt már csak azért is tartom fontosnak elmondani, mert ha valaki csak most kapcsolódik be a tévéközvetítésekbe és hallgatja a kormánypárti képviselőket, akkor azt tapasztalhatja, hogy erről egy szó sem esett, pedig ez egy nagyon fontos tényező.

Az előző Országgyűlés 2009-ben megalkotta a nemzeti drogstratégiát, önök ezt 2010-ben hatályon kívül helyezték. Idézek egy mondatot, ami az önök részéről hangzott el: "Vállalhatatlannak tartjuk a 2009-ben elfogadott nemzeti drogstratégiát, ezért 2011 végére egy újat fogunk kialakítani." Most 2013 van, tehát az önök céldátumához képest is kétéves késésben vagyunk, ahhoz képest pedig, amikor hatályon kívül helyezték az előzőt, három év telt el.

Miért is volt szükség erre a drogstratégiára? Helyettes államtitkár úr tegnap a bizottsági ülésen azt mondta, hogy azért volt szükség, mert gyorsan változik ez a terület. Az előző mondatokból kiderült, hogy ez nem így van. Már csak azért sem logikus ez az érvelés, mert akkor miért alkotnak hét évre stratégiát 2013-tól 2020-ig, ha gyorsan változik ez a terület.

Önmagában az is egy kérdést vet fel, hogy egy olyan világban, mint a drogok világa, amely gyorsan változó világ - hisz gondoljunk csak a pszichoaktív szerek megjelenésére, amely egy-két év alatt átrendezte ezt a területet, s új és új problémákkal szembesítette a döntéshozókat -, nos egy ilyen világban mennyire logikus hétéves stratégiát felvázolni, lefektetni.

(11.30)

Egyrészt, mondom még egyszer, jogos ez a kérdés ebben a világban, ugyanakkor talán fontos az is, hogy stratégiai szemlélettel álljunk, és hosszú távon tervezzünk ebben a kérdésben. Így azért elfogadható ez a hétéves tervezés, és bízunk abban, hogy a cselekvési tervekben majd meg fog mutatkozni a gyorsan változó világhoz való alkalmazkodás ezen a területen is.

A stratégia hiánya az elmúlt három évben nagyon komoly problémákat okozott, egy kicsit, hasonlattal élve ezt úgy kell elképzelni, mintha egy ház építésébe úgy fognánk bele, úgy folytatnánk le ezt a tevékenységet, hogy nincs meg a tervrajz; ez történt az elmúlt három évben a drogpolitika területén. Engedjék meg, hogy az alapvető jogok biztosának jelentéséből idézek két mondatot, aki szintén erre világít rá: "Szakmai álláspontok szerint a stratégiai útmutatások hiánya helyrehozhatatlan károkat eredményezett a kábítószerügyi egyeztető fórumok tevékenységében, amely szerveződések feladata a nemzeti stratégia helyi szintű érvényesítése lenne. Hasonlóképpen problematikus, hogy a pályázati prioritásokban sem lehet tükröztetni a stratégiai céltételezéseket, ugyanis nincs hivatalos hivatkozási alap." Mindezt azért is tartottam fontosnak elmondani, mert egy kicsit talán árnyalja azokat a szépen hangzó szavakat, amiket akár államtitkár úr - akármennyire is őszintén mondta ezeket -, akár kormánypárti képviselők elmondtak itt az elmúlt percekben, mert a gyakorlati tettek, az elmúlt három év tevékenysége nagyon komolyan ellentmond ezeknek a kommunikációs szavaknak.

Egy másik részről is az elmúlt három évben komoly hiányosság fedezhető fel, ez pedig a forráskivonások, amelyről szintén hallottunk már. Egy adattal példálózva: 2010-ben 960 millió forint volt elkülönítve a költségvetésből a kábítószer-fogyasztás megelőzésével kapcsolatos feladatokra, 2013-ban ez a szám 310 millió forint, tehát egyharmadára csökkent. S miket is eredményezett ez az elmúlt három évben? Több éven át jól működő szolgáltatások szűntek meg, gyakorlatilag nincs prevenciós tevékenység az iskolákban, a kábítószer-használatban beállt változásokat nyomon követő kutatások hiányoznak. Erre a legjobb példa, hogy 2007-ben készült utoljára a lakosság adatfelvételével erre vonatkozó statisztika; 2011-ben volt egy előkészített és egy összehasonlító adatokat produkálni képes vizsgálat, amely lebonyolítására források miatt nem kerülhetett sor. A prevencióban visszaesések következtek be, vannak olyan szervezetek, amelyek felfüggesztették a munkájukat, elbocsátások történtek vagy korlátozták szolgáltatásaikat, az ingyenes szolgáltatások helyett fizetőssé váltak.

Mindezek után azért rá kell térnünk a stratégiára, de még egyszer tudatosítani kell, az, hogy itt az elmúlt három évben vagy akár több évben romló tendenciákat tapasztaltunk, abban bizony a kormánynak is van felelőssége. Mindezek után érkeztünk el konkrétan a jelen, az előttünk fekvő stratégia elemzéséhez, amely azonban egy pozitív előrelépés, és örülök a változásnak a kormány szemléletében, hogy végre ez megszületett, és végre foglalkoznak ezzel a területtel.

Rögtön a célkitűzéssel kezdeném, amelyet liberális oldalról számtalan támadás ért. Ez így hangzik, hogy 2020-ra el kell érni, a nemzeti drogellenes stratégia nem mondhat le arról a törekvésről, hogy a következő generációk életéből eltűnjenek a kábítószerek. Liberális oldalról számos kritika érte ezt a megfogalmazást, amit, megmondom őszintén, hogy én nem értek. Az egy dolog, hogy a megvalósításban valószínűleg irreális ez a feltevés, viszont abban biztos vagyok, hogy célként ezt kell kitűznünk, és ezt kell kitűznie ennek a stratégiának is. Egy párhuzammal megvilágítva, hogy miért is nem értem én a liberális pártok, oldalak, személyek támadását ilyen irányból: gondoljunk csak a korrupció jelenségére! A korrupció jelensége is egy olyan, ami évezredek óta jelen van a világban, valószínűleg soha nem tudjuk kiirtani, mégsem mondja azt egyik párt sem, hogy egy kis korrupció még belefér, azt még elnézzük, de azért túl nagy ne legyen, mindegyik párt azt mondja, arra kell törekedni, hogy a korrupciót megszüntessük. Én így látom ezt a kábítószerkérdést is. Azt kell célként kitűznünk, hogy ne legyenek szerhasználó emberek Magyarországon meg a világban sem, és efelé kell törekednünk, csak így tudjuk a lehető legtöbbet megtenni ennek érdekében. Ezt a célkitűzést tehát a Jobbik Magyarországért Mozgalom támogatni tudja.

Engedjék meg, hogy néhány további pozitív részt is kiemeljek. Több részében is a jelenlegi stratégia jobb, mint a korábbi. Az egyik ilyen a média fontosságának súlyán kezelése. Tudjuk nagyon jól, hogy a mai fiatalok milyen módon viszonyulnak a médiához, leginkább az infokommunikációs eszközökön keresztül, interneten keresztül tájékozódnak, sokan a fél életüket a Facebookon töltik. Manapság már nem a nyomtatott sajtóban és néhány hasonló médiumban kell elérni őket és kell ezeket a kampányokat folytatni, hanem ezeken az internetes elérhetőségeken, internetes lehetőségeken. Ezt tehát jól méri fel ez a stratégia, és bízom benne, hogy a cselekvési terv is nagyon hatékonyan fogja ezt a területet használni.

Nagyon fontos a családi és közösségi élet témakörének hangsúlyosabb megjelenése. Itt mindig el szoktam mondani, amikor ilyenekről beszélünk, Zacher Gábor toxikológusnak azt a példáját, ami nagyon megdöbbentő, miszerint egy felmérés szerint ma egy családban naponta hét percet foglalkozik egy szülő a gyermekével, értve ez alatt, amikor konkrétan kérdéseket tesz fel neki, hogy mi történt az iskolában, beszélget vele, nemcsak az van, hogy elé teszi a reggelijét vagy épp a vacsoráját. Hét percet, miközben nagyon sok esetben több órát töltenek a tévé előtt ezek a fiatalok vagy akár a szülők is. Ezen tehát a kormánynak azzal a lehetőségével, miszerint azért egyfajta életmód és különböző tevékenységek népszerűsítésében is tud kampányokat indítani, ezen változtatnia kell, és nagyon fontos, hogy ezt is jól ismeri fel ez a stratégia.

A kínálatcsökkentés esetében az előállítókra és a terjesztőkre pozitív a zéró tolerancia elvének megjelenése, az is, hogy nem a fogyasztók büntetését próbálják szigorítani, hanem elsősorban az előállítókra és a terjesztőkre vonatkozik ez. A prevenció esetében a minőségbiztosítás kérdése is nagyon fontos, és örülünk, hogy ez is megjelenik. Nagyon sok esetben, az elmúlt években részt vettek ugyan diákok ilyen prevenciós tevékenységben, de minimum az, hogy haszna nem volt, és sok esetben még éppen elgondolkoztatta a fiatalokat, hogy egy kábítószer-fogyasztás után felépült fiatal tartotta meg az előadást, tehát gondolhatták azt is, hogy semmi baja ennek a fiatalnak, kipróbálta, meggyógyult belőle, akkor ki lehet ezt próbálni, gondolhatták ők. Tehát sok esetben ez a minőségbiztosítás egy garancia lehet, hogy tényleg olyan előadásokon, olyan programokon vegyenek részt a fiatalok, amelyek hatékonyan tudják bennük elérni azt a gondolkodásmódot, hogy nincs szükség ezen szerek kipróbálására, enélkül is teljes értékű életet lehet élni.

A fiatalkorúak kezelése feltételeinek megteremtése is egy pozitív lépés. Az elmúlt években többször felhívta a közvélemény és szakemberek, az ombudsman a figyelmet a gyermekaddiktológiai ellátás hiányára. Nagyon fontos ennek megteremtése, bízunk benne, hogy ez meg is fog történni.

Mindezen pozitív dolgok után két komoly hiányosságra szeretném felhívni a jelenlévők és államtitkár úr figyelmét, a két hiányosság pedig a források hozzárendelésének hiánya, ennek megjelenése a stratégiában, a másik pedig a dizájnerdrogok kérdésének véleményünk szerint nem megfelelő súllyal való kezelése.

Kezdem az elsővel: a források hozzárendelésének hiánya áthatja az egész stratégiát, és egy pillanatra el is gondolkodtathat minket, hogy mi értelme is ennek a stratégiának és a benne leírt szép dolgoknak, ha nincsenek meg a hozzárendelt források és ezekre nincs garancia. Tételezzük fel, hogy önökben mindig is megvolt a jó szándék, az elmúlt három évben a költségvetési források hiányában nem tudtak olyan szintű drogellenes tevékenységet folytatni, mint amire szükség lett volna. Könnyen lehet, hogy amennyiben nem garantálják ezeket a költségvetési forrásokat, a következő években is ez fog történni.

Államtitkár úr is elmondta büszkén, hogy 90 oldalas dokumentumról beszélünk, mindezek ellenére mindösszesen egy-két mondat foglalkozik a forrásokkal, ez is olyan feltételes módban, ami nem nyújthat elegendő garanciát számunkra és senki számára sem. Ilyen megfogalmazások vannak, hogy többletforrások bevonását igényli, teszi szükségessé, mindezek tehát nem nyújtanak számunkra kellő garanciát. Mindezek érdekében, hogy ez megtörténjen, a Jobbik több képviselője itt a határozati javaslathoz egy módosító javaslatot nyújt be, amelyben egy mondatot szeretnénk rögzíteni - ebben a határozati javaslatban -, ez így szól: garantálja, hogy Magyarország központi költségvetésében a kábítószer-fogyasztás megelőzésével kapcsolatos feladatok ellátására elkülönített összeg nominálisan ne lehessen kevesebb, mint a 2010. évi költségvetésben ugyanerre a célra rendelkezésre álló összeg. Ez tehát a mi javaslatunk, én arra kérem államtitkár urat, hogy akár itt a vitában is reagáljon rá.

(11.40)

Amennyiben fenntartásaik vannak, nyitottak vagyunk arra, hogy ezt akár módosítsuk, akár önök nyújtsanak be egy olyan módosító javaslatot, amely megteremti ezt a garanciát. Ön ugyan elmondta a bizottsági ülésen a zárszavában, hogy több pénz lesz rá, mint korábban, ezt most idéztem öntől, de akármennyire is tisztelem az ön személyét, számomra ez nem garancia, már csak azért sem, mert ki tudja, hogyan alakul 2014 után az országgyűlési választások eredményeként a magyar kormány, nem örökös államtitkár ön, ennek tükrében mi ennél egy komolyabb garanciát szeretnénk látni.

A másik nagyon komoly hiányosság a dizájnerdrogok kérdése. Tudjuk nagyon jól, hogy az elmúlt években a legnagyobb problémát ezeknek a pszichoaktív szereknek a megjelenése okozta, ami ráadásul nemcsak önmagában a szereket jelenti, hanem az ezekhez való hozzáférések könnyítését is. Tudjuk jól, hogy sokan ma már interneten keresztül nemcsak pizzát, hanem hasonlóan dizájnerdrogokat is meg tudnak rendelni, és ezt házhoz szállítják. Tehát egyrészt például örültünk volna és fontosnak tartanánk, ha az ilyen internetes honlapok megszüntetésére valami konkrét lépéseket olvashatnánk ebben a stratégiában. Ezt nem találtuk meg, márpedig nagyon fontos lenne. Vagy éppen a sürgősségi eljárás hiányára hívnám fel a figyelmet, arra, hogy ha megjelenik egy új szer, márpedig, tudjuk nagyon jól, havonta jelennek meg, akkor szükség lenne arra, hogy a lehető legrövidebb időn belül ezek tiltólistára kerüljenek. A sürgősségi eljárás tehát továbbra is hiányzik, és ezt a kormánynak kellene megtennie, akár stratégiától függetlenül, akár ebbe belefoglalva és ennek következményeként.

További kritika a prevenciós elérésre vonatkozik. Önök azt tűzték ki, hogy a teljes körű iskolai egészségfejlesztés által elért tanulók aránya 2020-ra érje el az 50 százalékot. Tudjuk, hogy ez alapvetően költségvetési forrásoktól függ, mi mégis kevésnek tartjuk az 50 százalékot. Fontosnak tartanánk, hogy akár ebben a hét évben, 2020-ra befejeződve ne kerülhessen ki olyan diák a közoktatás rendszeréből, aki nem vett részt egy hatékony, és ahogy az előbb már említettem, minőségbiztosítási rendszerek által ellenőrzött prevenciós előadáson.

Elnök úr, kérném szépen az egy percet még.

ELNÖK: Igen, egy perccel meghosszabbítom a felszólalási időt.

FARKAS GERGELY (Jobbik): Köszönöm szépen. Tulajdonképpen már csak az összegzés miatt kértem. Egyrészt még egyszer szeretném hangsúlyozni, hogy az elmúlt három év drogpolitikai területen történt negatív folyamataiban a kormánynak is nagyon komoly felelőssége van. A stratégia azonban egy pozitív előrelépés, és mi így is tekintünk rá, ennek függvényében is fogunk szavazni, viszont a támogató szavazatunkhoz elengedhetetlennek tartjuk olyan garanciák beépítését, amelyek a forrásokat fogják hozzárendelni és garantálni 2020-ig folyamatosan, hogy ne történhessen meg még egyszer olyan, mint az elmúlt három évben, hogy forráshiány miatt leépülés tapasztalható ezen a területen.

Arra kérem az államtitkár urat, hogy ebben legyenek partnerek, és építsék be ezt a garanciát számunkra. Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik padsoraiból.)

FARKAS GERGELY (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! A drogellenes stratégia zárószavánál szomorúan tapasztaltam, hogy nem reagált a módosító javaslatunkra, pedig normál hozzászólásomban sok minden más mellett azt is elmondtam, hogy egy módosító javaslattal fogunk élni. Ha megengedi, ezt felolvasom. "Az Országgyűlés felkéri a kormányt, hogy garantálja, hogy Magyarország központi költségvetéséből a kábítószer-fogyasztás megelőzésével kapcsolatos feladatok ellátására elkülönített összeg nominálisan ne lehessen kevesebb, mint a 2010. évi központi költségvetésben ugyanerre a célra rendelkezésre álló összeg." Ez ugye egy olyan garanciát építene bele a stratégiával kapcsolatos határozati javaslatba, amely biztosítaná, hogy az erre a területre fordítandó összegek ne csökkenhessenek a 2010. évihez képest. Azt tudjuk jól, hogy sajnos már 2011-12-ben és '13-ban is jelentősen kevesebb összeget fordítottak erre a területre. Ezért tartjuk fontosnak, és annak érdekében tartjuk fontosnak a módosító javaslatot, hogy mindazok a célok, amik nagyon sok esetben, a legtöbb esetben jól meg vannak fogalmazva ebben a stratégiában, ezek meg is tudjanak valósulni.

Elmondtam a múlt heti felszólalásomban is, hogy mi nem ragaszkodunk kizárólag ehhez a módosító javaslathoz, hanem készek vagyunk arra, hogy akár egy hasonló tartalmú javaslatot nyújtsanak be önök vagy nyújtson be valamelyik bizottság. Részünkről ebben nyitottak vagyunk, csak azt szeretnénk, hogy egy ilyen épüljön be ebbe a stratégiába, illetve a határozati javaslatba, mondom még egyszer, így tartjuk reálisnak azt, hogy meg tudjanak valósulni az ott leírt célok.

Azt is elmondtam múlt héten, hogy ennek a módosító javaslatnak, illetve egy hasonló tartalmú módosító javaslatnak az elfogadásától és a stratégiába, határozati javaslatba való beépítésétől tesszük függővé azt, hogy tudjuk-e támogatni ezt a stratégiát. Bízunk benne, hogy nyitottak lesznek erre a felvetésünkre, és így mi is támogató szavazatunkkal tudunk majd hozzájárulni ennek a stratégiának az elfogadásához.

Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik padsoraiból.)

FARKAS GERGELY (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! Tudjuk nagyon jól, hogy napjainkban a kábítószerek kapcsán az úgynevezett pszichoaktív szerek, ismertebb nevükön dizájnerdrogok jelentik a legnagyobb veszélyt. Egyrészt a terjedésüket jelentősen elősegíti, hogy amíg nem kerülnek C-listára, addig legálisak, és az internetnek köszönhetően könnyen hozzáférhetőek. A terjedésüket mi sem jelzi jobban, mint az, hogy a rendőrségi adatok szerint ma már a lefoglalt kábítószerek körülbelül fele dizájnerdrog. Másrészt az új szerek előállítói és terjesztői sajnos alkalmazkodnak a változó szabályokhoz, konkrétan a törvényi tiltáshoz. Ezt mutatja, hogy újabb és újabb szerek jelennek meg, 2005 óta 40-50 új pszichoaktív anyag jelent meg Magyarországon, míg Európában 280. Ez egyben azt is jelenti, hogy a törvények kijátszása egyre több veszélyes szer megjelenését hozza magával. Magyarországon ennek köszönhetően eddig 9 fiatal életét követelték a dizájnerdrogok. Ezek a folyamatok pedig indokolttá teszik, hogy a jogalkotó is alkalmazkodjon, és ennek keretében tegye lehetővé, hogy új pszichoaktív anyagok akár sürgősségi eljárással, néhány nap alatt C-listára kerülhessenek. (Folyamatos zaj.)

Tisztelt Államtitkár Úr! A Jobbik és az ombudsman is több alkalommal felhívta a figyelmet arra, hogy a C-lista esetében szükség lenne a sürgősségi eljárásra. Ebben az esetben nem arról beszélünk, amit a kormány szokott hangoztatni, hogy maga a C-lista is tekinthető egy sürgősségi eljárásnak, mivel gyorsabban felkerülnek az új szerek a listára, mint korábban, már csak azért sem, mert ez így is több hónapot vesz igénybe.

Az általunk követelt sürgősségi eljárás lehetővé tenné, hogy soron kívül, néhány nap alatt a dizájnerdrog megjelenése után már tiltólistára lehessen azt tenni. Erre különösen azokban az esetekben lenne szükség, amikor feltűnik egy veszélyes és gyorsan terjedő új szer, és ennek terjedését minél előbb meg kell fékezni, első lépésként megakadályozni a legális forgalmazását. Ebben nagy előrelépés a sürgősségi eljárás bevezetése, megvédve a fiatalokat ezektől a szerektől.

Tisztelt Államtitkár Úr! Mindezekre tekintettel kérdezem, hogy hajlandó-e a kormány bevezetni az úgynevezett C-lista estében a sürgősségi eljárást. Válaszát köszönöm előre is. (Taps a Jobbik soraiban.)

FARKAS GERGELY (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Kedves Képviselőtársaim! A jövő évi költségvetés fiatalokat érintő előirányzatairól, konkrétan az oktatás és ifjúságpolitikai tételekről szeretnék röviden beszélni.

Nagyon sok ember, így én is optimista vagyok, és sok-sok pofon után is reménykedünk abban, hogy jobb lesz a fiataloknak. A jövő évi költségvetéstől is ezt reméltem, ennek ellenére ez nem így lett. Mondhatnám, hogy a fiatalok lettek az egyik vesztesei a jövő évi költségvetésnek, de ez annyiban nem lenne igaz, hogy ők az elmúlt években is a vesztesei voltak, tehát csak stabilizálták ezen a képzeletbeli tabellán az utolsó helyüket, és sajnálatos módon ezt meg kell állapítunk mindenféle cinizmus nélkül, ez egy tény.

Pedig nagyon fontosnak tartanám, hogy ilyen három év után, ahol számtalan csapás érte a fiatalokat, és hosszan lehetne sorolni, hogy milyen csapások is voltak - itt az oktatási változtatásoktól kezdve a fiatalkori munkanélküliség megoldatlanságán keresztül az otthonteremtés helyzetén át számos csapás -, nagyon fontosnak tartanám, hogy ez a kormány gesztusokat tegyen a fiataloknak, és mindezt nem pártérdekből mondom, hanem az ország szempontjából mondom azt, hogy fontos lenne. Nagyon fontos az, hogy ezeknek a fiataloknak olyan garanciákat, olyan gesztusokat tegyen a mindenkori kormány, ami ezt a mostani nagy elvándorlási hajlandóságot és részben a hajlandóságból megvalósuló elvándorlást is csökkenteni tudja.

Bíztam abban, tényleg optimistán vártam, hogy ha más nem, akár látva az egyre riasztóbb statisztikai adatokat, vagy bízva abban, hogy legalább a választási év miatt a kormány jobban számít a fiatalok szavazataira, és emiatt tesz ebben a költségvetésben is olyan lépéseket, ami elősegítené az ő itthon tartásukat, de ez nem valósul meg. Azt kell látnunk, hogy nem tesznek lépéseket, és bizony, ne csodálkozzunk azon, ha ez az ijesztő tendencia, ami messze nem magyarázható a nemzetközi helyzettel, a nemzetközi tendenciáknak is a növekvő mértékével, ez ennél jóval nagyobb, úgyhogy félhetünk attól, hogy ez továbbra is növekedni fog.

Mit is vártam volna ilyen gesztusként? Értelemszerűen nem kommunikációbeli szép ígéretekre gondolok itt, mert az elmúlt években is számtalan, fiatalokhoz szóló programjavaslatot hallhattunk. Gondoljunk csak arra, hogy volt itt "Új nemzedék" program, amelyben nagyon jó ötletek voltak, csak sajnálatos módon ezek nagyon nagy része nem került megvalósításra. De most is önök, az EMMI-n belül működik az ifjúsági alosztály, ahol tartottak egy szakértői egyeztetést több hónapon keresztül, és "Magyar ifjúság 2020" néven megjelentettek egy kis kötetet, amely szintén nagyon jó ígéreteket, nagyon jó programötleteket tartalmaz, de ezek megint csak megrekednek azon a szinten, hogy leírják őket, nagyon jó, a szakma is egyetért, látszólag a kormány is egyetért, csak éppen a megvalósítás marad el.

Tehát nem ilyen gesztusokra gondoltam, hanem olyanokra, mint például az, hogy a fiatalokat érintő tételek, támogatások esetén is láthassuk azt, hogy igenis akár az inflációval megegyező mértékben növekednek évről évre. Mikre is gondolok? Nemrégiben képviselőtársam, Sneider Tamás beszélt például a családi pótlék mértékéről, nagyságáról, amely 5-6 éve változatlan. Nagyon fontos lenne például, hogy ezeket is értékálló módon évről évre növelje a kormány. De gondolhatnánk itt a szociális támogatások összegére is, a felsőoktatási vagy egyéb oktatási intézményben tanulóknak ez egy nagyon nagy segítség. Emlékszem, nekem is az volt tanulmányaim alatt, és ezek is évről évre változatlanok. De lehetne itt gondolni különböző támogatásokra, ösztöndíjakra, a Bursa Hungarica mértékére, támogatására, a hallgatói normatívákra. Ezek mind-mind fiatalokat érintő támogatások, ösztöndíjak, és ezekben nemhogy nem látunk változást, hanem sokszor évek óta állandó szinten vannak.

Fel kell tennem azt a kérdést, hogy miért is alkalmaz a kormány kettős mércét, ugyanis láthatjuk azt, hogy például a nyugdíjasok esetén nagyon helyesen, évről évre, az infláció mértékével megegyező módon emeli a nyugdíjak értékét. Ez a kérdés nem hiszem, hogy generációk közötti vita kellene hogy legyen, hanem itt mind a két generációt, mind a két korosztályt megfelelő módon kellene kezelni. Úgy, ahogy a nyugdíjasok is más érdemek alapján megérdemlik ezeket a juttatásokat, ezeket az emeléseket, ugyanígy a fiatalok esetében is látnunk kell azokat a tényezőket, amik miatt megérdemelnék az inflációval megegyező mértékű támogatásokat az őket érintő tételek, támogatások esetén, már csak azért is, mert itt nemcsak önmagában az ő jövőjükről, hanem az ország jövőjéről van szó. Igenis szükség van itt hosszú távú tervezésre, amit nagyon sokszor hiányolunk a kormánytól a fiatalok esetén, pedig erre van szükség. Szükség van arra, hogy lássuk, hogy ha ezek a fiatalok külföldre mennek, mint ahogy sajnos már több százezer fiatal ezt megtette, akkor itt nagyon komoly gondok lesznek minden téren, kezdve az előbb említett nyugdíjak kifizetésén keresztül az elmaradt adóbevételekig, a demográfiai problémákig, és még lehetne sorolni, hogy milyenfajta tragédiát, szó szerint tragédiát tudna ez okozni.

(18.50)

Így tehát szükség lenne, még egyszer mondom, egy olyanfajta költségvetésre, amely megfelelő módon kezeli a fiatalokat, nekik gesztusokat tesz, és konkrét lépésekben is megnyilvánul ez.

Nézzük kicsit az oktatás kérdését, amely az egyik legkardinálisabb kérdés ezen a területen. A felsőoktatási intézmények támogatása kapcsán már annak kell örülnünk, hogy az elmúlt években tendenciózusan tapasztalható csökkenést nem folytatta a kormány, hanem minimális mértékben, a tavalyi 134 milliárd forintról 136 milliárd forintra növelte, tehát mondhatni, hogy talán-talán reálértéken sikerült ennek az értékét megtartani. De ez még mindig nagyon messze van attól a céltól, amit nemcsak mi, hanem szerintem számos sikeres ország példája is jónak tart, és ők már ezt gyakorlatként alkalmazták az országukban, mégpedig azt, hogy az oktatásra stratégiai ágazatként tekintenek.

Néhány hete a szingapúri utazó nagykövet tartott itt az Országgyűlés épületében egy előadást. Azt, amit mi is már sokszor elmondtunk, jobbikos képviselők, hogy Szingapúrban milyen módon tekintették stratégiai ágazatnak az oktatást, ő is az előadásában elmondta. Fideszes képviselők is jelen voltak ezen az előadáson. Én nagyon sajnálom, hogy ennek ellenére ez süket fülekre talál, és nem válik ez gyakorlattá, mert hiszem azt, hogy az országnak hosszú távon érdemes lenne sokkal nagyobb mértékben, a GDP sokkal nagyobb százalékos arányában befektetni az oktatási területben. Ez igenis megtérülne.

A költségvetési politika, ami az oktatást érinti, nemcsak a számokban mérhető, nemcsak olyan mértékben, olyan módon tud rombolást okozni, hogy ez véleményünk szerint nagyon alacsony, hanem amit a tavalyi évben is láttunk, számos esetben zárolások, illetve késői utalások tették lehetetlenné az egyetemek működését, vagy éppen törtek borsot a hallgatók orra alá. Nagyon jellemző volt és szinte minden egyetemre hetente jutott egy-egy hír egyetemek esetében, hogy nem kapták meg a költségvetéstől az éppen az aktuális negyedévre ígért pénzt, emiatt csúsztak a kifizetések, az egyetem vagy a felsőoktatási intézmény tartozásokat halmozott fel, a diákoknak nem tudták kifizetni az utazási vagy rendszeres szociális, vagy tanulmányi ösztöndíjat, és ezek bizony nagyon komoly gondokat okoztak több tízezer vagy akár százezer diáknál is.

Tehát itt kétféle módon is a költségvetési politika ártani tud sajnálatos módon a fiataloknak: egyrészt a felsőoktatásra fordított pénzek nagyságában, illetve azok kiszámíthatatlan átutalásában, melyekre a tavalyi évben is láttunk példát.

Az ifjúságpolitika területén önök hangoztatják számtalan alkalommal, hogy szeretnék azt elérni, hogy azokat a kivándorolt fiatalokat, akik most külföldön leginkább kényszerből keresik a kenyerüket és próbálnak munkát találni és ott boldogulni, várják otthon. Teszem fel én a kérdést, hogy mire alapozzák ezt, hogy önök hazavárják ezeket a fiatalokat. Kérem, hogy mutassanak a költségvetésből nekem olyan tételeket, amik megalapozzák az önök várakozását, mert önmagában az, hogy Navracsics Tibor is vagy bármelyik más kormánytag elmondja számtalan alkalommal, hogy hazavárják a fiatalokat, attól még nem fognak hazajönni. Konkrét, a költségvetési tételekben is megmutatkozó intézkedéseket várnak el ezek az elvándorolt százezrek is, és várunk el mi is, akik nagyon fontosnak tartjuk ezeknek az embereknek a hazajövetelét. Ezekre sajnos nem kaptunk választ ebből a költségvetésből.

Sőt, ami kevés ifjúságpolitikai tétel található, mert összességében elenyésző ezeknek a száma, néhány sor, néhány tétel foglalkozik csak tényleg a fiatalok kimondottan ifjúságpolitikai célkitűzéseivel, ezek is majdnem mindenhol csökkenést mutatnak, vagy éppen olyan értéken hagyták őket, mint a tavalyi évben, tehát még reálértéken sem tartották meg ezeknek az összegét, ezeknek a nagyságát.

Szeretnék még a diákhitel kérdéséről szólni. Leszögezve azt, hogy ha erről a kérdésről beszélünk, a diákhitel egyfajta szempontból teljesen jogos, és fontos ennek a léte, igenis vannak olyan diákok, akik enélkül nem tudnának diplomát szerezni. Ezt szeretném alaptételként leszögezni. Ugyanakkor látnunk kell azt, és ez a költségvetési kiadásokat érinti, és ezért is hoztam ide ezt a témát is, miszerint nagyon sok olyan diák veszi fel ezt a hitelfajtát, akik nincsenek rászorulva. Ezt nem mi állítjuk, ezt a diákhitel-intézetnek a saját kutatása bizonyította. Ez 60 százalékot hozott ki, miszerint a hitelt felvevők 60 százaléka vette fel oly módon, hogy később azt nyilatkozta, hogy tulajdonképpen nem is volt rászorulva erre a hitelre.

Ez tehát felveti annak a kérdését, mivel állami támogatás van a kamatokon, a kamatok esetében, ezt tudjuk nagyon jól, hogy a rendszerben rossz valami. Ha ennyire sok fiatal veszi fel, aki nincs rászorulva, akkor érdemes lenne elgondolkozni azon és az államnak pénzt spórolni azon, hogy igenis a fiatalokat tudatosabbá tenni, hogy csak akkor vegyék fel ezt a hitelt, ha tényleg rá vannak szorulva. Már csak azért is, mert egy másik tétel is szerepel a költségvetésben, az pedig azok esetében, akik felvették a diákhitelt, és elkezdték azt törleszteni, az ő részükre a diákhitel-támogatás nyújtása ehhez a részletfizetéshez.

Önmagában ez egy ismét támogatható cél, természetesen szükséges, hogy támogassunk nagyon sok fiatalt diákhitel visszafizetése kapcsán, de itt már kétszeresen fizet rá az állam, lehet ezt mondani, hiszen egyrészt felvették olyanok is, akik nincsenek rászorulva, másrészt pedig most ezeknek az embereknek kell visszafizetni, itt újabb támogatást kell nekik nyújtani.

Itt hatalmas összegekről van szó, milliárdokról tulajdonképpen, és ennek az egész rendszernek az átgondolásával nagyon sok előnyre lehetne szert tenni, amiben sajnos nem látjuk a nyitottságot a kormány részéről. Nem látjuk a nyitottságot afelé, hogy tényleg csak a rászorulók részére legyen elérhető ez a hitel, és tegyük egyértelművé, tegyük tudatosabbá a fiatalok számára, hogy csak azok vegyék fel, akik rá vannak szorulva, így ugyanis tényleg az államnak jelent pluszkiadásokat. Sokkal inkább ezt a pénzt, amit most különböző támogatások formájában nyújtanak olyanoknak, akik nem is voltak rászorulva, különböző ösztöndíjak, szociális támogatások keretében kellene kifizetni, pont ahhoz, hogy ne vegyék fel a diákhitelt a fiatalok, ne adósítsák el magukat a felsőoktatási intézményben töltött évek alatt. Tehát a diákhitel kérdése sajnos a kormány részéről egy tabutémának számít, nem látjuk a nyitottságot, pedig komoly problémák találhatók ebben, ami a költségvetést is érinti.

Utolsó tételként a drogpolitikáról szeretnék néhány szót szólni. Néhány hete itt az Országgyűlés megtárgyalta a nemzeti drogellenes stratégiát, amely alapjában véve tényleg egy jó irányba mutató tanulmány volt, stratégia volt, ezt akkor is elmondtuk. És akkor is elmondtuk, hogy mindez a stratégia és a benne foglaltak nem fognak semmit érni abban az esetben, hogyha már a stratégiában nem tesz a kormány garanciákat arra vonatkozólag, hogy milyen fedezet is van az ott megfogalmazott célok elérése érdekében azokra az eszközökre, amikkel el lehet érni ezt a célt.

Mi hiányoltuk ebből a 90 oldalas stratégiából, és lám a mostani költségvetés, a jövő évre vonatkozó költségvetés a mi félelmünket igazolta, ugyanis például a drogprevenciós célra szánt pénzek ismételten szégyenletesen alacsony mértékben vannak meghatározva ebben a költségvetésben. Néhány éve még 1 milliárd forintot szánt erre a kormány, most ezzel szemben háromszázvalahány-milliót szánnak erre a célra. Hiába tehát a drogellenes stratégiában megfogalmazott szépen hangzó célok, hogy ha mindezekhez pénzügyi forrás nem társul, akkor az egészből nem lesz semmi, és nem lehet hatékonyan fellépni a dizájnerdrogok és az egyéb súlyos problémákat, szenvedélybetegségeket előidézni tudó drogokkal szemben.

(Az elnöki széket dr. Latorcai János, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

Mindezekre tekintettel több mint egytucatnyi módosítót adtunk be a gyermek és ifjúsági alapprogram, a Nemzeti Ifjúsági Tanács, lakástámogatások összegének növelése érdekében, ifjúsági rendezvényekre, gyermek- és ifjúságpolitikai célokra vonatkozólag. Bízunk abban, hogy a kormány nyitott lesz ezek befogadására, és közösen tudunk olyanfajta biztosítékokat és garanciákat adni ezáltal is a fiataloknak, ami csökkenteni fogja az elvándorlási hajlandóságukat. Úgy gondolom, ez közös érdekünk, ezért is bízunk a módosítók támogatásában.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a Jobbik padsoraiból.)

FARKAS GERGELY (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Kedves Képviselőtársaim! Az ajánlás jó néhány pontjához szeretnék hozzászólni. Konkrétan az 1148., 1149., 1151, 1153., 1154., 1128., 1147. pontokhoz. Ezek jó része azt a fajta hiányt próbálja pótolni, amit ebben a költségvetésben tapasztaltunk a fiatalokkal kapcsolatban.

Sajnálatos módon ez a költségvetés is következetes a kormány azon politikájában, miszerint a fiatalokat háttérbe szorítja, és a rá vonatkozó források tekintetében nagyon alacsony összegeket határoz meg, vagy éppen arra is volt példa, hogy az előző években a költségvetésben megtalálható összegek idén már betervezésre sem kerültek ebben a költségvetésben.

Mi erre vonatkozóan nyújtottunk be 6-7 darab átfogó javaslatot, amely egyfajta gesztus lehetne a fiataloknak. Gesztus, hogy igenis a kormánynak fontosak, a fontosak az országnak ezek a fiatalok, szeretnének az értük szóló célokra pluszforrásokat költeni, és úgy gondolom, hogy ez nagyon fontos feladat lenne most, amikor mindennél nagyobb az elvándorlás és az elvándorlási hajlandóság a fiatalokban.

Szeretnék azonban kettőt kiemelni a rendelkezésemre álló rövid időben, amelyekről kicsit részletesebben szólnék. Az egyik a Nemzeti Ifjúsági Tanács támogatásának megteremtése. Tavalyelőtt nagyon nagy lépés volt, hogy az európai uniós országok közül utolsóként hazánkban is megalakult ez az ernyőszervezet, amely magában foglalja a jelenleg több mint félszáz és egyre bővülő tagszámú szervezetet, ifjúsági, fiatalokkal foglalkozó szervezetet, és próbálja egységesen képviselni ezt a korosztályt.

Ez tehát előrelépés, ahhoz azonban, hogy ez a szervezet megfelelő módon el tudja látni a feladatát, be tudja tölteni a célját, tudjon foglalkozni ennek a generációnak a problémáival, hogy ezekre adandó válaszokat dolgozzon ki, tanácskozásokat, konferenciákat, programsorozatokat tudjon szervezni ennek a generációnak, elengedhetetlen az, hogy megteremtsük az önálló forrását ennek a szervezetnek.

Jelenleg ugyanis nevetségesen hangzik, hogy két, félállásban dolgozó ember végzi ennek a szervezetnek a munkáját. Talán nem kell sokáig bizonygatnom, hogy ilyen módon maximum arra jó ez az intézmény, hogy látszatintézmény legyen. Ehelyett mi azt szeretnénk - és úgy gondolom, ez pártok fölött álló cél lehet -, hogy ennek a 14-30 év közötti korosztálynak legyen végre egy olyan legitim, aktív, akár az aktuális kormánnyal, a mindenkori kormánnyal szemben lévő tárgyalópartnere, tehát legyen egy ilyen szervezet, és ehhez meglegyenek a feltételek. Ehelyett most inkább olyan problémákkal küszködik ez a szervezet, hogy az elnökségi ülésre fel tudjanak járni az elnökségi tagok, merthogy még költségtérítést is talán csak nagy nehezen tudnak ezért fizetni, értelemszerűen azt pedig nem lehet senkitől elvárni, hogy egy ilyen fontos szervezetben való munkát ingyenesen végezzen az egyéb teendői mellett.

Mi tehát azt javasoljuk, hogy 100 millió forintot kapjon első körben ez a szervezet. Vannak arra példák más országokban, hogy ennek a többszörösével gazdálkodik a hasonló célt betöltő ernyőszervezet. Mi kezdetnek ezt már nagyon nagy eredménynek tartanánk, és úgy gondoljuk, hogy ez a fiatalságnak is nagyon fontos lehetőséget biztosítana, hogy jobban eljussanak az ő problémáik kormányzati szintre, jobban fel tudják hívni önmagában erre a generációra a figyelmet.

Egy másik módosítóról szeretnék még néhány szót mondani szintén a fiatalokkal kapcsolatosan. Ez annak az előirányzata, amely így hangzik a jelenlegi költségvetésben: a kábítószer-fogyasztás megelőzésével kapcsolatos feladatok. Jelen pillanatban 355 millió forint van beirányozva erre a célra. Mi ezt szeretnénk jelentősen, 605 millió forinttal megemelni, ami elsőre jelentős összegnek tűnhet, ha azonban megnézzük, hogy 2010-ben is ennyi volt az összeg, akkor rögtön láthatjuk, hogy itt nincs szó arról, hogy nagyságrendi változás lenne. Mi mindösszesen visszaállítani szeretnénk azt, ami 2010-ben már erre a célra jutott. Nemrégiben tárgyaltuk itt az Országgyűlésben a nemzeti drogellenes stratégiát, amelyben szépen hangzó célok voltak megfogalmazva, de akkor is hiányoltuk, hogy nincs konkrét anyagi fedezet hozzárendelve ezekhez a célokhoz, enélkül pedig semmi sem garantálja azt, hogy meg is fognak valósulni az abban leírtak.

Tudjuk nagyon jól, hogy a pszichoaktív szerek, a dizájnerdrogok terjedése kapcsán milyenfajta veszélynek vannak kitéve a fiatalok. Úgy gondoljuk, hogy elengedhetetlen éppen ezért, hogy a 2010-es szintre emeljük újra ezt a támogatást, bízva abban, hogy ez is egy pártok feletti cél - mint ahogy az ifjúság támogatása is -, így a kormány is tudja majd támogatni ezeket a javaslatokat. Köszönöm a figyelmüket. (Taps a Jobbik padsoraiban.)

FARKAS GERGELY (Jobbik): Köszönöm a szót. Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! A tavalyi Ifjúság 2012 felmérés azt mutatta, hogy a fiatalok a legnagyobb problémának az őket körülvevő bizonytalanságot tartják. Lehet számos példát mondani arra vonatkozóan, hogy ehhez önök milyen hathatósan járultak hozzá a tevékenységükkel. Elég csak a felsőoktatási hallgatókra gondolnunk, az őket érintő felvételi eljárások utolsó pillanatban történő megváltoztatására, az egyetemeknek járó költségvetési források zárolására vagy épp ezen összegek késedelmes kifizetésére.

A többféle problémának egy közös pontja biztosan van, mégpedig a hallgatók mindegyikben pórul jártak. Nemcsak a kormány tevékenysége, hanem az egyetemek belharca is hasonló károkat képes okozni, amire jó példát mutatott a Corvinus Egyetemen lezajlott múlt heti ügy. Történt ugyanis, hogy több ezer hallgató nem kapta meg időben a neki járó szociális ösztöndíjat. Mindez nagyon komoly problémákat okozott sokaknak a kollégiumi díjak kifizetésében vagy épp a mindennapi megélhetésben. A történetben a felek egymásra mutogatnak, a rektor és a HÖK szerint az önök által kinevezett gazdasági igazgató a hibás, a gazdasági igazgató szerint, aki véleményem szerint minősíthetetlen stílusú levélben adott tanúbizonyságot a hozzáállásáról, szerinte viszont a HÖK a hibás. Azóta szerencsére az aláírás és a kifizetés is megtörtént, de az ügy ennél messzebbre mutat.

Kérdezem ezért államtitkár urat: hogyan fordulhatott elő ilyen eset? Kivizsgálja-e a minisztérium, hogy ki hibázott, és lesznek-e következményei? Nagyon bízom benne, hogy nem marad el a felelősök megnevezése egy olyan esetben, ami több ezer hallgatónak okozott kellemetlenséget. A gazdasági igazgató továbbá utalásokat tett a HÖK zavaros működésére. Ha a gazdasági igazgatónak ilyenekről valóban tudomása van, akkor hivatalból meg kellene tennie a megfelelő lépéseket. De akkor miért nem tette meg ezeket? Ha pedig nincs konkrét bizonyítéka, akkor milyen jogon teszi ezeket a ködös utalásokat? Mivel közös érdek lenne, hogy javítsuk a hallgatókat képviselő szervezetek megítélését, kérdezem államtitkár urat, tesz-e valamit ez ügyben a kormány.

Végül pedig kérdezem, miként próbálják megakadályozni azt, hogy hasonló eset a jövőben előfordulhasson, hogy ne fordulhasson elő, hogy megint a hallgatók járjanak rosszul az önök hibája vagy a gazdasági, vagy épp az egyetemi belharcok miatt. Várom megtisztelő válaszát. (Taps a Jobbik padsoraiban.)

FARKAS GERGELY (Jobbik): Köszönöm a szót. Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! Mint ismeretes, az új választási eljárási törvény nagyon helyesen megnyitja a kaput határon túli nemzettestvéreink országgyűlési választáson való részvétele előtt. Ők többnyire bejelentett magyarországi lakcím nélküliek, és a törvény szerint levélben adhatják le szavazatukat. Ez egy pozitív lépés, de sajnos nem mondhatók ilyen szerencsésnek azok a honfitársaink, akik tartósan külföldön dolgoznak vagy tanulnak, de rendelkeznek bejelentett magyarországi lakcímmel is. Ők ugyanis, teljesen érthetetlen módon, nem vehetik majd igénybe a levélben szavazás intézményét a választásokon, kizárólag személyesen, a külképviseleteken lesz lehetőségük szavazni.

A Jobbik, de más pártok és szervezetek is már többször felvetették ennek a kérdésnek a problémás voltát, sőt törvénymódosítást is kezdeményeztek, illetve beadványokkal fordultak az ombudsmanhoz és az Alkotmánybírósághoz. Már csak azért is, mert a kérdés újra és újra felvetődik, hiszen közelednek a választások, egyre többen szembesülnek a problémával, és hozzánk is rengeteg kétségbeesett megkeresés, panasz érkezik ez ügyben.

Mit is jelent ez a gyakorlatban? Miért probléma ez sok százezer külföldre kényszerült honfitársunknak? Azért, mert a jelenlegi törvény szerint a külképviseleten való szavazás sok esetben több száz kilométeres utazással oldható csak meg. Mivel ez időben és anyagiakban is jelentős megterhelés, valószínűsíthető, hogy rengetegen nem tudnak majd élni a szavazati jogukkal, hiába szeretnének.

De nemcsak a távolság jelenthet problémát, hanem az is, hogy egyes városokban, ahol a magyarok száma kimagasló, technikailag sem lesz lebonyolítható ily módon a voksolás. Felvetődik például, hogy a Londonban élő, sokak szerint akár a százezres számot is meghaladó magyarok esetén a szavazás hogyan bonyolítható le, ennyi ember ugyanis nem tud egy helyen szavazni, ha mind sorban állnának a magyar nagykövetség előtt, akkor fél London megbénulna. Velük ellentétben, ahogy már említettem, vannak olyanok, akiknek nincs Magyarországon bejelentett lakóhelyük, és ők levélben is szavazhatnak majd.

Államtitkár úr, miben különbözik az, ha egy szavazatot Kolozsvárról adnak fel, vagy Bécsből, Berlinből, esetleg Londonból? Úgy gondolom, mivel ugyanarról a módszerről van szó, nem lenne szabad különbséget tenni honfitársaink között csak azért, hogy van-e vagy nincs bejelentett magyarországi lakóhelyük. Önök korábban azzal érveltek, hogy a levélben való szavazás esetében több lehetőség van a visszaélésre. Ebben akár még lehet is igazság, de a magyarországi lakcímmel nem rendelkezők esetében szintén ugyanekkora a kockázat. Ez tehát nem a lakcímkártyán múlik, ez nem lehet ellenérv.

(15.00)

Tisztelt Államtitkár Úr! Ha már a külföldön élők nagyon nagy többsége nem jószántából, hanem a hazai helyzet miatt, kényszerből vándorolt külföldre, legalább ne büntessék őket. Hadd szóljanak bele ők is a hazai közéletbe, mondhassák el véleményüket az elmúlt 4 vagy akár az elmúlt 24 év politikájáról. Jogos kérés részükről, hogy tegyék lehetővé a levélben szavazást nekik is.

Tisztelt Államtitkár Úr! Kérdésem tehát, hogy hajlandóak-e változtatni a jelenlegi szabályozáson, ami sok tízezer, de akár százezer honfitársunk szavazását nehezíti meg vagy akár lehetetleníti el.

Várom válaszát. (Taps a Jobbik soraiban.)

FARKAS GERGELY (Jobbik): Köszönöm a szót. Tisztelt Államtitkár Úr! Rossz volt hallgatni az ön magyarázkodását. Itt félig ismertette a jogszabályt, amivel mindannyian tisztában vagyunk, félig meg magyarázkodott, de egyetlenegy - egyetlenegy! - érvet nem mondott, hogy miért kellene különbséget tenni határon túli magyar testvéreink, szomszédos országban lakó magyar testvéreink és a külföldre kényszerült magyarok között. Semmi érvet nem mondott. Ugyanúgy, ha egyszer az egyik lehetőségnél ez a módszer bevált, működőképesnek ígérkezik, akkor nekik is engedélyezni kellene.

Az az igazság, államtitkár úr, hogy önök félnek. Félnek attól, hogy ítéletet fognak mondani ezek a külföldre kényszerült magyarok az önök kormányzásáról és többek között az előző kormány intézkedéseiről. Tudják nagyon jól, hogy közöttük nincsenek Fidesz-szimpatizánsok, hiszen részben az önök elmaradt munkahelyteremtése, a közbiztonság, az oktatási helyzet és általában véve a Fidesz-kormányzás munkája kényszerített nagyon sok százezer fiatalt és kevésbé fiatalt külföldre. Valójában önök ezeknek az embereknek az ítéletétől félnek, ezért nem tették lehetővé a levélben szavazást számukra.

Válaszát nem tudom elfogadni. (Taps a Jobbik soraiban.)

FARKAS GERGELY (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Asszony! A törvényjavaslat tárgyalásakor nem tudom én sem mással kezdeni a felszólalásomat, mint azzal, hogy az eljárásbeli felháborító dologra felhívom a figyelmet. Tényleg felháborítónak tartjuk, hogy önök ezt megengedik maguknak, hogy vasárnap délután benyújtanak egy törvényjavaslatot, 24 órával később ezt már tárgyalja...

ELNÖK: Képviselő úr, egy pillanat! (A beszélgető dr. Sós Tamásnak és dr. Józsa Istvánnak:) Elnézést kérek. Tessék, képviselő úr!

FARKAS GERGELY (Jobbik): ...tárgyalja a Ház, majd pedig holnap reggel már döntést is hozunk. Nem is feltétlenül a saját szemszögünkkel, velünk van gond, hisz mi megpróbálunk felkészülni rá, hanem azokkal, akik érintettek ebben az ügyben; a tankönyvesekkel, pedagógusokkal és mindenkivel, akinek a napi munkája kapcsán felmerülnek ezek a problémák, és akiknek van véleménye a jelenlegi tankönyvellátási rendszerről, és akik ehhez is szerettek volna véleményt nyilvánítani. Tudjuk jól, hogy például a Tankönyves Vállalkozók Országos Testületével, vagy a Tankönyvesek Országos Szövetségével nem történt egyeztetés. Kérdezem, hogy egyáltalán történt-e valakivel. Az államtitkár asszony nagyon büszkén adta elő ennek az egész törvényjavaslatnak az önök által elképzelt célját. Kérdezem, hogy ezt megosztották-e másokkal is, és a szakmabelieknek mi volt erről a véleménye, mert tudomásunk szerint nem történt egyeztetés.

Még egyszer mondom, ez a fajta gyors eljárás, ahogyan az államtitkár asszony szavaiból kiderült, azért szükséges, hogy jövőre már be tudják vezetni ezt a rendszert. Az, hogy eddig nem tudtak elkészülni ezzel a törvényjavaslattal, ez az önök hibája, az önök jogalkotási problémája, de nem tudom, hogy miért a szakmát hozzák ezzel is kényelmetlen, kellemetlen helyzetbe, és miért alakítanak ki olyan szituációt, amikor nem tudnak ebben a kérdésben véleményt nyilvánítani.

(21.30)

Az vitán felül áll, és ez az egy dolog szerintem, amiben egyetérthetünk ezen törvényjavaslat esetén, hogy az, ami a tankönyvpiacon jelenleg van, hogy több mint 5000 tankönyv található, nem tartható. Ezt mi már többször elmondtuk a korábbi viták során is, hogy igenis, itt szükség van egyfajta minőségi szempont érvényesítésére és azon tankönyvek kiszűrésére, amelyek nem valók a diákok kezeibe. Ez a dolog, amiben egyetértünk, de sajnos több ilyen nem nagyon lesz a mai vita folyamán, amiről tudok így nyilatkozni. Ugyanis az a módszer, amit önök ilyen gyorsan, átgondolatlanul hajtanak végre, véleményünk szerint egy nagyon rossz irány.

És hogy mennyire gyors, mennyire átgondolatlan, azt mutatja az, hogy önök még egy héttel ezelőtt, a december 10-ei kormányülésen egy teljesen más törvényjavaslatot tárgyaltak. Olvasható ez az interneten, tudjuk ezt nagyon jól, köze nincs ennek, legalábbis nagyon kevés köze van a most benyújtott törvényjavaslatnak ahhoz, amit egy héttel ezelőtt önök megtárgyaltak.

De nézzük a konkrét kritikákat! Az egyik ilyen, leghangsúlyosabb problémánk az, hogy a törvény hatálybalépésével a tankönyvvé minősítési eljárásokat azonnali hatállyal megszüntetik. Ez több kérdést is felvet. Például mi történik, ha az iskolák, akik ebben a tanévben megkezdtek egy tankönyvsorozatot, most felmenő rendszerben majd nem tudják folytatni, megrendelni ezeknek a folytatását, ezáltal váltani kell a tankönyvek esetén, ami a diákoknak rossz, hogy megkezdenek egy adott tankönyvsorozatot, majd pedig a következő évben nemhogy ennek a folytatásából tanulnának, hanem egy másikból kénytelenek tanulni.

De probléma az is, hogy jelenleg közel 200 eljárás, minősítési eljárás folyik. Az egy dolog önmagában, hogy ezeknek a díjait vissza kell fizetni az államnak, ami sok tízmilliós, lehet, hogy százmilliós nagyságrendű pazarlást, pénzkiadást jelent az államnak; de egy nagyon komoly kérdést is felvet, amiről a bizottsági ülésen is egy hosszas vita alakult ki, és nem mi, ellenzéki képviselők, hanem Pokorni Zoltán elnök úr vetette fel ezt a kérdést, ő adott be erre módosító javaslatot, miszerint ezeknek a kiadóknak, ezeknek a szerzőknek az elmaradt haszon kapcsán kártérítést kell majd fizetni. Ők ugyanis számos esetben több éven keresztül dolgozták ki ezeket a tankönyveket, amiket most a minősítési eljárásra benyújtottak. Azáltal, hogy a minősítési eljárás rájuk nézve megszűnik, a tankönyv és ezáltal a munkájuk is kárba vész, és nagyon valószínű, hogy egy bíróságon ez bizony megállná a helyét, és százszámra alakulnának ki a kártérítési perek, amelyek aztán több százmillió forintot jelentenének az államnak, ha ezeket a bíróság helyben hagyja. Kérdezem, hogy ezzel foglalkoztak-e, és ha igen, akkor az önök véleménye szerint mi lesz ezeknek a kártérítési pereknek a végeredménye.

A törvény nagyon homályosan fogalmaz, és az egyik legnagyobb problémánk az, hogy ez egyfajta kerettörvény, egyfajta biankó törvény, aminek egy teljes paragrafusa, az 5. § csak arról szól, hogy milyenfajta felhatalmazásokat kap a kormány, az Oktatási Hivatal, a miniszter, a szakminiszter, hogy majd egy későbbi rendeletben meghatározza, hogy pontosan milyen módon és ki által, éppen az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet által vagy a Nemzeti Tankönyvkiadó Zrt. által, vagy ki által lesz ténylegesen ez a tankönyvellátás megoldva, ki is lesz a kiadó. Egyáltalán nem tudjuk azt, hogy mi fog itt történni. Önök tehát kérnek most tőlünk látatlanban egy biankó csekket, egy felhatalmazást anélkül, hogy részleteket árulnának el, nemcsak nekünk, hanem a szakmai képviselőknek is ez ügyben. Ezt mi szintén a korábbi tapasztalatunkra hivatkozva nagyon rossz eljárásnak, nagyon rossz iránynak tartjuk.

Fontos az a kérdés is, hogy az egész átállás, részben a már említett esetleges bírósági kártérítési perek költsége, de az egész átállás felvet költségvetési támogatásforrásokat. Kérdezem én, hogy most, amikor már elfogadtuk a jövő évi költségvetés fő sarokszámait, betervezték-e ezeket a költségeket. Ha igen, mégis milyen költségeket terveznek a jövő évre az egész átállásra, és megvan-e ennek a fedezete, forrása most, amikor már lezárult a költségvetési sarokszámok tárgyalása, azokat már az Országgyűlés elfogadta.

Az 5. §-ról már szóltam, amely tényleg egy biankó csekket jelent tulajdonképpen, és néhány módosító javaslatunkról szeretnék még szót ejteni. Az egyik ilyen, amely sok vitát kiváltott már, arra irányult, hogy az önök javaslata szerint évfolyamonként, tantárgyanként két darab tankönyvet hagynának jóvá, tehát a miniszternek, az illetékes személynek két darab tankönyvet kellene kijelölni, amik közül választhatnának az iskolák.

Mindezzel párhuzamosan önök a miniszternek a jogkörébe adják annak meghatározását is, hogy mi számít majd tankönyvnek, mi kerülhet fel a tankönyvjegyzékre, és a kettő, ha együtt nézzük, részünkről nem logikus lépés. Miért van szükség egy ilyen komoly korlátozásra a két tankönyv esetében, miközben önök azt mondják, hogy a miniszternek van egyfajta joga arra, hogy meghatározza, hogy mi számít minőségi tankönyvnek, és miből tanulhatnak a gyerekek. Remélem, érti államtitkár asszony, hogy a kettő mintha ütné egymást. Ha egyszer megbíznak a miniszterben, hogy ő majd eldönti, hogy mi a jó, akkor miért van szükség korlátozásra? A bizottság ülésén is komoly vita alakult ki ebből, és lehet, hogy kiábrándító lesz államtitkár asszonynak, de a kormánypárti képviselők is egyetértettek ezzel a felvetésünkkel, hogy nem logikus az, hogy szükség van erre a korlátozásra. Mondom még egyszer, nem logikus, hogy ha a miniszter kezébe adnak egy ilyen lehetőséget, akkor miért kell bekorlátozni. Miért mondják önök azt, hogy nem létezik egy adott tantárgyból egy adott évfolyamon, mondjuk, három vagy négy minőségi könyv? Úgy gondolom, hogy államtitkár asszony sem tud erre logikus választ adni.

Mi azt kezdeményeztük a módosító javaslatunkkal, hogy ne legyen ilyenfajta korlát. Igenis, lehetnek olyan tantárgyak, amikor több könyvet fog jó könyvnek tartani az adott miniszter. Illetve az is egy szempont, és ez is bizottsági ülésen elhangzott, és nagyon logikus is, hogy amikor valaki nekilát, úgy gondolja, hogy ő kifejleszt egy tankönyvet, megír egy új tankönyvet, akkor teljesen elveheti az a kedvét, hogy tudja, hogy az a két tankönyv, ami maximálisan a tankönyvjegyzéken megtalálható, ezek száma fix, újabb tankönyvet csak ezeknek a kiütésével lehetne oda felvetetni, ami azért nem reális. Hisz a tanárok is ragaszkodnak a régi könyvekhez, tudjuk nagyon jól, hogy egy váltás nehezen megy, és ezáltal az újító erőt, ami egyes szerzőkben meglenne, az új oktatási vagy pedagógiai irányzatokat is, amit egy tankönyv meg tudna jeleníteni, ez a két fix tankönyv el fogja venni, és nem fogja motiválni a szerzőket arra, hogy új tankönyveket dolgozzanak ki.

Lezárva ennek a módosító javaslatunknak az indoklását, arra kérem államtitkár asszonyt, gondolják meg, hogy szükség van-e egyáltalán itt egyfajta korlátozásra, miért nem elég az a rendszer, hogy majd a miniszter eldönti, hogy mi is lehet tankönyv, mi nem.

A másik módosító javaslatunk arra vonatkozott, hogy fel van sorolva a törvényben, hogy kik kezdeményezhetik a tankönyvvé nyilvánítást, és az előző törvénnyel ellentétben jelenleg csak a könyvkiadást folytató jogi személy, a miniszter és a szakképzési tankönyv esetén a szakképesítésért felelős miniszter van megnevezve, míg az előző törvényben a szerző is benne volt. Mi azt tartanánk jónak, ha továbbra is a szerző is élhetne azzal a lehetőséggel, hogy a tankönyvvé, pedagógus-kézikönyvvé nyilvánítást kezdeményezi. Bizottsági ülésen azzal érveltek a kormány képviselői, hogy általában a kiadókon keresztül élnek a szerzők ezzel a jogukkal, ezzel a lehetőségükkel. Ezt mi tudomásul vesszük, tisztában is vagyunk vele, ennek ellenére biztos volt az elmúlt időszakban is több olyan eset, amikor a szerző önállóan kezdeményezte a saját könyvének tankönyvvé nyilvánítását. Mi ezt a lehetőséget szeretnénk most is megadni. Kérjük tehát ennek a módosító javaslatunknak is az elfogadását.

Összességében tehát komoly aggályokat vet fel a minősítési eljárások kapcsán, a költségvetés kapcsán és egyáltalában azzal kapcsolatban ez a törvény, hogy meg tudják-e önök valósítani azt, hogy a 2014-15-ös tanévre minden egyes diáknál az önök által elképzelt tankönyv ott legyen az asztalukon. Sajnos vannak rossz tapasztalataink. Sokat vitáztunk már itt, az Országgyűlésben is ezzel kapcsolatban, az államtitkár asszony is beláthatja azért, hogy nem mi találtuk ki azokat a panaszokat, amiket a KELLO okozott itt az elmúlt hónapokban. Nem mi generáltuk azokat a szülői felháborodásokat vagy tanári felháborodásokat, amit nagyon sokan kifejtettek. Sajnos van egyfajta ilyen rossz tapasztalat.

(21.40)

És mindezek után egy ilyen gyors eljárás kapcsán, egy január 1-jei hatálybalépéssel komoly aggályokat vet fel újból, hogy vajon képesek lesznek-e önök szeptember 1-jéig végigvezetni ezt a folyamatot és biztosítani a problémamentes eljárást. Mi félünk attól, hogy nem, és azt szeretnénk kérni, hogy halasszák el egy évre a bevezetést, legyen meg akár a szakmai konzultáció is ennek kapcsán, hogy tényleg jó ez az irány. Kérjék ki most akár utólag is, és módosítási lehetőségeket biztosítsanak a szakmai szervezeteknek, és legyen inkább egy évvel később ennek az új rendszernek a bevezetése, de ez a rendszer legyen olyan, ami ténylegesen be fog válni, és működőképes lehet, mert a jelenlegi irányról ezt nem tudjuk mi elmondani.

Ezek tehát az aggályaink, és a módosító javaslataink átgondolására kérem államtitkár asszonyt. Bízunk abban, hogy ezeket megfontolják, bár összességében akkor sem lesz általunk támogatható ez a törvény, mert ilyenfajta biankó törvényt a korábbi tapasztalatok alapján nem tudunk a kormánynak biztosítani.

Hiába jól látták meg az alapproblémát, megint hibás lépéseket alkalmaznak a módszerekkel kapcsolatban, illetve önök sem tudják még, hogy pontosan mit szeretnének véghezvinni. Ezek miatt nem tudjuk ezt a törvényjavaslatot ilyen formában támogatni.

Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik padsoraiból.)

FARKAS GERGELY (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Kedves Képviselőtársaim! Néhány nappal ezelőtt a miniszterelnök úr szájából olyan szavak hangzottak el a külföldre kényszerült honfitársaink kapcsán, amelyek, úgy gondolom, sokunkat joggal háborítottak fel. Ő úgy fogalmazott, hogy meg kell értenünk a modern idők szavát, sőt még azt is kikérte, hogy gazdasági menekülteknek hívjuk ezeket az embereket.

Tisztelt kormánypárti Képviselők! Úgy gondolom, nagyon joggal kapják meg azokat a jelzőket, miszerint elszakadtak a valóságtól, és ezen szavaik miatt teljesen jogosak ezek az értékítéletek, ugyanis ez a "gazdasági menekült" kifejezés nem egy pejoratív kifejezés. Mi nem lenézzük a külföldre kényszerült honfitársainkat, hanem ez egy tényszerű megállapítás. Hiába mondják önök ugyanis, hogy ezek az emberek kalandvágyból vagy ne adj' isten, jószántukból mentek külföldre, a valóság az, hogy megélhetési kényszerből kényszerülnek most külföldön munkát találni és ebből megélni.

Az a szomorú, hogy önök ahelyett, hogy bármiféle önkritikát gyakoroltak volna, akár csak minimális mértékben, bocsánatot kérnének ezektől az emberektől az elmúlt nyolc év kormányzatával közösen, hogy az önök politikája külföldre kényszerítette ezeket az embereket, önök még kioktató stílusban beszélnek mindazokról, akik védelmükbe veszik ezeket a külföldre kényszerült honfitársainkat; ahelyett, hogy önök bocsánatot kérnének nemcsak a külföldön élő magyaroktól, hanem az itthon maradt családtagjaiktól. Ugyanis arról sem szabad megfeledkezni, hogy családok szakadtak szét ennek a jelenségnek köszönhetően. Nem szabad elfeledkezni arról, hogy ma már egy családi ebéd, egy többgenerációs családi ebéd a legtöbb családban vágyálom, ugyanis a legfiatalabbak hiányoznak erről; de arról sem, hogy idősek, nyugdíjasok tanulják ma rohamosan a Skype használatát ahhoz, hogy legalább néhány esetben láthassák interneten keresztül az unokájukat, gyereküket. Ironikusan mondhatnám, ha az volt a céljuk, hogy az időskori számítógépes használat minél jobban elterjedjen, akkor ennél hatékonyabb módszert nem is találhattak volna, de az az igazság, hogy ez egy nagyon szomorú módszer volt.

Miért is mentek el ezek a fiatalok? Elsősorban azért, mert nincs munkahely. Önök ugyan egymillió munkahelyet ígértek, ezzel szemben mindösszesen közmunkát sikerült létrehozni, értékteremtő, valódi munkahelyeket nem. De említhetném az oktatási káoszt is, ami nagyon jelentős mértékben hozzájárult ahhoz, hogy ezek az emberek inkább a bizonytalanság helyett külföldön próbálnak szerencsét. Csodálkozunk-e azon, ha néhány héttel a felvételi jelentkezési határidő előtt megváltoztatott szabályok alapján inkább azt mondták ezek a fiatalok, hogy ők ebből nem kérnek, majd külföldön szerencsét próbálnak? De említhetném az állandó bizonytalanságot, a fideszes mutyikat, vagy éppen azt, hogy egyik napról a másikra hoznak törvényeket.

Rétvári Bence államtitkár úr mindig azzal szokott jönni, hogy de jöjjenek haza ezek a fiatalok, hisz 16 kulcsos személyi jövedelemadó van, családi adókedvezmény van. (Dr. Rétvári Bence: 1 kulcs van, nem 16 kulcs van!) Csak van egy kis képzavar ebben, tisztelt államtitkár úr: ezeknek az embereknek nincs munkájuk, ha pedig nincs munkájuk, akkor teljesen mindegy, mennyi a személyi jövedelemadó vagy a családi adókedvezmény, ha nem találnak munkát, nem tudják igénybe venni ezeket.

Az az igazság, hogy önök soha nem fogják kimondani, hogy mulasztottak, hogy rossz döntéseket hoztak, de indirekt módon azért kikövetkeztethető az, hogy önök is tisztában vannak ezzel. Ez pedig onnan következtethető ki, hogy egy olyan választási eljárási törvényt hoztak létre, amivel már most borítékolható, hogy több százezer külföldi honfitársunkat rekesztették ki a szavazásokból, ugyanis ezeknek az embereknek nem tették lehetővé a levélben szavazás intézményét, amit a határon túli testvéreinknek igen, ráadásul ugyanazon külhoni szavazóhelyek listáját tették közzé, ami 2010-ben már problémát okozott, és már 2010-ben Londonban és számos városban nagyon komoly káoszt okozott. Azóta pedig nemhogy csökkent volna, hanem drasztikusan nőtt az elvándoroltak száma, önök erre nem voltak figyelemmel, és így borítékolható, hogy több százezer honfitársunkat fogják kirekeszteni a szavazásból. Indirekt módon tehát önök is látják azt, hogy ezekkel az emberekkel szemben önök mulasztást követtek el, és ezen emberek nem fognak önökre szavazni.

De mi kell ahhoz, hogy ezek az emberek hazajöjjenek? Egy valódi, megvalósítható program, amellyel a Jobbik rendelkezik, és amellyel önök nem tudtak rendelkezni, nem éltek az elmúlt négy évben, hisz láthattuk, hogy minden korábbinál nagyobb volt az elvándorlási hajlandóság, és most is ez a tendencia a fiatalokban és a kevésbé fiatalokban. Kell tehát egy valódi munkahelyteremtő program, a "Hét vezér" program, amit a Jobbik már kidolgozott, az otthonteremtő program, egy ifjúságpolitikai program, és kell egy olyan párt, kell egy olyan ígéret, amely a hitelességet tudja garantálni ezeknek az embereknek. Önök ugyanis számtalan alkalommal átverték már ezeket az embereket, ezért arra, hogy hazatérjenek, egy hiteles pártra van szükség.

Nagyon egyértelmű tehát a különbség: kudarcos politika után kioktató kormányzati stílust láthatunk, és ezzel szemben a Jobbik egy valódi programot és egy hiteles párt szavát tudja felkínálni, amely szükséges az itthon maradáshoz, és szükséges ahhoz, hogy a külföldi magyarok hazajöjjenek. Ezek közül választhatnak tehát az emberek április 6-án, és biztatok mindenkit, hogy a kormányzati intézkedések hatására minél nagyobb számban vegyenek részt külhonban is a szavazáson külhoni testvéreim.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a Jobbik soraiban.)